Erdőségek

9 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Djuka Benji on Pént. Aug. 12 2016, 01:52

Mire én észbe kaptam, társam hihetetlen jól járó gondolkodása miatt, már 2-3 lépéssel előttem volt, én még tervezgettem a támadást, de Orimi már robbantott a báb mester felé, aki ezt megelőzően kiugrott onnan, ami nem igazán segített rajta, hisz levegőbe hirtelen szelte át testét társam különleges fegyvere, ekkor, mint ha lelassult volna az idő, szinte nem akart a férfi leérkezni a talajra. Lefogyott testalkata alapján, mint ha fogva tartották volna, amint erre asszociáltam, hirtelen szállt a fejembe több gondolat.
~ Lehet fogva tartották? Lehet egy ártatlan, sőt... Egy áldozat férfit végeztünk ki, ahelyett, hogy kimentettük volna? Mit tettünk? Ez vagyunk mi, a híres Djuka család? Ártatlan emberek életére törünk? ~ 
Ám gondolatom végére, földre érkezett a férfi, bár inkább belecsapódott. Lassú szívverése mozgatta a mellkasát, én folytattam a fegyverszedést, próbáltam elűzni a bűnös gondolataim, ám ekkor rám pillantott a férfi.. Megvetőnek éreztem, hirtelen a lélegzetem is elállt, és a lábaim leblokkoltak. A testem nem akart engedelmeskedni, végig a férfi szemébe néztem, mert nem tudtam elfordulni. Ekkor szinte lassított felvételnek tűnt, ahogy megemelte a kezét, majd az ujjaival felém mutatott. Száját lassan felnyitotta, de akármennyire is próbálkozott, nem tudott hangot képezni. Ezek után lassan leemelte a kezét, majd láthatóan örök álomra szenderült. Végre tudtam levegőt venni, tudtam mozogni, nyeltem egy óriásit, majd társam fele tekintettem. Ebbe a tekintettbe, szinte minden benne volt. Kis öröm, hisz túléltük és győzedelmeskedtünk, kis megvetés, hisz lehet egy ártatlan embert öltünk meg, és egy kisebb megkönnyebbülés, hisz talán véghez tudjuk vinni az első fontos küldetésünket. Ezekután lassan odasétáltam a tetemhez, majd óvatosan megragadtam a két kezét és egymásra tettem, fejét felfordítottam, majd suttogni kezdtem
- Ha végeztünk, elintézem, hogy méltó módon távozhass el -
Aztán lassan felegyenesedtem, és néma csendben elindultam a barlang fele, de előtte Orimi-re biccentettem egyet, ezzel jelezve, hogy készen állok.
~ Túl kell lépnem ezen, akármennyire is sajnálom a férfit, megkellet tennünk, hisz ő ölt volna meg minket. Jobban kellene koncentrálnom a küldetésre, hisz biztos ide bent lesz a fogoly. Na meg... Valószínűleg ennek a bandának vagy mit tudom én minek a vezetője, aki valószínűleg a legerősebb ~
Miközben mentem, ezek a gondolatok kapták el a fejem, majd mindezek után felszólaltam Orimi fele
- A vezetőjük lesz valószínűleg a legerősebb. De nem fogja zsebre tenni azt amit tőlem kap. Megfogom bosszulni az összes embert, akinek a vére az ő kezéhez tapad, és kiszabadítom a foglyot, erre a szavamat adom! -
Majd ezzel motiválva magam, egyre jobban kedvet kaptam a harchoz és egyre serényebben lépkedtem, szinte már szökdelésbe kezdtem.
avatar
Djuka Benji
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Djuka Orimi on Szer. Aug. 24 2016, 00:42

Tervem sikeresen végződött, ám nem teljesen úgy, ahogy azt gondoltam, hogy fog. A robbanás előtt egy férfi, vélhetően a bábhasználó ugrott ki, egyenesen láncom elé. Pengesorom keresztül döfte azonnal. Eredeti tervem szerint a robbanás hatására előjön, a láncot kikerüli és megtudom vele fogni. Nem állt szándékomban még egy életet kioltani, ám úgy tűnik ez a bábhasználó eléggé alulképzett volt hozzánk képest. Vagy csak a tervem lett volna túl hatásos? A lényegen nem változtat. Ismét megtettem azt, mit sosem akartam. Ahogy az átlyukasztott férfi képe kirajzolódott előttem, pár másodpercig ledermedtem gondolatok nélkül, üres fejjel. Majd szemem ösztönösen húzódott össze, fejem pedig elkaptam, ahogy a visszahúzódó láncon megcsillanó vér képe fogadott. Látni sem bírtam. Úgy, ahogy múlt éjszaka, ismét lelkembe hatolt a fájdalom és magamat kezdtem okolni a történtekért. A legrosszabb ismét az, hogy nincs mibe kapaszkodni... én követtem el a tettet.
~Megint.. vér és halál. Ösztöncselekvések és okozatai... ilyen lenne az ember? Ölj vagy megölnek? Én is ilyen lennék? Egy, a sok közül... egy szörnyeteg, melyet embernek hívnak?~
Lehunyt szemeimből egy-egy könnycsepp csordult ki, ám mire végig szánkáztak arcomon, visszapillantottam tervem áldozatára. Társam már mellette volt. Békésebb pozícióba helyezte a halottat. Ekkor tárult szemem elé a fizikális állapota. Akár csak egy rab... csont sovány és gyenge. Esélye sem volt kitérni. Ledöbbentett a látvány, mely arcomra is kiült. Bűntudatom csak erősödött, ám más érzés is társult mellé immár. Ahogy észjárásom tisztulni kezdett, felismertem a jeleket. Nem valószínű, hogy ő azért volt itt, mert tud harcolni. Inkább csak parancsba kapta, hogy állítson meg minket. Kényszerítették a szolgálatra, miközben talán annyi figyelmet sem kapott hogy ételt kapjon. Az izom és zsírszövet minimális mértékű jelenléte éheztetésre utal illetve arra, hogy nem nagyon mozgott... vagy épp nem mozoghatott. Lehetséges, hogy csupán egy ketrece zárt eszköz lenne, kit kivetettek elénk, hátha megállít? Törődtek azzal, hogy él-e vagy hal? Talán mégsem én vagyok itt az egyetlen szörny. Van nálam nagyobb is... és ezért még meg fog fizetni.
Társam biccentett egyet, majd elindult a barlang bejárata felé. Egy utolsó pillantást vetettem a testre, majd követtem Benjit. Befelé haladva rövid mondandójára, rövid választ adtam miközben megtöröltem szemem az előbbi könnycseppek nyomától megszabadulva, immáron elszánt tekintettel a barlang mélyét kémlelve s ahhoz illően magabiztos hanggal.
-Akarod mondani... kiszabadítjuk. Nem csak neked van tartozásod... én is rendezem a számlát. Együtt csináljuk, csapatként! Elég az ártatlanok értelmetlenül ontott véréből! Taro is megsérült...-Egy pillanatra itt megakadtam, s elhalt, keserű, kissé megfáradt hangon folytattam félbehagyott mondatom.- miattam. Ez az egész már túl sok felesleges áldozatot követelt. Itt és most...zárjuk le.-
 Azzal vágok a fiú elé, hogy én menjek elől. Nem akarom, hogy még egy ártatlan lélek vesszen el... akkor már én. Menet közben a falakat és a földet is figyelem, nem haladok túl gyorsan, hogy ne szaladjunk bele semmi váratlanba. Természetesen a figyelmem oroszlán részét az előttünk lévő útra szegezem és várom a továbbiakat.

