Konoha kórháza

14 / 14 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szomb. Feb. 18 2017, 18:35

[Jiraiya – villámjáték]


A kitörő vulkán mindent elsöprő erővel és lendülettel kezd megállíthatatlan térhódításába; az, akit célba vett, bár próbált elmenekülni, mégis a Sors fintorának hála végül találatot is szenvedett.
Hát... a sárgászöld nem a te színed. – Jegyzi meg arcán egy kaján félmosollyal, miközben próbálja a légzését normának megfelelőre regulázni; a kihívás méretes ugyan, de ez az akadály sem leküzdhetetlen. A szájában hátramaradó keserű íz viszont mégis annak bizonyul. De ahogyan az efféle gyomortartalom-bemutató esetében lenni szokott, a láncreakció elindult.
Te jó isten, neked miért ilyen színű a hányásod?! – A kérdés egyértelműen csak kitör belőle. Szemei ismét óriásira nyílnak, álla ismét leesik, s még a trutyi fölé hajolva, guggolva böki azt meg jobbjának mutatóujjával. – Hát... ez aztán kifejezetten undorító. Undorító vagy, mondták már? – Kérdezi felpillantva a törpe szőkére. Aki talán már annyira nem is törpe, hiszen ő maga is azon a magassági szinten van. ~ Milyen kellemetlen... ~
Szörnyella közeledtét aggodalommal nyugtázza, majd pedig fel is egyenesedik – na nem mintha ez segítene rajta, sőt! –, s szinte látszik rajta, hogy kész bármelyik pillanatban elmenekülni a helyszínről.
Az, amit a tükörben lát viszont, ami egészen új, habár számára minden az, mégis letaglózza – olyannyira, hogy a tudta legalsóbb zugából hallható csörömpölést, zörgést nem is hallja, de mégis, mintha valaki, vagy valami a rácsait zárná, a falakat kaparná –, így képtelen a szökését kivitelezni.
Nem... egyáltalán nem rémlik. Mi az, amire nem emlékszem, de kellene? – Kérdezi remegő hangon, majd pedig a tükörképéről elpillantva szembesül a telt keblekkel, amik igencsak felháborítják már a puszta létezésükkel is: – És nem vagyok törpe, sem cukorborsó!

avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2045

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 18 2017, 18:54

- Shh!
Emeli hosszú, vékony, karmokkal díszített mutatóujját a lány szájához.
- Büdös a kis szád Cukrocskám, most hánytál, rémlik?
Kérdi gúnyos mosollyal, ám ezt a furcsa hangulatot Okami férfias komolysága töri meg.
- Elég a baromkodásból. Rua! - Néz a Trampli felé. - Miért rendelt ide téged a Hokage? 
Kérdi, teljesen figyelmen kívül hagyva Shakakut. Ami azt illeti az utóbbi időben teljes mértékben figyelmen kívül hagyták a kérdéseit, amit a magyarázatadásra kellett volna, hogy késztesse őket és most is ez történik. Mintha nem akarnák neki megmondani, hogy mi történt, mintha csak egy beteg ember lenne, aki "nem tud semmit" így minek foglalkozzanak vele? 
- Azért, hogy vigyázzak a mi kis Shakakunkra, hát nem egyértelmű? - Ekkor rátette kezeit Shakaku fejére. Még mindig gyengéd volt. - Haza engedik a kórházból és hát fogalmazzunk úgy, hogy nincs hol laknia. A Hokage megkért, hogy fogadjuk be magunkhoz én pedig szíves örömest megteszem.
Okami szemei kikerekedtek, döbbenettel vegyes félelem alakítja vonásait. 
- De... Ez nem jó ötlet.
Akume arcára most már Démoni, pajzán gondolatoktól sugárzó mosoly ült ki. 
- Talán jobb lenne, hogyha hozzád költözne? Okami? 
- Természetesen!
Vágja rá egyszerűen, amit valószínűleg azonnal megbánt, hiszen belepirult a válaszba és elkapta a tekintetét.
- Induljunk. Összeszedem a cuccait.
Mondta, majd kisétált a szobából. Ehh? Egyáltalán nem nézett Shakakura és úgy viselkedett, mint ha ott se lenne... Eközben Akume mindvégig óriási körmeivel cirógatta a kislány fejét, most pedig kettesben maradtak.
- Hát akkor menjünk. - Jelenti ki, majd csettint egyet és eltűnik a tükör - Mit gondolsz? Szeretnél velünk lakni? Úgy vettem észre, hogy nagyon jól kijössz Sorával.
Teszi fel a kérdést kifelé menet. Shakaku mellett ez a nő nagyon magas, főleg ebben a tűsarkúban, valósággal fel kell nézni rá. Minden bizonnyal néhány férfi méreteit is meghaladja... Hát majdnem belát a szoknyája alá!!! Rémes... Mégis olyan nagyra van magával. Na és mi a helyzet Sorával? Aki szó szerint lobbanékony természet, de ugyanakkor gyerekes. Na és Yuuki? Minden bizonnyal őrült a nő, akármennyire is akar épeszűnek látszani. Egyáltalán lehetséges ezekkel élni? De ha nem velük, akkor Okamival? Komolyan gondolta? Hiszen Ő egy férfi. Erkölcstelen ha együtt laknak. Na meg mi van, hogyha nem az, akinek mutatja magát? Ha egy perverz, felajzott fickó, aki csak arra vár, hogy valakit a keze ügyébe kerítsen? Vajon figyelte Akume kibuggyanó melleit, vagy éppen a szoknyája alatti domborulatokat? Bár ránézett akkor, de nem látta, hogy mit néz. Akkor viszont minden ki volt az alól a cérna tanga alól... 

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szomb. Feb. 18 2017, 19:15

[Jiraiya – villámjáték]


Mégis hogy érted azt, hogy nincs hol laknom, te?! – A fogai közül mérges szisszenés hallható, valamint érezhető, hogy az apró testben felgyülemlett feszültség kezd a felszínre bugyogni. Tekintete vészjóslóan villog, ahogyan a Kebelbará... Felebarátjára tekint fölfelé. ~ Ez az átkozott magasság! Mégis mi a francért kell ilyen magasnak lennie?! ~
Az arcára kiülő viharos, majdhogynem lázadó kifejezés kereteiben elönti arcát a dühös pír, szemei elkerekednek, s mintha mérges, ámbár tehetetlen könnyek vékony rétegétől csillognak az a két gyönyörű ékkő; ajkát mérgesen lebiggyeszti, s még a talpával is toppant egyet, amit ő maga szinte nem is érez, ugyanis a teste természetesen, ösztönösen végzi a mozdulatot.
A hangulatán csöppet sem javít az, hogy a két „felnőtt” a feje fölött teniszezi a sorsát – szinte látja maga előtt, hogy a feje két, nála jóval magasabb ~ Legyen átkozott mind a két troll! ~, idősebb személy között pattog, s az általuk képviselt nézőpont, vélemény az ütő.
Valahogy ez nő mindig győztesként kerül ki a szóváltásokból, ugyanis a férfi az, aki ezúttal bedobja a törölközőt és kapitulál a csatatérről – talán bölcsen. Így viszont kettesben maradnak, s ő cseppet sem nyugodtan döfi át makacs és dühös tekintetével a magasabb nőt; szemeivel hunyorog, homloka összeráncolódik, ajkai vékony pengeéllé préselődnek össze: – Miért van egy olyan érzésem, hogy Te csak megerőszakolnál álmomban, Rua? – Szándékosan használja az Okami által említett nevet, ugyanis számára a Trampli máshogy mutatkozott be; ki tudja, talán még fel is tudja dühíteni vele. ~ Óriás Trampli! Ha egy picit is alacsonyabb lenne, akkor még normális is lehetne trampli létére. De így...! ~
És mégis hová megyünk? – A hangjából egyértelműen hallható a gyanakvás, a bizalmatlanság; esetleg okkal is, hiszen ki tudja, talán éppen egy ruhásszekrénybe akarja becsalni, vagy éppenséggel a szerveit eladni jó pénzért, mondván, hogy „nemlopott”.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2045

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 18 2017, 19:32

- Chh. Már mondtam, hogy így nem tetszel. Soha nem is tetszettél. Már születésedkor tudtam, hogy egy törpe leszel. Nem szeretem a babapuncit. Túl bizarr. De tényleg, olyan, minthogyha pedofil lennék. Brr. Jöhet minden és mindenki de a kisgyerekek nem. Azért nem vagyok egy beteg állat.
Mondja, miközben a lépcsőhöz értek, ami felvezet a földszintre. Akume nem hallotta, de Shakaku igen... Egy kicsi, négyzet alakú zacskószerű valami esett ki Akume szoknyája alól. (Óvszer)
- Most szépen dönteni fogsz, hogy hova is akarsz menni. Mond: Megtartották a Hyuuga nevet? 
Kérdi. (A válasz valószínűleg igen)
- Remek... Nos akkor mégis van hol laknod, de a Hokage személyes utasítása volt, hogy ajánljam fel neked azt, hogy velünk lakhass. Gondolom azzal sem lesz kifogása, hogyha Okamival fogsz lakni, jobb is a kolbász mint a kagyló.
Mondja teljesen tárgyilagosan, miközben nehezen imbolyogva felmászott a lépcső tetejére az óriási tűsarkújába. Shakaku mögötte lépdelt, belátva szoknyája alá. Édes illatot érez... Csak nem? Az a nő odalent is illatosítja magát??? Talán nem véletlenül hagy ekkora szellőzést? Hiszen még be is fújja magát... Bahh! 
- Na de. Húgocskám, itt az ideje, hogy megtudj ezt-azt. Kezdjük ott, hogy te igen, szemmel láthatólag a mi anyánk kölyke vagy, isten nyugosztalja. De az apánk nem közös, nekünk nincsenek ilyen szép szemeink. A Hyuuga családneved Konohagakure no Sato leghíresebb és legerősebb szatírjainak köszönheted, apád családfájáról. Ami azt illeti, ők egy külön elkerített kis negyedecskében élnek, hogy ne tudják kukkerolni a lakosságot. Azt is választhatod, hogy apáddal élsz, akkor viszont egy komolysággal álcázott klánhoz fogsz tartozni, akiknek a mániájuk a mások ruhája alá benézegetés és leskelődés. - Akume eltűnődik - Na igen, én is jókat játszadoznék az éjszaka, hogyha csak az ágyamban fekve pornózhatnék a szomszédokat bámulva. Tényleg! Te tudsz már olyan izét a szemeddel?
Kérdi Shakaku felé fordulva, miközben már a Kórház főbejáratánál tartanak. Az egyik nővér sipítozva tipeg az óriási Akume felé, ám ő nemes egyszerűséggel csak rátapasztja óriási tenyerét a törékeny hölgy arcára, majd elengedi. A hölgyike a földre zuhant. 

