Kihalt Erdő

6 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kenshiro Karu on Csüt. Okt. 13 2016, 22:30

A lány rád pillant és mosolyogva közli...
- Talán majd legközelebb elmesélem ezt is ha megoldottuk a kis ügyünket a zendülőkkel és haramiákkal Yoru!
Azzal gyorsan és csendben eloltod a tábortüzet és már úton is vagytok. Menet közben nem sok szó hangzik el, de aztán a sensei bevár titeket miközben a környék neked még most is ismerős. Feltehetőleg akkor is az lenne ha bekötött szemmel mennétek, mert nem olyan régen még itt futottál az életedért és Konoháért birtokodban a felbecsülhetetlen információval. Aztán nagy nehezn csak sikerül kérdőre vonni a senseit, aki rád sem néz és úgy válaszol neked.
- Egy tábortűz szerűt találtam a környéken, de már el volt oltva. Azonban a fák még langyosak voltak, amiből az következik, hogy akit keresünk az nem lehet messzire. Anko szeretném ha most megpróbálnád használni a jutsudat és a nyomukra bukkanni. - És közben a sensei lelassított, majd amint megérkeztetek a kis tábor szerű helyhez, melynek közepén valóban ott volt egy kis tűzrakóhely pár fával, a lány előrébb lépett. 
- Rendben megteszek mindent ami tőlem telik, de ez egy kis időbe fog telni és addig sebezhető vagyok, ezért kérlek titeket addig védjetek meg. A koncentráció felemészti minden energiámat, ezért jobb lenne ha valami jól védhető helyen láthatnék neki sensei, van egy oylan érzésem, hogy figyelnek minket és csak arra várnak, hogy elkövessünk valamilyen hibát.
- Rendben akkor fölfelé megyünk. - Mondta a sensei azzal megcélozta az egyik legvastagabb törzsű fát és annak a tetejére irányította a csapatot. - Yoru tudod a feladatod. Derítsd fel a környéket és ha szükséges állíts fel pár csapdát úgy gondolom, hogy ez nem egy öt perces művelet lesz. Én itt maradok és vigyázok Ankora amíg elvégzi az előkészületeket és a jutsut. Vigyázz magadra öcsi...
Amennyiben elindulsz, akkor körbe tudod járni a környéket, de az állatok neszezésén kívül nem hallasz semmit egy darabig. Aztán hirtelen a ti fátok irányából csatazajra leszel figyelmes. Ha visszamész azonnal, a következő látvány tárul a szemed elé. A sensei küzd két furcsa ruhát viselő shinobival, egy másik pedig mintha robbanójegyzeteket ragasztana a fára amin Anko van. Két lehetőséged van. Segíthetsz a senseinek is aki nem áll éppen nyerésre, vagy megtámadhatod a robbanójegyzetes ellenfelet. A meglepetés előnye veled van és a döntés is a tiéd.

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Yoru on Pént. Okt. 14 2016, 11:32

Anko finoman de elég határozottan lerázta a kíváncsiskodó fiút. Ami bár érthető volt, mégis kicsit rosszul esett, hiszen Yoru alapvetően mindenre kíváncsi. De ha nem hát nem. Így a sensei utasításának megfelelően sietősre vették a figurát. Shino egy nem túl rég elhagyott táborhelyre viszi a kis csapatot. A tűzrakóhely még langyos így még a friss nyom reményében Anko képességére támaszkodnak. Ám ez Idő és koncentráció igényes feladat, tehát egy magaslati helyre „táborozott” le a lány és a sensei, míg Yorunak a felderítés és a biztosítás feladatát adta a mester.
- Értettem! – Mondata határozottan majd egy fejbiccentéssel a lány felé is jelezte h indul. És már el is rugaszkodott és az érkezés irányával ellentétes irányba
~ Nem vagyok túl jól eleresztve robbanójegyzetekkel és ki tudja lehet csak rövid ideig leszünk itt, de mindegy is, maradok a buktatóknál, és feszített csapó csapdáknál.
Yoru nem tétlenkedik spirálisan tesz két kört a „táborhely” körül, így egy bő száz méter sugarú kör területét járja be és tesz több helyre drótkötélből „nyúl” hurkot, buktatót. Fejében a terület képe egyre pontosabban rajzolódik ki. Több helyen is ki-ki emelkedik a lombkorona felet, hogy felüliről is lássa a terepet , és amikor az egyik ilyen kikukucskálás után ereszkedik a lombozat alá a távolból csata zajait hallja. Sebesen elindul a többiek felé, hiszen a fémes csörték hangja is abból az irányból jött.
~ Ne ész nélkül te hülye! A gondolat pont időben koppant a képzeletbeli padlón így még időben fedezékbe húzódva mérhette fel a helyzetet. Anko a maga fa rejtekében észrevétlenül koncentrált. A sensei két furcsa kinézetű harcossal küzdött mozgásuk tapasztalt harcosokra utalt, bár ahogy a fiúnak feltűnt főleg tai-jutsut használtak.
-Cöh ketten egy ellen, nah adok én nektek. -Már kezébeis kapott két kunait, hogy nekik rontson hátulról de szeme sarkában feltünt, egy harmadik alak aki a mestertől távolabb Anko fájának tövében matatott.
~ Féreg! Ez így nem jó!
Keze fürgén teker egy plusz kunaira robbanó jegyzetet és amint kész már formáljai is a jeleket.
-Shunshin no jutsu! A fiú a rejtőzködő férfi felé indít rohamot miközben a robbanó kunait a sensei és két támadója közé célozva hajítja el tiszta erőből. A fiú jó taktikus, és ha jól kalkulál akkor a három alak szét fog ugrani a a csata hevétől, így erre számítva a másik két kést úgy dobja el, hogy a két támadó várható helye felé szálljon. Remélve hogy kisebb nagyobb sérüléseket okoz nekik. A vélt találatokat nem követi figyelemmel, mert saját célpontja a fa tövébe ügyködik. A férfit a Yoru álltal eldobott robbanó kunai zaja riasztotta fel a ténykedéséből, és találta magát szemben Yoru teljes lendülettel közeledő jobb karjának ütésével.
Amennyiben a fiú eltalálja férfit úgy sorozatos támadásokat zúdít rá amíg a fürgébb test jutsu hatása tart. Ám ha a férfi kitért akkor a sebességét arra használja, hogy a felfedezett cetliket leszaggassa majd pedig kunait ránt jobb kezébe.
avatar
Yoru
Játékos

Tartózkodási hely : Magyarország nyomokban Yorut tartalmaz


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Kedd Okt. 18 2016, 08:13

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //

Ahogyan sejtettem, itt igazából lényegtelen volt, hogy én milyen vagyok.  Az ANBU úgyis mindenfélét felkutat és feljegyez a shinobiról, ha nagyon akarják, ami azonban az én rövidített kis előadásom után történik, arra álmomban sem mertem volna gondolni. A maszkos férfi egy aktát ad a kezembe, ami olyan adatokkal van tele, amit a könyvtárban sohasem találtam volna meg. Ahogyan belelapozgatok, olyan adatokat pillantok meg, amelyek ... teljesen más megvilágításban adnak számot történelmünkről. Kérdőn és pislogva pillantok fel az ANBU farkasára, de nem sokáig kell várnom a reakcióra, elkezdi elmesélni az adatok történetét.
 - Ez elképesztő, ha ez bizonyítást nyer, a történelmünket alapjaiban kérdőjelezheti meg. Ez mindig veszélyes, a történelem bolygatása, olyan titkokra deríthet fényt, amelyek egy társadalom vagy közösség értékeit kitekerheti a biztosnak vélt négy sarkából is. Vállalom! - jelentem ki látható lelkesedéssel. Nem mintha végre akarnám hajtani azt a bizonyos megbolygatást, de ez olyan lehetőség, amellyel hírnevet szerezhetek magamnak. Bár, van egy olyan érzésem, hogy legjobb esetben is az ANBU és a Hokage tud a küldetés sikeréről. Amíg át nem vizsgálják a talált információkat, biztosan titokban tartják. 
 Amikor a férfi átadja a maszkot és pár pillanat múlva felpróbálom, kissé más érzés kerít a hatalmába. Egy maszk, még ha nem is ANBU maszk, hiszen azt még egyáltalán nem kaphatnék, elvégre messze vagyok én attól, hogy az ANBU soraiba tartozzak, de komoly jelentéssel bír. Sok kérdés vetődik fel bennem és fel is teszem őket. 
- Fontos lenne tudni, hogy számíthatunk-e ellenséges shinobi jelenlétre? Persze, gondolom, ez a barlang a Tűz Országának határain belül van, de ez, - emelem meg egy kicsit a maszkot - értelemszerűen arra utal, hogy belefuthatok ellenségbe. Milyen értesülései vannak, mire számíthatok a kutatások elvégzése közben? Gondolom, ezek olyan adatok, amelyeket sem külsős, sem pedig belsős rossz kezek nem kaparinthatnak meg. Ezért küldenek egy chuunint. Az ANBU leple alatt, egyedül, kisebb feltűnést keltek, mintha egy Jounin által vezetett Genin csapat ment volna a helyszínre. - bár egy rövid pillanatra felmerül bennem a kétely, hogy egy tapasztalt ANBU tag is mehetett volna a küldetésre, de végül azzal letudom magamban a dolgot, hogy saját embereiket, sokkalta speciálisabb küldetésekre tartogatják. Sokkalta több kérdésem aktuálisan nincs, hiszen a helyszínről feltehetően az akta tartalmaz teljes körű információt, legalábbis remélem, itt ugye bár az ellenséges erők lehetséges jelenléte a kérdés. Miután megkaptam a választ a kérdéseimre, elköszöntem és nyomban el is indultam, először otthonom felé, hogy összeszedjem felszerelésemet. A maszkot, amit kaptam, gondosan eltettem egyenruhám egy belső zsebébe. Nem akartam, hogy lássák a maszkot, elég induláskor feltenni és az "arctalanok" küldöttjének szerepébe lépni. 

Amikor már nálam volt felszerelésem és a hátizsákom, még valami eszembe jutott. Ha ab barlangban valóban feltalálhatóak bizonyos adatok, esetleg olyan tárgyak, amelyek származásukból adódóan értékesek, mégsem hozhatom haza magammal mindenki szeme láttára, mint egy málhás szamár. A hátizsákomban ugyan még van hely, de erős kétségeim vannak, hogy minden elférhet. Így beugrok egy erre szakosodott üzletbe, ha a Nap még elég magasan jár ahhoz, hogy megfelelő tintát és tekercseket vásároljak az esetlegesen szükséges lepecsételésekhez. Két közepes tekercset és a hozzá szükséges tintát vásárolok, majd elindulok a küldetésre. Egy alkalmas pillanatban felveszem maszkomat és attól a pillanattól kezdve, megszűnök Kurita Takashi lenni, a külvilág számára. 

A helyszín elég lelombozó érzést kelt az emberben, itt szinte semmi sincs és ami még jobb, már esteledik is. Elsődleges terv a barlang megtalálása, egy közeli védhető helyen valamiféle táborhely felállítása. Sötétben, semmi kedvem bolyongani egy ismeretlen barlangban, amelyben csapdák is lehetnek. Mivel, voltam határvadász, igyekszem a kihalt erdőhöz méltó legjobb rejtekhely felállításához. A barlang közelében, bizonyára találok olyan üreget, ahol meghúzhatom magamat, amíg elkezd kivilágosodni. Chuunin vagyok, szóval nem tartok tőle, hogy ne tudnék a rejtekhelyemen, olyan éberen pihenni, hogy az esetleges érkezőket ne hallanám meg. Csapdákat nem helyeztem el, de az feltűnést is keltene, ezenkívül, szerintem a barlangban lesz elég, ha igazat mondott az ANBU farkas, akkor biztosan nem szűztiszta terepen kell majd dolgoznom.

// Remélem így gondoltad. //
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kenshiro Karu on Csüt. Okt. 20 2016, 21:42

// Yoru //



Az idő és a lehetőségeidhez mérten nagyon jó ötletekkel álltál elő és a megvalósítással sem tétlenkedtél. Bár más körülmények között feltehetőleg őrültség lett volna senseied közelébe egy robbanójegyzetes kunait dobnod, de majd később magyarázkodsz neki. Mellesleg a terved tényleg bejött és még a számításaid is helyesek voltak, azonban a shusin no jutsu miatti gyorsulás miatt nem tudtál olyan jól célozni, hogy komoly kárt tegyél Shinto ellenfeleiben, de úgy tűnik, hogy jól elszórakoztatják őt. Legalábbis egyenlőre semmi nyoma annak, hogy túlerőben lennének mestered ellen. Azt a figurát azonban sikeresen elsodortad aki ragasztgatta a robbanójegyzeteket a fára. Ilyen lendülettel még neked is belefájdult a karod olyan erejű ütést mértél a férfira aki hosszú méterekkel odébb ért földet. Egy pillanatig még vonaglott a földön aztán egy pukkanás és kisebb mennyiségű füst kíséretében feloldódott... Ez egy klón. Talán akkor mind klónok? Hasított beléd a felismerés és ha egy pillanatig belegondolsz nem is olyan ostoba dolog klónokat hátrahagyni elterelés vagy feltartóztatás képpen. Tökéletes választás lenne, hiszen így akár tévútra is vezethetnek titeket, de talán a lány képességein nem foghatnak ki. Remélve a legjobbakat veted bele magad Shinto mellett a csatába.
A két maszkos férfi rátok ront és nem nagyon válogatnak az eszközökből. Egyik egy kunaial esik neked, a másik pedig puszta kézzel meg neki Shintonak aki eközben kézjeleket formál.
- Yoru nyerj nekem egy kis időt, aztán rövidre zárhatjuk ezt a harcot.
Azzal a férfi kitér az őt támadó útjából és látszik, direkt lassan alkotja meg a kézpecséteket. Feltehetően egy nagyobb chakra igényű jutsut készül elsütni és ha még neki is fókuszálnia kell egy nagyobb chakratömeget hozzá akkor ez tényleg nagyot fog szólni és te nem szeretnél az útjába kerülni. Rajtad áll tehát, hogy mit kezdesz a két feltehetőleg klón ellenféllel. 
Egyikük kunaios támadása elől éppen, hogy csak sikerült kitérned, most pedig a másikuk figyelmét is magadra kell vonnod. Rajtad áll, hogy ezt miképp kivitelezed. Mindkét ellenfeled gyorsan mozog, de azért tudod velük tartani a lépést. Feltünő, hogy nem használnak jutsukat csupán csak taijutsuval és fegyverekkel támadnak. Talán készülnek valamire? Tiéd a következő lépés derítsd hát ki! 