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 244

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Yori on Pént. Aug. 26 2016, 00:17

//Djuka Orimi és Djuka Benji - A Kék és vörös láng tánca//

A kunai repült a végére erősített jegyzettel
, a férfi rugaszkodott, az idő megállt és mindkettőtök szava elakadt. Mély csend zúdult rátok a barlang szájánál, csak a robbanás és a férfi földre puffanásának hangja visszhangzott pár percig.
Orimi pengéi elhagyták a férfi testét, Benji összegyűjtött fegyverei pedig rakoncátlanul csörgedeztek kezében megtörve a csendet, mely ismét hamar eluralkodott a csatatéren. A férfi még vett egy mély levegőt, s azzal kilehelte életét.
A halál teleírja az ember vonásait, ellopja a régen volt szépséget, és a helyébe jéghideg, csendes kétségbeesést fest. Nehéz volt felfognotok, hogy mi is történt az elmúlt öt percben, de azt tudjátok, hogy a ti szívetek még hevesen zakatol mellkasotok mögött. Életben vagytok, de jogosan teszitek fel mind a ketten a kérdést magatoknak: Milyen áron?
Milyen áron, és milyen utat kellett megtennetek, hogy idáig eljussatok. Tetteiteket, bár nagy részükben nem a ti cselekedeteitek határozták meg a végkimenetelt, de csak a halállal és a szenvedéssel találtátok szembe magatokat.
Vajon ezt jelenti igazi shinobinak lenni? Ölj, vagy megölnek? Súlyos kérdések ezek melyekre csak magatok találhatjátok meg a választ, s a válaszotok tesz majd benneteket azokká az emberekké, aki utatok végén majd visszaemlékszik erre a pillanatra: Mikor is lettem én, igazi Shinobi.
A sokk egy időre lebénított benneteket, de végül az elszántságotok, tenni vágyásotok és bosszúvágyatok új életre keltette végtagjaitokat és munkának láttatok. Fiatalok vagytok még, és nem ilyen képeket képzeltetek még el a falu kapujánál, de be kellett látnotok végül, hogy ez az a sanyarú és sötét világ mellyel egy shinobinak meg kell küzdenie minden nap.
A férfi élettelen teste mellett még eltöltöttetek pár percet, megígérve a halott lelkének, hogy amint végeztek tesztek róla, hogy békében nyughasson. A némaság és az önbíráskodás valójában még várhat, és az önostorozással csak még jobban magatokba zuhantatok volna, de végül betelt a pohár. Céltudatosan álltatok fel onnan hol mások összeroppantak volna, és mint két testvér, vállat vállhoz vetve együtt tértetek be a barlang mélyére, hogy pontot tegyetek ennek az értelmetlen vérontás végére.



 
A barlang belsejét sűrű, szeszélyes köd lengte át. A falakon megtelepedett a moha, és még pár egyéb beazonosíthatatlan növény kúszott a magasba. A mindenhol megtalálható zöldes gombák pedig fluoreszkáló spóráikkal világították meg az utat előttetek. Óvatosságotoknak köszönhetően és talán a szerencsének is nem találkoztatok semmiféle ellenállással, sem újabb csapdákkal. Valószínűleg a hátrahagyott halott bábkészítő volt az utolsó bástya mely ledöntésével csak a király maradt kit le kell taszítanotok a trónról. Pár perc menetelés után a gomolygó ködben végül mesterséges fényekre lettetek figyelmesek egy nagyobb hasadék szájánál.
Óvatosan közelítettétek meg a fényforrását, s szorosan lapultatok egy sziklához, ahogy egy hangos csattanást hallattatok és egy női sikítást.
- Ha tovább vonyítasz, kiverem az összes fogadat abból a szép kis szádból, értve vagyok? – Hangzott fel a mély, tekintélyt parancsoló hang melyről tudtátok: Meg van a férfi, akit kerestetek, a Rózsa feje melyet minél hamarabb le kell tépnetek.
- Apám már biztos értesítette a helyi shinobikat és végül tényleg elfognak jönni hogy kiszabadítsanak! – Zengett fel ismét egy ormótlan nagy pofon hangja mely valószínűleg egészen a barlang bejáratáig elhallatszott.
- Azt akarod mondani, hogy majd a te drágalátos apád kit már rég levadásztak az embereim elküldi érted a felmentő sereget? – Tette fel gúnyos és sértő kérdését amint a távolból úgy látszott, hogy leköpi a sziklához kötözött nőt, ki már alig bír állni a lábán.
- Vagy magamévá teszlek és használod a hatalmad, vagy végre együtt működsz és átadod végre amit akarok a Rózsának, értve vagyok te fruska?
A rossz így megmutatta igaz arcát, s szúrós tekintettel vizsgálta a terepet a ti irányotokban, vajon észrevett benneteket? Vagy még élhettek a meglepetés erejével? Minden esetben valószínűleg már eléggé felkészültetek a már nyilvánvaló végső ütközetre, és megmutatni a világnak hogy jó tetteket is vihetnek véghez a "bűnös" Djukák!

//A támadást együtt beszéljétek meg, és cselekedjetek együtt továbbra is mint testvérek. Jöhet egy-egy hosszabb post ahogy megpróbáltok megküzdeni a férfival és végre végezni a vezérrel. Eddigi játékotok eszméletlen, és csak így tovább srácok. Mindent bele!//

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 57

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 608

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Djuka Orimi on Pént. Okt. 14 2016, 06:12

