Konoha kórháza

4 / 14 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9 ... 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Hétf. Jún. 17 2013, 20:44

A kórházban valóságos látványossággá válsz, ahogy fel-alá szaladgálsz és Shizune-t keresed. Végül megtalálod a kunoichit, aki kissé mérgesen néz rád: 
- Ha nem vetted volna észre, ez egy kórház! - szólal meg dühösen. - Itt nem szokás szaladgálni és kiabálni, bármit is szeretnél! Úgy hogy legközelebb ehhez tartsd magad! - mondja, majd megvakarja a fejét. - Szóval szeretnél medikus lenni... lenne itt egy Medikus, akinek nincsenek tanítványai, de eddig mindenki elmenekült tőle, mert állítólag nincs rendben minden vele...
- Kivel nincs minden rendben? - kérdezi egyszer csak egy hang a hátad mögül.
Ha odafordulsz, akkor már láthatod is a férfit, akinek ruháját több öltés is tarkítja, ráadásul az arca bal oldalán, a szeme alatt is varrás nyom látható.

Shizune ekkor a férfi mellé áll és egy hatalmas mosollyal az arcán bemutatja neked az illetőt:
- Ő itt Koroshiya san. Koroshiya san, ő itt Hikari Ayame, szeretne medikus képzésben részesülni.
- Hmm, ez a kis mitugrász akar medikus lenni? - szólal meg a férfi. - A boncasztalomon szívesebben látnám... mit szólsz hozzá? Szerintem mindketten jobban járunk, előbb utóbb úgyis oda kerülsz és hát, mind gyakran szokták mondani, inkább előbb, mint utóbb. Szóval a tanulás és megvárod, míg elhalálozol, vagy már most vihetlek az én kis boncolóasztalomra?

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hikari Ayame on Csüt. Jún. 20 2013, 03:55

Jinpa - Tanulás


Lebiggyesztem a számat Shizune korholására, de azért tényleg az eszembe vésem, hogy itt nem kéne rohangálnom. Mármint, ha tényleg komolyan gondolom ezt az egészet - és ez így van - akkor nem szabadna komolytalanul viselkednem a kórházban. Zavartan megvakarom a fejemet, ahogy ő is a sajátját, és halkan bocsánatot kérek. De a szidás után szavai már sokkal jobban felcsigáznak, és hirtelen el is felejtem az előző pár másodpercet. Lelkesen pillantok Shizune-ra, aki nyomban a segítségemre siet, és elkezd agyalni a tanáromon.
~ Legyen nő, légysziii ~ gondolom magamban, aztán átgondolom a dolgokat. ~Ne is nő. Inkább férfi, az keményebb, és hatásosabb... gondolom én. Legyen magas... vagy inkább alacsony. ~ Gondolataim áradata közepette majdnem lemaradok Shizune szavairól. Annyit azért sikerül elcsípnem, hogy eddig mindenki elmenekült attól a flúgos valakitől, aki elméletileg a mesterem lesz. Biztató. De végül is a zsenit és az őrültet csak egyetlen vékony hajszál választja el egymástól.
Hamarosan valaki megszólal a hátam mögött, és egy pillanat alatt száznyolcvan fokos fordulatot veszek, hogy szembe találjam magamat egy bizarr megjelenésű egyeddel. Mintha az egész ember direkt varrat mintákkal lenne kidíszítve. Ennél persze már csak az a hátborzongatóbb, ha belegondolok, hogy hogy szerezhette a szeme alatt húzódó sebet... Nem vagyok morbid, de többféle módszer is az eszembe jutott, és mind közül a legbizarrabb, hogy talán annyira szereti a varratokat, hogy magának vágta fel a bőrét, majd vágta össze. Megborzongok, de persze semmi pénzért nem mutatnám ki hirtelen jött riadtságomat, elvégre... elvégre én vagyok Hikari Ayame, személyesen.
 - Először is: Mitugrász? Hol? - nézek körbe színpadiasan, és még a tenyeremet is a homlokomhoz szegezem a nagy nézelődés közben. Visszafordulok a flúgos doktor úrhoz. - Másodszor pedig: Mi az élvezet abban, ha csak úgy boncolgat? Ha kitanít medikussá, és nekem is menni fog a boncolás, akkor lenyelünk egy-egy csavart vagy üveggolyót, amit aztán felváltva kioperálhatunk egymásból. Koroshiya-sama megtiszteltetés lenne, ha a szárnyai alá venne, és kitanítana engem medikus ninjának - hajolok meg előtte, és valóban örülnék neki, ha elfogadna tanítványaként. És bevallom annak is örülök, hogy nem hívtam véletlenül sem Flúgos-senseinek.
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Pént. Jún. 21 2013, 21:20

*Eksön után*


Túlságosan is sokba került, talán nem kellett volna. Mi előtt találkoztunk gyakoroltam, és a harc. Legvégül pedig, hogy használtam azt.
Lehet nagyobb erőt biztosít használat ideje alatt. Megvan az ára, túlságosan is sok speciális chakrát emészt el, végén már nem képes fenntartani magát. Lehet közben pótolja az elhasznált menyiséget, de nem elég gyorsan. Ezért volt tehát tiltott a tapasztalatlanok számára. Most már értem, tudom legközelebb nem használhatom. Talán nem fogom kibírni ha elragadtatom magam túlságosan is.
Még elcipelem Akumát a kórház bejáratáig. Igaz nagy nehezen, hisz rajtam is van sérülés.
- Kérem lássák el. Gyorsan mert ő nagyon fon... fontos a számomra....
Aztán össze estem immár szerencse nem volt Akuma a karomban vagy is a vállamon. Mert magammal rántom a földre. Itt most eszméletemet vesztettem egy pillanatra. Akumát elviszik, de nem tudom hova és merre. Még utoljára hallom..... Gyengül a szívesére......

Jelenleg fekete masszában fekszem. Kezem felemelve figyelem ahogy a nyúlós anyag csepeg. Tudatom tompa ezért talán nem is tűnik fel mit is szemlélek vagy hol vagyok.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Pént. Jún. 21 2013, 22:14

- Ne merj elájulni! Most azonnal kellj fel, vagy nem kapsz vacsorát!
- Te vén kecske, arra még nem gondoltál, hogy azért esem össze, mert nem kapok vacsorát?!
- Te istenverte kölyök, tanulj meg viselkedni! Mi az, hogy vén kecske?!
- Heh? Hehe… Igazad van, sokkal inkább tulok vagy! – vigyorgom, mint aki jól végezte dolgát, a vénség vörös képét látva.
- Most… Végedvanszaros! – kiáltja teljesen összefüggően.
Én igyekszem minél hamarabb menekülőre fogni. Eddig nem viselkedett ennyire agresszíven, bármit is mondtam neki, de hát… Öregszik ő is, a türelme is végén lehet már. Végre! Erre vártam! Sokszor annyira idegesítő volt, hogy szinte sehogy sem reagált. Bosszantó egy csoroszlya. Menekülésem persze hiábavaló. Ő mégiscsak gyorsabb nálam. És sokkal erősebb is, de nem sokáig. Egy nagyobb ütést kapok gyomrom tájékára, melytől kifekszem.
- Nyomorult, várj csak, amíg erősebb leszek… Akkor én foglak kiütni! – mondom dühösen, amiért testem ily silányan reagál ütésére.
Persze neki áll feljebb, miért is ne. Ő már csak ilyen. Felém magasodik, lábát az iménti ütés becsapódási helyére helyezi, majd elkezdi nyomni rá cipőjét, közben pedig úgy tesz, mintha éppen eltaposna egy cigarettamaradványt. A fájdalom számomra idővel elviselhetetlenné válik, miközben ő vigyorogva tetőzi szenvedésem, mígnem elvesztem eszméletem.
 




