Szabad Játék (4)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Május 18 2016, 16:15

//Holdszemű ^^//

Üdítően hatott volna a következő korty, de amint Mika hidrafejes képzelődését hallottam meglepettségemben és az elém villanó hidrafejes énem képe annyira élethűen mordult rám, hogy félre nyeltem az italt. Bénáskodó fulladozásomat csak a szűnni nem akaró nevetésem tette nehezebbé, majd mikor végre sikerült leküzdenem a cigányútra tévedt folyadékot, könnyesre nevetett szemekkel fordultam Mikához. Lehet már a második pohár alkohol az én hangulatomat is befolyásolja, próbált magával rántani a mámor érzése, de a tenger két legcsodálatosabb gyöngye nem hagyott távozni. Eddig akárhányszor a lány szemébe néztem teljesen elvesztettem az uralmat az agyam működése felett, egy megfogalmazhatatlan érzés, mintha kisugárzása és az annak hangot adó összkép már a kezdetektől fogva nyújtotta volna segítőkész kezeit, hogy kiráncigáljon velük a magány és sötétség börtönéből. Mint tartja a mondás, a gyönyörű dolgok nem vonják magukra a figyelmet, de nem tudtam megérteni, hogy ezt a csodát, ezt a lányt eddig hol rejtegette a világ? Próbáltam megálljt parancsolni ismét elkalandozó ittas elmének, majd két tenyerem a fülem mellé érintettem és ujjaimmal hullámzásba kezdtem.

- Remélem azért ehhez hasonló csápjaim is voltak! - Mosolyodtam fel, minden porcikámban éreztem a kicsit talán kínos kis próbálkozásom, de végre leborultak a gátat szabó falak s kezdtem végre felvenni a játék ritmusát.
Hallván a csupa jó dolgokat melyet megemlített, csupa rossz dolgokat tudtam csak elképzelni, de fölösleges is lett volna ezen tovább gondolkoznom mert érkezett is az újabb kérdés. Egy pillanatra gondolkodóba is estem, miként is fogalmazhatnám meg neki mindazt amit kérdésével kapcsolatban érzek.
- Tudod, még nekem is új ez az egész. De igen, nehéz. Talán nem is képzelnéd mennyire. - Még mielőtt tovább folytattam volna mondókám, még egyet kortyoltam poharamból s hagytam, hogy a hold fényű ezüstös szempár magába szippantson.
- Bölcsnek kell lennem, gondolkodni, minél többet megtudni a világról és az abban rejtőző családtagjainkról. Ami számomra pedig a legfontosabb, hogy enyhítsem mások szenvedését. Újra akarom látni a reménnyel Kenshirok tekintetét, egyesíteni a régen boldog családot s kitörni a bujkálás és menekvés rabigája alól. Lehet korai még ezt mondanom: Úgy tenni, akárcsak most te velem. - Szemeink egy másodpercre sem kerülték el a kontaktust, reméltem nem veszi zokon, vagy érti félre utolsó szavaimat, a holdfényében ragyogó angyal.

- Köszönöm Mika. De remélem leszek olyan erős, hogy nektek, neked ne kelljen ebből az egészből semmit cipelnetek. Nem akarom újra elveszíteni a családom. - Lehet, hogy a birtokon már egész jó légkört sikerült létrehozni a két új jövevénnyel, de úgy hiszem az eddig ridegnek hitt lelkem is egy új lakossal bővült.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Mika on Szer. Május 18 2016, 17:48

/:O /


Yori megpróbál hülyét csinálni magából, ami egész szépen megy neki. El is nevetem magam a csápos kijelentésen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen sikerül neki majd felszabadulni, és úgy viselkedik majd, mint egy gyerek, de nagyon jó érzés, hogy egy majdnem idegen mellett is így fel lehet szabadulni. A nevetéstől szinte hozzá sem tudom tenni, hogy szó sincs csápokról, csak éles és hegyes fogakról, valamint hogy sugárban köpte a vizet. Szerencsére nem savas vízről van szó, így nem olvadna le az arcom, ha vele szemben állok - és most sem olvad le az arcom, ahogy beszél hozzám.
- Sosem voltam vezető típus, de azt hiszem, valamennyire át tudom érezni a felelősséget. Elvégre van egy húgom, aki felnéz rám. Egyfajta példakép vagyok a számára, aki mindenben segít és mindig a legjobbkor van a legrosszabb helyen, és tudom, hogy számít rám. Mindenhová követ, bárhova is menjek - avagy Izuna így fogalmazott. Nem tudná elviselni, ha olyan helyen kell lennie, ahol én nem vagyok ott. Még ha tudja is, hogy a közelben vagyok, mindig követne, bárhova megyek. Emlékszem, amikor még alig tudott járni, de már jött utánam mindenhová; amikor akadémiai tanuló voltam, mindig kisurrant a házból, hogy meglessen az edzéseken. Mindig megtanítottam, hogyan cselekedjen helyesen. Ezért is jött velem, mert nem tudná elviselni azt a kínzó fájdalmat, azt a világot, amiben nélkülem kell élnie. Azt hiszem, ez a feltételek nélküli szeretet.
Szavait iszom, s talán inkább ettől részegülök meg, mintsem az italtól. Jól esik hallani, ahogy a családról beszél, hiszen nekem is első helyen áll a családom. A család mindenek előtt, hiszen ki másra számíthatnék? Ha elvesznék a nagyvilágban, kihez szaladok majd elsőként? Nincsenek barátaim, csak magamra számíthatok, a húgomra és a szüleimre, akik nem tudom, mit gondolhatnak most, hogy eltűntünk. De mindenképpen meglátogatom majd őket.
Úgy tenni, akár én vele? Azt se tudom, mit teszek. Most rámül valamiféle zavartság, ahogy a szemembe néz, így muszáj elfordulnom tőle, hogy az ölembe tekinthessek. Nehéz bevallanom, de sikerült elpirulnom. Egyik fiú sem próbált még megközelíteni a család felől, mert mindenkinek csak egy csinos pofi voltam, vagy egy kaland, és én nem akarok az lenni. Most végre van mellettem egy olyan barát, aki nem csak ezeket látja bennem, hanem valamiféle értéket is.
Az utolsó mondata pedig az eddig képződött lyukakat a szívemben beforrasztja, mintha eddig lett volna ott valami üresedés. A családtagjaink elvesztése egy igazán szomorú pillanat. Bár eddig csak egy ilyen hozzámtartozót veszítettem el, az emléke még mindig éget legbelül, de tudom, milyen érzés.
- Nem akarom, hogy elveszíts. Vagy bárki mást elveszíts - ezt úgy mondom, mintha már igazán közel kerültünk volna egymáshoz. Az ital hatása, a csillagoké, a holdfényé, nem tudom megmondani. Abban bízom leginkább és tudom azt, hogy csak egy befolyásoló tényező, inkább mi vagyunk ketten azok, akik előidézik ezt az állapotot. Magam elé nézek.
- Nem ismertem az igazi szüleimet. Ez nem egy béklyó, mert nem hiányozhatnak azok, akikről világ életedben tudomásod sem volt. Mióta az eszem tudom, egy kedves család nevelt fel, Kenshirok, akiknek a körében úgy érezhettem magam, mintha ők lennének az igaziak. Végtelen szeretetet kaptam tőlük, talán ezért is van bennem annyi, amennyit én is tovább tudok adni. A négy évvel idősebb bátyám agydaganatos beteg volt, közel állt hozzám. Négy éves voltam csak, amikor elveszítettem, hiánya még most is nagyon fáj. Nem akarom, hogy bárki más, aki legalább olyan közel áll hozzám, mint ő, ugyanúgy végezze. Ha szeretünk valakit, nem bírjuk elviselni azt a gondolatot, hogy elveszíthetjük. Amikor megszületett a húgom, valamennyire pótolta azt az űrt. Én szeretem a családomat, mindennél fontosabbak a számomra. Rengeteget kaptam tőlük, amiért talán sosem lehetek majd elég hálás. De szeretném neked azt adni, amit én kaptam - remélem, hogy ő se ért engem félre. Látom rajta, mennyire örül annak, hogy végre nem kell egyedül lennie, s hogy mennyire vágyik valakinek a társaságára. Egy igazán meghitt pillanatnak érzem ezt, amit tetéz az ital és a kinti levegő, valamint maga Yori közelléte, és egy percre sem szüntetném meg ezt. Egy beszélgetés az egész, de újra és újra át akarom élni ezt, ha tehetem.
- Erős leszel, Yori. Már most erős vagy. Hiszen nem adtad fel, és amíg nem adod fel, nem veszíthetsz. Sikerült eljutnod eddig teljesen egyedül. Ki képes erre? Minden kudarcod után felálltál, ez formált téged ilyenné - hirtelen lelkesedésből megfogom a kezét és megszorítom, de nem úgy, hogy az fájdalommal járjon. Egyszerűen éreztetni akarom vele, hogy én itt vagyok, és hogy támogatom mindenben, és erőt adok neki, ha neki már épp fogyóban van. A szemébe nézek, ha rám néz, és bátorítóan mosolygok rá.
Most tűnik csak fel, hogy éppen mit is teszek, és újonnan egy apró pírral az arcomon engedem el a kezét, s húzom vissza saját ölembe.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Május 18 2016, 19:56

