Tengerpart

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Júl. 20 2014, 18:00

Kodomo sikerrel járt, de ez még csak fél siker. Miközben pihen, mestere odamegy hozzá. Mindeddig a távolból figyelte a fiút.
- Sajátos módon próbáltad meg alkalmazni a technikát. Ez már haladás, de ha a szádon keresztül hozod létre, akkor egyszerre nem leszel képes olyan gyorsan létrehozni a gömböket, hogy azok egyszerre érkezzenek majd le. Most próbálkozz öt gömbbel. Ez már nehezebb.
Mondta, majd átnyújtott a fiúnak egy kulacs vizet, aztán ismét távozott. Most bizonyítani kell a Jouninnak, hogy igenis méltó a Rangjához.


// Ismételen 40 sort kérnék, de most tartsd magad hozzá szorosan. Nem muszáj csak a technikáról írni, akár az iromány felét kiteheti mondjuk a karakter tervei, érzései, emlékei, stb stb... Most sikerrel jársz és Öt gömböt tudsz létrehozni, amivel megtanulod a technikát //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Júl. 25 2014, 15:30

A szőke hajú jounin lihegve ugrott a víz felszínére. A hullámok ugyan meg akarták törni a fiút, elnyelni örökké, ő mégsem hagyta magát, kiegyenesedett a hullámok tetején, majd fújt egy nagyot. A tűzgolyók által okozott vízoszlopokat elmosták a hullámok, munkájának gyümölcse semmivé vált. Pihennie kellett, és újrakezdenie az egészet. A szájon át történő létrehozás nem tűnt sem biztonságosnak, sem előnyösnek egy harc során, hisz a Hiari által bemutatott technikát szinte lehetetlenség szájon át létrehozni. Ezért valami más kellett. Eljött az idő, hogy olyanfajta chakraösszpontosításba és áramoltatásba, irányításba kezdjen bele, amely valóban egy Jouninhoz méltó. rendkívül sok katon elemű chakrat kell saját testén kívülre juttatnia, majd azt formázva kell megalkotnia a tűzgolyókat. A Jounin még nem használta az elsődleges elemét ebben a formában, talán ezért is tűnt oly lehetetlennek az egész. Hiari félreállt, a fiú leöntötte torkán az üveg vizet, majd eltette az üveget. Kezeit leengedte teste mellé, mély lélegzetet vett. Lassan fújta, majd megismételte. Mindeközben a hullámok lassan ringatni kezdték a víz tetején álló jounint. Egy biztos, legyen a fiú bármilyen szinten, a chakra tökéetes koncentrálásának ezen formáját mindig alkalmazza, hiszen ez a meditációs folyamat segítette őt át a legnehezebb pillanatokban is, utat mutatott a sötétségben. Kodomo erősen koncentrált. Érezhetővé vált a felszabaduló chakra ereje, talpa alatt kavarta a sós vizet, megtörte a hullámokat. Óriási erő szabadult fel a nyílt víz felszínén. talán még Hiari is érezhette, milyen erő lakozik a Djuka fiúban.
Kodomo, tartva magát „szertartásához”, lila szemeit lehunyta, míg koncentrált. Át akarta érezni chakrajának áramlását, eggyé akart válni a kékséges erővel. teste minden pontjában keringette az erőt, folyamatosan áramoltatta azt. Majd lassan felemelte két kezét. Ekkor a tenketsupontjain keresztül valamiféle szürkés anyag kezdett kiválni a fiú testéből. Különös látványt nyújthatott. A szürkés anyag kezdett eggyé válni, majd az eddig megmagyarázhatatlan formája is egyre jobban kezdett gömbbé alakulni. De nem csak egy ilyen gömb jött létre.  Másik oldalán az előbb leírttal egy időben jelent meg egy második. A két gömb a dereka magasságában helyezkedett el, testétől talán egy fél méterre. A gömbök egy helyben lebegtek, a szürke por ekkor már lángolt, folyamatosan épült a chakraból, mígnem két méretes tűzlabda született meg.
Kodomo ismételten a felszabadított chakra egy újabb részét adta hozzá a technikájához, egyúttal növelve az előző kettőt, valamint egy újabbat létrehozva bal válla tájékán, az oldalsó labda fölé. Így már három tűzgolyó lebegett a jounin körül.
~Sikerülnie kell. Húgi. Hiashi, Ryuu, Mizuri, Narahiko és a többiek hisznek bennem. Nem bukhatok el, hisz én vagyok, akinek óvnia kell őket. Namizuo-sama. Le merem fogadni, hogy Hiarit ő küldte, talán még valahogy képes is figyelni.~ Az öreg vezető, Namizuo mindig is támogatta a fiú útját, segítette megtalálni belső békéjét, segített leküzdenie minden rosszat, és segítette, hogy a Hold Jouninjává válhasson. Ezért nem bukhat most el a fiú. Ezért kell most minden erejével a képzésére koncentrálnia.
Idő közben a folyamatos chakrakapcsolatnak köszönhetően a három gömb folyamatosan nőtt, valamint ekkorra jobb válla felett is létrehozott egy negyedik számút. Kodomo szemei még mindig lehunyva voltak, koncentrált.  A gömbök mintha kezdtek volna összemenni, a négy gömb alig volt nagyobb a Jounin fejénél, ekkor azonban egy ötödik jelent meg, a feje felett. A gömbök félkört alkottak a fiú környezetében. A gömbök a fiú testével együtt mozogtak.

