Szabad Játék (2)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

2 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Szer. Márc. 25 2015, 20:37

Mr. Bábmester Amaken Yoshimitsunak


 Ismét "izgalmas" küldetést kaptam. Már-már megalázónak tartottam, hogy a levél első felében még örültem is a feladatnak, merthogy az végre a falun kívülre esik. Igen. Körülbelül pár lépéssel. Jó, azért nem, de a biztonsági zónán jócskán belül. És ráadásul csak egy elveszett hülye szerelmes levelet kell megkeresnem. Nagyon degradáló. Nagyon! Lényegtelen. Ezt is meg kell csinálnia valakinek, ha már beadták a megbízatást. 
 Szóval keresgéltem azt a levelet. Mindent tűvé tettem. Elég ideges voltam már, mert sehol nem volt. Elvileg valami fa dobozkába van zárva. A bokrokban is megnéztem, mindenhol. Ez miért egy kunoichi feladata?
Aztán hirtelen izgalmassá váltak a dolgok. Valaki megszólított, nekem egyáltalán nem tetsző hangnemben, miközben az egyik gazos részt néztem át újra : "Hé, kislány!" Gyorsan hátrapillantottam. Három személy állt mögöttem. Mindhárom férfi. Nagydarabok. Nem valami jó kilátások. Vajon mit akarhatnak?
- I-igen? - kérdeztem megszeppenve. 
- Add ide az értékeidet - szólalt meg egyikük miközben nadrágzsebébe csúsztatta kezét, és előhúzott egy tőrt - ha jót akarsz. Hát ez azért túlment a határaimon. Akármennyire nagydarabok, engem senki nem nézhet le csak így. 
- Miért, mi lesz, ha nem? - kérdeztem. Ugyan kicsit remegtem, de kihívóan szóltam oda nekik.
- Soroljam? - szólalt meg egy másik, sebhelyes arcú alak. Haja zsíros volt, és igénytelenül állt jobbra-balra. Mivel mindkét társa mögötte állt, arra tippeltem, hogy ő lehet a vezérük. Szóval őt kéne kiütni először. Egy kis előnyre kívántam szert tenni fecsegés által, úgyhogy próbáltam tovább húzni a dolgot, miközben óvatosan, lassan hátranyúltam a derekamra kötött tartóba, és az ujjaim közé operáltam három senbont. Szavaim közben koncentráltam a célzásra. 
- Ne tévesszetek össze egy védtelen lánykával, aki mit sem tehet ilyen izomagyú, ragyás képű banditák ellen. Mert hogy azok vagytok, nem? Ebből éltek. Lopásból. Szánalmasak vagytok. Nem vagytok férfiak.
- Na elég a dumából. Add a pénzt, kis szajha, és örülj, hogy nem verjük szét a szép kis pofid. - most már tényleg betelt nálam a pohár.
- Ezt kapd el, ne a náthát, izomagy! - hajítottam el a tűket miközben hátraugrottam, hogy nagyobb lendülete legyen a dobásnak, és így nagyobb sebességet érjenek el a senbonok. Lélegzetvisszafojtva figyeltem. A pali az utolsó pillanatban ugrott el a fürge test technikával. Szóval ninják. Azonban egy másikat, aki mellette állt, eltalált egy tű, a vállába fúródott. Felordított, majd kitépte a fegyverem, és a célt nem ért két senbon mellé hajította. Nagyot nyeltem. Most vagyok csak igazán pácban. Felém szaladtak, én pedig előhúztam gyorsan egy kunait, és megpróbáltam felvenni velük a harcot. Az egyik elővett szintén egy ilyen fegyvert, és könnyedén, rövid párharc után kiütötte a kezemből az enyémet. Aztán egy gyors mozdulattal leguggoltam és jobb lábammal felfelé rúgtam egyet tiszta erőmből, egyenesen a legféltettebb kincsébe.  Twisted Evil Ő összezuhant, ám ekkor egy másik oldalról megragadta a nyakam, és egy fának szorított. A harmadik férfi elkezdte kipakolni a cuccaim miközben én az engem szorító izomagy fejét ütöttem, ő pedig egyre erősebben szorított. Nevetséges lenne, ha ezek kipurcantanak. Gyorsan ki kell találnom valamit.

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Szer. Márc. 25 2015, 21:29

Lassú cammogó léptek, miközben egy dal ritmusát dúdolom. Hosszú köpenyem most is eltakart és én viszonylag jól elvoltam így magamban. Már egy jó pár napja elhagytam Suna határát, most valahol Konoha területén lehetek. Hátamon lévő tekercstartó még mindig nagyon üresnek tűnt számomra, és az övem is elég szegényes volt még sajnos. Valamivel erdősebb helyen kötöttem végül ki, mint az eddigi utamon, így hümmögve nézelődök körbe-körbe, hogy vajon hol a fenébe is lehetek. Halk káromkodás vetül a fülemhez egyszer csak. Először nem foglalkoztam vele, de ahogy közeledtem a zajok egyre hangosabbak és hangosabbak lettek, míg végül a következő látvány tárul a szemem elé. Egy lány nem messze a fának szorítva, míg az őt fojtogató férfi előreláthatóan 2 társa, úgy vélem a lány dolgait pesztrálják. A tekercsemet előrántva egyetlen gyors mozdulattal reagáltam a dolgokra mindennemű gondolkodás nélkül. A lányt lefogó fickó még nem vett észre, ám a közelében történő pukkanást, már meghallotta nagy valószínűség szerint. Még épp időben nézett felém, hogy lássa a végzetét. Egy Kunai fúródott a koponyájába felnyársalva az agyát. A szorítása enyhül, végül elengedi a lányt, és a földre zuhan holtan. A két társa a hang irányába néz, és meglepődve nézik, ahogy társuk holtan fekszik a lány közelébe. Ekkor lépek közelebb, az oldalamon a Sáskával, kinek nyitott száját becsukva eltünteti Kunai vetőt, majd mozdulatlanul áll. Hideg tekintettel, komor arccal nézek rájuk, ám a hangom nyugodt volt, és kimért.
- Ugyan uraim. Tudják, hogy nem illik egy nő táskájában turkálni.
Nem láthatták jól se az arcomat se a testfelépítésem a köpönyeg miatt, hisz az a tekercstartót is lefedte, így viszont nagyon köpcös alaknak tűnhetek. Egy darabig nem mozdult senki, majd a lányhoz lépdelek. Ekkor lendültek támadásba. Az egyikük jobbról támadt, míg a másikuk balról nagyot kiáltva. Az ujjaim fürgén jártak a köpenyem alatt, ahogy a chakrafonalakat mozgattam. A báb négy kaszás karjából kettő sziszegve nyúlni kezdett, ahogy a teleszkópia aktiválódott A bal oldali időben reagált, és felugrott a levegőbe, így a báb karja nem követhette, ha csak nem akarom, hogy beakadjon az ágak közé. Ám a másik elkésett. Nem volt képes lassítani, így az előtte elnyúló kaszás kar egy gyors lendülettel visszahúzódva lefejezte a szerencsétlent. A maradék egy viszont túl közel került ahhoz, hogy időben aktiváljam a bábot ismét. Azonban nem is volt szándékozva. A fickó ordítva ugrik felém, nagyot kiáltva.
- Meghalsz Bábos!
Majd a kezében tartott kést felém lendítve megpróbált leszúrni. A chakrafonalakat elszabva a kezem egy gyors mozdulattal markolta meg a Tantomat, és a kés elől elhajolva a kezemet mozdítva elmetszem a férfi nyakának ütőerét. Hideg tekintettel nézem, ahogy a nyakát markolászva próbálja megakadályozni, ahogy az életadó nedű távozzon a testéből, ám végül lassan mozgása sutább lesz, végül elvérzik. Ezután fordulok csak a lányhoz, majd ha még mindig a földön van, a kezemet nyújtom felé, hogy felsegítsem.
- Üdv! A nevem Amaken Yoshimitsu, de szólíts csak Yoshinak. Nem esett bajod?
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Csüt. Márc. 26 2015, 17:04