//Mika, Mika//

Azt állította nem volt még vezető, bár későbbi szavai, talán csak nekem tűntek ellentmondásosnak. Igen is egy érett vezetőként, példaképként ragyoghatott kishúga szemeiben. Húga, akárcsak a vezetők „jobb keze” mindig mellette áll, s fenn is marad az állandó bizalom és törődés. Egy életerős csupa szív lélek, ki jól bánik a szavakkal és széles e világon párja nincs azt biztosra tudom.

Gyermekkori barátaimmal kiépített kapcsolatom mindig is fontos volt számomra. Együtt nevettünk, együtt szomorkodtunk. Tény, hogy árvákként együtt kellett nap mint nap megküzdenünk az állandó éhség és szomjúság igényeivel, de azok az idők gyökeresen megváltoztak. Az akkori családomnak hitt emberek mindegyikét levágták, bár távoli arcukról a megbánás és beletörődés rémült képét tudtam leolvasni. Nincstelenből így váltam földönfutóvá, kinek nem, hogy saját tulajdona, de még saját barátai sem maradtak. A mai nap pedig végre kisütött a belső nap, mely távolba nyúló sugarai elláttak a jövőbe tekintő bátorsággal és magabiztossággal. Elűzték az árnyakat, és megvilágították a sötétség közepén ezt a lányt: Kenshiro Mikát. A szüleim után való kutatás, a sok hely és sok ismeretlen ember mind a távoli múlt ködébe burkolózott Mika mögött, minden eddigi tettem bennem megbocsájtásra talált, Miatta.
- Nem foglak elveszíteni, téged nem! A szavamat adom. - Válaszoltam a lánynak komolyabbra fordított tekintettel, majd ahogy elfordult végighallgattam történetét. Számára a család többet is jelenthetett szerintem mint nekem. A szeretet melyet megkapott a szüleitől, és ez az amit egy szülő ajándékoz a gyermekének, melyből erőt meríthet az élete hátralevő részében. Sajnálattal átitatottan hallgattam tovább a bátyjáról említetteket, nem érdemelne senki ilyen veszteséget melyet ez a lány átélt négy éves korában.
- Őszinte részvétem Mika. - Próbáltam volna valami vigasztaló jellegűt mondani, de ez a törékenynek tűnő lány erősebb mint amilyennek látszik. Mélyen elveszve szemei világában, hirtelen nem is értettem meg teljesen, hogy mit is szeretne nekem adni, majd motiváló gondolatai és a talpon maradásra buzdító szavai végre tisztává varázsolták azt a bizonytalan érzést amit eddig éreztem magamban. Furcsa volt és meleg, főleg inkább mondhatnám már forró amint Mika megfogta a kezem. Valósággal egy szikra gyulladt fel bennem, már biztosra tudtam, hogy mi is ez itt legbelül. Nem, nem az alkohol hatása hanem a látott képekbe és hallott hangokba való beleszeretés. Furcsa is ezt így magamban elképzelni, egy hozzám hasonló pont így tapasztalná meg a fiatal felnőttek egyik legerősebb érzelmét? Rádöbbentem, hogy az egész életemben csak az volt az igazán értékes, örömteli és jó, mikor szerettek. És most végre, én is szerethetek. Korainak tűnt volna be is vallani érzéseim, melyek talán csak az ital hatására erősödtek fel, de túl mélyről érkezett ez az egész így egy kicsit elpirulva nyúltam Mika elhúzott keze után. Hűvös volt a keze, mely oly békésen pihent meg tenyeremben. Nem akartam túl tolakodónak tűnni, talán csak vigasztalásként hüvelykujjammal megsimogattam a kézfejét.
- Kezdem úgy érezni, megérte akkoriban felállnom. Találtam végre a család mellett valamit, ami igazán fontos. - Nem tudtam türtőztetni ezeket a szinte beismerő szavakat, de talán megleli bennük a mondandó igazi lényegét.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Mika on Szer. Május 18 2016, 21:39

