Kihalt Erdő

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Ayanokoji Ikari on Hétf. 20 Feb. - 20:16

//Kakashi Hatake//



Miután Garou közölte velem, hogy tanítani fog, és beleegyeztem, elindultunk megfelelőbb helyet keresni. A háta mögött bandukoltam, miközben eszembe jutott valami, amire felhúztam a szemöldököm.
Öt év alatt, elsajátította a Doton elemet. Miért, mi haszna lett volna belőle? Nem tudom. De, sok mindent nem tudok Akiráról. Az igazi neve Yuusei Akira, és igen, a vezetékneve tündért jelent, vagy mi, ami rohadt poén, de ha ezt neki megemlíted, valószínű, hogy te nem tündéreket, hanem angyalokat fogsz látni. Ugyanígy utálja a Blöki és Kutya megnevezéseket, de a Garou „vad farkas”t, jelent, szóval ha nem tetszenek neki az ilyesfajta gúnynevek, mi a fenének választott egy olyan becenevet, amiből csak így lehet viccet csinálni? Persze, nem tudom, hogy ő választotta-e. Annyit tudok róla, hogy egy bérgyilkos, aki anyámnak - legalábbis a nőnek, aki az anyámnak adta ki magát - dolgozott, de aztán elege lett belőle. Nem tudom, azóta mi történt kettejük között, és az igazat megvallva, nem is érdekel. Azt viszont igen, hogy Garou tényleg, pusztán jó indulatból segített nekem, és nem bírta nézni, amit anyám és az a sovány, csuklyás fazon műveltek velem, ezt ő maga mondta is. Lehet, hogy csak naiv vagyok, de mi tagadás, szükségem van valakire, aki tartja a hátamat, ha baj van, és benne eddig nem kellett csalódnom. Sose vallanám be neki, de Garou-t elég kemény fából faragták: látszik rajta, hogy jounin volt, még ha a viselkedése inkább egy kocsmatündérre is hajaz (ha már Yuusei).
Ami pedig engem illet, szinte lerí rólam, hogy genin vagyok. Alig tudok néhány jutsu-t, maximum az alapokat. Azt tudom, hogy doton elemem van, de ugyan minek, ha egy technikát sem volt esélyem megtanulni belőle? Ha tudtam is volna, anyám biztos valami más hülyeséget magoltatott volna velem, aminek semmi hasznát nem venném, csak arra szolgálna, hogy segítsen feloldani a kekkei genkai-omat.
Heh. Hihetetlen, hogy még mindig anyámnak szólítom, így fejben is. De mit tehetnék, ha egyszer fogalmam sincs ki az igazi anyám. Nem is tudom, hogy volt-e. Az is lehet, hogy valami lombik vagyok, vagy mi. De igazából, már rég nem gondolkozom ezen. Szarom le az egészet... vagy csak nem akarok vele törődni. Az sem segít, hogyha arra a szajhára gondolok, dühös leszek.. és rengeteg megválaszolatlan kérdés rajzolódi ki a fejemben vele kapcsolatban. Például. Mégis miért kellett tennie amit tett? Minek kellett neki a kekkei genkai-om? Úgy tudom, hogy azokat nem lehet csak úgy elszívni, vagy a magadévá tenni, csak azok használhatják, akik a családba tartoznak.
És biztos, hogy igaza volt? Biztos, hogy az Ayanokojiknak, akárkik is legyenek, nincs ilyen képességük? És ha már itt tartunk, kik azok az Ayanokojik? Honnan tudja, hogy közülük való vagyok? Van valami különleges ismertetőjelük? Vagy az a ribanc ismerte a szüleimet, és tőlük vett el engem? Vagy megölte őket?
Túl sok a kérdőjel. És természetesen válaszokat egyelőre nem kaphatok. Lehet soha nem is fogok, és ez átkozottul dühít. Úgy érzem, le kell vezetnem a feszültséget, szóval jót fog tenni ez az eddzés. Ha meg itt nem sikerül kiadni magamból a felgyülemlett feszültségegt, még mindig van elég kocsma a Tűzben, ahonnan még nem tiltottak ki.
Körbenézek, és észreveszem, hogy valamiféle kies, kihalt tájon járunk.
- Ez a hely megfelel már végre, Garou? Azt hittem tanulni fogunk, nem kirándulni. - bököm felé, miközben zsebre tett kezekkel, unott arckifejezéssel követem.
Persze, az unott arckifejezésem csak álca. Egyrészt, verekedni akarok, mert ideges vagyok, és a gyenge ellenfelek csak még jobban felidegesítenek. Garou a legerősebb ninja akit ismerek, szóval erős ellenfél kipiálva. Másrészt, meg izgatott vagyok, ezért türelmetlen. Egyetlen doton technikát sem ismerek, egyetlen egyet sem, pedig az az elemem. Lehet, tényleg tud nekem tanítani valami hasznosat? Ha igen, akkor ez lesz az első jutsu, amit azért sajátítok el, mert el akarom, nem azért, mert mások így akarták. És azért sem, hogy segítsen feloldani a kekkei genkaiomat.
Türelmetlenül várom Garou válaszát, miközben próbálok nem töprengeni megint. Nem áll jól nekem, bár mostanában sokat teszem. Kicsit ég is a pofám miatta.
avatar
Ayanokoji Ikari
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. 24 Feb. - 14:19

// Yori válaszától függően lehet máshol fogjuk folytatni. //

- A kirándulás is jobb, mint szétveretni magad egy isten háta mögötti kocsmában. - Bökte oda feléd újdonsült mentorod. Szavai épp olyanok voltak, mint mindig. Kemények, nyersek, de a törődés legtisztább formáját tartalmazták. Még szerencse, hisz ha nem így lenne, már nem lennél az élők sorában.
Unott arckifejezésed jól ismerte a nagy darab férfi, így hát azt tette amiben a legjobb, cselekedett. Gyors kézjelekbe kezdett, majd lecsapta mindkét kezét a földre. Erre reagálva a háta mögött egy jól komponált fal emelkedett ki, méghozzá a környező köveket és talajt felhasználva. A mesterséges természeti csoda igencsak kicsinek éreztethette azokat az embereket, kik a közelében lehettek, jelen esetben téged.
- Doton: Iwa nadare. Egy kígyó és egy madár kézjelből áll. - Szemléltette tettekkel is a pecséteket. - Gyors, hatásos, de korlátozott... Vagy mi a fasz. - Erre a végszóra a nem rég keletkezett falból bomlani kezdtek kisebb darabok. - Én hátrébb állnék. - Ő legalábbis így tett. A fal oldalirányába sétált, mire az hirtelen gyorsasággal remegni kezdett, majd szétzuhanni. Az így keletkezett sziklák a fallal szembe kezdtek zuhanni, remélhetőleg már nem a te irányodba. Nem kellett túl sok elemzés, hogy rájöjj, a technika egy sziklaomlást idéz elő a környező lehetőségekből.
- Hasznos, akár vadászatra, akár menekülésre, bunyóknál nem ajánlom. A fő lényege a technikának, hogy ne baszd el. - Tekintett rád várakozó tekintettel, minden bizonnyal arra várva, hogy te is megpróbáld. A falból volt még bőven, így a technika külsőségei több, mint megfelelőek voltak. - Ha öt év alatt doton mester lettem, akkor ez neked semmiség lesz. - Itt egy kis szünetet tartott, majd tekintetedet elkapva folytatta. - Ez nem kekkei genkaiért megy, hanem a túlélésedért. 

