Nyolcas Kiképzőterep

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hirano Reina on Szer. Feb. 03 2016, 08:43

      Ahogy a tájba meredtem a ködfátyolban kirajzolódott egy figura. Könnyed léptei felém vették az irányt. A köd tompította ugyan látásom, de tisztán kivettem a női alakot. Nem nagyon siette el a lépést, ezek szerint tényleg az én érkezésem volt korai. Haja fekete volt, ruházata pedig évszakhoz illő, kezében gőzölgő pohár, ami megóvja kezét a fagy okozta didergéstől.

    Ahogy közelebb ért, arckifejezését figyeltem. Komoly volt, de ahogy megpillantott és rubinvörös szemem találkozott jáde színű tekintetével, hirtelen mosolyra görbült a szája. Talán ösztönösen, de azon kaptam magam, hogy visszamosolyogtam rá. Ekkor elkapta tekintetét és másik irányba vetette pillantását, majd ott is elidőzött szeme világa.

- Sziasztok! Én Akane vagyok, titeket hogy hívnak? A Sensei még mindig nem érkezett meg..? - mondta barátságosan, ahogy közelembe ért.

Na várjunk csak! Sziasztok?! Talán az őrület kergeti, hogy több embert lát? Biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül egy árva lélek si...

- Ishihara Aki vagyok. Igen, úgy tűnik a sensei még nem érkezett meg. - hallatszott rögtön a válasz egy lány hangtónusán.

     Reina! Térj észhez, hisz hozzád beszélnek! Gyorsan körbetekintettem, majd megláttam egy valószínűleg velem egy idős lányt. Magasabbnak és stabilabb fizikumúnak látszik. Rövid, fehér haja a szél fuvallatával lebeg válla fölött. Remélem, nem neheztel rám. Lehet, hogy én értem ide később és nem mentem oda köszönni hozzá. Micsoda illetlenség! Összekapartam magam és én is felszólaltam. Mivel idősebbnek tűnt, így próbáltam megadni a tiszteletet, ahogy Jiro tanította.

- Én pedig Hirano Reina vagyok. Üdvözöllek. Eddig semmi nyoma a senseinek. - szólaltam meg félénken, de bizakodva. 

     Egyelőre nem tűntek ellenségesnek, de nyitva tartom a szemem. Sajnos egy nézésre nem lehet megállapítani, hogy milyenek is az emberek valójában. Lehet, hogy egy szimpátiát keltő külső egy romlott lelket takar. Mindenesetre korai még következtetéseket levonni, meglátjuk, hogy mi sül ki ebből.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Shunsui on Szer. Feb. 03 2016, 12:07

//Hidan//

Két hét telt el s egyetlenegy küldetést sem kaptam, kezdtem azt hinni már megfeledkeztek rólam. Emiatt ért meglepetésként, mikor kaptam egy üzenetet, hogy mennyek a Nyolcas Kiképzőpályára, mert feladat vár rám. A levél nem taglalta, hogy milyen feladat, így elég soká fenn voltam és azon gondolkoztam, vajon miért kell a Kiképzőpályára mennem.
Az utóbbi napokban újra eszembe jutott az a küldetés, miben két Genin társam súlyosan és az akkori Sensei kevésbé komolyan megsérült. Őket már rég kiengedték a kórházból és nemegyszer találkoztam velük. Szerencsére nem lett maradandó sérülésük, ami miatt fel kellett volna adniuk a ninja létet. Ők hárman együtt maradtak és kaptak még egy másik tagot is maguk mellé. Nem egy küldetésen vették részt, amin az új tagúk meglehetősen jól teljesített. Ezt mesélték mikor összefutottunk és beültünk kajálni valahova. Más szóval ők megvoltak nélkülem, ahogy én is nélkülük.
Visszagondolva emlékszek, hogy hiába engedtek ki, ám azt mondták még egy darabig ne mennyek küldetésre, maradjak otthon és pihenjek. Jó vicc volt, mert, ahogy elég erősnek éreztem maga – a kórház elhagyását követő második nap már a Mesterrel gyakoroltam. Tanultam az esetből és tudtam min kell változtatnom és így is tettem. Gensai Mester számtalan olyan komoly helyzet elé állított, amiben tényleg megugrót az adrenalin szintem. Egy hosszú és felettébb veszélyes egy héttel a hátam mögött, azt éreztem, miszerint fejlődtem egy kicsit. Úgy számítottam akkor, hogy még legalább egy hétnek el kellesz telnie ahhoz, hogy talán újra küldetésre mehessek. Igen, ám volt egy kis gondom, vagyis inkább elég nagy, mert nem volt sem csapatom, sem Senseiem. Csak egy és fél hétig tartottak talonba, mert azt követően nem egy küldetésen vettem részt egyedül, vagy valamelyik csapat mellé beosztva. Egy ideig nem is volt gondom, azonban egy kis idő után újból mellőzni kezdtek.
A hirtelen jött szabadidőmben edzettem és edzettem, látástól-vakulásig. Mind a fizikai képességeimet, mit a chakra irányításomat fejlesztettem, azonban a fizikaira több hangsúlyt fektettem.
A kíváncsiság hamar kivetett az ágyból és még idő előtt indultam el. Tudtam, hogy hamarabb fogok érkezni, ám ez nem zavart, ahogy az se, miszerint hideg volt. Miért is zavart volna, hisz még ilyen és ennél hidegebb időben is kint gyakoroltam a Mesterrel. Ez nem teljesen igaz, mert a Mester csak kiadta a parancsokat és visszament a házba és onnan figyelte azt, hogy rendesen végzem a kiadott parancsokat. Volt olyan alkalom, mikor ki se jött, csak kinyitotta az ablakot s onnét kiabálva adott utasításokat. Ha már a Kiképzőpályán voltam és volt még rengeteg időm, elkezdtem kocogni. Néhány kör után megálltam és nekitámaszkodtam egy fának, onnan figyeltem a téli tájat. Ahogy sejtettem szinte senki sem volt a Pályán, rajtam kívül csak két lányra lettem figyelmese egyik a jobb oldalam fele sétált el, a másik pont az ellenkezőleg. Észre sem vették egymást, ahogy engem sem. Egy fehér rövid hajú és egy hosszú fekete hajú lány.
avatar
Shunsui
Játékos

Taijutsu Pontok : 97

Tartózkodási hely : Tűz Országa


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 427

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Pént. Feb. 05 2016, 07:46

Az Akane névre hallgató, fekete hajú jelenés hangosan szörcsögve belekortyol a kezében tartott pohárba. Az orra alatt virító habbajuszból világosan kitűnik, hogy tejeskávét iszik. Alaposan szemügyre veszi mind a két lányt, lelkének zöld tükrei mohón isszák látványukat, mintha egyetlen apró részletet sem akarna elmulasztani. Merengő pillantással a semmibe tekintve az ajkába harap, mintha gondolatban máshol járna. Mivel a bemutatkozást követően a hármasra ereszkedett kínos csöndet senki nem akarja megtörni, a kunoichi magához ragadja a kezdeményezést. Csacsogó hangon kérdi a többieket:
- És ti milyennek képzelitek a Senseit így látatlanban? Milyet szeretnétek? Én a magam részéről fiatal, női mestert preferálnék, aki tehetségesebb mint az unásig és indokolatlanul sztárolt unokaöccse. Örülnék, ha fergeteges humorral bírna, tudna vényköteles harci drogokat hozni beszerzői áron és kérdezősködés nélkül, néha szigorú ha kell, de persze ugyanakkor laza és megértő lenne. Ja meg szerény is. Azt majdnem kihagytam.
Egészen belelovallja magát az áhított tanító körülírásába, de amikor elhallgat, látszik az arcán, hogy ezt még ő is túlzásnak könyvelte el. Hosszasan szemléli a minden bizonnyal kétkedő arcokat - elvégre nem kell különösebben jó emberismerőnek lenni ahhoz, hogy valaki átlásson a szitán. Mikor megunja a csendkirályt, jáde szemeit unottan forgatva vallja be az igazat magáról:
- Jól van na! Nem kell úgy bámulni, mint gyújtogató a vizes szalmára... Tudom hogy elég egyértelmű volt. Én vagyok az. Bocsássatok meg a megtévesztésért, de hiszitek vagy sem, legalább annyira, ha nem jobban izgulok mint ti a mai nap miatt. Ti lesztek az első csapatom... És hiába vártam régóta, hogy rám bízzanak egyet, most hozzátok rendelt a faluvezetés, az egész egy kicsit rémisztő, mert fogalmam sincs hogyan kezdjek neki. Azért tettettem magam geninnek, hogy megtudjam, milyen az ideális senseitek. Mert szeretnék azzá lenni, ha már színésznek csapnivaló vagyok.
Vallja be pironkodva kétségeit diákjainak. Ettől most elvileg jobban kéne éreznie magát, de úgy látszik, még inkább lámpalázas lett beismerés után. Elvégre neki megnyugtatnia kéne a genineket, nem fordítva. Ehelyett elülteti bennük a kétséget, hogy a képzésükre kirendelt jounin, aki az életükért fog felelni, egy pancser. Izgatottságtól remegő ajkakkal egy hajtásra kiissza a pohárban maradt kávét. Talán a köd csalta meg mind ezidáig a szemét, vagy csak a koffeinbomba élesítette az érzékeit, de egyszer csak egy emberi sziluettre mutat egy facsoport árnyékában, pár kőhajításnyira tőlük. Amikor a két lány az ellenkező irányba figyel, hogy szemrevételezzék a harmadik érkezőt, Akane egy hanyag mozdulattal elhajítja a kiürült papírpoharat, úgy hogy lehetőleg ne lássák a növendékei. Elvégre most jó példát kell mutatnia.
Hüvelyk és mutatóujját vékony ajkai közé kapja, és éleset füttyent a vörös hajú égimeszelőnek. Torkaszakadtából üvöltve, hogy a fiú a messzeségben is meghallja, hívja oda a shinobit:
- Nyugodtan csatlakozhatsz, a fa nem fog eldőlni ha otthagyod!
Megvárja, míg teljes a csapat létszáma, s csak azután kezd neki a formalitásoknak is megfelelő, hosszas bemutatkozásba:
- Szóval... A lányokkal már váltottunk pár szót, de úgy kerek, ha ismét bemutatkozom, amikor mindenki jelen van. A nevem Nara Akane, tokubetsu jounin és medikus kunoichi. A Hokage-sama jóvoltából engem ért a megtiszteltetés, hogy a mentorotok legyetek. Mellesleg elég szörnyű humorérzéke lehet, ha engem jelölt a feladatra. Ti lesztek az első csapatom, így nem ti vagytok az egyetlenek, akik izgatottak a mai nap miatt. Talán nem a legtapasztaltabb tanító vagyok, akit el tudtok képzelni... De egy valamit megígérhetek. Mindent meg fogok tenni, hogy olyan ninját faragjak belőletek, akikre büszke lehet a Levél népe. Egy shinobinak két családja van. Az, amelyikbe születik és az, amelyikbe beosztják. És technikailag még egy harmadik is, de mivel kiskorúak vagytok, ez őszintén remélem hogy nem fog érinteni benneteket még egy darabig. Jól nézzétek meg a mellettetek állók arcát. Ettől a pillanattól fogva nem csupán bajtársaid, hanem testvéreid is ők. Én pedig anyátok helyett anyátok leszek. Hehe... Az utóbbival jól rábasztatok bogyókák. Bármi, ismétlem bármi történik, kérlek ne felejtsétek el azt, hogy ti egy csapat, s mi egy család vagyunk mostantól. Nem biztos hogy mindenki kedvelni fog mindenkit. Nem is muszáj, ami azt illeti, de azért nem árt ha elkezdtek megbarátkozni a gondolattal, hogy életetek legnagyobb részét azokkal az emberekkel fogjátok tölteni, akik körülöttetek állnak. A geninek nem csak azért dolgoznak hármas csapatokban, mert nincs elég jounin a képzésükre, vagy mert a csapatmunkával nagyobb összteljesítmény érhető el. Ha azokkal harcolsz vállvetve, akik fontosak számodra, akkor az egyéni teljesítményed is megnő. Mert ha egymásért küzdötök, akkor nagyobb erőre tehettek szert, mint a magányos farkasok, legyenek bármily képzettek és tehetségesek.
Rövid szünetet tart. Próbál magabiztosnak tűnni, de egyértelműen úgy meg van zavarodva mint vasorrú bába a mágneses viharban. Bár látszik, hogy rengeteget gondolkozott ezen a beszéden, a mesterkéltség mégsem megy igazán az őszinteség rovására. Szavai hanghordozásából kitűnik, hogy az utolsó szóig komolyan gondolja, amiket mond, kivéve talán amikor a saját személyét illeti kritikával. Az finoman szólva is baromira álszentnek tűnik.
- Néhány szó a házirendről. A szavam törvény. Ezt véssétek jól az eszetekbe. Ha azt mondom ugorjatok, akkor nem akadékoskodtok, hanem megkérditek, hogy hol a szakadék. Nem szeretek utasításokat osztogatni, tehát ha mégis így teszek, annak oka lesz, mert a ti biztonságotokért teszem. Ezt a szabályt könyörtelenül be fogom tartatni, mert egy tekintély nélküli vezető annyit ér, mint egy lehugyozott teriyaki csirkemell. Gyengébbek kedvéért: nem túl sokat. Tehát tilos ellenszegülni. Szigorúan tilos továbbá ok nélkül hősködni küldetéseken. Azokat a részeket hagyjátok meg nekem. Amit viszont szabad: őszintén elmondani a véleményetek, ha valami nem tetszik. A legrosszabb ami történhet hogy leszarom. Erősen javasolt továbbá: érzelmi támasz nyújtása egymásnak. Az élet sose volt könnyű, egyedül megbirkózni vele azonban kifejezetten nehéz. Nyugodtan keressetek meg bármivel. Ha az éjszaka közepén bekopogtok hozzám, hogy megöltetek valakit, akkor az lesz az első kérdésem, hogy hozzak-e ásót. De azért próbáljátok elkerülni az ilyesmit. Nos részemről kicsit soknak érzem ezt a rengeteg közhelyes felszopódumát. Próbáljuk meg inkább megismerni egymást egy csöppet. Mindenki mondjon magáról egy pár szót. Mit érdemes tudni rólatok? Milyen célok hajtanak? Milyen irányba szeretnétek szakosodni? Ki a példaképetek? Milyen hobbit űztök? Bármit mondhattok, ami eszetekbe jut, ezek csak példakérdések. Továbbá ha van kérdésetek, azt most feltehetitek.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Pént. Feb. 05 2016, 17:03