//”Figyelem! A posztban káromkodni fogok!....Bazdmeg...” By: Kakashi 1.0//

Ahogy beljebb hatoltunk a barlangba, sűrű köd kezdett minket körbe venni. Nagyjából derekamig ért a potenciális rejtekhely, mely egyszerre váltott ki belőlem örömöt és paranoiát. Örömöt, mert van valami, ami elrejthet és paranoiát, mert van, amiben rejtőzhetnek csapdák, ellenfelek. Az egyik akadémiás gyakorlat jutott róla eszembe, mikor Nayumival és Togura-val egy csapatban kellett néhány alapvető csapatformációt begyakorolni, ugyanis rajtaütést kellett szimulálni és füstbombákat használtunk, hogy ne tudják, merről jövünk. Visszagondolva elég érdekes ötlet volt, mivel eközben mi sem voltunk tisztában az ő helyzetükkel. Gyorsan jött nosztalgiarohamom hamar végére ért, mikor megláttam a különös, foszforeszkáló spórákat eregető gombákat. Lenyűgöző látvány volt, amit bármikor szívesen láttam volna, más szituáció keretein belül. Tervünk szerint, óvatosan haladtunk befelé, lehet, hogy ezért is, de nem botlottunk további nehézségekbe. Pártíz méter menetelés után, egy nagyobb, teremszerű részre érkeztünk, mesterséges fénnyel, melyből hangokat is hallottunk. Egy nem éppen finom szavú férfi és a valószínűleg megmentendő nő társalgását hallottuk a teremrész bejáratából, amit nem egy pofon csattanása kísért. Mivel a „rész” bejáratánál álltunk, rálátásunk is volt az eseményekre.  Szinte biztosra mondhattuk már, hogy megvan a célszemély. Már csak tervet kellett volna készíteni. Sajnos azonban, ahogy az megszokott, nem minden megy a terv szerint, így a terv megkreálása sem. Ennek oka egyszerű. A férfi, hirtelen befejezve beszédét, a terepet kezdte vizslatni. Egész pontosan felénk nézett. Gyorsan buktam bele a sűrű ködbe, mely alább gomolygott, s rántottam magammal Benjit is. Ez azonban sajnos nem segített már rajtunk.
-Megvagytok…- Hangzott el egy gúnyos vigyor kíséretében, majd egy robbanás remegtetett meg mindent. Pontosan felettünk kezdett omladozásba a hely. Társamat reflexből hátra löktem, hogy elkerülje a törmelékeket, én pedig, kihasználva az erőhatásokat az ellenkező irányba ugrottam el. Egyenesen az ellenfél felé…
Egyedül maradtam ellenfelünkkel, társam és közém talán több tonna kő esett. Idegességgel töltött el a helyzet. Elsődlegesen Benji miatt aggódtam, tekintve, hogy nem tudom mi van vele. Lehet, hogy maga alá temette a kőzuhatag és nem sikerült ellökni az útjából. Továbbá az sem nyugtató, hogy eddigi ellenfeleink fejével, most egyedül kell megküzdenem. Ezek miatt, mint említettem, az idegesség úrrá lett rajtam. Meredten bámultam ellenfelemet, nehogy meglepjen. Remegő kézzel nyúltam combomra erősített shurikentáskámhoz, melyből megpróbáltam előhalászni két kunait. Azonban kezem önkéntelen mozgása miatt azok kicsúsztak ujjaim közül, s a földre zuhantak. Akaratomon kívül kaptam oda fejem, hátha utána tudok még nyúlni. Ellenfelem ezt használta ki, s mihelyst elkaptam tekintetem, csupán perifériából láttam meg, egy karnyújtásnyira tőlem.
-Ez hiba volt…- Kezdett gúnyos kacajba.
 Egy kardot emelt felém, s vágni készült. Megpróbáltam félreugrani, ám kevésnek bizonyult a rendelkezésemre álló idő, simán elkapott volna a penge. Nem volt más választásom, mint jobbkaromat, mely különleges fegyverem hordozza, elé tolni ugrásom közben. A két fém összecsattanásának csengését tisztán verték vissza a barlang falai, egy koncertteremnek megfelelő akusztikával. Talán egyetlen rejtett fegyverem így felfedte magát. Ellenfelem egy pillanatra meglepetten állt s szinte kérdően tekintett felém, keresve a hang forrását karomon. Várt válaszát megadva, fehér köpenyem ujjából előkúsztattam láncomat, minek láttán a férfi enyhén elcsodálkozott. Ezt kihasználva egy shunshinnal szökkentem felé, s próbáltam megrohamozni már említett fegyveremmel. Csapásaimat könnyűszerrel hárította, válaszcsapásait nekem viszont nehezemre esett. Több karcolást is megejtett rajtam, mire egy apró hibáját elkapva sikerült vágást ejtenem rajta, minek kíséretében hátra szökkentem. Jobb vállán sikerült egy felületisérülést okoznom, ám amíg ezzel foglalatoskodott, elég időm nyílt kézpecsétek formálására. Mély levegőt vettem, s tüdőm hatalmasra tágult, ahogy az a tűztechnikáknál szokott lenni. Balkezemmel egy fél kost formálva magam előtt segítettem rá a számból előtörő lánggömbre. Már-már úgy tűnt sikerül vele elkapnom, ám az utolsó pillanatban nemes egyszerűséggel ugrott odébb. Mire reagálhattam volna, már mellettem volt, s csapást indított.
-Lassú!- Tört elő ismét az az idegesítően gúnyos kacaj.
 Megpróbáltam elugrani, ám ismét lassúnak bizonyultam, s ezúttal láncomat sem tudtam használni a hárításra, mivel épp kiengedve volt, másik oldalamon. Ellencsapásra készültem, már akkor mielőtt a hideg fém elért volna, ám a hasam balfelét felszántó penge okozta fájdalom egyszerűen ledermesztett. Az ugrás miatt nem vágott csak ketté kardja, ám így is elég mély sebet volt képes okozni. Lendületem természetesen nem vesztettem el, azonban érkezésem pillanatában elvágódtam, s kettőt gurultam tovább oldalasan. A sebembe bejutó por és egyéb szennyeződések tovább erősítették fájdalmam.
-Nocsak… Hát ennyire lenne képes egy getsugakurei „shinobi”? Milyen kiábrándító…- Nevetett fel ugyanúgy, majd odafordult a megkötözött lányhoz.
-Látod? Mondtam én… minden kis lotyó ugyanannyit ér. Szerinted is nagy hibát követett el, hogy nem maradt a kövek útjában, igaz?- Nézett ismét rám.
-Te, meg az a kis mitugrász… sok kárt okoztatok nekem, tudod? Szerinted mennyi pénzbe tellett nekem az a híd? Na és az a retkes bábmester?! Ó… de nyugalom… kamatostul megfizeted az árukat!- Kezdett bele fenyegetésébe, ám nem igazán fogtam fel ezután következő szavait. Gondolataimon eluralkodott a pánik…
~Ez lenne a vége? Ilyen egyszerűen, ennyi megpróbáltatás és szenvedés után…? Nem… tettem egy fogadalmat… egy ígéretet… felelősség nyomja a vállamat. Azok lelkének üdve, akik emiatt a féreg miatt haltak meg!~ Vettem erőt magamon s kezeimmel támaszba próbáltam nyomni magam.
-Ó, csak fogd már be, te húgyagyú balhere…- Keresek fogást kezeimmel, hogy feltudjam magam segíteni.
-Had találjam ki… pénzt akarsz a csajtól? Esetleg rég volt egy gyors numerád és durva egy elb@szott fétised van? - Tápászkodtam fel az egyik kőbe kapaszkodva.
-Tudod mit? Jobb ha nem is tudom… - Fordultam szembe vele
-De egy embert… TE NE MERÉSZELJ PÉNZBEN MÉRNI!- Szavaim végeztével láncom útjának indult, szinte magától kezdte szelni a levegőt maga előtt s mozdulataimat az elemem feloldásának erejével hajtottam végre. (légiesebb, gyorsabb mozgás) Eközben két robbanójegyzetes kunait fogtam balkezembe, melyeket az elkövetkező, fordulásból leadott csapással együtt indítottam útnak, a robbanást zavarását kihasználva pedig ismét végrehajtottam a Katon: Endan nevezetű technikámat. Remélve, hogy ezúttal hatásosnak bizonyul.

