Disutori no Sato

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Pént. Márc. 24 2017, 04:28

A derékig befalazott fiúnak gyorsan kell számbavennie lehetőségeit hacsak nem akar rövidesen két tűz közé kerülni... Legnagyobb szerencséjére az őt földbe rántó Seigi félmunkát végzett, vagy csupán nem vette elég komolyan őt ahhoz, hogy teljesen véghezvigye az egyébként triviális földtechnikát. Kezei így szabadok maradtak, ennél többre pedig nincs is szüksége: ujjait kézpecsétekbe fonja, hogy chakráját vízként materializálva, valamint a környezet páráját összpontosítva előbb fellazítsa agyagbörtönét, majd pedig vízzel feltöltve a kissé kitágult vermet kétéltű módjára húzza meg magát. Hogy ez bölcs döntés volt-e, azt csak az eljövendő percek igazolhatják, de az egészen biztos, hogy a lehető legkényelmetlenebb helyzetbe hozta magát: szinte magzatpózba kell húznia magát, hogy a félembernyi lyukban sikeresen eltűnhessen ellenfele velőtrázó tekintete elől. S ha mindez nem lenne elég, a környező szikkadt földfal szivacs módjára, mohó szomjjal issza magába a chunnin által felhalmozott vizet, s menedéke lassan, de rohamosan gyorsuló ütemben kezd szétfolyni.
Figyelembe véve ezen körülményeket a maga helyett csatába küldött Vízklónt pontos, s még inkább gyorsan kivitelezhető tervvel kell létrehoznia a fejében. Ugyanis csak percek kérdése, míg az álcázásul használt iszapossá vált sár teljesen szétfolyik, arról nem is beszélve, hogy mennyire megnehezítheti a fürge mozgást, ha az ember ilyen masszív ganéban dagonyázik.
Mizu Aiza - mármint a Bunshin, nem a hogyléted felől érdeklődök - úgy szökken elő a hangfalusi ifjú által kreált medencéből, mintha csak parittyából lőtték volna. A szemközti Seigi a kettő közül megpróbálja azonnal kihasználni a lehetőséget, míg az otoi ifjú ki van szolgáltatva a tehetetlenség törvényének a levegőben, és egy Shunshinnal rohamozva próbálja behozni a köztük lévő távolságot, hogy egy talajszintről indított támadással fogadja a magasból alázuhanó Okisha-hasonmást. Azonban a kardforgató legfőbb erénye - a nagyobb támadótáv - ezúttal is érvényesül a nyers erőt képviselő ökölharcosok ellenében. Míg a takigakurei elrugaszkodik a földről, addig az esés lendületét felhasználó Aiza egy íves mozdulattal elválasztja rémábrázatát vaskos nyakáról, hogy aztán a teste élettelen sártömeggé omolva záporozzon a földre. Újabb klón... Úgy látszik egyik harcos sem bíz semmit a vakszerencsére.
Lendülete azonban egy pillanatra sem törhet meg, amint földet ért, már fordul is hátra, hogy a tenyerén lévő lyukból áramló légörvénnyel megsegítve kvázi kunaiként használja kardját a másik támadó ellen. Seigi kísértetzöld szemei riadtan pattannak tágra a közeledő fenyegetés láttán. Ujjai szemmel alig követhető gyorsasággal kezdenek szédítő táncba, majd egy rövid kézjelsorozat után az áruló szörnyeteg felkiált:
- Doton: Iwa no Yoroi!
Mielőtt azonban befejezhetné a mondatot, utolsó szava fájdalmas hörgésbe fordul a combjába fúródó penge fájdalmas csókja nyomán. A föld elemű-, feltehetően védekezőtechnikát az utolsó pillanatban hozta létre, ha egy szekundumot is késik, talán a lábával fizet érte... De a kard egyszerűen megállt a húsában, hegyéből mindössze pár centi tűnt el az eleven húsban. A fizikai törvényei szerint a penge súlya elég kellene hogy legyen ahhoz, hogy egyszerűen kiforduljon a sebből, felszakítva a környező kötőszövetet, a fegyver mégis úgy áll meg a torzszülött combjában, mintha csak egy fatuskóba vágták volna. A borult égtől szórt fényben bőre mintha kristályosan felcsillogna, amikor két felhőfoszlány között rásüt a nap.
Miközben Seigi egy kínterhes kiáltással kihúzza magából a pengét - ami egyébként a klón tartozéka, tehát azonnal vízzé is omlik a markai között, mielőtt használhatná -, addig az ál-Aiza akrobatikus mozdulatok egy újabb sorával a már félig elmocsarasodott gát és a dühösen fújtató ellenfél közé pozícionálja magát, s újabb fegyvert húz elő.
- Nem hittem volna, hogy egy magadfajta kígyóivadék képes lesz sebet ejteni rajtam... Úgy látszik nem vehetlek félvállról Otogakurei kutya. Raiso Gekishin!
Újabb kézpecséteket formáz a szörnyeteg, mire felfelé tartott tenyerei felett sebesen cikázva forgó villámnyalábok öltenek testet. Szája varratai között kibukkan hullaszín, természetellensen hosszú és hegyes nyelve, s végignyalja halvány ajkait.
- Bátor szíved van, de jobb helye lesz nálam. Most pedig pusztulj!
Acsarogja, majd gyors egymásutánban egy egész sorozatot indít útjára a tenyerénél formálódó villámchakramokból.


Aiza:
Állapot: 100% (Sértetlen, de lassan elfogy a víz amiben rejtőzik, és megfullad a sárban, ha nem tör ki alóla)
Chakraszint: 70% (Korábbiak, Mizu Bunshin, Shunshinok, Suimenka, Suitenhoufutsu)
Seigi:
Állapot: 92% (Bal comb sérült)
Chakraszint: 57% (Iwa no Yoroi, Gekishin)
Erősítésig hátramaradó körök: 5

//Tanulásod elfogadom//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szomb. Ápr. 01 2017, 00:18

Aiza a földfalban rejtőzve várt a tökéletes pillanatra. Akár a vadász, aki eljátszik a prédájával, mielőtt végleg kioltaná a vérét. Az előtte álló Seigi pedig valódi prédának számított. Nemhogy csak erős shinobi volt, kinek képességei egyelőre kiegyenlítik az esélyeket a kettejük harcában, hanem legfőképp áruló volt, egy hitvány takigakurei korcs, aki beférkőzve a falu bizalmi körébe, belülről próbálta szabotálni az otoi gépezetet. Aiza egykoron felesküdött saját nevére, az Okishak vérére, mely örök időkre kötni fogják őt hűségével és vérével a faluhoz. Ezt jelenti a neve. S nem engedheti, hogy ez a szörnyszülött bemocskolhassa.
Az Aizamásolat szinte tökéletesen imitálta az edetei énjének képességeit, páratlan gyorsasággal és precíz, kifinomult mozdulatokkal volt képes kettészelni ellenfelének egy újabb testét. A chunnin kezdte unni a játszadozást. Való igaz, ő maga is klónokkal teljesített az eddigi összecsapásukon, mégis, sokkalta másabb módját alkalmazta a bunshin technikának. Seigi roppant óvatos shinobi lehet, ezt már képes volt leszűrni a fiú. Maga is nagy játékosnak képzelte magát, aki annyi klónt hoz létre a harcuk alatt. hogy képes lehessen teljes mértékben összezavarni az ellenfelét, hogy a föld alól támadhasson. A doton eleme igen csak sokoldalúnak bizonyulhat, így a saját fuuton chakrajával leginkább csak a gyorsaságra lesz képes építeni. Ahogy Aiza megfordult, a kezében lévő kardot elhajította, majd egy kisebb zankuuhaval gyorsította fel, s célozta meg még sebesebben az utolsó Seigit a felszínen. A kard azonban megakadt a lábában.
Aiza már szinte tudta előre, hogy másodperceken belül a test szét fog esni, s a kardja a sárban fog kikötni. Nem is használt fel sok chakrat a dobáshoz. A penge azonban megakadt benne, az ellenfele pedig felocsúdott. ~Megvagy!~
A Mizu bunshin immáron ott áll a sebzett Seigi ls Aiza valódi rejtekének területének közepén. Tökéletes pozícióban ahhoz, hogy végleg leszámolhasson a fiúval. Seigi bőre felcsillant a felbukkanó fényben, mintha valamiféle roppant vékony anyag fedné be egész testét. A megakadó kard nem esett le, melyből következtethetett a fiú arra, miszerint ellenfele a föld elemmel hozott létre egy olyan védelmet, ami képes megakasztani a fegyvereket. ~Valóban létezik ily sokoldalú elem is a világban? Érdekes~ 
Sebzett ellenfele megállt, majd hihetetlen gyors kézpecsétekbe kezdett. Ujjai szinte szemmel követhetetlen gyorsasággal kezdett bele az újabb pecsétekbe, mégis, a kézformák eltértek. Ekkor a fiú körül valósággal felvillódzott a környezete, majd temérdek, talán egy tucatnyi, villámló korongszerű anyagot kezdett el maga körül forgatni. A klón a shunshin no jutsu segítségével oldalaz ki annyira, hogy az egymást követő lövedékek hatótávját elkerülje. Még a chakragyűjtés pillanatában azonban az elmozdulással együttesen egy kézpecsétet formált, melynek következtében egy újabb mizu bunshint akart megteremteni. A létrejövő friss vízklón a talajvízből és a levegő páratartalmából születne meg, harmad annyi chakraból, mint előde. Az ő szerepe nem a támadás lesz, hanem a megtévesztés. A bunshin épp ellenkező irányba térne ki egy újabb shunshinnal, ezzel összezavarva ellenfelét, aki remélhetőleg nem lesz képes egyszerre két irányba is figyelni. Bárhogy is történjen, a két bunshin oldalas irányból rontatnának rá, a shunshin gyorsaságával a takigakurei shinobira.
Idő közben a valódi Aiza érezte, a biztonságot nyújtó fölfal hamarosan beomlik, s magával temeti a fiút is. A helyzeten pedig csak rontott a tudat, hogy az a tucatnyi villódzó korong még idő előtt el fogja pusztítani a falat. Mialatt a két bunshin elterelik a fiú figyelmét, a valódi Aiza felkészül, a ahogy az első villódzó korong elérné a földfal felületét, a fiú a lehető leggyorsabban szabadulna ki a tócsából, majd ő maga is egy shunshint alkalmazva, a fal széléről ugrana a magasba, s kardját előrántaná. 
A Mikazuki no Mai eredetileg egy konohában őshonos kenjutsutechnika volt, azonban oly sok idő elteltével a különböző nemzetek képesek voltak kiismerni és lemásolni mások képességeit, olykor a maguk módján. Ily módon kerülhetett egy egyszerűnek mondható, mégis szinte tökéletesen felhasználható technika Otogakure, ezzel együtt Aiza kezébe. A két oldalról rohamozó klón kellően képes lehet elterelni és megosztani a figyelmét a fiúnak, aki ennek következtében remélhetőleg nem is veheti észre a magasból érkező fiút. A chunnin kardját csak az utolsó pillanatban húzza elő, hogy ezzel is leredukálhassa a pengén megcsillanó fényesség, valamint a súrlódó acél hangjának hosszát. Aizanak számolnia kellett minden eshetőséggel, s tökéletes vadászként kellett számolnia az ugrást ahhoz, hogy becserkészhesse a vadat. Kardjában egyszerre összpontosította fuuton chakrajának segítségével a Hien: Godai no Iki élességét, s növelte meg a hatótávolságát néhány arasszal a Kezouniba Yiba nevű széltechnikával. A szélchakraval átitatott penge talán elég erősnek bizonyulhat ahhoz, hogy átvághasson egy esetleges föld elemű védelmet. Teste köré is koncentrálta egyben a chakrat, s megalkotva a Daraishinban alkalmazott szélcsatornákat, csupán kardok nélkül. Ez volt a biztosítéka arra, hogy elterelhesse az újabb raiton technikákat, ugyanis a sebes csatorna képes felvenni a villám elemmel a harcot, s képes a hihetetlen gyors forgásával eltéríteni azt az eredeti céljától. Egy efféle védelemmel és támadóerővel ugrott neki egyenesen a takigakureinek, s megpróbálta a széllel körülölelt karddal függőlegesen kettévágni a fiút, mindaddig, amíg a teste végleg két darabban esik szét. Ha Aiza időzítése megfelelő, akkor a támadás akár eldöntheti harcukat.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Csüt. Ápr. 13 2017, 06:12

