Disutori no Sato

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Disutori no Sato

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Ápr. 22 2015, 12:48

A falu, ami az "elosztó" faluként ismert. A Rizs Faluból ide áramlik be minden áru, amibe bele lehet érteni a rizst, kukoricát, búzát, répát, húsokat és gyümölcsöket. Erre azért van szükség, mert a kiépített mezőségi területeket szinte lehetetlen ellenőrzés alatt tartani - még a ninják felbérlésével is - ezért, az árut valahová el kell szállítani, hogy elvégezhessék a szükséges számolásokat. Ezen kívül ebben a faluban történik a termények szortírozása is, mivel az Ország meghatározott mennyiségű árut importál más Országoknak és meghatározott mennyiségű árut értékesít az országon belül. Éppen ezért ha rossz a termés mennyisége a nép éhezik...
A falu központjában, vagyis a falu közepén rengeteg hatalmas raktár és gyárépület van. Ezek köré épültek a lakóházak és a szórakozásra alkalmas helyek. A rendet a Földesúr katonái és néhány fizetett Otogakurei ninja tartja fent.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Csüt. Júl. 02 2015, 01:26

~Hihetetlen. Nem mindennapi shinobi. Nem mintha a Hang nem büszkélkedhetne nem mindennapi hősökkel. Minden egyes ember különleges, s mindegyiknek egyetlen feladata, hogy a hazáját szolgálja.~ Aizan ezen gondolatokon rágta magát, próbálta tartani a büszke shinobi gondolkodását, a tettre kész harcost, s bízott benne, hogy hamarosan elérik a célterületet é belevetheti magát otthonának megóvásába. 
- Értem. - jelentette ki, majd leült néhány méterrel arrébb. 
~Hm. idézés és hang technikák. Nem a legjobb~ gondolta végig. Sajnos egyik sem a legjobb az ő csendes és gyors, észrevétlen támadásaihoz, de ez nem is feltétlenül baj. A csapat mestere idő közben odább állt. Aiza nem figyelt oda, csupán hallgatta. Senkire sem figyelt. Csupán néha vetett egy-egy lopott pillantást a különös társuk felé. Felkeltette az érdeklődését a furcsa szokásaival. talán láthat belőle valamit a küldetése közben, s eldöntheti, érdemes e komolyabb szövetségesnek.
A csapat továbbindult. gyorsak voltak. Rendkívül gyorsak. 
Lépteik hamar maguk mögött hagyták a mezőket, a fákat, lassan az egész országot. Lihegve álltak meg. A Hold magasan volt. A fénye megvilágította a hatalmas, vastag fallal körbevett területet. Kész erődnek tűnt. Mégis hogyan tudott beszivárogni ide bárki is? 
~A testőrség, ha az egyetlen állandó taggal rendelkező ereje a falunak, talán sokat segíthet, de lehet, hogy pont ott kell keresnünk az ellenséget~ Aiza azonban egyelőre nem szólt csak várt, várta, hogy mestere kiadja a további feladatot.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Júl. 05 2015, 20:13

A csapat tehát megérkezett, Senmaru pedig előre ment. Mindenki tudta egy szó nélkül, hogy követniük kell őt, így ezt meg is tették. Pár métert megtéve az őrök felsorakoztak. Az eddig látott három őr mellé, további három érkezett, mindegyik kardot rántott az éjszakából megjelenő sötét alakok láttán. Félnek...
- Nyugalom katonák. Otogakuréból jöttünk megoldani a lopási és gyilkossági eseteket. 
- Tudja magát igazolni?
Tette fel a kérdést remegő hangon az őr. Mindenkin látszott a feszültség és a bizonytalanság, ami félelembe csapott át. Hiába... Nem Otogakurei ninjákról van szó, hanem sima, egyszerű őrökről. Nem is csoda, hogy ilyen társaság mellett be tudtak lopakodni. Ugyan nagynak tűnik a védelem, mégis... Esetlenek az emberek.
- Itt van.
Adja át a Jounin az igazoló lapját, valamint a megbízó levelet. Az őr megnézi, majd meghajol. Úgy tesz a többi is, persze nem csak a vezető kapja ezt a tiszteletet, hanem a csapat többi tagja is. Egyikőjük sem tanúsít örömöt, vagy éppen jó érzést, egyszerűen csak mennek Sanmaru után, aki szó nélkül hagyja az esetet...

   Az utcák sötétek, a lakók mind a házaikban vannak. Ilyenkor már alszanak. Az utcákon őrök járőröznek egy-egy fáklyával, ám szemük megszokta a fényt, ezért a sötét utcákba benézve sem látnak semmit és senkit. Aiza csapatát egy őr kíséri, aki majd igazolja őket ha kell... Nevetséges. Ilyen alapon egy jó álca is megteszi... De jó is ez a kis tanulság, hiszen Aiza és a többiek is mind látják a területi őrség hibáit, amiért egyetlen egy személy a felelős: Az itt állomásozó parancsnok.
   A csapatot az őr, egy katonai szállásra vezeti, ugyanis elmondták nekik, hogy a Parancsnok ilyenkor már nem fogad senkit, hiszen alszik. Másnap reggel keressék meg őt a főhadiszálláson. Itt addig megszállhatnak. Ez a ház teli van őrökkel, ugyanis itt szállnak meg. Ezen az egy helyen, aki pedig éjszaka nem alszik, az odakint járőrözik. A csapat egy külön szobát kap, ahol négy ágy van. Itt kell meghúzódniuk. Miután az őr elment, Senmaru becsukta az ajtót és dühösen ült le az egyik ágyra. Seigi az egyik ágy mellett talált magának "helyet" a földön, míg a lány nem ült le sehova, hanem az ajtó mellett állt.
- Ez az őrség nevetséges. Aiza! A te feladatod lesz holnap az eligazítás után átszervezni és kipofozni ezt a csürhét. Ide a te fegyelmezettségedre van szükség! Seigi! Te szimatolj körbe a faluban és hallgasd ki az embereket. Tudj meg minél többet az őrségről, a parancsnokról és a raktározásról, valamint az elosztásról. Rabada... Te segítesz Aizának mindenben.
- Értettem...
Mondta halkan a lány, míg Seigi oda sem figyelt. Legalábbis látszólag.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Vas. Júl. 12 2015, 14:00

A csapat elérte a bejáratot, ahol az őr elkérte a sensei papírjait, mely a belépésről és talán a küldetésről szóló információkat tartalmazták. Miután elolvasta, a bejáratnál összegyűlt őrök meghajoltak, tisztelegve otogakure valódi hadereje a shinobik előtt. Az osztag besétált a városba.
Sötét utcákon sétáltak végig, embereket Aiza nem látott, csupán a járőröző katonákat, kik fákylákkal járták az utcákat.
~Hm. Egy lélek sincs, csak az őrök. Meg kell tudni, milyen időközökben haltak meg az emberek. talán az őrök is benne vannak az egészben és egy bizonyos járatcserénél kezdődik a tervük. Mindenképp egyeztetnem kell a senseiel erről.~ Aiza ezen gondolatait szövögette, miközben elsétáltak az őrök mellett. A fiú a két őr arcát nézte, s próbálta memorizálni, pont úgy, ahogy a kapuőrökét is. 
~Ha folyamatosan cserélik a tagjait, akkor a sok ember közül nehezen bukkan ki egy régebbi arc, más névvel.~
Egy kisebb szállásra érkezett az otogakurei osztag, belépve meglepően sok katona fogadta őket. Aiza körbetekintett, szemein keresztül, a szúró tekinteten át, kegyetlenül égtek bele emlékei közé az arcok, vagy netalán jellegzetes tulajdonságok. Egy szobába tértek be, majd Senmaru becsukta az ajtót, s egy ágyon foglalt helyet. Mérges volt. Érthető volt.
~A számból vette ki a szót.~ gondolta, mikor az őrség fegyelmezetlenségével kezdte.
Miután megkapta feladatát, fejet hajtott, ezzel megköszönve a lehetőséget.
~Holnap végre megkezdődik a feladat. S a mester igen csak jó feladatot adott, hogy bizonyíthassak ismét. S legalább lesz időm megismerni az őröket.~
Miután Senmaru kiadta a parancsot mindenki számára, Aiza megemlítette neki az észrevételét, s arra kérte a csapatot, hogy figyeljék az arcokat. Lehet olyanok járhatnak köztük, akik a hétköznapi embereknek fel sem tűnik.
Aiza ezután az egyik szabadon maradt ágyra fekszik, s miután lepakolta maga mellé a felszereléseit, sorba rakva, rendezetten, ahogy egy katonának illik, egy kunait rejtve párnája alá, aludni tért.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Júl. 20 2015, 22:43

   Az éjszaka további kicsiny része eseménytelenül telet. Mindenki tudott egy keveset aludni ám senki nem pihente ki magát maradéktalanul. Persze erre nem is volt szükség, elvégre fegyelmezett és sokat próbált ninjákról van szó. Persze Aiza nem élt át annyi veszélyes bevetést, nem repkedtek még el a feje felett levágott társai végtagjai, de fegyelmezettsége és hűsége felülmúlja társaiét. Ám azt nem tudhatja még senki, hogy a vezető és a társak mögött miféle titkok lappanganak. A csapat legfurcsább tagja Seigi, míg a hallgatag, magát keménynek mutató, de talán a csapatban a leggyengébbnek érződő Rabada eddig nem igazán mutatta annak jelét, hogy akár hasznára is lehetne a csapatnak. Azonban Senmaru-taichou már ismeri a csapattagokat, főleg talán Seigit. Lehet, hogy jobb lenne előbb néhány szót váltani a csapattagokkal, mielőtt megkezdődnek a küldetés igazi része?
   A csapat már reggel hatkor kelt. A piszkos, porral lepett ablakokon nehezen tőrt át a felkelő Nap gyenge fénye, de mindenki agya át volt már állva a küldetésre, így néhány másodperces különbséggel ébredtek fel. Senmaru az ajtóhoz sétált egyből, amíg Seigi maradt a helyén, az egyik ágy rácsának dőlve a földön. Ő itt aludta át az éjszakát, míg Rabada kissé kótyagosan kelt. Megtörölte a szemeit, majd semmit mondó arckifejezéssel fejére húzta a kapucniját.
- Rendben van. Én meglátogatom akkor a Parancsnokot. Mindenki tudja a feladatát. Induljatok!
Kérdés nem hangzott el, Senmaru kijelentette, hogy mindenki ismeri a feladatot és így kérdést már nem vár tőlük. Úgy tűnik, hogy megfogadja Aiza tanácsát, ugyanis ezt a többiek nem tudhatják, de gyanús a Taichounak is ez az egész hely... Amint pedig elhangzik a parancs, Seigi úgy ahogy volt, ülő helyzetből beleolvad a padlóba, majd eltűnik, Senmaru pedig kisétál az ajtón, majd le a lépcsőn és megindul a Parancsnokhoz. Aiza és Rabada egyedül maradt. A lány szemei nem látszanak a kapucnitól és nem úgy tűnik, mint aki kommunikálna akarna.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Júl. 29 2015, 13:13

