Szabad Játék (3)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

4 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Okt. 31 2015, 20:23

Yumi úgy tűnik semmiféle különleges kapcsolatot nem ápol sötét szervekkel vagy magával a éjsötét lovon járó kaszással, legalábbis nem mutatja jelét. Ez különös módon megnyugtat, pedig nem is vártam más reakciót. A lány beletörődbe konstatálja, hogy az ő hasa az, ami nem bír magával és a tudtomra is hozza, hogy talán nem kellene ilyen intim tájékon vizsgálódnom.
- Mit is mondtál, ki etet? - kérdezem felállva.
Furcsa, hogy egy elhagyatott erdőben, miközben lélekszakadva kutatok valami után, összetalálkozok egy lánnyal. Egy lánnyal, aki jól is néz ki. Akivel már az elején úgy teszünk, mintha ismernénk egymást. Pedig semmit nem tudok r óla.
A fogadóba belépve egyből megcsap az ismert környezet nyújtottam állott test- és piaszag. A környék legmocskosabb helyére a legkülönfélébb emberek a legkülönfélébb indokokkal jártak, de mindnek egy célja volt: alkohollal pusztítani emlékeiket és gátlásaikat, hogy önmagukról megfeledkezve végre önmagukon túl nőhessen. Valakinek csak így sikerül.
Yumi is rendel magának egy pohárral, vagy.. éppen üveggel. Nem tudom, milyen indíttatásból, de azért követem asztalához -mivel, ha már vele jöttem, gondoltam nem itt megválni tőlem- és a helytől való idegenkedésemnek köszönhetően jobb híján figyelem ahogy eszik. Mivel nem vagyok éhes és ha az előzőekben elhangzott ígérethez híven valóban inni fogunk, amúgy sem szeretnék túl sok mindent magamban tudni, azt az estének ezt a részét kihagyom, talán csak később kerekedek fel azzal a céllal, hogy most elkövetett hibámat egy árok széléről csúszva-mászva, hogy porzó gyomromat megtöltsem mielőtt el nyel a sötét, korrigáljam.
A lány kezének egyre fenyegetőbb közeledésére hátrébb hajolok, de hagyom hogy elérje fejtetőmet és összeborzolja hajam. Normális esetben nem hagynám, hogy ember ilyen közeli érintkezésbe lépjen, de most mégsem tűnt helytelennek, vagy zavarónak. Valójában meg is nyugtatta kissé lelkem, hogy ezt hagyom. Ellenkezésem jeléül természetesen azért beetúrok, de, eredeti szándékomtól eltérően, nem visszahajtom hajamat, csak a másik oldalra tűrom át.
- Örülök, még senkiből nem váltott ilyen hatást a homlokom.
A sake érkezésére egy pillanatra felcsillan a szemem, jó lenne kissé kikapcsolni gondolataimat és nem aggódni az engem körülvevő káosz miatt, de ismét csak megvakarom tarkómat és védekezőleg felemelem a kezem.
- Nem vagyok biztos benne, hogy innunk kellene.
Ellenkezésem ellenére eszembe jut, hogy a lány el akart mondani nekem valamit. Mivel eddig sem tudtam túl sokat róla, talán ez egy jó alkalom lesz, hogy többet szedjek ki belőle. Én is magamhoz emelekek egy pohárkát, egy korty valószínűleg nem fog megártani. A továbbiakban pedig csak annyi a dolgom, hogy magamnak vizet kérek a csapostól. Tökéletes taktika.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Okt. 31 2015, 20:57

Mivel - ahogy azt már említettem - hamar betermeltem az ételt, és még egy pohár szaké is lecsúszott utána, meglepően konstatálom magamban, hogy eddig tökéletesen bírom az alkoholt - vagy a szaké gyenge? Egy darabig csak csámcsogok rajta, hogy jobban megízleljem a nyelvemen maradt folyadékot, aztán bólintok elismerően, ez jó lesz.
- Nem a homlokod váltotta ki belőlem ezt a hatást - igazából nem tudom mi. Csak muszáj volt megnéznem másképpen is. 
- De-de, innunk kell - és már öntöm is a következő adagot. Talán a harmadik után álltam fel a helyemről, s mentem oda a kocsmároshoz a pult elé, hogy tárgyaljak valamiről. Végül ottragadtam egy röpke percre, ami lehet hosszabb időnek tűnt most, hogy nem voltam tisztában az idő jelentésével és telésével, pillanatokkal később azt vette észre a külső szemlélő, hogy férfiak társasága vesz körbe.
- Az élet egy nagyon bonyolult útvesztő. De ha már választani kell a két út között, örüljünk, ha homályos a látásunk, úgy nem látjuk, merre megyünk - ecsetelem, különben fogalmam sincs, hogy miről is hablatyolok nekik össze-vissza, de biztos igazam van.
- A szenvedélyben, uraim, nincs hazugság! Különben a megfelelő pillanat mindig a Most! Most kell cselekedni, mert mindig a mostban élünk, most is most van - kacagások és vihogások hangja tölti be a helyiséget, Yumi bölcseleteit hallhatták, de biztos csak azért néztek annak, mert rajtam kívül mindenki ittas, és biztos kell nekik egy kis fény az életben, hogy megtudják, van még tovább, nem itt kell koptatni a már amúgy is kopott asztallapokat.
Nem telik el sok idő, amikor visszatérek Osumihoz, egy nagy vigyorral az arcomon, aztán nevetni is kezdek, büszkén.
- Hihi... egy szobát kértem - a hangsúly azon volt, hogy EGYET. Ez nem tudom, hogy éppen miért töltött el büszkeséggel, de még emellett poénosnak is gondoltam.
- Osu-kuuun, ityunk még etyet! - töltöm a következő pohárral, úgy érzem, még bírom, nem tud kiütni... de tényleg csak egy utolsót. Kiöntök neki is, magamnak is, amikor az üveg végül kiürül, de még a pohárral felhajtom, s egy nagyot nyújtózok, amikoris valaki orrát ezzel épp betöröm. Magam mögött csak annyit hallok, hogy "Szerintem nem szívesen akar beszélni velem, mert eltörte az orrom" - arra enged következtetni, hogy valaki a híveim közül beszélgetni akart velem. Hát, halasszuk máskorra.
Tényleg semmi bajom nincs, de sűrűn pislogok, mert Osu nem akar megállni.
- Ájj már meg, ne mozokj annyit! - megfogom a fejét, valójában kettőt látok belőle; de előrehajolásom következtében váratlan fordulat következik be, ami belátást enged az ikrek közé, ami engem különösebben nem zavar, továbbra is szélesen mosolygok Osumira, és nagy bociszemekkel nézek rá. Visszaülök.
- Osumi... - suttogom - ... nincs neked kedved egy gőzfürdőhöz? Azt hallottam, hogy van itt egy félig nyitott tér a fogadó hátsó terében - persze, mert biztos fürdőcskézni támad kedve! Nem? Bár felállok a választól függően, majd megragadom a karját, de nem erőszakosan, egyszerűen csak ujjai közé dugom az én ujjaimat, hogy magam után húzzam. Én ki akarom próbálni azt a fürdőt. "Virtuális teddmeg-lista: gőzfürdő társaságban - pipa"
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Okt. 31 2015, 21:57

Követem a lány kézmozdulatait, ahogy a poharat emeli ajkaihoz és én is felhajtom a sajátom tartalmát. Olyan nemes kecsességgel teszi. Ezredévek hagyományai vannak egy ilyen mozdulatban, a kocsmába tulajdonképpen művelődni járnak az emberek.
Mivel az üveget és a kitöltést  Yumi irányítja, nincs sok beleszólásm abba, hogy mit igyak. Az első néhányat még vonakodva fogadom el, aztán egyre könnyebb megfeledkezni arról miért is nem szabadna ezt tennem. Tulajdonképpen nincs benne semmi rossz. Az alkoholtól megtámadott elmém próbálja feldolgozni a cseppekben érkező információt és egyben tartani a képet, amit a folyékony anyag egyre inkább mos el. Ebben a homályos képben Yumi alakja egyre inkább kitisztul és kezd hasonlítani valami kedvesen kérődző állatkára az előre-hátra történő mozgásával. Szemmel követem a nekem hátsó részét mutató emlősnek, amint a pulthoz lengeti magát és hamarosan férfiak társasága veszi körbe. Szerencsére bírom az italt és bár kissé néha elengedem magam, azonnal kitisztul a tekintetem. A központi helyen álló Yumi mély gondolatival szórakoztatja a körülötte állókat, aminek én csak távoli szemlélője vagyok és csak néha szólok bele az eszmefuttatásba.
- A vakok pedig mindig csak belénk jönnek!
A lány nagy mosollyal tér vissza, aminek oka az lehet, hogy képes volt saját magától szobát rendelni. Gondoltam, ha már úgyis egy ilyen este részei vagyunk, én pedig sokkal jobban állok tudatilag, mint az előttem álló, kicsit elszórakozok. Amikor nem figyel megidézek magam mellé egy klónt és fel-le állok, miközben ki-ki térek pillantása elől. Annyira el van veszve, hogy nem is tudja merre állok, ami engem kifejezetten szórakoztat és hangosan el is nevetem magam. A következő pohárért már magam nyúlok.
Yumi újabb érintésekor ruhája lejjebb csúszik így utat engedve szemeimnek.. Nem.. Ezt nem nézhetem. Elpirulva vonom el tekintetem, mely vissza-visszatér, csak hogy ellenőrizzék, valójában jól látták-e a történteket. Igen. Igeeen.
Az alkohol világszerte híres meggyőzőképessége, mely elhiteti velünk a leghülyébb ötletekről is helyénvalóságukat engem is egyre mélyebbre ránt. Akkor tisztulok ki valamikor ismét jobban, mikor megkérdezik tőlem, hogy lenne-e kedvem gőzfürdőzni. Az első gondolatom, melyre már a szám is formálta ajkaimat az igen volt, de.. gőzfürdő?! Egy lánnyal? Most? A három legkevésbé ideillő kérdést sikerült összeszednem magamban, de ilyen hirtelen gőzfürdőzésre adni a fejemet egy idegennel talán nem lenne épp a legjobb ötlet. De mivel nem állt a dologban más, talán ez még belefér. Felemelek az asztalról további két pohár sakét és az egyiket Yumi szájához emelem, miközben a másik kezemet vállára helyezem és homlokomat fejtetőjének nyomom, hogy a szemébe nézhessek, miközben megissza az italt. Utána felhajtom a magamnak hozott kortyot is, majd felvéve az italt, szolidan -bár mások azt mondhatnák hangosan rángatózva- kitáncolok a szobából a fogadó -és, a körülményenek köszönhetően, Yumi- hátsó része felé tartva. Ismét megidézek egy klónt, én pedig felveszem a kocsmában látott egyik hasas úriember képét. A lányt csak annyira meglökve, hogy elveszítse egyensúlyát, megelőzöm útján, így előbb beérve a fürdőbe. Így hátulról az Osumi-klón, előről pedig egy étkezési gondookkal küzködő férfi fogadja.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Okt. 31 2015, 22:53