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 244

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Obito on Vas. Okt. 30 2016, 17:37

//Djuka Orimi és Djuka Benji - A Kék és vörös láng tánca//

A barlangban visszhangzó pengék torzult hanggal szöktek ki a mögöttetek beomlott járat apró résein keresztül. Valószínűleg a barlang bejárata formájának köszönhetően kilométerekre kiontja magából a küzdelem hangjait, felhívva a környező emberek figyelmét a helyi csatára. Társad iránti aggodalommal a szívedben küzdötted életed legnagyobb csatáját. A megannyi téves, vagy helyesnek mondható érzelem hevesen próbált magának utat törni még fiatalnak mondható lelkedből, hogy végül lesújthasson haragod arra az emberre ki megannyiak szenvedését okozta, s megannyi életet vett el jogos tulajdonosuktól. Ahogy a fogollyal bánt, s veled is úgy beszélt mint egy átlagos kutyával irtózatos dühbe borított, s szitkozódva indítottad meg a végső rohamod a férfi irányába.
Dühödtedben a megindított láncod halványan felparázslott, s úgy száguldott tovább célpontja felé. Elemi chakrádat mélyen magába szívta, s okádva magából a forróságot a két jegyzettel ellátott kunai között. A lánc és a robbanó jegyzetek meglepetés szerűen hatottak a férfi érzékeire, s még mielőtt észbe kaphatott volna a lánc izzó sebet hagyva maga után szántotta fel hatalmas vállát, s a két penge robbanásának ereje jó hogy nem szakították le a férfi végtagjait.
A Technikádra nem került sor, mert rémisztő a mélységből előtörő bömbölés szakította meg a figyelmed. A férfi, szinte lángoló szemekkel és vérző testtel iramodott meg feléd, s pusztító ökle csak centiméterekre járhatott meglepett arcodtól. Össze szorított fogai közül az ordításának maradványai, nyála, s feltört vére fröcskölt. Szemeiből a céltudatosság és a gyilkolás vágyának szikráit szórta, s nagyon úgy tűnt, hogy most beviszi a rád mérhető végső ütést.
Hirtelen, egy robbanás hangja ütötte meg a füled, s a hátad mögül egy szempillantás alatt előtted termett mestered ökölbe szorított kezét a férfi gyomrába mártva, hátán eszméletlen társaddal Benjivel. Az ütésre a férfi szeme kiguvadt, s Taro kékesen lángoló ökle a távolba röpítette a főnököt.
- Jól vagy, Orimi?! – Kérdezte kétségbeesetten mire Benji is feleszmélt a hátán, s egy vigyorral mutatta fel hüvelykujját, tudatva veled is, hogy minden rendben. Társadat immár jól tudtad, hogy sikerült megmentened, s mestered is épségben van.
Újra felállhatott a hármas csapat, a Djukák csapata. Mestered egy fél kézjelet formálva tartotta melletted a kezét várva, hogy majd együtt egy közös csapással megszabadítjátok a shinobi világot ettől a szervezettől, s annak fejétől. Benji, Taro vállára helyezte kezét, s óvatosan a férfi testébe áramoltatta chakráját. Amint megfogod mestered kezét, ő lehántja a kötszert arcáról, elétek tárva eddigi megégett arcát. Valószínűleg a gyakorlások alkalmával sérülhetett meg, de végül a neked szánt mosolyt is láthattad végre az arcán. Mestered érintése megborzongat és még egy eddig nem átélt erő szalad végig a tested minden szegletében. Egyszerre érzed fájdalmát, egyszerre örömét és megnyugvását, majd egyszerre emelitek szúrós tekinteteteket a rátok rontó férfira. A kézjeleket gyorsan formáljátok meg, s a kettőtök vörös lángjai egyszerre törnek ki ajkaitok mögül, míg mesteretek kékesen lángoló chakrája öleli körbe a közös, kombinált technikát.
A tűz gömb, pokoli lángokkal tombolva, a levegőt is felhevítve morajló hanggal gördült irtózatos sebességgel a férfi felé, ki inkább csak lehunyta szemeit, s végül elveszett a lángok között. A becsapódás után, hirtelen tüzes tornádóként tombolt még pár másodpercig a porrá égett férfi hamvai körül, s végül elcsendesedve megszűnt.
Taro óvatosan emelte le hátáról Benjit, s mind a hárman szinte összerogyva meredtetek magatok elé sűrű lihegések közepette. Mindannyian kimerültetek, de még egy dolog hátra volt: Szabadon engedni a nemes hölgyet, s végre valahára haza térni.
 
//Eszméletlen kalandot élhettünk át mindannyian ez tagadhatatlan! Nagyon örülök, hogy még anno az első komolyabb kalandomat veletek kezdhettem el és veletek is zárhatom ezt le. Rengeteget fejlődtetek nem csak karakterileg, hanem íróilag is. Remélem mind a ketten remekül éreztétek magatokat, s lesz mit mesélnetek az elkövetkezőkben, mint Orimi és Benji.
 
Természetesen a dicsérő szavakon kívül a jutalmazás sem maradhat el.

Orimi: Mivel te küzdöttél meg a főnökkel, s régebb óta gyűröd a küldetést a jutalmad:
- 50 chakra és + 10 TJP. (Beleszámolva a késéseket, és minden egyebet.)
- A láncod, melyet édesapád mint egy „átok” helyezett el a testeden, mint kiderült chakra érzékeny, így ennek megfelelően módosíthatod az adatlapodon ennek leírását.
- 40.000 Ryo és az elhasznált felszereléseid pótlása a Vörös Rózsának tartalékából.
- Katon: Dai Endan elsajátítva, így felírhatod az adatlapodra.
- Szabad rendelkezés és felhasználhatóság Taro mesteretek felett, kit mint NJK használhattok az elkövetkező kalandok, élmények során.
 
Benji: Nagyon sokat fejlődtél a játék során és te is kiemelkedően teljesítettél postról, postra:
- 40 chakra és + 8 TJP. (Beleszámolva a késéseket, és minden egyebet.)
- 30.000 Ryo és az elhasznált felszereléseid pótlása a Vörös Rózsának tartalékából.
- Taro mesteretek egy a számára kedves, chakra érzékeny tőrrel is megajándékoz, hogy emlékeztessen az elkövetkezőkben az együtt átélt kalandokra, s hogy sose felejtsd el ki is vagy valójában.
- Katon: Endan elsajátítva, így felírhatod az adatlapodra.
- Szabad rendelkezés és felhasználhatóság Taro mesteretek felett, kit mint NJK használhattok az elkövetkező kalandok, élmények során.
 
