Chikuma Gennosuke

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Chikuma Gennosuke

Témanyitás  Chikuma Gennosuke on Pént. Márc. 27 2015, 21:11

 Egy új harcmodor születése


 Egy napsütéses reggelen kezdődött az egész, Tanigakure első számú lustasága felkelt, megreggelizett és egy kellemes teázás után úgy döntött, hogy körbe néz egy kicsit a faluba, amúgy sem kapott semmiféle küldetést. Az utcákon sétálgatva úgy döntött, hogy benéz a fegyverkereskedésbe. Az üzletbe beérve kicsit nézelődött, amúgy is tervezett vásárolni magának fegyvereket. Ahogy nézegette a fegyvereket megakadt a szeme egy számszeríjon. Le is vette a polcról, majd a kezében alaposabban szemügyre vette.
~ Hmm…. egész jó darabnak tűnik. Lehet, hogy ez lenne a nekem való fegyver? ~ tette fel a kérdést magának hősünk, akiről köztudott volt, hogy nem kedvelte a közelharcot. A nyílpuska pedig köztudottan távolsági fegyver. Nem is teketóriázott sokáig, szólt is az eladónak:
- Uram! Megvásárolnám ezt a számszeríjat, és mellé vennék 10 darab nyílvesszőt is. -
- Rendben van, összesen 4500 ryo lesz. – közölte az eladó, majd a chuunin kifizette a fegyvereket, ezután pedig egyenesen a kiképzőterepre indult…..volna csak előbb bement a szülei teaházába körülnézni. Gennosuke apja, anyja és nővére éppen a vendégeket szolgálták ki. Ez a teaház volt a Chikuma család vállalkozása, éppen ezért amikor shinobink nem volt küldetésen gyakran besegített itt a munkákban, hol pincérkedett, hol mosogatott, de olyan is volt, hogy éppen teát főzött. Most sem volt másképpen a kiképzőterepen történő gyakorlás előtt úgy döntött, hogy 3 órát besegít a szüleinek, így is történt. Már vagy 2 órát pincérkedett, amikor egyszer csak belépett a teázóba egy idősebb férfi, talpig zöld és barna ruházatban, a hátán pedig egy jókora nyílpuska és tegez tele nyílvesszőkkel. Az öreg vadász volt az, akinek csak ritkán volt szokása bejönni a teaházba. Természetesen hősünk azonnal kiszúrta az öreget, sőt ő maga szolgálta ki a vadászt. Az idős úr mikor távozott, Gennosukenak is ”pont letelt a műszakja”, vagyis nem, de hát egy ilyen lehetőséget nem akart kihagyni. Azonnal a vadász után ment, majd kint a teaház előtt megszólította őt, megkérte az öreget, hogy segítsen neki az íjászat elsajátításában. A kisebb beszélgetés után, a vadász, kinek neve Hitoshi volt, beleegyezett, majd közölte a chuuninnak, hogy másnap reggel a falu bejáratánál találkozzanak. Ezután elköszöntek egymástól.
  Másnap reggel hősünk várt a falu bejárata előtt, nem kellett sokat várnia, Hitoshi úr is megérkezett, majd ketten együtt a falut elhagyván legyalogoltak nagyjából 2 kilométert, majd egy kisebb erdei tisztásra értek, ahol a vadász háza is volt. Az öreg kitett pár céltáblát, miközben a chuunin is készülődött felhúzta a számszeríjat. Mikor ezek megvoltak akkor az öreg egy kisebb magyarázásba kezdett:
- Gennosuke először is kezdjük az alapoknál. Először állócélpontokkal kell gyakorolnod. Négy alapdologra kell lövés előtt odafigyelni:
1. Állás. 2. Tartás. 3. Célzás. Kezdjük is az elsővel, az állással:
A megfelelő testhelyzet felvétele függ az íjász testi adottságaitól. Alapvetően biztonságos, egyensúlyi helyzetre törekszünk, melyben minél kevesebb a tartáshoz szükséges törzsből jövő izommunka. Az egyensúlyt egyszerű módon lehet tesztelni: asztal peremén megnézzük, hol van az íj súlypontja. Általában ez szokta jelenteni a kiindulópontot az alátámasztáshoz, melyet a bal kéz végez. Nagyon elől lévő súlypontnál lassú, bár helyenként nagy sebességgel elinduló nyolcasok jelentkeznek a célzásban. Az íjász ilyenkor arra panaszkodik, hogy nem áll meg az íja.
Mielőtt a lövő és fegyvere közös súlypontját kialakítjuk, a fegyveren kell az optimális egyensúlyt megtalálni. Ez általában a sátorvastól előre terjedő 10-20 cm. Eléggé egyéni. Függ a fegyver összsúlyától, a lövő fizikai állapotától, a számszeríj mechanikai adottságaitól. Az állás akkor jó, ha a fegyvert felvéve a bal kéz támasztásával, a jobb kezet elengedve egyensúlyi helyzetében az íj megmarad, és ez kényelmes a lövésznek, nem okoz sehol extrém feszülést vagy fájdalmat, valamint a vízszintező is egyenesen áll. Itt is fontos a láberő, hiszen a szelesebb időjárási körülmények között jóval több izommunkát kell végezni az egyensúly megtartásához, illetve visszanyeréséhez. A billegés jócskán rontja a lövéseket. – mondta neki, majd a chuunin is felvette a megfelelő alapállást a lövéshez, egy-két helyen kijavította ugyan az öreg, de nem volt olyan rossz így elsőre, majd ezután folytatta a vadász a mondanivalóját – Rendben jöhet a második pont, a Tartás. A tartásunk mindig egyenes. A test súlya a két lábon egyenletesen oszlik el (kétlábas beállás) vagy a bal lábon terhelődik jobban (egylábas beállás). A térdek nem feszülnek. A csípő balra előretolt, a gerinc hátra kismértékben döntött. A bal kéz általában gombán fog. A jobb kéz átmarkolja az agyat, de az elsütő ujj szabadon mozog. Az elsütés pillanatában semmi más testrész nem mozdulhat. A fejtartás egyenes, álltartóra hajlik. Lehet arccal csak támasztani vagy szorítani. – eközben Gennosuke is próbálta magát beállítani az elmondottak alapján a megfelelő pozícióba. Nem volt annyira nehéz ez, így mikor intett a vadász, hogy minden rendben, akkor folytatta ismét a mondandóját – Végül pedig jöjjön a célzás. A célzás akkor jó, ha a beállás után a fegyver a céltáblára mutat, és nem kell feszegetni, ami különben szigorúan tilos. Amikor becéloztad a célpontodat, a ravasz elsütése előtt, tartsd magadba a levegőt. Mikor magadban tartod a levegőt, ilyenkor egy másodperc erejéig minden végtagot megfeszül és megszűnnek azok az apró, de ugyanakkor nagyon zavaró kézremegések. Egyelőre ezek lennének az alapok. Innentől kezdve pedig gyakorolnod kell - fejezte be a magyarázatot Hitoshi úr. Shinobink végig figyelmesen és érdeklődve hallgatta végig az öreg magyarázatát, hiszen sok új dolgot megtudott.
  El is kezdte a gyakorlást, először 25 méterről próbált célba lőni. A céltábla nagyjából másfél méter átmérőjű kör alakú eszköz volt, és színekkel voltak a zónák megjelölve.
// Valahogy így, mint a képen. //
 
