Szabad Játék (3)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

5 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Vas. Dec. 13 2015, 00:54

Yumi mosolyog, ami arra enged következtetni, hogy talán mégsem bánja annyira ezt a testcserét. Vagy csak eszébe jutott valami, ami velem kapcsolatos és erre késztetni. Remélem nem akar majd számonkérni, hogy milyen érzés volt közelebbről is megtapasztalni a testét. Az olyan dolgokhoz vezethet, amire még nem állok készen.
Meglepődve figyelem, ahogy a kisfiú magába dönti az onigirit, tegnap biztosan nem így evett volna, se nem ilyen gyorsan, se nem ilyen önmagáról megfeledkezve. Szint valóban kisöcsémként voltam büszke rá és elkapott a nevetés, aminek a tarkómat ért pofon vetett véget. Szemeim összeszűkültek a fölötte gyűlő sötét ráncok és felhők alatt és hirtelen ötlettől vezérelve, kihasználva, hogy nyitva van a szája, megfogok egy darabot a maradék rizsből és a szájába dobom. Megijedek egy pillanatra, hogy nem lenne jó, ha egy gyilkosságot is ráírnának a számlámra, de nem volt akkora darab, hogy az fulladást okozna, ezért én is elnevetem magam, amit egy újabb sötét pillantás kísér, ezúttal az ételem irányába.
- Mindenképp megkeresem, akiért idejöttem - mondom, inkább magamat győzködve, mint a lánynak magyarázva. Ez eprsze azt is magával vonhatja, hogy többé nem látjuk egymást, de bíztam társamban. Elvégre most is bejutottam a faluba úgy, hogy nem fogtak gyanút... Vagy legalábbis nem úgy tűnik.
A véletlenül elszólt tanácsra automatikusan is a levéltár felé indultam el, de nem voltam benne biztos, hogy a lány is követni szeretne., ezért megvártam, hogyan szeretné folytatni a nyomozást.
- Abból, amit apádról hallottam eddig, valószínűleg a női ágról örökölted a génjeidet, úgyhogy én elhiszem - mondom mosolyogva. Igen, ez egyáltalán nem volt nőies.
Nevetve követem öcsémet az úton, úgy forgatva a fejem, mintha kirándulóba jöttem volna és még soha nem jártam volna itt. A levéltár előtt csillogó szemekkel állok meg, egy új kaland előtt, a városnézés részeként. Egy apró ki helyiség, tele mindenféle, az átlagember számára értéktelen és haszontalan irattal; azonban itt található minden, ami maga a falu. Itt van feljegyezve minden, ami valah történt, minden fontos esemény, születés, halál. Innen iktattak ki engem is. Minden nyilvános küldetés, ami a falut érinti. És természetes volt egy titkos része is, amiről mindenki tudott, de kevesen látták eddig. A legfontosabb adatokat természetesen nem is itt tárolták, de érdekes dolgokra bukkanhatott az óvatlan keresgélő. A levéltár védelméért felelős unott arcú férfi fel sem tekint, köszöntés nélkül enged be és engedi, hogy a különböző papírokat feltúrjuk; este úgyis rendet kell majd tennie köztük és ehhez már teljesen hozzászokott.
Azt azonban nem tudta, hogy amit mi keresünk, nem egyszerű papírra vannak írva. A szembenlévő falat kezdem el tapogatni, néhol chakrával ráhatva, hátha ezzel tudom kinyitni az átjárót, ami nem is biztos hogy itt rejtőzik. Jobb ötlet híján a polcokon található könyveket kezdem el mozgatni, hátha azok nyitják az ajtót, de semmi nem mozdul.
Arcomról leolvadt mosollyal fordulok Yumihoz, amikor harangra hasonlító hangot hallok és a felügyeletünkért felelős férfi anélkül, hogy egy pillantást is vetne ránk, kisétál a nyitva hagyott ajtón. Értetlenkedve pislogok utána, amíg az ajtó egyik felén meg nem pillantok egy emberi alakot. Amikor a levéltáros befordult a sarkon, az alak is láthatóvá tette magát és megjelent előttünk Mikao.
- Félre! - jelenti ki, mielőtt bármit is mondana, mondjuk megmagyarázná, hogy mit is keres itt. Felemelt botját hátraszegezi és tőrként döfve hatalmasat csap a falra, amit korábban tapogattam. Biztos vagyok benne, hogy a botja nem egyszerű bot, de ezután még a tenyerét is ráhelyezve ő is chakrát vezet a felületre, amire halk morajjal széthúzódik a kőfal. Tátott szájjal, naiv meglepődöttséggel lépek be és nézek szét a korábbinál sokkal nagyobb termen. Ha az előzőhöz alig lett volna türelmem, ezt az egész napos kutatást a legkevésbé sem kívántam. A mögöttünk bezáruló kőajtó okozta sötétséget hamarosan néhány gyertya fénye töri meg. Bizonytalanul tolom félre a papírokat, nem tudom hol kellene mások emberek magánélete után kutakodni, ez egy lánynak amúgy is jobban menne. Az egyik polcról lévő kivonatokat szeretném levenni, hátha abban találok információt az áthaladókról, de csak annyit érek el vele, hogy nőies egyesúlyozatlanságommal, miután egy eredeti méretemnek megfelelő magasságú könyvet vennék le, magamra rántom a kötetet és vele még jópár másikat is, így magába temet a papírköteg.
- Há! - kiált fel az öreg és vaskos botját az arcom felé hajítja. Már a bocsánatáért esedeznék ügyetlenkedésem miatt, amikor kaján vigyorral megindul a botjához, ami egy papírdabot szegezett a falhoz, tökéletesen beleállva egy törésbe. - Meg is van. A gerincműtétem eredménye. Ezt nem fogják tudni eltitkolni!
Magyarázat nélkül kisétál, ahogy korábban a felügyelő is, összehúzva maga után a falat, otthagyva minket a papírok között a gyertyák fényében. Amikor magunkra maradunk levetem magamról a kényelmetlen kinézetet, hogy ismét saját alakomban pompázzak. Felállok és értetlenül megvonom a vállam.
- Most van nálunk százezer oldal, amiből egyen szerepel anyád neve. Tetszenek az arányok?
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Dec. 18 2015, 23:40

Egy rizsszem majdnem a torkomon akad, aminek következtében csak gonoszan, összeszűkült szemekkel nézek a támadómra, aki mellesleg az én testemben kellemesen és kényelmesen pihenget.
- Tedd azt, én nem tartalak fel - ha már azért jött, hogy megkeresse, akit kell, akkor nem szándékozom marasztalni. De ha elmenne és nem látnám többet, az nagyon rosszul esne... ugyanis úgy érzem, hogy valamit nála hagytam. S olyan alapon, valóban.
- Miféle génjeimet? - úgy érti, hogy tüzes vagyok, titokzatos és miegymás? Ha így gondolja, ugyan megmondhatná nyíltan és egyenesen a szemembe. Oh, basszus! Eddig egyáltalán nem érdekelt mások véleménye rólam, de most már nagyon furdall a kíváncsiság, hogy Osumi szemében hogy nézhetek ki.
A levéltárban azt várom ölbe tett kezekkel, hogy Osumi mikor nyitja már ki végre ezt a titkos ajtót, de sehogy sem sikerül neki, amikor hirtelen a távlból az iménti öregember úgy suhan neki a "falnak", mintha semmi baja nem lett, s az előbb említett gerincműtétjének nyoma sem lenne, vagy csak pillanatnyi fellángolás, hogy mindenáron megkeresse azt a műtétről szóló papírt. Mintha mi sem történt volna, távozik, s mögöttünk is bezárják az ajtót, magunkra hagyva. Most nem tudom, hogy rettegnem kéne e, de valószínűleg semmi okom nincs rá, már eddig is sokat töltöttem vele kettesben az időm nagy részét.
Visszaveszem az alakom, sokkal jobban esik valami kényelmesebben lenni.
- Miket beszélsz? A kutatómunka tud a legmurisabb lenni! - legalábbis én úgy gondolom, hogy Osumival elég jól fel tudom dobni ezt az unalmas kis kotorászkodást. Már nyúlok is a legelső könyvért, amiről úgy gondolom, hogy talán megfelelő lehet, de csak átlapozom, amíg nem találok benne egy Wakizashi-t, vagy rá utaló nyomokat.