Igen, a vakok mindig belénkjönnek... miii? Belédmegyek, Osu-kun!
A reakciókat nem látom, mert túlságosan azzal vagyok elfoglalva, hogy hogy tudok minél egyenesebben menni, és nem akarok senkinek sem tetszelegni közbe, hogy ring a csípőm akaratom ellenére, most is a szaké beszél belőlem. Most már azt sem tudom megkülönböztetni, hogy kinek fogom a kezét... micsoda, miért is fogom én a kezét valakinek? Úgy tűnik, az alkoholnak nálam egy olyan hatása van eddig, amit máskor nem ismernék fel: gyerekkoromra vezet vissza, egy olyan embert keresek, akit úgy szerethetek talán, mint a saját apámat, de Osumi nem lehet az apám... még csak korban sem, meg egyébként sem. Attól félek, hogyha akarnék valamit, ennél sokkal többről lenne szó - már csak a múltam miatt is, meg azokért is, aki most vagyok, na meg ott van az a fránya "teddmeg" lista. Nem tudom, mennyit tudok kihozni magamból, még nem próbáltam, talán azért, mert mindeddig egyedül voltam, egyedül meg semmit sem tud az ember úgy megtenni, ahogy eltervezte. Elmehetsz vidámparkba, de ha nincs társad, az már nem ugyanolyan.
Fogalmam nincs, hogy mi ez a közeledés Osu-kuntól, muszáj úgy meginnom még egy szakét, hogy naaagyon közelről engem figyel, amitől rossz érzésem van, csak azért, mintha rejtegetnivalója lenne a közeljövőben, hogy még homályosabban lássak. Gyanús vagy nekem, Osu-kun!
Ezt ki is fejezem szemöldököm összeráncolásával, majd megenyhülve sóhajtok egyet, hogy elinduljak a gőzfürdő irányába, aholis egy megtermett ember vár már rám... vagy éppen Osu-kunra. Magam mögé nézek, ahol pedig Osu-kun áll.. majd vissza a zsíros emberre, vissza Osumira, vissza a pacnira. Majd eszembe jut, hogy nem is olyan rég ez az ember a pultnál ivott és teljesen részeg volt, kizárt dolog, hogy ennyi idő alatt itt legyen, hamarabb, mint én.
- Osumi! - idegesen szólok rá, persze nem a hátam mögött lévőre, hanem arra, aki már a vízben hentereg, a hátam mögött lévő lábát megrugdosom, hogy azonnal tűnjön el, váljon szét a semmiben foszlányokra, vagy bármire, amivé akar válni, és úgy, ahogy vagyok - ruhástól - a vízbe ugrok, hogy a másik általam vélt Osumit visszakapjam eredeti formájába. Ennek érdekében pedig ütögetni kezdem a hasát, de nem akarom bántani, mert attól is félek, hogy mi van akkor, ha tévedek. De ha így akar átejteni, akkor nem fog átejteni.
- Osumi, ha most nem hozod vissza magad, megetetlek a katanámmal! - pislogok rá most is ártatlan bociszemekkel, hát hol tudnék én neki ártani?
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Okt. 31 2015, 23:21

Egy enyhén ittas Yumi az este eredménye, úgy, hogy én még legalább kétszerennyit tudnék inni és akkor sem dülöngélne a kép.. úgy.. mint most. A vízbe rohanva lábaim egyre súlyosabbak, gondolatban pedig egészen messze szállok és mikor visszatérek a testembe, egyre nehezebbé válik megemelni lábaimat vagy elforgatni a fejemet. Megjött a várt hatás, amire egész eddig készültem, de reméltem, hogy nem fog bekövetkezni. Van elég lélekjelentétem, hogy fenntartsam alakom -mert hát soha vissza nem térő alkalmat kaptam, hogy úgy szórakozzak a lánnyal, ahogy nekem tetszik-, de mintha a felvett tömeg valóban rám nehezedne.
A lány körbepillantva nehezen képes megállapítani, hogy kikkel is áll pontosan szembe, így tovább játszhatom szerepemet. Egyre jobban élvezem, ahogy a dühös lány beleront a vízbe, az egészet szétfröcskölve maga körül, bőszen felém tartva. Mivel még én sem tudnék jelenleg egy katanát egyenesen tartani, a fenyegetéstől nem kell tartanom, hacsak nem a klónt célozná meg, amivel van esélye, hogy eltalálja igazi testem.
Bajuszomat feltolja mosolyom a jelenetet nézve, hasam rekeszizmommal együtt remeg az ütésektől és a visszafojtott nevetéstől. Talán ha tovább lennék én a pocakos úr valóban elhinné, hogy rossz helyre tévedt be - ez pedig vagy halálommal, vagy az eddig eltöltött egyik legjobb estémmel járhatna.
Hátrébb lépek egy lépést, kitérve az inkább böködésnek tetsző ütések elől, simogatni kezdem a hájtól önálló lengést végző hasama, a folyamat végén pedig rácsapok kettőt, mint egy elégedett nyugdíjas, akinek legnagyobb öröme, hogy képes volt a lehető legtöbb ételt magába teremteni, amit aztán alkohollal öblített le.
- Mi a gond, kishölgyem? - kérdezem tettetett meglepődöttséggel.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Okt. 31 2015, 23:51

Még van képe a bőrén! Igen, én fordítva mondom... szóval még van neki, hogy hazudjon! Összehúzott szemöldökkel nézek rá, amikor megkérdezi, mégis mi a bajom. Nem akarom azt, hogy a katanám a torkában ragadjon, mert csak most ismertem meg, s a klónnak hitt Osumit sem akarom csak úgy letámadni, ezért azt teszem, hogy az oldalamra kötött wakizashi-t leveszem, s egyenest a klón felé dobom, de mellette ér célt, nyílegyenesen a fában. Ezzel csak annyit akarok üzenni, ha valamiben komoly vagyok, akkor nem számít, hogy mennyit ittam, azt is megtehetem, hogy az Osumi-klónba dobom.
Persze, következő pillanatban már a szemeimet dörzsölgetem, mert hirtelen előjönnek az emlékek, minden egyes tettem, s nem érdekel, ki van velem szemben, egyszerűen az ölébe vetem magam, hogy legyen egy biztos hely, ahol megnyugodhatok, s egymás után kezdenek potyogni a könnyeim. Tudom, hogy az alkohol képes arra, hogy előhozza az emberből azt, amit józan paraszt ésszel talán nem mondana el.
- Tudom, hogy Osumi vagy - *szipp* sírom a mondókámat, s egyre jobban belefúrom magam a hájas ölelésébe. - Apa...  anyát akarom megtalálni, apa sose mesélt nekem róla, én pedig magára hagytam, egyedül. Szerinted szeret engem? - egyetlen dolog volt nekem fontos az életben, talán csak most vallom be magamnak, most is elég nehezen: hogy apám szerettett e, mielőtt lemészároltam a családját, s most szeret e, miután megtettem.
- Csak ő maradt nekem, s anya, ha még él - érdekes tőlem így hallani, aki magát kemény jellemnek mondja, hogy "anya" és "apa", mintha valójában még mindig csak egy kisgyerek lennék, akit pátyolgatni kell, de most tulajdonképpen arra is szorulok. Tovább sírok, arra gondolva, hogy lehettem ilyen önző, hogy csakis magamra gondoltam, arra nem, hogy apa majd mit érezhet akkor, ha a szeretett lánya, akit a szeretett nőtől kapott, megöli a feleségét, a többi gyerekét. Tudta jól, hogy nem érzem magam jól a mostohám társaságában, s mindig próbált enyhítő körülményeket biztosítani, a legtöbb idejét velem tölteni, még úgy is, hogy soha az életben nem mondtam neki, mit érzek. Egyszerűen annyira jó apa volt, hogy észrevette a hangulatomon, hogyha rosszul vagyok.
- Sajnálom... - ezt inkább apámnak mondtam, valahova a messzeségbe, mintsem Osumi-kunnak. Vissza fogok menni hozzá és elmondani mindent... az sem érdekel, ha a fejemet veszi ezért, de ha valaki megteszi, az ő legyen, ne más. Ezzel el is árultam, miben kérem a segítségét, azt persze még nem, hogy mit tudok eddig, ahonnan elindulhatunk, de talán most nem épp a legjobb erről beszélni.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Vas. Nov. 01 2015, 00:34

Úgy tűnik, a lány közel sem tartja annyira szórakoztatónak a helyzetet, mint én, ezért mikor eldobja wakizashiját a klón felé, egy szégyenérzettel vegyült meghökkent arcot láthat a szemben álló dagadt férfi fején. A nekem rohanó lány könnyes arca tovább fokozza szívem lüktetését, mely az izgalom és a saját magam iránt érzett hirtelen feltörő utálat, a lány iránti szánalom miatt hevesebben kezdett verni. Yumi érzelmektől fűtött mozdulataira a végtagjaimat lebéklyózó gondolathullámok miatti mozdulatlansággal tudok válaszolni, amíg át nem ölelm a belém kapaszkodó lányt.
Az "apa" szóra a hájas testet felváltja az én csupasz bőröm, mely a méretkülönbségtől a lánnyal együtt a vízbe zuhan. A szélére húzom magunkat és karjaimat a lány köré fonom, fejemet pedig oldalra töntve az övére helyezem, amíg hallgatom a lány sírását. Tulajdonképpen az én szomorúságom legfőbb okozója is a szülők köré összpontosul, ezért nem vagyok olyan helyzetben, hogy tovább viccelődjek a dologgal. Nem tudom elképzelni, hogy2 az apa-viszonyt, két ember között a legszorosabb fennállható köteléket mi lenne képes annyira megmételyezni, hogy örökre elszakadjon és ne legyen többé képesek úgy egymásra nézni, mint két szerető családtag.
- Szeret még téged. Nem lehet oka nem szeretni. - A világon nincs olyan ok, ami ezt tehetné. Még jobban magamhoz szorítom a lányt és fejemet függőlegesen tartva is "óvom" őt felülről.
A hallottakon gondolkodva hagyom, hogy eluralkodjon rajtunk a csönd. A lánynak is szüksége lehet, hogy lenyugodjon a kirohanása után és nekem is, hogy apja szerepébe képzelve magam gondoljam el, mi történhetett, ami miatt nem lennék képes szeretné a karjaimban nyugvó lányt.
- Semmi baj - felelem ösztönösen, különösebb figyelem nélkül arra, hogy miért is mondom ezt.
Nem tudok közelebb férkőzni a lányhoz, bárhogy szeretnék is. Pedig szeretnék. Szeretnék belebújni a bőrébe, hogy érezze, hogy én vele vagyok. Hogy képes legyek átadni azt az érzést, ami bennem van és így megnyugtassam, anélkül, hogy bármit is mondanék. Nem vagyok képes rá.
Fejemben kezd körvonalazódni, hogy mit is szeretne tőlem kérni, de így még nem tudom elég segítséget nyújtani. Nem tudom, pontosan mit kell nekem tennem.
- Elmondod, mi történt? - kérdezem, feljebb emelve fejem, lenézve a lányra.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Vas. Nov. 01 2015, 01:05

