Ishin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Ishin

Témanyitás  Ishin Taro on Szomb. Szept. 27 2014, 01:57

Név: Ishin
Kor: 23
Magasság: 175cm
Kínézet: Általában feketében jár, és mindig egy köpeny van rajta.
Felszerelés: Fenőacél,konyhakés(ami az idő elteltével keskenyebb pengéjű lett és kapott egy újabb markolatot, így úgy néz ki, mint egy Tanto) Ninjato.  Egy erszény melyet a családi étterem széfjéből hozott el mielőtt az felégett.


10 méter dróthuzal
1db szerszám szett
5db füstbomba
1db elsősegély szett
10db robbanójegyzet
5db kunai
5db shuriken
1db Fuuma shuriken
Falu: ahol szívesen látják






Esős nap volt, Ishin az eső elöl egy közeli bárban húzta meg magát.Mivel látszott rajta, hogy új a környéken egy idősebb férfi társaságául fogadta.
- Új vagy itt, nemde?- kérdezte a öreg és rendelt italt mindkettőjüknek. Ishinnek nem volt ideje válaszolni, mivel az öreg belefojtotta a szót.
- Szimpatikus fiatalembernek tűnsz te gyerek, mesélj magadról!
- Nos, hol is kezdjem... Igaza van uram nem vagyok itteni,sőt még környékbeli sem. Nem rég érkeztem ebbe a faluba új életet kezdeni, mivel a régi életemet rommá törték.- időközben a pincér kiért a kért italokkal. Mind a ketten a pohár aljára néztek, majd jelezték, hogy jöhet az újabb kör.
- Mesélj még magadról fiam, úgy érzem nem lesz mindennapi a mondani valód.
- Hát uram, akkor készüljön fel, mert nem volt mindennapi az életem. Talán érthetőbb lesz ha rögtön a legelején kezdem... Egy kis szigeten születtem innen messze, olyannyira messze, hogy a szigetünket nem érte el a ninja világ és annak kultúrája, egy elszigeteltet társadalom volt. Itt születtem Nanao Taro és Summa Taro egyetlen gyermekeként. A szüleim vendéglátással foglalkoztak és a családunké volt a környező szigetvilág legjobb étterme. Már születésem pillanatában eldőlt. hogy én fogom tovább vinni az éttermünket, éppen ezért már kis gyerekként apám keze alá dolgoztam a konyhán, és segítettem ott ahol csak tudtam. Boldog gyerek korom volt. Mindenem meg volt amit egy gyerek akarhatott. Boldog családi légkör, barátok, és egy biztos jövő. Az idő múlásával én is egyre nagyobb lettem és már egyre biztosabban mozogtam az étterem szinte minden posztján.Hamar eldöntöttem, hogy a konyha az én világom, és ott akarom "megváltani a világot". Zajlott tovább a kis életem, és mikor elértem a 20. életévemet a szüleim rám hagyták az éttermet és elkezdték élvezni a jól megérdemelt nyugdíjas életüket. Persze nem hagytak magamra ugyan úgy mindennap bent voltak, csak már nem dolgoztak annyit, mint régebben. Mindannyian boldogok voltunk...- mondta Ishin majd a lehajtotta a fejét az asztalra tekintett, majd az asztalon lévő pohár felé nyúlt és fenékig ürítette azt. Az újdonsült hallgató közönsége is ekképp cselekedett, majd miután kikérte az újabb kört a fiúra nézett és így szólt:
- Folytasd fiam bátran ha már elmondasz mindent, kibeszéled magadból a múlt rossz emlékeit, és talán megkönnyebbül a lelked.
- Tudja uram nagyon nehéz beszélnem a történtekről, Ön az egyetlen akinek valaha is meséltem magamról.
- Hát fiatal ember ha ennyire nehéz beszélni a történtekről akkor inkább hagyjuk, igyunk még egy kört és menjünk.
- Jaj ne várjon kérem, talán igaza van. Ha kibeszélem magamból talán tényleg jobb lesz.- mondta Ishin majd gyorsan legurította az újabb pohár italt, és érezte, hogy a hirtelen nagy mennyiségű alkohol miatt megeredt a nyelve.
- Mint már említettem a szigetvilág ahonnan jövők teljesen elkülönül a ninja világtól és annak törvényeitől. Nálunk nem tombolt soha háború, és ártatlan embereknek vére nem folyt értelmetlen okokból. Ám mindennek meg van az ára. Gyerek koromban még nem tudtam, csak később felnőtt fejjel tudtam meg az igazságot a, a tökéletes idilli élet hátterében volt. A szigetünket egy közeli elveszett, kitaszított ninjákból álló szervezett tartotta irányítás alatt, és bizonyos időközönként ellátogattak minden szigetre és elvitték ami kellett nekik. Kis gyerekként, mikor megjelentek a "zsákmányért" a szüleim azt mondták, hogy ők a "jó" emberek és azért visznek el dolgokat, hogy a többi szegényebb szigeteken élő embereknek segítsenek. Bárcsak így lett volna... de sajnos nem. Az idő múlásával már számomra is természetes dologgá vált, mikor időközönként