Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Csüt. Jún. 04 2015, 14:36

Egy Getsugakure no Satóhoz közeli sziget, mely feltehetőleg a hamvaiból feltámadt Burakkumának ad otthont. Teljesen felfedezetlen, egyelőre semmit se tudni róla. 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Csüt. Jún. 04 2015, 14:40

//Burakkuma visszatérése: Ryuu//

  A cella épp olyan volt, mint amilyennek lennie kellett: dohos, poros, sötét, no meg persze kényelmetlen. Az első nap igen eseménytelenül telt: cellatársad megmakacsolva magát az éhségtől és szomjúságtól egy szót se szólt hozzád; az őrök pedig akkora monotonitással meneteltek fel s alá, hogy akarva-akaratlanul is megfájdult tőle az ember feje. Az élelemosztás se kecsegtetett semmi jóval: nem nyitották ki a cellaajtót, egyszerűen csak átdobtak a rácsokon valamit. Az a valami pedig tényleg „valami” volt, mert nem igazán lehetett megállapítani, hogy miféle ételről van szó – hamar rájöhettél, hogy nem véletlenül volt mindenki olyan sovány. A cellákban ráadásul meglepően fülledt is volt a levegő, te magad is rettentő hamar kiszáradtál. Az őrök persze óránként vedelték a rácsok mögül isteni nedűnek tűnő vizet, míg a rabok naponta csak egyszer kaptak egy keveset. Hogy ennek mégis mi értelme volt, azt egyelőre csak sejthetted.
  Aztán az éj leple alatt – bár odalenn szinte mindig éjszaka volt – szokatlan dolog történt. Az őrök nem meneteltek tovább, síri csend állt be. Eközben, ha éber voltál, hallhattad, ahogy a távolban néhány őr tiszteletteljesen köszönt valakit. Ezután nem sokkal halk léptek zaja üthette meg a füled. A hangokból úgy tűnt, a látogató megáll mindegyik cella előtt, és legalább fél percig nem indul tovább.
  Körülbelül tíz percen belül a rejtélyes egyén a 14-es cella elé ért. Akár tettetted az alvást, akár nem, annyit mindenképp láthattál, hogy egy viszonylag fiatal, fehér köpenyes férfi az. Legalább egy percig vizslatott titeket, majd a zsebébe nyúlt, és kinyitotta a cellaajtót. Ekkorra már két őr is mellette állt.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Vas. Jún. 14 2015, 09:37

Hiába próbálkoztam sajnos a cellatársam nem akart segédkezni a terveim megvalósításában. Nem tudom, hogy az éhségtől-e vagy mert tart valamitől, de nem okoltam őt. Ő csak egy egyszerű civil, mégsem várhatom el tőle, hogy egy ilyen helyzetben talpon tudjon maradni, és ráadásul azt sem tudom mióta van itt. Lehet, hogy hónapok óta itt dekkol, és annak is örül, hogy egyáltalán él. Bár elején csak az őrökkel foglalkoztam, megpróbálva megfigyelni vajon milyen rendszerességgel őrjáratoznak, és milyen nagy beleéléssel. Sajnos azonban egyikben sem vettem észre hiba lehetőséget. Ahogy ott ültem a cellában, és számoltam a másodperceket olybá tűnt, hogy a tervem szinte a lehetetlenséggel határos. Az őrök tökéletes precizitással felügyeltek minket, ami nem a legmegfelelőbb számomra. Kénytelen kelletlen így lemondtam az idézés általi üzenésről. Helyette inkább próbáltam megismerni a helyzetem. A kajáról inkább nem beszélnék, szerencsére egyelőre nem voltam elég éhes, így az én adagomat felajánlottam a cellatársamnak. Engem valahogy nem hozott lázba ez a... valami... A levegő olyan párás volt, hogy azt hittem elevenen meg akarnak minket főni. Bár az őrök is ugyanebben a légkörben voltak ők literszámra tömték magukba a vizet, amit mi igen későn kaptunk csak meg. Szó mi szó nem valami emberi dolog így tartani a foglyokat... De volt egy sejtésem miért teszik ezt. Így a legkönnyebb összetörni az emberek hitét, hogy kiszabadulhatnak, ráadásul az éheztetés, és a szomjaztatás végett a szervezet kimerül, és nem lesz elég energiája a szökéshez. Ezt legalábbis csak sejtem. De ha továbbra is így folytatódik, akkor igazam lesz. Nem akarom megnézni, hogy holnap is ilyen lesz-e a menü, elég az emberekre néznem. Annyi, már biztos... ki kell szabadítanom őket! De először magamat kéne valahogy. Az éjszaka leszálltával (amit csak behatárolni tudtam) egyszer csak a menetelések monoton zaja elhal. Bár kimerült voltam, az akaraterőmnek hála ébren tudtam maradni. Végül ismét felhangzanak a léptek zaja, ám most nem a megszokott monotonságban. Mintha az őrök minden cella előtt megállnának. Vajon ismét innivalót osztanak? Nem nem hiszem. nem várnának ennyit az őrök. Itt más van készülőbe. Bár idő érzékem még nem tűnt el, de a körülményeknek hála nem voltam benne biztos mennyi idő is telhetett el addigra, míg elém ért az alak. Fáradt, szomorú tekintetettel nézek fel a földön fekve, a falnak támaszkodva. Mikor azonban nyílt az ajtó egy másodpercre szinte dobbant egyet a szívem. Vajon értem jöttek? Megtudták ki vagyok? Nem... nem hiszem...  vagy lehet, hogy mégis... kicsit feszült lettem, és akaratlanul nyeltem egyet várva, hogy mi történik.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Csüt. Jún. 25 2015, 13:01