Meglep a közelség, de végül már nem egy hájas testet ölelek, hanem Osumiét, ami most már engedi, hogy megnyugodjak, furcsa lenne, ha továbbra is egy megtermett férfit ölelgetnék, akinek kiöntöm a szívem-lelkem, aztán szégyennel távoznék.
Megölel, mintha csak azt érezném, hogy apám ölel magához, a rég nem látott lányát. Szavaira már csak hüppögök, apa szeret, biztosan úgy van. Nem lehet oka? De, ami azt illeti, megvan rá az oka, de nem tudom, hogyan vélekedik róla, ezt majd személyesen fogom megkérdezni tőle. Leülök vele teázni... vagy bármi mást, nyugodt körülmények között, de azt se tudom, hogyan fogadna vissza, hogyan ülhet le egy gyilkossal.
Olyan, mintha apa szavait hallanám az Osumiéval vegyülve - bár ő mondaná azt, hogy semmi baj! Bár ő óvna így a kinti bajoktól! Talán már most nem tudom megkülönböztetni, hogy ez valóság e vagy csak álmodom. Szerencsére már nem érzem magam nagyon a vízben, mert Osumi annak a szélén tart, de így minden ruhám csurom vizes lett, mert gondolkodás nélkül szaladtam bele annak érdekében, hogy Osumi-kunt újra Osumi-kunná tegyem.
Könnyes szemekkel nézek fel rá, egyenesen a barna íriszekbe, ártatlanul, mint egy ma született bárány, és letörlöm a könnyeimet a már így is nedves kezeimmel, majd bólogatok. Elmondom. Azaz nem teljesen, mégsem mondhatom el neki, hogy egy gyilkost pátyolgat, mert biztosan megijedne és habozás nélkül itthagyna, mielőtt arra gondolhatna, hogy "Ezt ne".
- A Medvék országából származom. Én Wakizashi vagyok. Apám Watari, ahogy a felesége is Watari - kezdem a családtörténetet, ebből már sejtheti, hogy valami nincs rendjén a nevekkel. Azt viszont nem említem, hogy a felesége csak volt.
- A családom mind kardforgatók, mondhatni, egy szervezet. Apám egy napon eltűnt, egy évig volt távol, azután tért csak vissza, velem a kezében. A feleségének nem tetszett, hogy fattyút hoz a házhoz. Ettől a perctől úgy nevelkedtem, hogy a gondolatomban volt az a tudat, nem vagyok teljesjogú tagja a családnak, csakis apám tekint annak. Szeretett, tudom. Sose mondta rám azt, hogy fattyú gyermek, egy ördögfióka, ha pedig a felesége tette ezt meg, mindig megvigasztalt, jobb kedvre derített, de sohasem mondtam el neki, hogyan érzek. A chuunin vizsga után... én... elhagytam a Medvék országát. Hogy megkeressem az igazi anyámat, hogy megtudjam, miért nem maradhattam vele, miért kellett elhoznia tőle. Azt viszont nem tudom, hogy él e... azt sem, hogy kicsoda, csak annyit, hogy mivel a víz az elemem, arra következtettem, nyilván a Víz országából származik, de honnan tudhatnám? Tulajdonképpen bárhonnan származhat. Mellesleg ő is Wakizashi - a beszámoló teljesen igaz, csak egy apró részletet hagytam ki belőle: a chuunin vizsga után legelső dolgom az volt, hogy mindenkit megöltem apámon kívül, a feleségét a szeme láttára, s azzal a mondattal hagytam ott, hogy "sosem tartoztam közétek". Mára talán megbántam, amit tettem. Lehet, teljesen hozzászoktam volna a körülményekhez, ha nem vagyok ennyire önző, ha csak apámmal törődöm, s azzal, hogy ő is törődött velem, jobban, mint a törvényes gyermekeivel.
Letörlöm az utolsó könnycseppeket is, amikor végzek a történettel. Már tudja, hogy miről is van szó, hogy miben kell a segítsége. Anyát megkeresni. Aztán talán visszamenni apámhoz, ha ez nem következik be, vagy nem találom meg őt.
- Osumi-kun... azt hiszem, mindenem vizes - vállon veregetem magam, hogy végül feltűnt.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Vas. Nov. 01 2015, 01:57

Csendben figyelem ahogy a lány egyre szomorúbban mártja fejét az ölelésembe, szipogással törve meg a beszéde folyamatosságát, ami még jobban elmélyeszti a szívemet facsaró karommá nehezülő szavakat. Lélegzete lassul, ahogy megnyugodva kitisztul a feje és képes visszaemlékezni. A türkíz szemek egyenesen a enyémbe néznek, olyan tisztán hogy saját történetemet is eszembe juttatja, de hirtelen nem érzek szomorúságot magam iránt, mert a szemekben nem vélek mást felfedezni, csak a világot megtisztító jóságot.
A származása alapján apjának lehetett némi kalandja, mikor elhagyta a családját. Nehéz lehet egy környezetben felnőni, ahol mindenki kinéz, koloncnak tartanak. Mégha éreztetik is veled, hogy szeretnek, mindig ott lesz az érzés, hogy ha nem eképp történtek volna a dolgok még akár ellenségek is lehetnének. Jelenelg az én helyzetem is hasonló Konohában. Csak ott tényleg a kényszer szülte a szeretetet.
Nem kérdezem meg, miért hagyta el a Medvék országát, kitaszítottnak érezve ez elfogadható, még ha nem is helyes, vagy észszerű. De ezt úgysem érezheti az, akinek nem ez van a lelkében.
Ha jól sejtem, illetve már eléggé a tudomásomra adták, hogy tudnom kellene, a lány az anyját szeretné megtalálni a segítségemmel. Jelenleg én is keresek valakit. Milyen különös, hogy néhány órája még csak idegenek, mindketten elfoglalva a magunk bajával, egészen másképp állva egymáshoz, mint most, mégis.. mindent megtennék, hogy segíthessek.
Elmélyülésemben észre sem veszem hogy tulajdonképpen egész eddig a vízben ültünk. Bár megmagyarázná miért éreztem hideget mindvégig egy olyan helyzetben, ahol meleget kellett volna. Nem a lány volt tehát hóember.
Lenézve a lány szavaira észreveszem, hogy valóban mindketten tiszta vizesen fekszük a hideg kövön, én pedig úgy ugrottam fel hirtelen, mintha véletlenül, csak egy pillanatra értem volna hozzá a sima vízhez akaratom ellenére és most meg kellene szabadulnom bűnömtől, még a lány öleléséből is kivonom magam. De.. Végül is gőzfürdőzni jöttünk, az pedig elkerülhetetlen fürdés, vagy gőz, vagy víz nélkül. Közelebb lépek a lányhoz és szemébe nézve kifacsarom pólója alsó részét, majd elkezdem felfele húzni a vizes szövetet, amíg át nem emelem fején és meg nem szabadírom a problémát okozó ruhadarabtól. Így már talán kevésbé fog zavarni a víz.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Vas. Nov. 01 2015, 02:21

Nem mondhatom most el neki a teljes igazságot. Nem is hazudtam, ami azt illeti, csak kihagytam a teljes képet, az egész lényegét a falum elhagyásának, mert nem ez az egyetlen ok, amiért kiközösítettnek érezhetem most magam. El akarom neki mondani, hogy mi történt velem pontosan, de félek attól, hogy megundorodik tőlem, és faképnél hagy - pedig egyáltalán nem kellene ilyenektől félnem, mert nem tartozik nekem semmivel, ahogy igazából én sem neki, nem tartozunk egymáshoz, egymásnak csak kis senkik vagyunk. De most mégis úgy érzem, nagy kő esett le a szívemről azzal, hogy kikotyogtam történetem nagy részét, s megvigasztalást nyerhettem a karjaiban. Még egy pipa a teddmeg listán, de ezt aligha lehet cselekvésnek nevezni, hogy valaki karjában kisírni magam. Vagy mégis? Bár a sírás nem tartozott a tervek közé, csak a valaki karjában megpihenni. Osumi anélkül valóra vált nekem dolgokat, hogy tudna róla.
Végül olyan történik velem, ami még életemben nem: kicsavarja a ruhámból a vizet, és le is kapja rólam, én pedig csak nézek magam elé hatalmas szemekkel, hogy most mégis mi történik. Hogy vetkőztet?! Elpirulva kapom magam elé a kezem, ez még akkor nem tűnt olyan rossz ötletnek, amikor az alkohol még a hatása alatt tartott, de most egyre inkább érzem magamon azt, hogy szégyellős vagyok, pedig nem lenne mire. Talán ebben a pillanatban az lenne a legjobb megoldás, hogyha visszamennénk a szobánkba, vannak itt tiszta törölközők letéve, azt magam köré csavarhatnám, s mellesleg a fürdőből két ajtó nyílik egy a kocsmahelyiségbe, egy pedig a szobák felé, ahonnan könnyebben bejuthatnak a fürdőzők, meg a lakók a fürdőbe.
De az én tervem volt, hogy fürdőzzünk, viselem a következményeket. Ennek ellenére még mindig takarom magam, már-már rákvörösen, de közben megszabadulok az alsómtól is, ugyanis kényelmetlen úgy a vízben ázni, hogy közben ruha van rajtam.
- Tulajdonképpen nem terveztem sokáig itt maradni a vízben... talán azért nem, mert mint látod, teljesen zavarban vagyok - nem is leplezem. Csak egy kis megmártózás, az sosem árt, meg amúgy is hiányzik a fegyverem, amit még az Osumi klónra dobtam el magamtól, a katanám pedig kint pihen egy padon a gőzfürdő másik felében. Valahogy nagyobb biztonságban érzem magam úgy, ha nálam vannak ezek a felszereléseim, de tudom, hogy nem kell most bajra számítanom, bevallom, Osumi közelében is biztonságot érzek.
- Meg aztán nem fer, ha én így ácsingózom, te meg kényelmesen érzed magad továbbra is a ruhádban - jól van, Yumi, cukkold még ilyen hülyeségekkel. Mintha el is felejtettem volna az előző kirohanásom a történetemmel. De nem tehetek róla, gyors a hangulatingadozásom, és nem lehetek mindig szomorú.
- És... köszönöm - mármint az előzőeket, hogy megnyugtatott. Biztos, hogyha magamban ittam volna, akkor valami rosszat tettem volna magammal, vagy pedig mással és annak nem lenne jó vége.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Vas. Nov. 01 2015, 03:00

Tettemre a lány arcáról lassan eltűnik az alkohol okozta pír és lassan átvált egy sokkal mélyebb vörösbe, mely még itt, a félig sötét helyiségben is tisztán kivehető. Elsőre nem vagyok biztos benne, mi okozza a színváltozást, szégyellős pironkodás, vagy düh, esetleg a kellemetlen helyzet okozta pulzusemelkedés, ezért folytatom, amíg a lány el nem válik tőlem. Bár szándékom mögött semmilyen rossz következményekkel járó dolgot nem terveztem, mégis úgy tűnhetett, hogy az előzőektől valami eltérőt szándékozom tenni. Vagy csak azézrt gondoltam ezt, mert az alkohol még mindig ott cikázott a fejemben.
A szégyentől elnémulva, szememet lesütve, ajkamba harapva, a kudarc érzetétől teljesen magamba dőlve magamban vagy száz szitokszót szórok belsőm azon részére, melynek ilyen ötletei támadnak. Hirtelen teljesen helyzetidegennek tűnik az, ami egy perce még jó tervnek tűnt. Élvezetek. Alkohol.
Akkor is tartom magam ehhez a gondolathoz, mikor Yumi az alsó részét is leveszi, mert mégis csak a vízben ácsorgunk és az eredeti tervek szerint ennek amúgy is meg kellett történnie. Szeretnék ugyan a lány közelében lenni, de nem szeretném olyan dolgokra rávenni, amit nem szeretne. Legalábbis nem fogom. Az, hogy mit szeretnék, csak abban az esetben fontos, ha ez egybeesik az ő vágyaival is. Erről azonban sejtésem se lehet, vagy ha eddig volt, most megváltozott.
Megmentőm, Yumi sem szeretné, hogy így teljesen elázva később megfázzak, így összeszedve egy halálos betegséget, így hirtelen ismét jó ötletnek tűnik, hogy mindenemet levetve betrappoljak a vízbe. Majdnem mindenemet...
Az utolsó rajtammaradt ruhadarabomban, egy élő sajtfigurát megelevenítő alsónadrágban lépek be a végre melegséget nyújtó közegbe és indulok el Yumi felé. Az alkohol, a meleg és Yumi szavai végül kiváltják belőlem, amit amúgy semmiképp nem tennék meg. Mindent félredoba, a pillanatban gondolkodva magamhoz húzom fejét és ajkaimat a szájára tapasztva rögtön meg is bánom, amit tettem. De folytatom. Mert jó. A lánytól végül elválva teljesen lesújtva érzem magam.
- Nincs mit - mondom, de magamat ostorozom, amiért vágyaim elragadtak. Máshogy kellett volna lennie. Jobban kellene ismernem. Gyakorlatilag szinte még mindig nem tudok róla semmit, még ha egy dolgot is osztott magáról, amit valószínűleg nem sok embernek. Általában nincs gondom a lányokal, de mégis.. Ez most túl hirtelennek tűnt, nem helyesnek. De főleg azért, mert talán Yumi sem így akarta.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Vas. Nov. 01 2015, 10:54

