Szabad Játék (6)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Szabad Játék (6)

Témanyitás  Sharo Lu on Kedd. Aug. 23 2016, 12:20

//Miu *nincsölelés*//


Helyszín: Füst és Tűz Országának határától pár kilométerre fekvő kis falucska


Magassarkú csizmám egyenletesen kopog az utcaköveken. Kipp-kopp, kipp-kopp. Borzalmasan unalmas utazni; főleg ha eddig csak retardált emberekkel voltam képes találkozni. Feltekintek az égre, mintegy válaszra várva. Nah, történjen már valami! Nem látok semmi mást, hatalmas, gomolygó viharfelhőkön kívül. Ezaz! Imádom az esőt. Elmos mindent amit el tud, de táplálja a száraz, szomjas földet az ilyen undorító, kétszínű, semmilyen évszakokban is. Csak most veszem észre, hogy megálltam miközben az eget tanulmányozom. Istenem. Egyértelmű, hogy nem létezel mert... mert nem és kész, de azért eshetne már. Ha vihar lenne nyugodtan folytathatnám az utamat a Füstbe anélkül, hogy minden sarkon leszólítana valami részeg vagy belőtt kutya. Elfintorodom amikor az első csepp megérinti a bőrömet, majd mintha könnycsepp lenne lecsordogál az arcomon. Elégedetten elmosolyodom sikeremen, majd tekintetemet az útra függesztem és újra elindulok, most már gyorsabban. Minél hamarabb kijutok ebből a mocskos faluból annál jobb lesz. Miközben az eső rákezd én pedig magamra kanyarítom a köpenyemet, nehogy kis fehér fekete ruhám elázzon, megfigyelem a házakat melyek az utca két oldalán sorakoznak. Kicsi, kertes házak, a legtöbb elhanyagolt, de itt is találni olyat amin még egy kósza pókhálót se képes felfedezni az ember. A csuklyát az arcomba húzom, hogy elrejtse a vonásaimat, de sajnos termetem és hosszú ezüst hajam mindig elárul, hogy nem a másik nemhez tartozom. Felgyorsítom lépéseimet, már szinte futok, elegem van ebből a faluból, elegem van abból, hogy minden ember vádlón néz rám, mások meg prédának tekintenek. Jajj egy fiatal lány aki még szinte kislánynak mondható a kinézete alapján miért ilyen érdekes? Tudják mit? Ha valamelyik hozzám ér annak levágom minden ujját. Részeg barmok! Minden jól megy, az utcák kiürülnek, hiszen senki épeszűnek nincs kedve a szakadó esőben mászkálni. Egyszer csak egy kéz nehezedik a vállamra majd egy fiatalos, ismeretlen férfi/fiúhang szólal meg. 
- Khm... bocsánat hölgyem de nem tanácsos ilyen időben egyedül mászkálni. Megengedi, hogy elkísérjem amíg nem talál egy önnek megfelelő szállást? 
Haragom ezekre a szavakra rögtön elpárolog és most egy kaján vigyor jelenik meg az arcomon. Jajj cuki fiú. Végre nem egy részeg disznó. Nos... pár kilométer séta és elérem a határt, de most, hogy ilyen kíséretem van várhatunk egy kicsit. Végül megszólalok a legtöbb színészi tehetségemet szavaimba vetve. 
- Óh, micsoda lovagias gesztus. Elkísérhetsz, ha akarsz drágám, de csak pár kilométerre van az úti célom. Onnan is tovább utazok. HAza kellene mennie. Biztos, hogy velem tart? 
Erre kín ül ki arcára, látom, hogy vívódik magában. Mit válasszon? Az elbűvölő, de ismeretlen lányt vagy a meleg, takaróját és az otthonát. Végül magabiztosan belém karol és vezetni kezd. 
- Nyugodjon csak meg, rám nem vár senki, csak egy egyszerű kereskedő fia vagyok aki épp ebbe a városba érkezett és mikor megláttam, hogy egy nálam egy-két évvel fiatalabb hölgy egyedül sétál az nem hagyott nyugodni. Meg is támadhatják. 
- Jaj tudok én magamra vigyázni. De nagyon örülök, hogy segítesz egy ilyen... védtelen lányon. - elmosolyodik, mire közelebb lépek hozzá, majd magam felé fordítom az arcát. Gyönyörű, szinte világító kék szemek figyelnek engem, ujjaim épp szőke tincseket érnek. Olyan közel hajolok hozzá, hogy ajkunk majdnem összeér, majd egy apró mondatot súgok neki. - Csókolj meg úgy mintha ez lenne az utolsó alkalom. 
Erre ő átkarol és fülig elpirul, de hősiesen teljesíti a parancsomat. Ajkait az enyémre tapasztja és mély, lágy csókkal jutalmazza meg az idegen lányt akibe egy pillanat alatt beleesett. Szegénykém. Senki se kérte rá, hogy jöjjön velem. Miközben ápolt, fényes szőke hajába túrok kinyitom a szemem és körbetekintek. Már elhagytuk a falut és most a földút közepén csókolóztunk az esőben. Oh! Minő romantikus helyzet. Ám a fiú csókja túl lágy nekem, mentes minden szenvedélytől és hiányzik belőle az elfojtott vágyakozás a szerelem után. Kár érte. 
- Sajnálom, de... nem elég jó.  - mondom neki mikor elszakadok tőle. Mielőtt még elhúzódhatna rámosolygok, majd előhúzom a combomra erősített kést és lassan a gyomrába szúrom. Arca hirtelen összerándul, majd lassan fájdalmas grimasz uralkodik el vonásain. Lassan hátralép és kezeit a sebre szorítja miközben én épp lenyalom a vérét a pengéről. Hmm... Csillagokat látok. Ez... ez tele van élettel. Több kell belőle! Miközben a fiú eldől és lassan elvérzik én egy vékony pengéjű kést veszek elő és két lyukat furkálok vele a fiú nyakán. A haldokló már nincs magánál, gyorsan kell dolgoznom. Mikor elérem az ütőerét azonnal elvérzik. Rátapasztom a számat a sebre és jó adag friss, még épp most meghalt áldozat vérét szívom ki belőle. Annyira finom! Érzem ahogy lecsordogál a torkomon. Végül elszakadok tőle és megtörlöm a szám környékét, majd a véres tetemre nézek és elmosolyodom. Felállok, összeszedem a cuccaimat, egy kis üvegcsébe csöpögtetem a fiú vérét, majd gyorsan odapingálom mellé, hogy LU. Remélem senki sem látott a faluból. Az útra nézek, de még nem mozdulok csak nézem a nagy, pusztaságot ami elém terül. 


