Tengerpart

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Tengerpart

Témanyitás  Namikaze Minato(Inaktív) on Csüt. Ápr. 01 2010, 15:19

Egy gyönyörű, pálmás homokpart, ahol a lakosok nagy része szokott kijönni szórakozni, sütkérezni vagy egyszerűen lazítani. A part mentén kis éttermek is vannak, ahol tengeri ételt lehet rendelni.
avatar
Namikaze Minato(Inaktív)
Inaktív


Adatlap
Szint: S
Rang: IV. Hokage
Chakraszint: It's over 9000!!! @_@

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Itou Ooku on Vas. Júl. 25 2010, 12:39

Életképek

Baaaah. Végre vége! ~ És ezzel számomra vége is a melónak. Nincs kedvem visszavinni még a szemétgyűjtő cuccokat sem a parti állomásra sem. Arra való a tekercs, hogy ne kelljen ilyesmivel szenvedni, nemde? Ennyivel lejjebb is csattogok a tengermosásban a mi partunkra, a többiek már úgy is várnak.

Akármennyire el is veszi tőlem az időt ez a meló, szeretem. Jó ilyenkor, a kellemes fáradtsággal ledőlni valaki ölébe, vagy szimplán csak elhasalni a meleg homokon. ~ Mire észbe is kapnék, már kiáltanak felém, én meg megszaporázom egy kicsit, hogy velük lehessek végre, és le is heveredek egy ölbe, vigyorogva. ~Na ezt tudom élvezni. ~ A szél, és egy kis kacsó játszik a hajammal, én meg behunyom a szemem.

Később a ropogásra ébredek, meg a kellemes szagra. Valami süldögél a tűzön, a többiek pedig szellősen körbeülik a lángokat. Nekem is jut, pont annyi fény, hogy érezzem egy kicsit a melegét. Leveszem a kislánnyal helyet cserélt táskáról a fejemet, felkelek, és csatlakozom, kicsalogatva néhány falatot a többiekből, és végre jókat nevetve a városiak sietős bolondságain...
avatar
Itou Ooku
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hime Satsuki on Kedd. Aug. 24 2010, 23:39

~Annyira gáz, hogy ilyen hófehér bőröm van. Érzem, hogy mindenki engem néz! Ráadásul ez a fodros fürdőruha!~,gondolom. Persze egyből meggyőződöm róla, hogy érkezésemet szinte semmibe veszik- mindenki napozik, sütkérezik, úszik, homokvárat épít... Inkább úgy döntök, én is leparkolok. Le is terítem a törölközőmet, kinyitom a napernyőt, hisz nekem túl érzékeny ehhez az éghajlathoz a bőröm. ~Fene! Pedig úgy lebarnulnék...~ Jobb híján előveszek egy kis olvasni valót. Pár perc múlva rám kiáltanak.
-Szia, Satsuki-sama! -köszönt egyik régi osztálytársam. Én visszaintegetek. ~Mégis mióta hív Satsuki-samának? Eddig, úgy rémlik, mindenki csak Satsunak, vagy Satsu-channek hívott. Vagy csak én emlékszem rosszul?~ Tűnődtem. Aztán a nap melegétől nem bírtam ellenállni, elaludtam.
Arra ébredtem,hogy a lemenő nap a szemembe süt. Felkeltem, láttam, hogy nincsenek sokan. Bágyadtan ültem, és kitámasztottam magam a kezemmel. Vártam. Hogy mire? Arra a csodára, hogy végre ne szégyelljen velem beszélni valaki. Velem, a "hófehérkével".

De nem jött senki. Erre a "biztató" tényre fel felálltam,összetekertem a cuccomat, majd elindultam. ~Mindegy hol legyek, csak ne itt!~
avatar
Hime Satsuki
Játékos


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 186

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Itou Ooku on Kedd. Szept. 14 2010, 19:48

A tengerparton sok furcsa nép jár. Mi sem bizonyítja jobban, hogy nincs mitől tartanom. Amíg tele vagyunk ezekkel a nyaraló, vidám népekkel, nem kell komolyan venni a ninjáskodást. Nem mintha bármikor komoly bajunk lehetne, és nem mintha lenne bárkinek oka itt komoly bűnözést létrehozni. Persze sokan mások ezt nem így gondolják, és lám én is ninja vagyok, és élvezem. Ha a végén egy szimpla melléktermék is maradok, sok olyasmire vagyok képes, amivel rengeteg mindenkit meglephetek, és amivel az átlagos emberek közül még kitűnök. Nekem ez elég, és itt a parton is olyanok járnak, akiknek ez elég...
Azaz mégsem. Az a fickó ott, egy még ilyen időben is teljes felszerelést hodró pasas, egy olyan arccal, amit nem szívesen látok. Az akadémiai tanárom, aki folyton belém akarta verni a tananyagot, és aki mindennél komolyabban veszi a munkáját. Mit akarhat éppen most?! Persze felállok, és bevárom. Még mosolygok is egy kicsit.
avatar
Itou Ooku
Játékos


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hidan on Szer. Szept. 15 2010, 17:26

-Mit vigyorogsz? Nem mint barátok futottunk itt össze.- Üdvözöl téged volt mestered a maga módján. Egy kis papírfecnit vesz elő a zsebéből majd hangosan felolvassa. -Itou Ooku 4-es csapat. Társai: Satsuki Hime és Takeyanagi Tomoko. A csapat oktató jouninja: Utake Akane.- Mondja majd elrakja a tekercset.- Mind pálya kezdő geninek talán ismered is őket. Viszont a papírjaiddal volt egy kisebb probléma, így ezt az üzenetet csak késve tudtam átadni neked. A csapatod elindult az első küldetésére már. Az a fruska nem tudott, még várni a normálisabb feladatokra. Kapásból nehezebbe vágta a fejszéjét. A feladata a csapatodnak csupáncsak annyi, hogy elkapjon egy tolvajt ki a falunk ékszerboltját rabolta ki. Habár elméletileg civil képes volt minden nyom nélkül eltűnni az országból, ezért egy kicsit sántít az ügy. Készülj fel, hogy bármelyik pillanatban eltűnhetsz, mert meg fognak téged idézni a jelenlegi helyükön. Jut is eszembe ide kérnék pár csepp vért.- Mondja majd ismét egy tekercset vesz elő, melyen sok-sok írás van. Amikor az ujjadat megvágod és rácseppented a vért a megfelelő helyre ő összehajtja és megidéz egy sas-t majd útjára bocsátja.
-Sok sikert kölyök.- Mondja annyira barátságosan amennyire csak tudja majd elsétál.

