Szél Temploma

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Szél Temploma

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Máj. 13 2015, 20:30

A Szél Templomát a szél Országának hatalmas kiterjedésű sivatagjába építették a Földesurak és a Szerzetesek. A Negyedik Nagy Ninja Világháború közepén remek menedékül szolgált azoknak a Civileknek és Ninjáknak, akiket elüldöztek Sunagakuréból, ugyanis rendkívül jól védett épület. Maga a Templom egy oázisra épült, így víz és növényzet is bőven akad... A sivatagi környezetben valódi paradicsom ez a hely. A szentély csupán egy hatalmas torony, körülötte kisebb épületekkel a szerzetesek számára. Ezen épületek nincsenek körbevéve semmilyen fallal, vagy bármi mással, csupán egy Akadály Pecsét technikával, amely chakraburkot von a Templom köré és elrejti azt a kíváncsi tekintetek elől. Éppen ezért a Templomot nagyon nehéz megtalálni, mert a végtelen sivatagban könnyen elveszhet az ember. Csupán csak az itt élő szerzetesek ismerik az utat, amely elvezet a Templom helyéhez, ahol ha átlépi a Chakraburkot, akkor megláthatja amit keresett. A Templom jelenlegi vezetője Yoroi egy fiatal papnő, aki nem csak Fuuton specialista, hanem rendkívül jól bánik a Bábokkal. Egyesek szerint képes életre kelteni és irányítani Fujin hatalmas Szobrát, amely a Torony legfelsőbb részén áll. Fujin a szél istene, akit Leopárdként, szarvakkal ábrázolnak.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Hétf. Máj. 18 2015, 09:24

Immáron a csend már hatalmas volt. Mindenkivel végeztem, és talán ezzel a tettel sikeresen kárpótoltam a barátom értelmetlen halálát. Ahogy az udvaron sétálok a nagykapu felé, mindent a vér és a kosz borít el. A zöldellő friss pázsiton halott szerzetesek feküdtek, az virágzó fákról pedig vér csordult le. Ez a szent templom is immáron csak egy elátkozott hely lett, de talán ezzel meg tudtam akadályozni, hogy a zsarnokság és az árulás tovább folytatódjon.
Anbu ruhába kilépve a nagykapun magam mögött hagyva mindent, és egy teljesen új életbe kezdtem bele. Utam a szél országának sivatagjába vezet, ahol egy templom áll. Szerencsére Lee halála előtt egy térképet adott át, mivel könnyebben meg tudom határozni a templom helyét. A lebegő sivatagi homokot használva az utazásom megkönnyebbítve próbáltam felkeresni a helyet.

Ezzel a módszerrel sokkalta gyorsabban és könnyebben tudok haladni, valamit a magasba utamat le is tudtam csökkenteni a szinte a felére.  A térkép alapján a Kő országánál kell átvágni, majd onnan tudok átjutni a Szél Országának sivatagjába. Azonban a háború miatt a határokon átjutni nehezebb, így az esetleges kerülő utak megnehezíthetik az utamat, de talán az Anbu ruha sokat segíthet a feltűnés elkerülése érdekében.
Kő országának határán könnyen áttudtam jutni, hisz a hatalmas hegyeket képtelenek teljesen a figyelmük alatt tartani, így egy kis csellel máris kitudtam játszani az őröket. A sebességemet ekkor még gyorsabbra váltottam és megpróbáltam minél előbb elhagyni az országot.
Szerencsére nem volt nagy, így másfél óra alatt máris a Szél országának határán álltam. Valóban ezzel a fantasztikus jutsu segítségével az utazásom sokkalta könnyebb, biztonságosabb és kényelmesebb volt.
 
Beérve a Szél Országába térképemet újra elővettem, és felvettem az irányt, ami a sivatagba vezet majd.
Úgy számoltam, hogy ezzel a tempóval, durván egy fél óra alatt máris ott leszek. És ez így is történt, körülbelül 30 perc elteltével, egy sivatagos helyre érkeztem, ahol a homok és a forróság szinte mindent ellepet.
Teljesen egyedül voltam, néha egy-egy gyík szaladt el alattam a homokba, vagy esetleg egy madár az égen.
A nap erősen sütőt és egy felhő sem volt az égen.
-       Lee biztos, hogy jó helyen járok?- kérdeztem magamtól.  Folyamatosan a térképet bámulva, próbáltam kiigazodni, de egyértelmű volt, hogy jó helyen járok, mégse látom a célt.
 

A forróság egyre erősebb volt, és egyre elviselhetetlenebb, néha-néha megkellett álmom egy korty vízre, azonban spórolnom kellett vele, hisz nem tudom még, hogy meddig leszek itt, de remélem, hamarosan kijutok innen.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Máj. 20 2015, 12:25

A sivatag...gyilkos. A meleg...kibírhatatlan. A szárazság...elviselhetetlen.
Ezen gondolatok juthatna először az emberek eszébe, mikor beteszi a lábát a végtelen homoktengerbe.
Rikuno ugyan képességeivel megkönnyíthette dolgát, részben, ám folyamatosan nem tudott lebegni, így kénytelen volt saját lábán megközelíteni a helyet, melyről semmi pontosabb leírást és információt nem tudott.
Azonban nem a homok és a meleg volt az egyetlen probléma. A néha feltámadó szél igen kegyetlen hatást ért el a homokkal vegyülve, mely ismételten csak zavarhatta a shinobit az átjutáson.
2 napja bolyonghatott, mikor a nap lassan tünedezni kezdett a távoli horizont mögött. A levegő hirtelen hűlni kezdett, talán érdemes letelepedni éjszakára. Néhány 100 méterre egy nagyobb sziklát fedezel fel, melyet nem nyelt még el a homok.


Az éjszaka azonban...újabb meglepetéseket tartogatott az idegennek. Mert ahogy mindenki más, ő is idegen volt a környéken.
A kövön halk, kopogó hang hallatszott, melyre talán még fel sem kelsz. Azonban az egyre erősödő szél süvítő hangja és a rád telepedő homok annál inkább.
A szél egyre erősödött, viharrá váltott át a természet, s próbálta elsöpörni a betévedt idegent. 
Gyorsan és megfelelően kell cselekedned, ha túl akarod vészelni. A vihar túl nagy ahhoz, hogy egyszerűen át lehessen lebegni felette, valamint a homok technikák nagy részét is elmossa, magába szívva tünteti el.
A vihar negyed órán át tart, amjd miután lecsendesül a szél, ismét csendes éjszakának nézhetsz elébe.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Hétf. Máj. 25 2015, 16:41

A sivatagi hőség kezdet teljesen kikészíteni. Úgy hittem, hogy sokkalta könnyebben fog menni, de a meleg, a szél és a homok teljesen megkeserítették a könnyűnek vélt utamat. 
A szárazság kezdet elviselhetetlenné válni, és az eddig utazásra használt lebegő homokfelhőt sem tudtam ár fenntartani az egyre erősebb szél miatt.
Közel két napja bolyongok, de még semmi féle épületet nem találtam, ami a szél temploma lehetne.
Alig aludtam valamit, és kezdek teljesen kimerülni. A sivatag nagyon megnehezíti a gyaloglásom, és lassan keresnem kell valami menedék helyett, hisz a nap kezd lemenni az égről.  
Körülbelül 100 méternyire egy nagyobb termetű sziklát vettem észre, ami talán jó menedéknek bizonyulhat az éjszaka. Egy gyorsabb tempóval tíz perc alatt el is értem a célomat.
A nagy szikla szerencsére képes volt a szél erejét lecsendesíteni, így egy kis kuckót építve a homokba máris álomra hajtottam a fejem.
Hamarosan egy furcsa hang töri meg az eddigi szél süvítését. Szemeimet azonnal kinyitom és egy ismeretlen árnyékot pillantok meg, akit épp a szél próbál nagy erővel letaszítani a szikláról.
-       Hát ez vajon, ki lehet?- kérdeztem izgatottan majd megpróbáltam felállni, azonban a szél erejétől szinte csak guggolva tudtam közlekedni.
-       Héj- kiáltottam az ismeretlenre. A szél nagyon erős volt, és elsőnek magamat akartam kibiztosítani, így megpróbáltam kikötni magam az egyik sziklához, és a homokpajzs techinkával pedig a testemet védtem a szél okozta csapásoktól. 
Ezek után megpróbáltam az idegennek segíteni, akit a szél tépett. Mivel én nagyjából biztonságba tudtam magam, megpróbáltam valahogy elkapni a végtagjait. Mivel túl messze volt tőlem, így a homokcsápokat használva akartam megragadni a végtagjait, (ha ez nem sikerülne, akkor a rejtett árnyék kígyó kezekkel) majd a kötelet felé dobni és felhúzni a közelembe.
Nem tudom, hogy ki lehet ez a fickó, de úgy gondolom, hogy nem véletlenül van itt a sivatag közepén és talán még tud is nekem segíteni, tehát mindenképp meg akarom menteni.
Amennyiben a terv sikeres tíz perc elteltével a szél is meg fog szűnni, és leállok vele társalogni.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Uchiha Madara on Kedd. Jún. 02 2015, 09:21

A hirtelen felerősödő szél nagy mennyiségű homokot kavart fel, melynek elegye épp a kis táborodat vette célba. Gyorsan közeledett a hatalmas vihar így sem elfutni, sem pedig a magasba nem tudsz jutni, a talajon kell átvészelned.
Azonban a shinobi, kinek élete a saját kezében van egy olyannak, aki mindig csak magára számíthatott, nem okoz gondot a vihar. Felállítva gyors védelmét sikeresen elkerüli a sebes szelet, s ugyan a falat folyamatosan fenn kell tartani, mégis sikerült elkerülnie a homokvihart.
Ahogy a szél csendesedik, már nem hallod a kopogást, s nem is láttál semmit. Talán az, aki a hangot adta ki, nem volt oly szerencsés és felkészült, mint ahogy te. Az éjszaka további része csendesen telt.