//Picit sok lett ^^//

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött ninja - Vampire
Chakraszint: 397

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Nashimaru Miuru on Szer. Aug. 24 2016, 10:50

- Ne kérem, hagyjon békén! Feleségem van és két gyerekem… kérem… - rimánkodik egy férfi az oldalára tapasztva a kezét.
Keze, bár eltakarja, látni lehet az elszakadt ruhát és egyre terjedő vörösödő foltot, mely átrágja magát sötét felsőjén. Wakizashimat magamelőtt tartva kéjes vigyorral a számon figyeltem, ahogy a vércseppek sorra hullanak alá a pengéről, majd mámorva úszva lenyaltam a pengéről eme csodás nedűt. Rögtön éreztem, hogy elszakad valami bennem.
- Oh igen ilyen fenséges ízt... még.. MÉG!
Eszelős nevetéssel végül rávetettem magam a férfira. Pengém villanva szelte a levegőt, vörös csíkokat metszve az előttem fekvő idiótába. Bár brutálisan, mégis óvatosan tevékenykedtem ügyelve, hogy minél tovább elhúzzam a prédám szenvedését. A vihar, mely lassan ideért, elfújta a kiáltásait, melyet amúgy nem mintha, bárki meg is hallhatott volna, direkt emiatt választottam ezt a helyet. Beteg örömöm lassan teljesen elvette az eszemet és észre sem vettem, hogy az egyik vágás kicsit mélyebbre sikerült a kelleténél és végzett a már alig nyöszörgő félnótással. De jelenleg nem foglalkoztam vele, csak kíméletlenül folytattam az aprítást, míg lihegve térdre nem rogytam, szinte beletenyerelve a hús halomra. Szívem vadul dobogott egyrészt a munkától, másrészt a testemet körbejáró extázistól. Nyelvemmel benedvesítettem a számat, majd alig bírva magammal végignyaltam a merő húsmasszán, mely egykor a férfi mellkasa volt. Oh egek… ez zamatos íz… én nem… nem bírom tovább...
 
Fürgén és némán tettem lábamat a másik lábam elé, óvatosan végigszaladva a háztetők gerincén ügyelve, hogy ne csapjak túlontúl nagy zajt. Mondjuk nem mintha, olyan nagyon baj lett volna, ha meghallanak, nagy valószínűséggel úgyis ráfogják a szakadó esőre. Ez az emberi lustaság, ha valami furcsát hallasz, fogjad valami könnyen magyarázható dologra és tojj rá. Cöh. Emberi böszmeség. Egyszer csak egy enyelgő pár féleséget pillantottam meg, mire elhúzom az orrom, és fordultam volna el, amikor is önkénytelenül is megtorpantam. A srác hirtelen megremegett, mint akibe valamit beledöfnek (sokszor láttam már, így felismerem ezt a „reakciót”), majd hamarosan földre zuhan. A mellette álló csajszi ekkor szinte ráakaszkodik a nyakára. Nem láttam pontosan mit csinál, de valamiért egész testemet átjárta valami különös érzés. Furcsamód egyre intenzívebbnek érzem a szívem dobogását, és érzem, hogy izgalomba jövök. A lány felállt, ám nem indult még el. Érzem, ahogy elönt a vágy. Testem ösztönösen mozdul. Sötét alakomat szinte eltakarta a komor idő, az elrugaszkodásom zaját pedig a vihar nyomta el. Kardom és kezem egyszerre mozdult, ahogy mögötte földet értem. Nagy eséllyel erre már biztos felfigyel, de a hátrafordulását egy penge hideg éle a torkán valószínűleg megakasztja. Szabad bal kezemmel végigsimítom hasát, mielőtt magamhoz szorítanám, hogy testünk összeérjen. Meleg leheletemet a nyakán érezve, már sejthette, hogy a következő pillanatba ajkaim csókot nyomtak a puha, sápadt bőrére. Végül csak egy mondat hagyja el a számat.

- Kellesz nekem…
avatar
Nashimaru Miuru
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Sharo Lu on Szer. Aug. 24 2016, 12:19