Egyre halványabban láttam a szorító kéz hatására. Ez lenne a vég?... A kép egyre csak sötétült és sötétült, míg végül a nyakamhoz kapva vettem észre, hogy többé nem szorít. Az adneralin töltettől nem igazán figyeltem az eseményeket, csak fogtam a nyakam és hatalmas levegőket vettem, mint amikor valaki lenyel egy adag vizet. Csak vágásokat, és valami furcsa zajt hallottam. Mire teljesen visszatért az eszméletem, már csak azt láttam, ahogy az egyik bandita andalogva esik össze, nyakából pedig össze-vissza spriccel a vér. Mi a fene? Kicsit elfordítottam a tekintetem. Nem szeretem a vért. Az undortól kissé eltorzult tekintetemet aztán kicsit összerezzenve emeltem fel ismét. Leesett, hogy ha ezek halottak, kell még itt lennie valakinek. Ahogy megpillantottam a köpönyeges alakot ( aki mellett valami furcsa szerkezet volt ) ösztönösen egy kunai-hoz nyúltam, és magam elé tartottam. Az, hogy ezeket eltűntette, kicsit sem jelenti, hogy nem ellenség. Aztán megszólított. Amaken Yoshimitsu. Még sosem hallottam a nevét. Kicsit gyanús volt a kinézete. Nem akartam kimutatni, de nem bíztam benne. Felálltam, leporoltam magam.
- Nem, hála neked. Köszönöm... Tudod, ez valami űberkirály mutatvány lehetett - igaz nem láttam végig - , de miért mentettél meg? Nem ismerlek, nem értem, mi okod volt rá. Ki vagy te? Honnan jöttél?- próbáltam távolságtartó maradni. Persze végtére is ő mentett meg, szóval elterveztem, hogy ha nincsenek rossz szándékai, meghívom valami italra hálaképpen. Nem látszott túl fiatalnak (bár öregnek sem) és általában a vándor ninják méltányolják az alkoholt. Bár nem is biztos, hogy az lenne. Azért reméltem, hogy nem fog megsértődni a mini-kihallgatáson, amit bizalmamba fogadásának feltételeként vittem véghez. Jó, lehet abszurd, hogy megmentett és hálálkodás helyett kérdezősködöm, de az előbbi után semmi sem lehet biztos. Még mindig nem értettem. Banditák itt? De hogyan?

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Szomb. Márc. 28 2015, 16:30

A banditák elintézve, a leányzó megmentve, küldetés teljesítve. Így kell csinálni. Egy szemvillanás alatt. Hah... Így kell ezt csinálni. Az időből sem igényelt túl sokat. Tiszta profi vagyok. Cool Viszont a leányka nagyon de nem bízik bennem. Enje-benje. Na jó most kivételesen megbocsájtok neki, úgy sem tudnék haragudni, egy lányra. Bár mondjuk kicsit sértésnek is vehettem volna, hogy kunaial a kezében mered rám, és még a segítségemet is levegőnek nézi. A kérdéseit végighallgatom, majd forgatom a szemeimet.

- Milyen bizalmatlan vagy drága. Nyugi, ha meg akartalak volna támadni, már halott lennél. - legyintek, majd a kunaira bökök, majd csípőre teszem a bal kezem, majd jobb kezem mutatóujjammal a homlokomat kezdem el pöckölgetni - A fejpántod. Konohai vagy. Suna szövetségese, és aki Suna szövetségese, az az én barátom is. Mellesleg onnan is jöttem. Sunagakure az otthonom, de engedéllyel elhagytam a falut, és azóta bábok fejlesztéséből, eladásából finanszírozom az utamat. Elég információ Miss... Ammm hogy is hívnak?
Azért az tényleg fájt, hogy egy csöpp bizalom sincs velem szemben az irányából, de ezt próbálom nem kimutatni. Eközben azonban visszapecsételem a tekercsbe a bábjaimat, hogy mihamarabb továbbinduljak.
- Hm.. jut eszembe... Merre fele találom Konohát? Egy ideje már úton vagyok, és jó lenne egy puha ágyban aludni végre.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Szomb. Márc. 28 2015, 21:15

Az idegen türelmesen megvárta míg végigkérdeztem a bennem felmerülő dolgokat.  Aztán mindent el is magyarázott. Sunagakurei, és Sunagakure köztudottan Konoha szövetségese. Tudtam, hogy valahonnan ismerős volt az a szerkezet és most be is ugrott! Még évekkel ezelőtt olvastam egy tekercset Sunagakuréról és jellemző bábhasználatukról. Ezzel minden alá is volt támasztva. Mélységesen szégyelltem magam. A kezeimet görcsös állásukból ellazítottam és a lábaim mellé engedtem, ahol aztán szándékosan leejtettem a fegyvert. Most már nem nagyon volt okom nem bízni benne. Meghajoltam illedelmesen.
- Tsuki vagyok, Chiyoko Tsuki. Uram, ne haragudjon, hogy így lerohantam miután megmentett, de kissé megijedtem. 
Majd újra felegyenesedtem. Úgy gondoltam jobb, ha ezek után magázom, hiszen jól láthatóan idősebb is volt nálam, ráadásul az életemmel tartoztam neki. Valószínűnek tartottam még habként a tortán, hogy már nem genin, ha csak így útjára engedték rejtőző országából. 
- Nincs messze. Ha megvannak az iratai, valószínűleg a belépéssel sem lesz gond, sőt, örömmel fogadják majd. Kérem, jöjjön velem. Elvezetem Konohába.
Megvártam reakcióját, majd mikor ő is útra készen volt, elindultam a falu kapuja felé. Aztán ahogy elindultam, ismét megpillantottam a hullákat. Kicsit meginogtam és rettentő gyengének éreztem magam. Tudtam, hogy nem bírom a vér látványát, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Nem csináltam belőle ügyet, ismét elkaptam a tekintetem. 
♦ Ez így nem lesz jó... hogy fogok így bármit is tenni a harctéren? 
El kellett terelnem a gondolataimat. Sürgősen.
- Tudja, ezek a bábok nagyon jól szerepeltek az előbb. Sajátok? - érdeklődtem. Lehet, hogy kissé erőltetett voltam, de mást nem tehettem. Ha továbbra is a hullákra koncentráltam volna, magamat ismerve semmi jó nem sült volna ki belőle.

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Szomb. Márc. 28 2015, 22:06

A lány végül megváltoztatja a véleményét, és leengedi a védelmét. Ez végre valami haladás legalább. Bár mondjuk, ha már eddig gyanakodott, azért puszta szavaknak én nem hittem volna a helyében, de hát az ő dolga. Én nem csapom be, de lehet más megtenné, szóval azért nem szabad felelőtlennek lennie az embernek. Bemutatkozását, egy kis magyarázkodás követett, mire én csak legyintettem, miközben másik kézzel a tekercsemet visszahelyezem a helyére. Végül egy jó hírt is hallok, hogy nincs olyan messze Konoha. Höh.. akkor jól éreztem ezt a csontjaimban. Ahogy indulnánk a lány tekintete a holtestek felé nézett, és láttam rajta, ahogy megborzong. Én is rájuk nézek, majd egy pillanat után keresztet vetek, majd halkan mormogok.

- Nyugodjatok békében, és ítélkezzen a menny a bűneitek felett felettetek. Amen. - mondom majd meghajtom a fejemet, végül megfordulok.
Talán a lány nem is vette észre a mormogásom, de ha így van nem fogok magyarázkodni, ha csak nem kíváncsi. Megvannak a saját szokásaim, és ezekről nem mondok le. A lány kérdésére felnevetek.
- Nem az enyéim kölcsönbe kaptam őket, azért robbantgatom fel. - majd megrázom a fejemet saját hülyéskedésem miatt - Igen. Én gyártottam őket, és én is terveztem. Nem szeretem a humanoid bábokat, ezért csináltam hát meg ezeket. Mellesleg nyugodtan Tegezz... kezdem öregnek érezni amgam, a magázástól.
Végül az út további részében némán elvagyok, ha csak a hölgyike nem akar beszélgetni.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Szomb. Márc. 28 2015, 22:53

Mikor elindultunk, valamiféle mormogást hallottam, mintha a Sunagakurei ninja valamit mondott volna. Mivel azonban valószínűleg szándékosan az orra alatt mormogta, nem akartam rákérdezni a dologra. Hála istennek egyre távolodtunk a bűzölgő, vérszagú hulláktól, így a rosszullétem lassacskán abbamaradt.  Út közben kiderült, hogy még humora is van a megmentőmnek. Kérdésemre válaszul iróniát használt. Elmosolyodtam szavain. Aztán kicsit ismét kellemetlenül éreztem magam, amikor említette a tegezést. No nem mintha nehezemre esett volna, csak nem szeretem, ha másokban rossz érzések kavarognak miattam, pedig ezek alapján akkor nem nagyon örült a magázásnak.
- Rendben, akkor tegezlek innentől. - kacsintottam felé.Kicsit kínos volt a dolog, de megpróbáltam velem egykorúnak kezelni amolyan kárpótlásféleképpen az öregítésért. Persze miután kacsintottam egyből meg is bántam. Az a hülye fejem... Az út további részében nem kérdezősködtem, pedig lett volna mit, de inkább nem járattam le magam tovább. Kíváncsi voltam például arra, hogy ezek a bábok hogyan készülnek. Az a tekercs, amit láttam, csak arról írt általánosságban, hogy Sunagakure bábhasználói messze földön híresek, és hogy szerkezeteikbe fegyvereket, mérgeket szerelnek. 
♦ Bámulatos, hogy ez a férfi saját magának készített ilyen harci eszközöket. Biztosan sok időt vesz igénybe egy ilyen, nem beszélve a szükséges szakértelemről...
 Aztán kis idő múlva a kapukhoz értünk. Belépve körbepillantottam, és mindkét kezemet kitárva "mutattam" a város felé. Nem tudtam, hogy járt-e már itt, csak a kérdéséből ítélve feltételeztem, hogy nem.
- Nos, ez lenne Konoha. Még mielőtt dolgodra mennél, esetleg meghívhatnálak egy italra? Csak hogy megháláljam valamilyen szinten a megmentésemet. Bár visszaadni teljesen úgysem tudom - kérdeztem. A szaké nagyon jó hangulat oldó, és egy vándor shinobi élete nem éppen stresszmentes. Úgy gondoltam biztosan jól esne neki lehörpinteni egy-két pohárral, aztán lefeküdni aludni, és pihenni egyet. Az előbbiek alapján ráadásul nem elég, hogy vándorol, biztosan sokat is harcol. Ez még rátett egy lapáttal. 
- Persze ha csak pihenni szeretnél végre, azt is megértem. Biztosan találunk neked valami kényelmes szállót Már ha szükséged van a segítségemre... - tettem még hozzá gyorsan.