// Privát felületen elküldtem a részleteket. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Ayanokoji Ikari on Kedd 28 Feb. - 15:15

Mintha parancsszóra tenné, Garou odanyom egy burkolt sértést az életvitelemre, amire felvonom a szemöldököm, de ezúttal nem szólok semmit. Az izgatottságom erősebb a bizonyítási vágyamnál, ugyanis kíváncsi vagyok arra, mit fog nekem mutatni. Egy falat hoz létre a földből egy doton technikával, amire csak bámulni tudok. Amikor én csináltam ilyesmit az iskolában, nem volt ennyire... nagystílű. Vagy, az is lehet, hogy olyan régóta csináltam, hogy el is felejtettem, mennyire csodálatos látványt képes nyújtani egy jól használt jutsu. Pláne a föld elem. A Doton mindig is egy nagy kedvencem volt, nem csak azért, mert sikerült feloldanom, hanem azért is, mert szerintem lenyűgöző, és igazán pusztító technikákat lehet vele létrehozni. Titokban mindig is sajnáltam, hogy nem tudtam kamatoztatni a tudásom, mert nem volt, aki tanítson. Na meg... nem is akartam tanulni. Úgy gondoltam, túl idős vagyok már ahhoz, hogy bármilyen formában is visszaüljek az iskolapadba. De hát... mit műveltem eddig az életemmel? Az utóbbi pár évet teljesen elfuseráltam. Elcsesztem a fiatalkorom. Már rég Doton-mester lehetnék, akár jounin is, de... mindegy. Ami késik, nem múlik. Meg egyébként is, hasznos tapasztalatokat szereztem banditaéveim során... 'asszem.
Miközben ámulattal bámulok a hatalmas sziklafalra, Garou az Iwa Nadare technikáról kezd beszélni.
- Ez nem az a lavinás, sziklaomlásos izé? - kérdezem, mikor közli velem, hogy jobb, ha hátrébb állok.
Mivel ő is úgy tesz, ezért én is, majd követem a fal oldalához, ahonnan látom, hogy a jutsu által kreált sziklafal omlani kezd, a kövek pedig lefelé zuhannak. A robaj nem tesz jót a másnapos fejemnek, ezért a homlokomat masszírozva figyelem tovább az egyébként lenyűgöző látványt. Garou ekkor folytatja, és közli velem, hogy a technika hasznos vadászatra, menekülésre, de bunyókhoz nem ajánlja. Ja... kinézem belőle, hogy tapasztalatból beszél, és egyszer kipróbálta. És nem kell aggódnia, nem fogom elbaszni. Igaza van, ha ő öt év alatt doton mester lett, nekem öt perc alatt sikerülni fog ez a cucc. Ekkor a szemébe nézek, és szólnék valamit, de megelőz. "Ez nem kekkei genkaiért megy, hanem a túlélésedért."
Bólintok. Értettem, Blöki. De ezt persze nem mondom hangosan. Egyszerűnek tűnik. Csináljuk. Odamegyek a sziklafal maradványaihoz, kézjelezem, és kimondom a technika nevét.
- Doton! Iwa Nadare! - üvöltök fel.
Semmi. Nos, talán mintha egy apró kavics elmozdult volna, de semmi. Hm. Sosem voltam jó az ilyenekben... de hadd emlékezzek vissza mit tanultam a suliban. Chakraelmélet óra... chakrahálózat. A sima chakra alakul át elemi chakrává... chakrafókusz, chakrakontroll, satöbbi, satöbbi... nem, fogalmam sincs. De, mindegy, majd lesz valahogy. Ha öt perc alatt nem is, úgy ötven alatt mindenképpen, nem?

Három óra elteltével már patakokban folyik rólam a víz, és kezdek egyre idegesebb lenni.
- Hogy csináltad ezt meg... ennyire egyszerűen?! - üvöltök fel, majd dühömben egy hatalmas csapok a sziklafalba, amitől csak a kezem fájdul meg, semmit sem árt neki.
A karomat fájlalva gondolkozom azon, hogy rontottam el. Megpróbáltam kicsiben kezdeni, és először jól ment. Sikerült megmozgatnom kisebb darabokat, a chakrám kiterjesztésével. Testen kívülre próbáltam helyezni, és a sziklafal darabjaira gyakorolni. Kisebb darabokat sikerült kitépnem, de azt is vért izzadva, verejtékezve értem el. Egyre nagyobb, és nagyobb darabokkal próbálkoztam, ha pedig megakadtam, kezdtem újra. De az egész falat valamiért nem bírom megmozdítani.
Oké, gondolkozzunk. Ha a technika lényege az, hogy az egész falra terjesszem ki a chakrámat, tehát minél nagyobb felületre, akkor vagy nincs elég chakrám, vagy nem megfelelően terítem ki. Vagy... nem, épp ez volt a gond. Minden egyes kiálló darabot, amik az előző omlásból maradtak fent, külön egyénként kezeltem, és mindegyikre kiterjesztettem a chakrám egy-egy pontban. Túl sokat akartam egyszerre, és nem tudtam mindegyikre ugyanolyan hatással bírni. A chakra-kontrollom nem volt egyenlő, a hálózatomban egyik helyen nagyobb, másik helyen kisebb volt a kiterjesztés. Az egész sziklafalra, egyaránt kell kiterjesztenem a chakrámat, és az egészet egy hatalmas darab földként kezelnem, amít doton chakrával mozgathatok. És mivel a sima chakrám azonnal átalakul dotonná, ahogy mozgatni akarom... így sikerülnie kell. Három óra után már muszáj, különben Garou egy életen át röhögni fog rajtam.
Nagy levegőt veszek. Elemezzük ki még egyszer. Kavicsokat sikerült megmozgatnom mert nem kellett lefednem az egész falat, és képes voltam arányosan elosztani a chakrám. A nagyobb daraboknál ugyanez, csak jobban koncentráltam. De az egész fal minden darabját egyenként mozgatni? Szerintem ez nem a technika lényege... az egész falra kell kiterjesztenem a doton-chakrámat, majd a kézjelek segítségével aktiválnom kell a technikát. De hogyan?
Várjunk csak. Eszembe jutnak anyám szavai. "A chakrádat képzeld el úgy, mint egy pokrócot, amit kiterítesz a mozgatni kívánt területre." Hihetetlen, hogy most pont ő segít nekem... de értette a dolgát, azt meg kell hagyni. Egy pokróc... na gyerünk kicsi chakra-pontok, repüljetek!