Az eső az arcomat verdesi, ahogy messzi horizontot bámulom. Mi ez ha nem komolytalanság? Itt állok egy vérbe fagyott kutya holtteste mellett és nincs kedvem elmenni. Felidézem magamban a fiú mosolyát. Aranyos… VOLT. Léteznek ilyen emberek vagy ezt csak megjátsszák? Talán ő sem volt igazi. Talán jobb is így, hogy meghalt. És én? Nehogy már sajnáljam ezt a porszemet. Az nem lenne egyenrangú azzal, hogy az imént még értékes fioláim egyikét töltöttem meg testének éltető, nélkülözhetetlen vörös folyadékával. Felsóhajtok. Ideje lesz indulnom. Ám az eső most nem tudja elterelni a gondolatimat az általam megöltekről. És bevillannak a szüleim emlékei. Anya, ahogy egy új szalagot tűz a hajamba, apa, aki mindig felvett a vállára a tűzijátékkor. Mindez olyan szép és jó. Itt keserűen elmosolyodom. Külső szemmel legalábbis annak tűnhet. Aztán anya amint az erdő határán, a véres tetemmel érkező kis énemet veri meg, szörnyetegnek nevezi, megtépi. Fájt. Akkor még fájt. Végül apa, aki azon a végzetes napon általam még sosem látott mennyiségű gyűlölettel nézett rám. A saját rohadt lányára! Megérdemelték! Mindegyikük romlott volt. Teszek egy kis lépést előre, talán, hogy megnyugtassam magam vele, vagy csak mert zavart a hulla egyre intenzívebb vérszaga. Inkább az utóbbi. Lehunyom a szemem és nagy levegőt veszek. Uralkodj magadon! Neki már bevégeztetett, nem kell kísértésbe esned. Ekkor mintha hallanék valamit a hátam mögül. Talán van itt még valaki? Lehet, hogy veszélyes… oldalra fordítom a fejemet és mikor egy, a félhomályból kibontakozó alakot látok, meghűl az ereimben a vér. Nincs időm reagálni mert egy penge rideg élét érzem a nyakamon, így nem tudok hátrafordulni, hogy alaposabban szemügyre vegyem ezt a valakit. Szemeim egy pillanatra tágra nyílnak a meglepetéstől, majd gyorsan a megszokott kifejezést öltöm vonásaimra. Az égre nézek. Még mindig felhők takarják el a napot. Most mi lesz? Teszem fel magamban a kérdést, majd valami puha érintését érzem a vállamon. Nagyon közvetlen vagy aranyom. A késemért nyúlok, és közben hallgatom ahogy megszólal. Hangjából ítélve egy lány lehet aki megtámadott, bár ezen is elmerengek egy fél pillanatnyi időben. Egy pillanat múlva egy hosszú, ám elég vékony kis kés nyomódik támadómnak, de csak tippelek hol lehet a támadóm oldala és a tüdeje közepe. Még várok, nem szúrok elvégre abba én is belebuknék. Jajj miért is nem indultam azonnal! Most csak egy vak szúrásom van ami lehet, hogy nem is találja el a tüdejét. Végül csak elmosolyodom. Istenek! Mi lenne, ha nem lennék tébolyodott? Végül csak ennyit mondok.  
- Hmm... nah ez meglepett aranyom. Így megijeszteni egy fiatal lányt a sötét, szakadó esőben nem túl tisztességes. De sajnos amit mondtál az teljesíthetetlen. Sajná...nem, nem sajnálom. Most ha megengeded távoznék... nem úgy mint egyeseknek, nekem fontos, hogy folytassam az utamat drága.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött ninja - Vampire
Chakraszint: 397

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Nashimaru Miuru on Csüt. Aug. 25 2016, 14:07

Valamiért az sem érdekelt, mikor a lány felém fordult és észrevett… egyszerűen… túlontúl felcsigázott.  Egyszerűen mögé landolva torkának szegeztem a pengét. Nem tudom mi üthetett belém, de egyszerűen az érzés magával kerített. Talán azért éreztem így, mert látszólag a lány nagyon hasonlít rám… és ez… vonzalmat ébresztett irányába. Mivel ilyen közel voltam, már azelőtt érezhettem mire készül a lány, mielőtt megtette volna. Alig mozdult a lány én máris szökkentem hátrébb apró mosollyal az arcomon. Bár a pengém csak egy minimális vágást ejtett torkán, ez volt olyan „mély” hogy egy minimális vért a pengére folyasson. Egyszerű lenyaltam róla egyre izgatottabb arccal a lány szavaira pedig felnevettem.
- Ugyan drágám. Azt hiszed, hogy kértelek? Ha a véleményed számítana, akkor a nem én lennék. Szóval most szépen megjáratod formás popód és velem jössz. – kuncogok fel.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ezt nem fogja elfogadni, hisz több hasonlóságot fedeztem fel benne magamból, mint eddig bárkiben, akivel találkoztam. Ez esetben természetesen előbb reagálnék, mint hogy megvárjam, míg elszökne. Drótcsévélő technikát használva a kezembe vett drót egy részét a nyaka köré terveztem kötni, majd meg is szorítom, hogy ne fojtsam meg, de mégis szoros legyen. Ha esetleg kitérne, ez esetben kunaikkal próbálnám megtörni a mozdulatait, és a helyén tartani. Végig eszelősen mosolyogtam, és látszott, hogy forrt a vérem.
avatar
Nashimaru Miuru
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Aug. 27 2016, 23:36

