Szabad Játék (3)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ago on Pént. Júl. 03 2015, 21:22

A lány reakcióját Ago ismét sikernek könyvelte el. Tudta jól, hogy egy ilyen kis mitugrász nem lesz számára szórakozás. De mégis jól esett neki kiengedni a fáradt gőzt ennyi unalmas nap után, és most hogy tálcán kínálkozott a lehetőség, Ago nem tétovázott. A lányka remegett, rázta a hideg, de nem támadott vagy sikoltott segítségért. Nem… képtelen volt rá. Megbénította az ahogyan Ago ránézett. Ha csak ennyivel elérhetné azt, hogy az áldozatok bokaremegést produkáljanak, akkor már egy elhízott disznó lenne valamelyik ország trónján. De ő nem ilyen volt, Ago nem csak a nézésével volt képes megfélemlíteni az embereket. Baljával elmutogatott jeleknek nem látta hasznát. Mint ha süket fülekre… vagyis vak szemekre talált volna a kommunikáció csírája. Ago megvetően felmordult, és már húzta is hátra a kezét mikor a lány megszólalt.
~ Nocsak-nocsak… erre is képesek vagyunk, he? Na jólvan legyen úgy, ahogy akarod… de ha nem sikerül megértened, akkor elveszted a fejed. ~
Ezért Ago ismét elmutogatta azt a hét jelet, de most sokkal gyorsabban, mint előzőleg. Ha lett volna neki szája, akkor az most kaján vigyorra húzódott volna, de így csak azt segítette elő, hogy állkapcsa elmozduljon. Könnyű roppanás, és kerregés jelezte, hogy a bábszáj elcsúszott, ezért Ago morogva visszapattintotta azt bal kezével, majd ismét a lányra nézett érdeklődő tekintettel. Kését még mindig mereven mozdulatlanul tartotta és szegezte neki immáron a lány torkának, úgy hogy az csak milliméterekre volt a penge hegyétől. Ha netalán tán csak megcsúszna a keze… máris nem lenne a lánynak hol levegőt vennie. Jól esett volna Agonak ha láthatná, ahogy a lány vére kibuggyan és megfesti az unalmas barna fát. De erre már nem kell sokáig várnia.

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Pént. Júl. 03 2015, 21:57

Még épp időben szóltam. A férfi épp valami olyanra készült a bal kezével, ami lehet nem lett volna számomra túlságosan kellemes. Bár érzem hogy szorul a hurok. Az a fura kés, egyre közelebb kerül hozzám, aminek az okát nem igazán értem, nem tettem semmi rosszat ellene. De legalább annyit kiharcoltam hogy újra elmutogatja. Amennyire tudtam rákoncentráltam a bal kezére. Most nem téveszthetek. Nem tudom miért, de úgy érzem hogy ezeken a jeleken múlik az életem. Azonban hamar rá kellett jönnöm hogy ez az ember csak szórakozik velem. Direkt nem akarja hogy leolvassam a jeleket. Ha nem tudom hogy konkrét jeleket mutatott a kezével, azt hinném, hogy mondjuk lerázta a vizes kezét. Olyan gyorsan mutogatta hogy követni sem tudtam. Illetve a legelső jelet sikerült még megértenem, de abban sem vagyok biztos. Azt hiszem a "miért" volt az, de tényleg fogalmam sincs. Úristen, lehet hogy most meghalok? Ne, nem akarok. De az a penge veszélyesen közel van a torkomhoz. A testemet még jobban a fához préselem, amennyire csak tudom, lábujjhegyen állok hogy a sarkam is kevesebb helyet foglaljon. Államat felfelé szegezem a penge miatt. Van egy olyan érzésem hogy ha csak nyelnék egyet, az a penge már fel is vágná a bőrömet. Ökölbe szorítom a kezem, becsukom a szemem. Mondanom kell valamit, még ha blöff is, de nem maradhatok szótlan. Mit mutogathatott? Fogalmam sincs. Bár van rá tippem, de nem tenném rá tippekre az életemet. 
- Ne - kezdek bele, igazából fogalmam sincs mit mondjak, de valamit mondanom kellett mert átszúrja a torkom. Jó, jó. Már csak folytatni kell valahogy. - Ha.. Megölsz a Tűz Országának a területén, mindenki rád fog vadászni Konohából. - jelentem ki még mindig remegő hangon. Fogalmam sincs mennyi igaz abból amit mondtam, mennyire tudnák megállapítani hogy ki ölt meg, de nem jut eszembe más. Azt a kattogást amit az előbb hallottam a kötése alól.. hát inkább bele sem gondolok hogy mi adhatta ki. Viszont a hajamban van egy virág. Ha kézjeleket tudnék formálni, akkor csak néhány centit kellene reptetni a torkáig... Csak venné el már a torkomtól azt a pengét. Nem bírom... Segítség.. Segítség.. Segítség..
- Segítség.. - suttogom nyüszítve, miközben kezd csillogni a szemem a könnyektől.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Szomb. Júl. 04 2015, 20:45

// "Ago - Eri" SzabadJáték Lezárva, Ago hivatalosan is felkerült a halállistámra//
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ransui Midori on Kedd Aug. 18 2015, 15:25

(Ramenes kaland Sado Kenji barátunkkal, itt fog folytatódni Smile Remélem. )

Nagyon furcsa volt a fiú, nem bírtam kiismerni, akármennyire is próbálkoztam, bár valljuk be, nem próbálkoztam olyan deréktörően. Gúnyolódik, nevetgél, sálja mögé bújik, és le se bírja venni rólam a szemét. Mi a baja? Ha ennyire nem tud mással beszélni, akkor minek próbálkozik? Gyakorlás? Meglehet, de, ha így folytatja, akkor akaratlanul is meg fogja magát utáltatni másokkal, így már csak ezért sem szoktam véletlenszerű emberekhez odamenni, és "Helló, szia, van kedved megcsodálni a csillagokat?" kezdetű beszélgetéseket feldobni. 
Az, hogy felajánlotta hogy fizeti a kajám az igazán rendes dolog volt tőle, bár teljesen indokolatlan, úgyhogy én nem is teketóriáztam, kihasználtam a semmiből ölembe pottyant lehetőséget. 
- Fizeted? Akkor még egyet! - Kiáltottam a bácsinak. - Sok hús, kevés leves. - Sóztam egyet a pultra, hogy az megremegett. Ichiraku megdöbbent egy pillanatra, talán az erőmtől, talán a váratlan rendeléstől, majd elnevette magát, és egy "Igenis" felkiáltással pár pillanaton belül elém varázsolt egy teli tálat. És én neki is láttam elfogyasztani a vacsora harmadik fogását. Nem telt sok időbe, ezt is elpucoltam, majd nyújtózkodtam egyet, és leugrottam a székről. A fiú fizetett (szegény tárcája szomorúan brekegett egyet), majd elejtette furcsa felvetését, hogy hazakísér, vagy csak egy ideig. Felvontam szemöldököm. 
- Miért akarsz hazakísérni? Eltalálok én oda, meg tudom védeni magam, bár ez nem az a hely, ahol a csúnya férfiaktól annyira félni kellene. Emellett meg fürdőbe szeretnék menni, igazából teljesen felesleges a hazakísérned, ha én azonnal megyek is tovább más merre. - Mondtam neki a szerintem egyértelműt, majd szép lassan elindultam hazafelé, de persze nem emeltem szót az ellen, ha követett. 
- És miből gondolod, hogy szimpatikus vagyok? Beszélgetésünk eddig nem engedte, hogy megmutassam szép oldalam, már, ha van olyan. De az is lehet, hogy megjátszom az egészet, honnan tudod, hogy őszinte vagyok? - Kérdezgettem tőle ezeket az érdekes kérdéseket. - És te meg miért vagy ilyen furcsa? Folyton a sálad mögé bújsz, bókolsz jobbra balra, nem értem. Sajnálom egyébként, ha ilyen dolgokat kérdezek, de én ritkán vagyok emberek között, furcsának tűnnek a szokatlan dolgok. - Magyaráztam neki.
avatar
Ransui Midori
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sado Kenji on Kedd Aug. 18 2015, 20:49

Az Ninja Akadémiai éveim alatt alatt nagybácsikám sokszor elbeszélgetett velem, miután hazatértem az órákról. Mondott mindenféle bölcsességet az életről, a becsületről, a küzdelemről... no meg a rejtélyes dolgokra. Talán számomra az e féle beszélgetések érdekeltek legjobban, hisz azért is ember az ember mert kíváncsi a természete és tudni akarja, mitől forog a világ. Valami hasonló volt...
~Tudod a világban sok rejtélyes, megmagyarázhatatlan és megfejthetetlen dolgok léteznek. Vannak hihetetlen technikák, amik emberek lelkeit képesek széttépni. Aztán vannak természetfeleti lények, mint a Bijuu-k. Ezután következik maga az egész világunk következik, nyomában az univerzum és végül...a nők! Sosem tudod igazán kiismerni őket. Mindig változnak, mint a lágy szellőből orkán vagy aranyos kismacskából vérengző tigris!~
Ebben a pillanatban vallottam be magamnak, hogy nem hülyeségekkel traktál a bácsikám. Tényleg hihetetlen, hogy a legkisebb mondattól hogyan képesek megváltozni. Bár még magam sem jöttem rá, hogy egy ártatlan macskával vagy egy vérre éhes fenevaddal beszélek-e...
Bár elmorzsoltam magamban egy apró könnyet azért az egy plusz ramenért, de legalább egy lány jól lakott belőle. Végülis ez egy jótettnek minősül, nem?