/Jujci :3 /


Szavai simogatták a lelkem és a szívem egyaránt, aminek hatására valami bizsergetőt érezhettem és döbbenten ültem, miközben ezzel az ámultsággal néztem Yorira. Ebben az egészben valóban az a furcsa, hogy tényleg rövid ideje tart ismeretségünk, mégis olyan, mintha valahonnan ismerném már; a másik, hogy teljesen más, mint a többiek. Ha valaki ilyet mondana nekem, lehet, hogy egy tulajdonnak érezném magam, de ebben az esetben nem, mert itt teljesen helytálló. A szeméből még egyetlen egyszer sem tudtam leszűrni, hogy hazudna, vagy csalna az érzéseivel és ez nagyon meglep. Nem egy kisfiút látok magam előtt, aki mesékkel ringatja magát álomba, hanem valóban egy vezetésre alkalmas embert, aki képes újra helyrehozni ezt a klánt és egy családod alkotni belőlük. Egy boldog családot.
Elhessegetem a részvétre intézett szavait, mert már nem tesz semmit. Egykor sokat jelentett, de már a múlté és nekem is fel kell állnom, hogy a jövőmet tovább tudjam építeni. Tudtam, hogy mindvégig azért vagyok, hogy majd Őt segíthessem, és ez is a céljaim közé került, mint ahogy az, hogy Izunából egy tisztességes shinobit neveljek, egy olyat, aki meg tudja állni a helyét, meg tudja védeni magát, és remélem, hogy egy napon még engem is túlszárnyal, és én leszek az, aki védelemre szorul kettőnk közül.
Nem tudtam, hogy ennyire fontos lehetek még valakinek majd az évek során, de jó tudni, hogy van még valaki a húgomon és a szüleimen kívül, aki egy kicsit is törődik velem, és mindezt ilyen rövid időn belül.
Ujjának simítása váratlanul ér, de nem húzom el kezem, mint ahogy az előbb tettem, hiszen az előbb én is valami ilyesmit ültethettem a szívébe. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljesen nyugodt vagyok és a szívem nem zakatol, aminek nem találom értelmét, vagy a miértjét. Egyszerűen most nem találok szavakat, ezért ahelyett, hogy mondanék is valamit, ezzel a zakatoló masinával a keblemben Yori felé fordulok és rámosolygok. Csak egy pillanat, de mindent elmond. Azt, hogy köszönöm, hogy nem csak egy támasz vagyok, hanem egy fontos tényező az életében, ami adott még értelmet neki arra, hogy talpra álljon. 
- Köszönöm... Yori - csak ennyit tudtam végül kinyögni, majd hátradőltem a hintában, hogy könnyebben tudjam így nézni a ma esti csillagokat. Ha Yori keze még az enyémen van, egyáltalán nem zavar, sőt, kis kezemmel átölelem az ő nagy mancsát, ahogy így tartom az ölemben. Szimplán csak jól esik valami meleg, az, ahogy árad belőle a szeretet, a törődés és a vigasz.
- Ma este fényesebbek - motyogom magam elé, miközben csillogó szemekkel mosolygok az ég felé. - Nem tudom, te hogy vagy vele. Én imádom a természetet, akkor is, ha olykor eléggé furcsa. Néha elképzelem, ahogy egész életem a szabadban töltöm, mint valami amazon egy kis tákolt sátorban és vadászattal foglalkozom. Vicces - ezt megjegyezve el is nevetem magam. Furcsa lenne állatbundába öltözve szaladgálni az erdőben, de... ilyen idióta dolgokat hoz ki belőlem ez a szabadságérzet.
Megiszom az utolsó kortyokat a poharamból, majd lerakom magam mellé a hintára, hogy ne a kezemben kelljen tartani. Ha Yori beszél hozzám, akkor hallgatom őt vagy éppen a környezetünk hangjait, ahogy a tücsök lágy, esti zeneszóra csábítja mámoros elmém, s a sok szentjánosbogár röpködését.
Nem tudnám megmondani, mennyi időbe telt, de biztos nagyon kevés kellett hozzá, hogy lecsukódjon a szemem - s ahogy már azt mondtam, egy bajom van az alkohollal: hamar elalszok tőle. Így aztán szépen lassan hajtom le fejem Yori vállára, ahol elszenderedek. 
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Szer. Május 18 2016, 23:50

// Csucsu time Wink //




Ez az éjszaka, kezdett olyanná válni mintha meg lenne rendezve az egész. Felettünk a csillagok mögött, biztos volt valami hatalmasabb erő bármelyikőnknél és vígan húzgálták a zsinórokat. Nem bántam, hogy így játszanak velem a fentiek, és nem is bántam meg a minapi cselekedeteimet. Megfeledkezetten tartottam tenyeremben Mika kezét miután egymásra tekintettünk mosolyunkkal. Legbelül tudtam mit is köszönt meg az imént, hasonlóképp érezhetett ő is mint én ahogy rámarkolt a tenyeremre. Érdekesnek tűnt továbbra is, hogy még egy napja sem ismerem ezt a csodálatos lányt, de még is annyi mindent megtudtam róla az elmúlt órákban, hogy szinte a részemmé vált.
- Igen, azok. - Dünnyögtem ki az eget bámulva, szüntelenül mutatva az égi mindent látó szemeknek, hogy mennyire is boldog vagyok. Vidám tekintetem le sem vettem Mikáról miközben az erdő szépségeiről mesélt és, hogy mennyire jó lenne a vadonban élni. Nem tagadom, az elmúlt időkben míg rám nem lelt Kazuya, én is az ehhez hasonló nomád életet éltem. Sátorban aludtam, melyben rendszeresen meggyűlt a szeszélyes tavaszi időjárással a gondom. Hol be áztam, hol majd meg fagytam, de olykor sikerült rendes fedél alatt megszállnom végül itt kötöttem ki ahol belőlem lesz a következő nemzedék vezetője. Sosem gondoltam volna, hogy ez lesz az én sorsom, de most már, hogy egy igazi társra találtam, elégedett vagyok ezzel az egésszel.
- Majd ha egyszer úgy adódik, kipróbáljuk ezt az életstílust oké? - Tettem fel elég nyílt kérdésem melyre az egyre lehűlő időben és a lassan esti vadászatukról visszatérő állatok zajain kívül nem érkezett válasz. Ezüst színű tincsek kezdtek pajkos csiklandozásba fedetlen nyakam oldalán. A vállamon éreztem ahogy Mika álmosságtól elnehezedett feje, apránként kényelembe helyezkedik, majd elszenderül s az álmok nyugtató világába lép át. Nem szerettem volna felébreszteni, de nem maradhattunk tovább odakinn. Hiába öltöztünk fel kellőképp az éjszakák még mindig nem elég melegek a további ücsörgésekhez. Óvatosan karoltam át a vállát, majd egy gyorsabb de precízebb mozdulattal nyúltam a két lába alá s emeltem fel a lányt. Kezünk még mindig a másikéban pihentek, arcát a pozícióban pedig a mellkasomra pihentette. Betértünk a házba, magunk mögött hagyva ezt a remek holdfénytől pompázó éjszakai mulatságot. Egyenesen a szobájába vittem Mikát, s lefektettem az ágyába. Szabad kezemmel felsegítettem rá a takarót. Nem gondoltam jó ötletnek azt, hogy magára hagyom. Valószínűleg amint elengedtem volna puha kezét azonnal felébredt volna és én pancser elrontom kellemes pihenését. Nem volt más választásom, bár döntésem nem is bántam meg így Mika mellé feküdtem. Ezüstös haja kócosan takarta el a gyönyörű vonásait. Enyhén piros pozsgás arca békésen pihent a párnán, halkan s egyenletesen szuszogott. Kijelenthettem ott az ágyban magamról, hogy talán a legszerencsésebb, egyben a legboldogabb ember lehettem perpillanat az egész bolygón. Az okait talán már nem is kell elmondanom hisz itt pihen mellettem.
- Jó éjt, Mika. - Felkönyököltem az ágyban, majd mint akinek egy bensőbb erő átvette volna a teste felett az irányítást egy puszit adtam a lány arcára. Egy picit mocorgott, majd felém fordulva egy nagyot szusszant. Pár percig még néztem ahogy az igazak álmát alussza, s végül az én szemeim is álomra csukódtak.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Mika on Hétf. Május 23 2016, 02:15