Ez a lány... furcsa. Nagyon, nagyon furcsa. Mégis mi lelhette, hogy ilyen borzalmas időben egy szó nélkül testi kapcsolatot létesít egy idegennel akit, mint már említettem, semmilyen alkalom adtán nem ismerhet. Mi ez ha nem tébolyodottság? Bizarr elme lakozhat abban a picike kis fejecskéjében. Elfintorodom. Mikor kezemet a combomra csúsztatom és kihúzom a késemet, a mozdulattal emelkedik a pulzusom is. Érzem, hogy kezdem elveszteni a fejem, mire gyorsan az ajkamba harapok. Az eső még mindig gyászénekét dobolja a fejemen, miközben egy hang szólongat a fejemben: Ölj! Ölj! Ölj! Adj nekem vért. Mit árt az? Ezzel a lánnyal nem szeretnék szórakozni. Ha így meg tudott lepni, erősebb lehet mint én, vagy akár te. Legszívesebben a fejemhez kapnám a kezemet, mert hirtelen fejfájás tör rám. A rosszabbik fajtából. Mintha Vérengző most más módszerrel próbálná átvenni az irányítást. Nem! Nem hagyhatom ezt! Belső énem szemei fennakadnak, levegőért, kap de más csak ármányt szív be. Te ostoba! Meggyengíted a tudatomat épp most! Ez nem játék. Belül ordítok, sikítok és tiltakozom, de végül sikerül átsiklanom a pillanaton és újra teljesen nyugodt valómban látom a világot. Kívülről ez néhány másodperc alatt játszódott le, talán csak enyhe remegés lehetett észrevenni. Mikor előrántom a késemet, hirtelen a torkomon nyugvó fém életre kelt és egy kis vörös vágást ejtett sápadt bőrömön. Kellemetlen. De most, hogy elrántja a kardját kissé hátra fordítom a fejem és látom izgalomban úszó,  betegesen vidám arcát miközben szavait hozzám intézi. Furcsa.
Nah, anyukám ez neked most nem nagyon fog összejönni. Engem nem utasítgat senki! 
Ha most, hogy semmi sem fenyeget közvetlenül sikerülne a Fürge Testtel távolabb kerülnöm tőle, máris meg lennék mentve. Talán nem venne üldözőbe. Beszívom, majd kifújom. Mintha... Szemem sarkából mozgást érzékelek, mire rögtön elugrom jobbra, hogy minél messzebb kerülhessek tőle. Sikerül a Fürgével arrébb ugranom, legalább 5 méterre tőle, ám nem hagy nyugodni a tény, hogy még mindig nem vagyok biztonságban. Átkozott... ha kihozod belőlem Azt akkor nem tudom mit csinálok. Végül színészi vénámat veszem elő és a bennem égő feszültséget semmibe véve megint megszólalok, szalonképes, tisztán csengő hangon. Mintha nem is állna fent egy ilyen szituáció. 
- Jajjjajjajj drága életem mégis mit gondolsz miért mennék veled? Csak mert te azt akarod? Jajajjajj ne légy ilyen... ez... nem illik egy olyan fiatal lányhoz mint te. De kissé komolyra ordítva a szót. - itt hangom megkeményedik, de uralkodok magamon és közelgő őrületemen - Hagyj elmenni!

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött ninja - Vampire
Chakraszint: 397

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Nashimaru Miuru on Hétf. Aug. 29 2016, 14:32

A lány még épp időbe reagált, hogy kikerülje a támadásom, és elhúzódjon, de bármit is csináljon arcomról nem tudta eltüntetni az eszelős vigyorom. Néhány kunai repült ki a kezemből a lány esetleges menekülési útvonalait keresztezve, hogy megtorpanásra próbáljam téríteni, ám úgy tűnt egyelőre még nem menekül, bár próbálhat. Cuki hangon szólított meg, de továbbra is alig-alig figyeltem rá, csak lassú, kimért léptekkel közeledtem fel. Már-már parancsként hangzott az utolsó megszólalása, melytől akaratlanul is kacagni támadt kedvem. Végül tömény vérszomj leng körbe, ahogy tekintetemet újra a lány felé fordítom. Bár mosolygok vonásaim előbb hasonlított egy démoni nőszemélyre, mint egy fiatal lányra. Hangomon hallani lehetett izgalmam, de mégis olyan volt akár egy penge. Hideg és nyers.
- Jaj, drága cukorfalat. Innen vagy velem, vagy hullazsákban mész el. De nem lenne rossz dolgod nálam bimbócskám. Kapnál ellátást, saját szobát, hozzáférhetőséget a kínzókamránkhoz, mint kínzó, illetve büntetlenül gyilkolhatnál. Még a vérimádatodat is ellátnánk. Láttam, hogy szívtad ki a srác vérét… olyan… izgató volt… ah… igen…- nyalom végig számat, miközben kezem egy röpke simítás erejéig vándorútra téved – De… persze… néha napján meg kéne osztanod az ágyad vele, és el kell viselned néhány küldetést… de ne aggódj… én amolyan belezős küldiket intézek, biztos élveznéd. Nos, babám? Hogy döntesz?

Persze nemleges válasz esetén sem hagynám elmenni, ez esetben rögtön elé szökkennék, hogy puszta fizikai erővel döntsem le egy Sorozással, mely mindegyik ütése a gyomorszájába irányulna. Pechére felkeltette az érdeklődésem. Ha meg is kell, öljem, még úgy is élvezetemet lelném benne és ez látszódott rajtam. Se a nekrofilia, se a kannibalizmus nem állt messze tőlem, így… nem esek kétségbe ettől az eshetőségtől sem.
avatar
Nashimaru Miuru
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Sharo Lu on Hétf. Szept. 05 2016, 19:25