A lány ekkor fogta magát és lassú léptekkel elindult az utcákon, mintha csak rám várna. Gyorsan kivettem még egy kis aprót, majd a pultra csapva elköszöntem a szakácstól és felzárkóztam a lányhoz.
-Héhéhéhé! Túlgondolod a dolgokat...- mondtam neki. - Csak fáradtan visszatértem az edzésemről és megláttam egy ... -itt zavartan köhögtem egyet.- ... csinos lányt, aki egyedül fogyasztja a vacsoráját. Gondoltam csatlakozom hozzá hogy ne legyen olyan magányos és akár beszélgethetnénk is arról, miért eszik egyedül, "mi a kedvenc szine", stb. ... Csupán kedves akartam lenni...- vakartam meg a tarkómat. - De ha te ezt tolakodásnak vetted, akkor elnézést érte.- majd vettem egy nagy levegőt.- A szimpatikust pedig úgy értettem, ahogy értettem. Egy olyan személy, aki mellett jól érzed magad... Bár tény, hogy eléggé kötekedős vagy... - mondtam vigyorodva.- ... de őszintén vagy kötekedős...- mondtam, majd elgondolkodva elkezdte megigazítani a sálamat.- ...ezt nem tudom jobban elmagyarázni.- majd halkan kuncogtam egyet és kezeimet a tarkómra helyeztem.
Eközben észrevettem ahogy szép lassan haladtunk előre egy vásár utcába értünk, ami csak úgy nyüzsgött az emberektől. A falak gyönyörűen fel voltak díszítve, mindenhol fényreklámok és lámpások lógtak amerre a szem ellátott, a hűs szellő pedig lágyan simogatta arcunkat. Talán ez volt az egyetlen olyan pillanat a menekülésem óta, amikor úgy éreztem, megtaláltam a belső békémet. Még ha csak pár percre is...de elfelejthettem a múltat. De vajon tényleg elfelejthetem-e?

-Furcsa lennék? Hát ilyen bókot sem kaptam még. - kuncogtam egyet. - Talán tényleg furcsa vagyok, de hát ettől vagyok különb a többinél.- s továbbra is mellette sétáltam.
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ransui Midori on Szer. Aug. 19 2015, 12:35

Még mindig nem értettem a dolgot, de legalább már az világos volt, hogy néhányan úgy viselkednek, ha egymagában ülő valakit látnak, hogy odamennek, és társaságot nyújtanak neki. Vagy csak azért jött oda hozzám, mert lány voltam, és az ő elmondása szerint csinos? 
- Ha egy ronda fiú lettem volna, akinek szívtört arca lett volna, akkor is odajöttél volna hozzám? - Kérdeztem frappánsul, hogy így fény derüljön arra a turpisságra, hogy valójában, miért jött oda hozzám. 
- Szóval kötekedős vagyok, de szimpatikus. Jól érzed magad mellettem. Még mindig nem adtál választ arra, hogy miért van ez? A kötekedést már mondtam, miért csinálom, bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben, bár ez a bizalmatlanság részegen eltűnik, és felerősödött barátkozásnak adja át a helyét, de kétlem, hogy valaki részegen fog rám találni egy ramenezőben, így ez érvényét veszítette. Szóval, miért vagyok szimpatikus, hm? - Kérdeztem rá ismét, kicsit dölyfösebben. 
A vásár utcai nyüzsgés mindig is irritált, nem volt ínyemre a hangzavar, legalábbis tiszta fejjel nem, de ma kivételesen mást éreztem, nem irritációt. Egy kellemes, meleg szellő cirógatta meg arcomat reménnyel, és nagy jövőbeli dolgokkal kecsegtetve. Reményeim apám visszatérésére voltak többnyire irányulva, illetve titkos taijutsus technikák elsajátításán, melyeket már elhúzott orrom előtt édesapa, hogy ha majd erősebb leszek, akkor megtanítja nekem azokat. Erősebb voltam már, mint amikor útra kelt, így szerintem biztos, hogy a tanulás elkezdődhetett, ittam is serényen, ahogyan tanácsolta, egyre ellenállóbb lett testem, májam, egyre jobban bírtam az alkoholt, és ez is előfeltétel volt. Izgatottság lepte el alhasam, a rengeteg jó dolog bekövetkeztének tudata teljesen felvillanyozott, és úgy éreztem, bármire képes vagyok ma. 
- Tényleg furcsa vagy, bár nem tudom, hogy én ezt bóknak szántam e, de az lehet, hogy különb vagy másoknál, de ettől még nem biztos, hogy különb vagy a szemeimben a többiektől. - Válaszoltam neki eléggé bunkón, de, ha úgy gondolta, hogy dicsérni akartam, akkor ettől majd leereszt a lufija.
avatar
Ransui Midori
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sado Kenji on Szer. Aug. 19 2015, 17:37

Azt hiszem ennél a pontnál jöttem rá, hogy bizony van még mit gyakorolnom a másokkal, sőt inkább a nőkkel való kommunikáció terén. Lehet nem kellett volna annyira őszintének lenni, inkább flörtölni? Vagy nekem is bunkóznom kellett volna? Teljesen mindegy is, a lényeg hogy itt vagyok és ezt a helyzetett kell most megoldanom saját kútfőből.
-Mint említettem, ránézésre szimpatikusan tűntél. Ez egy érzés, ami általában meg szokta környékezni az embereket ha új személyekkel találkoznak. Lehet ez kisugárzás, megjelenés, mozdulat, hormonok, fene tudja... - jelentettem ki egy sóhajjal. - És igen, ha egy srácot is látnék a Ramenezőben, aki szomorúan bámul maga elé, akkor is megszólítaném. Bár férfiaknál ez nem annyira szokás... Könnyen félre lehet érteni...- gondolkoztam el egy pillanatra.

A beszélgetésünk soran annyit már sikerült kideríteni, hogy van valami múltbéli esemény, amitől ilyen ridegen viselkedik Midori. Belegondolva, akár én is lehetnék ilyen... egy nemesi családban születtem, volt családom és egy-két barátom, aztán egy ellenséges klán kiírtotta az egészet, majd nem csak az otthonomat kellett elhagynom, hanem a hazámat. Az a kicsi Kenji ott meghalt és megszületett valaki más. Olyas valaki, akire még magam sem jöttem rá kicsoda.
Ezután egy újabb kemény megjegyzést tett felém. Kezdtem már egy tűpárnának érezni magam, ugyanis annyi csípős megjegyzest tett már felém, hogy azok tűkként fúródtak belém. Kicsi voltak ugyan, de piszkosul fájtak a becsületemnek egy idő után.
-Oi...Nem kell ennyire keménynek lenni, csak...- kezdek bele.- ...barátkozunk. Miért nem adsz egy esélyt ennek?- kérdeztem tőle egy mosoly kíséretében.
Aztán észrevettem egy bökkenőt az egyik mondatában: alkoholt fogyaszt. A kijelentésre összerándult a szemöldököm, majd lágyan oldalra döntöttem a fejemet pár fokkal.
-"Részegen"? ... Te alkoholizálsz? - majd egy unott arccal elkezdtem legyezni levegőt, mintha a "hazugságát" akarnám elhessegetni. - Ezt nem veszem be. Látszatra megmondom, hogy még nem is vagy nagykorú. Hogy tudsz egyáltalán szeszes italhoz férni? - néztem rám kicsit komolyan, majd összefontam magam előtt a karjaimat. - Arról nem is beszélve, hogy az alkohol butít és rossz hatással van a Ninja szervezetére! - jelentettem ki.
Biztos, hogy nem iszik Midori, hisz melyik felettes vagy Sensei engedné, hogy a diákja ilyeneket igyon? Vagy létezik, hogy nem hazudott...?
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ransui Midori on Szer. Aug. 19 2015, 20:49