Hirtelen pattannak ki szemeim az álom hatására. Nem az olyannyira ismerős álomkép miatt, hanem amiatt, ami közvetlen ébredésem előtt jelent meg belső szemeim előtt. Egy vöröslő íriszpár, mely vér színében ragyog. Benne ezüstös kör fénylik baljóslatúan, s mindez egyenesen rám meredt. Ki másra… A gyors ébredés folyamán felülök. Ez már szinte azonnali reakció, ezúttal azonban nem fog el a rosszullét. Nem az álmaimban gyakorta látott szemek néztek rám. Ezek fiatalabbak voltak, veszélyesebbek rám nézve. Körbenézve meglepetten nézem helyem. Kezem közben az oldalamon éktelenkedő seb fölé csúszik, mi… El van látva.
A műszerek és az egyszerű berendezés alapján felismerem, hogy hol vagyok. Ha ez nem lenne elég, egy nővér jelenik meg ajtómban hamarosan, mi alapján még világosabbá válik a kép.
- Á, felébredtél?
- Hogy kerültem ide? – kérdem a lényegre térve.
Nem szeretem húzni az időt, pláne nem „munkaköri kötelezettségében jópofizásra parancsolt egyénekkel” szemben nem.
- Egy lány hozott be…
- Hol van? – kérdezek ismét követelve a választ.
Kezeim közben ökölbe szorulnak, fogaim összeszorítom, állkapcsom megfeszül. Az az átkozott! Mégis mi a francért volt jó neki, hogy megmentett, he?! Amint megtudom, hogy hol is van, felkelek és nem törődve a helyi munkaerő rosszalló pillantásaival és ágyba könyörgő szavaival, elindulok. Elég lassan és fájdalmasan, de elérem a megadott helyet. Persze ehhez kérdezgetnem is kellett néhányat, de a béna idióták úgyis válaszoltak, puszta udvariasságból. Vagy kierőltetett udvariasságból. A lényeg ugyanaz!
Az ajtón berontok és akkor meglátom. Ő még mindig eszméletlen. Na szép! Mégis hogy a francba cipelt el idáig így he? Most viszont nem is ez a lényeg. A lényeg egy sokkalta nagyobb probléma, melynek ő az okozója. Lépteim ágya mellé irányítom. Ott hirtelen megtorpanok nagy lendületemből. Halkan fel is szisszenek, de remélhetőleg ő ezt úgysem hallja.
- Hé, te barom! Ne merészelj kinyiffanni! Egy hullának nem fogok tartozni, világos?! Egyáltalán mégis mi a francért mentettél meg he?! – faggatom, dühösen, megragadva őt kórházi öltözeténél, magam elé húzva felsőtestét.
- Csak tudnám miért nem nyírtalak ki amíg volt rá lehetőségem… Francba! – mordulok fel, aztán elengedem.
Hagyom, hogy visszahulljon az ágyra, én pedig hozok magamnak egy széket, az ablak elé húzom és helyet foglalok.
- Én biztos, hogy nem fogok neki tartozni! Egy hullának nem kell tartoznom… - nézek rá, titkon abban reménykedve, hogy észreveszem a halál jeleit.
Na az nagy megkönnyebbülés lenne… És végülis… Közvetetten, de én okoznám a halálát.
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Pént. Jún. 21 2013, 22:55

- Szerencséje van, hogy életben van.
Szól az ápoló amikor belép a szobába. Kezébe veszi a korlapot és át olvasva hümmög egy kicsit. Majd meg hallgatja az ágyon fekvő lány szívverését.
- Szép, lassan kezd normális lenni. Talán hamarosan fel és ébred, ha van elég ereje. Nem tudom mit csináltatok, de felelőtlenség volt a részéről ide cipelt téged. Nem maradt szinte arra sem chakrája, hogy szívverését fenntartsa. Biztos nagyon szeretheti a barátját ha ezt meg tette.
A doktor nő alá írta a korlapot és kis sétált.

Talán nem épp azt mondta amit hallani szeretnél.

Eközben én meg mozdultam, halkan felnyögtem.
- Ak...u..ma..... nekem....mu..szály. neked... muszáj...kórházig.....
Talán már nem is az ájult állapotban voltam, csak valami álomban és nemrég történteket élem újra. Vajon milyen erős érzelem lehet az ami erre késztet. Amit még így álomban is nyöszörgök. A feketeség percek múlva lassan eloszlik és levegőt is könnyebben veszem már.
Lassan percek múlva ki nyitom szemeimet. Azokban semmi erő, bágyadt fáradt tekintetem a plafont nézi. Majd újra lecsukodnak a szemeim. Fejem oldalra fordítom és szemeim lassan ki nyitom. Szemeim ugyan olyan bágyadtak és fáradtak.
- Akuma....
Mosolygok és köhögök, de köhögésem inkább fuldokláshoz hasonlít. Majd mosolygok és ki nyújtom a kezem, de nem is tudom mit remélek. Azt meg fogja mikor annyira utál. Még is reménykedek benne.
- Őrölük, hogy ilyen hamar lábra állát.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Pént. Jún. 21 2013, 23:25

- Még hogy szerencse… inkább balszerencse – motyogom mérgesen, mikor úgy tűnik, javul Azumi állapota.
Ekkora pechet! Miért nekem kell az ilyeneket kifogni he?! Francba már! Na mindegy, most már nincs mit tenni. Most nem tehetem el láb alól. Jó ideig biztosan nem.
- Fenéket szereti! Csak nem bírna megküzdeni a bűntudattal, ha miatta nyiffanok ki. És a rohadt életbe, nem vagyok a barátja! – mordulok fel, mikor a nővér felhozza ezt a témát.
Hangom kissé megremeg. Kinyitom az ablakot, a párkányra könyöklök és úgy nézek kifelé, támasztva fejem. Némi idő elteltével meghallom. A saját nevem, bár kissé szaggatottan. Pedig már éppen kezdtem volna szunyókálni. Nos, ez sem jött össze. Viszont lényeg, ami lényeg, ő úgy tűnik, ébredezik. Fejem felkapom, tekintetem pedig kíváncsian szegezem rá, várva, hogy mégis mit fog mondani. Az egész azonban szavak értelmetlen kavalkádja. Na jó, azért mégiscsak van értelme. Valamicske, nem sok, de azért van. Valószínűleg ő is a múltban bolyong, ahogyan én is tettem.
- Mégis hogy merészeled pont ugyanazt csinálni eszméletlenül, amit én? – kérdem suttogva.
Biztos nem hallja. Erre esküdni mernék. Őt nézve azonban nem is ez aggaszt leginkább. Ami sértő, hogy tartozom neki. Ami viszont most még ennél is rosszabb, az az a furcsa érzés. Az a nyomasztó valami, mi lelkem kezdte marcangolni a nemrégiben hallottak miatt. Mégis miért ennyire más ő, ha tud sokkal rosszabb is lenni? Miért félek, valahányszor meglátok tőle egy közeledő gesztust? Mert ez az… Tiszta félelem, mi hátrálásra késztet. Menekülésre, vagy gyakran aktív ellentámadásra. Ennek láthatjuk is az eredményét. Mindketten. Vagyis… ő még nem. Tekintetem visszafordítom a külvilág felé. Érdekesebb, mint őt bámulni hogyan képzelődik. Nevem azonban néhány perc múlva ismét hallom.
- Nem igaz… Nem bírsz leállni? Ne ismételgesd már a nevem! – csattanok fel.
Ismét rá nézek, de ekkor meglepődöm. Szemei nyitva vannak és egyenesen rám néznek. Tehát felismer… Nagy kár. Tekintetem idővel komollyá válik és dühössé. Nem is kicsit dühössé.
- Legalább ne mosolyogj! És ne reménykedj, nem vagyunk puszipajtások! – mondom, a felém nyújtott kézre utalva.
- Ha nem látnád, ülök! – szólok közbe, majd felállok.
- Most már állok. És amíg nem tudsz normálisan beszélni, fogd be! – mordulok rá.
Egy közeli kis szekrényhez lépek, majd a rajta lévő kancsóból vizet öntök egy pohárba. A poharat megfogom és a nemrégiben kinyújtott kézbe helyezem.
- Nesze! Te idióta barom, mégis miért kellett megmentened he?!
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Szomb. Jún. 22 2013, 00:01