Úgy tesz, ahogy mondom, mintha csak egy varázscsettintésre cselekedne, az ő majdnem teljes meztelensége nem hoz annyira zavarba, mint a sajátom, de következő tettei annál inkább.
Amikor közeledik felém, számat szóra nyitnám, de egy merényletet követnek el ellenem, minek következtében úgy meglepődöm, hogy szemeim tárva-nyitva maradnak, de pillanatokkal később lehunyom, átadva magam a mámornak, amit ajkai okoznak. Nem gondoltam volna, hogy valami lehet ennyire jó, mint egy szép, nagy piros eper, amibe ha beleharapsz, az aroma szétoszlik a szádban és egész nap csak azt ennéd. Nos, ez ugyanolyan édes volt, csak váratlan - bár mondják, a tiltott gyümölcs mindig a legfinomabb, ebben azonban nem tudom, melyik lenne a tiltott. Talán az, hogy én feleannyit sem tudok róla, mint ő rólam. Ennek ellenére egy percig sem állok ellen, amit márpedig meg kellene tennem egy ilyen helyzetben, de a harci helyzet az, hogy nagyon is jól esik, ezt még a szívem heves kalimpálásából is észrevenné, akár egy halott is meghallaná.
- Ngh... - efféle hang hagyja el torkom, amint elválik tőlem. Azon nyomban az ajkamhoz kapok, amit az előbb még egy csók ért, s alig akarom kinyitni a szemem, hogy megbizonyosodjam róla, tényleg Osumi-kun volt e az, vagy csak megint egy klón és játszik velem, de pontosan tudom, hogy ez igazi volt. Gondolatban még egyszer átélem az előző perc vagy talán másodpercek történéseit, meg sem hallom, amit Osumi mond.
Amint kinyitom a szemem, s még mindig ezzel a vágyakozással telt arccal ácsorgok, nyújtom felé a kezem, hogy most én húzzam magamhoz. Egyik kezem az arcán pihen, miközben ajkait teljesen a magamévá teszem, talán egy aprót bele is harapok, hogy kifejezzem, mennyire jól esik ez a fajta közelléte. Fogalmam nincs róla még mindig azonban, hogy miért közeledem így felé, hogy mit váltott ki belőlem, és egyáltalán miért érzem úgy, hogy ez kell nekem.
Most én válok el tőle, s lassan leengedem a kezem, még egy utolsót rápillantok nyugodt tekintettel, aztán kimászok a vízből, hogy felvegyek egy kendőt, amit magamra tekerek, aztán felkapom a másikat is. Visszasétálok a fürdő mellé, a kezem nyújtom Osumi felé, hogy kihúzzam a vízből, s átadhassam neki a másikat. Összeszedem a felszereléseimet, amit nem hagynék itt a világért sem, a ruhákat, s megragadom Osumi-kun kezét, hogy azzal meginduljak a kibérelt szobánk felé, ki az ajtón, egyenesen fel a lépcsőn, és a legutolsó szoba. Becsapom magam mögött az ajtót, minden holmit a földre dobok, s magam sem tudom, miféle indíttatásból, de újra Osumi ajkain kötök ki.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Vas. Nov. 01 2015, 18:09

/Élvezd a heted ^^/

Szemed ringatja a testem, mely tökéletesen összeforr tieddel.

Ajkaink találkozásakor minden addig érzet düh, gondolat, vagy józan ítélőképesség felszabadul bennem, megszűnik a valóság körülöttem és nem érzek mást csak kettőnk lebegő fejét, testek nélkül, az ürességben szállingózva. Csak ez a pillanat létezik, melynek megszünésével talán minden más is megszűnik. Kezeimmel az övét simogatom, mikor pedig az ujjaihoz érek, belefonom sajátjaimat. Fejeimben ezernyi gondolat kavarog egyidőben, mégsem lényeges, hogy kimondjam őket. Minden mondandóm a számra van írva, melyet így adok át Yuminak, hosszan, sértetlenül. Minden, amit éreznie akarok, az ajkai víztől még mindig sós íze, megédesítve vele keserű szívemet, mely inkább hasonlított eddig egy kihalt pusztaságra. Most azonban minden kivirágzik.
A lány ugyanolyan szótlan mint én, de mintha őt is megmarta volna ajkaink tüze, odakap, mire az enyém is mintha felizzana. Szívem dobbanásai egy bármelyik bekövetkező katasztrófára adnak jelet, mintha bomba akarna robbani és szétkürtölni mindenhol ami történt. Aztán húz magával, az érzés is, mint egy folyó, aminek olyan nagy a sodrása, hogy nem tudunk ellenállni neki és folytatja, ami félbemaradt, ismét megtagadva a világ létezését. Nincs más. Csak Yumi és én. Bőröm lassan húzódik, ahogy kis harapásával kihúzza ajkamat, én pedig, talán hogy minél többet érezzek az édes ízből, megnyalom ajkamat és egy kicsit az övét is. Nem tudom, hogy helyes-e, amit cselekszem, de nem vágyom másra. Bármi is történt eddig. Bármi is fog. Ez tökéletes.
Aztán ismét elválunk egymástól, karján engedem le kezemet és a szédítő mámortól telve nézem, ahogy felkap magára egy kendőt és nekem is átnyújt egyet. Talán nekem kevésbé fontos az effajta védekezés, de magamra tekerem és Yumi karjába fonódva elhagyjuk a "bűntett színhelyét", felsétálunk egyészen a közös kibérelt szobánkig, a folyosón pedig senki nem zavarja meg lépteinket, mintha tényleg csak mi léteznénk.
A szobába érve ismét találkozik a két kis pajkos "játékszer", én pedig mintha a mindenséget csókolnám. Nem akarom, hogy valaha is véget érjen. Ráhagyatkozok ösztöneimre és kezem ismét végigsiklik a lány karjain, de nem áll , meg hanem ráfonódik csípőjére, majd továbbhaladva felkapom a lányt a teljes súlyával és kis csókok tömkelegével bombázom az apró szájat.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Csüt. Nov. 05 2015, 19:22

// Ayami Remiyu //


- A tűz és villám titkos küldetése -


Az elmúlt napokban a Raikage felkért egy titkos küldetésre. Az információkat leszűrve annyit tudok hogy találkoznom kell egy Ayami Remiyu nevű Konohai lánnyal, majd a a találkozást követően el kell olvasnunk a tekercset amit kaptam. Bizonyára instrukciók vannak benne, akárhogy is nem szeretem amikor az ismeretlenbe küldenek, főleg ha azt egy ismeretlen kunoichivel egyetemben teszik. Nyugi Taka, lehet még valami jó is kisülhet ebből az egészből. Legyen igazad Dante, legyen igazad. A találkahely a Tűz országi Konoha határa volt, míg a pontos idő hajnali fél hat. 
Egy fényképet kaptam a lányról hogy felismerhessem és ennyi. Fáról fára ugrálva haladtam a találkahelyre, míg nem úgy döntöttem hogy előveszem a képet és utoljára szemügyre veszem a lányt. Tizenhat-tizenhét körüli, velem lehet egy idős. Átlagos magasság, vékony testalkat, hosszú fekete haj és... Hmm. Jaja, az egy mosoly, egész hasznos, te is gyakorolhatnád. Szóval elmondható hogy pozitív személyiség így első ránézésre. Az veszélyes lehet a küldetésre nézve. Váó, csak váó. Én csak azt mondom hogy jobb reálisnak lenni. Ruházata semmi szokatlan, fekete pulóver és fekete szoknya és mintha egy csizma lenne rajta, de nem igazán látom. Örülök hogy ezt így kivesézted, most már mehetnénk nem gondolod? Van még egy csomó időnk, ott leszünk.
A Danteval lefojtatott beszélgetésemhez hűen odaértem időben a találkozó helyre. A nap még épp hogy csak felkelt, kevés fényt szolgáltatva a kunoichi megtalálására. Körbenézek és ha megtalálom összeszedem az összes jó modoromat, leveszem a kapucnim és bemutatkozok neki a szemébe nézve. Azt olvastam így illik...
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 180

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 655

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Nov. 20 2015, 22:42

/Bocs, skacok, hamarabb jártunk erre Razz/
/Hiroto Osumi/


Furcsa volt, hogy nem egyedül alszom, mellesleg valaki mást ölelek, és a szokásosnál melegebb van. Mármint nem csak az a meleg, amit a takaró nyújt, hanem egy másik ember testhőmérséklete. Mondhatom azt, hogy kényelmesen aludtam, de az éjszaka alatt, mielőtt ezt megtehettem volna, hogy mélyebbre vetem magam az álmok világában, azon gondolkodtam: na és mi lesz, ha eljön a reggel? Majd elfelejtek mindent, és továbbmegyek, mintha mi sem történt volna? De erre még gondolni se mertem... azaz megtettem, és gondoltam arra is, hogy nem keverhetem bele a saját családi ügyeimbe, szóval reggel az lesz az első lépésem, hogy magára hagyom, de aztán meggondoltam magam. Még ha nem is tudja a teljes igazságot... talán egyszer elmondhatom neki... talán. Az már megvolt fejben, hogy hagyom, hogy tovább kísérjen az utamon és segítsen, ahogyan én is segítek neki, ha ezt még szeretné, de további lépések... vagy hogy mit kell majd mondanom, semmi.