Kezdtem unni a fiúnak a társaságát. Nem bírta normálisan megmagyarázni, hogy miért jött oda hozzám, aztán csak nyafogott, hogy legyek már kedvesebb, amikor ugyanolyan erővel vissza is tudott volna szólni. Lehet, hogy nekem is udvariasabbnak kellene lennem, de nem fogok egy ilyen nyápicnak engedni, ha nem képes a sarkára állni. Nem értem, miért félreérthető, ha egy fiút vigasztal, de biztos tud valamit, amit én nem, úgyhogy ezt nem firtattam tovább. Az alkoholnál viszont eléggé megakadt a tekintete, és ugyan próbálta elhessegetni, és nemtörődöm módon rákérdezni, láttam, hogy valamit kiváltott belőle ez a felfedezés. 
- Igen szoktam inni, és szoktam részeg is lenni. Nem tudom, hogy szabad e vagy sem, már pár éve le szoktam járni apámmal, aki így edz. Egy részeges taijutsu művészethez kell a részegség. - Válaszoltam. - Nem tud róla senki, és apám barátaival is szoktam inni, ők veszik nekem a kupicákat. És nem hiszem, hogy rossz hatással lenne rám az ital, eddig semmi problémám sem volt belőle. - Zártam le a magyarázatot, majd szépen lassan elértünk hozzám. 
- Eddig akartál velem jönni? Mert akkor jó éjszakát, bár nem értem, még mindig. Én most fürdőbe fogok menni szóval, ha oda is el akarsz kísérni, hogy aztán véglegesen is hazakísérj, akkor csak nyugodtan. - Mondtam neki vállvonva, majd benyitottam a lakásba, köszöntem anyámnak, elmeséltem neki, hogy hol voltam, illetve hová megyek. Ő bólintott, nem ragozva túl a dolgokat folytatta megkezdett tevékenységét. Tipikus édesanya, amióta megszülettem azóta is csak akkor vesz igazán észre, ha valami rossz fát teszek a tűzre. Gyorsan feliszkoltam a szobámba, egy kis dézsába törülközőt és tisztálkodószereket tettem, majd, ahogy jöttem úgy távozok is, majdnem belefutva az ott várakozó Sado Kenjibe. 
- Megvártál? - Kérdezem őszintén meglepve. - Öhm... nem hittem volna. Akkor menjünk. - Mondtam kicsit zavartan, és elindultam a fürdőház felé.
avatar
Ransui Midori
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sado Kenji on Csüt. Aug. 20 2015, 14:07

//Bocsánat, ez most ergya lett _/(_  _)\_  //

Lehet csak az én gondolkozásom túlságosan fiatal még, de hogy engedheti meg egyáltalán egy szülő, hogy gyermeke alkoholt fogyasszon? Bár megkapatam rá a magyarázatot, hogy részeges harci stílust fejleszt éppen ki, de így sem akartam elfogadni a tényt. Láttam már részeg embereket, mikor késő este érek haza és pont egy kocsma előtt rohanok el: dőlöngélő hústornyok, akik folyamatosan büfögnek, káromkodnak és beszínesítik az utcát a gyomortartalmukkal. Nem is tudom elképzelni, hogy lehet ebből egy harci stílust kifejleszteni... Bár mondjuk ha ünnepelnék és akkor támadna meg az ellenség, nem jönne rosszul egy olyan technika, amivel akkor is meg tudnám magam védeni.
Miközben ezen gondolkoztam nekidőlve a ház falának, Midori vissza is tért a fürdőkellékeivel együtt. Szemeim egy pillanatra kipattantak, ugyanis csak mostanra fogtam fel a szó jelentését. Fürdőkellékek. Fürdőház. Meztelen. Fürdés. Arcomon megint pír jelent meg és a sálam védelme mögé húzódtam megint egy kicsit.
-Köhm...ha szeretnéd...elkísérlek oda is.- jelentettem ki zavaromba, majd követtem.
Újfent elgondolkoztam a lány által említett részeges technikán, majd beszédre nyitottam a számat.
-Mesélnél nekem erről a ... részeges technikáról? Hogyan működik?- kérdezősködtem.
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ransui Midori on Csüt. Aug. 20 2015, 16:53

- Gyere csak, engem nem zavar. - Vontam meg vállam ajánlatára, és mellém szegődött. Eléggé szomorú volt, hogy el kellett magyaráznom egy egyértelmű technikát, de mondjuk, aki nem járatos a dologban attól ne várjon el az ember túl sokat. Végiggondoltam kicsit, hogy tényleg miféle dolgok vannak belesűrítve a műfajba, de nem jutott eszembe, úgy túl sok minden. 
- Végülis... a kiszámíthatatlanság a legfontosabb dolog, bár nem láttam még csak egyszer élőben a technikának a hatását. Az ellenfél nem fogja tudni kiolvasni mozdulataidból támadásod, mert te is az utolsó pillanatban találod ki őket. A részeg ember nem gondolkozik, hanem ösztönből cselekszik, és néha ugyan melléfog, de általában nagy erővel és kiszámíthatatlansággal lepi meg ellenfelét, aki nem tud az ilyen támadásokra reagálni. - Magyaráztam neki reményeimet, és eddigi információimat összevetve. - De biztos van még más is ehhez, túl kevés lenne egy művészetben, lesz több is, és, ha majd megtanulom, akkor láthatod. - Ígértem meg neki felelőtlenül. 
Lassan megérkeztünk a fürdőhöz, beléptem, fizettem saját részem, és várakozóan az engem követő fiúra néztem, hogy jön e vagy nem. Nekem jelenesetben az együtt fürdés sem zavart volna, meg tudom oldani, hogy ne lásson kényes részeket a fiú, de nem voltam benne biztos, hogy van e erre lehetőség itt, és a fiú is akar e tisztálkodás közben társalogni.
avatar
Ransui Midori
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sado Kenji on Pént. Aug. 21 2015, 17:45

Ahogy Midori elkezdte mesélni ennek a Részeges stílusnak az alapjait és lényeget, magam is elgondolkoztam a jövőbeni beállítotságomon. Vajon annak ellenére, hogy inkább közelharci vagyok a kardjaim miatt, fogok-e tudni elemi technikákat tanulni? Egyáltalán mi az én elemem? Valamikor erre a kérdésre is választ kéne találnom, de foglalkozzunk csak a jelennel.