//Kérlek írj a kikötőbe a többiekhez. Egy luxus hajón fogsz megjelenni. Hogy mikor tűnsz el, meg ilyenek azt te döntöd el.//
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Szer. Jan. 11 2017, 19:49

//Rejna//


- Megvagy! - kiáltok fel diadalittasan ès a kezemben tartott lepkére nézek. 
Apró szárnyai lassú mozgasa rabul ejti tekintetemet, mikor resnyire kinyitom a tenyeremet, hogy meglessen a zsàkmányomat. Azok a színes pille szárnyak... Hirtelen levegő után kapok. Ez... egy varázslepke? Olyan ami elvezette a kisfiút Csodaországba? Biztosan! Elmosolyodom. Engem is elvisz oda? Mondjuk nem biztos hogy menni akarok. Hátha nem is olyan szép mint ahogy mondják. Mi van ha nincsenek is pegazusok? Kikerekednek a szemeim és gyorsan ellenőrzöm, hogy megvan e még a kis csodapille. Nevetve indulok el jobbra, az sem foglalkoztat, hogy a város hangjai egyre halkulnak. Aztán megtorpanok. Anya azt mondta, ha megfogom a pillangók szárnyát többè nem tudnak majd repülni. De... de ez lehetetlen. Hirtelen könny szökik nagy barna szemeimbe, de gyorsan ki is pislogom onnan. Én már nagylány vagyok! De ha nem engedem el a pokolra jutok... az egyik lány egyszer azt mondta én biztosan a pokolra jutok majd mert meghúztam a haját. Ott pedig nincsenek pegazusok... ès meleg is van. Én pedig nem szeretem azt. Pedig én jó kislány vagyok. Elkomolyodva nézek újra a kis törékeny testre ami ujjaim rabságában vergődik. 
- Na most mi lesz? Elengedlek de akkor el kell vezetned Csodaországba! Ígérd meg! 
A pillangó egyik szárnya megrezdül. Ezt igennek veszem. Szétnyitom a kalitkát, mire a kis lény szinte kiugrik börtönéből. Annyira sajnálom pille néni... èn nem akartalak bántani. A kék szárnyak pedig el is indulnak egyenesen a földúton. Egyre távolabb a várostól. Persze ezt én nem tudhatom. Számomra csak Csodaország kapuja létezik. El kell érnem mielőtt bezárják. 
Egy kis idő múlva furcsa szag csapja meg az orromat. Víz illata. A nagy kék víz partján vagyok? Hogy is hívják... tenger? De... hol vannak az emberek? Anya azt mondta itt sokan szoktak lenni. Most viszont... ez nem az a hely ahova mi szoktunk járni. Nem akarom! Haza akarok menni! Hirtelen a kék szányas lepke is eltűnik a szemem elől. Most mi lesz? Ijedten indulok el balra, le a homokos partra. Szandálos lábammal rugdalom a hideg homokot miközben egyre hevesebben érzem a szívem dobogását. Nem tudom hol vagyok. Ez nem az a partszakasz amit én szeretek. Minfenhol sziklák. Most... mi lesz? Lehuppanok a földre. Èrzem, hogy arcomon már folynak is le a könnyek, miközben én egyre elkeseredettebb leszek. 
- Anya! Apa! Anyaaaaa! - sírom. Most az se érdekel, hogy már hét éves vagyok. 
Elvesztem. Hol vagyok?
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hirano Reina on Pént. Jan. 13 2017, 19:29

// Haru Csodaországban //

Egy azúrszín lepke igéző szárnyacskáinak köszönhetően Haru nagy utat tett meg. Nem is sejtette, hogy mekkorát. A fantáziája és gyermeki kíváncsisága által vezérelt lány egy számára eddig ismeretlen helyen kötött ki. A hatalmas kékség ijesztően morajlott előtte. Ami viszont még ijesztőbb volt, hogy teljesen egyedül találta magát. Nem voltak ott a szülei, a bátyja, a barátnője, sem a lepke, mi kék szárnyait hívogatóan kecsegtette és vezette erre a helyre. Átverte volna? Nem is létezik Csodaország? Nincsenek is pegazusok? Minden csak egy hazugság? A nagylány kétségbeesetten tottyant a földre, s nagy barna szemeiből a rémület könnyei törnek elő. Egy darabig csak magába roskadva ült a hideg homokon. Ám hirtelen egy különös, mondhatni csikiző érzést és egy finom böködést tapasztal a lábán. Ahogy felkapja a fejét, barna szemei előtt egy apró, fehér nyulacska látványa bontakozik ki.




Piciny nóziját megmozgatva pislog rá ártatlanul gomb szemeivel. Egy darabig csak bámulja a lányt és picit lehajtja fejét, mintha csak simogatást kérne. Ezután megfordul és előreugrik párat, majd ismét visszafordul és Harut nézi. Ha beszélni tudna, bizonyára azt mondaná, hogy kövesse. Ha a lány elindul felé, akkor a nyúl mutatja az utat, és elvezeti a homokos partszakaszról a sziklák közé, ahol egy lejáratához érnek. A levezető út egy lyuk csupán és ha belenéz, nem lát semmit. A nyúl könnyedén ugrik be, és egy tompa súrlódó hang keretében eltűnik szemei elől. A nyuszi úgy néz ki, mintha pontosan tudná errefelé a járást és valahogy ki is jutott onnan, ha már egyszer lement. Ha Haruka úgy dönt, hogy lefelé is követi, akkor ő is lecsúszik és a fenekére huppanva egy föld alatti barlangba esik. Ahogy körülnéz, épp elcsípi a bolyhos társát, aki egy tó felületén pihenő csónakba szökken. Talán ő más lesz, mint a lepke? Talán ő tényleg tudja, hogy merre kell menni?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengarpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Pént. Jan. 13 2017, 20:03