Lassan felébredek, de Akuma nyers kemény modora fogad. Szinte talán már örülök neki, ha ilyen ahogy meg ismertem biztos semmi baja. Még sétál is legalább magamban örülhetek, hogy egyben van. A fenébe utoljára akkor sikerült így ki ütnöm magam amikor ránk támadtak az úton Gőz országában. Nem volt valami egyszerű és kőnyű dolgom akkor, igaz most sem volt.
Tehát nem szabadot volna... félre értette.
Meg szeppenek amikor rám parancsol és meg szem szólalok. Felülök lassan és elveszem a poharat majd nagyokat kortyolok. Csak figyelem vagy is próbálom figyelni, de szemeim még le csukodnak. A fenébe is kelet ezt csinálni, de nem igen láttam más esélyt. Szemeim újra ki nyitom, de most nem nézek a lányra. Inkább mellette egy pontot a falon.
- Nem mosolygok, mert meg kértél rá. Azt hittem tudod miért hoztalak ide, elmondom neked. Nem találtam hozzánk hasonlót, pedig sok országot bejártam. Mind végig kutattam azt aki kicsit is hasonlít rám. Közben az üresség, az érzés egyedül vagyok a világban folyamatosan mardosót belül.
Újra köhögtem, de ez úttal porbáltam meg fékezni.
- Amikor meg tudtam, hogy te is boldog voltam. Tudom ezt nem hallod szívesen és most inkább megölnél mint hallgatnád a fecsegésem.
Kortyolok egy kis vizet ismét próbálok mély levegőt venni. Ami most sikerül is, köhögés nélkül. Lopva rá nézek, de meg probálok nem tükrözni érzelmeket. Mégsem sikerül talán olyan jól. Arcomon a boldogság és hála keveréke található furcsa arányban. Mint mikor rég látott és szeretett rokont látunk újra.
- Azért mentettelek meg, mert rokonomnak tekintelek. Bármit csináltál a múltban, bár hogy is viselkedtél velem. A vérünk valahol egy ágról fakad. Ezért meg kell, hogy mentselek bármennyire tiltakozol ellene. Ha nem ütlek ki, hogy eszméletlen legyél akkor nem tudlak ide hozni.
Poharat leteszem és meg próbálok felállni, az ágy mellett de az egészből az lett térdre estem.
- Bocsánatot kérek tőled, mert fájdalmat okoztam neked.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Szomb. Jún. 22 2013, 11:44

- Egek, ne gyere már megint ezzel az „örülök, hogy van valaki rajtam kívül a világban szöveggel!” Én nem! Érted? Vagy a chakrahiányod kihat a felfogásodra is? Én nem vagyok olyan, mint te! – mordulok fel.
Visszamegyek az ablakhoz és kifelé bámulok. Igyekszem kiszellőztetni fejem. Ráadásul szükségem van néhány mélyebb levegőre azért, hogy ne kezdjek el itt ugrálni. Az tönkretenné a nagyszerűen felépített álcámat. A fájdalom azonban kezd egyre nagyobb lenni. Nem tudom, hogy meddig tudom ezt folytatni, de az alatt az idő alatt le kell zárnom ezt a beszélgetést. Tehát, minél hamarabb!
- A francba! – kiáltok fel, miközben az ablakpárkányra csapok.
Szemeim azonnal összeszorítom, testem pedig megremeg a hirtelen végigáramló fájdalomtól.
- Igen, nagyon is jól gondolod! Megölnélek, de neked hála, nem tehetem! Még nem! Azért, mert te elrángattál ide. Azért, mert ezzel megmentettél… Amíg ezt nem viszonzom… Addig nem ölhetlek meg – mondom összeszorított fogakkal, miközben minden izmom megfeszül az indulattól, mi bennem tombol.
-  És igazad van, tényleg nem tudtál volna idehozni. Francokat! Egyszerűen csak el kellett volna patkolnod, én utána idemásztam volna magamtól – szólok, még mindig nem rá, hanem az ablakon kifelé nézve.
Nem akarok rá nézni. Tartok attól, hogy álcám most már leolvadt arcomról és meglátja valós érzelmeimet. A rémületet, mely elönt minden egyes kedvesnek mondható szavával. Minden egyes tettével, miben cseppnyi ártalmas nem rejlik. Idegesít ez az érzés. Dühös vagyok rá és magamra is, amiért ez előjött bennem. Aztán meghallom a puffanást. Megfordulok kíváncsian, hogy mi ez, ekkor azonban ismételten őt látom. Szemeim lecsukom, veszek egy mély levegőt, aztán mellé lépek, de nem nézek rá. Csak karon ragadom és felhúzom, összeszorított fogakkal.
- Legalább… Ne égess le! El sem hiszem, hogy egy ilyen szerencsétlennek vagyok az adósa, mint amilyen te vagy – sóhajtom.
Az ágyra visszalököm, közben pedig visszafojtom lélegzetem, nehogy felszisszenjek. Vonásaim pillanatra megrándulnak arcomon. Izmaim is reflexszerűen feszülnek meg erre az időre.
- Maradj az ágyon! Pihend ki magad, közben meg döntsd el, hogy melyik az a környék, ahol a legnagyobb bajba kerülhetsz. Holnap elindulunk oda, megmentelek és nem lesz utána semmi gond. Megszabadulok a tartozásomtól, te pedig az életedtől rögtön utána. És ezzel mindketten jól járunk. Ha kedves leszek, talán még el is áslak valahol.
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Akasuna no Sasori on Vas. Jún. 23 2013, 22:17

//Ayame//

A férfi csendben nézi a jelenetet, amit előadsz. A szavaidat követően nagy csend áll be, de Shizune felől érzed, hogy nagyon gyűjtögeti az energiáit. Mintha valami rossz készülne a következő pillanatban... Végül Koroshiya megmozdul, mire a kunoichi már ugrásra készen megfeszíti izmait. Végül a fickó hangos nevetésben tör ki.
- Ez jó, ez tetszik! - szólal meg a könnyeivel küszködve. - Nah, gyere akkor velem és megtanítalak egy két trükkre. - mondja, majd megérinti a tarkódat és máris húz magával.
Azonnal elindultok a folyosón, majd pár perc múlva már egy kórterembe léptek be, ahol több beteg is fekszik.
- Nos, a harcmezőn, ha nincs sok időd megvizsgálni egy sérültet, akkor van egy technika, amivel nagyon gyorsan ki tudod deríteni, hogy mi is lehet a baja, főleg ha kívülről nem látszik semmi. A technika neve Shindan(Diagnózis). A legtöbben végig húzzák a kezüket a célpont minden testrészén, miközben létrehozzák a speciális medikus chakrát, de én egyszerűen csak megérintem a célpontom homlokát, vagy bárhol máshol a fejét és úgy alkalmazom. Azt majd te eldöntöd, hogyan hozod létre a technikát, de az én módszerem gyorsabb, ugyanis én az agyból szerzem az infókat. Na szóval, menj oda az egyik beteghez és mondjuk tedd a kezed a homlokára. Csukd be a szemed és kezdj chakrát koncentrálni a kezedbe, majd azt lassacskán vezesd a beteg testébe. Ha ez megvan akkor csak koncentrálj arra, hogy kiderítsd mi lehet a baj. Én pedig szépen leolvasom a kórlapjáról hogy igazad van-e. Hajrá!


//Rád bízom, hogy milyen betegséget mondasz Smile //

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Hétf. Jún. 24 2013, 22:05

- Akuma.... azt mondod te más vagy.
Ahogy az ágyra kerülök cseppet sem finom. Végül is az ágyra kerülök vissza. Nem pedig a földön, bár lehet magamtól is vissza tudtam volna mászni. Most teljesen lényegtelen, az ágyról figyelem ahogy morgolódik.
- Még is itt vagy most velem. Annak ellenére, hogy azt mondod és mutatod amit most látok.
Nem szolok, csak várom a reakcióját. Mondatom vagy felzaklatja vagy valami teljesen más. Talán egy pillanatra megáll és..... de az hiú remény. Jelenleg biztos nem tenne még csak hasonlott sem, talán egyszer majd a jövőben évek múlva.
- Még is csak van bennünk közös, egy legalább is van. Tudod én is tartozok valakinek.
Intek neki jöjjön közelebb.
- Neked elmondom, mert egyszer ha bajban leszel. Ő segíthet rajtad is, csak hajolj közelebb füledbe súghassam.