Reggel úgy tűnt, hogy hamarabb felkeltem, mint ő, de ahelyett, hogy kimásztam volna mellőle, csak megtámaszkodtam és az arcát bámultam. Minden egyes vonást, a mellkasának az egyenletes mozgását, a szempilláinak rezgését, mintha csak próbálnám feljegyezni a teljes látott képet a memóriámba. Halványan elmosolyodtam a saját gondolatomon, mert még senkiről nem gondoltam azt, hogy édes, vagy bármi hasonló. Ebben a helyzetben viszont olyan ártatlannak és nyugodtnak tűnt, hogy az én összeszedett fekete mocskom mellett valóságos angyal lehetne. Egyszerűen nem akartam levenni róla a szemem, talán akkor sem tudtam volna, ha akarom.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Pént. Nov. 20 2015, 23:28

/Yumi-bochan/


Az elmúlt éjszakától édes álmok ígéretében hunyom le szemem, remélve, hogy a körülöttem lengedező mámorító levegő és az idegszálaimat simogató néhány centiméteres vonal soha nem hagyja el ajkaimat. A semmiben voltam, a világ tetején, minden megszűnve körülöttem, én pedig nem tudtam másra gondolni, nem voltam képes más gondolatokat előhozni, más képeket felidézni, csak lebegni. Ebben a megszépített tudatállapotban elaludni pedig nem is kecsegtethetett volna mással, mint szép álmokkal, egy tarka réten, növő virágokkal a minket körülölelő vérben... Néha meglepődök magamon, de nem felejthetem el, hogy miért is jöttem ide és agyam ezt a módját választotta arra, hogy tudtomra hozza. De ez is hamar elszállt és maradt a darabos képekből összeálló furcsa képzdmény, aminek semmi értelme nem volt, de mégis több jelentést hordozott magában, mint a valóság.
Reggel magamról megfeledkezve, álmos öntudatlanságban pattantam fel, széles karmozdulattal nyújtózva, hogy megszabaduljak az elmúlt idők nehézségeinek súlyától, megfeledkezve a mellettem akkor már szinte készen álló és fontos tevékenységeket végző lányról, így a felszabadító mozdulat végül a lány orcáját érte nagy lendülette, én pedig a hirtelen ijedtségtől -amit nem nekem kellett volna éreznem- azonnal hátraugrottam, hátsó felemet használva az elrugaszkodáshoz, a fejemet minél távolabb tartva az előttem tartózkodó nősténytől. A pillanatnyi zavarból kirázva a fejem eszembe jut, miért is egy félig meztelen lánnyal ébredek egy ágyban, nem pedig a szokásos társaságot nyújtó macival.. Aminek itt kell lennie valahol. Hirtelen a lány lerombolt mindent köztünk lévő hidat, mintha megszüntette volna azt, ami összekötött. Erre is megrázom a fejem, hogy végre kitisztulhasson fejem, tekintetem és minden, ami eltakarja, mi is vezetett engem ide. Ebben a megtisztulásban is gyönyörűnek látom a lányt, olyannak, aki mellett lennem kell most és nem helytelen, hogy itt vagyok. A döbbenettől végigfut valami rajtam, ami kellemetlenül feszélyez minden külvilággal érintkező pontomat, de mégis jó érzéssel tölt el. Remélve hogy a lány nem dühös kitöréssel reagálja le a dolgokat, a korábbiakról megfeledkezve közelebb hajolok hozzá, hogy megcsókoljam.
- Jó reggelt.
A megrészegítő érzés ismét arra ösztönöz, hogy tovább haladjak, de mégis visszahúzom számat. Hirtelen felötlik bennem, hogy ez mégis csak az első alkalom, ami nem is végződhetett volna szebben, de mégis.. Elvesztettem valamit, ami eddig a részemet képezte, ártatlanságom pedig ott hever ott hever szétszórva a lepedőn és nem tudnám úgy összerakni, hogy olyan legyen, mint előtte. Másként fogok ezentúl gondolkodni? Meg fog ez változtatni? A gondolattól kis ürességet érzek a szívembe, ami ismét feltöltődik, mikor a lányra nézek. Kissé szégyellem magam, amiért talán az ő világát is tönkretettem, bár nem tudom, ő miként gondol erre, de.. Nem szabad, hogy ezek a gondolatok magukkal ragadjanak. Majd később végiggondolom.
Az ágyban maradva, félmeztelenül vetem hátamat a támlájának és megpróbálok nyugalmat erőltetni magamra, hogy ne lássa, mit váltott ki belőlem, hogy egy kicsit ismét olyan lehessek számára, mint az előző nap.
- Szóval... - kérdezem tagolva -, hogyan szeretnéd megtalálni anyádat?
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Nov. 21 2015, 21:19

Éppen már hozzáérnék, hogy végigsimítsak az arcán, amikor motoszkálásra leszek figyelmes, úgyhogy úgy döntök, inkább nem teszek semmit, amikoris ő már hamarabb lépett helyettem, s egyenesen orron csapott. Tudom, hogy mindez nem direkt volt, de én abban a minutumban távolodtam el tőle egy aprónyit, hogy aztán megdörzsölhessem az ütés helyét. Nem fájt, de azt sem mondanám, hogy kellemes érzés volt, mindenesetre azt hiszem, most már tényleg felébredtem.
Nem haragudtam meg rá miatta, főleg azért, mert nem tudtam volna, és az események még furcsábbak kezdtek lenni, mint amilyen eddig volt - váratlanul ért a reggeli csók, mégis úgy váltam el tőle, hogy alig tudtam kinyitni a mámortól a szemem. Nem tudtam hirtelen mire gondolni, úgy hittem, hogy neki nem lehet ez más, mintsem az alkohol egyik mellékhatása, de ezt talán már nem fogom tudni kideríteni, hogy azért tette e, vagy csak látott bennem valamit, amitől hirtelen úgy érezte, most lépnie kell. Ugyan, senki sem érzi úgy egy órás ismeretség után, hogy lépnie kell... hacsak nincs benne valami hátsó szándék. De ilyenekre most egyáltalán nem gondoltam, mert valamiféle boldogság öntött el, mintha most lenne kire számítanom, s persze tudom, hogy ez így van, mert most nem vagyok egyedül. Talán még azt is elfelejtettem egy darabig, hogy valójában miért is vagyok itt, de amikor feltette a kérdését, egy szúrást éreztem a mellkasomban, amitől el is fintorodtam.
- Nincs stratégiám. Arra gondoltam még tegnap, hogy a víz elemmel biztosan itt találhatom majd meg, de utólag belegondolva, egy elem miatt nem feltétlenül kell ott tartózkodnia, ahol úgy gondolom, hogy ott lehet - így például, ha nekem mondjuk föld lenne az elemem, nem biztos, hogy Föld országabeli vagyok.
- Úgyhogy csak a nevére tudok támaszkodni... ha bárki is ismerheti. De... talán vissza kellene térnem apámhoz - jobb megoldást nem látok sajnos.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Vas. Nov. 22 2015, 03:54

/Itt is BOCSánat. "Kárpótlásul" írok most ^^/

A lány eltávolodik tőlem a finom érintésre, melyet orra ellen intéztem, amire még inkább elbizonytalanodok. Visszahúzom kezeimet, mert nem vagyok biztos benne, hogy a lány vágyik az érintkezésre, mégsem ellenkezeik a csókkal, ami reggeli doppingként hat és felgyorsítja az addig egyenletesen lüktető szívemet. Mégsem szeretném ezúttal akaratomat ráerőltetni a lányra, ezért amíg nem bizonyosodok róla, mit jelenthettek számára az előzőek, nem teszek további lépéseket. Félénken próbálom olyan pozícióba helyezni magam, ami nem sérti egyikünk intim zónáját sem, mielőtt beszélni kezdünk. Egymást keresztezik a fraktálok a fejemben, amik az előző este emlékmaradvényait tartalmazzák, mégis minden figyelmemet a lányra fordítom. Tekintve, hogy én a Víz Országából származom és mégis tűz elemem van, talán ez nem köthető össze a születéssel. Tulajdonképpen, biztos vagyok benne, hogy a rengeteg vándorlás és népköltözés miatt mára szinte teljesen összekeveredtek a nemzetek, néhány kivételtől eltekintve. Mégis, valahol el kell kezdeni és jelenleg én örülhetek a legjobban, hogy ez itt történt meg.
- Ha apád segíthet, miért nem vele vagy? - kérdezem, de már sejtem a választ. Ha minden olyan felhőtlen lenne közöttük, most nem egy szobában ébredtünk volna és ő nem tanácstalanul járna-kelne egy idegen országban. Egyikünk sem tudja, hogyan találja meg szüleit, de én legalább tudom, hol keressem őket.
- Wakizashi.. Wakizashi.. - Mormolom magamban. A mellettem ülő Yumi jelenlétében ez a név sokkal jobban hangzik, mintha korábban hallottam valaki más szájából, feltöltődik valami tartalommal, ami kellemes érzéssel tölt el. Lopva vetek néhány pillantást a lányra, tovább erősítve az érzést, ami vörös pírral jelenik meg orcámon. Érzem az arcomba toluló vér zsibbasztó játékát, így igyekszem a gondolataimra koncentrálni, hogy minél kevesebbet láthasson a valószínűleg általa kiváltott bőrszínből.
Tervem ugyan nincs, de kiindulási alapom van. Legalább biztos jobb ötleteim lennének, mint a lánynak, azzal a kapcsolatban, hogy találhatok információt egykori, vagy jelenlegei Víz Országa-beli lakosokról. Én mégsem juthatok be a faluba, a hagyományos úton legalábbis semmiképp. Ajkaimat harapva futtatom gondolataimat, a falu képét igyekszem felidézni magamban.
- Van egy ötletem - mondom felállva, a kezemet nyújtva a lány felé. - Velem jössz?
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Dec. 11 2015, 22:25

Nem azért távolodtam el tőle, mert nem vágyom az érintésére, csak rosszul esett az iménti ütés, nyilván megfeledkezett arról, hogy most nem egyedül alszik, hanem valaki mással és ez összezavarhatta. Ami azt illeti, engem is.
A kérdés szíven ütött, s először lelkesen egyenesedtem ki az ágyon ülve, arra gondolva, tényleg mi jó lett volna ezt az apámmal elintézni, de aztán ez a lelkesedés alábbhagyott, ha átgondoltam azt, hogy mi is a valóság: lemészároltam a családját, nem kerülhetek az apám szeme elé, és nem beszélhetek vele úgy, mint a régi szép időkben. Úgyhogy erre inkább nem válaszoltam, de úgy vettem észre, hogy nem is fitogtatja tovább, amikor leesett neki, hogy mit kérdezett, s ezért hálás voltam neki.
A nevemet motyogja, én pedig kíváncsian fürkészem az arcát, talán már túl közelről is, csakmert érdekel, hogy mit talál most ki. Észreveszem, hogy a paprika színét ölti fel az arca... talán zavarban lehet? Uhm, talán túl közel vagyok? Hiszen nem is tettem most semmit, hacsak nem arra gondol, hogy mi zajlott le köztünk a tegnapi nap folyamán. El sem tudom hinni, hogy sírtam! Bár annyi éven át, amennyit visszafojtottam már magamban, épp ideje volt, hogy az a sok minden kitörjön belőlem... s lehet, hogy többször is megtörténhet, amitől előre félek. De úgy érzem, most hogy a közelemben van Osumi, nem kell ettől tartanom, mert mindig lesz egy váll, amire a fejemet hajthatom. Hacsak ő ezt nem gondolja másképp. Nem kellene ilyenekre gondolnom... hiszen nem ismerem őt, nem gondolhatok arra, hogy ő meg én, mert én... én nem... én már nem is tudom, mi nem vagyok, és mi igen.
Gondolataim közül az "ötlet" rángat ki, és sűrűn pislogok a fiúra. Most, hogy a szemeibe nézek, mintha megszűnne minden aggodalmam és csak melegséget érzek, amitől enyhe pír jelenik meg az arcomon és megkönnyebbülten mosolygok. Belecsúsztatom kezem az övébe, s gyengéden megszorítom.
- Bárhová - ööööhm. Ezt most komolyan gondoltam? Nem szoktam olyat mondani senkinek sem, hogy bárhová elkísérném... sajnos nem vagyok tisztában a tulajdon érzéseimmel, s nem a tegnap éjszaka lesz az, ami megváltja majd a felé tóduló érzéseimet... azt hiszem. Még nem történt olyan sok minden... de úgy érzem, meg akarom őt ismerni.
Felállok, hogy nagyjából egy vonalban legyek vele, majd a karjaiba vetem magam, hogy megölelhessem. Örülök neki, hogy segít nekem, s hogy velem van. De jobb lesz előbb, ha felöltözök...
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Pént. Dec. 11 2015, 23:40