A chunnin lehunyta szemeit, miután befeküdt az ágyba. Aludt már kényelmetlenebb helyeken is, ahol még ennyi komfort sem volt, nem beszélve a vizes, földalatti rendszerek hálótermeiről, melyekben néha napján el kellett töltenie néhány éjszakát, mikor az Otogakure magához hívatta. Nehéz feladat vár rá, még sohasem bíztak rá idősebb csoportokat, hogy törje be őket és tanítsa fegyelemre. Amit eddig csapattársaival tapasztalt, egyáltalán nem volt könnyebb helyzete. magára volt utalva, ahogy mindig. feladata adott volt, nem érdekelhette a másik, csak is a siker. 
A poron átszűrődő fény jelentette, hajnalodik. A kis csapat már korán fenn volt, ugyan az alvás ideje nem lett volna elegendő, ha nem Otogakure shinobiairól lenne szó. Aiza fejet hajtott, mikor a csapat vezetője elrendelte a feladatok megkezdését. Aiza ekkor már teljes felszerelésében állt. Nem szólt semmit, tudta, egyedül kell megoldania a feladatot. 
~Mindenképp az az elsődleges, hogy a figyelmüket megnyerjem és azt vaskézzel tartsam. Nem szabad, hogy lankadjon a  figyelmük. Aki pedig nem képes figyelni, az nem katonának való.~ ezen gondolatai kísérték őt az ajtóig, amely az őrség szobája előtt állt. Mély lélegzetet vett, rányúlt a hátán lévő kard markolatára, majd benyitott. 
- Felkelni! - lépett be, majd kardját előrehúzva, aktiválta a Hikage nevezetű kenjutsu technikát, melynek következtében a kard fényesen felcsillant, ezzel talán kellő löketet adva hangos köszöntése mellé. reméli ez megteszi a hatást. Azonban ha a katonák tovább henyélnek, elteszi fegyverét, majd némi koncentrációval megpróbálja a Zöldellő hegyek heves Szele nevezetű Fuuton technikával kiemelni néhányukat az ágyukból, fel, a levegőbe.
- A nevem Okisha Aiza, s engem választottak az őrség felmérésére. Mindenki legyen a fogadó előtt. Öt percet kaptok, különben az egész rohadt bandát az ablakon keresztül repítem ki. - vázolja fel a  helyzetet, majd azzal a lendülettel hátat fordít, és becsapja maga mögött az ajtót. 
Aiza a fogadó elé megy, majd ott várja az előtte összeszámolt őrség tagjait. Amennyiben késnének, abban az esetben komolyabb eszközökhöz kell folyamodnia, mint ahogy gondolta. De ezt csupán akkor, ha az őrség nem jelenik meg teljes létszámában. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Szer. Aug. 19 2015, 01:37

Ahogy Aiza benyit a jobb napokat is látott barakkba, konstatálnia kell hogy húsz férfi hálóterméhez képest egy oroszlánbarlang is parfüméria. A kard senkit sem tesz harcossá, s még a forgatásában való jártasság sem változtat szükségszerűen jó katonává. Arra csak a rendíthetetlen fegyelem képes. Nos, ez az aminek teljes hiányát láthatja a hangfalusi a zsoldosok kaszárnyájában. A bőrvértek és egyéb tartozékok, tunikák nem takaros kupacokba vannak rendezve az emeletes ágyak végénél található ládákon, hanem trehány módon szétdobálva. Az éjjeliszekrényeken félbehagyott szendvicsek és megsavanyodott sör fakupákban. Ezek a félnótások még árkot ásni is túl hitványak...
A chunnin belépője meglehetősen vegyes fogadtatásban részesül. A gyávábbak azon nyomban fülüket-farkukat behúzva szűkölnek be a fénylő kard láttán, s olyan esetlen kapkodással próbálják magukra rángatni a nadrágjukat, hogy nézni is fájdalmas. Néhányan fel sem kelnek, míg mások éppen túlságosan el vannak foglalva azzal, hogy ki tudja a legjobb baszósfingós viccet mondani a többieknek. Moslék emberek. Alig pár van közöttük, akiből jó katonalapanyag válhatna. Egyikükön azonban megakad az otogakurei szeme... Kevésbé karizmatikus, együgyű társai gyűrűjében állva délceg, széles vállú férfi magyaráz valamit, egy meztelen pengét tartva a kezében. Úgy isszák a szavait, mintha arannyal mérnék minden szavát. Napszítta arcát és vastag ajkait sűrű gesztenyebarna, vállig érő haj és gondosan nyírt szakáll keretezi. Egyedül tizenkilenc társa mellett, már kora reggel teljes készültségben áll: oldalára két kardtok csatolva, felsőtestét egyedi szabású pikkelyvért borítja. Ő az egyetlen, aki állja Aiza tekintetét. Esőszín szemei áthatóan, mégis pimaszul merednek a shinobi tekintetébe.
Szó mi szó, Otogakure küldötte nem tűrhet ilyen megosztott figyelmet. A szél ninjutsu egy pillanat alatt rendet teremt a szobában, a böfögések, trágár viccek és orrhangú nevetések kétségbeesett, rémült kiáltásoknak adják át a helyüket, hogy aztán megadó, néma hallgatássá csituljanak. A várt hatás nem maradt el. Ahogy Okisha sarkon fordul, nyomában a néma árnyként követő Rabadával. Ahogy becsapja az ajtót, még hallja a túloldalon a levegőből földre huppanó kövér valagak hangját és az azt követő fájdalmas kiáltásokat.
Sorakozó a fogadó előtt. Talán egy leheletnyivel jobban hasonlítanak egy bakára teljes felszerelésben, de még mindig közelebb állnak a két lábon járó, puhos disznókhoz. Túlnyomó részük súlyosan elhízott, hordótestüktől képtelenek tisztességes vigyázzállásban a csípőjükhöz tartani löttyedt karjukat. A tehénen jobban áll a nadrág, mint ezeken itt... Ruházatuk gyűrött, a lándzsások dárdájának hegye pedig tompán fénylik a zsíros ujjlenyomatoktól és ételmaradékoktól. A barma biztos konzervnyitónak használta. Gyors számlálás... Tizenhat hullajelölt.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Aug. 19 2015, 23:14

A chunnin váratlanul tört rá a "barakk" lakóira, vasfegyelme azonban talán kissé megtört, mikor meglátta a csürhét, akik a várost védelmezik. A szél technika segítségével azonnal kelésre késztette mind a húsz embert, kik lassan, komótosan, és fegyelmezetlenül kezdtek el készülődni. Csupán egyetlen személy volt, akire rá lehetett fogni a shinobi jelzést. Aiza felé tekint, végigméri a férfit, majd megfordult és kisétál a teremből. A lila ruházatú shinobi hamar a fogadó elé sétál, majd egy senbont vesz elő, melyet csupán nézeget, s a széllel óvatosan, lassan forgatni kezdett tenyere felett néhány centiméterrel. Hamarosan megérkezett a városvédő testület, Aiza pedig...elszörnyedt. 
- Ha több időm lenne, mindannyiukat halálukig futtatnám, hogy leadhassák minden súlyfeleslegüket, azonban erre sajnos nincs most lehetőségem. - ekkor a chunnin lassú léptekkel sétált végig a csürhe egyenesnek nem mondható sorai előtt. A senbon még mindig tenyere felett lebegett. Bárkit, aki kilógna a sorból, a kéz felett lebegő eszköz gondoskodni fog arról, hogy kellő fájdalommal tanítsa meg neki az egyenes sor fogalmát.
- Először csoportokra lesznek bontva, majd miután ez megvan, nekikezdünk a feladatok szétosztásához. - mondja miközben visszafelé sétál. Aiza mindeközben figyeli a reakciókat, a mimikákat, s próbálja kiszűrni azokat, akik talán nem a valódi őrség tagjai...már ha van olyan, aki egy valódi őrségbe beleillene. 
~ Mindenképp figyelmeztetnem kell a vezetőt az őrség teljes leváltásával kapcsolatosan. Ezek a haspókok nem képesek egy macskát sem leszedni a fáról, nem egy várost védelmezni. ~
Aiza megáll.
- Hol van a maradék négy személy? - teszi fel kérdését. - Miért késik négy ember? - ezután felkeresi azt, aki az egyetlen tisztes katonának tűnt, már ha ő köztük van.
- Lépjen előre. Mi a neve? - kérdezi a shinobit. - Ilyen shinobikra lenne szüksége az országnak, nem olyanokra, mint maguk. - miután visszaállíttatja a férfit, két köpcös felé bök.
- Keressék meg a másik négyet. Öt percet kapnak, hogy visszatérjenek velük vagy különben el sem tudják képzelni, milyen büntetésben részesülnek. Felelősséggel tartoznak a másik négyért, így járjanak sikerrel, azt ajánlom. - AIza próbált két, egymástól távoli személyre bökni, hogy ne küldhessen el két jó barátot. 
- A többiek pedig válasszanak társat maguknak. - miután ez megtörtént, Aiza véletlenszerűen cseréli ki a létrejött 7 csapat összes tagját, kíváncsi volt, ki kivel próbált meg együtt lenni, ám ez is csupán kezdetleges szűrésnek tudható be. Ha ez idő alatt visszatér a két haspók a négy "szökevénnyel" Aiza példát statuál, s a fogadóban alkalmazott széltechnikával, a Suiran Reppu segítségével emeli meg ismét a lábukat, s törli fel a padlót velük. 
ha visszatérnek, ha nem, Aiza a hét csapatnak azt az utasítást adja ki, hogy tíz perc alatt szedjék rendbe magukat. Tisztítsák meg a fegyvereket, elvégre egy fegyverhasználó shinobi számára a fegyvere talán az életénél is fontosabb. A csapattagok felelősek társaikért is, így ha egyikük felszerelése nincs teljesen rendben, a négy lógóhoz hasonlóan járnak.
Ugyan a legfőbb feladat a falu védelme, s probléma, ha az őrség nem ellenőrzi a területet, mégis, Aizanak muszáj ezeket a lépéseket megtenni azért, hogy rendbe szedhesse ezt a csapatot. S némiképp az időt is húzni akarja a fiú, amnnyiben újabb gyilkosságok történnének idő közben, biztosra veheti, hogy a gyilkosokat máshol kell keresni. Számára mindneki gyanús, főleg a fegyelmezett férfi, elvégre...annyira elüt az egész csapattól, mit kereshet egy ilyen shinobi ebben a csapatban?
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Szomb. Aug. 29 2015, 00:04

