Mamoru

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Mamoru

Témanyitás  Mamoru on Csüt. Ápr. 16 2015, 20:59

Név: ??? Mamoru
Kor. ??? 16-20 év között
Nem: Férfi
Ország: Eső országa//elveszett/szökött ninja//
Rank: Genin ?
Elem: Tűz
Szín: #cccc66
Eugene kinézete(spoiler)
Multi: Suzuhito Sayuri


Mamoru: Vastagbetű
Eugene: Vastag + dőlt

Felszerelés:
10 db Robbanó jegyzet 
10 m Dróthuzal
5 db Kunai
5 db Shuriken
1 db Hátizsák
1 db Övtáska
Álkulcsok, tolvajkulcsok //<===Erre szeretnék engedélyt kérni//
.
.
Kinézet: 
175 centiméter magas, amihez 70 kilogramm testsúly társul, arcát néhány vágás tarkítja, félhosszú szürkés árnyalatú haja valamennyire takarja homlokát. Arca többnyire érzelmektől mentes, unottnak tűnhet első ránézésre. Jellegzetes mélyen ülő zöld szemei kissé ijesztővé teszik az összhatást. 
.
.
Jellem:
Elsőre talán nyugodtnak, kissé visszahúzódónak tűnhet, azonban ez nem igaz. Hirtelen haragú, nem fél kezet emelni akár egy lányra, vagy egy idősebb személyre sem. Sosem riadt vissza attól, ha össze kel piszkolnia a kezét. Kissé kiszámíthatatlan természetű, sokak számára talán idegesítő is lehet, hiszen néha képes a legkörültekintőbben megközelíteni egy adott helyzetet, néha pedig félvállról veszi a dolgokat, meggondolatlanul beleveti magát bármibe. Végtelenül kíváncsi, ha egy zárral találja szembe magát az nem jelent számára akadályt. Ösztönösen forgatja kezei között a tolvajkulcsokat. 
.
.
Előtörténet: //Az előtörténet részben kapcsolódik Rin előtörténetéhez//
Egyes vallások szerint az emberek már a születésük pillanatától fogva bűnösök, és amíg leélik az életüket, legalább ezernyi további bűnt követnek el akár akarattal, akár akaratlanul. A kérdés, hogy mit nevezünk bűnnek? Sokan úgy gondolják, hogy a bűn a lopás, a gyilkosság és az ezekkel egyenrangú cselekedetek, amelyek bomlasztó hatással vannak a társadalomra, azonban néhányan úgy vélik, hogy bűnnek számít a káromkodás, a paráznaság, és ezeknek már a puszta gondolata is vétek. Különös, hogy ennek ellenére is olyan társadalomban élünk ahol, bizonyos körülmények között akár tömegek ünnepelik a gyilkost aki végzett a falut fenyegető zsarnokkal, vagy ellenséges egységek százait mészárolta le. Szó szoros értelmében megünneplik, hogy egy nagy lépéssel közelebb került a pokolhoz. Vajon az ilyen emberek képessé válnak valaha is nyugodtan álomra hajtani a fejüket anélkül, hogy ne jutna eszükbe akár egyetlen másodperce is azoknak az embereknek az arca akiknek a vére a kezeihez tapad? A válasz az, hogy igen. A stressz elmúlik, és az ember egy idő után képessé válik túltenni magát a traumán. Viszont...
.
Mi történik azokkal, akik erre nem képesek? ...

...Mi történik, amikor már nem képesek túltenni magukat rajta?...

...Egyszerűen csak mindent elfelejtenek!