Mielőtt még végleg maga alá temetné a sűrű sártömeg, az igazi Aiza megpróbál kikecmeregni egyre alaktalanabbá omló falból, hogy ezúttal ő maga is a tettek mezejére lépjen. Ezalatt az általa létrehozott vízmásolat egy Shunsin segítségével oldalazik a Seigi markából záporozó villámkorongok elől. Ezzel ugyan a klón sikeresen megmentette magát, azonban megfosztotta kreálóját az eleven pajzs védelmétől: az agyagos masszától nehézkesen és esetlenül mozog kissé, így a Mizu Bunshin hűlt helyét kaszáló elektromos chakramszerűségek egyike az iszaptömegbe csapódik, ahonnan épp menekülni próbál. Egyrészt, mivel a doton achilles-sarka a raiton, másrészt mivel a rendkívül erős vezetőtulajdonságáról híres vízzel van átitatva, a becsapódás nyomán keletkező elektromos kisülésnek egy kritikus része az Okisha fiút is eléri. A hirtelen sokkon és az azt követő erőteljes zsibbadáson kívül azonban nem szenved számottevő sérülést, de így is értékes másodperceket veszít, ami jelen helyzetében akár sorsdöntőnek is bizonyulhat.
Legnagyobb szerencséjére a kiszolgáltatottság örökkévalóságnak tetsző pillanataiban Vízklónja épp oly éles elmére valló, gyors helyzetelemzéssel próbál neki időt tenni, mintha valójában ő maga volna az. Fogyatkozó chakrakészletéből létrehozva egy - össztartalékait nézve teljesértékűnek jóindulattal sem nevezhető -, újabb klónt, hogy annak közreműködésével két oldalról zavarhassák meg a takigakurei szörnyszülöttet, amíg teremtőjük előkészülhet egy mindent eldöntő csapásra.
Otogakure elszánt chunninja, amint újfent ura mozdulatainak a levegőbe szökken, miközben jelentős mennyiségű chakrát halmoz fel ahhoz az összetett manőverhez, amivel pontot tervez tenni az egész ügy végére. Mire eléri szökkenésének legmagasabb pontját, s lefelé ívelő zuhanásba kezd, testét szinte már teljes egészében átjárja a tenketsuiból felszabaduló szélchakra. A körülötte vadul örvénylő fuuton energiák a levegőben való navigálásban is sokat segítenek, illetve az ehhez felhasznált többletchakrát is fel tudja használni ahhoz, hogy azt a tokból való kirántás pillanatában robbanásszerűen pengéjét vezethesse. Azon szándéka azonban, hogy rejtve maradjon Seigi szeme elől, csak addig a pillanatig volt lehetséges, amíg fel nem ugrott, ugyanis a vízesésfalusi fiú a korábbi percek során is szemben állt a fallal. Így mindenfajta lopakodás halva született ötletnek számít, de talán nem is lesz szüksége ilyesmire...
Ugyanis amíg az ifjú Okisha épp az áramütéstől kapott bénultságtól szenvedett valamivel korábban, addig másolatai két átellenes oldalról kerülgették ellenfelüket. Az embertelen korcs egy ideig passzív defenzívába vonulva figyelte ténykedésüket, azonban lassan kezdett rájönni, hogy sem gyorsasága, sem pedig érzékei kiélezettsége nem teszi képessé arra, hogy hatékony szemmel tarthasson két potenciális veszélyforrást. Így a legjobb védekezés a támadás alapon a takigakurei egy váratlan, meghökkentő és egyben gusztustalan lépéssel próbálta megelőzni az őt ért offenzívát. Mindkét karja, mintha izmok és csontok helyett csak valami bizarr, fekete rostköteg tartaná őket vállaihoz egyszer csak iszonyatos sebességgel megnyúlik. Az emberi anatómiát megtagadó fordulat a meghökkentés erejével hat mindkét egyre fáradó klónra, akiknek szinte idejük sincs kitérni a feléjük repülő markok elől, azonnal a torkukra fonódnak.
Az egyiknek azon nyomban összeroppantja a gégéjét, aki így tócsává omlik ujjai között, míg a másikat maga felé rántja úgy, hogy az éjsötét valami, ami összetartja az ízületek közti részeket, hirtelen összehúzódik és ismét egy normális emberi kar alakját venné fel, teljes erőből Aiza felé hajítja tulajdon Vízklónját. Ez normál esetben talán elégnek bizonyulhatna ahhoz, hogy ne csupán röppályáját változtassa meg a két test egymásnak csapódása, de akár súlyos sérüléseket is ejtsen a fiún. Mivel azonban egy szemmel nem látható, kisebb forgószél tombol a chunnin teste körül, mielőtt a Mizu Bunshin telibekaphatná őt, az örvénylés elsodorja a másolatot, ami nagy erővel a földnek csapódva semmisül meg. Erre a fordulatra láthatóan Seigi sem számított, minden bizonnyal azt hitte, hogy Aiza ki lesz szolgáltatva a dobásának a levegőben, így ideje sem maradt annyi reagálni, mintha számolt volna ezzel az eshetőséggel.
Ahogy a hirtelen előrántott penge körül kavargó, metsző széllel megpróbálja pontosan félbevágni ellenfelét a hangfalusi, láthatja hogy az kétségbeesetten próbál arrébb oldalazni támadása elől. Nem elég gyorsan... Bár Aiza úgy érzi, mintha csak egy kősziklát akarna kettéfűrészelni, láthatja hogy a számtalan apró vágás ami a kard körüli örvénylés okoz, bizonyos részeken mintha intenzívebb roncsolást okozna, mint máshol. Ha jobban megfigyeli, ezek azok a részek, ahol korábban, a klónok megtámadásakor szétválasztódott Seigi karja. Ahogy még több erőt ad a vágásba, érzi, hogy nehézkesen, lassan, de az a hússzerű valami egyszer csak enged az általa kifejtett nyomásnak és szétválik. Kínterhes, hörgő kiáltás harsan fel a varrott ajkakról, ahogy a szélpenge vállból leválasztja az áruló bal karját. Egész testében rázkódni kezd, majd az általa viselt zeke a háta közepe körül kipúposodik, mintha csak valami ki akarna törni alóla... És nem csak mintha. A következő pillanatban egy közel két és fél méter magas és feleilyen széles, rövid lábakkal és csökevényes szárnyakkal rendelkező valami mászik ki a megsebzett fiúból. Seigi szabad karja ismét megnyúlik, hogy egy pillanattal később körbetekeredhessen kettejük körül, szorosan magához fogva Aizát. A fojtogató ölelésben homlokuk szinte egymáshoz ér, s bármit is tervez a rémpofájú imposztor, vérerekkel átszőtt, zöld szemeinek eszelős pillantása semmi jót nem ígér:
- Most pedig megmutatom neked, mit jelent az, hogy igazán rettegsz valamitől... Aiza!

//Az állapotjelzőket beállítom ma/holnap, hullaálmos vagyok számolgatni bocsánat.//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Ápr. 19 2017, 17:00

A titánok harca tovább folytatódott. Mind a két fél komoly ellenségnek bizonyult a másik szemében, megannyi meglepetést és titkot őrizgetve. Az otogakurei hős szemében pedig felcsillant a remény, mikor az előtte álló ellenfél lába vérezni kezdett. Az óráknak tűnő párviadal során most először volt képes megsebezni a valódi ellenfelét. Talán megfogyott a chakrakészlete, vagy belátta, a hasonmások sem állíthatják meg a Hang bátor chunninját. Az Okisha család sarja azonnal hozzálátott a következő műveletnek. Ugyan rejtőzködési terve nem sikeredett tökéletesre, a kiharcolt helyzetnek köszönhetően nem is volt szükség a teljes észrevétlenségre. A két, oldalasan érkező hasonmások a vártnál is jobb elterelést eredményeztek, ám úgy tűnt, a takigakurei féreg sem vetette be még minden lapját. Seigi számos meglepetést tartogatott még összevarrt szája mögött. 
Két keze, mintha valamiféle démonikus, szőrös csápokká alakultak volna, robbanásszerűen törtek ki kezei helyén, s ragadta meg Aiza két klónját. Az egyikük azonnal megsemmisült, míg a másikat felhasználta a chunnin eltérítésére. Szerencsére Aiza számolt minden eshetőséggel, s még azelőtt gondoskodott a védelméről, mielőtt még kiszolgáltatott, zuhanási helyzetbe nem került volna. Az eltérített klón meglepte ellenfelét, ezzel a fentről suhanó chunnin ismét kiharcolhatta helyzeti előnyét, s le is csapott a magasból, eltalálva ezzel a menekülni próbáló ellenfelét. A kard megakadt a vállban, s mintha egy hegynek vágta volna, dacolt karjának épségéért. Talán az imént demonstrált technika eredménye lehet ez a fajta szilárdság. Aiza azonban nem adta fel. Addig addig feszítette karjaival neki a testnek a pengét, míg végül az át nem hatolt rajta, s el nem választotta a kezet a vállától. Ellenfele felordított fájdalmában. 
A megcsonkított ellenfelének hátából sötét gubó emelkedett ki. Egy emberi alakra emlékeztető, inakból és sötét, fekete szálakból álló szörnyeteg formázódott meg Seigi hátából. Mégis miféle szörnyeteg lehet? Otogakureiként sok bizarr dologgal találkozott már az ifjú Okisha, ily közelről még nem érezhette hatásait. Sokat kell még fejlődnie. Ellenfele kihasználva a meghökkenés pillanatát, szabad kezét a fiú felé emelte, s kezének kígyózó mozgásával megbéklyózta Aiza egész testét, majd maga felé emelte. Fejpántjuk koccanása jelezte, elérte ellenfelének testét. Bűzös, gusztustalan ábrázata, s vérfagyasztó hangja azonban nem törhette meg a chunnint. Fogták már el őt számtalan alkalommal, sőt...általában neki szánták a küldetéseken az önkéntes elfogatást és beépülést. Mindez idáig megoldotta, így most sem lehetetlen kijutni a helyzetéből. Amíg a Kawarimi harcolt az ellenséggel, Aizanak volt ideje felmérni a terepet és kiszűrni a kedvezően felhasználható eshetőségeket. Most pedig eljött az idő, hogy letesztelhesse elméleteit. Először is arcon köpi ellenfelét.
- Otogakurei vagyok. Én nem ismerem a félelmet, te féreg.
Mikor a két fejpánt összeütközik, s a takigakurei visszaemeli az ellenfelének fejét, Aiza megpróbálja a legmegfelelőbb időre koncentrálni, s megvárni, amíg Otogakure díszes fejpántjának fémlemezén megcsillan a térség lámpáinak fénye. A Hikage technikát némiképp módosítva, kard nélkül, a fejpántjával alkalmazva hozná létre. A felerősített fény elegendő lehet ahhoz, hogy ellenfelét néhány másodpercre elvakíthassa. Ha sikerül a teljes elvakítás, ha nem, Aiza egy erőteljesen fejelne előre, méghozzá Seigi orr részére. Remélhetőleg ezzel képes lesz gyengíteni a béklyón, s kardjával egy alulról érkező vágással a magasba taszíthatja Seigi testét. Aiza azonban nem várná meg, hogy a test túlságosan is eltávolodhasson, hanem egy újabb kardot elővéve, az In'eito nevezetű saját technikáját alkalmazva, számtalan vágást ejtene maga előtt, s a vágásokból hátramaradt chakrapengék komplett hájólát indítaná a felfelé repülő Seigi és a hátából kilógó szörnyeteg felé. A pengék némiképp a Hien: Godai no Ikinek köszönhetően szélchakraval is meg lennének erősítve, hogy a chunnin biztosra mehessen az ellenfelének teljes feldarabolását illetően. A támadást követően mindenképp hátrálna, s megalapozna ismét egy biztonságos távolságot.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Szer. Május 17 2017, 05:22