Lefelé irányítom a pillantásom, nincs kedvem az őrült lány szemébe nézni. A fejem hasogat,  az eső zuhog és épp meg akarják akadályozni, hogy eljussak oda ahova akarok. Ó nem kisanyám! Ez nem fog neked menni! Miközben a lábam alatt csikorgó kavicsokat szemlélem, elmerengek. Megint ugyanaz a téma... az átkozott élet. Hova jutott ez az átkozott világ?! Százak halnak meg a csatatéren, az ember mégsem érzi meg az anyaföld gyászoló sikolyait. Pedig ezeket zengik a gigászi hegyek amelyeket mindig hó borít, ezt suttogja minden fűszál, még az esőcseppek örökké unalmas egyhangú kopogása is fèlelmetes dallamokat őriz. Halál. Ez az ami most a legfontosabb sokak èletében. Ha én nem ölök akkor ő öl. Ha viszont valaki megöli a harcokban egy fiatal asszony szeretőjèt vajon az addig erényes hölgy nem valik e fúriává? Ó dehogynem. Ez a gyűlölet ördögi köre amit sajnos lehetetlen félbeszakítani, még őrültebb ötlet megállítani. De miért is tenném? A világ megérdemli, hogy ilyen èrzèsekkel hajtsa álomra a fejét minden este. A fertőt viszont nem tudom megállítani. Se most, se később. Itt elmerengek egy pillanatra majd a karomba csípek ès folytatom a gondolatmenetet. Jajj folytassa a hóhér! Elegem lett. Hogy miből? Abból hogy a világunk mocskán tűnődöm. Nem az én dolgom ez! Főleg nem most. Istenem segíts! Eddig a füvet pásztázó telintetemet most a lányra emelem. Borzalom. Hogy lehet hogy egy ilyen fiatal lány ennyire eszeleős legyen? Betegesen vigyorogva, kissé irritálóan vihogva közeledik felém. Erre én lassan hátrálok. Nem érdekel megállít e vagy sem de hogy eltérít az utamról... nah! Irgum-burgum! Rideg hangja hallatán én csak úgy teszek mintha üres fenyegetései egyáltalán elérték volna a fülemet. Igyekszem figyelni, de ha egyszerűen nem akarok valamit akkor az agyam kizárja. Így csak azt hallom amikor a szümet után folytatja. Mi? Hogyan? Jah hogy aaaaz! Elmosolyodom, a tőlem megszokottan, de nem nevetek fel. Kár lenne a hangomért. Egy ijen beképzelt csajszi nem érdemli meg. Szemeim résnyire szűkülnek, majd egy pillanat múlva tágra nyitom őket. Pupilláim láthatóan kitágulnak ahogy a férfi vére kezd eljutni a testem többi részébe is a gyomron kívül. Egy eszelősen őszintés mosoly kíséretében hárálok néhány lépést. Végül suttogásként és kínosan lassan mondom ezeket. 
- Mégis mit gondolsz egy veszett rókát megért egy másik? Csak mert mindketten betegek nem kell együtt lenniük mert ez csak feltűnőbb és... hát elég szokatlan is. Egyszóval: NEM! 
Szinte már várom hogy a lány megtámadjon. Gyere csak csillagom. Engem nem érdekel. Úgysem fogsz megölni. Nem. Vagy. Rá. Elhivatott. Végig mosolygok miközben a lány ökle a gyomromba súlyt. A vér hirtelen felszökik a torkomig, mire Vérengző hangjával kezdek nevetni. 
- Gyerünk üss meg! Szabdalj szét! Mit érdekel engem az? Miért érdekelne? Azt hiszed ez fáj nekem? Azt hiszed most bántottál? Ez a test csak egy porhüvely számomra. 
Megtántorodom majd a föld felé kezdek zuhanni. Súlytalanság... csodálatos. Mikor a hátam eléri a földet egy kevés vér szökik ki a számból és hull szét a világban. Az ütés a hátam fájdalma, a hanyingerem és a gyomrom sajgása észhez térít. Vérengzőnek annyi. Csak fekszem ott és az arcom előtt tartom a kezemet aminek apró ujjai egy egy fehér hajtincset forgatnak. Már nem nevetek. Az őrületnek vége, most arcom semleges, csak a szemem áulja el hogy belül boldog ès gondtalan vagyok.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött ninja - Vampire
Chakraszint: 397

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Nashimaru Miuru on Szomb. Okt. 22 2016, 22:58

Rosszallóan csóválom meg a fejem, ahogy a csajszi visszautasít. Úgy látszik nem fogta fel a helyzet komolyságát és valóban azt hiszi, hogy innen megmenekülhet. Oh… kis naiv butuskám. Innen nem fog szabad akaratából elmenni. Megmondtam. Vagy társam lesz, vagy meghal. Kár lenne ezért a selymes puha bőrért, de ha nem hát nem.  Már azelőtt léptem, hogy reagálhatott volna. Hamar ott termettem mellette és öklöm szüntelen ütéssorozatai közepette szinte szétzúzom gyomrát, majd hátrébb ugorva továbbra is eszelősen vigyorogva fordulok felé. Látszólag meg sem érezte a fájdalmat, miközben visszakiabál szinte már őrülten. De végül a hatás nem maradt végül megtántorodik és földre borul. Vicces volt, ahogy megpróbált védekezni, kezével. Oh kis naiv… Kezem szélsebesen mozdult, ahogy  wakizashim némán előrántom, majd ugyanazzal a mozdulattal a lány bal lábába, a combján keresztül a földbe szúrom. Nagy eséllyel ez bőven elég volt, hogy „védelmét” félredobja, de ha nem is lábammal belerúgok jobb kezébe, majd ha sikerül odébb rúgnom, rögtön rátaposok úrván a csuklójára, miközben letérdelve jobb kezemmel leszorítom a bal csuklóját, míg bal kezemmel megragadom durván a torkát. Bár szorításom elég, hogy fuldokoljon, elég volt csak kicsit engednem, hogy levegőhöz jusson. Egészen közel hajolok arcához, majd nyelvemmel egészen felingerelve, végighúzom arcának bal felén, majd ajkaimat a szája csücskéhez érintve egy röpke „csókkal” felnyaltam a szája szélén maradt vélt, majd továbbra is lefogva kiegyenesedek ültömbe eszelős nevetésbe törve ki.