Korán kelt a nap, s hamar sütni kezdte a homokos tájat. A forróság épp annyira volt kibírhatatlan hogy előző nap, ha nem jobban. A vihar megnehezítette utad, a nyomok, már ha egyáltalán jár erre valaki, eltűntek, nem hagyva mást, mint a homok végtelen tengerét.

Talán egy fél nap telhetett el, délután volt már, mikor az egyik buckára állva néhány fát láthattál a távolban. Talán a célod van előtted? Vagy valami más? Egyféleképp tudod meg a választ.
Ha közeledsz, akkor a fák mellett egy apró tavat is láthatsz, valamint 4 tevét, akik épp a vízből isznak. Egyetlen embert látsz csupán, aki a tevéktől nem messze fekszik egy fa árnyékában. Mit teszel?

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Szer. Jún. 03 2015, 15:17

A hirtelen felerősödött szél, teljesen felkavarta a homokos talajt, és ezzel egyidejűleg a búvóhelyemet is.
Nem nagyon tudtam mit tenni, hisz a menekülés hasztalan volt, valamit a levegőben sem tudtam elmenekülni, hisz a széltől irányíthatatlanná vált volna a homokfelhőm. Kénytelen voltam itt helyben átvészelni ezt az égi csapást.
Legjobb tudásomat bevetve, a homokkal egy pajzsot hoztam magam köré, valamint megpróbáltam magam stabil helyhez kikötni, ami jelen esetben egy nagyobb szikla volt, és így átvészelni a vihar pusztító erejét.
A szél nagyjából 15 percig süvített, és amint elállt ismét teljes csönd volt. Az idegennek tűnt kopogó hang eltűnt, és újra nyugalom volt a sivatag mélyében.
- Talán csak beképzeltem? Vagy valóban járt erre valaki?- kérdeztem magamtól.
Az este további részében visszafeküdtem aludni, azonban hamarosan újra útnak indultam, hisz felkelt a nap és jött a reggel.
 
A tegnap esti vihar következtében, minden nyom eltűnt, így ha valóban járt is volna, erre valaki az már biztosan távol van.  Folytatva az utamat, közel a harmadik napon, kezdtem egyre jobban megzavarodni.
A nap teljesen kikészítette a bőrömet, és ez a teljes egyedül léttől egyre furábban viselkedek.
Néha hangokat hallok, és úgy érzem, hogy itt fog bekövetkezni a vég. Nem látom a kiutat és nem is látom a célt. Mintha a végtelen tengeren eveznénk, és arra várnék, hogy valaki végre megtaláljon.
Szomjas vagyok és éhes…nem tudom, hogy mikor fogom végre megtalálni a templomot, de most jól jönne a szerencse.
Ahogy a homokos dombokon sétálok, egy nagyobb sziklát vettem észre, mire szinte azonnal föl is másztam a tájékozás érdekében.  
-       Jézusom, azok ott fák, és ha vannak fák akkor kell lenni víznek is.  Találtam egy oázist, hát ez fantasztikus.
Amint közelebb megyek a fákhoz, négy tevét találtam, valamint egy férfit aki, épp a fa árnyékában fekszik.
Még mielőtt bármit is tennék a férfival, a patakhoz megyek, és felfrissítem magam. Megmosom az arcomat, iszom a forrás vizéből, valamint feltöltöm a kulacsomat. Aztán újult erővel az idegen felé megyek, és megszólítom.

-       Héj uram!  
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Uchiha Madara on Pént. Jún. 12 2015, 13:04

A férfi nem mozdul intésedre, ugyanúgy fekszik tovább, mintha észre sem vett volna téged. Az ANBU maszkos közelebb sétál.
Meleg volt, nagyon is meleg. A férfi nem mozdult, ahogy a teve sem. lehet, hogy már nem is éltek?
Ahogy közelebb értél, a férfi megmozdult, majd felkelt. Nagy, szürkés köpenye befedte egész testét, az arcába kalapot húzott. Feléd fordult. 
Csupán állt egy ideig, végigtekintett rajtad.
- Sunagakure eleget tűrt iwagakureból. nem vagyok hajlandó az oázisomhoz engedni. Pusztulj, ANBU féreg! - kiált rád, majd a köpeny alól egy penge ugrik ki, mellyel neked ugrik, s a pengét egyenesen feléd döfi. 
A férfi támadása gyors volt, pontos, és erős. Nincs sok időd, azonnal cselekedned kell. Ha a támadását sikerül megakasztanod, akkor másik kezével is egy pengét döf feléd. 
A homokban nehezebb a mozgás, mivel a talaj folyamatos mozgásban van a lépteidnél, így jóval bonyolultabb az elkerülés.
A két penge szúrása után a férfi mellkasa és feje szabadon marad, így ha van bármiféle szabad kezed vagy támadásra alkalmas eszközöd, talán most vetheted be.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Kedd. Jún. 16 2015, 15:54

Megérkezve a forráshoz, jól megszedtem magam vízzel, megmosakodtam és szinte újult erővel mentem a férfi felé, aki az egyik fa árnyékába pihengetett. Nem vett észre és a tevék sem, vagyis úgy gondolom.
 Így pár méterre megállva tőle, egy erőteljes hanggal ébresztetem fel.
-       Héj uram- kiabáltam felé.
A  nagy, szürkés köpenyt viselő férfit szinte teljesen befedte egész testét a ruhája és, az arcába kalapot húzott.  A tikkasztó meleg ellenére nagyon fel volt öltözve…szinte túlságosan is. Szavaim hallatára fejét egyből felkapta és alaposan szemügyre vett.
-Sunagakure eleget tűrt iwagakureból. Nem vagyok hajlandó az oázisomhoz engedni. Pusztulj, ANBU féreg! - kiáltott rám, majd a köpeny alól egy penge ugrik ki, mellyel nekem ugrik, és a pengét egyenesen felém döfi.
Gyorsan kellett reagálnom így a legegyszerűbb és kézzelfogható terv egy gyors védelem felállítása, így a tüskés védelmező technikát alkalmazva próbáltam megállítani a pengéket, valamit megakadályozni, hogy egy esetleges rúgással- ütéssel egy újabb támadást indítson felém.
Ezt követően hátrálni fogok pá lépést, és kihasználva a tengernyi homokot, egyszerűen végtagjait lefogni.

Nem akarok végezni vele, hisz hátha tud a templomról. Amint sikerül őt mozgásképtelenné tennem, a maszkot leveszem és elmondom neki, hogy nem vagyok Anbu , a maszkot csupán csak álcázás céljából hordom, és megpróbálok vele szót érteni
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Jún. 28 2015, 20:52

Az ismeretlen gyors volt és pontos. Talán a vak szerencse, vagy rejtett, mély tudás, hogy a hajad egy másodperccel, de hamarabb keményedett meg, így megakasztotta a pengét. Ekkor újabb penge érkezett, amit csakugyan a haj fogott meg. Majd a te köröd jöhetett.
A támadó alatt a homok kavarogni kezdett, majd rátekeredtek végtagjaira, és lekötözték őt. Az ismeretlen nem mozdult. 
- Hogy vagy képes a homok manipulálására? Erre csak nagyon kevés ember képes. Mind az országom shinobiai. De mióta iwagakure elfoglalta a várost, menekülnünk kell. Koldulnunk és a földön csúsznunk az éhségtől. Mint a kivetett kutyák. Sunagakurei shinobi elvből és kötelességből nem vesz fel iwagakurei ruhát - ekkor a férfi végtagjai leváltak a kezéről és a földre hullottak. - És bosszút fog állni mindazért, amit elkövettetek ellenünk. - ekkor a test ismét összeállt kezeiből két újabb végtag vált ki, mind a négy végén hosszú, borotvaéles karddal. A karok hihetetlenül gyorsan kezdtek forogni vízszinten irányba, mint ha két körfűrész indult volna be. S ilyen távolságban elég veszélyes lehet. ha nem reagálsz azonnal, hamar a fejed és az egész tested apró cafatokban végzi. 
A körfűrész nagy sebességgel követ téged, bármerre mész, így gyorsan kell helyet változtatnod és túlélni a támadást. Bárki is ez az idegen, úgy tűnik, nem fog meghátrálni, s eltökélten meg akar téged ölni, amiért az országát elpusztító erők ruhájában jársz. S bár nem köt már téged semmi oda, mégis, a ruhán lévő jelzés megegyezik a hellyel, ahol születtél. 

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Hétf. Júl. 06 2015, 16:30

A fickó egy gyors támadást indított felém rejtett pengékkel a karja alatt, de szerencsémre a tüskés védelmező technika ismételten helyt állt és könnyűszerrel felülkerekedett az ellenfél támadásán.  Amint lehetőségem volt rá egy azonnali ellentámadásba kezdtem és a homokcsápokkal próbáltam őt foglyul ejteni.
-       Hogy vagy képes a homok manipulálására? Erre csak nagyon kevés ember képes. Mind az országom shinobiai. De mióta iwagakure elfoglalta a várost, menekülnünk kell. Koldulnunk és a földön csúsznunk az éhségtől. Mint a kivetett kutyák. Sunagakurei shinobi elvből és kötelességből nem vesz fel iwagakurei ruhát- szólt majd kezei egyszer csak a homokba hullottak. Ekkor már tudtam, hogy egy bábbal van dolgom…De akkor hol van az bábmester? Miért nem látom, hisz semmi olyan tényező, nincs ami mögött el tudott volna bújni…
Nem igazán volt időm megszólalni és elmondani végre, hogy ki is vagyok valójában, hisz egy újabb támadás következett, melyben két körfűrészhez hasonló fegyverrel próbált rám rontani.
Mivel gyorsan kellet reagálnom legésszerűbb védekezésnek az azonnali helyváltoztatást tartottam, így egy füstbomba segítségével megpróbáltam elsőnek megzavarni a támadót, majd kihasználva a füstnek a tulajdonságait, a földben rejtőző technika segítségével, a báb mögé kerülni, olyan 4-5 méternyire, és a cseresznyevirág vihar jutsut alkalmazva, egy komolyabb sérülést okozni a bábnak.