Ha közel hajolna és meg tenné, elmondom neki:

- Jó pár hónapja, fejpénzért járó egy millióval és Yuuzuval utaztunk. Biztonságos hely felé akkor támadtak meg minket. Kilencen voltak, túlerő jó pár haramiát elintéztem. Még is utolsó kettőre már nem maradt erőm. Ugyan így jártam akkor is mint most. Ha nincs ott, akkor meghaltam volna és Yuuzu is. Pontosan illik az a helyzet a mostanira.

HA nem hajolna:

- Én is tartozok valakinek, valamivel ahogyan te. Talán nem csak ez a közös bennünk, mert még mindig nem hagytál itt.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Csüt. Jún. 27 2013, 13:29

- Igen, más vagyok! – erősködöm, bár gondolom már rájött, hogy tényleg így van.
- És igen, itt vagyok. Még. Azért, mert még nem volt időm kimenni. És azért vagyok itt, mert amíg nem voltál magadnál, reménykedtem, hogy fel sem fogsz kelni – jelentem ki szárazon.
Igyekszem lenyugodni és a lehető leghűvösebben viselkedni. Érzem azonban, hogy már nagyon nem bírom sokáig. Lépteim éppen ezért megindítom az ajtó irányába, ekkor azonban olyat mond, ami cseppet sincs kedvemre. Vállam felett hátra nézek, gyilkos tekintettel. Igen, ha nem kötnének eszményeim, most azonnal rávetném magam és kifilézném. Nem érdekelne, hogy fegyvertelen, vagy hogy még csak lábra sem bír állni. Pontosabban az, hogy jelenleg is csak egy félholt.
- Egy francokat fogok én a közeledbe menni, te félig hulla szerencsétlen. Arról pedig ne is álmodj, hogy majd a fülembe susmoghatsz úgy, hogy én megyek oda. Nagyon nem érdekel, hogy kinek tartozol vagy hogyan. Az aggaszt, hogy én neked tartozom. És ennyi az egész történet. Az pedig, hogy még itt vagyok, az ég világon semmit nem jelent, megjegyezted, Yuurei? – mondom, szinte köpve a szavakat.
Arcomra az undor magas foka ülepedik ki. Visszafordulok az ajtó felé, hogy még csak ne is kelljen néznem őt.
- Gondolkozz azon, amit mondtam. Minél hamarabb kihúzom az irhád a szarból, annál hamarabb megszabadulunk egymástól – érvelek korábbi mondandóm mellett.
Ezek után teszek néhány lépést az ajtó felé. Pontosabban tennék, de az első lépésnél végem. A fájdalom viharként söpör rajtam végig. Arcizmaim összerándulnak, fogaim és szemeim összeszorítom, kezem a seb fölé vándorol, én pedig azonnal térdre esem. Szabad kezemmel megtámaszkodom magam előtt a padlón. A levegőt néhány pillanatra visszafojtom, majd egyszerre adom ki magamból, fájdalmas nyögés formájában.
- Francba… - morgom.
Tagjaim remegnek, de néhány percnyi nyomorgás után, erőt veszek magamon és lábra állok. Már csak ez hiányzott…
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Kedd Júl. 02 2013, 21:22

- Talán.. talán ... meg sem kellett volna születnem....
Valóban így mi értelme van, hogy ha az akire vágytam. Egy rám hasonlító, na jó nem teljesen hasonlító egyén. Még is valahol rokonok vagyunk és ilyen. Mikor ahh végül is fölösleges.
- Ha ennyire utálsz hagyd, hogy meghaljak és ne siess segítségemre. Olyan általadnak ostobának vét szokás szerint ami Yuureiket jelemezte év tizedeken át.
Nedvesség jelent meg az arcomon vagy is egy csepp gördült le bőrömön. Forróvolt szinte égetett az a nedvesség. Elfordulok ellenkező irányba és fehér lepedön egyre nagyobb folt jelenik meg. Nem nem csak sírok és enyi, ezt probálom halkan művelni. Vállam testem meg remeg és halkan elfojtva üzöm ezt a tevékenységet.
Nagyon régen volt már az mikor így sírtam, nem is emlékszek mikor. Őt ez meg sem hatja a szíve szikla kemény tele gyülölettel. Hát gyűlöljön csak, de eszébe fog jutni majd amikor magányos lesz. Eszébe jut volt valaki aki kereste és szeretett volna a közelében lenni.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Kedd Júl. 02 2013, 22:01

- Igen, lehetséges, hogy jobban jártál volna - vágom rá azonnal a meg nem születéses részre.
Szavai egyre jobban ingerelnek. Miért van az, hogy mindig azt hiszi, körülötte és a klánja körül forog a világ? Miért hiszi, hogy minden egyes pozitívnak vélt jellemvonás rájuk vonatkozik, vagy tőlük ered.
- Hé, a világ nem csak a klánod körül forog. Képzeld, másnak is lehetnek hasonló eszméi.Többek közt a Kuraioknak is, akik közé tartozom! És attól, hogy ostobának tartom, még élhetek aszerint. A kettő nem zárja ki egymást, balfék - mondom, továbbra is az ajtó felé fordulva.
Itt az ideje, hogy kimenjek. De mi van, ha megint összeesek a következő lépésnél? Meg merjem kockáztatni? Vagy inkább maradjak itt egy kicsit és pihenjek? Nem, nem bírnám tovább a nyarvogását. Azt már nem! Még akkor sem, ha négykézláb kell kimásznom innen. Hirtelen furcsa zajra leszek figyelmes. Szemeim elkerekednek meglepettségemben és forrását kezdem kutatni. Végül, tekintetem Azumira téved és ott állapodik meg. Ő az ellenkező irányba figyel, de jól láthatóak a jelek. A sírás jelei.
- Na már csak ez hiányzott... - sóhajtom.
- Hé, ne bőgj már! Mégis mi vagy te, óvodás? - kérdem felháborodva.
Lépteim megindítom felé. Ha a szavaim nem, talán egy-két pofon visszarángatja a valóságba a hisztis hercegnőt. Vagy mégsem, de ez már igazán nem érdekel. A lényeg, hogy lekeverhetek néhány "elégtétel-pofont", ráadásul ráfogva egy teljesen más okra. Ennél jobb már nem is lehet. Mikor már előtte állok, kinyúlok felé, hogy megragadjam. Távol van, ezért lépek mégegyet. Legalábbis próbálok, de az iménti efektus megint bekövetkezik. Egész testemen fájdalom hasít végig, összegörnyedésre késztetve. Ez azonban nem lehetséges, az ágy miatt. Helyette a számomra cseppet sem kellemes variáció történik. Előre dőlök, kezeimmel pont hanyatt lökve az imént még megragadni vágyott lányt. Szemeim azonnal összeszorítom, bár ez lényegében a hirtelen rám törő, kellemetlen érzés miatt van. Mikor kinyitom szemeim, Azumit látom magam előtt. Pontosabban magam alatt. Arcomon azonnal úrrá lesz a vörös pír. Azonnal ellököm magam, próbálva lábra állni, helyette azonban átbillenek talpaimon és a másik oldalt érek földet, hátsómon. Fejem nagyot koppan a fallal való találkozáskor. Egyik kezem sebemre téved, másikkal pedig fejemet simogatom.
- Francba, már megint... - nyavajgok, mint valami kisgyerek és jajgatok is kicsit mellé.
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Kedd Júl. 02 2013, 23:29