Összegezzük mi is történt eddig: összeismerkedtem egy lánnyal, aki szeret inni és aki nem túl barátságosan viselkedik velem, viszont ennek ellenére nem küldött el bús fenébe. Erre arra következtethetek, hogy vagy erősen "tsundere" a hölgy, vagy pedig megvárja a megfelelő pillanatot és akkor babrál ki velem. Mindkét álláspontnak megvan a maga előnye és hátránya...
Mire feleszmélek már a fürdő bejáratánál állunk s ő be is fizette a díjat a fürdéshez. Óvatosan rápillantok az arcára s azt látom, hogy ő is engem figyel és a döntésemre vár. Vajon komolyan gondolja a dolgot vagy ez csak valamilyen játék akar lenni számára? Elgondolkozok egy pillanatra és megpróbálom eldönteni magamban, hogy jómagam is bemenjek-e a fürdőbe. Végülis teljesen le vagyok strapálva az egész napos edzés miatt, így okom volna meglátogatni a melegvízforrású fürdőt. Viszont be merem-e vállalni az esetleges bekövetkező perverz és orrvérző momentumokat? Gondolkodnom sem kellett, a belsőm legmélyebb zugából egy hang felüvöltött, mint egy király oroszlán aki leteperte ősi ellenségét és most abból fog lakmározni...
BE HÁT!
Egy sóhaj kíséretében előkapok újabb aprópénzt a szatyroból, majd a jegypénztáros úrnak a kezébe nyomom az összeget és indulok tovább befele a hölggyel. Természetesen mindketten külön öltözőt kaptunk, ahova végre lepakoltam a szatyrot, melyben a sáros ruháim pihentek. Ezután ledobtam magamról Ichiraku-bácsi által kapott kölcsön ruhákat, felkaptam egy tiszta fürdőtörülközőt, majd az előtérben gyorsan lezuhanyoztam némi hidegvízzel s végül egyenest a gőzölgő fürdőhöz siettem. Mivel nem láttam, hogy Midori bent lenne még, gyorsan elfoglaltam egy leülőhelynek kialakított részt a medence szélén, mely pont háttal volt a bejáratnak s hátradőlve ellazultam benne. Végülis már rég voltam ilyen fürdőben. Ha itt kellene élnem és nem lenne tehetségem a Ninja-létre, lehet én is egy ilyen gőzfürdőben dolgoznék. Halk lépéseket hallottam magam mögül, melyeket a talajon szétfolyó tócsák valamelyest eltompítottak.
-Már azt hittem eltéved...- döntöttem hátra a fejem és próbáltam kicsit gúnyosra venni a dolgot, de megláttam Midori-t egy szál törülközőben.
A látványra egy pár másodpercig nem tudtam mit mondani: haja gyengéden omlott a vállára, kecses alakját még a törülköző sem tudta eltakarni és most még jobban meg lehetet csodálni edzett lábait.
-..tééél...- fejeztem be végre a szót, melyet félbehagytam, majd várom hogy a Kunoichi becsobbanjon mellém.
Fogalmam sincs, hogy ebből mi fog kisülni, de ha ezt a játékot játssza és szórakozik velem, nem hagyom magam!
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ransui Midori on Pént. Aug. 21 2015, 18:28

A fiú jött utánam, ő is befizette a saját részét, majd az öltözőknél ketté váltunk. Nem voltam benne teljesen biztos, hogy van e itt olyan rész, ahol lány és fiú együtt fürödhet, de legrosszabb esetben is akkor lemosok magamról minden koszt másodpercek alatt, és mehetünk is kifelé. Gyorsan levettem ruháim, a tükörben megnéztem magam, bólintottam elégedettségemben, majd egy törülközőt csavartam magam köré, és a dézsácskámmal együtt elindultam felfedezni az öltözőkön túli részt. 
Az onnan nyíló fürdőrész nyitott volt, de jókora kövekkel volt eltakarva a másik oldaltól, nehogy a kalandosabb kedvűek csak úgy könnyedén át tudjanak nézni. Emellett viszont volt egy másik ajtó is, nem sokkal a mellett, melyen kijöttem, oda meg az volt írva, hogy kevert fürdő, engedélyért Matsumoto úrnál érdeklődjünk. Az egyetlen kis gikszer az volt, hogy az ajtó nem volt zárva; úgy látszik valaki nem akart engedélyt kérni, és megbabrálta a zárat, így kinyitottam az ajtót, és beléptem egy nagy, természetesen kialakított medencéhez, legalábbis megpróbálták természetesen kialakítani, és egész jól sikerült. A falak vagy mintás tapétával, vagy vízálló festékkel voltak borítva, avagy mozaikkal kirakva, de úgy, hogy tökéletesen visszaadták az esti hangulatot, mely odakint volt. 
Kenji már ott volt, háttal nekem, majd, mikor megfordult, hogy megnézzen elakadt a lélegzete, melyet rosszalló pillantással jutalmaztam. Az tény, hogy a törülközőm mell felétől ért combom tövéig, épp hogy bimbót és egyéb csúnyaságokat nem mutatott, de ez még nem indok arra, hogy felfaljon szemeivel. 
- Sajnálom, nem tévedtem el, de, ha nem nézem meg az ajtót, akkor lehet, hogy be sem nyitok ide. Elvileg engedély kell ahhoz, hogy ezt a fürdőt használni lehessen. - Mondtam a kifogásom, majd lehajoltam, letettem a dézsámat, cicijeim majdnem kiborultak a szűk tartásból, és becsusszantam a fiú mellé, nyakig elmerülve a vízben. Sóhajtottam egy nagyot, és lehunytam szemeim. A forró fürdőket mindennél jobban szerettem, főleg egy kimerítő edzésnap után, de egyébként bármikor nagyon jól esett ellazulni, és hagyni, hogy a víz kényére kedvére puhítsa bőrömet. 
Fordultam egyet kettőt, mint egy elégedett cica, hogy aztán Kenji felé fordítsam fejem, és várakozóan pillantsak rá. Én se voltam benne biztos, hogy mire számítottam tőle, de valamit akartam hallani.
avatar
Ransui Midori
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 118

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Szept. 15 2015, 16:37

// Off: Csak azért írok, hogy szem előtt maradjon a Topic //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Pént. Okt. 30 2015, 18:45

//Kaland: Osumi visszatérése Kirigakuréba - Elveszett ereklye
Helyszín: A Víz Országának határától nem messze
Yumi-bocsnak//

Három hete már, hogy elhagytam Konohát. Az eredetileg küldetésnek induló kiruccanás remek alkalom volt, hogy távolabbi vizekre hajózzak. Nem voltam biztos döntésemben egészen a szökésem napjáig.
Miután üzenetet kaptam a Noumitól, furcsa lánggal ég a testem, mely a szívemből fakad. Elárasztja jéghideg melegséggel, az elárult haza üdvözlő hívását imitálva. A kislány, akivel egykor az életemért küzdöttem nem feledkezett meg rólam, sőt, az első adandó alkalommal eljött értem, hogy segítsen. Vajon én is ezt tettem volna?
Egykori társam ígérete szerint képes lehetek visszatérni szülőhazámba, hogy ismét találkozhassak szüleimmel, illetve más, a távozásom kapcsán felmerült problémát elintézzek. De nem vagyok bolod. Tudom, hogy nyíltan soha nem térhetnék vissza otthonomba. 
Megbízatásom végre megengedi számomra, hogy egy kisebb csalás kíséretében elhagyjam Konohát. Régóta tervezem az utat, hogy hogyan fogok visszatérni Kirigakuréba. Úticélomról csak a célállomáson várakozó Nomui tud, illetve akiket ő beavatott. Az a kis balfácán. Már most messze túlszárnyalt engem. Jelenleg minden lélegzetvételem tőle függ, ahogy tőle is fog az elkövetkezendő hetekben.
A terv szerint a kisebb szigetek felől hajózunk át a Víz Országába a kevésbé ellenőrzött területeken. A peremmenti felügyelőket könnyű lesz megtéveszteni, a nehézség a központot érintő határ elérésekor fog következni. A lány szerint már minden el van intézve, hogy bejuthassak.
A háború tüzétől nem megperzselt földeken idegen hidegség járja át a testem. Valahogy nem illik az összképbe a vidáman futkározó kisgyerek képe a nem messze hörgő hanggal földre terülő tinédzser képével.
Az út során másról sem jár az eszem, csak hogy miként fogjuk áttörni a határt. Az elmúlt napok gondolatai nem szóltak másról, mint barikádról, harcról, fegyverekről, vérről. Noumi szerintem biztos a terv, csakhogy a háborúban semmi sem biztos. Csak a halál.
Persze az is előfordulhat, hogy egyáltalán észre sem vették az eltűnésem, hiszen én soha nem is léteztem. Egy senki voltam. De a családom iránti kötődésem miatt most mégis úgy éreztem, hogy valaki vagyok. És hazatérek, mégha nem is véglegesen.
A békaugrás-szerű utazás utolsó állomására érve kellene találkoznom egykori csapattársammal. Izgalommal fűtve, a kitáguló erektől vöröslő fejjel ugrok le hevemben a hajóról, azonnal a lány után kutatva, akivel itt beszéltük meg a találkozót. Őt azonban nem találom sehol. Az elhagyatott kikötőben csak a két velem utazó vándort és egy matrózt találok, aki a bejövő hajók rakományából származó zsíros vámokkal van elfoglalva. A lány sehol.
Többször járom körbe a dokkot, egyre kétségbeesettebb kisebb köröket rajzolva, míg végül teljesen a düh és fájdalom furcsa elegye keveredik össze elmémben. Nem tudom elképzelni, mi történhetett a lánnyal, ami miatt nem jelent meg a találkozón. Nem vall rá. Nemcsak itt vagyok egyedül egy számomra teljesen ismeretlen terepen, a következő lépés teljes ismeretlenségében, egy nem épp a kegyéről ismert falu határán, ahol valószínűleg vadásznak, de a megérkezésemet követően teljesen rá kellett volna bíznom magam.
Elfog a sötét képzelet, miszerint a lány hiánya ellenem irányulhat. Nem rá vall, hogy az utolsó pillanatban meggondolja magát és elárulja társait. Ha valakire, ez utóbbi inkább rám lenne igaz. A falu irányából rámnehezedő félelmet félredobva minden ép idegszálam a lány megkeresésére öszötönöz. Nem csak, mert ő tudja, mi lesz a következő lépést, hanem mert szeretném biztonságban tudni. Ha már miattam ment el ilyen sokáig, nem sokáig, nem hagyhatom, hogy miattam kerüljön bajba.
Biztonságtudatom mellékes jeleit félresöpörve teljes tudatlanságban indulok neki az előttem álló ismeretlennek, szemeim előtt az általam ismert fiatal lány képét tartva. Az árnyakból kilépve a napsütötte ösvényen haladva nem törödők a rám leselkedő veszéllyel és csak akkor érezhetem magam ismét biztonságban, mikor elérem a már tengerről is látható erdő belsejét. Ott visszanyerem önuralmam és a füleimbe és szemeimbe visszatérő érzékeimmel képes vagyok megállapítani, hol is vagyok. Lassítom lépteimet, hiszen a környezet hangulatát tekintve, ha valahol, itt sok baj történhet.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Okt. 30 2015, 19:24