/ Ébredő idő Very Happy /


Hallok még valami beszédet, de oda már nem jutok el, hogy válaszoljak is rá. Egyszerűen csak magamban válaszolok, hogy "persze, így lesz", és arra gondolok, hogy talán ezt ki is mondhattam, de nem történt meg. Érzem azt is, ahogy egy kéz éri a hátam és a lábaim alatt, valamint valami meleget, ebből tudom, hogy ez a valaki az ölébe vett, hogy bevigyen, de annyira nem voltam magamnál, hogy felfogjam a körülöttem lezajló eseményeket.
Még melegebbet érzek, amikor már elhagynak ezek a kezek, és elmosolyodom, amint egy csók ér arcomhoz... persze ezt sem igazán tudom felfogni, csak érzem. Viszont ez az egy kis gesztus rányomta az egész éjszakámra a bélyeget, s onnantól kezdve szépeket álmodtam. Éreztem a kezet, ami azóta nem engedte el az enyém, mióta ott a csillagos ég alatt megfogtam... ez így maradt, még akkor is, amikor átfordultam a másik oldalamra, hogy így Yorival szemben legyek. Érdekes és egyben furcsa jelenség is, hogy valakivel még csak most ismerkedtél meg, de olyan, mintha már ismerted volna ezelőtt egy másik életben. Egy társ, aki megért téged és te is őt, és úgy viselkedtek, mintha világi barátok lennétek. Vagy több annál? Mi lehet több egy barátnál, ami nem hajaz a szerelemre? Ha jól átgondolom, akkor talán a lelkitárs lenne rá a megfelelő szó. A mellkasom egyenletesen emelkedett le-fel, miközben tudtam, hogy van egy őrangyalom, aki figyel és vigyáz rám... hiszen megjegyeztem minden egyes szót, azokat, melyekben az szerepelt, hogy "nem foglak elveszíteni", "fontos", "akárcsak most te velem". Foszlányok csupán, de igenis sokat jelentettek, mert teljesen más volt, mint amikor ezt a testvéred szájából hallod... olyan melengető. Azt mondják, az emberek azt álmodják, ami aznap megtörtént velük, csak egy kicsit más formában. Az én esetemben ez nem így történt, minden egyes eseményt ugyanúgy pörgettem végig a fejemben, mint ahogyan az ma történt. Egy széles mosollyal az arcomon engedem el Yori kezét, hogy végül kezem a mellkasán pihenjen meg, de nem csúszom közelebb akkor sem, ha hívogat testének melege. (Alapvetően kedvelem a meleg helyeket, a forró fürdőket és bármi mást, ami kapcsolatba hozható a jóval). A tenyerem alatt éreztem szívének dobogását, aminek ütemére lassan, de biztosan mély álomba szenderültem...


A reggel hamar eljött, mintha nem is lett volna éjszaka. Madarak csicsergésére ébredtem, s arra, ahogyan beszűrődik az ablakon a nap sugarai. Ez egyszer nehezen keltem, mert nem edzésre kellett indulnom, vagy bármi más, de amikor oldalra fordultam, meglepetten vettem észre, hogy Yori mellettem fekszik. Nem volt ezzel bajom különben, csak furcsa volt... s ha Izuna látná, akkor kapnám a fejmosást, hogy első nap ágyba bújok valakivel! Na persze nem úgy.
Elmosolyodtam, amikor láttam alvó arcát, és nem akartam felkelteni, ezért még egy ideig csendben néztem. Úgy gondoltam, itt az ideje viszonozni a szívességet, úgyhogy óvatosan kisurrantam az ágyból, hogy valami reggelit készítsek, de előtte gyorsan megmosakodtam. Tudtam már a járást a tegnapi napnak köszönhetően, s annyi adag ételt készítettem, ami elég nekem, neki és Izunának. A nem használt adagokat egy darabig letakartam, míg egy adagot tálcára tettem, s úgy vittem be a szobámba. Óvatosan nyitottam az ajtót, s a tálcát letettem az ágy melletti szekrényre akkor is, ha Yori már felébredt, de abban az esetben is, ha még alszik. Ha még alszik, akkor tovább figyelem és várok arra, hogy felébredjen. Az arcomhoz nyúlok, ahol érzem a tegnapi kedvességét, az enyhe csókot, így alig bírom megállni, hogy ne viszonozzam ezt. Óvatosan félreseprem a rakoncátlan hajtincseket a homlokáról, ahova végül egy apró, lágy csókot hintek.


/Japán palacsinták :3/
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Hétf. Május 23 2016, 13:09

//Cuki Mika! :3 //


Elveszettnek hitt álmom tért vissza melyben a fekete alak hullámzott a sötétséggel. Hangtalan szellemként suhant a síkságok felett. Az arcát elfedő maszk mögött, vörös szemeiben a pusztítás össze nem téveszthető vágya csillogott.
~ Meddig akarod még ezt folytatni?! ~ Förmedtem rá amint az megállt előttem álmaim színterén. A rémség nem folytatta tovább mindent elsorvasztó halálos útját. Szemei elkerekedtek és egy, akár mennyekből megnyíló fényáradat üldözte el vissza az örök homályba. Nem tudtam mire vélni ezt az egész színpompát és a látványt. Elmém szellemét ily riadtnak és magatehetetlennek látni, menekülve a megtisztító fény elől. Hátra fordultam s egy fénylő alakra lettem figyelmes, ki sugárzó ragyogásából csupán egy női sziluettet tudtam kivenni. Furcsa és ismerős érzés kapott el, majd hirtelen közvetlen előttem termett a fényes lélek. Kezét hevesen lüktető mellkasomhoz érintette, mit egy nagyobb dobbanás és a harmonikus ütem váltott fel csillapítva szívem versenyfutását.
Csak álltam ott tátott szájjal a földön túli csodával szemben, kinek érintése, látványa és illata is oly ismerős volt. Egy új megzabolázhatatlan erő kifejtője mely máglyaként lángolt bensőm egészében, csak úgy, mint mikor Mikával vagyok. Kinyújtott karral próbáltam elérni a sziluettet, kinek asztrális testén kezem gond nélkül átsuhant. Próbálkozásomra közelebb libbent, míg szinte centik választották el arcainkat egymásétól. Pár percig csak nézett, szemeimen keresztül mélyen olvasott gondolataim zavaros tengerében, azután homlokomhoz emelte ajkait s egy csókot lehelt rá.
 