Nem tudom, hanyadik könyvnél járhatunk már, de eddig még mindig nem álmosodtam el, ugyanis ezidő alatt Osumival kötekedtem. Néha két ujjammal megnyomtam az arcát, hogy csücsörítésre bírjam, vagy amikor éppen nem figyelt, megharaptam az arcát - ezeket általában azért, hogy elkerüljem vele az unalmas pillanatokat, s hogy közelebb tudhassam magamhoz -, néha pedig már kerülgetett valami, hogy hozzá kell érnem, akkor megsimítottam a kézfejét, de azzal egy kicsit sem hagytam alább, hogy öt percenként megbökjem és kinevessem - hogy mit, azt nem tudom.
Fel akartam dobni a hangulatot, ami egyáltalán nem lenne jellemző rám, hogy így viselkedjek, de felindulásból amikor újra megkíséreltem, hogy Osumit csücsörítésre bírjam a kezemmel, egy röpke csókot leheltem ajkaira.
- Olyan kis pukkancs vagy így - utalok arra azt arckifejezésre, amit akkor vág, mikor én ezt csinálom vele. Meg is mosolygom, elvégre azt nem mondhatom neki, hogy cuki, mert nem vetne rá jó fényt... szerintem. De megint eltértünk a tárgytól, jobb lenne megkeresni anyám nevét... de olyan nehéz, amikor itt van mellettem valaki, aki van annyival jobb ennél.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 38


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 290

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Dec. 19 2015, 01:02

Ismét értetlenül pislogok a lányra, mikor megkérdőjelezi saját önnön testének felépítését; mégis hogy nem képes észrevenni valaki egy ilyen arcot? Még ha minden nap szembesül is vele és számára egyáltalán nem is különleges, azt láthatja, hogy kitűnik az átlagból. Nem kívánom ismét érdzékeltetni vele milyen érzés a testében lenni, talán túl sok lenne ismét azt látni ahogy egy fiú fedezi fel a testét úgy, hogy nem is igazán ellene mit tenni - tulajdon öccsének formájában semmiképp.
Örülök, hogy ismét saját alakunkban állhatunk szemben egymással, nem csak mert neki sokkal jobban áll ez a test, még irányítani is tudja -természetesen nem a mozgásról, hanem azokról a másodlagos, enyhén elrejtett mozdulatokról beszélek, amik különböznek minden embernél, de legszenbetűnőbben a férfiaknál és a nőknél, ahogy ezt esetemben is láthattuk, melyekkel elkülönülnek és jelet küldenek az ellenkező nemnek hovatartozásuktól-, de én is szívesebben veszem a levegőt saját orromon keresztül, tudva, hogy én állok itt - mégha ez a hely a lehető legeeszélyesebb it a számomra.
"Na igen, biztos murissá tudnánk tenni." Gondolataimat nem mondom ki, mert biztos, hogy egészen más jár az eszemben, mint ami esetleg megfelelhetne neki, vagy ami az adott helyre illik. Mindenesetre sokkal nyugodtabb vagyok, hogy végre az ihazi testemben állhatok az igazi Yumi mellett.
Mivel fontos feladatban járunk itt -milyen komoly-, a bükdösésre és egyéb csipkelődésekre csak egy elnyújtott hümmögéssel felelek, minél távolabb hajolva az arcomat fenyegető ujjaktól, néha megharapva azt, ha túl lusta lennék mozgatni nyakizmaimaz, hogy kitérjek. Az archarapást, mely már a kereséstől is elvonja a figyelmem, egy nyelvemmel végighúzott csíkkal válaszolok a lány arcán, miután folytatom a munkát, mintha semmi sem történt volna. Szinte észre sem veszem, hogy hamarosan felveszem a stílusát és úgy sétálok oda egy könyvhöz, mintha nem látnám, így félretolva őt gyakorlatilag mindentől. Fejezeteket lapozva könyvekben nekidőlök a hátának és igyekszek miinél nagyobb súllyal lenyomni, ami még nem kellemetlen, talán csak egy kissé zavaró. Nem tehetek róla, hogy ilyen jó támasztékot szolgál. Arról nem is beszélve, hogy kutatásunk látszólag eredménytelenül zajlik.
A lány csókjára megbizsereg összenyomott ajkam és visszafordulása közben gondolkodás nélkül ragadom meg Yumit, hogy számat ismét az övére tapasszam, csak hogy a lehető legbiztosabban érezzem magam a gyertyafényben. Feltöltődök önmagammal, értelmét nyerte itt lenni a helyiségben. Nyelvemmel az övét masszírozom, majd hirtelen abbahagyom, hogy övé a levegőben lengedezzen, amit mosolyogva figyelek.
- Olyan kis pukkancs vagy így.
Ismét megcsókolva megragadom a lábainál és feltolom az asztalra, tekintet nélkül az ott heverő és nemtetszésüket régi könyvek és papírok ropogásával hangot adó iratokra és folytatom az előzőt, kezeimet a lányt az asztalon tartó testtáján pihentetve.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Dec. 19 2015, 17:23

Olyan elmélyülten lapozgatja a papírokat, mintha tényleg érdekelné, hogy ki az anyám... alig tudom megzavarni, de látom rajta, hogy a kötekedésre reagál, és meg is nyalja az arcom, ami különösebben nem zavar, de azért mégiscsak letörlöm azt a nyálcsíkot. Nem kell engem jelölgetni, mint valamiféle felségterületet. Bár... ha Osumiról van szó, jelölgethetne. Erre a gondolatra csak összehúzom a szemeimet, mert nem szabadna tényleg ilyenekre gondolnom, nem voltam ilyen sosem, és ezek után sem szeretnék nyálcsorgatni.
A játékos csókra tett reakciója váratlanul ér, nem számítottam arra, hogy ő mélyebben belemegy, így az is teljesen meglepetésszerűen ért, hogy összegyűrtem magam alatt a sok papírt annak következtében, hogy felpakolt az asztalra, mint egy egyszerű húszkilós zsákot. Most vagy én vagyok könnyű, vagy ő erős.
Lábaimmal átölelem a csípőjét és közelebb húzom magamhoz vele, beletúrok a dús hajába, hogy folytathassam én is, amit a kis játékkal elkezdtem, s már teljesen meg is feledkeznék arról, hogy hol is vagyunk és miért is vagyunk itt valójában, ha nem emlékeztetne rá a sok kis zörgő papír a fenekem alatt.
- Osumi... még valaki meglát - nézek körbe, mindez idő alatt egy pillanatra nem engedem el, mert olyan jól esik a közelsége, hogy egy pillanatig hazugságban élhetek, hogy nem akarom elengedni. Az elmém valami szürke köd takarja be, s megannyi érzés kavarog benne, főképp a lelkiismeretfurdalás, hogy itt van velem valaki, aki jelent nekem valamit - még nem tudom, mit -, s nem tudja a teljes igazságot rólam. Amit elmeséltem, nem hazugság, csak nem a teljes történet, annak is inkább egy pozitívabb megoldása. Egyszer el szeretném neki mondani. Mindenképp. Egyszer. Amikor eljön az ideje. Tudom, hogy sületlenségeket beszélek, elvégre egy napja, ha ismerhetem, mégis tudom, hogy vannak dolgok, amik már előre meg lettek írva, ki lettek számítva, talán az sem volt véletlen, hogy találkoztam vele.
- Ha itt lebukunk és megismernek téged, az nem lenne egyikünk számára sem kellemes - nem tudom, miért pont ezt mondtam, csak annyit tudok, hogy ő nem akarja, hogy az itteniek megismerjék őt. Aminek az okát viszont megintcsak nem tudom, de nem is fogok utánakérdezni, amíg ő nem vallja be majd nekem. Biztos nem alaptalan.
Ennek ellenére még mindig nehezemre esik őt elengedni, s talán nem is akarom. Maradjon csak így itt.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 38


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 290

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Dec. 19 2015, 19:22

Yumi nem áll ellent, ami meglep kissé, sőt, el is bizonytalanít. Öntudatlanul cselekedtem, egy hirtelen érzés vezette mozdulatomat és most nem voltam biztos, hogyan tovább. Azt tudtam, hogy én mit szeretnék, de valami visszahúzott, ami azt súgta, hogy most itt nem csinálhatom. Dühítő érzés, amit az ember megpróbál elnyomni, amíg olyan erőssé nem válik, hogy az eredeti szándéktól is elveszi a kedvet és lelkiismeretfurdalást hagy. Most mégsem dübörgött még ilyen erősen bennem ez a hang, de Yumi felébresztette bennem az érzést.
Felvonom a szemöldököm és a lányt elengedve szinte kitárt karokkal körbenézek.
- Nem hiszek, hogy itt bárki is meglátna. - Tudom, hogy igaza van, de nem azért mert lenne bármi esélye is, hogy meglátnak, de a helyzet sem épp a legaklamasabb erre. Sóhajomat elfojtva adok neki még egy hosszú csókot, próbálva megfeledkezni a hallottakról, de az erő, ami visszahúz, egyre nagyobbá válik, amíg végül csalódottan el nem húzom számat az övétő, mint egy pökhendi főúr az őt megillető lakomától, azt leszámítva, hogy én nem csak kihasználtam a helyzetet.
- Vállalom a veszélyt - felelem egy pillanatra megjelenő félmosollyal, ami le is hervad amit meglátom, hogy mit hagytunk maguk mögött; gyűrött, használhatatlanná váló, pacás papírok tömkelegét. Ha képesek is lennénk érintetlenül mindent itt hagyni, ezt akkor sem tudnánk eltitkolni. Ugyan a levéltárat nem ellenőrzik túl sűrűn, sőt, köztudott, hogy nléhány suhanc be is szokott lopózni -ha azóta nem erősítették meg az előírásokat-, de ők sem örülnek, ha valami változás történik szépen megalkotott kis világukban. Márpedig nem leszünk képesek néhány óra alatt kisimítani a Yumi alatt összegyűrődött lapokat. Néha uralkodnom kellene afelett, mit csinálok.
Zavartan vakarom meg tarkómat, mint egy ártatlan kisgyerek, aki nem képes felmérni tettei következményeit. Szerencsére nem zavar túlságosan a dolog, de tudom, hogy ezt nem tudjuk helyrehozni.
- Itt vannak az adatok a megforduló és lejegyzett személyekről - mutatok körbe a földön, majd egy alacsony polchoz lépek. - Itt pedig a Víz Országához köthető ninják. Egyikben sem találtam a nevét. - Csalódottan rogyok le az egyik asztalra. - Sajnálom.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Dec. 19 2015, 20:15