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Yoru on Pént. Okt. 21 2016, 14:45

/ Shinto /

~ Egy klón? ~Eszmél fel Yoru a pukkanás hallatán, de már mozdul is tovább amint az utolsó robbanójegyzet is melyet a fáról letépett a kezéből a föld felé kezd hullani. A két maradék támadó nem okoz igazából problémát Shintonak, de azért nem árt a segítség. Ám a férfi utasítása miszerint a genin vonja magára a figyelmüket kaján vigyort kanyarított a melák arcára és valami eszméletlen harcikedvet a szívébe.
- Ezen ne múljon!- A rá támadó kunaios alak sújtása elől kifordulva épp csak centikkel megúszva a csapást, de teste már a mestere ellen irányúló férfi felé rugaszkodik!
~ Saku tiéd a terep! ~ A Körpenge markolattá és ball keze mintha mindig is össze lettek volna nőve úgy fogja így a fiú teste perdültet még a kar csapása is erősíti, hogy a fegyver egyértelműen jelzni tudja jelenlétét a harcban. Éles sikollyal vág a pusztakezes harcos mellkasa felé. Mely ha klón a penge azonnal át is vágja, de ha ember, nos akkor sem lesz „boldog” a hideg fém simogatásától.
~ Remélem elég időt nyerek a senseinek, nem vallhatok kudarcot. Most semmiképpen!
Yoru harcmodora erre a fegyverre épít a legerősebben, és abban teljesedik ki, hogy a fegyvert és így saját magát folyamatos mozgásban tartja. De a hibái is ebből eredhetnek, amint éles törés van a lendületben a penge lelassul, és nem jön elő a forgásból adódó erőteljes vágási képessége. Ezért a fiúnak, folyton hullámzó mozgásra emlékeztető lendületes vágásokat kell alkalmaznia. Ezt a stílust követve szinte azonnal az eredeti ellenfele felé perdíti a fegyver csapását egy fentről keresztbe irányuló vágás formájában. Yoru sokat gyakorolta ezt a vívási formát, hogy a mozgás folyamatos és a dinamikájában töretlen legyen. Támadásai így precízek és tekintve a fiú méreteiből és a körpenge kialakításából adódó erő sem elhanyagolható. Minden vágás akár egy megrendítő erővel lesújtó katana csapása zúdul az ellenfelekre.
avatar
Yoru
Játékos

Tartózkodási hely : Magyarország nyomokban Yorut tartalmaz


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Okt. 24 2016, 20:25

Sikerült egyik ellenfeledtől eltávolodni és azt megzavarni, hogy ne csapjon utánad. Csatakiáltásodtól felröppentek a környék lombjain eddig sem nyugodtan ülő madarak és talán még Anko is megriadt rá. Azonban a hangorkán amely torkodon felszaladt, sikeresen megzavarta és hirtelen megállásra készítette a másik ellenfelet is miközben Shinto meghátrált és villámgyorsan kézpecsételt. Nem tudod pontosan, hogy milyen technikát akar használni, de az biztos, hogy komoly koncentrációt és hosszú időt igényel. Az is lehet, hogy egy kombinációt akar használni, de amíg megalkotja neked bőven van időd a körpengével kezelésbe venni az ellent. Akrobatikus mozdulataid hatása nem marad el. Mindkét férfit sikerül hátrálásra kényszerítened és egyiküket csak reflexei és a szerencséje menti meg a haláltól. Viszont egy pillanatra ők is összenéznek, aztán egyikük hátraugrik és szintén kézpecséteket kezd megalkotni. Eközben te a másik férfit egy cseles vágással megsebzed, de nem adod fel és amint a lendület visz tovább a következő vágással a torkát szeged. 
A test magatehetetlenül zuhan a földre. Pár másodperc elteltével azonban egy pukkanás és egy kis füst kíséretében eltűnik. Eközben mögötte társa úgy tűnik végzett a kézjelekkel. Ami talán feltűnhet, hogy a férfit nem lepte meg, hogy legyőzted a másikat, sőt talán még örül is neki, hogy az időt nyert számára, így be tudta fejezni a jutsujat. 
- Katon Karyuu Endan! - Hallatszik előtted.
Nagyjából harminc méter lehet közted és az ellenség között, de a tűzorkán nagyon gyorsan közeledik feléd és szabályosan érzed amint felforrósodik körülötted a levegő a jutsu hatására. Ekkor azonban hirtelen a semmiből feltűnik egy ismerős alak. Shinto befejezte a jutsuját és úgy látszik, hogy használni is fogja. Nagyjából úgy néz ki, hogy két lehetőséged van. Egy megbízol a mesteredben aki nagyjából melletted lépett be a képbe, a másik, hogy valamilyen módon kikerülöd a tűzörvényt. 
Bármit is cselekszel Shinto mellett akár csak mennydörgés kiált fel. 
- Suiton Suijinheki!
És ezzel egy áthatolhatatlannak tűnő vízfalat okád közétek és a halálos lángnyelvek közé. Amikor a két jutsu találkozik, meleg pára csapódik ki és teríti be az egész környéket. Shinto azonban nem fejezte be a támadást úgy látszik. 
- Suiton Suiryuudan no jutsu. 
A vízsárkány a chakrából létrehozott vízből és a vízfal után megmaradt el nem párolgott vízből jön létre. Amikor a hatalmas víztömeg felemelkedik, a morajlás valóban egy sárkány morgására hasonlít, azzal a hatalmas víztömeg agresszívan zúdul oda ahol imént még ellenfeletek állt. 

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Yoru on Szer. Okt. 26 2016, 12:22

Egy fej a porba hull és bár soha ilyen erős vérszomj még nem öntötte el a fiút mégis féken tudta tartani magát. Így mikor a fordulat a következő ellenfél felé vitte volna a halk pukkanás csak egyet jelenthetett számára.
~ Tehát te vagy az igazi!
A harc hevében Yoru elkövette azt a hibát, hogy nem vette figyelembe a távolságot, így az utolsó ellenfél bő harminc méterre van már tőle ami egy közelharcos számára szinte sansztalan, főleg hogy a férfi már kézjeleket formál.
~ Mi legyen ? Támadás? Védekezés? Menekülés? Fejét pillanatra jobbra biccenti hogy szeme sarkából a tőle balra a fán koncentráló lány felé tekintsen aki még mindig nem volt „köztük”.
~ Anko nincs ké…
A gondolat meg fagyott benne amikor az ellenfél felkiált - Katon Karyuu Endan! – Arcán kis mosoly kanyarodik miközben a perzselő tűz legyező alakban sebesen terjedni kezd feléd.
Sosem tapasztalt még ilyen erős jutsut a bőrén, és bár a sivatagi nép tagja, de ez a meleg neki is sok.
~ Ez nem jó! A tűz Ankot is eléri! Teste megfeszül és rugaszkodáshoz készül mikor egy menydörgésszerű hang mellette/felette a tűz ropogásába dörren - Suiton Suijinheki!
-Sensei?!?! – Hangja meglepettségét tükrözi, miközben Shinto talán még a tűznél is nagyobb erővel hatalams víz falat fúj ki a száján keresztül. A két elem találkozásából olyan gőz felleg kerekedik ami még egy ködrejteki ninja rejtőzködését is felülmulta volna. A fiú ámulata olyan erős volt, hogy a megfeszült test ami egy pillanattal korábban társa felé ugrott volna most csak féltérden csodálkozik miközben a sensei nem pihen.
„- Suiton Suiryuudan no jutsu!” A sensei pusztán a chakrájából és a korábban felhasznált víz maradékából egy hatalams vízoszlopot teremt mely kígyóként tekeredve egy sárkány pofájával támad oda ahonnan a tűz jött korábban.
~ Ez nem az én szintem, de valamit még tehetek!~ Sakut visszacsatolja a köpeny alatt a hátára és már ugrik is Anko felé. Miközben a sárkány lesújt Yoru a lány mellé ér és kunait kapva a kezébe védekező állást vesz fel. Feszülten figyeli az eseményeket de a pára nagyban megnehezíti azt is, hogy a Shinto-t lássa.
avatar
Yoru
Játékos

Tartózkodási hely : Magyarország nyomokban Yorut tartalmaz


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Okt. 31 2016, 13:25

Egy dologban teljes mértékben igaza volt Yorunak. Ez már valóban nem az ő szintje, de a feladatát tökéletesen teljesítette. Shinto gigászi csatája a másik ellenféllel fordulóponthoz ért, azonban Yoru sem tétlenkedett és visszavonulót fújt. Azonban ez csak látszólag volt visszavonulás mert taktikailag egy nagyon jó lépés volt és arra adott tanúbizonyságot, hogy a fiú valóban jó taktikai érzékkel rendelkezik. Amint felértél a fa tetejére harcállást vettél fel és vártad az esetleges támadásokat. Miközben alattatok folyt tovább a titánok harca, hirtelen Anko felpattant, majd ködös tekintete egy pillanat alatt kitisztult. 
- Ez az egész csak egy elterelés, hogy időt nyerjenek. Yoru azonnal szólnunk kell Shintonak! - Azzal a lány egy nagyobb ugrással megindult a csatatér felé. 
Odalent kunaiok és shurikenek hada lepte be a környező fákat és úgy látszik és a férfi még mindig harcoltak. Amint megérkeztél a harcmezőre csak annyit láttál, hogy a fiatal lány is beleveti magát a csatába és jelenlétével felétek billenti a mérleg nyelvét. A férfi megpróbált hátrálni de Shinto és Anko úgy tűnik jól összeszokott párosa ellen esélye sem volt. Pár támadást még kitartott aztán a lány egy gyors mozdulattal a férfi egy óvatlan pillanatában elmetszette annak torkát. Kicsit ódivatú módszer, de hatásos. Amint végeztetek az ellenfelekkel a lány intett nektek, hogy gyorsan gyertek oda.
- Nos tehát ez az egész csak elterelés volt. Akit az imént Yoru legyőzött csupán csak egy klón volt, ez a fickó pedig hátvéd. - Mutatott közben az elmetszett torkú shinobira, majd folytatta. - Elég komoly előnyük van, de sikerült nagyjából belőnöm, hogy pontosan merre is haladhatnak. Ennek azonban nem fogtok örülni. A hegyek felé menet egy idő után gyorsan irányt változtattak és a Vég völgye felé vették az irányt. Ha esetleg sikerül határt lépniük akkor viszont már esélyünk sincs megállítani őket, szóval most komoly hajsza vár ránk. 
Shinton látszik, hogy gyorsan pörög az agya és próbál valami stratégiát kigondolni. (Itt ha esetleg van valami ötleted akkor azt nyugodtan mondhatod félbeszakítva a senseit.)
- Rendben akkor viszont a nagy előnyre való tekintettel pihenő nélkül fogjuk folytatni. - Azzal elővett egy egy kapszulát és odadobta nektek. - Vegyétek be ezeket ha úgy érzitek, hogy fáradtok már, de nem hiszem, hogy egy ilyen hajsza gondot okozna nektek. Na gyerünk indulás!

// A következő postod egészen addig írd, amíg utol nem éritek az 5 shinobit számláló csapatot, akik egy túszt is visznek magukkal ezért lassabban haladnak, így érhettétek utol őket! Menet közben veszi észre őket Anko. A hajszáról nyugodtan írhatsz és az energia tablettát is kedved szerint használhatod vagy elteheted későbbre! //

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Pént. Nov. 04 2016, 18:27

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //


-
A történelem megbolygatása csak akkor jelentene veszélyt a nemzetünkre, ha olyan dolgokat találnál majd odalenn amelyek vagy előjönnek a föld alól és a gatyánkat is le prédikálják rólunk, hogy milyen jogon fosztottuk meg őket a földüktől. Az is lehet nem találunk majd semmit, de mivel ANBU fennhatóság alatt dolgozol így a köznépnek nagyon alacsony esélyei vannak, hogy egyáltalán egy szót is megtudnának azokról akik előttünk tanyát vertek a Tűz birodalmában. – Magyarázza közbevágva, majd lelkesen koccolja le öklével a válladat s füle óvatosan megmozdul ezzel jelét adva, hogy fülig ér a vigyor a száján.
-
Ez ám a lelkesedés! – Foglal ismét helyet előtted, majd a rövidke elmélkedésedet érdekes szempárral kíséri végig a maszk leple alatt, majd kérdéseidre az állát dörgöli, s próbálja megtalálni a legmegfelelőbb szavakat, amivel a küldetést részletezhetné.
-
Ellenségekre a saját falaink között is számítanod kell, nem csak odakinn a terepen. Jól tudod háborúban állunk és a legmegbízhatóbb embernek aligha bizonyulhatnánk még mi magunk is. Bele futhatsz ellenségekbe, ez minden nap minden percében benne van a pakliban. Egyes fosztogatók, szerencsevadászok és kutatók, kik nem tartoznak egyetlen egy nagy nemzet alá, sem egy kisebbe kihasználják a csatározásokat így figyelmetlenül tudnak olykor átlépni az általunk jól védettnek hitt határokon. – Magyarázza, majd szinte már tettre kész egy kinait pattint elő a mellére erősített tokból, melyet játszi könnyedséggel pörget az ujjai között, majd egy hangos döngést megelőzően egy térképbe hajítja a fegyvert. A penge egyenesen átszúrta a barlang fellelhetőségének helyét, majd vissza fordult hozzád.
-
Egyedül mész, esetleges szenzor ninják és más nyomkövetők hamar kiszagolnák az ANBU-t esetleg más, fejlettebb, erősebb shinobikat. Már ne vedd zokon, tisztában vagyunk a képességeiddel és az egyik legmegfelelőbbnek bizonyulsz erre a feladatra. Senki sem gondolná, hogy egyedül küldünk egy chuunint egy ilyen fontossággal rendelkező küldetés elvégzésére. Így akár még egy csapdát is kieszelhetsz az esetleges támadóknak, hívatlan vendégeknek, hisz azt fogják hinni alapos megfigyelés és támogatás alatt fogsz tevékenykedni a barlang területén. Elvégre nekem is nagyon gyanús lenne, ha egyedül találnék egy fickót az erdő mélyén. – Árasztotta magából az információt, lehetséges, hogy már ennyire meg is kedvelt, vagy csak próbálja elterelni a gondolataidat arról, hogy ma kezdetét veszi egy egészen rendkívüli küldetés, melynek te leszel a középpontja.
Hazafelé menet, a készülődés, bevásárlás és a maszk felhelyezés után egy egészen érdekes érzés kerülgethette a lelked legmélyét. A gondolatok, hogy megszűnsz annak lenni, aki igazából is vagy, talán még felemelő és kellemes is lehet. Gátlások nélkül, névtelenül mozoghatsz és cselekedhetsz, hisz csak páran tudnak erről a küldetésről. Csak óvatosnak kell lenned, még a végén meg ne üsd a bokád egy-egy félresikerült akció miatt.
 