//Osu - mackónak//

Nem tudom, meddig még tovább, hol találom meg anyám - azt se tudom különben, hogy él e vagy hal, apám nem mondott róla semmit. Sok idő eltelt már azóta, mióta eljöttem a Medvék országából és megtörtént az az incidens, amiben megöltem mindenkit, csak apámat hagytam életben. Arról sem tudok, hogy apám a nyomomban van e, megbocsájt e, esetleg úgy gondol már rám ő maga is, mint a mostohám: egy fattyúra. Mindig is szeretett, talán jobban is, mint azokat a gyerekeit, akik a feleségétől voltak, és valóban ezt még magamnak is félek beismerni, hogy így volt, de hogy így van e már... azt csak akkor fogom megtudni, ha egyszer valaha még visszatérek hozzá. Hacsak ő nem talál meg engem hamarabb.
Annyit tudok, hogy a víz az elsődleges elemem, aminek köze lehetett anyámhoz, ugyanis a Watarik közül senki sem víz elemű, ebből következtetésképp csakis anyám volt az. De hogy miként vagy hogyan fogom megtalálni, az kérdéses: hasonlít e rám? Itt él még? Vagy ő is vándor volt, esetleg elveszett? Egyszerűen semmi nyomom nincs, honnan indulhatnék el, de utam elsődlegesen ide vezetett, valahol el kell kezdeni.
A bejutás kicsit nehéz lesz, főleg ezekben a sötét napokban, amikor a háború patástól kopog az ajtódon, s mindenkit leellenőriznek. Igyekszem majd elkerülni az őrszemeket, úgy bejutni, hogy ne legyek feltűnő, voltaképp ne öljek meg senkit - bár túlerőben aligha lennék rá képes, valószínű, a családomnál is csak az segített, hogy kivételes helyzetben voltam, senki sem számított rá, hogy bekövetkezik valaha, itt pedig mindenki azt figyeli, hogy mikor történik végre valami említésre méltó, kalandos.
Hát, nem adom meg nekik az esélyt arra, hogy szem elé kerüljek, igyekszem egynek tűnni közülük, bár ezt aligha tehetem meg a hátamon ékeskedő katanával - de ugyan! Manapság mindenkinek vannak különleges képességei, ha megkérdezik, majd azt mondom, hogy játékfegyver, megtévesztésnek kell, hogy azt higyjék, mestere vagyok a kardforgatásnak, de csak játszani szoktam vele és az emberekkel, mert olyan életvidám vagyok, mint egy heréjét szétrúgott gésaházba járó törzsvendég.
Akkor tűnik csak fel, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki tudja a célját, de a helyét nem, ugyanis egy átlagosnak tűnő fiú olyan kétségbeesetten rohangál, mint aki a nagy zsigvásárban elvesztette az anyját. Normális körülmények között ez vicces lenne, de pont én vagyok az, aki elvesztette.
Arra jutok gondolatban, hogy egyáltalán nem érdekel, nem vagyok az a fajta, aki segít másokon csak úgy, hacsak éppen nem jön szóba az én történetem is, ami azt jelenti, hogy ha nekem nem kedvező, akkor hagyom, fulladjon meg egy kanál vízben is akár. Próbálom visszatartani, de már-már annyira vicces, hogy kárörvendően kell nevetnem, ezzel együtt felfedve kilétem, ami eddig egy fa vaskos ága volt, szóval azt már nem tehettem meg, hogy továbbra is itt szemlélgetem kevésbé sem feltűnő embertársam, úgyhogy leugrom, pontosan elé, ezzel talán elérve azt is, hogy egyenesen belémrohanjon, amennyire észre sem vette, hogy körülötte más is van. Szóval mondanom sem kell, hogy az a fél fej magasság is sokat számított, mert ezzel egyidejűleg sikerült orronfejelnem, neki biztosan rosszabb volt, nekem elég az is, hogy megdörzsöljem a homlokom.
- Mondták már, hogy kemény orrod van? - kezdem ezzel, amikor beüt, hogy valójában nem ezért ugrottam le elé és mentem neki minden előzmény nélkül.
- Muszáj volt lejönnöm ide, mert annyira belemerültél a keresgélésbe, hogy vicces volt nézni - igen, valóban. Vagy mondhatnám már azt is ennyi erővel, hogy szia gazda, van cicád?
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Pént. Okt. 30 2015, 20:35

Az erdőbe beérve az elmémben egymás után lepörgő eshetőségek egyre sötétebb és félelmetes árnyékot vetettek jövőmre és elhomályosították ép elmém utolsó megmaradt függelékeit is, így teljesen immunissá váltam a józan a gondolkodásra és a környezetem érzékelésére. A falumat felidéző magas fák okozta sötét fátyol zökkent vissza a valóságba, tudatalatt is figyelmeztetve a settenkedő, árnyakban megbúvó veszélyre. Sokszor volt már részem ilyenben. Most a szürke hályog mégsem engedett fel elég hamar, hogy reagálhassak a felém szálló tehetetlen hústömegre, mely a számomra legkevésbé sem kedvező érkezési módot választotta. Az orromat ért ütéstől kezemet magam elé emelem, miközben hátratántorodok, de mivel nem látok komolyabb szándékot vagy potenciálisabb veszélyt a támadás mögött, emelkedő haragomat visszafogom és magamba fojtom. A groteszk helyzet nyújtotta sokk egyszerre volt félelmetes és menyugtató. És vicces. Az ismeretlenség csábító ölelése hatotta át testemet, mely hirtelen számtalan új lehetőséget nyitott meg előttem.
A nálam kb. fél fejjel kisebb támadóm szavaiból ítélve nem egy véletlen ütközésről, hanem előre eltervezett ellenem irányuló merényletről volt szó. A kékbe öltözött lány türkíz szemei belefúródnak enyémbe, ami az önmagát megadó vad tehetlenségével sújt engem. Az orromra irányuló sértést figyelmen kívül hagyva visszanyerem egyensúlyomat és belemegyek a felszereléséből ítélve nem egyszerű jött-ment által felvezetett játékba. Kezemet az álla köré fonva összenyomom pofiját és körkörösen mozgatni kezdem a fejét, miközben feltűnően méregetem egyre közelebbről.
- Nem. Te semmiképp nem a lány vagy - utalok egyrészről megtalálásom kudarcának megítéléséről és úticélomról.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Okt. 30 2015, 20:55