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Vas. Márc. 29 2015, 16:32

Ahogy mondta, hogy mostantól tegezni fog máris megnyugodtam. Nem szeretem ha magáznak, olyan öregnem érzem magam miatt... még csak a harmincas éveimben járok, és máris magáznak... ejj ilyen öregnek tűnök? Na mindegy a lényeg, hogy csak sikerült elérnem, amit szerettem volna, a többi meg csak ráadás. Szépen lassan haladtunk Konoha felé. Telt múlt az idő, és nem szólt közbe, vagyis nem szeretne most beszélni. Én ezt teljesen tiszteletben is tartottam, ráadásul sok változás most sincs. Nagyon nem szoktam senkivel beszélgetni út közben. Max ha nagyon unatkozok akkor csak a bábjaimmal, de a szemetek mindig lusták válaszolni. Végül elértük Konohai kapuit, és máris beljebb invelt. Mielőtt még bárhova mentem volna leigazoltam magam, majd követem a lányt. Elmosolyodok, majd rejtélyesen megvonom a vállam.
- Ahogy gondolod. Nem tartozol köszönettel, ez természetes dolog nálam, de ha már így meghívtál, csak nem utasíthatom vissza egy ilyen szép hölgy ajánlatát. - rákancsintok, majd ha kis zavart látok rajta, felnevetek öblös hangomon, és hozzáteszem - Nyugalom, nem vagyok lolicon.
Bár nem tudom, hova siet a pihenéssel. Még csak dél van vagy azután. Ilyenkor még lazán úton vagyok. Bár mint említettem jó volna ismét ágyba lenni, azért mégsem szeretnék ilyen korán lefeküdni. Az amúgy sem én lennék. A leny pechére amúgy nem egy-két pohár lesz az ital. És bár nem szándékozom átruházni rá az ital árát, én csak akkor szeretek inni, ha tényleg ivászatról van szó.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Vas. Márc. 29 2015, 21:56

Kérdésemre ő csak mosolyra húzta ajkait, majd megvonta vállát. Amit mondott kissé zavarba hozott, eléggé elpirultam. Attól függetlenül, hogy nem az én korombeli, meg kell vallanom, egész helyes és humoros fickó volt. Nem meglepő, hogy sikerült kellemetlen helyzetbe hoznia. Azonban még mielőtt elsüllyedtem volna, ő elnevette a helyzetet. Persze ez nekem is megkönnyebbülést okozott. Megvakartam a fejemet zavaromban. Bár fogalmam sem volt mi az a lolicon, sejtettem, hogy valami olyasmi, ami az idős/fiatal kapcsolatra utal.
- Öhm.. rendben. - álltam meg egy pillanatra, majd folytattam mondanivalómat - viszont ezt a nem tartozom köszönettelt hagyjuk el. Dehogynem. Az életemet mentetted meg, és nem is tudom, hogy fogom ezt meghálálni. - csóváltam meg a fejem a földre tekintve. 
- Na mindegy, induljunk - mosolyogtam rá és megvártam, amíg követni kezd. Út közben csak egy mondatot kérdeztem, amik igazán érdekeltek. A kezdeti félénkségem kezdett elpárologni, egyre jobban feloldódtam a társaságában. Az okokat nem tudtam. Valami volt a kisugárzásában. Annak ellenére, hogy azelőtt nem sokkal ölte meg a támadóimat precizitással és úgymond hidegvérrel, mégis annyira barátságos aurája volt, hogy az ember nem tehetett mást, minthogy közeledjen hozzá. 
- Hogyhogy vándorolni kezdtél? Persze, ha nem szeretnéd, nem kell elmesélned.- aztán megvártam válaszát, és ha nem kérdezett, többé nem szóltam, míg a kocsmához nem értünk. Beinvitáltam. A hely bűzlött az italtól, de nagyjából tiszta volt, és ami a legfontosabb, olcsó. Bár az életemmel tartoztam a férfinek, a semmiből nem tudtam volna neki flancos borokat venni.
Nem voltak olyan sokan, hiszen ott este volt a legnagyobb forgalom, mint minden más italozóban. Csak egy pár ürge hajtotta fejét az asztalra az italuk társaságában. Megkértem, hogy üljön le az egyik asztalhoz, addig én pedig felkeltem az első körért. Egy üveg pálinkát kértem, és két poharat. Visszafelé szemem sarkából megpillantottam anyám egyik alkoholista-pajtását, akit amúgy különösen utálok. Még apámmal együtt dolgozott, és így ismerte meg anyámat, akit aztán édesapám halála után belerángatott az alkoholizálásba. Szúrós pillantást vetettem rá, de aztán mit sem törődve vele leültem az asztalunkhoz. Letettem a poharakat az asztalra, és öntöttem beléjük az alkoholból.
- Remélem szereted a pálinkát - mosolyogtam rá, és elé toltam az egyik pohár italt. Aztán még mielőtt megszólalhatott volna, ez a bizonyos előbbi férfi már az asztalunk mellett tébolygott.
- N-nocsak? Bep-pasizott a szépkislány? Ha anyád ezt meg-meg-tu-dja...ri-ban... - emelte fel remegő ujját a levegőben, majd fenyegetően mozgatta azt ide-oda. Legszívesebben kirúgtam volna alóla azt a bűzölgő lábát, de ehelyett csak csöndben tűrtem a szidalmazását. 
- Ő nem a barátom... kérlek ne avatkozz az életünkbe, Kurou. 
- Ne-mm! Érdekel! - csapott az asztalra. Elpirultam. Nagyon kellemetlen helyzetbe hozott, de mégis mit tehettem volna? A körülöttünk ülő emberek hangosan röhögtek, ami még rosszabbá tette a helyzetet. Néha ő is oda-odapillantott rájuk kidülledő , öreg szemeivel félmosollyal pofáján, amiből ordítozásakor fröcsögött a nyál. Annyira szívesen elvágtam volna a torkát... Hülye barom!