Amint kiérsz a terepre melyen tevékenykedned kell, egy kis kezdeti nehézségbe ütközöl, ami nem más, mint a sötétség. Tapasztalt vagy annyira, hogy tudd mit is kell tenned, bár már nem mered bevállalni a barlang éjszakai felfedezését így sikerül találnod magadnak a barlang nyílásától nem messze egy egészen jól védhető kis zugot. Ahogy megpróbálsz pihenni, furcsa érzés önti el a tested és a bensődet. Mintha megannyi test és megannyi lélek próbálna meg kapcsolatba lépni a tiéddel egészen a barlang irányából. Hívogató szavaik mind, egytől egyig a segítségedet kéri és azt, hogy ments meg az életüket, vagy végezz velük amilyen hamar csak lehetséges.
Nem tudhattad hirtelen, hogy csak a fáradtság vagy valami tényleges boszorkányság mesterkedik a háttérben, de amit igazán tudsz az az, hogy élő, igazi zajokat hallasz a barlang felől. Néhány kő gördül le a falon, majd három pár láb földet érését hallod.
-
Na valahol erre kell kezdenünk. – Szólalt fel egy mélyebb hang. Valószínűleg valami volt a férfi szájában, vagy a szája előtt, hisz eltorzult hangja hátborzongatóan hatott az éjszaka sötétében.
-
Iwanko azt mondta egyszerű lesz ez az egész, de tök para egy hely ez! – Hallatta gondolatait egy másik, fiatalabb hang melyben sikerült némi félelmet is felfedezned.
-
Nekem tök mind egy srácok, csak haladjunk, nem akarom, hogy Konoha kopói rajtunk üssenek. Úgy hallottam tudnak ezt az ezek a leveles csávók. Hmm… - Hangzott fel egy vékonyabb nőies hang, majd indulóra fogták, s távolodó lépteik hangjai végül elhallgattak.

Jogosan teheted fel magadnak a kérdést, hogy kik is lehetnek ezek? Esetleg egy másik nemzet shinobiai, esetleg csak fosztogatók, vagy egyszerű vándorok, akik a szerencse és vagyon reményében tértek hazádba. Az biztos, hogy ők egyenesen a barlangba veszik az irányt, így nem te leszel az első, ki hosszú idő után beteszed a lábad a barlangba, de egy biztos. Neked kellesz megvédeni a romokat és neked kell feltárnod azokat, hisz feltételezhetően az őseid titkaira nem lenne jó, ha mások akadnának rá, és ki tudja mi történne, ha a megannyi információ rossz kezekbe kerülne?

//Tökéletes lett! Innentől kezdve a döntéseid és cselekedeteid véletlenszerű hatást fognak elérni. A barlang feltárása nem lesz könnyű menet, de bármilyen nehézség is adódna képes leszel legyűrni! A megvárakoztatásért szíves elnézésedet szeretném kérdni és a jutalmad a késés miatt +10 ch! Sok szerencsét!//
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Vas. Nov. 06 2016, 09:59

Figyelmesen hallgattam végig az ANBU összekötőm szavait, amiből kiderült számomra, hogy számíthatok ellenségre. Különösebben nem voltam elszállva a boldogságtól, hog meg kell küzdenem majd az esetlegesen felbukkanókkal, de ahogyan a Farkas mondta, enyém lehet a meglepetés ereje.

Amikor a barlanghoz értem, furcsállottam a hangokat, amelyeket hallani véltem. Félelmetes és titokzatos volt, amelyek semmi jóra nem engedtek következtetni. Ki tudja, hogy miféle borzalom rejtőzik a barlangban. Igazából másnap akartam bemenni és elkezdeni a barlang felderítését és meg is találtam a kellő rejtekhelyet, ahonnan másnap elkezdhetem a felderítést, de megzavartak. Három hang volt az, amelyek el is árultak tulajdonosaikról bizonyos adatokat. Volt egy férfi, akinek a hangja nem kecsegtetett túl sok jóval. Volt egy másik, amelyik szavaiból és hangjából a félelem csírájának burjánzását vettem észre. A harmadik tulajdonosa pedig egy nő lehetett, vagy egy nagyon fiatal fiú. Vakon nem fogok rájuk rontani, így úgy döntöttem, hogy követem őket. Bár lépteik hangja elhalt, ha tovább beszélnek lehet rá lehetőségem, hogy követhessem őket. Fény nélkül, egy sötét barlangban, semmi esélye, hogy képesek lesznek tájékozódni vagy bármit is összeszedni. A csapdák elkerülése sem lehet, olyan egyszerű, így számítok arra, hogy előbb utóbb fényt gyújtanak, akkor pedig némán követhetem a mozgásukat. Mindössze egyetlen energiatablettát teszek mellényem zárható zsebébe, a szükség esetére, de fegyvert nem veszek elő. Az túl hangos lenne, ahogyan a penge súrlódik a tokkal. Ha be kell menni velük a barlangba, akkor chakrakontrollomat kihasználva, felmászok a barlang plafonjára és onnan követem őket. Ebből egyébként azonnal kiderülnének számomra információk a barlangról, hogy mesterségesen kialakított vagy természetes eredetű, csak használatba vették a Ősök. Utóbbi esetén, a simább barlangfalnak köszönhetően könnyebben közlekedhetek, előbbi hatására pedig jobban rejtőzködhetek a plafonon haladva és követve a három személyt. 

Amennyiben a barlangban tudom követni a három behatolót, megpróbálok rájátszani a félősebb félelmére. Igyekszem tehát a moráljukat megcsorbítani azzal, hogy létrehozok egy Bunshint, azzal a feladattal, hogy sóhajtozzon, csoszogjon és úgy általában rájátsszon, egy szellemek lakta barlangtól várható atmoszférára. Ha megpillantják a szokásos bunshin pukkanás helyett, egyszerűen kifakulna a valóságból, akár egy szellem. Ki akarom deríteni, hogy ezek hárman kicsodák és micsodák. Ismerik Konohát, tehát félő, hogy shinobik. Persze egyszerű, felbérelt szamurájok is lehetnek, de nem lenne jó az ellenség ismerete nélkül, harcot kezdeményezni, még ha a meglepetésből történő támadással, egyet hatástalaníthatnék is. Ezen kívül az se lenne utolsó dolog, ha belerohannának valami csapdába, ezzel megtisztítva előttem az utat. Ha kell, akkor azonban muszáj leszek velük harcot kezdeményezni, egyelőre azonban maradjunk a morál rombolásnál és az ellenség felderítésénél. 

// Felírhatom az előbbi posztomban említett tekercseket és a hozzájuk tartozó tintát? Vásároltam az előbbi posztomban, csak nem nyugtáztad. //
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Pént. Nov. 11 2016, 16:02


// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //

A három egyént sikerül észrevétlenül egészen a barlang bejáratáig követned. Ahogy megpróbálnál felmászni a barlang falára, de akárhogy is próbálod irányítani a chakrád és akármennyire is tűnt mind idáig egyszerűnek ez a manőver Chuunin létedre, egyszerűen nem sikerül felmásznod. Valószínűleg maga a barlang nem hagyja, hogy bemocskold a talpaddal szentnek tartható falait, vagy valami köze lehet ennek az egész rendellenességnek a nemrég hallott hangokhoz, ki tudja? Némi próbálkozás után még tisztán hallod a három egyén lépéseinek zaját, a falakon végig fáklyák sorakoznak és a legelső tartóból hiányzik is egy fáklya. Valószínűleg a hármas tulajdonított el egyet, majd a fényt követve a bunshinoddal próbálod megrémíteni őket.
A klónod jóval előtted halad, de hirtelen eloszlik a képmásod, s az általad követett lépések hangjai is szertefoszlanak a fényesség utolsó pislákolásaival együtt. Mély csend ül meg a barlang járatában, melyben épp haladsz, s csak a mennyezetről aláhulló vízcseppek csöpögő hangjai törik meg az abszolút némaságot. Különös, s ami még különösebb, hogy a sötétségben egy lágy női hangot hallasz, s érintése végigkúszik a válladon.
~
Mentsss meg minket Massszkos! ~ Hallatja szinte már fájdalmas kígyószerű hangon kérését, s mire megfordulsz, hogy megnézd tényleg van e ott valaki, nem találsz ott senkit. Hátborzongatónak tűnik ez az egész, és a vaksötétre való tekintettel, neked is valamiféle fényforrást kellene létrehoznod, hogy tájékozódni tudj. Még pár métert tudsz haladni, mire valószínűleg egy csarnokba érkezel.
 
Ha nem használsz semmilyen jellegű fényforrást, akkor véletlenszerűen haladsz tovább az ismeretlenbe.
 
Ha viszont megvilágítod az utad, két utat vélsz felfedezni a kisebb csarnokban. A csarnok falait kőtáblák díszítik és azokat furcsa nyelvű vésetek díszítik. A két út felett két különböző jelkép áll, de az együttesük végül a keresett kőbe szúrt lobogó képét adják ki. Itt ott némi törött üveget, csontvázakat és egyéb, modernebb technológiára emlékeztető felszereléseket találsz.

A két út között idővel választanod kell melyiken haladsz tovább, de akár némi lelet után is kutathatsz mielőtt tovább indulsz, vagy a zászlós úton, vagy a sziklával jelöltön, a döntés rajtad áll.

//Természetesen levonhatod az adatlapodról a tekercsért és a tintáért kiadott pénzösszeget, és fel is tüntetheted ezek megszerzését a sikeres vásárlásért!//
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Szer. Nov. 16 2016, 09:27

Rövid időn belül számos információ derül ki a barlangról, amelyre álmomban sem gondoltam volna. Az első az, hogy nem tudok különösebb technikákat létrehozni, valamint a plafonra se tudok fölmászni, hiába van kellő gyakorlatom benne. Nos, ez azt jelenti, hogy harc esetén, kénytelen leszek egyszerűen pusztakezes harcot folytatni, vagy éppen fegyvert használni. Ugyanakkor, ha összetűzésbe keveredek a trióval, könnyen lehet, hogy a meglepetés az én oldalamra billen megint, hiszen előfordulhat, hogy Ők még nem tudják, itt nem fognak működni a chakramanőverek. A második, hogy itt valami nem stimmel a barlanggal. Egy szokványos barlangban nem szoktak test nélküli hangok beszélni. Borsódzik a hátam a hangtól és nem tudom hová tenni a dolgot. Kíváncsi vagyok, hogy a trió is hallja-e a hangot, vagy csak engem örvendeztet meg a barlang azzal, hogy segítséget kér. A sötétben, ezek után, biztosan nem fogok tovább bóklászni, nem marhultam meg. Visszasétálok a fáklyákig és magam is rekvirálok egyet a barlang felderítéséhez. Így folytatom az utamat, miközben a talajt fürkészem. Az így fellelt különböző, első ránézésre limlomot nézem meg. próbálok következtetni arra, hogy milyen célt is szolgálhatott a barlang. Közben próbálkozom a lehető legnagyobb csöndben mozogni, nem akarom a trió figyelmét felkelteni. Némi vizsgálódás után, ha különösebb leleteket nem fedezek fel, figyelmemet ismét a talajra szegezem, ezúttal azonban a trió nyomait próbálom fellelni. Ha hosszú ideje nem használták ezt a barlangot, akkor senki sem takarított, így van reményem arra, hogy megleljem a behatolók nyomait. Amennyiben sikerül a nyomaikat meglelni, elkezdem követni őket. teljesen lényegtelen, hogy szikla vagy zászló jel a trió nyomait követem, hogy utolérjem őket és megbizonyosodjam róla, hogy mik a szándékaik. ha nem lelem meg a nyomaikat, akkor a Zászló felé haladok tovább, remélve, hogy nem fognak a hátamba kerülni és valahogyan mégis utolérem őket. Miközben haladok, igyekszem a lábam elé is nézni, nehogy belelépjek valami csapdába vagy évek óta itt heverő törmelékbe. Amikor, megint felhangzik a hang, amelyik segítséget kér, bár elképzelésem sincs, hogy miért, jó ötletnek tűnik egy pillanatra becsukni a szememet és gondolatban üzenni a hang forrásának. 
~ Akkor vezess! Mutasd az utat! ~ persze tudom én, hogy ennek semmi értelme, soha életemben nem volt semmilyen gondolatátvivő képességem, de ha tényleg szellem ... Hokagére, miket gondolok. Mindegy, a fene se tudja, hogy nem e ért meg valahogy és talán az utat is mutatja. rosszabb esetben rám hozza a frászt. Jobbik esetben megtalálom a triót és harc nélkül megtudom oldani a problémát, amit jelentenek.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Kedd Nov. 22 2016, 21:16

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //



A fáklya fényében próbálod meg megfejteni az előtted, már a barlangba érkezett betolakodók lábnyomait feltérképezni. Sajnálatos módon a lábnyomok mind a két irányba elhaladtak, s így a Zászló jelképe felé veszed az irányt.
Ahogy kellő óvatossággal haladsz, egy kiálló részben botlasz meg, s elvesztve az egyensúlyod az előtted levő falban támaszkodsz meg. Különösen puha, s nem is lehetne olyan szilárd kőfalnak nevezni, mint amilyeneket eddigi életed során megérintettél. Ahogy felnézel, az arcodon valósággal elhalnak az érzelmek és hirtelen, riadtan húzod vissza a kezed. Előtted a trió női tagja állt. Mellein pihent meg a kezed melyben megkapaszkodtál, de a lány merev szemekkel meredt rád. Enyhén kidülledt, könnyes és vér áztatta szemei, résre nyitott ajka és jelképes testtartásban lógott lyukakkal tűzdelt testével. Amint visszanyered elméd és tested fölött is az irányítást, alaposabban megpróbálod megvizsgálni a körülményeket.
Egy elszakadt drótot találsz, mely egy apróbb fogaskerekes géphez van csatlakoztatva. A drót elernyedtségéből tudsz következtetni, hogy annak elszakadása aktiválta a gépet, mely egy nagy erejű tüskekaput hozott mozgásba, s az nyársalhatta fel a lányt. Az, hogy a tetemmel mihez kezdesz, csak rajtad múlik, de ahogy még egy utolsó pillantást vetsz rá, a perifériád szélében ismét megpillantasz egy köddé váló árnyat. A levegő hirtelen hűlt le, s egy sziszegő női hang ismét a füledbe súgott.
~
Mutatom. Jöjj, jöjj szhinobiiii! ~ Tekergett el a hang, majd egy hangos kiáltás törte meg az újra eluralkodó csendet. Ismerős volt a hang, s azon nyomban megindultál a hangforrásának irányába. A rohanás, s a gyors szemlélődés pár gyors képet hagyott hátra benned. A jelképek mind a zászlót mutatták, majd még mielőtt befordulhattál volna a terembe, ahonnan még több jajveszékelő hangot hallottál, a már jól ismert Zászló képét láttad magad előtt, mely egy fekvő alakot, valószínűleg egy embert döfött át.
-
 Uram Isten! – Rikoltott fel ismét a szinte eltorzult férfias hang.
Döfd le azonnal, döf… áááá!
Banzo! – Hallatszott, majd ahogy betekintettel a sarkon egy olyan látkép tárult eléd, melyre, talán egész életedben nem lehettél volna eléggé felkészülve.
Egy undorító, emberszerű lény ragadta meg a fiatalabb férfit, s harapta át a torkát. A trió harmadik tagja szorosan lapult a falhoz, s könnyek áztatta szemmel nézte végig, ahogy a lény végez a társával.
Rajtad áll a dolog, vagy megmented a férfit, vagy a későbbiekben egyedül veszed fel a küzdelmet a még ismeretlen lénnyel szemben. A döntés a te kezedben van!
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Szer. Nov. 23 2016, 09:58