Kodomo kezei lassan emelkedni kezdtek, majd mellkasánál két tenyere összetalálkozott. Ekkor nyitotta ki fénylő, lila szemeit. A chakra kiáramoltatása újabb lendületet kapott, a víz kavarogni kezdett körülötte, az öt gömb pedig hirtelen terebélyessé vált, egykori méretük többszörösére nőtt. A fiú pedig már ugrott is a magasba. A levegőből chakraját testén kívül irányította, így képes volt a tengerbe lőni a golyókat. Azok pedig mentek is. Akár az ágyúgolyó a falat, úgy rombolta a hullámokat, nem hagyva maguk után semmit, csak a feltörő gőzt, mikor a forró tűzlabda találkozott és erővel a habzó vízbe tört. Kodomo a labdák után kicsit később ért ismét földet, pontosabban vizet. Izzadt és fáradt volt. Rengeteg chakrat használt fel a technikához, amely azonban meghozta a kívánt eredményt.  Kodomo sikerrel végezte be képzését, a technika hatása a nyílt tengeren is épp elég veszélyesnek tűnt, és habár a fiú a Béke Bajnokainak szövetségébe, a Kami no Yuugenbe tartozik, mégis elkél az ehhez hasonló fegyver, hogy visszatarthassa a gonoszt és a rosszat. Eme technika segítségével képes lesz rá.
- Ezzel a technikával rengeteg új lehetőség kapuja nyílt meg most előttem. Vissza fogok térni a Frontra, és harcolni fogok Hazám és Vérem nevében. Védelmezni fogom határainkat. Védeni fogom az országot, fenntartva a Békét. Hiari - fordult ekkor a Djukak tanárához, a magas, erős férfi felé. - Köszönöm tanításod, ígérem, erőmet csak és kizárólag a Béke nevében fogom alkalmazni. - hajolt meg a szőke hajú jounin. Kodomo, amennyiben a  férfi befejezettnek tekinti tanulását, visszatér a birtokra, majd Namizuo elé megy, hátha az idős vezetőnek van valami feladata a fiú számára.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Júl. 25 2014, 16:04

Kodomo tehát sikerrel és nagy kreativitással elsajátította a technikát, mellyel igencsak nagy erőre tett szert. Most viszont, tudnia kell, hogy a hatalom ami a kezében van, nagyon veszélyes és ha nem jól használja, akkor könnyen lehet, hogy a társai életébe kerülhet. Persze ez nem csak erre a technikára vonatkozik, hanem minden képességére és a Rangjával járó felelősségre. Jouninként Ő fogja vezetni a csapatát, amit éppen kirendelnek egy-egy küldetésre vagy frontra. Tagja lett faluja elitjének, ezzel pedig újabb lépést tett afelé, hogy megvédhesse hazáját a jelenben és a jövőben egyaránt. Hiari csak bólintott, majd útjára engedte a fiatal Jounint.

// Technika elsajátítva, írd fel az adatlapodra. Mivel ez egy nagyon gyors tanulás volt, így csak +2 chakrát kapsz //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Ayokama Makoto on Szer. Szept. 16 2015, 11:31

// A Tábor //


Miután megjelent a papnőnél a kis menyét és mesélt nekia  szervezetről annak céljairól és a menyét remete elképzeléseiről Makoto gyorsan kötélnek állt. Annyit kért a kis menyéttől, hogy had fejezze be a küldetését és így kapott egy kis időt mi előtt a menyétek ismét feltűnnének. Visszament a gyerekekhez és gyorsan összeszedte őket. Miután összeterelt mindenkit segítséget kért a hátramaradott shinobiktól majd egy pár óra elteltével a gyerekeket sikerült útnak indítani a villámok földjére ahol lehetőleg békében át tudják vészelni a háborút.
Mint ahogy mindenkit a papnőt is nagyon megviselte a háború és tudta ő is pontosan jól, hogy ezt nem fogják sokáig elvilselni a nagy országok bár először a kisebb országok fognak bedőlni mind gazdaságilag mind a közbiztonságot tekintve. A menyétek elmondása szerint éppen egy hasonló ügyben kéne segíteni a Hold országában amin a kunoichi meg is lepődött hiszen annak idején azt tanulta, hogy ez egy kicsi de annál gazdagabb ország ahol a fő profitot a turizmus jelenti. Kellemes klímája és jó elhelyezkedése miatt sokan választják ezt az országot ha kikapcoslódásra vágynak. Egy ilyen országnak ne lenne pénze, hogy megvédje magát? Na azt nehezen hiszi. Főleg azért mert a Kirigakurei tömbhöz tartoznak és így Makoto nem is érti pontosan miért őt keresték meg a menyétek, de amikor meghallotta, hogy akár emberi élet is lehet a tét azonnal bele ment. Ez pont neki való küldetés az élet védelme. Az nap délután a papnő már nem is csinált mást csupán visszatért a kiürített faluba amely inkább hasonlított szellemvárosra mint egy ország rejtett falujára, és kiült meditálni saját lakásának erkélyére. Több óra meditálás után sikerült lenyugtatni teljesen magát és gondolatit, így tiszta fejjel ismét átgondolta az aznap történteket majd elment aludni. 
Másnap reggel a megbeszéltek szerint meg is jelent a kis menyét, ám ezúttal nem egyedül jött. Volt vele egy nagyobb méretű fajtársa aki hozott magával egy nagyobb tekercset. A rituálén hamar túl estek és Makoto vérével aláírta a pecsétet, mert a menyétek elmondása szerint nem maradt túl sok idejük gyorsan kell küldeni a segítséget. A papnő magához vett váltás ruhát és pár napi élelmet és ezúttal becsomagolta a fegyvereit és tekercseit amiben lepecsételve tartja a tartalékait. Valamiért úgy érezte, hogy ezúttal talán szüksége lehet rájuk. Magához vette kusari gamáját is majd miután minden pecsétet belegyűrt kis táskájába visszafordult a menyéthez. 
- Azt hiszem indulhatunk. 
Vett egy nagy még otthoni levegőt, majd ahogy a menyét megfogta úgy érezte, mintha a vákum beszívná és a valóság megszűnt létezni számára...

[...]