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Vas. Márc. 29 2015, 22:24

Valóban a lány kicsit zavarban volt a bókomtól, de segítségemnek hála sikerült eltüntettem ezt a zavaros felleget az arcocskájáról. Viszont a magyarázatára csak forgattam a szememet, de cseppnyi rosszindulat nem volt ebben a mozdulatban. A lány nagyon akaratos, de legalább jószívű. Több ilyen embernek kéne lennie manapság, és kevesebb olyannak, mint akit eltettem láb alól. Mondjuk előbb utóbb úgy is lett volna rajtuk fejpénz, ha békén hagyom őket, de nem szeretem meghagyni a bűnt csírázni, inkább kitépem gyökerestül. Ahogy végül megérkeztünk orromat a pia szokásos aromája lengi be. Oh de hiányzott ez öregem. Már ettől a szagtóól is jobb kedvre derültem, és miután a leány megrendelte az italt, már szinte viszketett a kezem, hogy koccinthassak, és lehúzzam az italt. Azonban a dolgok nem éppen úgy alakultak, ahogy én szerettem volna. Egy előreláthatóan ittas alak odajött hozzánk. Én nem ismertem, így vagy csak egy kötekedő idegen, vagy a lány ismeri. Azonban az, ahogy beszélt nyilvánvalóvá tette az utóbbi opciót. Csöndesen hallgattam, míg be nem fejezte, és a lányt néztem. Úgy tűnt, hogy nem érzi jól magát, most a helyén. A haverjaival történő hahotát, azonban végül én töröm meg.
- Befejezted? - kérdezem a legbarátságosabb hangomon, az asztalon kopogva a mutató ujjammal, és közben a tekintetem állatias ridegséggel mered rá.
Nagy valószínűséggel meglepődve fordul hozzám, és a részegesedése miatt talán fel is esik a meglepődöttségtől, ezzel szégyenbe hozva magát. Az állapotából ítélve most számon fog kérni, hogy hozzá beszélek-e vagy hogy neki pofázok-e.
- Miért látsz itt másik részeg majmot? - nézek körbe-körbe. - próbáltam cukkolni, hogy elveszítse a fejét, és ha sikerrel jártam és támadólag indul meg felém egyetlen erős és kíméletlen ütést mérek a gyomrára, amitől nagy valószínűség szerint kifekszik.
Ez most igen érzékeny reakció idő lesz. Ha még magánál van lehet felkel és nekem támad, vagy esetleg a haverai lépnek közbe. Mindenesetre én eközben nyugodt tempóba helyezem a Tantomat és az zsebemben lévő fejpántomat az asztalra. Ez a két jel már bőven elég egy részegnek is, hogy az illetővel nem szabad ujjat húzni.
- Kurou a neved igaz? - kérdezem a kiütött férfitól, miközben én már csak a pálinkát nézem - Remélem jól megjegyezted ezt. Nem szeretem, ha így beszélnek hölgyek társaságában, pláne ha nekik címzik ezt. Világos? Legközelebb nem fogom vissza magam. - végül ha el vonszolta, vagy elvonszoltatta magát, akkor a poharat a lány felé emelve megtartom - Isten, Isten. - és várom apró mosollyal az arcomon, hogy a lány is koccintson.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Hétf. Márc. 30 2015, 17:02

Már vártam, hogy mikor lesz annyira kellemetlen a helyzet, hogy Yoshimitsu is megszólaljon. Persze negatív értelemben vártam. És meg is történt a dolog. Elkezdett hevesebben verni a szívem, gombóc volt a torkomban. Kurou kérdően tekintett Yoshimitsura. Szemöldökét felszegte majd büdös pofáját szóra nyitotta. A nyakán kidülledő erek tökéletesen megmutatták mennyire ingerült.
- Nekem pattogsz, em-mber? E-egy ilyen kis fiatallal kikezdeeni? A pp - fröcsögött ki a nyál szájából -  ofám leszakad.
Éreztem, hogy ebből baj lesz, úgyhogy székemet hátratolva azzal a lendülettel ahogy felkeltem, rámeredtem az incselkedő felekre. Természetesen megmentőm újabb mondata sem tetszett a részeg öregembernek. Forogtak szemei a dühtől. Nem engedhette, hogy komái előtt egy idegen megszégyenítse. Kurou ökölbe szorította kezeit, megindult Yoshimitsu felé és már ütött is volna, ha a férfi nem gyorsabb. Hatalmasat ütött gyomorszájába, és a borgőzös alak már el is terült. A csapás erejétől Kurou köhögni kezdett a földön agonizálva. A kocsmában mindenki méltatlankodva nézte az esetet. Én is a szám elé kaptam kezemet és felszisszentem. 
♦ Ebből már nem jövök ki jól... 
Yoshimitsu még elmondta a véleményét Kurouról egyenesen a szemébe, miközben ő utálattal hunyorgott a sunagakurei shinobira. Egyrészt egyet értettem Yoshimitsuval és ismét hálás voltam, másrészt haragudtam, mert biztos, hogy ez a disznó ezek után nem fogja be a száját. De erről nem ő tehetett, erre az első haragféle érzés megnyilvánulásakor ráébredtem, és inkább a sorsot szidtam magamban. 
- Ezt m-még rohadtul megbánjátok! - szisszent fel a piás, mert gyomrába belenyilalt a fájdalom. Aztán tovább fenyegetőzött, miközben sárga fogait gyomorforgatóan csikorgatta - Az első utam innen a anyád putrija! - támaszkodott fel időközben. Félt, hogy Yoshimitsu még egyszer megüti, ezért szavait már kifelé menet közben, sunyin mormogta - mindenről beszámolok. Akkor lesz aztán neked nemulass! Ostoba ribanc!- aztán fel is szívódott. Yoshimitsu eközben nyugodtan helyet foglalt az asztalnál , és koccintásra várva felemelte a poharát. Bennem még mindig tombolt az adneralin. Rápillantottam a kocsmárosra, hogy esetleg problémája van-e velünk, de a nő látszólag csak kuncogott az eseten, úgyhogy én is poharat emeltem miután dermedten lehuppantam az asztalhoz.
- Egészségünkre - szóltam halkan. Lassacskán körülöttünk lenyugodtak a kedélyek, és a villódzó szempárok sem ostromolták már minket. Mindenki visszatért a maga kis ivászatához. Belekortyoltam az italba. Aztán letettem. Dejavu érzésem vol... Az üveg csengése nem volt már számomra idegen.  Furcsa lehet, hogy pont ily módon akartam meghálálni megmentésemet - múltamat ismerve -, de ez volt az első dolog, ami eszembe jutott. Olcsó, praktikus... és sajnos nagyon jól ismerem ezt a helyet. Nem csoda tehát, hogy a kellemetlen helyzetben ez ugrott be. Már megbántam, hogy ezt választottam, azt hiszem túl hamar akartam valamit felajánlani. Egyre csak bámultam a pohár fenekét. Emlékek törtek elő.


 "A kocsma előtt ültem. Hideg volt és fáztam, de apa megígérte. Megígérte, hogy ezúttal elkísér engem az akadémiára. Emlékszem, mindig elszomorodtam látván a gyerekeket, akiket reggelente az anyukájuk  vagy az apukájuk mosolyogva fogott kézen az iskoláig vezető úton. Remegtem, de közben félmosoly húzódott arcomra. Nem lehetett eldönteni, hogy arcomon az izgalomtól vagy a hideg széltől jelent meg a pír. Pillangók repdestek a gyomromban, és csak az járt a gondolataimban, ahogy végigmegyek a macskaköves úton: büszkén, apám kezének szorításában, miközben a szél bele-belefúj hajacskámba. És nevetgélünk, meg beszélgetünk. Mint a többiek. Nem akartam más lenni, nem akartam egyedül kullogni, majd magamban várni a csengőszót.  
 A kis lebuj ajtaja nyikorogva tárult ki. Felpattantam a padról és széles mosollyal fordultam felé. Most már biztos ő az! Nem lehet más. De nem ő volt. Egy újabb idegen bácsi vánszorgott csak ki magában mormogva csúnya szavakat az ital áráról. Lemondóan sóhajtottam és visszaültem a hűvös padra. Kezeimet összedörzsöltem, mert már csontjaimig hatolt a fagy. Ahogy telt múlt az idő, úgy fagyott össze arcomon a boldogság vékony kis rétege, majd apró darabokra törve le is morzsolódott. Visszatértem a mindig szomorú, magának való Tsukihoz. Most azonban más érzelem is társult a bánathoz, méghozzá a düh. Ökölbe szorítottam kis kezeim, és mint egy mozdony, úgy indultam meg a kocsmaajtóhoz. Azt terveztem, hogy most aztán betöröm, és kiráncigálom azt a nemtörődöm alakot, elkísér ha kell, erőszakkal! De a résnyire nyitva hagyott ajtónál megtorpantam. Anya sosem engedte, hogy bemenjek erre a helyre, mindig azt mondta, hogy apa ha idejön, csúnya dolgokat csinál.De a mérges kis Tsuki ezt most csak félig tartotta be. Végül is csak azt mondta, hogy ne menjen be, nem igaz? Bekukucskáltam a résen. Az ajtótól jobbra lévő asztalnál pont apu ült, vagyis inkább már feküdt. Mellette vízszintesben legalább három-négy üveg, ő pedig tátott szájjal nyomta a kör alakú asztalkát. Ez volt körülbelül a századik alkalom, hogy így láttam őt, de akkor mégis különösen megrázott. Csak egy szörnyet láttam, aki arra vár, hogy felfalja lelkemet. Szemeim könnyesek lettek. Becsaptam az ajtót, és ahogy csak bírták apró lábaim, futottam. Nem tudtam merre, csak el... Nem sétálhattam büszkén, fogva a kezét az akadémiára, és nem nevettünk, és nem beszélgettünk, nem pörgetett meg mondván, hogy szeretlek miközben bohókásan táncoltunk. Semmit nem adott, irigy módon elkobozta tőlem azt, hogy felnézhessek rá."

Felráztam magam emlékfoszlányaimból. Már nem tudtam, hogy végül is hova mentem kicsiként. A csalódás miatt afféle traumát éltem át. Újabb korty italt öntöttem le a garatomon, és már következett is a második pohárral. Aztán a harmadikkal. Kezdtem émelyegni, és jó kedvre derülni. Bambám mosolyogtam Yoshimitsura.
- Jöhet a következő kör?