// Eltemetett emlékek // 

Sajnálatos módon, annyira kuszák a nyomok, amik megvizsgálásra rendelkezésre állnak, hogy különösebben hasznos információt nem tudok kinyerni belőlük, így maradok a választott útnál a zászló felé veszem az irányt. Akármennyire is próbálok vigyázni és világít a fáklya is, ami nálam van, valamibe megbotlom és csak az utolsó pillanatban tudok megtámaszkodni valami kellemesen puhába. Ez viszont felkelti az érdeklődésemet, hiszen a fal nem lehet puha, hiszen kőből kellett, hogy készüljön. Amikor felpillantok a vér meghűl ereimben, a hallott trió női tagját látom magam előtt, amint .. szóval furcsa pózban lóg. Egy csapda végezhetett vele, amit nem vett észre. Szóval ő volt a leggyengébb láncszem a csapatukban. Gyors vizsgálódásból megtudom állapítani, hogy egy drótra való rálépésre vagy legalábbis drót elszakításával aktivált egy igen csak bonyolultnak tűnő fogaskerekes csapdát. Ez utalhat a barlang készítőinek a technikai tudására. Egy ilyen csapda felállítása nem lehet könnyű. Valószínűleg nem holmi elmaradott nép tagjai vájták ki ezt a barlangot, de mit jelenthet a zászló? Akárhogyan is próbálok agyalni erre valahogyan még nem sikerült rájönnöm. Értem én, hogy a kettő együtt kiteszi annak a shinobi klánnak a szimbólumát, amelyről az információt eltüntették. de ennél többet sajnos még nem mond. Túl keveset láttam ebben a barlangban, ahhoz, hogy teljes mértékben felfejthessem az általam áhított rejtély megoldását. Szerencsére sosem volt különösebb perverzióm a halott nők tapogatása, de ezek után pláne nem lesz. Ugyanakkor minden undorom és viszolygásomat legyőzve mégis megérintem a testet, pontosabban a ruháját. A felszerelése alapján próbálom megállapítani, hogy shinobi vagy sem. Vagyis volt. Az Alapító Hokage nyugtassa a lelkét, akárhonnan is származott ez a szegény teremtés. Gyors vizsgálódásomat ismét a hang zárja rövidre, amely most már azt is tudja, hogy shinobi vagyok és közli, hogy hajlandó vezetni. Ez most vagy valamilyen csapdába csaló genjutsu, ami a barlangot védelmezi vagy valamilyen szellem tényleg azt szeretné, hogy segítsek rajta. Akármi is legyen az igazság, az biztos, hogy egyébként is itt van dolgom, szóval, igyekszem követni. A gyors haladás közben jelképek maradnak meg elmémben, bár jelentőségüket még mindig nem tudom összerakni. Ez túl kevés, bár az embert átdöfő zászló azért beszédes, hogy itt valami beteg dolog történhetett, bár elképzelésem sincs, hogy micsoda. A hangzavar alapján a trió maradék tagja is bajba keveredhetett, amikor pedig belépek a csarnokba, ahonnan a hangokat hallom kiszűrődni förtelmes dolgot pillantok meg. A természet legundorítóbb megcsúfolása, ami valaha ember volt, vagy az akart lenni. A trió fiatalabbik tagjának a torkát marcangolja éppen, míg az öregebb, akinek a hangját elváltoztatva érzékeltem, könnyezve nézi tárásnak végperceit. Igyekszem a lehető legrövidebb idő alatt felmérni a helyzetet és elemezni a látottakat. Van-e a trió utolsó életben maradt tagjánál fegyver, a szörnyetegen van-e valamiféle páncélozás, fegyver vagy esetleg csak a csupasz testét tudja fegyverként használni. Remélem, hogy inkább meglepte a két férfit és nem olyan gyors, hogy esélyük sem volt reagálni a támadásra. Miközben elmém igyekszik ezeket az információkat rendszerezni, testem már cselekszik is. Mivel a szörny éppen a fiatal torkát fogja és a könnyező öregebb manusz is inkább érzékelése hatókörében van, mint én, megpróbálom a nálam lévő kunaik és shurikenek legjavát a torz lény testébe juttatni. Persze célba dobással, amiben kiváló voltam, hiszen apám, aki az ANBU tagja, sokat edzett velem és segített megtanulni, eme nemes és koránt sem elhanyagolható shinobi princípiumot. 

Ha a dobófegyverek nem voltak elegek, akkor, Én abban reménykedem, hogy a trió maradék tagja hajlandó lesz velem együttműködni. Ha másért nem, hát azért, hogy megbosszulja két társát és túlélje ezt a pocséknak ígérkező kalandot. Nem tudom a förmedvény mennyire okos, de odakiáltok a trió utolsó tagjának. 
- Kényszerítsük figyelme megosztására, kettő az egy ellen! 
Amennyiben a fickó shinobi, érteni fogja a tervemet, ami kedvelt taktikámon alapul, vagyis az ellenfél figyelmének megzavarásán és meglepetésből való támadás. Így ugyan felhívtam magamra a figyelmet, de a kiáltással, talán felrázom a fickót a sírásból és kesergésből. Remélem, hajlandó segíteni. Amennyiben a förmedvény a hozzá közelebb eső fickóra vet szemet, tehát az utolsó trió tagra, akkor a nálam lévő fáklyával és a Ninjatommal megpróbálom hátulról megsebezni. Méghozzá úgy, hogy kardommal egy fentről lefelé irányuló vágással a hátát, tehát a gerince mentén próbálom megvágni, majd a fáklyát a sebbe dugni. Remélve, hogy a tűz és a kardom olyan egyveleget alkot, amit egy életre megemleget. Majd a szörnytől hátrébb ugrok, ha felém fordulna, hogy mozognia kelljen egy kicsit, mire egyáltalán hozzám férne, így lehetőséget adva újdonsült társamnak?, hogy rajta legyen a sor és támadásba lendüljön. Amennyiben a szörny engem vesz célba, az égő fáklyát tartom előre, hogy a tűz fénye elterelje a figyelmét a Ninjatomról, amellyel megpróbálom arcon vagy mellkason döfni és reménykedem benne, hogy hátulról éri a következő támadás.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Hétf. Nov. 28 2016, 19:43

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //

A fiatal férfi nyakától hirtelen távolodott el a lény szájában egy nagyobb darabbal, s egyenesen a fáklyád fénye felé kapta a fejét. Sárga, szinte izzó, pupilla nélküli szemekkel meredt rád, ahogy hegyes, rendezetlen fogai közül kiejtette a fiú nyakának darabját, ki addigra rángatózva hevert a barlang hűvös földjén. A lény bőre fehér volt, vállából és hátából egyaránt furcsa tövisek álltak ki, s bordái is ágak képében döfték át halott bőrét. Ujjai karmokban végződtek, s testtartásán kívül semmi más nem emlékeztetett, hogy ez a lény valaha ember lett volna. Szerencsédre a maszkod eltakarta elundorodott, s egyben rémült tekinteted, valószínűleg ennek láttán azon nyomban rád vetette volna magát a bestia, de még időben sikerült meglepned. Fegyvereid után nyúlsz, s shurikenjeid és dobó pengéid többségét a lény felé hajítod, mely halk nyögésekkel tudatta, hogy minden dobásod célba talált. Az ocsmányság, csak lepillantott testére, s halott tekintettel mérte végig teletűzdelt testét. Tekintete komorabbá vált, s egy démoni üvöltéssel kitépett magából egy kést s visszahajította feléd. Szerencsédre nem céloz valami jól, de a dobás erejétől a barlang kemény falába könnyedén belefúrta magát a kunai kés, így sejthetted, hogy valami nagyobb erő munkálkodik abban a bestiában, mely még mindig veled szemez.
Amint felszólítod a földön fekvő férfit, egy újabb üvöltésbe tör ki a lény, s iszonyú sebességgel ront feléd. A fáklyád fényétől megrészegült kifejezéssel, habzó, vérző szájjal, tombolva közelít, s ahogy közel ér azon nyomban átdöföd a száját a ninjatóddal, majd hirtelen a szeméből is előbukkan egy penge, mely centikkel áll meg a fejedtől.
Gyorsan, a fáklyát! – Szólít fel a hang, s egy másodpercre sem kell elgondolkodnod azon nyomban a lény testébe mártod a fényforrást, mely akár egy egyszerű, élettelen, kiszáradt fa kap lángra. Iszonyatos sírásától és kiáltásaitól visszhangzik a barlang, s pár pillanat múlva egy szenes, füstölgő kupac marad a helyén. Az adrenalin hevétől megnyugodva, a kupac túloldalára tekintesz, s az idősebb férfit találod, ki lihegve próbálja összeszedni gondolatait, tenyerébe temetett tekintettel.
Istenekre, mondom sosem hittem volna, hogy ez valóságos! – Nyögdécselt maga elé, majd felnéz rád, s még sosem láttál ehhez fogható kétségbeesést, főleg nem egy ilyen idős ember arcán.
Kérlek maszkos, könyörögve kérlek, ne végezz velem! Egyszerű kincsvadászok voltunk, mindent elmondok, amire kíváncsi vagy, te és a néped! Kérlek, csak ne ölj meg! Jöjj inkább… mutatok valamit, ami biztosan érdekel! – Tápászkodik fel hirtelen, majd megragadja a kezed és átvonszol egy másik terembe, ha hagyod, ha nem.
 
A terem ahova elkísér, nem is tűnik olyan kora múltnak, mint amire számítottál az ANBU leírása alapján. Nagyon úgy tűnt, hogy ez valamiféle kísérleti bázis lehetett, melyet a nyomokból és a rendetlenségből egy pár éve hagyhattak hátra. A férfi körbevezet, a földön mindenfelé iratok vannak szétszórva. A terem végében egy hatalmas asztal, melyen egy élettelen lény fekszik, mely ugyan úgy néz ki mint amivel pár perce küzdöttetek meg. Az asztalig a terem szélében, körkörösen ember nagyságú inkubátorok vannak elhelyezve. Némelyikben világoskék folyadék bugyborékol, benne egy-egy mutánssal, van melyek szilánkosra vannak törve, s középen egy mely teljesen ép, de nincs benne semmi.
Tudomást szereztünk erről a helyről, még pár hónapja. A forrás nem fontos. – Szedte össze végre magát a férfi, s az asztalhoz vezetett, melyet alaposan leporolt, s egy dossziét vágott rá.
Ezt találtuk az egyik fiókban, a mellett a letisztult, ép inkubátor mellett. Nem tudom, hogy neked mit mond, de az biztos, hogy én nem akarok ebben részt venni, főleg az imént történtek után nem. A hangok, amiket hallok, ez az egész átkozott barlang végleg rajtam hagyta a nyomát és minél hamarabb meg akarok tőle szabadulni! – A férfi rád néz kérdően, hogy mikor távozhat végre, vagy hogy hagyod e egyáltalán, hogy élve elhagyja a laboratóriumot.
Bárhogy is ítélkezel a férfi felett, a dossziét megragadva az inkubátorhoz sétálsz, s felhajtod a papiros fedelét. Az első papíron egyből a már jól ismert szimbólumot véled felfedezni, a kőbe szúrt lobogót, mely egy furcsa, átlátszó papírral van lefedve. Ahogy eltávolítod az anyagot, kirajzolódik a kép, mely egy a földből kinövő fát ábrázol, s alatta a következőket olvasod.
 
697. számú alany.
Név: Kirigakure no Kirei
Új név: Hasegawa Zauki
Begyűjtés helye: Kirigakure no Sato
Kódnév: Élet-Fa
Háttér: Az alany rokoni kapcsolatokkal nem rendelkezik, családjának egyetlen élő tagja. Falva akadémiai képzésben részesítette, képességei különlegesnek mondhatóak a kezdetektől fogva. A szervezete fejlődésben van, sejtjei a többi alanyéhoz képest szokatlan magasságú ellenállással rendelkeznek, a kísérletek mindegyikére POZITÍVAN reagál. Nagyjából tizenegy-tizenkét éves, így nagy eséllyel túlélheti a beavatkozásokat.
 
Hogy mi is lehet ennek az egésznek a lényege, azt már csak neked kell kitalálnod, hogy ki kísérletezhetett itt, ártatlan embereken. S az is csak rajtad áll, hogy felkeresed e az említett Hasegawa Zaukit. Az, hogy nem találod az inkubátorban, csak arra adhat okot, hogy életben van valahol a shinobi világban.
 
// A következőkben rajtad múlik, miként cselekszel. Elengeded e a férfit, jelentesz e az ANBU-nak, tovább keresgélsz még a barlangban, s utána jársz e az említett, Hasegawa Zauki ügyének. A döntések, csak rád várnak. //
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Pént. Dec. 02 2016, 18:40

// Eltemetett emlékek // 

Az élő rettenet leírására nem találtam szavakat. A valamikori ember, mostanra olyan szörnyűséges mutációkon ment keresztül, hogy külleme leírhatatlan volt. Jeges kézként markolt szívembe pupilla nélküli pillantása, mintha magával a halállal szemeztem volna, mintha a végzetemmel néztem volna farkasszemet. Torz őrület, mit más alkothatta ezt a szörnyeteget? Más véleménnyel nem lehettem erről a valamiről, ami .. ocsmány pofájában, egy másik ember nyakának egy darabjával felém pillantott. Úgy tűnik, hamar kiszúrta, hogy itt vagyok én is és engem mért. Maszkom, amely kilétemet fedi el, most kivételesen lelkemet is megóvta. Megóvta attól a jeges, undorító és vérengző pillantástól, amellyel méregetett. A borzalom nem látta az arcvonásaimat, csak a maszkom fehér, üres vonásai pillantottak vissza rá, amely megzavarhatták egy rövid pillanatra. Ugyanis habozott. Pont addig, amíg dobófegyvereimet útnak indítottam és ahogyan számítottam rá, minddel célba is találtam. bármelyik ember kifeküdt volna attól a mennyiségű fegyvertől, ami a testébe csapódott. A borzalom azonban csak vérfagyasztó hangján felüvöltött és felém dobta fegyveremet. szerencsémre pocsékul célzott, a kunai késem így is beleállt a barlang falába, amely elképesztő erőre vallott. Egy pillanatra elbizonytalanodtam, vajon mi más állíthatja meg ezt a Rémet, ha fegyvereim meg sem hatották? Nem kellett végül túl sokat várnom a válaszra, hiszen hamar ki kellett józanodnom, ami meg is történt, amikor ellenségem rohamot indított. Igen, ellenségem, mert efféle megcsúfolása a természetnek és az életnek, csakis ellensége lehet minden élőnek. Kardommal arcon szúrtam, amibe bármelyik élő belehalt volna, de ez a Rém, ehelyett majdnem felnyársalt egy a szeméből megindult pengével. 
~ Ninjutsu? ~ Suhant át agyamon egy pillanatra a gondolat, majd követtem a tanácsot. Teketóriázás nélkül döftem előre a fáklyával és lángra lobbantottam a förmedvényt, amely akár a száraz gyújtós kapott lángra és sírós jajveszékelés közepette hamuvá égett. Bár nem értek a genjutsuhoz, ez a lény, elegendő lett volna hozzá, hogy elveszítsem józan eszemet és az őrület ösvényén járjam tovább utamat, vagy kínomban és torz elmém hatására, öngyilkosságot követtem volna el. Csak a Kamiknak hála, hogy elmém nem hasadt szilánkokra és annak, hogy a förmedvény elégett. Eltelt néhány pillanat, mire összeszedtem és emlékeztettem magamat, hogy küldetésem van.