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szomb. Feb. 18 2017, 19:53

[Jiraiya – villámjáték]


Mi testvérek vagyunk?! TE JÓ ISTEN!!! – Tör ki belőle a sikítás; a hangja olyan magasra szökik, hogy egy pillanatra azt sem lehet érteni, mit mond, vagy legalábbis kiabál. Az arcára kiülő pír nyomban lesápad, úgyhogy kísértetiesen fehér képet fest az apró energiabomba.
~ És az előbb még csak poénból kérdeztem rá a családi kötelékeire; csak viccből gondoltam a bolondéria vér szerinti öröklésére. ÉS MOST VALÓRA VÁLT! ~
Fogsora hallhatóan kocog, térdeinek látható remegésébe még a hajszálak vége is megrezdül; feje fölött pedig a kétségbeesés sötét fellegei gyülekeznek. Már csak a szőke nőket megfigyelve is egyértelmű, hogy ők hárma egy alomból származnak, de hogy ő maga is?! Annyira mondjuk nem tartja lehetetlennek, hiszen egyáltalán nem emlékszik ilyesmire, sőt, igazából semmire, és hát miért hazudnának neki, de a családi kapcsolatukra tekintettel szinte várható, hogy ő is az őrület jeleit produkálja. Sőt még az is lehet, hogy egyszer olyan lesz ő is, mint ez a Trampli. ~ Ha választanom kellene, akkor inkább hasonlítanék Yuukira... Jesszusom, mégis mit képzelek, az is egy bolond! ~
Belső reszketeg gondolatainak köszönhetően körülbelül egy szavát sem érti Szörnyellának; hallja a hangokat, amelyek szavakká állnak össze, viszont a feje akkora sors által bevitt kiütést kapott, hogy jelen pillanatban megnézné, nincs-e valamelyik lábas alá rejtve az öntudata. Bár feltehetően már az egerek is megrágták volna.
Élettelenül nézi a nő ajkait, amint azok az általa értelmetlennek tűnő szavakat darálják le. Jókora fáziskéséssel tudja csak összerakni a képet: vagy a Démoni Triád, vagy egy hadseregnyi szatír vár rá. Vagy pedig... – Ha nem gond, szeretnék először Okaminál lakni. Ő tűnik a legnormálisabbnak... nos... mindenki közül, úgyhogy. Ja. Bocsesz-csocsesz, ugye nincs harag, Legidősebb Nővérem? – Meg akarja találni a nő gyengepontját, s ki tudja, lehet, hogy épp a kora lesz az. – Ja amúgy... nem hiszem, hogy illő dolog elszórni a szarjaidat – int egy gondatlan mozdulattal az elejtett csomag irányába –, és egyébként igen, megtartották a Hyuuga nevet, de mégis hogy érted? A nevet megtartani szokás, nem? – Kérdezi összeráncolt homlokkal, oldalra döntött buksijával.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2045

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 18 2017, 20:17

A nő felkacag, ahogyan Shakaku felkiált.
- Ugye? Nem gondoltam volna, hogy ennyire örülni fogsz neki.
Mondja tarkóra tett kézzel. Ahogyan karjai megfeszülnek, barnás bőre alatt izmok formálódnak ki. Ennek a nőnek nem csak a csontozata vastagabb, de még izmos is. Nem beszélve a teltségéről és bár nem mondhatni kövérnek, mégis húsos. Egy igazi Trampli.
- Miiiiii!? - Kiállt fel csodálkozva - Hogy mondhatsz ilyet? Inkább a kolbászt választod minthogy minket? Pedig mindig olyan jó csajos bulikat csaptunk, hajnalokig ment a parti és te bírtad általában a legjobban. Most pedig inkább választod az Ordas Lomposát, mint minket? 
Fordul meg, miközben arcán valóban a kiakadás jelei látszanak, majd lenéz a földre, arra a dologra, amire Shakaku felhívta a figyelmét.
- Ja igen... Bocsesz, hogy vettem a tieidből, de kellett egy XXXXL-es méret, a te gyűjteményeidbe pedig csak ilyen van, szóval köszi.
Mondta kinyújtott nyelvvel, szinte tagadhatatlanul megsértődött és ugyanúgy elsietett, mint Sora... 
Nem válaszolt az utolsó kérdésére.
- Gondolom arra gondolt, hogy kaptál-e új személyazonosságot.
Okami hangja, miközben egy húzható, rózsaszín táskával sétál Shakaku mellé. Most már a kétszárnyú üvegajtó előtt állnak, amely a kórház főbejárata. Megálltak mind a ketten. Odakint az üvegajtón túl, az utcán a kórház kertjének kapujában a három szőkeség áll. Most hogy jobba megnézi őket a lemenő nap fényében, mindannyian hasonlítanak egymásra. Akume a legidősebb, így magasságában és méreteiben is Ő a legnagyobb, a legteltebb idomokkal rendelkező. Mondhatni túlcsordul tőlük... Az Ő haja a legszőkébb, és az Ő bőre a legbarnább. Utána következi Yuuki aki talán egy fejjel alacsonyabb nála. Az Ő idomai már nem olyan teltek, mondhatni átlagosak, az Ő haja már mintha sötétebb szőke lenne... Igen talán. A bőre fehéres, de még normális színűnek mondható nem túl fakó és nem túl sötét. És ott van Sora... Ő a legalacsonyabb, Shakukval egy magas. A haja neki is szőke, de megcsillanva a lemenő nap fényében, mintha ezüstös árnyalatú lenne. Az ő szemei is kékek, ahogyan a testvéreinek... Az Ő idomai nem túl teltek, de pont megfelelőek, olyanok, amilyennek lennie kell. Furcsák... 
- Ők sosem kedvelték a Hyuugákat, próbáltak tőlük mindenáron megóvni. Főleg Sora. 
Mondta, miközben Shakaku szemének fókusza kissé megváltozott, meglátta magát az üvegajtóban. Látja a visszaverődő fényeket, ezzel pedig saját tükörképét. Testalkata és haja, vonásai és bőre szinte már-már azonos azzal a hárommal, be illik közéjük... Az egyetlen más rajta a szeme. Lilás árnyalatúak. Atyja öröksége. 
- Úgy sejtem, hogy most döntened kellene, ugyanis pár nap múlva a Hokage egy csapatba fog beosztani téged. Anno Sorával, Akumeval és velem voltál egy csapatban, de persze ez változó volt. Egyenlőre egy könnyebb feladatot fogsz kapni, úgy hiszem. De az elsődleges feladatod, hogy otthont válassz. Régen velük laktál, de a Hyuuga Klán hellyel szolgál a számodra, annak fényében, hogyha kész vagy alávetni magad a tradícióiknak és a klán különös szigorának. 
Fejezte be Okami. De... De hisz hol van az, amit az imént mondott? Hol a harmadik lehetőség? Most miért nem ajánlja fel, hogy költözzön hozzá?



____________________

Döntened kell:

1.) Hyuugákat választod --> Később tanulhatod a Hyuuga Klán Taijutsujait de Naka megkapja a mellékági pecsétet és szigorú szabályokat kell majd betartania
2.) Niyo Családot választod 
3.) Okamit választod (Rákérdezel)

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szomb. Feb. 18 2017, 20:39

[Jiraiya – villámjáték]


Meglepetten pillant a semmiből előbukkanó férfira, majd egyenesen megütközik azon, amit húz magával; legalábbis a színén. – Mégis mi ez a förtelem? – Mindkét szemöldöke felszalad az offenzív szín láttán; már egy másodpercnyi nyílt stíröléstől migrénje van. – Kérlek mondd, hogy ez nem az enyém, hanem Soráé! Kérlek mondd, hogy nem nekem van, izé, volt ilyen szörnyű színérzékem! – Könyörgése talán drámai, viszont teljes mértékben őszinte. ~ Ha viszont Soráé, akkor nagyon remélem, hogy hiányozni fog neki... Ki tudja, talán valami döglött állatott kellene elrejteni benne, mielőtt visszaadom neki. Biztos örülne a kis meglepetésnek. ~
A feje búbja két ponton is fáj; megtapogatva azokat viszont még nem talál ördögszarvacskákat, bár érzi, hogy a koponyája kész kinöveszteni őket.
Új külső, régi külső, új személyazonosság... – sóhajt mélyen – Ez mind eléggé, nos, bonyolultnak tűnik, főleg így. – Hanyag mozdulattal bök a feje, pontosabban a homloka irányába, jelezve a mentális problémáját. Mármint az amnéziát, nem pedig az őrült vérét. A hasonlóság ugyanis tagadhatatlan, egyenesen kísérteties; szerencsére nem az összes vonásuk egyezik, így talán a mentális sorsát tekintve is lehetnek eltérések. Érdekes viszont, hogy egyszerre érzi őket rokonléleknek, és teljesen vadidegennek is – de nem tart tőlük; ez vajon miért van?
Nos, Trampli-neesan kukkoló szatírokként írta le ezt a bizonyos klánt... a Hyuuga klánt. Valahogy... – húzza el a száját és magatehetetlenül toporzékol, mintha félne kimondani azt, amit gondol – nem akarok hozzájuk költözni. – A tudatában érzi a kaparászást; mintha apró kezek, karmok, csápok kaparnák az általa ismert világ nem létező, sötét falait. Vajon mi lehet a fal túloldalán? Esetleg nem lakhatnék nálad? – Hangja lágy, szinte suttogás; az a világtalan személy, aki szinte pár órája a kórházban legelőször ébredt fel, az a bizonytalan, kétségbeesett jellem ismét elsőbbséget élvez: most, hogy nem támadnak rá szőke nőszemélyek, ismét ott áll, ahonnan elindult. – Ígérem, hogy nem leszek terhedre... kérlek...!
A személyisége még formálható, kifejezetten manipulálható; hiányzik belőle a biztos pont, a rutin, a kötelék, ami megakadályozza, hogy elsüllyedjen vagy éppen elszálljon a szélben – nem csoda tehát, hogy az ébredése után az egyik legjelentősebbnek tűnő, legbiztosabb pontot szimbolizáló férfihoz kötődik.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2045