Amikor ilyen "hanyag", és egyáltalán nem érdekli az őt körülvevő környezet, annyira fognám és magamhoz húznám és azt tennék vele, amit akarok, hogy arra nincsenek szavak. Amikor így kitárja a karját, egyfajta kínálatot tesz nekem, s tudom, hogy teljesen védtelen. S még ezek mellé vállalja is a veszélyt... az eddig teljesen normális, azt én is vállalnám, ha nem heverne alattam ez a sok papírhalom gyűrötten. Szóval le is kászálódom róla, s azonnal összerakom őket egy csomóra, s keresve valami vaskosat, és elég súlyosat, ráteszem a tetejére mindnek, hogy valahogy kilapuljanak.
Sóhajtok egyet Osumi kijelentésén.
- Semmi baj. Akkor már csak egy lehetőségem maradt: meglátogatni az édesapámat - elgondolkodok. Vajon szívesen látna, vagy szemrebbenés nélkül megölne, amint elékerülök? Sok lehetőség játszódik le a fejemben, s mindeközben Osumit nézem. Egyszer meg kell tudnia.
- Osumi... nem tudom. Talán megvárom, míg elintézed a te dolgaidat, addig kutakodok tovább, valószínű, sokáig tart, míg eljutok a Medvék országába. De újra látni szeretnélek. Visszajövök. Aztán szeretném, ha eljönnél velem. Nem is... akarom, hogy elgyere velem apámhoz - még nem tudom, mik a terveim, szóval a legvalószínűbb, ha megvárom azt, míg ő elvégzi a teendőit, aztán megkeresem, hogy eljöhessen velem.
- De addig még veled szeretnék lenni valamennyit... - odasétálok hozzá, s hozzábújok, hosszas időre, hogy átérezzem ezt a melegséget, amíg tehetem. Elválva tőle lentebb húzom őt, hogy homlokom az övéhez nyomhassam.
- Lehet, hogy most önzőnek fog tűnni, amit mondok. Csak magamnak akarlak... - szándékaim teljesen komolyak, bár ezzel még én sem tudom, hogy mit akarok kihozni belőle... csak azt tudom, hogy így gondolom és így akarom. Nem akarom, hogy valaha elforduljon tőlem, szükségem van rá, a közelségére. Még ha két érzés is van bennem, és majd' szétszakít, mert mindkettő mást akar. Hogy nem kellene, a másik azt, hogy így kell lennie.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 38


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 290

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Dec. 19 2015, 23:08

Csalódásom még mélyebb formát ölt, mikor Yumi is hangot ad elkeseredettségének. Nem igazán tudtunk volna jobb megoldást elképzelni, mégis időpazarlásnak tekinthető az itt töltött idő, persze nem minden értelemben. Tulajdonképpen nem is tölthettem volna megfelelőbben. Végre találtam valamit, amit úgy szerethetek, hogy nem kell közben választanom. Nem lett volna szabad itt lennem, Yumival ez azonban nem számított.
Nem tudom, eddig miért akarta az apjával találkozni, de biztos, hogy most sem könnyű meghozni neki ezt a döntést. Elég messzire jött ahhoz, hogy ne kelljen. De ha mégis beszélni szeretne vele, nincs beleszólásom, csak abban nem vagyok biztos, hogy ehhez miért van szüksége rám. Természetesen szeretnék mellette lenni, főleg ha ilyen nehéz döntésről van szó, de ide is rengeteg dolog köt, amik mellett nem nézhetek el.
Szorosan magamhoz ölelem, hogy minél jobban magmban érezzem, aztán mikor homlokunk találkozik, összeszűkítem szemeimet hogy minél jobb rálátásom nyíljon arca részleteire és kezemmel az arcát simogatom.
- Nem is hagynám hogy egyedül menj el. - Nem voltam biztos benne, hogy kimondom, hiszen nem tudtam, hogy hogyan tarthatnék vele egy ilyen hosszú útra de ez a mondat eldöntötte. Szívem hevesebben ver szavaira, nem csak a meleg érzés, de az adrenalin miatt is. Szeretnék vele lenni, a közelben tudni, de mégsem sajátíthatjuk ki egymást teljesen.
- Csak.. A tiéd vagyok - hagyják el ajkaimat a szavak. Bár nem voltam teljesen biztos benne, mégis igaznak éreztem, amit a szívemben érzett megkönnyebbülés is megerősített. Mintha egy olyan súlytól szabadultam volna meg, ami már régóta nyomott, gátat szabva a cselekvéseimnek. Egy gyors csókkal pecsételem le mondanivalómat, mielőtt eltávolodnék tőle.
Megpróbálom minél gyorsabban helyükre rendezni az iratokat remegő kézzel, még ha tudom is hogy ha valaki alaposabban szemügyre venné őket, lárná, hogy valami nincs rendben. Gyorsan felveszem korábbi alakomat, hogy ismét legyen álcánk és megnyitom az ajtót.
A termet elhagyva óvatosan tekintek ki, hogy elkerüljük a felügyelő figyelmét, aki nyitott szájjal, nylcsorgatva pihent most párnázott székén. Ha valaki csak egy pillantást vetne rá, még azt is gondolhatná, hogy megmérgezték, az előtte szétterülő tetemes mennyiságű nyálból pedig arra lehet következtetni, hogy sikerült szemügyre vennie Yumit. A szekrények felől hang dallam érkezik, odapillantva látom, hogy a vénember legyeskedik ott, bajlított háttal, mintha egy régi könyv után kutatna. Hálás mosollyal tekintek rá és Yumival oldalmon kisétálok az épületből.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Csüt. Feb. 25 2016, 20:12

~~-=Onsen Party=-~~

Félősen nézek be a függöny leple mögé, ahonnan a gőz szállt kifele. Félve bújtam az ajtófélfához, hogy ott lessek át, hátha megpillantok valamit. Bár a gőzfüggöny elég vastag volt, még így is ki tudtam venni a szinte sima víztükröt, ami azt jelentette, hogy senki sincs a vízben, és mivel nem hallottam mást, csak az apró vízcsobogást, ahogy a rejtett csövek bevezetik a friss vizet medencébe, így kissé felbátorodva léptem be a fürdőbe. Hogy hol vagyok? Valahol Konoha területén, sajnos Mirubi-sama nem árulta el nekem pontosan hol. Állítólag valamit dolga van itt, és úgy gondolta magával visz, hogy megismerjem a tájakat. Nagyjából két… talán három napja lehettünk úton, amikorra megtaláltuk ezt a fogadót. Mondanom sem kell, hogy nagyon kimerültem a sok kutyagolástól, így mikor Mirubi-sama azt mondta, hogy ezen a helyen le tudok kicsit pihenni, szinte majd kibújtam a bőrömből örömömbe. Persze nem tudtam, hogy mi ez a hely, de hamarosan megtudtam, így miután már túl voltam a vetkőzésen, kicsit már jobban kezdtem elbizonytalanodni… Mirubi-sama persze tovább ment, és megígérte, hogy majd értem jön… de… mi van, ha van benn valaki… én.. olyan régen találkoztam már más emberekkel… lehet, hogy túl furcsa leszek, és elárulom véletlenül Mirubi-samat? Azt nem akarom… nem szabad! Így mikor végre felfedeztem, hogy egyedül vagyok egy fülig érő mosollyal futottam a zuhanyzó felé. Gyorsan le is öblítettem magam, hisz Mirubi-sama elmondta a szokásos higiéniai szabályokat röviden, de amint kész voltam, szinte nevetve szaladtam bele a vízbe. A meleg végigfutott rajtam, és szinte már libabőrös lettem olyan jól esett. Szinte éreztem, ahogy a gondjaim feloldódnak, és a gyógyhatású víz visszatölti az energiáim nagyrészét.
 

(a fürdő egy külön férfi és női résszel rendelkezik, nagyjából mindkettő ugyanúgy néz ki: hatalmas medence, nagy kövekkel körülvéve, a szárazföldön teli növényekkel azt a látszatot keltve, mintha csak a természet lágy ölén, lenne ez a kis medence *.* a férfi és a női részleg egymás mellett található, ám kettő között egy bambusznádakból épült válaszfal van, mely ellenáll az esetleges szétfeszítő próbálkozásoknak, a leskelődök legnagyobb bánatára ^-^ bárki jöhet, aki úgy gondolja *.* nem kell megvárni a posttal senkit sem, ha úgy gondoljátok, hogy a többieknek úgysem lenne nagyon szerepe a játékotokba nyugodtan vihetitek a ti szálatokat, csak azért figyeljünk mindenki postjára  :3 időtájt, most kezd esteledni, de még ért a nap a horizonthoz)

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 339

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Areno Shinichi on Csüt. Feb. 25 2016, 22:16

