Sunagakure Börtöne

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Máj. 29 2015, 19:44

Kisebb-nagyobb cellák, erős pecsétvédelemmel ellátva. Sunagakure ide zárja azokat, akiket elfogott valamilyen ügylet kapcsán.
A Negyedik Nagy Ninja Világháború ideje alatt, miután Sunagakure elesett és Iwagakure vette át a falu vezetését, Iwa erre a helyre zárta a Sunagakurei Shinobikat.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Pént. Jún. 05 2015, 18:06

Dúdolt egy éneket. Valamit arról, hogy a homok sosem tűnik el. Egy óceán, ami éget, ami ellep és megfullaszt, és sosem tűnik el. Azután a kis beszélgetés után visszatoloncolták a kis zárkájába. Bilincs volt a karján, lábán. Alig egy méterre tudta kinyújtani a lábát, bár jobb szerette felhúzni a mellkasáig és átkulcsolni rajta a kezeit. Ez is nehézkesen ment az erősített fém bilincs miatt. Akár kényelmetlenül is érezhette volna magát. Elkeseredhetett volna, hogy megszállták a faluját, megölték a csapattársát, és egyedül van már több mint fél éve egy kis cellában. Nem szólhattak egymáshoz, hát az már csak természetes hogy nem! Pedig ebben a nagy börtönkomplexumban aztán volt rab bőven. A földijei, a saját börtönükben! Iwagakure nem fáradt azzal sem, hogy valami külön létesítményt faragjon nekik, bőven fel volt szerelve a falu meglévő börtöne, nem de? Dehogynem! Ki tudja hova rejtették Kazekagét, de nem volt elkeseredve ettől. Hitt abban, hogy minden rendben lesz. Szilárd meggyőződéssel nézett előre és az Iwaiak bosszantására dúdolta el ugyanazt a kis dalocskát Sunagakure legyőzhetetlenségéről újra és újra. Olyan nincs, hogy ők veszítsenek. Ez csak egy átmeneti állapot. "Szívem csendben dobban egyet...
Szél árnya vetül felém
A homok elrejt engem...
Reszkess idegen, nincsen kegyelem. "
Felnevetett. Csengőn, jóízűen. A cella ajtaját figyelte, és meg volt róla győződve, hogy bármennyit is kell várnia, látni fogja, ahogyan meghalnak a falu meggyalázói. Ha nem most, akkor majd máskor. Egy kicsivel később. Csak egy vágya volt. Hogy a részese lehessen. Mögötte egy kis résen át szűrődött be a hold halovány sugara. Éjszaka volt.
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jún. 11 2015, 18:24

   Sötét éjszaka szállt a Szél Országára, ahol a rejtő sötétséggel a hideg is megérkezik. A hideg, ami fájdalmasan simul neki minden rabnak, minden börtönőrnek és minden polgárnak, ám a hideg fájdalmát csakis a rabok és a polgárok érezhetik igazán... Mióta Iwagakure átvette a hatalmat, a polgárok alig mernek kimenni a házaikból. A főtanácsosok és Kazekage szolgálatában álló irodai munkások, mind foglyok, akik ugyan nem elzárva élnek a többiekkel, hanem a kényelmes otthonaikban, de folyamatosan figyelik őket és minden nap újra és újra segíteniük kell a falu irányításában. Furcsa mód, azonban az Iwagakurei ninják nem látnak ellenséget a falu lakóiban. Ők csak a ninjákat gyűlölik, ám azokat mindennél jobban. Sokan haltak már meg és sokan szenvedtek már Sunagakure ninjái által, de ugyanezt el lehet mondani a másik oldalról is... Most azonban úgy tűnik, hogy Sunagakure végleg elesett...
   A szél vadul süvít be Fuumai cellájának egyik kis résén. Nem csoda, hiszen ezek a cellák, ahol Ő van, a legkisebb biztonsággal vannak ellátva és a legkisebb a felügyelete. Bár, a mai akciója után, lehetséges, hogy áthelyeztetik, az pedig nem lenne jó egy olyan ember számára, aki ennyire vadul nem törődik bele a sorsába!
   A hideg szél lassacskán egyre durvábban és erőszakosabban hatol be a kő és téglafalú cellákba. Mindenki érzi, ugyanis kisebb repedések és lyukak, mindenkinél vannak azok közül akik itt vannak. A következő pillanatban, azonban valami furcsa dologra lesz figyelmes a lány. Nem tudja, hogy miért, de valamit érez a repedés felől. Közelebb is lép, hiszen nem lehet tudni, hogy nem-e egy jótét lélek, aki segíteni akar neki, ám amint közelebb lép, a repedésből lassan és kecsesen némi homok kezd el "átfolyni" a cellába, majd a földön elrendeződik Kanjik formájában, amik a következőket mondják: "Készíts fel mindenkit a szökésre!" Majd miután néhány másodperc múlva a homok szétfoszlott... Vajon mit jelent ez és ki ez? Ki az a mindenki?


// Egy kis eszmefuttatásra lennék kíváncsi, meg ugye a reakcióra. A Gundanon a legfontosabb, hogy BÁRMIT megtehetsz, minden a te gondolataidon és a tetteiden múlik. //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Kedd. Jún. 16 2015, 20:17

// Első körben az alap jutsuknál keresgéltem, de egyik sem tetszett, szóval az eredeti ötletem valósítom meg xP .... *zenét tesz be* //


Világtalan éjszakában heves szélrohamok törik meg a lány dallamát. A hold fénye ide nem ér el, a lenti lámpák fénye szűrődik be. Sűrű köd ereszkedik le, de csak a lány elméjére. Homok! Felcsillant a szeme és már messzebb járt, mint a jelen. Halk zúgássá vált a dallamocska, s lassan egybeolvadt a szél süvítésével. Előrébb mászott, úgy, négykézláb ahogy eladdig volt. Úgy érezte, hogy ha felállna, ez a jótékony köd szerte foszlik, és amit látni vél, kiderül, hogy csak csalás. Lassan, magán kívül olvasta el a kis üzenetet. Pár szó, de egyet jelentett. Szabadság. 
A zene, a kis dallamocska pedig újfent felerősödött, azonban ezúttal új strófákat szőtt bele. 
" Itt az idő, bajtársak...
készülj a homok magával sodor....
készülj, a szél nem vár...
vért ont, halált lát, hát ne fordíts hátat, nézz szembe vele, 
nézz előre sunagakure! "
Nem volt túl nagy rímű kis versszak, de annál ritmusosabban énekelte el. Szinte a megtévesztésig odaillően az előző kis népi dalocskába. Már az is eléggé vérlázító volt, hát még ez a mostani, sőt! Egyre hangosabban és lelkesebben danolászott a bilincseiben. Azok meg vidáman csilingeltek rajta. Meg kellett hallania a többieknek is, mit látott, más különben nem lett volna értelme a felhívásnak. Meg különben is, ő volt a legjobban feltüzelve, és eddig is ő játszott a tűzzel. Biztos választás volt az ismeretlen sunagakureitől. Szeretné megismerni és köszönetet mondani neki. Lehet hogy csak találom volt, de akkor egy nagyon szerencsés lehetett. Biztos volt abban, hogy földije lehetett, ugyanis Mai nem táplált különösebb rokonszenvet a környező " szövetséges" faluk iránt. Számára nem jelentett semmit a barátosdi. Ő a háború elvét vallotta. A farkas törvényt, és csakis a faluja shinobijaiban bízott meg. Bennük is csak korlátozottan. 
A Sunaiaknak egy ismerős dal volt az előző, de az Iwaiaknak csak egy idegen a sok közül, így míg az előbbiek felkaphatták az új sorokra a fejüket, utóbbiak kis szerencsével csak egy újabb szemtelenségnek veszik.
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Jún. 21 2015, 20:40