Magam elé tartom a karjaim, és koncentrálok. Minden erőmet belevetem. Próbálok kizárni minden külső hatást, a fejfájásomat pláne. Minden elcsendesedik. A madarak csiripelését sem hallom. Becsukom a szemem. Csak Garou és a saját lélegzetvételeimet hallom. Most már azt sem, csak a sajátom. Csak a szívem dobogását. Elképzelem, ahogy pokrócként terítem a chakrámat a sziklafalra. Mintha ezernyi kis fénypont egy hálóvá állna össze, majd mind rátelepednének a falra. Azt hiszem megvan... már látom a lelki szemeim előtt. Most már mennie kell! Kinyitom a szemeim. Kézjelek. Kígyó, és madár. Gyorsabban mennek, mint eddig. Igen, ez az! Izgatottságomnak alig tudok gátat szabni, miközben kimondom a nevet.
- DOTON! IWA NADARE! - kiáltok fel, majd a sziklafal mozogni kezd.
Sikerült...? Kövek kezdenek kiválni az egészből, majd lefelé gurulnak. SIKERÜLT! De, nem ujjonganom kéne, hanem futni! Garou mellé rohanok, miközben az egész összedől. A földre ülök megkönnyebbülésemben, és nézem, ahogy a sziklafal hatalmas robaj kíséretében darabokra omlik.
- Nem rossz kezdetnek, nem, Garou? - kérdezem büszkén, miközben kifújom magam.
Az első föld elemi technikám... nehezen, de ment. Büszke vagyok magamra. Ami viszont kicsit zavar... hogy anyám szavai segítettek abban, hogy rájöjjek a megoldásra. Az anyám... aki szörnyűséges dolgokat tett velem. Most pedig mégis... nem értem. Mindegy, nem is kell értenem. Ez az öröm ideje. Most, igazán büszke lehetek magamra.
avatar
Ayanokoji Ikari
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd 28 Feb. - 22:33

// A megbeszélt instant poszt gyanánt nem kapsz ch-t soha többet, és lehet kettévág egy kósza Suigetsu. //

Garou végigmérte a hátrahagyott martalékot, majd komásan hátba vágott, kivételesen nem olyan erősen.
- Ez igen! Még a végén kiderül, hogy nem döglesz meg huszonnégy órán belül! - Ezután egy kicsivel nyújtaná kezét, hogy felsegítsen a földről. Ha elfogadod akkor egy erőteljes baráti húzással felhozna a járókelők sorába. Ha nem fogadod el, akkor megvonja vállát, pont úgy, mint aki már hozzászokott volna. Odasétál a kövekhez, majd megrugdosva őket megállapítja:
- Igen, ez kifejezetten nem szar. Kis gyakorlás még és még pöpecebb lehet. Na, gyere kölyök, menjünk tovább! Megéheztem, plusz rád fér egy kis nyugi akár érzed, akár nem. - Ezzel a lendülettel meg is indul északi irányba, mint aki úgy ismerné a helyét, mint a tenyerét. Talán ez is a helyzet. Igazából sok mindent nem tudsz Garouról, csak jó szándékát érzed folyamatosan, még ha nyersen is. Egy üresebb, pusztább helyen megálltok, majd a férfi elővesz zsebéből péksüti szerűséget amit lendületből be is dob a szájába, amolyan előétel gyanánt.
- No! - Lecsapja kezét a földbe, majd kiránt belőle egy kódárdát, ami önmagában is egy szép látvány, nem beszélve arról hogy persze hasznos is. - Akkor én ezt most fogom és valami kósza állat fejébe lendítem. Addig gyűjtögess ágakat, meg hasonló gyújtható holmikat. Nem lesz nehéz, egy kicseszett erdő maradékában volnánk. - Bizonyára nem telne sok időbe nagy darab barátodnak a vadászás, de talán megfordul benned is... Az újonnan használt technikát is megtudná mutatni neked? Hasznodra válna az biztos. Fagyűjtés ide vagy oda, ez mégiscsak fontosabb.

// A technikát felírhatod az adatlapodra. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Kurita Takashi on Szer. 1 Márc. - 13:29

/ Eltemetett Emlékek /

Kento-samával kapcsolatban, még valahol ellenérzésem van. Talán nem bízok még benne eléggé? Egy dolog biztos, hülyének kellett lennem, hogy idehozzam őt. Ha rátalálnak, megsütik élve és kicsontozzák. Remélem nem lesz semmi baja. 
- Vigyázz magadra barátom. Ichirakunál találkozunk, az illatról megtalálod az éttermet.  

Az ANBU épületébe nyugodtan léptem be és nyugodtan mentem végig az ellenőrző pontokon is. Fel sem merült bennem, hogy zaklatottnak kellene lennem, hiszen az ANBU által rám bízott küldetés ügyében érkeztem vissza ide. Egyébként, meg sem fordult volna a fejemben, hogy betegyem ide a lábamat. Nem, mintha ellenérzést váltana ki ez az épület, de az itt dolgozók, jogosan indulhatnának a legtitokzatosabb egyének címéért. A vészharang, csak akkor kezd zakatolni a fejemben, amikor az iroda, ahová bemegyek, nem az az iroda, ahová eredetileg jöttem a küldetést felvenni. Ez egyáltalán nem jó, sőt kimondottan rossz. Az ANBU épületében tartózkodni úgy, hogy a megbízónak sejtelme sincs, hogy kik vagyunk és mégis mit keresünk az irodájában, eléggé kellemetlen szituációk lehetőségét sejtetik az emberben. 
- Ezt igen nagy sajnálattal hallom, hogy nem ismernek meg és fogalmuk sincs, hogy ki vagyok és mit keresek itt. A nevem Takashi Kurita, Az általam folytatott nyomozás és végrehajtott küldetés részleteiről, ebben az esetben, magának a Hokage-samának szeretnék beszámolni. Igen, audienciát kérek a Hokagétől, vagy ha házon kívül tartózkodik, akkor közvetlen tanácsadójától vagy titkárától. Az általam gyűjtött információk fontosak, egy kis ízelítő - azzal kinyitom a hátizsákomat, kiveszem belőle a kígyófejet, a fogat a táskában hagyom és kirakom az ANBU-s asztalára. - amennyiben a részletek felkeltették az érdeklődését, kísérjen a Hokagéhoz. Ott mindent elmondok és értesül mindenről.
Tartok tőle, hogy túl nagy fába vágom a fejszémet, azonban megmondtam a nevemet, tudnia kell, hogy van egy Kurita is az ANBU kötelékében, aki történetesen az apám. Ahhoz pedig minimum hülyének vagy bolondnak kellene lennem, ha rosszban sántikálok, hogy egyenesen besétáljak az ANBU-hoz. Elvégre, ha összeesküvő vagy bármilyen egyéb Konohát elárulandó egyén lennék, ez lenne az utolsó hely, ahol felbukkanok és még a nevemet is megmondom. Semmi kedvem az ANBU vallatási eljárása alá kerülni, így inkább magával a Hokagéval beszélnék, ha elmondok neki őszintén mindent, majd megítéli Ő maga, hogy jutalomban vagy büntetésben részesülök. Az ANBU meg süljön csak a maga levében, ha hagyja, hogy a soraiba olyan egyének férkőzzenek, akik valamilyen rosszban sántikálnak. Hiszen, ha rám nem emlékszik, akkor vagy valaki más adta ki magát az ANBU Farkasnak vagy én voltam valamilyen genjutsu hatása alatt. Mindkét esetben kénytelen vagyok beszélni a Hokagéval, az ANBU-ba ezek után nem bízom.
avatar
Kurita Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 315