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 18 2017, 21:07

A kérdés halk és váratlan, Okami hirtelen a lány felé kapja a tekintetét. Újra vörös lesz az arca, bármennyire is próbálja titkolni. Erős, magabiztos és komoly férfi, ám
nagyon úgy tűnik, hogy amint egy kicsit is ki kellene mozdulnia a jól megszokott komfortzónájából - amiből lássuk be: a nők nagyon szeretik kimozdítani a férfiakat - azon nyomban elveszíti az irányítást. Na igen... Ha valaki nem tud olyan könnyen, simulékonyan állni embertársaihoz és csak ahhoz ért, hogy hogyan végezzen azzal, aki alkalmatlankodik, akkor annak valóban nehéz sorsa van Hyuuga Shakaku vagy akár a Niyo-k bármelyike mellett.
- Amikor mondtam... Nos... - Nem tudja, hogy mit mondjon. - De én... - Végül kinyögi. - Rendben.
Mondja, majd gyorsan témát vált.
- Ez a vacak valamelyik Niyoé. Nem tudom, hogy melyikőjüké, bár szerintem bármelyiké lehetne.
Mondta, majd megindult előre, kinyitva az ajtót a lány előtt. Amint kiléptek, Yuuki kétségbeesetten rohan Shakaku elé.
- Tényleg nem akarsz velünk lakni? Ez komoly?
- Azok után, hogy lehánytál ajánlom is, hogy ne akarj!!!
Kiabálja oda Sora. Furcsa, teljesen tiszta és váltó ruhát is vett, ami nagyban hasonlít az előzőhöz. Szemében mégis könnyek csillognak, ahogyan dühösen oda kiállt, majd elfordul durcásan.
- Hűs le magad Törpe!
Ad barackot a fejére Akume, majd int Shakakunak.
- Na akkor itt az ideje mennünk. Yuuki!
A nővér még utoljára megölelte Shakakut, majd odasietett testvéreihez, akik megindultak elfele. Okami is így tett, ám előtte oda nyújtotta karját a lánynak.
- Még gyenge vagy. Ha kell segítség, akkor csak szólj.
Mondta, majd várta, hogy a lány szeretné-e Őt megfogni. Valószínűleg félti őt és bűntudatai is van, hiszen a múltkor miatta esett össze.
Megindultak, éppen ellenkező irányba, mint a három testvér.
A nap lemenőben volt Konoha felett, a Hokage Emlékmű narancsos fényben úszott. Páratlan látvány volt, ahogyan a falu lassan csendesedő hangjai is hangulatosak voltak. Már alig voltak az utcákon, az árusok pakolták be portékáikat, mindenki nyugovóra tér és csak egy kiáltás járja át az utcát.
- Basszus, én ügyeletben vagyoook!!!!


// Nos, nagyon sajnálom, hogy nem tudom tovább vinni a karakteredet és hogy ilyen gyorsan le kellett zárnunk ezt a részt (Terveztem még ezt-azt ahogyan hangulatosabban és részletesebben akartam lemesélni az egészet, de hát nem lehet.) de itta vége. Legalábbis a mi játékunknak. Erre a részre +30 Chakrát adok, kifejezetten jó volt veled játszani és a végére már jó volt látni, hogy Naka személyisége kezd formálódni. Természetesen ez tudatos volt, legalábbis valószínűleg nem volt éppen kellemes elnyomni őt Very Happy Továbbá +15 TJP-t is adok és most már az összes A szintű technikádat használhatod. A következő mesélődnek mond meg, hogy majd az S szintűeket még nem ^^  Kakashinak elküldöm a szükséges információkat. :)További Jó Játékot! //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hidan on Kedd Feb. 21 2017, 06:06

A pillanatról pillanatra jobban sápadó Akane-sensei - ép kezével könyök felett elszorítva a másikat - figyeli sajnálkozó tekintettel, ahogy tanítványa a frászrohamtól ide-oda kapkodva próbál az első keze ügyébe akadó tárggyal a segítségére sietni. A banán... Persze hogy az, mégis mi más lenne?
- Mucika te tuti szándékosan szopatsz engem... Miért nem egyből vérhígítót hozol? Ha meg akarsz menteni, ez kevés lesz mint állólápában a térdízület!
Veti oda enervált hangon az ifjabb kunoichinek, látszólag ügyet sem vetve arra, hogy a lány az ájulás szélén a pániktól, össze-vissza toporog egy gyümölccsel a kezében. Bizarr táncát egészen addig folytatja a Hirano lány, amíg a túlzott szorongatástól ki nem röppen a héjból a félig elmajszolt banán. Az álnok majomcsemege azonban olybá tűnik, nem igazán viseli jól az ilyen hálátlan bánásmódot... Ugyanis bosszúképpen szándékosan úgy ér földet, hogy a mit sem sejtő Reina egy telitalpas rálépést követően horizontálisan, premierplánban is megcsodálhassa a kórházpadló vadregényes látképét. Bár a jounin láthatóan a védelmezőösztön reflexétől vezérelve közelebb lép az esés pillanatában, egy másodperccel később mégis inkább megfékezi magát és epés hangon kommentálja a történéseket:
- Igazad van Reina-chan, korai még ez a hajcihő... Azt hiszem én is ledőlök pihenni egyet, MIKÖZBEN CSENDBEN ELVÉRZEK! Ne zavartasd magad, mindennapos dolog.
A Nara nő tónusa azonban egyből elnézőbb, már-már büszke színezetet ölt, amikor látja, hogy tanítványa mihelyest feltápászkodott, a célirányos felszerelést szedi magához:
- Látod-látod, vágod a témát, mint a bálna fasza az iszapot!
A mentor elismerő hangneme azonban hamar visszavált a korábbi cinizmustól csöpögőre, amikor a sikeres begyűjtést követően a genin sarkon fordul és belesétál ugyanabba a kelepcébe, amibe az imént is. Igazság szerint Akanét annyira letaglózta az imént látott jelenet, hogy még cifra hasonlatai is cserben hagyják egy pillanatra:
- Én... Ezt nem hiszem el... Tudod mit Szívemszottya? Az én hibám, hogy ilyen szemét módszerrel akartalak motiválni, én is teszem helyre. Inkább maradj úgy, mielőtt még több kárt teszel bennünk! Majd gyakorlunk máshogy... Kage Yose no Jutsu!
Mondja egyre erőtlenebb hangon, miközben egymásba fonja ujjait. Ezt követően nagyjából egy tucatnyi csáp emelkedik elő az árnyékából, mindegyikük egy-egy kézfej alakú formában végződik. Kettő Reina hóna alá nyúlva nyalábolja fel az elesett lányt a csempéről, még kettő felmarkol egy felmosórongyot a sarokban található szemétkupacból és elkezdi feltörölni a pohárból kiömlött vizet, további balesetek elkerülése végett. További négy párnyi árnyékkéz elkezdi eltakarítani és helyére rakni a szétszóródott holmikat, miközben arra is jut ideje, hogy eggyel elszorítsa a szabaddá vált sebet, egy továbbival az egyik éjsötét chakratenyérbe temesse az arcát kudarcát elismerendő. Még arra is jut kettő, hogy a saját vállát masszíroztassa velük.
- Multitászking level: kilencvenkilenc. Ha korábban eszembe jut, hogy így is takaríthatnék, akkor megspóroltam volna egy pár heveny szívfaszt a főosztályvezetőnek, de jobb később mint soha!
Okítja tanoncát a szakszerű takarításról, ami talán még annál is hiteltelenebbnek hat tőle, mintha három percig úgy viselkedne, ahogyan az egészségesen szocializált emberek szoktak általában. Megszünteti a technikáját, majd így szól:
- Első körben én magam fogom elvégezni a Kiyomarut a karomon, szóval figyelj jól, hogy ne mulassz egy részletet se! Csak előtte kicsit áttörlöm a sebet, mert már alig látni ettől retkes vérpataktól, hogy hol is vágtam meg magam... Hova raktam a steril kendőket..?
Teszi fel inkább magának a költői kérdést, majd lép egy nagyot előre. Az egyetlen, amiről a sensei megfeledkezett a mozdulat kivitelezésekor, hogy gumizott talpú kórházi cipőjével hosszú percek óta állt saját, tócsába gyűlt vérében. Ahogy gyanútlanul előrehelyezi a testsúlyát, éles sikkantás kíséretében megismétli a Reina által kétszer is előadott mutatványt: a lendülettől hanyattdobva magát tarkójával ellenőrzi a padlózat szilárdságát. Mivel nem túl puha, így azonnal eszméletét is veszti... S ha ez nem lenne elég gond, még mindig erősen vérzik.

//15 chakra a késésért Smile Ügyes légy, ha nem akarod kinyírni a karim!//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hirano Reina on Csüt. Márc. 09 2017, 18:41

A rettegés, mi bennem lakozott kiszabadult. Mintha egész végig csak arra várt volna, hogy átvehesse apró testem felett az irányítást. A félelem alattomosabb, mint bármely érzelem. Meggátol rengeteg dologtól, aminek következtében lehet, hogy saját magunkat tesszük tönkre. Ezért pedig csakis magunkat hibáztathatjuk. Velem sincs ez másként, de itt nem arról van szó, hogy elszalasztanék egy lehetőséget, amit megbánhatok a későbbiekben. Itt arról van szó, hogy egy emberi élet sorsát tartom reszketeg kezeim között, s ha nem vigyázok, már nincs második esélyem. A padlón fekszem, a fejem sajog, és a plafonon izzó neoncsöveket bámulom. Görcsösen lehunyom vörös szemeimet, ám a következő pillanatban a szívem a torkomban dobog.

Egy árny öleli át hónom alatt a tehetetlen testem, ezután remegő lábaimra állít. Szemeim kikerekednek, ahogy Akane-sensei vészelhárító árnyjátékát figyelem. Még ilyen állapotban is nekem segít, pedig meg sem érdemelném tőle. Arra sem vagyok képes, hogy egy egyszerű vágást ellássak a karján. Bárcsak egyszer a hasznára tudnék válni! Bár... Az a masszázs most biztosan szükséges? Alig telik bele néhány másodpercbe, s a felmerülő összes bajforrás eltávolítása után egy bemutatóról kezd el nekem beszélni. Valóban megnyugtató lenne először alaposan szemügyre venni a folyamatot, mintsem autodidakta módon feltérképezni a sebtisztítás technikai rejtelmeit. Lebiggyesztett ajkakkal nézem véráztatta karját, majd felszólítására én magam is elkezdem keresni a törlőkendőjét, mikor egy sikolyra, azt követően pedig egy puffanásra leszek figyelmes.

- A-Akane-sensei! -
kapom oda fejem rémülten. Először pislogok párat és azt hiszem, csak engem akar kifigurázni egy igen jól sikerült trükkel. A felismerés viszont belémhasít, ahogy mozdulatlansága másodpercekig tart és nem tör fel a tőle jól megszokott harsány nevetésben, vagy még csak meg sem dicséri magát. - SENSEI! - kiáltom, és könnyek buggyannak ki vörös szemeimből. Beleharapok ajkamba, hogy ne reszkessen többé, ezután kihúzom magam. Megkeresem a törlőkendőt és egy vízforrás után kutatok, benedvesítem, megtöltöm ismét a poharat, majd a saját vérében eszméletlenül fekvő Akane felé rohanok. Lerogyok mellé és leöntögetem a sebét, majd a kendővel áttörlöm és az eszközöket félrerakva a tenyeremet a seb fölé tartom.