Talán sokan úgy gondolják, hogy nincs annál félelmetesebb érzés, mint felébredni, és a látótérbe eső tárgyak közül semmi sem ismerős, semmihez sem tud semmit kötni, még azt sem tudja, hogy hol is van pontosan. De valójában talán az egyik legnyugodtabb pillanat. Persze ez csupán addig a néhány másodpercig tart amíg rá nem eszmél az illető, mi is történt. A vörösesbarna szikla, meleg sárgás árnyalatú homok amerre csak a szem ellát, egy zöld hátizsák, és néma csend. Ezek voltak az első benyomások a világról ami a szemem elé tárult. Egyfajta nyugodtság járta át a testem, azonban mégis volt valami zavaró az egészben. Ki vagyok? Hogy kerültem ide? Miért csupa vér a ruhám? Persze a kérdésekre nem találtam a választ. Zavart éreztem, fájt, a tudatlanság, valami hiányzott. De ahogyan a korábbi kérdésemre, erre sem sikerült választ találnom. Első utam a gyanús hátizsák felé vezetett. Ismerős volt, és mivel senki más nem adott életjelet ezért az első következtetésem az volt, hogy a sajátom. Papirok, jegyzetek, dokumentumok reményében izgatottan téptem fel a cipzárt, és túrtam át a tartalmát, hátha akad valami amiből legalább egy névre, tudok következtetni. Azonban az átlagos hétköznapi élethez elengedhetetlen eszközökön, kívül nem igen volt más. Egy rongybaba, bögre, lepedő, váltásruha, némi szárított hús és palackozott ivóvíz. Teljesen belefelejtkeztem a turkálásba, minden egyes tárgyat két kézzel vettem szemügyre, a legapróbb részletekre is figyelve, majd amint ez megtörtént szépen gondosan felsorakoztattam magam mellett őket. 
- Íróeszköz, üres füzet, kések, valamiféle huzal... - egy idő után a csend már zavaróvá, idegölővé kezdett válni, talán furcsa lehet, egy fiú aki a sivatag közepén elkezd magában beszélni, de ez most létfontosságú, és kevésbé érezhető a magány. A tárgyak továbbra is furcsa mód rendezetten kerülnek elő, egymástól majdnem egyenlő távolságra. 
- Unom ezt a meleget! Kérek inni! - érkezik egy gyermeki hang, közvetlenül a hátam mögül, teljesen váratlanul ért, az első kezeim közé kerülő tárgyat megragadva - ami történetesen egy kanál - , fordítok hátat, az ismeretlennek aki meglepetten forgatja a szemeit, majd mintha mi sem történt volna lép közelebb, félelemnek nyoma sincs az arcán, majd a táskához lép, és méregetni kezdi azt.
- Kiszolgálom magam. Jó lenne ha befejeznéd a játszadozást és elindulnánk haza. A bőröm nem bírja ezt a napsütést, és szeretnék végre puha ágyban aludni!


...



Eltelt néhány perc, azóta, hogy a lány felbukkant, a bemutatkozás nem volt könnyű, hiszen a férfinak illene kezdeményezni, azonban név híján nem tudtam mit mondani neki. A kezdeti feszültség és gyanakvás hamar tovaszállt, hiszen egy ártalmatlan tizenévesről van szó, aki talán tudhat valamit amire nekem szükségem van. Elmondása szerint nagyon jó az irányérzéke és pontosan tudja merre van a közeli falu. Készségesen bólintok, és követem, hátizsákkal a hátamon. Az erős napsütés bántja a szemeim, a végtelennek tűnő sárga homokdűnék pedig egy idő után nagyon unalmassá, és monotonná tették az utazást. A víz fokozatosan fogyott, a kislány pedig a folyamatos panaszkodása ellenére sem tűnt fáradtnak, sőt mi több, mintha egyre csak energikusabbá válna, és egy játéknak fogná fel az egészet. 
- Meddig kell még mennünk? Hamarosan elfogy a vizünk. - lihegve rázom meg magam előtt az üvegcsét ami már csak negyedik volt töltve, a helyzet kilátástalan, városnak nyoma sincs. Talán hiba volt rábíznom magam egy kislányra. A lány ellenben velem továbbra is mosolyogva sétál néhány méterre előttem, fehér ruhácskája csak úgy szálldos a szélben. 
- Ne aggódj. Mindjárt ott vagyunk. Már nincs sok hátra. Egyébként is mi baj történhetne? Amíg együtt vagyunk, semmi sem állíthat meg. - a végére még egy kuncogást is megenged magának, én pedig csak egy beletörődő sóhajtással válaszolok, a türelmem kezd fogyni, viszont nincs erőm vitatkozni. A nap már magasan jár, perzsel, kiszívja minden erőm. A fej lassan elnehezedik, a szem fárad és minden pislogás mintha egy picivel tovább tartana, egészen addig amíg végül zárva nem marad a szem. 
- Jó éjszakát! Hihi.. 
A lágy gyermeki kezeket hamarosan egy pár erős kéz váltja, határozottan megráz, fogdos, több helyen is megérint, szemeim nem engedelmeskednek a parancsomnak, bármennyire is erőlködöm nem nyílnak ki, nem láthatom kivel is van dolgom, és mit is művel pontosan. Az állam felemelkedik, a testem egyszerre könnyebbé válik, miközben kezeim erőtlenül zuhannak alá, s ringatóznak. Felemeltek? Valahova megyünk.. 
.
...