Egy záró postot írjatok, miként juttatjátok el a lányt, s tértek nyugovóra egy időre a falvatok védő falai között.
Még egyszer Gratulálok fiúk!
 
Üdvözlettel,
Obito (Yori)
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Djuka Orimi on Kedd Dec. 27 2016, 08:05

//Úgylátom csak én írok zárót... és kisséé...khm.. megkésve Very Happy //
Tervem majdnem sikeresen zárult, azonban dühtől elvakult gondolataim nem engedtek elég jól felmérni a helyzetet, hogy lássam, ellenfelem még korántsem adott bele mindent csatánkba. Hirtelen termett előttem sérülései dacára, s ütése csupán kicsivel ment el arcom mellett. Szemeim kikerekedtek, s üveges tekintettel figyeltem a még eddigieknél is nagyobb mértékű gyorsasággal suhanó ütést, s rá sem döbbentem, hogy kiszolgáltatott helyzeteben vagyok. Leengedett védelmem bármilyen csapást beengedhetett, mely azzal a végső is lett volna, azonban egy hirtelen robbanás törte meg a perceknek ható pillanatot.
~Taro?!~ Eszméltem fel arcára, mikor szemem sarkából ellenfelem tovarepülő teste vonta magára figyelmem.
-Hol késtél? Majdnem lemaradtál...- Pillantok rá Benjire. -Látom te is jól vagy...- Derült önkéntelen mosoly arcomra.
-Igen, jól vagyok, de van itt más gond is...- Szólalok fel, miközben a férfi felé nézek, ki az előbb ugyan nagyot repült, most azonban ismét felkel.
Szemem sarkából pillantom meg, ahogy Taro egy fél kézjelet tart felém. Egy másodperc kellett, hogy felfogjam, ám mikor leesett a terv odanyújtottam sajátom. Csapatvezetőnk ekkor lehántotta arcáról kötéseit, mely megégett arcát takarták, s egy mosolyt intézett felém.
-Na látod... nem is volt olyan nehéz, ha?-Szúrtam oda kissé gúnyosan, miközben viszonoztam a mosolyt.
Összekulcsolt ujjaink kézpecsétek sorozatába kezdtek. Tigris, Kígyó, Kos, Majom. Ezen kézpecsétek hatására szöktek elő kettőnkből a vörös lángok, melyek a levegőben utattörve célozták meg, a felénk rohanó sebesült ellenséget. A támadás oroszlán részét azonban Taro kék lángjai tették ki, melyek maguk előtt sodorták mieinket. Majdhogynem festői látvány volt, ahogy a három támadás egy együttes jutsuvá, kollaborációs technikává növi ki magát s tisztítja el utunkból a gonoszt. Testünket átjárta a másik chakrája, s ezzel a másik aktuális érzelmei, gondolatai. Bizarr volt, ám megnyugtató. Ellenségünket körbe ölelték, majd elfedték a lángok. Mikor a technikát megszűntettük, egy hatalmas, tornádószerű tűzcsóva keringett pár másodpercig még a már tetemnek sem nevezhető hamvak körül. Nem maradt más hátra, mint hazajuttatni a nőt.
Odasiettem, majd köteleit átvágva segítettem talpra. Indulás előtt készleteinket a szervezet fegyverraktárából pótoltuk, s ráadásnak még két övtáskát is eltettem. Sosem használhatatlan pár plusz tárolóeszköz. 
Visszafelé vezető utunkon gondolkodóban voltam.
~Ez lenne amit akartam? Mármint a shinobi lét. Annak idején, nem választásból iratkoztam be az akadémiára, hanem szüleim akarata miatt, de vajon én is akarom ezt a létet?~ Pillantottam sebesült társaimra, enyhén szomorkás arccal. ~Nagyszerű dolgokat teszünk, szörnyűek árán. Barátokat szerzünk, családot, ám mindennap szembe kell néznünk azzal, hogy elveszítjük, elveszthetjük őket. Meg kell találnom a választ... Biztosan ezt akarom?~
Gondolataim egész úton elkísértek, s közben szótlanul meneteltem. Nem soká azonban megérkeztünk a faluba, ahol búcsút vettünk főnemesi védencünktől. Mindannyian megsérültünk, így nem kísérhettük haza. Kénytelenek voltunk egy másik csapatra bízni a hazajuttatását. Hálálkodva köszönt el, s megígérte, hogy viszonozza valamivel segítségünket.
-Nos, lehetséges, hogy felkeresném, hölgyem, a jövőben, amennyiben nem probléma. Lehetséges, hogy jól jönne a támogatása, ha esetleg egy nyugalmasabb állást szeretnék. És nagyra értékelném, ha....- Folytattam volna, azonban félbevágott egy nyugtázással.
Megadta az elérhetőségét mindhármunknak, s tartózkodásának helyét. Nem sokkal később megérkezett a másik csapat, kiknek jelentést tettünk, majd elkísérték a lányt.
-Nem tudom, hogy tényleg ez kell-e nekem...- Szóltam félig Tarohoz, félig pedig talán... önmagamhoz.

_________________
Adatlap

Multik: Hasegawa Zauki
avatar
Djuka Orimi
Játékos

Taijutsu Pontok : 47


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 244

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Obito on Kedd Dec. 27 2016, 12:26

// Nekem kell megköszönnöm, hogy így összefoglalva, kifejtve lezártad a kalandot a részedről. Sok érdekes kalandnak nézünk még elébe, így külön köszönet, hogy nyitva hagytad a végét az elkövetkezendő interakcióknak. Feltétlenül szólj, ha szeretnéd velem folytatni a játékot és bele is vágunk a lecsóba!
A két övtáskát természetesen felírhatod és a nőtől kapott „Névjegykártyát” is. Még ezek mellé, ha már vetted a fáradtságot felírhatsz az adatlapodra +8 chakrát is!
 
Folyt. köv.
 
//
avatar
Uchiha Obito
Játékos

Tartózkodási hely : Dimenziók között


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: Kamui - Az Istenek hatalma

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Djuka Benji on Vas. Szept. 10 2017, 14:47

// Senju Tobirama, esetleges hibákért elnézést, nagyon kevés időm volt megírni a posztot, remélem élvezhető, a továbbiakban majd megpróbálom úgy elintézni ,hogy több időm legyen, de ez volt még csak az 1. hétvégém a suli óta, ez majd még formálódik ^^//


