Aiza

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Júl. 02 2014, 00:14

Fuuton: Suiran Reppu

Ennek a technikának a segítségével egészen enyhe szellőt támaszthatunk, melynek segítségével tárgyakat vagyunk képesek mozgatni viszonylagos precizitással, illetve magasabb szinten a szél chakrára érzékeny fegyvereket vagyunk képesek irányítani akár sebészi pontossággal. Jól alkalmazható ez a technika, pl. ha ki kell szabadulnunk egy másik jutsu, vagy akár egy egyszerű béklyó fogságából.

Magyar neve: Szél elem: Zöldellő Hegyek Heves Szele
Típus: Támadó
Besorolás: B rangú
Chakraszint: 200
Használója: Asuma Sarutobi

 
Aiza épp küldetéséről tért haza, miközben a jutalmát várta, ami a férfi elfogásáért járt, különös dologra lett figyelmes. Ellenfele szinte szemmel képes volt lassú mozgásra bírni a teremben lévő széket. Nem mozoghatott, hiszen a kezei le voltak kötve, ő mégis képes volt szelet támasztani, amely mozgatni kezdte a bútort. Ekkor lépett be két álarcos, akik karon ragadták a férfit, majd megragadva sétáltak ki vele a teremből. A második fickó az ajtóból hátrafordult, majd egy kis zacskót dobott a fiúnak, hálájuk jeléül. Aiza a székhez sétált, amely ismét élettelenül, mozdulatlanul állt a terem szélén.
- Mi lehetett ez az egész? – gondolkodott a chunnin, miközben a zacskót eltéve sétált az ajtó felé. Hazafele menet mindvégig az eseményeken gondolkodott, habár látta, ahogy a férfi a szemeivel a széket szuggerálta, mégsem értette, hogy volt képes a mutatványra. Ki kellett derítenie. Ekkor már az utcán járt, sötét volt, az eső is esett. Hirtelen fordult meg és a tócsát, amelyet errefele sikeresen kikerült, most telibe taposta, majd gyorsan váltva két lábát indult vissza a Központba.
- A nevem Okisha Aiza. Orochimaru-sama hűbéres családjainak egyikéből származom. Néhány órával korábban hoztam egy foglyot, megmondaná, hol őrzik?
- Nem hiszem, hogy sok közöd lenne hozzá fiú – dörmögött a hájas őr az ablakon át, újságot tartva a kezébe. Aisha az ablakon behajolt, majd az asztalra csapva megragadta a férfi ingjét, a nyakánál, és erőteljesen maga felé fordította. A hatalmas test majdnem a földre zuhant.
- Azt kérdeztem, hol van a foglyom. Otogakure chunninja vagyok és az Okisha ház tagja. Ha nem árulod el, mire hármat számolok, kihúzatom a nyelved és a szemedbe nyomatom.
- A..a…a férfi a…harmadikon van, de az őrök úgysem engednek be téged. – fuldoklott az őr, mikor végre válaszra nyitotta a száját. Ekkor Aiza elengedte, és ismét oly higgadt és kisimult volt, mint eddig. Lassú léptekkel indult az épület felé, ahol egy tucatnyi rabot tartottak fogságban. Ez volt otogakure egyik börtöne, egy a sok közül. A bejárat elé érve újabb személyekkel találta magát szemben.
- Állj – intett a kapuőrök egyike, majd közelebb lépett és áttapogatta Aiza-t. Csupán egy kunai volt nála. A kést az őr szemügyre vette, majd miután megállapította, nem okozhat gondot, beengedte a fiút, kinek nevét már ismerték a falakon belül. Aiza számára ismerős volt a járás, mégis kapott kíséretet, két újabb őr társaságában, akik a cellához vezették a fiút, majd hátat fordítva zárták ki magukat a benn történő eseményekből, nem tudták pontosan, mire készül a fiú.
A vasajtó kinyílt, Aiza pedig besétált. A férfi, akit néhány órával ezelőtt fogtak el, ott ült csendesen, nyugodtan. Aiza közelebb sétált, majd leült a kis asztal másik végére.
- Értse meg, nem én voltam. – mondta a férfi, ám Aiza elhallgatatta egy kézmozdulattal.
- Most nem ezért jöttem. Tudni akarom, hogy mi volt az a különös eset a székkel a teremben. – vágott szavába Aiza. A férfi elmosolyodott.
- Szóval ezért vagy itt? Láttalak harcolni, tudtam, hogy ezzel felkelthetem az érdeklődésed. – ekkor a férfi a terem egyik sarkába tekintett, oda, ahol egy tányér hevert a földön. A férfi lehunyta szemeit, ekkor apró szellő támadt a teremben. Aiza felpattant, majd kirántotta kuni-át az övéről, védekezésként.
- Ugyan, tegye csak le, nincs rá szükség. – nyugtatta a férfi, majd a szellő segítségével lassan felemelte a tányért és egyenesen az asztal fölé röptette. A tányér végül landolni készült és az asztal közepén le is szállt.
- Bámulatos. – mondta Aiza, majd kunaiát visszatette övére és leült. – Alkut kötni jöttem.
- Igen? És mi lenne az? – kérdezte a férfi.
- Tanítson meg, cserébe elintézem, hogy távozhasson. A tudásának egy morzsáját a kijutásért cserébe. – tette fel ajánlatát a fiú.
- Miért bíznék egy olyanban, aki alig pár órával ragadott el a családomtól és hozott ebbe a lyukba?
- Mert én vagyok az egyetlen, aki ki is viheti magát ebből a patkánylakból.
 
Aiza legyen bármennyire is fiatal még, egy biztos, tudott hatni az emberekre, mindig megtalálta a közös nevezőt. Még ha nem is játszott szabályok szerint.
- Rendben. – hajtott fejet a férfi. Aiza ekkor az kijárat felé pillantott. Az ajtón lévő kis ablak zárva volt, így az őrök semmit sem hallhattak a benn zajló eseményekből.
- A technika lényege, hogy egy kisebb szellőt keltünk a kívánt tárgy körül, majd a chakrank segítségével mozgatásra bírjuk azt. A technika maga nem nehéz, a hangsúly az egyenletes chakraelosztáson és keringetésen van, illetve a precíz mozgatáson. ha túl sok chakrat koncentrálunk a technikába, azzal a tárgy sérüléséhez, illetve megsemmisüléséhez vezethet. – mondta a férfi, miközben a tányért ismét lebegtetni kezdte, ekkor már használta kezeit is. Aiza mindvégig szemmel kísérte a férfi mozdulatait, megpróbálta annak lemásolását, hátha ezzel megkönnyítheti saját dolgát.
Egy poharat szemlélt ki, egy fapoharat, amely szintén a földön hevert. Aiza lehunyta szemeit, majd keringetni kezdte chakraját saját testében. Chunnin volt, így a chakrajának testéből való kiragadása és a természetben való mozgatása sem okozott problémát, így hamar megtalálta a pohár körüli légteret. Ezt a légteret jelölte meg Fuuton elemű chakrajával, majd megpróbálta létrehozni a szelet. A pohár meg sem mozdult. Újabb próbálkozás, ám a tárgy még mindig élettelenül feküdt.
Mi lehet a baj, miért nem képes felemelni azt az apró tárgyat? Mit hagyott ki. A férfi kézmozdulatok nélkül irányított egy széket, ő pedig koncentrálás után sem képes egy poharat néhány centivel arrébb lökni? Talán nincs meg az erős kapcsolat közte és a pohár között?
- Ez az – mondta magában. A közeg gyenge. Hiába erőltetném a chakram ennyire messze, létre kell hozni egy olyan közeget, amely képes lehet hídként tartani a chakrakapcsolatot a test és a pohár között. Erre szolgált a szellő. Most már értem.
Aiza, miután fejében összetette a technikát, kiegészítve a hiányzó darabbal, amit a férfi tudatosan titkolt el, vagy csupán észre sem vett, ismét megpróbálta. Először is Fuuton elemű chakrajának egy részét terjesztette ki a testén kívülre, ezzel megalkotva a szellőt, ami az egész szobát bejárta. Majd az így létrejött, chakraval átitatott légtérben „kereste”  pohár helyzetét. Megtalálta, majd annak a közegét kezdte a chakraval átitatni, mígnem sikeresen körbefogta azt, akár a vadász a csapdába esett prédáját. Innen nem volt esélye a pohárnak. A chakraval átitatott szellőben pedig megmozdult a fapohár, megemelkedett, majd lassan elindult feléjük.
Kopogás zavarta meg a csendet, a vasajtón keresztüljövő zaj megzavarta a fiút koncentrálásában, aki egy pillanatra el is felejtette, hogy hol is van. A pohár leesett, ő pedig az ajtó felé indult. Az ajtóban még egyszer megfordult.
- Ahogy mondtam, betartom az ígéretem. – mosolyodott el, ám mikor az ajtót kinyitotta, és az első őrrel keresztezte látószögét, az arcán lévő kifejezés és egy apró bólintással elmondott mindent, amire szüksége volt.
A szabadulni készülő férfi az ajtó előtt volt, mikor Aiza kilépett, helyére pedig a két őr toppant be.
- De…de hát azt mondta…ááááááh – kiáltott fel, mikor az első csapás érte egyenesen a fejét. A tárgy, amivel az őr ütötte kemény volt és tartós, hatalmas ütéseket mért a férfi testére, aki a földre görnyedt.

Aiza nem hazudott. A férfi elhagyhatta a börtönt. Másnap reggel fogta meg két testőr, majd vezette a börtön igazgatója elé, aki az ország vezetősége ellen kísérelt akcióban részt vett, ezt a csapat vezetője támasztotta alá, ki mestere volt Aiza-nak is. A férfi soha sem mondhatta el az igazat, hamar életét vesztette a döntés után.

Aiza azóta tovább gyakorolta a technikát, így nem csak poharakat, hanem saját shurikenjeit és képes volt reptetni.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Deidara on Pént. Júl. 04 2014, 14:30

Jó volt a körítés, végre nem egy szokványos tanulás. C szinten ugyebár csak engedéllyel tanulhatsz B szintű technikát, ezt most megkapod erre a jutsura, mivel ez azért nem egy olyan komoly technika. Egy-két hiba azért volt a szövegben, de +3 chakrát megérdemelsz a technika mellé.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Ápr. 20 2016, 18:06

Darai'shin
A stílus egy szél elemű affinitással kombinált kenjutsu ág, mely több lépcsőből épülne fel. Lényege, hogy a használó saját teste körül szélchakrát irányítva áramlatokat alkotna, ezen áramlatokban forgatná a kardokat, melynek elsődleges célja a lépcsőzetes védelem, ám megfelelő időzítésben kiváló támadás is lehet. A stílus ugyan egy technika, mégis, a magasabb szintű képességeket fejleszteni kell külön kijátszásban.
Magyar név: Szélisten Pengéi
Típus: Kenjutsu/ Fuuton
Besorolás: B-A
- B Szint/300 chakra (I. szint - Darai"shin: Demuredo)
A használó négy kardot húz elő, melyeket a széllel a test körül 8-asokat írva köröztetné. A pengék igen gyorsan forognak a használó körül, képesek elütni az érkező fegyvereket és a taijutsus támadások ellen is bevethető. Képzettebb kardforgatók képesek megakasztani a pengéket.
Magyar név: Szélisten penge: Ikerpenge


Sötét folyosókon, és annál is sötétebb termeken át vezetett az út a Nagyterembe, ahol néhány tagja a vezetőségnek, álarc és papírhegyek mögé rejtőzve hívatták Aizat. A chunnin idejében, teljes felszerelésében jelent meg az álarcosok előtt. Számára otthon volt a mások által rettegett földalatti folyosórendszer. Mikor a chunnin nevét hallotta, előre lépett, majd fejet hajtott.
- A hatos osztagban fog tevékenykedni, feladatuk egy kisebb tábor felszámolása. Régi bányavárost foglaltak el a határ mentén portyázó Takigakurei és Konohagakurei shinobik egy maroknyi csapata. A város évek óta nem üzemel, úgy tűnik azonban, az ellenségnek tökéletes támaszpontot nyújthat. A csapattal a feladat részleteit egy pergamenen kapja meg, melyet elolvasása után semmisítsen meg! – adta ki az utasításokat az egyikük, miután egy mászik álarcos nyújtott egy apróbb tekercset a chunnin felé. Aiza elvette a papírost, majd fejet hajtva, elhagyta a termet.
 