- Óv..vo..dás....Nem tudod... mi...
Eddig jutottam a mondandómban vagy is amit akartam mondani. Halottam ahogy vissza fordul és egyenesen az ágyamhoz sétál majd. Ez teljesen váratlanul ért. Letepert az ágyra és igen csak közel voltunk egymáshoz. Túlságosan is közel kinos közelségben. Csak alatta heverek és alig merek rá nézni. Előzőleg amugy is meg tiltotta, de most ez most más. Látom ahogy vörösodik, de most nem haragtol. Talán maga a helyzet vagy az én arcom is mint szemem teljesen piros lett. Ilyen közel lenni hozzá és ilyen váratlanul, talán csak véletlen volt.
Nem ugrik fel talán még magamhoz is ölelem. Ez nem történt meg csak le ugrott fenekére huppant és fejét be verte. Fel ülök, pontosabban az ágy szélén ülök és öt figyelem pár pillanatig. Arcomon látszik semmit sem értek az egész teljesen ledöbbentett. Lehet véletlen volt, de az arca tekintete. Arra számitottam engem hibáztat azért mert rám eset vagy is letepert az ágyra. Le csuszanok az ágyrol és remegő léptekkel le ülök Akuma mellé a földre.
Tétován bevert feje felé nyúlok és ha nem figyel, vagy engedi meg simogatom. Simításban érintésben rengeteg szeretett összpontosul. Talán még érezni is lehet tenyeremből áradó meleget, benn ezeket az érzéseket. Féltés, a szeretett vegyes érzelmeit szemeim is tükrözték.
- Remélem nem ütötted meg nagyon.
Legszívesebben most átölelném mint testvérek egymást. Félek ellökne és utasítana azért amit teszek. Még a szavaim a mondatom is erre fogja ösztönözni, hogy nekem essen.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Szer. Júl. 03 2013, 13:11

Franc, franc, franc! Mégis hogy sikerült ezt összehoznom? Hogy a fenébe eshettem pont rá? Miért történik ez velem? A rohadt életbe, most mégis mit hisz, mi van? Nem, a kérdés inkább az, hogy mi van velem? Nem is kellett volna visszajönnöm. Egyszerűen ki kellett volna sétálnom amikor bőgni kezdett. Miért vagyok zavarban, miért tartok attól, hogy a közelembe jön? És a francba már, mi ez a sok kérdés?! Arcomon továbbra is uralkodik a vörös pír. A földet bámulom magam előtt, lábaim felhúzva, egyik kezem sebem fölé, másik fejemre szorítva. Fájnak, de nem is azért. Sokkal inkább az újbóli idegesség miatt művelem ezt. Nem is veszem észre, mikor kerül ennyire közel hozzám. Váratlanul megérzem kezének érintését. Megrezzenek, szemeim elkerekednek, a dainamikku akushont használva pedig pillanatok alatt a szoba egy másik falának csapódom. Kontrollálni nem tudom. Most nem. Egyszerűen csak az járt az eszemben, hogy ne legyek a közelében. A falnak csapódva felnyögök és lecsúszok annak mentén a földre.
- Ne érj hozzám! Mégis mit hittél, te szerencsétlen? Azért, mert véletlen rádestem egy jól csattanó pofon helyett, máris puszipajtások vagyunk? Egy francokat! - kiáltom, hátha így magamat is meggyőzöm.
Nem, nem akarom, hogy bármi közöm legyen hozzá. Nem engedhetem, hogy beférkőzzön az agyamba és megmérgezzen az álszentségével. Nem lehet. Nem hagyhatom! Jobb a biztos távolság, amíg ilyen zavart vagyok. Lihegek még egy kicsit kirohanásom után, aztán a fal mentén lábra állok. Hátam a kemény betonnak döntöm és úgy pihenek tovább. Ez az állapotom azonban nem tart sokáig. A rideg fal leomlik, ezzel kiültetve arcomra az összes fájdalmat, amit érzek. Újabb lépési kísérlet helyett, csak védekezően ölelem magam, igyekezve észnél maradni, miközben továbbra is a padlót bámulom.
- A francba... Remélem most örülsz... Nem... nem bírom tovább. Annyira... fáj...
Minden egyes lépés, minden egyes lélegzetvétel. De főleg... Minden egyes érzés. Hiszen azok ösztönöznek mozgásra.
- Miért vagy ennyire más? Miért vagy ennyire idegesítő? Legalább erős lennél. De még az sem... Csak nyugodtan tűröd, hogy sértegetlek. Esetleg elsírod magad, mint egy sértett kislány. Ennyi... ennyire vagy képes. Semmire... De ezek szerint... én sem többre. Szánalmas, hogy a vén kecskének igaza lett - suttogom.
- Egy francokat! Nem fogom hagyni, hogy röhögjön rajtam. Majd én megmutatom neki - folytatom tovább a hangos gondolkodást.
Remegő lépteim közben megindítom. Tekintetem jó ideje zavarossá vált. Már nem is abban a szobában vagyok. Látásom egy pillanatra elhomályosodik, majd gondolkodás nélkül Azumi felé lépek, ki most egy hatalmas, pihe-puha plüssmackónak tűnik. Egy olyannak, amin jót lehet aludni. Ha még mindig a földön ül, letérdelek elé. Karjaim nyakába akasztom, ha van rá lehetőségem, magamhoz húzom és ölelem a puha plüssálatot.
- Csak előbb pihenek egy kicsit.
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Szomb. Júl. 06 2013, 23:38

Nem válaszolok ismételt kirohanására, csak ülök tovább és nem moccanok. Nem mozdulok csak figyelem, de nem mosolygok. Kezem magam mellett tartom mintha csak egy báb lennék kit most nem irányítanak.
- Mert más vagyok ennyi, és mert elfogadlak olyannak amilyen vagy. Bármit is tettél a múltban, engem hidegen hagy.
Figyelem ahogy felém lép. Még mindig nem álok fel csak felkészülök egy esetleges pofonra vagy rúgásra. Előbb túlságosan is merész voltam. Nem tetszett neki amit csináltam. Pedig csak jót akartam vele, kellemes érzést amit talán régóta nem tapasztalt. Nem fogja hagyni, hogy nevessen rajta. Csak talán nem rám gondol? Miért nevetnék én rajta egyáltalán? Nincs okom ilyet tenni, ilyen dologal a lelkébe gázolni. Maga a tény az egész csúnya és rossz. Le hunyom a szemeim, és várok. Várom azt mi mindjárt bekövetkezik, de szavam a lélegzetem is elakad. Elöször még csak moccani sem merek. Az hogy letérdelt elém és nyakamba akaszkodva pihen. Eme szándékát szavakban is kifejezve teljesen ledöbbentett. Az érzés ami hirtelen meg rohant, valami egészen új volt. Szívem nagyot dobbant szinte ki ugorva mellkasomból.
Lassan felemeltem kezem és óvatosan át öleltem. Finoman ha engedi oldalra döntöm és vele szemben fekszek a földön hagyom továbbra is nyakamba kapaszkodva pihenjen. Miközben továbbra is ölelem óvón, igyekezve azon biztonságban érezze magát.

Közben egy régi altató dalt kezdek el dúdolni amit régen halottam. A dallam lágy és nyugtató, igen kellemes. Talán lenyugtat egy háborgó szívet kicsit.

**
Ha még mindig térdelnénk és nem engedte volna, földre feküdjünk. Térdepelve ölelem át és fejem vállára hajtom.
Miközben egy régi altató dalt kezdek el dúdolni amit régen halottam. A dallam lágy és nyugtató, igen kellemes. Talán lenyugtat egy háborgó szívet kicsit.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Vas. Júl. 14 2013, 15:35