A szemeimből záporozó könnyek egyenesen a vértócsába hullanak. Lehunyom a szemem, hogy a döntéseim vörös kudarcában fuldokló nő látványa ne zökkentsen ki a koncentrációmból. Meg kell Őt mentenem! Érzem, ahogyan a chakrahálózatom melegséggel telítődik, mintha csak a jó áramolna át a testemen. Félve vetem fel pilláim, s a könnyektől elmosódott lélektükreim egy kezeim körül izzó zöldes árnyalatot láttatnak velem. Eszerint a Butteki no Chakra előhívása sikeres. Félve teszem rá kezeimet sebére, és feszülten várom, hogy történjen valami. Könnyeim egyre csak potyognak és potyognak. Nem is csoda, hiszen nem használ semmit az, ha csupán befecskendezem a gyógyító chakrám a nyílt sebébe. Mit lehet a baj? Fertőtlenítenem kell, ki kell tisztítanom a sebet! H-hogy is mondta a sensei? A chakrámmal azonosítanom kell a szabad szemmel láthatatlan testidegen anyagokat, majd eltávolítanom. A Shindanhoz hasonlóan most is elemeznem kell, hol lehetnek fertőzött területek. Kisebb koncentráció után sikerül is megtalálnom. Jesszusom, mi ez? Csoki? Mindegy, nem akadok fenn a részleteken, most nem tehetem. Egyre elkeseredettebb vagyok, ahogy a vérzés nem csillapodik. Még mindig nem tiszta. Jaj, a kémhatás! Gondolnom kell valami savasra, mint mondjuk egy citrom. Kicsit sem odaillő megoldásnak tűnik, hogy egy citromra gondoljak, miközben elvérzik a tanítóm, de ha ezzel megmentem az életét, akkor addig gondolok egy savanyú citrusfajtára, ameddig csak kell.

Egy kis idő elteltével a vérzés eláll, majd a seb is behegedni látszik. Azonban a sensei még mindig csak fekszik, s nem mozdul. Karját bekötözöm, hogy további fertőzés ne juthasson a sebébe, majd az első napomra gondolok, amikor találkoztam vele. Amikor megkínált mézeskaláccsal, amit kifejezetten nekünk csinált. Kicsit különc a maga módján, de Ő vitt színt az életembe. Nélküle én... Megint csak egy lány lennék, aki a sarokban bújná a könyveit és semmit sem merne tenni. Amióta Őt ismerem, olyan dolgokat teszek meg, amiről eddig még csak álmodni sem mertem volna. Abban a pillanatban vált igazán fontossá számomra, mikor azt mondta, hogy...

- Azt mondtad, hogy az anyukám leszel! -
szipogom összetörten a nő teste fölött, és gyöngéden megszorítom a kezét. Nem hagyhat itt!

// A tanulást Hidanmuci engedelmével zárom le, mert úgyis az Ő karakterét ölöm meg, ha nem sikerül a technika. :s //
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Pént. Ápr. 07 2017, 03:07

/Uchiha Kagami/


  Egy vöröslő szem, mely előttem lebegett, majd sötétség mindenütt. Hangok, melyeknek forrását nem ismertem. Idegen férfiak hangjából foszlányok, nem igazán vettem ki, mit is beszélnek. Aztán hirtelen egy tartályban találtam magam. Akkor láttam először, s mégis oly ismerősnek bizonyult... Az üveg túloldalán egy furcsa, hideg ábrázatú férfi, ki tompa hangon kuncogott, miközben egyenesen rám meresztette szemét. Majd ismét sötétség. Megint az előbb hallott hangok, s ismét csupán foszlányok... Aztán ismét képek, hangok villantak be. A csatatéren voltam. Mindenütt holttestek, leszakajtott végtagok, halálhörgés, egy kirigakurei fejpánt, melyen egy dobogó szív adta saját ütemét. Gyökerek ágaztak szerteszét, egyre beborítva a terepet, lassan eltakarva az ismétlődő képeket, az ég felé terjeszkedve, ahonnan vöröslő esőcseppek fokozatosan erősödő zápora hullott alá. A nappal hirtelen éjjszakába váltott.. hideg, fehér fénnyel világított le a hold, s a képek vele együtt változtak. Ismét a tartály, s a kígyószerű férfi, ki bosszús ábrázatot mutatott ekkor már. Rémisztő, kegyetlen aurát sugározva magából. Az egész őrület pedig a kép szilánkokra esésével végződött... Felébredtem. Akárcsak egy rémálomból, hirtelen felültem ágyamban, s szaporán kezdtem kapkodni a levegőt.
~Ahh... csak egy álom volt... egy rossz á...~ Gondoltam magamban amikor is a szemeim által küldött információ, ténylegesen eljutott agyamig.
Szemeim kikerekedtek, s egy pillanatra lezsibbadtam, ahogy felismertem helyzetem. Egy üres kórteremben feküdtem, egy kórházi pizsamában. Fogalmam sem volt hol vagyok, hogy kerültem oda és hogy mi is történt pontosan. A képek, a hangok, melyeket álmomban láttam túl valóságosak voltak. Nem tudtam meggyőzni magam olyan egyszerűen, hogy csupán álom volt. A tartályból a képek, legalább olyan élénken és erősen éltek bennem, ahogy a szüleimmel eltöltött hétvégi vacsorák... Azonban elmém mindezt időrendileg egyhelyre sorolta. Mintha két féle emlékem lenne egy valós és amit most láttam a tartályos.
~M...Mit tettek velem? Hol vagyok? Mik ezek a fejemben?!~ Próbáltam összeszedni gondolataim, ám nem túl sok sikerrel.
Zavartan, kapkodva próbáltam meg kipattanni ágyamból, ám testem kimerült volt, alig mozgott, s ahogy kiléptem volna, azzal a lendülettel estem a kórterem padlójára. Nem értettem a történéseket, azt, hogy azok a dolgok, amikre most "emlékszem" először... legalább annyira valósnak tűnnek, mint azok amik már eddig is megvoltak. Olyan szinten mosódtak össze, hogy nem is tudtam már eldönteni rövidesen, melyik az igazi és melyik a hamis. Ha nem élt volna bennem az, ami eddig is megvolt, talán fel sem tűnt volna az egész. Zaklatottan, hidegfejű gondolkodásra képtelenül kapaszkodtam fel az ágyra, s felszenvedtem magam rá. Talán épp szerencsémre a terem ablaka ott volt közel, azt céloztam tehát meg. Lassan, de biztosan haladva, nagy erőlködések árán tápászkodtam fel, s néztem ki az üvegen.
~Konoha...?!~ Állapítottam meg, ahogy az ablakból tökéletesen látszó, kőbevájt arcok látképe tárult elém.
Jártam már konohában, így nagyjából be tudtam volna lőni, hogy hol is vagyok, ha azt nézem, hogy egy kórház területén tartózkodom, azonban mint említettem, fejem korántsem volt tiszta. Csupán arra tudtam gondolni, hogy semmit sem értek. Így hát pánikba esve, ennek megfelelő cselekedetre elszánva magam, ráfogtam az ablakra, s egy fél perc szerencsétlenkedés után, ki is tudtam nyitni. Szellemi teljesítőképességem nagyjából a fizikaihoz volt közel, ezért bele sem gondoltam, hogy ebből a magasságból simán belehalhatok az esésbe, így felfeküdtem a párkányra, s minden erőmet összeszedve próbáltam magam átdobni a túloldalra.
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Uchiha Kagami on Pént. Ápr. 07 2017, 04:42

/Hasegawa Zauki/


Azt szokták mondani, hogy az elme olyan, mint egy tojáshéj; ha egyszer feltörik, akkor szilánkosra hasad és többé nem állítható össze, tán csak megfoltozgatható itt-ott, de olyan egyenes és tükörsima nem lesz többé, mint valaha volt. Mondják még azt is, hogy az ember számára az utolsó menedéke az elméje, azonban, ha ez az utolsó menedék megsérült valami miatt, akkor hontalanná lesz tulajdonosa. Az ismétlődő képek, a bevillanó új emlékek, mintha csak egy újabb szintet nyitottak volna az agyadban, mintha egy új agykamra jelent volna meg benned, amelyből ezek kiáramlottak úgy, hogy a szemed előtt, tisztán láttad azokat. Tán érthető is, hogy azt hitted, valakik ezt tették veled, sőt, még azt is hihetted esetleg, hogy valaki direkt ültette beléd ezeket a képeket... genjutsu? Nem lehetett tudni... vagy mégis?

A világ megváltozott és felébredtél, a steril környezet pedig annak ellenére, hogy békés és nyugtató hatást keltett volna benned, felerősítette érzékeidet... már amennyire azok felerősödhettek ebben a helyzetben. Minekutána konstatáltad magadban, hogy Konohába kerültél, úrrá lett rajtad a pánik... és azonnal elkezdtél agyalni, már, amennyire tudtál. Hasadás közeli tudatodba behatoltak a területi információk és tested magától reagált, bár korántsem annyira, mint azt te akartad volna. Egyáltalán... mit is akartál? Hiszen fizikai és szellemi teljesítőképességed jelenleg olyannyira alacsonyan volt, hogy rendesen fel sem mérted a helyzetet, de már nyitottad az ablakot és igyekeztél volna kivergődni azon... talán ezért sem hallottad a nyíló ajtót és a meglepett kiáltást, azonban hamarost kezeket érezhettél a testeden, amelyek elkezdtek visszafele rángatni.

- Nyugodjon meg, biztonságban van! - mondta valaki, és nemsokára két erős test rángatott téged vissza az ágyba. Bármennyire is próbáltál volna ellenállni, a két férfi erősebb volt nálad és nemsokára visszanyomtak az ágyba. Ha eljutott a tudatodig, akkor láthattad rajtuk a konohai orvosok jellegzetes ruházatát, s nemsokára az egyikük elrohant, míg a másik addig tartott az ágyra nyomva, amíg meg nem nyugodtál; ha bármivel próbálkoztál volna, minduntalan visszanyomott. - Igyon, uram - közölte veled és egy pohár vizet adott neked, amely túlzottan is csábító volt, hiszen kiszáradt torkodnak és száraz taplónak érződő nyelvednek a hűs víz mennyei érzést nyújtott, amennyiben megittad. - Nemsokára érkezik valaki, aki eligazítja, addig feküdjön nyugodtan - mondta az orvos és látszott rajta, hogy egyáltalán nem lesz hajlandó elhagyni a kórtermet, amíg meg nem érkezik az a személy, akiről az előbb beszélt. Majd kettő, tán három fertályóra is eltelt, amely alatt a másik, nemrégiben elrohant orvos ételt és italt is hozott neked, mikor meghallottál egy hangot. - Innentől átveszem - szólt valaki, a két orvos pedig meghajolt az általad még nem látható alak felé és kisiettek az ajtón.