Halott vagyok olyan cukiiii az a nyuszi O.O Le kell takarnom miközben írok//


Rejnának sok szeretettel


Hol vannak? Én hol vagyok? Miért vagyok itt? Megtörlöm szemeimet, hátha a könnyek úgy gondolják nincs értelme tovább a homokot áztatni, de mindhiába. A kristálytiszta patakocska egyre csak gyarapodik az arcomon, miközben én továbbra is a homokon ülök. Nem is létezik Csodaország. - Mind tudjuk, hogy a gyermekek életében vannak nehéz korszakok, amikor megrendül a hitük egy dologban, de ez az itt ülő kislánynak olyan új volt mint a part ahol csücsült. - Becsapott a lepke? Na és a báyam miért nem jön már értem? Épp újabb levegővétellel folytatnám a zokogàst amikor furcsa érzést érzek a talpamnál. Naaa! Ez csikiz! A hüppöges rögtön abbamaradt, nem is tudom miért, nincs már kedvem hisztizni. A nagylányok nem hisztiznek! Mi ez? Hirtelen érdekelni kezd a dolog. Lehet hogy valami gonosz dolog ami fel akarja falni a lábamat... ahogy az egyik fiú, Mino mondta: Haru téged biztos fel fog falni egy szörny. Talàn ez az a szörny? Tengeri szörny? Szemeim kikerekednek, az utolsó könycseppek is eltűnnek. Aztán félve, de a lényre lesek. De hiszen ez...
- Egy nyuszi? 
Azonnal elszáll a félelmem. Ez nagyon cukiiiiii! Jobb mint az unikornisom. Egy ideig csak figyelem, aztán lassan kinyújtom felé a kezem és megérintem. Nem harap és nem akar megenni. Akkor mièrt nem plüss àllat? Mino szerint csak a plüssök nem esznek Harut. A kis nyuszi szőre puha, szinte kéri, hogy simogassam meg. Nem is figyelek semmi màsra csak az àllatra. Lehet hogy... ő is Csodaországból jött? Elmosolyodom és lelkesen követem amikor előre ugrándozik. Onii-san biztos azt mondaná gondoljam meg, de minek? Csak szaladok a nyuszi után. 
- V-várj meg Nyuszi úr! - kiáltom utàna amikor lemaradok. 
Nem futok gyorsan, de azért igyekszem. Nevetés tör fel a torkomból amikor érzem, hogy a szél barna tincseimbe kap. Mindig szerettem a szelet. Kedves. Nem tévesztem szem elől a nyuszit, de a tájra is figyelek közben. Sziklák? Ez... ez már Csodaország? Mint a mesében. Itt is nyuszi van. Vajon ő tud beszélni? Mielőtt megkérdezhetném a vezetőm eltűnik egy lyukban. A mosoly azonnal leolvad arcomról, csalódottan indulnék vissza, amikor meggondolom magam. Ha hazamegyek anya leszid. Inkább maradok. Hátha Csodaország mégis létezik és rám vár. Félve ugyan, de én is lecsúszok a sötétbe. Apró ujjaim kapaszkodót keresnek, ahogy siklom lefelé. Aztán huppanok egyet és vége is. Megkönnyebbülten állok fel és nézek körül. Egy... bralang? Nem! Ez egy barlang. Egy pillanat alatt újra elkeseredettség lesz úrrá rajtam. De... ezt nem ismerem. Félelmetes. Aztán meglátom a fehér nyuszit tőlem jobbra. Felsikoltok a meglepetéstől, de nem a csónaktól vagy a tótól, hanem attól, hogy nem hagyott cserben. A többit a varázslatnak tudom be. A vízhez szaladok. Gondolkodas nélkül ugrom a csónakba, már nem félek. Aztán leguggolok a nyuszihoz. 
- Na most mi legyen? Elvezetsz oda? Cs-csodaországba? Mert varás nyuszi vagy ugye Nyuszi úr? 
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hirano Reina on Vas. Jan. 15 2017, 23:38

// Haru Csodaországban //

Haruka nem töltött több időt a sopánkodással, mikor egy újabb reménysugár ragyogott fel szívében. Újonnan szerzett bolyhos kis barátja se perc alatt megvigasztalta és elvezette egy titokzatos helyre a sziklák közé. Egy kisebb csúszás után egy barlangba huppant, ahol a tapsifüles egy tó víztükrén várakozó csónakba ugrott. A kislány gondolkodás nélkül száll be mellé és kíváncsian, mondhatni izgatottan várta a további történéseket. Az általa varázsnyúlnak titulált szőrpamacs orrával egy evező felé biccentett. Így akarja jelezni, hogy sajnos azért mégsem annyira varázslatos ez a hely, hogy a csónakok maguktól induljanak el. Ha megragadja az evezőt és evezni kezd, a barlang hirtelen kék fényben ragyog fel. Mindenhol ugyanolyan színű kristályokat lát, mint amilyen a pillangó volt, mi a partra vezette őt.




Ahogy beljebb halad, egyre közelebbről látják nagy szemei a fényáradatot, mi a barlang végét jelzi. Egyre csak hívogatóbban szólítja a fény, mintha csak beszélne hozzá. Na persze nem gonosz dolgokat, hanem igazán kedveseket. Úgy érezhette, mintha egy másik világban találta volna magát amint meglátta, hova vezetett a barlangi tóból kiágazó patak. Minden rózsaszínben, lilában és kékben pompázott. Az Ő
pöttömségéhez mérten minden oly óriásinak tűnhetett. Lélegzetelállító látvány volt, ahogy a köd fátyolként fedte homályba a távoli hegyvonulatokat. Vízesések, gyönyörű virágok, színes fák, sziklákba faragott szobrok és egy két épület is feltűnhetett a lánykának. Viszont amíg elmerengett a környezetén, nem vett észre valamit. Ha visszapillant a csónakba, sehol sem találja a bolyhos kis nyuszit. Mielőtt még kétségbeeshetne nagyon és kapkodhatná a fejét kutatva, egy hang szólítja meg.

- Mehetünk? - kérdezi egyszerűen egy vékony hang, de kislányhoz nem lehetne hasonlítani, sokkal inkább egy kisfiúé lehet. Ha megfordul, akkor valóban egy fiút lát, aki a vízparton állva pici kezét nyújtja, hogy a lányt kisegítse a csónakból
. Csakhogy nem ám átlagos fiúcska Ő, fején két nyuszifül díszeleg. Na meg magasságát tekintve is elég picúrka.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Vas. Jan. 22 2017, 09:18

//Ezt most gyorsan el is hagyom. A lényeg, hogy neked írok ^^ Más meg nincs itt (tudom hogy ott vagy! )//