Hol... Hol vagyok? És... Mi ez a szag? Meg... Meghaltam volna? A francba, túl sokáig ugráltam amiatt a nyomorult Yuurei miatt! Tudtam, hogy már az elején ott kellett volna hagyni, amint felébredt! A rohadt életbe! De ha végem, akkor miért tudok gondolkozni? Miért érzem a szagokat, miközben levegőt veszek? Nem, élek, az biztos! Vagy... legalábbis olyasmi. Ujjaim igyekszem megmozdítani, azok pedig engedelmeskednek parancsomnak. Szemeim ezek után lassan kinyitom, bár nehézkesen, mert valami rájuk van száradva, ami nehezíti dolgom. A hasamon fekszem. De miért? Nem túl sűrűn szoktam ilyesmit. A földtől ellököm felsőtestem. Lábaim felhúzom térdelő helyzetbe. A kezeim remegnek. Mikor erősebben támaszkodom jobbomra, hangosan felszisszenek a hirtelen jött fájdalom miatt. Miért fáj? Sarkaimra ülök és úgy emelem fáradt tekintetem kezeimre. A kezeimre, melyeken van valami. Valami vörös. És jobb tenyeremben egy minta. Határozottan kivehető, hogy az egy penge által frissen ejtett seb. Szemeim elkerekednek meglepettségemben, testem pedig remegni kezd.
- Mégis... Mi történt? - kérdem suttogva, gyermeki hangomon.
Valami combomra hullik, apró csepp formájában. Vértől csatakos kezem arcomhoz emelem. Az a hideg valami szemeimből ered és úgy folyik végig arcomon, majd hullik le államról. Ujjaim hozzá érintem a különös folyadékhoz. Tagjaim ismét szemeim elé emelem. A száradni készülő vörösség most valamivel halványabb színben folyik le ujjbegyemről, miután érintkezett a talán víznek nevezhető dologgal.
- Én... Sírok? - kérdem magamtól, ugyanazon meggyötört hangon, bár a választ jól tudom.
Igen, sírok... De mégis miért? Mi az, ami erre késztet? A sötét szoba egy irányába nézek. Egy tükröt pillantok meg, ugyanazzal a vörös anyaggal lekenve, de néhány tiszta foltban megpillantom saját magamat. De... Várjunk, miért vagyok gyerek? Miért nézek ki úgy, mint öt évvel ezelőtt? Csak nem...? A szoba pedig tisztulni kezd. A nyitott ajtón fény áramlik be, ahogy most már az ablakokon is. Mintha eddig valami gonosz, sötét felhő állta volna a fény útját, hogy sötét bizalmatlanságba juttasson. Aztán meglátom... Mindent vér borít. A padlót, a falakat, a túlontúl ismerős bútorokat. A ruháimat, bőrömet... és az ő holttestét. A Démonét... Vérüknek émelyítő, édes szaga hányingert-keltően tölti meg a nehézzé vált levegőt.


Amint kinyílnak szemeim, felülök. Riadtan tekintek körbe a szobában, de ez a legkisebb gondom. Az álmomban rám törő hányinger a valóságban is gyötör. Az ablakhoz sietek, ott kihajolva adom ki magamból, aminek ki kell jönnie, majd értetlenkedve fordulok vissza a szoba felé. Arcomon könnyek csordulnak végig. Azokat gyorsan letörlöm és a szobában lévő mosdóhoz lépkedve megmosom a szám.
- Már csak ez hiányzott... Nyomorult Yuurei... - morgom magam elé halkan.
De... Mégis hogy kerültem én a földre? Miért feküdtem, ráadásul mellette? Hogy lehettem ennyire magamon kívül? A fájdalom ennyire tompította volna minden érzésem? Még... a gyűlöletem is? Nem, az nem lehet! Egy kis fájdalom engem nem változtat meg! Rémült tekintettel hátrálok az ajtóig, őt nézve. Nem lehet... Nem, nem tőle félek, sokkal inkább a rám törő kétségbeeséstől. Attól a gondolattól, hogy némi fájdalom ennyire megváltoztathat. El kell innen tűnnöm! Addig biztosan, amíg el nem hagyja ezt a helyet. Majd... távolról figyelem, vagy mit tudom én!
- A francba! - mordulok fel, aztán pedig kisietek a szobából.
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Hikari Ayame on Hétf. Júl. 15 2013, 16:41

Jinpa - Tanulás

Türelmesen végighallgatom Koroshiya-sama mondanivalóját. Az arcomról le sem vakarható a mosoly, úgy vigyorgok mint egy vadalma, és kicsit lelkiismeretfurdalásom van, amikor a beteg közé úgy lépkedek be, mint akivel lepkét lehetne fogatni. Végül nagy nehezen mégis sikerül levakarnom magamról a 200wattos vigyort, még is csak komolyabb szeretnék lenni, főleg, hogy olyan dologról van szó, ami életeket menthet majd. Amivel én magam is életeket menthetek majd. igaz, ez még nem gyógyító technika, ez a legalapvetőbb orvosi jutsu, ami létezik. A célja a beteg sérülésének, betegségének, problémájának kiderítése, mielőtt még túl késő lenne. Sok könyvet elolvastam már a könyvtárban és tisztában vagyok az alap dolgokkal nagyjából, de még rengeteg mindent kell tanulnom.
A háborúban rengeteg sebesülttel fogok találkozni. Ez csak természetes, de minden megmentett ninja élete további életeket menthet. Falvakat, családokat, barátokat. Ha sikeresen elérem a célomat, és én lehet a világ egyik legjobb medikus ninjája, akkor elérem azt, amire mindig is vágytam: Hogy bebizonyítsam, én is lehetek shinobi, és hogy a shinobi létezésemnek értelmet találjak. Tudom, hogy nem kötelességem ez a ninja út, de azzal is tisztában vagyok, hogy ha ezt az utat nem tudom megjárni, később hiába próbálkoznék újjal. Nem meg kell próbálnom tökéletes tanonccá válni. Tényleg azzá kell válnom. Ez kötelesség, nem pedig álom. Többé már nem.
Nem szólok semmit, komoly tekintettel mérem végig az első beteget, aki előttem fekszik az ágyán. Az arca fájdalmas, mintha közel lenne a vég. Hatalmasat nyelek. Olyan érzelmek tombolnak bennem, melyek eddig még soha. Vagy csak nagyon ritkán. Betegekről és sérültekről hallani és olvasni egy dolog. De egy hús-vérrel szemben állni, aki csillogó szemekkel bámulja a plafont, és csak azt várja, hogy jöjjön a vég vagy az élet folytatása... Egészen más tészta. Mintha hirtelen rémálomban találnám magamat. Körbepillantok a szobában, még több beteg arc, fájdalmas arckifejezés, szomorú suttogás. Érzem, hogyha nem lennék ennyire biztos magamban, akkor elszaladnék, és többé be nem tenném ide a lábamat. Talán ezt is várnák tőlem mások. Hogy miután szembesültem azzal, hogy mivel kell majd szembenéznem nap mint nap, elmenekülök, és máris meggondolom a döntésemet. De a sarkamra állok, és csak egy szomorú sóhaj hagyja el a számat. Az arcom azonban nem válik szomorkássá. Összeszorítom az állkapcsomat, mérgesen vonom össze a szemöldökömet, és olyan elszánt arckifejezéssel fordulok vissza az első beteghez, amilyet még soha életemben nem vágtam. Egy árva szó sem hagyja el a számat, többé nem jön ki rajta semmi. Még az sem jut eszembe, hogy elpoénkodjam a feladatot és benyögjem hogy: "Hm-hm, a betegségeeee.... hígfosás! Hahaa!" Nem. Ezúttal nem érzek késztetést, hogy bunkó módon elpoénkodjak valami halálosan komoly dolgot. Semmi másra nem koncentrálok, csak a mesteremre, akire máris felnézek, a betegemre, akié jelenleg minden aggodalmam és reményem, és magamra, akire végre az életben, először, igazán nagyon büszke vagyok.
Lehunyom a szememet és a kezembe koncentrálom a chakrámat. Eleget fejlődött a chakrakontrollom ahhoz, hogy egy pillanat alatt teljesítsem ezt a könnyű lépést. Miután ez megvan a beteg homlokára emelem a kezemet, ami ég a láztól. Nem foglalkozva a forrósággal elkezdem a testébe áramoltatni a chakrámat. Megmagyarázhatatlan érzés kerít hatalmába abban a minutumban, hogy ezt megteszem. Mintha hirtelen éreznék mindent, amit ő érez, mintha hirtelen a részemmé válna az előttem fekvő személy. Leborulnék az ágya elé, és sírva könyörögnék neki, hogy legyen erős, bírja ki, de tudom, hogy most nem ezt kell tennem. Annyi chakrát szabadítok fel, amennyit éppen elegendőnek találok ahhoz, hogy átfésüljem minden egyes porcikáját, de maradjon még dögivel. De ahogy sejtettem, elsőre sehogy sem megy. Bárhogy keresgélek, próbálom megtalálni a fájdalom forrását, sehol semmi. ~ Gyerünk Ayame, te is tudod, hogy ez semmiség. Ez az első lépcsőfok. Még nem fáradhattál el, még nem nyafoghatsz a kilométeres lépcsősor legalján ácsorogva. Még semmi okod nincsen rá. Gyerünk Ayame, csináld! Csináld már! ne tökölj! ~ A szavak a fejemben egyre gyorsabban kiáltoznak. Nem emelem le a tekintetemet a betegemről, csak éppen akkor, amikor Koroshiya-sama szemeit keresem. ~ Újra! Nem vallhatsz kudarcot! ~ parancsol rám a hang, mire szó nélkül visszafordulok a beteghez, megint ráemelem a kezemet a forró homlokára, és újabb chakralöket indul a testében. Mintha mindenhol érezném a fájdalmat. Sőt... mintha...
 - Olyan mintha hideg-meleget játszanék! - mosolyodok el és komoly tekintettel pillantok Koroshiya-samára. - Tudja, amikor eldugtak egy tárgyat Ön elől, és meg kell találnia. Csak úgy segíthetnek, hogy azt mondják, hideg - ha távol van tőle az ember - vagy meleg - ha közelebb ért hozzá. Így érzem magamat. Talán... de csak talán, az egész testére kihat a betegsége. Ahogy a combja felé áramoltatom a chakrát, mintha... Nem is tudom elmagyarázni, csak egyre rosszabb és súlyosabb a kár. A combján... - odalépek és feljebb húzom a kórházi köntösét. És... bár ne tenném. Meglátom a combján lévő seb körül a lilás, alvadt vérre emlékeztető színű foltokat és ereket, mintha egyre csak terjeszkedne. - Vérmérgezés? - kérdezem. És az már nem is kérdés, hiába van kérdőjel a mondatom végén. Ez minden bizonnyal az lesz. Talán túl sokáig nem találtak rá a harcmezőn, ahol megsebesítették, és rengeteg kórokozó és baktérium került a vérébe, melyek rögtön megtámadták a sejtjeit. A seb láttán hátrébb lépek és visszahajtom a lábára a köntöst. Ez az amit inkább nem kellett volna látnom. A feladatot így sem sikerült teljesítenem. Ha a betegsége nem látszana meg a testén, hanem testen belül lenne, fogalmam sem lenne, hogy mi baja lehet. Sokkos állapotban lépek arrébb, és próbálom elfelejteni a látottakat, miközben a következő beteghez is odalépek, némi tanácsot vagy reakciót várva mesteremtől.

