Shenjino Arisa

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Shenjino Arisa

Témanyitás  Shenjino Arisa on Vas. Ápr. 27 2014, 19:08




Név:
Shenjino Arisa


Becenév: Panda

Kor: 14

Rang: Genin

Ország: Szél oszága (Jelenlegi tartózkodási hely: Konohagakure)



Kinézet: Mell fölé érő sötétbarna hajzuhatagát édesanyjától örökölte, míg a két szintesre vágott frizurájának alján a szőke jelzi édesapja színét. Egyedülálló ez, hisz nem sok embernél lát hasonlót, ezért is szereti még jobban, ennyivel is kitűnhet a szürke, hétköznapi emberek közül.

  Termetét tekintve alacsony, 163 centit, ha elér, ami igen idegesítő, hogyha le szeretne venni valamit a polc tetejéről, így rendszerint minden szobában tart sámlit. Senki másnak nincs szüksége rá, csak a család másodlagos főnökasszonyának, azaz neki, mert szülei és bátyjai jóval fölé tornyosulnak. Ebben annyi előny is akad, hogy mikor még talán négy-öt éves kisleány volt, az legtöbb bújócska versenyt eredményesen nyert meg.

 Sajnálatos módon, rá nem illik a „Kicsi a bors, de erős.” mondás. Egy üveget is nehezére esik kinyitni és az ellenfelét legfeljebb egy nagy pofonnal megtámogatni, ha az vélhetően egy perverz. Többre nem képes ilyen szempontból, de viszont gyorsasága és reflexei annál jobbak. Főleg ezekre ment rá, mert erőbéli hátrányait ki kell küszöbölnie, ha esetlegesen egy taijutsussal találná szemben magát. Mindezek ellenére szép, formás testalkata van a sok táncolástól és a fájdalomtűrése is meglehetősen magas, néha még tesztelgeti is ezt, próbálja a határait feszegetni.

  Mindig megtalálható egy közepes övre akasztható táska rajta, mert nem szeret kimozdulni a drága, becsben tartott fegyverei nélkül, illetve a falujának a jelképével ellátott pántját főként a nyaka akasztva hordja.



Jellem: Ennél szeszélyesebb, végletesebb embert nem hordott valószínűleg a hátán a föld. Ha rossz kedvében találja valaki, annak jaj lesz a vége! Viszont amikor boldog, vagy csak egyszerűen nincs semmi baja, nagyon segítőkész személy. Gyorsan belelát az emberekbe, persze van, amikor félre ismer valakit, de legtöbb esetben beválnak a felismerései ezért igen válogatós igaz barátok terén és régen sokan bántották emiatt. Mindezek ellenére még azoknak is képes mosolyogva segíteni, akiket nem nagyon kedvel, ezt a tulajdonságát nagyon szereti.

  Igen nehéz őt ténylegesen megbántani, de az egyetlen, amit nem tűr, az az, ha elárulják. Legyen az bárki is, vagy bármilyen módon is csinálja, soha többé nem lesz képes úgy hozzá viszonyulni, mint eddig. De ha valaki a barátjának mondhatja, az sokat nyerhet vele.

  Mindene a zene és a tánc, a ninjai kötelességein kívül, igazi művészlélek, ezért szeret néha elvonulni a saját kis világába, elkalandozni az órákon és különféle megoldásokat keresni a problémáira, néha túlbonyolítani a dolgokat.

  Ha kihúzhatja magát a bajos helyzetek elől, akkor nemes egyszerűséggel hazudik bárkinek a szemébe, ameddig az másnak nem okoz gondot vagy csak minimálisan. Viszont az is egy tény, hogy nagyon nem szereti a kutyákat. Először is, mert régen volt egy balesete, amikor egy elég termetes darab végigkarmolta a hátát, másodjára pedig, hogy ártanak a cicáknak és Miyut nem szeretné semmilyen veszélynek sem kitenni. A kisebb fajtákkal talán még kijön, de ami több mint másfélszerese egy macskának, annak nem szeret a közelében se lenni.