Miközben a fiú épp halmozta az élvezeteket a megüresedett tál felett, egy ismeretlen alak jelenlétét érezte maga mellett, akin megtalálható volt ugyanaz a fejpánt, ám a fiútól eltérően, fáslik fedték a férfi sérüléseit. Ám úgy tűnt a sebesülései nem törték meg a jókedvét, hisz vidáman ült le és kezdeményezett beszélgetést Benjivel, mint ha már 1000 éve ismernék egymást. 
-Getsugakure?! Háh! Micsoda véletlen! Mi járatban erre kolléga? Mondd csak, legalább olyan jó a koszt, ahogy az orrom súgja? Minden esetre Roku vagyok, Getsugakure chunninja, örvendek a találkozásnak! És kérlek ne ijedj meg, nem komolyak a sérülések, csak a háború megtépázza az embert, tudod? Hát de ilyen a shinobik élete, nem?
Erre a hirtelen közvetlenségre, kissé kitágult Benji pupillája, de egyáltalán nem jött zavarba, hisz ő maga is elég közvetlen.
- Úgy ahogy mondod. Csak eljöttem kicsit sétálni, hisz épp nincs semmi dolgom és igen, isteni itt az étel, teljesen feltöltött ez a Ramen. Örülök Roku, én a Djuka család leszármazottja, Benji vagyok! Szóval háború...... Te is frontról jössz? És mi a helyzet arra? Mostanság ettől az egésztől aludni se tudok, de rémálmaimban sem tudom teljes mértékben elképzelni, milyen pokoli helyzetek uralkodhatnak ott...... Úgy ahogy mondod, azthiszem ez a hivatás nem egy életbiztosítás - fejezte be a mondandóját, majd egy apró mosolyt és egy kacsintást is megejt a végén az ijfú fiú.
-Talán visszatérhetnénk együtt, ha nincs épp küldetésed... Talán még akadhat számodra valami hasznos is belőle, ismerek pár trükköt, ha ninjutsuról van szó!
Ennek a mondatnak nagyon megörült Benji, hisz nem igazán van olyan személy aki tanítja, és eléggé elvan maradva a technikák terén.
~ Ezaz! Pont ez kell nekem, ezzel a fickóval kissé felhozom a lemaradásom és majd nézni fog Orimi a következő küldetésünkön! ~ tüzelte fel magát.
- Rendben! Nincs semmi féle küldetésem és örülnék ha végre valaki tanítana nekem valami új technikákat!
Miután összemosolyogtak a nagy egyetértés gyanánt, a csávó neki is kezdett az ínycsiklandozó lakomájába. Hasonlóan hamar befejezte ő is, és óriási pocakjánál csak a mosolya volt hatalmasabb. Ezekután még pár percig üldögéltek némán ott, majd miután a Chuunin lassú feltápászkodásával jelezte távozási szándékát, a Genin is felpattant és lassú léptekkel elindultak útjukra. Benjinek egyből feltűnt, hogy nehezen halad a férfi, biztos, hogy nem aprók a sérülései, ha egy ilyen edzett férfin így kifognak. Mindezek mellett az ifjú fiút hatalmas örömmel és büszkeséggel töltötte el, hogy egy egyenruhás, háború tépázta, Chuunin mellett sétálhatott. Akármerre mentek, mindenki őket bámulta és hatalmas tisztelettel és hálával köszöntek előre a duónak, biztosan azért, mert ez a férfi 1 a sok közül akik az országot védik. 
~ Szóval ilyesmi érzés, amikor nem megvetnek, hanem pont ellenkezően, mindenki elismer?.... ~ tűnődött Benji.
Pár perc séta után beértek újra a fiú kedvenc erdejébe. Az élet még mindig töretlenül megtalálható volt ebben a csodálatos "világban". A fiú ismét körbe-körbe akart bámulni mosolyogva, de tartotta magát, nem szerette volna, hogy azt higgye a férfi, hogy csak egy gyermekkel van dolga. A hatalmas néma csendet egyszer csak megtörte a férfi tekintélyt parancsoló hangjával áldott férfi. 
-És... változott utóbb valamit Getsu? Vannak új, erős geninek? Sajnos elég sokat voltam távol a hazától, talán két generáció is kinevelkedett már azóta...
Erre a mondatra igen csak meglepődött Benji, hisz ez azt jelentheti, hogy akár Jonin szinten is lehet a férfi, csak a háború miatt még nem volt alkalma megszerezni a rangi elismerést.
- Hát.... Szépen fejlődik ez a falu, napról-napra. Nem sok Genint ismerek, egy az egyik erős Genin itt áll melletted!!! Ezen kívül van egy társam, aki szintén a Djuka nevet viseli, Orimi.. Ő is hatalmas harcos. Elég sajnálatos, hogy ennyi ideig távol kell lenni egy shinobinak a hazájától, de egyszer ennek a kutya helyzetnek is vége lesz.... - fejezte be kissé szomorkásan a feltüzelve indult mondandóját.
Ezekután a fiú figyelmesen várja a további kérdést, esetleg reakciót, miközben sétálnak. Most a vissza fele úton, semmiféle kitérőt nem tervez tenni, minél előbb azt szeretné, hogy tanítsa a férfi. Néha kissé bele is gyorsít, megfeledkezve a katona sérüléseiről, ám ilyenkor hamar észreveszi magát és vissza lassítja a tempót, megbánóan és kissé csalódottan. Bár Benji nem mondja, szemein látni lehet, hogy mennyire szomjazik a tudásra és a fejlődésre, hatalmas erőt szeretne szerezni, hogy Orimi következő kalandjukon le legyen nyűgözve tőle. Meg persze magáért is szeretne fejlődni, úgy érzi, hogy a chakra készlete sokat fejlődött, már csak a technikákkal kéne magát megerősíteni, és akkor tényleg egy kifejezetten erős Genin lesz belőle.
avatar
Djuka Benji
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Vas. Okt. 01 2017, 01:46

/Benji/


//Elnézésed kérem a megkésésért, de elég sűrű volt ez a hónap több szempontból. Kárpótlásul 15chakrát tudok felajánlani. Smile //


  Utatokat megkezdve hát elindultatok az erdős dzsungelen keresztül otthonotok irányába. Utolsó mondataidra azonban az eddig megszokottól eltérő komolysággal reagált a férfi.
- Egy shinobinak ez a dolga, ha menni kell, akkor menni kell. Mindent megteszünk, hogy biztonságban tudjuk a szeretteinket és az otthonunkat, nem igaz? Ez a helyzet pedig nem fog már sokáig tartani erre mérget veszek...- Szólalt meg enyhén búslakodva.
Rövid szünet után azonban hamar visszatért a kedve, s gyors pillantást vetett rád, majd megállt veled szemben.
-Tényleg... ígértem ám valami hasznos kis cuccot, deee... hát ha tényleg olyan erős shinobi vagy, neked valami több kell, mint egy kiegészítő technika, nem igaz? Mit szólnál a goukakyuu no jutsuhoz? Elég elterjedt technika, nem is véletlenül. Tekintélyes erőt képes kihozni belőle a használója, ha megfelelően jól forgatja. Persze egy kezdőnek nem tanítanám meg, de... te már így is erős vagy, téged csak erősíteni kell, igaz?- Mosolyodott el, majd pár lépést arrébb ment.
Elfordulva tőled, ám ügyelve arra, lásd a jeleket, megformálta a kézpecséteket, majd egy nagy méretű tűzgolyót lehelt ki száján, mintha természetes lenne. Pár másodpercig tartogatta maga előtt, majd egy erősebb lökettel elindította az ég felé s addig távolodott, míg csak követni bírtad szemeiddel.
-Elég erős technika, mint mondtam. És nagy pozitívuma, hogy a tűzgolyót képes vagy vele ellőni, nem csupán folyamatos fújkálással fenntartani. Igazándiból ugyanaz az alapja, mint más hasonló jutsuknak, mint például az Endannak, azonban itt meg kell próbálni a gömbnek egy magot adni, ami táplálja a lángokat akkor is, ha már egyáltalán nem vagy vele chakrakapcsolatban. Nem egyszerű feladat.. gondolod menni fog mire a faluba érünk?- Tette fel a kérdést, amire szinte már tudta is válaszod.