Elzárom a vizet, azután megnézem magam a tükörben. Elég jól sikerült befáslizni hozzá a bábkarom válltól az utolsó ujjig, hogy senkinek ne tűnjön fel, hogy nem igazi, inkább olyan, mintha sérült lenne. Az egész elég sokat ront a megjelenésemen, ami valahogy nem romlott a hosszú éhezés és a rossz higiéniai körülmények ellenére sem. Talán kicsit lefogytam, nőttem kicsit, a lábaimra került még egy kis izom.
Nincs sok pénzem, de tudtam, amint megláttam délután ezt a fogadót, hogy ide be kell jönnöm. Túl sokat voltam a vadonban, teljesen átfagytam, és nagyon koszosnak is éreztem magam már régóta, úgyhogy szükségem volt a zuhanyra meg a forró fürdőre, meg végre alhatok ágyban. Azt hiszem, eleget tapasztaltam már a remeteségből, most már ideje lenne visszatérni a civilizációba. Ha véget ér ez a háború, sokkal kevesebb esélyem lesz nevet szerezni.
Különösebb ceremónia nélkül besétálok a vízbe. Akit két-három hónapon keresztül kezelnek mindkét nemhez tartozó medikus ninják, és az esetek jelentős részében teljesen meztelen, abból kihal a szégyenlősség, különösen ha csak vele azonos neműek veszik körül. Bár most hirtelen nem látok senkit a párában, úgyhogy gyorsan elrúgom magam a földről, és úszok néhány hosszt. Természetesen soha nem voltam jó úszó, nem is tudnék úszni, ha Sunagakure nem készíti már akkor a diákjait a háborúra Kirigakure ellen, és nem lettek volna kötelező úszás órák. A Kazekage nagyon naiv volt így utólag visszagondolva, inkább az erődítéseket kellett volna erősítenie.
Felsóhajtok, elkedvetlenedek, amikor eszembe jut, hogy hogyan is nézhet ki most Sunagakure. Ha tudom, hogy háború lesz ott alig egy évvel a távozásom után, talán maradtam volna. Ki tudja persze, hogy egy genin mit tehetett volna hozzá, és abból, milyen gyorsan elesett a falu a hírek szerint, tudom, hogy valószínű nem éltem volna túl a csatát, de mégis gyakran kívánom, hogy bár meghalhattam volna otthon. Akkor talán megkaptam volna apám elismerését. De hát, az embereknek együtt kell élniük a döntéseikkel, az időben nem lehet visszamenni. Talán a túlélésemmel nagyobb szolgálatot tesznek a Szél országának. De ha nem, akkor sem értem, miért kéne nekem értük odaadnom az életem.
Nekivetem a hátam a határt képező bambuszkötegnek, nekidöntöm a fejem is, azután becsukom a szemem, és pár mély lélegzettel elengedem a rosszkedvet. Kár a múlton bánkódni, ostoba emberek tesznek ilyet, ahogy talán a faluért meghalni is ostobaság lett volna. Élni érte kellemetlen volt, nekem nem ez kell, én nem akarok szolga lenni egy ügyben, ami semmit nem jelent. A falu jóléte? Hallottam, milyen küldetések vannak, és alig változik valami a világon a sikertől és kudarctól függetlenül. Technikákat lopunk, veszélyesnek tűnő embereket ölünk meg, de a helyzetünk nem változik tőle. Nekem valami olyan kéne, ami nem korlátoz le egész életemre.

- Pff... be kellett volna hoznom egy cigit.
Kicsit unalmas ez az egész társaság nélkül, de ahogy mindig lenni szokott, ha összefutok emberekkel, azok valamiért felbosszantanak végül. Talán nem is az az oka, hogy idiótákkal vagyok körülvéve, hanem csak nem értem a konohaiak gondolkodásmódját. Talán tovább kéne mennem, ez az ország úgyis elbukik nemsokára, nem hiszem, hogy mi nyerjük a háborút. De hát nem tökmindegy már? Mi már vesztettük, ha Konoha nyer is, a Szél országát biztos hozzácsapják Konohához.
avatar
Areno Shinichi
Játékos

Tartózkodási hely : Úton


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 167

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ishihara Aki on Pént. Feb. 26 2016, 12:49

// Onesen Party \o/ //




Elhatároztam ma meglátogatom Konoha egyik jobb nevű fogadóját és mártózók az ott található meleg vizű forrásba. Alapvetően nem szoktam ilyen helyekre járni. Sosem izgatott túlságosan, azonban mostanság történt pár dolog, ami miatt jó ötletnek tűnt változtatni a szokásaimon. A közös fürdőházakba mostanság elég gyakran jártam, lévén Hisami lakásába nincs fürdő. Ennek köszönhetően teljesen megszoktam, hogy másokkal kell megosztanom a kádat, de ez nem is baj. Időről időre lehet találkozni pár kedves, érdekes emberrel az ilyen helyeken. Azonban egy onsen teljesen más. Oda az ember nem elsősorban tisztálkodni jár, hanem kikapcsolódni, felfrissülni. Talán ezért is választottam most ezt a helyet. Belépve egy idő hölgy ült a pultnál, arcán kedves mosollyal fogadott. Udvariasan köszöntem neki, ahogy azt illik, majd a falon logó kis táblán megpillantottam az árakat. Nem tűnt túl vészesnek és szerencsére nem is vagyok pénz szűkében, így ennyi igazán megengedhetek most magának. Kis pénztárcámból elővettem a megfelelő összeget, majd az asztalra tettem és tovább sétáltam. Ott az út rögtön kettévált. Értelemszerűen férfi és női fürdő, amiből számomra az utóbbi volt a fontos. Be is mentem és az ehhez hasonló helyen megszokott kép tárult elém. Egy kis szoba, benne polcos fa szekrények, melyek kis kosárkákat tartottak. El is kezdem levetkőzni, majd szépen a ruháimat összehajtva az egyik kosárba helyeztem. Végignézve a polcokon csak egy másik kosarat láttam, ami tele volt. Csak egy pillanatra néztem oda, de az pont elég volt ahhoz, hogy lássam a ruhák szimplán csak be voltak hányva a tartóeszközbe. // Bocs Hanae, de kiindulva karaktered korából és abból, ahogy viselkedik most nem gondoltam, hogy mérnöki precizitással helyezte volna el őket. Remélem nincs harag Very Happy// Ez nem vall éppen túl jó modorra, de jelenleg nem nagyon izgat. Az azonban meglepett egy kicsit, hogy még nincs itt senki. Értem én, hogy alapvetően még nincs a megszokott fürdőző idő, hiszen még csak most kezdett sötétedni, de nem éppen erre számítottam.
Egyre közeledtem az öltöző és a tényleges medence közötti válaszhoz, azaz az ajtószegélyben lévő fehér ruhadarabhoz. Azt félretolva meg is pillanthattam a csodálatos helyet. Hatalmas fürdő, ami szépen, ízlésesen elrendezett kövekkel adott a helynek egy természetes hatást. A föld szintén kövekből összerakott járólapok voltak, melyek nem csak szépek, de ugyanakkor nagyon jól akadályozzák meg, hogy megcsússzon az ember rajtuk. Ahonnan álltam tisztán lehetett látni az eget, melyen a nap már lenyugodóba volt. Egyszerűen mesés látvány volt. Egyetlen probléma, hogy rettentően hideg volt, hiszen tél van és amíg az ember nem mártózik meg a forró vízbe bizony fázni fog. Rögtön oda is siettem a mosakodó részhez, majd felkaptam a földről egy vödröt és elkezdtem vízzel megtölteni. Leültem a kis sámlik egyikére, amik oda voltak helyezve, majd mikor a vödröm megtelt felkaptam és magamra borítottam a vizet. A kellemesen meleg víz csobogott végig rajtam, pár pillanatra elűzve a hideget, azonban az egy rendkívül kitartó és az dolog és rögtön még erősebben kezdte támadni a már nedves bőrömet. Gyorsan neki is láttam a mosakodásnak, hogy minél előbb beszállhassak a jó kis forró vízzel telített medencébe. Miután ez is megvolt egy újabb vödörnyi vízzel öblítettem le magamat, majd rögtön el is indultam a lényeg felé. Odaérvén lábujjamat bedugva gyorsan ellenőriztem a hőmérsékletet, ami pont jónak tűnt. Beleléptem, majd szép lassan leültem. Szinte egész testemet ellepte a víz, mindössze a fejem lógott ki belőle. Hihetetlen kellemes volt, mintha egy csapásra minden problémám elszállt volna. Kezdtem érezni, ahogy izmaim is egyre jobban ellazulnak, ami igazán jól esett a mai kemény edzés után. Egy kicsit odébb egy apró alakot pillantottam meg a vízbe. A gőztől nehéz volt kivenni, de láthatóan egy fiatal lány volt, azonban nem foglalkozott a jelenlétemmel, vagy szimplán még nem vette észre. Lábaimat kicsit előrébb toltam, egész addig, míg olyan mélyre nem süllyedtem, hogy csak az orrom lógjon ki a vízből és így élveztem tovább a kellemes fürdést.
avatar
Ishihara Aki
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 33


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 231

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Yuhi Sakura on Szomb. Feb. 27 2016, 22:08