A külhoni imposztorral viaskodó fiú annak rémábrázatába bámulva sem felejti ősei örökségét: a bátorságot és szolgálatkészséget, mely a Fehér Kígyó birodalmának védelmére szólítja őt. A felhőfoszlányok közt dárdaként átszúró fénypászmák tört fényét ezúttal nem pengéjén, hanem a fejpántján sűríti vakító villanássá chakrája segítségével. Hiába, a kardforgatónak időnként magának is karddá kell válnia, ha győzedelmeskedni kíván ellenfelei felett.
Seigi vaksin hunyorítja szemhéjait, hogy az éj sötétjéhez szokott ragadozótekintetét enyhet adó homályba menekítse a belevilágló fényár elől. Az időszakos világtalanság pillanatai természetesen kihagyhatatlan rést eredményeznek a takigakure védelmén, ezt pedig a hangfalusi hitai ate alatt ripityára zúzódó orra sínyli meg. Vadállatias hörgéssel, vérpermettől terheset kiált Aiza arcába - a hang még mindig mellmagasságból érkezik a száj környéke helyett -, majd azonnal fájdalmas elégtételt vesz az őt ért támadásért. Mentségére szóljon, most már tényleg olyan az arca az Okisha jóvoltából, amit csak egy anya szerethetne. Aki vak. És nincs szaglása. És debil.
A korcs természetellenes karja ismét megnyúlik, még mindig szorításában tartva az ifjú chunnint. Először a magasba emeli, majd erőnek teljével a földhöz csapja. Aztán újra... És újra. A fiú minden egyes találkozásánál a talajszinttel - helló gyep, viszlát bordák! - kínterhesen felköhög, ahogy az őt óriáskígyóként ölelő karszerűség kipréseli testéből a maradék szuszt is. Szájában a vér fémes, eltévesztethetetlen íze terjeng. Már-már azt hinné, a szörnyeteg a végsőkig folytatja kíméletlen játékát, de úgy látszik a brutalitáson kívül némi indokolatlan gőg is szorult Seigibe, mert egyszer csak abbahagyja csapkodását és egy íves mozdulattal arrébb hajítja, akárha egy használt rongyot.
Ahogy Aiza az első adandó alkalommal a hátára fordul, hogy lehetőség szerint hárítsa a következő támadást, meglepődve tapasztalja, hogy az nem érkezik. A fekete valami épp befejezi groteszk világraszületését a vízesésfalusi hátából, aki láthatóan iszonyú kínokat él át mindeközben. Az áruló egyetlen megmaradt kezével letépi felsőruházatának maradékát... És egy fehér, anbumaszkra emlékeztető, lángvörös cirádákkal átszőtt arc rajzolódik ki a robosztus, hamuszürke mellkason a szívvel átellenes oldalon... A riasztó, életidegen ábrázat Koumanchiki vonásait viseli. Tehát innen a hang... De hogy miféle technikát használhatott a shinobi ennek elérésére, talán jobb bele sem gondolni.
Mindeközben a levágott kar helyéről fekete rostok kezdenek kifelé kígyózni, melyek a sebtiben amputált végtag irányába kezdenek el kinyúlni, s az említett kar is mozogni kezd, valamint hasonló képződmények bújnak elő belőle... Mintha csak visszavágyna jogos helyére, melytől az Okisha kardja megfosztotta őt.
A monstrum, mely Seigi hátából mászott elő szembefordul a chunninnal. Hasonló arca van, mint Koumanchikinek, annyi különbséggel, hogy a maszk más stilisztikai sajátosságokat mutat... Különbözik a formája, a rajta végigfutó minták alakzata és színe. Ezen a sárga csíkoktól szabdalt pofán azonban nem találhatók emberi vonások, teljesen sima, mintha csak porcelánból vagy elefántcsontból lenne. Furcsa, egyik ismert állatfajra sem jellemző kiáltást hallat, majd otromba testfelépítését meghazudtoló könnyedséggel a levegőbe emelkedik. Mivel nincs szárnya, rövidesen le kellene hogy essen... Azonban mégsem teszi. Pofátlanul baszik az aerodinamika törvényeire, amit biztosan a dongóktól tanult, mert egyébként ők is. Egyelőre még nem támad, körülbelül annyira hasznos, mintha a takigakurei elkezdett volna sárkányt eregetni harc közben, de ami késik, az közel sem biztos hogy sokat fog váratni magára. Seigi szintén nem támad, épp kezeskedik kezének kezeléséről, ami egyrészt iszonyat ostoba dolog tőle, de remek lehetőség Aizának hogy összeszedje kissé magát az elkerülhetetlen finálé előtt.
Aiza:
Állapot: 94% (Közvetett áramütés, 3 törött borda1)
Chakraszint: 53% (Korábbiak, Hikage)
Seigi:
Állapot: 59% (Bal comb sérült, levágott bal kar, furcsa módon alig vérzik a csonk, törött orr)
Chakraszint: 52% (Korábbiak, Jingou)
Erősítésig hátramaradó körök: 3


//A két kihagyott jutsut megindíthatod a kövi körben, bocsi hogy ez most ilyen semmilyen poszt volt, de így adta magát a dolog. Smile 15 chakra. //
1Utólagos módosítás, elküldéskor elfelejtettem


A hozzászólást Hidan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 19 2017, 00:30-kor.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Május 17 2017, 13:52

A szörnyeg felüvöltött, mikor a chunnin teljes erejéből orron fejelte. Biztos fájhatott neki, ebben nem kételkedett. Azonban Aiza számításai nem igazolódtak be száz százalékosan. Seigi ahelyett, hogy eresztett volna a kígyóként körbefogó kezeinek szorításán, még inkább feldühödött, h erőteljesen vágta Aizat a földnek. A chunnin arccal találkozott a poros talajjal, majd hirtelen elemelkedve, mintha újonnan erőgyűjtésre készülne, ismét fejest ugrott a földbe. A csapások alaposan felhorzsolták arcáról a bőrt, majd végül néhány méterrel odébb repült. Seigi elengedte őt. 
Az iménti viselkedéséből kiindulva Aiza érezte, hogy esélyei még inkább emelkedtek, ellenfelének jelleméből adódóan érezhető a fiú dühe. Nem az a fajta nyugodtság lengte immáron körül, mint eddig. Talán nem számolt az otogakurei erejével. Talán lebecsülte őt, s ez a kitörése most a felismerés jele. Veszélybe került, ilyenkor pedig kétféleképp reagálhat egy ember. Vagy átáll védekezésbe, s megpróbálja elölről kielemezni ellenségét, vagy pedig az iméntihez hasonlóan, még vadabbá és dühösebbé válva, harci morálját spirázza az egekig. Ilyen esetekben általában nem is érezheti meg a magas adrenalinszintje miatt a könnyebb fájdalmakat, s képes maga alá gyűrni a komolyabb sérüléseket is. Azonban ezzel együttesen veszít a védelméből is. Ezt pedig a chunnin a saját hasznára válthatja. Aiza a második eshetőségre tippelt, ugyanis Seigi a harcuk elején játszotta inkább a megfontolt szerepet, s klónokkal próbálta kifárasztani. Mikor azonban ráébredt, hogy nem képes eljátszadozni vele, a saját kezébe akarta venni az irányítást. Azóta több támadást volt képes a fiú bevinni, mint az eddigi klónjainak összesen, ha az idővel reálisan nézzük. Engedett a védelmen.
Miközben Aiza fején ezen gondolatok egy másodperc alatt átfutottak, Seigi letépte megmaradt kezével a szakadt és véres felső ruházatát. Aiza ha jól megfigyelte, a takigakurei mellkasán egy fehéres maszkot vélt felfedezni. Koumachiki arca rajzolódott ki, miközben az a fekete szar egyre inkább vált ki a hátából. Az álarcos valami apró szárnyaival emelkedett a magasba, s tartotta meg magát egy bizonyos magasságban. 
~Mi a szent szar lehet ez?~ Aiza otogakureihez hűen sok furcsa dolgot látott már, azonban ehhez foghatóval még Orochimaru földalatti szekcióiban sem találkozott. Lehet vannak ott is ilyenek, minden esetre meglepte a látvány. Furcsamód azonban egyikük sem támadt a fiúra. Seigi fekete szálakat növesztett ki levágott felkarjából, s a szálak hozzákapcsolódtak a földön heverő karhoz. Miután visszavonzotta, ismét megmozgatta saját karját. Talán visszavarrta volna? De hát itt az inaktól kezdve minden egyes részét össze kell kötni az elhalt testrészével, hogy használható legyen. A chakra- és vérkeringést visszaállítani benne a mozgatás és használathoz. Képes lenne halott testrészeket beleépíteni a testébe és felhasználni? Akkor ez lehet a titka. ~Ez a féreg felfalja az ellenségeit és magába építve felhasználja annak testét és a benne lévő chakrat, majd ilyen groteszk szarokat reptet. Talán ha a maszk megsemmisül, akkor azzal azt a repkedő szart is kiiktathatnám. ~ Aiza miközben a lehetőségeken elmélkedik, egy gyors hipotézist állítva fel készíti fel az újabb támadását. Ügyelnie kell, mert lehet, hogy Seigi alább adta védelmét, immáron létszámfölénybe került. Az a fekete miazanyám pedig átírva a fizika törvényeit lebeg szinte bármilyen magasságban. Talán jobb, ha valóban Seigit kapja el, elvégre, az a valami is belőle származik. 
Aiza füstbombát hajít lába elé, a kitörő füst pedig gyorsan lepi el a fiút, remélhetőleg elrejtve Seigi és a szarjának szemei elől. Amint ez sikerül, létrehoz a Suitenshoufutsu segítségével néhány nagyobb gömböt. A négy gömbből kettőben több chakrat halmozott fel a későbbiek végett. Még a füst takarását kiaknázva indítaná meg gyors mozgásban a gömböket. Ez részben támadó, részben pedig megfigyelést elősegítve. Ellenfele nagy valószínűséggel ki fog térni a gömbök elől. Azon két vízburok, melyekbe több chakra halmozódott fel, egyenesen szállva haladna a takigakurei mellett, s amint a vakfoltjába érnének, megállnának, a bennük keringő chakrbaól pedig két mizu bunshint alkotnának. A klónok a kezükben tartott kardokkal hátulról szúrnák át a fiú testébe épített álarcot. Ha csak az egyikőjük is sikerrel jár, szétesik, víztócsává alakulva Seigi lábai között. Aiza pedig tudná, hogy sikerrel járt, a shunshint alkalmazva pedig, kardját két kézzel támasztva, előre ugrana s kardjával remélhetőleg a hátra fele forduló és lehetőleg sebzett fiú szívét venné célba. 
Ha nem sikerül eltalálnia, kiaknázva a közelséget a Rai Kougekit használva szúrna összesen öt tantot a fiú testébe. Hátrébb lépve nem adna lehetőséget arra, hogy Seigi eltávolítsa az eszközöket, hanem a saját maga által kifejlesztett és már megmutatott Daraishin: Odaishin-t használva, a pengéket nem a saját, hanem Seigi testét felhasználva kezdneé nyolcas irányokban forgatni. A pengék azonban nem jönnének ki testéből, hanem a húsában forognának s darabolnák fel minél hamarabb. Ha viszont sikerül eltalálnia, nem bízza a véletlenre a harcát, s a sebzett fiú lábait elkaszálva egy újabb tantot elővéve lefejezné őt.
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Pént. Május 19 2017, 02:28

