Határőr tábor

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határőr tábor

Témanyitás  Shimura Danzou on Szer. Márc. 22 2017, 09:24

// Képzés - Suiton //

Arata:
Amegakure no Satou shinobija gyorsan akar fejlődni, minél kevesebb macera nélkül. Ez érthető, senki sem rajong a takarításért, azonban nem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy a gyors fejlődés nem egyezik az alapos fejlődéssel. Alig egy óra leforgása alatt az egész csoport egy ragadós masszában áll és ez láthatóan derüssé tette az iwagakurei oktatót.
- Most pedig egyszerre üvöltsétek azt, hogy Banzai, jelezve, hogy a művelet sikeresen végre lett hajtva.
Ez a mondat megmagyarázza az előbbo két "banzai" üvöltést, amelyet nem is olyan távoli csoportok felől hozott a szél.

( Kérek még egy záróposztot. A technikát felírhatod, hiszen nem volt bonyolult. Annyi megjegyzésem van, hogy egy picit lehet eröltetni a művelet tényleges leírását is a tanulásokban, legalább egyszer - hogy ha Arata valaha oktató szintre kerül, akkor megadhassa az NT a bizalmat a karakternek. ^^ Ezenfelül +3 chakra jutalmat is adok. )

Yumi, Katana:
Mind a ketten a magatok módján értékelitek a helyzetet, amibe csöppentetek. Valóban nem a legkedvesebb, vagy legudvariasabb fogadtatás ez, ráadásul a tréner is egy ripacsnak, vagy rikkancsnak tűnik, ahogy Katana mondta volt. Mindenesetre a célját elérte, elég komolyan vette mindenki a feladatot. Néha felhangzik egy "Banzai" üvöltés a távoli csoportok felől. Hogy ennek mi az oka, csak akkor jöttök rá, amikor már mindenki sikerrel vette az akadályt.
- Rendben, egyszerre üvöltsétek, hogy "Banzai", ezzel jelezve, hogy nem ti takarítotok.
Még ezek a szavai is epések az oktatónak, pökhendi egy alak.

(Írjátok fel a technikát, illetve +3 chakrát még mellé. Sajátosan vettétek fel a tanulás szálát, néhol az elméletet lehetett volna bővebben kifejteni, de ez már csak egy korrektív visszajelzés a részemről, ügyesek voltatok! ^^ Kérek még egy záróposztot. )

Aiza:
Talán az, hogy sokkal fegyelmezettebben fogadtátok az okítást, talán az, hogy rezzenetlen arccal fogadtátok el a csapásokat, tette a sensei elégedett mosolyát. Mogorvasága feloldódhatott, sőt, néha még segíteni is hajlandó volt, ha úgy látta jónak. Mint azt más Otoiaktól Aiza később megtudhatja, ez egyik másik oktató esetében sem fordult előKemény feladat állt eme négy shinobi előtt, Ők mégis keményen edzettek, hogy teljesítsék a próbát. Fáradtsággal és a körülményekkel nem törődve egyre jobb próbálkozásokat értek el. Mikor mind a négy shinobi elfogadható szintre jutott, a sensei már-már derűsen megszólalt:
- Megleptetek. Nos, a siker örömére üvöltsétek egyszerre, hogy "Banzai" ezzel jelezve, hogy sikeresen vettétek a próbát. Negyedik lett a csoport, ez már majdnem jó teljesítmény.
Ezzel, mintha lezárta volna a témát, komótosan elsétált.

( A technikát írd fel. Mivel Neked volt a legnehezebb feladatot, ezért Tőled kértem a legtöbbet, ezt teljesítetted, sőt, még kisérletezgettél is, tovább próbálgatva a lehetőségeket. Ezért +5 chakrával jutalmazlak. Kérek még egy záróposztot Tőled is.)


Mindenkinek meg kell említenie Élményben a képzést, csak azután használhatja a technikát!

