Mitsuya Akane

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Mitsuya Akane

Témanyitás  Mitsuya Akane on Vas. Jún. 22 2014, 22:39

 

- Ötven ryou Juroura!
- Tartom.
- Bolond! Isamu fogja megnyerni.
- Százat, hogy Yasu megint eltöri valakinek a kezét!
- Hikk… hozz még egy korsóval, Akane!
Ehhez hasonló okosságokat kellett eltűrnöm, miközben előkészítettem az asztalt. Az éjjeli kocsmánk egyre inkább valami klubféleségbe ment át az utóbbi időben, túl részeg, túl kapzsi vagy egyszerűen csak túl reménytelen férfiak és növendékek összecsapásának állandó helyszínéül szolgált. A rendszeres versenyek viszont jót tettek az üzletnek. Igen jót.
A mocskok viszont azt merték nekem mondani, hogy nem fogadhatok saját magamra. Merthogy az nem szabályos. Már miért ne lenne az? Végül is nem számított, hamar megoldottam a problémát, csak keresnem kellett valakit, aki kapható egy kis alkura. Kaede, a szemüveges nyúlánk srác a suliból pont kapóra jött.
- Hé Kaede, figyelj! Tedd már fel rám, amid van, aztán osztozunk.
- Tessék? Hogyan…? Ó, én Isamura gondoltam fogadni. Mi az, hogy osztozunk?
- Én megnyerem neked, aztán osztozunk a nyereményen.
- De hát én fizetem… és Isamu…
- Ha elbuknád, kifizetem neked a teljes összeget. Ha nyerek, akkor osztozunk. Így nem veszíthetsz. Rendben?
A férfiak mind ugyanolyanok. Érvek kellettek nekik, logika ahhoz, hogy valamit csináljanak. Mintha az bármire is jó volna. Kaede ugyan inkább fiú volt, mint a férfi, de nagyon igyekezett egyre közelebb kerülni a felnőtt titulushoz, így kénytelen volt igent mondani. A logika, mint valamiféle bekorlátozó szabályrendszer, ezt diktálta neki. Én magam nem aggódtam, hisz nem volt igazi kockázat. Egész biztos voltam benne ugyanis, hogy én fogom megnyerni a versenyt. Hát igen, önbizalomból sem osztottak keveset, de ez egy fontos összetevője volt a sikernek, így nem bántam.
Egy konyhakendőben lettek elhelyezve a kis papírfecnik, minden fordulót ebből kellett kihúzni. Általában az igen megbízható Ren bácsit illette meg e nemes feladat, kinek esti kocsmázásaihoz akár az óránkat is állíthattuk volna. Most is az ő vénülő, de némi saké segítségével hamar stabilizálható kezei nyúltak a kendőbe, hogy kiválasszák az első megmérettetést.
- Szkander! – harsogta túl a poharak és beszélgetések zaját.
Mondhatjuk, hogy örültem a húzásnak. Persze nem sok esélyem lett volna a nagydarab férfiak ellen, éppen ezért jó, hogy hamar kimegy egy ilyesfajta kihívás. Többen jutnak tovább, több a gyengébb ellenfél.
A párokat nagyjából életkor és testsúly alapján alakítottuk ki, így egy korombeli srácot kaptam, a számomra tökéletes ellenfelet. Sportosnak tűnt, de kissé félénknek. Bizonyosan zavarban volt, hogy egy lánnyal kell szkanderoznia. Ez olyasmi, amit az illem tilt, egy másik, a logikához hasonló, de annál gyengébb, viszont ugyanannyira értelmetlen szabályrendszer. A zavarát könnyedén kihasználhattam.
- Kezeket az asztal fölé! – harsogta Ren bácsi.
A srác felhelyezte jobb karját, majd kissé megköszörülte torkát. Egyszerre próbált rám nézni és elkerülni a tekintetem, ami nem volt épp egyszerű feladat. Finoman hozzáérintettem a kézfejem, inkább csak simogatva a kezét. Tekintetünk összetalálkozott, majd erősen megszorítottuk egymás karját.
- Ééés… hajrá! - indította el Ren bácsi a mérkőzést.
Először semmi sem történt. A fiú nem nyomta lejjebb a kezem, csak szorította. Talán tudat alatt azt akarta, hogy sokáig tovább tartson a küzdelem, foghassa a kezem, elveszhessen a szemeimben. Vagy talán csak át akarta adni a lehetőséget, esetleg játszott velem, bár nem ezt néztem ki az arckifejezéséből. Finoman előrébb hajoltam, éppen csak annyira, hogy…
Pufff! A kezét egy hirtelen mozdulattal csaptam az asztallapra. Rövid küzdelem volt, de valljuk be, a későbbi megmérettetéseken úgyis kiesett volna. Elpirulva távozott az asztaltól, én pedig be is kerültem a második fordulóba.