Mivel Makoto már ismerte már az idézést ezér tnagyjából tudta mire számíthat. Egy fordított idézéssel elküldték a Hold országába ahol meg kellett találnia egy bizonyos Djuuka klánt akik jelenleg is harcolnak egy nagyon erős ellenféllel és a szervezet által megszervezett akcióban segítenie kellett nekik. Ez volt legalábbis az elsődleges feladata amiért ideküldték. kis hátizsákjával együtt egy viszonylag nagyobb füst felhő kíséretében jelent meg egy apró menyéttel aki szinte rögtön el is tűnt amint beazonosította, hogy jó helyen vannak. Makoto ebben annyira már nem volt biztos. Körös körül falak vették körül. A háta mögött két sikátor indult a házak rengetegébe, előtte pedig egy elég fura jelent játszódott le. Szemtanúja volt annak amint a fiú a varjú segítségével üldözőbe vesz valakit és amint egy lány a főtéren leszereli két másik ellenfelét. Majd a sikátorból előbújó fiúra lett figyelmes. Makoto hagyta hogy minden porcikáját átjárja a senzeku no sai ereje és ismét átjárta a nyugodtság és a különös chakra teljesen feltöltötte. 
Makoto kisétált a falak ejtekéből egyenesen a shinobik felé. Amikor minden normális ember elmenekült a környékről ő pont akkor csöppent bele a közepébe... 
- Üdvözlet a nevem Ayokama Makoto és Djuuka klánt keresem. A Kami no Yuugen küldött azért, hogy csatlakozzak a küldetésetekhez és segítsek nektek befejezni azt. 
Makoto végig a lányt (Munfurawat) nézte, majd miután befejezte kis mondandóját gyorsan felmérte a harcteret. A szekértől kezdve a lefegyverezett ellenfelekig. 
- Ügyes volt. - Villantott egy mosolyt a lányra, majd ismét komot arcal fordult a kikötő irányába. 
-Azt hiszem nincs sok időnk segíteni kéne a fiúnak aki a holló segítségével vette üldözőbe az utolsó megmaradt ellenfeleteket. 
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Kodomo on Csüt. Szept. 17 2015, 23:45

A jounin sebesen szelte hollójában a várost. Látta az A-t, követte, de avatkozott közben. A tetovált elérte a kikötőt, mely valószínűleg a menekülésének egyetlen pontja lehetett. Nem volt nagy a hajó, mely szinte azonnal vitorlát bontott és megindult. Nem sokkal később ért oda a fiú. A hollójából kimászva a kikötőből induló leghosszabb dokk végén ért földet, majd azonnal kézpecséteket kezdett formázni. El akarta süllyeszteni az egészet. Majd megállt, abbamaradtak a pecsétek.
- Elég vér folyt már. – engedte el kezeit. Megjött az esze. Tudta, hogy a táborban tudni fognak arról, hogy jönnek, mégis, érdemesebbnek látta az elmúlt csatában elpazarolt erejének visszatöltését, mint további pazarlását. Úgy is találkozni fognak, ebben szinte biztos volt a fiú. Fehér hollója ott körözött mellette,  majd a fiú kinyújtotta karját, Shirokage pedig a vállára repült.
Lila szemei még egyszer szemügyre vették a hajót, a hullámozott, fehér vitorlás hajó beleégett emlékeibe. Ahogyan az A-jel is.
Kodomo megfordult, majd gyorsabb léptekben indult vissza a város felé, hogy megbizonyosdjon arról, testvérei nem sérültek e meg.
Ha előbb tűnik fel Makoto és a testvérei, Kodomo az érezhetően magas chakrajú felé fordulva kérdezi.
- Ki küldött, kunoichi? – mikor Makoto a Kami no Yuugen nevet említette, kissé megnyugodott.
- Örülök, hogy bajtárs, s nem ellen köszönt ezekben a sötét időkben. Elkél a segítség, nehéz időket élünk.
Ezután a jounin, húga felé fordul.
- Örülök, hogy egyben vagy Húgi – mosolyodik el. – De az A megszökött. Ryuu pedig még mindig fogságban van. Ki kell szabadítanunk és véget kell vetnünk a tábornak, a ehető leghamarabb.
Kodomo tájékoztatja Makotot a helyzetről, Ryuu elrablásáról, a tetoválást viselőkről és korábbi tapasztalásairól. Elmeséli az első tábort, a hatalmas bázist, ahol megannyi szegény embert tartottak láncokon és nap mint nap azért éltek és sínylődtek, hogy egy szép napon eladhassák őket, akár az állatokat. Kodomo említést tesz a nemrég megszerzett információkról is, a hajóról, az S szintűről, és a nemrég elmenekült A-ról is.
- Most azonban várnunk kell. Tomoko, a leveled elérkezett a városba remélem. Büszke vagyok rátok. Igazi shinobikként küzdöttetek ma. Megmutattátok, hogy  Getsugakure nem enged a sötétségnek. Hogy a Hold akkor a legszebb, amikor beragyogja a sötét eget. A fény a sötétben. Társ az úton. Az otthonunk! Mi pedig megvédjük azt ami a miénk. Testvéreim. A mai napon Getsugakure bebizonyítja, hogy elég erős ahhoz, hogy megóvhassa saját magát. Szabadítsuk ki Ryuut és a többi rabot. Számoljuk fel a tábort.
Remélhetőleg Kodomo rövid beszéde kellően inspirálja a körülötte lévőket, hogy higgyenek a győzelemben és a sikerben. Ugyanis ha nem bíznak benne, akkor sohasem fognak győzni. S ők maguk tettek a mai napon azért, hogy sikerülhessen. A Hold ma kiűzte azokat, akik veszélyt jelentettek a számára.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Vas. Szept. 27 2015, 19:27