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határőr tábor

Témanyitás  Okisha Aiza on Pént. Márc. 24 2017, 22:36

A kőoszlopokból nőtt sivatag, mely a határ mentén feküdt el, ideális gyakorlóhelye volt a fiúnak. Otogakure bátor chunninja újabb akadályt volt képes maga mögött tudni, ezzel bővítve tudástárát egy újabb értékes technikával, mely egyaránt hasznos lehet támadásban és menekülésben is. Való igaz, utóbbi fogalmát a kardforgató nem igazán ismeri. 
A vízen való csúszás jóval megnövelte Aiza sebességét, s ennek köszönhetően drasztikusan emelte esélyeit is egy esetleges harc során. Ugyan a technikát nyílt téren lesz képes alkalmazni ilyen formájában, zárt térben még el sem gondolkodott, mire is lehetnek képesek a vízhullámok. Aiza több bunshint is alkotott, kik szétszórtan álltak fel, kiegészülve néhány magasabb, a sziklasivatagból átnyúló néhány tagjával együttesen gyakorolt tovább. Célja a sebességének a növelése volt. A lehető leggyorsabb átérés két személy között. 
Mikor a többiek is befejezték az edzést, a chunnin izzadtan ült le a többiek közé. Mesterük úgy tűnt, valamelyest enyhült, ami a jellemét illeti. Elégedettség tüze csillogott a szemében, s ez ösztönzően hatott az előtte ülőkre. Végül a csapat igen jó helyen zárta a gyakorlók közötti rangsort, így megúszták a büntető feladatot. Végül az otogakureiek visszatértek a táborba, ahol mesterük már várt rájuk. Ahogy idejövet is, most is jegyzeteket tartogatott magánál, többet, mint az ide tartó út alatt. Remélhetőleg kecsegtető információkkal fog szolgálni Orochimaru-samanak. Aiza nem okozhat csalódást, ugyanis akkor az egész Okisha név töretlen hűségfátylán szégyenfolt keletkezne. Olyan folt, amelyet Aiza sohasem tudta lemosni magáról. Ám ha az iwagakurei bizakodó szavakkal zárta az edzést, egy otogakurei még korántsem biztos, hogy hasonlóan fog cselekedni. A Hang shinobiai kiszámíthatatlanok, s korántsem oly derűlátóak, mint ezek a kőagyú gorillák. 
A chunnin végül visszamászott a kocsiba, amely ide hozta őket és a pár kocsis konvoj lassan meg is indult, vissza a Hang országába. Az úton remélhetőleg nem fog semmi sem történni és minél hamarabb elérik hazájuk határait, ugyanis Aiza annak ellenére, hogy csak most fejezte be küldetését, máris újabbra jelentkezne, hogy még jobban szolgálhassa szeretett hazáját.




(Folytatása élményben, köszönöm szépen a képzés levezetését)
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 42


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határőr tábor

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Szomb. Márc. 25 2017, 14:57

// Köszönöm szépen! ^^ //


A technika végül kicsúcsosodni látszott, újabb próbálkozás után már úgy ment, mintha ezzel születtem volna. Na jó, annyira még nem mondhatom magam profinak, de érzem, hogy közel járok hozzá. "Kikecmergek" a gödörből, amikoris a nem is olyan messze távolból üdvrivalgást hallok. A hangforrás irányába nézek, hogy megállapítsam, mégis miért örülnek annyira az emberek: örülnek egyáltalán vagy csak utasítva lettek? Ugyanis némelyek arcán a meglehetősen unott tekinteteket látom.
Nem mi takarítunk. Nagyszerű.
- Banzai... - emelem fel két karom is mellé, de azt úgy, mintha egy marionetten rángatnának. Nincs nekem kedvem az ilyesmihez, és egyébként is hogy néznék ki? Újra körbetekintek a bagázson, hogy mégis kik azok, akik itt vannak. Másrészről szeretem megjegyezni az arcokat, ki tudja, hogy legközelebb mikor találkozom velük újra. Már ha egyáltalán összehoz minket a sors, persze tudom, hogy odafent úgy gombolyítják a szálakat, hogy valakivel egyszer innen ellenségek vagy szövetségesek leszünk. Nem tudhatom. Az imént találkoztam egy Kenshiro Yori nevezetű férfival, őt aligha fogom elfelejteni, hiszen nem csak az arcát láttam, de már a nevét is tudom. Mellettem egy fiatal, fekete hajú srác, ő is a gödörben volt.
Egy bólintással elköszönök, hogy végre valahára visszajuthassak a kapitányhoz. Közben elhaladok még több shinobi mellett, egy pont akkor áll odébb, gondolom követve a példámat, ő is hazaigyekszik. A szemem egy talán velem egykorú shinobin nyugtatom, kinek barna a haja, s csak akkor fedezem fel hasonlóan kék szemeit az enyémhez, amikor hirtelen összetalálkozik tekintetünk. A szemkontaktustól sosem féltem, de csakis addig figyelek, míg nem kell a fejem is fordítani, ez pedig röpke pár másodperc.
Sóhajtok egyet. Ahogy végigtekintek az itteni shinobikon, rájövök arra, hogy valóban sokat kell még fejlődnöm, s igaza volt Ryuuzakinak. Mostantól jobban oda fogok figyelni, s csak az fog hajtani, hogy bepótoljam az elvesztegetett éveimet, amit mostohaanyám és féltestvéreim árnyékában kellett eltöltenem.
De most egyelőre... vár az "otthon".
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 330