A nyuszi furcsa módon mintha értené mig mondok. Váó! Ez egy... egy varázsnyuszi! Tudtam tudtam tudtam! És még kedves is hozzám nem úgy mint a többiek akik gonosz boszorkánynak hívnak. Mino nagyon is tèved! Végre megmondom neki, hogy én mondtam meg az igazat. Egy ideig csak bámulok a nyuszira. Mit akarsz? - üzenik nagy őzike szemeim neki. Aztán az evező felé fordul a kis pamacs én pedig értetlenül nézek vissza. Evezők? De hát nem úgy van a mesében, hogy minden varáslattal működik? Végül leesik, hogy mi a baj, így kezeimmel ügyetlenül megragadom a fa evezőt és a vízbe helyezem. Nem olyan nehéz ez, bárcsak Onii is látna! Már nagylán lettem, bizony. Az elején nehézkesen húzok az áttetsző folyadékban, a kezemet bántja is a durva fa, de amint az alagút feléhez érek... hirtelen fényt látok a távolban. De nem olyan átlagos napfényt. Varázsfény! Elmosolyodom és gyorsabban kezdek evezni. Szinte észre se veszem amikor kiérek a barlangból, annyira lekötnek a gyönyörű színek. Pont mint a pillangó nénik szárnyai. Elmosolyodom a színek csodálatos világát bámulva, miközben észre se veszem de kicsi szám tátva marad a látványtól. Teljesen elvarázsolva evezek tovább, már azzal se foglalkozom, hogy a fa evező egy kicsit szálkás. Köd által belemgett völgyek, gyönyörű hegyek és... ott egy rózsaszín fa! Mindig is akartam egy rózsaszín fát! Aztán valami hiáyozni kezd. Hol van a nyuszi bácsi? Magam mögé tekintek, de sehol sem látom. Ő... ő is cserbenhagyott? D-de akkor hogy fogok innen kijutni? Mi lesz velem? Ezek a gondolatok kergetik egymást zavaros elmémben. Aztán egy hangot hallok, mire odakapom a fejem, barna tincseim pedig tánot járnak körülöttem. Egy... izéke áll a parton és nyújtja nekem a kezét. Olyan mint egy fiú és mégis nyuszifüle van. H-hol vagyok? A fiúnak nyújtom egyik kis kacsómat, így mijor kikerülök a partra a Nyuszi fiúra nézek. 
- Öhm. Bocsánat, de... hol is vagyok? 
Azért ezt érdemes lenne megkérdezni, hiszen mi van ha nem is Csodaországban vagyok? Mi van ha... ha... becsaptak? Neeem, itt kedvesek velem. Lehetetlen. 
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Jan. 28 2017, 17:02

// Haru Csodaországban //

A fiú óvatosan kisegítette a csónakból Harut, ezután értetlenül meredt rá kérdését hallva. Megcsóválta a fejét és egy kedves mosolyt intézett a lány felé.
- Hiszen pontosan tudod, hogy hol vagyunk! Ez itt Csodaország! A nevem Shiro. - mutatkozott be vidáman és hajolt meg Haruka előtt. Ezt követően elővett egy aranyozott zsebórát a szőrmés kabátjából és elképedve nézett a ketyegő szerkezetre. - Te jó ég! El fogunk késni! - kerítette uralma alá a nyugtalanság érzete. Kis lábaival egy helyben kezdett el toporogni, és saját tengelye körül forogni, mintha csak keresett volna valamit. Amit úgy tűnt, meg is talált, mert megragadta a lány kezét és céltudatosan, de finoman húzni kezdte egy bizonyos irányba. - Gyere, siessünk!

Utuk virágok tarkította ösvényen vezetett át, s a környező fák gyönyörűbbnél gyönyörűbb színben tündököltek. Ahogy szaladtak, Haru egy érdekes dologra lehetett figyelmes. Fülét halk, csilingelő hangok birizgálták. A virágok mintha összesúgtak volna körülöttük.
- Ez az a lány?
- Igen, már sokat hallottam róla!
- Milyen kis csinos!
- Biztos hogy Ő az
Amint a lányka odanézett, hirtelen abbamaradt a suttogás. Csak képzelte volna? Bár ez Csodaország, itt bármi lehetséges, nem igaz? Vajon honnan ismerhetik Őt? Ám jelenleg nem ez volt a legnagyobb probléma, hanem hogy Shiro eszeveszettül rohant, mondhatni inkább ugrált előre és magával rángatta Őt a csuklójánál fogva. Minden elmosódott és a színek kavalkádja kerítette körbe, mintha csak egy palettán az összes megmaradt festéket összekeverték volna pár ecsetvonással. Mikor végre megpihentek, egy hatalmas fa előtt álltak meg, aminek egy ajtó volt a törzsén. A nyúl kinyitotta az ajtót és amint beléptek, mintha nem is egy fa belsejében, hanem egy hosszú folyosón találták volna magukat. Itt már elengedte Haru csuklóját, majd sietve eltűnt a folyosó végén egy másik ajtón át. A gond csupán az volt, hogy az ajtó olyan pici volt, hogy Haruka nem fért volna át rajta, így nem tudta követni nyuszifüles útitársát. Ha lehajol és hozzáért az ajtóhoz, a kilincs elmozdul és felnyitja két szemét. A kulcslyuk, mi szájaként funkcionál, egy fintorra húzódik.

- Sajnálom, de nem engedhetlek át! Túl nagy vagy hozzá! - közli morcosan és csak jobban felhúzza az "orrát". - Ha át akarsz menni, előbb meg kell innod azt a löttyöt, amit az asztalon találsz! - néz szemeivel a távolba, a lány háta mögé. Asztal? Hisz nem is volt ott asztal! Lássanak csodát, ha megfordul, akkor valóban egy asztalt talál maga mögött egy fiolával a tetején, amin egy papír lifeg. A címkén a következő feliratot látja: "Igyál meg". Biztosan jó ötlet lenne meginni? Vajon milyen hatást vált ki?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Kedd. Feb. 14 2017, 22:09