// Elnézést a késésért Sad Nyaraltam és elfelejtettem írni, lent meg nem volt net. <33 Gomen!!!
avatar
Hikari Ayame
Játékos

Tartózkodási hely : valahol elvesztem


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 275

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Szer. Júl. 17 2013, 11:20

Kicsivel később vagy is pár nappal. Na jó talán egy hét is eltelt.
Már jó ideje nem láttam Akumát, került talán sőt biztos így van jenéletem nagyon zavarja. Utoljára mikor láttam a földön feküdtünk, rémlet morgot valamit. Franc beléd Yuurei vagy valami hasonlót. Nem teljesen emlékszek, az emlék túl tompa. A kimerültség és chakra hiány meg tette a hatását alaposan.
Most ki pihenten, vagy is viszonylag gyógyultan és feltöltődve a helyzet már más volt. Legközelebbi harcnál okosabb leszek, és gondolkodok majd.
Nyújtózok és meg igazítom két kardot az oldalamon. Lassan itt az ideje, hogy tovább álljak. Túl sokáig voltam egy helyben, még rám telepszik ez a nyugalom és hát szóval ez az egész. Meg még valaki bele rángat valamibe amit nem szeretnék jelenleg.

Kórház kapuja előtt állva azon agyalok merre is induljak. Talán most északnak, vagy nem is talán nyugatra kellene menni. Jobb lenne országot választani és egyszerűen oda menni és kész? Pffffúúhh a döntés elég nehéz menyek a lábam lógatni talán tenger partra és lebarnulni, nem az nem tóul jó ötlet. Nagy gondolkodás, teljesen meg feledkezek magamról észre se veszem egy padra is le ülök.
- Vajon Akuma is felépült már? Ah biztos így van elégé strapabíró, vagy is erősnek tűnik.
Nagyot nyújtózok, majd felállok tehát eldöntetett akkor iránya..... A fenébe azt hittem ez bejön. Hirtelen próbálok ki nyögni valamit egy várost vagy valami talán bejön, de tévedtem. Csak egy egészen kicsit, lehet a legjobb lenne ha haza mennék.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Szer. Júl. 17 2013, 11:45

A napok ezek után unalmasan teltek. Többnyire feküdtem, feküdtem, unatkoztam, összeszedtem a holmiim, majd... megint feküdtem, vagy az ablakon bámultam kifelé, hátha meglátom távozni Azumit. Mondanom sem kell, dögunalom az egész. Még ezzel is kínozni akar az a nyomorult? A francba! Remélhetőleg ez a nap más lesz.
Az ablakot most is kitárom, én pedig a párkányra támaszkodva bámulok kifelé. A rémálmok azóta elkerültek, többnyire. És persze szerencsére. Elegem van azokból az emlékekből. A legjobb talán az lenne, ha elveszíteném őket. Csak... azt a napot. Akkor sokkal könnyebb lenne az egész. Ez viszont nem tűnik megvalósíthatónak, legkisebb örömömre. Egy halk sóhaj szakad fel torkomból mindezt tudomásul véve. A sebem... Egészen rendben van már. Komoly volt, fáj is még, de majd helyrejön. Ezzel azonban már nyugodtan mozoghatok, csak el kell viselnem a kellemetlenséget, amivel az jár. De mit is vártam? Legközelebb jobban kell ügyelnem. Legközelebb, ami... elég soká lesz, ha jól sejtem. Hiszen előbb még törlesztenem kell az adósságom. Francba ezzel az eszmével! Miért vagyok én ilyen hülye?! Ingerültségemben összeszorítom fogaim és hajamba túrok két kezemmel, szorítva fejem. Ekkor hallom meg a hangját. Azt az idegesítő hangot. De mégis honnan jön? Az ablakon még jobban kihajolok és ekkor látom meg, egy padon ücsörögve. Tehát elmegy? Remek, ezek szerint én is itt hagyhatom ezt a koszfészket! Felszerelésem magamra aggatom. A katanát már rég visszapecsételtem. Kabátom is összefoltoztam, szerencsére nem látszik rajta nagyon. Na persze! Ha a kecske meglátja, engem azonnal felkoncol. Minden esetre, megragadva a kabátot kiugrok az ablakon, út közben pedig magamra kapom azt.
- Mégis mi a francért érdekel téged az állapotom heh? - kérdem azt a nyomorultat, amint guggolva földet érek.
Ezt követően felállok és tartva a köztünk lévő távolságot, rá meredek fagyosan.
- Csak törődj a magad dolgával, te fagyföldi boszorka! Eddig sem foglalkoztál másokkal, ne most kezd el! - mordulok fel, bár tudván tudom, hogy amit mondok, nem igaz.
Nem a boszorka része, hanem az, hogy eddig nem foglalkozott másokkal. Sokkal inkább túl sokat törődik másokkal, és ez az, ami félelmetes és idegesítő is egyben.
- Szóval végre lelépünk innen? Ideje volt... Mégis mi tartott eddig he? Csak nem leálltál ápolni a többi beteget, miután neked már kutya bajod sem volt?
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Killer Bee on Pént. Júl. 19 2013, 13:34