A tábor innen 8 órányi járásra van, úgyhogy ha sietünk, éjszakára elérjük. Mindenki tudja a feladatát. Indulás. – mondta egy újabb álarcos férfi, ki a város bejáratától néhány száz méterre várta meg az osztag tagjait. rajta és a chunninok kívül három férfi és egy nő kapott helyet a csapatban. A vezető, kinek neve, (a háborúra való tekintettel, az álarcáról elnevezett) Patkány-sama, végigmérte a csapatot, Aiza szemeibe tkeintve, felismerte az ifjú Okishat, ám nem tudta, hogy a chunnin megállja e a helyét egy ilyen csapatban. A chunnin mellett álló két ikerre tekintett, ekkor mintha megborzadt volna egy pillanatra. Mintha ismerné őket is. Ruházatuk egyáltalán nem shinobihoz méltó, szakadt, szürkés ruháik szakadt koldusokra emlékeztette Aizat. Az ismeretlen harmadik férfi áltagos chunnin ruházatot viselt, homlokán Otogakure fényes pántját viselve. Hosszú, nagyon is hosszú, mégis vékony kard, talán egy Shiransaya katana lógott hátán, valamint négy rövidebb tanto szorult párosával combjainak oldalán. A csapat egyetlen női tagja pedig nagyobb táskát cipelt derekán, kezein fásli feszült, talán szanitéc lehet. Ez volna hát a hatos osztag, mely a mester utasítására, egy szempillantás alatt hagyták el a gyülekezőpontot.
Aiza feladata a küldetésben a szanitéc védelme volt, ebből következtetett a lány kilétére. A chunnin burkoltan ugyan, de a lány mellett helyezkedett el, bal oldalról védve a csapatot, melynek magját az ikrek alkották, jobbját a kardforgató, végül az elejét Patkány-senpai fedezte. A szoros alakzatban mozgó csapat gyors léptekkel szökkent ki a várost körülölelő erdőség fáin, majd elérték a hatalmas rizsföldeket. Ezen földek végigkísérték útjukat egészen a délnyugati határig. A földeken nehezebb volt a haladás, ugyanis nem tiporhatták le a termékeny rizsterületeket, az utak kacskaringóssága pedig lassabb ütemre kényszerítette a hatos csapatot.
Az otogakurehoz szokott némasággal haladtak előre, csupán a kardforgató intett és fűzött néhány szebb szót a sorok között dolgozó hölgyek felé. Az ikrek teljes némaságba burkolózva haladtak, tekintetük mindig is csak előre terelődtek, s csupán néhányszor fordították véreres, remegő szemeiket oldalasan.
- Pihenőt tartunk. – mondja Patkány-senpai, majd egy kisebb fás terület szélén foglal helyet. Sötétedett. A felhők egyre sötétebb árnyalatában kezdték végleg kiszorítani a nap sugarait.
Aiza a földre ülve, egy apró pénzérmét vett elő, nem volt egyáltalán fáradt, először nem is értette, miért álltak meg. Mialatt mindenki rendezte szükségleteit, néhányuk egy-egy falatnak is nekiálltak, addig a chunnin csupán ült a fűben, s ujjai között pörgette lassan az érmét. Némi szél eredetű chakraval toldotta meg elfoglaltságát, s lassú, mégis kifinomult mozgással kezdte az apró tárgyat, ujjai között hullámoztatni. Tekintete a hullámban forgó tallér fele terelődött, miközben gondolatai távolabbi helyekre szárnyalták őt.
A pihenő végeztével folytatták az utat, mely az erdő után befejeződik. Az erdő a déli völgy tetején helyezkedik el, s a bánya a völgy déli szakaszán lett kialakítva. Az osztag bevette magát az erdőségbe, s ismét a fákon közlekedtek, zárt, egységes formációban. Majd hirtelen a sensei megállt parancsolt. Egy magas fa tetején állva mutatta felfelé összeszorított öklét, mire a csapat egésze a közelébe sietett. Elérték a völgy szélét, s a fáról tökéletes kilátás tárult eléjük. A patkány álarcos kezével ekkor egy különösebb épület felé mutatott, mely a völgy másik oldalán lévő szirten lett kialakítva. A város látszólag néhány nagyobb épületből állt csupán, azonban a hegy falán több járat is épült az évek alatt. A csapat elsődleges feladata az ellenség kikémlelése, s végső soron, ha úgy ítélkezik a vezető, a felszámolása. Egy másik osztag is csatlakozni fog a későbbiekben, kik nem messze a tábortól vesznek részt épp küldetésen.
- Talán egy fél napnyi késedelem ellenére fognak megérkezni – teszi hozzá a sensei. Ekkor a kardhasználó felé fordul, majd kiválasztja maga mellé a felderítéshez. Az ikreket a közelben hagyja, Aizat pedig a szanitéc védelmének érdekében otthagyja. Miután szétszóródtak, Aiza leül a fa egy vastagabb ágán, szemeivel pedig a falut figyeli.
- Ott lenne a helyem nekem is. – morgolódik a chunnin.
- Inkább örülnék, hogy nem kell az elsők között ápolásra szorulnom. Nem hétköznapi feladatot kaptunk. Legalábbis az – ekkor a szanitéc kunoichi közelebb hajol, hogy szavainak hangerejét jóval alábbvehesse – Az ikrek jelenléte nem jelent sok bíztatót.
- Kik ezek az ikrek? – teszi fel kérdését Aiza. A lány nagyot nyelt, majd kissé félve ugyan, de belekezdett.
- Az ikrek titkos kísérletek során születtek, s nem ők az egyetlenek. Különleges génjeiknek köszönhetően képesek hatalmas erő birtokába jutni, általában az erősebb ellenséges vonalak megbontásánál vetik őket be. Hatalmas harcászati eszközök. Félelmetesek. – mondta a lány.
Aiza figyelemmel hallgatta végig az elemzést.
- Mindannyian eszközei vagyunk az Otokagenak. A leghatásosabb fegyverei, erejének mércéje. Ugyan nem tudom a neved, de nem neveltek kellően shinobivá. Otogakure mindig is az elszántságról és a kimagasló harci moráljáról volt híres. Nem futamodhatunk meg a feladat elől. Remélem, a vér látványa nem fog elrettenteni, mikor szükség lesz rád. Az én feladatom, hogy megóvjalak, azonban ha nem leszel képes cselekedni, mikor annak ideje van, magam foglak tömlöcbe zárni. – mondta Aiza, majd elfordulva, visszaült a fára, s egy kunait vett elő, majd némi szélchakra segítségével, tenyere felett kezdte el reptetni. Nem haragudott a lányra, csupán nem volt hajlandó elviselni az Okisha család neveltje azt, ha valaki nem szolgálja oly mértékben az országot, ahogyan azt belé is nevelték.
A penge lassan kezdett el forogni, előbb vízszintes, majd függőleges irányba a tenyere felett. Érzékei mind a természetre figyeltek, próbálták kiszűrni az esetleges hangokat a völgyben. Mindeközben lekötötte magát kis fegyverével való játszadozásban. Gyakori elfoglaltságnak számított nála. Ugyan az apró pénzérmével egyszerűbb volt az ujjak közötti mozgatás, Aiza most a körülbelüli harminc centiméteres pengét forgatta. Lassan megkerültette keze körül, majd ismét egy helyben.
Aiza a fegyverek harcosa volt. A kenjutsu számára a legbecsesebb művészet. A legcsodálatosabb eleme az életnek. S egy jó kardforgató mindig is leghűségesebb társnak kezeli eszközét. S ugyan Aiza még nem mestere az ágazatnak, a szél chakra irányításával képes volt már alkotni nem egyszer oly mozdulatokat, melyek döntöttek élet és élet között. Bár nem mindig mutatja ki érzéseit, minden egyes alkalommal, mikor fegyvereit kezébe fogja, megmagyarázhatatlan spirituális erőt érez ereiben. Ez szabadítja őt fel.
Ez meg is látszott a mozdulatain is. Kifinomult, pontos és precíz. A penge oly mértékben mozgott keze közül, mintha két másik kéz tartaná, s irányítaná óvatosan. Aiza másik kezével a szél feloldásának pecsétjét mutatva halmozott fel újabb adagnyi fuuton chakrat, mellyel jobb karját vette körbe. Majd lassan forgatni kezdte a pengét, méghozzá átlósan az alkar és a csukló között. Kezei mozdulatlanul türemkedett előre, miközben a penge egyre gyorsabb mozgásban forgott kezén, mintha megannyi vágás intézne. A penge végigfutott alkarja felett, majd a hüvelyk- és mutatóujj között végigszaladva fordult meg, s tért vissza karja alatt, egészen a könyökéig. Lassan keze is egyenletes mozgásba kezdett a vágási iránnyal egyetemben. Akár a dobos az ütőjét, úgy forgatta a kunait a szél chakranak köszönhetően. A Suiran Reppu segítségével nem volt számára ismeretlen a tárgyak mozgatása, korábban ez a technika adta az egész érmeforgatási elfoglaltságát, most azonban úgy tűnt, egyfajta áramlatot hozott létre, melyet próbált stabilizálni, hogy a penge egyenes úton haladhasson.
Erős üvöltés törte meg a csendet, valahonnan az erdő keleti részéből, majd mikor Aiza felpattant, azonnal a szanitéc mellé ugrott. Kunaiát megragadva állt végül a lány elé. Bal kezét maga elé emelve, várt. S nem kellett sokáig.
A fák rejtekéből kunaiok szálltak a chunnin felé, ki éppen, hogy el tudta téríteni az érkező fegyverek tucatját. Majd sistergő hangot hallott háta mögül. Baljával magához ragadta a lány derekát, és chakrat koncentrálva talpába, a magasba ugrott. Nem sokkal később robbant be az egyik kunai a fa tövében, mely épp, hogy mögöttük csapódott be. Aizaék egyből egy másik fára ugrottak, mielőtt agyonüti őket a kidőlni látszó fa. Ekkor ugrott két konohai fejpántot viselő shinobi feléjük.
- Konoha! – dühöngte. – Átkozott Konoha! – mondta, majd miután megtalálta lábaival a stabil helyzetet, szabad balját maga elé emelte, ujjait pedig széttárta.
- Zankuuha – mondta hangosan, mire a tenyerén lévő kivezető nyílásból erős, chakraval átitatott hullám tört elő, mely elsodorta a levegőből érkező shinobikat. Mikor a szél továbbszállt, újabb kunaiok érkeztek. Aiza ismételten tenyeréből indított egy löketet, azonban a kunaiok markolatára rejtett jegyzetek robbanását csupán részben tudta felfogni, s hátraesett, megperzselve tenyerét és bal csuklóját. Ugyan lábán érkezett meg a talajra, balját mellkasához szorítva sziszegett és káromkodott egyet. Ám nem volt sok ideje tovább siránkozni fájdalmain, ugyanis újabb konohai ugrott eléjük a bokrok közül, valószínűleg ő dobta az utóbbi kunaiokat.
A férfi két kunait tartva kezeiben, gyors szökkenésekkel hozza be a kettejük közötti távolságot, majd a chunninnak ugrik. Az első csapását Aiza hárítja, azonban a férfi másik kezében lévő fegyvert most maga mögé emeli, hogy egy döfő mozdulattal kionthassa Okisha vérét. Aiza mindeközben háta felé nyúl, s a szél chakra segítségével kiemeli kardját a hüvelyből, s egy másodperc alatt ragadva meg, döf a föld felé, megakasztva és elütve a kunait. Nehéz helyzetbe került a chunnin, mindkét kezében fegyver, mégis, ő maradt alul, s kényszerült védekezésre. A szanitéc néhány méterre mögötte áll, egyelőre sértetlenül. Aiza egy fél szempillantást mér a lány felé, majd visszafordul ellenfele felé. Fogait összeszorítva, némi szélchakrat vezet kardjába a Hien segítségével, melynek köszönhetően kardjának súlya igen csak leredukálódik, csupán ki kell kerülnie ebből a helyzetből. Végül egy egyszerűbb mozdulattal, egy térdre irányuló taposással oldotta meg, majd a térdéről való elrugaszkodással még sikerült fejbe is taposnia a férfit, majd hátrébb ugrania. A férfi a földbe esik az arcát érő taposás után. Ugyan az érzés nem lehetett kellemes,  tudja ő is, nem tölthet sok időt a földön, ugyanis harcuk már az eleje óta vérre megy. Egy stílusos mozdulattal ugrik ismét két talpára a konohai, majd kunaiait maga elé tartva várja az otogakureit. Ugyanis most Aiza támad.
A felgyorsuló chunnin pedig gyors szökkenésekkel éri be a konohait. Kardját a magasba emeli, majd némiképp lehunyja szemeit, míg a konohai maga elé emeli fegyvereit. Hirtelen éles fény sugara ragyog Aiza pengéjéből, mely elvakítja a férfit. Még inkább feje fölé emeli kunaiait, takarva szemeit, ezzel végleg megpecsételve sorsát. Aiza a Rai Kougei-t alkalmazva a jobbjábna lévő kunaial rettentően gyors és ismétlődő szúrásokat intéz a férfi mellkasa felé. Talán vagy nyolc szúrást intézett, mely teljesen kilyuggatták a férfi mellényét és végül vértől fröcsögve a tüdejét is. Végül baljának lendítésével fejezte le Aiza ellenfelét. A konohai feje a földre gurult, véres csíkot húzva maga mögött.
Aiza gyorsan fordult meg, hogy visszatérhessen a szanitéc mellé, ugyanis ellenfelei még itt tartózkodnak. Egy, a földből előtörő konohai jelent meg kettejük között, s öklével nagyot csapott az érkező chunnin felé. Az ütés telibe találta, mire teste gyorsulni kezdett, mégpedig a gravitációs mozgás irányának ellentétesen, az ég felé. Jó néhányszor pördült meg, elejtve fegyvereit, majd mikor érezte, teste elérte a csúcspontot, ellenfele hirtelen alatta termett, s egy rúgással, melyet két kezével ugyan blokkolt, a zuhanást, melybe a rúgás kényszerített, megállítani nem volt képes. nagy erővel csapódott a földbe.
Homályos képes maradtak csupán, ahogy két férfi ragadja meg a szanitécet, végül az egyikük közelebb lép, és egy ütéssel, végleg elsötétül minden.
 
Talán az első, fuldokló érzés, vagy a karjaiból és az oldalából áradó fájdalom, mely felkeltette az ifjú chunnint. Köhögni próbált, azonban hangja elakadt, fuldokolni kezdett. Szájához emelte kezét, mikor észrevette, hogy nehéz lánc tartja fogva, így mozgatni sokkalta nehezebbnek bizonyult, mint ahogy azt a kómából felkelő fiú gondolta. Sötét volt. Nagyon is sötét. Az egyetlen fényforrás a rácsokon túli fáklya fénye jelentette. Halk, vékony köhögést hallott. Valaki még feküdt ott mellette. Újabb lánccsörgéseket hallott, mikor is megmozdult az eddig sötétbe burkolózott idegen. Az orvos volt. Legalább még élt. Kezeit nehezen emelte sajgó fejéhez, mikor rádöbbent helyzetükre.
- Mi…hol vagyok?
- Nagy bajban – mondta nevetve egy idegen hang, a rácsokon túl. Egy shinobi lépett közelebb, megvilágítva őt a fény. Széles mosolya szinte a füléig ért örömében, fején a Levél szimbóluma. – Azonban, ha együttműködtök, talán enyhíthetünk a fájdalmaitokon. – folytatta, mire újabb férfi lépett elő, kinyitotta az ajtót az oldalán lógó kulcscsomóval, majd beljebb lépve, megragadta Aiza ruháját, mely ekkor csupán a megszakadt lila köpenye jelentette. Felszerelései és páncélzatának részeitől megfosztva, még mindig fájdalmasan szúró, törött kezekkel. A chunnin akaratlanul kelt fel a földről, majd vonszoltatta magát ki a ketrecből, végül egy asztal elé ültetve.
- Most pedig mesélj nekünk… - ült le vele szemben a mosolygós, ki egy egyszerűbb térképvázlatot tolt a chunnin elé. – Hol vannak a határ menti  erődjeitek?
- Ha azt gondolják, erőszakkal kiszedhetnek egy otogakureiből bármit is, súlyosan tévedt.. – mondja Aiza, mikor elcsattan az első nagy pofon.
- Akkor mesélj arról, hova bújtak a társaitok? Nem hinném, hogy két chunnint küldene az a Kígyó a határok védelmére.
- Egy otogakurei sohasem beszél. – válaszolja ismételten Aiza, mikor újabb ütést kap az arcára. Felszakadt a szájszéle, vér kezdett csörgedezni lassan álla szélén.
- Kezdem elveszíteni a türelmem, kölyök – mérgelődik a szemben ülő konohai, ám látván Aiza arcát, csupán int egyet. A chunnin mögött álló shinobi megragadva Aiza fejét vágja bele az asztalba. A chunnin maga elé kapná kezeit, de képtelen rá. Arca nagyot csattan a faasztalban, melytől látása is homályosabbá vált, a vér egyre jobban csörgedezett szája szélén.
A könyörtelen nem sokáig ugyan, de folytatódott, végül a chunnin a porba dobva került vissza a cellába. Szájából és orrából vér ömlött, kezeit mozgatni sem tudta.
- Aiza – kúszott közelebb a lány.
- Rendben, kis madarak. Akkor várunk, hogy eljöjjön értetek a felmentő sereg. Ha ti nem tudtok semmit, majd kiszedjük a mesteretekből. Hasznavehetetlen korcsok. – veti oda a konohai, majd bezárja a cella ajtaját.
A chunnin a fal felé kúszott, hogy nekitámaszthassa hátát. A kunoichi közelebb kúszva, láncolt kezeit a fiú felé emelte, majd alig látható, zöldes aurát bocsátott ki. Aiza csontjainak húsig ható szúrásának érzete enyhülni látszott. A leszakadni látszó kar úgy tűnt, gyógyulni kezdett valamelyest. Ugyan a törést nem lehet helyrehozni egyhamar, legalábbis a lány szintjén nem, azonban annyira épp elegendő, hogy mérsékelje a fájdalmakat.
Aiza, miután némiképp felfrissülhetett, fejét a hideg falnak hajtva, gondolkodni kezdett. Hangosan szuszogva minden egyes lélegzeténél agyalt a kijutáson. Azonban amíg kezei használhatatlanok, addig kénytelenek lesznek várni.
Néhány kődarab hevert Aiza mellett, kinek semmi sem jutott eszébe. Hasznavehetetlen volt kezei nélkül, s csak teher a lány hátán, ha menekülniük kellene. A mindig megszokott módszerrel, felemelte az apró köveket a földről, majd lassan forgatni kezdte maga előtt. Általában segíti őt a gondolkodásban. Ugyan az itt lévő eszközökkel képes lenne kiiktatni egy őrt, a többiek azonnal elfognák és kivégeznék őt, ha szökni akarna. Kavicsokkal pedig nem fog sokra jutni. Azonban…nem volt egyelőre más lehetősége. Így a kavics lassú mozgásba kezdett nehezen ziháló mellkasa előtt, vállától egészen a derekáig, majd átkúszva a másik oldalára, visszatért a szemközti vállhoz,, kulcscsontja előtt pedig befejezve egy szinte tökéletes nyolcast. A kavics újabb kört tett, majd így tovább. Lassan mozgott a chunnin előtt, miközben az a szökésen gondolkodott. A lány eközben felkötözte két kezét mellkasához egy leszakított ruhadarabbal.
Teltek a percek, s lassan az órák is. A lány még egyszer gyógyította Aiza testét, mikor fájdalmai ismét felszínre törtek. Ezután talán egy óra sem telhetett el, mikor a chunnint újabb szúró érzések kínozták, s így csökkent az idő. Azt az időt pedig, amíg képes volt gondolkodással tölteni, végig a követ pörgette maga előtt, s szemeivel figyelte az őröket, mikor azok változtattak helyzetükön. Egyikükön chunnin mellény volt, ő volt, aki a pofonokat osztotta, s volt egy, akin jounin ruházat díszelgett, katanaval a hátán és négy kunaial a lábán. Az a fülig érő mosolya még mindig megmaradt, fiatal arcú, beképzelt ifjonc, nem lehetett sokkalta idősebb Aizanál.
Aiza az áramlat lendületével a falnak dobott egy követ. Majd nem sokkalta utána még egyet. Hallotta, ahogy a szék hátrébb csúszik, s erőteljes kopogásokkal, a fénybe sétált a konohai jounin.
- Nem akarom meghallani még egyszer. – mondta fenyegetően. Aiza csak ült a földön, kezei magatehetetlenül hozzákötözve mellkasához, lábai elernyedve terpeszkedtek. A kunoichi nem messze tőle kuporodott össze és aludt. A konohai körbenézett. Nem értette, hogyan dobhatta Aiza a követ el, mikor kezei hasznavehetetlenek. Mikor elfordult, újabb kő csapódott neki a falnak, melyre azonnal visszaemelte tekintetét. Kezét kardja felé emelte, ám mikor látta, hogy Aiza ugyanúgy fekszik magatehetetlenül, visszább engedte.
- Majd ha visszatér az osztagvezető, akkor majd meglátjuk, hogy fogtok e még mozogni. Ő majd kiszed belőletek mindent. – mondta mérgében, majd visszasétált az asztalhoz.
Aiza egyre több követ forgatott maga körül, immáron négyet. A kavicsok egymás után haladva áramoltak a mellkasa fölött kialakult örvényben. Ekkor Aiza, hátát a falba támasztva, lassan, de két lábra állt. A nyolcas formájú apró, széláramlatot kiterjesztette háta mögé, s úgy mozgatta tovább, miközben próbált nyújtani némiképp a lábait. Sétált néhány kört a nagynak nem mondható barlangi cellában. A két konohai felfigyelt a sétáló otogakureire, azonban járásának nehéz mozgásából arra következtettek, a chunnin korántsem lenne képes innen elmenekülni.
- Csak nem talpra álltál végre? Netalán lenne némi mondanivalód? Szeretnéd, ha a lábad is eltörnénk? – kérdezte a jounin. Aiza lassan visszaült, majd ismételten nekitámaszkodva a falnak, gondolkodóba esett.
A chunnin elindult, hogy könnyítsen magán, mikor újabb kő pattant a falnak. A jounin egyből lökte el magától a széket, az elmúlt órában a három ellőtt kőre nem reagált, megfogadta, elszámol magában háromig. Most azonban ott állt a cella előtt, s kezével a kulcsot kereste, hogy benyithasson. A lány a földön feküdt, Aiza pedig ott állt, két keze még mindig mellkasához volt erősítve, háttal a jouninnak. A konohai benyitott, mikor Aiza megfordult. Teste mintha remegett volna. Ekkor a konohai mellett újabb kő csapódott a falba.
- Elegem van az ostoba játékaidból – lépett közelebb, jobbjával a válla feletti kard felé nyúlva. Aiza mellkasán jobb keze hihetetlen erőfeszítések árán, vastag erekkel a nyakán, emelte végül ujjait a Szél elem feloldásának pecsétjének alkotásához. Ekkor nagy mennyiségű áramlat tört elő a  chunninból, majd előre lépett, törzse előre hajolt. Chakrajat a követ irányításával ezalatt kiterjesztette a cella ezen területére, s most a szél chakra hozzáadásával, megalkotta az áramlatot maga és a férfi között. A lábán lévő négy kunai felé koncentrált, majd leszakítva azokat az övről, indultak egymás után a chunnin felé. Aiza dereka mellett elsuhanva indultak meg felfelé, a háta mentén. A jounin kardja felé nyúlt, s kihúzta a fegyvert, ekkor azonban a négy kunai egymás után vágott a férfi vállától a derekáig átlósan, egyre mélyebb nyomot hagyva maguk után a húsban. A férfi megdermedt. Aiza mélyen a férfi szemébe nézett. Eközben a kunaiok újabb kört tettek, s most a másik átlóba szelték bele késeiket a férfi testébe. Mellénye vértől kezdett el elszíneződni, majd végül teste összeesett.
- Indulás! – parancsolta a földön fekvő lánynak, aki ekkor felpattant, s a chunnin után indult.
A konohai épp akkor ért vissza a terembe és csukta be maga mögött az ajtót, mikor Aiza az asztalhoz ért. Lábaival ugyan nehezen, de megpróbálta a lehető leghamarabb behozni a távolságot, és a még mindig nyolcasokban cikázó kunaiokkal a chunnint is felszeletelte, akit a harmadik kés vágása végérvényesen eltalált, onnantól pedig egyre több vágás keletkezett testén. Az otogakurei sarokba szorította őt, nem tudott mozdulni, csupán kezeivel takarni testét. A kunoichi addig összeszedte a felszereléseiket, majd segítette Aizara helyezni a mellvértjét, alkarvédőit, magánál hagyta, s elhelyezte a chunnin fegyvereit a helyükön. Végül kinyitva az ajtón, körbelestek és kisiettek, becsukva maguk mögött az ajtót.
Fáklyákkal kivilágított folyosó közepén találták magukat, mely üres volt és hosszú. A végei kanyarokban végződtek. valószínűleg a bányavárosban vannak, pontosabban a bányában kialakított egykori iroda lehetett. Felfelé indultak, a fal mentén, a lehető leghalkabban.
A járat vége felé újabb folyosó ágazott, szinte a kanyar előtt, ahonnan most idegen hangok és gyors léptek zaja ért az otogakureiék fülébe. Két fáklya között, ahol a lehető legkevesebb a fény, támaszkodtak a falnak, mélyen beleolvadva annak kőzetébe.
Négy shinobi rontott ki és futott egyenesen a kanyarba, majd eltűntek. Aizaék óvatosan lépkedtek tovább, mikor hatalmas robbanás és démoni üvöltés hangja zengte be az egész járatot. Hamarosan egy konohai száguldott vissza, egyenesen a barlang falába csapódva. Majd nem sokkal később, némi démoni és emberi üvöltés után újabb test vágódott bele a járat kőzetébe, foltot húzva maga mögött, s némileg megrepesztve a barlang oldalát. Hirtelen lépett vissza a két konohai a látható területekre, s a fáklya fényében Aizaék egy harmadik, a démoni hang forrását is meglátták.
Hangjához híven, valóban egy démon állt a konohaiakkal szemben. Bőre szürkés színű volt, s megcsillant rajta a fáklya tüze. Fején mintha szarvak nőttek volna, hatalmas karmaival pedig óriási erővel csap le a konohaikara. gyors csapásai egymás után sebzik a shinobikat, míg végül egyikük védelme meggyengülve, egy hatalmas ütés után vágódott a földbe. Végül az utolsó Levélfalusi is elesett. Ekkor a dühöngő démon Aizaék felé tekintett. Ám mielőtt négy lábra ereszkedett volna, hogy gyors, vadállatias mozgásával leküzdje a köztük lévő távolságot és karmaival felszabdalja őket, egy újabb személy ugrott mellé, majd a chunninra tekintett. Kezét a szörny hátára emelte, majd másik, szabadon maradt kezével pecsétet formált, a Kai szót említve.
A démon körmei és szarva lassan visszaváltozott, s a szürkés páncélját magába szívva, újra emberi alakot öltött. Az ikrek egyike volt.
A férfi hátán kard volt, csupán ennyit vett ki a chunnin a rossz fényviszonyok és az egyre nehezedő és visszatérő fájdalmai között. Gyors léptekkel sietett a férfi Aizaék elé, majd végigmérve a két shinobi állapotát, azonnal Aizat karolva át, siettek ki a barlangból.
- A teremben nem maradtak túlélők.
- Becsülendő, hogy ilyen állapotban is sikerült megszöknötök és idáig eljutnotok. Most azonban visszaviszlek titeket a bázisra, ahol ellátják a sérüléseiteket.
Kiérve a barlangból, Patkány-sama várta őket. Három konohai feküdt lábai előtt a bejáratban, saját vérükbe fulladva.
- Helyzetük?
- Én jól vagyok. Aiza két keze törött, bordáiból három törött, több zúzódás a mellkasán. Orra törött, a szája felszakadt. Sok pihenésre lesz szüksége, de túléli. – mondta a lány. Patkány-sama a chunnin felé fordította fejét, ki egyre nehezebben ugyan, de némi támogatással állt a két lábán. Lélegzései ziháltak, erőltetetten hangzottak.
- Szép munka volt, Okisha. Elvégezte küldetését. Koidabi majd elviszi önt a legközelebbi elsősegély bázisra. Otogakueért! – mondta, majd fejet hajtott. Aiza viszonozta a tisztelgést, majd szemeit lehunyva, ismét kómába esett.
Fehér sátorban kelt fel. Testéből különböző hosszúságú csövek lógtak, testének nagy része fásliba tekerve pihent egy, a barlanghoz képest mindenképp komfortosabbnak mondható ágyon. Otogakure fejpántos szanitéc lépett közelebb, papírokkal a kezében.
- Okisha-kun. Hát felébredt? Ne aggódjon, biztonságban van. Néhány nap, és felépülhet sérüléseiből, addig viszont kérném, hogy töltse idejét pihenéssel.
Aiza megfogadva a tanácsot érezte, hogy testének szüksége van pihenésre a gyógyuláshoz. Csak ép testtel védelmezheti meg az országát. Ugyan a jó katona utolsó véréig küzd, a chunninnak nem kellett sok, hogy otthagyja a fogát a barlangban, most azonban minél hamarabb fel kell épülnie, hogy mihamarabb kaphassa újabb feladatát.
Másnap délután sétált ki, nehézkes, bicegő mozgással a chunnin a sátorból. Néhány út volt csupán kialakítva a talán tucatnyi sátrakból kialakított táborban. Mindez idáig aludt, s most, a negyedik kezelés után érezte, friss levegőre van szüksége. Kilépve a ponyva mögül, magába szívta a hideg légáramlat szelét. Sétált egy kicsit, majd újabb kavicsokat keresve, először lassú, majd egyre gyorsabb mozgatással, maga körül kezdte forgatni azokat, lassú sétája alatt. Ezzel töltötte a hátramaradó fényben töltött órákat, míg a nap végleg le nem bukott a hegyek mögött. Másnapja is javarészt sétálásból és alvásból állt, s így tovább, míg végül az ötödik napján hazaengedték a chunnint. Aiza összepakolta minden felszerelését, majd hátrahagyva a határt, elérte késő délutánra Otogakure no Sato határát. Nagyot vacsorázott, megérdemeltnek érezte az elmúlt egy hét alatt fogyasztott ételek után. Másnap pedig a gyakorlótérre ment, négy kunaial a lábain, majd belekezdett az újonnan született technikájának kiismerésének és véglegesítésének.