.

Egy hatalmas zöldellő erdőt látok magam előtt, a fű nedves, a felhők szürkék. Esett...  A távolban egy férfi áll tőle nem messze néhány gyermek gyakorolja a célba dobást. Lassan közelítek feléjük, figyelem őket, próbálom megszólítani a férfit, útbaigazítást kérni tőle, hol is vagyok pontosan, de ügyet sem vet rám. Csend van, az alak tátog valamit, mutogat, megdorgálja az egyik gyerkőcöt aki durcásan elvonul és magányosan gyakorol tovább. Néhány perc elteltével egy kislány csatlakozik hozzá. Az aprócska szürkés hajú kisfiú arca felderül, élettel telik meg és együtt folytatják a gyakorlást. 
Képszakadás. Mire pislogtam az erdő eltűnt, helyére egy sötét pinceszerű helyiség képe jelent meg. Egy megkötözött fiú, szájába tömve a fejpántját. A minta éppen, hogy csak látható, talán egy homokórát ábrázol... Ugyanaz a fiú, pontosan ugyanaz a fiú akit korábban láttam, és az egyik sarokból, egy újabb alak sétál be a képbe. A korábbi kislány... fegyverrel a kezében, eszelős mosollyal az arcán lép a fiúhoz. A pengét végighúzza annak nyakán, levágja róla az inget... képszakadás... 
.

Csak egy álom volt... Egy rossz álom...
.
.
Mennyi idő telt el? Percek? Órák? Talán napok? Az időérzékem teljesen elhagyott, azonban az ébredés az előzővel ellentétben nem olyan nyugodtan telt. Legutóbb mintha minden gondom eltűnt volna, most viszont fájdalommal, és félelemmel telt. Fehér falak, egy kényelmes ágy, néhány bútor esik még a látómezőmbe, már éppen azon próbálkoztam, hogy felküzdjem magam, és alaposan körülnézzek amikor az ajtó kinyílt, és egy középkorú férfi lépett be. Arca nyugodtságot sugárzott, azonban nem igazán tudtam rájönni mi járhat a fejében, ahogyan lépésről lépésre halad felém. Mozdulatlanul figyeltem, és hagytam, hogy felültessen, megérintse a homlokom, megtapogassa a kezeim, a nyakam. 
- Hatalmas felelőtlenségre vall, egyedül nekivágni a sivatagnak ilyen silány ellátmánnyal. Csoda, hogy túlélted... A szervezeted legyengült, néhány napig még ágyban kell maradnod. - egy hangyányi szigort véltem felfedezni a hangjából. Mintha leszidna. Egy vadidegent. Vagy talán ismerjük egymást? Sosem láttam. Értetlenül pislogtam egy sort a férfi pedig, töltött egy pohár vizet majd felém nyújtott én pedig remegő kézzel el is vettem tőle a poharat, és mohón felhajtottam tartalmát. Egy kesernyés íz érzek a számban. 
- Honnan jöttél? Ezeket találtam a táskádban. - húz elő a zsebéből néhány papirost, és a lepedőre dobja őket. Ismerős téglalap alakú, ámde ismerős tárgyak. Fegyverek. - Honnan szerezted ezeket? Kétlem, hogy bárkinek kiadnák ezeket az üzletekben. Fejpántot, vagy jelzést sehol sem találtam. - jelzést? A falu jelképére gondol? Egy pillanatig, elmerengtem, értetlenül szemléltem a tárgyakat, megtapogattam őket, majd amikor végre eljutott a tudatomig mire céloz, dühösen kaptam fel a tekintetem, szemeim szikrákat szórnak, a férfi azonban rezzenéstelen arccal tűri. 
- Maga átkutatta a táskám?! Hogy merészelte?! - ráordítok, a papírokat pedig egy mozdulattal lefésülöm az ágyról, a férfi mit sem törődve velük. 
- Természetesen. Most pedig pihenj. Ez a gyógyszer altató hatású, hamarosan hatni fog. - a férfinek sajnos igaza volt, a szemeim mintha percről percre nehezednének el, alig tudom visszatartani az ásítást, és szinte egy küzdelem ülve maradnom. A szoba egyik sarkában, pedig feltűnt a korábban látott kislány is. Mi is volt a neve? Mi is.. mi is.. 