A földön vonagló karból kiálló éjsötét rostok olyan gyorsan húzódnak vissza a vállszirt alatt tátongó sebbe, mintha egy mohó száj korommásütött spagettiként szívná magába azokat. Bár Seigi eddig megismert élettani adottságaiból kifolyólag ez több is lehet, mint metafora... A leválasztott testrész elképesztő gyorsasággal csatlakozik vissza helyére, noha kissé úgy áll rajta, mintha eltörték volna a vízesésfalusi vállcsontját. A vágás körül - mintha csak egy képzett szabó dolgozna rajta láthatatlan tűvel - apró, fekete öltések jelennek meg, nemes egyszerűséggel visszavarrná a karját. Problémás gyerekkora utaló devianciái alapján - rágcsálóevés, mások szívének magába operálása és hasonló kispolgári dolgok... - sok plüssmacinak téphette ki a karját délutáni teazsúrok során. Talán ott tanult meg ilyen precízen visszavarrni egy végtagot. De az is lehet, hogy csak egy áruló szarláda, aki nem csak az aerodinamikára, de a biológiára is nagyívben szarik.
A szörnyeteg hátborzongató recsegéssel illeszti helyre másik kezével vállát, csupán pillanatokkal megelőzve a füstbomba becsapódását. Ahogy a sűrű, szürke fellegek beterítik a környéket, a harcoló felek pár pillanatig szem elől tévesztik egymást. A megtévesztés a shinobik legfőbb fegyvere, de ez a formája könnyen válhat kétélű pengévé, hacsak nem járunk mindig két lépéssel az ellenfelünk előtt. Az a pár másodperc ugyanis, amíg Aiza megteszi az Ég és Víz Konvergencia előkészületeit, az a takigakurei számára is értékes szekundumokat jelenthet. 
Alig valamivel lemaradva az általa alkotott suitonlövedékektől a chunnin maga is ellenfelére rohamoz. Miközben habozást nem ismerve előretör, egyre erősödő balsejtelem keríti hatalmába. Mintha hiányozna egy darab a kirakósból... Valami nagy, gravitációgyalázó, szőrős és fekete. És ami mindezek ellenére sem Mr. T. A felismerés nem várat sokat magára: egy barominagy miazanyám hiányzik a bárányfelhők csoportképéről!
Aiza válaszút kerül: figyelmen kívül hagyja a körülötte leselkedő veszedelmet és megpróbál minél hamarabb pontot tenni e kálvária végére és Seiginek támad, vagy klónjaira bízza az elterelést, és először a repkedő lényt veszi célba? A gyorsabb haladás érdekében, rendhagyó módon előre leírom a választásból adódó következményeket:

Aiza Seigire támad:

A vízgömbökből létrejövő Mizu Bunshinok sikeresen elterelik az épp kézjeleket formázó shinobit. A háta mögötti neszezésre gyanútlanul megforduló áruló ezáltal kiszolgáltatottá válik a füst rejtekéből indított orvtámadásnak. A chunninnak ötből három tantót - egyet egyenesen az átellenes mellkasi oldalon trónoló Koumanchiki arcba döfve -, sikerül szúr a hátába. A technika lassabb az átlagnál, lévén egyetlen fegyver használatára lett kifejlesztve, nem számolva a sorozatos elővételek miatti szünetet. Azonban a meglepetés ereje és karjai páratlan gyorsasága még így sem hagynának esélyt az ezután következő végső csapásokra, hacsak nem érné őket egy hatalmas villámgömb mindannyiukat eltalálva. A megmaradt Mizu Bunshin - társát Seigi korábban fordulatból levette egy könyökössel - tócsává omolva megsemmisül, míg Aiza és ellenfele magatehetetlenül terül el a földön. Méghogy nem harapnak abba a kézbe, ami eteti őket... A füstfelhő mögül előviharzó kreatúra gazdája iránti hűtlensége azonban mégis némi sikerrel jár, hisz ezzel a lebegő szörnyeteg maradt az egyetlen, aki a következő pillanatokban harcképes. Seigit enyhébb áramütés mérte, mint az Okishát - a fiú valamennyire levédte saját testével a csapást -, viszont távolról sem mondható el hogy jobb állapotban lenne, mint az otogakurei. Nem biztos, de lehet hogy a hátába tövig fúródó pengéknek lehet valami köze hozzá.
A mozgásképtelenséggel járó sokk csak akkor ér véget, amikor az a valami már csak három méterre van Aizától, így nem lesz ideje felkelni, ha védekezni akar, fektében kell rögtönözni valamit.


Aiza miazanyámra támad:
A helyzet kettős mivoltát okosan felmérve Aiza kihasználja a másolatai által keltett elterelést és felméri a terepet, mielőtt frontális támadást indítana. A füstfelhő mögül kikandikálva észreveszi, hogy a monstrum a pajták mellett a földön esetlenül osonva próbál az ő feltételezett vakfoltjába kerülni. Így amíg az áruló meghosszabbodó végtagjaival elintézi mindkét klónját, elég ideje nyílik a füst szélén várakozva levadászhassa a mellette sebesen elsuhanó lényt. A Rai Kougeki valósággal szétszabdalja a pengékbe egyenesen beleszálló Mr. T-t miazanyámat, és amikor az egyik találat a sárgás maszkot is keresztüldöfi, a szörnyeteg szédurran, mint egy lufi. Amikor azonban az Okisha lerázva magáról a fekete rostokat az iménti elterelés helye felé fordul, ismét azzal szembesül, hogy látszólag egyedül van a harctéren.
//Állapotjelzők a válaszodtól függően, színváltás csak a láthatóság kedvéért//

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Május 24 2017, 01:03

A füstből kirobbanó gömböket nem volt nehéz elkerülni a képzett takigakureinek. Aizanak nem is állt szándékában eltalálni velük. Azonban amikor a gömbök a fiú háta mögé kerültek, a beléjük töltött chakraval felvették az otogakurei képét, majd hátulról támadtak a fiúra. A takigakurei gyors reagálással képes volt kiiktatni szinte a forgásból az egyik klónt, ám ekkor az Okisha már elérte a hátának vakfoltját, s tantoit a kezébe véve, gyors szúrásokkal kezdte beledöfni a testébe az eszközöket. Érezte, ahogy a nemes pengék egytől egyig mélyen hatolnak a húsba, nem kímélve semmit, ami az útjukba áll. A kardok rendkívül élesek voltak, ez csak elvárható egy olyantól, aki becsülettel tekint legfőbb fegyvereire. Az első penge Koumachiki arcát döfte át a lapockától kezdve, míg az azt követő kettő a szív és a mellkasi részen fúródtak át. Aiza épp elővette a negyedik pengét, hogy lefejezze ellenfelét, mikor nemvárt fordulat következett.
Az égben cikázó szőrös szörnyeteg valamiféle villámtechnikával támadt a két shinobira. Aiza és Seigi megrázkódott, majd hátraesett. Az áramütés korántsem volt üdítő érzés, alaposan megingatta az otogakurei így is meggyepált állóképességét. Aiza azonban az efféle helyzetere született. Nem egyszer verték véresre a fejét, miközben kikötözve tartották fogva a széken. Nem egyszer próbálták belefojtani egy tál vízbe, mialatt információkat akartak begyűjteni az ellenségei. Aiza azonban nem tört még meg. S nem most fog. Minden lelkierejét felhasználva képes volt átvészelni az erős áramütést, ám úgy tűnt, a helyzetén nem tudott változtatni. Az a szőrös szar egyre csak közeledett a még most is földön fekvő chunnin felé. Az otogakureinek gyorsan kell reagálnia, ha meg akarja úszni ezt a harcot. 
Némi fuuton chakrat koncentrált teste köré, melynek segítségével megkönnyíthette a szabadabb mozgást, majd egy tantot előrántva a földbe szúrta, s elrántotta magát. A Senpu segítségével megpróbálna forgásból felkelni, s mialatt teste ismét kiegyenesedik, a létrejövő kisebb forgószél, melyről a technika a nevét is kapta, talán elegendő ahhoz, hogy ha megszüntetni nem is, de elterelhessen egy esetleges raiton támadást. 
Amennyiben Aiza nem képes tökéletesen felegyenesedni, a Kazenagare no jutsuval fújna a talaj felé, még több lendületet adva testének. Ha sikerül felegyenesedni, kihasználva a forgásból adódó sebességet, s kardja mellé egy társat előhúzva, számtalan vágást indítana a levegőbe, ezzel megalkotva az In'eito chakrapengékből álló hálóját, s egyszerre zúdítva talán képes lehet annyi darabra vágni azt a valamit, hogy az ne épülhessen fel. A távolságból ítélve szinte elkerülhetetlen a támadás, s remélhetőleg elég is, hogy végleg pontot tehessen a harc végére.
Amennyiben sikerül kiiktatni a fekete szart, Aiza a remélhetőleg még mindig földön fekvő Seigi felé fordul. Suiton chakraval próbálná megakadályozni az esetleges menekülést, pontosabban sárossá változtatná a fiú alatti földet, hogy azt ne használhassa fel. A kardok vélhetőleg megtették a hatást, s kellőképp legyengítették őt ahhoz, hogy Aiza befejezhesse az áruló kivégzését nemes pengéjével. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Pént. Jún. 30 2017, 20:50