A sorakozó megtörtént, még ha nem is teljes létszámmal. Aiza egy széllel irányított tűvel próbált némi motivációt verni a szedett-vetett bagázsba. Meg kell hagyni, derekasan próbálkoznak, hogy egyenes sort alkossanak, de a tisztességes kiképzés hiánya és a szervezetlenség miatt képtelenek erre. Jóformán még egyenesen állni is nehezükre esik. A hangfalusi fenyegetően végigsétál előttük, a tenyere felett lebegő senbonnal. Megvetően mustrálja egy ideig a csürhét, majd a sor egyik végénél útjára engedi a dobófegyvert, hogy a rábízott szerencsétlen ízelítőt kapjanak az igazi katonák fegyelméből. Akciója nem éppen úgy sikeredik ahogy tervezte: a tű megakad a harmadik hájpacni löttyedt tokájában. Csak az tudná elképzelni, milyen visítás szakad fel ebből a szerencsétlen párából, aki volt már disznóvágáson... Igazából a látvány és a hanghatás is egy az egyben ugyanaz, azzal az apró különbséggel, hogy a malacokat nem öltöztetik városőregyenruhába, mielőtt nyakon szúrnák őket. Sérülése közel sem életveszélyes, ez a túltáplált féreg mégis úgy sikítozik a földön jobbra-balra gurulva, mintha épp sonkát szelnének a csülkeiből. Ha más nem is, ez végre megadja a kellő félelmet a többinek, hogy kiegyenesítsék egy csöppet a cikkcakkot, amit ők sornak csúfolnak.
A csapatnak szegezett kérdésre a barakkban látott pikkelyvértes férfi válaszol blazírt mosollyal szakállas arcán:
- Egyiküknek gyomorrontása van, vagy talán vérhas. Nem mehet távolabb a latrinától tíz méternél. A többiek felől nem tudok semmi biztosat...
Amikor a chunnin a nevét kérdezi, hetykén előrelép. Tartása laza. Enyhén ólába van, mint a lovas népek gyermekeinek, de egyébként kifogástalan a fizikuma. Minden bizonnyal kézitusában kibütykösödött kezeit pontyot mintázó, faragott kardmarkolatain nyugtatja vigyázzállás helyett. Egy pillanatig állja felettese tekintetét, de figyelme hamar elkalandozik... Láthatóan sokkal jobban érdekli Okisha csendes kísérője. A férfi szemében leplezetlen kajánság csillan, tekintetével valósággal levetkőzteti Rabadát, a szégyenérzet legkisebb jele nélkül. Az iránta mutatott érdeklődés persze a lány figyelmét sem kerüli el, szégyenlősen húzza összébb magán súlyos köpönyegét, hogy minél kevesebbet mutasson nőies idomaiból.
- Youhei... Szép kis barátnője van, remélem tudja. Aztán vigyázzon rá!
Mondja egy kacsintás és nyelvcsttintés kíséretében, majd visszalép a sorba. A két véletlenszerűen kiválasztott baka - egyik egy félénk tekintetű, cingár siheder, pápaszemmel az orrán, másik pedig félszemű, hosszú hajú kripli - elsietnek a későkért. Amíg vissza nem térnek, Aiza csakugyan véletlenszerű csapatokba osztja az ottmaradtakat, szigorúan ügyelve arra, hogy senki ne kerülhessen valami cimborájával párba. Kiadja a parancsot, azok pedig egymást közt morgolódva nekiállnak rendbeszedni a felszerelésüket. Rövidesen visszatérnek a többiek keresésére küldöttek, de csak egy városőrt hoztak magukkal. Állítása szerint eddig tartott bekötni a bakancsát, mert remeg a keze... A fiú, miután fellógatta a vén haspókot, hogy példát statuáljon, a többiek kiléte felől kérdez, a szemüveges fiú lép elő. Nagyot nyel, tiszteleg, majd remegő, sírásba fúló hangon belekezd mondókájába:
- Chukkainak nagydolga van, Nemuit nem bírtuk felkelteni, mert süket, Koumanchiki pedig azt mondta... Kérem ne bántson, én csak idézem: "mondd meg annak a felfuvalkodott, hangfalusi szarjancsinak, hogy én már akkor ennek a falunak az őre voltam, amikor a Fehér Kígyó még ki sem kelt a tojásból! Nem fogok egy ilyen jöttmentnek bepuncsolni!"
Időközben elkészül az osztag a fegyverek tisztogatásával, több-kevesebb sikerrel. Nagyjából a felükre mondható az, hogy erős jóindulattal elfogadható munkát végeztek a felszerelésükkel.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szomb. Aug. 29 2015, 18:52

- Katasztrófa... - dühöng halkan a chunnin. Aiza nem egy, eddig jól bevált trükkjét vetette már be, az osztag mégsem tűnik tökéletesnek. Sohasem lesz az. Ekkor a kiszemelt őr műsora újból fellendítette az osztag napját, illetve Aiza haragjának mércéjét.
- Katona. Ha még egyszer az én alárendeltségem alatt a női nemmel foglalkozik, s nem a feladatára figyel, egy mozdulattal fogom levágni a kis tökét, világos? Youhei-kun, visszaléphet. - majd a chunnin női társa felé fordítja tekintetét, de nem teljesen felé fordulva, szeme sarkából lesi a kunoichit.
- Rabada, remélem jegyzetel mindent, amit lát. Szükségem lesz minden feljegyzésére. - ezzel próbálta megoldani azt, hogy a kunoichi figyelmét is a feladatra összpontosítsa, s egyetlen férfi helyett az előttük álló összes szerencsétlenről tudjanak mindent. 
Aiza parancsára a csapat a kellő löket után új lehetőséget kap, hogy bizonyíthassa a chunninnak, valamiért csak kiérdemelték a testőri pozíciót. Ahogy telt az idő, s Aiza fényt láthatott volna az út végén, a fényt, mely a reményt sugallta volna, a visszatérő katonáknak nevezett csürhe tagjai beszámoltak a hiányzó személyekről. A chunnin már nagyon nehezen kezdte elviselni a helyzetet, s az egész csapatot legszívesebben nyilvánosan végeztette volna ki, amiért katonáknak merik nevezni, főleg azt, aki megadta nekik a címet. 
- Jól van - mondta, majd létrehozott egy bunshint. Aiza kettő mereven figyelt a csapatra, míg a valódi oldalra fordult, majd lassú léptekkel indult a ház felé.
- Amíg vissza nem térek, a sor maradjon meg, különben egész álló nap futni fogtok, világos? - majd megszaporázta lépéseit és nekiindult, hogy kellően megleckéztesse a hátramaradtakat. A házba sietett. Először is a szarógalamb felé vette az irányt, majd rárúgta az ajtót.
- Katona, ha támadás ért volna minket, maga akkor is itt szarna? Ha az ellenség tört volna a falura, maga akkor is csak kulázna? Most azonnal jöjjön a bejárat elé, s nem érdekel, ha szaros vagy hugyos. - majd a chunnin a mélyen durmoló felé sietett, s egy egyszerűbb szél chakra felszabadításával szinte kirobbantotta az ágyból a süketet. Nem magyarázkodott, csupán kezével erőteljesen bökött háta mögé, az ajtó felé. S akkor jöhet a harmadik...Aiza nem hagyhatja, hogy bárki megsértse és semmibe vegye az ő feladatkörét, s főképp azt, hogy a Fehér Kígyót bárki is megsérthesse. Ennél szörnyűbb tettet nem tehetett volna senki, ő most mégis megtette. 
- Koumanchiki! Jöjjön ki a szobából. Most azonnal! - a chunnin úgy érezte, az őr kijelentése veszélyesebb lehet az országra nézve, mint bármilyen ellenséges fenyegetés, s előbb a belső ellenségekkel kell leszámolnia. - Ha nem jön elő én fogok bemenni magáért. - majd Aiza elkezd háromig számolni.
Amennyiben a férfi megjelenik, a chunnin egyszerűen pofán vágja, majd utasítja, hogy most azonnal, amiben van, hagyja el az épületet. ha nem teljesíti ezt, Aiza az ablakon keresztül repteti ki őt. Ezután a három későt egymás mellé állítja, hogy a többiek megnézhessék őket, egyiküknek sem engedte, hogy rendesen felöltözhessenek, eddig lett volna idejük
- Most pedig takarodjanak a szemem elől. maguk nem hogy katonának, még takarítónak is megbízhatatlanok. Maga pedig - fordul Koumanchiki felé - örüljön, hogy ennyivel megússza, s nem vitetem el magát az Otokage elé s vádolom meg magát háborús ellenzékinek, terroristának s hazaárulónak! takarodjanak ebből a faluból!  -ezzel mind a hármukat elzavarja a faluból, megfosztva őket a tisztségüktől, s ha egyikük is háborogna, azt személyesen viszi a chunnin a mestere elé, s követeli, hogy bíróság elé állíttassák, s hazaárulóként tekintsenek rá. Márpedig otogakure nem épp a hazaárulókkal van tele, így a módszerek sem lesznek épp válogatva ennek orvoslásában. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Kedd. Szept. 08 2015, 12:37

Rabada közönyös arccal, félárbocra eresztett pillákkal néz társára. Egy lélegzetvételnyi hallgatás után semleges, tényszerű hangon jelenti ki:
- Nincs szükségem rá. Eidetikus memóriám van. Mindenre amit látok és hallok, tökéletesen emlékszem. Többek között ezért választottak be a csapatba.
Ami ezután következik, az komédiásmutatványnak is beillene. Aiza hátrahagyva klónját, szárnysegédjét és az egész hasztalan csürhét a lemaradottak felkeresésére indul. Elsőként a latrinán trónoló hájpacni felé veszi az irányt, ahol egy jól irányzott rúgással, zsanérostól küldi a kifelé nyíló ajtót a hasmenéstől szenvedő palimadár ölébe. Még szerencse, hogy eleve az árnyékszéken ül, különben egészen biztosan telecsinálta volna a gatyáját ijedtében. Vöröses arca egy pillanat alatt a sápkóros rémület betegfehérjévé fakul, ahogy valami elnézésfélét motyogva próbálja derékigszaros, kövér valagára erőltetni a szűken szabott bőrnadrágját. Esetlen léptekkel siet, hogy beálljon a sorakozóba, a gatyájából kilógó vécépapír dicstelen lobogóként libben utána.
Nemui fájdalmas kiáltással huppan a földre, amikor a chunnin felveri édesded álmából. Egy szál pizsamanadrágban virít csupán. Először megpróbálja felnyalábolni a padlón szerteszét szórt egyenruháját, de amikor látja felettese kijáratra szegezett ujját, meghunyászkodik és félmeztelenül, mezítláb indul meg, hogy csatlakozzon társaihoz, miközben óvatosan tapogatja az eséstől fájós derekát.
A legnehezebb diónak az utolsó parancsszegő bizonyul. Miután az első és utolsó felszólítást figyelmen kívül hagyja, a hangfalusi drasztikusabb megoldáshoz folyamodik. A barakkba lépve megpillantja az öreg harcost, aki az ágya szélén ül, teljes menetfelszerelésben. Hegyeset köp a döngölt földpadlóra, majd a fogai között sziszegve fröcsögi szitkát az ifjú Okisha fejére:
- Baszd meg magad, nekem nem vagy a felettesem!
Az otogakurei katona részéről érkező replika talán mind eddiginél fájdalmasabb. A szellemi energiáktól vezérelt széltömeg oly játszi könnyedséggel kapja fel ültéből a veteránt, mintha csak egy ördögszekeret sodorna. Rövid lebegtetés után pedig útjára küldi a nyitott ablakon keresztül. A szaggatott, hörgő légzésből és kiáltásból ítélve, ami a fal túloldaláról érkezik, egészen biztosan eltört pár bordája...
Kisvártatva ismét sorakozó, ezúttal teljes létszámmal. Az elbocsátó szavak vegyes fogadtatásban részesülnek. A csapat nagy része döbbenten kapkod levegő után, mások rosszallóan dünnyögnek. A pocakos Chukkai gyermeteg zokogásban tör ki és könnyeit nyeldekelve hagyja el a színt, Nemui pedig értetlenül néz jobbra-balra, mint aki azt se tudja mi történik körülötte. Valószínűleg egy árva szót sem értett az elhangzottakból. A vén Koumanchiki azonban megmakacsolja magát, véreset turházik a vezető lába elé, félbetört szemfoga halkan koppan a salakos talajon. A szolgálatban töltött évek súlya alatt meggörnyedt vállait, amennyire csak gyenge hátizmaitól telik, kihúzza.
- Nincs megbánnivalóm. Egyetlen kapitánynak esküdtem fel, ő pedig már hetek óta eltűnt. Akkor hajtok csak térdet egy ilyen nyikhaj előtt, ha az utolsó szusz is elhagyta a tüdőm! Párbajra hívlak hangfalusi kölyök!
Látva a chunnin arcizmainak szigorú megfeszülését, Youhei ismét veszi a bátorságot és engedély nélkül közbeszól:
- Koumanchiki! A kapitány elment. Talán sosem jön vissza... Most neki tartozunk engedelmességgel!
A jelenlévők legnagyobb döbbenetére az eddig hajthatatlan városőr zokszó nélkül elhallgat és fejet hajt a chunnin előtt. A daliás zsoldos azonban nem áll meg itt, következő szavait már Aizához intézi:
- Aiza... Sama. Alázatosan kérem, hogy tekintsen el ennek a háromnak a megregulázásától. Tisztességes emberek, akik hosszú éveken át szolgálták a városi őrséget, hogy kenyérre valót vigyenek a családjuknak. Büntessen helyettük engem, ha úgy óhajtja.
A megadás jeleként féltérdre ereszkedik és fejet hajt, némán várva a shinobi válaszát.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Szept. 16 2015, 14:54