Eugene. 

Mielőtt teljesen elsötétült volna a kép emlékszem, hogy utolsó erőmmel a fal felé hajítottam a kancsót, valamit mondva, azonban, hogy mit is, már nem tudom biztosra. Dühös voltam a kislányra. Hagyott meghalni. Az éjszaka álmatlanul telt, a gyógyszer hatása alatt ki ne tudna jót aludni? 
- Nem engedem, hogy a papa a tiéd legyen! - gyermeki, majdnem, hogy fájdalmasan megható hang. Sír? Valaki van itt. Eugene? Nem.. neki más hangja van... Álmodom... 
- NE! - a férfi hang már ismerős, ám a korábbi nyugodtság sehol, helyette dühödt kiáltás hagyja el a torkát, azonnal felriadok, a hangjára. Egy meztelen kislány képe rajzolódik ki előttem, késsel a kezei között. Reflexszerűen két kézzel lelököm magamról, rémülten felugrok az ágyról, és a test felé pillantok. 
- TE FÉREG! - dühödten ugrok utána, azonban a férfi megállít még mielőtt bármit is tehetnék. - Meg akart ölni! - dühöngök, legszívesebben felkapnám azt a tőrt megmártanám benne. Viszont ahogy jobban végignézek a kislány fejletlen, sebes testén, ismét kérdések töltik meg az elmém. Elsősorban a férfira sandítok. Ö tette volna? Semmit sem tudok róla, és szemrebbenés nélkül benyugtatózott. A hányinger fog el a látványtól, lerázom magamról a férfit, és az ablakhoz lépek, az egész testembe fájdalom nyílalt. 
- Hát nem imádni való? - Eugene, csilingelő hangjára pedig őrült módjára kapom az egyik sarokhoz a tekintetem. A kislány háta mögé rejti kezeit, és idétlenül rázza magát, mintha játszani akarna. 
- Mikor jöttél be? 
- Megmondtam, hogy amíg együtt lehetünk semmi sem állít meg. Máris elfelejtetted? Ez elszomorít.. - persze látszik rajta, hogy nem gondolja komolyan, a mosolyt le sem lehetne törölni az arcáról. Ez dühít. Kezem ökölbe szorítom, és szinte ordítva folytatom a mondókám miközben lassú léptekkel haladok a csöppség felé. 
- Tűnj el az életemből, vagy megöllek! TAKARODJ! - az öklöm a falat érinti, a külvilág számomra ez idő alatt megszűnt létezni, és csak Eugene létezett, senki más. A kislány egy pillanatra elhalványodott, majd néhány centivel odébb szökell, pontosabban a többiek felé, akik bizonyára nem értik mi is történik pontosan. A kislány a férfihez lép, majd megpróbálja megfogni a kezét, aki mintha észre sem venné. 
- Ne szórakozz velem! Te is összejátszol ezzel a sarlatánnal ugye?! Meg akartok ölni, az őrületbe akarsz kergetni ugye?! Nézd meg mit tettél velem! - remegő kézzel bökök a férfira, továbbra is tartva a szemkontaktust a lánnyal. Néma csend, amit végül a férfi tör meg. 
- Nyugodj meg. Minden rendben lesz.


"Kérlek nyugodj meg!"
"Biztonságban vagy..."
"Csak pihenned kell, és holnap 
mindent megbeszélünk..."