// Élvezni fogom veled a játékot. Very Happy Elnézést a kis késésért, most már aktívabb leszek. Linkel a kövi posztodban a zenét, amit hallgatsz miközben írsz. Smile Így jobban ráhangolódom én is a karira. A versikékért pedig plusz pont jár! //


   Vajon tényleg a lehető legjobb helyre jelzett az a bizonyos "homok"? A dacos "kislányban" még mindig lobogott a tűz, még mindig tomboltak a hatalmas viharok... Mondhatjuk, hogy Sunagakure homokvihara az, ami a lányban dúl, hiszen annyira heves és annyira könyörtelen. Vajon mit tenne hogyha még erősebb lenne? Mire használná az erejét? Talán Ő is tudja, hogy testileg talán megtörhetik, de lelkileg és szellemileg nem... A lánynak pedig a szelleme iszonyat erős!
   Láncait ritmusoson csörgeti, ütögeti, miközben a komor kőépületben a hangok egyre jobban terjengenek, egyre több cellából zendül fel a mindenki által jól ismert dal. Női énekhangok, férfi mély hangok, már-már ordító, az érzelmektől teljesen feltüzelt vonyítások, ordítások vegyültek és ezzel együtt az Iwagakurei őrség is megérkezett. A hatalmas hangzavarban nem hallatszott a szintén ritmikus lépések zaja, csak a falak dübörögtek... Kezek százai lógtak ki a cellákból, egyesek már-már a rácsokat feszegették, néha belekaptak egy-egy őrbe, akik a kezek eltörésével válaszoltak rá. Hamarosan mindenki cellája előtt állt egy őr, így Mai előtt is. Egy kőrúd volt a kezében. Kezdetben könyörtelen, megvető tekintettel meredt a lányra, ám a törékenynek titulált teremtés állta a sarat és végül a férfi megadva magát, valósággal letépte tekintetét a lányról. Nem bírt azokba a villódzó szemekbe nézni, ám hamarosan érkezett a parancs, mire minden őr egyszerre kézjeleket kezdett formálni, a következő pillanatban pedig Mai-t hirtelen körbenőtte a talajból kiemelkedő földburok és teljesen közrezárta.
   A lány nem hallotta már az énekszót. Nem volt képes mozogni, csak két kisebb lyuk volt a burkon, amin lélegezni tudott... Folyamatosan állnia kellett, ugyanis helye sem volt a leüléshez, még inkább a fekvéshez. Még a cella rácsait is benőtte a technika...
   Az éjszaka nehezen tellett a lány számára. (Írd le, hogy aludt-e, álmodott-e, mit csinált?) Ha képes is volt aludni, akkor is csak keveset, mivel ha elengedi a testét, akkor az a burok érdes falának simulva marad csak egy helyben, ami eléggé kellemetlen érzést kelt a lányban. Ezen kívül levegőt is alig kapott és iszonyatosan meleg volt... Nagyjából hét óra lehetett, amikor nyílt a részleg ajtaja és több őr jelent meg. Mind feloldották a technikát. Rengetegen megtörtek és rengetegen "ébredtek" még nagyobb gyűlölettel a szívükben.
- Reggeli!
Hangoztak a felkiáltások mindenfelől. A lány lába körül hirtelen egy nagyobb földmennyiség jelent meg, ami "cipő" formájában körbevette a lábát. A tegnap esti akció után, mindenki kap egyet... Úgy fest, hogy az üzenet talán célba ért, és Iwagakure nem sejt semmit, azonban ezt a kis "lázadást" komoly eszközökkel büntették. Mindenki fáradt, megviselt és ennek fejében még egy csinos nehezéket is kapnak. Azonban most már nyílnak a cellák ajtajai, mindenki felsorakozik bilincsben és láncra verve a folyosóra, hogy meginduljanak az étkezőbe. Bizony, egyedül a Geninek azok, akik együtt étkezhetnek! Sem a Chuuninok sem pedig a Jouninok nem mehetnek ki a levegőre vagy akár egy társas területre, mint mondjuk az étkező...


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Kedd. Jún. 23 2015, 22:17

// Nekem is tetszik a mese *.* ... ühm, betehetem a zenét, de tudnod kell, hogy általában nem a karihoz ( vagy csak részlegesen ) hanem a kialakult helyzethez választok ( majdhogynem találomra ) egy számot ^^ .... amikor megtalálom a kari zenéjét aláírásba fogom foglalni :3 ... addig is most ez megy, kellemes reagolást! : ) //



Elszabadított valamit. Dübörgött az egész börtön. A cellák meg-megremegtek, és csak azért állták a sarat, hogy dacoljanak teremtőjükkel. Iwagakure börtönőrei most aztán pánikolhatnak. Zsivaj volt, sikongatás, üvöltözés, és a közepén mindennek a már elveszett kis dallam. Tovább vitték, énekelgették a többiek is. Végül eljutott az új sorok üzenete mindenhova. Mai a földön fetrengve villantotta fehér fogait a cellája előtt megálló idegen shinobira. Ellenség. A zene ütemére verte csuklóit a földre, hogy minél inkább érezhetővé legyen és minél tovább tartson a tombolás. Már magából kikelve kacarászott, ám még ez sem volt mondható céltalanságnak. A homok szanaszét pergett, az írás már sehol sem volt. Csak a lány volt ott, nyoma sem maradt kívűlállóságnak. Ezt is magára vállalta, amikor elfogadta a felhívást. Ám ez magától értetődő volt és boldogan ment elébe. Még ha ezzel be is fejeződne a közreműködése, boldogan, kacarászva lehelné ki a lelkét. Azonban a vég nem most jött még el. Arra várnia kellett. Hamarosan kintről érkezett a parancs és kézjeleket formáltak körülöttük. Amikre ő nem volt képes, ám egyetlen pillanatig sem adta meg azt az örömet legyőzőinek, hogy lássák kiülni rá a fájdalmat, vagy a csalódottságot. Ugyanis nem volt benne félsz. Belekacagott a halálba, és így az Iwaiak arcába is akár. Csak nézzenek oda! Egy idő után már nem hallotta az énekszót, ő azonban még dúdolta magában. Valósággal reszketett és kapkodva vette a levegőt. A teste nem tudott leállni, túlságosan elragadtatta magát, és a szűk helyen gyorsan fogyasztotta kimerült tüdeje az életet jelentő oxigént. Nem tudott nem vigyorogni, pedig ésszel már azon gondolkozott, hogyan nyugtathatná le magát. Mindig visszatért a teste remegéséhez és az előző euférikus állapothoz, akkor pedig megint csak nevetnie kellett. Egyre halványabban, kimerültebben mosolygott végül magának. A sötétbe. Nem látott, nem halott, egy idő után már csak a saját gondolati villogtak fel, mint "le akarok ülni", "fáj a karom" "nem kapok levegőt"! Az a két kis lyukacska kevés volt a nagy légszomjnak ami az őrjöngéshez közeli állapot után maradt. Próbált aludni, de minduntalan arra ébredt, hogy rogyadozik a lába, védtelen hátát pedig érdes falnak veti, habár lehunyt szemmel azért képes volt valamennyit pihenni. ~ Nem bántam meg. ~ Mantrázta magában miután eszébe jutott, hogy sikoltson a fájdalom alatt, ami  a fáradtsággal jelentkezett. ~ Többet is elviselnék a szabadulásért! ~ Pirkadatra nem volt már kedve villogtatni a szemeit, vagy belenevetni bármibe is, az elméje mégis tiszta maradt. Arra összpontosított, hogy ha a testét el is kell hagynia, az eszére szüksége lesz. Volt terve, véghez akarta vinni, és számított is az esti földijére. ~ Túlélem! ~ Fejben több kiszabadulási útvonalat fogalmazott meg magában. Azt mondogatta, hogy ők vannak hazai terepen, győzniük kell, csak körültekintően kell eljárniuk. 
Végül engedett a földfal, ő pedig a földön találta magát újfent. Nem tartotta a lába, az iwainak kellett felrángatnia, ha azt akarta, hogy még aznap eljusson valahova. De őt ez nem feszélyezte, bátran hagyta el magát. Neki most nem az állóképességére van szüksége, hanem a tisztán látására. Végül elindult. Nagy nehezen, izzadtan indult útnak de járt! Kisajtolta magából, ám közben is kutatott valaki után. ~ Meg kell találnom Yosuket. ~ Ugyanakkor nem akart elszalasztani semmi újat sem ami azon a megszokott kis úton fellelhető lehetett az étkező felé. A megtört lelkekkel pedig nem foglalkozott. Aki nem bírja, miért ment ninjanak? Csak mély megvetést érzett irántuk, és szívből ajánlotta Yosukenek, hogy ne gyarapítsa a sorukat. Az ajtón kívülről megbotlott. Épp befelé menet az étkezőbe. Neki az egyik Iwainak. A sor is megbomlott miatta. - Elnézést... - Úgy esett rá, mint egy mázsás zsák, és a kezei elöl voltak ~ hiszen megkötözve ~ hacsak lehet remélte hogy talál is valamit. .... Ha nem, akkor is legalább megtudta, hogy óvatosak. 
Belépve pedig ment a megszokott úton, éberen, keresve, figyelve. Most vagy soha!
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Jún. 24 2015, 13:27