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határőr tábor

Témanyitás  Katana on Hétf. Máj. 08 2017, 15:45

Sosem kedveltem a színpadiaskodást akkor viszont nem tudtam kihagyni. A tahó tudtára akartam hozni, hogy mekkorát tévedett mikor lenézte a kirigakurei ninjákat. Elmondása szerint minket nem képeztek ki megfelelően nem úgy, mint őt. Ez kissé kihozott a sodromból azonban meg tanultam irányítani az érzelmeimet. Végül be kellett látnia, hogy mégsem vagyok olyan csapnivaló shinobi ahogyan ő azt gondolta. Bár nagyon fáradt voltam azonban nem megengedhettem, hogy gyengének tűnjek. Azt a látszatot akartam kelteni mintha ez az egész meg se kottyant volna nekem. Tisztában vagyok vele, hogy ez kissé gyerekesen hangzik, de nem izgatott. A viselkedése ellenére volt egy apróság, amiért dicséretet érdemelt, ami nem volt más, mint a teljesítménye. Nem osztotta sűrűn a dicséreteket és hajlamos volt elhallgatni bizonyos információkat azonban a technikát sikeresen elsajátítottuk méghozzá rekordidő alatt. Az is lehet, hogy mindenki zseni volt abban a pocsolyában és neki az égadta világon semmi köze nem volt ahhoz, hogy milyen gyorsan végeztünk bár ez eléggé valószínűtlen. Végül utolsó feladatként fel kellett emelnünk a kezünket és hangosan azt kellett kiáltanunk, hogy Banzai. Nem sokkal azelőtt máshonnan halottam, hogy valami ilyesfélét kiáltoztak, de nem értettem miért. Akkor már minden tiszta volt és világos az oktatók így adták tudtára mindenkinek, hogy az ő csoportjuk már befejezte a tanulást. Nekem semmi kedvem nem volt az efféle bohóckodásra azonban engem még úgy neveltek, hogy a parancsot mindenáron teljesíteni kell. Kissé kéretlenül felemeltem a jobb karomat és nem túl hangosan szinte suttogva kimondta azt a bizonyos szót.
-Banzai.

Szerencsémre a körülöttem levők elég hangosak voltak, hogy fedezzék az én sumákolásomat. Nem mesze tőlem állt egy ezüsthajú lány, akinek hozzám hasonlóan nem volt kedve üvöltözni, de azért megtette, ami tőle tellett. Tisztán látszott a szemében, hogy minden egyes idegszálával arra koncentrált, hogy teljesítse a rábízott feladatot. Bár csak találgathattam az- az érzésem volt, hogy az élet minden területén ilyen maximalista. Nagyon örültem, hogy nem ő szeretett belém ugyanis talán még Akahanánál is rámenősebb lehetett. Fogalmam sem volt róla hogyan juthatott ekkora szamárság az eszembe ám valahogy mégis megtörtént. Igyekeztem ezt a badarságot kiverni a fejemből és inkább arra koncentráltam, hogy egy hajszállal közelebb kerültem a célomhoz, ami nem más, mint, hogy édesanyám méltó utódja lehessek.