Tényleg azt hitted, hogy finomkodni fogok? Én megmondtam drágám. Megöllek, ha elutasítasz. – szorítom meg egy rövid időre durván a torkát, majd rövidesen elengedem, majd a finoman kezdem el cirógatni nyakát, majd az ajkait ujjbegyemmel (ha harapni próbálna, lendületből ököllel fejbe próbálom vágni) – Mit szólnál, ha megismételném a kérésem. Tarts velem… és olyan életed lesz, amire vágytál, ha kicsit is hasonlítasz rám. Mindent megkapsz, amit akarsz, sosem fogsz éhezni, fedél nélkül aludni, ha csak a munka körülményei mást nem mondanak. Választhatod ezt… vagy kinyírlak. Lassan… és fájdalmasan. – fogom meg ismét durvábban a nyakát.
Kardom miatt nem igen fog tudni mocorogni, ráadásul, mivel mindkét kezét, és torkát is fognám, ha próbálkozna is nem járna sikerrel. A rövid idő alatt, ami alatt megfigyeltem, nem hiszem hogy fejlettebb lenne a D vagy C szintnél, és nem jeleskedik a taijutsuban... így... nem menekülhet... Hehehehe...
avatar
Nashimaru Miuru
Játékos

Taijutsu Pontok : 51


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 480

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Nara Akane on Szomb. Máj. 20 2017, 03:11

//Satoshi//

- Hogy az a szűkösszabású bácsikád bassza fültövön azt az előnyöshímzésű kurva anyádat! Miért ilyen szoros ez a hacuka?!
Töri meg sokadjára is Akane nyelvreformer siránkozása a orain-öltöző fegyelmezett csendjét... Megpróbál pontot tenni sziszüphoszi megpróbáltatásai végére, s igyekszik erőnek erejével beleszuszakolni magát az ő derekához - khm - mérten túlontól szűkös kimonóba.
- Mondjátok lányok... Ti sose esztek?
Veti oda foghegyről - mindeközben fél lábon egyensúlyozva küszködik a ruhával - a kérdést a serényen vetkőző és öltözködő kurvanépségnek. Festett arcuk mintha csak viaszból öntetett volna, oly kifejezéstelen és rezzenéstelen, s oda sem fordítják a számukra közömbös idegen ügynök felé. A krétafehér babaorcák sokasága megboldogult kamaszéveinek Kiss koncertjei emlékét idézik a Nara lányban. Gondolatainak nem ad hangot, bár az "Áj vaz méd for láving jú" orrhangú dúdolászása elég árulkodó lehet a részéről. Végül azonban minden valószínűség - valamint két duplahúsos hamburger - ellenére sikerül magára ölteni a Kancás Kunoichi Gésaház kéjhölgyeitől elvárt megjelenést. A tükörbe nézve először azt hiszi, rátámadt egy panda az ablakon keresztül, de pár pillanattal később tudatosul benne, hogy csak három máktea után kezdte el a szemének kontúrozását.
Az utóbbi egy hetet felsőbb utasításra kenőpénzt - persze nem a sajátját - és fáradtságot nem kímélve kutatott egy bizonyos Tyouteki Yasaki után. Legalábbis ez volt az egyik neve, a számos használt álszemélyiségek végeláthatatlan sorában. A konohai hírszerzés legutóbbi értesülései szerint az alvilági körökben jártas elveszett shinobi kedvenc székhelye ez a bordély volt az utóbbi időkben. Ismertetőjele: összeégett bal arc. Fene egy ízlése lehet, ha kész egy vagyont kifizetni olyan nőkért, akik arccal beleborultak a Trilaxba, de hát elbaszottabb dologgal is találkozott már az életben az árnyékmester. Egy füles szerint ma fog érkezni, s Akane célja az volt, hogy az egyik hálószobában végez vele. A tulajokkal kötött megállapodás szerint minden a legnagyobb titoktartással történt, ugyanis nem tenne jót a gésaház hírnevének, ha kuncsaftok tűnnének el náluk. Az egyetlen ok, amiért együttműködtek, az volt, hogy nem egy lányukat csonkította már meg az a vadállat, amikor bestiális indulatai elragadták a kéj csúcsán.
Az éjsötét hajú lány még mindig a tükörbe bámulva lenyeli azt a keserű undort, amit azért érzett, hogy egy ilyen szenny alakkal kell jópofáskodnia célja érdekében. Persze nem tervezett semmilyen intimitást megengedni, de ostobaság lenne azt hinnie, hogy nem fordulhat elő olyan eset, ahol talán élnie kell majd ezzel az eszközzel, hogy előkészítse az orvtámadás legideálisabb időpontját. Mosoly erőltet fakó arcára, s feltűzött haját megigazítva egy lendületeset lép előre, hogy szembesülve a gésatunika mozgáskorlátozó mivoltával egy hatalmasat zakózzon a földön. Amikor válogatott káromkodások közepette feláll és kiköpködi a foga közé szorult parkettaszilánkokat, megpróbál a lehető legóvatosabban tipegve elindulni. Azonban így baromi lassú, és a madam szerint a "becses vendégük" már a harmadik kanna teáját issza, elvégre nem aprózta el az öltözködést sem. Hogy tempóján gyorsítson, kenguruszökdelésben teszi meg a klienseknek fenntartott szalon mögötti sarokig fentmaradó távolságot. Itt gyorsan dámásba vágja magát, majd aprókat lépdelve, karjait kimonója ujjaiba dugva indul meg a delikvens felé.
~ A jobb... Vagy a bal arca volt összeégve a személyleírás szerint..? ~
Üt szöget fejében a gondolat, ahogy megpillantja a rá várakozó férfiút. Ugyanis meg merne esküdni, hogy a célpont arcának bal oldala égett meg, de itt ennek határozottan a jobb.
~ De ha nekem jobb, akkor neki az a bal, vagy hogy működik ez a látásfaszság. Mindegy, ő az én emberem! Elvégre mennyi az esélye annak, hogy ugyanaznap két sebhelyesarcú jön a Kancás Kunoichibe? ~
A saját papucsában botorkálva közelebb lép az ismeretlenhez  és mélyen - de azért nem annyira, azért még itt is adnia kell az elérhetetlent... - meghajolva üdvözli az ifjút:
- Köszöntöm a Kancás Kunoichi Gézaházban, kedves... Szabad a nevét uram?
Feszesen kihúzva magát, megvárná míg a célpont is viszonozza üdvözlését, majd helyet foglal az alacsonylábú asztal mellett, a fiúval szemben elhelyezett ülőpárnán, s maga is hozzálát jócskán kihűlt jázminteájához. Nem igazán tudja, hogy lehet bevágódni ilyen rosszarcú fazonoknál, mit esznek egy nőben, de hát... Valahol el kell kezdeni nem?
- Én is vettem már fel majdnem a vasalót a telefon helyett, a legjobbakkal is előfordul!
Vágja ki kislányos zavarában, de ettől még inkább feszült lesz, s arcának pírja már-már a prostismink embertelenül vastag vakolatán is átüt.
~ Igaza volt apámnak, hogy nem engedett a színi tanodába... Basszameg! Remélem szereti a magamfajta... Skizofrén. NEM! Csak egyedien gondolkodó! nőket, különben az akciónak lőttek! ~
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 920