Úgy tűnt először, hogy mérges lesz, aztán hirtelen lenyugszik. Hm... talán mégiscsak jó, hogy lány vagyok, nem pedig férfi, azok mindig piszkos dolgokra gondolnak. Normális esetben nem is ütköztünk volna össze, ha figyelne a környezetére is, nem csak arra a céljára, amit minduntalan el akar érni - bár lehet, ha én is így tennék, gyorsabban jutnék előre, de tartja a mondás, hogy lassan járj, tovább érsz. Volt tizenkilenc évem arra, hogy lassan járjak, de előrébb még nem igazán jutottam... vagy lehetséges, a sors keze van a dologban, előbb felfedeznivalóm akad sok, s mihelyt azt befejeztem, jöhet a munka oroszlánrésze.
Az is lehet, a velem szembenálló is egy jel - atya világ, nem is tudom, mikor volt nekem alkalmam arra, hogy beszéljek valakivel! És most tessék, nem elég, hogy beszélek, de még hozzám is ér. Mentségemre szóljon, hogy valójában nem érdekel, ki mit csinál, amíg nem bántalmaz, de azért mégiscsak furcsa, hogy találkozásunk percében máris a keze közé szorítja az arcomat, s időm sincs arra, hogy reagáljak.
- Biftofan nem. Határozsottan nem engem keresel, hacsak mégis - beszélek úgy, hogy még mindig a keze között vagyok, de kezd idegesíteni, hogy körökben látom a világot, úgyhogy azonnal lehámozom az állam köré fonódó idegen testrészt.
- Kit is keresel tulajdonképpen? - megfogom az állam, hogy jól megnézzem, minden a helyén van e, azért mégis csak egy olyan szorításról volt szó, ami nem éppen volt gyengéd - ha már tudnám az milyen, még sosem szorították az arcom kezek közé, hogy ilyen közelről megnézhessenek maguknak. Ami azt illeti, még csak soha senki nem is jött az arcomba ennyire közel, hogy tisztán kivehető legyen a barna szempár, mellesleg zavarba sem jöttem tőle, és nem szokott érdekelni mások szeme színe, de ezt akaratlanul is megjegyeztem.
- Talán segíthetek - no, ezt sem én mondtam, vagy valami mély bugyorból tört fel, mert nem szoktam segíteni és nem áll érdekemben segíteni. Bár minek is álltam én vele szóba? A felismerés csak nagyon lassan hasított belém, minek következtében a földet figyeltem a lábam előtt: nyilvánvalóan azért történt mindez, mert kell egy kis társaság. De utána úgy itt hagylak, mint annak a rendje!
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Pént. Okt. 30 2015, 21:27

Felvont szemöldököm jelezte meglepődöttségemre a lány nemhogy nem vonta ki azonnal fegyverét és suhintott álla satujának irányába, még hagyta is hogy úgy forgassam, mintha az első bálunkon vennénk részt - amíg a prögésektől megszédülve el nem taszította magától táncpartnerét. Mosolyogva reagálok a történtekre, idejét sem tudom mikor érintkeztem normálisan emberekkel.
A lány kérdésére érzékeim újra kiélesednek és furcsa érzésem támad a lánnyal kapcsolatban. Eszembe juttatja miért is indultam el ebben az irányba -bár erre a választ igazából magam sem tudtam- és hogy jobban kellene figyelnem önmagamra - különben az előzőnél sokkal súlyosabb dolog történhet. Bizalmatlan tekintettel fürkészem a lányt, amíg nem vagyok képes újra közömbös arcot felvenni, de a hirtelen jött érdeklődés akkor is gyanút kelt bennem. Nem furcsa hogy egy vadidegennel bármilyen szituációba juthatunk, de ha elkezd érdeklődni, esetleg segítséget nyújt, már egyből gyanússá válik? Talán csak azért, mert számára egyáltalán nem lehet fontos, mit is keresek én a magam céljára. Egyáltalán, mit keres ő itt az erdőben? Nem hiszem, hogy mézescsupor után kutakodik.
Kitérnék a válasz elől, ahogy a lány újtbából is, mire segítségét felajánlva egy pillanatra összeszűkül a szemem. Idegennek tűnik a lánytól a modor, mintha maga is meglepődött volna rajta. Ez vagy az én szempontomból lehet ártalmas, vagy az övéből hátrányos. Lassan fontolom meg, mit mondhatok el és mit érdemesebb inkább megtartanom magamnak.
- Egy.. barátommal szerettem volna találkozni - mondom közönyösen, akaratlanul is a lány szemeit követve. - Azt mondta hogy a dokkoknál találom meg.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Okt. 30 2015, 21:50

Na tessék, már meg olyan mogorva képet vág, hogy kedvem támadna pofongyűrni. Ezt felírom láttatlanban egy fecnire: Idegen srác rendelt egy nyaklevest közvetlenül tőlem - Víz országának határa, dátum és a többi. Nem hiszem el, hogy ezt mondom, de jobban szeretem mások képéről a mosolyt letörölni, nem pedig ezt a flegma pofát, na nem mintha én nem így néznék ki... csak szebben. Valljuk be azért na, elég őszinte vagyok mindenkivel, legfőképp magammal, szóval egoista nem vagyok, de tudom, hogy nézek ki akkor is, ha tükörbe nem gyakran nézek, és azt is bevallom, hogy a velem szemben álló sem néz ki rosszul, de adhatnának neki még tanácsokat, hogy mivel pofozza ki magát... hacsak én nem pofozom... nem ki, hanem fel.
Végül nagy nehezen megadja a választ, miszerint egy barátjával lenne találkozója, én pedig hevesen bólogatok: tipikus. Egyem be?
- A dokkoknál, mi? Azt nem nézted meg, hogy esetleg álruhát visel e? Ezekben az ínséges időkben nem lepődnék meg rajta - bár gőzöm sincs, miért segítek neki... de ez aligha bizonyul segítségnek, inkább cukkolom vele, hogy nem képes tájékozódni. Ez pedig megsúgja nekem, hogy emberünk nem is ide valósi.
- Hát hogy még nem is ide valósi vagy! - ha lehet ezt halkan kiabálni, akkor nekem sikerült, meg amolyan csücsörített ajkakkal bököm meg a vállát. Igen, teljesen gyanús nekem ez a fickó, nyilvánvalóan én is neki, ami még jobban okot ad arra, hogy mi szövetkezzünk. Bár feltevésem csak sejtem, lehet akár ez egy átverés is, mégpedig azt állítom, hogy nem ide valósi, és szépen kimakogja nekem, hogy tényleg nem, vagy pedig az ellenkezőjét állítja, de úgyis kiszedem belőle, ha kell harapófogóval. Egyébként is könnyedén észre lehet venni a másikon, hogy mikor hazudik és mikor nem, a szeme elárulja, szóval csak a szemét... a szemét nézd, Yumi! Persze hogy nem sikerül az istenért se! Akaratlanul is végigszánt rajta a szemem, a lába hegyétől a feje búbjáig, mégis csak tudnom kell, hogy kivel állok szemben.
- Áruld már el nekem, ki etet téged? - első megnyilvánulás, márpedig azt mondják, hogy az első benyomás nagyon fontos, mostanában tuti diétázik, vagy fogalmam sincs. Valamint azt se tudom, hogy miért pont ez volt az első, ami eszembe jutott. Kérdezhetnék mást is. De egyáltalán nem vág témába.
- Alkudjunk: nem tudom, miért segítek neked, de ha én igen, akkor te is nekem. Aztán meg egyél egy normálisat - összepréselem az ajkaimat, és a szemöldököm is összehúzom, hogy jobban éreztessem, mennyire is sajnálom. 
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Okt. 31 2015, 01:26

A lány első reakciójára megborzong a bőröm, libabőrös lesz a hátam a borzalomtól. Tényleg annyira vak lettem volna hogy nem veszem észre a ködbe burkolózó, hullámtáncot lejtő Noumit? Természetesen erről szó sem volt, Noumi rejtőzött álca mögé, ahogy hullámtáncot sem lejtett. Egyszerűen csak nem volt ott.
- Nos, hacsak nem egy 50 éves trottyos matróznak öltözött be.. - Már kezdenék gondolkodni az egyéb eshetőségeken, amiket nem vettem észre, esetleg utalásokra, amik a terv megáltozására utalhattak. Magamban felidézve a dokk szelid képét semmi nem jut eszembe, amikor a lány a kellő némaságnál jóval hangosabban hozza az erdő tudtára hogy nem vagyok idevalósi. A tudatlanok mosolyával arcán röhög körbe, mintha lenne elképzelése, milyen szálak fűznek a helyhez. Ha tudná az igazságot, valószínűleg most rögtön elmenekülne. Vagy megpróbálna levadászni. Akaratlanul is elkezdem méregetni a lányt, hogy találok-e rajta valamilyen megkülönböztető jelzést. Ha a Víz Országából származik, soha nem láttam. Ha nem, akkor ő is ugyanolyan szorult helyzetben lehet, mint én. Mégis sokkal otthonosabban mozog ezen a terepen.
Következő kérdésére meghökkenve vetem hátra sarkam egy rekordméretekben cirkáló szemöldk kíséretében. Még senki nem tett megjegyzést először az étkezési szokásaimmal kapcsolatban, erre egyből felró egy hibát, amit eddig még senki nem vetett a szememre. Önkéntelenül is végignézem magamon, elgondolkodva, hogy igaza van-e, majd rajta is, hogy találok-e hasonlóan szembetűnő vonást.
- Te szeretnél táplálkozási tanácsokat adni nekem? Bár.. Téged elnézve, te talán adhatsz is - utalok ezzel testalkatára. A legmélyebb pontra hatolva. Amire a lányok a legérzékenyebbek. Az enyhe szúrkálódás utána komolyan tekintettel nézek vissza rá. - Miben szeretnél segítséget?
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Okt. 31 2015, 01:46