A technika a Darai’shin: Demuredo // Szélisten penge: Ikerpenge névre lett végül keresztelve, miután a négy kunait kettesével forgatta, egymással ellentétes oldalra szétosztva, hogy nagyobb felületet tudjon közbezárni ezáltal a chunnin. Aiza rájött, hogy ha kettesével forgatja őket, sokkalta gyorsabban tudja bevédeni testének felületét, s néhány mélyebb sérülést elszenvedve egyik harcoló társától, de sikerült hárítania a fegyvereket a kunaiok folyamatos pörgetésével. A késekkel megtanult ezután a chunnin oly mértékben bánni, hogy immáron képes volt kézhasználat nélkül is harcolni és mozgatni teste körül fegyvereit. Ugyan csontjai beforrtak a táborban, hála a shinobi világ modern orvosi tudományának, a fájdalmai használat közben megmaradtak még, így több időt fektethetett a kéz nélküli harcmodorra.


//A leírás csupán a legalapabb védelmi és támadói műveletekre lett építve, s nem fedi teljesen a későbbi formáját, ahol is sokkalta másabb módon is lesz alkalmazva néhány alkalommal. A tanulás, küldetésbe való beültetése pedig nem titkolt szándékkal lett megírva, mégpedig némi pénzbeli juttatás az esetleges elfogadása után. A közel egy éves karakterem nem kapott még pénzt egyszer sem kalandjai során, s kardforgató létéhez méltóan, szeretnék lassan egy újabb eszközt vásárolni az egyke kardja mellé. $.$//
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Május 10 2016, 11:53

Hmm. Engedékeny vagyok, ezért fogadom el a kettő az egyben élményt és hogy ne legyek annyira vajszívű, ezért Áprilisban nem írhatsz már több Élményt, akármennyire is elmúlt már Very Happy Tehát a lényeg, hogy elfogadva. Nagyon tetszik ahogyan kijátszod a karaktert, Itanashival, Shuu-val és Aizával is nagyon nagy átéléssel tudsz játszani, bár ahogyan elnézem a modoros és kissé kemény viselkedés mindhárom karaktert jellemezni fogja. A lényeg, hogy tetszik amit csinálsz, egyre inkább.


Jutalmazás:

- A küldetésért és az áldozathozásért +10.000 Ryo. (Természetesen nem minden neccesen megírt élményért kapja meg egy JK a maximális pénzösszeget, de mivel ez az élmény terjedelmes és színvonalas volt, így megérdemled)

- A technikád felírhatod!

- És gazdagodsz +10 Chakrával a többi mellé!


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Szomb. Jún. 25 2016, 21:44

Tanulandó jutsu neve:
Suiton: Suitenhoufutsu

Ez a technika a többi víz jutsutól eltérően, létrehozható már eleve meglévő vízből, akár a talajvízből is, valamint Suiton természetű chakrából. A segítségével a használó képes a környezetében lévő vizet irányítani egy bizonyos mértékig. Kisebb vízfalakat emelhetünk a közelünkben, de a technika jobban preferálja a gömbök létrehozását, ugyanis azt az alakot lehet a legkönnyebben fenntartani. A technika remek kiegészítése lehet más Suiton Ninjutsuknak. 
Magyar név: Víz elem: Ég és víz konvergencia
Típus: Kiegészítő
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 250

 
Időbeli elhelyezés: A víz elem feloldása után

Aiza csak térdelt a földön, karjaival katanjája markolatát támasztották. A penge a földbe volt szúrva, éle mélyen a föld alá fúrta magát. Erősen koncentrált, míg végül mintha minden eltűnt volna körülötte. A harag, a félelem, az eső hangosan csapódó hangja mind egyszerre némult el, s nem hagyott mást hátra mint csendet és nyugalmat. A chunnin rég érezte ennyire nyugodtnak magát. Lélegzete egyenletes volt, mikor felegyenesedett. Az eső már rég nem hullott rá, meghagyta azt a méteres átmérőjű kört, melyben állt. Mestere csupán figyelte a chunnin reakcióját, ahogy felkel, majd kinyitja szemeit.
Aiza jobb kezét lassan maga elé emelte, bele, az erősen zúduló víztömegbe, majd lassan mintha a cseppek eggyé álltak volna, alig látható táncba kezdtek az ujjak mozgásával. A chunnin ámulattal figyelte a kezével szinte együtt mozgó eső táncát.
Mestere végül egy tócsává alakulva, szétesett, s eltűnt. A felhők pedig, szétszóródtak, s ismét a felhők között ragyogó napsütés dominált az égen. Aiza kardját visszatette a hátán lévő tartóba, majd megindult vissza a tábor fele.
A város utcáin sétálva igencsak nehezen tudott haladni, a frissen kiáramló embertömeg, kik fedett helyen vészelték át a vihart, a hatalmas tócsákban ázó utcákon, feltorlódtak, s igen nagy forgalmi akadály jött létre. A chunnin azonban ennél jóval gyorsabb tempóban akart visszaérni a csapatához, hogy belekezdhessenek a délutáni edzésbe és a járőrözésbe. Így chakrat koncentrálva talpaiba, felszökkent az egyik ház falán, majd körbetekintett. Legfőbb a biztonság, s amíg emberekkel táplálkozó baglyok fészkelnek a házak között, addig senki sem lehet elég biztonságban. Rövid kitérővel haladt a házak tetején a chunnin, talapi alatt halkan ropogtak meg a cserepek és a bambusztetők, így viszonylag halkan, mégis, gyorsan haladt, s térképezte fel a környéket. Miután átvizsgálta a környéket, leugorva az utca, járókelőktől ritkásabb szakaszára, gyalog fojtatta az utat a laktanya felé. Már látta a kaput és a falat, amely elválasztotta a kiképzőterepet az utcától.
- Viiigyázz! – adta ki a parancsot, mikor besétált a bejárat elé. Majd hátat fordított, s lassú léptekkel indult vissza a ház oldalához. Emberei ugyan képtelenek voltak egyetlen perc alatt elkészülni, mégis, az első napokhoz képest egyre inkább szoknak hozzá a chunnin habitusaihoz, s próbálják teljesíteni Aiza parancsait. Azonban a chunnin is elfogadta a tényt, miszerint bármennyire is sürgeti őt az idő, egy kiöregedett, veteránokból álló csapattal sokkalta nehezebb felpörgetni az eseményeket.
 
A chunnin a ház körüli futással kezdi az edzést, majd némi nyújtógyakorlat és erőnléti edzést követően teljes menetfelszerelésbe állítja embereit, s elküldi őket járőrözni. Hatan a belső gyűrűben, négy-négy ember a keleti- és nyugati szárnyakba és hárman az északi kapu felé. A vén róka halála nem csak tragédia, de a járőrözésben is sok módosítást kellett eszközölni, elvégre bármennyire is lázadt a chunnin ellen a férfi, mégis, nála jobban kevesen ismerték a várost. Két fiatalt hagyott a laktanyában, hogy őrizzék a bázisukat.
Az emberek sorra elhagyták a laktanyát, majd megindult a délutáni őrjárat. A két ifjún kívül nem maradt senki más a helyszínen, így a chunnin úgy döntött, tartva némi szünetet, betér a helyi eszköz- és fegyverüzletbe, hogy felölthesse készleteit.
- Szép napot! – köszönt, mikor belépett a csengővel ellátott ajtón. Az idősebb üzletvezető fejet hajtva viszonozta a köszönést, majd felajánlotta segítségét az ifjú számára.
- Kardokra lenne szükségem – mondta Aiza, mire a férfi kezével az üzlet bal hátsó része felé mutatott. A chunnin lassú léptekkel indult a fegyverekkel és vértekkel tömött sorok között, míg végül hatalmas üvegszekrény elé ért, melyben számtalan kardot talált. Az apró tőrökig a nagyobb, kétkezesekig szinte mindent megtalált. Szemei egy körülbelül 60 centiméter hosszú kardon akadtak meg. Markolata vörös szíjjal volt körbetekerve, ívelt pengéje ragyogott az üveglap mögött. Aiza lassan emelte ki a tartóállványra helyezett tantot, majd jobbjába fogva lassan pörgetni kezdte, s apróbb vágásokat intézett vele a levegőben.
- Ez tökéletes…ebből szeretnék…hatot.
- Csak nem egy gyűjtővel lenne dolgom? – kérdezi mosolyogva az eladó.
- Ugyan. Forgatáshoz lenne szükségem rá. – válaszolja komoly arccal Aiza, mire a férfi felnevet.
- Még hogy hat kardot egyszerre, ugyan fiam…háháh – nevet fel ismételten, mire a fiú kézpecséteket formáz, s az asztalon lévő kardokból négy lebegésbe kezd, elhagyva a nagy faasztal felületét, s Aiza felé kúszik. A megmaradt kettőt kezébe veszi, majd a körülötte lebegőket nyolcasokban kezdi forgatni teste körül.
- Ne becsülje alá Otogakure egyetlen shinobiját sem. Mert mind önálló fegyverek vagyunk. Ugyan nemzetünk kicsi, mégis, az egyik legerősebbek között vagyunk, s mindannyiunk különleges a maga módján. Soha se becsülje alá Otogakure erejét.
 
Aiza végül kifizette a kardok árát, majd kisétált az üzletből. A hat kardot hátára akasztotta hármasával cipelte vállain, akár a málhás szamár, úgy indult vissza saját táborának helyszínére. Amíg a fiúk futnak és őrjáratoznak, bőven lesz ideje kitapasztalni a fuuton technika előnyeit, valamint lehet, hogy a frissen szerzett suiton tudását is bővítheti.
Az utcákon sétálva szemei megakadtak egy üzlet kirakatán, melyet már idefele is meglesett.
A bolt üvegpolcain számos könyv és tekercs díszelgett. betért ide is, hátha talál valami olvasnivalót. Leginkább valamilyen tábornok vagy becses szamuráj életeiről szeretett olvasni, most mégis, egy másfajta tekercsen időzött el szeme. A pergamen kupac közepéből egy hosszabb tekercs vége lógott ki, oldalán a suiton jelével. Aiza óvatosan emelte fel a rárakódott papírosokat, majd szabad kezével kihúzta azt. Felnyitotta, majd olvasni kezdte. Szemei betűről betűre olvasták el a technikai leírásokat, mire egy ismeretlen, és nagydarab férfi lépett közelebb.
- Ez egy üzlet, nem könyvtár. Ha tanulni akar, akkor keresse fel Humari-samat. Ő képezte régen a faluban élő shinobikat. Nem idevalósi. Remélem, nem a bajt hozza a nyakunkra, kicsi város ez, mégis…egyre nagyobb a baj. A rossz befészkelte már magát házainkba, együtt eszik és alszik velünk. Nem kell ide több felbujtó. Most így is van elég bajunk.
- Épp ezért vagyok itt. Ki az a Humari? – teszi fel kérdését Aiza.
- Humari egy veterán shinobi, ki egész életét a falu megvédésére szentelte. Páratlan képességeivel képes volt ellátni a falut szárazság idején vízzel, s képes volt a talajt mindig vízzel feltölteni, ezáltal elősegítve a termény növését. Nagy embere a falunak. Amióta a gyilkosságok történtek, azóta nem igazán jár a faluban, inkább meghúzódik. Inkább rabja a falunak, mintsem lakosa. Valamiféle incidens következtében a faluba helyezték őt, hogy védelmezze, ám mikor ismét eltűntek az emberek a városból, úgy érezte, elbukott. A házában él a város végén. Nem igazán szereti az idegeneket. Sem az engedetleneket. Kissé nehéz természetű, de mégis a falu legnagyobb harcosa volt.
Az árus utasításai alapján Aiza elindult a falu északkeleti felébe, hogy felkutassa Humarit, aki talán a segítségére is lehetne az ügy felgöngyölítésében. Útja közben szembe találkozott az egyik osztaggal, kiktől jelentést kért, majd útba igazította őket. Ha bármi probléma adódna, a közelükben lesz, füstbombával jelezhetik, ha fennakadás támadna.  Pontban este hét órakor teljes felszerelésben akarja őket látni az udvaron.
 