A robbanás következtébe nagyvalószínűséggel komolyabb sérülést fogok tudni belevinni a bábba, és talán immáron lesz időm elmondani, hogy valójában egy menekült vagyok , és nem ellenség….
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Júl. 26 2015, 16:04

A báb rendkívül gyors volt, a pengék szabályos kört rajzoltak a levegőbe. A hátrálás ugyan sikerült, de a báb követett. A bomba nagy erővel ontotta magából a szürkés füstöt, ám a karok gyorsan kavarni kezdték. Mikor ráeszmélt, hogy te már nem tartózkodsz a füstben, megálltak a fűrészkezek. Ekkor érkeztek a cetlikkel ellátott zacskók. 
A báb köpenye megemelkedett, majd szétszakadt, s a hátából két szárnyszerűség nőtte ki magát. Kékes aurával izzott a denevérszárnyhoz hasonlító bőrréteg. Majd egy hatalmas robbanásban a feltörő füstben eltűnt. Az, hogy mi maradt belőle, nem láthattad, hatalmas füst és homokpor keletkezett. 
Mintha megmozdulna a talaj. Majd szétnyílik talpad alatt a homok, s zuhanni kezdesz. Egy hatalmas száj nyílt alattad, s bekapott. Ugyan nem zuhansz sokat, talán 3 métert, mikor a fogakkal rendelkező rés összecsukódik, s teljesen elzárja tőled a fényt. Csapdába estél, méghozzá a sivatag közepén. 
Ha kezeiddel megpróbálod kitapogatni, pontosan mi is ejtett csapdába, akkor fából és fémekből álló szerkezet anyagát érezheted, talán egy újabb báb.
- Vasfal pecsét - hangzik egy fentről, a száj felől. 
- Sikerült. Mára elég lesz
- Mi lesz az iwagakureival
- Majd ha visszaértünk, kikérdezzük. Induljunk. Újabb vihar közeleg.
A párbeszéd után a fogva tartó szerkezet emelkedni kezd, majd kimászva a homokból, a saját lábain kezd sétálni. Elindultok, de azt, hogy hova, vagy hogy egyáltalán hol is lehetsz, az igen csak jó kérdés. 
Sötét van, s bármivel is próbálkozol, a fal nem törik meg. Erős védelemmel van ellátva, így egy ideig biztosan a bábban maradsz. 
Talán egy fél óra telhetett el, mikor megálltok. Elfogóid csak ekkor szól hozzád.
- Most pedig, iwagakurei. Mondd el nekünk, hogyan loptad el országunk egyik legerősebb és legkülönlegesebb képességét? Azt ajánlom, őszinte legyél, mert ha nem, akkor csak a halálod húzod. Hogyan loptátok el?! - kérdezi, dühödt hangon, majd egy kardot szúr a bábba, mely képes áthatolni az eddig átüthetetlen falán, s melletted néhány centiméterrel arrébb fúródik bele az aljába.
Ha nem követed a szabályokat, lehet, hogy megunják a játszadozást s a kardokat a testedbe szúrják. 

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Csüt. Júl. 30 2015, 12:11

A báb egyre és egyre gyorsabban mozgott, a pengéi egy kört rajzolt a levegőbe, amivel próbált komolyabb sérülést ejteni rajtam.  A füstbomba pillanatok alatt beterítette a környéket és kihasználva ezt a föld alatt, a báb mögé keveredtem. Ekkor a robbanójegyzettel ellátott zacskókat dobtam a báb felé. A robbanás következtébe a homok teljesen felkavarodott és szinte nem láttam semmit. A báb teljesen eltűnt, vagyis belőle sem láttam már semmit.
A talaj ekkor fura módon mozogni kezdett, majd szétnyílik alattam és nagy zuhanásba kezdek. Nem zuhantam akkorát, olyan háromméternyi lehetett. Valami kemény burokba este bele, ami hamarosan bezárult.
MI a franc ez? hol vagyok?- kérdeztem aggodalmasan. 
- Vasfal pecsét - hangzik egy fentről, a száj felől. 
- Sikerült. Mára elég lesz.
Majd lassan elindulunk, de hogy hova és, hogy miért raboltak el még nem tudom. Persze próbáltam valahogy kitörni a csapdából, de túl kemény volt a burok és hiába ütöttem teljes erőmből haszontalan volt,, így kénytelen voltam megvárni amíg végre megérkezünk. Közel fél órát meneteltünk a sivatagban, mire végre megálltunk.
Az ismeretlen fickó újra megszólalt:
- Most pedig, iwagakurei. Mondd el nekünk, hogyan loptad el országunk egyik legerősebb és legkülönlegesebb képességét? Azt ajánlom, őszinte legyél, mert ha nem, akkor csak a halálod húzod. Hogyan loptátok el?!
- Nem vagyok Iwagakurei, és nem loptam el semmit. A szél templomát keresem, mivel az egyik barátom invitált be oda. Még én se tudom, hogy minek, de remélem ott választ kapok a kérdésekre.
Nem tudom, hogy miként tudom irányítani a homokot, és talán a templomba megtudom találni rá a választ.
Nem érdekel engem a háború, és nem azért sétálgatok egyedül a sivatag kellős közepén, hogy kémkedjek a nagy semmi után, szóval engedj ki ebből a burokból.
Ez a ruha pedig azért van rajtam, mivel a háború miatt a határátkelőkre különösen felfigyelnek, és csak így tudtam átkelni az országon. 
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Aug. 02 2015, 20:28

A doboz nem nyílt. A csapda még mindig fogságban tartott téged. Újabb kard szúrta át hirtelen a falat.
- Ne hazudj nekem. Miután elfoglaltátok az országot, szerinted hiszek neked, hogy egy szál ANBu nem szúr szemet a határőröknek. Bár tény, hogy átkeveredtél, mégis, mire számítasz az Ellenállástól?
- Túl sokat beszélsz - némítja el a másik. - Iwagakurei. Bűnösnek találtunk téged, s amíg nincs kézzelfogható bizonyítékod arra, hogy nem Iwagakure a szülőhazád, s Sunagakure támogatója vagy addig a foglyunk vagy
- Igen! Szenvedjen csak, ahogy mi is. Éhezzen csak, ahogy mi is... - mondja a másik.
Néhány perccel később a báb szája kinyílt, téged pedig egy megerősített cellába zártak.
- Hiába próbálkozol kijönni - mondja a fegyelmezettebb férfi. - Ezek a rácsok hihetetlen nagy erőket képesek visszatartani, s teljesen el vagy zárva a homoktól és a földtől. Ha szökni próbálnál - ekkor rátette a kezét egy, az asztalra fektetett lapra, melyen egy pecsét szerepelhet. Ekkor mintha elektromosság áná át a férfi kezét, s az egész börtönöd elektromos áramban úszott, a földre kényszerítve téged - Gondoskodom, hogy ne próbálkozhass vele többet


A börtönöd terme
Hatalmas terem, melynek a bal szélén foglal helyet a cellád. A fal felét kitelíti a melletted lévő másik, üres cellával együtt. Tőled 5 méterre egy asztal található. Hosszú, faasztal, rajta minden felszereléseddel. A tökbe zárt homok nincs a teremben, ahogy homokot, sem földet sem látsz. Az egész egy betonverem. A két bábos egymást váltogatja, 6 órás műszakokban. A teremben ezen kívül egy szekrény található. Ablak nincs, mesterséges fényben tették lehetővé a látást. Összesen két másik személy hangját hallhatod az első két órában, a nap végére pedig összesen hat személyt láttál.
A következő körben az eddig leírtak alapján írt hosszas leírást szeretnék. Majd pedig egy újabb, elválasztott részben szeretnék olvasni a második elem feloldásáról. Választott elemed a szél. Ne felejtsd ki karaktered beállítottságának jellemzését, valamint magának az elemnek a jellegzetességeit. A feloldás megtörténhet egy fél nap alatt, vagy akár kettő nap alatt is. élelmet és vizet reggel és este kapsz. Szökni lehetetlen, kísérlet esetén a büntetést is vedd bele. Majd ha sikerült a feloldás, egy általad választott széltechnika elsajátításáról szeretnék olvasni a III. részben, mégpedig egy olyan technikáról, melyet a karakter maga is képes megalkotni, s ezzel képes lehet megszökni. A technika megtanulása után szeretnék olvasni a nagy szökési tervről.
Összefoglalva:
I. a kör lereagálása, 
II. Szél elem feloldása
III. Technika tanulása
IV: Szökési terv


Örülnék, ha fejezetenként 1-1 oldalt kapnék, nem kell elkapkodni, logikus, szép terjedelmes postot szeretnék olvasni. A III és IV fázisban figyelned kell az elsajátítás közben az őrökre, ha elkapnak vagy szökést gyanítanak, kíméletlenül áramot vezetnek a celládba. Kitöltendő idő: minimum 2 nap. A szökés sikere a postodtól függ. Csupán a celládból kell kiszökni, a továbbiak utána következnek.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Pént. Aug. 07 2015, 11:07