Utánam nem sokkal a mellettem álló lány is bemutatkozik. Ezek után Akene újabb kérdéseket kezd feltenni, ebben az esetben, hogy milyennek is képzeljük el új mesterünket. Nem teljesen értettem, hogy miért érdekli ennyire. Persze én is szeretnék olyasvalakit, aki jó képességekkel rendelkezik és még a személyisége is normálisnak mondható. Már éppen válaszra nyitottam volna a számat, de Akane rögtön elkezdte sorolni, hogy milyen is számára az ideális mester. Azonban hamar feltűnt, hogy a személyleírás hihetetlenül pontos és csak is egyetlen személyre lehetséges. Ez értelemszerűen vagy azt jelenthette, hogy ismer egy ilyen jounint, vagy itt valami nagy átverés van. Miután befejezte, láthatóan idegesen figyelt minket. Nem is tudtam, hogy mit válaszoljak neki, így csak értetlen tekintettel figyeltem. Ekkor már sejtettem, hogy mi lehet az igazság, azonban inkább nem szóltam semmit. Gondolom, hogy Reina is rájöhetett, hiszen nem kell túlságosan zseninek lenni, hogy észrevegye az ember. A nagy csöndre végül Akane megtört és kijött belőle az igazság, ami nem volt más, mint amit sejtettem. Ő lesz az új mesterünk. Már az elején rá észre lehetett venni, hogy idősebb nálunk, így kicsi esélyét láttam, hogy ő is genin, illetve ha az is lett volna, akkor biztos nem ez lenne az első csapata, így nem lett volna ennyire izgatott a mesterünk kilétét illetően. Elmondása szerint ez az első csapata, így kicsit ideges, ami látszik is rajta. Zavart, ideges volt és tudta, hogy nem nyújtotta éppen a legjobb első benyomást, bár eddig még mindig jobbnak tűnt, mint Doi-sensei volt. Ő legalább láthatóan valamennyire épelméjű. Bár nem szabad túlságosan elhamarkodottan ítélkeznem. Ezek után lehúzta az utolsó kortyot is az italából és a messziségbe mutatott. Ott egy alak állt egy fa mellett. Rögtön oda is kiabált. Úgy néz ki, hogy ő lesz a tényleges harmadik csapattársunk. Mire visszanéztem a senseire a pohara már nem volt nála. Nem kellet sokáig keresni, hiszen a könnyű papír pohár nem repül messzire, így a deres fűbe landolt pár méterre tőlünk. Láthatóan addig próbált megszabadulni tőle, míg mi nem figyelünk, de ez nem járt igazán sok sikerrel. Miután a fiú is már a körünkbe volt rögtön bele is kezdett a kis monológjába. Mondott egy keveset magáról, illetve a tényről, hogy még nem tapasztalt tanító. Ezek után egy valószínűleg előre kitalált szöveget nyomott le nekünk a csapatok lényegéről. Ez után egy kis szünetet tart és folytatja a saját kis szabályaival. Nem tűnnek vészesnek, így egy szó nélkül figyelmesen hallgatok. Végére megkér minket, hogy mutatkozzunk be. Ismerős feladat. Nem mondanám feleslegesnek, de tapasztalatból tudom, hogy az emberek nem mondanak ez alkalommal túl sokat magukról és amúgy is elég kevés ahhoz, hogy átfogó ismereteket kaphassunk a másik személyről, de kezdésnek több, mint a semmi. Rögtön meg is ragadtam az alkalmat a kezdeményezésre és előre léptem egyet.
- Ishihara Aki vagyok - ismételtem meg a nevemet a fiú számára, aki az első bemutatkozásomkor még nem volt jelen.
- Számomra ez nem az első csapat, mivel én már két éve genin vagyok. - 
Ekkor egy kiscsit megálltam és elgondolkoztam. Kérdezte, hogy mik a céljaink, de eddig ezen sose gondolkoztam sokat. Nekem adva volt már születésem pillanatától, hogy ninja leszek, így ezt az utat követtem mindig is.
- Nincsenek nagy céljaim, mindössze annyi, hogy szeretnék erős ninja lenni, aki a falu hasznára válhat és segíthet az embereken.
Nem hazudtam, mivel tényleg ilyen ember akartam lenni
- Amiben a legjobb vagyok az a Taijutsu, így azt szeretném fejleszteni, azonban a ninjutsut sem szeretném elhanyagolni. Az elsődleges elemem a szél, amit már feloldottam. Példaképem nincs. a hobbim pedig... - Itt újra megakadtam, mivel az edzéseken kívül mostanásg nem nagyon csináltam mást. Amíg Hisami még itt volt gyakran csináltunk dolgokat, mint például vásárlás, túrázás a falu körül, vagy éppen csak sétálgatás az utcákon. Azonban azóta sok minden változott, így nem volt semmi olyan komolyabb tevékenység, amit hobbinak hívhatnék.
- Jelenleg nincs igazán semmilyen hobbim. Alapvetően viszont szeretek edzeni, illetve főzni is.
Ezzel be is fejeztem a mondandómat és át adtam a szót a következő bátor jelentkezőnek.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Shunsui on Szomb. Feb. 06 2016, 11:57

//Hidan//
Nem sokkal az után, hogy a két lány megérkezett, csatlakozott hozzájuk egy másik. Az alapból sápatag arca, most a hidegnek köszönhetően némi szint kapott. A kezeiben az ilyenkor megszokott, s oly sokszor látott gőzölgő pohár pihent. Zöld szemei egyből megfogtak, mikor megláttam, na és persze a fekete haja. Fekete haj és zöld szemek, valamiért most szokatlannak tűntek nekem, pedig már nemegyszer láttam ezt a kombinációt. Az unott kifejezés mellett, ami láttatót az arcán, a két lányhoz menet feltűnt, miszerint idősebb a másik két nőnemű egyénnél, sőt még nálam is. Férfiaknál nem tudtam annyira megítélni a korukat, úgy, mint a nőknél. Habár a nőknél sem jött mindig be a megítélésem.
~ Ismerősnek tűnik az arca, láttam már valahol! ~ gondolkodtam el ~ Konohai így nem meglepő, hisz akármikor elmehettünk egymás mellett.
Beszédbe elegyedtek. A távolság, ami köztünk volt nem volt épp csekély, így nem mindent hallottam meg tisztán. Szerencsémre vagy épp szerencsétlenségemre elég jónak mondhattam a hallásomat. Hát igen néha szidtam, néha meg áldottam jó füleim. Szidtam, mikor aludni akartam, de nem tudtam, mert hallottam a Mestert motoszkálni a házban. Áldottam, mikor valamit meg kellett hallanom, ami nem volt közel.
Annyit sikerült kivennem a fekete hajú szavaiból, hogy bemutatkozott és hogy a Sensei-ére vár. Több mindent már nem hallottam, mert a figyelmemet egy másik arra járó elterelte. Azt hittem hozzám jött, de tévedtem, elhaladt nem messze előttem. Hiába jó a hallásom, sokat segített az, hogy rajtunk kívül szinte senki sem volt a Kiképzőpályán. Ha lettek volna, akkor még ennyit sem tudtam volna meghallani. Felnéztem az égre és elmerengtem azon, vajon mikor lesz egy csapatom, egy olyan, ami nem egy küldetésre szól, hanem hosszabb távra. Ez a gondolat is sokszor eszembe jutott az elmúlt időben.
Újra a három lány fele fordultam és figyeltem. Jól tudom nem illik hallgatózni, ám ezt most nem vettem figyelembe. Újabb pár szavat sikerült elcsípnem, miből kiderült számomra, hogy a fekete hajú a két lány Sensei-e.
~ Furcsa is lett volna, ha nem így lenne. Ha már csak a korát nézzük egyértelműnek kellett volna lennie számomra. Olyan idősen mint ö, még Genninek lenni számomra kicsit szokatlan lenne. ~ merengtem el a gondolataimban. Meglepődtem, mikor az említett személy hirtelen felém mutatott és nem sokkal később füttyentett egyet. Ezt követően felém kiabált, talán túlságosan is hangosan, fele olyan erősen is elég lett volna, hogy meghalljam. Hirtelen azt hittem azért hív magukhoz, hogy leszidjon a hallgatózás végett, ám nem így lett. Mint elmondta mikor odasétáltam hozzájuk, ő lesz az én és a másik két lány Sensei-e, azaz egy csapatot fogunk alkotni. Ez váratlanul ért, mert nem erre számítottam, azt hittem valami munkát kell elvégeznem. Bemutatkozott. Nara Akane-nak hívják és egy Tokubetsu Jonin és egyben medikus is, mit több mi leszünk az első csapata, eddig még nem volt neki. Tudomásunkra adta mit vár tőlünk, milyen szabályokat kell betartanunk. Szavai elég mélyen érintettek, amikor azt mondta, hogy mi nem csak egy csapat vagyunk, hanem egy család is. Mondandója végén megkért minket, hogy beszéljünk magunkról. Mik a célunk, milyen irányba szeretnénk szakosodni, a példaképeinkről és mi a hobbink. Habár ezek példák voltak, még ezeken a kérdéseken sem gondolkoztam eddig igazán. Össze kellett szednem a gondolataimat, szóval hagytam, hogy a két lány kezdje. Végighallgattam Aki bemutatkozását és azt, amit magáról mondott, majd én folytattam a sort.
- Shunsui-nak hívnak és Aki-hoz hasonlóan nekem sem ez az első csapatom. Jó pár küldetést hajtottam már végre csapatban és egyedül is. – kicsit szünetet tartottam, és elgondolkoztam, mit mondjak még. – Céljaim tekintetében most csak egy van… meg akarom találni a szüleimet! Az utóbbi időben egyre jobban érdekelni kezdett, tehát ezt mondtam a célomnak. - Még nem igazán tudom, milyen irányba is szeretnék szakosodni. Szeretem a Taijutsut és szerintem nem vagyok rossz benne. Példaképem nincs. Hobbim… hát… hmmm… - gondolkoztam el megint, mit is mondhatnék itt. – A saké készítés és a késztermék elfogyasztása. Ez nem fedte teljesen az igazságot, azonban valamit mondanom kellett és ez még úgy-ahogy igaz is volt. Mondandómat befejeztem és a másik lányra néztem.
avatar
Shunsui
Játékos

Taijutsu Pontok : 97

Tartózkodási hely : Tűz Országa


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 427

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Feb. 06 2016, 12:39

    Miután kizökkentem a figyelmetlenségem okozta sokkból – mert láthatólag a lány nem táplált haragot irántam – Akanét vizslattam. Idefelé jövet olyan magabiztosnak tűnt, de most egyszerre ez el is illant és bizalmatlanság hatását keltette viselkedése. Egy kínos csendet követően érdeklődött az ideális sensei képéről. Nem igazán voltak elképzeléseim a dologgal kapcsolatban, de talán jobban örültem volna egy hölgynek. Nem utolsó sorban fontos, hogy kihozza belőlünk a maximumot és törődjön velünk. Meg sem várta a válaszunkat és lefestette minden apró ecsetvonásával az ő fejében megfogalmazódott senseit.  Annyira ömlöttek belőle a dicsérő szavak lazán és folyékonyan, mintha személyesen is ismerte volna az illetőt. Mintha csak mintázta volna valakiről. Felettébb gyanúsnak véltem és láthatólag zavart is lett, mivel csak bámultunk rá s egyikünk sem szólalt meg. Annak ellenére, hogy egy láthatóan humoros egyénről beszélünk, mintha ezt teljesen komolyan gondolta volna.

    A feszültség fokozódására és  a csönd hatására kibuggyantak belőle az őszinteség szavai és elmondta, hogy valójában Ő az, akit kiosztott a falu vezetősége senseiként számunkra. Ráadásul mi vagyunk az első csapata, akivel foglalkozni fog. Kicsit talán elbizonytalanodtam és egyszerre megértést éreztem. Nem szeretek ítélkezni, de mindenkinek van egy képe, amit kialakít valakiről már az első beszélgetés után. Mivel maga is bizonytalannak tűnt, ezért nem teljesen hittem abban, hogy a megfelelő kezekbe kerültünk. Bár a túlzott szigorúságot is megvetem, de kétség kívül van annak is eredménye. Másrészt megértettem, mert én is legalább annyira izgultam, hogy mit fognak rólam gondolni, mint Ő. Sőt az sem biztos, hogy ilyen csapatra számított, mint mi.

    Ekkor egy hirtelen mozdulattal a hátunk mögé mutat. Reflexből, de kíváncsiságból is megfordultam, hogy láthassam mi az. Aztán nem sokkal utána rá kellett jönnöm, hogy inkább helyesebb lenne úgy fogalmaznom, ki az. A harmadik csapattársunk! Akane szavára előjött a fák takarásából és ahogy közelebb ért, a köd leple annál többet mutatott meg kinézetéből. Határozottan idősebbnek tűnt nálunk. Alacsony termetem miatt lehet túlzok, de hatalmasnak látszott. Vörös hajához furcsán párosítható kék szem társult. Izmos testét hegek borítják. Kíváncsi vagyok, vajon honnan szerezhette.

   Mire ideért újra Akane ragadta meg a szót. Még egyszer bemutatkozott, ahogy azt illik az újonnan érkezőnek is. Végigmértem, mert valami furcsa volt... Ó, hát persze! Nem ékesítette már kezét a pohár. Kíváncsi vagyok hova is tüntethette. A háta mögött nem sokkal a deres füvön heverve meg is találta a szemem. Picikét elmosolyodtam a hanyagságon, de  inkább a beszédére figyeltem. A szavai közül akaratlanul kiragadtam két mondatot, ami mélyen megfogott: „Ettől a pillanattól fogva nem csupán bajtársaid, hanem testvéreid is ők. Én pedig anyátok helyett anyátok leszek.” Család, testvérek és anya... Vajon milyen lehet?
       Milyen az, mikor tovább alszol, mint kéne és a tesvére(i)d razsnokol(nak) az ágyadnál, hogy ideje felkelned? Milyen az, mikor kimész  a szobádból és édesanyád kint sündörög a konyhában, hogy ellássa a napi teendőit és gondoskodjon a családról? Vagy mikor édesapád hazaér este a munkából és kiszaladsz, hogy üdvözöld egy hosszú nap után? Az egyetlen családom, ami marad, azt Jiro foglalja magába. Ezzel nem arra célzom, hogy rossz mellette az életem. Nagyon szeretem Őt, de néha elgondolkozom azon, hogy milyen lenne az életem egy szerető családdal a hátam mögött. A szemem szúrták a könnyek, de nem hagyhattam hogy akárki is meglássa, ezért elfojtottam magamban egyszerre az összes érzelmet és a sensei mondandójára figyeltem.

    Szavai jól megformáltak és retorikailag felépítettek voltak. A kezdeti bizalmatlanságom le is vetkőztem magamról, mert nem csupán a biztató szavak számítottak, hanem az, hogy hogyan kerültek kimondásra. Látszott, hogy az utolsó szóig komolyan gondolja azt, amit kiejt a száján. Néhol viccesen közölte, de a lényeg, hogy vigyázni fog ránk és segít elérni céljainkat, ebben biztos vagyok! Végül is milyen unalmas lenne egy egykedvű sensei oldalán elsajátítani a ninja világ rejtelmeit. Örülök, hogy így alakult.

  Kérte tőlünk, hogy mutatkozzunk be és ismertessük magunkat pár szempont szerint. Ekkor Aki meg is kezdte a bemutatkozást. Bátrabbnak gondolom, mert mindig ő szólalt fel először én meg csak ott álltam és egy árva hang sem jött ki belőlem. Technikailag előttem járt, és már ezelőtt volt még egy csapata. Felmerült bennem a kérdés, miért hagyhatta ott az előző csapatát, de illetlenség lett volna a szavába vágni és megszakítani a bemutatkozást. Talán a későbbiekben rákérdezem, ha jobban megismertük egymást. Már akadt is egy közös hobbink, a főzés. Ez egy jó jel, biztosan lesz miről beszélnem vele.
    Ekkor átvette a szót a mint kiderült, Shunsui nevű fiú. Ő is már büszkélkedhetett csapattal ezelőtt. Kicsit visszamaradottnak éreztem magam mellettük és elfogott a szorongás.  Két kérdésem is elgondolkodtatott vele kapcsolatban: Mi történhetett a szüleivel és miért vált meg Ő is a csapatától? Talán a későbbiekben erről is tudomást szerzek. A hobbijával meglepett, majd be is fejezte részéről a bemutatkozást.

Rám került a sor, mély levegőt vettem és nekikezdtem a saját személyleírásomnak:

- Hirano Reinának hívnak. Csatlakoznék Akihoz, egyik hobbim a főzés. Emellett szeretek elidőzni a könyvtárban, szeretek kutatni a  ninja történelemben és a chakra elméletében, de a szépirodalom is vonz egyaránt. Talán ez is eredményezte azt, hogy az elméleti dolgok sokkal jobban mennek számomra, mint a fizikai, erőnléti próbák. Taijutsumon sokat kell még dolgoznom, ninjutsum talán egy fokkal jobb, de szeretnék majd, ha lehetőségem lesz rá a taijustu titkaiba is belevetni magam. Elsődleges célom a Hirano család rangjához felérni és tovább vinni nevüket, ezért erőssé szeretnék válni.