Megint nevetni kezdek. Ötven éves trottyos matróz! Fogalmam sincs egyébként, hogy mire gondolhat a trottyos jelző alatt, csak férfi matrózokról tudok, meg a régi mesékről, amit mindig is szerettem hallgatni, ha apám mesélt a kalózokról, hogy nem igazán kedvelték, ha nők lépnek a fedélzetre, mert az szerencsétlenséget okoz. Úgyhogy jómagam is csak azt tudtam elképzelni, hogy egy hajón csakis férfiak lehetnek, ha már matrózokról van szó. Kivételes helyzetek persze mindig vannak, de nyilván azért nem lehetek tisztában a dolgok miértjével, mert utam nagy részét mindig lábbal tettem meg, mellesleg aligha láttam a világot a Medvék országán kívül - lehet ez is egy ok volt arra, hogy megszabadultam onnan. Bevallom magamnak, hogy szívesen visszamennék, azért mégiscsak szerettem a környéket, és nem a családom, akik nem voltak igaziak az apámon kívül. Kíváncsi vagyok most arra, hogy vajon hogyan élheti tovább az életét most, hogy teljesen magára maradt. Mai napig nem értem, hogy voltam képes arra, hogy mindennek véget vessek, nagy lélekerő kellett hozzá.
Egyik szemöldököm felvonom, amikor ő is megjegyzést tesz a testalkatomra. Nem hinném, hogy kövér vagyok vagy megtermett, aztán esik le, hogy mégis milyen pontra néz.
- Bocsáss meg, erről nem tehetek, genetikai adottság - mutatok az ikrekre - A többit viszont én nem úgy látom, hogy nagydarab lennék - tisztában vagyok a kinézetemmel, arra valahogy büszke is vagyok. Nem tudom, mikor lettem vidámabb, de tényleg az vagyok, mióta tudom, hogy nem vagyok ketrecbe zárva, lekorlátozva. 
- Ezt talán beszéljük meg normálisabb keretek között, annyira szerintem te sem bízol meg bennem, hogy segítséget kérj tőlem. Nekem pedig idő kell ahhoz, hogy elmondjam, miben kérem a segítséged, de legyen elég annyi, hogy családhoz kötődik - kompromisszumképes vagyok, azt hiszem. Bármikor, bármilyen helyzetben képes vagyok tárgyalni... na, de ez most nem az a helyzet!
- A közelben van egy fogadó a falu határain kívül, ha nem haragszol, én most azt igénybe venném a társaságodban - waah, kinek mondtam én ezt? Azt se tudom, ki ő.
- Apropó! Yumi szoktam lenni, ha néven kell nevezni, születésemtől fogva persze - hogy valahonnan elindítsuk ismeretségünket, muszáj volt. A Wakizashit már nem említem, talán később, amikor arra kerül sor, hogy elmondjam, mit akarok. Várom persze, hogy mit reagál, addig nem indulok el.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Okt. 31 2015, 02:25

A lány ismét felnevet, ami, lehet csak az erdő sötéten örvénylő csendjében, feszélyezni kezd. Nem tartóm a helyzethez és környezethez illőhöz, bár nem olyan rég talán épp én nem viselkedtem túl alkalmazkodóan. El kell ismerni, hogy a helyzet tényleg kissé abszu.. "Genetikai adottság? Nem... Nem egészen erre gondoltam, mikor az alkatára céloztam." Ő pedig egyszerűen csak szóvá teszi, mintha természetes lenne. A szégyentelen. Szemem kettő gyors rángását csillapítva prónálok megfeledkezni az imént elhangzottakról, amikor a föld pillantva új csapást veszek észre az bejárt ösvényen. Csak fél füllel figyelek a lányra, de ez is elég ahhoz, hogy megértsek mindent, amiről szó van. Megtanultam már információt befogadni a legkevesebb odafigyeléssel is. Az Akadémián muszáj volt. Figyelmemet a földben lévő apró bemélyedések okozzák, amik szemem rugalmas izmait megfeszítve egy kéz alakot formáznak ki a talajból. Az apró kis lenyomatot egy újabb, majd egy újabb követi, felváltva tükrözve az előzőt, egyenlő távolságra a másiktól. Egy útvonalon vezet végig, Kirigakurétól keletre vezetve. Ez csak Noumi jele lehet. A lány okos volt, képes volt olyan jelet adni, amit csak én érthetek meg, ismerve sajátos jelrendszereinket, míg másokat csak összezavarna. Memagyarázná, hogy miért nem volt a kikötőben és úgy tűnik, változott a terv. Csak követnem kell majd a nyomokat. De miért?
Halvány mosoly jelenik meg ajkaim szélén mikor visszanézek a lányra.
- Remek ötlet. A Haziwara fogadóról beszélsz ugye? - Egyre szélesebb mosollyal nyújtom felé kezem. - A nevem Osumi. Kirigakuréból.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Okt. 31 2015, 02:39

A földet bámulja, mintha olyan érdekes lenne, bár nekem is kedvenc elfoglaltságaim közé tartozik mostanság, hogy ahogy lépek, a talajt bámulom a lábam előtt, nehogy véletlenül rossz helyre lépjek. Annyira nem érdekel, hogy mit találhat annyira mulatságosnak arra, és hirtelenjében miért mosolyog rám, amitől nekem komoly kifejezésre vált az arcom. Nyújtom a kezem felé, hogy egy pillanat erejéig érintkezzek vele, nem igazán vagyok hozzászokva, hogy bárkihez is hozzáérjek, szóval azon nyomban el is húzom a kezem.
- Nekem aztán mindegy, milyen fogadó, csak legyen benne hely megmelegedni - ha valójában az lenne a cél, de nem érzem magamról, hogy fáznék, melegvérű vagyok, télen jól bírom a hideget, nyáron jól bírom a meleget, ki tudja, minek köszönhetően, lehetséges, hogy a származásom miatt. Kirigakure-i. Naná, hogyis ne gondolhattam volna? Bár messziről jött ember azt mond, amit akar, tulajdonképpen magam is mondhatnám, hogy tegyük fel, Konohai vagyok, közben mégsem. Az a baj velem, hogy őszinte vagyok... szóval vagy őszintén megmondom az igazságot, vagy inkább nem is szólok semmit. Ez esetben az utóbbi lehetőséget választottam, elhallgattam. Talán később lesz rá alkalmam bemutatkozni tüzetesebben is, ne hagyjam abban a tévhitben, hogy egy egyszerű betolakodó vagyok.
- Mellesleg éhes is vagyok - pontosan egy napja nem ettem semmit, ezért gyomrom jelét is adja az éhségnek egy apró kordulás kíséretében. Hasamra csapok amolyan unott arccal, egyrészről valamilyen sajnálkozást is mutathat a gyomrom iránt, aztán hirtelen vidámabbra fogom a témát.
- Na meg ha már így összemelegedtünk, igyunk is meg valamit! - arról már szót se, hogy soha életemben nem ittam, de úgy érzem, itt az ideje. Mint egy kisgyerek, olyan vagyok, akinek mindent megtiltottak a szülei, de most, hogy kiszabadult a felnőttek fészkéből, ideje mindent máshogy csinálni, elvégre egyszer élünk. Túloztam azzal, hogy összemelegedtünk, de valahol el kell kezdeni, különben semmit sem tudok elmondani arról, hogy mit is akarok megtalálni.
Szóval én már el is indulok a fogadó irányába.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Okt. 31 2015, 17:59