Az idősebb férfi, aki nálam legalábbis idősebb volt, arról tett tanúbizonyságot, hogy még a sokat látottak is meglepődhetnek és megrémülhetnek dolgoktól. Könyörögnie fölösleges, hiszen egyáltalán nem áll szándékomban megölni, még azután sem, hogy elvezet a laborba, ahol az inkubátoros szobára bukkanok. Hát, egy dolog biztos, ez nem az az ősi hely, mint, amire az ANBU-s fickó utalt. Túl sok mindenhez kezdhetnék hirtelenjében, amikor a férfi elém tol egy aktát. Elolvasom először, majd még egyszer és harmadszor sem mond semmit a név. A jelet figyelem még mindig, a sziklába szúrt zászlót. Mire hasonlít? Zászló, zászló ... 
~ Azta büdös ... mi van ha nem is zászló, hanem hangjegy ... vagy, ha a hangjegy, igazából a sziklába szúrt zászló? ~ Ha gondolataim helyesek és a megfejtés az, amire gondolok, akkor ez a labor, Orochimaru munkájának helyszíne. Ha ez így ez a hely tokkal vonóval Konohagakure tulajdona, lévén a pletykák arról szólnak, hogy Orochimaru meghalt. Viszont! Ezek az inkubátorok működőképesnek tűnnek, ráadásul az a borzalom, valahogyan kiszökött egy ilyenből ... Az is lehet, hogy ezek ketten csináltak valamit, aminek hatására ez a förmedvény kiszökött. Sok mindent kell tennem, ha azt akarom, hogy az ANBU "farkas" elégedett legyen a munkámmal. Ha pedig sikerül szereznem egy elégedett barátot az ANBU soraiban, az komoly ugródeszkát jelenthet a karrierem előrehaladásához. Az aktát vissza dobom az asztalra és a férfi felé fordulok. 
- Iwanko, nem mondott el mindent, erről a barlangról, igaz? Banzo pedig meghalt, ahogyan a nő is. Elég vér folyt a mai napon, köszönhetően ennek az átokverte barlangnak. Válassz, senpai! Együttműködsz velem, amíg átkutatom és feltérképezem az egész barlangot, összegyűjtöm a szükséges adatokat, rendes vallomást teszel arról, hogy ki vagy, miért küldött pontosan Iwanko és mit csináltatok pontosan. Azután elengedlek, élve, erre szavamat adom. A másik lehetőséged, megjátszod a hülyét, teszed a szerencsétlenül járt kincsvadász szerepet ... de ebben az esetben hátra van a mi csatánk is. Egyszerűbben mondva, megöllek. Nem áll szándékomban ölni, de ne ringasd magadat hiú ábrándokba, nem esik nehezemre megtenni. Nos, várom a válaszodat. - mondom a lehető leghűvösebb és legelszántabb hangon, ahogyan, csak képes vagyok kifejezni magamat. Semmi kedvem még egy hullát adni a mai napon a túlvilágnak, de ha kényszerítenek rá, akkor megteszem. A barlang átkutatását, csak azután folytatom, ha a férfi döntött. Ha segít és elmond mindent, amire kíváncsi vagyok és később is felmerülő kérdésekre is válaszol, akkor életben hagyom. Ha továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy szerencsétlen kincsvadász, akkor életét veszem. Ha pedig úgy dönt, hogy megküzd az életéért, hát lesz egy jó csata a barlangban, mielőtt végezhetném tovább munkámat.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Vas. Dec. 18 2016, 18:09

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //

Gondolataid egy pillanatra sem hagyják el agyad mélységét. Próbálod nem megosztani a férfival minden egyes el elmélkedett pillanatot, hisz majdnem vérbe fagyva, ujjaival idétlenül játszva követi minden mozdulatod és cselekvésed. Az ötletek melyek egyre jobban és jobban kezdenek kirajzolódni benned, lehet még hamarabb igazat is fogsz adni nekik, mint a puszta tényeknek. A jelekkel és az összefüggésekkel jó úton haladsz, de még is ez lenne a megfejtés? Az ANBU a tudta, vagy a tudtán kívül küldött ebbe a lélekvesztőbe, mely kísérteties múltja még mindig a barlangfalak közt bolyongva kísért? Meglehet, bár ha örömödre, ha idegességedre szolgál az az egész, már alaposan a mélyére hatoltál a dolgoknak és senki sem hagyná abba, ha már ilyen messzire eljutott. Megfontolandó az ötlet, hogy tovább folytatod a felkutatást Iwanko küldöttével, de a válaszoktól függ, hogy egyedül, vagy társaságban haladsz majd tovább.
Szavaid közben a férfi megenyhült tekintettel fürkészte a szemeidet, s a szádat egyaránt. Természetesen nem volt rémisztő a tekintete, és úgy tűnt lassan neki is sikerül megnyugodni, s felkelni a rémálomból melyet a mutánssal éltetek át pár perccel ezelőtt. Ahogy szóra bírod, megköszörüli a torkát, leporolja ruháját, majd belekezd az életéért vívott szóbeli küzdelembe.
- Zunkai Kento a nevem maszkos uram. Iwagakuréban születtem, de a sors, s a családom múltja vándorkereskedői útra terelte az életem. Egy fesztiválon találkoztam a két, mostanra már halott társammal, kikkel összeverődve kamatoztattuk tudásunk a kereskedelemben. Iwanko egy kisebb összejövetelen csapódott a társasághoz, magának való, rejtélyes fickó volt. Korához képest őszülő copfba fogott haja volt, s szemüveget viselt. Iwankonak ez a hely állítása szerint olyan volt mint a második otthona, s majdnem mindenre szüksége lett volna innen, hogy hogy is mondta? „Folytathassa azt amit a kígyó elkezdett.” Nem tudom pontosan, s nem is tudtuk, hogy mire gondolhat, de azzal kapcsolatban, hogy kincsvadászok voltunk, tényleg nem hazudtam maszkos uram. – Fújja ki magát, majd gyorsan helyet foglal egy rozogának tűnő széken. Kíváncsian fürkészi tovább a szemeidet, hogy mihez is kezdesz most vele, bár szavaid kemények voltak, s az arcodból sem tud sehová sem kiindulni, de úgy tűnik, szeretne segítségedre lenni. Mentegetőzéseit hátrahagyva, inkább beletörődöttre változott a tekintete, de korántsem aludt el a szemében az életben maradás vágyának örökké tartó lángja.
- A barlang maradéktalan átkutatása még hátra van, ha rendelkezni kívánsz felettem, hát legyen. – Kezd újra beszélni, s semmi pótcselekvést nem tesz, melyek árulkodnának gondolatairól, szándékairól. – Ahogy beléptünk a barlangba, egy furcsa benső hang szólított meg minket. Segítsünk neki kijutni, segítsünk neki és mentsük meg. Én azt hittem az a bestia volt aki ránk támadt, s együtt intéztük el, de kétlem, hogy az lett volna ami minket magához hív. – Hanga lassan elhalkul, s mint a falra festett ördög újra felszisszen a hang, mely már egy időre elnémulva figyelt a sötétségből.
~ Jöjj, jöjj szhinobii, mentsss meeg! ~ Hallatta ismét kívánságait, s egy haloványan pislákoló fény gyúlt a még ép inkubátor felett, mely gyönge fényével egy járatot világított meg.
- Én megmondtam, és lásd csak be, itt valami más ólálkodik, mint amire mi számítunk! – Nyögi Kento, de próbálja leplezni ijedtségét, bár mit is várhattál így a részletek után, az efféle kereskedő, kalandor népeket nem éppen arra képezték ki, hogy ilyen dolgokat éljenek át. A férfi megvárja az ítéleted, s kimeneteltől függően segít a küldetésed elvégzésében, vagy tisztességgel várja, hogy kioltsd az életét.

// Először is, szeretném elnézésedet kérni a késedelmekért, bár egyeztettünk, de kárpótlásul +10 chakrával és +2 TJP-vel gazdagodsz. Nagyon remek és élvezetes az eddigi kalandunk, és alig várom a végkifejletet!
A következőkben írd le, hogy mihez is kezdesz a társaddal, s hogy milyen helyeket kutattok át, s milyen jegyzeteket készítesz magadnak és az ANBU számára a helyről. Természetesen minden amit találsz, szabadon rendelkezhetsz felette (Majd megírom miket találsz, ha keresgélsz.). Viszont ha a felizzott fényű úton haladsz tovább ahonnan a hangot hallottátok, a keresgélés lehetősége, a kaland végére jut. //
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Vas. Dec. 25 2016, 00:56

Úgy tűnik, hogy nem volt ostobaság meghagyni számára a lehetőséget, hogy csicseregjen. Mivel tőlem, pontosabban a gyanúmtól teljesen függetlenül azt állította, hogy egy psz, szemüveges, de fiatal csávó Iwanko, megerősíteni látszik gyanúmat. A második Otokagéra, Kabutóra vall a leírás. Könnyen elképzelhető, hogy tud erről a barlangról, ahol a mestere ki tudja miféle borzalmakat kreált, amíg a Tűz Országában tevékenykedett és nem szökött el új otthonába. Könnyedén lehet, hogy Kabuto tisztában van azzal, hogy miféle kísérletek folytak itt és be akarja fejezni a projektet, hogy ezzel saját magát változtassa valami nagyobb szörnyeteggé vagy a hangrejteki ninjákat erősítse tovább. Bármi is történt itt pontosan, egyetlen dolog biztos, ezt a barlangot tokkal vonóval ki kell pucolni. A gépeket, amelyek életben vagy legalábbis ebben a borzalmas állapotban tartja ezeket a szerencsétleneket le kell kapcsolni és használhatatlanná tenni. Az itt talált testeket el kell égetni és minden egyéb adatot, amit találunk az ANBU számára átadni. Persze, csak bizonyos feltételek teljesülése után... 

- Kento-san, köszönöm. Rengeteg hasznos információt adtál. A továbbiakban szólíts Arctalannak, mert mint látod, maszkomnak nincs festése. A barlangot át fogjuk kutatni, ugyanis ... egy veszélyes ember akarja az itt található speciális matériákat. Nem tudom, hogy tisztában van azzal, hogy a shinobik között háború van és ez a barlang kulcs lehet ahhoz, hogy ellenségeink ne erősödhessenek. Először is le kell kapcsolnunk vagy valahogyan működésképtelenné kell tenni ezeket az inkubátorokat. Az itt található testeket elégetjük, egy sem hagyhatja el épen ezt a barlangot. Túl veszélyes lenne, ha bárki is megkaparintaná ezeket a mintákat. Ezek alapján, ugyanis elkezdhetik az egészet elölről, az pedig egyet jelent. Újabb gyerekeket rabolnak, akiket ki tudja miféle borzalmas kísérleteknek vetnek majd alá. A shinobik kiképzése egy dolog, de mindenféle kísérleteknek alávetni őket, beteges és undorító dolog. Ha valamelyik gép adatai alapján, valamelyikről az derülne ki, hogy életben van, ne habozzon. A tisztes halálba kell segítenünk azokat, akik még élnek. Bizonyára szenvednek, elméjük pedig a kísérletek hatására ki tudja mennyire bomlott meg. - amikor a hangot én is meghallom, hogy segítséget kér újdonsült társamra pillantok. - Magam is hallom. Nos, Kento-san, arra kérlek, segíts nekem utána járni a dolgoknak. Nem hiszek a mesékben és fogalmam sincs, hogy mit tarthatnak itt, ami a segítségünket kéri, de tartózkodási helyén kívülre is lát valahogyan. Megkeressük és segítünk neki, még az utat is mutatja. - mutatok a járatra, amelyet megvilágítottak az egyik lámpával. Ninjatommal, gyengéden intek a járat felé, hogy övé az elsőbbség, induljon csak el a járatba. Semmi kedvem elsőként belefutni a szellembe.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Hétf. Jan. 02 2017, 17:59