Aiza látszatra teljesen higgadt volt, pedig nagy valószínűséggel robbanás közeli állapotba került az újabb sorakozó alatt. Szavait könnyed, szinte semmit sem tükröző szempárokkal figyelte a zendülőt. Jól tudta, hogy az előtte állók mindegyike tapasztaltabb volt nála, veterán shinobik. Mégis, amit eddig látott, tudja, hogy rengeteg dolga lesz.
- Lépjen vissza, Youhei. - szólt a férfi felé, miközben üres tekintetével még mindig a legnagyobb ellenlábast figyelte.
- Rendben. Nem tudom, milyen shinobik voltak maguk, de az biztos, hogy amit most látok, az csupán gyenge árnyéka annak, amik lehettek régen. Kihalt önökből a shinobi lét. Elengedték magukat. Egy igazi otogakurei élete végéig teljes erejével szolgálja és védelmezi a Fehér Kígyót. Az efféle megjelenés nem shinobihoz való. Legalábbis nem a Hang fejpántot viselőhöz. Azért vagyok itt, hogy rendbe szedjem a csapatjukat, és hogy megvédhessük az országot és a falut a háborúban. - Aiza sétálni kezd lassan fel, s alá a sor előtt. 
- Otogakure túl fogja élni a háborút. Még egyszer nem lehet nemzetünk az Öt Nagy harctere. Eleget szenvedett országunk, darabokra van szakítva. Egységet kell teremtenünk, s ezt cska ütőképes hadsereggel lehet. Ugyanilyen háborút vívunk itt a faluban is. A falut meg kell védenünk, jelenleg ez az ország. Azonban önök ütőképesnek hiszik magukat? Meglátjuk. - ekkor megáll az ifjú chunnin, épp visszaért a sor közepére.
- 10 kör a Városközpont körül. - mondja ki következő parancsát a chunnin. 
A csapat megkezdi Aiza kiképzését, remélhetőleg újabb szópárbaj nélkül. Aiza lecsillapodott, s a további nézeteltérések helyett nekiáll a csapatot újból gatyába rázni. Társát maga mellé állítja, majd amíg az emberek futnak, kikéri a véleményét és az eddigi tapasztalásainak részleteit. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Szer. Szept. 23 2015, 22:39

A megkönnyebbülés sóhaja oly egyszerre szakad fel húsz pár tüdőből, mintha csak egy emberhez tartoznának. A társai kegyelméért esdeklő, délceg katona hálásan fejet hajt kapitánya előtt, majd egy könnyed mozdulattal visszalép a sorba. A nem várt kegyelem láttán mintha még a keményfejű Koumanchiki vizenyős szemeiben is valami elismerésszerű csillanna. Mindenesetre felismeri, hogy már így is pattanásig feszítette a húrt, így hát ő is csatlakozik bajtársaihoz. Az otogakurei igazságszolgáltatás nem épp könyörületéről híres, a bírák könnyen és szenvtelenül ítélnek halálra bárkit, aki veszélyt jelenthet a Rejtett Hang törékeny harmóniájára. Nem csoda hát, ha a legelszántabb zendülőknek is inába száll a bátorsága a hadbíróság hallatán. A másik két késő is megtalálja szép lassan helyét a formációban, majd némi tétova toporgás után kocogó tempóban állnak neki a kirótt körök lefutásának. Eleinte lökdösődnek egy keveset, mert nem tudják eldönteni melyik irányban kezdjenek neki a Városháza megkerülésének, de végül libasorba rendeződnek a jóval előttük tempózó Youhei mögött. Még tíz métert sem tettek meg, amikor már szakad róluk a víz a teljes menetfelszerelésben való futástól, de erőt merítenek a hirtelen haragú Aizától való félelmükből.
Rabada szenvtelenül, melankolikus tekintettel mered a távolodó csürhére. Gondolatban mintha egészen máshol járna, mert enyhén összerezzen, amikor társa hangja rántja vissza a valóságba. Egy darabig tűnődve forgatja a fejét, sötét szemei mohón isszák a tornagyakorlat tragikomikus látványát. Végül a chunnin felé fordul és a tőle megszokott rideg tárgyilagossággal válaszol a neki szegezett kérdésre:
- Először is, ezek nem shinobik, és soha nem is voltak azok. A mozgáskultúrájuk kiábrándítóan hétköznapi, nyomokban sem tartalmazza a ninpo művészetében jártas harcosok kecsességét. Sokuknak köszvénytől bütykösek az ujjízületeik, sosem formáztak kézpecsétet és valószínűleg egészségtelenül sok vörös húst fogyasztanak Az alabárdok és lándzsák hegye pengeéles és nem látszik rajtuk köszörűkő által hagyott karcolás. Valószínűleg sosem kellett használniuk őket. A fa nyelek viszont enyhén görbülnek mellmagasságban, tehát sokat támaszkodnak rajtuk. Hitványak, de csak annyira mint bármelyik kisváros helyőrsége. Egyszerű férfiak, fegyverrel a kezükben. Többségük túlsúlyos, valószínűleg rájártak az elosztóegység készleteire, mert az ilyen kis települések rendfenntartói általában nem keresnek eleget, hogy degeszre zabálják magukat. Nincsenek hozzászokva a csoportos munkához, valószínűleg kettes csapatokban járőröznek. Felnéznek Youhei-sanra. Kíváncsi lennék hogy vívta ki az elismerésüket. Mintha feltétlen engedelmességnek tartoznának neki. Ő... olyan tájidegennek tűnik, gondolom a te figyelmed sem kerülte el. A fegyverzete és páncélzata alapján szabadúszó zsoldosnak mondanám, de a tunikája hajtókáján egyszarvút formázó feltűző van, ami a Fekete Unikornis zsoldoscéh emblémája. Messze földön híresek lovasok és kardforgatók és egy kisebb vagyonba kerül a felbérlésük. Kézenfekvőnek tűnhet az elképzelés, hogy beépített ember, de akkor miért hordaná még mindig azt az ékszert..? Csak lebuktatná magát. Ráadásul feltehetően évek óta itt van, egy ilyen hosszú megbízatást pedig csak a felső tízezer és a földesurak tárcája győzne. Te mit gondolsz?
Időközben az osztag befejezi első körét. Az emlegetett férfi a sor oldalán fut, és elképesztő állóképességről téve tanúbizonyságot kettő kövér polgárőrnek is segít egyszerre. A hónuk alá nyúlva próbál levenni egy keveset a rájuk nehezedő súlyból. Egyre érthetőbb, miért is néznek fel olyannyira erre a titokzatos idegenre.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Csüt. Szept. 24 2015, 00:35

Rabada minden szava igaz volt. A csendesség és a hátulról  való figyelés előnye, hogy míg Aiza beszélt az előttük álló tömeghez, addig Rabadanak bőven volt ideje megfigyelni mindenkinek a reakcióját, és összetenni a végleges képet, melyet épp most vázolt fel. Jó ötlet volt őt a csapatba helyezni. Remek megfigyelő.
- Hm...szóval Fekete Unikornis. Nem hallottam még ezt a nevet...remek zsoldosok. Szinte az egyetlen ütőkártyája a csapatnak. Ő lesz a mi emberünk, aki segíthet felkutatni az ügynököket. Ha pedig ő maga lenne az, nem fog sokáig tartani, hogy lebuktassa magát. Köszönöm, Rabada. - hajtott fejet a chunnin a lánynak, ezzel lezárva a megbeszélésüket. Aiza maga sem mondhatna többet, így nem ismételte társa szavait. Aiza előrébb lépett, mikor az első körüket futották.
- Az akadémián keményebb edzésnek vetettek alá minket - jegyzi meg halkan, leginkább csak magának. 
Ahogy a csapat futott, Aiza mélyen magában, erősen gondolkodott, talán más irányba kellene vinnie az egészet. Aztán egy másik hang az edzésük további támogatását sugallta számára. Vitába kezdtek egymással a fejében szóló hangok.
~Ezek nem shinobik, hanem csak egyszerű emberek. Nem képesek annyit elviselni, mint a Rabada vagy az én szervezetem. -
~Erősnek kell lenniük, ha meg akarnak védelmezni egy ily fontos létesítményt. Elvégre ők az őrei Otogakure egyik legfontosabb falvának. -
~Talán ha leállítom, sokan mindjárt összeesnek már, és még csak a felénél tartanak.
~De ha ezt így folytatják, büntetésből még ennyit fognak futni...
Aiza fel s alá mászkált, szemügyre véve a fuldoklókat, ahogy elhaladtak mellette. Végül Aiza úgy döntött, hogy Rabadaval vizet hozat, míg az utolsó köröket futják, majd a pihenőnél mindenki közt szétosztja. Aiza ekkor figyeli meg ismét alaposan őket. Kereste azokat, akiknek látszólag korántsem jelentett akkora nehézséget a feladat. 
~Az ellenség biztos nem ilyen hájas disznókat küld egy ilyen fontos feladat elvégzésére. Talán ha az én beosztottjaim között van a tégla, könnyedén ki lehet szűrni.~
Majd megállt a talán földre terülő csapat előtt. Aiza ezután Youhei-sant állította fel, majd felkérte, hogy vezényeljen le egy egyszerűbbnek mondható edzést, mely kellően átmozgatja a többieket. Látszólag ő volt az, aki nem csak tekercsekből ismerheti a testmozgás fogalmát. Az edzés után pedig visszaállította Youheit a többiek közé, fejet hajtott neki.
Mosakodjanak meg és szedjék rendbe magukat. Tizenöt perc, nem több, s mindenki legyen kifogástalan állapotban a lakanya előtt, vagy újrafutják az iménti dupláját. Világos? Mától minden reggelt ezzel az edzéssel fogunk kezdeni. Most pedig indulás.