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Hétf. Márc. 30 2015, 17:49

ÉSzemem végig a részegen maradt, és hangom végig nyugodt volt. Nem tudott megsérteni, ilyen állapotban biztos nem. A sértés, amit hozzám vágott, szinte lepergett rólam. Bár Chiyoko aranyos lány volt, sosem vetemednék semmi rosszra egy gyermekkel. Így a vádaskodás alaptalan. Végül azonban eljött az a pillanat, amelyre vártam. A fickó öklét megelőzve egyetlen ütéssel harcképtelenné tettem. Bár meglepődtem, hogy nem eszméletlenül terült el a földön. A reakciók viszont hasonlóak ahhoz, amire számítottam. Viszont a fickó vádaskodására, csak furcsálóan nézek utána a szemem sarkából. Akár egy kisgyerek, akitől ellopták a cukorkáját... Nem ismerem a lány anyját, de legalább lesz egy jó alkalmam megismerni az őseit. Hm... ha már úgyis beszélni fogunk, lehetséges, hogy jó színben tüntetem fel a lányukat. Ha volt oly kedves, hogy meghívott, akkor illik tőlem is szívességet tenni, ha már megint csak a bajba kevertem. Az események elmúltával végül azonban elkezdődött a poharazás. Be kell vallani elsőre kíváncsian néztem a lányt, hogy reagál arra, amit én is iszok. Érdekes módon hamar túljutottunk a 3. fordulón, és kérdésére, már már kacaghatnékom van.
- Ejj te kis csibész, aztán nem ideokádni értve? - csóválom meg mosolyogva a fejem, majd szemem sarkából megpillantok egy fejpántos embert- Egy pillanat Shinobi uram!
A megszólított a hangom irányába fordult, majd furcsállva néz rám. Én csak intek párat jelezve, hogy jöjjön közelebb. Egy középkorú férfi volt Konohai fejpánttal. Miközben ideér, előkotorom a papírjaimat, de közben már elmondom miért hívom.
- A nevem Amaken Yoshimitsu Sunagakurei bábhasználó. Mellékállásban kincs és fejvadász. - nyújtom felé a Bingo könyvet és az állításomat igazoló lapokat - Nemrégiben útonállókkal futottam össze nem messze innen. Ha nem nagy kérés, tudna szólni a vezetőségnek? Nem szeretném, ha problémák lennének a holttestekből. 
Bár a férfi homloka ráncba futott, végül bólint, és távozik. Remélhetőleg el is meséli a kérésemet a vezetők felé. Miután töltöttem magamnak és Chiyonak a puhár tartalmát forgatva a pohárban elgondolkozva könyököl az asztalra.
- Azt hiszem nem feleltem a kérdésedre idefele... - mélázok el egy kicsit - Hogy miért vándorolok? Mert olyan vagyok akár egy porszem. A legkisebb szél is új pályára küldi. Ritkán tartózkodok egy helyen sokáig. De célom is van az életben. Méghozzá, hogy a létrehozzak olyan bábokat, amelyeket rettegve emlegetnek a falvak alvilágaiban, és kétszer meggondolják, hogy cselszövésekbe, gyilkosságokba kezdjenek. - egy hosszú hm hagyja el a számat, majd folytatom - Azt hiszem említettem, hogy fejvadász vagyok stimm? Egészen pontosan olyan shinobikra vadászok, akik valamiért felkerültek a közveszélyes személyek listájára, vagy mondjuk úgy, hogy Bingo-könyvbe kerültek. Szóval ne aggódj. Ha csak nem teszel valami rosszat, nem fogom bántani a nyakacskádat. - kacsintok rá, majd lehörpintem az italomat, és máris újratöltetem.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Kedd. Márc. 31 2015, 17:56

Játékosan szidott le az újabb kör italért. Igazából talán fel sem fogtam amit mondott, annyira elmerültem az önsajnáltatásban. 
- Nem fogok - erőltettem ki magamból egy félmosolyt Yoshimitsu felé. Lehetett volna jobb  hangulatom is, legalább az ő kedvéért.
♦ Szánalmas vagyok... hiába az a sok edzés is, épp az imént daraboltak volna fel, ha nincs ez a kedves ember. És most Kurou is. Ez az én szerencsém!
Fél füllel hallgattam amit Yoshimitsu mondott egy Konohai ninjának. Kicsit meglepődtem, hogy a shinobi nem kezdett el kérdezősködni, de valószínűleg meglátta az asztalon Sunagakure fejpántját, és ez úgy, mint nekem elég volt neki ahhoz, hogy cselekedjék. El is indult jelezni a fejeseknek, hogy egy pár hullát a Konohába vezető úton hagytunk. Sok galiba származott volna ebből, de nekem őszintén szólva eszembe sem jutott, hogy tenni kéne valamit, annyira próbáltam kizárni az emlékképeket a fejemből.
 Aztán Yoshimitsu felém fordult. Előhozta a kérdésemet, amire út közben valóban nem válaszolt. Nem tudtam az okát, de nem is kérdezősködtem. Úgy voltam vele, hogy ha nem akarja, nem mondja el. Végül a választ azonban megkaptam, igaz, már a kocsmában. Türelem rózsát terem. 
- Hmm... porszem. - néztem egyenesen a shinobira, majd ismét az újonnan megtöltött pohárral szemeztem. Elmosolyodtam. Nagyon tetszett a hasonlata . Az üveget számhoz emeltem, és hörpintettem le az istenek nedűjét, egyre inkább mély gödörbe rángatva saját magam. Szerintem mindannyian porszemek vagyunk. Senki nem képes arra, hogy teljességgel irányítsa sorsát. Egyszerű, halandó emberek vagyunk. Egy pillanat, és a halál elragad minket, aztán egyszer csak a feledés homályába merülünk. Gyengék vagyunk, de mégis egymásnak oly fontosak. Ezt gondoljuk... Ha hasonlítani akarom jelentéktelenségünket: olyanok lennénk akár egy homokdűne. Ha sokan vagyunk, nagynak és erősnek látszódunk, de rejtélyes susogásával a szellő felkap egyikünket, aztán a következő szem is tovaszáll, és így tovább. Végső soron a szél - ami számunkra egy láthatatlan erő, a sors akarata -  győz. Ha sok idő múltán is, de legvégül az utolsó porszem is másfelé sodródik. Apró, felejthető, ostoba porszem, aki azt hitte, valami fontos része. Senki nem hal meg boldogan. Irigység, fájdalom, düh, szomorúság szennyezi az elmúlás pillanatát. Mert mindannyian azt hisszük, fontosak vagyunk. Ezért kapaszkodunk olyannyira másokba, hisz ezt csak ők tudják velünk elhitetni. De az igazság percében hol keressük istenünket? Csak a koromsötét, tudatlan álom képében vicsorog ránk akiről egykor azt hittük örökké megvéd minket.
Egyre csak a földön agonizáló "apám" látomása kísértett. Ennyit még soha életemben nem ittam. Yoshimitsu többi szava elhomályosodott számomra. Az idő teltével egyre inkább úgy éreztem a következő pillanatban el fogok ájulni. Aztán egyre többen tértek be a kocsmába, ezzel tudtunkra adva, hogy közeleg az este. El-elcsevegtünk közben halkan - bár annyira nem figyeltem rá -, természetesen nem csak ittunk, de én a végére már nagyon magam alatt voltam. Azt , hogy Yoshimitsuról ez elmondható volt-e , meg sem tudtam állapítani. Feltápászkodtam az asztalról. A hajam csapzottan lógott arcomba, az addigi kislányos pofi teljesen eltorzult. 
- M-mit fogok otthon mondani - nevettem el magam kínomban, de emellett saját szarkazmusomat is viccesnek találtam - heh, heh, na nem mintha érdekelné, a barom iszákos némbert - hagytam félbe a mondatomat. Kicsit oldalra dőltem és a falnak esve támaszkodtam meg. Valahol belül szégyelltem magam megmentőm előtt, és magam előtt is ( főleg az Aijis eset után ),  de az alkohol hatására akkor ez kicsit sem látszódott. Csak vihogtam magamban, mint egy hiéna.