Felszerelés:


Tekercs – 10 db  
Füstbomba – 5 db
Robbanó jegyzet – 10 db
Dróthuzal – 10m
Szerszámok – 1 szett
Elsősegély készlet – 1 db
Energiatabletta – 25 db
Széles övtáska
Kunai – 5 db
Shuriken – 5 db
Makabishi tüske – 10 db
Fuuma shuriken – 2db
Senbon – 10 db
Tanto – 1 db
Kis tekercs – 10 db
Miru (harci báb)
Chakra tinta – 5 üvegcse

 
Előtörténet:


A kis panda



- Mint valami kis panda. – ez volt az első mondat, amit valaha hallott, nem mástól, mint az ő egyetlen, kedves bátyjától, Haruzo-tól azon a bizonyos hajnalon, mikor végül is kiszabadult édesanyja várából a kerekded kisbaba. Először meg kellett kicsit paskolni a hátsó felét, mert sehogy se volt kedve felsírni és ez aggasztó volt az orvosok számára, aztán végül mégis sikerült kicsalni belőle némi hangot, amitől megnyugodtak. A kórházban mindenki a szívén viselte a család életét, ugyan is az egyik vezető medikusuk Arisa édesanyja és nem egy ember köszönheti neki az életét itt, Sunagakure. Mindezek mellett egy igen melegszívű és kedves személyiség, sokan irigylik a tehetségét.

  Mivel az édesapja nem tudott jelen lenni egy küldetés miatt, Haruzot érte az a megtiszteltetés, hogy elvághassa a köldökzsinórját.

  Ezek után már minden ment magától. Egy évvel később megszületett Shibasu kisöccse is és vele végre teljes lett az immáron öt tagú család. Az örökmozgó, néha idegesítő kisfiú, a kedves és intelligens leányzó és a kicsit idősebb, gondoskodó báty. A fiatalabbig családtaggal bár nem olyan erős a köteléke, mint Haruzo-val, azért vele is jól kijönnek, bár számára kicsit túl energikus a fiú. Próbálta régebben tanítgatni egy-két dologra vagy mesét olvasni neki, az sohasem figyelt igazán rá.

  Öt éves volt, amikor édesapja beállt az akadémiára oktatónak, azóta igen keveset tud találkozni vele, este szokott hazaérni, már ha hazajön, viszont azokban az esetekben szívesen sétálgatott vele a városban éjszakánként a friss, tiszta, hűvös levegőn.



Legyezőt a kézbe!


- Anyu! Hol van a cipőm? – csendült fel a kis hercegnő hangja a csendes kis házikóban. Öccse az igazak álmát aludta, bátyja az akadémián tevékenykedett, ahogy apja is, ezért eléggé magányosnak érezte magát. Szeretett volna kimenni egy kicsit a levegőre esetleg körülnézni a közelben, keresni egy játszótársat. Bizony, nem mezítelen lábnak való feladat.
- Azt hiszem, az alsó szekrényben az ajtóval szembe. – jött a hangos válasz az ebédlő felől, ahol gondosan folyt a piszkos edények sikálása. Arisa annak rendje és módja szerint megrohamozta az említett helyet, ahol meg is találta aranyos kis világoskék topánkáit illetve néhány nem oda illő tárgyat. Nagyra nyílt kíváncsi szemekkel emelte ki onnan a két fehérre festett fa fogójú legyezőket. Forgatta jobbra-balra, megvizslatta alulról, felülről, mikor pedig véletlenül kinyílt, hátra is hőkölt egyet. Új volt neki még a dolog. Inkább visszatette őket a szekrénybe, és indult is a már előre eltervezett úti célja felé, kicsit be a városba. Kellemes, meleg nyári nap volt, tökéletes alkalom egy fesztiválra a nagy téren. Mindenhol virágárusok, a különféle ínycsiklandó ételek illatának a keveredése, a zsongás mindenütt, igazi hamisítatlan hangulata volt.


 Egy nagy körbe tömörült a bámészkodók jó része, a tér közepén. A felől pedig temérdek hangszer dallamai csapták meg kicsiny fülét a lánynak, ami egyből elvarázsolta őt. Illedelmesen megkért néhány felnőttet, hogy engedjék előrébb, mert ő is látni szeretné, mi körül van ekkora felhajtás. Ami ezután fogadta, arra még mindig emlékszik: Gyönyörű, díszes ruhában, meseszép sminkben és kimért lépésekkel táncoló fiatal hölgyek adták elő a legjobb tudásukkal az eddig tanultakat. Kezükben azok a bizonyos tárgyak, amikhez hasonlót látott pár órával azelőtt otthon a cipellője mellett pihenni.