Szemeim homályos képpel fogadtak ébredésem után. Mellettem ismét egy tündöklő alak foglalt helyet, így nehezemre esett eldönteni, hogy fel is keltem e valójában. Édeskés, kellemes illatok lengték be a helységet így agyam a megfelelő visszajelzést küldte, ébren vagyok. Szemeimet megdörgölve végre kiélesedett a kép és Mika ült mellettem, rabul ejtő pillantásával fürkészve az én frissen kelt kinézetem.
- Szia, Mika. – Hangzott el a még kicsit reggeli kómával fűszerezett köszöntés egy lágy mosollyal az arcomon.
- Remélem jól aludtál. - Tettem fel a kérdő kijelentést, azon reménykedve hogy nem vette zokon azt ébredése után, hogy mellette fekszem. Egy rövid nyújtózás után felültem az ágyból s a homlokomon „izzó” ajkak nyomát éreztem. Mikára pillantottam s össze is állt a kép: Ő lenne az, kinek feltétlen szeretete beragyogja a legsötétebb helyeket, s érintése a mennyekből hozott gyógyír erejével rendelkezik. Bolond egy fantáziának hangzott volna, ha ennek a gondolatmenetnek hangot adtam volna, de ehelyett csak világa vesztett emberként gyönyörködtem a legszebb reggelem, legszebb látványában. Mellette egy tálcán pihengetett pár puha reggeli finomságnak látszó ínyencség, melyeket biztosan ő készített. Egész életemben nem történtek még velem ilyen csodák és sohasem volt hozzám még senki ennyire kedves. Mika kit egy napja ismerhettem, de még is sok esztendőnek lehetne betudni ezt a kellemes összhangot mely kialakult köztünk ez alatt a rövid idő alatt is, még is ilyen módon kedveskedne? Tettem fel a kérdést, majd alkarom végighúzom a szemem előtt, remélve hogy nem szúrja ki meghatódott boldogságom cseppjeit.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Mika on Hétf. Május 23 2016, 17:57

/Nem, Yori cuki :3 /


Nem bámulhattam sokáig az alvó férfit, mivel az imént tett lépésemre felkelt. Nem is gondoltam, hogy tovább aludna, ha ilyet érez, mellesleg ez a lépés még engem is meglepett, úgyhogy sokáig csak méláztam magam előtt, még akkor is, amikor Yori már rég köszönt.
- Jó reggelt! - mosolygok rá vidáman, aztán megvárom, hogy felkeljen.
- Első éjszakámhoz képest nagyon is jól. Furcsa - vakarom meg a tarkóm mélyen a gondolataimba süllyedve. Biztosan az lehet az oka, hogy a tegnapi nap egész szépen kifárasztott, akkor általában jól alszok... és mellé még itt volt Yori is, aki mellett megint úgy érzem, mintha évek óta ismerném. Felszabadultnak érzem magam, nincs bennem már az a feszültség, ami egykor.
Megfogom a tálcát és Yori ölébe teszem, majd leülök mellé.
- Készítettem reggelit is. Gondoltam kedveskedek, hiszen tegnap én is ugyanezt kaptam tőled - no meg persze nem csak emiatt, mivel úgy gondolom, hogy ez jár.
- És jól esik látni a mosolyod - teszem hozzá, mert különben ez a másik ok, amiért készítettem. Látom rajta a meghatódás jelét, amin vigasztalóan elmosolyodom, majd mutatóujjammal megnyomom lágyan az orra hegyét, mint egy kiskutyának. Nem szoktam ilyen hamar efféle interakciókba keveredni az emberekkel, de vele különösen jól esik. Mintha betöltötte volna Jiro szerepét, az űrt a szívemben, ezzel egyfajta bátyóként emelkedve ki az előbb még idegen cím felé tornyosulva. Legalábbis... azt hiszem. Zavaros.
- Hogy telt az éjszakád? Úgy értem... hogy aludtál? - teszem fel a kérdést, ha már volt olyan kedves ő is érdeklődni hogylétem felől. Nem hiszem, hogy álmodtam volna valamit, olyan mélyen aludtam.
- Lassan fel kellene ébresztenem Izunát is - tegnap érkezésünk óta nem is beszéltem vele, így azt sem tudom, mivel ütheti el az idejét. Biztosan mérges, amiért nem kerestem, vagy ha ő keresett, akkor nem talált meg. Remélem, hogy nem fog rám haragudni.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Pént. Szept. 16 2016, 01:11

// Újra veled. Smile //



A könnyeket törölgetve az arcomról huppant le mellém Mika, s helyezte az ölembe a remek illatú reggeli palacsintákat. Még sosem láttam ilyen gusztusos reggelit, bár mióta Kazuyáékkal élek csak a szokásos férfias reggelit és tápokat ettük, azok után pedig ez maga a megtestesült mennyország. Egy angyallal ülök egy ágyban, a mennyországban és mennyei ételt ehetek, bár kínosnak éreztem, hogy én a NAGY klán vezér megszeppenve törölgetem könnyeim, de ha tudná, hogy sosem volt még részem ilyesfajta törődésben, biztosan megértené miért is reagálok e-képp. De el jön az ideje mikor már mindent tudni fog rólam, persze ha nem kergetem el a furcsa cselekményeimmel magam mellől.
A kis különös gondolatmenet után, vígan ragadtam meg a kést és villát, melyekkel egy szeletet vágtam a még gőzölgő édességből. Mika szándékán elmosolyodtam, majd csukott szemmel toltam be az első falatot. Jó alapos rágcsálás után, egy mélyet sóhajtottam, és szinte gyermekként vigyorogtam a lányra kipirult arccal. Még mielőtt szólhattam volna, a mosolyom dicsérte, elérve még egy olyan pontra, melyre eddigi életem során még nem került sor. Finom ujjával megnyomta az orrom játékosan, amitől csak még jobban elpirultam és még szélesebbre húzódott a mosoly ajkaimon.
- Örülök, hogy sikerült kipihenned magad. – Nyeltem le a következő falatot, majd folytattam mondandóm. – Remélem nem lesz probléma, ha ennyiszer hallod tőlem ezt a szót, de: Köszönöm! Még sosem ettem ilyen finom reggelit, melyet egy ilyen csoda készített. – Csusszant ki kicsit átmásítva eredeti mondandómnak szánt - „Ilyen csodálatosan elkészített ételt” – De csak tovább mosolyogtam indokolatlanul, s vágtam még egy falatot, melyet a villára szúrva Mika szája felé tartottam, hogy ő is megízlelhesse két kezének remekművét.
- Remekül! Remekül aludtam, nem is tudom mikor sikerült kipihennem magam ilyen jól. Rég volt, az már biztos. – Igazítottam meg a vállamon a pólóm, s túrtam bele kócos hajamba kicsit idétlen frizurát varázsolva, melyet ha látnék biztos elszégyellném magam, hogy milyen bolondosan is nézek ki egy ilyen gyönyörűség társaságában.
- Menjünk akkor és nézzük meg, hogy van a húgod! Elvégre még én sem találkoztam vele, itt lenne az ideje a bemutatkozásnak, nem de? – Nyelem le az utolsó falat palacsintát, a tálcát félretéve az ölemből, majd felpattanok és kezem nyújtom Mikának, hogy felsegíthessem az ágyról, persze csak ha elfogadja segítségem.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Mika on Kedd Szept. 27 2016, 21:30