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Ayanokoji Ikari on Hétf. 6 Márc. - 10:13

//Kakashi Hatake//

Miközben épp kifújom magam, Garou emberesen hátbavág, amitől egy kicsit összerezzenek. Ennyire azért nem volt erős... szerintem túlságosan kimerültem. "Nem döglök meg huszonnégy órán belül?"

- Baszd meg. - bököm oda neki egy félmosollyal.
Hirtelen a kezét nyújtja felém... fel akar segíteni. Figyelmen kívül hagyom, és magamtól állok fel, ő pedig vállat von. Igen, gondoltam, hogy már megszokta. Hálás vagyok neki, hogy tanít engem... de nem akarom, hogy kölyöknek nézzen. Túl sokszor mentette már meg az életem, túl sokszor segített nekem. Nem szorulhatok mindig rá, még akkor sem, hogyha csak egy szimpla felsegítésről van szó. Mindent saját erővel kell véghezvinnem, ugyanúgy, ahogy az elmúlt pár évben is tettem. Amíg gondolkozom, Garou odasétál a kövekhez és rugdosni kezdi őket. Felhúzom a szemöldököm.
- Sárkacsázunk? - kérdezem.
Inkább pocsolyakacsázás, de sárkacsának hívták ott, ahonnan én jöttem. A banditákkal csináltuk... úgy, hogy egy kacsa alsó felére erősítettünk egy rugót, a földhöz vágtuk, és pattogott. Vagy csak részeg voltam. Ezután, Garou közli velem a maga módján, hogy jó munkát végeztem, ő pedig megéhezett. És akkor én? Én sem ettem semmit ma, és nekem kellett ennyit gyakorolni.

- Tudok egy jó kocsmát... - kezdek bele, de mielőtt befejezhetném, Garou nemes egyszerűséggel ignorál (vagy nem hallotta), és elindul északra.

Gyorsan felállok, majd utána megyek. Honnan tudja merre kellett itt vadászni? Mármint, gondolom, vadászni akar... ha csak nincs valahol egy étkezde a közelben, bár kétlem. A Tűzben mindenhol csak erdő van. A lényeg ami lényeg, Garou szerintem járt már itt. Nem tudom, mennyi ideje lehet a Tűzben, csak egy éve ütötte fel a fejét, pont miután elszakadtam a banditáktól. Legalábbis, nekem csak akkor mutatkozott. Nem tudom mit csinált eddig, igazából azt sem tudom mit csinált az elmúlt öt évben.

Megrázom a fejem. Ő sem tudja, én mit csináltam, mégsem kérdezősködik, nem? Az én dolgom. Ugyanígy vagyok vele én is. Zsebre tett kezekkel követem Garou-t, miközben megáll egy még kihaltabb, kiesebb tájnál, mint az előző.
- Itt akarsz vadászni...? - kérdezem egy gúnyos mosollyal, miközben ő egy sütit majszol el.
Sütit? Garou? Nem gondoltam volna, hogy édes szájú. Bár... én is az vagyok. Legalábbis mostanában. Néha úgy érzem, majd meghalok egy cukorkáért...

Hirtelen arra eszmélek fel, hogy bérgyilkos-cimborám a tenyerét a földhöz nyomja, majd egy kődárdát ránt ki belőle. Ezen a ponton törik meg a "kakkoi" álcám, ugyanis, ez... istentelen király volt. Egy pillanatra fel is csillannak a szemeim, mire lenyugtatom magam. Mennyire gyorsan emelte ki azt a dárdát a földből... és milyen hasznos lehet! Nem is beszélve, arról, hogy egy állandó föld-darabot hordasz a kezedben, amit kedvedre formálhatsz! Fülig érő mosoly ül ki az arcomra, de próbálom leplezni, ha kell, puszta kézzel próbálom egyenesbe hozni az ajkaimat. De nem tudok nem izgatott lenni! Még sosem láttam ezt a technikát, de nagyon tetszik, és most megtanulhatom!

... de, Garou közli velem, hogy elmegy vadászni, én pedig gyűjtsek ágakat. Ekkor az arcomra fagy a mosoly.

- Mi. - mondom unottan.

Eltart egy pár tizedmásodpercig, mire feldolgozom a történteket, és megemésztem magamban... hogy tényleg nem akarja nekem megtanítani ezt a technikát. Még csak eszébe sem jutott! Hát, azt már nem! Gyors léptekkel indulok utána, majd odaszólok.

- Várj! Nem úgy volt, hogy tanítasz engem? Mi van ezzel a földlándzsa-dologgal? - kezdek bele, de hirtelen megállok.
Nem akarom, hogy megtudja, hogy tetszik a technika, és hogy ennyire izgatott vagyok, ezért próbálok kitalálni valamit.

- Gyorsabban menne a vadászat, ha mindkettőknek lenne fegyvere, nem? Legalábbis, én jelenleg túl fáradt vagyok ahhoz, hogy medvékkel birkózzak. Itt vannak egyáltalán medvék? Ha igen, biztosan kellene az a technika. - mondom, miközben próbálom kerülni a szemkontaktust, és azt, hogy egyenesben kimondjam, hogy meg szeretném tanulni azt a dárda-technikát.