//Onsen Party//


Lassan elkezdem lehámozni magamról a ruháimat és egy kosárba pakolom őket. Mindet szépen összehajtogatom, szinte fájó pontossággal és elkezdem újra a folyamatot. Nem sokat járok fürdőbe, így kicsit zavarban vagyok. Mégis mit kellene csinálnom ilyenkor? Az utolsó alkalom amikor ilyen helyen jártam egy küldetés utáni nap volt amikor a csapatunk elment egy fürdőbe. A "csapat" szóra fájdalmas nyilallást érzek valahol ott ahol a szívemnek kellene lennie, de mire odakapnék a fájdalom tovatűnik. Zavartan nyúlok a hajcsatom után amivel feltűzhetem lila hajzuhatagomat. Most már ideje lenne levágatnom, vagy csinálnom valamit a hajammal mert nagyon hosszú, szinte a fenekemet verdesi és mivel shinobi vagyok nem előnyös ekkora hajzuhataggal küldetésekre járkálnom. Most már úgyis mindegy mert a csapatunkat fel fogják oszlatni és valamelyik csatában megcsonkult csapatba raknak majd minket. És még az is lehet, hogy nem egy helyre. Na ez nem lenne jó. Bár ahogyan számomra most a dolgok állnak nem hinném, hogy tovább szándékomban áll majd Konohához tartozni, de ez már más téma. 
Miközben így elmélkedem el is készülök a vetkőzéssel. Egy fehér törülközőt csavarok magam köré mert nagyon szégyellős vagyok ilyen nyilvános helyeken, meg aztán akárki megláthat és ismerem a fiúkat. Nekik folyton csak a hülyeségen jár az agyuk. Erre elmosolyodom és eszembe jut amikor a fürdőben ahol kikapcsolódtunk az egyik küldetés után Aki folyton azon volt, hogy átszivárogjon a női részre. Persze nem járt sikerrel és tőlem is kapott egy- két nem odaillő szót. Amikor eszembe jut a fiú arckifejezése akkor és azon a végleges küldetésen amikor elveszett, akkor veszem csak észre, hogy mennyit változott a fiú alig egy hónap alatt. Előnyére. Most azonban legyintek, mintha a rossz gondolatokat próbálnám elűzni és a kosárban heverő ruháimmal a kezemben lassan végigsétálok a folyosón és egyenesen a női fürdőrész felé vettem az irányt. 
Amikor belépek a folyosóról nyíló kis ajtó mögötti helységbe észreveszem, hogy szerencsémre eltaláltam a szobát. A polcokon két kosarat pillantok meg, és a tőlem elvárt módon nem tudom megállni, hogy bele ne pillantsak az egyikbe. Végül úgy döntök, hogy mindkettőt megnézem, hiszen mi más mutatná meg jobban egy ember jellemét mint a ruhái. Az első kosárban apró ruhákat pillantok meg, egy tíz éves kislányhoz tartozhatnak. Ezt az is megerősíti, hogy a ruhák hanyagul csak be vannak dobálva a kosárba (sorry Hanae, de a hagyomány az hagyomány Very Happy ) A másik korárban viszont gondosan összehajtogatott kicsivel nagyobb ruhadarabokat vélek felfedezni, így kikövetkeztetem, hogy az illető velem egyidős lehet vagy idősebb. Miután én is felpakolom a kosaramat a polcra lassan elindulok a fürdő részbe. 
A forró gőz azonnal megcsap ahogy belépek az ajtón. A levegő kissé hűvösnek tűnik, így jobbnak látom bemenni a vízbe. Szinte hívogat a forró víz látványa vagyis inkább a gőz érzése mert látni azt csak homályosan látok. Lassan leveszem a törülközőt és az egyik közelben lévő székre helyezem. Amikor testem szabaddá válik hirtelen mint egy áramütés úgy szalad végig rajtam valami furcsa érzés. Tudom, hogy most hihetetlenül elpirultam és ez természetesen kétszeresen hat fehér bőröm és ibolyaszín hajam körében. Azon kezdek el gondolkozni, hogy milyen lehet az alakom? Az utóbbi időben sokkal soványabb lettem. Talán amiatt amin keresztülmentem az apámmal. Mivel tizennégy éves vagyok már érettebbnek lehet nevezni a testemet is. Sokan mondják, hogy szép vagyok, de nem szoktam ezzel foglalkozni, most viszont nagyon is érdekel mit gondolhatnak rólam. Hogy elrejtőzhessem a gőzben kénytelen vagyok a vízbe merülni. A forró víz bizsergetően hat és ahogy körülölel szinte úgy érzem minden velem történt negatív dolog a múlté, csak én vagyok és a víztömeg ami most körülölel. lassan úszni kezdek a másik oldal felé és közben érzem, hogy a hajam negyede még feltűzve is belelóg a meleg vízbe. Ahogy lassan úszom egy alakot pillantok meg a vízben. Egy apró kislány lehet. Talán az akinek a ruháit láttam az imént. Közelebb megyek és most már látom a kislány arcát is. Szerintem ő is észrevett mert arckifejezése megváltozott. Barátságosan mosolygok rá és megszólalok. 
- Szia, nem akartalak zavarni, úgyhogy ha baj akkor el is megyek. - nem kapok választ mire úgy döntök kérdezek valamit - Hogyhogy egyedül vagy itt? Nem vagy még ehhez kicsi? 
avatar
Yuhi Sakura
Játékos

Taijutsu Pontok : 10


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 145

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd. Ápr. 26 2016, 22:45

//Kenshiro Hanae//

Sejtelmem sem volt róla, hogy ezt a koszos kocsmát valaki otthonosnak, esetleg kellemesnek tekintette. Bár a Füst országában nagy híre ment a Tajtékzó Matróznak, de minden elrebesgetett fényező szónak ellent mondott. A sör is felvizezve pezsgett az ujjlenyomatoktól hemzsegő kupákban, az említett csinos lányok helyett pedig egy bibircsókos nyanya szolgálta fel a rendeléseket nem éppen csábos módon. Mondhatnám azt is, hogy a régi kaszám se lenne képes megszabadítani attól a sövénytől, mi lábain pompázik. Nem is értem, hogy vehettem rá magam, beülni egy ilyen pöcegödörbe életem legrosszabb döntése volt.
Sok időnek nem kellett eltelnie, így ki is tessékeltem magam a kocsma elé. Az utca igénytelen kikövezése és a rajokban repkedő szúnyogok csak rosszabbították az éjszakát. A Hold a megszokottnál is ragyogóbban fénylett ezüstös udvarával. Magam mögött hagyva a „Matrózt” elindultam a macskaköves utcán, bámulva az égbolt transzba ejtő fényeit. Többfelé járt az agyam, bár lehet csak mégis a kocsmában legurított italok hatása mindez. Úgy éreztem, mintha valaki mind idáig követett volna. Többször is körülnéztem, hátha megtalálom aki a nyomomban jár, de az égvilágon senkit sem találtam.
~ Fura egy éjszaka, de az az érzésem ettől még csak furább lesz. ~ Gördült végig a furcsa gondolat a két fülem között, s folytattam utam az est magányába.
avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Kedd. Ápr. 26 2016, 23:22

Nagyokat pislogva nézek ki a rejtekhelyemről (egy bokor mögül), várva mikor jön a férfi, akit megfigyeltem. Néma csendben lapultam a bokor mögött, alig-alig csapva zajt. Ösztönösen elrejtettem a jelenlétem, és kontroláltam a szívverésem és a légzésem. Szinte már-már csak egy apró kékes masszának tűntem a bokor előtt, még ha valaki jött is nagy eséllyel elsétált mellettem anélkül, hogy észrevett volna. Így hát guggolva vártam, és vártam, mígnem egyszer csak ismét megpillantottam a férfit. Bár miután elfordult és elindult, már csak a hátát láttam, de ez az apró pillantás az arcára meggyőzött abban, amit eddig is hittem… a férfi a rokonom! Legalábbis azthiszem. Látszólag úgy tűnt, mint a bácsikám (apukám testvére), aki egyszer meglátogatott minket, amikor még kicsi voltam… khm… mégkisebb… De még jól emlékeztem az arcára, és a férfi is szinte ugyanúgy néz ki! Bár mondjuk idősebbnek emlékszem… Bárhogy is volt, követtem hang nélkül, amennyire csak tudtam. Búvóhelyről, búvóhelyre siettem a legkevesebb zaj csapásával, minimális neszezéssel. Kerültem a fényt, mindig csak az árnyak közt mozogtam, mivel ez volt az én lételemem: a rejtőzködés. Miután Mirubi-sama segített, már jóval több időt szentelek a környezetem megismerésére, így próbáltam a legkevesebb nyomot hagyni magam után, és ügyeltem, hogy csak kis időkre lehessek látható, míg helyet nem változtatok. De ha így folytatódik le fogok maradni, vagy azért, mert túl lassú vagyok, vagy azért, mert a férfi be fordulhat egy sarkon, és mire beérem elveszthetem… de nem adtam fel. Töretlenül bujdostam tovább koromat meghazudtoló ügyességgel, és bár féltem, biztos voltam benne: Muszáj, ezt tennem… ki kell derítenem ő tényleg a bácsikám-e… ha igen muszáj elárulnom neki… mi… mi történt apuékkal. Miközben ezen agyaltam akaratlanul is el-elkalandozott a figyelmem, így egyszer csak véletlenül túl nagy lendülettel vetültem egy szemetes mögé, amely tetejéről egy üveg perdült át a peremen, és nagy csattanással széttört a földön. Behunyt szemmel lapulok a szemeteshez kizárva a tudatomból a bűzt. Megrémültem, hogy lebuktam. Bár elég apró vagyok, hogy elrejtőzzek a kuka mögött, mégis féltem, hogy ez az apró jelzés elárul. Így hát behunyt szemmel vártam és füleltem, miközben rejtőzködtem tovább.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 339