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Amaken Yoshimitsu on Hétf. Ápr. 13 2015, 19:16

Elmosolyodok, ahogy ígéretet tesz. Bár ez nem teljes körű ígéret, azért nagyban remélem ,hogy komolyan gondolja. Nem szeretek nők ellen harcolni, pláne, ha ismerem őket. Bár ideáig tuti hosszú út vezetne, így lehet meg sem érném ezt a napot. Ejj egek egy ilyen szép napon milyen kis bús komor lettem. Enje-benje. No mindegy. Biztonságban vagyok, piával a kezemben és egy fiatal hölgy ül velem szemben. Ez bőven elég nekem. Hehe. Hm.. viszont a pohamaram mintha egy kicsit üres lenne. Eh... na mindegy. Intek egyet a csapos felé, hogy hozzon még egy kört, majd a lányra pillantok. Kicsit megfogta a rövid "élettörténetemben" valami mert kicsit eléggé elbambult. Már azon voltam, hogy egy nagy lendülettel összecsapom a tenyerem előtte, megnézve, hogy magánál van-e de inkább elvetettem a gondolatot. Nem akarom megrémíteni, és nem az én dolgom, hogy éppen merre fele jár. Hm... vajon feltűnne neki ilyen állapotban, ha elmennék az illemhelyre? Bár most nincs semmi dolgom ott, és ahogy látom közben ő is vissza-visszatért hozzám. El-elbeszélgettünk még egy ideig, bár kételkedek benne, hogy bármi is megmaradt volna a lány emlékei között. Végül feláll, és mintha megkattant volna magyarázkodni kezd. Kiiszom a poharam maradékát, majd az ital árát az asztalra téve felállok, és a lány mellé megyek. Vállára teszem a kezem.
- Jól van kicsim, ideje hazamennünk. - paskolom meg kicsit a vállát, majd finoman, de határozottan az ajtó felé irányítom.
A tekercsszállítómat a hátamra kapva, remélhetőleg hamarosan már az utakat járjuk. Remélem, hogy a lány elkezdett hazafelé venni az irányt.
avatar
Amaken Yoshimitsu
Játékos

Taijutsu Pontok : 29


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 316

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Chiyoko Tsuki on Vas. Máj. 03 2015, 19:00

// bocsi a késésért


 - Máris? - mormogtam amint észrevettem hogy Yoshimitsu pénzt tett az asztalra. Akármennyire nem voltam józan, tisztában voltam vele, hogy ez egyenlő a távozásunkkal. Feltápászkodtam az asztaltól, majd egy kisebb botlás után hangosan felröhögtem. Megráztam a fejem aztán elindultam hazafelé. Az út persze döcögős , nehéz volt, egy pár pofára eséssel. Azelőtt még sosem rúgtam be ennyire.
 Már körülbelül otthon voltunk, amikor megpillantottam anyámat, aki a bejárat előtti lépcsőn üldögélt egy üveggel a kezében vöröslő fejjel. Lassabbra szedtem a lépteim, de lehetetlen volt, hogy ne lásson meg minket. Tekintetét eltorzultan vetette ránk. Nagy nehezen felemelte a hátsóját és földhöz vágta az addig a kezében szorongatott üveget. Összerezzentem a csörömpölésre, talán egy kicsit ki is józanódtam egy pillanatra. Ijedten bámultam a törött szilánkokat. 
- Ki ez az alak? Hogy nézel ki? Mit tettél ? - én nem válaszoltam neki semmit egy jó ideig. 
- Neked tartoznék elszámolással? - kérdeztem végül majd megpróbáltam bemenni a házba, de ő visszarántott. Erős volt a szorítása. Egy pillanatra Yoshira néztem, hogy erre mit reagál vajon, de aztán gyorsan váltottam a hideg szempár helyzetén, vissza anyám felé. 
- Kérdeztem valamit! - kiáltott rám. A szájából érezhető volt a pia bűze. Undorodva húztam fel az orrom, és kirántottam karomat az övéi közül, mire ő lekevert nekem egyet. Megalázva éreztem magam, végtelenül. Nem értettem hogy merte megtenni. Valahol hasonlítottam rá, és ez még jobban borzolta az idegeimet. Ugyanaz az üres tekintet, émelyítő szag, zavart mozdulatok. 
- Ki vagy te?  - hőbölögtem, mire tenyere még egyszer lesújtani készült. Mégmielőtt célba érhetett volna, megfogtam a csuklóját. Erősen megszorítottam. Látszott rajta a fájdalom, ahogy egy roppanás hallatszott. Felsikoltott. Rögtön elöntött a bűntudat. El akartam szaladni, amilyen messze csak lehet, de nem tudtam mozdulni. Mit tettem?

_________________
avatar
Chiyoko Tsuki
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Matsudaro Kitsumo on Kedd. Máj. 05 2015, 21:50

[Hyuuga Aikan - Sumimasen, egyszerűen nem volt érkezésem írni, és összedobott, vacak posztot meg nem akartam itt hagyni Embarassed (nem mintha ez csúcsszuper lenne xD ]


A kérdésemre olyan választ kapok, amilyenre hagyján, hogy nem számítottam, de még a szám is tátva marad, hogy szó szerint kicsorduljon a nyálam, miközben arcom fehér hajamhoz "passzoló" mélybíbor színt öt, s tekintetem képtelen vagyok levenni a melleiről.A két mellbimbó mintha szemezni akarna velem, hegyesen meredezik, ringva ujjai fogságában. Még szerencse, hogy távol van, mert azt hiszem, ekkora ingernek kitéve képtelen lennék különben ellenállni a kísértésnek, hogy eme gyönyörű halmokba szédüljek, illetlenül netán beléjük is kóstolva - úgyse merném...
Azonban mintha azok maguktól jönnének közelebb, ennyire élénkké vált a fantáziám? 
Bizonyára elgondolkodom ezen, ha jutna rá időm, mert bizony a formás és fedetlen keblek egész betöltik a látóterem, s mielőtt belemerülhetnék abba, hogy mennyire rászűkültem a "témára", fájdalmasan csattanok a földön. Mondhatni tökéletesen leterítettek, bár a hölgyemény számára sem teljesen tökéletes a landolás, mert kissé "túlérkezve" magát, karjai előre csusszannak a füvön, , és egyenesen az arcomba mellel. 
Mintha nem lenne épp elég, hogy ágyéka az ágyékomnak feszül, miközben pontosan tudom, hogy csak egy alig takaró csipkebugyi van rajta. Kis túlzással itt hegyben magamévá tehetném! A katatón állapot, amibe esek, azonban megakadályoz ebben, s a lány nem zavartatva magát, magasodik fölém, még ringatja is a csípőjét, utolsót taposva férfias önbecsülésemen, hiszen érezhetően úgy kezdek nekifeszülni, hogy azt bármi, valóban bármi megirigyelné. A szégyen kiégeti a fejem, s igazából gondolkodni sem tudok, annyira lehal az agyam annak ellenére, hogy vér van a fejemben is rendesen - épp csak abszolút nem ott ahol kellene - , duruzsolására végigbizsergek, s mikor még végig is nyal az arcomon, reszketni is kezdek a gyönyörűségtől, át sem gondolva, teljesen kifordulva magamból, emelve fel két tenyerem, hogy egy kicsit tudatosabban is megtapasztalhassam bőre fantasztikus, pőre puhaságát, mikor felpattan, az üvegházak felé pillantva, édes mosollyal ejtve ki a lehető legperverzebbnek ható mondatot a világon.
Agyam vészesen pörög. Az üvegházak... igen, forró, izzasztó... ugyanakkor a trópusi ház tökéletes búvóhely a buja növényzetével, vagy a kaméliák bokrainak lágy ölelése... 
Fürgén, tetterősen kívánok felpattanni, de megcsúszok, s az imponáló egyedül talán merevedésem, amely elég egyértelműen nőtt meg a nadrágom alatt, sátorrá feszítve az anyagot. Másodszorra viszont sikerül felkelnem, némiképp zavartan takargatva vágyakozásom, ugyanakkor hevesen dobogó szívvel - ajánlom a szervezetemnek, hogy ne tegye meg velem azt a kegyetlenséget, hogy most jön ki a narkolepsziám, mert besírok - fogom meg félénken, mégis határozottan a lány kezét, ha engedi, ha nem, akkor eme gesztus nélkül invitálom megszokott kedvességemet is megfejelve előzékenyen visszafelé, az üvegházak felé. 
- Ott jó meleg lesz, forróbb a forrónál, de megoldom, hogy akár minden sejted felforrjon, olyan "hőmérséklet" kerekedjen, cucc meg - nem igazán értem ám, mire gondol ezzel, de most tényleg fűt fát, bokrot, bármit megígérnék, pedig nem vagyok híve az azonnali szexnek de akárhogy nézem, férfi vagyok, ki az a marha, aki kihagyna egy ilyen ölébe hullott lehetőséget?! - bármi van, adok bármit, teremtek bármit, szerzek bármit, de tényleg!
Tökre megfeledkezem a madárról, arról, hogy a robajra nemcsak a szüleim, de a rokonaim is összeverődhetnek az udvarunkra, csak az égből pottyant lány létezik, és az elviselhetetlen lüktetés a nadrágomban.
avatar
Matsudaro Kitsumo
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Civil - gyógynövényszakértő
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Ago on Szomb. Júl. 04 2015, 15:58