Amint elmondtam nekik a gondolataimat, és az igazságot, hogy a szél templomot keresem, nem igazán akartak nekem hinni, és egyikük egy kardot döfött át a bábon keresztül, aminek a pengéje felém egyenesen jött. Kezdtem megijedni, és már azon gondolkodni, hogy vajon, miként is tudnám megállítani a pengét, mikor egyszer csak megállt, és a fickó újra megszólalt.
-  Ne hazudj nekem. Miután elfoglaltátok az országot, szerinted hiszek neked, hogy egy szál ANBU nem szúr szemet a határőröknek. Bár tény, hogy átkeveredtél, mégis, mire számítasz az Ellenállástól?
-  Túl sokat beszélsz - némítja el a másik. - Iwagakurei. Bűnösnek találtunk téged, s amíg nincs kézzelfogható bizonyítékod arra, hogy nem Iwagakure a szülőhazád, s Sunagakure támogatója vagy addig a foglyunk vagy.
A második fickó szavai hallatán kicsit megnyugodtam, hogy nem akarnak megölni. Tudom, hogy egy menekült táborban való fogság sem lesz egyszerű, de talán a sors keze ideáig is el fog érni és valami szerencsés dolog fog velem történni. Mondjuk néha túlságosan is optimista fejjel látom a világot, így sokan őrültnek is tartanak, de a halállal szemben azért mégis jobb egy menekült tábor.
Néhány perc elteltével kinyílik a báb szája, és fény szűrődik be és végre meglátom azt a két fickót, akik fogságba ejtettek.
Két átlagos alkatú ember állt előttem, az egyik talán egy fél fejjel volt alacsonyabb a másiknál.
Kopottas Sunagakure jellel ellátott egyforma harci egyenruhát viseltek. Mindkettőjük egy vékony kendővel takarta el az arcukat így azt nem láthattam. Ezt követően megfogtak és egy megerősített zárkába löktek be.
A lökés erejétől nagyot zuhantam és akkor már éreztem, hogy sehol egy aprónyi föld, tiszta beton és fém minden.
A fickó ekkor egy újabb technikát alkalmazott és az egész cella rácsa áramba pompázott, hogy még meg se tudjam fogni az ajtót. Ekkor láttam, hogy tényleg komoly fogságba estem, és nem igazán tudom méh, hogy mi tévő legyek. Nincs egy deka föld sem, sem pedig homok, amit esetleg manipulálni tudnék.
 
A börtön egy hatalmas egybenyitott terem, melynek a bal részén helyezkedem el. Mellettem egy üres cella.
Maga a zárkám nem túl, van egy fekhelynek szolgáló kopottas-szakakadt matrac, egy mosakodáshoz használható műanyag lavór, amit napi háromszor töltenek fel, és egy nem túl nagy tükör.
Sajnos mosdó az nincs, így ha ránk jön a szapora a közösségi mosdóba visznek ki minket, ami a börtön másik oldalán van. Ablak nincs és a világítás is elég gyatra, a fényt, gyertyákkal és fáklyákkal oldják meg.
Talán ebből merem sejteni, hogy egy földalatti pincerendszerbe vagyunk, valamit a kőzeteket tekintve talán még egy barlang jöhet szóba.
A cellámmal szemben egy hosszú faasztal helyezkedik el, ami televan különböző felszereléssel, ha azokból magamhoz tudnánk venni, akkor könnyebb dolgom lenne a megszökés terén. Azonban a homoktököt nem látom, viszont van még egy szekrény az asztaltól nem messze, lehet, hogy oda rakták be, hogy még véletlenül se tudjam manipulálni a homokot.
 
Nem igazán tudtam mást csinálni, mint hogy követem rendet és a szabályokat, és kieszelek valamit, hogy miként is tudnék innen megszökni. Két őr vigyázott a rabokra kik hat órás műszakban váltották egymást, szóval a rabokra összesen egy őr jutott. Ezen nem csodálkozom, hisz a háború miatt, szinte mindenki a fronton harcol, vagy épp ők is hasonló helyzetbe vannak, mint én, valahol fogságban, rabként töltik az idejüket.
A két Sunagakurénak a viselkedése eléggé eltérő volt. Én csak úgy szólítottam magamban őket, hogy magas és alacsony. A magasabb egy komor, csendes emberke volt, aki szinte már túlságosan is komolyan vette a szabályokat, és ezt az egész helyzetet. Ő volt aki, nem volt képes megszabadulni az egyenruhájától, még a itt a falak között sem, és teljes felszereltségben állt a saját műszakja alatt.
Az alacsonyabb shinobi, már egy fokkal rendesebb volt, már ha szabad ilyet mondani börtönkörülmények között. Látszott rajta, hogy annyira nem foglalkozik velünk, nem is érdekli ez az egész, és úgy végzi el feladatait, mint csak egy egyszerű munka, és ez volt a jó. Nem zsarolt, nem fenyegetőzött egyszerűen elvégezte a teendőit, néha-néha ránk nézett és ennyi.
 
Hogyan teltek a napjaim? Hát egy ilyen zárt világba, ahol a szabadságtól teljesen meg van fosztva az ember, valamint teljesen egyedül van, és a zárka is túl kicsi ahhoz, hogy komolyabb edzést végezzen el az ember, illetve az őrök nem igazán szerették látni, hogy valaki a testi erejét fejleszti, leginkább relaxációval, pihenéssel és meditálással telt. A testi gyakorlatok helyett itt a mentális erőmet fejlesztettem.
Nagyon sokat meditáltam és megpróbáltam valahogy eggyé válni a környezetemmel. Teljesen kizártam a külső zajokat, neszeket, szagokat, szinte mindent és mindenkit, ami, és aki egy kicsit is zavart a meditálásba.
Képes voltam több órát a földön, törökülésbe ülve, becsukott szemmel koncentrálni. 
Egy idő után kezdett valami teljesen megváltozni, de akkor még nem tudtam, hogy mi.
Lehet, hogy az őrök teljesen megfosztottak mindenemtől, felszerelésemtől, fegyvereimtől, és a homoktól, az energiámat, és a chakrámat nem tudták elvenni.  És ahogy egyre többet meditáltam, úgy éreztem, hogy valami különös és új energia járja át a testemet, amit nem tudtam hova tenni.
 
Amint megérkezett a vacsora ideje, a magas őr volt szolgálatba. Egy nagy kondérral jelent meg a zárka ajtaja előtt. Kezében egy nagyon merőkanállal, amivel a vacsorának nevezett kása szerű ételt merte ki, majd lökte be a raboknak egyesével.
Az íze pocsékvolt, és hiába találgattam nem tudtam rájönni, hogy mit eszek. Mivel nagyon éhes voltam, így megettem mindent, de repetát nem kértem. A vacsora után kicsit ledőltem a kopottas matracra aludni, de pár óra múlva felkeltem és ismételten folytattam a meditálást. A pihenésnek hála szinte újult energiával ültem ismételten törökülésbe és kezdtem hozzá a gyakorlathoz.
Nagyon fura volt, hisz egy idő után ismételten visszatért az a különös érzés. Az a fura és eddig ismeretlen energia, ami itt lakozik a testembe és ki akarna törni. Mivel késő este volt, és szinte mindenki aludt, és az őr sem volt a közelembe, hát engedtem a csábításnak és hagytam, hogy kiderüljön mi is ez valójában.
Folytatva az erős koncentrálást egy kisebb robbanásszerű jelenség törte meg a csendet, amitől a fém ételtartó tálkám nekirepült a zárkaajtónak, így megtörve a rabok nyugalmas éjszakáját.
-       Mégis mi volt ez?- kérdeztem magamtól?
-       Szél? képes lennék a szél elem használatára? De mégis hogyan?- tettem fel ezeket a kérdéseket szép sorjában miközben újból és újból megpróbáltam megidézni az előző fura jelenséget, kisebb- nagyobb sikerrel.
Elképesztő fura érzés volt, hogy így a semmiből csak úgy előidéztem a szél pusztító erejét. Mivel nem volt mellettem egyetlen személy sem, aki esetleg segíteni tudott volna, hogy miként sikerült ez, vagy, hogy magyarázatot adjon erre az egész jelenségre, magamtól kellett valahogy rájönnöm.
Nyilván a szél elem születésem óta bennem van, azt hogy miért pont most jött elő, a második elem, nagy valószínűséggel a bezártságra és körülmények okozta hatások miatt történt. Ezek mellett nagy szerepet játszott még a több órányi meditálás, koncentráció és relaxáció.    
Sajnos sokat nem tudom a szél elem kapcsán, talán annyit, hogy nem szükséges minden technikához kézjel, valamint egy nagyon finom elemről van szó, ami a homokkal talán egy remek párost hozhat.
 