Aiza a háztetőkön közelítette meg az adott területet. Leugorva a földre, rátalált egy régebbi, néhol kidőlt oszlopokkal felállított kerítéssel körbevett bambuszházra, melynek udvarán néhány egykori gyakorlóbábu maradványai álltak. Belépett az udvarra, majd a ház ajtaja felé sétált, s bekopogott. Nem érkezett válasz, így kezeivel újból kopogott, kissé erősebben, mint az előbb.
Megfáradt arcú férfi nyitotta ki résnyire az ajtót, majd mikor meglátta a vértekkel és kardokkal elszerelt chunnint, visszazárta az ajtót.
- Nem fogadok látogatókat már. – bökte oda, majd becsukta az ajtót.
- Humari-sama. A falu komoly bajban van. Segítenie kell. Nem hagyhatja őket magukra.
- Tűnj el kölyök! – szólt az ajtón túl.
- Egy ilyen gyáva ne is csodálkozzon akkor, ha nevét elfelejti a történelem. Nem otogakureinek való, ha meghátrál. – vágta oda Aiza, majd hátat fordított csalódottan. Mégsem oly nagy ez a mester, mint amennyire azt az árus gondolta. Egy igazi otogakurei nem hátrál meg sohasem. Előre lépett, mikor hallotta, ahogy a zár ismét kattant, majd a férfi kilépett az ajtón.
- Tehát…nem vagyok szerinted méltó a Hanghoz? Úgy véled becsületem nem ér fel tíz másikéval? Semmit sem tudsz rólam, kölyök! Hogy miért kerültem ide.
- Talán nem ismerem magát. De aki megfutamodik, az nem elég erős ahhoz, hogy megóvhassa a hazáját.
- Majd meglátjuk. Mutasd hát, mit tudsz kölyök. Mennyire vagy elég kemény, lássuk vajon kiérdemled-e a fejpántod?! – mosolyogta el magát, majd egyik kezét háta mögé húzta, balját pedig maga elé emelve, intett a fiúnak.
Aiza jobbjába kardot rántott elő, majd a férfi felé indult. Nagyot vágott vízszintesen, mire a férfi elrugaszkodott, s a chunnin feje fölé kerülve, forgás közben, lábával Aiza hátára taposva, elrugaszkodott, s elegánsan földet ért. Aiza előrebillent, kardjával az ajtó keretében akaszkodott meg, s nyerte vissza egyensúlyát. Kardját maga elé emelte, s felállt védekező állásba, lassú léptekkel oldalazni kezdett, hátát a ház falával védve. Szemeivel mindvégig a férfi mozdulatait és reakcióit figyelte. A férfi azonban nem várt annyit, egy gyors rohammal a chunnin alatt termett, majd a magasba rúgta őt. Aiza a levegőbe került, s csupán az utolsó pillanatban tudta maga elé emelni a kardot, mely hárította a férfi újabb rúgását, így megakasztotta Humari támadását. Ekkor újabb kardot húzott elő, mellyel a megakasztott, levegőben lévő férfit vette célba, ám a férfi gyorsabb volt. talpával az érkező fegyveren megtámaszkodva, ismételten elrugaszkodott. Aiza is képes volt lábain földet érni, mindkét kezében kardot fogva ezúttal. A két kardot elhajította, ám nem a férfit vette célba. A pengék megakadtak a férfitól 2-2 méterre a földben, mire Aiza a hátán lévő újabb kardot húzta elő. Jobbjával pecsétet formált, mire a földbe szúrt pengék felragyogtak az őket érő napsugarakat felerősítve. Aiza eltakarva némiképp a szemét, vágott maga elé, majd rárontott az elvakított férfira. pengéjét előre tartva megpróbált vagy négy öt szúrást bevinni, azonban a férfi a csodával határos módon, érzékeire támaszkodva hajolt el, illetve kezével mért pontos ütéseket a penge oldalának, ezáltal megváltoztatta a döfések helyét, végül egy nagyobb rúgással alkotta meg ismét a többméteres távolságot közöttük. Aiza azonban valamilyen szinten erre is fel volt készülve. Hátrálása alatt újabb pecséteket alkotott, majd a földbe szúrt kardok hirtelen követni kezdték őt, s mikor ismét két lábán állt a felszínen, összesen négy kard forgott körülötte, kezében egy ötödiket tartva. Humari újabb lendületes ugrással hagyta maga mögött a tíz méteres távolságot, majd kezeivel képes volt elütni két pengét, s egy rúgással próbálta meg ismét hatástalanítani Aizat. A chunnin azonban balját ekkor maga elé tartotta, s a tenyerébe szerelt csőből előtörő chakraval átitatott hullám, a magasba sodorta a férfit. Aiza ekkor a magasba hajította a kezében lévő kardot, majd a szél segítségével a másik négyet is. A kardok igazi ragadozók módjára közelítették meg a férfit, állandó forgásban pedig igen csak kiszámíthatatlan volt. Csupán két fegyvert tudott a férfi megakasztani, míg a másik három telibe szúrta testét, és a kardokkal a testében hullott a földre. Mikor a chunnin közelebb lépett, a férfi teste vízzé vált, és a széteső tócsa maradéka igen hamar eltűnt a repedezett földben. Az ajtóból ekkor kilépett a férfi, majd a chunninra nézett.
- Hogy hívnak, kölyök?
- A nevem Okisha Aiza.
- Jól bánsz a kardokkal. Szép mozdulataid voltak. Mit keresel itt?
Aiza elmesélte napjának néhány eseményét, a víz elem feloldását és az üzletből való kidobást. A tudást keresi, mellyel megóvhatja a várost a beköltözött idegenektől.
- Sajnálom, de nem taníthatlak. Azok az idők…már elmúltak.
- Azt mondták, valaha nagy harcos volt. Hova tűnt az a férfi? Miért nem áll a sarkára, ha veszélyben a hazája? Képes voltam még én is legyőzni, mit tehetne magával egy konohai ANBU akár?
- Ugyan kölyök, amivel harcoltál csupán egy klónom volt, egy kis része annak, amire képes vagyok. Egy rendes harcban nem igazán érnél hozzám a kardjaiddal. – mosolyog el.
- Meglátjuk majd. S miért nem?
- Mert nem tud senki sem megérinteni. Legalábbis régen senki sem volt képes engem legyőzni. Oly képességekkel lettem megáldva, mely segítséget adott nekem, hogy túlélhessek bármilyen gyors és erős ellenféllel való megütközést. Hidd el fiú, nem tegnap lettem jounin.
- Mutassa meg, mire képes – mondta Aiza, majd újból elővéve kardjait, a férfira támadott.
Az idősebb mester csupán suhintott egyet baljával, mire a talajból nagyobb mennyiségű víz tört elő és akasztotta meg a kardot. Egy másik suhintásra pedig egy oszlopszerű vízcsóva tört elő, majd nemes egyszerűséggel sodorta magával a fiút. Aiza felpattant, majd újbóli ostromra készült, melynek azonban minden vágását és szúrását a férfi fél méteres körzeten belül akasztott meg a semmiből előkerülő vízzel. A kardok megérinteni nem tudták még csak a ruháját sem. Bárhonnan is támadott a pengékkel, a férfit tökéletesen zárta a hirtelen előkerülő víz. Végül egy erőteljes karnyújtással, egy vízörvénnyel a földre mosta a chunnint a férfi.
- Látod kölyök? Esélyed sincs még mindig ellenem. – mondta, majd a ház felé fordult. Aiza azonban felkelt a földről, majd Humari felé fordult.
- Bíhhrom én ezt egész nap. Talán nem ismeri az Okisha nevet? Sohasem adom fel.
- Tökös gyerek vagy. Tökösebb, mint azok, akik eddig próbálkoztak. De…Mint mondtam, nem taníthatlak.
- Akkor tényleg csupán árnyéka marad önmagának. Keresek valakit, akinek még ér valamit a haza - mondja a chunnin, majd hátat fordít a férfinak.
- Várj kölyök…A mestered nem lehetek, de…megtanítalak arra, amit az előbb láthattál. Mennyire vagy tisztában a suiton elemmel?
- Csupán néhány órája voltam képes feloldani magamban. Az elemek a lélekkel és a testtel együtt élnek bennünk, s függ azok állapotától az elementáris hatékonyság. A suiton elemhez tökéletes lelki csendre van szükségünk, akárcsak a fuutonnál is.
- Hm…elég sablonos de…elmegy. Ha képes vagy feloldani, miért nem alkalmaztad ellenem? – tette fel újabb kérdését.
- Elsődlegesen maga nagyobb mestere, így csupán eszközt adtam volna a kezébe a saját halálomat előidézve ezzel. Másrészt a talaj nagyban elszívta már a felhasználható vizet, amire szükség lehetne.
- Ez ostobaság. Talán még jobb is, hogy így az elején megtanítom ezt a technikát. A suiton nem csupán a környezetünkben lévő és látható vizeket jelenti. Hiszen bárhol is járjon az ember, vizet mindig is talál. Talán csak más formában. Ott van a földön valamint a föld alatt is. S ott van a levegőben.
- De mégis hogy irányíthatnám azt, amit nem látok?
- A látásnak semmi köze az elemi irányításhoz. érezni kell az elemet és a chakrat. Egyesíteni kell azokat, hogy tökéletesen irányíthatóvá válhasson. Ehhez az érzékekre van szükség, nem szemekre. Ki kell terjesztened a chakrad, s amikor érzed a víz közelségét, bele kell vezetned, s megragadnod, erős kézzel tartanod. Ám a víz, ahogy mondtad, sokkalta finomabb elem, mint például a föld. Így sokkalta kifinomultabb mozdulatokat is igényel. A kardforgatás ugyan előnyt jelenthet, a víz chakra felkutatása és annak megragadása azonban meglátjuk, mennyire is fog téged megakasztani. Ám ha oly elszánt maradsz, mint mikor nekem támadtál, sikerrel kell járnod. Most pedig tedd le kardjaid, s add át az érkezeidnek a tested. Érezd a vizet, s amikor megtaláltad, ragadd meg erősen és mozgasd. A suiton mindenhol ott kering, csupán érezni kell annak hullámzó mozgását.
Aiza megpróbálta magát átadni ismét az érzésnek, mely néhány órája előhozta benne a hullámzó chakratípust, majd megpróbálta felszabadítani azt. A kialakuló vízfátylak könnyedén estek szét, miután megalakultak a levegőben. Egyre nagyobb tócsák jöttek létre, ahogy a kúszó vízszalagok sorra megsemmisültek. A földből kezdte el chakrajaval átitatva mozgatásra bírni először, ám nem volt bennük kellő erő és formáció ahhoz, hogy stabil maradhasson. Aiza próbálta folyamatosan kiterjeszteni suiton chakraját egyszerre a testén lévő tenketsu pontokon át, hátha megtalálja azt a láthatatlan vizet, melyről  Humari beszélt. A földről emelkedő vízkígyók azonban nem voltak képesek néhány tíz centinél magasabbra növekedni.
- Válj eggyé a vízzel. Érezd, ahogy ott vagy mindenhol, hogy ott lebegsz a levegőben és a földben. Érezd a suitont a környezetedben.
Aiza ugya megtalálja a kevéske vizet, ám a belefektetett chakra korántsem volt elég ahhoz, hogy oly módon irányíthassa azt, mit ahogy a férfi. majd egyszer sikerült vagy fél méterre felemelni egy vékony, kígyózó vízsugarat. Ám végül az is megtört, majd szétloccsant. Aiza kardját a földbe szúrta. Kezeivel ismételten erősen támaszkodott a markolatra.
- Vérem az országot védelmezi. Ezt jelenti az Okisha név. – nyitotta szóra száját, majd rendkívül sok chakrat koncentrált s engedte szabadjára. A feltörő chakraval a földben és a levegőben lévő vízrészecskéket gyűjtötte össze, s együttesen, akár csak a fuutonnal, mozgatni kezdte azt. Egy alig látható, cseppekből álló, vizes, burokszerűt húzott maga elé. Szemeit ekkor lehunyta, hallgatván mesterére, s megpróbálta érezni a vizet. kezeinek lassú mozgásával alakította és foltozta be a burok falát. Az állandó sodrásban lévő víz egyre jobban terjedt szét a chunnin előtt, míg végül teljesen befedte őt. Ugyan a félgömb nehezen lebegett előtte, mégsem esett szét. Két kezét egyszerre irányította oldala felé, mire a gömb is megmozdulni látszott. A két karjának együttes mozgásával képes volt némiképp irányítani a gömböt.
Jobbját elemelve a baltól, egy kisebb részt tépett ki a falból, majd lassú kígyózó mozgásra bírta a fátylat.
- Érezd Aiza a hullámokat.
Aiza továbbra is mélyen koncentrált, próbált az irányított fátylon keresztül látni a világot, még ha ez először némileg bizarrnak is hathatott. Azonban a chunnin hitt magában, hitte, hogy ha a férfi tanításra dobja be a törölközőt, nem okozhat semmiféleképpen sem csalódást. Sohasem bocsátaná meg magának, ha egyszer is besározná nevét.
A fátyol könnyen lebegett előtte, a fuutonhoz hasonló mozgást próbálta felidézni s utánozni, s úgy tűnt, sikerrel is járhat. A víz lassan kanyargott körülötte, s lassan körbetekerte őt. A gömbből kinyerve némi nedvességet, növelni próbálta a kígyó méretét, mely ugyan megduzzadt, ám nem sokkal utána az is tócsában csapódott szét a talajon.
Aiza megállt. Kardját kihúzta a földből, majd csak állt.
- Na mi van kölyök? Feladod? – mosolygott el ismételten a férfi, mire a fiú megpörgette fegyverét, s előre tartotta. Majd ismét átforgatva azt, fordult meg 180-as irányba, s kezének lassú mozdulataiból úgy tűnt, mintha valamiféle tánckoreográfiára készülne.
A tanto pengéje lassan mozgott, s kígyózott Aiza előtt, miközben a chunnin mozgatta és forgott testével. Kezeivel most a határozott döfések helyett is inkább kifinomultabb, véget nem érő hullámokban vágott a levegőben. Mindeközben lehunyta szemét, s elővette másik kardját is. A két penge oly táncot lejtett, melyet akár még az idősebb veterán sem látott korábban. test és fém szinte tökéletes harmóniájából létrejött lépések igen csak magas képzettségre és kifinomultságra utaltak. Ám a férfi csupán jó néhány perccel később vette csupán észre, ahogy a kard pengéjén egyre több vízcsepp csillan meg. Ahogy forogtak, és lendültek egymás után, Aiza úgy alkalmazta a technikát. Ha nem megy pusztakézzel felszabadulnia, s szabad mozgást biztosítani az elemnek, majd a kardokkal sikerülni fog. S talán a chunnin hipotézise most kezdett beigazolódni. A kardon keresztül vezetett chakra egyenesen a levegőben lévő vízpára cseppjeit gyűjtötte össze, majd megtoldotta némiképp a penge hosszát. Suhintásoknál élesebb cseppek száguldottak el a kardból. Úgy tűnt, a kardok mozgatásával valóban sokkalta szabadabb mozgást tudott biztosítani a fiú saját maga számára, s ezáltal a suiton elemet is sokkalta jobban tudta áramoltatni.
Lassan láthatóvá vált egy szinte állandó fátyol kardjának pengéje körül, mely a suhintásokkal együtt mozgott, s cseppek formájában hagyta ott a nyomát a levegőben. A kardok lassan táncoltak, s ezáltal a víz is. Aiza szinte tökéletesen érezte most azt, amiről Humari beszélt. érezte a víz folyását a földben, s a levegőben.
Talán fél óra telhetett el, míg Aiza két pengéjével együttesen lejtett táncot, majd befejezte. Körülötte a föld kellően nedvessé vált. Két kardja még mindig a kezében voltak, s teste mellett lógtak, pengéjük rövidsége végett nem érték el a földet.
- Na, most próbálj meg megérinteni kölyök. – kanyarította szája szélét mosolyra, majd felkészült az újabb támadásra. Aiza pedig nem várt. két karjával ellentétes vágásokkal kezdett el operálni, felhasználva a szél erejét és lágyságát, könnyedén és kifinomultan vagdosta a levegőt, majd mikor az első létrejött vízburokkal érintkezett volna, a chunnin aktiválta a suiton chakraját, s a penge körül létrejött ív belevágott a gömbbe, majd kihúzta belőle a kardot. A gömb szétesett. Aiza egyre gyorsabban forgatta a pengéket, s a létrejövő vízzel pedig sorra vágta ketté a gömböket, míg végül a férfi arca mellé sikerült érnie, s egy vágást intézett.
Ugyan a tanto éle nem érte a el a férfit, mégis nedvességet érzett arcán, s odakapott. Tenyerére vér tapadt. Ismét arcához nyúlt, mikor az égető érzés megrohamozta agyát.
- Hát mégis csak sikerült… - tekintett a fiú kezében lévő fegyverre, melynek vízből álló pengéje vörösesre színeződött.
- Nem gondoltam volna ennyi év után, hogy valaki képes lenne ezt a technikát kardokkal egyesíteni, azonban figyelve a mozgásod, sokkalta szabadabbnak tűnt, mintsem puszta kezekkel. Gratulálok Aiza. Sikerült legyőznöd magad, s teljes egészében átadnod a suiton elemnek. S újra reményt adtál a számomra is. Visszatérek a faluba, hátha az Otokage megbocsátja bűnöm, s visszafogad falvának büszke shinobai közé. Új remény csillant fel, s ez a fény, bennem is ismét felizzította azt a megmagyarázhatatlan erőt, ami oly félelmetessé teszi otokage minden katonáját. Köszönöm neked, Aiza.
- Én köszönöm, mester – hajt fejet tisztelettudóan a fiú, majd az ég felé nézett. A csapata már biztos visszatért, így jobb lesz, ha siet. S talán mindazzal, amit a mai napon tanult, a javára fordíthatja és képes lehe megakadályozni egy újabb élet kiontását. Aiza határozott léptekkel szökkent a tetőkön, majd érte el a laktanya bejáratát.

- Viiiigyázz!


A tanulásban vásárolt eszközök összege:
- Tanto 2000 ryo/db - 12.000 ryo (6 db)
Eladná két fumma shurikenjét az üzletben, vagy legalább beszámíttatná, felesleges számára három.
Próbáltam hű maradni az adott helyzethez, s nem mozgatni annyi njkt, valamint a történetet, elvégre a végkimenet mindez idáig tisztázatlan, ezért is lett rövidebb mint tartamilag, mint időben a tanulás. remélem azért elfogadható.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Júl. 04 2016, 12:18

Elfogadva!