//Tenshi//

~ Hmmmm… nem csalódtam… kellemes kis játékszer lesz…~
gondolta magában egy fán ücsörögve Ago, aki egy levelet olvasgatott éppen. Kip megint kitett magáért, és egy kellemes kis délutáni finomsággal kecsegtette meg társát. Ago jobb lábát lelógatva hátát a fa törzsének támasztva tanulmányozta a rövidke kis irományt, meg a hozzá tartozó képet, amin a következő célpont szerepelt. Egy tűz országi genin volt, aki megölte a társait, és most kereket oldott. Ezt a körözvényt egy fáról szakította le az informátora Agonak és juttatta el hozzá. Kellemes kis suskát ajánlottak fel annak, aki visszaviszi őt a faluba. És Agonak pont egy ilyen kis lábmozogtatásra volt szüksége, a hosszú unalmas hétköznapok után. A képen egy fiatal fiú szerepelt, vágással az orrán. Ez eléggé jellegzetessé tette őt. Egyébként hosszú barna haja és szeme volt, átlagosan nézett ki. Ago leugrott a fáról, és elindult arra amerre a levél szerint látták a gyereket. Közel Sunagakure határához, egy apró faluban garázdálkodott, majd onnan tovább ment Konoha irányába. Szóval a legjobb az lesz, ha a két város közti utat célozza meg, és lehet, belebotlik a kis rakoncátlanba. Kip leírása a következőt tartalmazta:


Szióka!
Láttam egy aranyos ki cukipofit az út mentén. Gondoltam mivel szereted az aranyos állatokat, megírom neked, hogy most viszik át Konohába, Sunagakure határától. Nagyon értékesnek mondta a gazdija, és én nekem még volt időm egy pillantást vetni rá, és tényleg megér egy misét a drágaság. Ha erre jársz, ugorj be hozzám egy kis elemózsiára.
Csókol: Mama


Kip mindig is odavolt a rejtjeles üzenetekért, de ez már azért nem csak, hogy rossz, de még undorító is volt. Ago megkönnyebbült, amikor zsebre vághatta a célalany képét, és a levelet elégette. Végre nem kellett látnia ezt a csöpögős gusztustalanságot. Szóval megindult előre ahonnan fújt a szél, hogy felkeresse ezt a célpontot.

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Akari Tenshi on Kedd. Júl. 07 2015, 17:39

Taishi mindig meg tudott lepni, igazából nem azzal, hogy váratlanul bukkant fel, mert azt már megszoktam, de még az új információ sem nagyon lepett meg. Most a legfurcsább az volt, hogy munkát szerzett. Ilyen nem nagyon fodult még elő, de most megtörtént. Egy kölyök, aki végzett a csapatával és most Konoha felé tart. Vagy nem? Nem nagyon értem, hogy mi ütött a konohaiakba. Háború van és ezért csak úgy legyilkolják saját csapat társaikat. Nekem jó. Leglaább 2 konohaival kevesebb, hamarosan pedig egy harmadik is követi őket. Gyorsan összeszedem a felszerelésemet, nem sok mindent, csak a leglényegesebbeket és el is indulok. Taishi még el tudja mondani, hogy körülbelül milyen útvonal közlekedik és közeledik a gyűlölt falum felé. A cuccaim nálam vannak, így el is indulok a megfelelő irányba. Mivel nem vagyok messze a határtól, így Taishi még azzt is el tudta mondani, hogy milyen szögbe haladjak, hogy körülbelül egy átlagos ninja sebességét számítva és a normális pihenési sűrűségeket is belevéve körülbelül egyszerre érjünk ugyanarra a pontra.

_________________


előtöri
, adatlap, kaland
, Bővítmények, pályázatok, Küldetés, Tanulás

Multik: Akira, Katsumi Kawachi, Yamato, Tomoko

Spoiler:


Halott Karakter!
avatar
Akari Tenshi
Halott Karakter


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 396

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Ago on Kedd. Júl. 07 2015, 18:29

A poros úton poroszkálva, az egyetlen társaság a madarak hangja, a levelek susogása, és a cipőtalp alatt, felpöffenő porfelhő. Ago így lépkedett előrefele, szinte céltalanul, keresvén az áldozatát, akinek a képe a zsebében lapult. Nem akart nagy felhajtást, de jól esett, hogy megmozgathatja magát, és egy kis pénz is megüti a markát. Tudta jól, hogy ez nem lesz számára nehéz feladat, hiszen csak egy geninről van szó. Ez olyan, mint ha egy kecskepásztornak egy darab nyúlra kéne felügyelnie. Egyszerű. De persze soha nem szabad semmit sem fél várról venni, elvégre lemészárolta a saját csapatát. Szóval vagy nagyon ügyes, vagy csak szimplán mázlija volt. De persze ez Ago-t a legkevésbé sem foglalkoztatta, hiszen az egyetlen dolog, ami érdekelte, hogy hogyan is fog csorogni a vére az illetőnek, amikor a torkába mártja a kését.
Az úton, amin ment egy lelket sem vélt felfedezni, noha egyszer-egyszer, magányos utazók mellett haladt el, akik mind megbámulták bebandázsolt arcát, de ennél többet nem foglakoztak vele. Jobban is tették, mert ha nem akkor több vért kéne törölgetnie Ago-nak a kezéről. Reménykedett benne, hogy mihamarabb belebotlik abba a szerencsétlenbe, akit ő szemelt ki áldozatául. Nem volt kedve sokat keresgélni. 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Akari Tenshi on Csüt. Júl. 09 2015, 20:49

Konohai ninják likvidálása az egyik kedvenc... szórakozásom? Nem, mert nem ölök szórakozásból. Sportom? Esetleg, de ki tudja, lényegtelen, hogy melyik kedvenc kategóriába tartozik a tűz shinobik likvidálása. Taishi viszont ismét meglep, hiszen pontosan kiszámítja, hogy merre haladjak ahhoz, hogy utolérjem. Folyyamatosan haldva, Taishi pontos utasításait betartva néhány napon belül meg is érkezem arra a pontra, amit a férfi mondott. Mivel nem tudom, hogy mennyit tévedt Taishi, így a szenzor képességemhez nyúlok és a tigris pecsétet formázva koncentrálni kezdek és két chakraforrást fedezek fel. Az egyik áll, bár közel az érzékelésem határán, tehát akár tévedhetek is, míg a másik felém tart, körülbelül 300 méterre van tőlem. Szintjeiket illetően egyik sem jelent veszélyt rám, bár elemüket nem tudom megállapítani, de az biztos, hogy az egyik, aki mozgásban van, annak furcsa a chakrája, nem tudom megmondani mért, de nem szokványos, mintha valami nem egészen stimmelne vele. 300 méter maximumum 5 perc, bár ha a közeledő nem lassít, akkor gyakorlatilag csak 3, így nincs más választásom, mint hogy felkészüljek arra, hogy egyből támadjak, amint a látómezőmbe ér az illető.

_________________


előtöri
, adatlap, kaland
, Bővítmények, pályázatok, Küldetés, Tanulás

Multik: Akira, Katsumi Kawachi, Yamato, Tomoko

Spoiler:


Halott Karakter!
avatar
Akari Tenshi
Halott Karakter


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 396

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Ago on Kedd. Júl. 21 2015, 17:24

Ago kezeit a köpenyének mély és hűvös rejtekébe dugja, a kényelem érdekében. Meg persze, hogy megropogtassa az áldozat képét, amivel saját magát próbálja tüzelni sikertelenül. Igazából nem szokása felhergelni magát hiszen az ne segít inkább csak ront azon, ha valakit észrevétlenül akar megközelíteni. Hiszen a felgyorsuló szívdobogás, és kapkodó lélegzet elárulhatja az orvgyilkos helyét. De most valahogy érezni akarta a vérszemet, azt hogy nem tud a bőrében maradni. Ahogy halad előre nem lassítván a tempóján, jobb szeme megakad valamin, vagyis inkább valakin. Egy alacson lány álldogált szinte céltalanul az út mentén, testén egy komplett fegyverarzenál feszített. Érdekes, hogy ekkora lény létére hogy bírja el ezt a sok vasat. Bár Ago szemszögéből ez valahogy így nézhetett ki:

~ Mi a francért hagyja, elöl azokat a cséphadarókat?! Mintha szándékában állna az, hogy egy komplett sereget zúdítson a saját nyakába… idióta…~

Gondolta magában a morgó figura. Nem szokott foglalkozni senkivel, akivel út közben találkozik, de ez az egyed felkeltette Ago figyelmét, pedig erre a célponton az informátorán, és a vér édes vörös színén kívül semmi nem tudja. Egy pillanatra megtorpant, és leplezetlen megvetéssel nézte végig a lányt. Majd egy mélyről jövő, leginkább brekegésre hasonlító mordulással ismét zsebre vágta a kezeit, és visszafordította az útra a tekintetét, majd megindult újfent az úton tovább a vér szagát követve. 