Azt mondják, bárki válhat azzá, amivé csak szeretne. Valószínűleg ez a gondolat jár Aiza fejében, amikor úgy dönt, hogy ő márpedig gördeszka akar lenni, s egy földbe szúrt pengén lendületet véve a hátán csúszik arrébb a felé somfordáló szörnyeteg elől. Mindeközben Seigi ajkai néma sikolyra nyílnak, ahogy a mellébe fúródott pengét próbálja kirántani Koumanchiki arcának szilánkokra robbant maradványai közül. Sűrű és kátrányszerű, fekete vére lassú folyású patakokban csordogál a sebből, amint az megszabadult az azt ejtő fegyvertől. A vízesésfalusi szörnyeteg tortúrája azonban még nem ért véget: két tanto még hátramarad, amit el kell távolítania testéből, hacsak nem akar felcsapni mondjuk sündisznónak.
Az Okisha mihelyst megunta a hátúszást az évtizedek porában, testének számtalan pórusán keresztül fuuton chakrát kezd el felszabadítani. Az ezáltal keletkező felhajtóerő segítségével olyan dugóhúzóugrással pattan talpra, amely bármelyik díszbalett-táncosnak dicsőségére válna. A torokhangon morgó miazanyám a korábban gazdája kezében látott villámnyalábokhoz hasonlatos lövedéket kezd el a fiúra köhögni. A hangfalusi legnagyobb szerencséjére a szélchakra felsőbbsége most is érvényesül a villáméval szemben, így a körülötte kialakuló kisebb szélviharban egyszerűen elenyésznek az elektromos kisülések.
A behemót lény, látván hogy támadásai hatástalanok, botoran úgy dönt, hogy puszta súlyfölényével próbálja meg letarolni a nála jócskán apróbb shinobit. Aránytalanul rövid lábaival meglepően könnyedén szökellve, egyre gyorsabban iramodik meg az In'Eitora felkészülő chunnin felé. Az utóbbinak éppcsak hogy elégséges időt biztosít a köztük kialakult távolság, hogy elvégezze a jutsuhoz szükséges előkészületeket. A szemmel követhetetlen pengék örvényében az áruló házikedvencének szinte esélye sem marad a túlélésre: szánalmas, szörcsögő vinnyogással foszlik fekete pilleként hulló pernyévé, amint az egyik kard eléri porcelánarcát. Aztán végleg az enyészeté lesz.
Újabb apró diadal, az áhított győzelem küszöbén, s mégis oly távol attól. Ideje sincs kiélvezni kérészéltű lépéselőnyét, ugyanis éles fájdalom hasít Aiza sarkaiba, mielőtt magatehetetlen rongybabaként összeomlana saját súlya alatt. Zuhantában még látja, hogy a megannyi sebből vérző, már-már döglődő Seigi egyik karja valósággal belemerül a talajba, így nem kell sok, hogy összerakja a képet. Hátára fordulva egy újabb veszéllyel kell farkasszemet néznie: a pár pillanattal korábban Achilles-inait elmetsző tantója egy földből kinyúló kézből készül keresztüldöfni őt.

//Mivel vagy 3-4 kört kell összeolvasnom a pontos adatokhoz, az állapotjelző megint késik picit, ha egyátalán szükség van rájuk a maradék pár körhöz. 10 chakra vagy 10 tjp választás szerint, következő posztodban jelezd, melyiket szeretnéd. //

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Pént. Júl. 14 2017, 01:22

A fekete dög úgy tűnt, még a földön is próbálja menteni a menthetetlent. S habár Aiza állapota, leginkább készlete igen csak megcsappant a harc alatt, úgy érezte, be kell vetnie az egyik saját technikáját, hogy végleg felszámolhassa azt a valamit. Mialatt a fekete szörnyeteg a chunnin felé iramodott, Aiza nagyobb mennyiségű chakrat gyűjtve, vagy egy tucatnyi vágást indított maga elé, s a létrejövő pengék szinte egyszerre rontottak neki a feléjük közeledő démonnak. A pengék gondtalanul suhantak át a lény testén, majd ahogy szertefoszlottak, a feketeségen egyre több vágás keletkezett, míg végül teljesen megsemmisült.
Aiza látván ellenségének elpusztulását, fújt egyet, nyugtázva helyzetét. Ám mikor tekintete a földön fekvő Seigit akarta volna keresni, lábaiba vadul égető fájdalom szúródott. Mikor a fájdlaom forrása felé tekintett, látta, hogy lábai mellett, egyenesen a földből, Seigi egyik karja nőtt ki, s egy tantot húzott épp ki bokának felületéről. Aiza térdre rogyott, majd felszisszent. üvölteni akart, de nem tehette meg. nem láthatták rajta, hogy fájdalmai vannak. Hogy legszívesebben meghalna a fájdalomtól. Mégsem törhetett meg. Egy katonát nem lehet megtörni. A földre hulló chunnin egy pillanatra elgondolkdott.
Vajon elbukott a küldetésén? Ugyan leleplezte az árulót, s végül szóra bírta, mégsem volt képes elfogni mind a kettő célpontot. S most pedig, ahogy egyre jobban dől a talaj felé, kezdi belátni, hogy elbukott. Inainak elvágásával lényegében lefegyverezték őt, most pedig élettelenül dől a talaj felé, várva, hogy becsapódva a földön fekve haljon meg.
- Nem! - tért magához a pillanatnyi elmélkedés után, áma  becsapódást nem akadályozhatta meg. A földre hulló Aiza szemeivel megtalálta a még mindig vízszintesben heverő takigakureit, s észrevette, ahogy a shinobi egy végső döfésre emeli lassan kezét. Az ujjai között tartott tanto felemelkedik, s a halál pengéje megcsillan a fényben. Talán valóban ez volt az otogakurei katona utolsó bevetése.
~Sajnálom, Orochimaru mester. Elbuktam. Megérdemlem a halált. Nem! Nem bukhatok el. Egy ilyen semmirekellő fattyú kezei által meg főleg nem.~
Aiza összeszedve minden lélekenergiáját, életben tartotta magát még egy ideig, s minden erejével azon volt, hogy a lehető leggyorsabban vághasson a nála lévő kardokkal. A Hien: Godai no Iki segítségével pengéje borotvaélessé vált a belevezetett fuuton chakranak hála, mely elegendő lehet a kar levágására, mielőtt az lecsapna. Amennyiben sikerül kiiktatni a kezet, Aiza a hasára fordul.
- Ha a földre kerülök, felkelek. - kézpecsétekbe kezd, miután tantoját a talajba szúrta. Egy Mizu Bunshint próbálna megformázni a s az imént nedvesített talaj vizéből. A bunshin felsegítené a chunnin, majd megtámasztaná a vállánál, hogy Aiza képes lehessen az egyenesre nem is, de valamelyest kihúzni magát. Amennyiben a klón képtelen lenne megtartani az Ég és víz konvergenciát alkalmazva hozna létre egy gömböt, amely támasztaná a szabad vállát, pontosabban körbefogva azt tartaná a levegőben. Amennyiben képes felemelkedni, s a földön fekvő, halálos sérülésekkel ellátott takigakurei felé magasodni, a földre köpne.
- Ha meghalok, kiheverem. Az Otokage nevében, halálra ítéllek, Seigi. Bűnöd túlságosan is súlyos ahhoz, hogy életben maradhass. Bár megnézném, ahogy a fattyú tested másnap egy asztalon felnyitják.
A kardjait használva döfné testét a földbe, méghozzá a nála lévő megmaradt pengék összességével. Aiza nem kockáztathatja, hogy mind a ketten elmeneküljenek, így a lehetőségeihez képest azonnal cselekedne. Nem maradhat sokáig itt, érzi, ahogy ereje egyre jobban elhagyja őt, s már a bunshin sem képes sokáig tartani őt. Erőtlenül dőlne el a földön, bele, a sáros földbe. Szájába föld kerül, melytől köhögni kezd, szemei pedig szüntelenül bámulnák az előtte fekvő shinobit. Aiza a vérét adta Otogakure védelméért. A kérdés csak az, hogy vajon utoljára?


A TJP-t választanám, köszönöm Smile
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Vas. Júl. 23 2017, 20:52

Az inakat úgy metszette át a fiú tulajdon tantója, mintha csak izzó késsel szeltek volna a hidegre fagyott vajba. Aiza sorsa látszólag a győzelem küszöbén pecsételődött meg. Amikor már oly közel volt az áhított elégtétel, büntető igazság. A porban fekve azonban, melyet tulajdon vére fest feketére, minden diadal ábrándja oly távolinak tűnik, mint a farkasnak a Hold sápadt orcája, melynek vérfagyasztó szerenádját dalolja a kristálytiszta éjszakákban.
A történelmet azonban nem írhatják a gyengék. Csakis azok, akik szárnyaszegetten is a látszólag elérhetetlen tűnő magasságok után nyújtóznak. A harcos szívében nincs helye kudarcnak, szégyennek és önvádnak. A katona lelke csupa elszántság, kitartás, fegyelem. A pokol tornácán inogva is csak előre szegezi tekintetét, nem az őt fenyegető mélységekbe, s a célért küzd. Ami pedig nem más, mint hogy utolsó véréig is harcoljon és ha kell, magával vigye ellenfelét a szemfedőn túlra.
Ahogy a fiú farkasszemet néz az életét kioltani készülő pengével, talán úgy érezheti, mily kényelmes egérút lenne csak hagyni, hogy az végezzen vele. Ha vérével, verítékével új holnapot vásárol magának, csak újabb borzalmak és fájdalmak által kikövezett útra lép azzal. A langymeleg, enyhet adó nemlét hívó szava azonban nem lehet erősebb a hazaszereteténél. Mert a hős nem magáért, hanem a szolgálatért él.
Otogakure chunninja pedig nem adja fel: a szelek metsző erejét hívja segítségül, ahogy fuuton chakrájával a borotvaélesre fent pengének olyan vágóerőt kölcsönöz, mely egy öles fatörzset is oly könnyűszerrel vágna tüzelővé, mint egy tollpihét. Ahogy fektében elmetszi az emberi kézben végződő, éjfekete inakat, Seigi vaskos ujjai elernyednek a markolaton. A kézfej és a rövid kard tompán puffanva zuhannak Aiza oldala mellé.
A harc azonban még nem ért véget. A két shinobi nagyjából tíz méterre fekszik egymástól, bár olybá tűnik, hogy egyikük sem képes elmozdulni helyéről. Csakhogy az Okishák szótárában nincs hely olyan kifogásoknak, mint "olybá tűnik". Csakis a küzdelem vérgőzös valósága. Az ifjú ninja talán képtelen járni, de nincs az a kés, mely a ninpou képzelet valósággá teremtő erejét elvághatná. A talajvízből és párából megalkotja ép hasonmását, hogy a Mizu Bunshin a fájdalmaitól magatehetetlenül fetrengő Seigihez támogassa őt.
A szörnyeteg zölden izzó tekintetében a sarokba szorított vadállatok félelme lobog a gyűlölettel nászt ülve. Némán figyel. Valószínűleg még a beszéd képességét is csak az immár végleg megsemmisített Koumanchikitől lopta. Széles, cserepes ajkain már nem játszik gúnyos mosoly, mint ezidáig. Csak vadállatias vicsorra telik tőle, ahogy vérveszteségtől bénán kénytelen figyelemmel követni, amint hóhéra végső ítéletet hirdet felette. Lesújt az első kard. Aztán a második... És így tovább, mígnem minden egyes hátára tok üresen árválkodik. Az imposztor holtában éppoly siralmas látványt fest, mint mérgező és hiábavaló életében. Egy féreggel kevesebb a világban... Csakhogy szép számmal akad belőlük még, akik Otogakure dicső jövőjét fenyegetik. A tanítvány halott... De a Mester valószínűleg egy tapodtat sem hátrált ezzel a csekély veszteséggel céljától. Meg kell őt állítani. Bármi áron. De az már nem Aiza harca lesz... Elérte teljesítőképességének határait. Az őt megtámasztó Vízklónhoz fűződő chakrakapcsolatot sem képes már tovább fenntartani. A Mizu-Aiza halk csobbanással visszaalakuló azzá, amiből vétetett: sármocskos vízzé. Az igazi magatehetetlenül zuhan az áruló mellé. Horizontja ebből a magasságból a mészárszék salakos, döngölt földjére korlátozódik már csak, s az is egyre homályosabb, jelentéktelenebb. Mintha fekete köd ereszkedne tudatára, szeme világára. A sötétség hívó szava egyre édesebben cseng. Aztán mintha csak elfújnának egy gyertyát egy sötét szobában, kialszik a világ.