Ekkor egy rés keletkezett eddig folyékony beszédemen. Takashi megint beköltözött gondolataimba, mert emellett még célom volt, hogy fényt derítsek erre az egész furcsa esetre, ami egy hónapja történhetett. Vissza akarom kapni őt az életembe és megérteni, mi áll emögött. Ezt nem mondhattam, ezért hallgattam egy darabig, majd folytattam:

- Ami a képzésem irányát illeti, szeretném medikus ninjaként segíteni a csapatot. Példaképem édesapám. Szeretnék olyan önzetlen és tehetséges lenni, mint Ő volt. Szeretném Őt büszkévé tenni. – fejeztem be, majd a Akane Senseire figyeltem és izgatottan vártam, hogyan halad tovább a mi csapatunk története.


A hozzászólást Hirano Reina összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Feb. 06 2016, 12:41-kor. (Reason for editing : Hirano Reina)
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Pént. Feb. 12 2016, 07:30

Az éjfekete üstökű kunoichi szenvtelen arccal, türelmesen hallgatja a szárnyai alá rendelt geninek szűkszavú bemutatkozását. Ha le is von bármilyen következtetést az elhangzottakból, azokat egyelőre megtartja magának. Egyedül a szakéfőzés említése vált ki belőle bármiféle reakciót. Jobb szemöldöke elismerően a homlokára szalad, a szája sarkában bujkáló pajkos félmosoly pedig ezt üzeni: "akkor mi jóban leszünk Kölyök."
Amikor az utolsó tanítvány is mondandója végéhez ér, a Sensei kesztyűs ujjai közé csippentve állát emészti a hallottakat. Egy ideig hallgat, tekintetét az ifjabb ninjákon legeltetve, mintha csak azon töprengene, vajh mennyit hallgatnak el magukról protezsáltjai. Pillantásába büszke csillogás vegyül. Az építészek szemében látni néhanapján ilyesmit, amikor a tervezett háznak csak a vázát látják, lelki szemeik előtt azonban mégis a kész remekmű látképe lebeg.
- Hmm... Két vasgyúró és egy könyvmoly. Azt hiszem, mindannyiótok számára tudok majd pár hasznos trükköt tanítani. Persze csak ha átmentek a mai vizsgán. Tudom, hogy közületek már ketten is átmentek ezen a procedúrán korábban, de mivel én leszek a tanítótok, itt most az én standardjaimnak kell megfelelnetek. Aki nem tud felérni az elvárásaimhoz, az lefokozásban részesül. Nem nem viccelek. És igen, hatalmamban áll. Lehet hogy azt gondoljátok, hogy ez túlságosan szigorú módszer. Talán igazatok is van. De ha felkészületlen shinobikat viszek magammal éles bevetésekre, azzal nem csak a szóban forgó egyén életét kockáztatnám, hanem a többiekét is. De előtte...
Komoly arckifejezése egy szempillantás alatt vált barátságos mosolyra, miközben a táskájához sétál.
- ... Amiért próbáltatok a legjobb tudásotok szerint válaszolni a kérdéseimre, igazán megérdemeltek egy kis finomságot, meg egy személyesebb bemutatkozást tőlem is.
Felcsapja a kis batyu fedelét, majd egy bizarr, átható szagú üvegpipát húz elő belőle, hogy egy pillanattal később szégyenlősen pironkodva csúsztassa vissza az erszény sötétjébe.
- Ööö... Ez nem az aminek látszik. Ez csak az... Az asztmapipám! Na itt van amit kerestem...
Diadalmas arccal egy kis papírdobozt halász elő belőle. Kinyitja és a többiek felé mutatja. Tele van mézeskalácsból sütött kunaiokkal és egyéb ninja alkalmatosságokkal.
- Remélem mindenki hozott saját felszerelést, mert aki nem, kénytelen lesz ezekkel harcolni! Ne aggódjatok, több mint huszonháromféleképpen lehet velük ölni, csak egy kis kreativitás kell hozzá, meg egy ellenfél aki hagyja magát. Egyetek nyugodtan! Én sütöttem őket.
Találomra kikap egy sütishurikent, a szájába dobja és a morzsán keresztül hümmögve folytatja véget nem érő bemutatkozását. Ha bárki követi a példáját, az könnyen rájöhet, hogy Akanénak nem hobbija a sütésfűzés, illetve hogy a felajánlott csemege nem csak borzalmasan néz ki, de cserébe olyan íze is van.
- A nevem és foglalkozásom már tudjátok. Huszonnégy éves vagyok. Gyermekkorom óta vágyam, hogy túlszárnyaljam az unokaöcsém, aki nem mellesleg egy soviniszta pöcs. De azért szeretem. Azért lettem gyógyító-nin, hogy megvédhessem azon keveseket, akik közel állnak hozzám és hogy annyi életet mentsek meg, amennyit csak tudok. Gyermekként színésznő akartam lenni, de nem engedték hogy ilyesmivel romboljam a klánom hírnevét. A debütáló alakításom tükrében talán értitek miért volt ez jó döntés tőlük. Példaképem Tsunade-hime, mert az első női Hokageként alaposan bemutatott a kunoichikat környező negatív nemi sztereotípiáknak. Vércsoportom a kávé. Rajongok a potyakajáért, a fanyar humorért, a csillagászatért és a cukormókusokért. Utálom a mazsolát, a nyilvános helyen csókolózó párokat és ha Senseinek szólítanak. Számtalan háziállatom volt már, de valami rejtélyes oknál fogva sosem éltek sokáig. Imádkozzatok, hogy ez a genineknél másképp működik. A terapeutám szerint bipoláris, nárcisztikus és passzív-agresszív vagyok, de szerintem ő csak egy gyökér, aki szeret kacifántos szavakat használni, ne higgyetek neki! Hobbim sokáig csak a vásárlás volt, újabban rajzolgatok. Szeretek shogit játszani, de pocsék vagyok benne. Rossz nyelvű pletykák szerint jegyben járok egy geninnel, de ez aljas rágalom, csak egyesek szeretik összekeverni a zaklatót a vőlegénnyel. Általában csak addig, amíg nem veszek tőlük fogmintát az öklömmel.
Miután minden elmondott magáról, ismét szünetet tart. Mélyet sóhajt, s kissé szánakozó tekintettel méri végig ismét a reménybeli csapatát. Mintha sajnálná őket azért, ami rájuk vár.
- Nos, ha nincs kérdés, akkor jobb ha belevetjük magunkat a szintfelmérőbe. A feladatotok egyszerű. Le kell győznötök engem. Akik szerint ez igazságtalan, azoknak annyit tudok mondani: az élet is az. A shinobilét nem fog kesztyűs kézzel bánni veletek, így én sem fogok. Valós helyzetekben is találkozhattok nálatok erősebb ellenféllel. Ha itt nem bírjátok megállni a helyeteket, ott sem tudjátok majd, így csak akkor tarthatjátok meg a rangotok, ha nyertek ellenem. Higgyetek nekem, jobb az akadémián eltölteni még egy évet, mint meghalni egy engedékeny sensei jóhiszeműsége miatt. Talán nehéznek tűnik... De egy levél ninja képes kell hogy legyen felülemelkedni a saját korlátain, átlépni a saját árnyékát. Ha bárki azt mondja, ez lehetetlen, akkor fogjatok egy tompa tárgyat, és verjétek addig a fejét, amíg vissza nem szívja. Nézzétek csak, ilyen egyszerű!
Akane oldalt lép, árnyéka azonban nem mozdul egy szemernyit sem addigi helyéről. A deres füvön elterült sziluett mozgása hirtelen teljesen függetlenné vált a testtől, mely veti, mintha csak önálló életre kelt volna. Az árnyalak most éppen az orrát túrja, miközben a Nara köpenye alatt hátrakulcsolt kezekkel sétálgat fel, s alá az illusztris trió előtt. A korábbi cserfes, jópofáskodó lánynak már nyoma sincs. Átvette helyét a szőrösszívű mentorszerep.
- A harc szabályairól. Ha képtelenek lesztek megállni ellenem a helyetek... Akkor csak egy maradhat genin közületek. A háború számos csonka csapatot hagyott maga után, nem lesz gond, hogy új helyet találjunk neki. A leggyengébb láncszem, aki elsőként kiesik, az búcsút mondhat a shinobipályafutásának. Nincs szükségünk tehetségtelen porbafingókra a harcmezőn. Aki másodikként esik ki, visszamegy az akadémiára. Számára talán akad némi remény, ha nem is sok. Aki a legtovább marad állva közületek, csak az tarthatja meg a fejpántját. Az is csak szánalomból persze. Két választásotok van tehát. Az egyik hogy egymás hátát véve legyűrtök, kihasználva a számbeli fölényetek. Ha ez minden valószínűség ellenére sikerül, mindhárman átmentetek. A másik lehetőség, hogy megpróbáljátok tovább húzni mint a társaitok. A legfőbb szabály, hogy nincsen szabály. Bármit bevethettek ellenem, és ha megvan bennetek az az elszántság és kíméletlenség, amit a Shinobi Háború követel tőlünk, akkor a bajtársaid ellen is. Elsőre talán kegyetlen megoldásnak tűnhet... De mindenki felteheti magának a kérdést. Megéri-e másokért kockáztatni a jövőtöket? Hogy a körülöttetek állok vajon meddig fognak habozni, mielőtt a hátatokba vágná a pengéjét? Mert egy dolgot elárulhatok. Aki javasolta nekem ezt a tesztet, azt mondta, minden csapatban volt legalább egy áruló. Mert ilyen az embertermészet. Hitszegőnek lenni persze nem dicső dolog. De mindenképp kifizetődőbb, mint áldozattá válni. Ez lenne minden Bogyókák. Ha továbbra sincs kérdésetek, akkor akár neki is kezdhetünk.
A mester egy hanyag mozdulattal kioldja téliköpenyének zsinegét, s egy-egy pöccintéssel mindkét vállánál lesöpri a súlyos gyapjút magáról. Amikor a ruhadarab a földre hullt, láthatóvá válik vörös-fekete harci tunikája. Selyemövén apró erszények egész sora és egy egykezes számszeríj lóg. Komótosan belenyúl az egyik szütyőbe, hogy aztán kihúzzon egy kunait, mutatóujját a fokon keresztüldugva. Szórakozottan pörgetni kezdi a keze ügyében tartott vágófegyvert, tekintete jáde lángja pedig nem sok jót ígér annak, aki először veszi a bátorságot, hogy nekirontson. Egy könnyed szökkenéssel hátrarúgja magát az erdő irányába, így nagyjából tíz méter a távolság közte, és a geninek között.
- Készen álltok?
Kérdezi ragadozómosollyal az arcán.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Vas. Feb. 14 2016, 00:00

Miután bemutatkoztam a többiek is rögtön megtették ezt. Láthatóan senki sem vitte túlzásba, bár ezt nem bántam túlzottan. Szerettem volna már túl lenni ezen a részen. Idővel úgyis jobban megfogjuk ismerni egymást. Sunsui után a sensei is belekezdett a saját mondandójába. Először is elmondta, hogy a mai napon egy kis vizsgán kell részt vennünk. Nem örültem túlzottan ennek a hírnek a hallatán. Egyszer már volt szerencsém egy ilyen típusú feladathoz, és nem volt épp a legkellemesebb emlékem. Reméltem, hogy most nem kell ezen újra átesnem, de nincs akkora szerencsém. Persze tudom, hogy ennek a fő célja, hogy felmérje a tényleges képességeinket, de ettől függetlenül a hátam közepére nem kívántam. Mielőtt azonban a feladatunk részleteiről kezdett volna beszélni egy kicsit megállt és a táskájába kezdett kutakodni. Először egy különös üvegpipát húzott elő, melynek erős kicsit kellemetlen szaga volt. Nem vagyok túlságosan otthon az ilyen dolgokba, de az biztos, hogy az elmondásával ellentétben az nem egy asztmapipa volt. Azonban inkább nem mondtam semmi és megvártam, míg megtalálja azt, amit ténylegesen keresett. A táska mélyéről kis ninja felszereléseket ábrázoló süteményeket húzott elő, majd azokat kezdte osztogatni nekünk. Én igyekeztem udvariasan visszautasítani azokat. Az ételek a bemutatkozó vizsga előtt szintén a rossz emlékek sorát bővítették. Emlékszem, hogy mikor még magát geninnek próbálta kiadni és körülírni az álom senseit, tehát saját magát, akkor egy bizonyos dolgot mondott, mégpedig, hogy tud vényköteles harci drogokat szerezni. Ha hozzáfér eféle dolgokhoz, akkor semmiből sem állna neki is bedrogozni a süteményeket amit most kínál számunkra. Ezután rögtön belekezd a saját maga bemutatásába. Látszólag ő sokkal bő szavúbb volt mint mi. Ezen felül feltűnt, hogy kicsit, mintha hangulatingadozásai lennének és ezen az a rész sem segített, amikor kiért a terapeutája által mondott dolgokra. Már rég gond van, ha ilyen emberhez kell járnia. Úgy tűnik, hogy én vonzom a hozzá hasonló furcsa senseieket. Csak reménykedni merek, hogy legalább egy kicsit normálisabb, mint Doi-sensei volt. Kiemelte, hogy nem szereti ha senseinek szólítják. Ez egy kicsit fura volt.
- Ha nem szólíthatjuk senseinek, akkor miként kéne? - tettem fel a kérdést neki. Fontos volt, hogy tudjam, mivel nem akarok túlságosan rossz viszonyba kerülni vele, így jobb biztosra menni. Miután befejezte a kis bemutatkozását, rögtön át is tért a lényegre. Tehát a feladatunk ismertetésére. Ez úgy tűnik, hogy nem lesz olyan egyszerű, mint az első esetbe. Akkor mindössze Konoha kapuját kellet elérnünk és egy alkalommal megküzdeni a senseiel és az sem tartott sokáig. Azonban most konkrétan azt a feladatot kaptuk, hogy győzzük őt le. Volt alkalmam egy jounint akcióba látni. Ebből is tudom, hogy a rangjuk nem csak viccnek van. Hihetetlen erős és képzett emberekről beszélünk, akik számtalan küldetést vittek már véghez. Mi pedig három genin vagyunk, akik alig rendelkeznek valami tapasztalattal. Még ha megfelelően összedolgozunk se biztos, hogy sikerrel járunk. Miután ezt is ismertette egy kis trükköt mutatott nekünk. Oldalra lépett, azonban az árnyéka nem mozdult el, majd mintha saját életre kelt volna, gazdájától teljesen független mozdulatokat kezdett csinálni. Árnyék manipuláció. Valahol, mintha hallottam volna róla, de nem tudom, hogy hol vagy mit. Arra biztosan emlékszem, hogy nem egy mindennapi technika, így jobb ha vigyázok vele. Gyors pillantást veszek a csapattársaimon. A legrosszabb az egész helyzetbe, hogy fogalmam sincs mire is képesek. Az első ilyen alkalomnál itt volt Hisami, akit nagyon jól ismertem, illetve sokat gyakoroltunk együtt. Szavak nélkül is könnyen megértettük egymást, azonban most itt áll mellettem két szinte teljesen vadidegen ember. Amire a leginkább szükségünk van, az egy használható terv lenne. Azonban ez aligha nevezhető az én szakterületemnek. Van egy-két trükk a tarsolyomba, de aligha tudok olyasmit, ami köré egy tervet lehetne felépíteni. Ezek után a sensei elmondja még az utolsó mondatait és lerántja magáról a köpenyét, ami alatt a teljes harci felszerelése volt látható. Ezt követően egy pár métert hátrébb ugrik és onnan várja, hogy mit csinálunk. Sajnos nem tudom pontosan, hogy mikre képes, így a legjobb az lenne ha ezt kiderítenénk.
- Shunsui! - fordultam a fiúhoz. - Azt mondtad, hogy jó vagy taijutsuból, igaz? Érdemes lenne egy gyors próbát tenni, hogy milyen jó is az új senseiünk. Két oldalról megtámadjuk. Mindössze egy pár ütés, rúgás lenne, hogy egy alap képünk legyen a reakciója alapján. Közbe figyelünk, hogy ne kapjon el minket, vagy kapjunk be valami ellentámadást. Miután ez megvan eltávolodunk és elkezdünk valami taktikát kieszelni ellene. -
Nem tudom, hogy mennyire lesz benne a fiú, de mivel neki is volt már csapata pontosan tudhatja, hogy egy jounin nem vicc, még akkor sem, ha visszafogja magát, így csak úgy nyerhetünk ha van tervünk, illetve összedolgozunk. Természetesen a mondandómat próbáltam olyan halkra fogni, hogy a sensei ne hallhassa, illetve számat a kezemmel takartam, ha esetleg tudna szájról olvasni. Ezek utána a másik társam felé fordulok.
- Reina, téged arra kérnélek, hogy próbáld meg egy kicsit lefoglalni, míg mi közel érünk hozzá. Mindegy, hogy dobófegyverekkel, klónokkal vagy egyéb jutsukkal teszed azt csak nyerj nekünk egy kis időt.
Miután megtartottam a kis eligazítást a tervem szerint el is kezdtem haladni az ellenfelem felé, remélve a társaim követni fognak. Amennyiben sikeresen megérkezek, akkor gyors ütéseket próbálok bevinni neki. Az erő helyett inkább a sebességre koncentrálok. Arra próbálok meg rájönni, hogy mennyire gyors, illetve milyen reflexei vannak. Ezzel könnyen átfogó képet kaphatok a taijutsus képességeiről. Természetesen közbe igyekszem elkerülni, hogy elkapja a támadásaimat, vagy hogy ellentámadásba lendüljön. Ha bármi gyanúsat észlelek, akkor rögtön hátrálni kezdek, illetve akkor is ezt teszem miután bár támadást indítottam felé. Igyekszek különös figyelmet fordítani az árnyékára is, mivel biztos vagyok benne, hogy nem csak az a kis trükk van a tarsolyában, mint amit az előbb mutatott nekünk.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Feb. 14 2016, 19:01

