A Hokage rezidenciája

Konoha központi épülete, ahol a Hokage mellett a várost vezető szervezetek központjai is megtalálhatóak.

/Shizune/

Ahogy haladok a célom felé, sikerül bele ütköznöm egy sötét ruhájú alakba. Szerencsére még időben elkapta a karomat, így nem estem el. Amikor felnézek az illetőre, látom hogy Tsunade asszisztense az, Shizune.
- Elnézést kérek az előbbiért! Nagyon sietek.
Ekkor közli a nő, hogy Tsunade már vár. Épp megakarom kérdezni, hogy honnan tudja hogy keresem, de Shizune már tovább száguldott. Nem bámészkodok sokáig, az ajtóhoz szaladok. Még kopogni is elfelejtek, csak úgy bevetődök az irodába.
- Tsunade sama! Elnézést, tudna rám szakítani egy kis időt? - kérdezem meg, kicsit elvörösödött arccal. - Elnézését kérem, hogy csak így önre török!
Ezután meghajolok előtte és addig nem nézek fel rá, amíg nem ad rá engedélyt. Amint rátérhetek a jövetelem okára, rákérdezek Shimon sensei lakcímére és a teljes nevére. Ha a Hokage nem akar semmilyen más dolgot tőlem, akkor köszönök neki és elindulok a rameneshez.

Miután sikerült bejutnom az irodába, Tsunade nem szól hozzám. Amikor meghallok egy különös hangot felnézek és látom, hogy a nő az egyik ablakra mutat.
- He?! - szólalok meg meglepődve. - Mit keres itt Sensei? Nem arról volt szó, hogy meg kell keresnünk a kunai-t? Már kezdtem azt hinni, hogy valamilyen érdekes kalandban lesz részem. Erre csak ennyi jut nekem. - sóhajtok egyet. - Na de sebaj, üsse kő. Mit fogunk még ma csinálni Sensei?
Ezután az ablakhoz lépek, ahol megérzem a friss levegőt. Egy kicsit elgondolkozok, hogy mi lehet a többiekkel, majd a kunai-ért nyúlok.
- Ha már ezért jöttem, akkor megkaphatom? - kérdezem.


//Bocsi hogy csak ennyi lett, de nagyon nem tudtam már mit írni :S - Gyorsan reagálsz, nem baj ha keveset írsz egy reakcióra. Lesz majd eset, amikor többet kell, de szerintem akkor sem kell nagyon könyörögni érte. Jól játszol, csak ne parázz. :thumbsup: //

Sejtettem, hogy a sensei megjelenése nem lesz a legkedvezőbb. Amikor a kunai-ért nyúlok, a jounin nem adja át, helyette szól, hogy el kell venni tőle. Ez aztán csodálatos. Felsóhajtok, majd Tsunade-ra nézek.
- Viszont látásra, elnézést a zavarásért! - szólok oda a nőnek majd megformálok egy kézjelet.
- Shunshin no Jutsu! - aktiválok egy technikát, majd egy pukkanás kíséretében eltűnök.
Valahol a teraszon jelenek meg ezután, ahol üldözni kezdem Shimon-t. Mindvégig utána loholok és várom a megfelelő pillanatot. Amikor eljön az idő és nem figyel, elő veszek néhány shuriken-t és a sensei felé dobom. A jounin lábát veszem célba, hátha sikerül eltalálnom. Ha eltalálom, akkor valószínűleg lelassul annyira, hogy elkapjam.

A Hokage-sama irodájának épületében, felfelé menet a lépcsőn, az ifjú és sokat tapasztalt ANBU kapitány elgondolkozott, hogy milyen régen is járt itt. Az utóbbi időkben nem volt valami esemény dús az élete. Utolsó küldetése során is csak néhány egoizmus hiányban nem szenvedő suhancot kellett legyőznie, akik csak a szegény falusi emberek életét tudták sanyargatni, de mikor egy igazi shinobi ellenféllel kerültek össze, akkor már nem voltak akkora emberek. Akkor is nem véletlen lett Gruczi kiválasztva a feladatra. Nem csak, hogy keresésben és felderítésben nagy segítség vérvonal képessége, az Ondogan, de még elég megfontolt is és ok nélkül sohasem ölne meg senkit. Ez az egy nem szokása múltja miatt. Mivel szüleit és testvérét egy küldetés során hidegvérrel megölték, ő érezte, hogy mekkora kínt lehet okozni egy ilyen tettel. Nem akarta, hogy esetleg más gyermekek is ilyen érzéssel, ilyen helyzetben nőjenek fel. Nem félreértendő, Gruczi imádta nagyszüleit, akikkel mai napig is él, de amióta közvetlen családját elveszítette, azóta is ott tátong az űr a lelkében, az a hiány amit már senki se képes betölteni. Azóta is saját magát okolja mindenért, hogy nem tudott ott lenni, nem tudta megvédeni szeretteit. Örök fogadalma is ebből származik, miszerint megvéd mindenkit, aki számára fontos lehet és nem fog minden ok nélkül megölni senkit. Az évek során rengeteg küldetés során majdnem meg is ütötte a bokáját ebből kifolyólag. Ezek az emlékek gyorsan végig pörögtek az agyában, még néhány gondolattal, de ekkor teljesen leállt hisz, elérte a mélyen tisztelt és nagyra becsült Hokage-sama, vagy más néven Tsunade-sama irodáját, mint már annyiszor. Belépett az irodába meghajolt, majd közelebb indult a Hokage felé, mint mindig látni a csodás várost, azokon a nagy ablakokon, amik javítják az iroda panorámáját, méghozzá elég jelentősen. Rég volt ebben a teremben, de sok minden nem változott. Többnyire minden ugyanott ahol volt, az ajtóval szemben az asztal, az asztal ahol Konoha legtiszteletreméltóbb személye szokott ülni. Amiért rengeteg más shinobi küzd, de nem tudja elérni, egy egész élet is kevés hozzá. Eközben odaért az asztalhoz, legalábbis kb. egy méterre hozzá, akkor megállt. Kihúzta magát azután magabiztosan hozzá kezdett mondandójához.
- Üdvüzletem Tsunade-sama! Ide küldtek, azt mondták, hogy ön hívatott, mivel vár rám egy küldetés.
Ezzel várta a reakciót és kíváncsi volt a folytatásra.

// Nem a legjobb még tudom, de belekell lendülni Rég írtam../