A furcsa fiú kisegít a csónakból, miközben én hatalmasra kerekedett szemekkel nézek rá. Mi? Én? Hol? Kezdek elveszni. Olyan furi ez a fiúcska. Nálam nem lehet idősebb és mégis olyan... apró. Ez csakis valami csotra trükk lehet. Vagy csatara? Esetleg chakra. Nem dehogy is! Mindenesetre egy ideig bizalmatlanul nézek a nyuszi-fiúra, aztán megrázom a fejem. Ő nem akar engem bántani! Sokkal kedvesebb velem mint a többi fiú. Nem húzza meg a hajam és nem hív Hurkának. Nem is szeretem a hurkát! Fúj! A kijelentésére még nagyobbra kerekedtek a szemeim. 
- MIIII? - azért legbelül nagyon is örülök a ténynek. 
Egy apró mosolyt engedek az arcomra kiülni, majd közelebb hajolok a fiúhoz, hogy megnézzem mit is csinál. Az ott egy... óra? El sem tudok merülni újra a gondolataimban mert ekkor a fiú megfogja a kezemet és húzni kezd magával. "Hé!" - akarnám kiáltani, de jobban leköt az, hogy mi is történik most velem. 
- Shiro... hova megyünk? Hahó! 
Nem állok ellen, nem is kérdezősködöm többet. Nem lenne nagylányhoz méltó. Ha ilyenek lennének a nagylányok akkor hogy védeném meg apát és anyát ha magasabb leszek? Bizony, nem szabad hisztiznem! Az utunk egy ideig eseménytelen, aztán viszont egyre érdekesebb helyekre tévedünk. Csak azt sajnálom, hogy nincsenek itt az unikornisaim. Vagy alszanak ilyen időpontokban? Ekkor mintha furcsa hangocskákat hallanék. A susmorgás egy ideig érthetetlennek tűnik, aztán sikerül kivennem azt, hogy rólam beszélnek. Hé! De... honnan tudják, hogy ki vagyok? Épp odapillantanék amikor is megint beáll a csend. Hát ez tényleg Csodaország? Elnevetem magam. Hát persze! Hogy is lehet, hogy eddig nem vettem észre. Meg is állnék egy pillanatra, de Shiro csak rohan tovább, lélegzetvételnyi időt sem hagyva nekem a kérdésekre. Ez... Hogy tudunk ilyen gyorsan futni? Túl gyorsan megyünk! Ez így nem lesz jó! Aztán eszembe jut, hogy ez itt Csodaország, itt semmi sem működik varázslat nélkül. Aztán egyszer csak vége lesz a nagy suhogós rohanós játéknak és egy fa előtt találjuk magunkat. Itt minden olyan... szép! Gondolkodás nélkül követem a fiút be a fa belsejébe. De hogy fogunk elférni? Vagy ez is varázslat lesz? És lássatok csodát tényleg! Csillogó szemmel tekintek körbe a folyosón, majd sorosan a nyuszi nyomában én is az ajtóhoz szaladok. Shiro el is tűnik, viszont én túl nagy vagyok ahhoz hogy beférjek. Legörbül a szám széle, és már indulnék is vissza amikor egy hangot hallok. A kilincs beszél hozzám. Azonnal visszatér a jókedvem, bár egy kicsit bánt az ahogy velem beszél. 
- Tudd meg, hogy én igenis kicsinek számítok! - nyújtom ki rá a nyelvem - Asztal? Hol? 
Ahogy megpördülök meg is pillantom a keresett tárgyat. Meg is fogom a fiolát, a cimkén pedig igyekszem kibetűzni a mondatot. Igyál meg. Hogyhogy igyam meg? Jó, biztos semmi rossz, talán valami varázs folyadék lehet... esetleg kisebb leszek tőle? Mindenesetre bátran vonom össze a szemöldökeimet és szembefigyelek a sorsommal. Vagy hogy is mondják a nagyok? Szembenézek! Bár egy kicsit remegnek az üvegcsét tartó apró ujjaim, azért kiiszom belőle a folyadékot. Ez... akkor most a varázslatnak kellene jönnie? 
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Pént. Feb. 17 2017, 21:23

// Haru Csodaországban //

Haru némi tétovázás után "szembefigyelt" a sorsával, - ahogyan azt a nagyok szokták - és reszketeg kezeivel csöpp szájához emelte az üvegcsét. Selymesen siklott végig torkán a folyadék, az íze pedig felettébb kellemes volt. Ami viszont furcsának tűnhetett, hogy nem tudta megállapítani, éppenséggel milyen íze is van ennek a löttynek. Minden korty után más-más gyümölcs zamata kerítette hatalmába az ízlelőbimbóit. A hőn várt varázslat meg is történt. Nagy barna szemei előtt az apró ajtó egyre csak hatalmasodni látszott, de erről szó sem volt. Csupán Ő maga zsugorodott össze oly parányira, hogy egy újabb méretarányból szemlélhette a környezetét. Az ajtó immár egy méterrel magasabb volt nála, s ha kinyújtotta karját, épphogy csak felérte a kilincset. Na persze nem azért, mert kicsi volt. Hiszen Ő már nagylány!

- Azt nem mondtam, hogy nyitva is vagyok! -
szólt közbe ismét kelletlenül a kilincs, majd egy kis hatásszünet után megtörve a valószínűsíthető döbbentség okozta csendet elkacagta magát, és egy széles mosollyal tárult ki Haru előtt. - Vicceltem! Na nyomás, már várnak rád! - sürgette a már fele annyira sem gorombának tűnő zárszerkezet a kislányt. Ha Haru bemerészkedik az ajtón, egy lakásban találja magát. Ahogy körbenéz, szemei talán a rengeteg időmérő szerkezeten akadhatnak meg legelőször, miknek mutatói lelkiismereseten ütik a perceket s az órákat. Lágy ketyegést hall, szinte kedve is támadhatna csak úgy neki is sietnie ettől a helytől. Picit agyrém lehet, ami azt illeti. Ezt leszámítva viszont egy teljesen átlagos kis otthonnak tűnik. Itt élne Shiro? És ha nem Ő, akkor kicsoda?

Egy kis körülnézés után Haru kiszúr egy széket, minek háttámláján egy rózsaszín, habos-babos ruhácska pihen. Egy kis cetlit talál a ruha fodrainak tetejére vetve. "Vegyél fel" - betűzheti ki lassan az utasítást. Netán varázsruha? Létezik ilyesmi? Ha igen, milyen apropóból kellene viselnie? És mégis hova kell sietnie, ahol várják őt? Na és mi ez a sok kérdés?...