Aiza Rabadaval az oldalán sétált egy kört ott, ahol a katonák futottak, majd elindulnak lassan vissza a laktanyájuk felé. Aiza felmérte a pálya adta lehetőségeit, de mindez csupán másnap lesz fontos. A chunnin lassú léptekkel battyog vissza, majd megáll és várja, hogy a kis csapata tanult e az esetből.
- Shinobikat kellett volna kapnunk... - mosolygott el. Rabadanak talán fel sem tűnhet ez az apró jel az arcán, azonban Aizat nem igazán láthatták mosolyogni. A komor shinobi álarca mögött azonban kezdte élvezni a helyzetét, annak ellenére, hogy majdnem kivégeztette volna a lázadóit.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Vas. Okt. 04 2015, 17:24

Rabada minden valószínűség ellenére tett tanúbizonyságot arról, hogy nem csak dísznek választották be a csapatba. Amikor Aiza arra kéri, merítsen egy nagy vödörrel a nem messze található kútból, arcizmai finoman megrezdülnek - undorodó grimasszal juttatja kifejezésre nemtetszését, hogy ilyen alantas feladatokat kell elvégeznie egy rangban egyenlő fél utasítására. A fintorgáson kívül azonban nem adja jelét bármiféle tiltakozásnak, olybá tetszik jelleméből fakadóan szolgalelkű és fél a konfrontálódástól. Míg az ifjú katonában érvek és ellenérvek vívnak ádáz vitát egymással, a szedett-vetett kompánia rendületlenül rója a köröket a központ körül, bár minden alkalommal, amikor a chunnin viszontlátja őket lassabbak és lassabbak. A negyedik körnél a többségük még csak sétálva vánszorog, persze nem is csoda. A merevített bőrpáncélban való futás súlya és mozgást akadályozó mivolta miatt még ezeknél sokkal edzettebb és rátermettebb alakokat is jócskán megviselne, ezek pedig évek óta nem szaladtak egy métert sem. Nem látni köztük olyat, akit egyáltalán nem viselt volna meg a gyakorlat, még Youhei napbarnította arcára is vérvörös, verítékszagú virágokat rajzol a menetfelszerelésben való körözés. Rajta kívül még nagyjából három férfi van, akire azt lehet mondani, hogy képesek lennének még lefutni pár kört, ezek pedig természetesen a fiatalabbak, a húsz és negyven év közöttiek, pontosabban ezek közül is azok, akik nem küzdenek túlsúllyal. Persze róluk is szakad a víz, de korántsem olyan reménytelenek, mint társaik.
Az enyhet adó kútvizet hálás sóhajokkal és tikkadt lihegéssel hálálják meg a bakák. Láthatóan már kezdenek örülni, hogy vége a megpróbáltatásaiknak, amikor újdonsült parancsnokuk arra utasítja a rangidős városőrt, hogy vezényeljen le nekik egy egyszerűbb tornagyakorlatot. A zsoldos néma bólintással veszi tudomásul parancsot, majd nekilát feladatának. Alapvető gimnasztikai mozdulatsorokat mutat be, amiket könnyű első látásra utánozni és érezhetően figyel arra is, hogy kímélje a végkimerültségtől tántorgó társait: egy-egy gyakorlatot csak két-háromszor mutat be, utána már kezdi is a következőt. A torna végeztével úgy vonulnak a dolgukra, mint a vert sereg, többen fuldokolnak és sántítanak. Egyáltalán nem úgy festenek, mint akik képesek lennének akár csak még egy kört is lefutni, nem hogy húszat. Előbb áll meg a szívük az erőlködésben vagy válnak dezertőrré.
A hangfalusi páros ráérős tempóban sétálva vág neki a strázsák által bejárt útnak. Apróra őrölt murva borítja az utakat, szegény falu lévén nem telt tisztességes útburkolatra. Az ösvényt ódivatú, égetett téglából emelt kétszintes házak szegélyezik, ezek adnak otthon a város fontosabb intézményeinek, mint a tanácsház, bíróság, fegyház és a többi. Az éjszakai világításról kovácsoltvas póznákról lógó olajlámpások gondoskodnak, de még messze van napszállta, a kanócokat nem gyújtották meg. A faluközpont körül szabálytalan, kacskaringós sugárút vezet. A fekete hajú lány a következőképp reagál társa szavaira:
- Otogakure többfrontos háborút vív, shinobi haderőnk létszámban messze alulmarad a Nagy Országokéval szemben, még ha rátermettségben nem is. Az Otokage nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy nagyobb alakulatokat csoportosítson ide, ha a frontvonalon is eredményeket akar elérni, míg a rejtekfaluban is kellő mértékű védelmet állít fel. Bár Disutori fontos stratégiailag, egyszerűen nem rendelkezünk akkora sereggel, hogy ennél a csürhénél komolyabb védelmet rendeljünk ki ide. Meddig akarod még hajtani őket..? Ameddig el nem pusztulnak? 
A számonkérés meglepő a kunoichiéhez hasonlóan visszafogott természetű emberektől. Hangjában nem bujkál szemrehányás, inkább érdeklődő a tónusa. Minden amit mond, hideg tényszerűségen alapszik. Úgy tűnik, egy cseppet sem érdekelné, ha kimúlna az egész brigád, csak kíváncsi, mik Okisha szándékai az alá rendelt egységgel.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Okt. 05 2015, 01:55

 - Meglehet, Rabada, meglehet. – válaszol elmosolyodva a fiú, majd befejezvén a kört rá kellett jönnie, más edzőterepet kell keresnie, ha gatyába akarja rázni a csapatot. Márpedig rájuk fér.
- Bárkik is voltak, a jelenben egy szempillantás alatt elsöpörné őket konoha bármely csapata. S egy ilyen stratégiai fontossággal bíró létesítményt nem védhet olyan, aki a cipőjét nem tudja bekötni
Aizaék visszaérnek a laktanya elé, hogy várják a lehetőleg rendesen felkészült csapatot.
A chunnin a séta közben átgondolta a napi teendőket. A reggeli bemelegítés után étkezni visz a csapatot. Rendes élelmet fognak enni. Idő közben szemezgette az utcákban található lehetőségeket. A reggeli után pedig járőrözni fognak. Az egész faluban. Körbejárják az összes utcát és teret, elsétálva minden egyes épület előtt. Aiza fel akarja térképezni a járőrosztagok vonalait, melyeken érdemes körülnéznie. Felakarja kutatni a falu védhetőségét, valamint a réseket a pajzson. Ki akarja szűrni, hogy mindenképp csak belső ellenségektől kell félni, vagy utánpótlást is kapnak e. Ismernie kell a falut, s a csapatot, akár a tenyerét. Amíg ez nincs meg, addig nem tudja megoldani a problémát, nem tudja elvégezni a feladatát. Ő vezetőnek született. S a jó vezető mindig ismeri a saját területének minden apró titkát. Mert egy jó vezető együtt él a közegével.
- Remélem, nem okoznak csalódást. Mert akkor viszont megemlegetik a napot, amikor az osztagunkat a faluba rendelték. Akkor egész nap futni fognak. S megtiltom nekik, hogy meghaljanak. De még akkor is felriasztom futtatni őket. Katonák. S Otogakure katonái a halálukig katonák maradnak
Aiza tekintete a bejárat felé terelődik, várja az osztagot. 
- Szükségem lesz rád. El tudsz bánni tíz férfival? Meg kell tudnunk mindent a faluról. ismerni akarom az utolsó sikátorig az egészet. De egybe vezényelni nem lehet, az kivenné teljesen a védelmet. Habár nem hinném,hogy sok közük lenne a falu védelméhez.

A chunnin lemondott az elit shinobi csapat vezetéséről, feladata azonban talán sokkal összetettebb,mint egy jól képzett osztagot vezényelni. Kihívást kapott,melynek a lehető legjobban meg akart felelni. Be akarja bizonyítani, hogy otogakure utolsó, pocakos, wcből kirobbantott embere is tökéletes katona. 
- Osoi Ryodan*... - mosolyodik el ismét. Tényleg kezdte élvezni a helyzetet, még tudja is, megannyi fejfájással fog járni az elkövetkezendő időszak.


/*Osoi Ryodan= Lusta Brigád/
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Pént. Okt. 09 2015, 16:58

- Kétségtelen.
Foglalja össze tömören véleményét a kunoichi, ahogy befordulnak a barakk udvarára vezető sarkon. Felemás látvány fogadja a ninja párost. A csapat harmada tisztán és frissen, vizes hajjal üldögél egy asztal körül, padokon egy lószőr kulacsot kézről kézre adva, nagyokat húzva a lőréből. A másik harmad a fából emelt tisztálkodóhelyiség előtt sorakozik, ők egy cseppet viharvertebbnek tűnnek. Zsákvászonszerű felöltőjükön "kunaitáskák" éktelenkednek, s nyakuk körül is csúf gallért rajzol a veríték. Az utolsó szakaszt sehol sem látni, feltehetően éppen tusolnak. A három zuhanykabin, ami a rendelkezésükre áll, egyszerűen nem elég húsz embernek. De becsületükre legyen szólva, nem széledtek szét fegyelmezetlenül, ahogy azt várná tőlük az ember. Az idősebbek és a kövérebbek vannak a legrosszabb bőrben, láthatóan jártányi erejük sem maradt a folytatásra.
- Lehet nem ártana némi fokozatosságot vinni az edzéstervbe. A mi kiképzésünk persze sokkal keményebb volt, de nálunk se a legdurvább gyakorlatokkal kezdték. Ha még tíz kört lefutnak, holnapra használhatatlanok lesznek... 
Jegyzi meg halkan Rabada, gondosan ügyelve arra, hogy a katonák ne hallhassák szavait. A nekiszegezett - és talán enyhén félreérhető - kérdés hallatán szégyenlős pír önti el halovány arcát, és lesütött pillákkal, kerülve Aiza tekintetét válaszol:
- Talán... Remélem. Mire visszaértek, megpróbálok szerezni egy térképet a faluról, hogy részletesebb tervet dolgozhassunk ki, miután megosztottad a terepen szerzett tapasztalataid. Most pedig ha megbocsátasz...
A városőrök fele lép, majd tisztes távolságban megáll tőlük. A tőle megszokott, szégyenlős hangnemben, szinte suttogva próbálja magára vonni a férfiak érdeklődését:
- Egy kis figyelmet...
Halk hangját azonban meg sem hallják, vagy akik mégis, egyszerűen rá sem hederítenek. Tekintélyelvű alakok lévén, valószínűleg lealacsonyítónak tartanák ha egy nő parancsolna nekik, ráadásul a lány még nem vívta ki magának azt a félelemmel vegyes tiszteletet, amivel az osztag Okishának adózik. Idegesen köhécselve köszörülgeti a torkát, de a társaság a füle botját sem mozdítja. Ha Aiza megpróbálna közbenjárni az érdekében, a fekete hajú jelenés tiltakozóan kitartott kézzel veszi elejét a neki nyújtott segítségnek. Láthatóan egymaga akar megbirkózni a nehézséggel.
- Ha volnátok szívesek...
Azonban a türelmes próbálkozásnak körülbelül annyi értelme van, mint táviratban integetni. A hajadon vékony ajkai ideges vicsorba szaladnak. Válla fölött társára pillantva figyelmezteti a chunnint:
- Szerintem jobb lenne, ha befognád a füled egy pillanatra!
Türelmesen vár, amíg a katona eleget tesz a kérésének, majd visszafordul a brigádhoz. Nagy levegőt vesz. Aztán elszabadul a pokol.
- SORAKOZÓ! AKI TÍZ MÁSODPERCEN BELÜL NEM ÁLL A HELYÉN, AZT HELYBEN KIVÉGZEM!
A mennyek haragja lágy tücsökzene Rabada földöntúli hangjához képest. A hangorkántól lobogó éjszín hajával és betapaszott füllel is süketítő hangjával egészen úgy fest mint egy megdühödött istennő, vagy ádáz fúria. Az egyik strázsa kezében tartott italos üveg szilánkokra robban, vérző sebek miriádját hagyva a férfi tenyerén. Nem egész tíz másodperc múlva mind a húszan a hangfalusi páros előtt áll, olyan szálegyenes vigyázzban, mintha csak az életük múlna rajta. Talán múlik is... A sor végén hárman csak egy szál törülközőben állnak, de még ők is kirontottak a tisztálkodóhelyiségből az embertelen hang hallatán. Ez lenne hát a lány ninjutsuja..? Úgy látszik, a félénk lány több meglepetést rejteget, mint azt bárki hitte volna...
- Melyik tízet szeretnéd elvinni?
Kérdezi Aizát olyan negédes mosollyal, mintha mi sem történt volna az előbb.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Okt. 19 2015, 15:13