     Akane megemésztette magában a hallottakat és ragyogó szemekkel mért végig minket, ami bevallom, picit ijesztőnek tűnt.  Aztán jött, ami hallatán legszívesebben ott abban a pillanatban megfogtam volna magam, sarkon fordultam volna és elhagytam volna a kiképzőterepet: a próbatétel. Elég komolyan felvezette a vizsga körülményének fontosságát. Nagyon rettegtem, hogy mi fog ránk várni és min kell majd keresztülmennünk. Nem szeretném nagyon alulteljesíteni a többieket.


     Közben a fekete hajú kunoichi erszényéből egy laza mozdulattal elővett egy üvegpipát, aminek förtelmes bűze a levegőbe keveredve behatolt a légutamba, és köhögés formájában bontakozott ki. Lehet hogy végig az volt a terve hogy így gyengítsen meg minket a harc előtt? Asztmapipa, na persze! Azon nyomban vissza is rejtette szégyellve az esetet. Ekkor egy papírdoboz tűnik fel kezében, amiért eredetileg is nyúlni szeretett volna. Ahogy felnyitotta kicsit ügyetlenül formázott mézeskalácsok tárultak elénk. Gondolkoztam hogy biztonságosak - e, de amint láttam, hogy ő maga is kikapott egyet a pici ninja eszköz alakú sütikből, felbátorodtam és magam is vettem belőle. Az igazat megvallva nem voltak olyan finomak, mintha én csináltam volna, de nem is voltak rosszak. Annál legalább is biztosan jobb, mint amit két éve karácsonykor Jiro sütött nekem. Kedvességből megettem, de nem kellett neki sok, hogy vissza is jöjjön... Lényeg a lényeg, valójában egész jól estek az apró sütemények.

     Belekezdett saját maga ismertetésébe. Mondhatnám, hogy elég hanyag és felelőtlen életmódot él. Ami viszont tetszett, hogy orvosi ninja. Remélem idővel nekem is átadja majd tudását. Nála őrültebb személyiségű emberrel még nem igazán volt dolgom. Bár lehet azért, mert úgy általában emberekkel sincs nagyon dolgom. Nem járok közegekbe. Aki fel is tett egy kérdést, hogy ha nem hívhatjuk Sensei-nek, akkor miként szólítsuk. Teljesen jogos, nem akarom hogy leharapja a fejem, de valószínűleg nem kérdeztem volna meg annak ellenére, hogy a válaszra kíváncsi vagyok. Szerencsétlen kisállatok... Ő ugyan jópofán és viccesen akarta tálalni, hogy nehogy nekünk is ez legyen a sorsunk, a tekintetem és a gondolataim egy szóval tisztán le lehetett írni: "Segítség!" Úgy láttam, nem nagyon szereti azt sem, ha mások megmondják neki, hogy mit csináljon. Ez jó, de ha az ő segítése bizonyos személyek célja, adott esetben a terapeutájának, - ami önmagában sem jelent jót - akkor lehet meg kéne fogadnia egy-két tanácsot. Hobbija érdekesen hangzik. Kíváncsi vagyok, hogy vajon mennyire komolyan űzheti. 

     Mondandója végén áttértünk ismét a feladatra. Amikor kiszűrődtek a szavak ajkai közt:  "Le kell győznötök engem." - teljesen leblokkoltam. Valahogyan persze meg kell szűrni az alkalmatlanokat, de hogy ilyen szigorúan? Fel kell vennünk a versenyt vele és főlé kell kerekednünk? Nyilván nem fog teljes erőbedobással harcolni, hisz nem célja, hogy kis genineket mészároljon le, de ez mégis egy igen rémisztő feladat volt. Egyedül esélyünk sem lenne, de ha összefogunk, akkor képesek lehetünk talán egy kicsit megnehezíteni a dolgát. Ilyenkor az jut eszembe, amikor a legyek szállnak körülöttünk és megpróbáljuk lecsapdosni azokat. Csakhogy itt a légy szerepkörét mi fogjuk betölteni. A pici és idegesítő legyekét, amiktől Akane egy csapással meg tudna szabadulni.

     A legfőbb problémát az jelentette, hogy nem ismerhettük eléggé a másik képességeit. Ugyan elhangzott a bemutatkozás alatt, hogy ki miben tartja magát jónak, de az már más kérdés, hogy ők mit ítélnek meg annak. Magához képest fejlődés közben bárki lehet jó. Nem beszélve arról, hogy ők már átmentek egy ehhez hasonló helyzeten. Valószínűleg én vagyok itt a leggyengébb láncszem. Vajon képesek lennének engem hátrahagyni?

     Beszédének szemléltetése képpen egy saját trükkel is meglepett minket. Árnyékát a testétől függetlenül irányította. Oh, milyen buta vagyok! Épp a napokban olvastam egy könyvet Konoha neves családjairól és az egyikük az árnyék manipulációnak technikáját birtokolja. Figyelmesebben kéne olvasnom. Nem hiába Nara az illető. Egy gonddal több zúdult nyakunkra, most erre is külön figyelnünk kell. Igazán lenyűgöző volt a látvány... Már amennyire egy orrtúrást annak lehet nevezni. Ha nem sikerül ez a próbatétel, akkor az akadémián fogok kikötni ismét, de ezúttal Takashi nélkül. Nem tudnék újra azon padok között ülni, amikben még vele töltöttem el négy évet. Utoljára kérdezi meg tőlünk, hogy van - e kérdésünk. Ekkor elszánom magam és a kezem a magasba lendítem, majd komoly tekintettel előremeredve egy tekintetemhez hasonló komolysággal rendelkező kérdést bocsájtok szabadon reménykedve egy igenlő válaszban:

- Kérhetek még mézeskalácsot? - bármennyire is furcsán jöhetett ki az adott pillanatban, ilyenkor már meg szoktam ejteni a tízóraimat és a gyomromban vihar kavargott, aminek egy haskorgás eleget is tett.

     Mindent bele kell adjak! Ekkor a sensei ledobta magáról köpenyét és hátra szökkent tisztes távolságba, ujján egy kunait pörgetve ragadozó mosollyal az arcán. Aki magához ragadta a tervkreálás lehetőségét, ez megnyugtatott, hogy nem tervez hátrahagyni engem. Shunsuival ketten pusztakezes harcba kezdenének az ellenféllel, míg én megzavarom és lefoglalom. Klón jutsut használva indulnék neki, míg az eredeti önmagam  a fák fedezékében az eredeti Sensei után kutatna. Annak is meg van a lehetősége, hogy fedezékben bújkál, s várja amíg kifáradunk a klónjait támadva. több irányból környékezném meg és kunaiokat valamint shurikeneket hajigálnék irányába, amíg Aki és Shunsui el nem érnek hogy meglepetésszerűen támadjanak. Nem tűnik olyan rossz tervnek. Bár az árnyékkal vigyáznunk kell. Átgondoltam magamban, majd Akinak válaszomat szegeztem, természetesen suttogva és takarásban, mint ahogy azt Ő tette:

- Rendben, jó tervnek tűnik, de arra is számítanunk kell, hogy aki most ott kint áll, csak egy klónja az eredetinek. Én is klónokat küldök, megzavarásnak tökéletesen megfelel, míg Ti odaértek. Addig én kutatok a környéken az eredeti után. Az árnyékáról sem szabad megfeledkeznünk. Legyetek óvatosak, kérlek! - suttogtam féltve csapattársaim. Lehet, hogy nem ismerem őket, de máris éreztem egyfajta kötődést irántuk és nem szerettem volna, ha bármi bajuk esik. Egy biztos, a csapatmunka megfelelő alkalmazása az egyetlen lehetőségünk.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Kedd Feb. 23 2016, 04:10

A hátraszökkenő jounin után visszamaradt árnyalak mocorogni kezd, majd lassú, lusta mozgással kezd el "visszacsorogni" Akane lábai alá. Várakozó, türelmetlen pillantást vet habozó tanítványaira. Úgy látszik, a sorsdöntő pillanat előtt a cica mégiscsak visszahozta a nyelvüket...
- Akanénak. Igen kaphatsz, de csak ha megígéred, hogy igazi ellenséggel való harc közben nem kezded el a fejed tömni. Arra már van egy klánunk Konohában...
Érkezik a válasz mindkét nekiszegezett kérdésre. Első mondatánál Akihoz fordul, míg a maradék kettőnél Reina felé tekint. Egy elnéző mosollyal próbálja tompítani szigorú szavai élét, de úgy tűnik mindhiába. Egy merő görcs az egész csapat. Úgy látszik a bemutatkozása megtette a magáét.
Bár végig türelmetlenül toporog és a körmeit piszkálgatja, reszelgeti a kezében tartott pengével, egy rossz szava sincs, amíg a geninek összedugják a fejüket egy kis kupaktanácsra. Elvégre ez egy egyedülálló eset, hisz a sikeres chunnin-vizsgáig vajmi kevés esélye van, hogy olyan küldetésen kellene részt venniük, ahol nincsenek tisztában a társaik erősségeivel és gyengéivel. Addig pedig bőven lesz idejük megtanulni improvizálni. Ha hall is bármit a fialok beszélgetéséből - aminek ilyen távolságból vajmi kevés esélye van -, füle botját sem mozdítja rá, csak érdektelen arccal manikűrözik a tisztás szélén.
A korábbiak alapján szinte már várható módon a fehér hajú lány veszi magához a kezdeményezést. Nem fél mások által járatlan ösvényre lépni, s mintha valamiféle természetes karizma lengné körül, aminek létezéséről talán még ő maga sem tud. A többiek pedig láthatóan hallgatnak rá. Szóval Aki - hátra sem pillantva - rohamra indul, hogy felmérje a Sensei képességeit. A Nara zöldes pillantása kihívóan villan, s egy könnyed mozdulattal fogást vált a keze ügyében tartott kunaion, annak hegyét mutató és hüvelykujja közé szorítva. A shinobiknál megszokott módtól eltérően hajítja el: a tőr nem vízszintesen és egyenesen hasítja a levegőt, hanem a saját középpontja körül forogva. Valószínűleg a Mester sem gondolta komolyan, hogy egy ilyen nyilvánvaló, frontális támadással akár egy genin ellenében is sikerrel járhat, minden bizonnyal csak fel akarta mérni a rohamozó kunoichi reakcióját. A dolgok azonban nem várt fordulatot vesznek, amikor Aki egy könnyed oldalazó lépéssel kitér a pörgő kés elől, s így szabaddá teszi az utat a közvetlenül mögötte loholó Shunsui felé. Normál esetben a jócskán magasabb fiúnak is látnia kellett volna a beérkező támadást, azonban a shinobik jellegzetes, előregörnyedt futása miatt épp hogy csak átlátott az előtte siető lány válla fölött valamicskét - hacsak épp nem más kötötte le a figyelmét... Ezeknél a túlfűtött kamaszoknál sose tudni, mit nézegetnek épp. A kunai a vakfoltjában érkezik, s csak akkor válik láthatóvá, amikor már túl késő kitérni előle. A levegőt hasító edzett acél a tompa, gyűrűs felével csapódik egyenesen a vörös égimeszelő homlokának a kellős közepébe. A csonton csattanó fegyver tompa hangja valószínűleg még a távolabb álló Akanét is eléri, mert szemöldökeit fájdalmasan ráncolja és halvány ajkai néma aúúúúúút formáznak, meg valami értelmetlen szót, ami leginkább hedshátnak tűnik, bármi legyen is az.
Pár pillanattal később az ifjú taijutsuspecialista eléri a csöppnyi jounint. A Nara magabiztos mosollyal várja be tanonca érkezését, s kezd kézitusába vele. Bár a javára szóló, közel egy évtizedes harctéri tapasztalat megedzette annyira reflexeit, hogy könnyedén hárítani tudja a felé záporozó csapásokat, öntelt vigyora minden közelharcban töltött másodperccel halványabb. Egyelőre nem támad vissza - hogy nem tud, vagy nem akar rejtély -, csupán fokozatosan hátrál és hárít. A felé irányított ütéseket alkarjával söpri félre, gyorsasága nagyjából megegyezik támadójáéval. Bár időnként idegesen pillantgat Reina klónjai felé, próbálja figyelmen kívül hagyni azokat, hisz teljesen egyértelmű, hogy másolatok, a genin a szeme láttára hozta létre őket. Zavaróak a koncentrációban, de kárt nem tudnak tenni benne.
Az eseményeket távolabbról figyelő Reina nem talál semmilyen bunshint a fák környékén, és minden jel arra utal, hogy az igazi Sensei épp Akival viaskodik. A kettejük között kialakult patthelyzetet végül a fiatalabb, fekete hajú kunoichi által elhajított dobófegyverek törik meg. A Nara szemei egy pillanatra riadtan tágra nyílnak, ahogy látóterének perifériáján érzékeli a felé suhanó kunaiokat és shurikeneket. Gyorsan hátrál pár lépést, hogy Aki ütéseit derékből tudja kikerülni és villámsebesen elmutogat pár kézjelet. Egy pillanattal később már csak egy éjsötét árnyalak áll a nő helyén, amin nemes egyszerűséggel keresztülsuhannak a dobócsillagok és pengék. Amikor a közvetlen veszély elmúlt, a sziluett visszaváltozik a korábban látott kunoichivé. Jobb lábát egy könnyed mozdulattal felemeli a levegőbe, térde szinte a vállát éri. Úgy sújt le csizmás sarkával a keményre fagyott talajra, mint kalapács az üllőre. A csak egy méterre tartózkodó lánynak épphogy marad ideje kihátrálni a támadás hatóköréből. A föld először megsüllyed, aztán nagyjából három méteres körben egyszerűen kirobban Akane talpa alól, kisebbféle krátert kialakítva a jounin körül. Finom dér- és földpör, valamint nagyobb rögök is záporoznak körülöttük. Vészjósló hangon figyelmezteti a vizsgázó genineket:
- Egy kiütve, már csak ketten maradtatok. Több esélyetek van, ha egymás között szkanderozzátok le ezt a harcot, mert én még csak most kezdek bemelegedni...