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Satoshi Kawajiri on Szomb. Máj. 20 2017, 04:02

//Ittakaneholakane//


Fogalmam sincs, mit keresek itt... vagy is, nem. Tudom, miért jöttem ide, de, hogy őszinte legyek, már megbántam. Goto nehezen kezdte meg a tanításomat, szóval ki tudja, hogyan reagál majd arra, hogy egy éjszaka kilógtam. De végül is, nem a kertbe mentem, és csak azt tiltotta meg. Különben is, ki ő nekem? A mesterem, nem az apám. Bár nem olyan embernek ismerem, mint aki jó néven venné, hogy a tanítványai akkor járnak-kelnek, amikor akarnak. Egyáltalán vissza fogok találni a szentélyébe? Remélem igen. De igazából, nem törődtem ezzel, mikor elindultam. Csak az érdekelt, hogy végre elmehessek, és lazíthassak. Az egyetlen hely, ahol igazán tudtam lazítani, és jól éreztem magam, ismét csak Akirához köt: a bordélyház, ahol Keiko-t ismertem meg. A prostituáltat, nem a gyerekkori barátomat. De minek magyarázkodom magamnak?
Azonban, ahogy beléptem, észre kellett vennem, hogy ez egy rendkívül... puccos hely, a neve ellenére. Kancás Kunoichi, mi a fene... de egy könyvet sosem szabad megítélni a borítójáról, hiszen ehhez képest, a hely ahova Akira vitt egy lebuj volt. Ahogy végignézek a nőkön, nyugtázom magamban, hogy rájuk inkább az "oiran" kifejezés lenne a megfelelőbb, nem pedig az örömlány. Ők pedig ugye intelligens, művelt nők, akiknek elsődleges feladatuk a szórakoztatás, bárhogyan is kérje a kuncsaft. Ennek természetesen borsos ára van... de még sosem volt dolgom "oirannal", bár ha Akira történeteinek a felét is el lehet hinni, neki már sokszor. És mindig megjegyezte mennyire busás áruk van, azonban azt is, hogy megérik a pénzüket, még hozzá bőven. Egy rendkívül udvarias fogadtatás után, oda is kísérnek az asztalomhoz, miután közlöm velük, hogy a legfélreesőbbet kérem. Felveszik a rendelésemet, majd meg is kapom a teámat, elvégre nem szeretem az alkoholt. Ami viszont meglep, hogy a madam azt mondja nekem, hogy a lány akit kértem, hamarosan itt lesz.
- De hát én... - bökném oda neki, de mielőtt meg tudnék szólalni, elmegy.
Nem értem, még nem is fizettem, még nem is kértem senkit... összekevernek valakivel? Vagy már vártak? Várjunk csak, mi van ha Goto szervezte ezt az egészet? Remélem nem ő jön ki egy vékony kimonóban, különben nem sokáig marad meg a gyomromban a tea... mi a fenén gondolkozom egyáltalán? Bár kezdem észrevenni, hogy már lazább vagyok, mióta a drága mesterem bezárt három napra egy rohadt pincébe. De tény, hogy jót tett nekem az, hogy kimondtam a dolgokat, amik már régóta a fejemben jártak.
Ha már a fejemben kavargó gondolatokról beszélünk, miközben szürcsölgetem a teámat, eszembe jut, hogy Akira mesélt nekem erről a helyről, a Madarak Országában van. Tudtommal nem sétáltam át egy másik országba, sőt, azt sem tudom, hogy hol van a Madár, tehát a Tűz Országában kell még lennem. Lehet, hogy ez egy szórakozóhely-lánc része? Mint az éttermeknél? Mindegy, inkább azon kéne gondolkodnom, mi a fenét keresek itt. Miért jöttem ide egyáltalán? Lazítani szerettem volna, és az első gondolatom, hogy egy bordélyházba megyek. Egyáltalán mi a baj ezzel? Miért érzek bűntudatot azért, mert itt vagyok? Kit érdekel, ha Goto kiakad. Újult erővel tudnám folytatni a tanulmányaimat, ha végre, egy éjszakára el tudnám engedni magam, és nem a múlt, vagy a jövő járna a fejemben állandóan. Igen, erről van szó... a mának kell élnem.
- Sosem próbáltam még ennyire meggyőzni magam arról, hogy lefeküdjek valakivel. - jegyzem meg gúnyosan magamban, miközben folytatom a teázást.
Szerintem most jöttek rá, hogy igazából nem is kértem senkit, és hamarosan visszajönnek, és megkérdeznek, másképp nem késnének ennyit. Ameddig várok, addig nézelődök, és tovább iszom a teámat, már szinte bögrénként. Szerintem ideges vagyok... de miért? Hiszen volt már dolgom nővel. Egyszer... és annak is fizettem. Muszáj nekem mindent elrontanom, még magamnak is? Ez egy jó dolog. Ez egy bordélyház... na jó, majdnem, kicsit drágább, de van pénzem. Összekevertek valakivel, az sem baj. Akkora balszerencsém nem lehet, hogy egy bányarémet kapjak ki, ráadásul aki egy oiran, az nem lehet bányarém. Legalábbis, ha ha hihetek Akirának.