Rabada jól beszélt, a chunnin sajnálatos módon a keményebb kiképzőket kapta gyermekkorában, s ennek köszönhetően mind az edzésterve, mind a módszerei is…kemények. Ám azt belátta ő maga is, ha így folytatódik, a csapat fele el fog hullani másnapra.
Aiza lassú léptekkel tért vissza, majd várta a még mindig készülő katonákat. Ugyan a fiúk lassan összekapják magukat, a fürdéshez elegendő hely bizonyult kevésnek, így nem mérgelődött magában a chunnin, s nem robbantotta rájuk az ajtót.
- Valamire mégis csak jó a szigor – mosolyodik el, miközben látja, ahogy sorra jönnek ki a katonák, s ruházatukra is az elfogadható megjelenést titulálta magában a chunnin. A csendes Rabada ekkor megpróbálta magára hívni a figyelmet, ám nem igazán járt sikerrel. A második próbálkozás után Aiza előre lépett. pontosabban próbált, ám a lány karjával visszafogta a chunnint. Aiza fejhet hajtott, majd visszább lépett. Mindig is kíváncsi volt, miért is választották Rabadat a csapatba. Jó megfigyelő, mondhatni remek. Elemzései szinte mindig a valóságnak felelnek meg. Ám úgy tűnik, a lány nem képes uralni egy csapatot. Aiza épp azon gondolkodott, egyetlen széllökéssel hívja fel magukra a figyelmet, ám míg ezen gondolkodott, Rabada egy jó tanáccsal látta el a chunnint, aki még egyet hátra lépett.
Mintha az istenek kiáltottak volna a Földön élők felé, a menny is kettészakadt a hangtól, amit a kunoichi magában tartogatott ez idáig. Aiza csak figyelte, ahogy az őrökben megfagyva a szar is, úgy húzzák ki magukat szinte egyszerre, mintha egy seprűnyelet toltak volna fel hátsó felükben. Még a benn fürdők is szinte azonnal rohantak ki, törölközőben.
~Szóval emiatt van itt. – mosolyodik el magában ismételten a fiú. Rabada rengeteg titkot rejtett, melyek egyre jobban felkeltették a chunnin figyelmét, mind képességeiben, mind személyiségét illetően.
- Hm. Szép volt. – jegyzi meg halkan, majd ismét előre áll, s a következőket már az őrök felé intézi.
- Most, hogy mindenki itt van, itt az idő, hogy mindenki bevigye a szükséges táplálékot, elvégre egy jó katonának figyelnie kell a megfelelő táplálékbevitelre is. Öt percet kap mindenki– ekkor Aiza kiválasztja a saját tíz emberét, köztük a fejlettebb katonát, Youheit és a nagyszájú Koumanchikit is. Őt feltétlenül maga mellé akarja tenni.
Miután összeszedte, megindulnak a város központja felé. Egy nagyobb fogadót keresnek, ahol látszólag elfér tizenegy ember, s kellemesen ehetnek egyet. Rizst és húst rendel a csapatnak, szomjoltásra pedig megtiltja a szakét és minden más alkoholtartalmú ital fogyasztását.
Miután az őrsége végzett, Aiza hagy néhány perc pihenőt, majd felsorakoztatja őket az utcán. Remélhetőleg immáron nem kell további fegyelmezés a számukra. Majd Aiza vezetésével bejárják a falu rájuk eső, nyugati részét.
Aiza két kört vezényel le, tempója ugyan lassú, a saját mértékeihez viszonyítva, ám így is lehet, lesznek,kik elfáradnak. A járőrözés közben Aiza bizonyos távolságokban jelöl meg őrségi pontokat, melyekre a második kör után elhelyezi a reggel kialakított párokat.

- Vissza kell térnem a központba jelentést tenni. Aki elhagyja az őrségét, míg vissza nem térek, annak a fejét veszem. Érthető? Induljanak – adja ki újabb parancsát, majd sebesen indul a bázisa felé, hogy minden eddigi tapasztalatait megoszthassa az osztag vezetőjével és netalán újabb instrukciókat kaphasson a feladattal kapcsolatosan. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd. Okt. 20 2015, 19:04

Aiza - Rai Kougeki tanulás


Amint visszaértél a központba meglepődötten konstatálod, hogy a parancsnokod nincs sehol. Helyette egy fehér ruhás nagydarab emberbe botlasz aki közvetlenül a bejárat mellett támasztja a falat és elég észrevehetően bámulja meg az arra járókat. Talán egy kicsit faragatlan is a stílusa de mintha keresne valakit. Aztán ahogy mennél be a fickó az utadba áll és még egyszer jó alaposan végig mér mielőtt a szemedbe nézne. Mellesleg szintén felfedezni véled a férfinél otogakure fejpántját csak ő a vállán hordja. 
- Üdvözletem! A nevem Akashi, de szólíts csak Akashi senseinek. A parancsnokod meghagyta, hogy tanítsak meg neked egy kenjutsu technikát. Lényegében a haderő fejlesztést nem csak az alapoktól képzelik el a vezetők hanem az osztag parancsnokoknak is fel kell mérni illetve amint lehet javítani a képességén. Úgy hallottam, hogy fogékony vagy a kenjutsura és ügyesen bánsz a pengékkel illetve a chakráddal is. Remélem a parancsnokod igazat mondott mert nincs kedvem az elejétől elkezdeni. 
Eközben észreveszed, hogy a fickó méretes hátán három darab katana feszül és várja, hogy lesújtsanak vele. Elképzelhető, hogy a mai délutánodat még sem úgy fogod tölteni ahogy hitted hanem edzéssel?
- A technika amit meg fogok tanítani neked egyszerű. Gyere menjünk csak beljebb itt a gyakorló térre itt lesz elég hely. Jó akkor kezdjük azzal, hogy a technika neve amit meg fogok ma tanítani neked Rai Kougeki. Ez egy nagyon egyszerű ám mégis hatásos technika. A lényege, hogy chakrát koncentrálsz a kezedbe és így felgyorsítva a mozgásod egyszerre több csapást tudsz végrehajtani nagyon gyorsan. Akár több ellenfél ellen is hatásos a technika ha esetleg kutyaszorítóba kerülsz ennek a technikának a segítségével simán kimászhatsz!
Azzal a férfi keze szinte eltűnt a szemed elől ahogy kirántotta egyik kardját a hüvelyéből majd villámgyorsan mért 4-5 csapást egy képzeletbeli ellenfélre aki már biztosan nincs az élők sorában. Nem tudod pontosan hányat vágott mert nem tudtad megszámolni minden ütését olyan gyorsan hajtotta végre. 
- Na ezt kéne utánam csinálnod. Semmi baj ha nem sikerül elsőre van egy kis időnk ma délután! Tehát koncentráld a chakrádat kardot forgató kezedbe... 


/Szeretnék látni egy szép hosszú 40 soros leírást aminek a végén még nem sikerül végrehajtanod a jutsut. Kb 2-3 óra gyakorlast öleljen fel ez a post megállhatsz közben pihenni is!/ 

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Vas. Nov. 01 2015, 00:54

A chunnin sebesen sietett vissza a központba, hogy leadhassa első jelentését a parancsnokának. Aiza gyorsan sétál át az utcák között, házat házra hagy maga után, nem törődve a szembe jövőkkel, sem a vele azonos irányba vonulókkal, ha útban vannak, lehetőleg kikerüli, vagy kezével tör magának utat. Nem lassíthatják őt.
Már látja az épületet, teste reflexszerűen kapcsol még nagyobb fokozatra, mely csak a kapu elérésénél lassul, majd áll le. Egyenes háttal, határozott, katonás testtartással áll meg, majd kopog be, mielőtt kinyitná a fél ajtószárnyat.
- Sensei… - hajol meg a bejáratban, miután becsukta maga mögött. Ekkor figyel fel egy ismeretlen alakra, aki a chunnin felé mutat. Aiza kissé értetlenül sétál az idegen felé, s csak akkor hajol meg, mikor a férfi ismerteti vele ittlétének okát.
- Akashi-sensei. Megtiszteltetés, hogy a vezetőség külön edzést tervezett számomra, nem fogok kudarcot vallani. Sohasem vallok kudarcot.
AIza ezután végigszemlélte a férfi minden egyes mozdulatát. Figyelt a lépéseire, s kezének forgására, a csukló és a váll egységes elmozdítására is. Minden apró részletét meg akarta tekinteni a fiú, ám a férfi oly gyors vágásokat alkalmazott, melyekhez az átlag szem nem elegendő. S habár az instrukciót kielégítették a hiányzó űrt, melyet a látás lassúságából adódott, Aiza nem érezte biztosnak most sikerét. Azonban még hozzá sem látott.
Lassan hátához nyúlt, majd ráfogott katanájának markolatára. A fém lassan s éles hanggal csúszott ki hüvelyéből, majd megvillant a fényben a tükörsima, ápolt penge. Aiza maga elé tartotta kardját, nyújtott karral fogta. Végül, lassan visszaemelte kezét, mellkasához szorítva, ekkor a kard pengéje orrának simult. Szemeit lehunyta egy pillanatra, s mély levegőt szívott. Ezt szinte minden egyes alkalommal megteszi, ha épp nem az életét akarja védeni a pengével.
Lassan forgatni kezdte a kardot, csuklója az óra járásával megegyező irányba kezdett forogni, majd vagy 4-5 forgatás után előre döfött. A mozdulat nem állt meg, továbbra is megmaradt a körző mozgás, csupán a leírt kör átmérője nőtt. S eközben egyre csak gyorsult. Aiza érezte már pengéjét, egy kardhasználónak talán ez a legfontosabb. A tökéletes összhang test és kard között.
Aiza ekkor testével megegyezően, a chakraját is lassan mozgásra bírta, mely törhetetlenül indult neki a hálózatban, sokkalta sűrűbben sodródva a chunnin szervezetében. S az áramló chakrat a fiú megpróbálta a kezébe s a vállába koncentrálni, hogy ezzel felgyorsíthassa a mozgását. A forgó kard pedig indult is, s gyorsan vágott maga elé. Valami nem stimmelt.
Hiszen egy jó szúráshoz nem elég, ha a kar és a váll mozog, hanem kell a támasztó láb is, s az egész felsőtest mozgása is egyben. Aiza ugyan kifinomult mozdulatokra volt képes, most mégis egyszerre kellett határozott és kifinomult mozgást ötvöznie, mely…nehezebb volt, mint elsőre gondolta. Ugyan az első szúrásnál a leglényegesebb a megfelelő támasz, mégis, figyelnie kell testének nagy részére, annak ellenére, hogy egy egyszerű szúrásról van szó. A chunnin felső testét is elkezdte chakraval feltölteni, hogy könnyebb lehessen a vállból való fordulása, ne csupán a karja.
Újra szúrt. Majd még egyet.
De még most sem volt elég gyors. Talán nem elegendő a chakra? Még többet kell talán karjába és vállába vezetnie. Talán ez hiányzik. A chakra. A chunnin ekkor még többet koncentrált kardját tartó karjába és vállába, miközben kardját folyamatos forgásban tartotta. Jobb láváal előre lépett, határozottat dobbantott a padlóra, majd megdöntve kissé testét, szúrt. Majd újra. És újra. De még mindig nem tökéletes. Még több chakrat kell elhasználnia. S lassan már el fog dőlni, ha tovább koncentrálja fél testébe a chakrat. De hát, ha kell, akkor kell. Most pedig még több chakra kell.
A chunnin homloka gyöngyözött az izzadságtól, ő mégsem állt meg. Egy pillanatra sem. Csupán kardját forgatta és csak szúrt. De nem elég gyorsan.
 