Hamarost megláthattad a hang gazdáját is; magas, rövid barna hajú férfi volt, viseletként pedig a konohai szabvány egyenruhát hordta, egyedül a fejpántja volt furcsa; a homlokán kívül az arcának oldalát is eltakarta a lefele menő fém, mintha egy maszk lett volna, ami mégsem volt maszk, inkább sisak. Nyugalmat árasztó, sötét szemei bár arról tanúskodtak, hogy általában vidám ember szokott lenni, most arcáról még ebben az állapotban is türelmetlenség, az értetlenség, az elszántság és a segítségnyújtási szándék volt leolvasható... legalábbis ezeknek a furcsa, tán össze nem egyeztethető egyvelege. Annyit mindazonáltal megérthettél, hogy egyszerre akart itt is lenni, meg nem is. - Yamato vagyok - mutatkozott be, és az ágyad végébe egy kis csomagot rakott le. Ha jobban megnézted, akkor egy szépen összehajtogatott ruhaneműt találhattál, arra rátéve pedig egy övtáskát és egy shurikentartót, továbbá egy számodra ismerős tekercset; mindezeken keresztben feküdt a kardod is. Azonban, ami a szemedet végképp megakaszthatta és teljességgel elbizonytalaníthatott, ami végképp összekuszálta a szálakat az amúgy sem tiszta fejedben, az nem volt más, mint ennek a kis csomagnak a tetején egy konohai fejpánt.

A magát Yamatonak nevező férfi sóhajtott egyet, bezárta - kulcsra - maga mögött a kórterem ajtaját és leült az ágyad mellett lévő székre. Gondterhelt arccal nézett rád és mintha arra várt volna, hogy megszólaljál, de aztán rájött, hogy vagy nem fogsz, vagy ezer meg egy kérdéssel fogod megbombázni őt, ezért egy újabb sóhaj kíséretében inkább belekezdett ő. - Gondolom nem emlékszel túl sokra. Mennyi maradt meg? - amennyiben elmondasz neki bármit is a gyökerekről meg a tartályról, amelyek álmaidban kísértettek, - hiszen oly' valóságosnak tűntek, mint a valódi emlékek - akkor fejcsóválva kezdett bele a magyarázatba. Ha nem így tettél, vagy nem mondtál semmit, akkor látszott rajta a hezitálás, majd az is, ahogy szemét folyamatosan az ablak és az ajtó közt járatta, mintha attól tartott volna, hogy valaki kihallgatott titeket. Végül arra jutott, hogy az ablakot is bezárja, csak ez után kezdett el hozzád beszélni.

- Nos... azért vagy itt, mert... - látszott a férfin, hogy folyamatosan keresgélte a szavakat, mintha ez a helyzet számára is új lett volna. - Nos, mivel úgy gondoltuk, hogy számodra itt a legbiztosabb. Azon idő alatt, amelyet eszméletlenségben töltöttél, megtudtunk ezt-azt rólad, és... - itt befejezte, majd néhány kézpecsétet követően a kezéből egy hosszú bot nőtt ki, amelyet aztán marokra fogott és meglengetett előtted. - Ismerős? Annak kell lennie. Mivel... nos, már azt is tudjuk, hogy miért... de te is képes vagy erre - közölte veled, ha pedig tovább értetlenkedtél, akkor még egy hatalmasat sóhajtott. - A lényeg, hogy te is azon személyek közé tartozol, akiket a legendás Sanninok egyike használt kísérleti alanyként még régebben. Nem tudom, hogy pontosan mire és mennyire emlékszel, de rám hárult az a feladat, hogy közölnöm kell veled, azon kevesek egyike vagy, akik képesek voltak túlélni Orochimaru kísérleteit, és azok közül is a lehető legdurvábbat. A tested valahogy nem lökte ki a Shodaime Hokage-sama sejteit, asszimilálta azokat és ezáltal valahogy... te is képes vagy a legendás Mokuton, azaz Fa elem használatára, amelyre a shinobi világban a Shodaime Hokage-samán kívül csak egy másik példa... létezett eddig.

Adott egy kis időt arra, hogy megemésszed az előbb elhangzottakat, bár kérdés, hogy egyáltalán azok eljutottak-e a tudatodig. Mikor úgy vélte, felfogtad a dolgokat, akkor ott folytatta, ahol abbahagyta. - Sok fejfájást okoztál Konohának, és úgy döntöttünk, befogadunk téged, mivel így jelented a lehető legkisebb veszélyforrást mind magad számára, mind a számunkra. Mától kezdve, Hasegawa Zauki konohai geninként él tovább. Be leszel osztva egy újonnan felállítandó genin csapatba, azonban minden olyan képességedet teljes titokban kell tartanod, amelyekről most szereztél tudomást. Hasegawa Zauki itt született Konohagakure no Sato falai között, szülei Hasegawa Shoichi és Hasegawa Yuki akkor hunytak el, amikor Zauki beiratkozott az Akadémiára, ezért gyámság alá vették. Az Akadémiai tanulmányok megszakítására kényszerült, de gyámja otthon edzette, s később egy vizsgabizottság előtt különvizsgát tehetett, ahol megfelelőnek bizonyult a shinobi életre - olvasta fel egy aktából, amelyet nemrég vett elő a taktikai mellényének egyik zsebéből. Mire a végére ért, talán felfoghattad, hogy rólad beszélt, arról, hogy Konoha egy egész személyiséget állított össze számodra.

- Folyamatos érintkezésben leszel velem, továbbá a kijelölendő mestered is tudni fog a viselt dolgaidról, amelyeket senki mással nem oszthatsz meg. Te mától kezdve Hasegawa Zauki vagy, konoha geninje - ezzel odalökte neked az aktát, mintegy jelezve, hogy tanulmányozd át. Ha belelapoztál, akkor gyakorlatilag egy teljes adatlapot találtál magadról, még shinobi regisztrációs szám is fel volt tüntetve, továbbá a mesterségesen kreált szüleid is. - Ha van kérdésed, most tedd fel - mondta, s nem kerülhette el a figyelmedet, hogy teljesen tárgyilagos hangnemre váltott, szavaiban már nyoma sem volt az előző habozásnak, mintha csak megacélozta volna magát... vagy valami olyasmi. A lényeg, hogy előtted egy már-már ijesztően komoly shinobi állt, s még a jelenlegi állapotodban is fel tudtad fogni, hogy mindezt olyan tényszerűen közölte, hogy nem volt más választásod, mint tudomásul venni a dolgokat.

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hidan on Szer. Ápr. 12 2017, 06:02

Hátborzongató csönd ereszkedik a jobb napokat is látott nővérszobára, melyet csak néha-néha tör meg a pániktól alélt Reina fojtott szipogása. Akane-szenszi kissé elkínzott, ámbár mégis békés szívarca akár a régi idők viaszból öntött, halotti maszkjai, oly kifejezéstelen. A helyiség nesztelensége már-már fojtogatónak is mondható: se trágár tréfa, se az ezeket általában követő harsány kacagás nem rázza fel. Ki hitte volna, hogy egyszer még visszasírja a lány mestere kellemetlen sületlenségeit..?
Azonban a rettegés nem csak gátol, olykor segítő kezet is nyújt, hogy az ember felül tudjon kerekedni saját korlátain. A mindez idáig félelemtől magatehetetlen genin jól tudja, hogy ha utat enged saját gyengeségeinek, akkor ezúttal más fogja megfizetni gondatlansága árát... Pont ezért képes arra, hogy túllépjen saját árnyékán, s bár reszkető kézzel, mégis munkához lásson.
Az ifjú kunoichi adrenalintól kiélesedett érzékei fürkésző pillantással mérik végig a rendelőben uralkodó totális káoszt, hogy pár pillanattal később megtalálja az elsődleges tisztításhoz szükséges tárgyi eszközöket. Rapidus karakterfejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ezúttal már nem az agyontaposott banánnal tér vissza vérbe fagyott tanítójához, hanem vízzel és steril törlőronggyal. Megpróbálva kipislogni a szemsarkából patakzó könnyeket, a sós cseppek homályos fátylán vaksin keresztülpillantva méri be a sérült végtagot, hogy a felszínes vénákból szivárgó sötét áradatot eltakaríthassa a seb környékéről.
Azonban a neheze még csak ezután következik, elvégre a medikus ninják nem azért híresek messze földön, mert képesek bármilyen vágást leönteni egy pohár vízzel. Ahogy a fekete hajú lány megidézi legpozitívabb energiáit, a segítenivágyás zöldes derengésként manifesztálódik apró kacsói körül. Amint a vérző alkar fölé emeli őket, s a jól bemagolt módon elvégzi a Diagnózist, egyszeriben mintha egyfajta hatodik érzékké válna a chakrája, s olyasmiket is könnyűszerrel kiszúr és elemez, amiket szabad szemmel képtelen lenne. Található a sebben némi fegyverolaj, valamilyen fehér por aminek képtelen meghatározni az anyagösszetételét és egy fél cukrászda. Az ezek után visszamaradó enyhe fertőzés egészen addig gátolja az alvadási folyamatot, amíg a Hirano klán árvája gondolatban le nem legel egy egész trópusi gyümölcsöskertet, így kölcsönözve akarva-akaratlanul is fertőtlenítő kémhatást gyógyító erejének.
Mivel Reina már ismeretében van néhány alapvető orvosi praktikának, ettől fogva már ismerős vizeken evez. Így a Shousen no Jutsu immár zavartalanul fejtheti ki hatását, és az egész hegesedési folyamat nem tart tovább pár percnél. Biztos ami biztos alapon azért még nyomókötést is rögtönöz a lány, arra az esetre, ha frissen regenerálódott és egyelőre a kelleténél érzékenyebb kötőszövetet újabb trauma érné, és úgy döntene hogy újfent felszakad. Azonban hiába az egész sornyi beavatkozás, az értékes, elveszített vért ezt nem pótolhatja. Rövid ismeretségük alatt a lány gyaníthatja, hogy az utóbbiból amúgy sem juthat túl sok a bogaras Nara nő agyába, szóval csak találgatásokba bocsátkozhat, mennyi idő lesz így, mire magához tér...
Idegőrlően hosszú percek telnek el így, miközben a fiatal kunoichi a jounin eszméletlen teste mellett gubbaszt, s a kezét markolva idézi fel kérészéltű, mégis oly tartalmasnak tűnő közös ismeretségüket. Ahogy az emlékekbe kapaszkodva, már-már vádló kétségbeeséssel kéri számon mesterét annak első találkozásukkor tett ígéretéért, érzi, hogy a tenyerében tartott apró kézfej erőtlenül visszaszorít. Elhaló, nyöszörgő hangon válaszol az ájultságból ocsúdó Akane, ahogy kába jáde pillantását Reina könnyektől csillogó smaragdjába fúrja:
- És az is leszek az utolsó leheletemig Reina-muci...