+5 Chakra. Arra figyelj hogy a technikát tökéletesen gömb alakban lehet létrehozni, természetesen lehetséges az is, hogy kisebb "vízcsapásokat" hozol létre de a gömb alak az általános és a jól használható.


Edit: +5 TJP



A kettő Fuuma Shurikent 5000 Ryo-ért tudtad beszámítani, így 7000 Ryo-t fizettél. Vond le az adatlapról!

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Szept. 05 2016, 13:29

Tanulandó jutsu neve: Ibara (Tüskék)
Két kardra van szükség hozzá. Az egyikkel először megvágjuk az ellenfelet, amitől az a levegőbe repül (tehát felfelé irányul a vágás), majd utána kell ugrani. Ezután a levegőben nagyon gyorsan csapkodni kezdjük az ellenfelet, egészen addig, amíg az fel nem darabolódik. 
Besorolás: A
Típus: Támadó
Chakraszint: 350

Időbeli elhelyezés: Disutori no Sato közben és előtt
Magasabb szintű technika tanulást engedélyező Staff: Hidan

 - Viiigyázz! – kiáltotta el magát a vezető, majd egyenes tartásába állva várt, hogy a csapata megérkezzen elé. Talán három percbe telhetett, mire a tizenkilencedik katona is előmászott a barakkból. Aiza szúrósan mért végig emberein, s azok öltözetén. Meglepetés volt számára, hogy ha tökéletesnek nem is, elvégre a chunnin számára nem megvalósítható kérelem lenne a civil katonáktól, mégis úgy ahogy összeszedett és rendezett öltözetben jelentek meg. Még talán a feszesen egymásnak tapadó lánc is emberi sornak mondható. A chunnin elmosolyodott. Úgy tűnt, a kemény munka, most is meghozza méltó gyümölcsét.
Aiza, háta mögött négy emberrel, a város központjába indult, hogy tiszteletüket tegyék egy általános őrjárat keretein belül az üzlet- és élelmiszersorok utcáin. Negyedik napja, hogy a chunnin a városba érkezett, azóta sikerült a testőrséget ismét nadrágjukba rázni az elfáradt, s pihenésre váró katonákat. Az ő szemükben eleget szolgáltak már, s bizonyították hűségüket saját falvuk iránt. Talán így is volt. Azonban a Hang országának egyik központi városát, az ország élelmiszerraktáraként szolgáló nagyobb várost, Disutori no Sato-t, támadás érte. Az Otokage mozgósítva néhány shinobiját, azonnal a város megsegítésére indította, kik be is illeszkedve a város hétköznapjaiba, megkezdték az ügy feltárását. Aiza azonban még mindig nem találta meg az összekötő szálat, mely az eddig talált nyomokból fonható. Elsődleges feladata ugyan a városőrség megregulázása, amíg a gyilkos és rabló ellenségei a falak között járnak, addig a chunnin sem pihenhet. Mindent el kell követnie, hogy ráleljen a téglákra, mielőtt teljesen megdöntik a várost, elzárva ezzel a tartalékaitól az otogakurei sereget, s népét a háborúban.
A chunnin vezette ötfős járőrcsapat némi élelmet vásárolt a barakkban élő osztag számára, majd továbbindulva, betekintettek néhány üzletbe, s sikátorba, ügyelve a rendre, és a fegyelemre.
- Várjanak kinn, mindjárt jövök – szólt csapata felé, majd betért egy kisebb fegyvereket készítő műhelybe. A chunnin fejet hajtott a kovácsmester előtt, majd a kész termékek polcai felé sétált, s szemügyre vette a kínálatot. Gyönyörű kezek munkája, egyben gondosan s aprólékos, mégis egyszerű és tökéletesen forgatható eszközöket emelt fel sorjában, s perdítette meg néhányszor kezében.
- Talán segíthetek? – tette fel kérdését a férfi.
- Meglehet. Ha jól láttam, nem csupán árul, hanem be is számít eszközöket, igaz ez?
- Pontosan, ahogy le van írva. Miről lenne szó pontosan?
Aiza ekkor leveszi hátáról a Fumma shurikent. A férfi vastag kesztyűt húz kezére, majd lassan végigméri az eszközt.
- Ez szinte alig karcos. Látszik, hogy forgatója igen csak kedveli és tiszteli az eszközeit. Régi hagyomány ugyan, mégis…becsülendő. Adok érte 3000 Ryo-t.
- Ebben az esetben, szeretnék abból a kék fáslival körbevont tantoból kérni. Hat darabot, ha akad.
- Talán összesen annyit készítettem belőlük. Netalán gyűjtő?
- Mondhatjuk annak is – mosolyodik el Aiza, majd kifizetvén a fegyvereket, s a vértezetének háti részén kialakított tartóiba, melyek most üresen állnak, helyezi, majd fejet hajtva, kisétál az üzletből. Embereire tekint, kik látszólag, kevesebben voltak, mint eddig.
- Hova tűntek azok ketten?
- Valami fickó kirabolta a kis élelmiszerest. Az ő nyomába eredtek, arra futottak.
- Utánuk! – adta ki az utasítást a parancsnok, majd előre engedve két emberét az utcákon, ő maga a tetőkre szökkent, s ott hozta be a távolságot az üldöző emberei és maga között. Néhány másodperccel később észre is vette, ahogy egy férfi rohan sebesen,f ellökve mindenkit maga körül, épp észak felé tart. Nem messze tőle a két kopó szaladt. Aiza mérlegelve a lehetőségeken, elindult a tetők nyújtotta szabad úton, hogy a tolvaj elé vághasson.
A rabló, megtömött táskáját mellkasához szorítva szaladt át néhány emberen, majd sikerült egy nőt oly mértékben fellöknie, hogy azt a két rohamozó járőrnek kellett elkapnia. A férfi elmosolyodott, miközben hátratekintett, majd balra fordult. Mikor betekintett az utcában azonban, egy páncélt és fejpántot viselő fiatal férfit látott magával szemben, ki hirtelen tudta maga mögött a kettejük közti távolságot és az eddig oldalán pihenő katanat felkapva, s markolatával állon verte a férfit, ki ettől a napfényes ég felé kezdett el repülni. Kábult tekintettel mérte végig a földet majd az eget, ahogy teste fordulni kezdett. s hirtelen meglátta az ismét elé kerülő chunnint, ahogy fölé emelkedve, két tantot elővéve, szintén a markolatát fogva üti néhányszor a rabló vállát, s ezzel vissza a föld felé taszítva őt. A tolvaj végül néhány nagyobb, üres ládára esve ért földet. Ugyan túlélte az esést, a végtagjai és a bordáinak nagy része biztosan eltört, ezzel pedig talán elvehette a chunnin a kedvét a további fosztogatásoktól. Az ellopott pénzzel teli táska a földre ért, Aiza pedig talán fél méterre mellette. Felmarkolta a táskát, majd az épp odaérő őrök egyikének a kezébe nyomta.
- Vigyék vissza az utolsó Ryoig a bolttulajnak. Maguk pedig. Vigyék ezt a tolvajt a szemem elől. Negyed óra múlva a barrakjuk előtt akarom látni önöket. – jelentette ki, majd a tetőkre visszamászva, megindult, hogy még egyszer körbejárja a negyedet. A délután további részében nem történt egy rablás sem de még egy zsebtolvaj sem próbálkozott aznap. Habár a chunnin és csapata némiképp elveszítették a hírnevüket, mikor Koumachiki holttestére nyíltan bukkantak rá két napja, ez adott az egész csapat számára annyi pluszt, hogy száz százalékosan teljesíthessenek, s megfelelően elvégezzék a feladatukat. Néhány tapsot és elismerő szavakat hallott a tetőkön fülelő chunnin, mikor a tulajdonos visszakapta a pénzét.
A barakk előtt ismét egyesülve a csapattal, együtt tértek be a kapun.
- Szép mozdulat volt parancsnok, amikor leterítette azt a rablót. Mondja, sok ehhez haosnló mozdulatot ismer?
- Youhei, egy valódi harcost nem a mozdulatainak száma, hanem a pontossága, a türelme és a pontossága határoz meg. Ezt a bölcseletet pont ezen technika elsajátításakor tanította a mesterem.