Aiza úgy döntött mégis megpihen egy kicsit. Kardját leengedte teste mellé, majd mély levegőt vett. Lassan fújta ki. Fegyverét tokjába csúsztatja, majd leül. Nagyokat fúj. Valamin töri a fejét. Ugyan nem szólal meg, szemei elszántságot tükröznek, felváltotta a fáradtságot az égető, akaratos szempár.
Megtörli homlokát, majd felkel. A falhoz sétál, s maga elé emeli jobb kezét Ujjait ökölbe szorítja, majd jobbjával előre lép, öklével pedig nagyot üt a falba. Majd újra. És újra. Egyre nagyobbakat, egyre gyorsabbakat. Mozdulata mégis könnyednek hat, mozgása igencsak légies. Talán a fiú kissé lecsillapodott belül, s felmérte helyzetét, s a hiányát az eleméből fakadó lehetőségekkel egyenlíti ki.
Jobbja mellé becsatlakozik bal ökle is, s immáron felváltva üti a falat. Csapásai erősek, s gyorsabbak, mint korábban. Majd megfordul, előrántja a kardot ismét, s előre szúr egyet az első tárgy felé, melyet elsőként meglát. S újra szúr, majd azután még egyet. Ismét hátralép, léptével együtt mozdul a fegyver tartó kéz is, fordul teste, s újra előre lép és vág. Legalább hármat ismét. Majd visszalép.
A kard ismét elindul, s újabb hármas vágást hajt végre. Talán még gyorsabban, mint ezelőtt. Testében a chakra szinte robbanásig feszül, a heves keringés eredményeként azonban még gyorsabban fárad el végtagja. Pihennie kell. Pedig nem akar. Keze egyre jobban ereszt a fogásból, meg kell állnia. Ugyan a jó katona utolsó véréig küzd, egy jó stratégának figyelnie kell testére, s gondoskodni a megfelelő pihenésről is. Így ismét leül néhány percre.

Majd újra kardját forgatta és csak szúrt. Gyorsabban, erősebben. Végső próbálkozásánál nem kímélte sem testét, sem chakraját. Talán eltalálta már a megfelelő mennyiséget, melyet folyamatosan keringetnie kell, hogy kellően sebes szúrásokat hajthasson végre. Homloka vizes, teste remeg, ő mégis lép és szúr. Liheg, de érzi, a siker közelében jár. Még néhányat…csak néhányat.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Kenshiro Karu on Vas. Nov. 08 2015, 21:52

Akashi teljesen átszellemülve figyelte a reakciódat és véltél felfedezni a szemében némi elégedettséget amikor közölted nemes egyszerűséggel, hogy te sosem vallasz kudarcot. Az első pár próbálkozásnál még a hátadon érezted a tekintetét aztán valami furcsa dologra lettél figyelmes. A férfi elővette ismét katanáját beállt mögéd és veled együtt csinálta a mozdulatokat. Közben próbálta leutánozni a mozgásodat. Mint valami mániákus aki szereti újra átélni az egyszer már verejtékes tanulás gyötrelmeit, amikor tudod, hogy képes vagy rá és mégsem akar sikerülni. De vajon miért?
- Igen Aiza jó lesz. A mozdulat már jó lesz csupán csak a chakrád keringtetésére figyelj a testedben. Ügyesen lemásoltad a mozdulatokat amiket mutattam. 
A férfi egy darabig utánad csinálja aztán megáll és a tokjába teszi a kardját. Megvárja amíg szépen magadtól végig próbálod még párszor aztán leülsz. Homlokodon verejték gyöngyözik de lélekben sokkal erősebb vagy talán még a testi adottságaidat is túl szárnyalod és erre Akashi is felfigyelt. 
- Rendben Aiza látom, hogy nem a csak a magatartásod, de a kitartásod és a szíved is egy harcosé. Figyelj rám, had mutassam meg. Tehát nyugalom mély lélegzetet vegyél beszív, kifúj, beszív kifúj... Nem kell túl stresszelni sem a dolgot, mert ha túl görcsösen akarod elérni a célod akkor minden bizonnyal még nem fog sikerülni egy darabig, de te ennél sokkal ügyesebb vagy. Szóval amikor chakrát koncentrálsz és keringtetsz a testedben akkor koncentrál a karodra és a fegyvert tartó karodba koncentráld a chakrád és így gyorsítsd fel a fegyverek mozgását. Akár csak a shusin no jutsunál amikor a tested gyorsítod fel. Most azonban csak a karodat gyorsítsd fel, figyelj csak így. 
Azzal megmutatja még egyszer a technikát aztán feléd fordul és érdeklődve figyel.

// Szép postot írtál. Kérek még egy hasonló terjedelműt a szünet utáni első két próbálkozás nem sikerül, de a harmadik már igen. //

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Hétf. Nov. 09 2015, 00:02

Aiza verejtékes homlokát törölte kardot tartó karjával. Majd kihúzta magát, s előre taposott. Fogait összeszorítva dőlt előre, ránehezedve jobb lábára, megdöntötte testét, fordította vállát, majd döfött. Újra és újra. Lihegett, köhögött, izzadt. És csak szúrt.
Erőt adott neki mesterének jelenléte és az együttműködése. Aiza felhasználva utolsó készleteit is vetődött neki a feladatnak ismét. Talán az, hogy mesterével együtt csinálja, könnyebbnek bizonyulhat. nem azért, mert dajkára lenne szüksége, hanem mert ő katona. S a katona mindig csapatban harcol. Az egységben találják meg saját erejük határait, s egységben képesek túltenni magukon, s átlépve saját határaikon, legyőzhetetlenek lehessenek.
 
Aiza szünetet tartott. Akashi még egyszer megmutatta neki a technikát, s részletesebben is elmagyarázta a legszükségesebb elemeit. Aiza ugyan tudta, mit kellene tenni, vagy hogy hogyan, valami mégsem sikerült. Valami hiányzott. De micsoda?
A fiú nagyokat lihegett a földön ülve, teste szinte remegett. Kardját megragadta, majd maga elé emelte. Fél szemét lehunyta, s pengéjét vizsgálta. A gyönyörű penge tökéletes állapotban volt. Forgatta szeme előtt a fegyverét, s közben gondolkodott.
~Eggyé kell válnom vele. Egyesülnöm kell a karddal. A kard csupán a kezem toldása. A kéz az, ami öl. A fegyver csupán eszköze az ölésnek.
Mindeközben a chunnin lassan felkelt a földről. Kardját még mindig maga elé tartotta.
~Úgy kell minden mozdulatom kialakítanom, hogy a kardom eggyé válhasson a testemmel. Együtt kell mozogniuk, hisz csak akkor lesz tökéletes.
Míg ezen gondolatain merengett, szemeit lassan lehunyva, légies mozgásba kezdett. Lépte nem volt oly nehéz és erőteljes, sokkal inkább a kifinomultság és az egység jellemezte. Válla előbb hátrahúzódott, ahogy könyöke is háta mögé hajlott. Majd kissé kifordítva kezét döfött szinte kettőt egyszerre a levegőbe. Majd újabb kettőt. S még egyszer megismételte a folyamatot. De aztán megtámaszkodott térdein. Fáradt volt. Nem vallotta be, sohasem, mégis…tagadhatatlanul fáradt volt. De felállt. Egy mélyről jövő szívás után nagyot köpött, oldalra fordított fejét közben.
- Akkor is megcsinálom. – mondta összeszorított fogaival, majd ismét átadta magát a benne lévő szélnek köszönhető légies mozgásnak. Ám ezúttal sokkalta több előkészületet végzett, nem egyből vágott a dolgok közepébe. Léptei ugyanoly könnyedek voltak, mint előzőleg, mely igen csak nagymértékű kitartásra utalhat, hiszen alig áll a lábán már. Mégis képes efféle mozdulatokra.
Aiza néhány lépés után, mikor érezte, teste mostanra képes átlibbenni, s előre helyezni a központi súlyt, megdőlt. Hármat szúrt egymás után, majd egy újabb hármast, de ezután már csak kettőre maradt ereje, majd térdre rogyva esett a porba. Kardjának pengéjét a földbe szúrta, hogy támaszt biztosíthasson számára, nem eshetett el.
- A büdös francba már! – szitkozódott mormolva lehajtott fejjel a földön. Ujjai a markolatot szorongatták, kézfeje eres volt. Egész teste remegett. Szemeit csípte a homlokáról ömlő izzadtság, vörös erekben úszó tekintete pedig mesterére meredtek, majd a mögötte lévő ajtót figyelte. Talán kisétál? Ő biztos, hogy nem.
- Akkor is megcsinálom, a rohadt életbe – csap bal kezével a földre, majd kiegyenesedik, s leporolja magát. Lélegzete mély levegőt szív be, melyet csak lassan adagol vissza a környezetbe. Szemeit lehunyta, majd előre lépett.
A lépését egy újabb követte, majd oldalazó mozgásba kezdtek. Egész testét, akár a szél fújná, oly könnyed és ritmikus. Kardja teste körül forog, nem szorítja le a fiú teste mellé, hanem engedi, hogy végtagjai is felszabaduljanak. Amerre jobb karja mozog, abba az irányba mutat a penge hegye is. Az ötödik lépése után nyitja ki szemeit, melyek újra azt a érzelemmentes, céltudatos nézésével tekintett az előtte álló ajtóra. Majd kardját beledöfte a faajtóba. hatalmasat koppant. Majd újra. És újra.
A kopogások hihetetlenül gyorsan hangoztak el egymás után. Ugyan Aiza nem összpontosította egyetlen pontba csapásait, talán ez nem is volt olyan nagy probléma. Talán kilenc vagy tíz, egymást követő hihetetlen gyors koppanás után a fiú megállt, majd ismét térdére rogyott. Lihegve, kardján támaszkodva nézett fel, s látta, hogy az ajtóba igen csak mély üregeket kreált. Az egyik talán át is lyuggatta a faajtót. Előtte a földön az ajtóból kiszakadt fadarabok és por szállt.
Aiza elmosolyodott. Habár megszólalni sem tudott, elmosolyodott, kivillantva fogait. Örült. Hiszen ha jól számolta, összesen tízet szúrt az ajtóba. Felkelt, ugyan nehezére esett már. Mind lábai, mind karja igen csak megterhelődött az elmúlt órákban, s az a kevés pihenő, amit magának adott, nem volt kellően elég ahhoz, hogy kipihenhesse. De a vért izzadó hajtás végül, meghozta virágzó gyümölcsét. Lába remegett, ő mégis állt, egyenes háttal. mellkasa szinte kiszakadt helyéről, de Aiza erős volt. Megfogta kardját, majd visszahelyezte a hátán lévő hüvelybe, majd kezeit összecsapva, meghajolt mestere előtt.


- Köszönöm Akashi-sama a tanításaidat. Bölcseleteid egész utamon kísérni fognak. Otogakure-ért! – hajtotta meg fejét.  Majd térdei összerogytak, ő pedig a földre esett. Nem ájult el, magánál volt, csupán teste mondta fel a szolgálatot. Lábai nem tudták tovább tartani a testét. Nem is csoda, a chakramennyiség, amelyet elhasznált az órákon át tartó edzésben, rendkívül gyorsan felemésztették tartalékait. Pihennie kellett, de nem talált most semmit sem jobbnak, sem kényelmesebbnek, mint a földet. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Csüt. Nov. 26 2015, 22:10