// Veled :3 És Izuhugival :3 //


Nem tudom, mikor készítettem én egyáltalán férfinak ételt. Apámnak talán sokszor megpróbáltam kedveskedni a nehéz küldetései után egy vacsorával, vagy egy reggelivel és mindig megköszönte, jóízűen ette meg akkor is, ha az étel éppen nem volt ízletes. Azokhoz az időkhöz képest sokat fejlődtem, ma már nem rakok bele mindenféle névtelen és ismeretlen dolgokat az ételbe, ami csak a kezem közé kerül. Amikor véletlenül annyira elbóbiskoltam a kertben, hogy a még ki nem kelt virág hagymáit szedtem le a normális helyett, na akkor volt nagy szerencsém, hogy nem volt mérgező!
Yori mosolya az én arcomra is mosolyt csal, főleg hogy látom meghatódni. Pedig ez tényleg csak egy reggeli! Azért kapta, mert jó vendéglátóm, ha mondhatom ezt rá, hiszen mától azt hiszem, hogy több, mint vendéglátóm. A klán vezére, így az én vezérem is. Ahogy mindannyiunké, és számítok rá, valamint támogatom mindenben, ahogy tegnap is elmondtam. Hiszen minden egyes szavam komolyan gondoltam. Van benne valami, amit nem tudok megmagyarázni... valami elérhetetlen fény csillog a szemében, s látom benne minden egyes sérelmét, de amióta a szemeit bámulom, rájöttem arra is, hogy nincs benne reményvesztettség. És ez a legnagyobb baj a shinobik világában, hogy sokan elvesztik a reményüket, mert úgy vélik, a helyzet kilátástalan, már csak rosszabb lesz... pedig ez egyáltalán nem így van.
M-mi? Csoda? Én? Sűrű pislogásba kezdtem, majd arcomhoz kaptam, hogy zavarom valahogy csillapítsam. De inkább csak egyszerűen elfordultam, miután jól belebámultam Yori képébe a zavart pillantásommal. Lassan megemlíti, hogy jó lenne bemutatkoznia a húgomnak. No igen... a húgom. Ő már nehezebb eset, de nem csodálkozom, hiszen tőlem tanult és azt hiszem, miattam lett ilyen pukkancs. És azt is biztosra veszem, hogy nem fog semmit sem szó nélkül hagyni, mindenre lesz megjegyzése. De mindig felkészült vagyok. Egy nagyot sóhajtok a gondolatmeneten, amikor Yori a kezét nyújtja felém. Elfogadom, majd segítségével felállok.
- Yori... nem kellene előbb felöltöznöd... vagy valami? - persze, van rajta ruha, nem is azért mondom. Csak megmosakodni, friss ruhába öltözni, ilyenek. Máris anyáskodok! Ahh, ez van, ha van egy húgod, akire vigyáznod kell. De nem hibáztatom miatta Izunát és senki mást, ő vállalta, hogy velem jön, én pedig vállalom érte a felelősséget, mellesleg szívesen foglalkozom vele. 
Ha ő nem lenne, már rég nem lennék önmagam.




Megvárom, Yori hogyan reagál, s ha átöltözik, egyéb teendőket végez, akkor persze megvárom, majd elindulunk Izuna felé, akinek szintén viszek friss palacsintát, hogy reggelihez jusson a szervezete. Óvatosan nyitok be a szobájába, Yori felé jelzem, hogy jobb lenne, ha egyelőre kint várna, amíg nem tér magához a húgom.
- Jóóó reggelt, prücsök! - leteszem az asztalára a reggelit, majd egy jól irányzott mozdulattal ráugrok, mintha birkózni szeretnék vele. Lányok között nem szokás, de nem a tipikus tinilányok voltunk, akik sminkelik egymást és babáznak, sokkal inkább testvériesen egymás idegeire megyünk reggel. Ez pedig egy hasznos módja annak, hogy felébresszem.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Pént. Szept. 30 2016, 17:56

// Apple Pen, Pineapple Pen, Pen-Pineapple-Apple-Pen //

Miért futok? Mi elől futok? Hova futok? Hol vagyok? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem, miközben egy végtelennek tűnő, alig megvilágított alagútban rohantam sebesen. Vérfagyasztó hörgést hallottam a hátam mögül és vad lihegést, valamint szapora lépteket, miknek hangjába az egész alagút beleremegett. Teljes erőmből szaladtam, ahogy csak a lábam bírta, a dübörgés és a vadorzóhoz hasonlítható morajlás azonban mégis egyre közeledett. A sorsomat megbotlásom pecsételte meg, s a halállal szembenézve fordultam meg a fenevad felé. Megérezte a jelenlétemet, és lelassított kicsit, majd két rémisztő szempár bámult a félhomályban. Tudja, hogy itt vagyok. Kiszagolta. Végem. Ég veled világ! Kenshiro Izuna búcsúzik. A bestia teljes mértékben a szemeim elé tárult. Maga a legrosszabb rémálmom megtestesedése. Csak bámultunk egymásra, mígnem elrugaszkodott a talajról és kész volt arra, hogy átharapja a torkom.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁ! - ordítottam egy hatalmasat, ahogy felriadtam és az ágyamban találtam magamat, rajtam a nővéremmel, és automatikusan a torkomhoz kaptam, hogy megtapogassam ott van-e még. - Jobbat! Most ezt meg miért kellett? - dünnyögtem, majd mocorogtam alatta és húztam fejemre a takarót, befordulva a fal felé. - Már majdnem megöltem azt a szörnyeteget! - motyogtam alig érthetően, hiszen most keltem fel. Azaz inkább keltettek. Ekkor orromat valami ismerős illat kerítette hatalmába. Mintha csak otthon lennék. Jól érzem? Oh mondd, hogy jól érzem! Kíváncsian húztam le magamról a takarót és picit fentebb csúsztam az ágyon, hogy alaposan körbetekinthessem a szobát. A szobát, ami még számomra teljesen idegen. Kiültem az ágy szélére és becsavartam magam a takarómba, majd két táskával a szemem alatt odatotyogtam az asztalhoz és vissza az ágyra. Nekiláttam a reggelimnek, amit már olyan jól ismertem. Mika sokszor csinált nekem otthon. Mondhatni, hogy a kedvencemmé vált az évek során. Ezek a palacsinták nem csak arról híresek, hogy finomak, hanem arról is, hogy rendkívül ragacsosak. Magamat ismervén nem szemkápráztató látvány, ahogyan tömöm magamba a reggelit. Biztos voltam benne, hogy szirupos lesz a szám, miután végzek. Széles, sunyi vigyor ülne ki arcomra, és egy halk előzetes nevetéssel Mika felé fordulnék, majd egy hatalmas cuppanós puszit nyomnék az arcára. Ő persze csupa szirup lesz ettől. - Köszönöm a reggelit! - hahotáznék és felkészülnék az esetleges ellentámadásra egy védekező kézállással. 
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Mika on Szomb. Okt. 15 2016, 21:13