Immáron, hogy új elemre tettem szert, nem igazán tudtam az alvással foglalkozni, inkább gyakoroltam és megpróbáltam rájönni a szél elemkülönböző fortélyaira. Nyilván, hogy pár órája jöttem csak rá, hogy mire vagyok is képes, így nem vártam nagy csodát. Így hát kezembe fogtam egy rongydarabot, amit a ruhámról téptem le, majd megpróbáltam ezt a szél erejével kettészelni. Nem mondom, hogy egyből sikerült, mert nem, de pár gyakorlás és erős koncentrálás után a ruhadarab kettészakadt.
Ez után ismét meditáltam egy picit, azonban a csendet és a nyugalmat hamar megtörte egy igen erős kopácsolás a zárkám ajtaján:
-       Reggeli!- üvöltött hangosan az magas őr, nyújtva a koszos merőkanalat keresztül az ajtón, jelezve, hogy jó lenne, ha alá raknám az edényemet, különben a földre hajítja az egészet és ebédig nem kapok semmit.
-       Máris itt a reggel?- gondoltam magamba, majd gyors mozdulatokkal felkaptam az edényemet és már tartottam is a merőkanál alá, várva a reggelit.
Hát nem csalódtam, állaga hasonló volt, mint az előző napi vacsora, sőt az is elképzelhető, hogy ugyan azt szolgálták fel nekünk, hisz ízben is nagyon megegyező volt.
Amint megreggeliztem, kicsit ledőltem aludni, hisz délelőtti nyüzsgés mellet nehéz gyakorolni, és attól is lehet tartani, hogy valaki kiszúrja az újonnan szerzett képességemet, és esetleg szól az őröknek. Másrészt meg már nagyon ki voltam merülve, és szükségem volt az alvásra. Amint lehajtottam a fejem a matracra, pillantok alatt már el is aludtam.
Pár óra elteltével újult erővel keltem fel, és folytattam a meditálást. Pontosabban nem is a meditálást, hanem megpróbáltam újra létrehozni azt a széllökést, ami nem rég sikerült.
Nagyon figyeltem arra, hogy ne legyen senki a közelembe, és véletlenül se bukjak le. Elsőnek is minden tárgyat elpakoltam a közelemből, aminek hangos, feltűnő hangja lehet, ha esetleg elrepül, mint lavór edény stb.
De mégis, hogy valamivel érzékeltetni tudjam az erejét, egy kis rongydarabot tettem le a földre, amit az ágymatracból téptem ki. Ezután elkezdtem gyakorolni a technikát. Mindent pontosan úgy csináltam mint a legelején, csak annyi különbséggel, hogy most álltam, és nem pedig ültem.
Szép lassan kezdtem beszívni, a levegőt, és megpróbáltam szinte eggyé válni vele. Nagyokat, és mélyeket lélegeztem, majd amint éreztem, hogy ez a fura és eddig szokatlan érzés bennem van, összecsaptam a tenyerem és megpróbáltam szabadjára engedni. Ekkor körülöttem, mint ha egy kis szél burok jelent volna meg és a kis rongydarabot, csak úgy felkapta és repítette egyenesen előre. Bár a lökés nem volt valami erős, de az alapja megvolt a technikának. Így hát így gyakoroltam, míg azt nem éreztem, hogy a rongy elég erősen száll.
A technika gyakorlása alatt sokszor meg kellet állnom, hisz az őr bármikor észrevehetett volna. Sokkal lassabban haladtam, mintha egyedül lettem volna valahol. Még az volt a szerencse, hogy az alacsonyabb shinobi volt szolgálatba, így annyira nem foglalkozott velem, ha a magas lett volna az is elképzelhető, hogy egy perc nyugtom sem lett volna.
Szóval amint lehetett gyakoroltam és gyakoroltam, a folyamat ugyan az volt, beszívtam a levegőt, megpróbáltam egyé válni vele, majd egyszerűen kitörtem magamból a szél erejét. 
Délutánra sikerült annyira elsajátítanom, hogy a rongydarab már nagy sebességgel csapódott neki a falnak.
Tudtam, hogy hamarosan ételosztás, így kicsit leálltam a tanulással és vártam, amíg meg nem hozzák.
Addig abban az időben kicsit megmosakodtam, már amennyire lehet egy lavórban, elmostam a tálamat és az evőeszközömet.   
Fél óra elteltével, már kopogtattak is ajtón, hogy itt a délutáni adagunk. Kicsit fura volt, hisz még mindig az alacsony fickó van itt.
-       Tessék- mondta majd nyújtotta felém az ismert merőkanalat.
-       Hát maga még mit keres itt? Nincs váltás?- kérdezem tőle izgatottan, hogy bárcsak ő maradna, amíg meg nem szökök innen.
-       A társam elkapott valami komolyabb vírust, így kórházba került, szóval pár napig én leszek itt.
Ezután visszahúzta a kanalt és tovább állt.
 
Szavai halltára megnyugodtam és örömömben majdnem bukfencet vettem, de azért mégsem akartam feltűnést kelteni, így hát leültem és szép lassan elfogyasztottam a kiosztott ételt. Amint meguzsonnáztam úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy kicsit körbenézzek.
-       Uram elnézést!- kiáltottam fel hangosan, azt hiszem, hogy ki kell mennem a mosdóba.
A mosdó használatára külön szabály volt, csak akkor szabad kimenni, ha nagy dolgod van, ekkor ki kell rakni a kezdett az ajtó nyílásán ahol rád raknak egy bilincset és elvezetnek a mellékhelységig.  A mosdóig az út olyan 15 lépésnyire volt. Kilépve a cellából egyből az asztal felé néztem, ami valóban az én felszerelésem egy részét is tárolta, kivétel a homoktököt. De ezek mellet az asztalon voltak még kardok, shurikenek , védőfelszerelések, papírbombák, robbanójegyzetek és egy csomó akta. Tovább haladva a börtönbe, a cellák felé nézelődtem.
Nem voltunk sokan bent, olyan három-négy rab volt még rajtam kívül, sajnos nem láttam pontosan, mert nagyon szétszórtan voltunk elhelyezve.
Megérkezve a mosdó elé, egy újabb nagyobb ajtó tárult elém. Majd az őr levette rólam a bilincset, kinyitotta az ajtót és beléptem.
-       Phuu mi ez a szag?- szóltam hangosan mikor beléptem. A pöce és a csatornaszag szinte teljesen átjárta ez a kicsi helységet. Előttem egy szakadt, fából kifaragott ülőke volt lefektetve, egy nagyon fakeretre, amit szöggel tartottak össze. Nem kelet mosdóznom, csak azért jöttem ki, hogy hátha találok valami használhatót. Amint körbenéztem ki is szúrtam pár szöget, ami valami okból fogva kijött a lécekből, így könnyű szerrel kilehetett őket húzni a falból.
-       Talán itt lenne az alkalom, hogy végre megszökjek innen. Ezeket a szögeket fel tudnám használni, hogy végezzek az őrrel. Úgy gondolom, hogy elég sokat gyakoroltam már, és annyira fel tudom használni, hogy kárt tegyek benne.
Még mielőtt kimentem volna kiszedtem az a pár igen nagyméretű, olyan 200-as szögeget a fából, majd erős koncentrálásba kezdtem, hogy amikor rám tenné a bilincset az eddig gyakorolt technikával ellökjem magamtól, és a szögeket, kunai formájában felhasználva az őrbe dobjam.
 
Az ajtón kettő kopogtatással jeleztem, hogy kész vagyok, amint kinyitotta és kiléptem a mosdóból, kezeimet felemeltem, várva a bilincset. Ekkor az őr leakasztotta az oldaláról és amint rám helyezte volna, kezeimet összecsaptam és megpróbáltam előidézni ismételten az eddig begyakorolt technikát.
Amint összeraktam a kezem erős koncentrálásba kezdtem, és szerencsére sikerült megint megcsinálni. Az őr több métert repült hátra, egyenesen neki egy cellának. Fejét igen erősen beverte, és összeesett. Egy nagy nyögés hallatszódott ki a száján, és megpróbált felállni, de már nem hagytam, rögtön odafutottam és egy erős bordarúgással újból a földre teremtettem. Ekkor elővettem egy szöget, megmarkoltam és folyamatosan szurkáltam, a mellkasát, hasát, lábát, amit elértem. Teljesen elborult az agyam, és mintha egy sötét fátyol borította el az elmém. Pillanatok elteltével már egy halott ember feküdt alattam. A beton és a cellarács is tiszta vér volt. A terembe síri csend volt. Egy pillanatra én is összeestem, ilyen kegyetlenül még nem öltem meg senkit. Kezeimről és ruhámról csöpögött le az idegen vér.
 

Pár perc elteltével felálltam és odamentem az asztalhoz, és felvettem minden felszerelést. Majd kinyitottam a szekrényt és megpróbáltam megkeresni a homoktökömet. Ezek mellett elraktam minden iratot és dokumentumot, ami fontos lehet még számomra. Még mielőtt elhagytam volna a börtönt kiengedtem minden rabot, és útnak eresztettem őket, és velük én is megpróbáltam kijutni.

//Fuuton: Reppusho // Szél elem: Erős Szélvihar Tenyér//
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Pein on Vas. Aug. 30 2015, 17:58

A tanulás elfogadva, felírhatod az adatlapodra a technikát. 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Szer. Szept. 23 2015, 15:06

A terv sikerrel zajlott, hisz minden egyes lépésem megfontolva és átgondolva történt, valamint az új elem használatának köszönhetően, a földtől teljesen elzárva is képes voltam halálos sebet ejteni a fogva tartómon.
Mivel nem akartam nyomokat hagyni, így a tetemet kivonszoltam a forró napra, majd a homok alá temetve békén hagytam, valamint a szúrások okozta véres területet felmostam.  
Odalépve az asztalhoz, újra felvettem minden felszerelésemet, valamit alaposan körbenéztem.
Bármiféle hasznos tárgyat, de főleg térképet, étellt-italt, elveszek magamhoz, majd miután szabadjára engedek, mindenkit én is elindulok kifele.
Azonban még nagy utam előtt a megmaradt ételből újból eszem, valamit becsomagolom magamnak egy adagot, illetve feltöltöm kulacsimat vízzel, majd előkeresem, Lee-től kapott térképet és áttanulmányozom újra.
Amennyiben van rá lehetőségem teveháton folytatnám utamat vissza a sivatagba, ha nincs akkor gyalog illetve a homokfelhő technika segítségével, az időtől függően megosztva.
Mivel a térkép nálam volt, illetve nagyjából felismertem a környéket, amit keresnem kell, mivel egy oázisról van szó, hisz onnan raboltak el. Amit lássuk be, hogy könnyedén kiszúrja az ember szemét, és nem egy tűt kell keresnem a szénakazalban. Úgy éreztem könnyebb dolgom lesz.
Indulás előtt még egyszer átnéztem a felszerelésemet, majd elindultam. ( Hogy teve háton, vagy hogy gyalog azt rád hagyom, de kihasználnám az állat adott lehetőségéket amennyiben lehetséges.)
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Szept. 28 2015, 22:02