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Ápr. 27 2016, 00:06

Erre nem készültem fel. Hogyan is készülhetne fel bárki is ilyesmire, mikor az éjszaka közepén a háta mögött egy hangos csörömpölés jajdul fel melytől a legidegedzettebbeknek is becsúszik a sportszelet? Bambuló tekintetem hirtelenjében kikomorodott, majd kézjelek kíséretében a hangforrása felé fordultam.
Az utolsó szilánk még talán a földet sem érintette mire a megtántorított kuka előtt teremtem. Bőröm felszínén villámok cikáztak, készen állva a fenyegetésre mely bármikor előugorhat a kuka teremtette védelem mögül.
- Gyere elő bárki is vagy! - szólaltam fel a kuka irányába. Nem is értettem miért szólítottam meg a követőt ha egyáltalán van ott valaki, külső szemlélők meg azt hihetnék, hogy teljesen bolond vagyok. Félreértések elkerülése végett egy csapással a magasba küldtem a kukát mely felfedte előttem a mögötte meglapuló rejtélyes: Kislányt?
Teljes mértékben ledöbbentem a lány láttán, vékonyka alkatával, szőke tincseivel és a Holdfényben kéken csillogó szemei a világ legártatlanabb külsejét kölcsönözték. Lehajoltam a lánykához, majd megszüntetve a technikát megragadtam apró lábait, majd felegyenesedve kitartottam magam elé. Alaposan végigmértem a kezemben lógó szőkeséget majd szóra nyitottam a szám:
- Ki vagy te, hogy az éjszaka kellős közepén utánam koslatsz? Talán elvesztél, vagy a tökéletes álca mögött valami nagyobb hatalom keze alatt munkálkodsz? - Kérdéseim után nem tudtam lerázni az arcomról azt a szúrósan kérdő tekintetem melyet a lányra szegeztem. Talán az egész fellépés erőssége indokolatlan volt, de a mai világban mondjuk ki: Lehet már ez a természetes.
avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Szer. Ápr. 27 2016, 00:29

Amitől féltem végül bekövetkezett. A férfihangos kiáltással rám förmedt, hogy most azonnal bújjak elő, és mutassam meg magam… azonban én túlságosan féltem. Egyszerűen nem mertem megmozdulni. A hang, amivel rám förmedt valóban hasonlított a nagybácsira, bár az ő hangja valamivel mélyebb volt, mint ennek a férfinak. Mindenesetre a hangzavart, amelyet a kuka félrerúgassa követett, szinte golyólövésként éltem meg. Kipattantak a szemeim, és rémülten esek a fenekemre, hogy aztán félősen hátrébb kússzak. Már-már a sírás határán volt, mikor könnyes szemmel néztem fel a nagybátyámra. Remegtem a félelemtől. Hiába tudtam, hogy rokonok vagyunk (most már biztos voltam benne, hogy ő a nagybácsim), ő egyelőre nem mutatta a felismerés jeleit. Makogva érzem, ahogy kifut a vér az arcomból, majd mikor végül felém kap, még csak védekezni sem tudok, így akár csak egy rongybaba lelógtam a kezei közül, kezem szinte méterekre elemelkedve a földtől. Sikongatva veszem tudomásul a hirtelen változást, és eleinte teljesen beleszédített a hirtelen változás. De amint kitisztult a fejem, továbbra is sikongatva ragadom meg a visszahajlott szoknyám végét, és két kézzel húzom vissza felfele eltakarva (virágmintás) alsóneműm.

- É…én nem akartam bántani… én esküszöm nem akartam megsérteni… én nem kémkedtem maga után! Kérem bácsikám… higgyen nekem, én vagyok az Hanae… - mondom, már teljesen zokogva, hangom el-elcsukolva a félelmemben (és a kényelmetlen pozícióban), miközben tágra nyílt rémült szemeimből, szinte patakoztak a könnyek.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 339

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Ápr. 27 2016, 11:37

A kezemben tartott csöppség, vékonyka hangján kiabálva teljesen elbizonytalanított.
~ Mit csinálok én? ~ remegett bele a karom ahogy végigmértem a lányt és kétségbeesett arcán megpihent a tekintetem. Nem hagyott nyugodni a tény, hogy valaki éjnek évadján a nyomomban settenkedik. Bárki lehetett volna, bárki ki az éltemre törhetne ezekben a háborús időkben. De nem egy zsivány, sem egy gyilkos szándékú bérenc, hanem egy törékeny lány kinek most nehéz és keserű perceket okoztam.
- Na és mo…. - Szakadt félbe mondandóm amint szavamba vágott a kis szőkeség. Zokogó hangjából az első pár szót nem is teljesen értettem, de siránkozása végén elkerekedtek a szemeim.
~ Bácsikám.. én vagyok az Hanae! ~ vísszhangzott a hangja elmém csarnokaiban majd nagyot dobbant a szívem. Hanaet leengedtem a földre, majd térdre rogytam a meglepettségtől. Próbáltam szóra nyitni a szám de nem ment. A kusza gondolatok és a lehetőségek, hogy talán ez a lány láthatta a szüleimet és valaha is fény derülhet az igaz származásomra valósággal a földbe döngölt. Erős embernek hittem magam, de ebben a pillanatban a leggyengébb Földinek is megszégyenítettem a titulusát. A lánykára néztem majd egy kendőt vettem elő zsebeim rejtekéből és felé nyújtottam. A kendő sarkába sárkány volt hímezve, mi jelképesen lehelte zöld lángjait a címer aljára.
- Honnan ismersz te engem, Hanae? - próbáltam választ szerezni a bizonytalan kérdésre míg a lehetőségek tárházát méregettem magamban. Nem találtam több kimondandó szót. Talán azért, mert rátaláltam valami olyasmire, ami túlmutat a hétköznapi érzéseken: az elfelejtett család lehetőségére, a gyermekkori kívánságra mely talán a mai estén beteljesülni látszik.
avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Szer. Ápr. 27 2016, 12:51

Félelmemben még azt sem vettem észre, hogy a férfi karjai megremegtek, miközben tartott ki maga elé. Mindössze abban reménykedtem, hogy nem tesz kárt bennem, vagy nem ejt le, mert közel olyan magasra emelt, mint én lennék kétszer. Így hát jogos volt a rémületem. Szavaim kétségbeesetten hagyták el számat, és egyszerűen át sem tudtam gondoltam mit mondok, egyszerűen csak jöttek maguktól, akár a szemeimből patakozó könnyek. Szinte fel sem tűnt, hogy a férfi leereszt, csak akkor, amikor már szinte teljesen a földre értem. Mivel nem akartam beverni a fejem elengedtem szoknyácskámat nem foglalkozva egy darabig, hogy kilátszik így a bugyim. Embarassed De mikor végül a férfi elengedte a lábamat, és félősen felálltam, akaratlanul is elhúzódtam tőle félve, hogy ismét felkap, vagy bántani akart, de látszólag valami olyasmit mondtam, amivel megzavartam a nyugalmát. Összezavarodva pislogok párat, majd szipogva törlöm meg könnyes arcomat. A férfi térdre rogyott, és egy idő után egy zsebkendőt nyújtott felém, de annyira féltem, hogy nem mertem közelebb merészkedni, és elvenni tőle, mert féltem, hogy csak szórakozik velem. A szavai viszont felkészületlenül értek.
- É… én vagyok az bácsikám… Hanae… - ismétlem meg zavartan dadogva – A t…testvéred Kenshiro Gouta lánya… - szemeim most már a csalódottságtól könnyesek, és pár lépést hátrálok – N… nem emlékszel rám? Négy éve volt, mikor meglátogattad Apuékat… én… én nem hittem, hogy mindenre emlékezni fogsz rám, de tényleg nem tudod, ki vagyok? B.. bácsikám…

Szinte már csalódottságomba, hogy az egyetlen élő rokonom sem ismer meg, sőt majdnem megtámadt, olyan elkeserítő volt, hogy már-már futásnak eredtem, hogy könnyeimmel küzdve futhassak vissza Mirubi-sama mellé, hogy kizokoghassam gyengéd kezei között magamat. De egyszerűen képtelen voltam megmozdulni. Térdre rogytam és összegömbölyödve zokogtam elkeseredetten. Úgy éreztem, mintha egy világ tört volna össze bennem.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 339

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Ápr. 27 2016, 21:22

Próbáltam összerakni Hanae mondandóját és akkor ütött be a történet igaz valója, ahogy a lány összehúzta magát.
- Ne haragudj Hanae, de nem ismerem ezt az említett Kenshiro Goutat. – furcsán éreztem magam, hogy most miként kellene előadnom ezt az egészet, hogy ne okozzak neki még több csalódást. – A nevem Kenshiro Yori. Testvérem sajnos nincs, amennyire én tudom és a szüleimet sem ismertem. Árvaként nevelkedtem… - tört rám a hirtelen köhögő görcs az én múltbéli „átkom” végett – és a mai napig a családom után kutatok, de teljesen kezd összeállni a kép. – Közelebb húzódtam a lányhoz, majd ha ő hagyja, apró állát felemelem és letörlöm arcáról csillogó könnyeit. – Valószínűleg összetéveszthettél édesapád testvérével, ki ezek szerint az én elődöm. – Nehezemre esett kimondani ezt a mondatot. Gyermekkorom óta a mára már elhalálozott barátaim nyújtották számomra a család szó jelentésének megfelelő érzést. Későbbiekben rám talált nagyapám ki elindította nyomozásom az igazi szüleim után, majd megismertem a klánunk egyik ikonikus tagját Kazuya szerepében. Az így túlcsorduló érzelmek akár egy gyors vonat rántottak magukkal, és a most már kristály tiszta tudat, hogy a legközelebbi rokonommal: az unokahúgommal társaloghatok megmutatták a fényt az életem legsötétebb alagútja végén. – Úgy érzem, sok mindent meg kellene beszélnünk. – Álltam fel a lány mellől majd a kezemet nyújtva felsegíteném a földről. Még nem is értettem meg teljesen, hogy milyen dolgok állhatnak a háttérben. Miért pont a mai estén adódott meg az alkalom erre a találkozóra, de a furcsa estével kapcsolatos megérzésem végül beigazolódott.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Hétf. Máj. 02 2016, 13:39