- Letelt az idő, Aiza. Indulj újra. – utasította egy álarcos férfi a fiatal chunnint, ki éppen, hogy csak belekezdhetett pihenőjébe. Homlokáról még mindig verejték csörgedezett. Ám a chunnin tudta, ha a sensei szól, akkor fel kell állni, s megragadni a súlyokat, ismét futásnak iramodni. Az egyre több súllyal operáló edzések célja a chunnin fizikális kikupálására és halálos pontosságának fejlesztésére irányult. Harmadik napja, hogy a fiút ismét kezelésbe vette egykori mestere, ki éppoly félelmetes a hátán lévő kétkezes karddal, mint ahogy puszta ökleivel. A félelmet nem ismerő férfi mély hangján parancsolta a chunnin az újabb futókörre, mely fél kilométeres pályán jelentett a számára tíz kört. Kezei mellett immáron lábain is súlyokat cipelt, egyenként öt-öt kilóval, nehezítve ezzel a gyakorlaton. Aiza felcsatolva a nehezékeket indult meg a futásnak, majd meg sem állt, míg nem teljesítette a kért távolságot. Az elmúlt hetekben gyakrabban hívta Nemui mester edzésre, mint korábban, ezt Aiza a háborúra való felkészítésnek tudta be, de az is lehet, hogy egy speciális kiképzés alapjaiba vezette bele mestere. A chunnin nem tudta a válaszokat a hangosan soha fel nem tett kérdéseire, csupán annyit tudott. Futnia kell. Méghozzá időre teljesítve. Testének egyre több pontján feszült meg a bőr, s dudorodtak ki az egyre felgyülemlő izmainak felületei, mondhatni a chunnin izomszagot kezdett magából árasztani. Azonban Nemui mester szemében Aiza teste még jócskán terhelhető és építhető, ezt pedig megpróbálja egyre komolyabb edzések során bizonyítani. Aiza határait mindig is szerette átlépni, még ha nem is tudott róluk, Nemui mindig azon dolgozott, hogy a fiú a maximumnál is jobban teljesítsen. Otogakure katonákat szül.
A hatodik körben Aiza fáradni kezdett, ám tudta jól, hátravan még néhány kör, mire ismét pihenhet és ihat egy keveset, ám ki tudja még, mennyi kilométer lesz még lábaiban, mire beesteledik?
Fél órás pihenőt követőin fáradt kezei ismét a súlyok felé nyúltak, hogy felmarkolva őket, nehézkesen mozgással ugyan, de elindult, hogy megkezdhesse a remélhetőleg utolsó tízesét. A chunnin aznap is remegő lábakkal dőlt el éjjel kádjában, hogy kimoshassa és ellazíthassa kifáradt végtagjait a forró vízben, majd aludni térhessen. Másnap napkelte után két órával kopogatott a sensei a chunnin ideiglenes szállásának ajtaján, ahogy eddig minden egyes reggel. Aiza a fáradtság ellenére egyenes tartásban, tökéletesen megvetett ágya mellett várta a senseit, ki ismételten kivezényelte őt a kiképzőterepre. Nagy meglepetést nem okoztak a súlyok látványa az Okisha család büszkeségének, negyedik napja már, hogy a héten szinte a mester kopogására és ezekkel kezdi meg a napját. S az elmúlt három hét adott számára annyi rutint, hogy képes lehessen beosztani erejét, s kihúzni az edzésekkel zsúfolt napját. A reggeli futás irányát már jól megismerte, talán négy kilométer lehetett a tisztáson átkelve, elérni a völgyben lévő tó területét. A halásztó egyetlen dokkján újabb súlyok vártak a chunninra, ki felerősítve azokat is végtagjaira, továbbindult, majd chakrat koncentrálva lábaiba, egyensúlyozva haladt át a víz felszínén. A tó után a völgy oldalán futó erdőség fáinak ágain kellett visszatérnie a körbeölelt tisztás elejére. Mikor visszaért, megkezdhette a fekvőtámaszok és guggolások sorozatait. Embert próbáló feladat volt ennyi futás után százakat guggolni, méghozzá napról napra növekvő súlyok alatt.
Aiza mégsem tört meg. A chunnin átvészelte a másnap szenvedéseivel ezt a hetet is, s teljes hétvégéjét szabadnak nyilvánította Nemui, mikor éjjel elváltak egymástól. Ígérete szerint azonban hétfőn ismét eljön, s folytatják a hétköznapi edzéseket, amíg a falu vezetősége el nem látja őt feladattal. S ugyan hétvégéjén a mester valóban nem kopogott, Aizanak a mindennapjainak rutinjába került a napközbeni edzés. Leginkább a ház kertjében gyakorolta a kardmozdulatokat, s próbálta elsajátítani tekercsekből az alapmozdulatok, hárítási és támadói mozdulatokat. Ugyan tekercsből valamivel nehezebb volt az edzés, mint Nemui-sama vezénylésére, ki egyaránt elvárta a pontosságot és a precízséget is a nyers erő mellett a fiútól.
- Csak ezen három harmóniájától válhatsz valódi harcossá, Aiza. Míg nincs meg benned az egyensúly, addig edzened kell és gyakorolnod. – Nemui szavai mélyen a fiú elméjébe vésődtek, s naponta többször ismételni kezdte magában. Valahogy mindig erőt adott a számára.
Kopogtattak az Okisha birtok egyik épületének ajtaján, mire a chunnin teljes felszerelésben tért elő. Meglátva a kapuban váró mesterét, azonnal a szolgáló elé kerülve elindult, hogy köszönthesse Nemui-samat, majd elindulva a kiképzőterepre, ismét nekikezdjenek az újabb hétnek. Hét darab tárcsával volt felszerelve immáron a végtagra illeszthető súlyzók, melyeket Aiza magára aggatott, s várt, hogy mestere elindíthassa a reggeli körre. Ahogy másnap, s harmadnap is. A negyedik nap, miközben Aiza a súlyokat szereli fel testére, látja, hogy mestere néhány nagyobb tekercset fektet a földre. Ugyan nem kérdezte, nem lehetett nem észrevenni a Nagyobb tekercseket a férfi hátán és kezeiben. Mire befejezte a kört, addigra Nemui, felhasználva a tekercsek tartalmát, felállított néhány gyakorlóbábut, s várta, hogy a chunnin elérje a végcélt, s kinyújtóztatva végtagjait, mestere előtt helyet foglaljon.
- A mai napon áttérünk a pusztakezes és karddal véghezvitt mozgások gyakorlására is. Mivel a te művészeted némiképp eltér a hagyományos shinobikétól, így az edzésed sem lehet teljes mértékben azonos az övéjükkel. Ahhoz, hogy egyenletese mozgathasd tested és kardod egyaránt, ahhoz a három alaptételnek kell összpontosulnia benned.
- Értem, Nemui-sensei. – hajtott fejet a chunnin, majd nekilátott első feladatának. Cikkcakkos mozgásban kellett jobbra és balra térnie a folyamatosan forgó bábok között, elkerülve ezzel a testükkel együtt forgó fadarabokat. Nehezítésképp a mester elrendelte a súlyok használatát az edzés teljes ideje alatt immáron, így ha csak könnyíteni is akart a chunnin magán, ahhoz is súlyokkal a kezein kellett operálnia. Aiza igen nehezen mozgott először a bábok között, több ütést kapott testére, mint remélte. S mondani sem kell, hogy ez, korántsem tetszett mesterének. Újból és újból próbálta, gyakorolta, edzette magát, míg az órák száma csak pörögtek. A harmadik pihenő után felállva a fiú megpróbálta minden tudását összeszedni ahhoz, hogy elvégezhesse a feladatot. Nehezen lépett előre, az első bábu elé, majd mély levegőt szívott, s némiképp becsukta szemét. Mesterének indítására, Aiza kinyitotta szemeit, majd elszánt tekintettel szemlélte ellenfelét. Testében egyaránt keringette a sima és a fuuton eredetű chakraját, ezzel megpróbált még könnyebb, légiesebb mozgást létrehozni a siker érdekében. S képes volt elkerülni a bábu körkörös támadását. A nagy súlyok ellenére félelmetes könnyedséggel hajolt el a kaszáló babák között, s haladt előre, testét jobbra balra döntve, megtalálva a tökéletes ütemet. Képes volt sérülés nélkül végigérnie az akadályon.
- Nem is rossz. A nap hátralevő részében ezen az akadályon fogsz gyakorolni. – jelentette ki, majd hátast fordítva a chunninnak várta, hogy nekikezdjen. Amíg nem mondta azt, hogy elég, Aizanak addig kellett újra és újra gyakorolni és még precízebbé tennie mozgását. S a mester jó ideig nem mondta azt, hogy elég.
Három nappal később Aiza fuldokolva esett össze a negyedik akadály után. Testének szinte minden ereje elfogyott, mire sikeresen átjutott az akadályon. Kezei megkötözve voltak a háta mögé feszítve, száját pedig vastag kötél fogta be, hogy a meneküléssel együttesen a légzésre is ügyelhessen. Mire a Hold magasra ért, Aiza hazaért, s ájultan dőlt az ágyába. Másnap szinte képtelen volt kikelni az ágyból, szerencséjére a mester nem kopogtatott két napon át. A harmadik napon azonban kopogására a chunnin szinte azonnal kinyílt az ajtó, ő pedig összeszedve magát, készen várakozott mögötte. A kiképzőterepen nem voltak bábuk. S a súlyok száma is igencsak megfogyatkozott. Aizat elfogta a félelem.
- Ahogy mondtam neked, a fizikai edzés mellett a kardvívó képességeidre is nagyobb hangsúlyt fektetek az elkövetkezendő időben.
A férfi ekkor csuklójához nyúlt, majd két, kardméretű botot vett elő. Ezeket Aiza felé dobta, a chunnin pedig elkapta őket. A férfi kezében ekkor két újabb kard jelent meg.
- Ha jól tudom, szeretsz egyszerre több fegyvert forgatni, nemde? Ugyan a fegyverhasználat manapság ritkaszámban megy, azonban ez is csupán gyűjtőfogalom. A fegyveres harcművészet is rendelkezik többféle ágazattal, melyek egy, vagy éppen több fegyver alkalmazására épült. Az általad ismert kenjutsu a kardművészet magasiskolája. Vannak, kik Saikkal harcolnak, vagy például a Bo stílus mestere. Mind halálos fegyvert jelent annak a kezében, aki ismeri eszközének utolsó centiméterét és aki képes eggyé olvasztani a lelkét a fegyverével. Nem csupán forgatni kell, hanem érezni. Nem egy sima tárgy. A fegyver a tested része. Aiza, egy valódi harcost nem a mozdulatainak száma, hanem a pontossága, a türelme és a pontossága határoz meg. Ezt meg kell értened. – majd némi hatásszünet után folytatta, kezeiben eközben lassan forgatni kezdte a kardokat.
- Szóval. Ha képes vagy egyetlen karddal halálos sebet ejteni az ellenfeleden, akkor két karddal is meg fogsz birkózni. Számos előnye és hátránya van a két stílusnak. Az elsőben az egyetlen fegyvert védekezésre használod fel, s csak akkor csapsz le, mikor elég közel jutottál ellenedhez. A kétkezes kardforgatás előnye, hogy egyszerre két karddal is operálhatsz, ezáltal amíg az egyikkel védekezel, addig a másikkal könnyedén támadhatsz. Hátránya pont ebből adódóan az osztott figyelem. Nem vagy képes egységesen koncentrálni mind a két irányba, amelyre forgatod a kardod. Azonban épp ezért vagyunk itt. Hogy megtanulj osztottan figyelni a környezetedre. Most pedig, támadj, Okisha! – emelte maga elé bal fapengéjét, míg jobbját háta mögé emelte, s várta a fiú támadását.
Aiza első rohama, bár hurrikánszerűen indult, Nemui hamar meglátta a tátongó foltot a folyamatosan cikázó fabotok között, s egyetlen ütéssel, hátralökte a chunnint.
- Nem azt mondtam, hogy két karddal nem kell védekezni, hanem hogy összehangoltan kell alkalmazni a támadással. Támadj újra – utasította ismét, majd felvette az előző pozícióját. Aiza újabb támadása azonban elakadt, ugyanis a chunnin tétovázott némiképp mestere elé érve, várva a megfelelő pillanatot, figyelvén a két kard mozgását. Mestere direkt zavarta össze a fiút, s két ellenkező ritmusban kezdte forgatni kardjait, majd hirtelen támadt rá egyenletes ritmusban a fiúra, ki ismét a hátsójára érkezett.
- Ha sokat tétovázol, elveszted a támadói szerepet. Nem állhatsz meg ellenfeled előtt. Számolni kell az összes lehetséges mozdulatával, s aszerint kell megtervezned a támadást. Mivel két eszköz van a kezemben, több lehetőségem van a védekezésre, és a visszatámadásra, azonban ezek az esélyek neked is megvannak ezáltal. Támadj!
A chunnin két lépéssel senseie előtt bal irányba ugrott ki, majd megpróbálta elkaszálni a lábát. Nemui maga elé szúrta a kardot, hogy megakaszthassa a kaszáló ütést, mire Aiza, még lendületében, a leszúrt katana tetejére taposott jobbjával, majd megemelkedve bevitt egy térdelést az érkező balossal. Nemui hátrarepült, majd megakasztva magát megmaradt katanájával, lelassította a hátrasiklását. Szeme alatt a bőr igen csak feldagadt, s lüktetni kezdett, mikor felnézett, s látta, ahogy Aiza rohamozza meg, két kardjával egységesen kaszálva el mesterét. A támadás meglepte a nagy fegyverekhez szokott férfit, így nem volt képes a chunnint legyűrni, vagy talán úgy érezte, itt az idő egy kis sikerélményhez, s testével jó néhány métert gurulva oldalra a falban állt meg. Nemui teste mintha repedezni kezdett volna. Majd végül darabokra törve, földdé vált.
- Nem is rossz. Azonban kétszer nem játszod el, Okisha. – szólt a mester egy ismeretlen forrásból, Aiza ugyanis egyszerre hallotta Nemui hangját a szélrózsa minden irányából, végül háta mögül lépteket hallva, elfordult, s meglátta az újabb rohamozó férfit. Nemui erőteljes kaszálással indult, mire Aiza oldalasan kilépve, köszönhetően a fuuton és sima chakrajának állandó forgatására, elkerülhette a csapást. A dőlésből visszatérő, s lendületet szerző fiú pedig baljával csapott mesterének elhaladó kezére, mely némiképp megállt, s megfordult, ekkor érkezett a fentről lefelé érkező jobbos vágás a mester gerincvonalán keresztül. A mester teste szintén földdarabokra hullva esett a földre. Aiza mögül ekkor két teste nőtt ki, majd egymás után ütöttek a fiú hátára. A chunnin erőteljesen zuhant a földre. Nehezen lihegve ült fel, azonban hamar rá kellett eszmélnie, mestere még egyáltalán nem rendelt el pihenőt. Felpattanva a földről, pontosabban hátragurulva, a katanákat a földbe szúrva, fellökte magát, s lendületéből elsodorta az első bunshin fejét. A második kissé lemaradva, elhajolt az érkező fapenge elől. Azonban a hajolással pontosan abba az irányba indult, ahogy a chunnin számította, s megtámaszkodva a kardon ismételten arcon térdelt egy klónt.
- Mégis sikerült kétszer. Ezért kapsz most egy kis pihenőt. Addig ismertetem a következő feladatot. Egyetlen ellenfeled lesz csupán. A feladatod, hogy a levegőbe juttasd valamilyen módon, ez lehet pusztakezes, térdes vagy kard általi csapás. A lényeg, hogy a levegőbe kell juttatnod ellenfeled, hogy teljesen elveszítse a koordinációját. Ha ezt sikerült véghezvinned, akkor mögé ugorva, végezhetsz vele a levegőben, méghozzá a két kardot egyszerre használva. Összpontosítanod kell, s együtt kell mozognod a két kardoddal. Az időzítés pedig ugyanolyan lételeme a feladatodnak. Ha kivársz vagy elkésel, akkor ellenfeled visszanyerheti egyensúlyát.
Fél órával később Aiza felkelt, s az újabb bunshinnal szemben állva várta a támadást. Nemui klónja lassú léptekkel indult a chunnin felé. Ugyan a feladat elsőre Aizanak könnyűnek tűnt, rá kellett jönnie, az eddigi két sikere után alig maradt oly mozdulata, melyet ne figyelt volna meg alaposan a mester. Ide nem lesz elég a számolgatás, hanem komoly lépésekre kell elszánnia magát ahhoz, ha sikeresen meg akarja semlegesíteni a klónt.
- Aiza ne feledd, mit tanultál az elmúlt hetekben. Tested és kardod egyként mozogjon. A harmónia, a türelem és a pontosság pedig egységesen kell, hogy irányítsa a mozgásod.
Nemui vad rohammal indított az otogakurei felé. Ugyan egyetlen, hosszabb karddal fegyverezte fel ezúttal a mester, mégis, képes volt oly villámgyors és erőteljes csapásokat szórni, melyek elől épp, hogy el tudott hajolni a chunnin. Aiza emlékezett a széllel kevert mozgásra, melyet alkalmazott, s ezzel légiesebb, könnyebb mozgásba kezdhetett. Egy tucatnyi szúrást és vágást elkerülve várt, míg a két testmozgás eléri azt a pontot, mikor lecsaphat. Míg a mester egyre vadabb és határozott léptekkel haladt előre, addig Aiza könnyed léptekkel hajolt mindkét irányba, látszólag véletlenszerűen. A chunnin azonban pontosan tudta, merre is haladnak. Végül, mikor a mester lépett előbb, azonban keze még háta mögött helyezkedett, a lendületvételhez, Aiza kihasználva az alkalmat, két kezét hátraemelte, oldalas irányba. A mester szemei egymás után mérték fel a két pengét, hezitálva ezzel a csapással. Aiza elmosolyodott. Homlokpántjával két szeme között fejelte meg Nemuit, ki megilletődve dőlt ki egyensúlyából. Ekkor a visszatérő két karddal egyszerre nyársalt mellvértjébe, alulról felfelé, s ezzel a magasba taszította a férfit. Szerencsére a súlyokhoz való megszokásnak, hordásuk nélkül megmaradt az a chakrakoncentráció, mely kellett a nagyobb erők megmozgatásához, s ezáltal súlyok nélkül is képes nagyobb csapásokat véghez vinni. Úgy tűnt, a kínzásszerű edzéseknek hamarosan, megérik gyümölcse. Ám ne rohanjunk még előre.
Mire Aiza lendületet vett volna, hogy mestere után ugorjon, Nemui hangját hallotta a levegőben.
- Túl lassú. Már utána kellett volna ugranod. Újra.
A lezuhanó klón darabjaiból újabb Nemui állt fel a chunninnal szemben, s óvatosabb, koncentráltabb támadásokkal próbálta megsebezni Aizat. Az Okisha nehezen találta meg egyensúlyát, majd mire belejött, mestere sikeresen a sarokba szorította őt. Aiza nehezen bújt ki a csapások elől, ám egy bukfenc és némi gurulásnak köszönhetően kitért a csapdából. Megtalálva ismét a testsúlyát, támadásba lendült, s hol az egyik, hol a másik oldalát támadta a férfinak. Próbálta kihasználni a fegyverek számából adódó előnyt, ő képes egyszerre két irányból támadni, míg Nemui csak az egyik irányba védekezhet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy teljesen védtelen, csupán hogy sebezhetőbb. Nem szúrhatta el, elvégre Nemui így sem hagyott sok időt a számára, s nem fog direkt rést adni védelmén. Nemui immáron háromszor szenvedte el majdhogy nem ugyanazt, félő, hogy többször nem lesz rá képes a chunnin. Vagy mégis?
Aiza jobbjával egy íveltebb csapást indít jobbról, melyet a mester oldalasan hárít. Ekkor az érkező bal lábával rúgást szimulálva, magára vonja mesterének figyelmét, ki kaszáló mozdulattal próbálja meg levágni a chunnin lábát a fából készült pengével. Azonban Aiza még épp időben akasztja meg a lábát, s helyezi testsúlyát rá. A láb előtt alig tíz centivel siklik el a penge, majd a lendületét elvesztő férfi végignézi, ahogy az alulról érkező bal penge végighasít vértezetén, s a magasba repíti. Aiza pedig chakrat koncentrálva immáron a támaszkodó bal lábába, felugrik , s egyenesen ellenfelének vakfoltjába haladva beelőzi. Lassan fordul meg, hogy két kardjával egyszerre üthesse a földbe a mestert. Nemui azonban észlelte Aiza mozgását, s ha tökéletesen nem is, de megakasztani képes volt a támadást. Ugyan Aiza ezután talpával erőset taposott a mellkasába, mely a földbe taszította a férfit. Aiza pedig két fakardját átszúrva, s beledöfve ezzel a földbe a klón testét, érkezett le. Mégsem ez volt a feladata. Ismételten habozott.
Másnap a délutáni órák második felében jártunk, mikor is Aiza végre sikeresen alkalmazni tudta a két kard felváltott támadását a levegőben, miután képes volt a napon hetedjére a levegőbe vágnia egy klónt. Nemuit lenyűgözte a chunnin találékonysága, s ugyanazon trükkök felváltott használata. Sohasem tudta, mikor fog valóban végtagjával támadni, s mikor használja csupán csalinak. A súlypontját elvesztő klón felfelé igyekezett, mikor Aiza megjelent mögötte. Bal oldaláról meglátta a pengét, valódi fémpengét, ahogy megcsillan a napban. Ugyan a klón testét nem tudta forgatni, a kardjával megakaszthatta a támadást. Mikor a két penge összeakadt, Aiza lendületet véve, ellökte magát, s fordulni kezdett, a neki háttal szálló férfira pedig lecsapott másik kardjával. Pengéjével erőset vágott a kardot tartó kéz vállába, majd ezzel elérte, hogy az végleg elengedje fegyverét, ezzel szabad utat adva a támasztó karjának. A két kézzel együttesen vágott az így is megsebesült hátú férfiba, s ezzel eldöntötte kettejük harcát. Nemui a földre zuhant, majd szétesett klónja nem épült ismételten fel. Aiza elegánsan érkezett földre, majd megpörgetve kardjait, eltette őket a megfelelő helyükre.
- Remek. Igen csak sajátos megoldásokat leshettem el tőled Aiza. Holnap reggel itt találkozunk, s folytatjuk az edzésed. Mára ennyi. Pihenhet, katona – hajtott fejet előbb a chunnin, majd válaszul mestere.

- Azóta folyamatosan gyakorlom az ellenség meglepését, s a lehetőségek variálását. Egy kiszámíthatatlan harcos nem minden esetben szétszórt is. Attól, hogy valaki nem rendszerint teszi, azt amit, még nem azt jelenti, hogy nincs meg a tökéletes egyensúlya és előrelátása. Én magam ily képzésekben részesültem. S hogy ezután mi jött
- Mi, mester? – tette fel kérdését Youhei. A körülötte állókat látszólag érdekelte a történet további részlete, néhányuk pedig igen csak elgondolkodott, vajon a rajtuk alkalmazott, szinte kegyetlennek tűnő edzéstervezet, az elmesélteket alapul véve is holmi délutáni alvásnak felelhet meg. S talán két kezüket összetehetik, hogy nem Otogakure egy véreskezű tábornokát sorolták be közéjük. Bármi is történjen ezután a kaland után, Aiza úgy érezte, a csapat kezdte elfogadni őt vezetőnek, s a legtöbben kezdtek belenyugodni az otogakurei vaskezű fegyelmezettségéhez. Az, hogy mi várhat még rájuk a következő napokban? Nos, azt csak a sors tudhatja. 


vásárolt 6 Tanto 6x2000= -12.000
Eladott Fumma shuriken ára +3000


A hozzászólást Okisha Aiza összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 09 2016, 23:09-kor.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Okt. 23 2016, 19:18

Szeptember 5? Ehh, az azért nem most volt. Legközelebb, ha már 3 hétig nem tekint rá senki nyugodtan szólj nekem és én ezer és egy örömmel átfutom(bár addigra már le kéne lennie ellenőrizve). Ezúton is elnézést a staff nevében... Na de lássuk is! 

Mivel egy A rangú jutsura adtad a B rangú fejed egy dolgot már kezdésként muszáj felírni, mégpedig azt, hogy melyik mesélő engedélyezte a tanulásodat, révén, hogy engedélyköteles az efféle repertoárgyarapítás. Miután ez megvan, ki kéne pótolni az irományt legalább másfélszer ennyivel. Ennek azaz oka, hogy így is alsó hangon súrolja a minimum 1200 szót(igazából nem éri el, noha épphogy csak), meg a nagyobb rangú tanulásokhoz mindig többet és jobbat kell írni. Ezen felül, ha ez egy egyszerűnek is tűnő A rangú technika, attól még A rangú technika és kifejezetten halálos. Egy B rangú chuunin nem fogja másfél óra plusz 4 perc alatt elsajátítani, akármennyire is prő a hadonászásban, főleg úgy, hogy alapjáraton oda-vissza locsolja magából az izzadságot. 

Ezeket félretéve már anno is tekintgettem a karaktered felé, és kifejezetten tetszik a környezetére való reagálása, a személyisége és a harci stílusa. Kevéske a kardforgató manapság, hát még az Otogakurei.

Amint eszközölted a hibákat suhints meg egy PM-el és újból átfutok rajta.


Sok sikert! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Nov. 09 2016, 23:12

Editelve, remélem, megfelelő a mennyiség és a minőség. Még egyszer elnézést az előző "postélményhez" ^^
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Nov. 11 2016, 23:43

Így már természetesen megfelel!

Kisebb elírásoktól eltekintve egy nagyon kis patent leírást tártál a nagy közönség elé. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy mennyire tetszik a karakter jelleme és háttértörténete, a faluhoz való kötődöttsége és elszántsága.

+ 7 Ch és +5 Tjp üti a nemes páncélzatodat.

Apropó a ryot ne felejtsd el levonni.

Csak így tovább! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Nov. 28 2016, 14:34

Suiton: Suimenka Dou no Jutsu

Ez egy vízhasználók által általában jól ismert kiegészítő technika. A kézjelek után a fejüket egy szinte alig látható vízburokkal veszik körül, így képesek lesznek a víz alatt is lélegezni, és a vízalatti harcban komoly előnyre tehetnek szert.