Különös mód a férfi szavai valóban megnyugtattak, mintha egy pillanat alatt a világ összes terhét levette volna a vállamról. Eugene eltűnt. Nyoma veszett. Az éjszaka nyugtalanul telt, másnap néhány komolyabb vizsgálatnak vetett alá, s mint kiderült, rajtam kívül senki sem látta, vagy hallotta a kis látogatóm. A vizsgálat eredményei sem voltak biztatóak. Emlékezetkiesés, bizonyára egy traumának köszönhető, hogy az ég világon semmire sem emlékszem korábbi életemből. Nem tudom mikor születtem, hol nőttem fel, miféle képzést kaptam, viszont a testem ösztönösen mozog, ha veszélyt észlel. Talán a kiképzés... Bármennyire is erőlködöm semmire sem emlékszem, ezt a férfinek is elmondtam újra és újra, míg végül hinni kezdett benne, hogy ilyen szinten képes lehet az ember elfelejteni korábbi mivoltját. A férfi egy idő után problémásnak ítélte meg, hogy nem tud, hogy szólítani, ezért ideiglenesen a Mamoru nevet adta nekem. Némi üres csevejt követően kiderült, hogy a férfi mentett meg a sivatagból, és a közeli faluba menekített, Eső rejtekbe. Ha úgy vesszük Isten bőkezű volt, adott egy új lehetőséget, egy új életre. Viszont Eugene...

"Eugene nem létezik.."


//A karakter amnéziás a korábbi életére való visszaemlékezést a játéktéren darabokban kívánom kijátszani, ahogyan azt is, hogy mi az oka ennek. //
//azok az esztétikaromboló pontocskák random helyeken azért vannak ott mert már vérszemet kaptam, hogy minden edit után szétesik az előtöri No //


A hozzászólást Mamoru összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 23 2015, 18:53-kor.
avatar
Mamoru
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 105

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mamoru

Témanyitás  Deidara on Kedd Ápr. 21 2015, 11:54

Azt tudom mondani, amit Rin-nek is. Sunagakure-t itt a gundan történetében lerohanták, jelenleg menekült vagy fogoly lehetsz, ezek alapján kellene kiegészíteni a történetet. Jó dolog a rejtély és a sok nyitott téma, de egy előtörténetből tudnunk kell, hogy hol van éppen a karakter, kiknek az oldalán, kik képezték ki, stb. Jelezd, ha frissítetted vagy kérdésed van.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mamoru

Témanyitás  Mamoru on Csüt. Ápr. 23 2015, 18:46

A történetet kiegészítettem egy kicsit, tettem bele utalást, hogy egykor a Szél országában élt, majd fogoly lett. Azt, hogy hogyan szökött meg, meg minden egyebet szeretném majd a játéktéren kijátszani, majd idővel. Jelenleg az valahol az Eső országában van, azt, hogy milyen kiképzést kapott, nem tudom, hogyan belevésni, ennél részletesebben a történetbe. Ha így sem felel meg akkor újraírom inkább az egészet, és kitalálok egy másik karakterkoncepciót.  Neutral
avatar
Mamoru
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 105

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mamoru

Témanyitás  Deidara on Vas. Ápr. 26 2015, 21:25

Az előtörténetet elfogadom. Elveszett ninjának írlak be, ha az úgy megfelel, ez a kategória illik rá legjobban a történet alapján. Később változtatni ezen, tehát letelepedni vagy ilyesmi nehezebb és kérvény is kell hozzá, így ha másképp gondolod, mindenképpen jelezd még most. Ugyebár sok amit nem tud meg az olvasó, és ugyan a karakter sem tudja például életkorát, nevét, stb, ezek attól még feltüntethetők az adatlapon. Az amnézia miatt a tűz elem használatakor majd mindenképpen kell valami, attól függően, hogy élményben vagy játéktéren fejlődsz majd. Az álkulcsokat, tolvajkulcsokat engedélyezem, hisz a történet ötletes és a múlt-jelen idő nem megfelelő váltakozását leszámítva rendben is volt. Az amnézia és a súlyos felszereléshiány ugyanakkor nem sok lehetőséget ad pénzosztásra, így 105 chakraponttal és 500 ryoval indulsz neki kalandjaidnak.
avatar
Deidara
Inaktív

Tartózkodási hely : felhők felett


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1000 megatonna

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Mamoru

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.