Akane:
Állapot: 96% (Enyhe fáradtság)
Chakraszint: 92% (Árnyjáték, taijutsu, Kagegakure, Bunshin, Tsuten Kyaku)


Aki:
Állapot: 98% (Enyhe fáradtság)
Chakraszint: 98% (Taijutsu)


Reina:
Állapot: 100%
Chakraszint: 95% (Bunshin)


Shunsui:
Állapot: 0% (Eszméletlen, valószínűleg agyrázkódás)
Chakraszint: 100%

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Kedd Feb. 23 2016, 19:52

//Előre is elnézést kérek, amiért kicsit előreszaladtam, de nagyon belejöttem és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy már itt tartok  Razz Ha problémát okoz, akkor jelezzétek kérlek//






Senseiünk rögtön válaszolt is a feltett kérdéseinkre. Tehát szimplán csak Akanénak kell szólítani. Elég fura még magamba is kimondani így a nevét, de ha ez a kívánsága, akkor jobb lesz így hívni. Ezek után szépen lassan összeszedte az árnyékát és eltávolodott. A többiekkel rögtön ismertettem is a tervemet és mivel nem volt ellenvetés, ezért rögtön meg is indultam az ellenfelem felé. Amint elkezdtem futni, a nő rögtön fogást váltott a fegyverén és azt egy nem túl szokványos módon elhajította azt. Ez egész pontosan azt jelentette, hogy a normális vízszintes repülés helyett a tengelye körül forogva repült felém. Van olyan kés, ami tényleg így működik, azonban ez nem az a fajta. Ennek köszönhetően azonban repülése is sokkal kiszámíthatóbb volt, mint ha normálisan dobta volna. Mikor a fegyver elég közel ért egy gyors oldalra lépéssel tértem ki előle, majd szememmel végigkísértem, ahogy elhaladt mellettem. Ennek köszönhetően pontosan láttam, ahogy a mögöttem loholó fiú fejének csapódott a kunai gyűrűs vége. Erős tompa csattanó hangot valószínűleg messzire hallani lehetett. Természetesen ennek a szerencsétlen találkozásnak az lett a vége, hogy a fiú ájultan zuhant össze. Komolyan mondom ebben  a pillanatban üvölteni tudtam volna. Valaki magyarázza el nekem, hogy hogyan lehet valaki olyan ostoba, hogy egy ilyen helyzetben pontosan valaki háta mögött fusson ezzel a saját látókörét szűkítse? Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, azonban nem volt idő ezen tanakodni. A próbatétel ettől függetlenül folytatódik és most már csak ketten vagyunk, ami nem igazán segít hozzá az egyerű győzelemhez.
Egy pár pillanat alatt sikerült összeszednem magamat ebből a lelki traumából és tovább folytattam a rohamozásomat. Azonban tudtam jól, hogy eddig óvatosan akartam eljárni, akkor most már szuper óvatosnak kell lennem. Lévén, hogy igazán csak taijutsuba vagyok jó, így kénytelen leszek a próba többi részén is erre támaszkodni. Tehát meg kell próbálnom kiismerni az ellenfelem mozgását és gyengeségeit. Szerencsémre nem túl sok ninja van, aki a taijutsut választja, mint elsődleges harcmodor, így ha szerencsém, akkor egy kicsit könnyebb dolgom lesz ellene.
Mikor odaértem rögtön támadásba is lendültem. Több gyors ütést indítottam ellene, azonban láthatóan jók voltak a reflexei, mert nagyjából problémamentesen hárítani tudta őket. Azonban észrevettem, hogy minden közelharcban töltött pillanat után a magabiztos mosolya halványulni kezdett. Ezen felül egyáltalán nem próbálkozott visszatámadni, amit egy kicsit furcsának ítéltem. Nem tudtam pontsan eldönteni, hogy most csak játszik velem, vagy tényleg sikerült egy kicsit szorult helyzetbe hoznom. Ami még feltűnt, hogy az erősítés nem nagyon érkezett meg. Nem tudom, hogy Reina mit csinálhat, de az biztos, hogy nem a tervhez tartja magát, mivel egész eddig egyetlen elterelést, vagy Akane irányába repülő fegyvert sem láttam. Mivel minden figyelmemet a harc köti le, illetve nincs hátul szemem, így nem tudtam, hogy pontosan hol lehet vagy mit csinál. Már egy ideje viaskodtunk, mikor meghallottam a dobófegyverek jellegzetes suhanó hangját, ahogy sebesen repülve megtörik a levegőt. Kicsit késve, de megérkezett a várva várt támogatás. Meg kell mondanom az őszintét már kezdtem azt hinni, hogy magamra hagyott. Akane azonban láthatóan fel volt készülve erre a lehetőségre. Gyorsan hátrébb lépett, majd pár kézjel után hirtelen, mintha árnyékká változott volna. A fegyverek áthatoltak az árnyon, mintha semmi se lett volna ott, majd rögtön visszatért a nő. Még soha azelőtt nem láttam ehhez hasonló jutsut és meg kell hagyni eléggé lenyűgözött. Ami ezután jött azonban még jobban meglepett, ugyanis Akane felemelte a lábát, majd nagy sebességgel a földhöz vágta. Túl távol állt ahhoz, hogy ez a támadás elérjen, így elsőre nem tudtam mire vélni, azonban a következő pillanatban már láttam, ahogy a lába alatt elkezd felszakadni a talaj. Éppen időben kapcsoltam és igyekeztem olyan messzire jutni tőle, amennyire csak tudtam. Egy hatalmas területen, mintha felrobbant volna a talaj, olyan volt. Törmelék záporozott mindenfelé. Hihetetlen, hogy valaki képes legyen ilyenre. Ezek után a sensei figyelmeztetését lehetett hallani. Meg kell hagyni, hogy a látottak után egy pillanatra elgondolkoztam, hogy talán megpróbálom legyőzni reinát, azonban ennek még a gondolatát is igyekeztem gyorsan elkergetni. Nem vagyok olyan ember, aki egyik pillanatról a másikra hátba döfné saját társát, még akkor sem ha csak pár perce ismerte meg. Inkább esek el ebben a harcban, de azt büszkén, mint nyerjek, de árulóként.
Egy pár pillanatig csak bámultam a hatalmas krátert, amit a rúgás kreált, majd újra összekaptam magamat. Tudtam, hogy ami most kell az egy új, rendes terv. Nagyjából sikerült kideríteni róla egy-két dolgot, azonban soha nem lehet tudni, hogy mit rejteget még, így érdemes lesz figyelni. A franca, hogy pont ilyenkor nincs itt Chuu! Neki biztos lenne pár jó taktikája. Miközben ezen gondolkoztam eszembe jutott egy kis trükk, amit tanított nekem. Éles helyzetbe még nem próbáltam, azonban nincs veszteni valóm. Rögtön Reina felé vettem az irányt és megszólítottam.
- Gyere utánam!
Meg sem vártam a válaszát rögtön a közeli fás rész fele kezdtem futni, hogy ha legalább egy kis időre, de nyugodt körülmények közt tudjunk beszélni. Igyekszem olyan pocizót keresni, ahonnan Ráláthatunk a Senseire. Amennyibe követ és megtaláljuk a helyet rögtön neki is állok, hogy nagy vonalakba elmagyarázzam neki a dolgokat.
- Egyértelmű, hogy egy kicsit komolyabb tervet kell használnunk ha egyáltalán nyerni akarunk. Nekem van egy ötletem, azonban a te segítséged is kell, hogy sikerülhessen. Elsősorban kell egy kis idő, hogy felkészüljek. Ezért megkérnélek, hogy egy kicsit próbáld meg lefoglalni. Ezután újra támadásba lendülök, de csak pár ütés erejéig, mert utána újra eltávolodok. Ekkor jön majd az érdekes rész, amit inkább most nem ismertetek, hiszen nem lehetünk biztosak benne, hogy nem hallgatózik valahogy. Azonban rögtön meg fogod látni, hogy mi az, mikor meglátod. Ez remélhetőleg összezavarja és megtudjuk támadni és esetleg még le is győzhetjük.
A Tervem kifejtését követően megvárom a válaszát. Ha beleegyezik, akkor rögtön neki is látok a kivitelezésnek, ami mindössze annyiból áll, hogy keresek megfelelő dolgot, amit kawariminek tudok majd használni. Ezek után a tervek szerint eljárva a sensei felé veszem az irányt. A fák takarásából két kunait dobok felé, majd rögtön felé futok. Ha sikerül eljutnom hozzá, akkor megeresztek három gyors ütést, amit valószínűleg le tud majd védeni. Ekkor azonban gyorsan távolodni kezdek tőle egy olyan 5-6 méter távolságba. Igyekszem úgy pozicionálni magamat, hogy közel legyek a fás részhez, amit utána fel tudok használni ha az elterelés sikerül. Ha minden jól jön ki, akkor egy füstbombát dobok a földre. Amint a füst elterjed létrehozok három klónt és egy kawarimit. Ezeket a sensei pozíciója felé küldök. A trükk az egészben, hogy bár a sima klónoknak nincs fizikai testük, azonban a kawariminak van és, ahogy kilép a füst takarásából az légáramlatot kelt, ezzel elhitetve azt, hogy az én vagyok. Ha sikerül, akkor én oldalt hagyom el a rejteket és a fák között mozogva remélhetőleg észrevétlenül az oldalába tudok kerülni. Várok egy megfelelő pillanatot, majd shunshin no jutsut használva olyan gyorsan próbálok a közelébe kerülni, ahogy csak tudok. Ezt követve egy erős ütsét akarok majd mérni a hasára, majd ezt követően egy rúgást. Ezek után a helyzettől függően védekezek vagy támadok tovább.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Szer. Feb. 24 2016, 16:41

    Akane, hangzott a válasz. Különös. Egy időbe telik majd, mire megszokom, hogy nem hívhatom Senseinek. Egyszer-kétszer biztosan be fog csúszni a megnevezés... Sütit ugyan kaptam volna, de a válasz hallatán igazán elment a kedvem a tréfálkozástól. Mivel egyértelműen annak szántam, úgy látszik inkább a komolyságom kellett volna fent tartanom. De ideje lenne koncentrálnom végre. Aki és Shunsui megindultak és előttem jártak. Jajj! Nekem kéne ott lennem előbb, hisz én vagyok az elterelés, nem? Ahogy a fehér hajú lány és a magas vörös hajú fiú nekilódult, az eddig játszi könnyedséggel kezelt kunait a sensei megforgatta és nem egyenesen, hanem pörgetve indította útjának az elől haladó lány felé. Ő sikeresen kitért a penge elől, de a közvetlen mögötte haladó fiút a kunai markolatánál találta fejen, csontig hatolva. Amilyen hangosan szólt nem csodálom, hogy azon nyomban összeesett. Ennyi lett volna? Mégis hogy lehet nem észrevenni egy ilyen támadást? Senseiünk arcáról is levehető volt, hogy még Ő maga sem gondolta komolyan ezt a támadást, mert szánakozó tekintetet vetett az épp összecsukló fiúra. Na, Ő egy jó darabig nem fog még felkelni... Magunkra maradtunk.

     Csökkentek az esélyeink és a létszám fölénye is megcsappant. Remélem Aki ennél jobban bírja a strapát, mert én egyedül képtelen leszek legyőzni az ellenséget. Nem mellesleg bepánikolnék vagy lefagynék. Így is nehéz volt abban a pillanatban felfogni, hogy már el is búcsúzhatunk egy csapattárstól. A klónokat létrehozva igyekeztem elterelni a fekete hajú nő figyelmét, de nem igazán törődött vele. Mintha tudomást sem vett volna róla. Közelebb kell férkőznöm, nem hagyhatom Akira az egész munkát. Mi több, még baja is eshet, pedig számít a támogatásomra. A fák takarásában nem észleltem más jelenlétét. Minden jel arra utalt, hogy valódi alakjában küzd ellenünk. Míg aki taijutsuval próbálta lekötni, addig én közelebb férkőztem és elhajítottam egy kunait és egy shurikent. Ekkor nem hittem a szememnek. Hátrébb lépett, kézjelet formált és a fizikai formája egyszerűen megszűnt létezni. Ezek szerint nem csak arra képes, hogy manipulálja az árnyékot, hanem valóságos testét is képes árnyalakká formálni. Amint áthaladt rajta a két dobófegyver visszaváltotta alakját. Ha úgy érzi majd, hogy nehéz helyzetben van, nem kell mást csinálnia, csak egy kézjelet megformálnia és már is képtelenek leszünk rá, hogy bármit is kezdjünk vele. Mibe keveredtünk? Ha nem a meglepetés erejével érjük, akkor már el is vesztettük ezt a harcot. Komplexebb taktikára lesz szükségünk. Akane magasba emelete a lábát és hihetetlen gyorsasággal a földre sújtotta. Akit nem érte el a rúgás hatóköre, de egy kisebb fajta földrengés keletkezett, minek epicentruma a pont, ahol a nő sarka érte a talajt. Darabokra hasadt a föld és a törésvonalak Aki felé vették az irányt. Szerencsére időben sikerült hátrálnia a területről.


     A remélhetőleg jövőbeli tanítónk továbbra is magabiztos maradt és egy figyelmességre intett bennünket. Nem lesz elég egy gondatlanul összedobott stratégia. Komoly átgondolást igényel, ha le akarjuk győzni. Gondolkodóba estem, de hirtelen gyors léptek neszére füleltem fel. Aki tartott felém és magával hívott, én feltétel nélkül követtem Őt. Gondoltam ismét megbeszélést szeretne tartani. Ismét előállt egy ötlettel és a segítségemet kérte, hogy időt nyerjen. Az előző próbálkozásom sem tűnt hatásosnak. Ezúttal ügyesebb leszek és közelebb férkőzöm hozzá, vállalva a kockázatot, hogy bajom eshet. Ő már szemtől szemben küzdött értem, ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.


- Egyetértek, ennek már a fele sem tréfa. Számíthatsz rám, ezúttal tényleg. Most rajtam a sor. - feleltem komoly tekintettel és elszánt arckifejezéssel.