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //


- Igazán nincs mit és úgy lesz, Arctalan. – ült ki egy megnyugodott mosoly az arcára, majd további mondandód alatt kíváncsi tekintettel mérte fel a termet melyben időztök már egy ideje. Úgy tűnt valójában fogalma sincs, hogy mit is lát valójában, de az egyik lombikhoz közelebb sétálva kellő hozzáértéssel érintette meg a porlepte konzolt, s az egy halk, rövid hang után pár szikrát hányva leállt. Bár törött volt, de valószínűleg a többi lombik is hasonló kép ártalmatlanítható.
A hangot hallva viszont egész gyorsan szaporázta vissza lépteit melléd, s enyhén reszkető kezeit a mellkasa előtt fonta össze.
- Félre ne érts Arctalan, de rossz előérzetem van ezzel a hanggal kapcsolatban. – Magyarázkodott, ahogy a fegyverrel mutattad az új útirányt, mélyet sóhajtott, de egy kicsit felszívva magát céltudatosan vágott neki az új út felderítésébe. A járat előtt még magához vett a falról egy fáklyát, s a megfelelő fényviszonyok mellett nekivágtatok a járat rejtelmeinek feltárásába.
Amint a te lábaid is maguk mögött hagyják a lombikos termet, egy elég vastag kőfal csapódik alá. Így már sajnálatos módon nincs visszaút, csak az egyenes mely valószínűleg a segítségért könyörgő hanghoz vezet majd el.
- Sejthettük volna, hogy valamiféle csapda lesz ez, bár nem merem elszólni magam. Talán csak egy …
~ Jhöjjjetek! ~ Hallatszott ismét a hang, majd veletek szemből egy erős szélfuvallat süvített végig a folyosón megfosztva benneteket a fáklya lángjától. Kento ijedtében elejtette a fáklyát mely csörömpölése hosszan visszhangzott a járatban. Ahogy elült a hang egy érdekes csattanás zaja hallatszott, majd egy távoli lámpa villant fel egy kanyar lehetőségét elétek tárva.
- Hátborzongató nem de? Szinte a bolondját járatja velünk ez az átkozott barlang! – Folytatta enyhe panaszkodását Kento, de felvette a fáklya botját, s azzal közelítette meg a felvillanó lámpát, veled a nyomában. A lámpát elérve befordultatok, ahol egy elég érdekes jelenség fogadott benneteket. A falakat különös, nyálkás váladék borította be. Itt-ott lehántott, pikkelyes bőrdarabokat véltetek felfedezni, érdekes, alaktalan vérfoltokkal bemázolt jelképeket, de a legszörnyűbbnek az elviselhetetlen bűz bizonyult.
- Na, már csak ez kellett! – Nyúlt az inge aljához a férfi, majd egy hosszabb darabot tépett le róla, melyet maszkként szolgálva kötött az orra és szája elé. Újabb, többszöri kattanás és egy sornyi lámpa villant fel előttetek, megvilágítva az undormányosan kidekorált folyosó legvégét. Egy boltívhez hasonlatos díszkapu állta utatok. Tartó oszlopait gondosan vájták a nyálkás falba, remekül kidolgozott mintákkal melyek ábrázoltak: Kígyókat, érdekesen ábrázolt fákat, és a legfelső motívum a vissza-vissza térő földbeszúrt zászlót.
~ Assz ajtóó! Jhöjjetek ccchak! ~ Bolygatta meg ismét bensőtök az egyre elváltozott hang, melyet szinte már szabad füllel is hallhattatok az ajtó mögül. Kento mélyet nyelt, s kérdőn tekintett rád, várva a további utasításokat, de jól tudta, hogy innen már nagyon nincs vissza út. A kapu is bezáródott mögöttetek, így az egyetlen út melyen tovább haladhattok, az az előre. Merész bólintással nekifeszült a kapunak, mely recsegve, ropogva adta meg magát az évtizedes törmelékek súlya alatt. A benn lappangó sötétség mindent beburkolt, s segélyért sikoltozó emberek különböző hangjai mormogtak a teremben. De egy dolog nem kerülte el a figyelmetek. Egy sárgás szempár figyelt benneteket tisztes távolságból, vékony fényes pupilláját olykor egy átlátszó hártya tompította, majd engedte újra szabadjára a kísérteties tekintetet.
Ösztönszerűen lökted odébb a sárga szempár újabb pislogása után Kentot magad mellől, mire az árny bestiája kinyújtott testével elharapott köztetek. A hatalmas szemfogak, a kegyetlen összecsattanó állkapoccsal egy hatalmas, fehér pikkelyes kígyó arzenáljaként szolgáltak. A pillanat, amíg nem húzta vissza az árnyakba hatalmas fejét elég volt arra, hogy feltérképezd a kígyót, s felfedezted, hogy a testében különféle arcok helyezkednek el, s tátogva azok kérik segítségeteket. Egy újabb megelevenedett rémálom lenne ez csupán, vagy az utatok végét jelenti majd ez a bestia?

// A harc levezetésére szabad kezet kapsz, hogy miként próbálod meg legyűrni a Mutáns Kígyót. Természetesen mint NJK-t használhatod Kentot, így nem feltétlen kell egyedül megküzdened a fenevaddal! //
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Szomb. Jan. 07 2017, 18:19

// Eltemetett emlékek //

Társam mozdulatai nyomán az egyik tartály kezelőpanelje, némi szikrahányás közepette bemondta az unalmast. Lehet, hogy olyan régi, hogy elég lesz egyszerűen csak lenyomni néhány gombot és végül megadja magát az összes? Ki tudja, majd kiderül, ha végeztünk a titokzatos hang gazdájával. Társam szavaiból ítélve, igen csak az jött le, hogy megijedt. Őszintén megmondva, én se vagyok valami magabiztos, a valamivel szembe, ami tudja valahogyan, hogy itt vagyunk és közben ki tudja, hol van és mit csinál. 
- Nyugalom, Kento-san, bármi is legyen az, megbirkózunk vele. Arra képeztek ki minket shinobikat, hogy megküzdjünk az ilyen feladatokkal. - mondom, sokkal inkább magamnak, mint sem Kentonak. Bár nincs az a pénz, amiért megmondanám neki, hogy sokkal jobban parázok az idegen, ismeretlen valamitől, mint ő. Ugyanakkor, muszáj vagyok végrehajtani a küldetést, nem halhatok meg itt a barlangban. Érzem, hogy többre vagyok hivatott. Elindultunk hát arra, amerről a hang érkezett és a fény mutatta az utat. Hamar kiderült, hogy valami turpisság van, ugyanis a lombikos teremtől elvágta az utunkat egy leereszkedő kőfal, amely egyetlen dologra utasított bennünket. Egyenesen tovább! Én igazából, magamban átkoztam magamat, hogy voltam olyan bolond, hogy egy ismeretlen barlang, ismeretlen járatába elindultam, anélkül, hogy különösebb felszerelést hoztam volna magammal, de a hátizsákomban mégis csak lapult egy-két dolog, ami hasznosnak bizonyult. Illetve a zsebemben volt egy energiatabletta, de Chakra használat nélkül, nem fog kelleni. Ezt azért ki kell majd deríteni, hogy mégis mi okozza a barlangban a chakra manipulálásának a blokkolását. Ilyesmiről még sosem hallottam, találkozni is csak most találkoztam vele először, ezért kicsit zavart a dolog. A lámpák fényében haladtunk tovább, Kentonál a kialudt fáklya volt, nálam meg Ninjatom. Fogalmam sincs, hogy miféle jószággal fogunk összetalálkozni, de amikor befordultunk a sarkon és megláttam az undorító bőrdarabokat, vért meg kitudja miféle testnedveket, hát majdnem elhánytam magamat. A bűz sem segített azon, hogy jobban érezzem magamat és végül eljutottunk az ajtóhoz, ami mögött ott várt bennünket a hang forrása. Bár, nekem ekkor már egyáltalán nem volt kétséges, hogy valamiféle ellenséges érzetet tápláló fenevad leselkedik ránk. A mindenfelé megtalálható levedlett bőr, pedig kígyóra utalt, Orochimarutól másra nem is számíthattunk. Kento kinyitotta az ajtót, ami recsegve-ropogva megadta magát az erőfeszítésnek. Ki tudja, hogy mióta nem nyitották ki ezt az ajtót és mióta van itt ez a szörnyeteg. Pechünkre minden bizonnyal éhes és úgy van vele, hogy a vacsora házhoz jött. Az ajtó kinyílt és a folyosóról, a lámpáknak köszönhetően némi fény kúszott be, az ódon terembe, ahol két világító szempárra lettünk figyelmesek. Az a valami pislogott, majd különösebb kérés, követelés vagy egyezkedés nélkül támadásba lendült és az utolsó pillanatban tudtam félre lökni Kentot, nehogy a kígyó végzetes harapást vigyen be neki. Sajnos nem voltam eléggé résen ahhoz, hogy amikor megfigyelhettem testét, egy csapást meg is próbáljak bevinni neki. Arcok voltak a kígyó testén, amelyek beszéltek, követelőztek, könyörögtek. Rettenetes borzalom volt ez, amit a többiek, talán még rémálmukban sem élhettek át. Én viszont itt voltam ebben a barlangban és össze voltam zárva a fenevaddal. 

- Kento-san jól vagy? Ki kell jutnunk ebből a teremből, a folyosóra. Itt van ideje és helye mozogni. Ráadásul kevésbé látunk itt, mint odakint. - mondtam ki hangosan gondolataimat. Bár szokásom megrágni a tapasztalataimat és némi idővel később megszülni a tervet, amellyel megakarok oldani egy problémát, de ez itt és most, nem fog menni. Muszáj gyorsabban cselekedni, mint szoktam. - Jól vagyok Arctalan! Értem, hogy mire gondolsz. - mondta Kento és hallottam, hogy sebtében feltápászkodik. Én, eközben más lehetőségem nem lévén, a villogó szempárt követtem figyelemmel, hogy mozgásából próbáljam követni a kígyó mozgását és védekezni, ha kell. Figyelt bennünket, méregetett, hogy kiderítse mi a gyengénk, hogyan kaphatna el és falhatna fel minket kényelmesen. Meghiszem azt, hogy szép látvány lehetünk az étlapján, ráadásul a hátunk mögött ég a villany, tehát még jobban ki is veheti a körvonalainkat. Fény.. fény ... ennyi ideig a sötétben, biztosan nem tett jót a látásának. Abban azonban egyetlen percig sem reménykedtem, hogy különösebben hátráltatná a dolog. A támadást, talán pont azért vétette el, mert a fény hirtelen megváltoztatta tájékozódási körülményeit. 
- Tartsd magad elé a fáklyád, a szemektől úgy ötven centiméter hosszan húzódik még a pofája. Ha a szemek közé döföl, akkor eltalálhatod a fejét! - mondtam az instrukciókat, miközben elkezdtem hátrálni, közben Kento is feltápászkodott és nem volt túl messze az ajtótól. A szemek villantak, majd egy pislogás után ismét előre csapott. Kento a fáklyájának a maradványával előredöfött és szerencsénk volt, hangos szisszenés jelezte, hogy a kígyó belefejelt a forró facsonkba. Az öröm nem tartott túl sokáig, mérgében megsuhintotta a farkát, ami korbácsként vágott végig rajtam és kilökött az ajtón. Ugyan a termen kívül voltam, de a földön és kezemből kiejtettem a Ninjatomat. Valami meleg, nedves dolgot éreztem, ahogyan végig folyik a homlokomon és nem kellett túl sok idő, hogy kitaláljam, egyetlen csapásával felrepesztette a fejbőrömet. Tehát ezért fájt a fejem, a fájdalom azonban jó dolog, egyértelmű jelzése annak, hogy még élek. Négykézláb hátráltam az ajtótól, tartok tőle, hogy a ruhámat össze is kentem azzal a trutyival. Ez azonban ebben a helyzetben különösebben nem tudott izgatni. 
- Kento! - kiáltottam a sötétségbe, nem különösebben az érzelmi kötődés miatt, inkább abból az okból, hogy kiderüljön számomra, hogy él-e még. A következő pillanatban valami nagy tömeg vetette rám magát és egy pillanatra elsötétedett előttem az egyébként sem túl világos folyosó.. 

Ismét túléltem, ugyanis Kento jött utánam, méghozzá vetődve, hogy elkerülje az ellenfél egy újabb csapását. Szerencsénkre, a fáklya forró vége vásárolt számunkra némi időt, ugyanis még mindig dühösen fújt és pufogott. Mintha káromkodna. Én sem szoktam örülni, ha megégetem a nyelvemet a Rámennel, szóval gondolom kígyó barátunk sem volt túl boldog és ezért tévesztette el a Kentora mért csapást. Ha nem lettem volna képzett shinobi, most eszeveszett menekülésbe kezdtem volna. Amely próbálkozás végén a halál lett volna jutalmam, hiszen a bejáratunkat elzárja a leereszkedett fal. Kento igyekezett felsegíteni és miközben lábra állított, már hallottuk is a sziszegésének hangosodását, jelezvén, hogy elindult kifelé a teremből. 
- Van valami terved? - kérdezte tőlem, érezhetően sürgetve. Nem nehezteltem rá, ebben a helyzetben én se lennék sokkal nyugodtabb. De várjunk! Cseppet sem vagyok nyugodt. A tény, hogy ninjutsu képtelen vagyok ebben az átkozott barlangban, hogy kardomat elejtettem a kígyó csapásának hála és egy gusztustalan mutáns fenevad akar megenni vacsorára, amelyet Orochmaru beteges, perverz, undorító kísérlete hozott létre, egyáltalán nem hagyott nyugodni. 
- Úgy nézek ki, mint akinek van terve? - Kento arckifejezése elárulta, hogy kimondatlanul is, ocsmányul káromkodik. Mindig is irigyeltem az olyan embereket, akik a puszta nézésükkel eltudják küldeni a másikat, a jó anyukájával együtt, valami kellemesen meleg helyre. Nekünk azonban nem volt lehetőségünk arra, hogy megvitassuk a pontos helyet és mikéntet, ugyanis az ajtóban már fel is tűnt a mutáns kígyó. Undorítóan nagy volt és rettenetesen ocsmány. Miközben kúszott ki az ajtónyíláson, a hangok, amelyek a testén lévő arcok felől jöttek, folyamatosan panaszkodtak, követelőztek és némelyik mocskolódott, vagy halállal fenyegetőzött.
- Hátráljunk.. - mondtam, az elsőre cseppet sem hasznosnak tűnő ötletet, de némi távolságot azért sikerült így is szereznünk. A kígyó újabb farokcsapást indított, amely azonban a teremhez képest jóval szűkebb, világosabb folyosón, vesztett erejéből, hiszen végig súrlódott a falon. Kentonak volt elég ideje és szerencséje elugrani az ostorként lecsapó testrész elől, én azonban, csak annyit értem el, hogy nem fejen, hanem vállon talált. Bal vállam igen sajgott és az sem segített, hogy a csapás nekivágott a falnak és megint csupa nyálka lett a ruhám. Ráadásul büdös is volt ebben az istenverte barlangban, ha ezek után találkozom Orochimaruval, tutira szemen köpöm az öreget. Túl sok időm azonban nem volt a mérgelődésre, ugyanis a kígyó fölém magasodott, kitátotta számtalan, ocsmány fogaival teli pofáját és készült lecsapni. Szemeiben valami különös értelem csillant és talán a diadalérzettel teljes sziszegést véltem hallani, amely bűzös lehelettel csapott orrba. Majdnem elhánytam magamat, amikor megcsapott a bűz, amely a kígyó torkából áradt. Mintha egy döglött disznót érlelt volna, valami különösen büdös sajttal vegyítve. 
 -Te se mostál fogat egy ideje .. - csúszott ki számon a megjegyzés, amelyre a kígyó mérgesen támadásba lendült. Azt hittem eljött a vég és most meghalok, de a kígyó megtorpant és eszeveszett tekergőzésbe és csapkodásba kezdett, miközben fájdalmasan sziszegett és pufogott. A hangok is fájdalmasan üvöltöttek, a zaj betöltötte az aprócska folyosót. Kento ugyanis a fáklyáját, egyenesen belevágta a kígyó testén található egyik arcba. A nem rég még izzó csonk, beletépett a kígyó testébe és megperzselte az arcot, valamint a kígyó mélyebben fekvő szöveteit. Ez mentette meg az életemet. A mutáns dög, azonban farka csapásaival ostorozott bennünket és talán, csak az mentett meg minket a halálos találat elszenvedésétől, hogy fájdalmában vergődött így nem összpontosított arra, hogy meg is öljön minket a csapásaival. Ismét hátráltunk és alig pár méterre volt már tőlünk a forduló, amely után, a csupasz sírkőként emelkedő kőfal vár bennünket, tehát nem volt sok hátra. A szó legszorosabb értelmében. A kígyó, alig néhány méterre vergődött tőlünk, de mi sem voltunk sokkal jobb állapotban. Nekem a lábaim és a vállaim sajogtak, Kento az oldalát fájlalta. Gyorsan lekaptam a hátizsákomat, amely sajgó vállaim miatt, fájdalommal járt és vadul kotorni kezdtem a tartalmában. Mondjuk túl sok minden nem volt benne, a legnagyobb bánatomra, de végül kezembe került az elsősegély készletem. 
- Van már ötleted?! - kérdezte megint Kento, mit kérdezte, szinte követelte, hogy a válaszom igen legyen. Bár dülledően csodálkozó tekintetéből inkább azt olvastam ki, hogy sokkal inkább reménykedett valami hasznosabb holmi előkerülésében. - Be akarod kötözni a sebét, vagy mi? - komikusnak tűnhetett, vagy inkább már kabaréba illő jelenet, hogy miközben a kígyó valahogyan kitépte magából a fáklya csonkját és ismét felénk fordult, én diadalmasan előhúztam a hátizsákomból egy üvegnyi sebfertőtlenítőt. Igazából a pecsételéshez szükséges tintásüveget akartam elővenni, abban reménykedve, hogy a fejéhez vágva elvakíthatom, de senki sem tökéletes. 
- Egyetlen esélyünk van! - villant a fejemben egy ötlet. Jobb, ugyanis nem volt. 