Időtlenségbe fagyott, éjfekete öntudatlanságban lebeg az ifjú. Álomszerű, ködös tudata csak jelentéktelen lábjegyzetként hajlandó elkönyvelni a valóságot, melyet csak percekkel - vagy talán évekkel..? - ezelőtt abszolút, egyedüli, kézzelfogható realitásként ismert. Azonban az alélt sötétségbe, mely bölcsője, s börtöne egyben egy ismerős hang tör utat magának, s mintha rést is ütött volna e bakacsin pokol falain.
- Aiza!
Rabada?
- Mi lesz már? Nem halhatsz meg! Kelj fel! AIZA!
A hangot követve, abba kapaszkodva a chunnint övező sötétség oszlani látszik. Ahogy a vakítóan fényesnek tetsző világra nyitja szemeit, társnőjét pillantja meg, amint a lány kétségbeesetten rázza őt a vállainál fogva. Ahogy a kunoichi észreveszi, hogy a fiú magához tért, megkönnyebbült sóhajjal veti rá magát, rá egyáltalán nem jellemző aggódással.
- Aiza... Azt hittük már elveszítettünk. Gyerünk, harapd meg a csuklóm! Így nem maradhatsz itt.
- Pedig én mondtam, hogy a Taichout annál keményebb fából faragták, de ti nem hittetek nekem!
Csatlakozik Youhei hangja a párbeszédhez, mögötte pedig a városőrség emberei hangosan helyeselnek. 
- A raktárhoz kell sietnünk. A Sensei még mindig szabadlábon van és minden jel arra mutat, hogy ma fogja véghez vinni a tervét. Küldettünk segítségért Otogakuréba, de ha nem tartóztatjuk fel őket, még egy raktárnyi élelemmel lesz szegényebb az ország. Úgy érzed velünk tudsz tartani?

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Pént. Júl. 28 2017, 12:49

A bunshin erősen fogta a fiút, ki utolsó leheletével még, de előhúzta a hátán lévő kardot. Aiza remegett, a fájdalmak már szinte teljesen megtörték őt. Szemei homályosnak mutatták a tájat, s a vérében fekvő alakot. Csupán pengéjén keresztül érezhette még egyszer, utoljára elégedettnek magát, ahogyan a hideg fém áthatolt a testén. Majd újra és újra. Aiza nem telt be az érzéssel, ahogy az összes nála lévő kardját egyesével keresztül döfte az áruló hátát. Bárcsak a rohadék Senmaru is mellette feküdne, hogy ő is átélhessen mindent, amit ez az áruló takigakurei érez most.
A chunnin, utolsó kardját tartva kezében, Seigi felé emelkedett, még egyszer, utoljára. Homályosan látta, ahogy emberek sietnek felé. Talán az övéi. Nem látta már. A testét fogó vízklón hirtelen megszűnt létezni, amikor a chunninból, erejének utolsó cseppjei is tovaszállni látszott, ezzel elengedve a sérült fiút. Aiza teste előre dőlt, majd ahogy pengéje átdöfte a takigakurei testét, eldőlt, s a földre hullott. Arcával érkezett a véres és saras földre. Mielőtt végleg elsötétedett volna előtte minden, még egyszer, utoljára látta, ahogy homályos alakok veszik őt körbe. 
- Sen...Senmaru...Ta...Ta...Takigakure - suttogta még utolsó leheleteivel, majd feladva a küzdelmet, lehunyta szemeit. Testének minden izma elengedett, s holtan terült el véglegesen Otogakure chunninja.
A sötétségben kavarodva, mintha eggyé vált volna mindazzal, ami körülvette őt. A semmiséggel. A végtelen semmiben tengő fiú nem látta, s nem is érezte testét. De vajon miért? Miért csak idáig jutott? Mi lehet ez a semmi? Miért nincs körülötte semmi? Talán még nem halt meg teljesen? Talán ez még nem a vég?
Fény pislákolt a semmiségbe, majd hirtelen homályos kép tárult elé. Majd ismét eltűnt. A fényesség lassan ismét felbukkanni látszott, s mintha valami a szemébe hullott volna. Tátott szájában valami puha anyagot érzett. Miután a homályosság kezdett alábbhagyni, s egyre inkább élesedett a kép, amit a chunnin látott, egy kezet vélt felfedezni fogai között. A zúgás, mely mindez idáig kísértette, elnémult, s egy ismerősebbnek ható, gyengéd hang szólította meg. Aiza cselekedett, s beleharapott a karba, mert azt kérte. 
Aiza felnézett. Rabada arca rajzolódott ki lassan előtte. Ahogy egyre inkább érezte, erejének,s  legfőképp életének visszatérését a saját testébe, úgy nyílt ki teljesen a szeme. Rabada keze még mindig harapás fogja volt a chunnin szájában. Aiza véreres szemei végigmérték a lány kezét, s több helyen pecsétjeleket vélt felfedezni. Talán ezen pecséteknek köszönhető, hogy megszűnt a semmiség, a sötétség, a zúgás. Újabb ismerős hang ütötte meg fülét. Youhei valamiféle mesterről beszélt. Ekkor ébredt tudatára ismételten a chunnin. Nem emlékezett, miért került ide, ebbe a helyzetbe, ám most minden emléke egyszerre futott át agyán. 
Önszántából köpte ki a kezet, s próbált talpra ugrani, ám a hirtelen jött szédülés és fejfájás visszaütötte őt a földre. Katonái köré gyűltek, majd felsegítették őt, lassan. Ugyan a chunnin nem volt fizikális erejének csúcsán még, egy halotthoz képest igen csak jó bőrben volt. A chunnin a földbe szúrt, sünhöz hasonló testre nézett. Ráköpött egyet.
- Megmondtam te féreg. Ha meghalok, kiheverem. - Aiza látszólag elégedetten mosolyodott el, majd Youhei kérdésére a férfi felé fordult.
- Hogy veletek megyek e? A felettesével beszél, katona - nézett a szemébe, ám szemeiben ekkor nem harag, hanem büszkének látszó érzés lángolt. Fejét megbillentette, majd lassan eltávolodva a támasztó vállatoktól, az emberei elé fordult.
- Indulás fiúk!
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Hidan on Pént. Okt. 13 2017, 21:07

A halál küszöbén állva az ember megkopott, poros gúnyaként dobja le magáról a hétköznapok gyanakvását és fenntartásait. Aiza félvakon, még mindig kábán a vérveszteség delíriumától, a haldoklók naivitásával követi társnője valószínűtlen utasítását. Fogait mélyen a lány alkarjának selymes, alabástrom bőrébe mélyeszti, melyet harapásnyomszerű formák borítanak szinte teljes hosszában. A chunnin mint mohó csecsemő anyjának kebelén kapaszkodik ajkaival, s fogaival az életadó húsba. A fiú érzi, amint sebei furcsa, viszkető érzetet keltve összezárulnak, mintha sosem lettek volna ott. S bár a kunoichi rejtélyes ninjutsuja felülírni nem képes azokat, mégis konokul dacol a természet törvényeivel: a tőle lopott vitalitás mellett az Okisha sarj erősen megcsappant chakrakészlete is visszatöltődik valamelyest, ha nem is egészen. Ugyan még mindig érzi a Seigivel vívott küzdelem ólmos fáradtságát, mégis mintha új erőre kapott volna. Vajh hány ilyen aduászt tartogat még a félszeg Rabada az ingujjában..?
A rövid közjáték után Aiza kiadja a parancsot az indulásra, melyet kissé bátortalan, de mégis őszinte ováció követ katonái részéről. Félelmük persze érhető, elvégre az elmúlt napok tapasztalatai alapján tudhatják, hogy egy magasan képzett jouninnal van dolguk, akinek talán további shinobik is szolgálatára állnak, ők pedig egyszerű pékek, ácsok és bádogosok, akik egy jobb megélhetés reményében magukra öltötték a falusi milícia köpenyét. Mégis úgy tűnik, hogy az együtt eltöltött napok során kialakult bennük egyfajta hűség frissen kinevezett parancsnokuk iránt: talán a pokolba is követnék. S talán épp erre készülnek. Két chunnin és egy rakás civil katona egy ismeretlen hatalmú ellenséggel szemben. Jobb esélyekkel is veszítettek már csatát. De aggasztóbb kilátásokkal szembenézve is nyertek már harcosok, ha volt miért küzdeniük.
- Mutasd az utat Taichou, mi követünk!
Vakkantja letörölhetetlen vigyorával Youhei, majd az egész osztag egy emberként iramodik meg.