További szkandermeccsek következtek, közben én olykor felszolgálni is segítettem, anyu ugyanis sose adott pihenőt. Néhány perc elteltével véget ért a forduló. Összesen nyolcan jutottunk tovább, bár hogy őszinte legyek, pontosan vezetett statisztikánk sosem volt. Gyakorta becsatlakoztak emberek későbbi fordulók közben, illetve tűntek el továbbjutók a kijáraton vagy az asztalok alatt. Akárhogy is, előbb-utóbb mindenki megunta a szkanderezést, Ren bácsi pedig húzhatta a következő cetlit. Bajsza enyhén megemelkedett olvasás közben, erről lehetett tudni, hogy mosolyog.
- Hörpintő párbajok!
Bizony, ismét egy igazi csajos megmérettetés. De hát egy kocsmai versenyről van szó, és különben is minél többet isznak, annál több a bevételünk.
Ezúttal már egy kissé termetesebb alak jutott ellenfélnek, így elsőre be kell vallanom, egy nagyon picit megszeppentem. Persze azért olyan nagyon nem kellett aggódnom, több okból is. Egyrészt én vacsorával és felszolgálással töltöttem az elmúlt két órát, míg a fickó, akivel párbajoztam… nos, maradjunk annyiban, hogy volt már benne valamennyi. Továbbá előnyömre szolgált, hogy akadt egy szövetségesem a konyhán, Akemi. Az ifjú hölgyet nemrégiben vettük fel segítségnek, és pontosan tudta, hogy mennyire meg tudom keseríteni az életét, ha nem segít nekem. Így mindig gyengébb piát kaptam ellenfelemnél, aki mondjuk így is elég tisztességes ellenfél volt, de végül csak rádőlt az asztalra, és elszunyókált.
Mondanom se kell, egy ilyen forduló után hosszabb szünet következett. Valójában abban sem voltam biztos, hogy illik a harmadik kört fordulónak hívni, hiszen a legtöbben eddigre már lecserélődtek, vagy eléggé versenyképtelen állapotúvá váltak. Szóval nevezzük csak harmadik megmérettetésnek. Ez kivételesen olyan volt, amiben nekem volt előnyöm. Póker.
Öten ültük körbe az asztalt, köztük egy részeg, valamint egy fájdalmasan kiszámítható, fiatalabb srác. Előbbi szerintem csak véletlenszerűen játszott, ami maximum két fő esetén lehetett volna sikeres taktika, így igen hamar elveszítette zsetonjait. Utóbbi ellenben hamar kiismerhető volt. Kizárólag akkor emelt vagy adott meg tétet, ha valami tűrhetőbb lapja volt. Mindenki elég gyorsan rájött, hogy ha ő emel, akkor nem szabad megadni, így pedig szépen lassan elfogytak a zsetonjai, és elhagyta az asztalt.
A másik kettő már keményebb diónak bizonyult, ráadásul a szerencse is mintha az ő pártjukra állt volna. Én azonban a saját szerencsém kovácsa voltam, így hamar kieszeltem egy tervet. Megkértem Akemit, hogy játsszon helyettem, amíg kimegyek a mosdóba. Egy shinobi trükköt terveztem bevetni. Való igaz, nem voltam valami hűde ninja. De közönséges kocsmai töltelékek eszén azért túl tudtam járni. A mosdóba lépve azonnal kiengedtem a chakrám, hogy külsőmet máséra formáljam. A kawarimit csak nagy koncentrációval és rövid ideig tudtam fenntartani, így gyorsan kimentem a mosdóból, elsétáltam az asztalunk mellett, megnézve természetesen a játékosok kezében tartott lapokat, mindvégig egy középkorú férfi benyomását keltve. Egy új körig vártam, hogy elég időm legyen, majd folytattam utam, ki az épületből.
Odakint megszüntettem a technikát, és elmentem hátra, a hátsó ablakon ugyanis be tudtam mászni a mosdóba, miután az ablak alá toltam egy kiürült hordót. A mosdóból aztán újra visszatértem az asztalhoz, ismerve immár a játékosok lapjait. Ugyanezt a trükköt még egyszer később is eljátszottam, de többször nem, nehogy feltűnő legyen. A többi meccsnél biztonságos taktikát használtam, a vége felé pedig a szerencsém is megjött, és egy igen durva körben mindkét ellenfelet kiejtettem.
Ez volt az utolsó megmérettetés aznapra, így a versenyt én nyertem. Ismét. Ren bácsi már rég eltűnt, és a hajnal is közeledett, így pedig a zárás is. Kasumi, a macskánk hangosan dorombolt mellettem, miközben begyűjtöttem a nyereményt. Többen a fejüket csóválták, vagy csak hitetlenül néztek rám.
- Kettőből kettő. – csodálkozott Kaede is, miután elosztottuk a pénzt. – Nem gondoltam volna.
- Ismered a mondást, nem igaz? – vontam meg vállaim. - A ház mindig nyer.
avatar
Mitsuya Akane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mitsuya Akane