// Áh értem Very Happy //


   Mindenki fáradt és meggyötört volt. Ugyanazt élték át, mint Mai az éjszaka alatt, így ez az eset is összekovácsolhatja a csapatot. Azonban a gyenge testűek és a gyenge akaratúak a börtönökben maradtak, ugyanis összeestek. Nem voltaké képesek lábra állni és még csak meg sem próbálták. Nem voltak már eszméletüknél. Áldozatot ugyan nem követelt meg ez a kis "lázongás" de a testet és az elmét komolyan próbára tette. Ezt természetesen Mai is érezte.
   A sor lassan, vontatottan mozgott. A lányt néhány Iwagakurei segítette fel és lökdöste a sorba, ahonnan csak néhány métert tudott menni, majd rádőlt az egyik őrre. Kezeit előre tartotta, ám az őr könnyedén elkapta a lányt, kinek gyengéd, csöppnyi kezei a férfi hasához értek. Talán kihasználhatta volna az alkalmat és megpróbálhatott volna elcsenni tőle valamilyen eszközt, ám erre a taktikai mellény jól zárhatóságának köszönhetően, egyáltalán nem volt esély. A férfi pedig hát, mint tudjuk Hím nemű egyed és hiába Iwagakurei, krumpliorrú, nagydarab fickó, a barna szemek mintha remegni kezdtek volna az esetlen lány láttán.
- Semmi gond... - motyogta - Segítek.
Mondta, majd gyengéden - amennyire azt egy érdes kezű Iwai teheti - támogatva a lányt visszatessékelte a sorba. A többiek nem törődtek a jelenettel, bár voltak szemfülesebb Geninek, akik kiszúrták a férfi reakcióját, azonban itt most mindenki annyira el volt a saját bajával foglalva, hogy a lehetőséget nem látták meg...
   Lassan megérkezett mindenki az ebédlőbe. Mai tekintetével vadul kereste a fiút, ám nem találta sehol. Egy ismerős arc sem volt, mindenkit csak látásból ismert. Bár ezzel most ellent mondok magamnak, így inkább úgy fogalmaznék, hogy egy barátját sem látta. Mindenkit kőasztalokhoz ültettek. Egy asztalhoz hatan fértek oda. Három az egyik és három a másik oldalon. Legalább hatvan, de ha nem akkor hetven Genin volt most az étkezőben. Itt talán van lehetőség egy kis beszélgetésre, bár Mai nagyon jól tudja, hogy csak sugdolózni lehet, ugyanis a legfőbb szabály, hogy beszédnek helye nincs! Akit rajta kapnak, hogy megszólal, elveszik tőle az ételt és visszaküldik a cellájába.
   Hamarosan nyílnak a fémajtók. Hatalmas fazekat cipel kettő nagydarab, fehér kötényes fickó. Látszik rajtuk, hogy a konyhán dolgoznak, hiszen annyira piszkos és kövér emberek. Ám ők legalább Sunagakure polgárai... A fazekat cipelő férfiak után, egy szintén nagydarab, testes nő érkezik. Amolyan "konyhás néni" típus, kezében egy hatalmas merőkanállal, másik kezével pedig egy fém kocsit tol, amin tányérok vannak. Sorba mennek és szedik az ételt a Genineknek. A Ramenhez hasonlatos levest kapnak, némi kaktusszal a tetején. Persze ez ehető, ugyanis a tüskék le vannak szedve róluk, mérget pedig nem tartalmaznak. A csapat most megérkezett Mai asztalához is. A lány két oldalán két másik Kunocihi van, míg az asztal másik oldalán három fiú... Mind meggyötörtnek látszanak.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Kedd. Júl. 14 2015, 19:11

// sumimasen! >< Conon vettem Sunagakurei fejpántot... etoo ezentúl nem fogok ilyen sokat késni Embarassed *felveszi a fejpántot*//


Azt hiszem hiába való volt kutakodnom. Lányos zavaromban elfelejtkeztem a taktikai mellény előnyeiről. Áldásos egy dolog az a tépőzár. Szerettem is anno, mikor engem védett, de most a pokolba kívántam volna a létezését is az a kövér döggel együtt! Bár azt, hogy mit nyúltam volna le ettől a fazontól, attól függetlenül, hogy mindent amit érzek, nah azt nem tudom. Valószínűleg semmi hasznosat. Mégse hagytam abba a színészkedést, részint mert az feltűnő lett volna, meg amúgy sem esett nehezemre a fáradt elesettet adni. Jócskán kivett az erőmből az előző este, ez meg itt belepirul egy kis gyengeségbe. Pfej, férfiak. - Kö-köszönöm... - Kicsit pirongok előtte, majd hagyom, hogy a helyemre tessékeljen "óvatosan". Igyekszem nem mutatni mennyire gyűlölöm minden porcikáját és ha lehetne, nevetne tépném ki .... mondjuk a máját. :3 
Belépve ugye körbenéztem, bár vadul kutattam azután az agyalágyult után, de persze maradt bennem annyi, hogy tartsam magam és ne áruljam el, mennyire keresem azt a kis jelzést, ami egy kicsit is másmilyen mint az eddigiek az elmúlt fél évben.. Yousuke azonban sehol sem volt. A rohadék gyengébb mert lenni nálam? Az nem lehet, hogy már megölték! Ha érzi a vereségét nem csinál ostobaságot. Akkor nem ha nincs  a közelében senki, akit muszájnak érezne megvédeni. Megvan a magához való esze, legalább is eddig így tudtam, és én márpedig nem szoktam tévedni ilyenekben. Akkor pedig egy megoldás van hátra. Az idióta elhagyta magát és az egyik cellában kuksol. Nem hiszem el, hogy nekem kellesz utána mennem! Ezért még csúnyán meg fog fizetni!
Leültünk egy egy asztalhoz, szám szerint hatan, három lány velem együtt a két oldalamon, és velünk szemben három fiú. Megint csak azt kellett tapasztalnom hogy az állítólagos erősebbik nem egy rakat szennyest nem ér, de hát nem lepődtem meg. Lopva azért felmértem a mellettem ülőket is, miközben hozzánk érkeztek a konyhások. Valamit tenni akartam, itt volt az ideális idő, csak a helyzet nem volt még meg. nem volt azonban időm arra sem, hogy felmérjem, vajon a régi jól ismert konyhások jöttek e be, vagy újak, azonnal a tettek mezejére akartam lépni. Hátra dőltem, leengedve a karjaimat, ezáltal a lehető legközelebb kerültem az egyik férfihoz, aki a kondérnál volt. 
- Ahh, úgy ennék valami szilárdat is, elegem van a ramenből. - A reakciókat néztem mind a konyhások mind a padtársaim közül. Talán az egyikük lesz a tegnapi jótevőm és egyben a felbujtó is. Meg természetesen reméltem hogy fogja a jelzést miszerint fegyvert akarok... bárcsak minden olyan simán működne, hogy szerzünk egy kunait és már legyőzhetetlenek leszünk tőle. Nem szabad elfelejtkeznem Yousukeről, az a srác a "kifogyhatatlan" chakrájával még hasznomra lehet. 
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Kedd. Júl. 21 2015, 13:23

// Őhm kérdés: Mai mit tud? Mi történt Yousukéval?