 A mutáns fenevad, újabb támadásra készült, miközben a szétroncsolt arcból bűzös vér fröcskölt. A kígyó magasra emelete fejét, hogy kellő lendületet vegyen a támadáshoz, amely során végezhet velünk. Amikor tisztán láthatóvá vált a pofája, mert olyan magasra emelte a fejét, hogy majdnem a plafont súrolta, eldobtam a kezemben lévő alkoholos üveget. Bár nem láttam Kento arcát, hiszen nem volt rá időm, hogy társamat figyeljem, de ereiben meghűlt a vér, amikor látta az üveg röppályáját, hogy a kígyó feje fölé megy. Lélekben talán már el is könyvelte magában, hogy hüllő vacsora lesz belőlünk, amikor az üvegcse "szétrobbant" az egyik lámpa foglalatán a villanykörtével együtt. Az óriási mutáns, azonnal megtorpant, amint égő folyadékcseppek spricceltek szét és belepték a testét. A tűz megvilágította a folyosót és az egyébként is groteszk szörny árnyékát, még félelmetesebbre rajzolta. Mivel dobófegyvereim többségét eldobáltam a korábbi mutánsra, nem maradt más fegyverem, mint az övemen függő Tantóm. Előhúztam a tokjából és egy gyors célzást követően, elhajítottam a borotvaéles pengét, amely sikítva szelte a levegőt. A fegyver a kígyó torkát találta el és markolatig belefúródott a húsába. Recsegve, hörögve pufogott tovább, amikor Kento rohamra indult. Elsőre nem értettem, hogy vajon mit akarhat, de a kígyó előtt felugrott, elkapta a Tanto markolatát és teljes súlyával ránehezedett. A penge végig hasította a fenevadat, kifordította a szétroncsolt légcsövét, majd a fuldokló, égő szörny Kentora zuhant. A férfi nagyot jajdult, ahogyan a kígyó rádőlt. A hathatós segítségem nélkül, nem is tudott volna kimászni a súlyos test alól. Szegény férfi csurom vér volt, bár én is eléggé színes egyéniség lettem a kígyó számos testnedvétől, ami a harc során ragadt rám. A harc hevétől és az ijedtségtől elfáradva leültünk a földre és miközben ücsörögtünk, mögöttünk a kígyó füstölgött magában. Beleszimatoltam a levegőbe, az égett hús és bőr szaga terjengett.
- Szerintem elkészült. - felnevettünk.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Hétf. Jan. 09 2017, 18:11

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //



A felszisszenő bestia ahogy Kentora zuhan, borotvaéles fogának vége a férfi arcába mélyed. A seb nem túl mély, de ahogy Kento ijedtében húzza el az arcát a fog végigszántja egy hosszas vágást ejtve azon. Az adrenalintól és a történtektől, na meg persze a lény vérétől szinte észre sem veszi a sebesülést, csak mikor már vígan sütögetitek a kígyópecsenyét. Feljajdul, majd az arcához kapja a kezét, melyet el is emel onnan csurom véresen.
- Na, úgy látszik engem elkapott a rohadék. – Mutat viccesen a hátra a hüvelykujjával majd némi kötszer gyanánt tovább tépi már így is hiányos ingét, s körbeköti vele az arcát díszítő friss sérülést.
- Nem mondom, de az én koromba már nehéz becsajozni, de lehet majd ez besegít. Persze a sztorit mellékelve. – Nyomja ki magát a földről, s fel-fel nyögve végre sikerül feltápászkodnia. Komótos léptekkel a még sercegő kígyóhoz lép, majd megragadja az éles fogat, s lábával megtámaszkodva a kígyó szájának szélén erős huzavonával, de sikerült kitépnie a bestia fegyverét. Kétszer, háromszor megpörgeti az ujjai között, majd hetykén zsebre vágja, s kérdőn néz rád.
- Ne nézz így rám, legalább egy kis trófea. A fáradalmakért ugye. Meg bizonyíték, a meséinkhez.– Rúg bele még egyet már csak puszta indulatból a mutánskígyóba, majd hozzád sétál és felsegít a földről. Fejét vakargatva néz körbe veled együtt, s a kiút után való kutakodás kezdetét is veszi. A kígyó barlangjába sétáltok vissza, ahol pár percnyi körültekintő munkálatok után végül sikerül megtalálnotok egy vésetes kart. Amint meghúzzátok, azon nyomban fénypompába derül az egész terem, s a zajokból ítélve az indulási pontotok ajtaja is megnyílt, a kígyótetemmel kibővített folyosó végén. A teremben végre láthatóvá válik a kígyó fészke, mely további levedlett bőrt és más undormányos váladékkal, és végtagokkal van teli. Talán a kígyó testébe ültetett emberek végre örök nyugalomra leltek, de ahogy kioltottátok a lény életét a testén sorakozó fejek mindegyike vele együtt elhallgatott. Meglehet tényleg Orochimaru teremtménye volt ez a bestia, s mint félresikerült kísérletet ebbe a terembe zárt, hogy örök kárhozatra leljen az idők végezetéig. Jól tettétek, hogy elpusztítottátok, bár más lehetőségetek amúgy sem lett volna, és ki tudhatja mi történt volna, ha a lény kitalál a barlangból. A falakat kígyószerű festmények díszítik, különösebb, érdekesebb motívumokat nem véltek felfedezni, így vissza indultok a lombikokkal teli szobába, ahol a Kento által megtalált iratokat is hagytátok. Társad az asztalhoz sétál, majd megragadja a dossziét, s újra belelapoz.
- Van egy olyan érzésem, hogy a fiú talán még életben van. Lehet, a különleges egységeitek a nyomára bukkanhatnának, nem? Vagy van valami terved? – pillant rád kérdően, majd válaszodnak megfelelően cselekszik az iratokkal és a lombikokban maradt testekkel együtt. Kemény nap volt a mai, s lassan itt az ideje végleg pontot tenni az i végére.
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Hétf. Jan. 09 2017, 19:41

- A vén kéjenc! A csajokon jár az esze, miközben majdnem meghalt. Kento, nem is vagy Te, olyan elveszett kincsvadász, amilyennek kiadtad magadat. Tartozol nekem egy sztorival. Egy valóságos, igaz sztorival, arról, hogy ki a fene vagy te igazából. - mondom, majd amikor végre túl vagyunk a kígyó fészkén, a festmények megcsodálása után, valamint a kardom és a Tanto visszaszerzése után, visszajutunk a lombikos csarnokba. A hátizsákomban maradt elsősegélykészlet maradékát előveszem és Kentora pillantok. 
- Még a végén elvérzel, meg összeszedsz mindenféle fertőzést. Van kötszerem és egy keveset értek is az elsősegélyhez, kiképzésemnek köszönhetően. - mondom, majd egyértelmű utalást teszek rá, hogy ellátnám a sebét. Ugyan kellő sebfertőtlenítő már nincs, mivel azt vágtam a lámpafoglalathoz, de legalább tiszta, steril anyaggal van bekötözve a férfi sebe. Csak a rögtönzött egészségügyi ellátás után folytatom a beszédet. 
 - Őszintén megmondom, jobban járnál, ha megmutatnád majd egy orvosnak is. Sose lehet tudni, miféle Agyrohasztó-mifenét hordozott ez a rohadt dög a szájában. - mondom, majd az utolsó kötszereimet, a fejem köré tekerem, mintha sapka lenne, hogy az én fejbőrsérülésemet is bekötözzem. Tudom, hülyén néz ki, de .. ez van, ha az ember egy mutáns döggel viaskodik. 

A papírokat egy kupacba gyűjtöm és tömbbé igazítom. Szép kis halom gyűlik össze. 
- Hasegawa Zauki ... semmit sem mond a neve. Felkutathatnánk, de mi a garancia arra, hogy ebben az országban tartózkodik? Ráadásul, ha megtaláljuk, akkor mit mondunk neki? Képzeld, megtaláltuk a kínzásod színhelyét és most jöttünk, hogy megtaláljunk. Szerbusz helló, mentünk is? Nem, bármilyen kísérleteket is hajtottak rajta végre, a nevén kívül semmit sem tudunk róla. Hacsak a kapcsolataidat fel nem használva, információt próbálsz szerezni róla. Kell egy másolat a nevéről ... az aktákat, annak rendje és módja szerint, leadom az ANBU-nak. Biztosan elindítanak valamiféle nyomozást, akkor felkavarják az állóvizet. Az ANBU információ gyűjtő munkája hatékony ... van tervem. A nyomozásban megpróbálok részt venni, azzal, hogy önként szerepet vállalok a keresésben, ha elkezdenek a fiú után nyomozni. Az így szerzett információkat kiegészíthetjük a te kapcsolataiddal .. már, ha vannak kapcsolataid. Nem ajánlom, hogy visszamenj Iwankohoz, ha a gyanúm helyes és valóban a második Otokage, kötve hiszem, hogy megjutalmazna. A továbbiakat még ráérünk kitalálni, ezeket a szerencsétleneket ki kell szedni ezekből a inkubátorokból és el kell égetni a testeket. Az asztalon lévő borzalmat is és a kígyó tetemét is kivonszoljuk. A berendezést használhatatlanná kell tenni .. apropó... - egy pillanatra úgy teszek, mintha a falat figyelném és arra koncentrálnék, majd megpróbálok fellépni a falra, csak annyira, hogy kiderüljön számomra: blokkolva van-e még a chakra használat. Ha továbbra sem működik, akkor valaminek lennie kell itt, ami nem engedi, hogy működjenek a jutsuk. Ha pedig így van, akkor valami komoly cuccnak kell itt lennie. 

Az inkubátoros csarnokot, még alaposan átfésüljük, használható cuccok keresésén kívül, a valamit is keressük, de erről még nem szólok Kentonak. Ha befejeztük a csarnokot, akkor kirámolunk mindent a barlang elé. Hamarosan meggyújtjuk az örömtüzet. Ugyanakkor a barlangnak van egy másik fele is, hiszen jól emlékszem, kétfelé ágazott az út. A sziklába szúrt zászló titka még nem oldódott meg. Mi volt előbb, a zászló vagy a hangjegy? 
- Kento-san, szerinted mi ez? Ismerős számodra ez a jel? - mutatok a sziklába szúrt zászlóra. Őszintén kíváncsi vagyok a válaszára, bár nem fűzök hozzá túl sok reményt. Kétlem, hogy öreg barátomnak bármi sütnivalója lenne a Konohagakure shinobi családjai történtéhez. Az ANBU farkast ettől még kifaggatom, van ugyanis egy olyan sejtésem, hogy valami köze van a dologhoz. Az ANBU prominens tagjaként, nem lehet olyan agyament, hogy fogalma sincs róla, egy olyan barlangba küld, ahol Orochimaru garázdálkodott. Ha mégis ... akkor hoppon marad. Kockáztattam az életemet, ezzel tehát tartozik nekem, hogy el fog beszélni nekem mindent, amiről tud a barlanggal kapcsolatban. Amennyiben teszi a hülyét, hogy letűnt korok maradványai meg tudom is én, hogy miféle baromságok, úgy csalódást kell majd neki okoznom. Akkor ugyanis közlöm vele, hogy a barlangot kipucolták, semmilyen használható nyomot, bizonyítékot nem találtunk arra, hogy mi volt a barlangban. Sajnálom, mindenkinek vannak titkai. Az pedig továbbra is gyanús, hogy a sziklába szúrt zászlót használta, mint jelet. Miért is ne ... miért is ne lehetne lehetséges, hogy valaki Orochimaru rokona legyen. Ez megmagyarázna egy-két dolgot. Először is, hogy miért tépték ki a lapot a könyvből s hogy ő maga miért használta azt a jelet, saját maga azonosítására. Azt a férget is kellett szülnie valakinek, akkor pedig csakis lehetnek még rokonai a faluban. Ez szenzációs felfedezés lenne. Ezt ellenőrizni kell, fel kell kutatni a könyv egy eredeti, sértetlen példányát. Kell az az oldal a könyvből, minden könyvet csak nem rongáltak meg és talán nem ez az egyetlen könyv, ami még létezik. 

- Kento-san, érdekel egy ennél is vagányabb kaland? Bár, mutáns kígyót nem ígérhetek hozzá. - ha igent mond, folytatom. - Dolgozz nekem! Fel kellene kutatni egy könyvet, utána kellene járni néhány halálos titoknak és meg kellene találni a kölyköt. Nem ígérem, hogy veszély nélküli lesz a munkánk, de ha ezt a sztorit elmeséled majd a csajoknak... garantáltan válogathatsz majd közöttük. Mondhatni, térdig járhatsz majd a pitákban. - az ajánlatot megtettem Kentonak, remélem elfogadja az ajánlatomat, hiszen szükségem van a segítségére. 