 - Kedveseim! Hééé ti ott ketten, keedveeseiim. - lestek jobbra balra, majd nem vesztek észre semmit, a hang pedig mostmár mögöttetek szól. - Hallóóó nem hallotok engem, mi a baj, eltévedtetek kedveseim? - Fordultok meg de nem láttok semmit, majd hirtelen mindkettőtök fülét meghúzzák hátulról - HALOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO - ordít egy hangosat bele az ismeretlen, majd hátra ugrotok és a zajt ellenőrizve kirajzolódik előttetek egy öreg alakja. 
- Drága gyermekeim, tudtok e segíteni egy vénnek? - mikor épp kijózanítjátok fületeket, és már kezdenétek beszélni, hirtelen mögöttetek terem a hölgy, és mind kettőtök fenekére ver. - Hát szabad így bánni egy öreg hölgyel?! miért nem válaszoltok már gyermekeim. 
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Azumi Yuurei on Kedd Júl. 23 2013, 21:38

- ÍÍÍÍÍ
adtam ki magamból a hangot. Nem véletlen és kérdés miért. Mert meg ijedtem a hirtelen meg jelenestől, ne persze a hangjától is. Most mi van mi, még nem foglalkoztam másokal? Ezt meg honan veszi én igen is... ahhhh néha komolyan, sodorja a határt. Rokon ide-oda egyszer alaposan vissza vágok neki.
- Jól van na, nem fog érdekelni akkor mi van veled testvérkém.
Tudtam ez a szó, valószínűleg dühíteni fogja és még egy lapáttal is teszek rá.
- Pedig az idősebb testvérnek ez a dolga, hogy vigyázón a fiatalabbikra.
Tárom szét kezeim meg adóan, arcomon egy nagy mosollyal. Majd meg vontam a válam és nagyot sóhajtottam lehetőleg színlelve a döbbenetet.
- Ahhááá szóval leskelődtél utánam, sejtetem én ám!
Sőt még kezem is ki nyújtom és rá mutatok, egyenesen a lányra. Majd hangot halok, fejem körbe fordítom de sehol semmi. Senki nincs a környéken aki leszólított volna minket. Jóbra balra de még fentröl sem, pedig nagyon akar valamit.
- Héé a füle......
ugrok is hátra felé, hogy elkerüljem a nénit aki előttünk áll. Mi a fene ő most itt honnan került elő, ez valami jutsu lenne? Ahaáá genjutsu a kórházban biztos volt.
- Nyaaaaahhhh.
Hördülök fel kisé felháborodva.
- Ilyen egy perverz öregasszonyt! Talán meg kellene mondani mi a fenét szeretnél néni.

_________________


Karakterek: Ayami Remiyu, Matsuki Kiyomi, Satsukitane Azumi Yuurei



Adatlap
avatar
Azumi Yuurei
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Vándor Ninja
Chakraszint: 197

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Júl. 28 2013, 10:57

~Ayame~

Koroshiya mindvégig mögötted állt, némán, papírjait háta mögött megfogva két kézzel. Miután a chakra-d a páciens fején keresztül a testébe áramoltattad, szinte átérezhetted annak fájdalmait, majd a Vérmérgezés szót kimondva fordultál vissza mestered felé.
- Sokat kell még tanulnod, kölyök. Azonban igazad van, a betegnek tényleg ez a baja. - mondta, elő sem véve a dossziékat - Rendben, nem bánom, maradhatsz - fordult meg, majd lassan a kórterem bejárata felé indult. 
- Holnap regg... - kezdett bele a feltételeknek, mikor egy fiatal nővér rontott be sietve az ajtón.
- Koroshiya-sama. Baj van. Most kaptunk értesítést, hogy az akadémián az egyik gyermek igen komoly betegsége ellenére sem maradt otthon, és megfertőzte az osztályát. Szükségünk van magára. - ekkor az orvos az ajtó mellett lógó köpenyébe bújt, szemüvegét megtolta egyik ujjával, majd feléd nézett.
- Kölyök, gyere. Megvan az első feladatod. - szólt, majd befordulva az ajtón kisietett. 
A kórházból egyenesen az akadémiára mentetek, ahol az egyik tanár vezette fel a helyzetet. Egy igen komoly és gyorsan terjedő baktérium szabadult el az épületben, csupán az osztályban lévők maradtak benn. 
- Értem, induljatok - intett két másik társának, akik kezükkel egy pecsétet mutatva a zöld chakra-t saját testükön kívülre terjesztette, majd besétáltak az eddig lezárt ajtón.
- Kölyök, te itt maradsz velem - állt, kezeit most teste előtt keresztezve. 

Mestered mellett maradva álltok a bejárat előtt, addig beszélgethettek, kérdezgetheted őt, habár nem biztos, hogy minden kérdésedre választ kapsz. A következő postod jöhet ide. A Diagnózis felkerülhet az adatlapodra.

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Kurai Akuma on Vas. Júl. 28 2013, 14:06

//Bee és Yuu//


- Nekem nincs testvérem. És ha lenne, akkor sem egy magadfajta szörnyeteg lenne az, te nyomorult! - mordulok fel ingerülten.
Na nem, nem esek neki. Meg kell nyugodnom, különben az életben nem léphetek le ebből a porfészekből. Főleg nem akkor, ha ismét kórházban kötne ki. És egyébként sem emelhetek most rá kezet. Tagjaim ennek ellenére inkább cselekednének. Az összes izmom remegve feszül, ahogy önmagam igyekszem türtőztetni.
- Ááá, francba! Én lelépek! És akkor meg vagy mentve, magamtól. Egyelőre... - morgok egy nagyot és már hátat is fordítok neki, megindítva lépteim... valamerre.
Hirtelen azonban szavakat hallok. Egészen irritáló hanghordozásban. Ennek ellenére hiába keresem a forrását, nem találok mást, csak Azumi idegesítő ábrázatát.
- Hé Yuurei, fogd be, ez a hang irritál! Még innen is bántja a fülemet - szólok rá.
Hiába mindez, a fülem még nagyobb bántalmazáson esik át, hála valakinek, aki jó erősen meghúzza azt. Ha ez nem lenne elég, ismét megszólal a rekedt rikácsolás. Azonnal hátra ugrok, készen arra, hogy nekiessek annak a szemtelennek, ki ezt meri tenni, mikor egy banya jelenik meg előttem. Fülem erősen dörzsölöm, hátha észhez tér végre, de nem. Mire megmukkannék, a csoroszlya eltűnik és ráncos mancsát nem szégyelli hátsómnak csapni.
- He? Felejtsd el vénség, jobb dolgunk is van annál! Bár ha ki akarod nyírni ezt a nyomorultat mellettem, akkor szíves örömest segítek. Amint megvédtem tőled, neki is esek - vonom meg vállam.
- Viszont utána ígérem, megbánod még, hogy se szó se beszéd így viselkedtél - vigyorodok el, igyekezve minél ördögibbre venni a figurát, hátha megijed és elhúz innen ez a ráncrakás.
avatar
Kurai Akuma
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 165

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Killer Bee on Vas. Júl. 28 2013, 21:40

 - Kéretik komolyan venni engem! Csókolom meg ilyenek kedveseim. - pislogtok és hirtelen szerte foszlik a némber elöttetek, és a KONOHA KÓRHÁZA feliraton tűnik fel ismét. 
- Az a baj kedveseim hogy nem adjátok meg a tiszeletet annak, akinek a szüleitek köszönhetik életeteket. - nagy bámészkodás észrevettétek már, és elgondolkodtok hogy mi a helyzet, ekkor ismét a szemetek láttára vállik felhővé.
- Ti ketten rokonok vagytok, én pedig a ti rokonotok most pedig jobban teszitek ha velem jöttök egészen a klánotok régi székhelyére, ahol egykét dologra kinyitom a szemeteket, hiszen ideje megtudnotok az igazságot családotokról - most fordultok meg hiszen reagáljátok a hangot, mikor megfordultok mosolyt láttok ülni az öregember arcán
- Szóval jöttök gyermekeim, kiváncsiak vagytok miért is jelentem meg most elöttetek? - Gondolkodás, hoppácska, szóval valami genjutsu, vagy saját elmebomlás vezérel titeket? Vagy tisztán látjátok az ősi családotok egyik tagját? Hogy döntenek a büszke család sarjai? 
avatar
Killer Bee
Inaktív

Specializálódás : Herold


Adatlap
Szint: S
Rang: "B" - Bee
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Konoha kórháza

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 14 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5 ... 9 ... 14  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.