   Fuumai volt az, aki megkapta a jelzést, hogy készítsen fel mindenkit a szabadulásra. Mivel már régóta van itt, így tudja, hogy reggelente reggeliznek, majd visszakísérik őket a cellájukba és csak késő délután kapnak újra ételt, amit ugyanígy, idekint fogyasztanak. Ezen kívül heti kétszer van olyan nap, hogy Dél körül kiengedik a Genineket az "udvarra" ami voltaképpen kőfallal és szögesdrótokkal körbevett udvarrész néhány paddal. Még csak azt sem lehet mondani, hogy a finom, friss füvet tapinthatják majd a hűvös szélben. Nem... Itt már megszokott volt, hogy a homokos talaj az, amit markolhatnak és a forró, durva szél az, amely az arcukat éri. Bizony, a Szél Országa az egyetlen olyan ország, ahol ilyen viszontagságok között kell élnie az embernek.
   Mai tehát nem találta barátját, ami nagyon sok gondolatot ébreszthet fel benne, de most nem erre kell koncentrálnia. A konyhások megérkeztek hozzá, ám úgy tűnt, hogy abszolút nem vették a jelzést, még szúrós tekintettel néztek is rá, amolyan: "Buta vagy te kislány? Maradj csendben!" arckifejezéssel, ám a kövér konyhás néni megsimogatta Mai hátát, majd úgy állt tovább. Az asztalnál ülők forgolódni kezdtek, majd elkezdték az evést, miközben lopott pillantásokat engedtek meg maguknak az őrökre és a társaikra.
   Ha Mai körülnéz, láthatja, hogy mindenki csendben eszik. Halk mormogások hallatszanak, de az őrök csak a folyamatos beszédre reagálnak, éppen ezért a leányzót sem büntették meg. Az embereken kívül a lány láthatja, hogy a tányérok szintén kőből vannak, míg az evőeszközök fémből, ahogy a pálcikája és a kanala is. Valószínűleg a spórolás miatt van ez...


// Ha lenne még valamilyen terved, akkor hajrá! Ha nem, akkor addig írd a posztot, hogy megindultatok vissza a cellákba. A konyhások abszolút nem vették le, hogy mit szeretne Mai, így csak továbbálltak. //


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Pént. Szept. 04 2015, 21:08

Nem jártam szerencsével, hát annyi baj legyen. A konyhások csak dühítettek, nem különben a málé szájú asztaltársaimon. Ezek elfelejtették, hogy kik is valójában? Elszállt a kiképzés amit kaptak ezalatt az idő alatt? Hát ennyire tartják magukat? Ha én csak fele ennyire is elfelejteném, hogy Sunagakure harcosa vagyok, hogy számadással tartozom neki, és a megmentésére esküdtem fel, mint rejtett homok ninjája, arcon kéne köpnöm magamat! Ezek meg eszik a kását mint a birkák! Legalább rizs lenne az anyjuk istenit!  Felugrottam és az asztalra csaptam, amennyire csak az erőmből tellett, majd teli torokból kezdtem üvölteni az első gondolatot ami megfogant bennem. - Ez nem étel! Japánok vagyunk! Követelem, hogy rendes börtön kaját osszanak nekünk! Száraz rizst akarok, amit három napja főztek ki egy rendes étteremben, ahol a kukába dobnák! Rizst rizst rizst! - Szinte már kántáltam. Azt hiszem egy kicsit vártam is, hogy felvegyék a birkák is a ritmust, de még idejében leállítottam magam és témát ugrottam. - Bezzeg tegnap! A lovagommal álmodtam és barna volt a szeme! Nah meg minden más is rajta Rolling Eyes - felszegtem a tekintetem, orral a plafont verdesve ültem le. - Köszönöm, ennyi voltam. - Ez a kis hiszti elég sokat kivett belőlem, és azt hiszem csodálatosan üres fecsegés volt. A tetejébe még az is lehet, hogy kapok a fejemre ezért, de ha itt döglök meg, akkor sem akartam szótlanul kimenni. Kezdtem kételkedni a tegnapi kiszabadítóm személyazonosságában. Lehet, hogy átvert minket. Talán nem is Sunai, vagy Sunai csak kém, vagy Iwai, és becsapott valamiféle genjutsuval, hogy azt higgyem, hogy Sunai. Meg kellett ráznom a fejem ahhoz, hogy  abba hagyjam. Nem, ennek így semmi értelme. Megeszem a levest!
Aztán nem is tudom. Majd csak lesz valami...
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Kedd. Szept. 15 2015, 17:46

   Elég érdekes egy személyisége egy a kislány, elvégre egyszer démonian ijesztő, másszor bolondnak és elmebetegnek tűnik. Nos ez a két vonás sosem jó, ha kézen fogva jár, ugyanis ezeket az embereket könyvelik el a társadalom számára veszélyes, nem kívánatos személyeknek, akik általánosságban felszínes viszolygást váltanak ki azokból az emberekből, akik önmagukat normálisnak nevezik.
   Mai beszéde valóban üres fecsegés volt, a túlzás legkisebb jele nélkül, ami pedig annyit tesz, hogy nem ért el vele semmit. Pontosabban semmi jót, ugyanis két Iwagakurei fegyőr, azonnal szapora léptekkel megindult a lány felé, aki nekikezdett volna a levesének, majd a következő pillanatban a gyors léptek egy villámgyors akcióval már a lány háta mögött voltak. Mai-nak esélye sem volt cselekedni, elvégre ha észre is vette volna a feléje közeledő őröket, akkor sem tudott volna idejében reagálni, így pedig most már annyit érezhet, hogy két vasmarok szorít vékony, törékeny vállaiba, majd emelik fel a székből és szabad kezeikkel hátrakulcsolják a lány kezeit, majd egy sziklabilincset "operálnak" a lány kezeire.
- Lódulj!
Lökik meg a lányt, aki cipeli jobb lábán a kőcipőt, ezzel is megnehezítve saját dolgát, elvégre nem képes sehogy sem leimádkozni magáról ezt a technikát.
   Menet közben mindegy, hogy mennyire áll ellent a kislány, a hatalmas őrök könnyedén viszik el akár erőszakkal is a cellájáig, ami előtt az a meleg tekintetű őr állt, kinek karjaiba nemrég beleesett Mai. Ezúttal szánakozó tekintettel nyitja ki a cella ajtaját.
- Ne vágj már ilyen fejet Gantsuchi! Inkább húzzál őrködni!
Förmed rá a férfira az egyik őr, aki Mai-t kíséri, mire a nagydarab, bamba fickó csak zavartan bólint és sietve otthagyja Mai-t. Ezután a két őr nem veszi le a lányról a kőbilincset, így azt a csizmával és a hátrakötött kézzel taszítják le a földre, majd csapják be mögötte az ajtót. Ezután mérgesen elmennek. Nos, úgy tűnik, hogy a kis-hölgy ma étel nélkül marad, ami azért nagyon rossz hír, mert így is eléggé le van gyengülve.