Az ifjú katona rendíthetetlen elszántsággal vág neki újból és újból a rá kirótt feladatnak. Bár ereje fogytán, hazája iránti feltétlen kötelességtudata és acélos akarata minduntalan lop számára egy keveset szervezetének rejtett tartalékaiból - épp csak elegendőt a következő kínkeserves próbálkozáshoz. Össze-össze rogy, meggyötört izmai fájdalmas lüktetéssel 'kiáltanak' újabb pihenőért, s olybá tűnik az ereiben folyékony tűz zubog vadul vér helyett. Mintha csak betoncsizmában próbálna balettgyakorlatokat bemutatni... Tagjai merevek, pattanásig feszülő inai makacsul tüntetnek, mikor a legnagyobb szükség lenne rájuk a táncszerű, légies mozdulatok véghezviteléhez. A dacos kitartás csak ésszerű keretek között áldás és erény, a fiú talán ha engedékenyebb lenne magához és hosszabb pihenőket iktatna be a gyakorlatok között, talán már sokkal korábban is végezhetett volna a technika elsajátításával. Testben és lélekben kipihenten sokkal könnyebb lenne koncentrálni egy efféle aprólékos feladatra... De persze mindig van egy másik út. A csökönyös idealisták ösvénye, akik szerint a rest kétszer fárad... A makrancos megrögzöttek útja, akik vakmerőn kísértik az emberi teljesítőképesség korlátait. Akik pőre lábbal lépnek a hiábavalóság égető parazsába, s mégis szentül hiszik, hogy nemcsak célba érnek, de akkor is ezt választanák, ha lenne könnyebb megoldás. Akik a nehezebb utat választják, nem csak sebekben és kudarcokban lesz részük. Olyan akarati erőket szabadítanak fel magukban, melynek valódi hatalmáról talán még nekik sincs fogalmuk. Az önkéntes szenvedés keserédes gyümölcse, a vasakarat pedig gyakran jár kéz a kézben a nagyra hivatottsággal.
Aiza mozdulatai egyre és egyre ügyetlenebbé válnak, még végül eléri teljesítőképességének mélypontját. Ebben azonban lehetőség rejlik: innen csak felfelé vezet az út. Saját győzni akarásában megmerítkezve próbálkozik ismét a gyors döféssorozattal. A fehérbe öltözött pengemester hallgatag árnyékként követi minden mozdulatát. Bár a chunnin mereven előreszegezi tekintetét, szinte érzi magán mesterének elképedt pillantását, amikor merev mozdulatai ismét a korábban látott elegáns keccsel véghezvitt suhintásoknak adják át a helyüket. A világ összezsugorodik körülötte, s a kezében szorongatott kardja a tengelye annak, ami megmaradt belőle. Egészen olyan érzés, mintha nem is ő, hanem az edzett acél akarata irányítaná minden cselekedetét. Mély lélegzet... És támadás. Elég lenne egy kósza pislogás is, hogy a szemlélődő lemaradjon arról, ahogy a kard újra és újra könyörtelenül a halott fába mar. Az elmosódó sziluettek játékában úgy tűnik, mintha nem is egy, hanem vagy tucatnyi pengét tartana a kezében az ifjú katona. Aztán úgy esik össze mint egy rongybaba. De feladatát bevégezte, s még győzelem édes mámora fogható ahhoz a kéjhez, hogy végre elengedhette magát. Egy kérges tenyér bizalmas szorítására a vállán pillant hátra. Mögötte Akisha áll, széles arcán formális mosoly ül. Nem túl őszinte, inkább kötelességtudat szülte gesztus, amivel a tiszt az alárendeltjeinek tartozik. A zsold része. A férfi szemeiben csillogó büszkeséget azonban - hogy ilyen hamar átadhatta tudását egy ifjoncnak -, semmiféle formalitás nem tudná palástolni.
- Szép munka fiam. Ha csak feleennyi energiát fektetsz a ranglétrán való előmeneteledbe, pár év és vezérkari tiszt is lehetsz. De ha legközelebb nem lennél ilyen szerencsés és kitartó... Engedj meg egy atyai jó tanácsot: nincs erősebb, mint ez a két harcos: a türelem meg az idő; ezek mindenre képesek. Ha valamit nem tudsz erővel megoldani, oldd meg türelemmel. Ha minden feladatnak ilyen forrófejjel vágsz neki, könnyen kiszolgáltatottá válsz. Mindig tudd, mikor mennyit áldozhatsz fel az erődből. Most pedig eredj! A parancsnokod jelentést vár tőled. Biztosan le fog esni az álla, ha ilyen korán megleped, azt mondtam neki csak éjközéptájt fogsz visszaérni. Ja és útközben szalassz ide egy ácsot, ha már így szétbarmoltad az ajtót... Otogakuréért!
Kiáltja, miközben ökölbe szorított jobbját ünnepélyesen a szívéhez üti.




//A technikát sikeresen megtanultad, felírhatod. A kaland eddigi részéért, valamint a szép tanulós posztokért 31 chakrát is kapsz.//


A hozzászólást Hidan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 09 2015, 02:56-kor.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Dec. 09 2015, 00:48

Aiza örömmel fogadta a férfi szavait, jótanácsára pedig elkomorodott arccal hallgatott. Türelmesen megvárta, míg a férfi befejezi. Mikor az öklével szívéhez csapott, Aiza pontosan megismételte, majd hangosan mondta ki
- Otogakureért! - hangja az elszánt hazafi keménységével egyezett meg. Mikor a férfi megemlítette az ajtót, Aiza elmosolyodott. 
~Hm. majd valamelyiket ideküldöm.~ mosolygott magára miközben a csapatára gondolt. Egyikőjükből sem nézte ki, hogy egy szöget bevernének a falba, nemhogy ajtót szereljenek be. És természetesen készítsenek is el.
- A parancsnok! - mondta hangosan, mikor a férfi eszébe juttatta, miért is indult órákkal korábban. A chunnin gyors léptekkel indult a parancsnoki épület elé. Ugyan nem futott, nem érezte elegánsnak a városban fellelhető rangját tekintve. Ugyan chunnin rangja közel sem ért fel a jouninok és a vezetők szintjével, mégis, egy ilyen alacsony shinobi létszámmal rendelkező faluban, az ő nevével, igenis némi felsőbbrendűséget érzetét táplálta benne. Lábainak gyors váltásával könnyen maga mögött hagyott minden járókelőt, s nem is állt meg senki kedvéért. 
Aiza megáll az ajtó előtt, majd kihúzza magát egy mély levegő beszívása közben. Bekopog.
- Uram. Meghoztam az első jelentésem a küldetésről. - áll tisztelegve az ajtóban, miután beengedik. 
Amennyiben engedélyt kap, részletes beszámolót tart a parancsnokának.
Elsődlegesen a csapat szintjének és a bennük rejlő lehetőségek problémáival kezdte, a legnagyobb problémával. A csapat túlságosan is szétszórt és kiöregedett tömeg, amely, Aiza szerint, bármennyire is helyrepofozná, önmagukban nem lennének képesek...~szavaival élve~
- Egy kiló kenyérért sem küldeném őket le a boltba, nemhogy egy falu biztonságát rájuk bízzam. - Azonban Aiza mégis bizakodva kezdett beszélni. Belátása szerint a csapat elég ahhoz, hogy szemmel tarthassák a falu főbb pontjait, s nem kell remélhetőleg sok, hogy némi fegyelmet és tiszteletet verjen beléjük. Ugyan azt a húsz embert a pokol is visszadobná, ha a trehányságuk és hanyagságukról van szó, mely lássuk be, katonáknál nem épp kedvező. Mégis, Aiza szerint nevelhető a csapat, van bennük valami, melyet a shinobi nem tudott megfogalmazni. 
- Megnevelem őket, velük nem lesz baj. Az itt tartózkodó shinobikat kellene szemmel tartanunk. Úgy érzem, az ellenség nem rendelkezik nagy létszámmal a beépülteket tekintve, s higgye el, ha az enyéim között van, ki fogom deríteni. - fejezte be Aiza a beszámolót. Ezután várta feljebbvalójának reakcióját, s a további utasításokat.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 52


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 482

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Csüt. Dec. 17 2015, 01:07

A vérverítékes edzéstől reszketeg lábakkal, s ugyanakkor büszkeségtől dagadó mellel léptet Aiza a disutori éjszakában. A raktárházak kifosztása miatt elrendelt kijárási tilalom már csak fertályórányira van, a salakkal felszórt sikátorok azonban mégis úgy lüktetnek a nemtörődöm pórnépek ügyes-bajos dolgaitól, mintha a kacskaringós utcák valóságos vénái és erei lennének az aprócska településnek. A munkából hazatérő mesteremberek, ócska teknőben ruhát mosó asszonyaik és az út porától koszos porontyaik a rejtélyes idegen láttán majd mind felhagynak tevékenységükkel, mintha csak megfagytak volna. Akár a kisszerűség dicsőítésének szentelt szoborcsoportnak is nézhetné őket az ember, ha prédaösztöntől csillogó szemük nem követné kínos alapossággal a felségterületükre betévedt ragadozó minden mozdulatát. A chunninhoz tartozó - puritán városőrruhától élesen elütő - felszerelés, a feszes tartás és kidolgozott alkat sokkal inkább tartozhat - az ilyen egyszerű emberek képzetvilágában - egy földre pottyant hadistenhez, semmint sorkatonához. Tompa tekintetükben valószínűtlen nászt ül az áhítat és a messzi földről érkezett hatóságot illető néma vád. A tömeg megalkuvón, lehajtott fejjel húzódik szét a nagy sebbel-lobbal léptető shinobi előtt, de dacosan összepréselt ajkaik egy pillanatnyi kétséget sem hagynak felőle: ha egy véres kés meredne ki a fiú hátából, egy percig sem haboznának alaposan megforgatni...
Hálátlan szarjankók. Ahelyett hogy seggüket a földhöz verve örülnének annak, hogy valaki hajlandó rendet tenni ebben a patkánylyukban, rosszallóan meregetik a gülü szemüket. Ha Okishának több ideje lenne, talán ezekbe a makacs nyárspolgárokba is verhetne némi otogakurei fegyelmet. De még a szakaszára sincs elég, jó eséllyel tovább kell állniuk, mielőtt keserves munkájának gyümölcse beérne... Mire Aiza elér a csapat szálláshelyéhez, az utcák már javarészt néptelenek, csak pár iszákos lézeng a tereken. A lemaradók nyilvános kivégzése talán elégséges példa lenne, hogy ez a jövőben ne fordulhasson elő, de ugyanakkor a külhoniak ellen fordítaná a közhangulatot és értékes munkaerőtől fosztaná meg a közösséget. Az emeleti lakrészhez vezető lépcsőkön minden egyes lépés, akár egy tőr a megviselt ninja izmai közé. Összeszorított fogakkal, mégis katonás szálegyenesben masírozik a csapatvezető ajtajához. Kopogásra emeli kesztyűbe bújtatott ökleit, amikor Senmaru fojtott hangját hallja a túloldalról:
- ... a diszkréció kulcsfontosságú a küldetés kivitelezéséhez. Nem tudhatjuk kikben bízhatunk és kikben nem. Minden lépéséről tudni akarok. És el ne baszd ezt nekem! Ha meglát, akkor gyanakodni kezd, és nekünk ez cseppet sem hiányzik. Szükségünk van rá. Egyelőre.
Az ajtón koppanó ujjak hangjára azonban torkára forr a szó. Halkan megköszörüli torkát és annyit kiált:
- Kerülj beljebb!
A szobába lépve a chunnin azonban csak a sempait látja, semmi jele, hogy más is tartózkodott volna itt. A férfi egy ódon íróasztalnál ül, egy gázlámpa sápadt fényénél sárguló dossziékat tanulmányozva. Pár határozott mozdulattal egy kupacba rakja őket, majd székestül megfordul, hogy meghallgathassa alárendeltje jelentését. Szótlanul vár egészen a beszámoló végéig, egyszer sem vág közbe, a fekete maszk pedig eltakarja arcának minden rezdülését. Mintha csak egy madárijesztővel beszélne az ember...
- Tudtam hogy jó döntés volt ennek a csürhének a gatyába rázását rád bíznom Aiza. Elégedett vagyok a teljesítményeddel, ami azt jelenti, hogy az Otokage is kedvező értékelést fog kapni rólad, ha továbbra is jól végzed a munkád. Holnap hajnalban folytassátok, ahol abbahagytátok. Azonban az árulók kilétének felfedéséhez még mindig nem jutottunk közelebb. Seigi sem tudott meg semmi értékeset egyelőre a köztisztviselők, intézők és szolgabírók után való kémkedéssel. Neked van már gyanúsítottad, vagy legalább egy nyomod amin elindulhatunk?

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 4 oldal 1, 2, 3, 4  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.