~ Pár nappal később ~


- Arisa! Hahó, hol vagy? – zúgott Mizuo hangja az egész házon végig, keresve a lányát. Már több órája elment és az óta sem látta sehol. Általában két órán belül vissza szokott jönni, de akkor nem volt még otthon. Az összes szobát átvizsgálta, a tatamikat is jól megtapogatta, már a szekrényekbe is benézett, tudván nagy bújócskázós a gyermeke, de semmi ilyen nem történt. Már azon volt, hogy küldjön egy üzenetet a férjének, mikor az ablakból észrevette Arisa, ahogy két fehér és levendula színekben pompázó tárgyakkal próbál hadonászni maga körül.
- Tudod, a tánc sok mindenben segítséget nyújt. Megnyugtatja a lelket, csökkenti a feszültséget és nem utolsó sorban az egyik legjobb chakra irányító feladat. – állítgatja a legyezőn jó irányba a picike ujjait a lányának, azután mögé állva elkezdte néhány alaplépésre tanítgatni. Egy lépés előre, egy balra, forgás, jobb kar kinyújt bal hátul. Chakra a láb felé, aztán az alhashoz, az ujjakba és így tovább.


Miru és Miyu



  Kétségtelen volt, hogy ő is a shinobiként folytatja a családi hagyományt, ezért hét évesen őt is bátyja után beíratták az akadémiára, hogy kitanulhassa a mesterség (vagy életút?) alapjait. Arisa csinosan felöltözött és óriási mosollyal követte édesanyját. Imádta a kihívásokat és megismerni az új dolgokat, ez is csak egy volt a sok ismeretlen közül.

  Az iskolában nem volt kirekesztett, de körberajongott sem, inkább amolyan: „ha kell valami, kérjük a segítségét de amúgy le van szarva” képpen viszonyultak hozzá. Természetesen, akadt egy kis csapat, ahová szívesen bevették. Három kedves és sok viccet elejtő fiú és egy zajos de hihetetlenül erős leányzónak a körébe került be. Mindenkitől tudott mit tanulni. Kiriko próbálta egy-két önvédelmi mozdulatra megtanítani, több-kevesebb sikerrel. Hiroto pedig sok viccel bővítette tudástárát és egy mosolygós, vidám lányt faragott belőle, bár az igaz, hogy küldetés közben ezzel nem sokra megy. Siharuval szinte nap mint nap együtt gyakorolt a házuk hátsó kertjében addig, amíg az összes bábút el nem lepték a kunaik, shurikenek és egyéb távfegyver finomságok. Mondhatjuk úgy is, hogy hozzá áll a legközelebb a négyből és ez meg is látszott a képességein. De még így is csak három emberen vagyunk túl. Akinobu. Egy végletekig szerethető személyiség. Kicsit naiv volt szegény, de mindenkinek mindent megcsinált, amit kértek tőle és soha nem volt rá egy rossz szó sem. Az egész egy meleg délutáni napon kezdődött.

  Kivitték gyakorolni a nagy csoport kisgyereket a dobó térre. Végül is, egy ninja nem ninja, amíg legalább egy kunait nem tud használni rendeltetésszerűen és nem hagyhatják így ezek a törpéket. Arisa, pár társával együtt kiemelkedett ebben így egy külön részen foglalkoztak velük a tanárok. A kislány át szeretett volna menni szólni az egyik felnőttnek, hogy elfogytak a fegyverek és hozzanak újakat, mikor az egyik tanulótársa véletlenül meglökte és bekerült a dobótérre. Egy vele egy idős, kisfiú már igen lendületben volt és képtelen volt megállni. A tárgy felé repült. Behunyt szemmel ledermedve állt egy helyben és várta, hogy a vállába álljon, de nem ez történt. Egy nagy koppanást hallott csupán és egy fadarab roppanását, viszont fájdalmat nem érzett sehol sem. Mire kinyitotta a szemét, egy talán vele megegyező magas fabábú meredezett egy szürke kunaival a mellkasában. Aztán pedig észrevette Akinobut, akinek arca erősen koncentrált és ujjai ide-oda jártak. Ezek után még ennél is figyelmesebbek voltak a tanárok a kinti programokon.