// Ahogy mondani szoktam: Mindent lehet, elvégre szerepjáték, csak utána mindennek vállalni kell a következményét. Ha a Hokage testőre úgy dönt, hogy megöli a Hokagét, akkor vagy sikerül neki vagy nem. Ha nem sikerül akkor a Hokage megöli, vagy éppen annak testőrei. Ha sikerül, akkor egy egész rejtett falu elől kell menekülnie. Tehát, ebben az esetben amit Fuumai tett, nem vezetett nagyon sehova, hacsak nem pont ezt akartad vele elérni. //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Szer. Szept. 16 2015, 11:17

Vágtam egy rögtönzött fintort, mikor rám kulcsolták a kő technikát. Franc essen beléjük satöbbi satöbbi, bla bla. Mindenki engem néz, némelyek rosszallóan csóválják a fejüket, nem tudják mi történt, szentségelnek magukban, attól félnek, hogy majd most minden sokkal rosszabbra fordul, imádkoznak, hogy bárcsak maradna úgy ahogy most van, legalább kapnak enni, hányingerem van. De nem is miattuk járattam le magam, így hidegen hagynak. Szótlanul, látszólag beletörődve követtem az utasításait a mérges Iwainak. Nem jött neki sem jól pont most pont ma egy hisztis kislány közjátéka a tegnapi után. Amikor viszont a cellám felé vették az irányt belém mart a csalódás. Talán meg kell volna ölnöm egyiküket, hogy veszélyesebbnek tituláljanak? Persze, csak a szám jártattam, de legalább valami elzárás egy másik részének a börtönben vagy valami? Bele kellett harapnom a szám szélébe, hogy ne nyögjek fel kétségbeesésemben. Azzal nyugtattam magam, hogy nem kell aggódni, ha egy ötlet befuccsol, lesz helyette kettő másik, csak meg kell látnom. Nem bántam meg semmit. Egyetlen dolog választja el a hőst a bolondtól. Mégpedig az eredmény. Az pedig egyedül csak a szerencsén múlik. Most nem volt szerencsém, majd legközelebb leszek hős, egyelőre be kell érnem a bolond szerepével. Aki nem vállalja fel ez utóbbit, soha sem lehet az előbbi. Ugyanis kéz a kézben járnak. Nagy közös tulajdonságuk a merészség, a kezdeményező készség és a félelmet nem ismerő akarat. Csak a filmekben és a mesékben megy minden úgy ahogy az ember elképzeli. Nem néztem rá kedves Iwai segítőmre, magamban már máshol jártam. Gantsushi még az is lehet, hogy a hasznomra lesz. Egyelőre leültem a cellámban, hátamat a falnak vetettem, és élveztem  a hűs, nyugtató hideget. A síri csöndben, amúgy halknak mondható korgás hallatszott kifelé a cellámból. Kínosan messze elvitte gyomrom panaszát a folyosó. Azt hiszem előbb be kellett volna kanalaznom azt a levest. Az jutott eszembe, hogy a többiek közül vajon hányan igazi ninják, akik képesek tényleg az életüket adni Sunagakureért, vagy azok már meghaltak mind a csatatéren? Ha így van elvesztünk. Egyedül nem leszek képes semmire. Yousuke is elpárolgott vagy már ő is halott. Csak abban bízhattam, hogy ismernek. Tudják, hogy nem teszek hülyeségeket hacsak nincs rá nyomós indokom...
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Kedd. Szept. 29 2015, 18:29

   Úgy tűnik, hogy Fuumai terve nem éppen úgy sült el, ahogyan azt Ő gondolta. A rendbontásnak "csak" annyi következménye lett, hogy hátrakötött kézzel és kőbakanccsal a lábán dobták a cellájába, így pedig elég nehéz volt a mozgás. Amíg az ágyára ült, az volt csak öt perc, nem hogy mást is tudjon tenni. Így teltek el az órák, ami alatt a többiek visszatértek síri csendben a cellájukba, többé-kevésbé teli hassal, ám a lelkesedésük úgy tűnik, hogy az éjszakai megtorlás után nem tért még vissza, egyedül Fuumai az, akinek a szívében még mindig ott a hazaszeretet és már csak Ő az, aki töretlen lélekkel szenvedi meg ezt az egészet.
   Ahogy teltek az órák, a kislány úgy került egyre rosszabb állapotba, ám amelyik őr elment a cellája előtt, egyik sem nézett rá, ügyet sem vetettek a fiatal kunoichi szenvedésének. Karja és lábai zsibbadtak, feje hasogatott, teste elgyengült. Ám ez még nem jelent semmit...
   Eljött az éj... A Sötétség könyörtelenül vette át az uralmat Sunagakure meleg és ezidáig fényes utcái felett, ám ez a sötétség most valahogy más volt. Ez a sötétség nem rossz szándékú volt, a hidegség amit magával hozott, mintha csak azért jött volna, hogy segítse a megtört lelkeket. Bár ez nem érződött túlzottan, ám az igazság ez... Ezt érezte már a vadóc kislány is, aki talán nem is annyira kicsi, mint azt az ember elsőre gondolná.
   Léptek zajai visszhangzottak az üres folyosókon, ám ez furcsa, ugyanis a kopogás, nyikorgás és léptek zaját egyből a fáklyák fényei kísérik a legtöbb esetben, ám ez most elmaradt, a léptek pedig a szokásosnál halkabbak és óvatosabbak. A Többieknek ez talán nem tűnt fel, de Fuumai mindezt képes volt kiszűrni, ahogy azt is, hogy a léptek egyre sietősebbek, majd végül a cellafolyosó sötétjében egy alak tűnt fel. Nagy, mamlasz termete ismerős volt már a lány számára, a kezében pedig egy fatányért tartott. Jóságos, szerelmes szemei még ebben a sötétben is csillogtak, kitudja miért... Lehet, hogy pont a Hold fénye az, ami tükröt vet ezekre a barna szempárokra...
- Pszt! E... Ezt neked hoztam.
Suttogja oda az oktondi, majd a cella egyik tágasabb részén átteszi a földre a tálat, amiben egy nagy tál rizs volt. Persze arra már nem gondolt, hogy a lány kezei megvannak kötözve, Ő csak mosolyogva, kissé félve várja a lány reakcióját.
   Ám a sors ritkán ennyire kegyes... Fuumai ágyán ülve is láthatta már, hogy amint a férfi megérkezett, a földön mögötte és körülötte, aranysárga homokszemek gyűlnek, majd formálnak egy nagyobb alakot a férfi mögött. Hamarosan a homok teljesen összeáll és az Iwagakurei Gantsuchi mögött egy maszkos, Sunagakurei egyenruhát viselő alak rajzolódik ki, akinek karja a magasban, a hold fényében pedig egy kunai villan meg a lecsapni készülő kézben...