megjelent pár fegyveres ember és begyűjtötték az "adományt". Ám egyszer történt egy szörnyűség míg élek azt a napot nem fogom elfelejteni. Hasonlóan esős nap volt, mint a mai, éppen dolgoztam a konyhán apámmal, anyám pedig épp az asztalokat törölgette. Amikor befejeztem minden munkámat, rossz szokásomnak eleget téve kiálltam az étterem mögé és elszívtam egy szál cigit.. bár ne tettem volna. Míg kint voltam és merengtem az életről hirtelen nagy zajra és kiabálásra lettem figyelmes ami a konyhából jött. Azonnal berohantam megnézni mi történt, és ekkor olyan dolgot láttam, ami talán örök életembe beleégett a szemembe. Az állítólagos "jó emberek" többet ittak az átlagnál és a konyhán ordibáltak apámmal, hogy adjon nekik több pénzt, ám apám hadakozott és nem adta be a derekát.Ekkor az egyik az egyik férfi megragadta a anyám és egy hirtelen mozdulattal leszúrta, és csak annyit mondott "Hoppá". Apám ekkor vérszemet kapott és a 2 férfinak támadt. Mivel béke szerető ember volt soha senkire nem emelt kezet, így ő is anyám sorsára jutott. Mikor ezt végig néztem olyan indulat és düh támadt bennem, hogy megragadtam egy nagy kést és az egyik férfi felé dobtam, majd a késélező acélért nyúltam és azzal rohantam a szüleim gyilkosa ellen. Szerencsém volt. A túlzott alkohol fogyasztás miatt a reflexeik eltompultak így sikerült elbánnom velük. Gondolom most azt kérdezi magában, hogyan lehettem képes végezni 2 ellenséges ninjával bármiféle harcban szerzett tapasztalat nélkül. Tudja jogos lenne ez a feltételezés, mivel tényleg nem harcoltam még előtte, ám az éttermünk arról volt híres, hogy magunk vadásztuk le az ételnek valókat, és én mondom nincs veszélyesebb egy anya vaddisznónál ami a kölykeit védi. Na de hol is tartottam? Miután végeztem szüleim gyilkosaival, utána tudatosult bennem mi is történt. Tudtam, ha nem tér vissza legalább egy ember a szigetünkről a bázisra az gyanút kelt majd és a békés életnek a szigeteken vége.Ekkor meghoztam addigi életem legnehezebb döntését. Az egyik férfi testalkatra hasonlított rám, így kicseréltem a ruhánkat, elvettem a fegyvereit és miután összeszedtem pár dolgot az étteremből felgyújtottam azt. Több generáció élete munkáját láttam hamuvá égni. Az ellopott ruhában találtam egy térképet ami a szigetvilágot ábrázolta és a szervezet központi bázisát. Tudtam, hogy mennem kell. A közeli kikötőbe igyekeztem, ám útközben beugrottam régi otthonunkba. Összeszedtem minden pénzünket, és mivel jól menő éttermünk volt nem kevés pénz állt rendelkezésemre. Magammal vittem apámtól kapott késem és fenőacélom. Ez a két tárgy miatt nem fogom soha elfelejteni honnan jöttem. Ritka tárgyak ezek, mivel apám és a  szigetünk kovács csak nekem készítették valami ritka ércből. – mondta majd az öreg izgalommal teli arcára nézett.
-Folytasd kérlek, mi történt ez után?
-Miután összeszedtem a cuccaimat a kikötőbe siettem. Volt egy hajó ami a zsarnokok zsákmányát szállította a bázisukra. Érdekes, hogy a hajó maga díszes volt és inkább nemes emberekre utalt, mint zsarnokokra, hát igen ez a megtévesztés. Mikor közelebb értem megismerték az egyenruhát amit előzőleg elloptam. A hajóra invitáltak és mire észbe kaptam már ki is kötöttünk a bázison. Mikor kiszálltam a parton nem akartam hinni a szememnek. Egy minden földi jóval megáldott helyen találtam magam, és nem tudtam elképzelni hogy ez a zsarnokok bázisa. Sikerült elhitetnem velük, hogy új vagyok a szervezetben így nem kelletettem feltűnést. Nagyon sok időt töltöttem a szervezetnél. Én is „ jó ember lettem” és jártam a szigeteket, ám én tényleg ahol tudtam segítettem. Mivel hián voltam minden harci tudásnak a szabadidőmben a szervezet bázisán lévő edzőteremben gyakoroltam, és képeztem magam. Itt minden meg volt ahhoz, hogy gyakoroljam a pusztakezes harcot és rengeteg fegyver is a rendelkezésemre állt., ám én szinte mindig az otthonról hozott késemmel és acélommal edzettem. Megtanultam a kést támadásra használni a harcban az acéllal pedig védekezni. Egyik magányos edzésem alkalmával egy idős férfival találkoztam. Teljesen más volt, mint  a többi tag. Nem akart a gyengébbeknek ártani és béke szerető ember volt. Elmondta, hogy ő alapította a szervezetet azzal a céllal, hogy békét tartson a szigeteken, és a külvilágtól