És kész! Egy gondolattal nyugtázta a lány az első csata lezárását. Ajkán finom mosoly játszott, noha tudta, a  háború messze nem ért véget. Gyorsan el is tüntette ezt a mosolyt, s most hogy alkalom adódott, kicsit utat engedett a kételyeknek, hogy átrághassa magát rajtuk.
-Üdv itt. Reméltük, hogy gyorsan ideértek. Azonnal meg kell béklyózni őket. - pillantott az érkezőkre, ám tekintetét nem merte s nem is kívánta soká elszakítani az ellenfelekről, s ha lehetett bekapcsolódva a munkába magához vett pár hasznosnak tűnő dolgot a foglyoktól. Gondolataiban mindeközben újra pörgette a csatát. Gyorsan ment minden. Nagyon gyorsan és nagyon sikeresen, komoly sérülés okozása nélkül. Kodo bátyó máris azon munkálkodott, hogy az egyetlen elmenekült ellenfél nyomára bukkanjon. Ezek szerint ezek itt minden bizonnyal annak a fickónak a menekülését akarták. Ha ennyire egyszerűen áldozták be magukat érte, az valószínűleg két dolgot jelenthetett: egyrészt az a fickó a nagy terv szempontjából kulcsfigura, másrészt pedig biztosan számíthatnak rá, hogy ki fogják szabadítani őket, ha nem is azonnal, elég korán ahhoz, hogy ne unják el magukat és ne kelljen tétlenül ücsörögniük azt kockáztatva hogy túl sok információt szednek ki belőlük. Ezek itt további harcra készülhettek, a kérdés csupán annyi volt, hogy míg arra sor kerül, mennyi információra próbálnak majd ők maguk szert tenni, s megpróbálják-e a várost belülről megtámadni. Kodomo kérdésére a lány mégis elmosolyodik.
-Nem futhat messzire. Előled nem. A Hold akarata elől nem. - de a jövő helyett a jelenle kellett most figyelni, és a foglyokra.
-Kodomo. Tennünk kell róla, hogy ezek itt nyugton maradjanak...  ha lehet ne is tudjanak magukról, míg nem szükséges. - Bátyjának voltak ilyen képességei, a felmentőseregnek valószínűleg nem. Ezúttal szánt rá időt, hogy jobban megnézze őket. Találkozhatott már velük, de ezúttal nem volt biztos magában. Talán mert túlságosan nyugtalanította a gyors siker.
-Akiya, különös figyelemmel bánjatok velük, és szeparált helyet kell hogy kapjanak. Mindegyikük harcképes, így ki kell zárnunk az együttműködésük lehetőségét. -s persze még valami eszébe jutott.
-És ha van nálatok robbanójegyzet, kérnék belőlük. A küldetés után természetesen megtérítem, de most nem úgy tűnik, hogy alkalmam lesz feltölteni a készleteket. - Kodomo beszéde ismét mosolyt csalt az arcára. Szép szavak nélkül is kész volt követni őt, és síkra szállni érte, de ezek a szavak igazán illettek a bátyjához.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Pein on Csüt. Okt. 01 2015, 12:53


  Kodomo végül megálljt parancsolt az indulatainak. Igen, néha hasznos óva intenünk magunkat a hirtelen cselekedetektől; kivárni a megfelelő pillanatot, feltölteni készleteinket, kipihenni a fáradalmakat. A morálnövelésre pedig mindenképp időt kell szakítani ilyen vészterhes időkben. De vajon valóban ez volt minderre a legalkalmasabb pillanat? Efelől támadhattak az embernek kétségei, hiszen nehéz úgy eljutni egy ismeretlen helyre, hogy de facto ismeretlen, fogalmunk sincs, merre van. Márpedig az A-t szállító hajó Kodomo visszatérte után szépen lassan kiszökött a part menti nézelődők látómezejéből.
  –
Rendben – felelt Akiya magabiztosan. – Gondoskodni fognak róla.
  És még mielőtt felötölhetett volna bennetek a kérdés, hogy mégis kik, a horizonton legalább hat darab falubéli shinobi jelent meg. Akiya valószínűleg ismerte őket, vagy már találkozott is velük, mielőtt megérkezett hozzátok.  A fiú hamar elmagyarázta az érkezőknek a szituációt, azok bólintottak, majd három eleget is tett Munfurawa kérésének, és el is tűntek az egyelőre harcképtelen testekkel. A maradék három shinobi ismerős lehetett nektek: sötétkék páncél, alkarvédő, katana. Először a két női tag futotta le a bemutatkozó kört, hiszen így illik. Szinte megtévesztésig hasonlítottak egymásra, hullámos, vörös hajuk pedig egyszerűen magára vonzotta a kíváncsi pillantásokat. Akanának és Shizunának hívták őket, mindketten vízspecialisták voltak. A harmadik tag egy férfi volt, kissé zord tekintettel, harmincas éveiben járó taijutsu-használó. A Matabi nevet viselte. Mint a beszélgetésükből kiderült, a már hamarabb ideérő Akiya valószínűleg a városnak teljesített jelenleg szolgálatot, és kora ellenére shinobi-erő tekintetében nem épp a mezőny végén kullogott. Makotóval karöltve tehát egy igen ütős felmentő sereg érkezett meg, hogy kihúzzon titeket a slamasztikából.
  – Tessék! – nyújtott át 5 robbanójegyzetet Akiya a lánynak, majd rögtön folytatta is. – Van valami terv? Ha nincs, a városvezetésnek már van némi információja arról, hogy merrefelé kell tapogatózni. Már ha hozzájuk készülünk.  

A következő posztban valóban terveket várok. Minél hosszabb távú, annál jobb. Természetesen meg is indulhattok (ajánlatos). A határidő: október 6. Kis késés belefér, de alapvetően ez most nem nagy horderejű írás, illetve sok ideig is érlelődhetett a fejetekben.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Csüt. Okt. 01 2015, 16:02

//Egy kis elmaradásom van, így visszafelé is reflektálok és addig írom meg, ahol jelenleg vagyunk, mivel lemaradásban vagyunk és nem is én vagyok a vezető, így a jelenbe csak annyira szólok bele, hogy visszaérek.//