Figyelem a reakcióit, amint az enyhe lelkesedés okozta egyenes gerinc lassan meghajlik a múlt fájdalmai alatt, ahogy a lány felidézi magában a történteket. Sejtelmem sincs, hogy mik lehetettek ezek az emlékek, de valószínűleg nem is szeretné megosztani őket velem. Fordított esetben, sőt, a saját esetemben is, ugyanez lehetne a helyzet, ezért némasággal próbálom eloszlatni a sötétséget a lány fejében és a sajátomban. Túl sok dolog vezetett ahhoz, hogy ez a sötétség felhalmozódhasson az emberekben és ha nem fékezzük meg, rossz dolgokra lehet képes, ha elveszünk benne. Igyekszem ugyan úgy tenni, mintha semmi sem történt volna, figyelem, milyen változások játszódnak le benne, tulajdonképpen semmi másra nem figyelek, csak hogy miképp mutatja meg szívének és elméjének mélységeit, ha ezt nem is veszi észre.
A lány arcának közelsége, az érzéseim szerint engem fürkésző szemek felgyújtják vérmérsékletemet, minden erőmmel azon igyekszem, hogy a lány nehogy  rossz helyen lássa a tekintetem. A túlzott koncentrációban arcom kipirul, a bőröm forró lesz és a szívem kalapálása szinte elnyomja gondolataim hangját. Próbálom figyelmen kívül hagyni, egy idegen képzelek ide, valakit, aki nem vált ki belőlem semmiféle érzést, egy óriás bogarat, bármit.. Megmosolyogtat a gondolat és képes vagyok visszatérni önmagamba.
Indulásra készen, félmeztelenül állok a fogalmam-sincs-milyen környezetben, mert látásom a lány köré összpontosul, én pedig nem is tervezem róla levenni a szemem. Ő is elpirul, mint korábban én, bár nem vagyok biztos benne, miféle indíttatásból, hiszen nem is lehet biztos benne, mit tervezek. Hát meleg a szoba... Feleletére én is elkezdem érzékelni a hőmérsékletváltozást, a szoba melege szinte átmenet nélkül pirítja be arcom egészét. Nem gondoltam át egészen, mi lesz, ha beleegyezik abba, hogy kövessen, ezért az ujjaimba fonódó kéz hatására majdnem visszahúzom sajátomat. Igyekszem követni mozgását, miközben feláll, hogy én húzzam magamhoz, de tökéletes pályán, tökéletes sebességel ütközik teste az enyémmel, mielőtt egymáshoz simulnánk. Nem tetszik, hogy ezt csak így hagyom, hoyg közel engedek valakit félig az akaratom ellenére, de nem tudok mit tenni. Nem vághatom ketté csak úgy, gyanúba keverednék. Egyre nagyobb dac keletkezik bennem, ami egyre jobban törik össze minden egyes alkalommal, mikor nem vagyok képes józan eszem akaratát érvényesíteni.
Átölelem derekát, magamhoz szorítom, mintha nem lenne elég közel és szemeimet behunyva megcsókolom, mielőtt félmeztelenül az ajtóhoz lépnék. Felvilágosító erőként hatnak ajkai, hirtelen ismét van értelme ittlétemnek, mintha nem véletlenül kerültem volna erre a helyre. Felszerelésemét fordulok csak vissza, amikor megpillantom a padlón heverő ruhadarabokat, amik a szoba különböző pontjain lettek szétszórva, egy rituálé pontosan előkészített és elhelyezett darabjai. Gyorsan felhúzom magamra nadrágomat, elesve a belsejébe lépő láb alól kihúzott szövetben, így gyakorlatilag saját magamat kellene felelőssé tennem, ha bármiféle komoly bajom történne ittartózkodásom alatt. Az új póló gyűrödten lengedezik rajtam, két számmal nagyobb méret, csak otthon szoktam hordani, ha pedig elmegyek, lecserélem. De most nem igazán volt választásom.
A bárba visszaérve, az emlékeket túl jól felidéző sake illatának súlya alatt egyre mélyebbre süllyednék a földre, ha nem lenne mellettem valaki, akivel szeretnék egy szinten maradni. Büszkeségem porig tiprásaként a közelben ülők mint rám meresztgetik szemeiket, vagyis egyszer rám, egyszer pedig Yumira. Nem igazán értem, hogy a helyzetben rám miért kell egy percet is pazarolni. Akkor jövök csak rá, mikor az előttem, a pultnál ücsörgő termetes, hájas söpredék átkarolja vállam és széles mosollyal, szinte testvéreként üdvözöl.
- Hát haver, szerencsés vagy. - Kacsint. El fogom törni. A szemhéját. - Nem mindannyiunknak van része ilyen estében.
Nyugodtan hajolok le hozzá egy székre, egészen közel hajolok hozzá, hogy a szemeimbe nézzen, amíg kihúzom az alkohollal teli üveget a kezéből. Lassan egyenesedik ki ismét, hogy a már törött üveget lendítve az arca felé támadjak. Ugyan ez elég megvetendő lenne, hiszen sokkal gyengébb nálam ellenfelem, ha valóban ez lenne a szándékom. Csak annyira hasítom belé az üveget, hogy nyom nélkül begyógyulhasson, saját káros szenvedélye okozza most fájdalmát, amit pedig egy rúgás követ, hogy a többi mamlasz is inkább a saját folgával foglalkozzon ahelyett, hogy mások hálószobájában kutakodik. Csak remélem, hogy ezzel nem rombolom le a lány irántam létező illúzióit és ő is hasonló dolgot tervezett.
A faluhoz közeledbe egyre feszélyezettebbé válok, szeimeim árnyról árnyra járnak, mintha onnan várnám a támadást. Bár nem történik semmi, tisztes távolban állok meg, hogy ismét szembeforduljak a lánnyal.
- Nos, az a helyzet.. Hogy bár a Víz Országából származok.. Engem itt nem látnak túl szívesen. Ezért nekem mindenképpen álcáznom kell magam. - Mielőtt Yumi bármiféle választ is adhatna, összeteszem kezeimet és a felszálló füst mögül a lány számára egy tükör jelenhet meg, ugyanis a tökéletes mása áll előtte. Remélem nem gondolja azt, hogy az este folyamán meglestem mindenféle tájékon, de jelenleg nem áll sokkal több ismeret a birtokomban és ezt az alakot tudtam a legtökéleteebben felvenni.
- Ha szeretnél velem jönni, akkor kérlek, vedd fel valaki más alakját - egyre szélesedik a keskeny vágás az arcomon. - Ez már foglalt.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Dec. 12 2015, 00:31

Fogalmam sincs még most sem, hogy mit gondolok, nem vagyok tisztában önmagammal vagy az érzéseimmel, azt mindenesetre már tudom, hogy Osumi valami olyasmit hoz ki belőlem, amit más eddig nem tudott. Pedig megtörténhetett volna már máskor is, mással, egy másik környezetben, mégsem lett úgy. Érzem benne, hogy még kételyek fogják el, mintha örülne is annak, hogy vele vagyok, másrészt pedig észre sem venné, hogyha hirtelen eltűnnék és egyedül sétálna már órák hosszája.
Mégis mintha közel akarna magához tudni, az ölelésem után szinte az enyémhez tapasztja a száját és megcsókol, mintha már itt elvált volna a kettőnk sorsa - de én nem úgy érzem ezt, mintha már ezzel minden eldöntődött volna. Mégis valami húz hozzá, és azt akarja, hogy kövessem mindenben, mindenben amit még el akar követni az életben, a tetteiben segítsem és támogassam, vagy egyszerűen csak legyek vele.
Felöltözök, amint elenged, s csak megmosolygom ügyetlenségét, amikor a saját lábában elesik - mindenki lehet annyira zavarban, hogy egy ilyen este után még felöltözni se tudjon úgy, ahogy akar, mindeközben valahogy elég menőnek is látszon mellette.
Felöltözötten, készen lépünk ki minden felszerelésünkkel a szobából, átlépve a báron, ahol az előző este emlékei még frissen szállingóznak a levegőben - az is, hogy én itt még bölcsességeket mondtam a férfiaknak, de már nem tudnám megmondani pontosan, hogy miről. Mindeneseetre ahogy elhaladunk, sokan egész szépen szemügyre vesznek minket, némelyik arcra emlékszem is a mesehallgatók közül, onnan felém kacsintanak, egy viszont kifejezi Osuminak, hogy mennyire szerencsés volt az éjszaka. Gyere csak te is, szívesen várlak, hogy aztán a katanám egyenesen beléd döfhessem! Uh... nem szabadna ilyenekre gondolnom, szóval gyorsan elhessegetem ezeket a képzeteket magam elől, s megfogom Osumi kezét, mielőtt az előbbinél durvábbakat tenne.
- Semmi szükség erre - csillapítom le a kedélyeket. Én, a mészáros, próbálom őt lenyugtatni, visszafogni valami olyanban, amit tulajdonképpen helyes megítélés szerint cselekszik meg, ugyanis egy férfi nyilvánvalóan megvédi a tekintélyét az ilyenekben, legalábbis a nőt.
Kintebb érve Osumi szembefordul velem, ahol elmondja, hogy nem látják szívesen a Víz országában. Nem akarok kérdezősködni, hogy miért nem, mert bár kíváncsivá tett, de ő sem kérdezett tőlem, hogy miért hagytam csak úgy ott faképnél az apámat, ha tulajdonképpen ő az, aki minden bajomnak a megoldása is lehet egyben. Mindenkinek vannak a múltjában sötét foltok, amiket nem akar megosztani másokkal, de reménykedem benne, hogy majd egy szép napon elmondhatom neki, hogy miért rángattam bele ebbe a történetbe, aminek valójában csak a felét mondtam el. Meg akarom vele osztani, de annak még nem jött el az ideje... félek, hogy újra magamra maradok.
Meglepődve, tágra nyílt szemekkel bámulom önmagam, mert Osumi volt olyan kedves, hogy az én képemet öltse fel magára, ez pedig kiváltotta belőlem azt a reakciót, hogy megrázzam a fejem, megbizonyosodva arról, hogy a való világban vagyok e.
- Most komolyan így nézek ki?! És még csodálkozok, ha a férfiak el akarnak adni valami tengeren túli hárembe! - tényleg nagyra nyíltak a szemeim, no meg fel is háborodtam, hacsak visszagondoltam erre a jelenetre. - Nem meséltem még, az út alatt nem egyszer fütyültek utánam, majd ha megszálltam valahol, egy férfi rengeteg pénzt ígért nekem, ha csatlakozok a háreméhez. Úgy gondoltam, biztos rabszolgának adna el inkább, mintsem egy hárembe, úgyhogy leütöttem és eliszkoltam - szép mese, de nem is vagyok büszke rá. De most legalább már tudom, hogy nézek ki.
Fejemet rázva összeteszem a két kezem, s egy fiatal fiú alakját veszem fel... legalábbis ahogy emlékszem rá. Neki most idősebbnek kellene lennie tőlem három évvel legalább, ha nem öltem volna meg.
- Ő az én öcsém, Jiro - majdnem azt mondtam, hogy a bátyám, és eléggé furcsán hatott volna, hogy mégis fiatalabbnak néz ki tőlem, és azt mondom, hogy a bátyám. Más nem igazán jutott eszembe. 
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Dec. 12 2015, 01:55