// A következő posztodban írd le, ahogy a megadott műveletet fokozatosan sajátítja el a karakter. Ezt másfél nap alatt fogja megtenni, félúton pedig megálltok pihenni éjszakára, ezért, valamint útitársad lassú tempója miatt, két napba fog telni a visszaút. Az NJK-t használhatod párbeszéd alkotásra, amennyiben előtte konzultálsz velem róla. A posztod vége ott legyen, hogy sikerül neki az első sikeresen végrehajtott tűzgolyó, azonban kérlek hagyd feltételesben. Tehát pl leírod hogy utoljára utolsó erőből nekikezd és majd én fogom leírni sikerült-e, függően a munkád milyenségétől.  Jó munkát hozzá! // 

_________________
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Djuka Benji on Vas. Okt. 08 2017, 02:11

Miután elindult az ifjú fiú és a hadviselt Chuunin, előbbi nem sokáig bírta ki, hogy ne beszéljen, jött is rá egy komoly, kissé szomorkás válasz.
- Egy shinobinak ez a dolga, ha menni kell, akkor menni kell. Mindent megteszünk, hogy biztonságban tudjuk a szeretteinket és az otthonunkat, nem igaz? Ez a helyzet pedig nem fog már sokáig tartani erre mérget veszek...
~ Ez egy Shinobi dolga? Vajon ezért élünk? Ezért adatik meg nekünk a chakra illetve a sok-sok technika? ~ kezdett mély gondolatokba Benji a férfi szavai után.  Ám ezeket a férfi szavai törték meg, amikből ezekután a vidámság és az izgatottság áradt.
-Tényleg... ígértem ám valami hasznos kis cuccot, deee... hát ha tényleg olyan erős shinobi vagy, neked valami több kell, mint egy kiegészítő technika, nem igaz? Mit szólnál a goukakyuu no jutsuhoz? Elég elterjedt technika, nem is véletlenül. Tekintélyes erőt képes kihozni belőle a használója, ha megfelelően jól forgatja. Persze egy kezdőnek nem tanítanám meg, de... te már így is erős vagy, téged csak erősíteni kell, igaz?
Ahogy kimondta a harcos a technika nevét, csillant is fel társa szeme. Elég régóta csodálja ezt a technikát, és elég régóta szeretné elsajátítani. Hihetetlenül lázba hozta ez az ötlet.
- Így ahogy mondod öreg barátom!! Ismerem a technikát, és szerencsére pont passzol az elem is. Hihetetlen nagy hasznomra lenne egy ilyen szintű technika!! - áradozott csillogó szemekkel.
Elmosolyodott a férfi, majd kicsit odébb állt. Gyors kézjeleket formált le, majd lehelt ki egy óriási tűz golyót, szinte mint egy sárkány. Ez egy pusztító fegyver, még is gyönyörű és elképesztő. Benji még sohase látta a technikát ilyen közelről, de most változott a helyzet, és szavakat nem talált rá.
~ Ez majdnem akkora mint egy ház, hihetetlen erő van ebben a férfiban.
Miután elég ideig tartotta maga előtt a tűzgolyót, elindította az ég felé a hatalmas lángcsóváktól szikrázó fegyvert. Ameddig egy átlagos ember szeme ellát, addig lehetett követni a technikát, hisz ez még az után se semmisült meg. 
-Elég erős technika, mint mondtam. És nagy pozitívuma, hogy a tűzgolyót képes vagy vele ellőni, nem csupán folyamatos fújkálással fenntartani. Igazándiból ugyanaz az alapja, mint más hasonló jutsuknak, mint például az Endannak, azonban itt meg kell próbálni a gömbnek egy magot adni, ami táplálja a lángokat akkor is, ha már egyáltalán nem vagy vele chakrakapcsolatban. Nem egyszerű feladat.. gondolod menni fog mire a faluba érünk?
- Ez óriási volt! Te tényleg tudsz valamit! Rendben, megpróbálom, csak megtennél valamit?.... - halkult el a fiú, majd egy pár másodperc drámai csend után szólalt meg - Megmutatnád újra a kézjeleket? - tette fel a kérdést kissé szégyellve magát.
- Öhm... Persze - válaszolt a férfi, kissé zavarba jőve. - A kézjelek a következők: Kígyó, Kos, Majom, Vadkan, Ló, Tigris - miközben mondja a férfi, el is végzi a kézjeleket.
Benji figyelmesen követte a férfi szavait, majd leutánozta, ekkor összegyűjtött annyi elemi chakrát amennyit csak tudott és megpróbálta elvégezni a technikát olyan alapon, mint ha Endan-t alkotna, csak több chakrával. Ez a próbálkozása kudarcba fulladt, hisz csak tűz foszlányokat lehelt ki, amik azonnal eltűntek. Ezután újra megpróbálta ugyan ezzel a módszerrel, viszont most még jobban odakoncentrált és még több chakrát gyűjtött, de az eredmény változatlan volt.
- A fenébe.... Még több chakra kell bele... - alig fejezte be a mondandóját a fiú, már alkotta is meg a kézjeleket és próbálta újra és újra. Minden egyes próbánál kicsit több Chakrát volt képes beleadni. Ám vigyáznia kellett, mert ezzel párhuzamban fogyott a Chakra készlete logikusan. Miközben a fiú kitartóan, ám eléggé sikertelenül próbálkozott, a "mestere" leült egy kellemes árnyékot adó fának a terebélyes lombja alá és elővett valamiféle könyvet. Benji két próbálkozás között lihegés közben oda tekintett és hunyorítani kezdett, hogy láthassa a könyv borítóját. A borítóján egy jó idomokkal megáldott nő volt, aki merész fürdőruhába pózolt, ami nem takarta azt isteni adottságait. 
- Ez most komoly?!! Eddig azthittem te egy nagy erejű Shinobi vagy, erre ilyeneket olvasol, miközben én itt szenvedek! - ordít rá a fiú idegesen.
- Nyugalom, nyugalom, vannak benne érdekes dolgok, amiket megéri tanulmányozni, én csak biológiai szemmel nézek erre a könyvre. Egyébként rád is oda figyelek, jó úton haladsz, de ne izgulj rá ennyire, ha így haladsz, meglesz ez!
Benji nem hitte el egy szavát sem, kivéve az utolsó mondatot. Szánó tekintettel kísérte végig a Chuunin mondandóját, majd ez idő alatt pont kipihente magát, ezért újra lekreálta a kézjeleket, ismét kicsit több chakrát gyűjtött be és fújta ki, majd gyújtotta be. Ekkor meglepettségére, egy kisebb tűz golyó keletkezett, ami egyből eltűnt, ahogy abba hagyta a fiú a fújást.
- Ez az!!! Láttad ezt?! Megcsináltam!!! Ezért vagyok én a legerősebb shinobi a faluba!!! - ordított fel lelkesen és nagyképűen.