// Nos, a szituáció adott, írd le, hogy mit tesz Fuumai ^^ // 


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sugihara Fuumai on Kedd. Okt. 13 2015, 22:08

lö zene a hszhez
Azt szerették volna, ha megtörök. Sírtam, fogcsikorgatva vacogtam. Hideg volt, fáztam. Veszettül reszkettem a kőágyon. Karjaim, lábaim elzsibbadtak. Nem is próbáltam meg nem nyögni a fájdalomtól. Mindegy volt már. Nem adtam fel azonban. Céljaim között szerepelt, hogy később nagyobb állóképességre tegyek szert, ám nem ez volt az én erősségem és ezt tudtam is nagyon jól. Annak érdekében pedig, hogy a hidegvéremet megőrizzem, képes voltam a testemet elhanyagolni. Néha rosszul, néha jobban, de végül is mindegy volt. Abból gazdálkodhattam, amim épp volt. Tudás terén is. Nem volt érte miért búslakodni. Igen. Lássák, ha akarják. Higgyék, hogy nem lesz több probléma velem. Tulajdonképpen nem is terveztem már az elkövetkező napokra semmit. Egyedül éreztem magam. Különösképpen akkor, amikor a "többiek" megérkeztek. Áradt belőlük a feladás. És ez jobban kínzott mint a fizikai fájdalom. Nem vagyok rá büszke, de hagytam, had guruljanak le könnyeim arcomon. Lány vagyok. Nem tehetek róla. Feldühít ha olyan sokszor dobnak mint ma. Teltek a pillanatok, a percek, órák és a helyzetem egyre kényelmetlenebb lett. Megpróbáltam aludni, pihenni. Ha teljesen lemerítem magamat, cserben fog hagyni a testem, amikor szükség lenne rá. Tudtam ezt, mégis... mégis... felidegesített. Ölni tudtam volna. Ha egy két fajankót megölhetnék, a többi észhez térne? Talán, mástól, máskor, máshogyan, mint reméltem. Egyedül voltam. Elviselhetetlenül. 
A fény nélküli cipőkopogások egyből felébresztettek pihenés nélküli szendergésemből. Abban a pillanatban bárkinek örültem volna. Gantsushi is csak egy volt a ninják közül. Legalább fajtárs volt. Legalább egy ember volt, aki hajlandó volt rám nézni. Áhítottam egy ilyen közelségét. Felültem, majd feltápászkodtam, hogy mire ideér, felém nyújtja a tányért, már közel lehessek. 
Mosolyogni akartam. - Már nem vártam senkit... - A kövér, idősödő férfi szemeit vizslattam. Nem nyúltam a tányérért szabad kezek híján, de már nem is volt rá szükség. Nem fogja elárulni a társait. Láttam a lélektükreiben. Megsajnált engem, de csak ennyi. Nem szólaltam meg, mikor lesújtott a kunai, sőt, végig az iwai férfit figyeltem, hogy rajtam tartsa a figyelmét. 
Köszönöm.
Rebegtem hangok nélkül, úgy, hogy csak ő értse. Azt hiszem valahol mélyen tiszteltem a férfit. Sajnáltam volna? Nem. Úgy hal meg, ahogy választotta. Ninjaként. Ezt pedig nem akartam elvenni tőle fölösleges közbekiabálással. Amint alábukott pedig, megkeményedett a tekintetem. 
- Késtél... - Fáradtan dőltem neki a rácsnak. Nem azzal foglalkoztam már, hogy ki ő és mit akarhat, és miért csak ilyen későn jött el. Nem is mondtam neki semmi többet. Azt sem, hogy nem volt túl részletes az üzenete. Nem tartottam fontosnak, pedig gondoltam rá. Csak arra tudtam gondolni, hogy végre elkezdődött valami.... és képes voltam a mosolyra. 
avatar
Sugihara Fuumai
Játékos

Taijutsu Pontok : 10

Tartózkodási hely : elmém tengerében


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 221

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Okt. 25 2015, 19:39

// Sajnos, mivel kevesebb az időm és sok a dolgom a való életben, így néhány mesélésemet le kell adnom. Téged azért adtalak le, mert még nagyon a kaland elején vagyunk és így könnyebb dolgod van neked is és a kalandot átvevő mesélőnek is. Így a mesélésedet egy tapasztalt Mesélő, Aono Takefumi veszi át, aki többször volt hosszabb ideig Staff tag, szóval jó kezekben leszel! Smile Ha bármi kérdésed, kérésed van, akkor nyugodtan keresd fel őt!//

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Aono Takefumi on Kedd. Nov. 03 2015, 15:08

// Fuumai //



- Én meg nem így gondoltam, hogy készítsd fel őket.
A sunai anbu rosszallóan tekint maszkja mögött a lányra, ám egyrészt a sötétben ezt nem igazán látni és amúgy is megnehezítené a maszk a szemkontaktust, másrészt Fuumait aligha érdekelné jelenlegi állapotában. További vita helyett a shinobi egy szó nélkül közelebb lép hozzá, majd a kezében lévő kunai mely körül mintha vibrálna a levegő, könnyű szerrel hasít a kő cipőbe és végül a bilincsekbe. Alighanem felszabadító érzés lehet ennyi plusz súlytól megszabadulni, azonban ez a könnyítés se javít sokat a legyengült testen. Az anbu leold egy kisebb zsákot az övéről, majd kivesz belőle egy nagyobb méretű energia tablettát.
- Edd meg és jól figyelj. – utasítja megmentője. – Azért vagyok itt, hogy téged és a többi genint kiszabadítsam. Ti vagytok a falu jövője, így nektek mindenképp túl kell élnetek a háborút. Nagyjából negyed óránk lehet mire észreveszik, hogy eltűnt egy társuk, szóval gyorsnak kell lennünk. Szerencsénkre viszont hamarosan esedékes egy őrség váltás is, így talán nem kezdik azonnal keresni. Fogd a kulcsát, fegyverkezz fel. Akit tudsz, azt hozd  magaddal, a többi őrt elintézem. Tíz perced van, itt találkozunk.
Mielőtt azonban otthagyta volna, elrakott néhány tablettát, a többit pedig odaadta.
- Úgy hiszem néhányótoknak szüksége lesz még rá a meneküléshez.
Végül se szó, se beszéd elrohant a folyosón, bevetve magát a sötétségbe
Ugyan nem bízhatott abban, hogy az ifjú forrófejű leányzó nem kezd őrült magánakcióba a szabadítás helyett, de bízott benne, hogy ha van némi sütnivalója, akkor azt teszi ami helyes.


// Ha Fuumai úgy tesz ahogy az anbu mondta, a kulcsok mellett szert tehet két kunaira, egy füstbombára és egy robbanó jegyzetre az őr átkutatása után. //
avatar
Aono Takefumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 490

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Namikaze Minato on Csüt. Máj. 19 2016, 18:56

//Nanja - A Sivatag Rózsája //


A börtöncella magánya nem éppen vonzó senki számára. Főleg nem egy ifjú lánynak. Ha azt nézzük, bizonyára máshol jobban el tudná ütni az idejét, mint elfoglalt otthonának kietlen rácsai mögött. A cella meglehetősen egyszerű berendezésekkel volt ellátva. Ágy és toalett, ami mellőzött minden intimitást, és csak egy apró lyuk a földbe vájva. Noha mindenképpen higiénikus, nem éppen azoknak van kitalálva, akik szégyenlősek és gátlásosak. De egy cellában ne várjunk mást.
Az ajtó előtt őrök sorakoznak. Mind Iwagakurei Shinobik. Erősek legalábbis marcona ábrázatukból ez süt le. Minden ninját vagy bárkit, aki rendelkezik chakrairányítási képességekkel érdekes módon zárják el. Annak érdekében, hogy kezeikkel ne használhassanak semmiféle pecsétet, befalazzák őket. Így sajnos Nanját is. A falnál állva, mindenét sziklák borítják, mintha csak a feje egy hatalmas kőből meredne elő. Ez volt a napi protokoll. De nem maradhattak így örökké. Naponta kétszer hagyták őket, hogy végezzék a dolgukat, és kétszer kaptak ételt is. Egyszer reggel és egyszer este. És közeledett a vacsoraidő.
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Nanja on Csüt. Máj. 19 2016, 19:16