És nem is fogom kimondani. Ha ebből nem ért, akkor majd ellesem, hogy kell csinálni. Nem lehet olyan nehéz, nem? A Doton alapja ugyanis... mi a fene a Doton alapja? Többet kellett volna iskolába járnom. Na, mindegy.
Várom Garou válaszát zsebre tett kezekkel, miközben próbálom minden erőmmel visszafogni az izgatottságomat. Nem mondhat nemet. Ugye nem? Hiszen tanítani akart. Az a technika pedig kell nekem. KELL.
avatar
Ayanokoji Ikari
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. 12 Márc. - 19:38

- Hm. Van benne valami. - Böki oda Garou. Szavaival szinkronba kihúz egy újabb dárdát melyet oda is dob eléd. - Nehh. Ha eléd repül egy galamb szúrj a szeme közé. - Ezzel a lendülettel hátat is fordít és int egy amolyan "szedegesd a gallyakat kis krapek" módon. - Ne menj messzire, a fáradtság nem játék. Pár méteren belül szedegess, fél órán belül úgyis visszajövök.
Így is tesz. Mély hangú lépteivel karöltve távolodik míg végül teljesen szem elől nem veszted. Tudod, hogy nem kell félteni a férfit, és bizonyára nem is teszed. Gondolataid sokkalta inkább a technika körül forognának. Fél óra. Érdemes ez idő alatt nekiállni kútfőből a technikának ilyen fáradtan? Nem beszélve arról, hogy a gallyakat is kéne gyűjteni. Bizonyára nem venné jó néven újdonsült mentorod, hogy egyetlen egy feladatodat is elsunyulod. Ha nekiállsz a szedegetés helyett improvizálni, akkor a kődarab kihúzása(formai manipuláció nélkül) első próbálkozásra sikerül, majd hirtelen hevesen kezd el lüktetni a fejed. Mi tagadás a fáradtság ultimátuma. Ha ezután is próbálkoznál akkor már csak félig tudnád kihúzni az említett követ, egy hosszabb tőr nagyságú darabot eredményezve. Ha ezután is kísérleteznél, akkor szimplán összeesnél egyenesen a porba csorgatva nyálad. Akárhogy is döntesz 20-25 perc múlva visszatér Garou. Kezeiben kettő-kettő nyúl lenne melyeket egy fél büszke mosollyal tenne le a földre. Bizonyára szeret vadászni? Ha nem szedtél tűzifának valót akkor elmegy egy 5 percre gyűjtögetni, majd mormogva gyújt tábortüzet gyufájával. Ha viszont a segédkezés mellett döntöttél, akkor Garou hozzád vág egy kis doboz gyufát.
- Gyújtsd meg. Ja és megtarthatod, jó lehet kocsmai gyújtogatásokra, vagy tudja faszom mik a hobbijaid. - Ezután hátradőlne és ha kellően jó a tűz nekiállna a vacsorának, pontosabban a vacsora elkészítésének a kis bicskájával. Kellemes hangulat alakulna ki, helyt adhatna pár kérdésnek, esetleg kérésnek.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Ayanokoji Ikari on Vas. 26 Márc. - 15:36

//Hatake Kakashi - Röstellem a pofám a késésért, kapsz érte +10 chakrát. Ohwait. Komolyra fordítva a szót, tényleg elnézést a megkésett posztért, nem igazán tudtam merre menjen a karakter, de szerintem már alakul.//

A fegyver iránti kérésem mögött igazából egy terv lapult, mely azt foglalta magában, hogy Garou megtanítja nekem azt a földkard-izét. Azonban, felsültem, ugyanis a szokásos stílusában a kutya elém dob egy földdárdát és tesz egy otromba megjegyzést. Ezen felhúzom a szemöldököm. Jó magasra. Annyira magasra, hogy már megfájdul tőle a fejem. Ezután hátat fordít nekem és elindul vadászni, de még odaböki, hogy szedjek tüzifára valót. Persze, mert nem tanulni jöttem, hanem azért, hogy csicskáztass. Meh. Unottan a földbe állítom a dárdát és leülök egy közeli kőre, majd a térdemen könyökölve támasztom a fejem. Nem esik jól, hogy rám süt a nap, miközben másnapos vagyok, de még mindig jobb, mintha Garou szopatna a baromságaival. Jut eszembe baromságok. Olyan nehéz lett volna neki lassabban csinálni a dolgot, hogy legalább megjegyezzem? Vagy egy-két támpontot adni?

Egészen pontosan egy percet vagyok hajlandó annak szentelni, hogy a földet nézzem magam előtt, mire elunom magam. Most komolyan cseszekedjek ezzel? Próbáljak kirántani egy dárda-alakú föld-darabot? Végül is... a hegypusztító cucc is ment, méghozzá elég jól. Na jó. Felállok, és a földbe koncentrálom a chakrámat, vagy mi. Megpróbálok egy dárda-alakú kődarabot kihúzni a földből, de csak egy szimpla, formázatlan részt sikerül. Ha ez még nem lenne elég csalódás, a fejem is lüktetni kezd, elég durván, mintha megint ittam volna. A fejemhez kapok, azonban a hirtelen jött fájdalom csak még jobban feldühít, ezért ismét próbálkozom. Most már csak félig sikerül kihúznom a követ, de legalább már kezd hasonlítani egy... szuronyra? Tőrre? Svájcibicskára? Nem. Egy törött sörösüvegre emlékeztet a leginkább, mert legszívesebben azt nyomnám annak a megátalkodott seggfejnek a képébe, mert nem volt hajlandó megtanítani nekem azt az átkozott technikát, ezért most itt szívok! Lüktető, hasogató fejfájással ülök le ismét egy közeli kőre, miközben dühömben belerúgok egyet a dárdába, amit Garou adott. Mivel kicsit félrecéloztam, még az sem sikerül rendesen, és hátracsusszanok a kövön, aminek következtében beverem a fejemet a kemény talajba. Ez még jobban feldühít. Felpattanok, és minden egyes szitokszót elhasználok a szótáramból, mire végre lenyugszom, majd kifújom magam.
Najó. Komolyra fordítva a szót, tudom, hogy Garou valószínűleg tudta, hogy fáradt vagyok, és ezért nem akart nekem tanítani semmi újabbat. De, szerintem ha tovább próbálkoznék, megtanulnék együtt élni a fejfájással. Végül is, a másnapossággal is megtanultam, pedig még csak tizenhét éves vagyok. Bár, attól függ melyik országban, melyik bordélyházban, melyik kocsmában, és melyik k... mindegy. Megyek és inkább szedek tüzifát, mielőtt még egy szívszélütést kapok. Legalább Garou nem fog csesztetni, hogy megint nem csináltam semmit. Öt perc unott járkálás után félbe hagyok vele, és eldöntöm, hogy csak azért is megcsinálom azt a rohadt technikát. Garou-nak fogalma sincs, mennyit bírok, már el is múlt a fejfájásom. Legalábbis enyhült. Kicsit. Na jó, ha az előző migrénemet egy csordányi bika törtetéséhez hasonlítanánk, akkor a mostani legyen úgy... két bikával kevesebb. Najó, inkább másfél. De nem számít, a lényeg az, hogy ez a technika kell nekem. Miért? Mert. Sikerült a kő-hegy-lavina izé, akkor most sikerül fog a kő-penge-izé. Nem fogok megállni egy doton technikánál, ha már végre elhatároztam magam, hogy tanulok. Garou pedig nem azért szedett össze egy kocsmából, hogy tüzifát gyűjtögessek neki, hanem azért, hogy tanuljak. 
Mielőtt azonban végleg elhatároznám magam a technika újrapróbálgatása mellett... 
- Á, bánja a faszom. - jegyzem meg legyintve, majd mormogva elindulok tüzifát gyűjteni.
Körbejárom a környező területet, és próbálok összeszedni mindenfélét, ami éghető, majd random ledobom a földre, és onnantól kezdve nem érdekel az egész. Amennyiben sikerült, leülök ismét a kedvenc kövemre, amit úgy felforrósított a nap, hogy majd megsül tőle a seggem, de legalább anyázhatok még egy sort ami segít jobban elviselni jobban a fájdalmat, aztán szarok mindenre. Unottan támasztom a fejem amíg Garou visszaér, majd ahogy két nyúltetemet büszkén tol a képembe, lenyűgözöttséget színlelve füttyentek egyet. Ezután hozzám vág egy doboz gyufát. Mi. Én gyújtsam meg azt a kurva tábortüzet? Anyád ne legyek?! Meh. De, még persze hozzá kellett vágnia egy jó adag csípős sértést is. Ami nem igaz, hiszen nem is gyújtogattam kocsmában (egy jó ideje). Megpróbálom meggyújtani, hiszen sokszor csináltam már, de attól még remélem, hogy sikerül. Amennyiben igen, azért elteszem a doboz gyufát, még jól jöhet.
Kis idő múlva nosztalgikus hangulat kerít hatalmába, ahogy Garou vacsorát készít, én pedig csak ülök, és nézem.