A levelem már elment és ha csak valaki nem szúr ki egy teljesen átlagosnak kinéző fekete madarat, akkor a levelem simán megérkezett a városba vagy úton van még, bár a korábbi levelemről nem tudok, hogy időben odaért-e a megfelelő helyre. Nem számít, az nem volt annyira fontos, ez a levél sokkal fontosabb, mint a korábbi. Nem sok időm maradt azon filozofálni, hogy vajon a levéllel mi a helyzet, mert a miénk is gyorsan változott. Ugyan számítottam rá, hogy nem lesz nyugis küldetés és be is váltotta a hozzá fűzött reményeket. Mivel nem tudni, hogy mi történik a városban többed magammal Kodomo parancsa szerint visszavonutunk, míg ő ott maradt harcolni. A robbanást még hallottam, de már nem jelentett veszélyt ránk nézve. ~Vajon ki robbantott?~ Nem féltettem Kodomot, hiszen jounin, a falunk elit ninjája. Mire megérkeztünk a városba, hogy kiderítsük, hogy a levél megérkezett-e és az erősítés elindult-e, már csak annyit kaptunk válasznak, hogy igen. Nem tudom, hogy a többiek mnt döntenek, de mivel nem akarok lemaradni a folytatásról, így elindulok vissza. A helyszínen már több és erősebb shinobi is várakozik, némelyik még csak ránézésre is erőben elhagyhatta Kodomot. Így biztos lesz esélyünk a tábor ellen, mert nem csak genninek vesznek részt a csatában, bármennyire is eltökélt genninek, hanem több harcedzett, sokat látott shinobi, akik nem csak az erejükkel támogatnak minket, hanem tudásukkal, harci tapasztalatukkal és a vezetésben szerzett ismereteikkel is. Így nem kell attól félni, hogy esetleg Kodomo magára marad a döntésben, hanem kérhet segítséget, nem mintha mi ne segítenénk, de mégis más, ha valaki nála erősebbtől és tapasztaltabbtól kap tanácsot.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Okt. 02 2015, 16:16

Kodomo tekintete még mindig a tengert szemléli, miközben fejében újabb tervet próbál szőni. Szerencsére nem csupán a Djuka klán, hanem Getsugakure, valamint a Kami no Yuugen is erősítést küldött, erősítve a jounin csapatát. Kodomo ugyan örült a segítségnek, saját maga is beismerte, az új Tábor túlságosan nagy falat számára. Most mégis, kissé fél, hiszen sokkal több emberért felel. Felelőséggel tartozik az országának, s a Nemzetközi Békeszervnek is. Nem okozhat csalódást senkinek. S meg kell óvnia a hazáját.
~Nézzük akkor…Mindenképp át kell vágnunk a tengeren, a Burakkuma pedig nem lehet messze innen. Valamelyik szigeten állíthatták fel az új tábort. Szükségünk lesz egy hajóra. És két csapatra… - Kodomo végigmérte az előtte sorakozókat. Majd a kikötő felé tekintett. Hajót keresett. Olyat, méreteiben nem nagy, de ha szükséges, elbír jó néhány embert. Szükség lesz rá, ha a Tábort kiürítik. Kodomo lassú sétába kezdett fel s alá.
- Milyen információkat tudott meg a vezetőség? – kérdezi Kodomo elsőként a három ismeretlentől. – A táborban fogvatartottak száma, és a becsült ellenség száma lenne fontos igazán. – amint választ kap, tovább mérlegel, s a fogvatartottak számát elbíró hajót keres. Ha talál ilyen hajót, Ame felé fordul, majd kezével a távolba mutat, a kiszemelt hajó felé.
- Húgi. Ha jól tudom, te el tudsz vezetni egy nagyobb hajót is, ugye? Szükség lesz a tudásodra. Szükség lesz rád, hogy elvihessük az embereket a szigetről. Szükségünk lesz a hajón még egy… - keresi ekkor másik testvérét szemeivel. Lila szemei megakadnak Narahikon… - Egy orvosra, aki ellátja a bántott és sérülteket, legalább amíg a városba visszük őket. Tomoko, a te feladatod marad, az üzenetküldés, mely létfontosságú lehet a későbbiekben. A hajón maradsz te is. Matabi-sama. – figyelme ekkor az idős férfi felé terelődik. Ugyan nem ismeri a férfit teljesen, mégis, most saját belátása szerint kell döntenie, s jelen helyzetben így találja a legmegfelelőbbnek. – Önre is a hajón lesz szükségünk. Védelmeznie kell a hajót, ami a Tábor utáni kulcsfontosságú jármű és az egyetlen menekülési lehetősége lesz a küldetésünknek. Ön tapasztaltnak és sokat látottnak tűnik, fizikai felépítése pedig arra vél következtetni, nem szenvedett edzésben és harcban hiányt a múltja. Ön lesz a hátvéd, aki őrzi a Menekítő csapatot és védi a menekülési útvonalat. Ugyanez vonatkozik Akiyara is részben. Te és Matabi lesztek a tábor és a hajó közötti úton, és őrzitek a menekülési utat, kísérve a rabokat a hajóig. Egyelőre nem tudom, mi fog ránk várni a táborban. Szükségünk lesz két erős oszlopra,melyek támaszt adnak a küldetés sikeréhez. 
Ekkor Kodomo ismét a tenger felé tekint. Shirokage a vállán ül még mindig, hosszú karmait néha megélezi a jounin lilás vértezetén. A nőt nézi, kit a Kami no Yuugen küldött. Kodomo még sohasem látta őt a gyűléseken, sem pedig a menyétek falvában.
- Szükségem van minden ismeretre, hogy sikeresek legyünk. Makoto, kérlek, avass be minket a képességeidbe. Erőd,bár nem vagyok szenzor,mégis érzem, kiemelkedő a csapaton belül. Nagy szükségünk van a nagy harcosokra, ha győzni akarunk. Márpedig győznünk kell.
- Aki nem hallotta a nevét, pedig velem jön. Nem tudunk sokat a táborról, így csupán az előző tapasztalataiból beszélek. A tábor egy zsúfolt kisvárosnak tudom titulálni. Épületsorok, ellátmányozási és fegyverzeti raktárak, katonai szállók, börtönök, és irányítói központok. Mind mind egyetlen nagy gépezet, tele szűk folyosókkal. Nagy valószínűséggel egy szigeten található, mely még ideálisabb az ember csempészek számára, ugyanis így távolabb vannak a civilizált városoktól és a vezetői érdekszférától. A Támadó csapatba Akana és Shizuna, a két vízspecialista lesz mellettem. Makoto erejére is szükségünk lesz, ha be akarunk jutni. Nem hiszem, hogy a védelmükön alábbhagytak volna. Sőt…félek, az őrség létszáma sokkalta nagyobb lesz az előzőnél. S akkor is egy kész hadsereggel néztünk farkasszemet.
Kodomo megalkotta hát a két csapatot, melyen akkor korrigál, ha a két ismeretlen suiton specialista közül egyikük orvos, abban az esetben Matabit veszi a Támadó csapatba.
- Akkor, most, hogy ezzel megvolnánk, induljunk.
Kodomo a még egységes csapat élén indul a kikötőbe, s a lehetőségekhez mérten sétál a lehető legideálisabb hajó kapitányához.
- Uram. A hajóját le kell foglalnunk, nemzetközi küldetés céljából. Természetesen a megfelelő anyagi támogatással, mely a hajó árának kétszeresét jelenti. A Djuka klán megtéríti önnek a hajót, amennyiben együttműködik. Életekről van szó, úgyhogy kérem, működjön együtt.
Remélhetőleg Kodomonak sikerül valahogy megtárgyalnia a férfival, s ha netalán Húginak a hajó túlságosan is nagynak bizonyulna, így folytatja.
- Amennyiben a legénysége a segítségünkre lenne, s segítenék a Hold országának az embercsempész banditák elleni hadjáratát, nagyban lekötelezne. S természetesen nem feledkezem meg a megfelelő honoráriumtól. – ekkor oldalához nyúl, s egy zacskót vesz elő.
- Előlegben harminc, ha pedig visszatértünk, további 70 a segítségért.
Remélhetőleg nem a legfukarabb hajókapitányhoz indult Kodomo, s sikerrel is járnak, valamint egy egész legénységgel együtt indulhatnak meg. Miután mindenki elfoglalta a helyét, Kodomo a kapitány mellé állva adja ki az indulási parancsot.
- Tomoko. Küldj még egy levelet a központba. Egy sürgősségi orvosi osztag készüljön fel a sérültek azonnali ellátására, amint a hajó visszatér a kikötőbe. - A hajó pedig elindul a közeli szigetek felé, vagy esetleg ha a vezetőség megtudta a Tábor pontos helyét, célegyenesen a megadott koordináták felé.
Ha megközelítették a szigetet, akkor a Támadó csapat /ha van kapitány, akkor Húgi is/ a vízbe vezényelve közelíti meg a sziget egy fásabb, takarásban lévő pontját,majd felkutatják a területet. Oda fog a hajó kikötni. Kodomo egy másolatot hagy magáról.
- Ha azt az üzenetet kapjátok, hogy induljatok, akkor feltétlenül indulni kell. Tomoko ebben az esetben vidd hírül a Holdba az érkezést, hogy legyen idejük felkészülni. nem tudom, mennyi sérülttel kell számolnunk, és nem kockáztathatjuk, hogy a hajót elfoglalja az ellenség. Ha a túszok itt vannak, induljatok, mi majd utánatok megyünk. Ne várjatok. Mindenki kész? Akkor indulás – adja ki az utasítást a jounin,majd elsőként ugrik a vízbe, elsüllyedve benne, a a Mizugakure no jutsu segítségével szinte láthatatlanul közelíti meg a partszakaszt a hullámok kíséretében.
 