Minden egyes napja ugyan úgy kezdődik, és végződig, amióta elfoglalták a falut. Még annyit sem változtatnak, hogy esetleg másik cellába teszik, vagy megkínozzák.. mondjuk arra vágyott legkevésbé, de ez a jelenlegi helyzet is épp olyan megalázó, és kellemetlen. Csupán a feje látszik ki, míg testének zöme a falba van eltemetve, mivel féltek az esetleges szökéstől, vagy bármi fajta zendüléstől.
~Cöh, csak kapjak alkalmat... levadászom mindegyiket! >.>
Nem mintha esélye lett volna, de el kellett magát valahogy szórakoztatnia. Újra és újra lejátszotta magának a napot, amikor elfogták, és bebörtönözték. Szégyenkezett miatta, hiszen nem tehetett semmit. Ugyan akkor talán, de csak talán, visszajönnek majd értük, és kiszabadítják a többi raboskodóval együtt. Semmi hírt sem közöltek velük, sőt, alig szóltak hozzájuk. Amikor az ételt hozzák napi kétszer, akkor sem állnak neki csevegni, pedig párszor már megpróbálta. Kezdte feladni, de volt annyira makacs, hogy megmutassa nekik milyen fából faragták. Ha kisgyerekként túlélte mint fogoly, akkor most is képes lesz rá.
- Remélem ma már valami ízletesebbet hoztok nekem... a tegnap esti kaja nem kápráztatott el..
Folytatta próbálkozásait az őrökkel való csevegéssel. Már ő maga sem tudta, hogy valóban csak a beszélgetés hiányzott neki annyira, vagy attól félt, hogy örökre néma kell maradjon, azt' a végén elfelejt beszélni. Harmadik, szerette hallani a saját hangját :v
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 256

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Namikaze Minato on Csüt. Máj. 19 2016, 21:46

Két dörrenés az ajtón. Megszokott dolog, ez jelzi, hogy a vacsora hamarosan érkezik. Egy katona lép be a celládba, undorral az arcán. A harcost már többször is láttad, nem meglepő hogy ismét ő jött be hozzád. Vaskos kar, izmos test, szakáll, és Iwagakurei fejpánt. Mélyen ülő mogyoróbarna szemek, fintorra húzott száj. Minden apró részletét tudod, még azt is, hogy szokása rágni a körmét. Apró információk, de az egykedvű és unalmas napokat az ilyenek is érdekessé teszik. A katona szó nélkül megformázza a tigris pecsétjét, amitől a kőfal leomlik, és ismét szabaddá válsz. Azonnal oda is lép melléd, megfogja és vasgolyókat erősít az ökleidre. Ezzel biztosítva, hogy semmit se tudj tenni. Igazán szigorúak, és a rutinba soha egy pici hiba sem esik.
Lassan átkísér az étkezőbe. Hosszú padok sorakoznak, mindegyik mögött őrök állnak. Vannak foglyok akik már elkezdték az étkezést, és néhányan még sorba álltak. A strázsa beállított a sorba. Lassan vánszorogtatok előre, és mikor te jöttél sorra az egyik börtöntag, aki mögötted volt véletlenül nagyobbat lépett, így belédbotolva, és felborítva.
- Bo… bocsánat… én…
Habogott, a férfi, aki neked ment. Az őrök vasmarokkal felrángatták a földről, és behúztak neki egyet mielőtt még bármit tehetett volna. A férfi orra vérezni kezdett és ismét elterült a földön. Vélhetőleg elájult. Az egyik katona megragadta és magával vitte, ki tudja hová. Viszont valami elkerülte az őrök figyelmét, míg a tiedet nem, hiszen a földről egyszerűbb volt észrevenni a fémes csillanást, a férfi testénél, mint fentről. Egy apró érme volt, ami kihegyesítettek hosszú idő alatt. Noha nem nagydolog, egy apró fegyver. De még akár a szabadulás kulcsa is lehet.

Átvetted az ebéded, és leültettek az egyik padra. Jobb kezedről pedig eltávolították a bilincset, hogy tudj enni. És milyen meglepő. Ma is rizs van.
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Nanja on Pént. Máj. 20 2016, 16:03

~Naaa, mááár megint ez? u.u Lemerem fogadni, hogy direkt jön mostanában ilyen sűrűn...biztos nagy elégedettséggel tölti el, mikor látja rajtam a csalódottságot, ahogy meglátom...
Nem szerette túlzottan ezt a tagot, aki bejött hozzá. Minden kopogás, ami az étkezést jelentette, még mindig izgalommal töltötte el, hiszen soha nem lehet tudni, hogy csak a vacsora miatt jönnek, vagy történt valami érdekes. Ám ez az Iwagakure-i fickó, mindig elvette a kedvét, szinte az evéstől is. Jött a szokásos rutin. Fal le, bilincs föl a kézre. Soha semmilyen esélyt sem kapott arra, hogy akár csak egy percre is kinyújtózkodjon. Elindultak a börtön étkezdéjébe, ahol már javában folyt a kiszolgálás, egyesek már javában ettek, de voltak akik kb egy időben érkeztek Nanja-val. Szépen beálltak a sorba ahogy szoktak, semmi beszéd, csak szigorú tekintetek az Iwagakure-iek felől. Nanja következett, már nyúlt volna a kajáért, amikor a mögötte lévő rab úgy nekiment, hogy mind a ketten a földön találták magukat. A súlyokkal a kezén nem is volt nehéz elvesztenie az egyensúlyát, ráadásul majdnem egymásra estek, de sikerült úgy landolnia, hogy csak egymás mellett kötöttek ki. 
-Jobban is vigyázhatnál! 
Förmedt rá a férfire, de ugyan abban a pillanatban meglátott valamit, ahogy a tekintete a földről a másik arca felé vezetett, félúton a teste mellett. Még maga sem tudta mi is az valami, de fémes volt, és hegyes. Azt a szerencsétlent éppen állították felfele, gyorsan kellett cselekednie. Eljátszotta a bénát, hánykolódott a földön, egészen addig, míg az utolsó pillanatban elég közel nem került a feje, és így a szája ahhoz a fémes valamihez. Nyelvét kidugva, a szájába ügyeskedte azt ügyelve, hogy véletlenül se szúrja meg magát, vagy ha mégis, akkor a fájdalom aprócska jelét sem mutatta ki. Ahogy állt volna fel, fejét lehajtotta, nehogy lássák az arcát, és finoman a két melle közé "köpte" a fémdarabot. Kicsit megigazította őket, egy könnyed ugrással, így már a megszerzett zsákmány biztonságban pihenhet. Ugyan akkor Nanja sem ugrálhat többet, nehogy kiessen, vagy megbökje. Ha azt nézzük, minden szokatlanra felfigyelnek, így csak azt kellett tennie, amit eddig. Csattant az őr ökle is a férfi arcába aki ismét a földre került, de ezúttal ájultan. Ezzel már nem tudott mit tenni, így végül csak sikerült átvennie a vacsoráját. Levették jobb kezéről a bilincset, így legalább azt át tudta mozgatni. 
~ Rizs... persze... miért is ne lenne más -.-
Magában hőbörögve kezdett neki a lakomának , míg próbált szemkontaktust találni a többiekkel. Hátha valaki, valahogyan jelezné felé, hogy van egy tervük a szökéshez. 
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 256

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Namikaze Minato on Pént. Jún. 03 2016, 15:39

A strázsa nem vett észre semmit, legalábbis nem úgy tűnt mintha látták volna, ahogy a fémdarab Nanja dekoltázsába repült volna. Így tehát nem is fordítottak különösebb figyelmet a lány iránt.
A vacsora a szokásos volt. Rizs. Persze nem írhatják a számlájukra, hogy csak ez van. Hiszen ezt az ételt nem olyan nehéz előállítani, és még nem is kerül olyan sokba.  Persze megtehetnék, hogy csak úgy nem adnak ételt a raboknak, elvégre több halott kevesebb gond. De a háború nem olcsó mulattság, és a rabokért lehet váltságdíjat kérni, ami miatt bőven megéri őrizni és etetni őket. Így tehát nem meglepő a szigorú őriztetés. No meg persze a chakrahasználókkal sosem bántak könnyelműen. De mi van azokkal, akiknek a szerencse az ölükbe hullott? Egy apró szúrószerszám még akár a siker kulcsa is lehet ilyen vészterhes időkben.
Az étkezés végével visszakíséri Najanát az őre a cellájába. A vasgolyóktól persze azért nem szabadul meg. A cellába érve a golyókat leveszi a kezeiről, majd ismét a falhoz parancsolja, hogy álmait ismét a kő fogságában tölthesse. 