  Élete első bábját bátyja nevével ruházta fel. Haruzo egy talán tizenöt centis, ágakból összebarkácsolt, szinte használhatatlan kis dolog volt. Mindezek ellenére nagyon sokat beszélgetett vele és kergette a kismadarakat vele néha pedig sütit lopott az asztalról anyja háta mögött a segítségével. A nő csak mosolygott ezen, hogy ennyire ügyesen tudja irányítani a chakráját, még ha csak ilyen parányi tárgy mozgatására is használja. A tánc meghozta a hatását.

  Pár héttel, hónappal később útja a testvéreivel egy műhelybe vezetett, mert megengedték neki, hogy saját bábot kaphasson. Gondosan kikérdezték, hogy mihez ért a legjobban, milyen féle harcmódot alkalmaz a legszívesebben és hasonlók. A végeredmény egy nyolcvan centiméter magas teremtmény lett, akinek külön kérésre anbu masz lett festve az arcára, ami jelzi Arisa célját. Sok mesét hallott már róluk. A falu védői, akiknek mindig valami izgalmas feladatuk van és sosem egyhangú az életük, bár az egyik legveszélyesebb szakma, ami adódhat és nehéz bekerülni oda. De mivel utálta az egyhangúságot, úgy gondolta, ezt pont neki találták ki. Visszatérve a bábúra: nem kifejezetten közelharcra tervezték, inkább a tulajdonosa védelmére és távharcra. Figyelembe véve a lány közelharci képességeit, a felsőtest részét a lehető legjobban megerősítették, hogy a taijutsuk erejét viszonylag csökkentsék, de tekintettel a méretére, törékeny egy darab, ezért csak a gyengébb jutsuktól tudja megvédeni őt. Mind a két karján van egy-egy kilökődő tanto, ha muszáj, lenne közelharcba bonyolódnia. A tárolók is elkészültek rajta, de ameddig nem tudott kellőképpen bánni vele, nem szereltetett bele egy távol harci fegyvert sem, később pedig folyton elfelejtette. Mirunak lett elnevezve, mint a szomszéd kismacskája. Azért kapta ezt, mert akkoriban nagyon szeretett volna egy kiscicát, csak sehogy sem tudott szerezni egyet, pedig otthon engedték volna. A bábú tarkójára kértek egy kapcsot is, hogy az övére fel tudja csatolni így könnyebben tudja hurcolászni. Mindig idegesítette, ha a hátára van kötve valami. A mai napig nem nevezi magát igazi bábmesternek, mert tudja, hogy ahhoz nem gyakorolt hozzá eleget, inkább kiegészítőnek használja.

  Aznap délután nagyban beszélgetett Shibasuval hazafelé menet, hogy mire is fogja használni Mirut, amikor egy fehér-fekete folt haladt el előtte villámgyorsan. Mint már párszor bebizonyosodott, kíváncsi egy teremtés volt és követte az élőlény útját. Egy fa tövében vette észre a két színben pompázó, hosszú bajszokkal rendelkező kisállatot, amint éppen fényesre tisztogatta a bepiszkolt bundáját. Felnézett rájuk, aztán mintha semmi gond nem lett volna, folytatta a létfontosságú tevékenységét tovább. Bár, amikor néhány lépést közelebb tett hozzá, már hegyezte a fülét és szinte bele égette a tekintetét, jelezve hogy ezt nem kéne, de Arisa csak tett még egy lépést.
- Nyugi, nem akarlak bántani. – maga sem érti néha, miért beszél olyanokhoz, akik nem tudnak válaszolni vagy valószínű, hogy nem is értik, de berögzült szokása volt. Beszélt fűhöz, fához, a szomszéd cicához, hogyha valamit szeretett volna vagy csak egy társ kellett neki. Szépen lassan közeledett hozzá, amíg végül oda nem ért az aranyos kis pofikájához, hogy az megszagolhassa a tenyerét. Ettől fogva ő lett Miyu – ami ugye hangutánzó szó és egy kislánytól ne nagyon várjunk fantáziadúsabb nevet -, akit mindenhova magával visz.