//Köszönöm szépen a türelmed és a színvonalas posztokat, terjedelemben és minőségben is kiemelkedő voltál minden körben. 20(kaland)+15(késés) chakra, a technikád felírhatod. A záróposzt opcionális, ha szeretnél még reagálhatsz, de nem kötelező Smile //

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Ago
Hana Fujishima
Itanashi


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Csüt. Jún. 01 2017, 00:07

/Uchiha Kagami/

  Értetlenül próbáltam szabadulni az általam fogságként felmért helyzetből, bele sem gondolva, hogy az ablakból való zuhanás akár végzetes is lehet ezen állapotomban. Talán szerencsémre, erős rántást éreztem magamon, mely megakadályozta tervem s visszatuszakolt az ágyba, ahol alaposabban megnézve, észrevettem a konohai jelzést, s az orvosi egyenruhát. Ellenkezni hiába próbáltak, erősebbnek bizonyultak mostani önmagamnál, képességeim egyszerűen nem voltak elegek ahhoz, hogy egyszerűen felüljek a nyomás ellenére. Bele kellett törődnöm helyzetembe. Még akkor is, ha a nyugtatással tökéletesen az ellentétes hatást érték el. Az incidens közben az egyik elrohant, másik pedig továbbra is az ágynak szegezett. Egy ideig még próbáltam ellenkezni, ám eljutott agyamig helyzetem, s beletörődem abba. Fejemben közben ugyanazok a képek, hangok játszódtak le, melyeket álmomban láttam. Gondolataim még mindig nem tudtak más témára lelni. Kicsivel később vizet kínáltak. Torkom kapart a szárazságtól, szinte a kiszáradás küszöbén álltam, ám sértőnek találtam, hogy olyan hülyének néznek, hogy meg is igyam, amit fogvatartóim kínálnak. Tekintetem oldalra, a pohár vízre szegeződött.
~Méreg, altató, nyugtató... chakrakeringésemet gátló szerek? Ki tudja mit raktak bele. Viszont... ha végezni akarnának velem, már rég megtehették volna. Ha pedig harcra kerül a sor nem árt ha kicsit erőre kapok...~ Meggyőzve magam elvettem a vizet, s megittam. Felügyelőimre azonban továbbra sem néztem rá.
További mondandójukban egy férfit említettek, ki "eligazítani" jön engem.
-Vagy úgy...- Jegyeztem meg, miközben próbáltam végiggondolni, mi is lehet a céljuk.
Elmém azonban teljesen máshol járt. Nem tudtam elterelni figyelmem a gyötrő képekről. Csupán két opciót láttam. Rabként fognak kezelni, vagy itt is ingyen munkát végeztetnek velem. Előbbi jobban tetszett volna, hisz akkor legalább nem kell mással foglalkoznom. Míg ez azonban áthaladt rajtam, egy különös dologra lettem figyelmes. A szüleim, kikért mindent feláldoztam, már kevésbé izgattak. Sőt! Képük elhalványulni kezdett. Mintha egy álom lett volna csupán, s az álom, melyet láttam egyre valósabbnak tűnt.
~Hát persze... valami genjutsut ültettek belém a szemetek. A hamis emlékek átveszik a szerepet, míg majd az eredetiekre nem is fogok már...~ Tekintetem kikerekedett, s éreztem ahogy halántékomon az erek megfeszülnek. Kevésnek bizonyuló erőm összeszedve ültem fel, s zaklatott zihálással dőltem neki az ágytámlának. ~Mi bizonyítja, hogy Kumogakure nem ezt tette velem korábban, csak már nem emlékszem arra, ki is voltam igazából?! Mi bizonyítja hogy bármilyen emlékem valós?! Talán sosem jártam Kumogakuréban... Talán végig itt voltam?~

 
Gondolataimba mélyedve szinte szempillantásnyinak tűnt az az idő, mire az a bizonyos férfi megjött, pedig tudtam, nem volt épp kevés.
A shinobi átvette a felügyeletem, majd bezárta az ajtót. Ekkorra már kissé "megnyugodva", de inkább fogalmaznám úgy, hogy ellenállást nem tanúsítva ültem ugyanúgy, s csak bámultam továbbra is semmit mondó tekintettel magam elé. Csupán egy gyors pillantást vetettem rá, mikor bejött. A magát Yamatonak bemutató férfi, egy csomagot rakott ágyam végébe, melyben tekercsem és kardom is megtalálható volt. A tekercs, mely talán a kórházat egészében eltűntethetné a föld színéről. Azonban tudtam, ha aktiválom, magamat is a sírba küldöm. És túl sok megválaszolatlan kérdés maradt ahhoz, hogy feladjam. Úgy "döntöttem", adok egy esélyt Yamatonak, hátha egyik kérdésemre választ találok. Különben sem volt más választásom. A csomagot szemlélve azonban egy furcsa dolog még megütötte figyelmem. Egy konohai fejpánt. Szinte éreztem, ismét ugyanaz a játék következik. Ismerem már a menetét ennek, voltam hasonló szituációban. Nyakamon idegességtől dudorodó erek kezdtek megjelenni, azonban csendben vártam továbbra is. Lassan, elkezdte beszédét a férfi. Kérdéseket tett fel, majd választ nem kapva felállt, s az ablakhoz indult becsukni azt. Majd visszaülve ágyam mellé nehézkesen kezdte keresgélni a szavakat, ám rájött, van jobb módja is rá... Kezéből egy hosszabb fadarabot növesztett, melyet meglengetett előttem. Arcomra minden eddig elfojtott érzés kiült. Értetlenség, döbbenet, idegesség... nem tudtam mit kezdeni az információval, főleg nem azzal, amit utána ismertetett velem. Nem akartam elhinni, mindazt amit mondott...
~Ez csak valami trükk... nem lehet igaz... az első Hokage, na meg a... tudod kit etet meg ezzel... csak meg akarnak törni, nem engedhetem, NEM!~ Fordult át önmagam nyugtatása egyfajta belső fortyogásba, miközben Yamato tovább folytatta mondandóját.
Egyre éreztem ahogy felemésztődik minden, amit eddig értettem, s átveszi a helyét egy kérdés, vagy éppen csak értelmetlenné válik. Hogy hogyan "érezhettem" ezt? Idegesség, bizonytalanság és harag képében. Lassan azonban szövege végéhez ért Yamato, s jött a mondat, mely után és nem feltétlen miatt, elpattant bennem valami. "Ha kérdésed van, most tedd fel." Egyetlen reakcióm egy éles pillantás volt a férfira, majd lábammal fellökött takaróm rejtekében egy termetes chakra gömböt hoztam létre, melyben minden éppeni erőm beletettem, s a szövetdarabon keresztül egyenesen a fejre céloztam. Hogy mi is következik ezután? Odáig -talán életemben először- nem jutottam.
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 65


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 380

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Uchiha Kagami on Csüt. Jún. 01 2017, 01:03

/Zauki/


"Ha van kérdésed, most tedd fel". Ez a mondat, mintha elkattintott volna benned valamit, ámde az előző kis beszéd sem volt éppen a legjobb hatással rád. Fogságnak láttad a helyzetet, ami a múltadat ismerve teljesen érthető is volt. Bár ellenkeztél egy darabig, de végül a beletörődés jeges nyugalma áradt szét a tagjaidban... egészen a Yamato nevezetű ürge beszédéig. Mondott dolgokat, olyan dolgokat, amelyeket nem tudtál hova tenni, amelyek számodra hazugságnak, légből kapott dolognak, hagymázas lázálomnak tűntek csupán... ha már lázálom... talán az tehette be a kaput, hogy szüleid emléke, a drága szüleidé halványodni kezdett, ráadásként Yamato szavaiból az világlott ki, hogy tán sosem voltak szüleid... érthető hát, hogy úgy érezted, átvertek, megvezettek, megint csak rabként, avagy ingyenmunkára fogva akartak itt tartani. A te szemedben lehetséges volt, hogy Konohagakure most nagyobb ellenség volt, mint Kumogakure... de ez csak igazán akkor derülhet ki, hogyha belemész a játékba, viszont életed során már voltál olyan játékban, amely nem volt igazán ínyedre. Reakciód érthető és világos volt, amikor egy kisebb chakragömböt eresztettél meg Yamato felé, akit meglepetésként ért ez, és furcsa fejpántja megrepedt az erőhatástól. Sajnos nem voltál eléggé elemedben, hogy lerepítsd a fejét a helyéről, s ez a kis egyszerű művelet is nagyon kivette az erődet. Yamato nem volt se dühös, se feldúlt, hovatovább még bosszús se... egyszerűen szomorú szemmel nézett rád. A kis akciódat követően ólmos fáradtság hatalmasodott el rajtad, s ha akartad volna se lett volna erőd még egy chakragömbre.

- Megértelek - kezdett bele Yamato. - Én is így tettem volna a helyedben, ha egy ismeretlen shinobi ilyenekről hadovál nekem. De nézz az elméd legmélyébe, nézz bele a valódi emlékeidbe, amelyeket a felszínre tudtunk hozni... te magad is tudod, hogy ez az igazság, a fájdalmas igazság, amely elől nem bújhatsz el. Hányatott életed volt... mindannyiunknak az volt, akik Orochimaru kísérletei alatt szenvedtünk. De most hazaértél, legalábbis reméljük, hogy ezt fogod érezni. Konohagakure az otthonod. Nem vagy se fogoly, se rabszolga. Genin vagy, aki fizetésért fog dolgozni, egy idő után akár saját lakást is kivehetsz, de egyelőre majd a sensei-ed biztosít neked egy külön szobát. Oh, igen... ezt elfelejtettem - mondta, utána lerakott egy köteg ryo-t az ágyra. - A konohai életed elkezdéséhez. Nem szabványfizetés, ez csak egy kis... alap, hogy magadnak tudj vásárolni néhány dolgot. A fizetésed a geninekéhez hasonlóan fog majd folyni. Most pedig, ha lenyugodtál és sétaképes vagy, öltözz fel az új ruhádba és gyere velem.