// Lehet tervezgetni a szökést akár ^^ //
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Nanja on Hétf. Jún. 06 2016, 13:41

Vége a fejedelmi lakomànak, így a bilincs újra felkerül a jobb kezére, és indulnak vissza a tömlőcbe. Senki sem mutatta jelét anak, hogy szökésre készülne. Ez némileg elszomorította, de volt nála valami, ami talán a segítségére lehet. Bár még nem tudta, mihez kezdjen ezzel a fém darabbal, viszont sietnie kellett hiszen mindjárt visszaérnek. 
~ Mit kezdjek most ezzel? u.u 
Kicsit lelassítja járását, ezzel is időt nyerve magának. Megpróbálja elképzelni a lehetőségeit. Ha valahogy el tudná érni, hogy ez a nagy tulok ne rá figyeljen, és ezt kihasználva már a megfelelő jutsu-k használatával eljutna a fegyverraktárba...társait még nem szabadìthatja ki. Sőt. Jobban belegondolva nem is most lenne a megfelelő pillanat, ez a tag túl termetes, és nagy zajt csapna, ha megtámadná. Többen jönnének, és akkor mit sem ért annak a férfinek az áldozata. Még egy alkalommal ki tud szabadulni, amikor a kis dolgát végezné el. Akkor már nem a tulok lesz itt, hanem az egyik kinti őr, aki már jóval kisebb és egyszerűbb lesz vele elbánni. Addig is a kis fém darab a helyén marad, szerencsére nem kellett ugrálnia, ami miatt lecsúszott volna. 
Meg is érkeztek. A bilincsek lekerültek, tuskókánk pedig egyértelmű jelét adta arckifejezésével, hogy itt az ideje újra falba temetkezni. Nanja nemi fintorral az arcán tudatta nem tetszését, majd a bociszem effektussal próbálkozott. Nem jött be természetesen. Visszaállt a falhoz, és várta, hogy a föld újra betemesse testét. 
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 256

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Namikaze Minato on Kedd. Jún. 14 2016, 14:24

Halk de mégis idegen hangot sodort a levegő az egyszerű cella belsejébe. A stárzsa meglepett arcát hátrafordította, így egy pillanatig, lehetőséget adva Nanjának bármiféle cselekedet végrehajtásához. Persze a hang nem csak az ő fülét csapta meg. A fémes csörrenés egyértelmű zenéje ritkaságnak hangzik. Mármint majdnem. A Fémgolyók ütemes csattogása megszokott, ahogy a bilincsláncok csörgése is. De ez egy kés hangja volt, amint csörömpölve hullott a padlóra, melyet utána egy tompa puffanás követett. Kívül néma csend lett, ezután, majd a rabok hullámban terjedő és egyre hangosodó kiabálása vette át a helyét a némaságnak. A rabok mind tudni akarták, mi történt ott, értük jöttek-e esetleg ellenük törtnek ismét? A hatalmas kavarodás hatására az őrök kicsit tétlenül álldogáltak a cellaajtók előtt. Csak hárman voltak, beleértve a Nanját fogva tartó vaskos férfit. Viszont gyorsan képesek újra rendet rakni, hiszen a foglyok mindegyike a falnak van támasztva, és beásva. Így tehát csak ugatni tudnak. Harapni nem. 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Nanja on Kedd. Jún. 14 2016, 15:03

Úgy tűnik, elmarad a befalazás. Egy olyan hang törte meg a mindennapok csendjét, ami úgy önmagában nem is lenne furcsa, de mégis eltér azoktól a szokásos hangoktól, amit a rabok láncainak zörgése ad. Ez a hang két részletben okozott váratlan helyzetet. Először is, a fém találkozása a talajjal arra engedett következtetni, hogy egy kés szerű tárgy eshetett le valahonnan. Ebből is arra lehet jutni, hogy valaki tett valamit, amit elvileg nem lehetett volna ilyenkor. Nanja-t éppen befalazni kívánó tulok kapásból elfordította a fejét a hang irányába, várva a következményeket. A másik váratlan helyzet, amikor valami más is leesett a földre, de ennek a zaja inkább hasonlított egy test földdel való találkozására. Pillanatnyi néma csend, Nanja is várta mi történik ez után, de ha azt nézzük, akkor lehetett rá számítani. Az összes rab elkezdett zajoskodni, kiabálni, érezni lehetett a feszültséget a levegőben. Csak másodpercek teltek el, vagy maximum 1 perc, de Nanja tudta, nem lesz másik lehetősége. Visszafele jövet nem látott sok őrt, csak azt aki elkísérte kajálni, és másik kettőt.
~Na bakker...mégis csak most kellene? Nem tudom...de...nincs más választásom... maximum kiütnek pár napra... u.u
Ez a nagy darab állat nem figyelt Nanja-ra. Nagyobbnak nézte veszélyét annak, hogy az előbbi nem várt hangzavar okozzon neki kellemetlenséget, mint hogy Nanja lepje meg. Ezt kihasználva jobb kezével mellei közé nyúlt, két ujja közé teszi a fémdarabot, és egy határozott mozdulattal, baloldalról jobbra haladva intézett egy vágást a férfi torka felé, remélve, hogy ezzel olyan sérülést okozott, ami harcképtelenné tudja tenni, vagy legalábbis sikerül olyan meglepetést okoznia, amivel megakadályozza, hogy elkaphassa újra.
Ha ez sikerül, akkor kifut a cellából, elnéz jobbra is meg balra is. Első dolga, hogy ne kapják el újra. Második, kideríteni mi volt az előbbi esemény. Harmadik, figyeli a torkon vágott tulkot is, nehogy meglepje őt. Negyedik, kiszabadítani legtöbb társát. Létrehoz egy Bunshin-t, amíg nincs tisztában a helyzettel, és egymás mellett haladva mennek tovább.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 256

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Namikaze Minato on Szer. Jún. 15 2016, 13:40

A nagy hangzavart kihasználva Nanja előkapta egyetlen fegyverét, és elmetszette a fogvatartója torkát. Vagyis majdnem. A fémdarab nem volt olyan éles vagy hosszú, hogy rendesen sikerüljön elvágni vele a gégét, vagy a nyak csontjait. Viszont a két verőeret szépen felsértette, így a nyak két oldalán ütemesen pulzáló vér kezdett kitörni szinte mintha slagból nyomnák kifelé. Az őr arca elfehéredett, ahogyan a torkához kapott ijedtében, és félelmében. Nem is tudta elképzelni, hogyan juthatott az egyik rabhoz fegyver. Lassan féltédre ereszkedett, de jobbjával még mindig nem eresztette Nanja karját, ahol a szorítás erősödött, majd utána gyengülni kezdtett, ahogyan a katona a porba hullott, pár perc leforgása alatt, több mint két liter vért veszített, amitől gyorsan megszédült és összeesett, noha meg nem halt. A torkán hang alig jött ki leginkább reked morgás, és bugyogó hangok. Viszont amire a kint álló két őr felkapta a fejét az nem volt más, mintsem a test elborulását jelző tompa puffanás.
- Mi volt ez?
- Gyerünk! Lehet szökni próbálnak!
Kiáltottak fel az őrök és egyenesen a hang irányába kezdtek futni.  
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Sunagakure Börtöne

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 3 oldal 1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.