Az első lövésnél el is találta a céltáblát, de nem annak a közepét. Hanem beljebb a kék zónát, és a többi hat lövése is ugyanezt a zónát találta el. Eleinte szokatlan volt neki, hiszen még nem gyakorolt ilyen fegyverrel. A fegyver az elsütés következtében kissé visszarúgott. Ám ahogy telt az idő egyre könnyebben ment neki az ideg felhúzása és egyre jobban meg tudta tartani a fegyvert úgy, hogy az ne rúgjon vissza olyan mértékben, ami befolyásolná a nyílvessző haladását. Jó egy óra múlva már egyre többször talált a sárga zónába, sőt néha-néha a pirosba is. Nem olyan bonyolult a fegyver a nyílpuska, de ahhoz hogy valaki jól tudja használni, megköveteli a gyakorlást. Viszont hősünk nem elégedett meg a ”jó” szinttel, ő profin akarta tudni ezt a fegyvert használni, nem is keveset. Ugyan is távolsági harcmodorra ez a fegyver kiváló lesz neki. Csendes, orvgyilkos küldetéseknél ideális fegyver lenne. Közel két órán keresztül mást sem csinált, mint felhúzta a fegyver idegét, lőtt, majd a céltáblához ment kihúzni és visszahozni a nyílvesszőket. Babra munka volt ez, de a lövései egyre pontosabbak lettek. A gyakorlás közben sok mindenre rájött, többek között kitapasztalta azt is, hogy nagyjából milyen röppályán repülnek a nyilak. Bár ekkora távolságból ezzel még nem kellett annyira foglalkoznia. A lövései kezdetben nem voltak annyira pontosak de a későbbiek során precízebb lett. A sárga zónában egy adott területen belül több nyila is betalált. Ami azt jelentette, hogy nem voltak ugyan a lövések pontosak – hiszen nem találták el a piros zónát, a céltábla közepét – de egy adott területre több nyíl is betalált, vagy is a szóródás megfelelő volt, ez pedig a precizitást bizonyította. Nagyjából, két óra múlva már a tábla közepét is egyre többször találta el. Ezután növelte fokozatosan a távolságokat 25 méter után, 50 méter, utána pedig 75 méter. Minden egyes távolságnál legalább egy órán át folyamatosan lőtt. Ki ismerte a fegyverét is. Ahogyan nőtt a távolság egyre többször kellett számolnia a röppályával.
Viszont ehhez ő nem értett, ezért ismét az öreg segítségét kérte ki. A fegyver lövésének a röppályáját egy érdekes trükkel lehetett meghatározni.
E célból vettek két botot, olyan hosszút, amit fel tudtak érni, és felállították őket öt könyök távolságra egymástól, egy rövid céltáv középvonalát keresztezve. Majd vettek egy kötelet, amit a botokhoz erősítettek, ezután pedig lőttek. Ha a vesszők a kötél alatt repülnek el a céltáblához, akkor a röppálya elegendően alacsony, míg ha felette mennek el, akkor a röppályájuk magas. Gennosuke fegyvere által kilőtt nyílvesszők röppályája magas volt. Ami azt jelentette, hogy bizony távolságban lévő célpontoknál másképp kell felvennie célzás előtt a tartását. A közel félnapos gyakorlás után a chuunin rengeteg új információt szerzett, ennyi edzés elég volt neki aznap. De ez még csak a kezdet volt, az új harcmodora, avagy harci stílusa megalakulóban volt, de még hosszú út állt előtte.