Megtaláltad minden felszerelésed ami esetedben szerencsésnek mondható és talán vége szakad a balszerencsétől teli napoknak. A foglyok szabadon eresztése összezavarta az őrséget és így könnyen szinte sétálva kijutottál börtönödből. Miután minden készletedet feltöltötted és megtöltötted a gyomrod, valami málhás állat után néztél. A lovaknak ez egy túl kemény terep ezért inkább tevét kerestél hátha szerencséd lesz. Az egyik szikla tövében meg is pillantottál egy állatot amint éppen az árnyékban szétszáradt tápot próbálja elrágcsálni amit valaki otthagyott neki. Feltehetően az egyik őré volt vagy esetleg valaki itt hagyta aki a rabok szabadon engedése után gyorsan távozott. 
Gyorsan elkötöd a tevét és felpattansz rá. Úti célod jelen pillanatban nem más mint az oázis ahonnan elraboltak, de vajon miért is amikor nálad van egy térkép? Ha inkább előveszed a térképet akkor realizálod, hogy az oázishoz ha visszamennél vesztenél legalább egy napot mert az inkább mondható kerülőnek. Így inkább beveszed magad a sivatagba és teveháton vágsz neki. Úti társad szépen békésen halad a megfelelő irányban te pedig a hátáról szemléled a terepet. Elővigyázatos vagy hiszen az utóbbi hetek megpróbáltatásainak egy része talán figyelmetlenségedből adódott. Amilyen gyorsan Itanashi ott hagyott a szerencséd is úgy szállt el. Emlékszel még hogy rendelkezett a levelében és igyekszel is követni az utasítást amit adott. Vállj erősebbé ezt kérte tőled. Te azonban most már egy másik szinten mozogsz. Az elemi affinitásod egy teljesen másik szinten van mint a jashinista papé és erre a küldetésre valószínűleg ő is tudja, hogy nem kísérhet el. Így marad neked a teve akinek te vagy újdonsült gazdája.
Egy egész napot tevegelsz amikor a táj elkezd egy kicsit megváltozni. A távolban hegyeket látsz kimagasodni a homoktengerből. A port és homokot lassan kezdik felváltani a kisebb kövek. Jól sejted, ez bizony egy kő sivatag... A második nap reggelén amikor útnak indulsz ismét már beérsz a hegyek közé. Itt sokkal figyelmesebbnek kell lenned mert ezek a csúcsok rejthetnek irtózatos veszélyeket. Balsejtelmed bebizonyosodni látszik amikor egy nagyobb síkság (nagyjából focipálya méretű) közepén megpillantasz három kőből faragott vastagabb oszlopot. Mind három oszlopon ki van láncolva egy-egy csontváz. Nem lehetnek olyan régóta itt... rajtad áll, hogy megvizsgálod-e a maradványokat vagy tovább állsz!

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Tairjuko Rikuno on Csüt. Okt. 08 2015, 14:52

Kilépve az épületből valami jószág után keresgéltem, amivel könnyebben át tudnám kelni a sivatag nehéz terepét. Erre a legalkalmasabb állat egy teve lett volna, amit pár perc elteltével meg is találtam egy szikla tövében falatozgatva álldogált. Nagy valószínűséggel az egyik őré lehetett, de ő már nem fogja hasznát venni, így egy kis gúnyos mosollyal az arcomon egy határozott mozdulattal megragadom és ráülök a hátára.
Térképet elővéve a táskámból, belevágok ismételten a sivatag közepébe. Sajnos semmi nem változott, a hőség és a kopárság mindent elborít. Szerencsére a teveháton való közlekedés sokat javít a dolgon, így kevésbé fárasztó az utazás. Immáron sokkalta óvatosabb vagyok és figyelmesebb. Lehet, hogy kicsit lassabban közlekedek, de szinte mindent alaposan szemügyre veszek, hogy véletlenül sem ismétlődjön, meg ami az előbb történt.
Az úton nagyon sokat merengtem, hogy miért is jött elő a éppen most a második elemem, de választ nem találtam rá. Talán ez kell ahhoz, hogy végre bejussak a szél templomába?
 Vagy talán a homokelem mellett valahogy ennek az új elemnek is ki kell jönnie? Nem tudom, de remélem a széltemplomába mindenre választ kapok.
Egy nap telt el mióta elindultam, és végre a messzibe már látom, hogy a sivatag megszűnik és egy új tájforma veszi kezdetét. Hegyek és kövek különböző méretekben és néhol-néhol egy kis zöld is felbukkan. Ez bizony a kősivatag.
Mivel kivoltam merülve és fáradt voltam, így az éjszaka előtt még valami nyugodt helyett kerestem, ahol kitudom magam pihenni. Erre egy kis barlangot találtam az egyik hegy belsejében. 
Mivel nagyon fáradt voltam, némi vacsora után, már álomba is merültem. Másnap korán keltem és hamar beértem a hegyek közé.
Itt még óvatosabb voltam és minden apró mozdulatra felfigyeltem. Nem sokkal később egy nagyobb terep nyílik meg szemem előtt minek a közepén három oszlop áll és az oszlopokon egy-egy csontváz lóg.

Innen a hegyből nehéz pontosan kiszűrni, hogy mi történhetett, de egyelőre nem is érdekel. Nekem a legfontosabb, hogy megtaláljam a szél templomot. A térképnek hála nagyjából tudom, hogy merre kell menni, de immáron még óvatosabban fogok közlekedni, és megpróbálom minél jobban álcázni magam, így a tevét egy idő után félreteszem és gyalog folytatom az utamat.
avatar
Tairjuko Rikuno
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Szökött Shinobi
Chakraszint: 485

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd. Okt. 13 2015, 19:59

Tehát ott hagytad a három oszlopot és az oszló hullákat. A gyomrod hálás ezért a döntésért viszont lehet, hogy olyan részletek fölött siklottál el amik a későbbiekben fontosak lehettek volna de ezt már sosem tudod meg. Út közben hoztál még egy veszélyes ám logikus döntést. Útjára bocsájtottad a tevét mert nélküle könnyebben álcáztad magad. A térképen amennyire el tudtál tájékozódni már közel járhattál a templomhoz, ám a meredélyek és szakadékok meglehetősen lelassítottak így nem tudtál olyan tempóban haladni mint előtte a dűnetengerben. A szél erősen fújt így kénytelen voltál eltakarni az arcod és ilyen időben a tájékozódás is sokkal nehezebb így meg kellett állnod. A délután nagyjából hasonló körülmények között telt el tehát ezt az időt arra használtad, hogy megpróbálj erőt gyűjteni és belőni a térképen, hogy merre járhatsz most. Este felé amikor már egy kicsit csillapodott a szél és az idő is sokkal tisztább volt mint délután ismét útra kelhettél. 
Ha a számításaid helyesek még egy nagyjából egy napi járóföldre lehetsz a szél templomtól ha olyan körülményekkel számolsz amit itt a szikla sivatagban tapasztaltál. Pár órája lehettél úton amikor az egyik nagyobb hegy mögül hangokat véltél felfedezni és mintha tábortűz lobogását látnád a szomszédos dombokon. Ez nem egy egyszerű pár embert számláló tábor lehetett ebből a dobok ritmikus hangjából következtettél. Pár száz méter után már ezt is jól ki tudttad venni mintha valami taktust vertek volna. Ez talán valami helyi törzs lehet... Ismét választás előtt állsz.
Ha odamész és megpróbálod kikémlelni, hogy mit csinálnak akkor sikerül észrevétlenül megközelítened a tábort és valóban egy apró kis települést találsz. A helyiek valami furcsa rituális táncot járnak de az emberi formájú csontok a ruhájukon eléggé szemet szúr. Rajtad áll miként tovább.
Ha nem állsz meg és kémleled ki őket akkor nagyjából még pár óráig sikerül megtenned észrevétlenül aztán egy éles fájdalmat érzel a tarkódon és másnap kelsz fel az egyik kő oszlophoz kikötözve ahol a csontvázak vannak. A ruháid megvannak de azon kívül mindent elvettek tőled még a térképet is. A kezed hátul összekötözve tehát kézjeleket nem tudsz használni, a nap pedig a hőmérséklettel együtt kegyetlenül emelkedik. Ezt hívják úgy legjobb tudomásod szerint, hogy cseberből vederbe...

/ Bármelyik opciót választod nagyjából a következő nap délelőttjéig tartson a postod. Annyit segítek, hogy nem mindig a könnyebbik út a járható út! Smile /

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Koreko Rui on Vas. Ápr. 17 2016, 22:53

[Jiraiya - Éledő Természet fórumkaland]


Rui már egy ideje a Szél Templomában tartózkodott, csak úgy, mint a fogság elől megmenekült Sunagakurei ninják nagy része. Habár Iwagakure utánpótlási útvonalát elvágták, a rejtett falu sorsa még mindig kétséges volt. Éppen ezért már egy jó ideje nem hagyta el az országot, a templom és környékén próbált egy-két magán akciót végrehajtani, amit persze nem néztek jó szemmel. Néhány vezető beosztású shinobi, akik a Kazekage tanácsadói voltak, jelenleg itt teljesítettek szolgálatot, próbálták összetartani az embereket. Nekik sikerült meggyőzniük a vörös hajú lányt, hogy ne mászkáljon el egyedül a sivatagban, helyette segítsen a csapatoknak. Egyre több pletyka keringett arról, hogy a Szél országában élő állatok átlépték a határokat és más földön kerestek menedéket. Sikerült megerősíteni a híreket, néhány felderítő skorpiókat és gyíkokat látott az Eső országában, vagyis nagyon úgy tűnt, hogy ők is megelégelték a háborús állapotokat. A kunoichi igazán nem hibáztatta őket ezért.
Az elmúlt időszakban kicsit lenyugodott, sikerült lehűtenie a fejét és még a halottakat is meggyászolta. Kankuro - érthető okok miatt - nem bízott rá több küldetést, amiért egy kicsit hálás is volt. Ám a mostani helyzet még őt sem kerülhette el, nagyon kíváncsi volt rá, hogy fellépnek-e az állatok ügyében, vagy annyiban hagyják. Akkora visszhangot nem vert, mint először gondolta a jounin, így aztán nem kérdezősködött.
Elég sok ninjával és pappal megismerkedett, ami nem volt meglepő, tekintve, hogy korábbi rövid látogatásai messze eltörpültek mostani itt tartózkodási ideje mellett. Igyekezett részt venni a napi rutinban, még ha az elején úgy gondolta, a meditáció nem az ő asztala. Az oázis miatt a levegő sokkal kellemesebbnek hatott, mint a sivatag többi részében. Rui hamar hozzászokott, hogy sok víz veszi körül, pedig nem igazán rajongott ezért az elemért. Bár az hozzátartozik az igazsághoz, hogy csak a hajózással akadtak problémái, egy jó forró fürdőt sosem vetett meg. Yoroit, a templom főpapnőjét ritkán látta, a háborús helyzet miatt ő is eléggé elfoglalt lehetett. A zöld szemű ninjának még arra is maradt ideje, hogy gyakorolja a technikáit, mert kezdte úgy érezni, berozsdásodtak a képességei.
Ez a mai délután valahogy más érzést keltett benne, mintha készülődött volna valami. A szentélyként szolgáló torony bejáratánál állt, és mintha a szél istene, Fujin szólította volna. Pedig a kunoichi nem igazán hitt az ilyen dolgokban, éppen ezért nagyon meglepődött, amikor felfedezte magában ezt az érzést.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 98