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Jún. 26 2014, 23:43

Üdv!


Az előtörténetedből kiindulva már vártam egy ehhez hasonló írást... Wink  Bár azt meg kell jegyeznem, hogy szerintem Te nem a Kawarimi no jutsut alkalmaztad, hanem a Hengét. Valószínűleg csak elírtad, mert a hozzá tartozó leírás a Hengének felel meg. Tetszett. Jó hangulatú, vidám történet. Nyereményed 2000 ryou, ezen felül +9 chakrával is gyarapodott hatalmad. A mosdóban alkalmazott trükk kockázatos volt, de részeg embereket nem nehéz átverni...

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mitsuya Akane

Témanyitás  Mitsuya Akane on Vas. Júl. 27 2014, 11:35


| Eme kaland elsősorban a vízenjárás elsajátításáról szól. Rikudo adott engedélyt arra, hogy ezt élményben sajátítsam el, és ő mondta, hogy a kalandok közé betehetem. Az előző történet (Az Akane-légió című küldetés) után járunk két nappal.
A napfelkelte valahogy sokkal kevésbé tűnt szépnek fejjel lefelé lógva, mint egyébként. Leginkább csak a lábaim sütötte, no nem mintha nem lett volna így is melegem, ahogy a fejembe szállt a vér. Hajam sem épp valami nőiesen lógott lefelé, lábaim vaskos kötelekkel voltak összekötve, ahogy kezeim is, a hátam a mögött. A komisz csomók azonban egyre jobban lazultak a beléjük töltött chakrától. Minden tudásomra szükségem volt, hogy kiszabadulhassak belőlük, és szép lassan egyre lejjebb csúsztam, majd egy bizonyos pont után megindultam a felszín felé, és halkan lehuppantam a fűbe.
Ülésbe tornáztam magam, hátradobva az arcomba lógó hajzuhatagot és lebontva magamról a ragaszkodó köteleket. Nem kívántam feltápászkodni még, örültem, hogy végre a fejem tartózkodik felül. Kicsit meg voltam szédülve. A Nawanuke no jutsu általában nem igényelt sok chakrát, de ezúttal több vaskos kötél fogott le, ráadásul fejjel lefelé lógtam. Lényeg a lényeg, végre ismét használhattam végtagjaim, így át is mozgattam megmacskásodott kezeimet.
- Látom, imádsz kikötözni.
A „sensei” - a titokzatos ifjú jounin, aki elvállalta tanításom - a tisztáson álldogált, próbálkozásaim figyelve. Az arcán nem láttam – vagy legalábbis nem voltam benne biztos, hogy láttam – nyomát annak, hogy élvezné a procedúrát - alapos megkötözésem, majd lassú vergődésem és kiszabadulásom -, de ettől függetlenül biztos voltam benne, hogy jól mulatott. Miféle egy alak…
- Ahogy mondtad, valóban bármilyen kötéllel és csomóval elbírsz. A tempón viszont bőven lenne még mit csiszolni.
~ Neked pedig a tanítási módszereiden lenne még mit csiszolni. ~ gondoltam magamban, de inkább nem mondtam ki. Nem csoda, hogy nem bíztak rá egy komplett genin csapatot. Én se hivatalos tanítványa voltam, inkább csak amolyan magánóra-jelleggel foglalkozott velem. Túl fiatal és tapasztalatlan volt még, ráadásul igen nagyra volt magával. És nem utolsó sorban, igen sportos és jóképű volt.
- Elég a megkötözésekből mára. Azt ígérted, tanulunk valamit.
- Nos, én nem mondtam ilyet. Te közölted velem, hogy ha tanítványomnak akarlak, akkor tanítsalak, mégpedig ma. De nem bánom, megpróbálhatunk valami egyszerűbbet. Gyere utánam!
A tisztás túlsó végén lévő kis tavacskához vezetett. Letettük a cuccunkat, majd mondta, hogy figyeljek, ezután pedig egyszerűen a tóba ugrott. Legalábbis azt hittem, hogy a tóba ugrik, ám egyáltalán nem merült el, még egy kicsit sem, hanem talpra érkezett a víz felszínén és megállt ott.