Yamato mindenképpen megvárta, amíg kellően összeszedted magad, amennyiben újra megpróbálkoztál volna rátámadni, akkor igyekezett elejét venni annak, hogy megerőltesd magad és egy Mokuton technikával lefogott téged. Hogyha vele mentél, akkor a kórházi folyosón támogatva, a furcsán kihaltnak tűnő falun keresztül egy kis, eldugott helyre vezetett téged; egy patakon, fahídon keltetek át, és egy békés kis kertnek tűnő, minden oldalról jól rejtő helyre jutottatok. Yamato a biztonság kedvéért csinált egy faklónt, aki elrejtőzött, valószínűleg a környéket pásztázta. - Szeretném bizonyítani neked, hogy igaz, amit mondtam. Ezeket a kézpecséteket hozd létre - mutatta meg a kézjeleket - és irányítsd egyszerre az energiáidat. A technika neve az, hogy Mokuton: Souju. Meglásd, képes vagy rá. A kórházban már láttad. Ne aggódj, itt nem láthat senki. Ez Konoha egyik legeldugottabb helye.

//A következő posztodat IDE, a Meditáció Kertjébe írd. Adatlapodra írj fel 7.000 ryo összeget, ennyit kaptál Yamato-tól a konohai életed elkezdéséhez//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Okt. 22 2017, 00:56

Itachi
A Sanbi tombolása záró/Nyitó post/ Remete művészet: Hollódal tanulás

Shakakunak nem volt elég ideje alaposabban megvizsgálni a hatalmas lényt. Miután az óriási bestia kiszúrta őket, támadási sorozatok tucatjait indította a három fős erősítés felé. Kodomo tudta jól, ez elől nem biztos, hogy el tudnak menekülni. A támadássorozat ugyan nem volt teljes mértékben pontos, a számbeliség és az a tömérdek erő, amelyet képviseltek a megszámlálhatatlan csapások azonban elegendő volt ahhoz, hogy a hegy oldalát teljes mértékben lebontsa. 
Kodomo a magasba próbálta küldeni a madarat, azonban a csapások elől nem menekülhetett. A benne rejtőző Kage Bunshin a madárral együtt szűnt meg, ezzel félbe szakítva a Senjutsu chakra gyűjtését. A jounin pedig éppen, hogy aktiválni tudta a védelmét. A gőzchakra szétterjedve az egész testében, gőzzé alakította az egészet, s ezzel elkerülte a csapásokat. Az a temérdek víz, amely azonban beérkezett, túlságosan is szétsodorta a fiút testét, s épp, hogy meg tudta magát tartani vele. A Namizuo által tanított Kami no Yuge elkellet a fiú összerakásában, anélkül biztos, hogy nem élne már. Azonban így is nagy mennyiségű chakrat kellett felhasználnia ahhoz, hogy túlélje a támadást és ismét összeállhasson. Kodomo alaposan kifáradt, mire a Sanbi befejezte az ostromot. Az ismét emberi formájú, de még nem egészében húsvér teste zuhanni kezd. Kodomo előtt lassan sötétedni kezd minden. Miután a földre ért, teste végleg összeállt, s ájultan terült el a földön. Még egyszer felriad, mikor az egyik kisebb szikla a lábára esett, majd végleg elsötétült minden. 
- Ezrek menekültek meg - valaki szólt. Kodomo nem látta őt. Fehérséget látott. Nem érezte a testét, mintha nem is lenne. Csak lebeg a fehérségben. A véget nem érő fényben. Meghalt volna? Talán igen. De mégis...érzi, hogy még él. Hogy még nem halt meg teljesen. Nem halhat meg.

A fehérség lassan kezd alábbhagyni, s mindent elborító sötétség lepi el a fiút. Eltűnt a fény, a csend, a nyugalom. Kavargó érzés fogja el. Különös pulzálást érez. Még most sem érzi a testét, mégis, a sötétségben valami megmozdult. Lüktet.
A sötétségben végül ismét utat tör magának a fény, mikor a fiú lassan kinyitja a szemeit. A fehér fény elvakítja teljesen. Óvatosan próbál hunyorogni csupán. Kezével próbálja eltakarni lassan nyíló szemeit. Fájó érzés fut át a fejében. Az egész testében egyszerre fut végig a fájdalom. Szárazság lepi el a nyelőcsövét. Végül a fájdalmak ellenére lassan felül, s körbetekint. 
Valamiféle kórházban lehet, A fehér falak, az ágyak egyértelműen kórházra utaltak. Kodomo kezei és lábai alaposan be voltak tekerve fáslikkal. Konoha fejpántot viselő személyek léptek be a terembe, fehér köpenyes orvosokkal. A jounin megijed egy pillanatra. Nem tudta, hogy jelenlegi helyzete mennyire előnyös. Elvégre a két ország még csak a Danzouval folytatott beszélgetésük alkalmával lépett Szövetségre. Mi van, ha Danzou mégsem adta a szavát? 
Azonban az orvosok nem tűntek ellenségnek. Hamar az állapotáról érdeklődtek, s ellátták a fiút. Kodomo egy pohár vizet kérne az egyiküktől, majd visszafeküdne a párnára. Az egyik orvos elmondta, hogy nekik hármójuknak köszönhető Kumogakure civil lakosságának megmentése. Ugyan a Sanbi ellen nem tudtak túl sokáig időt húzni, mégis nyertek annyit, hogy megérkezzen a felmentő sereg. A Raikage az életét vesztette az ütközetben az orvos elmondása szerint. Mégis, ha lehet ilyet mondani, sikerrel zárult a küldetésük. A három shinobi ezreket mentett meg. 
...
Három napja már, hogy a jounin érzett magában annyi erőt, hogy felkeljen, s távozzon a kórházból. Amennyiben az orvosok nem engednék, annyit mondana,
- Még sok dolgom van. A háború még most is tart. Nem ülhetek tovább, nyalogatva a sebeim. Mennem kell!
Kodomo elhagyná a kórházat, majd némiképp körülnézne a városban. Élelemre volt szüksége, napokon át alig evett a kórházban, így szüksége van táplálékra. Nem válogatna sokat, az első étterembe bemenne, s rendelne magának egy kiadós ebédet. 
Miután a fiú némiképp pótolta az elvesztegetett energiáját, a várost elhagyva ujjába harapna. A tenyerét a földre helyezve megidézné Kurashit, az óriás hollót, kinek hátán három ember is elfér. Kodomo most egymagában ülne a nyeregre, majd hamar a magasba parancsolva a madarat indulna útjára. A jounin haza akart térni Getsugakureba. Azonban néhány perc elteltével irányt változtatva indult meg Nyugat felé. Az új úti cél a Madarak országa lenne. Ígéretet tett az Életfa tollasainak, hogy küldetése befejeztével visszatér a hatalmas fehér fához, hogy tovább képezhessék őt. A küldetés pedig bebizonyította ismételten a számára, még nem áll készen arra, hogy egymaga szembeszálljon a világ sötétségével. Még nem áll készen arra, hogy leszámolhasson a gonosszal. 


A hozzászólást Djuka Kodomo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 05 2017, 19:15-kor.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1035

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szer. Nov. 01 2017, 16:38

[Egyben záróposzt (Kaguyának), valamint nyitány is (Kagaminak)]

Sötétség. Kietlen és rideg, áthatolhatatlan sötétség, mely koporsószerű lepelként fojtja el a fény minden szikráját, a levegő édes leheletét. Karmaival tép lelkébe, hozzátapadva, el nem engedve, akár a pióca, mely a vérét szipolyozza – úgy szívja a reményt a lelkéből most a masszaszerű közeg. Létezik egyáltalán penge, amin ezen át tud hatolni?
Szíve szaporán ver, miközben mellkasa ritmikusan emelkedik – torkát elszorítja a pánik, valamint az ennek hatására érzett düh, melyben talán valami más is megbújhat. Valami, ami ennél sokkal mélyebb, sokkal feketébb, szinte vákuumot képez a sötétségben. Bár azt lehetne hinni, a feketénél nincs sötétebb árnyalat – mennyire tévednek. Aki még nem látta a sötétséget, az nem is tudhatja valódi mélységét, mely égetően bugyog fel, elmarva minden mást az útjából, mégis névtelenként maradva meg a homály tisztátalanságában.
Ez az érzés perszelő billogként égeti tudatát, amint az ereiben csordogáló vér szinte dalra fakadva vágtat keresztül törékeny testén. Ujjai karmokká feszülnek; minden egyes ízülete hófehér, minden egyes izma megfeszül apró csontjain; véresre rágott körmei borotvaélessé válnak – s mindezt a sötétség leple alatt, elrejtve veszélyes jellegüket a kíváncsi szemek alól.
Aztán hirtelen mindez abbamarad; mint a fuldokló ember, aki éppen áttöri a víz felszínét, úgy szívja magába most ő is a tiszta levegőt, miközben ágyában villámgyorsasággal ül fel. Vad tekintetével pillant körbe, de a fojtogató sötétség sehol sincs, ahogyan az égető érzelmek is szertefoszlanak a köddel együtt.
Egyre lenyugvó szívének zakatolása még fülsüketítő dobolásként hat, viszont ismét tud nyelni, amiért hálát ad mindazon istenségeknek, akik éppen nyomon követik ébredés utáni pillanatait. Kusza alvókontyából tucatnyi ezüst tincs lóg alá, s élénk táncot lejtenek, mikor a fiatal lány megrázza fejét, hogy a rémálom utolsó foszlányait is elhessegesse.
Bizonytalan ujjaival simítja végig az ágynemű egyes ráncait, körmének megmaradt élével enyhén karmolva a puha anyagot. A ránc által vetett árnyékot alaposan szemügyre veszi, ahogyan a körme által hagyott halovány nyomot is, mely fehérebbnek tűnik az anyag többi részénél – közelebb hajolva láthatja csak, hogy még egy ilyen gyöngédnek szánt mozzanat is képes felsérteni a finom anyag szöveteit.
Az ágyban hátrébb kúszva húzza fel maga elé lábait és öleli át térdeit – bár fizikailag úgy tűnhet, befelé fordul, mégis kifelé figyel; elvégre mit is találhatna belül? Kérdéseket válaszok nélkül; de a testén és a falakon kívül? Ott egy egész világ van, ami arra vár, hogy felfedezzék.
~ Vajon léteznek a könyvekben szereplő szörnyetegek és kastélyok, hercegkisasszonyok és hősök?~ Elméjének hangja tudtán kívül csendül a sötét némaságban. Önmagát viszont nem tudja elképzelni sem szörnyetegként, hiszen ahhoz túl kicsi, de legfőképp kastélyként nem, hiszen ahhoz meg túl mobilis. Hercegkisasszony talán még lehetne, hiszen van szép hosszú haja, na de hős...? Valószínűleg túl nagy lenne rá a páncél. Bár ki tudja, egyszer majd talán bele fog még nőni.
~ Hát... igazából uniformis még mindig lehetek; szabadon száguldozhatnék a zöld mezőkön, a kék ég alatt. Na az lenne ám az élet! ~
Az viszont bizonyos, hogy ő maga egy szörnyeteggel szembesült; izomzata ösztönösen pattanásig feszül, mikor villanásszerűen jelennek meg tudatában a közelmúlt eseményei. Az élőlény mérete, hangjának mélysége, chakrájának töménysége tökéletes pontossággal ivódott egyébként szegényes emlékezetébe, ahogyan a fájdalom, és a fizikai megterhelés is.
Ami ehhez hasonló kristálytisztasággal telepedik elméjére, az a tény, hogy elbukott. Nem volt elég jó a feladatának teljes körű ellátásához; túl lassú és óvatos, túl félénk volt, tehát túl gyenge. Jól tudja, hogy ezt csak egyféleképpen lehet orvosolni: azáltal, hogy erősebbé válik.
Elnézést... hé... van itt valaki? – Kérdezi, miután megköszörüli torkát annak reményében, hogy a hangjának alvás által okozta rekedtsége ezen mozdulattal és ténykedéssel elkerülhető lehet.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2045