- Nagyszerű volt, de még a felénél sem jársz, ez a méret még nem lesz elegendő és utána még ott van a mag is ami kell bele. Mostantól csináld ugyan ezt, csak még több chakrával!
A fiú kissé letörve bólintott, majd folytatta a próbálkozását. Minden egyes próbájánál egyre növekedett a technika, míg olyan 14-15 próba után már nem akart tovább nőni. 
~ Oké, azthiszem elértem a maxot, végre sikerült elérnem a szükséges méretet ~ jelentette ki magába a lihegő fiú, akinek a homlokán annyi verejték volt, hogy úgy nézett ki, mint akit leöntöttek volna... 
- Nos, azthiszem most jön a neheze. Próbáld meg a közepére egy magot alkotni ami táplálja a tüzet!
- Miféle magról beszélsz?
- Csak próbálj beletolni egy kis plusz Chakrát, ami majd táplálja, hogy ha ellövöd. Tudom, hogy nehéz, mert már így is felemésztetted a tartalékaid nagyrészét, ha gondolod pihenhetünk és folytathatjuk holnap.
Hát igen, már igen-csak órák óta próbálkozott a fiú olyannyira, hogy már késő délután-kora este volt. 
- Még mit nem, el kell sajátítanom ezt a technikát, ha leállok azzal nem leszek előrébb! - jelentette ki a Djuka meggyőzhetetlenül, és meg se várta a férfi véleményét, már alkotta a kézjeleket. 
Ezúttal megpróbálta úgy felépíteni, hogy egy kis chakrát fújt ki és aköré építette fel a tűzgolyót. De sajnos sikertelen volt, mert ahogy abba hagyta a fújást a tűz golyó eltűnt előtte. Viszont a fiú nem tört meg folytatta a próbát, viszont feszegette a határait és mindig kicsit több chakrát adott meg annak a bizonyos plusznak. 3 próba után elért arra a szintre, hogy amint abba hagyta még 1 másodpercig fenn állt a technika, ám ekkor minden elsötétült és hirtelen a földre rogyott a fiú. Ennyi chakrát talán még sohasem használt, érthető, hogy egy egész napos próbálgatás után túlságosan kimerült. Miután a férfi szeme megakadt a fiú összeesésénél szépen, lassan becsukta a könyvét, majd elrakta és feltápászkodott. Oda sétált Benjihez, majd enyhén elkezdte rugdosni, ébresztés céljából. Még néhány "hé haver"-t is hozzá tett a folyamatos rugdosáshoz. Pár percig kellett csinálnia, mire a Benji valamennyire tudatához tért.
- Végre... Nem igazán tudnálak elvinni mert tudod, sérült vagyok.. Szóval gyere kicsit és megszállunk, kb fél órányi séta lesz a tempónkban egy fogadó, meghívlak.
A fiú szótlanul tápászkodott fel, túl fáradt volt a beszédhez, csak vonszolta magát a fogadó irányába. Miközben mentek síri csend volt az erdőben, sehol sem volt nyoma életjelnek, ezért a Chuunin megtörte a csendet.
- Egyébként a végére sikerült a magot megalkotnod, csak túlságosan gyenge volt, hisz már alig volt chakrád. Ma pihenünk, holnap már menni fog, mire vissza érünk a faluba, lesz egy új technikád. - mosolyodott el mondanivalója végére, majd kacsintott a fiúra.
Benjin bár nem látszott, hihetetlenül örült, viszont túlságosan fáradt volt. Kicsivel később oda értek egy kellemes fogadóhoz, ahol a Chuunin fizetett és már mentek is be, a fiú egyből beájult. Roku még lefürdött, illetve evett egy keveset, majd ő is nyugovóra tért. Másnap mire Benji magához tért, márt 1-2 óra körül járhatott az idő. Miután felült és kómásan megtörölgette a szemeit, ásított egy óriásit. Hirtelen figyelmes lett egy papír fecnire, amin írást vélt felfedezni. 
Kedves Benji!
Elindultam vissza a falu felé, gyere utánam, a sérüléseim miatt 
úgy is utolérsz, és akkor majd ott edzünk, ahol éppen járunk. 
Nem akartam a sérülésemmel húzni az időt, szóval remélem megérted.
                                                                                             Roku
- Remek. Perverz és türelmetlen... Micsoda edzőm van.. Na mindegy, legalább ezzel tényleg időt nyerünk.
Miután megtárgyalta ezt magával Benji, összekészülődött, és útra kelt. Körülbelül 30-40 perc séta után pillantotta meg Roku-t a távolban. Ekkor elkezdett felé sprintelni, és pár perc múlva ott termedt mögötte. 
- Ohh hát felkeltél, szia! - köszöntötte gúnyosan a fiút.
- Szia..... - fogta rövidre Benji.
- Akkor szerintem kezdjünk is neki. Itt a tökéletes hely, csak vonuljunk le erről az útról. 
Miután pár lépést odébb mentek, folytatódott a tegnapi felállás, a chuunin leült, és olvasni kezdett, Benji pedig folytatta a gyakorlást. Miután megalkotta a kézjeleket ugyan azt csinálta mint tegnap, viszont sokkal több chakrát adott bele a tűz magjába. Lényegesen többet, hisz körülbelül még 10-15 másodpercig égett a tűzgolyó, miután már nem fújta. 
- Ezaz! Tudtam, hogy menni fog ez! - biztatta a mester.
- Láttad meddig égett??!! Szinte el se akart aludni - kiabálta Benji.
Ezek után folytatta a próbálkozásokat, míg tízenpár próba után, el nem érte azt a szintet, amikor már szinte alig akart elaludni a technika. 
- Na itt most kicsit álljunk meg. Ez épp elegendő nagyságú tűzgolyó és a mag is kitűnő benne. Most jön az a része, hogy elkell lőnöd egy hatalmas fújással. Ez se egy könnyű dolog, de már a nehezén túl vagy. Gyerünk!
- Értettem - bólintott Benji. 
A fiú hallgatott a mester szavaira, az első próbája után haladt is körülbelül fél métert a golyó. Ám ez nem törte meg a fiút, újra és újra próbálkozott, elakarta érni azt a szintet, amit a Chuunin is elért. Méterekről-méterekre haladt. Homlokán egyre jobban gyülemlett a sok-sok verejték, és lihegése is csak gyakrabban jött elő. Jó pár próba után, mire elérte a határait, utolsó erejéből, mindent beleadott és el lőtte a golyót az ég felé.
avatar
Djuka Benji
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 257

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

9 / 9 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.