Ott pityergek szomorúan a földön, mikor végül a férfi szavai végül elevenembe hasítottak. Nem ismeri aput? Lehet, hogy… lehet, hogy én voltam az, aki butaságot csinált? Lehetséges, hogy egész, amit eddig hittem, csak egyszerű remény, hogy van még élő rokonom? Valóban hasonlított a férfi a bácsikámra, de lehet, hogy legtöbbet csak a lyukas emlékezetem formálta így, hisz még is csak négy évvel ezelőtt láttam, alig pár napig. Azonban úgy tűnt mégsem hibáztam annyira. Kenshiro Yori. Szipogva néztem a férfira értetlen tekintettel, miközben ő elmesélte múltját röviden. Végül a földre tekintettem, hogy megemésszem a halottakat. Bár nem igazán értettem a dolgokat, hisz elmémet elködösítették a könnyeim, de egy dolgot nagy valószínűséggel megértettem. Ő a bácsikám…. fia? Nem tudtam mondani erre, hisz egészen addig azt hittem, ő a bácsikám. A férfi végül lehajolt mellém, és ujjával finoman felemelte arcomat, hogy szemébe nézzek. Könnyektől csillogó tekintettel meredtem rá, mint aki alig akar hinni a szemének. Finoman letörölte a könnyeket az arcomról, majd végül bólintottam a kérésére, majd kissé bátortalanul, de engedtem, hogy felsegítsen. Egy ideig álltam, és szorosan markoltam a kezét végig a férfi szemébe nézve, majd könnyeim megint rákezdek, és mire észbe kaphattam volna, már ismét zokogtam, miközben szinte a férfira vetem magam. Odaszaladtam hozzá, és elkeseredetten fúrom bele az oldalába az arcom, miközben karommal szorosan magamhoz ölelem a derekát. Bár eléggé tompul emiatt a sírásom, még így is hallani lehet a hangomban fellelhető bánat, szomorúság, és némi vigasz különös hármasát.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 339

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szomb. Máj. 07 2016, 12:34

Több éve már, hogy nem találkoztam ezzel a mondhatni elérzékenyült énemmel. Nem is emlékeztem mikor volt utoljára részem, egy ilyen meleg érzésben. Nevelő édesanyámmal töltött kósza emlékek villantak be agyam egy elveszettnek hitt pontjáról, ahogy a kis szőkeség zokogó arcát az oldalamba dörgöli és apró kezeivel ölel át. Csak néztem egy ideig Hanaet, majd kezem a buksijára helyeztem és nyugtató simogatásába kezdtem.
- Nem kell ennyit pityeregni apróság. Úgy itatod az egereket, talán már ki sem száradnak életük végéig! - Próbáltam nyugtatgatni a lányt. Szemeim a csillagos égboltot fürkészték, próbáltam megküzdeni a gondolattal: Talán ez a bolygók együttállása? Vagy a rémálmaim szertefoszlató Égben-lakók műve lehet ez az egész? Egyre több pozitív dolog történik velem az elmúlt időkben, de jól tudom ennek bármikor vége szakadhat. Hanae szavaiból sikerült ugyan rájönni, hogy édesapám igazából létezett, talán még mai napig életben van a nagy világ rejtekében. Talán.. Elmorfondírozva a lehetőségeken egy ablak vágódott ki mellettünk, melyből egy szúrós szemű fickó tudatta ellenszenvét az éjféltájt járó hangoskodásunk iránt. Nézését talán egy az övét is megszégyenítő pillantással válaszoltam, mire rémülten kapaszkodott az ablak két redőnyébe s azokat becsapva menekült vissza otthona melegébe.
- Mit szólnál ha meghívnálak egy kis éjszakai nassolásra, hm? - Tettem fel a csábító kérdést a lánynak. Gondoltam egy kis nassolni való és egy nyugodt környék enyhíthet az apró szívének fájdalmán. - Addig mesélj, magadról Hanae, na és édesapádról és az én ősömről is, persze ha van mit. - Próbáltam oldani a hangulatot, majd ha Hanaenak is megfelel a dolog elindulunk a kitűzött cél felé.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Hanae on Kedd. Máj. 10 2016, 19:04

Szinte észre sem vettem először, mikor kezdte el simogatni a fejem, de ahogy eljutott a tudatomig a férfinyugtató szándéka akaratlanul is egyre inkább kezdett elhalni a könnyeim. Végül zokogásom már csak pityergésbe megy át, majd végül csak szipogok. Persze hallottam Yori-senpai szavait, mellyel meg akart nyugtatni, és kicsit felvidítani, de nem sikerült mosolyt csalnia az arcomra, hanem helyette még szorosabban szorítottam, mindaddig, míg ujjaim már végül zsibbadni nem kezdtek. Végül egy utolsó szipogás után elengedem fél kézzel a férfit, de továbbra is szinte hozzásimulok, és a ruhájába akaszkodok. Éreztem a férfi melegét, és jól esett ilyen közel tudni magamhoz az egyetlen olyan embert, akit családomnak nevezhetek. Persze Mirubi-samat is a családom részének tekintem, de Yori-senpaial a vér is összeköt minket. De minden olyan váratlanul ért... úgy éreztem, ha elengedem, soha többé nem fogom ismét viszont látni, és a végén őt is eléri Kirigakure bosszúja. Azt viszont nem viseltem el. Yori-senpai kérdésére, csak némán hümmögtem, és bólogattam fel sem fogva a kérdés valódi mivoltját, ám a kérése nyomán szintek övé dermedtem, és ha próbált volna indulni akár magával is ránthatott, mivel tényleg olyan voltam, mint aki földbe gyökerezett. Tekintetem üresen meredt a földre, mikor erőtlen hangon szólaltam fel.

- Apuékat… megölték… Kirigakure lemészárolta őket. – markom ismét szorosan szorította a férfi ruháját, ha nem fejtette eddig le a kezem magáról, de könnyeim nem hullottak most, egyszerűen akkora fájdalmat éreztem, hogy nem voltam képes már sírni.

_________________

Multijaim:
Djuka Ryuu (főkarakter)
Amaken Yoshimitsu
Kenshiro Hanae
Hamada Fuyu
avatar
Kenshiro Hanae
Játékos

Taijutsu Pontok : 44


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 339

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Vas. Júl. 24 2016, 19:11

// Daisuke //

Addig rágtam a fülét Mikának, amíg el nem vitt engem egy megbízásra. A kapcsolattartónkkal találkoztunk, aki Kirigakuréról szivárogtat ki információkat a klánunknak. Az úton pár gazfickó elgyepálásán kívül nem történt semmi érdekes. Azt is mondhatnám, hogy unalmas utunk volt. Viszont Mika figyelmeztetett, hogy óvakodjak az itt élő emberektől, mert sokkal kiélezettebb képzésre tettek szert, mint mi magunk. Azt viszont már nem említette, hogy a megbeszélésre sem visz magával, mert még a végén elkotyogok valamit. Lévén, hogy a Kenshiro klán fő ellensége Kirigakure, nem szívesen tettük be ide a lábunkat. Egy köpenyt viseltem, hogy arcom ne legyen felismerhető, akárcsak a nővérem. 

Az ország területe erdőségekkel van tele, Mika pedig az erdő rengetegében, az ösvények csomópontjánál találkozott a kémünkkel. Személyazonossága számomra ismeretlen, de nem is ez a lényeg. Nem értem, miért kell úgy kezelni, mint egy gyereket! Sőt most aggódom is nővéremért, de ha Ő is aggódik értem, akkor miért nem vitt magával hogy tudjon rám vigyázni? Ki tudja milyen alakok tévedhetnek erre... Ezért inkább el se jöttem volna, hanem otthon tanulhattam volna valami technikát. Még csak egy van a birtokomban az akadémián tanultak óta. Hogy fogom így ellátni bárkinek is a baját? Bezzeg ha én mennék valami küldetésre, tuti megengedném Mikának, hogy elkísérjen. 

Megragadtam egy kunait és elkezdtem nyirbálni az egyik fa kérgét különféle nonfiguratív ábrákat rajzolva ki rá. Így vezettem le a bennem felgyülemlett feszültséget. Nem bizonyult elégnek, megfogtam egy pár követ és megsoroztam velük egy másik fát is. Hülye megbízás! Hülye várakozás! Hülye erdő! Hülye gyerek! Gye-gyerek? Jajj, te jó ég! Az egyik kő szépen fejenkólintott egy fiút. Most az irányomba fog fordulni. Mi van, ha olyan veszélyes alak, akiről Mika figyelmeztetett. Így azt hiszi majd, megtámadom. Odanyúltam a shurikentartómhoz, hogy ha esetleg megtámadna védekezhessek. 