  A cellaajtó kinyílt, a férfi hátralépett egy lépést, az őrök pedig megindultak befelé. Akár aludtál, akár nem, felkaptak a földről, két oldaladról megragadtak téged, és kiráncigáltak a cellából. Ott közelről is szemügyre vehetted a furcsa, éjjeli látogatót, aki ugyancsak végigmért téged még egyszer. A férfi orvosi köpenyt viselt, szögletes szemüvege mögött ördögien világítottak sárgás színű szemei. Pupillája furcsa, hosszúkás volt, nem egészen emberi, de talán csak a rossz fényviszonyok miatt tűnt így. 
  Miután több irányból is szemrevételezett, a férfi bólintott egyet, elmosolyodott, majd a bal kezében lévő tollal egy feltűnően nagy pipát firkantott a maga előtt szorongatott papírosra.  
  –
Rendben, vigyétek a Küzdőtérre! – adta ki az utasítást, majd köpenye zsebéből a pillanat hevében elővarázsolt egy kisebb fecskendőt, amelyet rögtön beléd is szúrt. Tested rögtön elzsibbadt, megszólalni onnantól nemigen tudtál, járni is csak éppen hogy.
  –
Elmúlik hamar, ne aggódj – mondta a férfi. Az őrök elindultak melletted, ő pedig szorosan utánatok.   
  Végighaladtatok a cellák között, a folyosó azon vége felé közeledve, ahol még nem jártál. A rácsok mögül csak néhány kíváncsi pillantás vetült rátok, azok is csak félve, szemük sarkából vizslattak titeket. Volt nekik ennél nagyobb gondjuk is.
  A folyosó egy idő után kiszélesedett, itt legalább tíz őr állomásozott. Az egyenruhások érkezésetek láttára félreálltak, így nem takarták tovább a folyosó végét jelző hatalmas, fekete vasajtót. Az ajtón nem volt kulcslyuk, csupán középen húzódott egy alig látható törésvonal. A fehér köpenyes férfi odalépett hozzá, kézpecséteket formált, majd tenyerét a vasajtóra helyezte. Azon egy pillanatra felvillant egy pecsét, majd középen szétnyílva ki is tárult előttetek.
  Egy másik folyosó következett, ez azonban széltében sokkal tágasabb és világosabb volt a másiknál. Barátságosabb már nem igazán: a falak fehérre voltak meszelve, a belmagasság alacsony volt, valamint jobb és baloldalt is kitömött állatok, no meg ismeretlen eredetű, vízben lebegő szervek vonzották magukra a pillantásokat. Nem sokkal később egy újabb vasajtó és egy egyszerű faajtó közül ez utóbbit választva egy legalább 15x15 méteres terembe jutottatok. Itt újra hatalmas volt a belmagasság, de igazából semmi se volt ott, két dolgot leszámítva: a mennyezetről néhány – valamiféle erős védőburkolattal bevont – kamera lógott le, az egyik sarokban pedig egy chuunin mellényes, maximum 25 éves férfi várakozott, szájából füstöt pöfékelt, kezében egy cigaretta pihent.
  –
Ideje dolgozni, Takutsi! – vetette oda a köpenyes alak a shinobinak, mire az csakhamar eldobta a cigarettáját, majd rögtön kézpecséteket formált. Hamarosan egy hatalmas tűzgolyó indult meg feléd. Ekkorra három kísérőd elhagyta a termet, de öröm volt az ürömben, hogy az eddigi zsibbadtság alábbhagyott. Kérdés volt, mit akarhatnak tőled, ki pontosan a fehér köpenyes férfi, és mégis miért támadt rád az ismeretlen shinobi.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Kedd Júl. 07 2015, 07:44