// A számszeríj és a nyílvesszők árát Madara adta meg PM-ben. Le is vontam a fegyverek árát az adatlapról. 
Ennek az Élménynek a célja az, hogy Gennosuke fokozatosan(!) elsajátítsa a magas szinten az íjászatot, ezáltal majd profi mesterlövész/orvlövész legyen. A karakteremet elsősorban távolsági harcossá akarom képezni. //
avatar
Chikuma Gennosuke
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 327

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chikuma Gennosuke

Témanyitás  Deidara on Szomb. Márc. 28 2015, 19:28

Elfogadva. Kicsit sokalltam, hogy 25 méterről indulsz, és el is találod elsőre. Továbbá az íjak/számszeríjak témakörön is gondolkodj egy kicsit. Pl egy vadász szerintem inkább az előbbihez értene, de végül is belefér. + 8 chakra.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chikuma Gennosuke

Témanyitás  Chikuma Gennosuke on Csüt. Ápr. 09 2015, 22:52

  Gyakorlás

  Egy enyhén ködös reggelen, a síri csöndet csak egy apró nesz zavarta meg. A sűrű aljnövényzeten alig hallható zörejek hallatszottak. Nem messze egy kis patak halk csobogása is hallatszik. A patak partján egy sziluett rajzolódik ki, amely éppen lehajol a vízhez. Egy őz az, mely éppen szomját oltani jött. Az állat hirtelen abbahagyta az ivást, felegyenesedett majd oldalra nézett merev tekintettel, a fülei is megmozdultak, néma csönd továbbra is, majd újból lehajolt inni. A pataktól jóval odébb egy bokor levelei között megcsillant három valami, az egy fémes dolog, a másik kettő pedig két üveg.
- Jól van, most éppen iszik. Távolság nagyjából 30 méter, teljes szélcsend. – mondta nagyon halkan suttogva, miközben az egyik szeme le volt csukva.
- Rendben. Emelj nagyjából 2-3 milit a fegyveren. – szólalt meg egy másik hang, szintén suttogva.
- Megtörtént. – jött a válasz.
- Akkor lőhetsz! – ment az utasítás. Egy váratlan csattanás, az őz hirtelen felkapta a fejét, teste megmozdul, éppen fordulna meg, ám egy erős súrlódó hang, a patak kissé kavicsos partján. Piros cseppek elszórtan cseppennek a közelben lévő növények leveleire, majd egy kisebb puffanás, és halk fujtatás ezután ismét csend.
- Talált! Szép nyakra mért lövés. – mondta most már normális hangerővel, Hitoshi az öreg vadász, miközben kijött a bokor mögül távcsővel a kezében.
- Huhh….. nem is olyan könnyű vadászni. – mondta kikászálódva a bokor mögül Gennosuke kezében a számszeríjával. Ezután mindketten odamentek az állat teteméhez, a nyílvessző teljesen keresztül ment az őz nyakán. Az öreg kihúzta a nyilat, majd a hátára vette az őzet, ezután mindketten megindultak a vadászház felé. Útközben beszélgettek egymással.
- Gennosuke úrfi, nem véletlenül hívtalak el vadászni. Egy élő állatot nehezebb eltalálni, mint a gyakorlótéren a céltáblát, de gondolom ezt te is, tudod. A vadállatoknak sokkal fejlettebbek az érzékszervei, mint az embereknek. A jó lövész, türelmes és hangtalan. Meg kell mindig várni a célpont tökéletesen mozdulatlan állapotát. Ha ez megtörtént, akkor le lehet adni a lövést. – magyarázta Hitoshi úr.
- Értem! De mi van akkor, ha egy folyamatosan mozgásban lévő célpontot kell eltalálnom, és nem várhatom meg azt, hogy mozdulatlan legyen? – tette fel a kérdést hősünk.
- Hmm… meg kell tanulnod, eltalálni mozgó célpontot. – jött a válasz a vadásztól.
  Másnap reggel a gyakorlótéren ismét összefutottak. Az öreg egy nagy állvány elé vezette, amin négy darab, különböző méretű céltábla lógott, ráadásul különböző magasságban is voltak a föld felett. A céltáblák felett számozások is fel voltak tüntetve kis táblákon, ezzel jelezve, hogy melyik tábla hányas számú.
// Nagyjából így kell elképzelni, mint a képen.
 //
- Ezeket, a céltáblákat időnként mindig meg fogom erősen lökni, így azok az ingához hasonlóan ide-oda fognak lengeni. A feladatod értelemszerűen az lesz, hogy mindegyiket eltaláld a lehető legpontosabban. – vázolta fel a feladatot a vadász a chuuninnak. Shinobink nem is tétlenkedett sokáig, az állványtól 10 méterre felállt, majd felhúzta a fegyvert, belehelyezte a nyílvesszőt és célba is, vette az 1-es számú táblát, ami a legnagyobb volt. Hitoshi úr jól meglökte őket, elég gyorsan lengtek ide-oda. Hősünk első lövése persze úgy mellé ment, mint annak a rendje, ahogyan a második, harmadik és a negyedik is. Ekkor azonban rájött arra, hogy nem is a táblát kell becéloznia, hanem a mellette lévő területet. Nem oda ahol éppen helyezkedik a nyílvessző, hanem oda ahol majd lesz. Egyszóval a célpont mozgásának a sebességét, is meg kellett tudnia becsülnie ahhoz, hogy kikövetkeztesse a céltábla legközelebbi tartózkodási helyét. Amint ez a hely meg van, a fegyvert célra tartva le kell követni a célpont mozgását, majd a megfelelő pillanatban elé lőni. Mire a célpont a becsült tartózkodási helyre addigra a nyílvessző is pontosan odaér, ezáltal a lövés sikeres lesz.