elzárva egy virágzó gazdaságot hozzon létre. Elmondta, hogy letaszították a szervezet elejéről. Elmondása szerint a jó szíve juttatta oda ahol tart, mivel befogadott olyan ninjákat a szervezetbe akiket a falujuk kitagadott. Csak azért hagyták életben, mert ő volt a szervezet jelképes vezetője, így ha bármi szörnyűséget tettek a tagok az lelkén száradt a dolog. Tudta rólam első pillantásra, hogy nem vagyok tag, sőt még ninja sem. Segített megismerkedni a ninja kultúrával és élettel. Magunk közt szólva boldogabb voltam, még nem tudtam milyen a ninja világ. Elárultam neki valódi személyazonosságomat és ő megfogadta, hogyha kell az élete árán is segít felszámolni a szervezetet, mivel elege lett abból, hogy az nevére hivatkozva tönkre tesznek embereket. Ő lett a mesterem. 22 évesen tanultam azokat a dolgokat amiket 10-11 éves gyerekek az akadémián tanulnak. Tudtam, hogyha komoly ellenfél akarok lenni nagyon sokat kell tanulnom. Újdonsült mesterem úgy gondolta, hogy jobban járunk ha az elméletet hanyagoljuk, és inkább a gyakorlatban tanítja meg a dolgokat. Túlélni tanított. Észrevette, hogy jól bánok a saját eszközeimmel, és erre erősítettünk rá. Több hónapos kemény edzés után éreztem, hogy már magabiztosabb vagyok a harcban és már a chakrámat is tudtam úgy ahogy kezelni. Elég furcsa volt a „chakra” téma először, mivel ahonnét én jöttem ott senki nem beszélt erről, sőt sokan nem is tudtak a létezéséről. Szóval, sokáig tartott míg felfogtam mit miért, de szerencsére a mesterem türelmes volt velem, mivel tudta, hogy a végső sikerhez én is kellek. Megtanította hogyan áramoltathatom a chakrám a fegyvereimbe így nagyobb erőt adva a támadásaimnak.- mondta majd a hosszas monológ után megpihent egy kicsit, nyújtózkodott és az ablakon át nézte az égi áldásként a földre hulló esőcseppeket.
-Na, fiacskám, mi történt még?- kérdezte az öreg izgatottan.
-Hogy jutottál ide? Sikerült felbomlasztani a szervezetet? Fiacskám öreg vagyok én már ekkora izgalomhoz, ne csigázz már folytasd kérlek.
-Várjon uram, kicsit kezd megártani az ital, nem tudom hol tartottam.
-Beszélj a szervezet megdöntéséről!
-Ja, meg van már… Hát végül is sikerrel jártunk, ám ez keserédes siker volt. Kiderült, hogy a szervezeten belül többen vallották ugyanazokat az elveket amiket mi, így a szervezeten belül sikerült megalapítanunk egy mozgalmat. Mikor jártuk a szigeteket felnyitottuk az ottani emberek szemét, hogy az állítólagos jó tevők valójában kihasználják őket, és belőlük húznak hasznot. Az emberek fellázadtak, és nem kellett sok idő és a szervezet valódi vezetője megtudta, hogy lázadnak az emberek. Itt kezdtek bedurvulni a dolgok. Rengeteg véres küzdelem és ártatlan emberek halála után a szervezet összeroppant, és a mesteremnek sikerült méltó bosszút állnia. Azt hittük minden jobb lesz, ám tévedtünk. A megmaradt tagok szétszéledtek és az egész szigetvilágban hatalmas pusztulást végeztek. Ahol tudtam segítettem és felvettem a harcot a fegyvertelenek védelmében, ám egyedül esélyem sem volt a nálam jóval képzettebb ninják ellen. Elbuktam. Mesterem önfeláldozása kellett ahhoz, hogy megmeneküljek, és a csatározások véget érjenek. Fájdalmas győzelem volt ám végre makulátlan béke szállt a szigetekre. Mesterem halála megrázó volt. Sokkal jobb ember volt, mint amilyen én valaha is leszek. Utolsó pillanatában megfogadtam neki, hogy tovább viszem azt az eszét amit együtt követtünk, és ahol tudok ott harcolok a jó ügy érdekében.
-Mond csak fiacskám, és hogy jutottál ide?
-Miután minden harcnak vége lett, és felépültem a sérüléseimből, eltemettem mesterem és a jobb élet reményében a lehető legmesszebb helyre mentem attól a helytől ahol teljesen felfordult az életem.
-És hogyan tovább? – mondta az öreg majd kikérte az utolsó kör italt.
-Ezt még magam sem tudom. Nem tudom merre, nem tudom hová, csak annyit tudok, hogy erősödnöm kell, hogy megvédjem azokat akik nem képesek rá, és harcoljak a jó ügyért.
-Hát fiam, köszönöm, hogy megosztottad ezt velem, és nézd csak az eső is elállt. Na igyunk egy utolsót és menjünk haza.
-Köszönöm uram, hogy meghallgatott, és hogy meghívott italozni, remélem még találkozunk.- mondta majd megitta pohara tartalmát, összeszedte magát és elindult. Az ajtóból csak ennyit mondott:
Köszönöm