Összefoglalva a két csapat:
- hajón maradt, védelmi csapat: Matabi /amennyiben nincs orvos/, Tomoko, Narahiko, Kapitány /vagy Húgi/, Akiya
- Támadó osztag: Akane, Shizuna /amennyiben egyikük sem orvos/, Makoto, Húgi, Kodomo
A Jounin életének egy újabb csatájába indul, a kérdés, vajon elég képzett és tapasztalt ahhoz, hogy újabb sikert érhessen el?

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Ayokama Makoto on Szomb. Okt. 03 2015, 00:22

Feltehetőleg a a fehér hajú fiú volt az aki az összekötő lehetett a szervezettel és úgy látszik, hogy a helyi erőknek is ő a parancsnoka legalábbis a papnőnek első ránézésre ez jött le. nyilván egy nagy becsben tartott shinobi lehet az övéi között de a modora az kifogásolható. Kezdésnek elfelejtette megemlíteni a nevét de amikor a kunoichi bemutatkozott. Ezt a fajta nyers viselkedést már megszokta régen a shinobiktól, de mivel ez a fiú hívta a segítséget annyit legalább elvárt volna, hogy a nevét elmondja...
Úgy látszik a csapat gyorsan felduzzadt ugyan is meg érkezett a Hold országának küldöttsége akik lehet csak a helyi erők voltak, de akadt köztük pár olyan alak akikben több volt mint amit mutattak. Makoto nem nagyon tudta megjegyezni a neveket de azért igyekezett. A jounin fiú nem is húzta sokáig az időt gyorsan felvázolta a helyzetet és a kunoichi erősen figyelt mert minden részletet ismernie kell ha jól akar szerepelni. Mivel itt egy nemzetközi szervezetről van szó ezért mondhatni, hogy a papnő most Takigakurét képviseli. Büszkén kihúzta volna most magát mert nemes gondolatnak tartotta, de a sok idegen között egy kicsit furcsán jött volna ki és őszintén szólva Makoto nem is érezte olyan jól magát ennyi új arc között. Nehezebben viselte mint ahogy várta de inkább megpróbált száz százalékig a küldetésre koncentrálni. Tehát a képlet egyszerű odamennek felszámolják a tábort, kiszabadítják a rabokat, majd eljönnek és remélhetőleg nem menekülve. Makoto már jól ismerte az ilyen küldetések végét és végig nézve a genineken sejtette, hogy ennek így is úgy is futás lesz a vége. A kérdés, hogy a rabokkal vagy nélkülük. Ekkor azonban a beszélgetésnek egy érzékeny pontjához értek. Makoto eddig nem tudta pontosan, hogy mit fedjen fel a képességeiből de valószínűleg csak az alapokat fogja. Nem szeretne sem kérkedni sem pedig túl sokat mondani magáról. 
- Hát akkor kezdésnek szeretnélek megkérni, hogy ha már eljutottunk idáig, hogy legalább a nevedet áruld el azzal azt gondolom már előrébb lennénk... Nem tudom, hogy ez mennyit számít, de odahaza Takigakuréban jounin szinten tartanak számon. Átfogó ismeretekkel rendelkezem a suiton illetve a fuuton jutsuk terén, illetve elég jól értek az idézéshez is. Azt viszont szeretném megkérdezni, hogy nagyjából milyen szintű ellenfelekre számíthatunk nem tudtok esetleg valamit róluk? Mert a helyről esett szó azonban sem az ellenfelekről sem azok szintjéről. Esetleg ha van valami információtok azt szerintem jobb lenne kollektíven kezelni mert mi most egy csapatként megyünk elméletben. - Célzott ezzel a város vezetés által birtokolt információ morzsákra. Esetleg a jounin fiú amúgy egész jó tájékozottságára. 
Ha sikerül egy hajót szerezni az eligazítás után Makoto egyszerűen csak elmegy a hajó egy félre eső részébe letérdel és elekezd meditálni. lelkiekben megkezdi a felkészülést a harcra, hiszen azt ő is tudja, hogy ezt a küldetést nem fogják megúszni harc nélkül. Kapcsolatba lép a szerzetes chakrával és hagyja, hogy az ismét magával ragadja és feltöltse őt. Akár csak egy harci mámor olyan érzés ez neki... Amint partot érnek kinyitja a szemét és könnyed ugrással a partra ugrik majd várja a további utasításokat. Ez nem az ő országa sem az ő küldetése így ennek fejében alárendeli magát az illetékes vezetőnek jelen pillanatban!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Kedd Okt. 06 2015, 23:52