Viszont az elmélet könnyebb volt, mint maga a gyakorlat. Shinobink az ötödik lövésnél, a mozgó tábla középső piros zónáját vette célba, de nem oda célzott, hanem a kék zónába.
Ám az eredmény nem az lett, amit várt ugyanis, mire a nyílvessző odaért, addigra a tábla a másik irányba mozdult el, ezáltal csak a tábla szélét a zöld színű zónát találta el.
~ A fenébe! Ez megint nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna. Későn lőttem, előbb kellett volna. ~ vonta le magában az esetből a következtetést. Bizony nem volt elég a céltábla mozgásának a sebességét megbecsülni, szükséges ide a jó időzítés is. Hiszen ha a lövész, későn lő, akkor oda a pontos bemérésnek. A chuunin sorra lőtte ki a nyilakat, több mint félórán keresztül. Fokozatosan egyre beljebb haladt a tábla szélső zöld zónájától a középső pirosig. Persze ez nem volt egyszerű, komoly koncentrációt és figyelmet igénylő gyakorlás volt ez, és ha fizikailag annyira nem is, de mentálisan fárasztó edzés az íjászat.
  Ahogy telt az idő, a lövések és ezzel együtt a célzás is egyre jobb lett. Végre valahára – jó 2 órányi lövöldözés után – sikerült telibe találni a mozgó céltáblát. Következett a 2-es számú tábla, ami magasabban helyezkedett el. Gennosuke már előre tudta, hogy ez nehezebb lesz, ugyanis a magasabban lévő célpontra felfelé kell célozni. Magasabban lévő célpont esetén már a kilőtt nyílvessző röppályáját is figyelembe kell venni. Az 1-es számú tábla kényelmesen egy magasságban van shinobinkkal, így ott a röppályát nem kellett annyira figyelembe venni, hiszen egy vonalban lőtt. De itt most nem ez volt a helyzet. A második tábla lövésekor az első pár nyíl vagy mellé, vagy alá vagy, pedig fölé ment, de a táblát nem találta el. Kellett közel fél óra, hogy egyáltalán eltalálja a táblát egymás után többször is, utána pedig még másfél óra, hogy a tábla közepét eltalálja.
  A négy céltáblából kettő sikeresen meglett. Ekkor a chuunin egy közel egy órás szünetet tartott. A szünet alatt Hitoshi úr magyarázatait és tanácsait hallgatta miközben teázott. Kellett is a pihenés mindkét úriembernek, ugyanis az öreg vadász nem győzte mindig meglökdösni a kötélen lógó táblákat, hogy azok mozgásban legyenek, de persze hősünknek volt a legfárasztóbb. A nyílpuskát rengetegszer kellett felhúzni, és bizony oda kellett a fizikai erő, az biztos, hogy izomláza lesz a nindzsának. A másik, ami fárasztó az a több órányi talpon állás, valamint a nyílvesszőkért való futkorászás. Célzásnál tökéletesen mozdulatlannak kell lenni, ellenben az elsütés után pedig egy csomó különféle mozgást kell végezni. Valamint Gennosuke nem csak a célzást gyakorolta, hanem a fegyver minél gyorsabban történő felhúzását is, és bár a gyakorlótéren éppenséggel ráérne kényelmesen a számszeríj felajzására, viszont a küldetéseken, éles harci szituációban már nem. Ott, muszáj lesz neki, egy leadott lövés után a lehető leggyorsabban felajzania a fegyvert.
Az egy órás pihenő hamar letelt, így újra neki állt a gyakorlásnak, a 3-as és a 4-es számú céltáblákkal eléggé megszenvedett mire eltalálta őket, de közel négyórányi gyakorlás után, egészen elfogadható eredményeket ért el. Persze az öreg vadász folyamatosan adta a tanácsokat, és kitartásra buzdította a srácot. Nem voltak a lövései tökéletesek, de azért egy valami megfigyelhető nála, fokozatosan fejlődik! A chuunin számára pedig ez volt a lényeg.
avatar
Chikuma Gennosuke
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 327

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chikuma Gennosuke

Témanyitás  Deidara on Kedd Ápr. 21 2015, 11:25

Kissé rövid, de a lényeg benne van. Főleg az elején láthattam pár szóismétlést. +8 chakrával jutalmazlak.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Chikuma Gennosuke

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.