- Megint rád támadt valami cuki kisállat? - szokása, hogy attól fél a legjobban, ami egyébként teljesen ártalmatlan. Ha szembejönne vele egy mogyorós pele, hamarabb rezelne be tőle, mint egy nála ezerszer nagyobb állattól... mondjuk egy óriás mongúznak esélye sem lenne Izunával szemben, pedig két pislogásba sem telne neki, hogy összelapítson mindenkit a Kenshiro házzal együtt. Aminek én se örülnék, az egy hatalmas emberevő moszkitó! Nincs rosszabb annál, amikor édesdeden alszol, mély álomba merülsz, már szépeket álmodsz, és épp egy fontos mementóhoz érkezel, amikor valami hirtelen fülsiketítően száguld végig a füled mellett. Addig persze nem is tudsz visszaaludni, míg nem vetsz véget a hang forrásának, de a fránya szúnyog olyan helyeken bukkan fel, amire te nem számítasz. Elrejtőzik a sötétben, s akkor támad, amikor nem számolsz rá, bezzeg a lámpa fényében meg sem mutatkozik. Szörnyű. Nincs rosszabb egy szúnyognál.
Arcon csókol, amire egy fintorral az arcomon mosolyodok el. Elveszek tőle egy szalvétát, majd letörlöm azt az arcomról.
- Kár, hogy nem hosszú a nyelvem - nevetek fel, ilyenekkel viccelődve. Ha így történne, akkor nyilván most elérhettem volna a nyelvemmel azt a kis szirupot, így nem ment volna kárba.
- Milyen volt az első éjszakád? - tudom, hogy butaság ilyet kérdezni, biztos azt mondja majd, hogy lehetett volna jobb is, ha nem külön szobában alszunk, de azok az idők már rég lejártak. Tudja jól, hogy nem alhatunk mindig együtt, és hozzá kell szoknia majd ahhoz, hogy sajnos nem tudok mindig mellette lenni. Ez így ment az akadémián is. És persze nem csak ott. Megvárom, míg mesél, majd ha jó, ha rossz, akkor is mosolyogva bólogatok, majd összeborzolom a már így is kócos haját.
- Szeretnék neked bemutatni valakit. Azt az embert, akiért itt vagyunk, ha mondhatom így. Miatta indultunk útnak, és a családunk miatt. Szóval ő... amolyan nagybátyád - felállok, majd beinvitálom Yorit, nincs is jobb annál, amikor reggelizés közben mutatsz be valakit. Mert akkor tudod, hogy elégedett azzal, hogy megtömheti a hasát, reggelizés előtt viszont morcos lenne. Bár... nagy esély van rá, hogy most is az. De szeretnék ezen túlesni. Sajnos arra nem volt időm, hogy meséljek neki arról, hogy Yori mint klánvezér és mint ember mennyire elragadó. És ez nagy szó tőlem, hiszen ritkán beszélek így bárkiről is.
avatar
Kenshiro Mika
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Ahol Yori és Izuna :3


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 419

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Vas. Okt. 16 2016, 14:35

//Kincsem és Izuka! :3 //

Míg Mika valószínűleg a gyöngéd, elhamarkodott, de valós bókomon rágódott és azon, hogy vajon miként is kellene majd felébreszteni a húgát addig komótosan léptem ki az ágyból. A tányért magam mellé tettem az ágyra, s onnan kikelve nagyot nyújtóztam egy félig visszafojtott ásítással. Mika kérdésére, végignéztem magamon és nem volt bonyolult felfedezni még álmos szemeim mögül sem, hogy a tegnapi szerkómban vagyok. Mosolyogva porolgattam le magamról néhány palacsinta morzsát, majd megragadva a póló alját hamar lehúztam magamról, s félmeztelenül totyogtam Mika mellé.
Gyorsan végzek aztán mehetünk! - Feleltem csillogó szemekkel, hisz már így is tökéletesen indul ez a nap. Egy csodálatos nő, ki reggelit készít és oly gyengéd, oly oda adó melyhez foghatót eddigi életem során még sosem kaptam meg. Ahogy a fürdőbe vettem az irányt a vállamra csapott pólóval a tegnapi nap élményei körvonalazódtak a fejemben. Sehogy sem tudtam megérteni, hogy miként találhat ennyire egymásra két ember, ilyen rövid idő alatt. Egy megfoghatatlan érzés járt már át akkor is, mikor először megláttam az ezüsthajú lányt. Szemei elbűvöltek, alakja megfogott, s hangja még mindig boldogan cseng a fülemben ahogy elégedetten és boldogan éltük át a tegnapi nap történéseit.
A tőlem telhető leggyorsabban mosakodtam meg, s vittem valami színt az arcomba melyen még vígan tátongott egy a párna által hátrahagyott nyomásnyom, akárcsak egy elcseszett kalóz a nagy háborús sebesüléssel. Ezt a fogmosás, majd új ruhába való huppanás követte, mely egy félig kigombolt fekete ingből, egy átlagos nadrágból és papucsból állt. Eléggé nevezhetnénk ezt hanyag eleganciának, de ha otthon van az ember, miért ne engedhetné el magát? Fürdői tevékenységeim végeztével vissza ballagtam Mikához, s a szüntelen mosollyal jelentettem alássan, készen vagyok az indulásra.

Az ajtóhoz érve, felszerelkezve a reggeli finomsággal melyből természetesen én is remekül belakmároztam, épp benyitni készültünk. Szerencsémre Mika figyelmeztetett így az ajtón kívül maradtam, s pár pillanat múlva, el is kerekedtek a szemeim. Odabentről egy gigászi hang söpört át a falakon és kulcslyukon melytől azon nyomban kirázott a hideg.
~ Még is miféle bestiát hozott ez a lány a birtokra? Ne talán tán még sem olyan lesz ez a találka mint elképzeltem? ~  Ráztam meg kétségbeesetten a fejem ahogy elképzeltem magam előtt a hatalmas lényt, mely vígan majszolja a finom palacsintákat melyből én is jóízűen lakmároztam. Össze kellett szednem magam, elvégre Mika is azt tanította, hogy próbáljak meg valami rosszat elképzelni, hogy kellemeset csalódhassak, így nem nagyon kellett ettől rosszabbra gondolnom, és a pillanat is hamar elérkezett, hogy a felkonferálás után Mika nyitotta ki az ajtót, s beléptem azon. Szememmel az ormótlan szörnyeteget kerestem, de végül tényleg kellemeset kellett csalódnom, ahogy észrevettem a lánykát gubbasztani az ágyban, ki vígan majszolja a palacsintát, bár egy kicsit morcos arccal, de ez érthető hisz most ébredt fel. Mikára néztem egy gyöngéd ösztönzést várva, majd közelebb léptem az ágyhoz, s a bemutatkozásra került a sor.
Szép jó reggelt! Üdvözöllek téged is a Birtokon! A nevem Kenshiro Yori! - Mutatkoztam be kellemes mosollyal az arcomon, s vártam a reakciót, hátha nem tépi le a fejem egyből ez a cuki vadállat.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Csüt. Okt. 20 2016, 17:51