     Felkészítettem magam, amennyire csak lehet. A fák takarása ad egy kis előnyt, hogy váratlanul csapjunk le rá. Létrehoznék két bunshint és egy háromszög alakzatot felvéve, előttem a két klónnal kirontanék a fedezékből. Mikor klónjaim már előtte lennének egy fürge test technikával előtte is teremnék, remélve hogy a két klónra fog figyelni. Puszta kézzel ütéseket terveznék bevinni, váltakozva has és fej tájékán, közben várnám Aki érkezését. Az Ő ütéseit is csak hárította, remélhetőleg az enyémekkel is így fog eljárni. Vajon a másik lány mit tervezhet?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Kedd Márc. 01 2016, 07:30

Szembesülve a drasztikus szintkülönbséggel a talpon maradt két genin visszavonulót fúj, hogy újragondolják a Sensei ellen alkalmazott stratégiát. Könnyen egérutat nyernek a még mindig a kráter közepén álldogáló jounin elől. Ami azt illeti túl könnyen is, nem túl valószínű, hogy ilyesmire lenne lehetőségük egy olyan ellenféllel szemben, aki valóban a vérüket akarja ontani. Akane azonban nem ront utánuk, csupán ráérős léptekkel indul abba az irányba, ahol a két lány legutóbb eltűnt a tisztás szélén. Ajkain hátborzongató füttyszó játszik, mintha csak a tanítványok idegeit akarná vele borzolni.
A fák takarásában Aki a rájuk nehezedő nyomás ellenére is egy rögtönzött tervvel áll elő, s kéri Reinát a kivitelezésben való segítségben. Amíg az előbbi Kawarimihez alkalmas tárgy után néz, addig az utóbbi két klón létrehozása után előugrik a fedezékéből, hogy elterelő manőverbe kezdjen harmadmagával. A Nara arcán elismerő mosoly fut végig a fiatalabb lány láttán, mintha valahogy arra számított volna, hogy kettejük közül ezúttal is a közelharcban tapasztaltabb fogja betölteni a csali szerepét. Jáde pillantása villámgyorsan cikázik a három rohamozó támadó között, tekintete minden bizonnyal árulkodó jelek után fürkész, hogy melyik is lehet az igazi. Kesztyűbe bújtatott keze tétován az övére akasztott számszeríj markolatára fonódik, de némi habozás után valamilyen indíttatásból mégis elengedi azt. Nem rohan elébe a támadásnak, lassú sétával várja be a Hirano klán árvájának érkezését. Amikor Reinát és Bunshinjait már csak pár méter választja el ellenfelétől, a genin a Fürge Testet alkalmazva hidalja át a kettejük közti távolságot. Mivel egészen a Shunsin pillanatáig nem tudta az idősebb kunoichi, honnan kell számítania a támadásra, láthatóan épp hogy csak volt ideje a védekezésre. Egyik ütés követi a másikat, hogy a következő pillanatban mindkét ököl a Sensei kitartott tenyerébe csapódjon. A nekifutásból mért csapások ereje meglepő, különösen a taijutsuban alulképzett Reina részéről: az ökleit elkapó Akane hátracsúszik egy hüvelyknyit, csizmás lábával jól látható barázdákat húzva a fagyott talajon. A tanító kárörvendő mosollyal csóválja a fejét és cöccög. A közjátékot azonban megszakítja a két nő figyelme horizontján felbukkanó, két fémesen csillogó tárgy. A mester egy erős rántással maga felé húzza a sakkban tartott tanítványt, s amikor az eléggé begörnyedt, Akane támadólépésbe helyezkedik, majd ellöki magát a földtől és nemes egyszerűséggel átbukfencezik a fiatal kunoichi vállán egy oldalas szaltóval. Amikor lába ismét földet ér a lány háta mögött, elkapja annak csuklóit és élő pajzsként tartja maga elé a vészesen közeledő kunaiok ellen. Szinte az utolsó pillanatig kivár, mielőtt oldalasan ellökné magától Reinát egy gyenge rúgással - talán még annak sem lehetne nevezni, inkább lábbal taszítás - a fenékén, feltehetően azért hogy ne csináljon belőle tűpárnát és hogy figyelmét az épp a társa segítségére érkező Akira fordíthassa. A fekete hajú lány hasra esik, de a büszkeségén kívül semmije sem sérült. A jounin pedig egyszerűen leguggol, hogy ne érjék el a dobófegyverek.
- Első számú lecke: kerüld a távolsági fegyverek használatát, ha a bajtársad is célponttá válhat!
Okítja a fehér hajú növendéket miközben hárítja mind a három felé indított ütést, s próbál arrébb oldalazni az épp tápászkodó Reinától. A genin a gyors összecsapás után ismét hátrálni kezd, eldob egy füstbombát, majd amíg takarásban van, létrehozza az előre bekészített Testhelyettesítést és a két Bunshint. Ezután a lombkoronaszint mögött megbújva halad az erdő félkörívű peremének mentén, hogy a Sensei oldalába kerülhessen. Amikor a másolatok kirontanak a sűrű füstből, a nő figyelmét nem kerüli el a Kawarimi által keltett légáramlat.
- Szinte már túl könnyű.
Unott arccal nyúl nyílvetője után, hogy csípőből tüzelve lőjön ki egy lereszelt, tompa végű nyílvesszőt a középső Aki combjába. Amikor a találat után hangos pukkanás és füstjelenség kíséretében egy darab tuskó veszi át a lány helyét, Akanénak csak ennyit van ideje kinyögni:
- Hát ez majdnem olyan kínos, mint a korai magömlés...
Ezután gyomorszájon találja a lesből érkező támadás. Fojtott hangon kap levegő után a fájdalmas ütés után, de lendülete csak egy pillanatra törik meg. Mielőtt azonban második csapás is célt érhetne, a Shunsint alkalmazva hátralöki magát. Az általa létrehozott Fürge Test annyiban különbözik a megszokott technikától, hogy azon a helyen, ahol még az imént állt egy - a korábbihoz nagyon hasonló - fekete sziluett jelenik meg. Abban a pillanatban, ahogy Aki hozzáér az árnyalakhoz, az szét is foszlik, azonban egy rendkívül kellemetlen ajándékot hagy maga után. A lány képtelen megmozdulni. Amikor moccanni próbál, vázizomzatának egyetlen rostja sem engedelmeskedik. Ha a két genin tanítójuk felé pillant, láthatják, hogy az még egy pár pillanat erejéig még hétrét görnyed a bekapott találattól, majd kézjelek formázásába kezd és eltűnik mint a kámfor. Ott ahol eltűnt, egy másodpercen belül délibábszerűen vibrálni kezd a levegő, mint a forró beton felett nyári kánikulában. Az alig látható, áttetsző jelenés nagy sebességgel az erdő felé iramodik, majd amikor már teljesen eltűnt, ismét a jól ismert füttyögés hangja szól a fák közül. Aki bújt, aki nem... 


Akane:
Állapot: 87% (Enyhe fáradtság, gyomortalálat)
Chakraszint: 82% (Előzőek, Kage Kouji és Meisai Gakure no Jutsu)

Aki:
Állapot: 95% (Enyhe fáradtság, teljes bénultság 30 másodpercig)
Chakraszint: 83% (Előzőek, Kawarimi, Bunshin, Shunsin)

Reina:
Állapot: 96% (Enyhe fáradtság)
Chakraszint: 89% (Előzőek, Bunshin)

Shunsui:
Állapot: 0% (Eszméletlen, valószínűleg agyrázkódás)
Chakraszint: 100%


A hozzászólást Hidan összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 11 2016, 03:40-kor.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Csüt. Márc. 03 2016, 16:25

Reina láthatóan rögtön és minden kérdezés nélkül belement a tervem kivitelezésbe. Szemében elszántság tükröződött. Jóvá akarta tenni előzőleg elkövetett hibáját. Ennek örültem, mivel, amíg ő feltartotta a senseit, addig én képes voltam találni egy megfelelő farönköt, amit a kawarimihez tudtam használni. Mikor ez megvolt igyekeztem minél hamarabb becsatlakozni a harcba. Kunaiokat készítettem elő és a sensei felé dobtam őket, azonban, mint kiderült ez nem volt a legjobb megoldás. Későn vettem észre, hogy Reina éppen közelharcba van a Akanéval és emiatt a fiatal nő könnyedén ki tudta használni a helyzetet. Reinát maga elé rántotta, hogy ezzel élő pajzsot csináljon maga elé, bár ez inkább ijesztés volt, mint tényleges védelem, mert még mielőtt a dobófegyverek találhattak volna a lányt arrébb rúgta, majd ő maga is lehajolt a fegyvereket elkerülve. Ez a húzás kicsit veszélyes volt, ugyanakkor tökéletesen tudta vele demonstrálni, hogy milyen rossz döntést hoztam, mikor a fegyvereket gondolkozás nélkül eldobtam. Ezek után én továbbra is előre törtem, míg el nem értem Akanét. Újabb támadás sorozatot indítottam. Ezeket természetesen gond nélkül levédte, azonban ez még mindig csak az elterelés része volt a dolognak. Hátrálni kezdtem, majd egy füstbombát használva elrejtőztem. Míg ott voltam létrehoztam a kawarimit és a két sima bunshint, majd a fák takarásába húzódtam a füstön keresztül. Láthatóan sikeresen bekapta a csalit, mivel az övén logó számszeríjával rögtön be is céloztam, majd lelőtte a kawarimit. Ezt a hibát egy elég ízléstelen mondattal koronázta, azonban én egy pillanatnyi időt sem hagytam neki. Amint megvolt a helyzet, búvóhelyemről kitörve shunshint használtam, amivel áthidaltam a kettőnk közötti távolságot, majd egy jól irányzott ütéssel hasba vágtam. Ideje sem volt reagálni a támadásomra, azonban itt nem álltam meg. Rögtön újabb támadást indítottam felé, azonban ezzel már nem volt akkora szerencsém. A tapasztalt jounint nem voltam képes ennyivel megfogni, mivel rögtön ő is shunshint használt és eltávolodott tőlem. Ellenben azzal a technikával, amit én vagy Reina használtunk ő maga után hagyott egy hasonló árnyat, mint amit már láthattunk korábban. Nem volt már elég időm, hogy megállítsam a testemet, ami egyenesen az árnyalakba csapott. Ennek eredményeképpen egyik pillanatról a másikra teljesen lebénultam. Képtelen voltam bármely izmomat is mozdítani, aminek köszönhetően ott álltam mereven. Akane gyors kézjel sorozatot mutatott. Először féltem, hogy valami távolsági ninjutsu lesz, mellyel engem is kiüt. Ha akarta volna, akkor könnyen megtehette volna, hiszen mozdulni sem voltam képes. Ehelyett hirtelen eltűnt, helyén csak különösen vibráló jelenség maradt ott, mely hamarosan a fák irányába kezdett mozogni. Nem kell sok tudás hozzá, hogy rájöjjön az ember, hogy valamiféle fénytörést használhatott, hogy ezzel elrejtse magát. Hamarosan az árnyék jutsu hatása elmúlt és újra tudtam mozogni, azonban senseiünk eddigre már messze járhatott. Egyetlen dolog, ami jelenlétét mutatta az enyhén idegesítő fütyülése volt. A próba eddigi részeiből most vagyunk talán a legrosszabb helyzetbe. Egyértelmű, hogy hála a jutsujának, illetve, hogy nem tudjuk a pontos helyzetét, teljes előnyhöz jutott. Bemenni a fák közé és a hang alapján megkeresni az egyetlen megoldás, ami eszembe jut, azonban ki tudja, hogy mire elérjük, addigra milyen csapdát vagy csapdákat fog állítani nekünk.
- Reina, a helyzet, hogy most elég rosszul áll a szénánk és én is kezdek kifogyni az ötletekből. Ha most elkezdjük keresni az veszélyes lehet, azonban az sem jó, ha tétlenül ülünk itt, mival ha egyszer megunja a várakozást, könnyen meglepetés támadás áldozataivá válhatunk. Tekintve, hogy ellenfelünk egy tapasztalt jounin, így biztos vagyok benne az utóbbi verzió nem fog jól elsülni számunkra. Tehát, van esetleg valami ötleted? - tettem fel neki a kérdést.
Eddig én voltam az, aki kezdeményezett a tervezéssel kapcsolatban, azonban csapatként kénytelenek vagyunk néha egymásra hallgatni és megbeszélni a dolgokat. Remélem, hogy lesz valami ötlete, hogy miként járjunk el. Amennyibe nincs, akkor újra magamhoz veszem a szót.
- Nem akarom megvárni, hogy ő támadjon, így a hang alapján kezdjük el keresni. Könnyen lehet, hogy már vár minket és csapdát állít nekünk, így nagyon óvatosan kell eljárnunk.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Csüt. Márc. 03 2016, 21:42

Vakmerően rontottam ki a fák rengetegéből. Két klónom oldalán magabiztosan rohantam, mint utólag kiderült, sajnos a vesztembe. Akane elégedett mosollyal az arcán várta érkezésemet, mint egy ragadozó, kinek tálcán kínálják a zsákmányát. Ez nem tartott vissza attól, hogy beteljesítsem az Akinak tett ígéretem. Az ember azt várná, hogy a megidéző marad utoljára és klónjait küldi harcba először, de esetemben egy Fürge Test Technikával eléjük kerülve vittem volna be a csapásokat. A keze ugyan elmozdult az övén csüngő íj irányába, de meggondolva magát kezét visszahúzta és kényelmes lépéseket tett felém.

A támadásom erőssége váratlanul ért, nem számítottam rá, hogy képes leszek megmozdítani Őt. Csak addig húznám ki, míg Aki megérkezik! Legalább lenne valami hasznom... A várt támogatás azonban majdnem a vesztemet okozta. A kunoichi elkapta apró ökleim és aggódó, mégis szánó tekintetet vetett rám. A csendet megtörték a suhanó ninja eszközök. Akane átpozicionálta magát engem felhasználva, majd kifeszített maga elé. Láttam, hogy a kunaiok csak úgy hasítják a levegőt, egyenesen felém. Mocorogtam, de semmi haszna nem volt. A nő feszesen tartott maga előtt, ezzel mozgásképtelenné téve a testem. Már kezdtem belenyugodni a sorsomba és Jiro arca jelent meg lelki szemeim előtt. Ekkor egy fenéken billentést éreztem és lepuffantam a talajra hassal, előre bukva. Nem esett bajom. Pedig könnyen hagyhatott volna abban a helyzetben, elvégre a feladatunk az Ő legyőzése, az Ő feladata pedig ennek megakadályozása. Ha egy emberrel kevesebbről kell gondoskodnia, csak magának tesz szívességet. A nő csak leguggolt mellém, ezzel kitérve a fegyverek elől.

Ezt velem is ugyan úgy megtehette volna, mikor én dobtam hasonlóképp az előbbi támadási kísérletünknél. Valóban meggondolatlan cselekedet, és elég szörnyű, hogy ez kellett ahhoz, hogy rájöjjek. Mindenesetre hatásosak a tanítási módszerei, ezt meg kell hagyni. Örülök, hogy nem esett bajom, de nem foglalkozhatok ezzel túl sokat. Most feladatunk van és szeretnék minél hamarabb túl lenni rajta. Épp szedegettem össze magam, miközben Aki véghez vitte a tervét. Bár nem tudtam, eredetileg mit tervezett és úgy sikerült - e, ahogy, de működőképesnek látszott.

A lány pár ütés erejéig viaskodott a mindhiába, ezt követően hátrált és levágott a földre egy füstbombát. A füst takarása megadta számára a lecsapás lehetőségét. Hogy ott mi történt, engem is váratlanul ért, nem ismervén a tervét. Négyen tűntek fel. Először egyikük elrejtőzött a lombok közé, hárman pedig lerohanták a fekete hajú nőt, aki szemmel láthatóan nem volt elragadtatva a stratégiától. Számszeríjával gondoskodott a zavaró tényezőkről. Ekkor váratlan meglepetés érte, mert a fák közül előugró Akit nem kalkulálta bele a lehetőségekbe. Ajándéka egy lendületből telibe találó gyomorszáj ütés lett. Hm, talán nem is olyan reménytelen a helyzetünk, mint gondoltam.

Mire tovább támadott volna a társam, már nem volt rá lehetősége. A sensei egyszerűen csak hátrébb termett, viszont árnyéka ott maradt és foglyul ejtette a közelében álló Akit. Ezek szerint Ő sem legyőzhetetlen. Ez adott egy kis löketet, de el is ment az érzés, amint a jelenléte eltávolodott az erdő irányába vibráló alakként. Megdörzsöltem a szemem, de nem káprázott, valóban ez volt a helyzet. A már előbb megszokott fülszomorító fütyülés jelezte hollétét a tanítónknak. Őszintén szólva kirázott tőle a hideg...

Miután mozgását nem korlátozta az árny, Aki ismét odajött, hogy kreáljunk egy új stratégiát. Abban igazat adok neki, hogy nem szabad itt várakoznunk és ezzel megadni neki az előnyt, hogy fedezékből csaphasson le ránk. Az esélyeink nem voltak túl jók. Az fák lombkoronája megszűrte a fényt, ezzel árnyékba borítva az erdőt. Ha árnyékká tud válni, akkor bele is olvadhat a környezetbe sejtésem szerint. Remélhetőleg előbb vesszük észre, mint Ő minket. Aki most rám vetette tanácstalan tekintetét. Elvégre eddig Ő volt az akciók vezető alakja, ideje nekem is hozzátennem valamit. Ezt teljesen meg is értettem. Van is egy ötlet a tarsolyomban, kérdés, hogy Ő vajon kíván - e együttműködni velem. Ezt sajnos nem tudnám egyedül megoldani, ha nem lenne segítségemre.