- Látom megint a muteromat játsszod. - szólalok meg végül.
Nekem sem ártana csipkelődni, ha már ő is megtette.
- De. Mondj meg nekem valamit őszintén. Azért nem tanítottad meg nekem azt a... dárda-izét... - mondom, miközben próbálom a lábammal arrébb söpörni elcseszett próbálkozásom nyomait - mert tudtad, hogy fáradt vagyok?
Ja. Egyértelmű, de akkor is tudnom kell. Kíváncsi vagyok mit mond. Hiszen már megtanított vadászni... most még sem hagyta, hogy segítsek neki. Nem hiszem, hogy gyengének, vagy inkompetensnek gondolna... legalábbis a saját érdekében remélem, de akkor is. Akár válaszolt a kérdéseimre, akár nem, nosztalgia ide vagy oda... nem a múlton, hanem a jövőn kell gondolkoznom.
- Szóval, hogyan is keressem meg ezeket az Ayanokojikat? Csak random járkáljak a világban aztán hátha a nyomukra akadok, vagy hogy gondoltad? Esetleg ez valamiféle próbatétel lesz, vagy felnőttéválási ceremónia?
Ja. Nem igazán tudom, hogy kezdjek neki, pedig tisztában vagyok vele, hogy ez lenne a feladatom. Sőt, el is döntöttem magamban, hogy... ja, csak úgy vándorlok, és egyszer csak megtalálom őket. De, nincs is semmi kiindulópontom. Azt sem tudom, hogy néznek ki. Azt sem tudom, kik ők. Egyáltalán vannak még? Tudom, hogy Garou nem tud róluk semmit. Legalábbis, cseszik elmondani. Ha meg el is mondaná, miért tenné? Már rég elvitt volna hozzájuk, ha tudná hol vannak. Egyáltalán... vannak? Meh. Már csak ismétlem magam. A rohadt fejfájásomtól amúgyis nehéz koncentrálni. Jut eszembe, mi van a technikával?
- Amúgy... mikor tanítod meg azt a kődárda-izét?

Ja, érdemes ezzel befejezni. Az a technika hasznos lehet... és párszor már, a kocsmavándorlásom során hasznát is vehettem volna. És kivételesen nem a kocsmai verekedésekről beszélek. Mindegy. Mindennemű gondolkodás túl van értékelve, ha az ember másnapos, plusz még a feje is fáj, és nem a túlzott alkoholfogyasztástól. Várjunk csak, ez azt jelenti, hogy két napja másnapos vagyok? Az nem "másodnapos" lenne?
avatar
Ayanokoji Ikari
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd 11 Ápr. - 11:41

// Ikari -- +10 Ch a késésért. //


Késő délutántájt járhatott az idő, amikor is összegyűjtötted a tűzrevalót és sikeresen életre is keltetted a tábortüzet. A vacsora készül, a tűz már készen van, a csipkelődések meg már úton vannak. Erre Garou fel is horkant egy kicsit.
- Valakinek azt is kell. - Mondja maga elé, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez, és talán az is. Egy nyúllal végzett máris ekkorra, nincs is kétely afelől, hogy a kezében van a vadak nyúzása, előkészítése. A kérdésedre viszont maga mellé tette kését pont úgy, ahogy a friss húst is.
- Ja. Lehet furcsán fog hangzani, de nem vagy egy szuperkatona, hogy két-három technikákat sajátíts el egy nap alatt. Már az is jó eredmény, hogy ilyen gyorsan magadévá tetted a másik technikát. - Innentől folytatta a vacsora készítését, ahogyan a beszédet is. - Ti kölykök tele vagytok szenvedéllyel, egészen addig míg ki nem ütitek magatokat a semmiért és holtan, vagy félholtan végzitek. Jobb, ha most, tőlem tudod meg... - Tart egy kis szünetet, míg a szemedbe néz.
- Meg fogsz dögleni. A kérdés... - Állt fel és dobta nyársra az egyik nyulat. - Hogy mikor és miért. Lehetőleg nem egy hét múlva és lehetőleg nem azért, mert nem ismered a korlátaidat. - Kezdte el a másik állatot. - Azzal nincsen baj, ha a legnagyobb meláknak mész neki a kocsmába, csak ismerd magad annyira hogy tudd, letudod verni. - Hümmög egyet, majd lágyabb tónusban folytatta. - Igen-igen, bölcs vagyok. Olyan sok bölcsesség van bennem, hogy a tökömön jön ki. Szal' megyek is és csapolok belőle egy keveset. - Vakarta meg koronaékszerét. 
Mikor visszaért le is huppant, hogy folytassa a dolgát.
- Ne aggódj, megmostam a kezem. - Nem túl meggyőző. A kérdésedre viszont felvonta kissé szemöldökét. - Fura lenne még családnak nevezni őket, mi? Azt hiszem érthető. Holnap elmondok mindent amit tudok... Ami nem sok, de mellé legalább megtanulhatod a dárdás technikámat, ha már ma nem jártál vele sikerrel. - Bökött rá a kőmaradékra orra hegyével mutatás gyanánt, ezzel meg is válaszolva fel nem tett kérdésed. A vacsorát idővel befejezi Garou, amit igazságosan el is osztotok. Miután megettétek álomra int téged a férfi, de te is tudod jól, hogy nem kell a vezényszava hozzá, fáradt vagy te ahhoz eléggé.
Másnap kora reggel keltek, amikor még épphogy csak felkel a nap. Idővel és egy kis kora reggeli felismerés után Garou megvakarja fejét, majd egy ásítás keretében előhúzza a földből a kőfegyvert.
- Na, valahogy így, pupák.