Bár elején csak reménykedtem abban, hogy csak benéznek a cellába, ám hamar rá kellett jönnöm, hogy nincs ilyen szerencsém. Az őrök ugyanis mellémléptek, és felállítottak. Én próbáltam eközben zavartnak mutatkozni, ám amikor belenéztem a látszólagos nagykutya szemébe, szinte kirázott a hideg. Egy pillanat. Ennyi történt, és már minden izmom szabadnapot vett ki. A férfi meglepetés rohamára sajna nem tudtam mit kezdeni, és bár nincs tűfóbiám, de mégis iszonykodva nézek a távolodó fecskendő után. Ernyedten lógok fogva tartóim kezében, és hiába próbáltam nem sikerült mozdítanom egyik végtagomat sem. A cellákat sorra elhagyva jöttem rá, hogy nagy eséllyel nem fogom ezt megúszni csak úgy. Mikor új környezetbe tértünk, már-már kezdtem beletörődni a fájdalmas sordomba, azonban úgy tűnik mást tartottak számomra. Egy nagyobbacska terembe érve végül elengedtek. Testem nagyjából pár pillanattal később már kevésbé kezdett el zsibbadni, majd mikorra kettesben hagytak minket szinte ismét jól mozogtam... már csak az volt a baj, hogy a chuunin ruhás alak egy tűz gömböt lőtt ki felém. Egy halk "Ch" hagyja el számat, és amennyiben a lábaim bírják megpróbálok oldalirányba szaladni, és kivetődni a gömb elöl. Egyelöre nem szándékoztam jutsuthasználni, hisz nem tudom
mennyittudnak rólam. Ha sikerült kitérnem készenlétben várom az ujjabb rohamot, hogy addig védekezzek amíg csak tudok.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Kedd Júl. 07 2015, 15:16

A beléd fecskendezett szérum hatása szinte pont a tűzgolyó megjelenésével együtt múlt el. Ez nyilván nem volt véletlen, a fehér köpenyes alak valószínűleg mindent előre eltervezett.  Sajnos erről a „szerencsés” fejleményről hamarabb nem tudtál megbizonyosodni, így a feléd tartó első támadás elől kissé ügyefogyottan tértél ki – a vetődés elérte a célját, csak a tűzgolyó ontotta hőség izzasztott meg kissé. Ellenfeled, Takutsi azonban nem teketóriázott. Hümmögött egyet, felpillantott az egyik kamerára, majd kézpecséteket formált.
– Katon: Kasen no Jutsu! – kiáltotta, majd a száján át viszonylag apró, ám annál hevesebben lángoló tűznyilakat lehelt ki. Mielőtt észbe kaphattál volna, a lángoló nyilak – legalább 10 darab – célba is vettek téged. 5 méterre álltál a férfitól, a nyilak eszeveszett iramban tartottak feléd, ráadásul szórtan közeledtek, így kitérni nemigen tudtál. Legfeljebb két másodpercnyi időd maradt a nyilak érkezéséig. Tüzes teremtményei után ráadásul a férfi is megindult, így az ő érkezésére is fel kellett készülnöd.

//Ahogy írtam, a karakterednek körülbelül 2 másodperce van cselekedni. Ennyi idő alatt természetesen túl sokat nem tud gondolkozni, de mivel már a kézpecsétekből is következhetett rá, mi fog következni, annyi ideje mindenképp van – már csak szintjéből adódóan is –, hogy lépjen valamit.//

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Vas. Júl. 12 2015, 18:40

Bár a tűgolyó elkerülése is eléggé kellemetlen volt, de be kell vallanom… elég szerencsés voltam. Bár a mozdulataim nem éppen nevezhetőek… hát… elegánsnak, de végül sikerül odébb vetni magamat. Azonban nem teketóriázhatok. Hiába múlt a szer hatása, még egy darabig tuti ügyefogyott leszek, de talán még túlélhetem. Ellenfelem nem nagyon lepődött meg úgy tűnik, és rögtön ismételten belekezd a támadásába. ismét tűzjutsuval támadott, és most sokkalta nagyobb szórásban jött felém a perzselő energia. Egy cöhh fut ki a számon, és rögtön mozdultam. Amennyire csak tudom első pillantásra meghatározni, próbálom abba az irányba vetni magam, akképpen, hogy előretolom a mellkasom, és próbálom a felsőtestemmel védekezni. A karjaimmal arcomat, és a mellkasomat védtem x alakban (bal kéz elöl), és bár tisztában vagyok vele, hogy pokolian fog fájni, de reménykedek benne, hogy nem halok bele. Semmiképp sem szabad lebuknom! Vagy, ha muszáj, akkor még megpróbálom húzni az időt. Amennyiben sikerül minimálisra csökkenteni a sebződést, nagy valószínűséggel úgyis a földre kerülök, és próbálok úgy arrébb húzódni, hogy ne érje sérült kezemhez. Minél előbb fel kell kelnem, hogy megpróbálkozzak a védekezéssel. Ellenfelem nem fog hagyni nekem nyugtot, így sietnem kell! Remélhetőleg egy kis zsibbadtság mégis a segítségemre lesz, hogy csökkentse a támadásának a fájdalmait.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Pént. Júl. 31 2015, 13:10