- Ami azt illeti, van egy tervem. - szóltam halkan, ugyanakkor bizakodva, hogy támogatást kapok - Csak úgy tudjuk végrehajtani, ha teljes mértékben beavatlak, tehát kérlek hallgass figyelmesen. Először is egy egyszerű klónt hoznék létre. Saját magam pedig egy kunai formájába önteném egy transzformációs technikával. A klón azt a célt szolgálná, hogy ne legyen gyanús, hogy nem vagyok a közeledben. A dolgod az lenne, persze ha megkérhetlek rá, hogy juttass el kunaiként Akane közelébe. Nyilván ki fog térni előle és ha minden a terv szerint halad, akár átenged magán árnyalakban, akár kitér előle a háta mögé kerülnék. A meglepetés erejével élnék és visszavonnám a technikát, majd hátulról bevinnék egy rúgást, vagy egy ütést. Ahogy jobb pozícióba kerülök. Addig Pedig téged kérnélek, hogy tereld el a figyelmét, hogy erre ne is gondolhasson. Annyi ütést vinnék be, amennyit csak tudok. - fejeztem be az eszmefuttatást remélve, hogy az újonnan kreált stratégiám elnyeri a tetszését - A csapdákkal pedig valóban óvatosnak kell lennünk. - tettem hozzá. Ha egyet értene a tervemmel, akkor eszerint járnánk el. 
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Pént. Márc. 11 2016, 04:53

A gondosan kitervelt stratégia és az összehangolt csapatmunka igazi gyümölcse jócskán túlmutat az Akanének okozott felszíni sérülésnél... A gyanú - miszerint a Sensei is éppolyan ember mint bárki más, hajlamos a tévedésre - bizonyossággá kovácsolódott. Rangja csupán iránymutató szintjét illetően, nem pedig sziklaszilárd bizonyítéka legyőzhetetlenségének. Ez a gondolat új reménnyel tölti el a két talpon maradt genin szívét, még a látszólag embert próbáló helyzet ellenére is. A Nara eltűnt mint szürke szamár a ködben, és biztosan nem azért iszkolt az erdő felé, hogy a kezein üljön egy fa árnyékában, amíg tanítványai új tervvel állnak elő és a nyomába erednek...
Aki, aki - micsoda alliteráció Very Happy - eddig minden helyzetben feltalálta magát ezúttal tanácstalanul néz a rájuk váró kihívás elébe és Reinához fordul, hátha az eddig inkább az ő ötleteire hagyatkozó lánynak akad valami használható terve. A fekete hajú kunoichi nem okoz csalódást, amikor a kezébe veszi a gyeplőt és egy egészen furfangos taktikával áll elő. A kérdés már csak az marad hátra, hogy az idősebb ninja mit eszelt ki ellenük időközben. Mivel a két kamasz, ha meg akarják tartani rangjukat, akkor nem fordíthatnak hátat csak úgy, így önként kell az árnyékmester kelepcéjébe sétálniuk, így egyelőre az utóbbinál van a lépéselőny.
Hacsak a fehér hajú geninnek nincs ellenvetése, akkor vékonyabb társa megkezdi a szükséges előkészületeket: létrehoz egy klónt, majd saját testét egy kunaijá alakítja chakrája segítségével. Aki magához veszi a dobófegyvert, majd Reina bunshintól kísérve a legutóbbi füttyszó irányába veszi az irányt óvatos léptekkel, minden irányban éberen figyelve lehetséges fenyegetések után. Mivel ilyenekkel nem találkozik, és semmiféle orvtámadás nem éri ez idő alatt, hamar eléri azt a helyet az erdőben, ahol Akane feltehetően ténykedett az elmúlt pár percben. A kunoichi és transzformált társa egy ritkásabb erdőrészhez érkeznek, egy nagyjából nyolcméteres körhöz, ahol nem nőnek fák. A sűrű és terjedelmes lombkorona azonban még így is feléjük borul és erősen megszűri a téli Nap halvány sugarait, barátságtalan, szürke félhomályba vonva a rengeteg látképét. Nagyjából két méteres magasságban drótok vannak kifeszítve nagyjából vízszintesen az ősöreg tölgyek ágai között. Mivel a természet nem ismer mértani szabályszerűségeket, a láthatóan négyzetrácsos hálónak szánt képződmény eléggé szabálytalan lett, minden egyes hasáb nagyjából egy négyzetméter. Leginkább egy nyúzott lepkefogó hálóra hasonlít. Az apró tisztás átellenes oldalán Akane áll, háttal az érkezőknek. Épp az utolsó csomó megkötésével van elfoglalva. Akár csak saját hamiskás fütyörészésétől nem hallja a háta mögül érkező lépteket, akár egy csapda részét képezi égbekiáltó figyelmetlensége, nem fordul meg amikor a geninek közel érnek hozzá. Sokkal inkább azzal van elfoglalva, hogy a feszülésig húzott acélhuzalt csúszásbiztosan az egyik vastagabb ág köré hurkolja. A kérdés már csak az, hogyan fog eljárni Aki és Reina?


Akane:
Állapot: ?
Chakraszint: ?

Aki:
Állapot: 95% (Enyhe fáradtság)
Chakraszint: 83% (Nem volt chakrahasználat ebben a körben)

Reina:
Állapot: 96% (Enyhe fáradtság)
Chakraszint: 78% (Előzőek, Bunshin, Transzformáció és annak fenntartása)

Shunsui:
Állapot: 0% (Eszméletlen, valószínűleg agyrázkódás)
Chakraszint: 100%



//Utólagos engedelmetekkel kicsit irányítottam a karaktereiteket, csak hogy haladjunk. Ha gond, akkor szóljatok nyugodtan és annak megfelelően változtatom a posztom.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Szomb. Márc. 12 2016, 22:37

Tanácstalanságomba Reinához fordultam, hátha neki van valami használható ötlete. Sajnos én már teljesen kifogytam a használható tervekből. Szerencsére a lánynak nem sokat kellet gondolkoznia, mire egy használható ötlettel elő tudott állni. Terve szerint ő egy kunaiá transzformálja magát, majd mikor a senseiel találkozunk én őt eldobva meglepjük mesterünket. Egész jó ötlet. Kérdés már csak az, hogy ellenfelünk mivel fogad majd minket. Felteszem, hogy nem ült ölbe tett kézzel és várja az érkezésünket. Miután Reina elvégezte a szükséges jutsukat, tehát áttranszformált, illetve létrehozott egy klónt rögtön meg is indultunk a fütyörésző hang irányába. A fák rengetegéből egy kis helyre érkeztünk, ahol nem nőnek fák. Ezen a kis tisztáson Akane már láthatóan elkezdte felállítani a csapdáit. Előttünk nagyjából két méteres magasságig végig drótok voltak kifeszítve a fák ágai között. Láthatóan a nő valahol velünk szembe a tisztás másik felén tevékenykedett a még el nem készült csapda befejezésével. Láthatóan nem vett még észre, ami nagyszerű lehetőséget adott volna egy meglepetés támadásra. Azonban túl sok ismeretlen tényező volt, ami miatt nem igazán mertem belevágni. Gyorsan átvizsgáltam a terepet, hogy hátha rájövök miféle csapdát hozott létre nekünk. Olyan árulkodó jeleket kerestem, mint robbanó jegyzetek vagy esetleg különböző mechanizmusok, amiket a drótok végpontjainál rejtett el. Miután kibámészkodtam magamat és esetlegesen válaszokat is találtam rögtön senseiünkre fordítom a figyelmemet. Sajnos nem tudom, hogy miben mesterkedik, így ne mertem a hálórengetegen keresztülfutva támadni rá. Főleg, mert jó esély van rá, hogy esetleg csak egy klón van ott és az igazi valahol lesben vár. Ezért inkább úgy döntöttem, hogy letesztelem. Elővettem egy shurikent és felé dobtam, lehetőleg úgy, hogy az ne akadjon bele a drótokba és aktiválja a csapdákat. Ebből könnyen kiderül, hogy ő-e az igazi. Ha kitér, akkor igen, ha meg szimplán áthalad rajta a shuriken, akkor pedig klón lesz. Amennyiben az igazi sensei áll ott, akkor a drótokat kerülgetve megindulok felé. Mikor már olyan 3-4 méter választ el bennünket, akkor a kunaiá transzformált Reinát dobom felé. Igyekszek úgy célozni, hogy nagyjából az arca mellett haladjon el egy kicsivel. Mikor visszaváltozik Remélhetőleg ő is rögtön támadásba lendül. Ketten egyszerre két oldalról támadnánk a jounint. Én rögtön egy két-három gyors ütést vinnék be neki has környékére. Ez a módszer kicsit rizikós, főleg a csapdák miatt, de folyamatosan próbálok figyelni, hogy ne érjek a drótokhoz, illetve ha esetleg ő maga aktiválná azokat manuálisan.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Hétf. Márc. 14 2016, 12:21

Elismerően nyugtáztam, hogy Aki belement a tervembe. Nem haboztunk, tudtuk, hogy nincs vesztegetni való időnk. Létrehoztam a klónom, a lány pedig megragadta a kunaiá átformálódott alakomat. Körültekintő léptekkel haladtunk és vetettük be magunkat a rengetegbe. A szituáció hatalmas nyomás alá helyezett. Nem lehetett tudni, hogy mit gondolt ki ellenünk Akane. Nyilván számítani fog az érkezésünkre. 
Minél hangosabban sértette fülemet a borzalmas füttyszó, annál hevesebben kalapált a szívem. Az agyamban cikázó gondolatok nem hagyták, hogy kizárjam a lehetőségét annak, hogy belesétálunk a sensei kelepcéjébe. A hang elvezetett minket egy kis tisztásra, ahol pontosan azzal szembesültünk, amitől tartottunk. Egy csak is a mi számunkra gyártott csapdát láttatott a fák lombjai által megszűrt szürke fény. A huzalok feszesen helyezkedtek el az ágak között vízszintesen. Mintha csak egy hálónak készültek volna.
A túloldalon a fütty gazdája gondosan belemerülve erősíti a drótot egy méretesebb ághoz, éppen hátat fordítva nekünk. Ez lehetne az esélyünk, ha nem baltázzuk el és nem esünk bele a csapdájába. Szívem szerint nem ugranék rá, mikor felkészületlen nekünk hátat fordítva, de alapszabály, hogy egy ninja sosem engedheti meg magának, hogy lankadjon a figyelme. Lehet, hogy még erre is fel van készülve. Elvégre az érzékelése sokkal kifinomultabbnak kéne hogy legyen, mint a miénk. A csapdában lapulhatnak robbanó jegyzetek, így a kifeszített huzal nem ad biztos támpontot, még ha ki is kerüljük azt. A várakozás pedig nem opció, cselekednünk kell.
Ebben a helyzetben sok lehetőségem nem volt. Azzal, hogy átalakultam, maximálisan rábíztam magam a társamra. Remélem, tartja magát továbbra is a stratégiánkhoz. Ha Én itt visszaváltozok, akkor ezt már többször nem tudjuk elsütni a küzdelem során. Fenntartanám a kunai formáját egészen addig, ameddig valamilyen úton-módon nem kerülnék a fekete hajú nő közelébe. Amint elérném vagy áthaladnék mellette, akár mögötte, feloldanám a technikámat és nekiesnék remélve, hogy Aki támogatásra siet és ketten vesszük fel vele a harcot.


A hozzászólást Hirano Reina összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 14 2016, 12:24-kor. (Reason for editing : Hirano Reina)
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Kedd Márc. 22 2016, 10:05

A fán csimpaszkodó Akane riadtan rezzen össze a felé röppenő shuriken süvítő hangjára. Elrúgja magát a törzstől, hogy kitérjen a levegőt hasító dobócsillag elől, majd szembefordul támadóival... Azazhogy csak az egyikükkel. A kunoichi összeráncolt szemöldökkel figyeli a körülöttük elterülő sűrű rengeteget, mintha a korábbiakhoz hasonló orvtámadásra számítana. Aki, miután elkönyvelte magában, hogy a valódi Senseijel van dolga, nekilát a Reina által kitervelt elterelésnek. Mivel a tisztás fölött kifüggesztett drótokhoz semmilyen csapdára utaló jel nincsen felfüggesztve, megkockáztatja azt az opciót, hogy alattuk elszaladva kezd bele a rohamba. Az aggodalmai ellenére semmi nem történik, amikor alájuk ér, így gond nélkül teheti meg a kívánt távolságot, s amikor elég közel van, a Nara felé hajítja a kunaijá transzformált társát is. Bár ellenfelük zaklatott tekintettel próbál minden lehetséges irányba figyelni, annyira még úgy látszik eszénél van, hogy a szemből érkező dobófegyver elől kihajoljon. Amikor elhaladt Akane mellett, Reina abban a pillanatban feloldja jutsuját és közvetlen mögötte indít orvtámadást a tokubetsu jounin ellen. Első ütése nyomán azonban füstfelhő borítja el őket, a földön pedig egy Kawarimihez használt fatuskó tompa puffanása hangzik.
Még pár pillanattal korábban, abban a momentumban, amikor fekete hajú társa visszanyeri eredeti alakját, Aki is megindul előre, hogy két oldalról szorongassák újdonsült mesterüket. Vagyis csak próbálna. Egyetlen porcikája sem engedelmeskedik az akaratának. S mintha egy idegen erő vezérelné, a fehér hajú kunoichi - minden erőlködése ellenére is, hogy ne tegye - keze shurikentartó erszényébe csúszik, s lassú mozdulattal egy csillagot halász elő. Ahogy szemeit forgatva próbál rájönni, hogy hol ronthatta el a dolgot, egyszer csak beléhasít a felismerés... Hogy a felette kifeszített drótok árnyékába lépett. Bármennyire is irtózik a gondolattól, hogy a társa ellen forduljon, karját egy idegen akarat irányítja. Keze hátramozdul, hogy lendületet vegyen, mielőtt a füstfelhő felé dobná a dobófegyvert, amiben Reina is tartózkodik...


Akane:
Állapot: 82% (Fáradtság, gyomortalálat)
Chakraszint: 70% (Előzőek, Kawarimi, Daira Kage Ayatsuri no Jutsu)

Aki:
Állapot: 93% (Enyhe fáradtság, mozgás feletti uralom teljes elveszítése, beszélni tud)
Chakraszint: 83% (Nem volt chakrahasználat ebben a körben)

Reina:
Állapot: 92% (Enyhe fáradtság, horzsolás az öklön a fatönktől)
Chakraszint: 77% (Előzőek,Transzformáció fenntartása)

Shunsui:
Állapot: 0% (Eszméletlen, valószínűleg agyrázkódás)
Chakraszint: 100%

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Kedd Márc. 22 2016, 12:08

A tervünk közel sem úgy sült el, ahogy azt szerettük volna. Csapdába akartuk csalni, ehelyett mi sétáltunk bele az övébe. Az általam eldobott shurikent kikerülte, így biztos voltam benne, hogy az igazival van dolgunk. Ekkor közelébe próbáltam kerülni és eldobtam felé Reinát is. Azonban ezek után képtelen voltam tovább előre haladni. Testem teljesen megbénult, pont úgy ahogy azelőtt is. Észrevettem, hogy a kifeszített drótok árnyékát használta fel a technikájához. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen? Minden Reinán múlott, aki el is érte a senseit, azonban mikor megütötte az egy nagy farönk lett. Bedőltünk egy egyszerű kawariminek. Elég rossz a helyzet. Én nem vagyok képes még mozogni és fogalmunk sincs, hogy merre lehet az igazi Akane. Természetesen, ha ez nem lett volna elég, akkor újabb probléma ütötte fel a fejét. Mégpedig, hogy a kezem magától a shuriken tartóm felé kezdett mozogni. Akárhogy is próbáltam a testem nem engedelmeskedett az akaratomnak és tovább folytatta. Tudtam pontosan, hogy mi fog történni, így megpróbáltam ezt jelezni a társamnak is.
- Reina! Shurike! Térj ki! - kiáltottam felé, miközben akaratom ellenére eldobtam a fegyvert az irányába. Már csak abba reménykedhetek, hogy sikerül kitérnie előle.