A lány -mint kiderül, Yumi- elhanyagolt vagy ki nem fejlődött szociális készségei meglepnek kissé, nem tűnik olyan elveszettnek, bár lehet csak a helyzet sajátsága okozza magabiztosságát. Most azonban, hogy én is megtaláltam amiért jöttem, anélkül, hogy túl sokat keresgélnem kellett volna érte, gyakorlatilag bármit megtehetek, ami engem is energiával tölt fel. A jel többek többek között azt is jelezte, hogy új koncenpció kell kidolgoznunk, ami eltarthat pár napig. Ettől függetlenül hamarosan követnem majd a hátrahagyott nyomokat, hiszen nem késlekedhetünk.
Egy pillanatra elgondolkodok, hogy mi lesz, miután beteljesítettem küldetésem. Az egyszeri családlátogatás után rögtön indulok vissza Konohába, mert épp ott van dolgom, véfrehajtandó kötelességem? A családomat pedig itthagyom, kitéve a lehetőségnek, hogy egyszer magam fogok szembetalálkozni velük a harcmezőn és parancsot kapok a megölésükre? Ráadásul miért is jöttem ide? Meglátogatni őket? Megnézni egy napra, hogy minden rendben van-e, aztán visszamenni, teljes elégedettségben, hogy akkor most teljesen rendben van az életük? Önámító lennék, ha ezt tenném. Nem lehet teljesen rendben az életük. Az enyém sincs, sőt, őszintén megmondva, az enyém egyáltalán nincs rendben. Többek között ezért is örülök most ennek a "találkozonak". Mindentől különbözik, ami mostanában megtörtént velem.
Mellém szegülő kompániám felveti lehetőségét, hogy elmehetnénk megmelegedni a fogadóban. Körbetekintek a kényelmesnek tűnő erdőben. Nekem ugyan nincs problémám a hideg ellen, de mégis csak jobb egy tiszta helyen eltölteni az éjszakát, mint reggel lecsutakolni a ránk ragadt sarat. Mégis, az ötlet, hogy nyilvánosan mutatkozzunk, nem tetszik. Mi van ha a lány megemlíti a nevem és gyanút fognak? Elvégre nem tudhatom, hogy idevalósi-e. Bár abból, hogy fogadóban akar megszállni, gyanítom, nem.
A korgó hasára reakcióként lehajolok és ujjaimmal böködni kezdem, hergelve a harapós szörnyeteget, ami, csak remélem, nem fog teljes méretemben elnyelni.
- Mit rejtettél el ide? Nagyobb zajt csapsz mint egy hordányi frissen szabadult genin a bármicvójukkor. Vagy a halálukkor - sandán tekintek fel rá, hogy van-e valamilyen reakciója.
Az italozós ötletre csak megvakarom tarkómat, de nem adom bármilyen jelét egyetértésemnek, vagy elutasításomnak. Ugyan nincs ellenvetésem egy kis szórakozásnak, szoktam is néha élni hasonló dolgokkal, de mégsem visz rá egyszerű jóérzésem hogy egy vadidegennel osszam meg lezüllő szokásaimat. Arról nem is beszélve, hogy holnap még szükségesm lehet agysejtjeimre. Ráadásul az egész összemelegedés már szinte gyanúsan gyors.
Mielőtt elindulnék a lány után a fogadóba, visszanézek Kirigakure irányába és pillanatra megállok. A falum. A falum, mely most meleget adhatna -bár, ismerve a viszonyokat, ez enyhén lehetetlen- és mely most a legnagyobb veszélyt jelenti számomra. Mégis, belsejében megtalálható a boldogság. Az én boldogságom. Kétségtelen, hogy közel kell kerülnöm hozzá. A helyhez, ami valószínűleg tárt karokkal és éles fegyverekkel vár. Mégis a lehetéges vesztem felé fogok rohanni. És hirtelen örülök is neki, hogy hamarosan viszontláthatom a rám leselkedő veszélyt. Ezek a gondolatok azonban elsöpörnek minden reményt az egyszerű hazatéréssel kapcsolatban.
A rövid para-nosztalgiázás után követem Yumit a fogadó irányába. Már lett volna sokkal jobb alkalma, ha meg szeretne ölni, de akár arra is, ha ást szeretne csinálni. Valószínűleg nem tőle kell tartanom.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Okt. 31 2015, 18:44

Megsimogatom a hasam, hogy legyűrjem a belőle áradó hangot, ami valójában nem is csap akkora zajt, amikor Osumi megjegyzi, hogy márpedig nagyobb a hangja, mint két csataménnek - na jó, nem teljesen így hangzott, de én teljesen átírom magamban azt, amit mondanak. Ha valami rosszat szólnak, az elhagyja a fülem, bár nem teljesen, mert inkább egy új fogalmat nyer.
Furcsa, hogy hagyom, hogy a hasam bökdössék, szóval csak hangtalanul figyelem a cselekedetet - igen, bámulok rá, mint borjú az új kapura, még valaki azt hinné, ha elhalad mellettünk, hogy egy párt alkotunk, és a hasamban fejlődő magzathoz beszélgetünk. Ez megjegyzést igényel: Meg a nagy *****szt!
A halál szóra semmit nem reagálok, talán a szemem sötétebb árnyalatot vehet fel az előzőhöz képest, de csakis amiatt, mert mindenki összerezzenne a halál szó hallatán, nekem közöm is van hozzá - nyilván, én vagyok a halál szerelmese! 
- Ez... az én hasam - mutatok a pocakomra, persze a hangom kicsit sem volt ijesztő, csak egyfajta reakció tőlem, hogy én táplálom, én nyúlok hozzá csak, éppen azért, mert furcsa, ha más teszi meg.
Nem tudom, miért, de valahogy úgy érzem, mintha ismeretségünk más utakon járna, legalábbis egy idegenhez képest mondhatom azt, hogy mintha már ismerném, éppen a reakciók miatt. Hahh! Sóhaj.
Ha jön, jön, ha nem jön, akkor nem, de én már mindenképp ott vagyok a fogadó bejáratánál, s mielőtt még szobát kérnék, vagy bármi mást, körbenézek, hogy kikkel is van ma dolgunk: egy tucat lerészegedni vágyó ember, hogy is várhattam volna mást. Az első dolog szóval az, hogy mielőtt "társam" bármit is mondhatna vagy kérhetne, kaját kérek ki.
- Nincs valami erősebb a szakétól? - kérdezem én, eldöntöttem most, hogy van egy olyanom, hogy virtuális "teddmeg" lista, ami a fejemben létezik, olyan dolgok foglalnak benne helyet, amikre eddig még nem volt alkalmam, de ha véghezviszem, akkor majd virtuálisan kipipálom. Habár nem tudom, hogy tudom majd teljesíteni a medvén lovaglást... valószínűleg két pillanatba nem telne neki, hogy kettékapjon.
A fogadós nagy bociszemekkel néz rám, mint aki csúnyát mondott, aztán bólint, megjegyezve, hogy meglátja, mit tehet ezügyben - de szerintem szaké lesz az is, csak egy erősebb.
Leülök egy asztalhoz, és most én vagyok az, aki nagy szemekkel néz Osura, mert éppenséggel nem tudom, hogy mit mondhatnék. Kicsit megemelem magam, hogy átnyúljak az asztalon, s feltúrjam a haját, hogy teljesen látható legyen a homloka.
- Tudtam én! - étkezési tanácsokból még oké, de már divattanácsokat is osztok? - Alapból helyes arcod van, Osu-kun, de ez ráadásnak még jobb lenne - súgom oda neki, hogy más ne hallja, hogy milyen vallomásokat teszek, őszinteségből csillagos ötös. De milyen rejtett indítékaim vannak arra, hogy hozzáérjek másokhoz, nem tudom, visszafogom magam... ha tudom. Jó végre kint lenni, máshol, a fertőn kívül.
Végre kiérkezik az étel, amiből jut Osunak is, ha él a lehetőséggel, s perceken belül megérkezik az üveg szaké, amit kértem, de csakis akkor iszok belőle, amikor már kellő mennyiségű ételt kebeleztem be - bevallom, hamar megtörtént -, aztán jöhetett a már jól megérdemelt szaké, azt pedig nem hagyhattam, hogy Osumi kimaradjon belőle, úgyhogy neki is töltöttem.
- Igyunk a... medvékre! - fogalmam sincs, miért pont ez jött, de ez jött...
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.