- Az arcodat látva még nem találkoztál ezzel. – állapította meg nagy elégtétellel, majd járkálni kezdett. A víz felszínén!
- Ez valami suiton ninjutsu? Tudod, hogy tűz elemű a chakrám.
- Ne aggódj, ehhez nem lesz szükség vízchakrára. Nem is igazán jutsuról, csak egy módszerről van szó.
Komótosan kisétált felém, végig zsebre tett kezekkel. Nagy fennköltségében ráadásul nem is lépett ki a partra, a víz felszínén maradt menőzni még, olyan kétlépésnyire tőlem.
- A dolog lényege, hogy chakrát engedj ki a talpadon. Folyamatosan. Egyfajta ellenálló erőként kell használnod a chakrád, hogy az a víz felszínén tartson. Később akár harcolni is tudhatsz majd vízen, az pedig nagyon fontos. Egy shinobinak eszközként és nem akadályként kell tekintenie a környezetére. No, kezdj hozzá, ott a szélén csak! Chakrát ki a talp tenketsu pontjain.
Levettem a cipőim és odasétáltam a vízpartra, majd jobb lábam óvatosan a víz felszínéhez érintettem. Kellemetlenül hidegnek tűnt, nem olyannak, amibe szívesen beleesnék. Mély levegőt vettem, hogy valamelyest lenyugodjak, jobban tudjak koncentrálni, majd megpróbálkoztam megállni a vízen, legalábbis azzal a lábammal. Egy jó darabig így gólyáztam a parton, mire sikerült fél lábbal az alacsony víz felszínén maradnom. Ez már elég is volt, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Bebizonyosodott, hogy képes vagyok rá, tehát innentől csak gyakorlás kérdése az egész.
Lábat váltottam, a bal végtagom is hozzászoktatva a procedúrához, majd egy óra elteltével mindkét lábam a tóra helyeztem. A parton csak néhány centi mély volt a víz, így először itt járkáltam, persze igen lassan. Többször belehuppantam a vízbe, ami így is csak bokáig ért, ilyenkor pedig kiléptem a partra, majd újrapróbáltam. Dél felé járt az idő, amikor egy kisebb szünetet tartottunk, ettünk pár falatot, valamint beszélgettünk kicsit. Próbáltam megtudakolni, hogy miféle küldetéseken vett részt a sensei, illetve, hogy miért választott engem tanítványának, neki azonban nem volt szokása egyenes, érthető válaszokat adni, így igazából nem lettem okosabb.
Délután már egyre beljebb haladtam a tóba, néha persze bele is esve. Ekkor már elképesztő intenzitással sütött a nap, így a hűsítő víz olykor még jól is esett, de persze a módszer elsajátítása volt az elsődleges cél. A jounin szerint ez a fajta gyakorlás a chakrakontrollomon is sokat segíthet, amire ő szerinte szükség is van. Akárhogy is, pár óra alatt elértem, hogy járkálni tudjak mélyebb vízen, bár való igaz, néha csúnyán belehuppantam. Ilyenkor teljesen átázva, csurom vizesen jöttem ki, nedves csomókba rendeződött hajjal és testemhez tapadt, ázott ruhában.
- Kezdem érteni, miért ezt választottad megtanítani. – jegyeztem meg, melyet ő nem kommentált, legalábbis nem a hangjával. A tekintete volt az, amiből bármit is le lehetett szűrni, vagy inkább úgy mondanám, megpróbálni leszűrni.
Késő délután jutottunk el a gyakorlás következő, igen meglepő fázisához. Ekkor már a tó közepén lépdeltem, ő pedig besétált mellém, majd kinyújtotta jobb kezét.
- Mit akarsz?
- Táncolni.
Nos, eme kijelentés hatására kis híján a vízbe zuhantam meglepettségemben, és csak némi kapálózás után sikerült újra normálisan megállnom a tó felszínén.