//Hát ez elég rövidke lett Sad//
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Kedd Márc. 22 2016, 19:09

Aki eldobott egy dobócsillagot és megindult, átvágva a tisztáson a hálós rész alatt. Megbizonyosodott, hogy a fán csüngő Akane nem klón, mivel kitért a shurikene elől. Ennek érvényében elhajított a kezéből. Kivártam a megfelelő pillanatot, míg elhaladok mellette és felbonthatom a transzformációs technikát, visszanyerve ezzel valódi alakomat. Őszintén megvallva, kicsit szorongó érzés fogott el, miközben teljes mértékben egy olyasvalakire kellett támaszkodnom, akit még csak ma ismertem meg. Nem arról van szó, hogy rossz embernek tűnik, mindössze bizalmatlan vagyok. Sosem lehetünk a mai világban elég óvatosak. Eddig sem voltam az a nyitott személyiség, nem egy ilyen szituációban fogom elkezdeni. Bár más választásom sajnos nem igazán van. Egyedül képtelen lennék megbirkózni a helyzettel. A lényeg, hogy most rajtam áll ez az egész és most Ő bízik a sikeremben, mint azelőtt azt én tettem.

Feloldottam hát a technikám és az első adandó alkalommal ütést mértem rá, azonban egy füstgomolyag kebelezett be és a testnek, amit az imént megütöttem már nyoma sem volt. Egy nyomott koppanás jelezte, ez bizony egy testhelyettesítés volt. Pánikba estem, mi legyen a következő lépésünk. Akit nem láttam a füsttől. Féltem, hogy esetlegesen elkaphatta Őt, miközben én a kis magánakciómat hajtottam végre ezen a kawarimin. Lehet, hogy épp lesben állt és jót mulatott a nevetséges próbálkozásunkon. Csak álltam és vártam, hogy elüljön a füst. Ennél nem jutottam tovább.

Ekkor egy éles kiáltás ütötte meg fülemet. Aki hangja figyelmeztetett, hogy éppen egy shuriken tart felém... Rendben van, de melyik irányból?! Tehát még egyben van, hála az égnek! Próbálok a hallásomra hagyatkozni, mivel az elsődleges érzékszervemet elvették tőlem a körülmények. Elvetődnék az ellentétes irányba, remélve hogy nem talál el a dobófegyver. Elrejtőznék a fák mögé és a tisztás szélén körbemennék.

Ekkor szembesülnék a látvánnyal, hogy a társam nem mozdul. A senei hollétét kéne felfednem, valahol a közelben kell lennie, hogy fent tudja tartani ezt a technikát. Nem hiszem, hogy olyan nagy hatótávolsága lenne. Az árnyék nyúlványai talán megmutatják, merre lelem a nőt, de nem lenne bölcs ötlet lecsapni rá. A chakrám fogyóban van, és ugyan nem szép dolog cserbenhagyni egy társam, de nincs más lehetőségünk. Ha elkap mindkettőnket, akkor esélyünk sincsen. Remélem megérti és nem gondol majd árulónak... Rejtve maradnék és távolról figyelném az eseményeket, remélve, hogy Aki hamarosan kiszabadul az árnykelepcéből. Az imént is feloldotta a jutsut, amivel fogva tartotta Akit. Talán most is megteszi.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Csüt. Márc. 31 2016, 15:21

Reina épp hogy csak az utolsó pillanatban képes elvetődni a felé száguldó shuriken útjából. Szerencsére a hang forrása elégségesnek bizonyult ahhoz, hogy többé-kevésbé meg tudja állapítani a dobás irányát, így egy karcolás nélkül megússza. A társa látszólag ellenséges viselkedésével éles kontrasztot alkotó figyelmeztetéséből ítélve valamiféle árnyék ninjutsura gyanakszik, s az eddigiek alapján több mint valószínű hogy igaza is van. Mivel nem szándékozik Akival harcba bocsátkozni, így ismételten az óvatos defenzívát részesíti előnyben: a gyorsan sűrűsödő erdő fái mögött megbújva próbálja figyelemmel tartani az eseményeket. Akármennyire is koncentrál, nem lát semmilyen rendellenes formájú árnyékot kapcsolódni a fehér hajú kunoichi sziluettjéhez, egyedül a drótok és faágak halványabb árnyéka vetül rá a lányra.
Aki még mindig képtelenül saját mozdulatainak az irányítására ezúttal a füstbombákat tartalmazó erszényébe nyúl. Ujjai ügyetlenül - mintha csak most tanulná a finomabb, precízebb mozgásokat - matatnak egy pár másodpercig, majd miután az őt irányító Akane megtalálta amit keresett, egy hanyag mozdulattal a keményre fagyott talajhoz csapja az eszközt, mire ismét füst borítja el a tisztást. Egy pillanattal később már ismét ura saját testének. Közvetlenül a háta mögött acélon felsíró acél hangját hallja gyors egymásutánban háromszor, pont olyat mint amikor két nagy erővel egymásnak suhintott kunai élei nyikorognak. Aztán fájdalmas kiáltás. Támadás azonban nem érkezik. Az Ishihara lány csak távolodó futóléptek neszét hallja és a saját hangját ugyanabból az irányból, ahogy levegő után kapkodva szól:
- Vigyázz Reina! A Sensei felvette Hengével az alakom, hogy összezavarjon minket!
A nevén szólított genin látja, hogy Aki kibotladozik a füstből, jobb kezében dobópengét szorongatva. Vállán felületes vágás, de különben ugyanúgy fest mint korábban.


Akane:
Állapot: 82% (Fáradtság, gyomortalálat)
Chakraszint: 67% (Előzőek, Henge)

Aki:
Állapot: 93% (Enyhe fáradtság, mozgás feletti uralom teljes elveszítése, beszélni tud)
Chakraszint: 83% (Nem volt chakrahasználat ebben a körben)

Reina:
Állapot: 92% (Enyhe fáradtság, horzsolás az öklön a fatönktől)
Chakraszint: 77% (Nem volt chakrahasználat ebben a körben)

Shunsui:
Állapot: 0% (Eszméletlen, valószínűleg agyrázkódás)
Chakraszint: 100%

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Ishihara Aki on Szomb. Ápr. 02 2016, 23:17

Úgy tűnik, hogy a figyelmeztetésem sikeresnek bizonyult, mert nem hallottam Reina fájdalmas kiáltását, így azt feltételeztem, hogy sikerült kitérnie. Azonban ezzel a probléma továbbra se oldódott meg, mivel Akane jutsuja továbbra is fogva tartott. Kezem újra mozogni kezdett, de nem saját akaratomból. Egy kis ideig ügyetlenül kutakodott, majd meglelte, amit keresett. Egy füstbombát halásztam ki a tartóból, majd a földhöz csaptam. A környéket vastag füstfelhő lepte be. Mögöttem fémes csattanásokat hallottam, majd egy fájdalmas kiáltást. Ekkor egy kiáltást hallottam. A saját hangom volt az. Reinát figyelmeztette, hogy Akane hengét használ. Ez rossz... Nagyon rossz. Egyre jobban azt érzem, hogy egymás ellen akar minket fordítani. Vadul kezdtem gondolkozni, hogy mit is lenne érdemes csinálni. Sajnos Reinával még nem ismerjük egymást eléggé, hogy könnyen bebizonyítsam, hogy én vagyok az igazi, tehát más megoldást kell kitalálnom. Valami olyanra lenne szükségem, amivel ki tudom zökkenteni, el tudom terelni és lecsapni rá. Azonban ezt mondani könnyebb, mint ténylegesen megvalósítani. Nehéz ilyen helyzetbe gondolkozni. Egyetlen dolog, ami eszembe jutott az egy elég bizonytalan terv. Shushinnal gyorsan kiszaladtam a füstből, pont az ellenkező irányba, ahol a hamis én és Reina van. Amilyen gyorsan tudok keresek egy megfelelő eszközt és csinálok egy kawarimit. Ez rögtön kettejük felé veszi az irányt, majd egy jól látható helyen megáll. Én eközben olyan pozíciót keresek, ahonnan jól rálátok a kawarimimre, de engem nehéz észrevenni. Hirtelen a jutsum megszólal.
- Akane, te ninják szégyene! Geninek ellen akarsz mindenféle gusztustalan trükköt bevetni? Ennyire félsz szemtől szembe megküzdeni? Nem véletlen, hogy mindenki jobbnak tartja az unokaöcsédet.
Azt reméltem, hogy erre feldühödik és megtámadja a kawarimimet anélkül, hogy átgondolná a helyzetet. Ha ez megtörténik, akkor újabb shushint használok, hogy a közelébe kerüljek, majd még nagy sebességgel közeledve felé felemelem a lábamat és térddel belecsapódni a fiatal kunoichibe.


//Hát ez a terv nem egészen olyan lett, mint ahogy eredetileg elterveztük, de minden felelősség Reinát terhel, mert eredetileg az övé volt Razz // 
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 246

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Nyolcas Kiképzőerep

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Ápr. 03 2016, 20:43

   Sikerült elkerülnöm a dobófegyvert, amire Aki figyelmeztetett. Hát ez meredek volt... Ki kell jutnom innen, amit csak tudok! Nem vagyok biztonságban. Bár, ha úgy nézzük, mióta betettem ide a lábam már azóta veszélyben vagyok. Ha hazaérek épségben, esküszöm két napig nem olvasok egy betűt sem! Csak legyen már vége ennek. Elrejtőztem a fák mögött és a füst hamarosan elült. Ekkor tisztán ráláttam a terepre, de Aki árnyékából semmilyen nyúlvány nem ágazott ki, így ez nem fedte fel számomra a tanítónk helyét.


   Ostobaság lett volna kirontani csak úgy, míg a társam csapdában van. Ha engem is elkap, akkor végképp semmi esélyünk nem lenne, mert egyedül nem tudom ellene felvenni a harcot. Lapultam a fák rejtekében, mikor Akit szemléltem, ahogyan lassan előszed egy füstbombát és földhöz vágja azt. A sűrű füst elterült a tájon, ezzel megnehezítve a szituáció felmérését. A levegő hirtelen megfagyott. Csatározó kunaiok hangja ütötte fel fülemet. Ezek szerint Akane lecsapott rá. Fájdalommal szőtt üvöltés nyilallt a szívemig. Aki kínkeserves kiáltása hasította ketté a levegőt. Cserben hagytam Őt. Mégis mit kellett volna tennem? Végig a csapat érdekeit tartottam számon, közben mit sem törődve a csapattársam tényleges jólétéről. 


   Dermedten álltam és üveges tekintettel bámultam magam elé. Társam hangja viszont a következő pillanatban megint figyelmeztetett, hogy vigyázzak, mert a nő felvette az alakját, hogy engem megtévesszen, majd a következő pillanatban pedig Aki alakja tántorgott ki a füstgomolyag takarásából. Vállán vágás húzódik végig, kezében pedig az imént említett kunaiok egyike látható, amivel valószínűleg próbálta a támadást hárítani. Kedvem lett volna odarohanni és támogatni Őt, azonban mi az esélye annak, hogy Ő az igazi? Bár lehetséges, hogy Ő az, és most is cserben hagynám? 


   Miközben már szinte hallatszottak a fogaskerekek kattogásai a fejemből, hirtelen egy másik Aki jelent meg a helyszínen. Láthatólag semmi baja nem volt, a másikkal ellentétben. A hangok és a kinézet alapján azt mondanám, Ő a sensei. Teljes bizonytalanságban őrlődtem, s közben nem voltam képes cselekedni és Én dönteni. Szerettem volna átgondolni a helyzetet, de nem volt meg hozzá a megfelelő körülmény és idő. Az épebb Aki elkezdett szitkozódni a másik fölött, még pedig az idősebb kunoichi nevén illette. Csúnyán lehordta és személyes dolgokat hozott fel számára, de semmi olyat, ami a bemutatkozása során a sensei maga ne mondott volna el. Ez sem volt kizáró tényező. A legjobb lenne ha most itt szépen elkezdenék ásni és kiépítenék magamnak egy földalatti bunkert, levéve ezzel a felelősséget a vállamról. Na jó, azért Jironak szólnia kéne valakinek, hogy néha hozzon élelmet. Bár ilyen egyszerű lenne... Megvárom a reakcióját a másiknak, hogy egy kicsit is változik-e a viselkedése vagy magára veszi-e a hallottakat és továbbra is rejtve maradok.


// Na na na! Úgy beszéltük meg, hogyha sikeres a terv -  amit tényleg nem így beszéltünk meg - akkor az Én ötletem volt, ha pedig belebukunk, akkor a Tiéd. Tisztán emlékszem. ^^ //
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Hidan on Szer. Ápr. 13 2016, 05:59

Reina dolgát megnehezítendő, a színen megjelent két Aki azzal vádolja egymást, hogy a másik valójában a Sensei. A később érkező igen provokatív stílusban kezdi becsmérelni a csapat mesterét, hogy bizonyítsa "igaziságát", míg az amelyik a vállát fogja, torkaszakadtából üvöltve válaszol az elhangzott rágalmakra, miközben ökölbe szorított kézzel indul meg a másik felé:
- EZÉRT ARCCAL LEFELE TEMETLEK EL EGY SZEMÉTTELEPEN, DE CSAK MIUTÁN MEGETETTEM VELED AZT A FABATKÁNYI PICSANADRÁGODAT!
Halk, zavart köhécselés után azonban hangneme gyorsan megváltozik:
- Akarom mondani pontosan ezt a választ mondanám, ha én lennék a Sensei. Ugyan már Reina... Bedőlnél egy ilyen átlátszó trükknek? Amit az előbb mondtam az csak... Hát izé... Áh, kit akarok átbaszni...
A csúfosan lelepleződött Akane egy egykezes kézjellel oldja fel a Hengét, hogy a szertefoszlást követő füst eloszlása után ismét a saját alakjában lépjen elő. Unottan leporolja ruháját, miközben haragos pillantásokat vet a fehér hajú lány Kawarimije felé.
- Látom nem vehetlek titeket félvállról Bogyókák. Szép volt Aki. De azért remélem tudod, hogy ettől függetlenül még úgy kicsipkézem az arcod ezért, hogy ha hazamész, a szüleid megkérdezik, hogy kit keresel... Nem akartam bevetni ezt a technikát, de úgy látszik ezt a harcot nem nyerhetem meg egyedül...
Kézpecsétekbe fonja ujjait. Kos, Kígyó, Tigris.
- Kage Bunshin no Jutsu!
Hangos pukkanás kíséretében két tökéletes másolat jelenik meg a jounin mellett és helyezkednek támadóállásba. A nő egyetlen velős utasítást vakkant nekik, miközben féltérdre ereszkedik és megalkotja a Madár kézjelét.
- Fedezzetek amíg elkapom! Kage Nui!
A jutsu nevének kimondása után árnyékából tucatnyi - ujjnyinál valamivel vastagabb, tűhegyessé keskenyedő - csáp vágódik ki és indul meg nagy sebességgel Aki Testhelyettesítése felé.


Akane:
Állapot: 79% (Fáradtság, gyomortalálat)
Chakraszint: 60% (Előzőek, Henge fenntartása, Bunshin, Kage Nui)

Aki:
Állapot: 91% (Enyhe fáradtság)
Chakraszint: 73% (Előzőek, Shunsin, Kawarimi)

Reina:
Állapot: 91% (Enyhe fáradtság, horzsolás az öklön a fatönktől)
Chakraszint: 77% (Nem volt chakrahasználat ebben a körben)

Shunsui:
Állapot: 0% (Eszméletlen, valószínűleg agyrázkódás)
Chakraszint: 100%




//Aki: mivel azt írtad csak akkor támadsz, ha közvetlen találat éri a Kawarimit, ezért ebben a körben úgy vettem, hogy még nem fedted fel magad.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyolcas Kiképzőterep

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.