// Rád bízom a tanulás menetét, igazából megfelel az amit eddig próbáltál, csak persze másabb körítéssel. Mivel már elkezdted az alapjait, ezért 4.-5. alkalommal már teljesen elsajátítod a jutsut... Hacsak nem jön egy kósza Suigetsu. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Ayanokoji Ikari on Hétf. 17 Ápr. - 18:03

Hallgatom Garou válaszait a kérdéseimre, miközben nézem, hogy rekordidő alatt megnyúzza és előkészíti a nyulat, ám nem csak ez az egyetlen pozitív dolog. Az egyik az, hogy örülök, hogy szereztem tüzifát, mert legalább nem csesztet megint. A másik pedig, hogy végre ehetek. Kezdek eléggé éhes lenni, főleg, hogy ma még nem is piáltam. De ha eszem, akkor legalább van egy újabb okom leönteni. Nem tudom, hogy tudok most is a piálásra gondolni, de igazából egyszerű rájönni, hogy csak el akarom terelni a figyelmem attól, hogy ne vitatkozzak megint a kutyával arról, hogy ne bírálja el az életstílusomat. Túlságosan fáj a fejem ahhoz, hogy még az ő rikácsolásától is sípoljon a fülem.
- Igen, Garou, tisztában vagyok vele, hogy meg fogok dögleni, a kérdés már csak az, hogy te még élni fogsz-e addig mire megesszük azt a nyulat? Gyors a tempód, de ha belemerülsz az életleckéidbe, kialszik a tábortűz, mire sütésbe kezdesz. - jegyzem meg magamban.
Inkább nem hangosan, az előbbi indokokat szem előtt tartva. Na meg, mert jó lenne nem felidegesíteni, amíg nem tanította nekem a technikákat, és el nem jutott az Ayanokojikig. Közben elmegy dobni egy sárgát, aztán visszajön, és minden valószínűség szerint kézmosás nélkül folytatja a vacsora előkészítését. Erre felhúzom a szemöldököm. Azt hiszi ez engem megvisel? Egyszer egy nőről ettem sushi-t, mire rájöttem, hogy férfi volt. Igen, nagyon részeg voltam. Plusz, emlékszem, hogy egyszer egy földön levő banánt ettem meg... úgy, hogy nem banán volt. Hanem egy kolbász, csak besárgult. Vajon vannak még ilyen sztorijaim? Valahogy piálni támad kedvem, ha rájuk gondolok... és úgy érzem, sírni tudnék. Néha elgondolkozom, hogy talán tényleg elvesztegetem az életemet, de aztán rájövök, hogy amíg van alkohol a földön, addig én ugyan nem foglalkozom ilyesmivel. Valahogy minden gondolatmenetem vége az alkohol mostanában. Lehet függő vagyok? Nem hiszem, azok csak a dohányosok. És Garou. Rá van függve arra, hogy faszságokat prédikáljon nekem, ahelyett, hogy végre válaszolna a legfontosabb kérdésre.
Mikor végre odajut, közli velem, hogy HOLNAP mond el mindent, amit tudnom kell. Na ne mondd. Te mibe fáradtál bele? Elmentél és megöltél egy nyulat. Nagy dolog. Most, hogy belegondolok túl gyors volt... lehet, hogy a nyulakkal volt szerződése, és idézett egyet, aztán megölte. És most megesszük. Ezért vajon elátkoznak minket? Egyáltalán milyen kategóriába sorolhatók a ninjuu-k a mitológiában? Egyáltalán mi a lófaszt hordok itt össze? Nem ittam eleget.
Azonban az felkelti az érdeklődésem, hogy Garou közli velem, hogy holnap megtanítja a dárdás technikát is. Hogy őszinte legyek, inkább a bizonyítási vágy miatt akarom elsajátítani, végül is doton-elem használóként van mit behoznom 17 évesen, de be kell lássam, hogy hasznos dolog lehet. Illetve hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel mi van az igazi családommal. Az igazival, mi...? Akiket sosem láttam. És sosem voltak ott, amikor kellett. Vajon, ha élnek még, miért nem kerestek fel? Egyáltalán élnek még? 
Miközben gondolataimba merülök, szépen-lassan elkezdünk enni. Miután befejeztük, a pót-anyám (hehehehehehe...) szól, hogy aludnom kéne. Ja, tény, hogy kéne... és ha már itt tartunk. Tényleg a pót-akármicsodámként viselkedik. Fáradt vagyok igen, és tudom, hogy azért nem tanította meg nekem a technikát még ma, de szerintem azért nem halnék meg tőle. És nem a mester dolga, hogy addig húzza a tanítványt, amíg nem jár sikerrel? Nem az ő dolga feszegetni a határait? Bár, igazából tudja a faszom. Nem mintha eddig lettem volna bárki mestere is... sőt, ma szerintem többet értem el fejlődés terén, mint az elmúlt öt évben együttvéve. Lehet nem kéne tovább feszegetnem a húrt.
Egy kiadós alvás után végre nem kelek fel másnaposan. Már épp fülig érne a szám miatta, mikor meglátom Garou-t. Ó, igen. Megvakarja a fejét, majd ismét előhúz egy kődárdát a földből. Áhá... tehát ismét nem mond semmit, csak megmutatta. Jól van, most már tudom hogy kell eljárnom.
- Rendben van. Megtanulom ezt is, és ezzel már van két technikám, még hozzá elég hasznosak. De ezután elmesélsz mindent amit tudsz az Ayanokojikról. - mondom neki, majd egy pillanatra hátat fordítok... csak azért, hogy gyorsan visszafordulhassak, és még hozzátegyek valamit. - És veszel nekem piát.
Ezután neki is látok a roppant fondorlatos technika elsajátításának... a chakrámat a földbe összpontosítom. Csak ki kell rántanom egy szikladarabot a földből, mely élesebb mint az átlag, ezáltal pedig egy dárdát formáz. A forma maga igazából szerintem nem lényeg, csak az, hogy szúró-eszköznek lehessen használni. A technika lényege valószínűleg a chakra-irányítás, és a föld-chakra manipulálása, illetve instant használata, mely lehetővé teszi, hogy bármikor fegyvert ragadhassunk. Persze az is árt a neked rohanó habzó szájú faszkalapoknak hogy ha fejbe dobod őket egy kővel, de utána lehet, hogy felkelnek, jól megszidják az anyádat, és utána még neked rohannak még egyszer. Azonban ha leszúrod őket egy kőlándzsabiszbasszal, nem fognak többet neked rohanni, és esélyük sincs szidni a muterod. Amire ugye harapok.
Jé, pedig már épp azt hittem, hogy nem hordok össze annyi faszságot teljesen józanul, másnaposság nélkül, de úgy néz ki sikerült meglepnem magam. Hátha a technikával is sikerül. Izgatottan próbálok kirántani a földből egy dárdát... de nem sikerül. Na, hogy rohadjatok meg. Ha Garou-tól csak egy ciccenést is hallok, vagy bármit, ami arra utalna, hogy nevet, vagy kuncog, akkor sokkal dühösebben állok neki a dolognak, amennyiben nem... akkor is. Nem kell nekem Garou ahhoz, hogy felcsesszem magam. Na még egyszer. Összpontosíts, formázz... na jó, lehet a forma mégis lényeges. Vagy nem? Én már nem tudom! A lényeg a chakra, az összpontosítás, és a formázás. Igen, a formázás... milyen csicsás technika. Na mindegy. Szóval, koncentrálj... de a hogy elkezdenél kiemelni egy szikladarabot a földből, kicsit húzd meg, és akkor egy dárda lesz belőle! Nem. Ebből egy nagyobb föld darab lett. Na jó, akkor ha megtöröd... nem, ebből egy hiányos szikla darab lett. Mit csinálhatok rosszul...? 
Á, megvan. Az egészet. Túlkomplikáltam. Kihúzol egy szikladarabot a földből, ami dárda-formájú. Ennyi az egész. Puszta testen kívüli manipuláció. Belenyúlok a földbe, és ismét nem sikerül, de ezúttal nem csüggedek, és nem leszek ideges. Tudom, hogy jó irányba haladok. Ismét kihúzom, és...  most már sikerül. Diadalittasan a magasba is emelem.
- Na, a kurva anyátokat! Csak sikerült! És magamtól jöttem rá! - kiáltom, majd Garou felé fordulok. - Te pedig szép kis mester vagy, lószart sem segítettél. Na de, mi van az Ayanokojikkal?
Amint felteszem a kérdésemet, az újdonsült dárdámat használva támasznak, rákönyökölök, amennyire lehet, és lehet, bár nem túl kényelmes.
avatar
Ayanokoji Ikari
Játékos