A kettes számú raktárház udvarára érve már első pillantásra nyilvánvalóvá válik, hogy elkéstek. A telephelyet behálózó szekérutakat lándzsás strázsák és az esti műszak dolgozóinak vérbe fagyott holttestei szegélyezik. A Rizsföldek Országa újabb tisztes polgárokkal lett szegényebb... A városőrök láthatóan nyugtalankodni kezdenek, a pánik megállíthatatlanul gyűrűzik végig a társaságon. Egyesek azonnal sírni vagy okádni kezdenek, az erősebbeknek csupán fegyverük markolatán elfehéredő ujjaik mutatják a lelkükben tobzodó, haraggal vegyes rettegést. Még a kaján zsoldos arcáról is elhalványul megszokott, fölényes mosolya.
- Ne neheztelj rájuk, hisz csak nevükben harcosok. Nem együk még sosem nézett farkasszemet a halállal, s most ismerősök és szomszédok arcán kell szembenézniük csontábrázatával... Ez egy kis település, mindenki ismer mindenkit. Valószínűleg mindannyiuk elveszített valakit.
Suttogja a férfi Aiza vállára téve a kezét, de nagyon jól tudja, hogy akármilyen nehéz is társainak, most nem vesztegethetik a sorsdöntő perceket.
- Fiúk! Tudom, hogy nehéz, de most nincs időnk a gyászra. Acélozzátok meg szívetek, hogy a földijeink halála ne legyen hiábavaló! Majd tort ülünk a tiszteletükre, ha bosszút álltunk azon, aki ezt tette velük! Ez a legtöbb, amit tehetünk az emlékükért...
Ha csodát ugyan nem is tett, a mindenki által megbecsült Youhei szavai úgy látszik egy kis bátorságot csempészett az osztag reszkető szívébe. Hüppögve és nyeldekelve bólintanak, miközben fogást váltanak kardjaikon és lándzsáikon, hogy azonnal használhassák őket, ha támadni kellene velük. Óvatosabb tempóban, hogy kevesebb zajt keltsenek, követni kezdek a holtak által jelzett utat a nyitott bejáratú raktár felé.
- Kuchiyose no Jutsu!
Hallják Senmaru jól ismert organumát, ahogy közelebb érnek. Majd kisvártatva ismét:
- Kuchiyose no Jutsu!
Ahogy közelebb érnek, a kapu szegélyéről lopva bepillantanak a raktár félhomályban derengő belterére, egészen olyan, mintha egy nyüzsgő hangyabolyt látnának. A térség közepén a Mester áll, láthatóan sokkal sápadtabban a szokásosnál, több tucatnyi fel-alá járkáló, chunninmellényes ninjával közrevéve, akik a télre felhalmozott készleteket cipelik hatalmas ládákban. Mindannyiuk hitai atéján Takigakure no Sato szimbóluma látható. A jounin rozsdabarna ujjai szemmel alig követhető gyorsasággal kézpecséteket formáznak. Amint a sorozat végére ért, a magasba lendíti vérző tenyerét, s földre csapja.
- Kuchiyose no Jutsu!
A terem közepét füstfelhő borítja el, s mikor eloszlik, egy újabb vízesésfalusi körvonalai rajzolódnak ki Senmaru mellett. Mindeközben azok, akik megragadtak egy-egy ládát, sorra tűnnek el, mintha csak kámforból lennének. Vérszerződést kötött shinobik! Hát így sikerült volna egy egész raktárházat kiüríteniük korábban?
A Sensei láthatóan egyre fáradtabb, de újabb kézjelsorozatba kezd. Azonban mielőtt befejezhetné, szemei kikerekednek, ahogy megpillantja a kapuszegélyből kémlelő Aizát és társait.
- Neked... Neked halottnak kellene lenned Okisha Aiza! Seigi... Seigi nem vallhatott kudarcot egy magadfajta söpredék ellen! De mégis itt állsz, épen és egészségesen... Talán rossz emberbe helyeztem a bizalmam. Igazán kár érte, talán szörnyeteg volt, de remek fegyver hazája szolgálatában. Magamnak kellett volna végeznem veled... Régóta vagy szálka a szememben, te minden lében kanál, túlbuzgó vakarcs. Lépj elő Otogakure chunninja! A saját kezemmel fogok végezni veled, de csak miután végignézted, ahogy egyesével kivégzem a társaid. Hagyjátok a ládákat! Fogjátok el őket!
Ordítja a vízesésfalusi jounin, de mielőtt bármelyik katonája is cselekedhetne, a raktár másik vége felől egy hátborzongatóan nyugodt hang vonja magára az összes jelenlévő figyelmét. A halk szavak – melyek valahogy mégis betöltik az egész teret – egy barna csuklya alól érkeznek.
- Tévedsz Senmaru. Ma éjszaka csak ti fogtok meghalni. Senpou: Muki Tensei!
Mielőtt a megszólított válaszolhatna, a kettes számú raktárházban elszabadul a pokol.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Kenshiro Mirubi
Ago
Hana Fujishima
Miuru Hitomi
Hamacho Yoshitaro


"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Pént. Okt. 13 2017, 21:17

Halkan, szinte nesztelenül sírnak fel a Hold sápadt fényében fürdőző rizskalászok, ahogy egy gigászi, lila pikkelyekkel borított izomtömeg kérlelhetetlenül letarolja őket. Ormótlan méretei és hihetetlen sebessége ellenére a hatalmas kígyó alig kelt valami zajt az éjszakába borult tarlón. Gazdája parancsa egyértelmű volt: vigyél Disutori no Satoba, amilyen gyorsan csak lehet.
Amikor a legendás bestia fertályóra múlva kiér a végeláthatatlan mezőről, kitátja karnyi mérgesfogakkal szegélyezett száját a falu határában. Villás nyelvén nem kevesebb, mint maga a Nidaime Otokage ül törökülésben, rozsdabarna csuhájában, csontfehér tenyerei egymásnak feszítve, mintha csak imádkozna. Eddig lesütött szemhéjai vészjósló hirtelenséggel felpattannak okuláréja mögött, megvillantva sárgás ragadozópillantását. Feláll, majd lassú léptekkel elhagyja dögszagtól terhes 'utazókabinját'.
- Köszönöm Manda II. Innentől egyedül megyek.
A Hangárnyék egykezes kézjelet alkot, mire szörnyetege hangos pukkanás kíséretében kiszakad a tér-idő szövetéből, hogy visszatérjen távoli otthonába. Kabuto egy könnyed szökkenéssel átugorja a települést körülölelő falat, majd céltudatosan a horizont peremén terpeszkedő épületegyüttes felé veszi az irányt.
Az üzenet egyértelmű volt: a férfi, akit személyesen bízott meg az eltűnt élelmiszerkészletek rejtélyének felgöngyölítésével, maga is részese volt a raktárrablásnak. Normális esetben nem hagyta volna félbe ilyen kisstílű ügyletek miatt grandiózus cselvetéseit, terveit. Egy válogatott shinobikból álló rajtaütőcsapat, esetleg egy-két Edo Tensei zombi bőven elég lett volna az ilyen férgek eltaposásához. Azonban ez az árulás személyes sértés volt, csorba a méltóságán. Az ellenség nem elég, hogy szabadon garázdálkodott az oszág határain belül, még őt magát is megtévesztették. Magának kellett elégtételt vennie.
~ Yurusumaji! Takigakure no Satot példásan meg kell büntetni, hogy megtanulják hol a helyük. De előbb... A belső ellenségtől kell megszabadulnom. ~
Az egyszerű halandók korlátait feszegető – hacsak meg nem haladó – fizikai adottságainak köszönhetően alig pár perc alatt Disutori no Sato elosztóegységéhez érkezik. Az egyik égetett cserepekből rakott tetőről futólag szemügyre veszi a környéket: az üzem udvarán két hangfalusi ninja lohol a lemészárolt gyári munkások tetemei között, mögöttük egy csapat városőr. Szemöldöke – azaz inkább annak szőrtelen helye – elismerően megemelkedik.
- Hmm... Ezek lehetnek, akik az üzenetet küldték. Figyelemreméltó elszántság. Talán még hasznukat vehetem... De előtte... Még van egy kis elintéznivalóm.
Suttogja a Sárkány mintegy maga-magának, majd hosszú nyelvével megnyalja színtelen ajkait és az éjszakába veti magát.
Amíg a Gyalogok elterelik az ellenséges Vezér figyelmét, az Otokagénak bőven van ideje megkerülni az épületet. Amikor közel ér a hátsó bejárathoz, lassít kissé léptein és hallgatja az áruló önhitt szavait. Tehát valóban igaz, nem csupán valami csúf intrika áldozata lett. Azoknak jussa, akik packáznak Yakushi Kabutóval, csak egy valami lehet. Halál.
- Tévedsz Senmaru. Ma éjszaka csak ti fogtok meghalni. Senpou: Muki Tensei!
Közli érzelemmentes hangon, ahogy a keresztgerendára függesztett olajlámpások által vetett fénykörbe lép. Ahogy rövid hatásszünet után kézpecséteket alkot, és elkiáltja a technika nevét, talpain keresztül a kígyó szájában felhatalmozott természeti energiákat a döngölt földpadlóba koncentrálja, hogy az élettelen anyag akaratának eszközévé válva engedelmeskedjen neki. Mintha csak egy hullám indulna el egyenesen tőle, a talajból tűhegyes és acélkemény dárdák formálódnak, pillanatok alatt nyársra húzva az összes betolakodót. Kivéve egyet. Senmaru nem érdemel ilyen gyors halált.
- Ne hidd, hogy olyan könnyen megadom magam Otokage! Egy egész sereg várja a parancsom... Kuchiyo...
Fröcsögi eszelősen Senmaru, de befejezni már képtelen a mondatot. Abban a pillanatban mozdulatlanná dermedt, amikor a Kabuto hátából kinövő torzó átszakította csuháját, s csontfuvoláján megszólalt a bénító dallam, mely valaha a Hang Négyes egyetlen női tagjának egyedi képessége volt.
~ Tayuya még holtában is egész hasznos tud lenni... ~
A Nidaime megfontolt, lassú léptekkel közelít a vízesésfalusi jouninhoz, miközben a dermesztő fuvolaszó a pillanatra sem hagy alább. Ahogy közelebb ér, kegyetlen narancsszín pillantását mélyen a kém fekete pillantásába szegezi.
- Csak egy ostoba hiheti, hogy egy féreg dacolhat egy Sárkánnyal. A tömlöcödben bőven lesz időd gondolkozni a tévedéseden, miközben az embereim apránként felaprítva téged kiszedik az utolsó, féltve dédelgetett kis titkaid Takigakuréról. Oyasumi nasai, Senmaru!
Utolsó mondatát már eszelősen kiáltja, miközben a hátából kinövő kígyó rátekeredik a férfira, hogy sikamlós testének bordaroppantó ölelésébe zárja. A jounin kétségbeesetten kapkod levegő után percekig, de csak az elkerülhetetlent halogatja: alig pár perc leforgása alatt teljesen elveszíti eszméletét, s törött csontokkal esik össze saját súlya alatt.
Kabuto csak most eszmél rá, ahogy az áruló a lábainál fekszik, hogy az édes elégtétel mámorában egészen megfeledkezett azokról, akik figyelmeztették őt. A karóba húzott ellenségek erdejében végigsétálva közelebb lép a csapathoz, majd halkan megkérdezi:
- Melyikőtöknek köszönhető, hogy fény derült Senmaru árulására..?
A városőrök, Youhei és Rabada egy emberként mutatnak Aizára.
- Lépj közelebb Fiú. Mi a neved?
Parancsol rá már-már lágyan, mégis ellentmondást nem tűrőn az Otokage a szolgálatában álló shinobira. Amennyiben a chunnin bemutatkozik, Kabuto a következőképp folytatja:
- Okisha, hm? A családod nagy múltra tekint vissza, és már Orochimaru-samának is jó szolgálatot tettek. A klánod büszke lenne rád, Aiza-san. Ez jutalmat érdemel. Térdelj le, Okisha Aiza.
A Nidaime dereka körül tekergőző kígyó egészen közel siklik a chunnin arcához. Kétágú nyelvét szaporán öltögetve vizslatja a fiút, majd egy váratlan pillanatban egy szempillantás műve alatt a nyakába harap. Az ifjú shinobi válla úgy izzik a fájdalomtól, mintha égető parázs lenne a bőre alatt. Egész testében görcsök gyötrik, és hideg verítékben úszik mellvértje alatt. Az ismeretlen erő mintha egészen egyszerűen belülről tépné szét őt, hogy halandó porhüvelyének szerveit felkészítse arra a zabolátlan hatalomra, melynek várományosa lesz.
- Az erőhöz vezető út nem mindig mentes a fájdalomtól, Aiza-san. De nem fér hozzá kétségem, hogy egy Okisha túléli az Átokpecsét birtoklását megelőző metamorfózist. Keress fel, ha felépültél.
Ezután a többiekhez fordul, majd köpenyébe nyúlva egy pirulát vesz elő, s hanyagul Rabadának dobja. A kunoichi értetlenül bámulja a tenyerében fekvő tablettát, de az Otokage elébe szalad a felesleges kérdéseknek.
- Ezt adjátok be neki, aztán vigyétek kórházba. Nehéz hét vár rá. Sayonara!