Az eszemet elvesztve el is felejtem, amit mondani szándékoztam az úriembernek, egyszerűen csak magamban éreztem a dühöt, ami testemet vezérelte. Utána pedig mintha csak egy bájcsevejt folytattam volna le egy számomra esetleg idegen emberrel, egyszerűen továbbállok, miután Yumi is megnyugtat. Pedig nem is voltam ideges, egyszerűen úgy éreztem, hogy ezt nem teheti meg, nem tekinthet rá Yumira úgy, mint egy egyéjszakás kalandra. Pedig jelenk körülmények között, egyelőre még az. Vajon mikortól kezdhetem el nevezni másnak? 12 óra? Ha nem róla lett volna szó, talán nem így reagálom le, vagy nem ilyen nyugodtan sétálok ki utána az újtán, meglepődött tekintetektől követve. Ő valahogy mégis kihozta belőlem, hogy hevesebben reagáljak, nem csak a magam tűréshatárát szem előtt tartva. Abba könnyen belefért volna egy ilyen megjegyzés, ha nem nekem mondják. Lehet, hogy máskod még én dicsekednék.
Észre sem veszem, hogy a kezét fogva haladunk a falu felé, amikor is testet ölt végre tervem és én is, ahogy felveszem a lány alakját. Furcsa női testben álldogálni itt, mégha ezt nem is igazán érzem. Mintha a plusz súly a mellkasomon valóban hozzámadódott volna.
- Nos, igen... - mondom, az újonnan "hozzámkerült" testrészeket fel-le mozgatva. - Pont akkorák, ahogy sejtettem. - Igazából nem ezt akartam mondani és el is vörösödök lányos zavaromban, mikor arra gondolok, Yumi vajon most nézek engem. Nem vagyok egy perverz és nem is ezt akartam kiejteni a számon. Hanem hogy nem hiszem el hogy ez az enyém volt tegnap este.. Valójában, még jobb hogy az előbbit mondtam.
- Rabszolgának? - lepődök meg. Nem vagyok az oktalan bókolás híve, főleg nem a klisés mondatoké, amit szinte minden harmadik férfi szájából hallana, de a lány tényleg nem így tűnt, mint aki tisztában van magával. - Te még nem néztél tükörbe?
A gyerekre nézve lehajolok és az államat simogatva méregetem.
- Aranyos. Áruld már el nekem, ki etet téged? - Élveztem, hogy Yumi testébe bújhatok, meg nem is árt egy kicsit gyakorolni, milyen lehet neki lenni.
Próbálom felvenni a lehető legnőiesebb járásom, először az ujjaimmat felemelve a kát ellenkező irányba, szinte merőlegesen a karomra, a csípőmet mozgatva, csak hogy ezt is megismerhessem. Nem értem, hogy lehet ez kényelmes, hogy képesek fenntartani a kezeiket, hogyan nem eresztik le. De persze Yumi nem is így járt. Igyekszem a lehető legjobban utánozni, amit tőle láttam, úgy, hogy az övétől így is eltérjen. Tehát testvérek vagyunk. Ez kettőnk között még működik is, de egymással kell elhitetnünk.
A faluhoz közeledve egyre veszélyesebb képet fest a betonfalakkal határolt köz. Ismerős terep, számtalanszor láttam már, de régen. Mégsem változott azóta, azt leszámítva, hogy a megrázkódtatások ellenére kellemes meleg helyett félelem tölt el, mikor ránézek. Mélyebb levegőket veszek, mintha az segítene lenyugodni, pedig csak tovább fokozza idegességemet, a lépésem ritmusából is egyre sűrűbben lépek ki, mert nem vagyok képes koncentrálni. Azon kapom magam, hogy egy protézissel közlekedő öregember sebességével haladok előre, amikor erőt veszek magamon és megpróbálok tényleg a lány szerepébe lépni, mégha kicsit el is fogok térni attól.
Egy izzadtságcsepp jelzi aggodalmam, mikor az őr megállít minket a kapunál. Nem mintha már nem rég elterveztem volna, hogy hogyan is jutunk be, a probléma nem a hihetőséggel volt, hanem hogy a férfi ugyanaz volt, aki 10 évvel ezelőtt is. Rengetegszer haladtam már el mellette, kétkedő tekintet pedig nem túl alkalmas a megnyugtatásra.
- Üdvözletem - hajlok meg sebtében, hogy kitűnő rálátása nyíljon a feszülő pólóra, mégha bepillantást nem is nyerhet. - A nevem Aru Mikasi. - Szemrebbenés nélkül hazudok a szemébe, több vidám mosoly kíséretében. Egy olyan jókislány szerepét vettem fel, aki túl naiv ahhoz, hogy bármi rosszat is sejtsen.
- A kisöcsémmel egy régóta nem látott rokonunkhoz indultunk. Több napja úton vagyunk, fázunk, és ételre van szükségünk. Ha beengedne...
- Hol az engedélyeket? - szakította félbe mondandómat érzelemmentes arccal.
- Engedély? - kérezem ártatlanul. Ajkaimat lebiggyesztem, hogy tovább folytassam folytassam a meggyőzést - A rokonunk nagyon öreg, nem képes ellátni a mindennapi teendőket. Azért jöttünk ide, mert talán.. Talán.. - Kezem a szememhez emelem, hogy letöröljem a könnyeket, amiknek hamarosan fel kellene törniük belőlem. Az őr feszélyezve hajol hátra és harap az ajkába, mielőtt valami megnyugtatásnak szánt gesztusként a vállamra helyezi a kezét.
- Bemehettek, de az itttartózkodásra engedélyt kell kérnetek később. Figyeljetek, hová léptek..
Ez utóbbit összeszűkült szemekkel, csak nekem intézte. Meghajolva megköszöntem és beléptem a kapun. Megszédültem a tudattól, hogy otthon vagyok, biztonságban egy olyan helyen, ahol keresnek. Még ha csak egy hazugsággal is. Nosztalgia önti el a szívem, rohamosan indulok meg a falu szíve felé, csillogó szemekkel tekintve minden ismert épületre. Talán így hihetőbb is, akit alakítok.
Egy rameneshez húzom be ideiglenes kisöcsémet, ahol mást hagyományos ételeket is árulnak, de leginkább tésztát. Az eladókat nem érdekli, miről beszélnek az idegene, de azért megpróbálok halkan beszélni hozzá.
- Most meglátogatjuk egy ismerősömet. Valóban öreg, sajnos az évek sem kedveztek túl jól neki. Ha valaki tud valamit anyádról, akkor az ő lehet. Már ha valóban itt található a nyom.. Amennyiben ez nem jönne össze, szét kell néznünk a levéltárban.. Vagy a könyvtárban.. Vagy a Mizukage személyes irataiban.. Vagy esetleg van jobb ötleted öcsi?
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Dec. 12 2015, 20:28

Ferde szemmel bámulok rá, amikor jobban felméri a melleimet... már az ő szemszögéből és saját magán, úgyhogy most legszívesebben pofon vágtam volna, vagy megdobáltam volna szénnel. Hevesen bólogatok már az "öcsém" szerepében.
- Nem igazán, nem akarok tetszeni senkinek sem - legalábbis még sosem gondoltam arra, hogy bárkinek is tetszenem kellene, de ha jobban belemélyülök, lehet ezentúl belenézek majd egy kicsit a tükörbe, hogy néhanapján kicsípjem magam. Mármint nem úgy, mint a gésák, az a sok maszk meg minden nekem nem állna jól, csak rontana a természetes szépségemen - ha van -, inkább csak megigazgatom magam, igyekszem szebb lenni, hogy valamivel levehessem Osumit a lábairól. Ah, atyaég, ez úgy hangzott, mintha el akarnám csábítani!
Beletépek a hajamba - ennek már úgyis mindegy, nem az igazi testemben vagyok, egy férfiús hajzatban pedig jól áll, ha valakinek szerteszét áll a haja. Jiro egyébként is mindig olyan szanaszét volt, nem csak az öltözkédésében és a kinézetében, hanem a viselkedésében is, ennek ellenére mégis ő állt hozzám a legközelebb... nem értem, miért nem hagytam meg legalább őt. A hajtépés voltaképpen csak fedezni akarta kusza gondolataimat, mert már megint nem arra irányulnak, amire valójában kellene.
- Eszek magamtól - felelem a kérdésére, aztán egy helyben állva figyelem, hogy próbál lányosan mozdulni. Csak a fejem rázom ügyetlenségén.
- Így sose fogják elhinni, hogy lány vagy. És nem is rázom így a csípőm! Láttál már egyáltalán hátulról? - de jó, most hogy belegondolok, az éjszaka folyamán közelebbről is szemügyre vehette, azelőtt pedig tuti megbámult nem egyszer, ha előtte jártam.
Szerencsém, hogy fiúk közt nevelkedtem és mindig is apás voltam, ezért könnyen el tudom játszani az öcsémet, ilyen alapon bármelyik férfit, ezért lazára veszem a sétát, s követem a "nővérem", aki máris egy csellel próbál bejutni az őrség előtt. Sikerülnek a műkönnyek, de megjegyzem neki később, hogy én nem így érem el, amit akarok - azt márpedig inkább nem magyaráznám meg, hogy mégis hogyan, mert meg kell utána ölnöm őt is (nem, egy rossz ujjal nem nyúlnék hozzá, nem bántanám, ez csak vicc akart lenni).
- Nincs jobb ötletem. De így akarsz az ismerősöd elé járulni az én bőrömben? - az egy olyan jelenet lesz, amit meg kell néznem. Főleg azután, miután bevallanánk, hogy csak egy másik alakot vettünk fel, ő pontosabban az enyémet. Olyan rossz magamat kívülről látni, mintha halott lennék és a szelleme lennék önmaganak.
- Ami azt illeti, mégis van... ha itt nem találunk információt, muszáj leszek meglátogatni az édesapámat... - szomorú arckifejezést veszek fel magamra, remélem, hogy annak nem jön el az ideje, de ha mégis, azt kicsit szeretném eltolni, ugyanis ha eljönne velem arra az útra, akkor el kell neki mondanom mindent. De nem szeretném, hogy ott legyen velem akkor, amikor az apámmal beszélek.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Dec. 12 2015, 22:24