Shinobi élet



  Sokat gondolkozott és próbált felkészülni a szóbeli és az írásbeli tesztekre, ugyan is ez volt az erős hátránya. Gyakorlatban jobban jeleskedett, mint elméletben, hiába jó a logikája. Ha közönség előtt kell előadnia, bekrepál az információ összekötő berendezés a fejében, ezért inkább magolja az anyagokat. Az utolsó éjszaka nagy részét is ezzel töltötte, aztán hajnalban egy vastag, magabiztos mosollyal az arcán feküdt le aludni.

  Különös dolgot érzett, amikor felébredt reggel. Nem nyitotta ki a szemeit, csak érezte, ahogyan Miyu érdes nyelve végigszántotta az orcáját és a fülébe nyávogott egyet. A nap szokatlanul magasan járt már, amikor anyja is berontott a szobába.
- Neked nem a vizsgádon kéne lenned? – mire azonnal kipattantak a szemei és szó nélkül elkezdett öltözködni. Tudta, hogy itt valami nincs rendben. Nem volt szokása elaludni, de ez nem jelentette azt, hogy néha nem fordult elő. Szerencsére viszont a vizsga megkezdése után néhány perccel már is bent termett a teremben és besunnyogott Hiroto mellé.
- Mit mondtak eddig?
- Semmi lényegeset igazából. – jött az egyszerű válasz felőle. Látszott, ahogyan gyöngyöződtek a homlokán az izzadságcseppek a felgyülemlett feszültségtől a fiúban. Lábaival erősen dobolt és tördelte az ujjait, ahogy várta, hogy az ő neve hangozzon el valamelyik tanár szájából.
- Shenjino Arisha! – szólították először őt az öttagú csoportja közül és indult is a kötelező ninjutsukat bemutatni, viszonylag zökkenésmentesen. Ezután pedig egy kérdést szögeztek hirtelen neki:
- Miért akar ninja lenni? – hirtelenül érte a dolog, nem mintha sosem gondolkozott volna el ezen. Tulajdonképpen, olyan komoly, világhódító indítéka nem volt erre, mint azoknak, akik mondjuk Kazekagék akarnak lenni, hogy megvédhessék a falut.
- Egyszerűen csak nem nekem valóak a szürke dolgok. Szeretek tanulni, újat megismerni, feszegetni a határaimat és minél jobban fejlődni. – ennyivel lett letudva a szóbeli fordulója, ami igen meglepte. Azt hitte, hogy valami agyon tekert, taktikai feladatot állítanak elé és válaszoljon arra, hogy szerinte ezt hogyan kell megoldani. Az írásbelin, úgy ahogy átbukdácsolt, viszont a gyakorlati feladatokat nagyon jól vette. A bábukat szinte hibátlanul tökéletes helyen találta el, a rejtőzködés és az alap jutsuk használata is megfelelő volt, sőt még egy kicsit a bábjával is „szórakoztatta” a tanárokat. A közelharci része nehéz volt, majdnem meg is bukott, de tekintettel a néhány kiemelkedő képességére, végül átengedték.

Vizsga után:

  Az egyik meghatározó nap egy ifjú ninja életében, amikor beosztják egy csapatba. Meghatározza a későbbi orientációját és meg kell tanulnia csapatban dolgozni, bármennyire is esetenként nem kedveli a társait. Ő viszonylag jól járt. A csapatba egy taijutsus -ami igazán ritkaság náluk- és egy főleg szél elemet használó került. Nem igazán ismerte őket az akadémiáról, mert nem volt az a közvetlen típus Hiroto előtt ezért is reménykedett annyira, hogy legalább egyikükkel had legyen egy csapatban, de így sem volt neki annyira rossz. Megtanult kijönni a két fiúval, lassanként kezdett már hozzájuk is úgy viszonyulni, ahogyan a régi csoportjához és összekovácsolódtak a tanáruk alatt. Igen, ez is egy érdekes történet. Musawa tanár úr egy igen mókás személyiség. Imádja az alkoholt és azt hiszi, a világ legrejtélyesebb és leghírhedtebb embere, miközben igazából nem. Mindemellett igen jó tanár és a genjutsuk mestere, de a ninjutsukkal is igen jól bánik. A harmincas évei elején járhat, mindig nagy mosoly virul az arcán és szinte semmivel sem lehet letörölni azt onnan, de még így is tud komoly lenni.
- Sensei… Mennyire vagyok én hasznavehető? – tört ki egyszer belőle egy verseny után, miután az összes genint meghívták egy kis erőfitogtató versenyre. Mindenki ráförmedt, hogy úgy sem lesz képes semmit se tenni, mert csak egy egyszerű fegyverhasználó.
- Tudod, mi vagyunk a csapat szeme. – guggolt le hozzá a férfi a nagy lösz kövön ülő lányhoz. – Képzelj el egy csapatot taijutsus helyett kenjutsussal. Könnyen pótolhatják egymást. Viszont ha mi, távharcosok nem lennénk, senki nem mentené hátulról a hátsójukat és szinte biztos, hogy a küldetés kudarcba fullad. Nézz rám, mennyien szeretnek, pedig én sem vagyok különb nálad! – Ezek után ahogy teltek a napok, rá kellett a férfinak jönnie, mennyire különleges Akira chakra irányító képessége. Meglátszott, hogy orvosi ninja gyermeke. Intelligens is, ezért rendkívül fogékony lehet a genjutsukra, viszont sajnálatos módon konstatálta, hogy ehhez még fiatal, de elültette benne a gondolatot. Azóta is az a célja, hogy genjutsu használó anbu lehessen belőle, de addig is nagyon szorgosan készülődik a chunnin vizsgára, aminek már éppen itt az ideje és fejleszti a bábhasználó képességét is.

Ezután sötét fellegek gyülekeztek a családja és az ország fölé. Már voltak suttogások ez ügyben, de nem akartak feleslegesen itthagyni mindent, amíg nem volt biztos az ostrom. A pletyka megindulása után hetekkel jöttek a hírek a belső városba is, miszerint az itt élő embereknek el kell hagynia a várost. Ennél több sem kellett nekik, azonnal minden értéket és olyan tárgyat, ami számukra hasznos volt, összepakolva nekiindultak a kiírt helyre, a Szél Templomába. Eközben Arisa édesapja egy levelet is indított Konohagakure-be, a Shimano családhoz, akinek tagja Hiroto is, a lány egykori akadémiai társa is volt. Akkoriban nem csak a gyerekek, de a szülők is igen jóban voltak, ezért mert kérni tőlük egy szívességet, miszerint a két legfiatalabb gyermeküket fogadják be addig, ameddig el nem múlik a veszély. A négy tagú család még a fiuk akadémián való végzése után elköltöztek az országba, mert az édesapa városok közti összekötő volt és oda rendelték ki akkoriban. A régi barátságukkal való tekintettel egy kisebb időre megengedték, hogy a fiatalok meghúzhassák magukat náluk. Addig is, Arisa minden éjjel aggódva hunyja le a szemeit, mert félti az egyetlen bátyját, aki önszántából indult a harcba.


A hozzászólást Shenjino Arisa összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Ápr. 27 2014, 22:23-kor.
avatar
Shenjino Arisa
Játékos

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 154

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Shenjino Arisa

Témanyitás  Deidara on Hétf. Ápr. 28 2014, 09:39

Üdv itt! Szép előtörténetet írtál, de egy dolgot mindenképpen tisztáznunk kell. Lesd meg az itt található utolsó két posztot. Sunagakurét jelenleg elfoglalták és fogolyként vagy menekültként tudsz becsatlakozni a játéktérre. Ezek alapján bővítened kell az előtörténeted végét. Ha ezzel megvagy, írj rám és megnézem.

Szerk.: Így már minden okés. Mint mindenki, te is D szinten, 100 chakrával kezdesz. Felírhatod a bábot és a macskát, így a kezdőpénzed 800 ryora csökken. Továbbá választhatsz egy szintednek megfelelő jutsut ajándékként (pl genjutsu kai, szabaduló technika, fegyver klón technika). Írj adatlapod, aztán kezdhetsz játszani.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.