Magyar név: Víz Elem – Vízalatti Mozgás Technika
Típus: Kiegészítő
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Ökör, Nyúl, Tigris
Chakraszint: 170
Használói: Tenzo, Uchiha Itachi, Kisame Hoshigaki, Kakashi Hatake, Kamizuki Izumo




Csend és sötétség honolt az aprócska faluban. Az alig három utcából álló apró helység szolgált otthonául egy tucatnyi bandita és négy konohai shinobi számára. Aiza egy teljes napig figyelte őket a falut körülvevő erdőség lombjaiból. A behatolók számos alkalommal rontottak be a határmenti birtokokra, s szabotálták a földeken dolgozók munkáit. Az Otokage elrendelte a telepek, és a gerillacsoportok felszámolását. Nem engedhették meg, hogy az ellenség a saját területein belül veszélyeztesse a munkások életét, s az élelmiszer utánpótlásának elvágását. Sajnálatos módon az ellenség túlságosan is óvatos volt, ezáltal képesek voltak több ilyen állást elfoglalni, s várva a tökéletes időpontra, megkezdték a dolgukat. Az Otokage túlságosan is későn értesült a csoportok létezéséről. Gyors és tökéletes végrehajtást követelve, elindította a hazai területeken tartózkodó shinobiainak egy képzettebb rétegét. Három napnyi kutatás után pedig hős chunninunk, rátalált az egyik ellenséges támaszpontra. Napkeltétől napnyugtáig figyelte a lakók életét, a felszerelésüket, s mindent, ami szükséges információként szolgálhatott.
A chunnin által megvizsgált település sokkalta inkább volt martalóc csoport, mint egységes haderő. Ruházatuk és felszereltségükből feltételezhetően chunninok lehetnek, ám igénytelenségük mindenképp alacsonyabb szintet tükrözött. Elhanyagolt ruházatuk nem vallott megfontolt és képzett harcosra. A délutáni órákban szembesült az otogakurei, hogy a gerillacsapat foglyokat is tart a falakon belül. A látott szituációk és hallott mondatok alapján nőket. Aiza nem várhatott túlságosan sokáig, az éjszaka eljövetelével neki is akcióba kell lendülnie. Nem engedheti, hogy ez a tanya túlságosan is sok ideig fennmaradhasson dicső országának határain belül.
Aiza behatolt a faluba, majd a házak falainak támaszkodva, megkezdte lassúnak ígérkező behatolását. Épp egy utca sarkához ért nesztelen mozgása alatt, amikor léptek hangjára lett figyelmes. A ház mögül ketten érkeztek a chunnin utcájának kereszteződésébe. Az egyikük csuklott egyet, majd miután elérték a kanyarodó járat területét, az egyikük elesett.
Részeges szavaival káromolta az isteneket, s fájlalta a bevert lábát. A férfi feltápászkodott nagy nehezen, ám a gravitáció nagy ellenség, így ismét a földbe döngölte a férfit. A fickó megtámaszkodva könyökén, felnézett. Majd észrevette, ahogy társa megdermedten áll előtte. A nyakán hosszú csík keletkezett, végül a feje leesett, egyenesen a megfordult férfi ölébe. A test végül eldőlt, rá a részeg társra. A rémülettől elforduló, földön fekvő alak ekkor némiképp elfordulva, egy hatalmas csizmát vél felfedezni, amely a magasból egyenesen az arcába csapódik, s nekipasszírozza a macskaköves utca felszínére. A chunnin gyorsan eltakarítva a nyomokat, a foglyok szállása felé indult, mikor hangot hallott a háta mögül. Mikor megfordult, kezeit egy-egy, vízből álló kötél ragadta meg, kifeszítve egész testét.
- Hát igaza beszélnek. Az otokage kiszimatolta a rejtekünket, és máris ránk küldte a kopóit. – szól az egyik konohai, miközben egyre közelebb lép Aizahoz. Az otogakurei hallgatott.
- Hol vannak a társaid? Ők is bejutottak? Van egyáltalán bárki is, akit érdekel a te szaros életed? Tudsz egyáltalán beszélni?! – hangja egyre dühösebbé vált, mikor szemlátomást az otogakurei semlegességét és nemtörődömségének maszkján hordva, rezzenéstelenül arccal maradt néma.
- Jól van, otogakurei…úgy tűnik, tényleg kemény fából faragtak titeket. meglátjuk, meddig húzod.
- Uram! – rohan az egyik martalóc a helyszín felé. – Megtaláltuk Mao-ék testét. Őt lefejezték, míg Takaonak a tarlóját nyitották fel.
- Te szarházi! – kiáltott a chunnin felé – Megkeserülöd azt is, hogy a világra nemzett az elkorcsosult anyád. Az ő halálukért szenvedni fogsz. És a halált kívánni.
Aizatól elvéve minden fegyverét, egy cellába ültették, pontosabban egy szobába, melynek egyetlen ajtaját valamiféle pecséttel erősítettek meg. Néhány órányi raboskodás után benyitottak, s ketten megragadva a megkötözött fiút, egy másik terembe hurcolták. Egy asztalszerűségre fektették, méghozzá a hasára. A fejrészén nagy lyuk tátongott a falapon, melyben jól láthatóan egy tároló volt alulról hozzárögzítve, benne vízzel. A hátán megkötözött fiú fejét megragadták, s erősen a vízbe nyomták. Talán tizenöt, vagy húsz másodpercen át tartották leszorítva, majd miután a fiú nagy lélegzeteket véve, képes volt felemelni a fejet, visszatuszkolták. Jó néhányszor megfürdették őt, majd a konohai ismét közelebb lépett, s feltette ismételten kérdéseit. Aiza azonban töretlenül állta a megmérettetéseket. Ahogy eddig is. Hihetetlen kitartásának köszönhetően számos alkalommal került már ehhez hasonló helyzetbe, s mindig ki tudta magát vágni. Most sem lehet másként. Miután a konohai rájött, hogy csak megölné a fiút, aki fontos információkat hallgat el, így félbeszakította a vallatást, majd visszadobva a fiút a cellájába. Aiza összeszedve minden lelkierejét, próbált pihenni és felkészülni a következő vallatásra. Be kellett látnia, sokáig nem húzhatja a víz alatt, s előbb vagy utóbb, el fog jutni egy olyan pontra, hogy árulóvá váljon. Ki kell találnia valamit, hogy túlélhesse ezeket a vallatásokat. Ha nem beszél, egy idő után a konohai megunja, és valóban kivégzi a chunnint. Aizanak ekkor eszébe jutott a pillanat, mikor feloldódott benne a suiton chakraja. Mestere képes volt a heves esőt eltaszítani teste felületéről, s ily módon manipulálva a vizet, nem ázott meg a szakadó eső közepette sem. Aiza továbbgondolta a működési elvét, s elmerengett azon, mi lenne, ha egyfajta burkot képezne szája köré, melybe nem hatolna bele a víz. Egy szinte láthatatlan maszkot, mely életben tartaná őt a víz alatt, ezzel helyzeti előnyre tehetne szert, mikor ellenfelei halottnak nyilvánítják.
Aiza hozzá is látott elméletének megvalósításához, s ugyan a teremben nem volt megfelelő mennyiségű víz, hála az Ég és Víz Konvergenciának, a levegőből képes volt kinyerni épp annyit, amennyivel megalapozhatja a technikát. Mély levegőt fújt a kezei között lévő apró gömbbe, majd azt összevegyítve a suiton chakrajával, egy vékony lufiszerű gömböt formázott szája köré. A chakrajának tetsén kívüli formázásával lassan alkotta meg szája körül a rásimuló aurát Az apró léggömb szétpukkant, ezzel újabb próbálkozásra kényszerítve a fiút. Mivel nem volt számára megfelelő gyakorlati segédeszköz, jelen esetben egy vízzel teli vödör, így érzéseire és képzettségeinek erejére hagyatkozva, megpróbálta vödörnyi víz nélkül megalkotni a buborékmaszk strapabírását. Ahogy egyre több ideig koncentrált, úgy terjesztette ki a szájából a gömböt, s vette körbe felsebzett ajkait. A chakrajával igen jól bánó fiú lassan, de biztosan kezdte el befedni arcát. A vízből álló burok ugyan sokszor megállt, a chunnin kitartásának köszönhetően sohasem vesztette el a kontrollt, és a kapcsolatot. Lassan terjedt szét állkapcsának mentén a burok, s vette körül, egy órányi meditáció alatt az orráig a fél arcát. A méretet sikerült megtalálnia, most következhetett a burok szilárdságának megedzése. Az eddig szinte selyem vékony aura megvastagodni látszott, ahogy egyre láthatóbb, kékes színben kezdett a maszk pompázni. Mialatt erősítette a burkot, úgy kezdte el lassan locsolni a feloldott suitonchakraból a fejét. El akarta érni, hogy a víz nem juthasson át az álarcon. Bár közel sem oly előnyös ez a módszer, mint amit a merüléskor fog tapasztalni, mégis, viszonyítási alapoknak talán épp megfelelnek. Kellő chakra belepumpálásával, folyamatosan szilárdította meg a gömböt.
Ahogy a harmadik óra is eltelt, két őr rontott be ismételten a terembe, s rángatták elő Aizat, aki épp a földön ülve, kezeit a szája elé tartva inni próbált egy láthatatlan csapból.
- Hát csak nem szomjazol? Gyere, megyünk inni – mosolyodott el az egyikük, majd ismét az asztalra fektetve a fiút, fejét belepasszírozták a vízbe. A chunnin tudta, hogy amíg nem közöl tényleges információkat társairól, addig a víz alatt töltött idő csak hosszabb lesz, míg végül meg nem unják a várakozást. S elfogadva, hogy egy otogakureit nem lehet megtörni, megölik a büszkeségével együttesen. Aiza ugyan az első merülések során nem volt képes tökéletesen megalkotni a burkot, a hirtelen becsapódás következtében nem volt képes oly mértékben kifújni a levegőt, s koncentrálni a chakraját, így az első alkalmakkor a felszakadt burokba betörő vízzel megtelt néhányszor a szája. A harmadik merülésnél úgy tűnt, képes végre egy parányi gömböt formálni szájából, s két kisebb levegőt véve, kihúzni a több, mint fél perces víz alatt tartást.
- Utoljára kérdezem, otogakurei! Hol vannak a társaid?
Aiza közömbös arca figyelt vissza a shinobira, szeme sarka sem rezzent a kérdéstől, mely igen csak felpaprikázta a konohai harcost.
- Hát legyen. Ha nincs semmi, amit megoszthatnál velünk, akkor nincs többé szükség rád. – majd bólintott, s a leszorító férfi megragadta a fejet, és beletolta, szinte a nyakáig az edénybe. Aiza rángatózott, kapálózni próbált, miközben buborékok százai törtek elő a víz felszínén. Majd végül a mozgása gyengülni kezdett, s végül teljesen elernyedt.
A konohai elengedte a testet, majd odébb lépett. A bennlévők egy része kisétált a teremből a főnökük parancsára, s megkezdték a járőrök létszámát megduplázni. A konohaiak féltek az esetleges támadástól. Nem hitték, hogy ez a kölyök egyedül talált rájuk, s rontott be a táborba. Azonban a vízben fekvő fiú pont így tett. Miközben a buborékok eltakarták fejét, szája köré halovány burkot képzett, mely a víz alatt szinte észrevehetetlen, s ebben lélegezve, a lehető legminimálisabb jelével, várt a megfelelő pillanatra. A merülésekből való felemelések alatt megvizsgálta a terem adta lehetőségeit, és elkobzott fegyvereinek helyzetét is. Kardjai néhány méterre hevertek egy nagyobb faasztalon. Egy egészfalas szekrény állt az asztal mögött, mely párhuzamosan volt elhelyezve Aiza asztalával. Feje irányába az ajtó, míg lábai felé egy ablakot látott. Míg a férfi faggatta, volt ideje alaposan átvizsgálni és felmérni a távolságokat a két asztal, valamint a kijáratok között, s a benntartózkodó személyek helyzetét is. Mikor az öt fős társaság két ajtónállójától megvált, a konohai vezető a holttest eltűntetését parancsolta. A másik két férfi, a cipekedők, lassan indultak el Aiza holtteste felé. Alig egy méterre lehettek, mikor a fiú hátrakötözött kézfeje megremegett. Az egyik bandita megállt, míg a másik ügyet sem vetve akart továbblépni. Majd végül ő is megállt. Szemei kitágultak, majd vékony, vörös folyadék kezdett el folyni szája szélén. Ekkor érezte meg a szúró érzés, mely hátának fertályáról érkezett. Kezei lassan nyúltak a fájó pont fleé, majd megérezte egy tanto markolatának kidudorodását. Értetlenül fordult társa elé. Aiza pedig ekkor nyitotta ki a szemét.
A kapálózások következtében képes volt meglazítani oly mértékben a kötelet a kezén, hogy képes lehessen kiszabadítani kezeit, ám ehhez szintén a megfelelő időre várva, most leoldva csuklójáról a kötelet, az elforduló férfi felé egyenesedik. Végül a hátából kilógó kardra markol, talpát nekitámasztva a hátának, letolja a pengéről a testet, s gyors fordulattal szeli át a másik férfi nyakát. A konohai vezér csak ekkor kapcsol, ám mire a fiú elé ugrohatott volna, az a szél elem segítségével megannyi fegyverét visszatéríti a kezei ügyébe. Hat katana lebeg a fiúhoz, majd kezdenek nyolcasokban kavarogni a chunnin körül. Aiza egyre közelebb lép, a kezében lévő tantoval pedig döfő mozdulatot tesz. A konohai ugyan kitért a szúrás elől, a folyamatosan forgó és érkező pengék sorra sebesítették őt, míg végül megannyi vágást hagyva a testén, engedi holtan a földre esni. A zárt terem és a meglepetésszerű támadás, valamint a sarokba szorítás meghozta gyümölcsét a chunnin saját technikájának sikeréhez.
Aiza lassan nyitotta ki az ajtót, majd végigosonva a folyosón, kijutott az épületből. Mire az utcára ért, hallotta, ahogy a megmaradt katonák a bejárat felé igyekeznek. Megérkezett hát az erősítés. hatalmas üvöltések közepette próbálták feltartóztatni az otogakurei eliteket a banditák, hamar megcsonkított testükből kiszökő vérrel festették újra a falu kapuját. Aiza ez idő alatt kiszabadította a fogságba ejtett három nőt, majd a bejárat felé igyekezve, kijuttatta őket.
 

Aiza a küldetést követően a városi fürdőbe indult, hogy kimoshassa elfáradt és meggyötört izmait, valamint, hogy rendes közegben is kitapasztalhassa a technika nyitját. Ugyan sikerült alapjaiban megtanulnia a víz alatt lélegezni, ám érdekelte a technika határa. A fürdőben egy mélyebb medencét választva megalkotta a maszkot, s alábbmerült. A maszkba fektetett chakranak köszönhetően közel tizenegy percig bírta a meglétet. További chakraval felerősítve a burkot, s egyidejűleg kiterjesztve az egész arci részre, ezt az időt harminc perce volt képes kitolni. Ugyan nem érezte oly nagy szükségét az órákig való lennmaradásnak, inkább a gyors maszk felhúzására törekedett, ha netalán legközelebb ismét csapdába esne. Márpedig a chunnin gyakran játssza a hős csali szerepét. Kitartásával kellő ember figyelmét magára tudja vonni, ezzel időt adva csapatának a végső tervek megalkotásában. Nem ez volt az első alkalom, hogy AIza élő csalétek szerepét töltötte be, s tudja jól, nem is tartozott az utolsók köré. Legközelebb azonban, egy kínzási módszerrel kevesebb lehetősége lesz ellenfelének. 


//Sajnos rövidre sikeredett, de nem a búvárkodásra összpontosított, hanem csupán a légzésre. A technika kiegészítő jelleggel lesz csupán az egyik saját technikája során, így a víz alatti mozgás és harc ott lesz nagyobb terjedelemben megírva//
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Dec. 04 2016, 11:44

Az irományod olvasása közben hevesen bólogattam. Mit tehetnék, nagyon tetszik az, amikor a kényszer tanítja a shinobikat.

+ 6 Ch és a városi fürdő vize üti fáradt izmaidat.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Okisha Aiza on Szomb. Márc. 25 2017, 01:01

Tanulandó saját jutsu neve:
In'eito
Az Issen nevezetű technika továbbfejlesztett változata. Itt a használó hihetetlen sebességgel temérdek vágást intéz maga előtt, a szálló árnypengék ekkor egy hálóformájú chakratömeget alkotnak, amelyek áthatolnak szinte mindenen, felszeletelve azt, ami az útjába kerül. Szinte lehetetlen kitérni előle, alkalmazható személyek ellen, illetve tárgyak, ajtók, falak megsemmisítéséhez is.
Magyar név: Árnyháló
Típus: Kenjutsu/Támadó
Szint: B
Chakra: 400
Megkötés: Issen megléte
Időbeli elhelyezés: Képzésről való hazatérés alatt