//Elnézést a késésért ^^ Tenshi kinézetét az adatlapról nyertem... mármint a fegyveres részt. Ha ez nem jó akkor gomenne ^^ //

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Akari Tenshi on Vas. Júl. 26 2015, 11:04

Megtaláltam a célpontomat, vagyis célpontjaimat. Nem tudom, hogy melyikük lehet a valódi. A furcsa chakrarendszerű érdekel, de valószínűleg nem ő lesz, hiszen Taishi nem beszélt semmiféle érdekességről, így a másik irányba indulok. Sietnem kell, mert a távolság minden egyes pillanatban nő és mindenképp kell a pénz. Felmászok egy fára és neki indulok. Nincs nálam a célpont képe, de nekem nem kell semmi, ami ahhoz kell, hogy feltüzeljen, mert nekem épp elég, hogy konohai az illető. De nem vagyok az a típus, aki ne tudna feltűzelve harcolni, sőt ilyenkor mntha jobban is menne a gondolkodás. Sok erős ninját láttam, aki erős és pusztító erejű technikával ölt, de nekem elég egy fogpiszkáló is. Örülök, mert a távolság csökken, sőt mintha az ellenfelem meg is állt volna. Nem kaptam infót, hogy esetleg szenzor lenne, így arra kell következtetnem, hogy valószínűleg pihen, ami az én szempontomból csak jó, így előbb érhetem utól. A belső hang ugyan nem szólal meg, de érzem, hogy már ő is ugyanúgy várja a gyilkolást, mint én, ha nem jobban. A fejembe lévő hang is én vagyok, mégis ő a sötét oldalam, a pusztítás és gyilkolás a kedvenc szórakozása, de talán okosabb is, mint én. Nem baj, kell egy ilyen rész, minden embernek van, mindenkibe létezik egy belső része, ahova az elnyomott erőszakot teszi, velük ellentétben nekem előhozták mindössze csak egy genjutsu kellett hozzá. Már alig várom, fegyverem nem sok van, éppen csak a lényeget hoztam magammal, néhányat, ami a technikáimhoz kell és még néhány kunai, shuriken s a nekotéim.

_________________


előtöri
, adatlap, kaland
, Bővítmények, pályázatok, Küldetés, Tanulás

Multik: Akira, Katsumi Kawachi, Yamato, Tomoko

Spoiler:


Halott Karakter!
avatar
Akari Tenshi
Halott Karakter


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 396

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Ago on Szomb. Aug. 08 2015, 12:53

Ago elhagyta a lányt és ment tovább, de valami megállította. Hátratekintett és az előbbi lény már nem volt sehol. Halkan kattant Ago állkapcsa, ahogy a helyére igazította, miközben azon gondolkodott, hova is mehetett. De ez is csak egy pillanatnyi elgondolás volt részéről, hiszen most ez nem volt prioritás. Kip szerint nem messze ettől a helytől lehet a célpont, és mivel még nem találkozott senki a képen lévő sráccal hasonlóval, így megengedte magának, hogy letérjen az útról. Biztos volt, benne, hegy egy szökevény nem a főutat használja, hanem inkább bebújik valamelyik bokorba, és ott pihenget. Szóval Ago is belépett az utat szegélyező sűrűségbe, hogy nyomára akadjon a szerencsétlennek. Ago nem volt szenzor ninja, így nehezére esett megtalálni valakit, aki menekül, és bujdokol. De bízott a megérzéseiben, és az orvgyilkos szimatában.  Ha netán nem sikerülne rábukkannia a célpontra, bizonyosan keresne magának valami egyéb elfoglaltságot. Például, keresni egy balekot, akit felkoncolhat, kibelezhet, megskalpolhat, és megcsonkíthat. Ha egyszer elindult a bestia, akkor ölnie kell, vagy különben magát emészti fel, és a társait. Bár olyanok nincsenek. 

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Akari Tenshi on Kedd. Aug. 11 2015, 22:43

A furcsa jelenség mozgásba lendült, viszont a fiú még mindig állt, így lehetőségem van rajtaütni. Viszont van egy olyan sejtésem, hogy a furcsaság is ugyanazt a kölyköt keresi, akit én, talán társulhatnék vele, ha meg a végén a pénzt kell osztani, akkor is ártalmatlaníthatom, hiszen erősebb vagyok nála chakrában. Úgy érzem, hogy segíthetünk egymásnak, így a fiú helyett az idegent kezdem keresni és megyek hozzá. A távolság egyre kisebb, majd lassan megérkezek elé. Nem ismerem a jelbeszédet, de azt sem tudom, hogy néma. Egyből két dolgot teszek. Aktiválom a junsui kai nevű technikát és felkészülök arra, hogy esetleg támad, akkor egyből aktiválni tudjam valamelyik genjutsum. Nem akarok az útjába kerülni, így valamivel mögé érkezem, alig pár méterrel, de így is biztos, hogy megáll.
- Szia! Véletlenül nem egy szökött shinobit keresel? Ha ugyanazt keressük, akkor egymás hasznára vállhatnánk.
Mondom el jövetelem célját, nem félve az illetőtől, mert gyengébb nálam, fizikai sérülést nem tud okozni, genjutsut meg valószínű, hogy nem ismer, bár a szintje ezt nem teszi egyértelművé.

_________________


előtöri
, adatlap, kaland
, Bővítmények, pályázatok, Küldetés, Tanulás

Multik: Akira, Katsumi Kawachi, Yamato, Tomoko

Spoiler:


Halott Karakter!
avatar
Akari Tenshi
Halott Karakter


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 396

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Sado Kenji on Kedd. Aug. 18 2015, 23:03

Misa és Kenji találkozás, avagy...


~A Párában Rejtőző Falvak~


Shinobivá válni hihetetlen dolog: rengeteg küzdelem és megpróbáltatás árán a legerősebb harcosokká alakulnak, akik előtt semmin sem akadály. Rengeteg technikát ismernek és számtalan emberi kapcsolatot ápolnak. Sőt akár az útjuk során találják meg életük párját, akivel együtt folytatják a zavaros és feltérképezetlen ösvény kijárását. Bizony, csodás dolog Shinobi-nak lenni...
Legalábbis ezekkel a gondolatokkal próbáltam magam egyben tartani az egész napos kemény munka alatt, nehogy bedobjam a törölközött. Átvitt és szó szoros értelembe véve is, ugyanis egy gőzfürdőnél kaptam munkát.
Bár rengeteg küldetés van, a legtöbbjük Chuunin-oknak vagy erősebb Genin-eknek lett címezve melyek mind inkább a határ őrzésére vagy menekítésről szólnak. Hiába érzem, hogy többre lennék képes, a jelenlegi besorolásom csak "frissen végzett Genin", pedid már lassan egy hónapja elvégeztem az akadémiát...Örülök, hogy ezt nem mondtam ki hangosan, tényleg kevésnek tűnik...
Nem mintha panaszkodni akarnék, tényleg jó itt a Vörös Cseresznye Gőzfürdőben, a főnök (Umibouzo Úr) és a neje (Umibouzoné) igazán kedvesek velem, no meg jól meg is fizetik a munkámat. Sajnos kell is otthonra az a plusz pénz. Hiába van Iroh-bácsikámnak jólmenő tea üzlete, amióta kirobbant ez a nyamvadt háború, egyre kevesebben járnak oda. Inkább csak a visszatérő vendégek jönnek be újabb adag teáért vagy csacsogni a bácsikámmal.
-Remélem jól érezték magukat! A viszont látásra!- hajoltam meg egy éppen távozó pár előtt.
-Nagyon ügyesen végzed a munkád, Kenji-kun...- sétál oda hozzám az alig másfél méter magas Umibouzo Úr.
-Köszönöm a dícséretet!- hajolok meg előtte.
-Ugyan-ugyan, ne hajolgass ennyit, nem vagy te fakopáncs!- nevet egy jót a felesége.
-Eh...igenis.- válaszolok nevetve.
-Hmm...Egész jó napunk volt, rengeteg vevő volt. Nélküled már nem tudnánk tartani a tempót, Kenji-kun, szóval jutalmul...- majd itt megdörzsöli szakálas állát.- Menj csak te is, csobbanj egyet a meleg vízbe. Minden harcosnak ez kell, egy kis felfrissülés a kemény munka után! - körköröz a kezével az öreg.
-Hát...akkor köszönöm szépen, élnék az ajánlattal!- vigyorgok egyet.
-No, de előtte Ken-san, ezeket még vidd el kérlek a raktárba.- mutat rá Umibouzoné a frissen száradt törülközőkre.
-Azonnal!- és már fel is kaptam a lavornyi anyagot.
Már alig várom, hogy levegyem magamról ezt a barnás egyen öltözéket, mert már elviselhetetlen egy idő után...
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (2)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.