_________________

Mesélések: Djuka Orimi, Djuka Haruka, Arakawa Kenichi, Misaki Kiyoko, Hyuuga Emi, Teruya Sora
Fagyasztva: Zake, Ishihara Aki
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Csüt. Márc. 02 2017, 08:00

Barna szemeim tágra nyílnak a meglepetéstől amit a folyadék hatása okoz. Hát tényleg létezik a varázslat! Elmosolyodom és lenézek kis kezeimre. Átlagosnak tűnnek. Mindig ekkorák nem? Aztán az asztalra nézek. Vagyis inkább felnézek rá. Ekkor döbbenek csak rá, hogy mennyire kicsi lettem. Akkora mint Shiro. Vagy annál is kisebb? Jaj! Mi lesz ha nem tudok majd megnőni? Gyorsan megrázom a fejem. Ilyesmi nem történhet! Elvégre... én már nem vagyok kislány! Bizony! Pont ekkor egy hangot hallok újra. Először nem tudom ki is az, így kíváncsian tekintek a hang irányába. Ez... a kilincs! 
- Kedvesebbnek kellene lenned. - húzom el a számat. 
Következő kijelentésére viszont felcsillanak barna szemecskéim és rögtön eltűnik az arcomról a mogorva kifejezés. Nem is való az nekem! Az unipacik megijednek ha így látnak. Épp megkérdezném hogy vannak e itt unikornisok, ám ekkor a kilincs bácsi újra megszólal. Most mintha kedvesebb lenne. Amint az ajtó kitárul előttem megdöbbenve állok egy pillanatig majd be is futok a helyiségbe. Még azért visszakiáltok a kedves kilincsnek. 
- Most mennem kell de később biztos baráok lehetünk!
Unalmas lehet kilincsnek lenni. Szegény... Körbenézek a helyen ahova kerültem. Váó! Egész kis otthonos hely, bár egy kicsit zavaró a folytonos ketyegés. Ekkor tekintek csak szét alaposabban. Mindenhol órák vannak. Fura lehet így èlni. Mintha minden ki lenne... hogy is mondja anya mindig? Mintha minden masodperced ki lenne számolva. Az nem túl vicces... Körbenézek és ekkor veszek észre egy kis széket, rajta pedig valami rózsaszín fodros anyagot. Mi lehet ez? Felemelem az anyagot mire meglátom a címkét. Ezen is ilyen utasítás izé lesz? Lassan kibetűzöm a feliratot. Vegyem fel? De ez csak.... megfordítom. Ez egy ruha! Méghozzá olyan ruha amit a hercegnők szoktak hordani. Hm. Felvegyem? Vajon ez is varásruha mint a folyadék volt? Elgondolkodom. Nos... De hol öltözhetek át? H-hiszen én nagylány vagyok! Elhúzódom az egyik szekrény mögé és gyorsan átcserélem a ruháimat. Amikor már rajtam a ruha a habos babos szoknyarészt meglapogatom egy kicsit. Váó! Megpördülök, és èlvezem ahogy a szoknya is pörög körülöttem. Olyan mint az igazi hercegnőké! Akkor meg kellene keresnem az unipacikat. 
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Vas. Márc. 05 2017, 16:59

// Haru Csodaországban //

A picilány megérzéseire hallgatván, szíve által vezérelve cselekedett. Magára öltötte a finom anyagú ruhácskát. Pörgött-forgott benne, s egy idő után azon kapta magát, hogy csillámpor szállt ki a szoknyájából, majd a szíve hirtelen a torkában dobogott. Felemelkedett a földről és lebegett a föld felett, mintha egyszerre csak szárnyakat kapott volna. Egy gond volt ezzel csupán, hogy nem tudta, hogyan kell koordinálnia magát a levegőben. Hiába izgett-mozgott, nem tudta kordában tartani a testét. Szinte úgy érezte, valami megállíthatatlanul húzza magához. Képzeletbeli szárnyakra kapott hát, s kirepült egy nyitott ablakon, újra a csodavilágba csöppenve.

Szeme előtt az élénkebbnél élénkebb színek fogócskáztak, minden összefolyt. Meg sem állt egy ösvényig, a ruha egy erdő előtt rakta le. Igen ám, de az ösvény épp egy... Nem is egy, rengeteg válaszút elé érkezett! Mindegyik út felé egy-egy jelzőtábla mutat és mindre csak ennyi van ráírva: "Arra" - Na de merre az az arra? Hova visz egyáltalán? Hol várják őt? Tanácstalanság ide-oda, valamit döntenie kell, és talán éppen most kap egy segítséget. Persze először csak a sötét erdő egy fájának villanása kelti fel a figyelmét, minek egyik ágán egy széles mosoly húzódik a levegőben. Ahogy Haru alaposan szemügyre veszi, körvonalazódik egy forma a vigyor köré, méghozzá nem is akármilyen! Egy lila-kék csíkos macseké.




Egyik pillanatról a másikra ismét eltűnik, majd közvetlenül Haru szemei előtt jelenik meg némi füst keretében, mintha csak abból tevődne össze.

- Mondd csak, hogy hívnak ifjú hölgy? Eltévedtél? Arra, vagy netán arra szeretnél menni? - mutat a táblákra - Mert tudod... - tűnik el ismét és csak a feje látszik ezúttal egy széles vigyorral tálalva. - Minden út arra vezet. - kacag fel, s pislog a lányra kíváncsian.

_________________

Mesélések: Djuka Orimi, Djuka Haruka, Arakawa Kenichi, Misaki Kiyoko, Hyuuga Emi, Teruya Sora
Fagyasztva: Zake, Ishihara Aki
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Vas. Márc. 12 2017, 20:43