A barlangot, csak azután hagyjuk el, ha a másik oldalt is átkutattuk. Biztosan lehet találni további nyomokat, amelyek elvezetnek majd, néhány komoly felfedezéshez. Az értékesíthető leletekről nem is beszélve.  A szerencsétlenek testeit és a kígyó fej nélküli testét, egy földklónom által ásott mély gödörbe helyezzük és meggyújtjuk. Égjen csak az Otokage minden munkája. A fejet majd trófeaként visszük, Kento egyik volt társának hátizsákjában. A halott nőt és férfit, pedig tisztességgel eltemetjük. Ennyi jár nekik, bárhonnan is származnak, a végtisztesség kijár nekik. Ha túl fáradtak lennénk, akkor előveszek egy-egy energiatablettát, hoztam magammal. Az majd felpezsdít bennünket. Egy szó, mint száz, csak akkor végzünk, akkor tekinthetem teljesültnek ezt a küldetést, ha tokkal vonóval kipucoltuk az egészet. Ja, igen. 
- Kento-san, a fogat ... ha elkérhetném. A genetikai anyag, a test minden részéből kinyerhető ... vagy valami ilyesmit tanultunk biológiából. Szóval, egyelőre várni kell azzal a történetmeséléssel. Nem kerülhet ki ez a fog a kezünkből, egyelőre nem. Ha belegondolunk, hogy mi történt itt évekkel korábban, ez a fog olyan nyom, ami ha rossz kezekbe kerül, több kárt okozna, mint hasznot. S még valami ... szólíts Takashinak. A nevem, Kurita Takashi. - azzal kezet nyújtok felé, jelezvén a bizalmi állapotot.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Uchiha Obito on Kedd Jan. 17 2017, 12:14

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek //

Lehet már alapból nem egy ilyen helyen kellett volna megkezdenünk az ismerkedésünket, és akkor másképp is elsülhettek volna a dolgok. De a történetemet inkább hagyjuk meg akkorra, mikor már végre magunk mögött hagyjuk ezt az átkozott barlangot. Hiába pucoltuk ki szinte teljesen, még mindig a hideg ráz, ha vissza gondolok ezekre a mutáns izékre. – Pöcköli meg óvatosan az egyik lombik üvegét, melyben furcsamód meg is rándul az egyik undormány.
Míg a sebével bíbelődsz, Kento fel-fel szisszen, de csak jóízű nevetés hagyja el utána a száját, mintha csak direkt a kígyót próbálná imitálni. Amint végzel az elsősegéllyel, ismét egy lombikhoz sétál, bár jelen pillanatban azért, hogy szemügyre vegye magát, s közben serényen bólogat óvatosságra intő szavaid hallatán.
-
 Nem is vagyok olyan ronda, mint azt képzeltem volna. De rendben van, ha a falvatok Konoha talán egy ilyen alkalomra befogad, nem bánom. Bevallom én is félek egy kicsit, nehogy a végén én is ilyen fából készült tákolmánnyá változzak! – Fordul vissza dörzsölgetve a vállát, majd rámered az újonnan készített sipkádra. Kezét a szája elé tartja majd egy jól időzített köhögéssel próbálja leplezni nevetését, hisz valljuk be, tényleg idétlenül fest a kobakfedőd.
 
Gondos tekintettel figyeli a pakolászásodat Kento, majd csak hallgatja a nem rövidre nyúló beszédedet az üres lombiknál talált papírokról, és a rajtuk található névről.
Természetesen vannak kapcsolataim, bár furcsán fognak rám tekinteni, ha előállok ezzel a kalanddal és megtudják igaz célunk mivoltát. Egy kísérleti alany, egy dohos, szellemjárta lélekvesztő fenekén? Na és, hogy a második Otokageval is közvetett kapcsolatban állok, aki bármikor a fejemet szeghetné? Szerinted vannak mások is akik ennyire boldogan és hozzá teszem, lelkesen indulnának el egy ilyen bizonytalan kaland reményében? Természetes, hogy az információkat összekuporgathatjuk, de ahogy mondtad: Mi a garancia arra, hogy ebben az országban tartózkodik? Mi a garancia arra, hogy egyáltalán életben van a fickó? – Teszi fel kérdéseit, bár jól tudja magában, hogy ezekre nem vagy köteles válaszolni. Egyfajta költői kérdések, de lehet át kellene őket gondolni. természetesen az ANBU képes lehet megtalálni az említett személyt, és az a tény, hogy Kabutoval is kapcsolatba hozható a dolog, na meg persze Orochimaruval is, így lehet súlyosbíthatóbb az ügy ereje.
Próbálkozásod, hogy felállj a falra meglepő módon sikerrel zárul. Talán ez az egész csapdarendszer, akár a hatalmas kígyó lehetett a háttérben, s nyomta el a chakrátokat, de ami még lehetséges, hogy az áramellátó kar bekapcsolása, valami úton, módon megszabadította ezt a helyet furcsa átkától.
 
A használható felszerelések, melyek után alaposan átkutatjátok a termet, talán másoknak nem is jelentene olyan nagy kincset, mint neked. Kento pár tisztának és jó állapotúnak tűnő üvegcsékkel és kémcsövekkel tér vissza melyeket a zsebéből pakol elő, míg kezében egy érdekes, kurtított végű kést tart, melyen úgy tűnik még található némi vér. Lehet majd ennek a nyomnak is utána kellene járni. Te további rengeteg iratot találsz, köztük van ami használhatatlan, de az egyik, igényesen bekötött vékonyka könyv végül felkelti a figyelmedet. Hasonló irománynak tűnik, mint amelyet Shin-senseitől kaptál, így azt el is rejted a felszerelésed között, majd folytatjátok a kipakolást melyet az örömtűz követ. Mélyen a tűzbe meredve, Kento összehúzza a szemét ahogy a kérdésedet hallja, majd beszédre nyitja a száját.
Szerintem biztosan köze van a Hang Országának jelképéhez. Túl nagy az összefüggés, és lehet csak maga az ábrázolás miatt tűnik ennyire: Nem egyértelműnek. Ha az Otokage, Orochimaru és még ki tudja kiknek az enyves kezei munkálkodtak ezekben a dolgokban, akkor biztos csak valami félrevezetés lehet, e felől semmi kétségem. – Magyarázza, majd kérdésed hallatán, s ígéreteden jó hangosan felkacag.
Sajnálom, ha nincs óriás mutáns kígyó, akkor én nem vehetek részt a továbbiakban… - tartja ki a következő hangot, majd széles vigyorral folytatja. – Hát persze, hogy csatlakozom! Főleg azzal győztél meg, hogy elmesélhetem az összes nőnek akikkel az utunk során találkozunk! Na meg persze, az itt történtek után amúgy is az adósod vagyok. – Hajol meg tiszteletreméltóan, bár az arcáról sehogy sem akar eltűnni az-az életteli, életvidám vigyor, még akkor sem mikor átfésülitek a másik járatot, majd végül a temetésre kerül a sor.
Kár, hogy a másik úton nem találtunk semmit. Ezt a pár urnát, na meg sebészeti eszközöket talán megveszi valaki, ha neked nincs kedved megtartani, de talán majd a könyv és a kés értelmet találnak a keresésnek. – Tereli el a szót a halott társairól, majd egy kicsit odébb vonul a tűztől, majd ahogy a fogat kéred tőle, ő szótlanul nyújtja át neked. Kicsit azért látszik rajta, hogy sajnálja az eddig történteket, legfőképp a figyelmetlenségüket, mert talán a társai is itt lehetnének, ha nincs az az átkozott Otokage. Bemutatkozásod hallatán végül ismét kiderül a tekintete, kezét kinyújtja, majd jó szorosan megragadja, s kicsit meg is rázza a tiedet.
Örvendek, Takashi-san! Nos, folytatjuk akkor a kalandunk?
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Kedd Jan. 24 2017, 21:52

- Nem, nem Kento-san. nem mondhatod meg a kapcsolataidnak, hogy köze van a kutatásunknak Kabutóhoz és Orochimaru munkájához! Halálos hiba lenne, amely számos csapdát és halálos meglepetést szülne. Elsőként eljutna a hír Kabuto fülébe, nem ostoba az az ember, ha a második Otokage lett belőle. A csajoknak való sztorizgatást sem szabad túlzásba vinned. Változtass a történeten, színezd ki, ha mégis elmeséled valakinek. Engem pedig semmilyen körülmények között sem említhetsz. Mindkettőnkre veszélyt jelent, ha a kapcsolataidnak azt mondod a kölyköt Kabuto elől akarjuk elhappolni, vagy akár egy pillanatra is megemlítesz a történetedben. A kapcsolataidnak mond azt, hogy egy nagybácsi akarja előkeríteni a rég eltűnt unokaöccsét, nem lehetnek olyan sokan, akik tudnak a fiúról, akik esetleg hallottak is róla, kötve hiszem, hogy tisztában vannak vele, hogy nincsenek rokonai. - mondom, amikor már összecuccoltunk az induláshoz. Nem lesz egyszerű dolgunk és óvatosan kell keverni a kártyáinkat, ezt már most látom. A halotti tüzek előbb utóbb ide fognak csődíteni néhány érdeklődőt, szóval, még a sötétség leple alatt el kell indulnunk hazafelé. A kést és az urnákat lepecsételem egy tekercsbe. Az aktákat a másik tekercsbe. Az ANBU-s barátunk szavaitól függően fogom előkotorni, hogy melyik tekercset adom át neki, további adatfeldolgozásra. A könyvet magamnál tartom, ugyanis hasonlóságot mutat a mestertől kapott könyvvel, ez pedig azt jelenti, hogy valamiféle igazságnak kell lennie benne. Talán igaz a régi letűnt civilizáció története, de Orochimaru befészkelte magát, a korábbi adatokra, vagy elpusztítva vagy felhasználva azokat. A kígyó feje és a fog az egyik halott hátizsákjába kerül. Remélem kapunk érte valamit és nem csak közönséges hátba veregetést.    

- Remélem nem csináltál semmi olyasmit, amiért Konohában köröznének. Nem vetne túl jó fényt a kezdődő karrieremre. - mondom, bár tréfásan, miközben elindulunk hazafelé. A Baréangot kipucoltuk a mutánst és a kígyót lemészároltuk. Ez azért csak jelent valamit. El ne felejtsem, ha hazaérünk, akkor végre elkezdem bújni a könyvet, amit kaptam.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szomb. Feb. 18 2017, 17:05

// Kurita Takashi - Eltemetett emlékek//

- J
ól van. Teljes mértékben érthető az erre vonatkozó aggodalmad, és jogos is a… hogy is mondjam félelmed ezzel kapcsolatban. Lehet nem ez a megfelelő szó, de igazad van és meg kell húznunk magunkat. Nekem főleg, hisz a kereskedés mindig megkívánja a minél szaftosabb történetek gyártását, így igyekszem féken tartani a nyelvemet. – vázolja fel a társad, miközben a volt partnerei táskáiba tuszkolja be a megtalált és a magatoknak szánt felszereléseket. Érthetetlen ez az egész, és még az is lesz egy ideig. Ilyen nagy embereknek az életébe keveredni, mint az Otokage és Orochimaru? Hová vezethetne még ez az egész, ha már ily fiatalon az efféle, hatalmasok játékaiba keveredtek?
A pakolás végeztével Kento rád pillant, majd a Konohával kapcsolatos szavaidon jóízűen felkacag.
-
Hát, lehet egyszer egy Konohai shinobinak romlott árut adtam el, de kétlem, hogy egy ilyentől már kitagadnának a faluból. Bár amikor a shinobi rájött egyáltalán nem volt olyan kedélyes, mint mi pár perccel ezelőtt. Nem is tudom, mit szólna hozzá ha újra látna, de még az is megeshet, hogy a kötésem miatt fel sem ismerne. De miért is aggódom túl ezt az egészet? Nem minden ember emlékezik a környező helyek halárusaira. – nevet fel ismét majd a hátára csapja hátizsákját miközben megigazítja a fején az említett kötést. Még pár percig tétovázva nézitek át felszereléseiteket, de a távolban lassan nyugovóra térő Nap indulásra késztet benneteket.
Enyhén szaporázva a tempót még sötétedés előtt sikerül Konoha falai közé érnetek. Kento papírjait és a sajátjaidat egyszerűen elintézitek, bár némi gondot okoztak a sebesülések és az őrök azt hitték, hogy a kívülálló a foglyod egy kemény csata után. Küldetésed igaz valójával nem tömted az őrök fejét, s egy laza füllentés után folytattátok is utatok a város központjába.
 
-
Milyen rég is volt már. – törli meg az orrát Kento, majd mintha a könnyeivel küszködne, méri körbe a teret ami most körbevesz titeket. Konoha éjszakai fényei, a sürgés forgás és a kellemes ételek nyálcsorgató illata mindenki mást is megbabonáznának.
-
Emlékszem, egyszer fiatal koromban az egyik barátom küldött innen egy képeslapot, s mindig is úgy gondoltam, hogy Konoha lehetne a Shinobi világ fővárosa. Nézz csak körül! Bár neked nem kell, hisz itt laksz Takashi! Irigyellek, remélem tudod. – Öklözi le a vállad barátságosan, majd a mellettetek elhaladó csínos lányok után pillant. Szinte kiült a pirosság az arcára, de gyorsan rázta meg a fejét, s pár gyengébb pofonnal próbálta meg észhez téríteni magát.
-
Fókuszálj, fókuszálj! – mondogatja magának, majd feléd fordul .
-
Az lenne a legjobb, ha te elmennél, szerintem van elég mesélnivalód a megbízóidnak. Én meg úgy hiszem, hogy megnézetem magam az orvossal, ahogy ajánlottad. Remélem nem mállik le az arcom annak a …– hajol közelebb gyorsan. – kígyónak a mérge, ha volt neki egyáltalán, bevallom kicsit be vagyok tojva. – suttogja ezt a részt, hisz nem lenne szerencsés tényleg szétkürtölni az egész kalandot már abban a pillanatban, ahogy beléptek a faluba.
-
 Legalább a papírok majd igazolnak, így nem kell aggódnod. Na meg aztán, tudok magamra vigyázni. – Lobogtatja meg előtted az iratait ahogy kicsit rá is feszít vigyorogva, bebizonyítva talpraesettségét – Már ha ennyivel lehet bizonyítani az ilyesmit.
 
A találkát két órával ez utánra beszélitek meg, s elváltok egymástól. Te egyenesen az ANBU központba veszed az irányod, s maszkodat igénybe véve könnyedén sikerül átjutnod a különleges egységen, majd a beléptető embereken is. Az egyik maszkosnak felvázolod ittléted okát, majd egyenesen a megbízódhoz a farkas maszkos férfihez irányít. A folyosókon áthaladva egy nem túl ismerős szoba ajtajához érkezel, egyáltalán nem ebben a szobában rendezted le az első beszélgetést a Farkassal, de a férfi ugyanúgy vár odabenn, mint pár nappal ezelőtt. Mellette egy ninjuu eb pihenget kosarában, de ahogy belépsz a szobába az állat és a férfi is feléd kapja fejét.
-
Segíthetek valamiben fiú? – Teszi fel a kérdését a Farkas, majd a kutya is feltápászkodik kosarából, s ülve mér végig téged összehúzott szemekkel. Mélyet szippant a levegőbe, majd a maszkos férfi felé fordul.
- Ez a shinobi valami érdekes ajándékkal érkezett hozzánk, bár az még kérdéses, hogy ki adta neki ezt a maszkot? – Fordul feléd a kutya, s úgy néz ki mind a ketten érdeklődve várják a válaszokat kérdéseikre.
- Nekem nem ismerős az biztos, beavatnál bennünket mi is folyik itt?

// Kedves Takashi, először is szeretném szíves elnézésedet kérni ismét a késedelmeimért. Már sikerült többször is egyeztetnünk PM-ben, de úgy látom igazságosnak ha mindezt némi nemű kárpótlással is lerónám előtted. Az ellenőrző Staff taggal szeretnék jóváíratni 5-chakrát a türelmedért, és még egyszer elnézést!
A színezést meghagytam a réginek, ne rondítsuk el az egészet.//




A chakrát felírtam. - Hinata

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

6 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.