Úgy három teáskannányi várakozási idő után, feltűnik egy nő a látószögemben, aki éppen felém tipeg. Ez lenne a hölgy, akit "kértem"? Szépen, lassan végignézek rajta. Fekete haj, zöld szemek, formás test, egy nőhöz képest átlagos magasságú. A fizikuma mondjuk inkább egy kunoichira emlékeztet, mint egy oiranra, de ez egyáltalán nem probléma. De ha már a kinézetéről beszélünk, átlagosnak mondanám, azonban a véleményem hamar változik, amint megszólal. Az átlagos női hanghoz képest mély, meg kell valljam hihetetlenül szexi hangja elvonja a figyelmemet arról, hogy "Gézaházat" mondott, továbbá hangjának hallatára szó szerint végigfutkos a hátamon a hideg, jó értelemben. Hogy nevezik ezt, bizsergésnek? Ez már túl megy a kellemes, andalító hang kategórián, ez egyszerűen... én nem is tudtam, hogy ennyire változhat a véleményem valakiről, csak a hangja alapján. Most már tízpontosnak mondanám, legalább Keiko szintjén áll.
Kicsit csalódottan nyugtázom, hogy abbahagyta a beszédet, aztán végre leesik, hogy kérdezett tőlem valamit.
- Ó, a nevem... - szólalok meg, mikor is eszembe jut két dolog.
Egyrészt, a mély, érdes hangommal kontrázni egy olyanra, mint az övé már szinte bűncselekmény, más részt, nem mondhatom el az igazi nevem. Nem szeretném, hogy bárki, aki esetleg ismerhet, vagy felismerhetne, tudjon arról, hogy itt jártam. Gondolkozzunk, kell egy hamis név...
- ...Tyou...teki... Yasaki, igen. Ez a nevem. - fejezem be végül, majd egy erőltetett félmosolyt küldök a lány felé. - Az öné? A tiéd? A miénk? Szóval a te neved micsoda? Kérlek mondd el minél hosszabban, remélem van második neved is. Sőt, ha harmadik is, az még jobb.
Oké, ismét csak két dolog. Először is, ami a nevet illeti, ennél hamisabb hangzásút ki sem találhattam volna, szerintem ilyen neve senkinek nincs. Kivéve annak, akinek rendkívül szadisták voltak a szülei. Másodszor is, mi a fene történt velem? Nem vall rám az ilyen gondolkodás. Úgy néztem erre a nőre, mint egy tárgyra, ráadásul a hangja hallatára furcsa érzések törtek rám. A gondolkodásom is másabb, mint általában... a gondolataim is furcsák, mintha nem is az enyémek lennének. Valami volt abban a teában? Egyáltalán mi a fenét keresek itt? Lehet, hogy az istenek arra rá akartak vezetni, hogy megtudhassam, hogy a hang a zsánerem? És ha már hangok, miért van az, hogy minden egyes alkalommal, mikor ez a lány megszólal, egyre jobban tetszik nekem? Ez általában fordítva szokott lenni. Megint, mi volt ez?! Mintha nem is az én gondolataim lennének! Lehet, hogy zavarban vagyok, vagy... igazából rengeteg dologgal nem vagyok tisztában mióta sikerült kijönnöm a pincéből, és elmúlt az az átmeneti, szinte zen-szerű nyugalom, amit éreztem utána. Olyan, mintha itt sem lennék, hanem csak... lebegnék. Ez az egész hely is olyan... másviláginak tűnik nekem. Mintha csak álmodnám, pedig tudom, hogy valóság.
Gondolataimból sikerül kizökkentenie az oirannak egy furcsa megszólalással. A vasalót... és mi az a telefon?

- Ahahahaha... - próbálok nevetést színlelni egy erőltetett mosoly kíséretében, miközben a fejemet vakarom. - Szóval... ne haragudj, de, mindenek előtt feltennék egy roppantul fontos kérdést... mennyibe is kerülsz?
Igen, ezt jó lenne megtudni. Van pénzem, de nem biztos, hogy van elég. Ráadásul ahogy leült velem szembe, és a szemébe kellett néznem, egyre inkább zavarba jöttem. Tényleg rossz ötlet volt idejönni, de ezek után pedig már nem akarok elmenni, majd csak lesz valahogy, nem? Ismét végignézek a lányon. Igen, valóban egyre jobban néz ki. El tudnám képzelni magam mellett. Ruha nélkül. De ahhoz kellek én is. És ahhoz meg kell szólalnom. Végül, ismét csak megtöröm a csendet.
- Mesélj egy kicsit magadról! Tényleg, mesélj. Meg szeretnélek ismerni, mielőtt... jobban megismerkednénk. Igen. - mondom egy újabb kínos mosoly kíséretében, miközben egy hatalmasat szürcsölök a teámból.
Megismerni, minek akarod megismerni? Be kellett volna vinned a hálószobába, legalább akkor ellazulnál! De nem tudok szabadszájúan beszélni, ha ennyien figyelnek, de ha azt mondanám, hogy menjünk egy félreesőbb helyre, azt már közeledésnek venné... és, az istenek áldjanak meg Satoshi, egy prostituáltról beszélünk, akár oiran, akár nem! De ha már megkérdezted, most már várd meg a válaszát, aztán rátérsz a lényegre. Csak magabiztosan... már amennyire lehet. De közben még mindig csak egy gondolat motoszkál újra, és újra a fejemben: mi a frászt keresek én itt?
avatar
Satoshi Kawajiri
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 48

Specializálódás : Emo


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 361

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (6)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.