//Nos, egy hosszú fejezet végére értünk ezzel. Köszönöm szépen a játékot, igazán szórakoztató volt neked mesélni, egy percig sem bántam meg, hogy átvettem a kalandot, csak azt kívánom, bár gyorsabban le tudtam volna zárni. A karaktered az Átokpecsétet engedélykereten felül és a Ninja Tanács jóváhagyásával és támogatásával kapta, egyrészt a kalandon nyújtott teljesítményért, másrészt pedig részemről jóvátételként a döcögős tempóért. Ha kidolgoztad az Átokpecsét-formát a karinak, küldd át légyszíves lektorálásra nekem, vagy valamelyik Stafftársamnak. Ezenfelül további jutalmakkal is gazdagodsz: 118 chakra és 28 TJP, mert szeretem a kerek számokat Very Happy Még egyszer, egy élmény volt, további jó játékot kívánok!//
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Okisha Aiza on Szer. Okt. 18 2017, 01:36

Aiza, miután kiadta a parancsot, lehetőségeihez mérten próbált erősebb iramot diktálni. Youhei, valamint a tizennyolc másik civil miatt, valamint a tudat, miként épp most élte túl a halált, némileg lelassította azért a tőle megszokott shinobitempót. Ugyan tudta, hogy talán most a legfontosabb, hogy minél hamarabb odaérjenek, ám a lassított menetnek hála volt ideje némiképp kifújni az előző harc és a halál élményének sokkját és fáradalmait, valamint végiggondolni a további terveket. A civileknek sok esélye nem lesz. Aiza gyanítja, hogy Senmaru legalább olyan erős, ha nem erősebb ellenfél lesz, mint amilyen Seigi volt. Az önkéntes őrségnek nem sok esélye lesz ellene, felesleges vérontás pedig egyáltalán nem hiányzott a shinobinak, főleg a sajátjai közül. 
Rabada mellett haladna, miközben az akción filozofálgatna, amikor elérték a nagyobb raktárépületet. Munkások és rakodók hullái vezették tovább az otogakurei felmentősereget az épület kapujáig. Aiza tudta, hogy a katonák most nehéz perceket élhetnek meg. Talán tudják, hogy ha belépnek azon az ajtón, akkor valószínűleg rájuk is ez a sors fog várni. Ám úgy tűnt, nem álltak meg. A kezdeti megtorpanás ellenére mindegyikük követte tovább a chunnint, egyenesen a kapuig. Aiza, hála shinobiképességeinek, hallotta a bentről jövő hangokat. Ninjutsunév, pukkanás és serény pakolás hangjait hallja a chunnin a falakon túl. Lassan lopózna az ajtóhoz, majd óvatosan hajolna be. A hangokból ítélve bárki is van benn, eléggé el lehet foglalva a munkával. 
- Hát, ami a képességeit illeti, legalább igazat mondott. Ez a féreg ide idézi a takigakurei kutyákat, és ugyanezzel a módszerrel tüntetik el a készleteinket. Tehát így csinálták... - elmélkedett halkan Aiza, miközben visszavonult fedezékébe. 
Aiza tovább figyeli a cselekményeket. Az idő pedig egyre csak fogy...Ha berontanának, akkor magas létszámú túlerővel is számolhat, tekintve, hogy a raktárat pakolók nagy valószínűséggel shinobik, jobb esetben chunnin rangúak. Esélyük sem lenne ennyi ember ellen, a civil katonákat pedig egyesével vágnák le. Ha viszont tovább várakoznak, akkor Takigakure megszökik a város készleteinek nagy részével. Mit tehet ilyen esetben a chunnin? Nem tudta...
Talán a választ épp az ellenség adja meg. Senmaru észrevette a kapuban figyelő Aizat, majd hangos szavait felé címezte. Aiza a felszólításra kilép a fedésből, s kihúzva magát, katonás léptekkel tesz előre néhány lépést. Kezét az övén lógó katana markolatán tartja, ujjai erősen ráfeszülnek a kardra. Nem tudta, mit fog tenni, csak azt, hogy valahogy meg kell oldania. 
- Nem fogom engedni, hogy még egy ládát eltulajdonítson Takigakure bármelyik kutyája is. Itt és most véget vetek ennek. Majd lesz időd lehordani azt a szörnyeteget a pokolban, miután utána küldtelek. - mondaná, majd pengéjét némiképp előhúzná. Senmaru kiadta sajátjainak parancsba, hogy fogják el a chunnint és társait. Aiza felkészülne az érkezésükre. Idő közben számolt egy efféle támadással, s próbált úgy helyezkedni, hogy a kapu szűkösség némiképp egyenlíthesse a létszámfölényből adódó hátrányokat. Kardjaival talán képes lesz az első hullámokat visszalökni vagy kiiktatni a kapuban. 
Azonban a várt támadás nem érkezett, ugyanis a hatalmas raktérpület másik végéből és félelmetesen nyugodt hang szólalt meg. Aiza felismerte a hangot, s képes volt beazonosítani a takarásból előlépő csuklyás alakot.
- Kabuto sama? - ámult el. A Nidaime Otokage talán végighallgatta a beszélgetést, fenyegető szavait pedig egyenesen a takigakurei felé intézte. Majd elszabadult a pokol. 
A raktár teljes talpazata megmozdult, ahogy az Otokage erejét kiterjesztette. A padlózat hullámozni kezdett, s halálos dárdák sorai nőttek ki. Az életre keltett természet pedig az Otokage parancsára kezdte felnyársalni az ellent. Kabuto senkit sem kímélt. Nem kegyelmezett. Az utolsó takigakureiig karóba húzott mindenkit. Aiza pedig csak ott állt, s tátott szájjal tekintette az eseményeket. Kardja a kezében volt, még mindig nem volt képes leereszteni a védelmi állásán. A Nidaime Otokage felkoncolta az egész termet, egyetlen embert kivéve. Senmaru nem érdemelte ki a halált. Árulásának következményeképp túlságosan is egyszerű lett volna a halál. Kabuto vaskos kígyókkal vonta körbe testét, majd ájulásig szorította a takigakureit. Senmaru ájult teste a földre hullott. 
Kabuto lassú tempóban közelített az ajtóban álló shinobi és kompániája felé. A karóba húzott hullák között sétálva egyszerre rémisztették meg, és emelte hősi szintre Aiza szemében az Otokaget. Amint Kabuto közelebb érne, Aiza azonnal térdére rogyna, megadva a kijáró tiszteletet. Mikor a Kígyó megkérdezte, hogy pontosan ki neszelte le a takigakureieket, Youhei, Rabada és az egész kompánia szinte egyszerre nevezte meg a chunnint. Aizat melegség érzete fogta el. Büszkeség. Azonban azt nem gondolta volna, hogy Kabuto maga elé állíttatja őt. Aiza félve, de büszkén állt előre, majd kihúzott mellkassal annyit felelt.
- Okisha Aiza, uram.
Kabuto ismerte az Okisha nevet. Aiza családja évtizedek óta szolgálják a Fehér Kígyót, s Aiza is jó szolgálatot tett eddig mind Orochimaru, mind pedig Kabuto sama utasításakor. Az Otokage azonban valamiféle jutalmat említett meg, majd letérdeltette a chunnint. Kabuto a derekán tekergő kígyóval közelítette meg a chunnint, majd a fehér kígyó egyenesen a chunnin nyakába harapott. Aiza szemei felcsillantak a könnyektől. Nem a fájdalom, sem pedig a fáradtságtól könnyezett. Hanem a büszkeség és az elismerés végett. A chunnin úgy érezte, eljött az ő pillanata, amikor az Otokage végleg előlépteti a fiút, s oly hatalommal ruházza fel, amelyet eddig csak látott, de nem tapasztalhatott a saját bőrén. A harapás azonban nem engedte sokáig húzni az ünneplést, ugyanis a kígyó által befecskendezett chakra behatására Aiza remegni kezdett. Egész testét elöntötte a fájdalom, majd a földre borult elviselhetetlen fájdalmak közepette. Elmondhatatlan, sohasem tapasztalt égető érzés lángoltatta egész testét. Majd végül szemei lassan lecsukódtak, s a sötétségben annyit tudott kimondani,
- Köszönöm, Kabuto sama. - majd ismét ájultan terült el a földön.
...
Aiza fájó fejjel, mégis kipihenten ébredne. Szemeit bántja a kórház fehérsége, mintha a szemeit kunaiokkal vágták volna ki, oly mértékű fájdalom alakult ki ismét. Nem tudta pontosan, mióta is fekszik itt, s hogy miként jutott el. A kórházat is csupán tippelni tudta, elvégre nem a saját ágyában kelt fel, s ennyi fehér szín csak a kórházakban van. A körülötte lévő eszközök segítették megbizonyosodni ezen hitében. Csak lassan emlékezett vissza az ájulás előtti eseményekre, miután inna egy pohár vizet, majd visszafeküdne az ágyba. Emlékei visszatérnének a városról, az őrségről. Rabadaról. Seigi és Senmaruról. Valamint az Otokage által okozott vérfürdő és az azutáni eseményekről. Aiza lassan nyúlna nyaka felé. Ujjainak érintésére fájdalmat érezne. A szobában egy tükröt keresve vizsgálná meg a nyakára helyezett billogot. Elégedetten vizsgálta az Átokpecsét körvonalát. Aiza legszívesebben már most visszatért volna az Otokagehoz, azonban tudta jól, hogy Kabuto nem csak beszélni akar vele. Az Átokpecsét igen komoly erőt képvisel, valószínűleg bevezeti majd őt a billog rejtelmeibe, ez pedig újabb megpróbáltató edzést fog eredményezni. Így Aiza jobbnak látta visszatérni az ágyba, s megvárni, amíg az orvosok megvizsgálják őt és hivatalosan is hazaengedik a chunnint. Amint ez megtörténne, Aiza készen állna az Otokage felkeresésére. 
avatar
Okisha Aiza
Játékos

Taijutsu Pontok : 80


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Disutori no Sato

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.