Mindig is tudtam, hogy a mesebeli világok léteznek! Csak hinni kell bennük! Nem is értem a többieket akik azt mondják nem létezik a Fogtündér. Igenis létezik! Az hogy nem látod nem ad okot ilyen... hogy is mondják a nagyok? Ilyen hülyeségre. Igen, valami ilyesmit hallottam tőlük nemrég, bár fogalmam sincs mit jelent a szó. Valami nagyon menőt? Vagy nagyon butaságot? Ahelyett hogy addig törném a fejem a hülye- szó jelentésén, inkább tovább pörgök a kis ruhában. Ez az egész olyan varázslatos! Bárcsak láthatna most Onii-chan. Tuti elismerné végre, hogy nagyon cuki vagyok, elég cuki ahhoz hogy nagylány és ninja legyek majd! Mert... mert ő nem szeretné ezt. Nem szeretné, hogy bajom essen, de én tudom, hogy nem fog. Hiszen erős vagyok. Erre a mondatra a pontot az teszi végül, hogy lassan de biztosan felemelkedek a földről. A szoknyámból csillámpor száll ki, ezt betudom a pörgés forgás eredményének. Megpróbálok kapálózni, vagy legalább egyensúlyban tartani magam a levegőben, de mindhiába. Az ajkamba harapok miközben tehetetlenül kapálózok a levegőben. Ez... mintha még sosem éreztem volna magam ilyen rosszul. A számon keltett sebből vér szivárog a számba. Azonnal elhúzom a számat, de most uralkodom magamon. Ha egy kicsit többet nyelek le belőle biztosan rosszul leszek. Úgy tűnik ideje feladnom, így inkább nem kapálózóm tovább, csak csalódott (de még mindig igen hevesen dobogó) szívvel engedem a ruhának, hogy kireptessen az ablakon. 
Nevetve képzelem el, hogy repülök, majd szinte gondtalan kacagással emelem magam mellé vékony karjaimat és fel -le ingatom őket. Már nem is törődöm a mostani helyzettel. A színek szinte tengerként öntik el a látóteremet, ettől pedig olyannak hat az utazás mintha álmot látnék. Igen különös álmot. Aztán egyszer csak megállunk, én pedig meglepődve tekintek körbe. Pedig olyan jó volt... - épp úrrá is lenne rajtam a csalódottság, ám ekkor észreveszek egy táblát. Aztán közelebb szökdécselve rájövök, hogy ez nem egy tábla, hanem sok sok tábla. Gyorsan kibetűzöm a rájuk írt szót. 
Arra. 
Hogyan? Hogy értik azt hogy arra? Hiszen... mi az az arra? Ez nem nagyon fér kis fejembe, így várakozok egy ideig, hátha felbukkan valaki a semmiből egy unipacin és megment. Sajnos csalódnom kell. D-de hát a mesékben mindig úgy van, hogy a hercegnőt megmenti a herceg. Egy ilyen félelmetes helyen pedig... gyere már te lassú herceg! Ám a herceg helyett valami más tűnik fel az egyik fa ágán. Egy... száj? Megriadva hátrálok egy-két lépést, kezeimet magam elé emelve, hogyha a valami rám vetné magát akkor tudjak védekezni. Aztán egyszer csak a semmiből egy macska jelenik meg. A száj köré épült fel? Mint Yana kockái? Nem... ez csak varázslat lehet! Leengedem a kezeimet és összehúzott szemöldökkel vizsgálom a lényt. Olyan mint a szomszéd néni macskája, csak sokkal érdekesebb színekben. És furcsább szájjal. Hirtelen eltűnik, én pedig épp elkedvtelenednék, ám hirtelen az orrom előtt bukkan fel. Várjunk csak... ez füstből van? Váó! Hadd simogassam meg! A macsek nagyon furán beszél, mintha csak össze akarna zavarni. D-de én már nagylány vagyok engem nem ijeszt meg ilyesmi! Vagy igen? Újra csak egy fej lebeg előttem. elgondolkozom egy pillanatra, aztán csak úgy kibuknak a szavak a számon amiket eddig óvtam a külvilágtól. 
- Ezt ne csináld, mert nagyon fura... - egyik ujjacskámat előrenyújtom, hogy megérintsem a szőrét, ám gyorsan vissza is húzom - Haruka vagyok. És te? Mert... csak van neved nem? És amúgy igen. Azt hiszem eltévedtem. Legalábbis nem tudom melyik arrát válasszam. 
A végén elmosolyodom. Ki tudja... mi lenne ha jobbra mennék? Amúgy meg... megbízhatok a macskában? Biztosan. Elvégre, nem akar nekem rosszat, akkor már megevett volna. 


//Úgy imádom, hogy Haruban nincsenek előítéletek. És simán megbízik egy ismeretlen macskában... milyen világ ez...//
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Vas. Márc. 19 2017, 13:13

// Haru Csodaországban //

- Áh... Értem, szóval te vagy az! - jegyzi meg a macska mosolyogva. - A nevem Warai. Erről pedig nem tehetek. - övezi egy füstfelhő, majd bukkan fel ismét teljes alakjában. - Mint már mondtam, minden út arra vezet. Amit a kis szíved súg, az lesz a helyes irány. Van aki arra megy, de van aki inkább arra. Arra is szoktak menni, de akkor arra kötnek ki, és arra akartak menni. Aztán kiderül, hogy mégis arra kellett volna menni. Tudod, néha az arra is célravezető irány. Aztán elgondolkodik az ember, mi lenne, ha arra ment volna. Akkor is arra kötött volna ki? Szerintem akik ezt mondták, mind bolondok. - tűnik el a füst teljes egészében egy kacagás kíséretében, ezután ismét a lány arca előtt bukkan fel két szem és egy száj formájában. - Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy arra van a helyes irány! - pislog kíváncsian Harukára, ezután teljes egészében eltűnik, ám a földön apró mancsnyomokat hagy az egyik ösvény felé, amik egy sötét erdőrészhez vezetnek. Ha a lány kíváncsi és megindul az irányába, akkor a fák ágaikat megmozgatják, mintha csak betessékelnék az erdejükbe.



Warai viszont köddé, nem is, sokkal inkább füstté vált. Vajon ott van, csak láthatatlan? Ki tudja. Ám az erdő közel sem bizonyul olyan barátságosnak, ahogy első ránézésre. Sötét árnyak fedik le, s homályos köd lengi körül. Ijesztő hangok, őrült kacagások, bizarr állati bőgések, vagy talán morgások férkőznek a picilány fülébe. Néhol pár felvillanó sárga, vörös szempár pislog rá. A szél feltámad, és a fák susogásba kezdenek.  Lépteket hall, amik egyre csak gyorsulnak és érzi, ahogy szíve egyre a lépések ütemére egyre hevesebben dobog. A levegőt is egyre nehezebb vennie, az erdő pedig egyre szorosabban fogja körül őt, mintha csak összenyomódna négy fal között. Mégsem ez lenne a helyes irány? Mi történik? Hol a sok szín? Hol a boldogság? Hol van Csodaország?...

_________________

Mesélések: Djuka Orimi, Djuka Haruka, Arakawa Kenichi, Misaki Kiyoko, Hyuuga Emi, Teruya Sora
Fagyasztva: Zake, Ishihara Aki
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Djuka Haruka on Szomb. Márc. 25 2017, 22:48

Szemöldökeim a homlokom közepéig ugorhatnak fel a macska szerű füst bácsi (...vagy néni?) további mondataira. 
- Hogy én? Hogy érted hogy én 
Már nem is várok normális választ a Warai-ként bemutatkozó macsektől. Pedig olyan aranyos lenne a félelmetes mosolya nélkül. D-de én nem félek! Már nagylány vagyok! Hogy leszek így ninja? Nem szabad megijednem egy... ilyen furcsa dologtól sem. Anya is mindig azt mondja, hogy nem szabad félnem a legyektől mert nem esznek meg. Tágra nyílt szemekkel figyelem az előttem lebegő - nagy valószínűleg az unikornisoktól származó - lényt. Kezdek kissé belekavarodni a beszédébe. Csak össze akar zavarni? Vagy szeret engem és csak azért mondja mert ez így igaz? Biztos nem... Ekkor valami olyasmi történik ami az én kis szívemnek szinte felfoghatatlan. Inkább ismeretlen. 