Majd megindult a végtelenbe egy olyan helyet keresni ahol szívesen làtják. Így jutott el Konohába. A falu vezetője végig hallgatta Ishin élettörténetét és beleegyezett abba, hogy a fiú letelepedjen és új életet kezdjen. Az új élethez hozzátartozott az is, hogy hivatalosan is konohai shinobi lett, így kapott fejpántot és bármikor mozgósítható lett. Ishin kérte a falu vezetőjét. hogy adjon neki egy kis időt arra, hogy tanuljon, és erősödjön. Ishin így ismerkedett meg a pecséttechnikákkal. Tudta jól, mivel nagyon sok bepótolni valója van, az alapokkal kell kezdenie, igaz már rendelkezett azon képességgel, hogy a chakráját a fegyverébe áramoltassa, ám tudta, hogyha komolyabb technikákat akar elsajátítani tanítóra lesz szüksége. 


A hozzászólást Ishin Taro összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd. Szept. 30 2014, 20:03-kor.
avatar
Ishin Taro
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 113

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ishin

Témanyitás  Deidara on Hétf. Szept. 29 2014, 13:32

Üdv itt!
Az előtörténeted alapvetően jó lesz, de két dologról kell beszélnünk, mielőtt továbbhaladhatsz. Az első, hogy nem tudom tisztában vagy-e vele, de besorolásügyileg kizárólag üldözött shinobi lehetsz, elveszett ninja, ugyanis soha nem tartoztál shinobi nemzethez, az ilyesfajta képzés pedig máshol tiltott. Nem vagy beregisztrálva, fejpántod sincs, nem vállalhatsz hivatásos küldetéseket, kivéve persze ha engedélyt kapsz valahol a letelepedésre. Ha ezekkel rendben vagy, akkor oké, egyéb esetben változtatni kell az előtörténeten. 
A másik dolog a felszereléseid között: "rengeteg értékes tárgy". Ilyen nincs. Egyrészt, részletezd, hogy mik azok, másrészt figyelj oda, hogy túlzottan drága dolgokkal nem kezdheted a játékot. Ha ezekkel megvagy, jelezz, illetve megkezdheted az adatlapod elkészítését is.

Előtöri elfogadva. 100 chakra, D szint, 2000 ryo. Falunak Konohát írd fel. Írj adatlapot, majd lehet játszani.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.