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1470

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Máj. 08 2016, 15:09

   Irdatlan nagy meleg, ahogyan azt már megszokhatták. Számukra ez az éghajlat tökéletes volt, ebbe születtek bele és így ebben is érzik jól magukat. A templom természetesen egy toronyból állt, mint ahogyan az már megszokhatta Rui is, körülötte pedig kisebb-nagyobb agyag és kőépületek voltak. Ezekben kellemes volt a levegő, főleg az agyag épületekben, ugyanis nem engedték át a túlzott meleget, éjszaka pedig az átmelegedett falak melegen tartották az itt lakókat.
   A terület annyiban változott meg, hogy méreteiben kissé kibővítették a Templomot körülvevő pecséttechnikát, így a menekültek számára sátrakat és újabb épületeket állíthattak fel ideiglenesen. A termőterület és az oázis ugyan nem volt a legnagyobb és legbőségesebb ellátó hely, de az itt élő emberek és a Sunagakurei shinobik ehhez a környezethez vannak szokva és így alkalmazkodva, éppen ezért némi közbenjárással bőségesen volt mindenki számára elég élelem.
   Rui éppen Fujin szentélyének bejáratánál állt és érdekes érzés lett rajta úrrá... Különös volt, elvégre sohasem érzett még ilyet... Lehetséges lenne, hogy az itt eltöltött napok furcsa hatással vannak rá?
- Elnézését kérem Rui-taichou...
Egy fiatalnak mondható, talán Rui-val egykorú, papi öltözetben lévő, kopasz férfi érkezett meg a bejárathoz, megszólítva a lányt. Ismerte őt, bár a nevét még nem volt alkalma megkérdezni. A Szerzetesek és a Shinobik képességeit birtokló személy, aki egy Ninja Szerzetes. Viszonylag alacsony szinten állhat a képességeit tekintve, de Rui úgy látta, hogy fontos szerepet tölt be a Szerzetesek és a Sunagakurei ninják közti kommunikációban és ügyintézésben.
- A Jouninok Tanács összeült és szeretnék, hogyha ezúttal Te is részt vennél a gyűlésen. Ha megkérhetlek, akkor kövess.
Mondta a férfi, majd meghajolt és várva a választ, megindult. Ha Ruinak kérdése van, útközben felteheti.



// Jouninok Tanácsa --> Magas szintű Jounin személyek, akik a Kage Tanácsadóival és olykor magával a Kagéval együtt üléseznek és vitatják meg a fontosabb ügyeket. Általában közülük kerül ki az Új Kage. Konohában Kakashi is ebbe a körbe tartozik, Nara Shikakuval együtt, a Jouninok tanácsának vezetője ott Nara Shikaku volt, majd Hatake Kakashi, akit később Hokagévá választottak a történet szerint. (Shikaku lett volna az Új Hokage) Sunagakuréban Tenmari és Kankuro is a tanács tagjai, a vezető pedig az egykori Senseiük, Baki //




_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Koreko Rui on Szer. Máj. 11 2016, 23:03

A jounin lassan már hozzászokhatott volna, hogy majdnem mindenki ismeri, azonban még mindig meglepődött, amikor a nevén szólították. Hátra fordult, amikor meghallotta a nevét. Az ifjú papot többször látta már, néha szót is váltottak, azonban a nevét nem tudta.
- Parancsolj... - kezdett bele Rui, ám hamar rájött, hogy úgy nem fogja tudni befejezni a mondatot, ahogyan eltervezte. - Elnézést, még nem volt alkalmam megkérdezni a nevedet.

Talán nem ez volt a legmegfelelőbb alkalom és mód, de másként előfordulhatott volna némi kényelmetlenség a társalgás közben. Bár még nem tért rá a lényegre a szerzetes, a vörös hajú kunoichi sejtette, hogy valami fontosabb dologról van szó. A kopasz fiatalember sokszor közvetített már a papok és a ninják között, ebből gondolta, hogy nem csak az időjárásról, vagy egyéb beszédtémáról lesz szó. A szerzetes gyorsan rátért a lényegre, ami eléggé meglepte a lányt, hiszen eddig javarészt kimaradt a vezetés életéből. Néhányszor ugyan beszélt a Jouninok Tanácsának tagjaival külön-külön, viszont ez még számára is teljesen újnak számított.
- Fogalmam sincs, miről lehet szó, de gondolom okkal ültek össze. Rendben van, mutasd az utat kérlek!
Rui szintén meghajolt, mindig is szerette megadni a kölcsönös tiszteletet, pláne mert az utóbbi időben egyre többször jutott ki neki belőle. Sosem kedvelte a nagy felhajtást, csendben intézte a dolgokat, ám a háború alatt szert tett némi hírnévre. Talán emiatt hívták el a gyűlésre, Sunagakure sorsa nem lett tisztázva, még azután sem, hogy az Iwagakurei sereg utánpótlási vonalán sikeresen ütöttek rajta. Némán menetelt a pap mellett, egyelőre gondolataiban merült el.
*Talán lesz alkalmam felszólalni néhány témában. Temari és Kankuro szerintem támogatni fognak, legalább is remélem. Ha megint valami nehéz küldetést akarnak rám sózni, akkor inkább csak néhány embert kérek magam mellé, könnyebben tudok dolgozni, amikor kevesebb társra kell figyelnem. Esetleg Sunagakure visszafoglalását tervezik és mivel magas rangú ninja vagyok, úgy gondolták beavatnak. De még itt van a másik téma is, a Szél országából óriás méretű állatok vándoroltak el a szomszédos területekre. Na, majd úgyis megtudom, amikor odaérek!* Ezzel le is zárta gondolatmenetét. Remélte, hogy a csend nem válik hamar kínossá, mert fogalma sem volt arról, egy pappal mégis milyen témáról lehet beszélgetni.
Közben egyre jobban elkezdett izgulni, mint valami akadémiai tanuló, aki genin vizsgára készül. Igaz, hogy magas rangú shinobinak számított, azonban a Jouninok Tanácsába nem hívtak meg csak úgy akárkiket.
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 98

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1470

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Máj. 19 2016, 18:15

- A nevem Banamu, Taichou. Kérem kövess!
Mondta, majd meghajolva kihátrált és megfordult. Útjuk során Ruiék áthaladtak a katonai sátrakon és a papok területein is. Igazából összefolyt a kettő, de ellentétek nem voltak. A háború békés területein nagy ilyenkor a szeretet, elvégre a kölcsönös tisztelet és a törődés árán, a törött, sebzett emberi szívek is begyógyulnak. Különösen akkor, hogyha egy ilyen szent helyen töltik a mindennapjaikat. Szinte öröm volt látni a gyermekek arcán a mosolyt és az örömöt, akik ugyan csonka, sérült családjukkal családtagjaikkal voltak, de legalább béke volt. 
Néhány perc alatt, egy nagyobb, díszesebb sátorhoz érkeztek. Négyszögletű alapon terült el, a bejárat is kétszárnyú volt és akkora, hogy három ember is elfért volna benne egymás mellett. Két Yarit szorongató Sunagakurei őr állt előttük, kiknek teste megfeszült a Pap és Rui közeledtével. Azonnal meghajoltak és elhúzták a bejáratot takaró függönyt, hogy a Pap és Rui beléphessenek. 
- Csak menjen Taichou. Már várják.
Hajol meg a férfi, majd a bejárat felé mutat kezével...

   Ahogyan Rui belép, szerény látvány fogadja. A sátor ugyan hatalmas volt, de nem volt más odabent, csak egy félkört formáló asztal (szinte ugyanilyen: Katt) aminek a végében egy emelvényes szék foglalt helyet...
   Odabent az asztalok körül egymástól néhány méterre álltak az ülésen résztvevők, összesen négyen. Mindnyájuk, barnás és vajszínű köpenyt viselt, amibe bebugyolálták magukat. Az egyik Jounin, Rui érkezésével azonnal át is nyújtotta neki Rui köpenyét, amiről a lány máris tudta, hogy fel kell vennie. Ezután mindenki megindult a helyére: A Nagy tiszteletnek örvendő Ebizou, aki tagja volt a Sunagakurei Tanácsadói körnek, ült a félkör alakú asztal végénél lévő emelvényes székre. Ő az ülésvezető. Rui az asztal jobb sarkában kapott helyet. Balra mellette az a fiatalabb Jounin ült, aki átnyújtotta neki a ruházatot. Róla a lány nem tudott sokat, csak annyit, hogy a neve Ryusa, aki mellett Jouseki-dono foglalt helyet, aki már nagyon régóta a Jouninok Tanácsának tagja. Egy konzervatív fickó, aki számára a falu és annak a világban betöltött szerepe a legfontosabb. Számára hatalmas csapás volt, hogy Sunagakure elesett és ezzel elveszítette helyét az Öt Nagy Nemzet között... 
   A balján foglalt helyet, és Rui-val szemben ült az asztal másik végén, Gouza, aki szintén régóta a Jouninok Tanácsának tagja. Számára a falu biztonsága és az emberek jóléte a legfontosabb. 
   Most hogy mindenki a helyén van és mindenki egy szolid meghajlással vagy bólintással jelezte Rui-nak a köszöntést, mindenki leülhet. Ebizou halk, öreges hangja nyitotta meg az ülést.
- A Jouninok Tanácsát megnyitom! A résztvevő feleket üdvözlöm!
- Hasonlóképpen teszek én is Ebizou-jiisama! De nem akkor ülhet csak össze a Jouninok tanácsa, hogyha minden tagja jelen van? Elvégre se Baki-dono sem pedig Tenmari és Kankuro nincs jelen. A többi Jouninról nem is beszélve...
Szólal fel a Rui mellett ülő, fiatalabb férfi, aki talán még zöldfülű, ám a hangját nem fél hallatni ennek ellenére.
- Ryusa! 
Csattan fel Gouza, aki éles, szúrós tekintettel és összeráncolt homlokkal néz a férfira.
- Ne köss bele mindenbe! Baki és a többiek a seregünk megmaradt részével vannak, ahogyan Kankuro is. Tenmari pedig a Kazekagét helyettesíti. A falu életben maradt polgárai most a mi felelősségünk, így a Jouninok Tanácsa elengedhetetlen ahhoz,  - még ezzel a néhány taggal is - hogy megfelelő döntést hozzunk. 
A férfi hangja mély volt, olyan mint a mennydörgés, ezzel szemben Ryusa hangja csendesebb és fiatalosabb. Sokkal barátságosabb. 
- És hát ne feledkezzünk meg a mi hősünkről sem. Rui-taichou-ról.