/Bocsánat a késésért./
avatar
Katana
Játékos

Taijutsu Pontok : 82


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 427

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határőr tábor

Témanyitás  Hattori Arata on Hétf. Jún. 12 2017, 21:57

//Gomen a nagyon-nagyon sok késésért, kicsit nagyon megszaporodott minden, gyakorlatilag azt hittem, hogy ide már írtam zárót, most jöttem rá, hogy nem... Mindazonáltal nem mehetek ki külföldre anélkül, hogy ne varrnám el a játéktéri szálakat! ^^ Köszönöm szépen, Danzou-sama, tanácsodat megfogadtam! A képzés meg lett említve élményben, kérésre linkelem!//



- Banzai! - kiáltotta el magát Arata, de nem akkora lelkesedéssel, mint azt elvárták volna tőle. Ő csak örült annak, hogy végzett ezzel a képzéssel, és nem kell többet látnia az iwagakurei kutyá... izé... oktatókat, tiszteket. No... hiába voltak ők szövetségben egymással, ettől függetlenül határozott véleménnyel bírt az Öt Nagy Nemzetről és azok shinobinak nevezett barbár szörnyetegeiről. Mindenesetre... most már csak le kéne vakarnia magáról ezt a ragacsos masszát, amelyet az elmúlt egy órában szedett magára, de arra lesz majd ideje a későbbiekben is. A képzés véget ért, tehát indulhatott vissza, és végre-valahára rágyújthatott egy szál cigire, amelyet már régóta akart... egészen pontosan azóta, hogy beállt abba az istenekverte sorfalba, ahonnét nem lehetett kijönni sem.

Tán ennyit rá lehetett írni azoknak a kőagyúaknak a számlájára, hogy adtak a formalitásra és a külsőségekre, legalább egy rendezett sereg benyomását keltették. A képzés nyomait meg takarítsák el azok, akik voltak olyan kegyesek, hogy utolsónak végezzenek, ha pedig épp ők voltak azok, akkor csak vállat vont, hiszen az oktatójuk nem szólt nekik erről... de ez már nem érdekelte Aratát... csak fel akart ülni arra a szekérre, hogy hazazötykölődhessen, beszélhessen az anyjával arról, amit most megtanult, ehessen egy kis friss húsos zsemlét és a saját ágyában hajthassa álomra a fejét... egyszerűen, csak haza akart már érni. Persze, nem mondhatni, hogy a komfortzónája miatt, hiszen bármikor kilépett abból, de ennél a helynél csak Konoha lehetett rosszabb... mintha a föld is mérgezni akarta volna őt. Ha ellenségként, küldetéssel jött volna ide, tán más lenne a helyzet, de ez a mesterkélt szövetségeskedést nagyon nem vette be a gyomra. Viszont... ez volt Tenshi-sama akarata, hát engedelmeskednie kellett, jó katonaként, jó shinobiként nem mondhatott ellent. De azért véleménye volt.

Plusz... mi volt ez a hely, hogy nem esett? Most őszintén, Arata ezt nem tartotta normálisnak. Persze, járt már ő olyan helyen, ahol nem a hét minden napján, napi majdnem húsz órában esett az eső, de akkor is hiányzott neki, szinte le se tagadhatta volna származási helyét. Kicsit megropogtatta a hátát, kinyújtóztatta magát, majd elindult a többiekkel együtt a szekerek felé. Miközben sétált, hirtelen elkapta a tekintetét egy lánynak, egy egész szép lánynak, de nem igazán tulajdonított neki túl sok jelentőséget... nők... úgyis csak a gond volt velük, no meg... Aratának másra kellett koncentrálnia. Meg kellett erősödnie, hogy azt mondhassa, elérte a következő szintet, s úgy tovább haladni azon az úton, amelyet kijelöltek számára... amit önmagának alkotott, az ösvényen, amelyet ő taposott.

És ez az ösvény bár telis-tele volt szúrós bokrokkal, áthatolhatatlannak tűnő bozótosokkal, Arata kezében ott volt az eszköz, amellyel átvághatta magát az akadályokon, s ez nem volt más, mint a saját ereje, büszkesége és testi-lelki egyensúlya... az eszköz nem volt más, mint ő maga, s minél többet fejlődött, annál több akadály gördült arrébb a rögös útról, megkönnyítve ezzel a haladását. Most is egy nagy mérföldkövön volt túl, s tudta, még legalább több tucat, ha nem több száz fogja őt várni élete során, amelyeknek ez úton is állt elébe. De most... az út vitte őt, irány haza, irány a szomorú, ámde szép faluba... irány Amegakure no Sato...
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 525

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határőr tábor

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.