Valami mintha megszólalna a kislányban,amit talán a lelkiismeret mélyén áskálódó belső hangnak nevezhetnénk? Meglehet. Gonosz hang ez. Emlékezteti Harukát, hogy még sosem gondolkozott ilyen szűk látókörűen. Hogy ő mennyit vesz észre ebből a hangból az rajta áll. A kislány arcára tiszta rémület ül ki egy pillanatra, kezeit a mellkasához emeli, remegni kezd, nem tudja mi történik. Még sosem érezte így magát. Olyan mintha valami a szemére hányná azt, hogy kezd felnőni. Olyan rossz dolog az? Inkább még nincs kész rá...

Még mindig nem értem mi történik. Mintha... Feleszmélek és körbetekintek, de Warait már nem látom sehol. Egy pillanatra meg is ijedek a helyzettől, de aztán inkább azzal bátorítom magam, hogy ha azt akarom hogy Onii-chan büszke legyen rám akkor ezt egyedül is meg kell csináljam. Amúgy is fura volt az a bácsi. Miket beszélt...? Az erdő felé nézek és hirtelen mintha...
... már bent is lennék a fák között. 
Minden sötét, az árnyak hosszúak körülöttem, félelmetes hangokat hallok minden irányból. Kacagás... olyan mint az egyik barátnőm által mesélt rémtörténetben, amit állítólag a yukigakurei nagybátyjától hallott. Azt hiszem egy őrült lány nevetett így amikor legyilkolta a hozzátartozóit. Megborzongok az emlékre. Emi még utánozta is a hangot. Ez csak még egy okot ad arra, hogy hirtelen futni kezdjek az erdő belseje felé. Cél nélkül, hangosan kalapáló szívvel rohanok. Én... nagyon félek. Bárcsak itt lenne most Onii-san. Ő biztos megvédene, hiszen mindig ezt teszi. Minden apró lépéssel egyre jobban összeszorul a szívem és a fák sötét árnyai is mintha egyre közelebb jönnének hozzám. É-én FÉLEK! Hirtelen megállok. A futástól kimerülten szuszogok egy ideig, ám amikor a félelem lassan kezdi elnyomni a gondolataimat hátrafordulok, majd úrja előre. Újra hátra. Félek, hogy valami megtámad. Nem nem nem! Én... úgy félek. Hol vannak a lepkék? A színek? Az... az unipaciiiik! Hol a hercegem? 
- S-segítség! - suttogom magam elé.


//Ne tessék megijedni, Haru csak elkezdett kételkedni magában és mivel nem tudja mi az...//
avatar
Djuka Haruka
Játékos

Taijutsu Pontok : 5

Tartózkodási hely : Csillámpóni island


Adatlap
Szint: E
Rang: Cukiságbomba
Chakraszint: 45

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Hyuuga Hinata on Kedd. Márc. 28 2017, 12:47

// Haru Csodaországban //
A varázsvilág útvesztőjében eltévedt lány kétségbeesetten rohant a sötét erdő belseje felé. A mesébe illő kalandja egy pillanat alatt válott át egy valóságos rémálommá. Már a szörnyetegek szemei sem világítottak. A morgások és hörgések viszont egyre hangosabbak lettek. Ördögi kacajok és sikolyok visszhangoztak az erdőben, még ha a kislány befogta a fülét, ezt akkor is tisztán hallhatta. A szél jobban felerősödött, bőrén a hideg zápor cseppjeit érezhette. Villámok villantak fel olykor-olykor, ezzel rémséges képben feltüntetve a fákat. Mintha a sötétség fizikai valót öltött volna, az árnyak úgy kúsztak egyre közelebb és közelebb a kislányhoz. Nem tudott mozdulni, nem volt hová menekvés. A sötétség mindent látott.
Azonban a következő pillanatban melegséget és puhaságot érzett. A szél elcsendesült, a hangok megszűntek. Nem maradt más, csak a homály. Érzett azonban egy érintést a karján, valamint egy simogatást az arcán. Még nem tudta hol van, de valamilyen megmagyarázhatatan okból biztonságban érezte magát. Csak szíve kalapálhatott még oly nagyon. Egy ideig szoknia kellett a sötétséget, de szépen lassan elkezdett körvonalazódni nagy barna szemei előtt egy már jól ismert fiú alakja.
- Shhh. - simogatta meg egy oltalmazó kéz a haját. - Semmi baj, Haru. Itt vagyok és megvédelek. Megígértem. - nyugtatja Ryusuke kishúgát, majd öleli magához. - Csak rosszat álmodtál. Még a legrosszabb álmoknak is ébredés a vége. Minden rendben. - mondja, majd megigazítja a lány mocorgásoktól összegyűrt takaróját. - Gondolj valami szépre és próbálj aludni. - nyom egy puszit Haru homlokára, majd megvárja amíg a lány lehunyja ismét szemét és csak utána megy át a saját szobájába, hogy Ő is ismét nyugovóra hajthassa a fejét.
// Itt lezárnám az első kalandodat. Köszönöm az élvezetes szerepjátékot a részedről, nagyon élveztem a mesélést! Tetszett Haru gyermeki naivitása, nagyon jól hoztad a kíváncsi kislányt, aki természetesen már nagylány. ^^ Jutalmad +10 chakra. Nagyon szívesen adnék többet, de sajnos nem halmozhatlak el, lévén még akadémiai tanuló sincs a kis Haru. Ha szeretnéd, hogy továbbra is én egyengessem a karaktered útját, akkor  kérlek írj egy üzenetet a továbbiakra vonatkozóan! - Hinata //

_________________

Mesélések: Djuka Orimi, Djuka Haruka, Arakawa Kenichi, Misaki Kiyoko, Hyuuga Emi, Teruya Sora
Fagyasztva: Zake, Ishihara Aki
avatar
Hyuuga Hinata
Mesélő

Tartózkodási hely : Valahol stalkerkedik


Adatlap
Szint: S
Rang: Krumpli
Chakraszint: T-Takashi-dono

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tengerpart

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.