Taijutsu Pontok : 19


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 200

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. 28 Ápr. - 18:18

Garou figyelemmel kísérte mozdulataidat, néhányan horkantott, de a legtöbbet igazi figyelem nélkül hagyta. Bizonyára tudta hogy megoldod te a technika elsajátítását, ha másért nem is, azért mert hajthatatlan személyiséged van. Mikor sikeresen végső alakot öltött a fegyvered, a férfi lassú tapsolásba kezdett, de hogy azért-e mert most kelt nem rég, vagy csak gúnyát élte ki, nem tudható.
- Bravó, most már lesz mibe beledőlnöd hogyha körbekerítenek. - Ezután ásított egyet, majd kényelmesebben elhelyezkedett a földön. Kérdésedre jött is a válasz, de mélyen legbelül valószínűleg te se vártál csodát. Garou bizonyára sokat tett a te érdekedben(valószínűleg tudtod nélkül legtöbbször), de sajnos ez nem mindig elég. - Nem sokat tudtam meg. A szomszédos országba van egy informátor, aki elméletileg pont annyit tud, hogy azon eltudj indulni. A Gőz országába van ez az... Akármi és szerencsére kellő győzködés után végre bevállalja hogy beavat téged. - Az akármi szónál érdekes reakciókat válthat ki Garou, révén, hogy ritka eset, ha valaki nem tudja belőni a nemét, vagy akár a faját egy élőlénynek. - Ja, nem tudom, hogy férfi vagy nő, mindig más alakban jelent meg előttem. - Éri utol saját szavait. - Arról nem is beszélve, hogy a nevét is folyamatosan változtatja a mai napig. Szerencsére ezen a héten még megmarad a leírtak alapján. Az annyit tesz hogy van... Öt kicseszett napod. Ha jól csinálod másfél nap alatt ott vagy a megbeszélt helyen, ha nem, akkor két nap. Tessék. - Pont eléd landol egy boríték ami látott már szebb napokat is. Ilyen régóta lebeszélték volna a találkozót? Mégis mióta szervezi ezt az egészet Garou? Tényleg ő lehetne a pót-anyád.
- Ebben mindent megtalálsz, ha csak nem vagy matt részeg olvasáskor. A tag jelenlegi kinézete, neme, neve és a találka helye. - Felül lótuszülésbe a shinobi, míg két kezét térdeire támasztja. - Ha gondolod veled tartok... Egy ideig. Így vagy úgy, ezt neked kell egyedül véghez vinned. A saját családod, a saját múltad és a saját jövőd. Elvégre férfi lennél vagy mi. - Kis szünet. - Egy szóval, ha elbaszod legalább egyedül baszd el. - A férfi szavai mögött érezhető az aggódás, nem véletlen hisz tudja jól mire képes a világ amiben éltek.


// A technikát felírhatod, sikeresen elsajátítottad, ezen kívül +5 Ch üti a markodat. Amint készen állsz az utazásra ide írj egy postot: http://narutohun.niceboard.org/t1981-erdosegek Ez tartalmazza a másfél, vagy két napos utazást(társaságban, vagy anélkül), élelemhez jutást, éjszakázást, és ha úgy döntesz Garouval beszélgetést/búcsúzást. Ha kinyitod a borítékot egy átlagos leírást kapsz a célszemélyről és a helyről ahova menned kell és hogy hogyan kell oda eljutni. Egy középhosszú hajú, sötét ruhás, középkorú csuklyás hölgyet kell keresned, kinek sebhely húzódik vörös színű jobb lélektükrén. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kihalt Erdő

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

7 / 7 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.