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Uchiha Kagami on Kedd Nov. 28 2017, 16:34

/Na... Nak... Naka/


//Elnézést, nagyon, nagyon feltorlódtak a dolgok és összefolytak a napok, még mindig valahol keresem az útközben elvesztett fejemet. Arcpirító késésemért +15 chakrát tudok felajánlani neked, amivel talán én is el tudom oltani lángoló arcomat//

Rémálmodból felkelve, mikor már pásztázó szemeidbe tényleg eljutottak az információk, akkor vehetted észre, hogy a hely, ahová kerültél, talán túlzottan is steril. A falak kékesfehéres színe nem éppen nyugtatta meg az ember leányát, főleg azok után, amelyekben része volt a közelmúltban. Az ágynemű puha, mégis kemény tapintású anyaga sem volt igazán kellemes elsőre, a rajtad lévő ruházat pedig elütött attól, amit alapvetően viseltél: könnyű anyagú, az izzadtságot viszont magába szívó köntös volt, és furcsállva vehetted tudomásul, hogy alatta nem volt rajtad semmi. Ha mindez nem lett volna elég, mikor átölelted a térdeidet, éles fájdalom hasított jobb karodba; ha odanéztél, láthattad, hogy vénádba egy infúziós tű volt beszúrva, melynek csöve az ágyad melletti, állványra rakott kis folyadékkal teli zsákocskába vezetett. Hiába a shinobi orvoslás, a dehidratációt klasszikus módszerekkel küszöbölték ki. Az infúzió lassú cseppekkel folyt beléd, és egyedül a csepegés volt az, amit az egyágyas kórterem csendjét megzavarta; egy idő után bizony kimondottan idegesítő is lehetett a dolog, ráadásként az általad feltett kérdésre senki sem felelt, mintha meg se hallottak volna.

Tán egy fertályóra is eltelhetett, mire nyílt a kórterem ajtaja, és két, konohai medikus shinobi lépett be rajta - ha ezalatt aktiváltad szemtechnikádat, akkor persze előre meg tudtad mondani az érkezésüket - majd rögvest megvizsgáltak téged, minden szó nélkül. Az egyikük a kézpecséteket követően, zöldes derengésű chakrával körülvett kezét végighúzta fölötted, a másik pedig a szemedet, a füledet és az állkapcsodat vette szemügyre. - Jól vagy? - kérdezték tőled, majd megkérték, hogy harapj rá arra a kis gézdarabra, amit a szádhoz emeltek. Ha így tettél, egyikük szakszerűen eltávolította belőled az infúziós tűt, ami természetesen kisebb fájdalommal járt, majd ezek után begyógyították az alkarodat. - Két napja várjuk, hogy felébredj, már attól féltünk, hogy kómába estél. Szép csata volt, mondhatom. Ezek után biztos legendákat fognak mesélni rólatok. No... állj fel, hogy megnézhessük a mozgáskoordinációdat, de mindentől függetlenül, egy napig még bent tartunk megfigyelésre - mondták neked a medikusok, ha pedig követted az utasításaikat és megpróbáltál felállni, gyenge lábaid azonnal visszaültettek az ágyra. Egyikük csak megcsóválta a fejét, és mormogott valamit, de, ha tovább próbálgattad, nagyjából tíz perc múlva már képes voltál megállni a lábadon.

- Nagyszerű. Elég lesz az egy nap. A felszereléseidet a szekrényben találod - mutatott rá a kórteremben lévő páncélszekrényre, bár lehet, hogy már felfedezted magad is azt, hogyha dojutsud által néztél körül a területen. - Tegyél jelentést, Jonouchi. Hyuuga Shakaku felébredt, a diagnózis alapján teljes körűen felépült, chakrahálózati képe megfelelő, szervi elváltozások nincsenek, de egy napig még megfigyelésre bent tartjuk a kórházban! - mondta az egyik medikus a másiknak, aki rögvest távozott is a kórteremből, vélhetően, hogy leadja a jelentést az illetékesnek... bárki is legyen az... bár a fehér köpenyes férfi arcából az szűrődött ki, hogy éppenséggel minden mást megtenne, csak ne kelljen neki jelentenie. - Van bármi, amire szükséged van? - kérdezte mosolyogva az ott maradt medikus, és, miután a mappára csíptetett papírosra rárótta az utolsó sorokat, karba tett kézzel várt arra, hogy mit kérsz tőle.

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Djuka Orimi
        - Jelenlegi kaland: ElektrOP vol 2.0
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: A Téboly Mezsgyéin
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Cirque du Freak
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Üdvözöllek és búcsúzok
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Hyuuga Shakaku (Köss csomót a szájára!)

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, RandomNJK, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Több éves posztok előkutatása

Tartózkodási hely : Elfeledett fóliánsok között


Adatlap
Szint: S
Rang: A Gundan Könyvtárosa
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szer. Dec. 06 2017, 19:58

[Kagami]


//Figyelmeztetés: trágár kifejezések használata.

A fiatal lány felvont szemöldökkel mustrálja a bőre alá fúródó fémet. Ezüstös tekintete acélosan csillan, és nem kevés undor tölti el tudatát. Ez utóbbi még arra is alkalmas, hogy gyomortartalmát – ami, mint kiderült, igencsak csekély – felforgassa. A gyomorsav ízét érzi talán, vagy a kudarc az, ami rohasztja őt már belülről is?
~ Tényleg elb@szhattuk, méghozzá eléggé látványosan, ha szükségesnek érezték mindezt... ~
A kunoichi – már ha egyáltalán hívható ő annak egyáltalán a kudarcai árnyékában - örömmel fogadja az ajkai közé helyezett gézcsíkot, s szíve szerint tehetetlen dühében bele is sikítana, üvöltene, ha az anyag egyáltalán képes lenne felfogni a szánalmas és megvetendő hangokat.
Így viszont kénytelen szégyenében lesütni ezüstös lélektükreit, és nehézkes, szögecses palástként maga köré vonni a keserű érzést, ami az egyértelmű, katasztrofálisan tagadhatatlan bukásukkal érkezik, akár egy vészjósló vihar első felhője, ami baljós árnyakat vet mind a természetre, mind annak lakóira.
És ahogy minden viharnál, itt is érkezik a tomboló energia.
Szép csata...? – Hangja halk suttogásként, egy gyöngéd szellőként indul, majd pedig heves orkánná csap fel: – Szép?! Maga szerint mégis mi volt szép benne? Talán az, hogy másodpercek alatt szét tudott kapni bennünket az az izé, vagy pedig az, hogy mekkora pusztítást okozott már érkeztünk előtt, és mekkorát hagyhatott hátra?! – Ugyan még eleinte bizonytalanul állna, de ahogy a szervezete ösztönösen reagálna az adrenalinra, úgy kezdenének el feléledni a végtagjai is, hogy a végén nyomatékosító kézmozdulatokat inthessen a levegőben, akár egy lelkes karmester, aki a pusztítást himnuszát vezényli. – Esélyünk sem volt; a remény, hogy hárman valamit elérhetünk? Na hát az például darabokra lett köpve egy kurv@ teknős által! – Kiborulása után hátsójával dőlne az ágy szélének, ezáltal megtámaszkodva a berendezési tárgyon. Ez a testtartása talán még a tehetetlen, ájult állapotánál is jobban jelzi reményvesztettségét.
Ezt követően, legalábbis addig, míg a helyiségben jelenlévők maguk között vitatják dolgaikat, csupán a légzésére koncentrálna, valamint az arca elé emelt kezeire, ujjaira. A tenyereit az arca irányába fordítaná, megcsodálva a madárcsontú vázakat, de mintha egészen újnak látná őket.
A helyiségben maradó medikus utolsó kérdésére egy pillanat erejéig nem válaszol, mintha vitatná magában, melyik a fontosabb: a verbális kommunikáció, vagy pedig kezeinek tanulmányozása. Talán épp emiatt tűnhet váratlannak, mikor a fiatal lány elmerengő tekintete egyik pillanatról a másikra villan borotvaélesre; szavai az előbbi hisztériáját meghazudtoló rideg és határozott higgadtsággal metszenék a levegőt:
Amire szükségem van, hogy engedjenek ki már a mai nap folyamán. Nem hiszem, hogy lenne időm itt henyélni, miközben egy ilyen kudarc áll mögöttem. Az efféle mocskos foltot a lehető leggyorsabban kell kisikálnom, mert különben kirohad a fogam is. – Shakaku az ágytól pár lépést tenne az ajtó irányába, hogy felmérje, a medikus valóban elengedi-e, mikor eszébe jut: – Persze némi herbált se utasítanék vissza. Ha viszont ez utóbbi nem áll jelenleg a rendelkezésére, akkor egyrészt keresnem kell valakit, akitől szerezhetek, másrészt ki kell találnom valamit, amivel azt a roh@dt díszteknőst feltálalhatom a Hokage-samának vacsora gyanánt. A segítségüket mindenesetre tengermély tisztelettel fogadom és hálás vagyok érte; ha gondolták, szívesen kifejezem a neves intézményük iránt érzett hálámat lopo... khm, idegen nemzet fatty... khm, tagjaitól levámolt opiátokkal.

//Bocsi a minőségért, na meg a hosszért, de nagyon fáradtan írtam.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : GeninJobbágy


Adatlap
Szint: S
Rang: Genin
Chakraszint: 2045

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

14 / 14 oldal Previous  1 ... 8 ... 12, 13, 14

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.