- Hogy... Hogy-hogy táncolni?
- Ha táncolni tudsz a vízen, akkor harcolni is. Mellesleg segít a chakrakontroll fejlesztésében is.
Ezzel pedig meg is ragadta a kezem, nem várva semmiféle beleegyezésre. Aztán lépdelni kezdtünk. Azt hiszem, pár percig levegőt sem vettem. Mi több, talán a teljes agyam kikapcsolt, leszámítva a talp tenketsu pontjaiért és a kavargó gondolatokért felelős részeket. Mivel a nap lemenőben volt már, a víz ismét kellemetlennek hatott, és igen mélynek is. Többször belecsúsztam, de csak éppen hogy, a sensei ugyanis erősen megtartott ilyenkor, amíg újra meg nem találtam megfelelő chakraáramlást.
Hogy milyen táncot jártunk? Tudja a fene. Valamiféle keringő lehetett. Én személy szerint még életemben nem mozdítottam ily módon a végtagjaimat. A kocsmai bulik teljesen más mozgáskultúrával rendelkeztek, és nem utolsó sorban szilárd talajon tartották őket. Bár a végére egész jól belejöttem, noha igaz, rendkívül el is fáradtam. Nem is emlékeztem, mikor lehettem legutóbb ilyen kimerült. Szerencsére már esteledett, így lesétáltunk a tóról – a jounin végig fogta a kezem, bizonyosan azért, nehogy a vízbe zuhanjak -, majd a parton megkerestük felszerelésünket.
- Holnap is akarsz edzeni? – kérdezte az ifjú sensei végül.
- Nem… nem érek rá holnap. – hazudtam sebesen, nem igazán tudom, hogy miért.
- Rendben, majd összefutunk még. Itt bármikor gyakorolhatsz, csak óvatosan a mély vízzel.
Biccentettem, majd elfordultam tőle, és összeszedtem a cókmókom. Egy halk viszlátot morogtam csak, amikor elköszönt, majd én is feltápászkodtam, szorosra húzva a táskát, és visszaindulva anyu házához.
A séta kifejezetten jót tett, no nem a lábaimnak, azok mindennél erősebben tiltakoztak a mozgás ellen, főleg a talpaim, sokkal inkább a fejemnek. Úgy éreztem, ki kell tisztuljon, bár nem tudtam, hogy mitől. A sensei és a köztem lévő kapcsolat egészen biztosan nem olyan volt, mint bármely más genin és jounin ismeretsége. Bár való igaz, nem valódi senseiem volt csak ő, inkább csak egy ismerős ninja, aki elvállalta, hogy tanít. De ha előző nap bárki is azt mondta volna, hogy egy jouninnal fogok táncolni egy tó felszínen, nos, nem néztem volna teljesen komplettnek. Akárhogy is, hasznos nap volt a mai, az első döcögő lépések shinobi pályafutásom alatt. Megtanultam járni a vízen, a többit pedig kiheverem majd pár sörrel.
Otthon szerencsére nem fogtak be dolgozni, anyu is látta rajtam, hogy ki vagyok merülve. Felmentem az emeletre, mostanában ott szoktam aludni, de vittem magamnak egy kevés kaját és három sört. Az ágyat már más is kiszemelte magának, macskánk ott aludt összekuporodva a rendezetlen takarón. Egy húzásra megittam az egyik sört, majd ledőltem az ágyra, és elnyomott az álom. 
avatar
Mitsuya Akane
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 220

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mitsuya Akane

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Aug. 10 2014, 17:01

 Könnyed kis iromány, ami egyáltalán nem volt untató, sőt még élveztem is.

Jutalmazás:

- Vízen Járás Elsajátítása
- +16 Ch

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mitsuya Akane

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.