// Nyuszmók és Sógi :3 //

- Nem volt cuki! Maga volt az ördög! - feleltem borzongva, ahogy a démoni mókus képe ismét megjelent lelki szemeim előtt. Hogy megszüntessem az undort ami rám telepedett, buzgón habzsoltam a palacsintát. Puszimra csak némi grimasz érkezett válaszul. Nem erre számítottam, máskor már rég verekedni kezdtünk volna. Gyanús, naaagyon gyanús!

- Hogy milyen volt? Még csak rám se néztél, annyit sem mondtál, hogy jó éjt! - feleltem és durcásan néztem Mikára a kialvatlan szemeimmel. - Ráadásul még az a festmény is engem bámult egész éjszaka! - mutattam egy falon lógó képre, ami valójában egy békés tájképet ábrázolt és emberi alaknak, sőt még állatnak sem volt nyoma rajta. - Másik szobát akarok! Bár... Ha lesz itt egy hűtő, akkor akár maradhatok is. - tettem engedményt nagyvonalúan a követeléseimnek, amire a nővérem csak mosolygott és összekócolta a hajam. Igazán komolyan vehetne, főleg hogy a haláltusámat vívtam meg egy mókussal percekkel ezelőtt! 

Motoszkálást hallottam kintről és amikor Mika megemlítette, hogy új családtaggal találkozhatok, hirtelen felvillanyozódtam.

- Van nagybátyánk? - ugrottam fel hirtelen, ami egyébként a külvilág számára csak egy ugrándozó takarókupacnak látszott. Én és a táskás szemeim odafutottunk az újonnan érkezett férfihoz. Meg is feledkeztem arról, hogy mennyire lezüllött küllemmel vagyok megáldva jelenleg, de már egyrészt időm sincs szégyenkezni, másrészt pedig ugyan minek? Fog még eleget így látni, azt hiszem. Sőt általában délig fel se kelek, ha rajtam múlik. Addigra mások már másodjára éheznek meg. Mindenki mondja, hogy nem vigyázok eléggé az alakomra. Hát dehogynem! Tudatosan kihagyom az első étkezést és a másodikat is van hogy csúsztatom!

- Hoool voltál eddig? - kérdezném csillogó szemekkel és a nyakába ugranék takaróstól, majd a nyakába akaszkodva folytatnám tovább. - Én Kenshiro Izuna vagyok, Mika húgocskája. Örülök, hogy megismertelek, Bátyus! - engedném el végül és az arcom elkomolyodna. - Le lehetne venni onnan azt a festményt? Bámul éjszaka. - panaszolnám el neki, ami a szívem nyomja.
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Kenshiro Yori on Kedd Nov. 15 2016, 15:22

Az ágyból valósággal kirobbanó, bebábozódott kukachoz, sőt inkább frissen elkészített tekercs szusihoz hasonlítható lányka, már amennyire lábai engedték a takaró fogságában baktatott felém, s egyenesen a nyakamba vetette magát. Meglepettségemre a múltamból hirtelen még példát sem tudnék felhozni, s megragadtam a lányt, kit átkarolva tartok az ölemben. Egy kicsit megszontyolodott tekintettel nézek Mikára, majd megsimítom a fenevadnak hitt békés kukacka fejét. Bejött amit Mika mesélt nekem az előítéletek gyártásával kapcsolatban, és valóban kellemeset csalódtam, hogy nem egy irtózatos szörnyeteget találtam a szobában, hanem Izunát ki végül lehuppan a földre.
- Én is örülök, Húgi! - Pirulok el hirtelen, szinte teljesen át sem gondolt dolgot nyögtem ki éppen. Furcsa volt, hisz mindmáig azt hittem, hogy egyedül fogok megöregedni ebben a házban Kazuyával és a bolond Hagemitsuval. Nyithattunk volna akkor egy epikus nyugger klubbot: Kenshiro Menhely Öregeknek, Rozogáknak és más Lényeknek. Nem is hangzana olyan rosszul, de végre ellehet hessegetni ezt a gondolatot, hisz tegnap betoppant egy különös ámde csodálatos nő az életembe, és most a kishúga is kiket végre a családomnak tekinthetek. Elhamarkodott döntés lenne ez, vagy talán már mindez meg volt írva odafenn? Talán most már az égiek megkönyörülnek rajtam, s új élettel, új boldog élette fognak megajándékozni azok után amiken átmentem? Sajnáltatni magam viszont nincs okom sem jogom, hisz nem bánom eddigi tetteim,s ha másképp történt volna minden, most nem lehetnék itt velük. Fogalmam sincs, de a boldogságomat most nem tudnám szavakban kifejezni, így csak állok ott mint egy tök, s mosolygok hol Mikára, hol Izunára nézve.
- Persze, hogy le lehet! - Fordultam meg, s néztem végig a képen melyen tényleg csak egy békés tájkép formált alakot, egyéb gonosz, félelemre okot adó tárgy, személy, lény sem tartózkodik rajta, így furcsa tekintettel néztem vissza a lányra, majd vissza a képre.
- Majd találunk neki akkor egy jobb helyet, vagy csak kidobjuk még mielőtt felfalna valakit. - Nevetem el magam, bár remélem nem sértődik meg a gondolattól, hogy ilyen nyuszinak tartom amiért nem mer egy kép miatt aludni. Nem akarom, hogy újra a bestia énje előtörjön és még a végén igazam lesz, jól bekajál a palacsinta mellé desszertnek! Pedig még alig éltem pár évet! A képet leakasztom a falról, majd a hónom alá kapom, összegyűjtöm az Izuna által üresen hagyott tányért, jó házigazdaként muszáj lesz mindezt megcsinálni, hadd érezzék tényleg odahaza magukat a lányok!
- Én elbánok akkor a mosogatnivalóval, a képet megnevelem, aztán ha szeretnétek odakinn folytathatjuk az ismerkedést. Ha lehet ennek nevezni. - Ajánlom fel, szüntelen mosolyommal, majd ha az ötlettel kapcsolatos ellenvetés nem érkezik, akkor gyorsan el is végzem az eltervezett dolgaim. De ha a lányoknak valami egyéb tervük van akkor természetesen semmi jónak nem vagyok az elrontója.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (4)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.