Hitetlenkedve meresztem rá szemeimet és tovább szemlélem a megáldott kiemelkedéseket, amíg kényelmetlenül nem kezdem érezni magam, amiért kihasználom egy másik ember testét. Ugyan ez most nem teljesen az övé volt, ahogy az érintés sem valódi, én sem szívesen nézném, amint a testemből készítenek céltáblát.
- Kár - felelem és leeresztem az extra felületet. A lány is elvégzi a számára fontos lépéseket, mielőtt útnak indulhatnánk; biztos hiányzik neki az öccse és próbálja minél közelebbihez tenni hozzá az álcáját. Elmosolyodok a gondolatra. Jó tudni, hogy valakinek még van családja, bár mintha valami feszültség is lenne ebben a mozdulatban. Az ismeretlenség feszültsége, talán régen nem látta már a testvérét és most nem tudja, hogyan igazítsa ki magát.
A lány szidalmazó tanácsára csak megrázom kezeimet és felveszem végleges formám. Ugyan szeretném közölni vele, hogy de, igenis megnéztem, egyrészt ez nem lett colna helyénvaló, másrészt, nem lett volna igaz. Igyekeztem ugyan az este folyamán minden apró részletet megragadni, a mozgására valahogy nem figyeltem fel. Bár én is tudtam, hogy az előbbi bokhóckodás túlzás volt, nem voltam biztos benne, hogyan is kellene egy igazi lányként lépnem.
Tisztában voltam vele, hogy a kapunál előadott jelenet is túlmegy a hétköznapi videlkedésformák határain, de a befásult emberek mindenre kaphatóak, ami nem mindennapi, márpedig egy ilyen lány, elveszve, megtörten, semmiképpen nem mindennapi. Nem csoda, ha az őr nem volt képes megfelelően kezelni a helyzetet.
Egy rament kérek, magamnak, rákkal és kevés tojással, az öcsémnek pedig azt, amit ő szeretne enni. Azt eldöntöttem, hogy mindenképpen én fizetek, de az álca is ezt követelné meg, hiszen mi jogon várna egy 15 éves kisgyerek egyenjogúságot? Még épp hogy megszerezhette férfiasságát. Csak a rendelés megkapásakor jut eszembe, hogy régen is mindig így kértem a rament, ugyan sűrűbben otthon, mint egy kifőzdében, mégis vannak hibák az álcámban. Persze ez nem sokat jelent. Naponta rengetegen kérik így az ételüket.
Biztos vagyok benne, hogy Mikaot nem zavarná jelenlegi öktözetem, mégis nehéz lesz vele elhitetni, hogy az vagyok, akinek állítom magam. Tekintve, hogy végig fürkésző szemeknek leszünk kitéve, nem lesz könnyű megtartni az álcát. Már a lány is mintha ki akarna vetkőztetni saját alakomból.
Meglepődök a hirtelen gondolaton; nem hittem volna, hogy a lánynak éppen apja jutna eszébe utolsó mentsvárként. Ugyan ki, ha nem ő? De mégis, ha ez vezetne minket a végső megoldáshoz, talán egyszerűbb lett volna, ha rögtön ezzel kezdni. Persze akkor nem találkoztunk volna. Arckifejezése mégsem arról árulkodik, hogy kedve lenne hozzá.
- Nem lett volna egyszerűbb ott kezdeni? - kérdezem, de rögtön meg is bánom. Nyilván elkesredésében mondta ezt a lehetőséget, én pedig belegázoltam mindenbe, amiért eddig dolgozott. Főleg a kettőnk megismerkedésébe. Igazából örültem, hogy itt van. - Ha szeretnéd, elkísérhetlek.
Ismét egy hiba. Mégis hogy lennék én képes elkísérni? Nem csak valószínűleg felesleges púp lennék a hátán, akit be kell mutatni apjának és elmagyaráznia találkozásunk -kihagyva néháyn részletet, persze-, de én sem igazán érek rá, hogy kiruccanásokat tegyek idegen országokba, hamarosan vissza kell térnek a falumba; már az is szerencse, hogy itt lehetek.
A könnyed ebéd után felkészülök a hosszú utazásra, mely a bódétól egészen a két sarok távolságra lévő, kis tértől éppen takart, a fakerítés gerendái által védett kis hajlákohz, ahol egy öregember két evőpálcikával igyekezett valamit felfűzni a szákállára. Nem épp ideális látvány egy randi után, de az iméntinek amúgy sem az volt acélja, ahogy ennek sem az, hogy lenyűgözzem a lányt. Vagyis jelenleg a fiút.
- Ejj, delej egy nap nyugszik a hátán - köszöntöm, mire az evőpálcák hal koppanással érnek földet, nagyra tárt szemeket és üres kezeket hagyva maguk után. Régen mindig így köszöntöttük egymást, a dolgos emberek teendőinek játéka van ebben. Nyilván már nagyon régóta nem hallotta. Ugyan szinte mindenkit ismert a városban, aki nem tartotta magát elég nagyravalónak, hogy beszéljen vele, igyekezett mindenkinek másképp köszönni és más kapcsolatot ápolni. Aligha hihető, hogy egy idegen képes legyen így felidézni a múlt árnyékait. - Segíthetek?
- Igen, csak ezt a macska.. gyöngyöt szeretném itt felfűzni. - Ahogy közelebb hajolok, sajgó hátára nem túl jó gyógymódként ő is feljebb emelkedik, hogy a fülembe beszélhessen. - Mit keresel te itt?
- Kész is - felelem mosolyogva, mielőtt ismét kiegyenesednék és magamhoz nem ölelném a kisebbik felemet. - A kisöcsémmel azért vagyunk itt, mert szeretnénk információkat megtudni. Egy bizonyos Wakizashi nevű asszonyt keresünk, aki valószínűleg megfordult itt.
- Á igen - ugrik fel lelkendezve, feledve az előzőeket. Már el is feledte, amit az előbb kérdezett, nem szokása ártatlanokat csak úgy gyanúba keverni. Egy pillanatra megszűnt a látása és a mondat okozta meglepődöttség miatt kicsúszott a száján, de már ismét működitt az álca. - Wakizashi Yuno, igazán szemrevaló teremtés volt. Már régóta nem láttam, csak megfordult itt.
- Igazán? És merre ment? - Nem tudom, hogy ő-e akit keresünk, de minden lehetőséget meg kell ragadnunk.
- Nem tudom, gyermekem - feleli nyöszörögve. - Titokzatos lány volt. Tüzes hölgy volt, ahogy illik is egy konohaihoz.
Felsóhajtok. Ha konohai, akkor nem ő lehet az, akit keresünk.
- Tudnál még valamit segíteni?
- A levéltár zárt részlegébe nehéz bejutni - jegyzi meg halkan. Gyakorlatilag átugrotta azokat a részeket, hogy esetleg szeretnénk további információka megszerezni másokról, akiknek közük lehet a faluhoz, illetve hogy milyen veszélyes utak is lehetnek. - De nem túl őrzött, tulajdonképpen nem is túl fontos. Emberekről nem nagyon találhattok információkat, de a gerincműtétemről igen. Hálás lennék, ha eloznátok, szerintem valamit nagyon elrontottak ott.
Gyorsan megköszönöm a segítséget és továbbhaladunk. Mikor kívülkerülünk a látómezőjéből, kérdő tekintettel nézek a lányra.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Dec. 12 2015, 23:35

"Kár." Pedig ha tudnád, hogy mi járt az előbb az eszemben, biztosan nem ezt mondanád - jegyzem meg azért magamban. Azért fél szemmel figyelek rá, nehogy valami olyat műveljen a testemmel, ami nekem megalázó lenne, persze most ránézve egy kaján vigyor húzódik az arcomon, arra gondolok, hogy ezt még úgyis visszakapja: majd felveszem az ő alakját valamikor, és mocskos dolgokat fogok művelni a testével. És lehet, hogy nem csak azzal. Egyébként is, biztosan jó buli más neműnek lenni egy pillanatra, hogy meglesd, miféle titkok leselkednek bennük. 
Rament kér rákkal és tojással, ami elgondolkodtat, hogy mégis hogy bír ennyit enni, aztán az is, hogy nőhöz nem illően eszik, már csak a mennyiségről ne menjünk el, én persze onigirit kérek, ugyanis az öcsém azt szerette a legjobban. Ah! Nem kellene minden pillanatban arra gondolnom, hogy mik voltak a szokásai, mert előbb-utóbb újra feltörnek bennem a könnyek és akkor meg kell magyaráznom mindent Osuminak... és nem foghatom másra. Fancsali képet vágok - sejtelmem sincs, hogy ez hogy nézhez ki fiúként -, aztán úgy ráharapok az onigirire, mint aki életében nem evett még, (úgy falok, mint etióp gyerek a svédasztalos reggelit). Ettől persze rizses is lesz a "pofázmányom", ez azonban a legkevésbé sem zavar a bátyám testében. Osumi kérdése nyugtalanít, de teli szájjal nézek rá, és nyakonvágom - gyengéden -, de éppen annyira gyengéden, hogy az orra már majdnem a tányérban járt. Ez akkor lett volna szebb látvány, ha mindketten a saját testünkben lennénk. Viszont ez most nagyon jól esett, Yumiként nem tenném meg, de most, hogy a saját testvérem vagyok és vele teszem, visszahozza azokat az emlékeket, amik már régóta hiányoznak az életemből. Ez persze ki is hozza belőlem azt, ami már rég nem történt meg: jóízűen felnevetek. Akkor lenne hatásosabb, ha a saját testemben lennék, mert akkor hallana Osumi is igazán jókedvűen nevetni.
- Persze, hogy szeretném, hogy elkísérj, tökfej! - a kérdés az, hogy miért szeretném én ezt tőle, nem várhatom el, de ha hirtelen jött tőle a gondolat, akkor még meggondolhatja magát. - De gondold át jól, hogy tényleg velem tartasz e. Az sem árt, ha elintézed előtte a te ügyeidet - teszem azért hozzá.
Az ebéd jól esett, ugyanis reggeli sem csúszott még le a torkomon, szóval gyakorlatilag ez volt a reggeli adagom. A teli hasam fogva sétálok Osumi mellett a saját képemben, amikor úgy köszönt valakit, ahogy azt még én a saját számból nem hallottam. De tudtam, hogy erről az öregről van szó, s annak is erős volt a gyanúja persze, hogy felismerte őt - női megérzések, azok mindig jók, tényleg.
Hagyom, hogy ő beszéljen, én csak nagy zöld szemeimmel hol az öregre sandítok, hol a "testvéremre", miközben a pólómat gyűröm össze magamon, ahogy azt jól illik a magamfajtához.... köhm, "öcsémfajtához".
Elszállingózva tőle összeszűkült szemekkel nézek nagyobbik felemre.
- Nem tudom. Tényleg csak annyit tudok róla, hogy Wakizashi, a nevét azt nem, de így már a származási helyét sem igazán. Az persze stimmel, hogy titokzatos... hogy tüzes e? Nyilván, ha az apámat meg tudta hódítani - megsimogatom az állam, mélyen a gondolataimba merülve. De nem, úgy érzem, hogy nem ő lesz az. Azért egy próbát megér. Legalább annyival több időt tölthetek Osumival is.
- Valahogy jussunk be a zárt részlegbe - mosolyodok el, aztán jóhiszeműen megfogom Osumi kezét, testvériesen persze, amit nem lenne már illő ilyen korban, s előreugrálok, mint egy vidám macit ölelgető kisfiú, aki játszani indul a homokozóba a kedves nővérkéjével. Ez kívülről tényleg így nézhet ki, de az igazság az, hogy valamiért közelebb szeretnék kerülni hozzá, tök mindegy, hogy milyen formájában van, úgyis tudom, hogy belül ő Osumi.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 352

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (3)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 6 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.