A köszöntések után, beleértve a takigakurei segítséggel való megismerkedést, bemutatkozást is, a robbanójegyzetek is befutottak.
-Hálásan köszönöm- vette át Munfu egy mosoly kíséretében őket, s az elhasználtak korábbi helyére tette őket, hogyha kell, kéznél legyenek.
-Hozzájuk készülünk. Igaz? -pillantott a bátyjára, s kérdése sokkal inkább hangozz állításnak, mint olyasminek, mely megerősítést vagy cáfolatot vár, majd tekintete visszatért az újdonsült társakra.
-Nos először is összegezni kellene minden rendelkezésre álló információt. - mohó, ámbátor hűvös kíváncsisággal vágyta magáénak tudni a falu által megszerzett tudást. Neki magának is lett volna néhány ötlete, hogy hol érdemes a keresést kezdeni, hiszen jól ismerte a Hold partvonalát, vitorlás útjainak hála még jobban, mint azok, akik csak a szárazföldön látták, de ez a tudás, ha valóban jól behatárolták már, merre kell keresni az ellenséget, inkább a megközelítésnél lehet hasznos. És persze nem árt tudni, azt sem, milyen hajóval közlekednek, hiszen a merülés is meghatározza a lehetséges célterületet. Egy pillanatra felrémlett a lányban, hogy az ellenség ha nem kíván a parton vagy annak közelében feltűnni, akár kisebb flottát is működtethet, egy nagyobb hajót, mely a központot jelenti, és kisebbeket, melyek a gyors mozgást szolgálják, de ezt a gondolatot kisöpörte a fejéből. A hadi és kereskedelmi hajók útvonalai miatt túl feltűnő, túl költséges lenne, jobb megoldás valamelyik lakatlan sziget. Ezek alapján mindenképp szükségesnek látta a Hold jelenlegi információjának összegzését. Szerencsére bátyja is hasonlóan gondolkozott.
-Nagyobbat igen, nagyot nem. Kis és közepes vitorlásokkal van tapasztalatom, ezeket egyedül, vagy néhány segítővel könnyen lehet irányítani, így azt könnyedén meg tudjuk oldani, hogy eljussunk a célterületre egy ilyennel, de egy nagy hajó irányítása csak képzett matrózokkal lehetséges. Javaslom, hogy a mentésre riasszunk néhány vállalkozó szellemű kapitányt, ha nincs a csapatban olyasvalaki aki elég tapasztalattal bír egy ilyen hajóhoz. A kapitányok ebben az esetben biztonságos távolságban várakozhatnak, és nincs szükség másra, csak egy megfelelő, tengerről is jól látható jelzésre, tűzre, villámra, vagy valami hasonlóra, hogyha befuthatnak a foglyokért. - válaszolt. Ezúttal úgy tűnt számára, hogy hátrányt jelent, hogy a vitorlázás csak hobbi maradt számára, s nem mélyítette tovább tudását, hogy akár hadihajókon is tapasztalatokat gyűjtsön. Pedig ez a tenger szerelmesének olyan kézenfekvő lenne, hogy e pillanatban a lány bánta, hogy nem tette meg eddig. 
- Ha menekülésre kerül sor, talán érdemes lenne a várakozó hajókat is felszerelni valami védelemre alkalmas eszközzel. Fa hajókon senki sem szereti a tüzet, de előállítható anélkül is füst példának okáért, amivel leplezhetővé válnak a vonalaink. -elméje követte testvére szavait, hogy ötletekkel gazdagíthassa azt. Remélte, hogy bátyja ennek a lehetőségnek az előnyeit is mérlegeli, s nem hagyja hátra a hajón, mikor a küzdelemben szükség lehet rá. Ám ha ez a végleges döntés, nincs mit tenni, olyan hajó kell, amit még képes elnavigálni.
- Szívesen segítek a megfelelő hajó kiválasztásában – tette hozzá, bár még eközben is kételkedett abban, hogy Kodomo bármely kapitányt rá tudná venni, hogy a hajója nélküle fusson ki, nem számít hogy állami küldetésről, és teljes költségtérítésről van szó, s ha a hajó méretes, nos a legénység sem marad a parton.. Jól ismerte a matrózok viszonyát a hajóikhoz, mely több volt, mint egy puszta tárgy iránti praktikus ragaszkodás; A hajó az szerelem, mely egy életen át, s azon túl kísér. Persze ő maga sem tartotta volna más körülmények között szerencsésnek a civilek bevonását, de egy hajó szinte egy külön állam, amit a szárazföldiek ritkán értenek. S épp emiatt, ha szükséges, beveti ismeretségét, hogy a megfelelő hajót alkalmazhassák a küldetésre, s ha megvan, egy gondolatra még megállítja a bátyját.
-Ha úgy alakul, hogy gyorsan kell távoznunk, mi a terved a civilek hajóra juttatására? Ölben nem cipelhetjük fel őket, s vajmi kevésnek tűnik rá az esély, hogy könnyen behajózzuk őket csónakokkal, vagy bármivel. Nagy merülésű hajóval pedig lehetetlen lesz megközelíteni eléggé bármely partot… - Mikor végre kifutnak, a  hajó orrában áll meg. Nézi, s élvezi a végtelen kékséget, majd néhány percnyi tiszta öröm után tekintete keményebbé válik, s a horizonton a lehetséges céljukat kezdi fürkészni. Ha azonban övé a kapitányi szerep, akkor a kormánynál helyezkedik el, s Yoru a hópárduc lesz az őrszem az orrban.
Amennyiben megfelelő távolságban lehorgonyoztak, s a partra lépőkkel tarthat, nem késlekedik, bár óvatosan kezdi meg az ereszkedést, és lép le a vízre. Noha volt már rá példa, hogy alkalmazta, s ezerszer kapcsolatba került a vízzel, ráadásul jóval magasabb szinten állt már, így nem kerülhetett sok energiába, sosem jutott idő rá, hogy a vízen járást és a falmászást felvegye a repertoárjára. De ez most jó időnek és helynek tűnt, hogy egyszer s mindenkor elűzzön mindenféle bizonytalanságot, s megindulhasson a Kodomo által kijelölt partszakasz felé, és Yorut sem hagyja hátra, ha másnem fegyverként rögzíti a hátán míg kiérnek.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Pein on Szomb. Okt. 10 2015, 22:43