- Bocsánat, i-izé nem akartalak megdobni meg ilyesmik! - csúszott ki számon a mentegetőzés. Ennyit tudok tenni az ügy érdekében, de ha megtámad, akkor önvédelemből mindenképp harchoz kell folyamodnom. Na nem mintha különösebben bánnám, legalább elfoglalom magam, amíg Mika visszaér.

// Bocsi skacok hogy idetrollkodtam, de kellett a hely.   bounce //
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Daisuke on Vas. Júl. 24 2016, 19:37

//Izuna//


A háború kezdete óta egyre több feladatot kapok, már szinte nem is tudom hol áll a fejem. Menjek ide, menjek oda, csináljam meg ezt, hozzam el azt, vigyem el amazt. - Bahh - ejtettem ki számon elégedetlenkedésem nyugtázására. Na nem mintha amúgy bánnám, legalább van mit tennem, nem érzem annyira üresnek az életem.


Ma végre kaptam egy szabadnapot, na jó, szabad fél napot, de ennek is örülök. Nem igazán van elintézni valóm, de jól esik néha egy kis pihenés. Felkaptam a felszerelésem és úgy gondoltam ideje kimenni egy kicsit gyakorolni. Igen, tudom van gyakorló pálya, edzőterem de az soha nem az én terepem volt. Jobban szeretem az erdőt, ahol senki sem zavarhat meg. Úton a faluból kifelé azon gondolkoztam, hogy mivel kéne foglalkozni, de hamar elvetettem az erre irányuló gondolataimat. - Majd lesz ahogy lesz, nem? - Ismét szóltam magamban, szinte alig hallhatóan. Jobb kezemmel táskámba kapaszkodva, balt pedig zsebre dugva bandukolok tovább egy számomra megfelelőnek tűnő területre. Ott jó lesz? Nem, még túl közel vagyok. Hmm, és azzal mi a helyzet? Nem, túl nyílt. Na az már jó lesz, beszéltem meg saját magammal.


Épp egy megfelelő faág után kutakodok, amelyre felakaszthatnám a táskámat mikor egy csattanás, majd egy enyhe fájdalom hasít a buksimba. - He? - mondtam ki meglepődöttségtől hangosan, majd abba az irányba fordulok, amelyik irányból vélhetően jöhetett a "támadás". Nagy meglepetésemre nem egy állatot látok, egy lányka áll velem szemben. - Hát te meg ki vagy? - Szinte még be sem fejeztem a mondatom, mentegetőzni kezdett, hogy nem akart megdobni. - Á, értem. Tehát csak véletlenül repült felém valami? - Kérdeztem gúnyolódva, semmi jelét nem adván, hogy harcra készülni. Persze felkészültem rá, hogy ha szükség van rá, elérjem a drótokat, amelyek az övemre vannak feltekerve. - Áh, mindegy. Úgy látszik már itt sem talál az ember magának egy nyugodt helyet... - Nyögtem ki, ismét kissé flegmán, ezzel próbáltam tudatni vele, hogy nem igazán érdekel. Néhány másodpercet várok, ez alatt tüzetesebben felmérem, majd ha nem válaszol hátat fordítok és lassú, nyugodt tempóban tovább indulok egy másik, talán már tényleg kevésbé populált helyszín után kutatva.
avatar
Daisuke
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Hétf. Júl. 25 2016, 16:34

A fiút minden bizonnyal váratlanul érte hogy a kő, amit az imént megküldtem fejen találta. Meglepettségében egyből megkérdezte, hogy ki vagyok. Mintha egyből elárulnám bárkinek is a személyazonosságom Kirigakure területén! Ki tudja ki ez a srác.

- Hogy én ki vagyok? Te ki vagy?! - felelném dacosan, miközben végigmérem a fiút. A vörösesbarna hajú, sötétbarna szemű fiú megjelenésében semmi különöset nem véltem felfedezni.

Elnézést kértem tőle, de nem úgy nézett ki, mint akit ez különösebben meghatna. Egy kő is több érzelmet fejt ki, mint ez az alak. Oh nem, a kő nem tud ennyire flegma lenni. Mire fel ez az elutasító stílus? Még bocsánatot is kértem tőle!

- Már megbocsáss, de én a helyedben nem beszélnék így! Igen véletlenül, mert nem Téged céloztalak, de tudod, most már nem is bánom hogy eltalált. - hadarnám a mellkasom előtt összefonva karjaim és elnézve oldalra, arra sem méltatva hogy ránézzek, miközben hozzá beszélek.

Nyugodt hely... Eddig tökéletesen az volt, amíg be nem tette be ide a lábát. Különben is, mit kereshet itt az erdőben egyedül. Miért akar egyedül lenni? Most pedig figyelmen kívül akar hagyni?! Ennyire még talán soha nem voltam semmibe véve. Milyen bosszantó.

- Tipikus fiú, elmenekül a probléma elől ahelyett, hogy megoldást találna rá. - dünnyögném durcásan úgy, hogy meghallja. Nem bírom feldolgozni, hogy valaki ennyire elutasító legyen velem. Picit talán Mamoru-ra emlékeztet, csak annyival különb, hogy Ő nem volt ennyire rideg. Viszont idegesítő annál inkább. Ha ezt is figyelmen kívül hagyná, amíg hátat fordítana nekem, egy Ayatsuito no Jutsu // Drót Csévélő Technikával elcsípném és szúrós szemekkel néznék rá derekamra téve a kezeim.
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Daisuke on Hétf. Júl. 25 2016, 19:25

Nagy felháborodás közepette vágta hozzám dacosan ugyan azt a kérdést, amelyet én is feltettem az imént. Nevetés kezdett feltörni bennem, de elfojtottam mivel nem éreztem helyén valónak a helyzetet.
- Ne haragudj, de rajtam van fejpánt - Mutat a karjára kötött kirigakurei fejpántra, majd flegma nézéssel mutat az ismeretlen lány fejére.
- Viszont a tiedet nem látom sehol... - Folytattam már kissé kedvesebb hangszínben, nem szeretném felidegesíteni, ki tudja, hogy ki lehet ez. Az biztos, hogy nem egy átlagos civil. Mondjuk a felidegesítés kihagyásával már lehet, hogy elkéstem. De hát nem az én hibám, hogy megdobott...
Következő mondatából levettem, hogy igen, nagyon is felhúztam. Hmm, nem értem én az embereket, miért nem tudják egymást békén hagyni? Nem szóltam egy szót sem, hogy megdobott.
 - Hmpf, nekem aztán olyan mindegy. Semmi gond. - Mondtam miközben megvakartam a tarkómat, ezzel próbálva őszinteségemet jelezni, mintha kicsit szégyellném, hogy nem válaszoltam erre az imént, ám a hangomból valószínű, hogy rájött már, nem igazán érdekel amit mond. 


Na most mi legyen? Menjek el, ne foglalkozzam vele? Lehet, hogy ezzel már elkattan benne valami, nem tűnik százasnak. Heh, igaz én sem vagyok az, legalább is ezt mondják rólam. Lehet igazuk van. Vajon hogy reagáltam volna erre a helyzetre régen? Valószínű, hogy csak nevettem volna rajta, de már jó pár éve, hogy nevetni tudtam volna bármin is. Mikor elfordította a fejét, erre gondoltam: Na most a megfelelő pillanat! Már mozdítottam is a lábaimat, hogy sarkon forduljak mikor ismét rám olvasott. Még hogy én, tipikus fiú? Heh, ha te azt tudnád...
- Persze, persze. Tipikus fiú vagyok, de én nem látok itt semmiféle problémát, csak azt, hogy nem találok egy nyugodt helyet az edzésemhez, kikapcsolódásomhoz. - Csak félig fordítottam vissza testemet, hogy válaszoljak neki, majd miután befejeztem mondanivalóm el is indulok.


- Ajjajj - mondtam mikor meghallottam a drótok fémes hangját, ahogyan súrlódnak egymáson. Szinte a be sem tudtam fejezni a szót, pedig nem hosszú, de már éreztem testem körül szoruló hurkot. Ki lehet ez a lányka?
- Úgy látszik most bajban vagyok... - Érdektelen hangon fejeztem ki ismét magam. Ez valahogy magától jön, nem tudok vele mit kezdeni.
Nawanuke no Jutsu! - Mormoltam nagyon halkan a szabaduló jutsu nevét, közben jobb kezemmel megformáztam a kézjeleket. Amint a jutsu kifejti hatását már nyúlok is a katanámért és védekező állást veszek föl.
- Rendben kislány - utaltam inkább magasságára, mintsem korára. Bár nem igazán tűnt többnek 11-nél. - Beszélgethetünk, ha gondolod. Nem szeretnék harcolni. - Na persze... nem szeretnék, mert akár milyen pöttöm, aggaszt, hogy nincs rajta fejpánt és jutsut használ. Csak nem egy szökött ninjába futottam bele? Áhh nem, biztos csak elfelejtette, vagy a hátán hordja. Nem hiszem, hogy ilyen közel merészkedne egy szökött shinobi egy rejtett faluhoz... Hmm, tényleg. Nagyon remélem, hogy egyedül van...
Ha esetleg úgy érzékelem, hogy továbbra is harcolni szeretne a Kirigakure no Jutsu// Rejtőző köd jutsut használva egy közepes sűrűségű ködöt hozok létre, amely inkább csak megnehezíti a látást, mintsem segít elrejtőzni.
avatar
Daisuke
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 187

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.