A három kocsis konvoj lassan haladt Takigakure határa felé. A kocsikban helyet foglaló shinobik közel fél napja indultak meg a Föld országának egy megerősített Határmenti védelmi táborából. A Nemzetek és a Víz szövetsége úgy érezte, szükséges egy újabb képzés tartaniuk, ezúttal talán a legnagyobb állam hazájában. A képzés nem csupán az egyéni fejlesztésekre voltak kiélezve, hanem az országok közötti szövetségek még mélyebben való kiaknázására. S bár Otogakure még a saját szövetségein belül is felhívta magára a figyelmet, szinte kézzel fogható volt a feszültség, ami a szövetségen belül alakult ki. Egyre többen támadtak rá a csapatra, miközben oly vádakkal illették, mely szerint Kabuto, a Nidaime Otokage felrúgta a szövetség alapjait, s elárulta a Víz szövetségét. Aiza kétellte az állítás igazságát, ám ha még így is lett volna, s a vádaknak valós alapjuk lehetett volna, akkor is meg volt győződve arról, hogy a vezetőség tudja jól, mit csinál, s aszerint jár el. Talán egy olyan szövetségesre gyakorolt hatást, mely nem is biztos, hogy beleillik a szövetségbe. Aiza járt már az emlegetett Hold országában. Gyönyörű szigetország a világ másik felén, turistaparadicsom, s talán a világon a legszebb kikötőjével rendelkező falu. Mégis…mi célja lehetett volna Kabuto-samanak megtámadnia egy ilyen távolra eső és szinte már jelentéktelen befolyással bíró nemzetet?
Aiza ugyan túltette már a táborban is magát az őt érő sértegetéseken, mégis, néhány kérdés berögzült az agyába. Vajon Orochimaru-sama visszatérése mennyire fogja majd megváltoztatni Otogakure életét? Mióta a világ halottnak hiszi a Fehér Kígyót, Kabuto vette át az irányítást. Ugyan Kabuto-sama ereje megkérdőjelezhetetlen, sőt, vannak akik azt beszélik, képes volt még magán Orochimarun is túlteljesítenie a képességeit illetően. Ezt a chunnin nehezen tudta elhinni, annak ellenére, hogy egyiküket sem látta még igazán komoly harcban. Mégis, valahol mélyen hitt abban, hogy Kabuto-sama sohasem lesz oly erős és tekintélyt parancsoló, mint Orochimaru mester. Kabuto több társát is megjelölt már az átokbilloggal, olyanokat, akik talán rá sem érdemeltek a tisztségre, mégis hatalomhoz juttatta őket. Egyre több külsős nemzetbéli shinobi és vándorcsoportok érkeznek az országba, legtöbbjük titkos megbeszéléseket vagy kereskedést folytatnak az országgal. Ugyan az ország legfőbb bevételi forrása a rizsből adódik, így kis nemzetként rá van szorulva a nagyobbakra, mégsem értette Aiza ezen lépéseket az ország politikájában.
Amíg a fiatal kardforgató a sötétített kocsiban ülve elmélkedett hazájának politikai kérdéseivel, a konvoj elért Takigakure határára. Ugyan azt az utat szemlélték ki, amelyen idefele is érkeztek. A lehető legdélebbi térségen átívelő, kereskedelmi úton. Ugyan az útvonal több helyen is megközelít egy-egy határtábort, a vele párhuzamosan futó főút, mely a Fű és a Tűz országába vezet, sokkalta nagyobb ellenőrzést vont maga után. Ugyanúgy, ahogy az ország nyugati vonulatán, a Föld országának főbb útjait figyelve.
A hatalmas erdőkkel benőtt ország déli szekciójában haladva, a kocsisok hirtelen körbetekintettek, s némiképp lelassultak. A kocsik tetején ülők egyike lótuszülésben helyezkedve koncentrálta folyamatosan a chakrat, kiterjesztve környezetükre. Megérezte az idegen chakra közelségét, s megállítatta a kocsikat.
- Készüljetek, gyorsan jönnek. – szólt a konvojoknak, mire a bennük helyet foglaló shinobik mostanra kiugrottak belőlük, s körbevették a három kocsit. A hatalmas fákról kunaiok hada zúdult a másfél tucatnyi otogakurei felé. Néhányuk testébe több kunai szúródott, s ezzel azonnal a földre kényszerítette őket. Aiza és megmaradt társaik fegyvert ragadtak, s megpróbálták hárítani a kunaizáport. A fegyverek egymásnak ütköző csattanó zsivaja zúdult végig az erdőben. Majd néhány kunai a hátsó kocsit elérte, s a rájuk aggasztott címkékkel lángokba borította a kocsit. Hatalmas robbanás szórta szét a csapatot, akikre immáron rárontott az ellenség. A füstölgő kocsitól eltávolodó otogakureiek alakzata megbomlott, s a fákról ugráló shinobik megkezdték az ellenség felmorzsolását. Takigakurei fejpántot és arcot takaró fekete kendőt viseltek. Talán húszan is lehettek a Vízesés shinobiai, azaz kétszeres túlerőben. Az otogakureiek elhagyva a karavánt zártak ismét össze, s próbáltak egységesen mozogni. A túlerővel szemben nem mehettek nyíltan, így megkezdődött a hajtóvadászat. Az otogakurei shinobik hármas csoportokra válva indultak az erdővel borított völgy szélességében, remélve, hogy lerázhatják a csapatokat. A négy csapat sebesen vágott neki az erdőknek, s a fákon haladva folytatták útjukat, nyakukban a takigakureiekkel.
Aiza csapata az ágakon ugrálva futott, mikor az egyik társuk leesett a földre. Hátából néhány kunai állt ki, melyet az üldözők hajítottak. Az öt shinobi vadul üldözte a két otogakureit, mikor a két hangfalusi megfordult, s tenyereiket maguk elé emelve, egyszerre mondták ki a technikájuk nevét.
- Zankuuha! – a tenyerekből kitörő chakralöketek kellőképp meglepték a legközelebb állókat, s hármójukat szinte azonnal a mélybe taszítottak. Hallották, ahogy testük egyesével csapódik neki a vaskos ágaknak, majd végül a földnek. Most pedig, hogy a létszámot tekintve kiegyenlítettek, nagyobb bátorsággal vehették fel a közelharci versenyt. Aiza kardot rántott, míg tása kézpecsétek formázása után tűzlövedékeket lőtt a kiszemelt ellenfele irányába. Aiza a fákon ugrálva, a shunshint alkalmazva közelítette meg ellenfelét, majd kardja segítségével számos, szemmel alig követhető csapást mért a takigakurei testére. Miután likvidálták az üldözőiket, tovább haladtak, a mester által megadott pont felé.
Már az oda úton számolt a csapat vezetője egy esetleges takigakurei orvtámadással, ezért is jelölt ki különböző helyszíneket a völgyben, hogy ha támadásra kerülne sor, szétválva érjék el a pontokat. Nem olyan messze tőlük hallatszódott egy nagyobb erejű robbanás, mely egyértelműen harcra utal. Aizaék azonban nem indultak el a másik csapat megsegítésére, hanem a legközelebbi pont irányába haladtak tovább.
Az ismeretlen erdőben haladva újabb robbanások és csatakiáltások, halálhörgések hangja kísérte őket, míg el nem értek a völgy egy kanyarulatába. Ez a kanyar a legközelebbi találkozópont. A völgy falán húzódó negyedik szirtre érve pihent meg végül a két shinobi. Talán fél órát ülhettek, mikor a völgy, fákkal ritkásabban benőtt ösvényén pillantották meg két másik társukat. Az otogakureik egyike könnyebb sérülést szerzett, ám ha nem fertőtlenítik le a sebét, akkor idővel csak lassítani fogja őket, s így is úgyis, halálra lesz ítélve. Újabb fél óra telt el, ez idő alatt összesen három társuk jelent még meg, így heten folytatták az útjukat a határ mentén. A megmaradt otogakureiek két csapatra oszlottak, s amíg a két sebesült, valamint a szenzor és Aiza a szirteken haladt előre, addig másik három társuk a völgy ágain vágott át a következő pontig. A takigakureiek azonban ismét rátaláltak a hangbéliekre, s a szirteken lévőket célozták ezúttal meg. A szenzor elől halad, míg Aiza zárta a sort. A keskenyebb szirtek az ő harcmodorához passzoltak jobban, így ő maradt a védelmi vonalon, némileg lemaradva a többiektől. Összesen négy takigakurei futott mögöttük. A shinobik fegyvereket cipeltek magukkal, melyeket szinte egyszerre zúdítottak Aiza felé.
A chunninnak elemeznie is alig volt ideje saját helyzetét, annyit képes volt azonban szinte azonnal leszűrni, olyan technikával kell visszavágnia, ami nagy területet fed le, s képes megakasztani a lehető legtöbb eszközt. Két kardot is előhúzott, majd a először chakraval töltötte fel pengéit és a Rai Kougeki segítségével drasztikusan felgyorsította kezeinek mozgását. Három vágást ejtett egynek az ideje alatt, s ezt a szériát elismételte párszor. Ezzel képes volt kivédeni a fegyverek nagy részét, azonban ő cselekedni akart, mielőtt az eszközök elérték volna őt. Az Issen segítségével a chakraval feltöltött kardok vágásával több vékony, mégis borotvaéles chakrapengét indított. Ahogy kezei egymás után kezdeményezték a kard lendítését, úgy volt képes egyre több suhintásból pengét indítani. Az így létrejött pengék sebesen robogtak az ellenség felé. A nagy területet lefedő chakrepengék azonban nem voltak tökéletes irányítás alatt, még Aiza sem tudta teljesen koncentrálni az irányukat a gyors csapások következtében. Így a pengék egy része a távolba szállt, míg néhánya a falnak csapódott. Ám ez a hiba most talán még jobbra fordította a chunnin esélyeit, ugyanis a szikla falába ejtett vágások kisebb darabokat tördeltek le a hegy oldalából, mely magával sodorta az egyik takigakurei a mélybe. A száguldó kékes pengék pedig nemhogy visszaütötték, sőt, kettévágták a feléjük közelítő eszközöket, hanem magukkal sodorta a megmaradt három takigakureit is, testüket alaposan megsebesítve, s darabokra szelve. Aizanak sikerült kiiktatnia az üldözőket, s visszacsatlakozva a túlélőkhöz, a lehető leggyorsabb tempóban haladtak a Vízesés országán túli területekig.
Kocsik nélkül, fáradtan ért haza a hét megmaradt shinobi. A szállítóeszközök és az élelem, valamint a víz hiányában, s a harcok által kivett chakra miatt majdnem fél nap csúszással értek haza. A központi csatornarendszerben együttesen indultak a vezetőségi iroda felé, majd egyesével belépve várták, amíg az osztagparancsnok jelentést tett. Orochimaru nem vette jó néven a takigakurei támadást, ám örült, hogy a csapat nagy része túlélte az orvtámadást. Bekérve minden feljegyzett jelentést, pihenőre küldte a csapatot. Aizat azonban megállította a fehér kígyó az ajtóban.
- Aiza-kun…kukukuku. Ha jól látom, képességeid még mindig figyelemre méltóak. Az új osztagparancsnok is rólad készítette a legtöbb feljegyzést. Valóban te állítottad meg a takigakureieket, méghozzá egymagad? Hogyan? Látni akarom!
A Fehér kígyó felkelt székéből, majd Aiza kíséretében elhagyta az irodát, s a folyosólabirintus egy eddig ismeretlen járata felé vette az irányt. Bármerre is vezetett a folyosó, érezhetően lejtett a kikövezett és fáklyákkal kivilágított rész. Orochimaru egy ajtót nyitott ki, mely egy nagyobb, föld alatti terembe vezetett. Kezével előre engedte a fiút, majd becsukta háta mögött az ajtót.
Aiza besétált a sötét terembe, majd körbetekintett. A fáklyák száma kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kellőképp bevilágíthassa a termet. Annyit képes volt kivenni, hogy valamiféle küzdőtérre került, ugyanis a terem körül magas fal húzódott. A nézőtér egy kiépített pontján megjelent Orochimaru, majd kényelembe helyezve magát, útjának indította a műsort.
A teremben lámpák tucatjai villantak fel, bevilágítva az egész harcteret. Aizaval szemben három kapu állt, mindegyikük vastag vasrácsokkal zárva. Az egyik kapu nagy robajló hangon kezdett el emelkedni, utat adva ezzel az alagútból kisétáló négy shinobinak. Kezükben számos dobófegyver és tekercs volt. Aiza számára világos volt a feladat. Semlegesítenie kell minden támadást. Talán az osztagparancsnok azt az erős kombinált támadást is fejlegyezte, amit a szirten használt először a chunnin? Talán arra kíváncsi most Orochimaru.
A chunnin egy shunshinnal tért ki az első fegyvertömeg elől, miközben chakraját koncentrálni kezdte. Cikcakkos visszatérés után vette elő hihetetlen gyorsasággal két kardját a sokból, majd a Hien segítségével chakraval töltötte fel őket. A levegőbe intézett csapásokkal már hárította a második fegyverhullámot, s válaszul a lendületet megtartva, tucatnyi vágást intézett a levegőbe. Mintha szellemek ellen harcolna. A pengék felizzottak a kékes erőtől, majd egyre több, s egyre hosszabb élek jelentek meg a fiú előtt. A kékes chakrapengék sebesen száguldottak az ellenfelei felé. Ugyan az első jóval mellé mentek, a shinobik mellett elsuhanó, s a falba nagy kárt tevő pengék már csak erejük fitogtatásával is megnyerték a fehér Kígyó tetszését. Az újabb hullámok már közelítettek az ellen felé, s kitérésre kényszerítette őket, hacsak nem akartak darabokra esni.
Aiza folytatta a támadást, s megpróbált még gyorsabb vágásokat intézni. Az egyesével történő pengeindítások helyett azonban némiképp átgondolta helyzetét. Mi lenne, ha egyfajta burkot hozna létre maga körül, akár csak a Daraishin esetében. Azonban most nem szél, hanem chakraíveket, pályákat alkotva, mely a teste körül forognak. A kardjainak mozgatásával képes lenne megalkotni ilyen pályákat, amelyeken sokkal több pengét lenne képes elhelyezni, s ezzel egyszerre küldetné a nagyobb kiterjedésű pengehálót. Az elmélet teszteléséhez azonban le kellett győznie ellenfeleit, mivel ereje nem engedte már meg, hogy szabadon tesztelhesse, pihenőre volt szüksége. Bár semmi sem garantálta, hogy az ajtó után nem fog egy újabb nyílni. Aiza hátrált, s megpróbálta az Issennel megakadályozni, hogy az ellenfelei túlságosan is távolra kerüljenek egymástó, s összeterelte a szélekre indított vágásokkal. Miután ellenfelei közel öt méteres távolságban álltak egymástól, Aiza újból megkezdte, részben új elmélete szerint a támadást. Chakraját kiterjesztette testén kívülre, majd egyfajta burkot hozott létre. A bukok épp oly nagy kiterjedésű volt, hogy a kardjaival elérhesse. Amint a burok területén intézett egy vágást, a pengéből kiáramló chakraval felerősítette annak a részét, s tartotta, amíg néhány pengét össze nem gyűjtött a gyors vágásokkal. leginkább nyolcasokban forgatta a két pengét, ezzel több X formájú, kékes penge kezdett láthatóvá válni a chakra telítettségével. Végül egy erőteljes suhintással, az Issen példájára indított el a tucatnyi pengét, mely bőven volt akkora területű, hogy lefedje az öt méteres távolságot. A pengékből álló hálószerű anyag végighaladt a fegyverhasználókon, majd belecsapódott a mögötte álló kapu falába, lezúdítva a vaskaput, s megrongálva annyira, hogy ne lehessen kinyitni egy jó ideig. Az otogakureik megakadtak, s amikor a kapu nagy robajjal lecsapódott, akkor testük darabokra csúszva szétesett, s kisebb húskupacot generált a földön.
- Kukukuku. Milyen érdekes képesség. Vajon van ennél magasabb hatásfoka is? Kukukuku – nevetett fel a Fehér kígyó, majd figyelme a bal oldali kapu felé irányult. Éles mosolya a füléig húzódott, kígyókhoz hasonlító szemei pedig talán még annál is inkább boldogságot sugárzott magában.
- Az egyiküknél találsz néhány tablettát. Sietnék a helyedben, ugyanis – szavai végén a kiszemelt kapu is felzörrent, s lassú, nyikorgó hangon kezdett emelkedni. Aiza ez idő alatt a darabokra szelt testmaradványok felé igyekezett, s kezeivel a véres húscafatok között kutakodva végül rátalált egy kis dobozra, melyben összesen három tablettát talált. Egyet szinte azonnal bekapott, mikor meghallotta háta mögül az kapu emelkedésének végén lévő kattanást. Felkelt a földről, majd szembe fordult az újabb járattal. Kezeit megtörölte a páncélja alól kilógó ruhadarabba, s kardjait ismét elővette.
Rémisztő, vadállatias üvöltések hangja érkezett a sötétből, majd öt nagyobb darab, szürkés bőrű alak mászott elő, méghozzá négykézláb. Testük emberi volt, mégis, bőrüket erősebb kérges réteg burkolta, fejükön szarv nőtt, míg szájukból kilógtak borotvaéles metszőfogaik. A vadállatok nyálzó szájjal tekintettek Aiza felé, aki tudta jól, mivel is áll szemben. S ez a tudat igen csak megrémítette őt. Ezek a szörnyek azok közül valók, akik nem voltak képesek viselni az átokpecsétet, s hagyták, hogy elméjüket átvegye a vadállatias ösztönük. Ugyan az átokpecsétet képesek deaktiválni, mégis, ha egyszer engednek a hatalmának, nagy esélye van annak, hogy csak azután alakulnak vissza, miután minden mozgó élőlény életét kioltották. Aizat osztották már be egy efféle „társ” mellé. Akkor látta először, mire is képes az ember, ha az ösztöneiből cselekszik. Félelmetes volt. Most azonban nincs idő sopánkodni, ugyanis a bestiák máris szétszéledtek, hogy becserkészhessék a kardforgatót.
Aiza a legközelebbi felé fordult, majd várt. Várta, hogy a bestia épp oly távolságba kerüljön, ahonnan az Issen szinte elkerülhetetlen. Számításai most sem hagyták cserben őt. A heves vágásból kiszakadó chakrapenge egyenesen a bestia bal karját találta el, s vágta le a földre. Aiza eközben újabb vágásokat intézett, amint látta, hogy megakasztotta a démont. A szörnyeteg karját a másik keze és a feje követte, majd az egész teste. Ekkor a chunnin a szeme sarkából láthatta, ahogy a következő bestia veti magát a fiúnak. Aiza lehajolt némiképp, elkerülve ezzel az éles körmöket, majd a fordulatból lendületet véve indított újabb pengéket a háttal álló démonnak. A bestiának nem volt ideje megfordulni, a hátát érő csapások átszakították vastag bőrét és darabokra szelték azt.
Aiza arca ekkor kapott egy hatalmas ütést, a harmadik bestia a vakfoltját támadta, s ezzel a földre terítette a fiút. Aiza felkelt, majd megtörölte vérző száját. A kezében tartogatott tablettát bekapta, s visszatöltötte az elvesztegetett energiáit. Aiza hirtelen dobta a magasba a kezébe vett két tantot, s újakat előhúzva még kettő feldobott, melyeket egy kézpecséttel kezdte forgatni a teste körül, alkalmazva a Daraishint. Amíg a négy penge teste körül forgott, kezébe újabb két penge került, melyeket a széllel mozgó pengékkel megegyező pályákat kezdett leírni. Ugyan a módszer segítségével megháromszorozhatta a jelenleg is fejlesztés alatt lévő technika hatóerejét, azonban sokkalta több chakrat is igényel, így megpróbálta a pengék méretét csökkenteni, s inkább nyújtotta meg, mintsem koncentrálta volna kevesebbe a belefektetett energiát. Az így alkotott háló elegendő volt ahhoz, hogy befedhesse a térség egy jelentős részét, s ezzel a megmaradt három bestiát halálos sebekkel látta el.
Aiza a térdére rogyott a még három hullám hatástalanításától, szerencséjére a valószínűleg Orochimaru által elszórt pirulák segítségével teljesíthette a képzését. Az utolsó hullámban képes volt a pengéivel oly mértékben lefedni a területet, hogy bizonyos távolságokban még az átokpecséttel rendelkezők sem voltak képesek kitérni, vagy megúszni végtagjaik elvesztése nélkül a chakrapengékből álló hálóval való érintkezést. Orochimaru a térdelő fiú elé lépett.
- Jól van, Aiza-kun. A kiképzésednek egyelőre vége. Pihenj, ugyanis hamarosan feladatod lesz. Nagy feladatod. Kukukuku – a kígyó ekkor eltűnt, Aiza pedig feladva az ájulattal vívott csatáját, szemeit lehunyva esett össze, s merült mély álomba. A tabletták hatására teste teljesen kimerült, amikor a szer kitisztult a testéből az izzadtságos megmérettetés alatt, mostanra pedig ájultan hevert a vérben áztatott húsdarabok között. 



A tanulásban említésre került a Képzés, pontosabban annak a hazatérésének teljes története, valamint bátorkodtam kezdeményezni a chidorinál beiktatott NJK, Orochimaru első komolyabb találkozását és képzésének formájának megírásával, remélem nem probléma. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Márc. 31 2017, 14:56

Legyen.

Mivel ez a múltban történt, plusz engedélyed is van, ami érinti az NJK-t, így üsse kő. Viszont ez nem gyakorta használható dolog, tessék feljegyezni. Ezen kívül kellemes az írás, a harcok ecsetelése még mindig benne van az ujjaidban ezt azt hiszem senki sem vitathatja. Lehet Aiza viszi majd fel a csúcsra a falut? Van rá esély.

+6 Ch és +2 Tjp kerül a bevett tabletták mellé.

További jó játékot! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aiza

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.