  – Ó, túl sokat sajnos nem, de a szigethez biztosan eltalálunk – felelte Akiya, majd elővett a mellénye zsebéből egy térképet, amelyen egy vörös kereszt jelölte azt a bizonyos helyet. – Nyugatra kell tartanunk, egy jó órás hajóút lesz. Az ellenség következtetéseink szerint csak errefelé lehet. Nincs hasonlóan nagy kapacitással rendelkező sziget arrafelé.
  A fiú szavai után átnyújtotta Kodomónak a térképet, és enyhén megdöntötte a fejét. A jounin terveit az egyéb csapattagok is némán ugyan, de tudomásul vették.
  A hajókeresés nem bizonyult túl nehéz feladatnak, végtére is egy kikötőben voltatok. Tőletek jobbra, mintegy száz méterre himbálózott a tengeren egy nagyobbacska hajó, ráadásul néhány ember is mászkált rajta, akik egyenruhájukból ítélve csakis a legénység tagjai lehettek. Kérdésetekre egy bajszos öregúr, feltételezhetően a kapitány a következőket felelte:
  – A hajómat? Már hogyan is adnám oda ilyen jött-ment shinobiknak, hogy aztán sose lássam Őt újrat! – Igen, úgy tűnt, Munfurawának igaza lesz. A kapitányok már csak ilyenek. Aztán az öregember tüzetesebben megvizsgált titeket, sóhajtott egy nagyot, és mintha hirtelen az inába szállt volna a bátorsága, meglepően lágy hangon folytatta: – Persze, igaz. Most értem csak meg igazán, a falu érdekében koboznák el a hajómat. Nos, ez természetesen mindent felülír. Vigyék csak! Legénységet nem tudok adni, de ha megmondják, merre tartanak, további két hajót három órán belül maguk után küldök.
  Matabi mindezek után átnyújtott a kapitánynak egy jókora erszényt, mintegy megelőzve és felülírva Kodomo akcióját. Szerencsére ez nem szabotálta a hajószerzést: az öregúr bele se nézett az erszénybe, értette ő jól, hogy komoly az ügy, és ha minden rendben zajlik, akár még ennél sokkal többet is profitálhat a dologból. Persze igaz, mikor két perccel ezelőtt hirtelen megváltozott a véleménye, Matabi még nem halászta elő azt a bizonyos előleget. Ki tudja, mi járhatott valójában az öregúr fejében.
  – Munfurawa, ezt a hajót, gondolom, tudod majd irányítani. Nem túl nagy, amolyan közepes méretű – fordult a lány felé Matabi. – Akár indulhatunk is.
  – Én is el tudom vezetni a hajót – vágott közbe Akiya. – Sz’al ha megérkeztünk, Munfurawa nyugodtan a támadó osztaggal mehet majd. Csak ügyesen, fiúk!
  A fiú ezután az immáron a hajó fedélzetén meditáló Makotóra pillantott, de végül nem szólt a lányhoz semmit. Elővette a zsebéből a már említett térképet, és Munfurawa felé rohant vele. Miután mindannyian megérkeztetek a hajó fedélzetére, a kapitánylány hamar munkához látott. Két percen belül már szeltétek is a hullámokat, amilyen gyorsan csak lehet.
  Körülbelül egy óra múlva értetek a szigethez. Úgy tűnt, nem lesz a behatolással nehéz dolgotok, hiszen a sziget hatalmas volt, és csak az egyik fele volt beépítve. Természetesen – hogy a Burakkuma észrevétlen maradhasson – a sziget hozzátok közelebb eső része szinte teljesen „üres volt”. Egy-két őrtorony volt csak emelve a hatalmas fél trópusi erdőség egy-egy pontjára. A partszakasz teljesen kihalt volt, bár távcsővel láthattátok, hogy tőletek keletre éppen embereket terelnek egy kígyókkal díszített vitorlás hajóba, míg nyugatra egy kék vitorlás imbolyog a vízen, önmagában, magányosan. A távolból valahonnan furcsa, sűrűn visszhangzó kiáltásokat hallatszódtak.
 Akárhogy is döntetek, a támadó osztag partmegközelítő akciója sikerrel jár. Egyedül a kígyókkal díszített hajó 200 méteres környezetében ütközhettek ellenállásba, egyébként a kietlen dzsungel és a távolból érkező szenvedő kiáltások zaja vár reátok. Egyelőre ennyi. 

Üdv a Rakushou Szigeten! 

//Gratulálok, sikeresen eljutottatok az embercsempész szervezethez. De a java még csak most jön. A győzelemhez fokozott figyelemre és kellő kíváncsiságra lesz szükségetek! Fáradjunk át végre a fórumkaland topicjába. Wink Határidő: október 16. éjfél.//

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.