Nézett jobbra a lányra, aki tőle nagyjából három méterre ülhetett.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Koreko Rui on Kedd. Máj. 24 2016, 20:36

Rui további némaságára adott okot, hogy a tábor olyan pontján is áthaladtak, ahol a Sunagakuréből menekül ninják, illetve civilek laktak. A kunoichi szíve összeszorult, és azt kívánta, bárcsak véget érne ez a rémálom, amit háborúnak neveznek! Sajnos azonban hiába próbált felébredni, nem ment, hiszen ez volt a rideg valóság. Azért a viszonylag önfeledtebb kép, amit a Szél temploma sugárzott, némi bizakodásra adott okot. Gyorsabb léptekkel haladtak, ezért alig telt el néhány perc, máris a legnagyobb sátor előtt álltak. Az őrök először furcsán viselkedtek, ez rögtön feltűnt a zöld szemű ninjának, aztán persze minden gond nélkül kinyitották a sátor ajtaját.
- Köszönöm, Banamu! - hajolt meg a vörös hajú lány, viszonozva kísérője tiszteletét.
Amint belépett a sátorba, egyből úgy érezte, kilóg ebből a környezetből. Igen, jounin rangot viselt, csakhogy a Tanácsban egészen másfajta magas rangú shinobik foglaltak helyet. A felé nyújtott köpenyt átvette és azonnal magára terítette. Még sosem volt rajta ilyen ruházat, a könnyebb mozgás érdekében hanyagolta a palástokat, köpenyeket, amik akadályozták volna. A félkör íves asztal jobb sarkában kapott helyet, ahová meg is indult, hiszen a többiek is így tettek. Hirtelen annyi kevésbé ismert arc vette körül, hogy legszívesebben ledobta volna magáról a köpenyt, mert úgy érezte, könnyebben kapna levegőt akkor. Mindenki meghajolt felé, amit természetesen viszonzott, talán még egy kicsit túlzásba is vitte, de nem volt alkalma azon agyalni, vajon mindent a formaságoknak megfelelően hajtott végre. Ez az üdvözlés legalább alkalmat adott arra, hogy jobban szemügyre vegye a Tanács tagjait és neveket társítson az arcokhoz. A létszám kevesebb volt a megszokottnál, Temari és Kankuro kihagyták ezt az ülésezést. A kunoichi reménykedett benne, hogy legalább az egyikük itt lesz, korban hozzájuk közelebb állt, tehát kevésbé érezte volna magát kívülállónak.
*Még mindig nem értem, mit keresek itt.* Jegyezte meg magában a fiatal shinobi, közben persze azon igyekezett, hogy minél kevésbé látszódjon meg rajta ez a gondolat.
Az ülés megnyitása után rögtön elszabadultak az indulatok, persze nem nagyon, de Ryusa nehezményezte néhány tag távollétét. Amint a szó Ruira terelődött és megjegyezték, hogy egy hős, alig láthatóan lesütötte a szemét. Nem tartotta magát annak, csupán tette amit kellett, de sajnos sokat hibázott. Jobb kezét a szájához emelte és köhintett néhányat, főleg azért, hogy összeszedje magát.
- Üdvözlök én is mindenkit! - szólalt meg végül. - Köszönöm a megtiszteltetést, hogy részt vehetek a Jouninok Tanácsán! Igyekszem mindenben támogatni a jelen lévőket, illetve segíteni, ha úgy adódna a helyzet.
Hangja komolyan csengett, idegességnek nyoma sem volt. Talán mégis sikerül megnyernie a hivatalnoki csatáját, amitől jobban félt, mint a fronttól.


//Elnézést a rövid postért, de nem történt semmi lényeges, majd ha beindul a cselekmény, hosszabb hozzászólásokra fogok törekedni.//
avatar
Koreko Rui
Játékos

Taijutsu Pontok : 98

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1470

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Máj. 30 2016, 20:33

Mivel Ryusa figyelmen kívül hagyta Gouza csendrei intését és egyből Ruira terelte a figyelmet, így az indulatok lecsillapodtak. Ám a férfi, Ryusa viselkedése abszolút nem illett az ábrázatához. Sokkal inkább tűnt megszeppent alaknak, mintsem beszólogatósnak. Ám ez most még nem lényeg.
- Számítunk a véleményedre Rui-san. Mostantól a falu Jounin vezetői közé tartozol, azok közé a Jouninok közé, akik a falunkat irányítják és döntéseinkkel, javaslatainkkal a jó irányba tereljük a Kazekage-donot. 
Mondta Ebizou, majd Jouseki-dono szólalt fel.
- Elég volt a fecsegésből! Azért vagyunk most itt, hogy döntést hozzunk az állatok vonulásának ügyében és hogy megvitassuk az Ország és a falunk jelenlegi helyzetét...
- Így igaz Jouseki-sama... Ennek kapcsán lenne egy felvetésem, természetesen, hogyha azt mind hallani akarjátok. 
Erre a kijelentésre és a pofátlan közbevágásra csend állt be. Elég tolakodónak tűnik ez a Ryusa, Gouza tekintete szinte szikrákat hány, míg Jouseki továbbra is tárgyilagos marad, Ebizou pedig nyugodt, és bólint, hogy folytassa.
- Nem úgy tűnik, hogy a Tűz Szövetsége bármit is hajlandó lenne lépni az ügyünkkel kapcsolatban. Sőt... Olybá tűnik, hogy az új Hokage, Shimura Danzou foga is a Szél Országának területeire fáj...
- Honnan veszed a bátorságot, hogy ilyeneket feltételezz Ryusa!?
Förmed rá Gouza az asztalra csapva.
- Jelenleg az Egyesített Haderők Tűz Szövetségének Parancsnokáról beszélsz! Ha pedig így is lenne, akkor is... Jelenleg a seregeink két felé vannak utasítva... Vigyázunk a civilekre és csatlakoztunk Hoshigakure haderejéhez... A vezetőség is kétfelé szakadt! A legfontosabb feladatunk a Civilek védelme! 
- Nem értek egyet. 
Szólal fel Jouseki a maga magasabb, öreges hangján. 
- Sunagakure az Öt Nagy Nemzet tagja. Akármennyire is elbuktunk és leigáztak minket, ez a titulus még mindig minket illet. A legfontosabb, hogy továbbra is csak és kizárólag azt helyezzük előtérbe, hogy megtartsuk helyünket a Világban. Gazdaságilag és Katonailag is elmaradtokkal vagyunk a többi Nagy Nemzethez képest. Az egyetlen bevételi forrásunk a Gyógynövényekből és Ásványainkból ered, valamint a magánszemélyek és más falvak által felkért küldetések elvégzéséből... De ezzel a háborúval bebizonyosodott, hogy a technológiai és katonai fejlettségünk vajmi kevés egy olyan militarista Rejtek ellen, mint Iwagakure. Ennek oka pedig a szövetségesekbe vetett túlzott hit és bizalom. Ha Konoha időben lép vagy bármely szövetséges Rejtett falu, akkor könnyedén visszaverhettük volna az Iwagakurei támadást. De ez nem így történt...
- Mit akarsz ezzel mondani?
Ekkor megint egy pillanatnyi csend állt be. Rui a szemes sarkából látta, ahogyan Ryusa megnyalta a szája szélét és elmosolyodott...
- Egyértelmű... A jelenlegi szövetségeseink hibája az, hogy elárultak minket. Temari-san jelenleg is tárgyalásokat folytat a Hokagéval a falunk felszabadításáról, természetesen semmi eredménnyel. Ahhoz, hogy túléljük és megtartsuk helyünket az Öt Nagy Nemzet között, szövetkeznünk kell Iwagakure no Satoval! 
Gouza szemei kikerekedtek, indulatait alig bírta már fékezni.

- Komolyan beszélsz Jouseki!? Úgy gondolod, hogy szövetkeznünk kell azokkal akik lemészárolták a családjainkat és akik miatt a Kazekage-sama szolgasorba kényszerült!? Elment az eszed vénségedre?!?!
- Gouza! 
Szólal fel csendben, de felszólító hangnemben Ebizou. 
- Van egy másik út is...
Jelenti be nemes egyszerűséggel, ezzel pedig felkelti mindenki figyelmét.
- Iwagakure no Sato nem szövetkezne velünk, ha pedig puccsot hajtatnánk végre Hoshigakuréban, akkor a következő hullámmal minket is elsöpörnének. Így Iwa kegyelmét semmivel nem válthatnánk ki. Azonban... Értesültetek már róla, hogy Otogakure miféle technikákat használ ugye? Én segíthetek nektek... 
Ekkor a hangja mássá változott... Sokkal mélyebb, vontatottabb és rekedtesebb volt...

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szél Temploma

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.