Chakra: 95%
Állapot: 35% 


  A shinobi meglepetten nézte, ahogy eltalál téged a technikája. Leginkább bal kezed sérült meg, de a jobb is súlyos égési sérüléseket szenvedett. Szerencsére az arcodat és a mellkasodat se érte el a támadás, de a ruhád a jobb válladnál lángra kapott, ami ellen valamit mindenképp tenned kellett.  Zsibbadtságot sajnos már nem éreztél, így az égési sérülésekkel járó fájdalom minden gyötrelme átjárta a tested. A karjaidat bár tudtad mozgatni, és kézpecséteket – ha nehezen is, de – létre tudtál hozni, egyértelműen orvosi segítségre lett volna szükséged.
  –
Ennyi? Ennél többre számítottam – fakadt ki az ellenfeled. – Harcolj tisztességesen! Ha nem vagy értékes, nem kellesz nekünk.
  – Várunk. Ha nem reagál, lássunk mást! – hangzott valahonnan fentről a fehér köpenyes férfi hangja.
  A shinobi biccentett, majd távolodni kezdett tőled. A tekintetét folyamatosan rajtad tartotta, várt a válaszcsapásodra. Rajtad állt, hogy megvillantasz-e valamit a repertoárodból. Amennyiben két percig nem lépsz semmit, a férfi kézpecséteket formál, mire ő eltűnik, akár a kámfor, közben pedig a talapzatot áttörve valamifajta kúszónövény bújik ki földből, rád tekeredik, és szépen lassan körbefonja a tested.

//A következő posztban a kialakult helyzet elemzését is várom!//

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Csüt. Aug. 27 2015, 13:04

Nem volt elég időm kikerülni a támadásokat, így viszont kénytelen voltam tűrni a fájdalmat. Pechemre nem volt segítségem az a nyavalyás szer. Most komolyan… mi a francért ver engem a sors. Nem mintha olyan szerencsés lennék amúgy is, de hát ez azért túlzás. Nyögve próbálok talpon maradni, miközben ujjaim, össze-össze rándulnak a fájdalomtól, ami átjárja a karjaimat. Nem örülök, hogy ilyen csúnyán ellátják a bajomat, de egyelőre még bírom… bírnom kell! El kell juttatnom Kodomonak a helyzetünket… muszáj lesz! Lihegve nézek a shinobira, és próbálok kitalálni valamit, ám ő végül megszólalt. Szavaira felkapom a fejeimet, és egy pillanatra el is felejtem a fájdalmat… míg megégett kezem hozzá nem ért a ruházatomhoz. Ezután persze káromkodtam egy sort, de végül az ellenfelemre nézek. Úgy tűnik, ez valamilyen vizsgálat akar lenni, és én vagyok az alany… a szavaikból azt szűröm le, hogy… kellek nekik? Vajon miért? Lehet, hogy… társakat keresnek? Az biztos, hogyha most nem csinálok semmit, akkor engem kicsinálnak, vagy ha nem ők a sebemtől tuti megpurcanok, ha visszadobnak a koszos cellába. Vagyis már csak egy lehetőség marad. Muszáj lesz bizonyítanom náluk, még ha ezzel nyílván valóvá is válik a shinobi létem. Fájdalmas mosolyt engedek meg magamnak.
~ Bocs Kodo… lehet ezzel megásom a síromat…
A fogaimat összeszorítva végül kínok között, kissé lassabban a megszokottnál, de megformálom a kézpecsétjeimet, és összegyűjtöm az elemi chakrám. Végül összecsapom a tenyeremet, amitől egy apró nyögés fut ki a számból, és a fájdalomtól könny fakad a bal szemem sarkából, de muszáj eltűrnöm.
- Katon: Hibashiri! – kiáltom, mire a földről kiindulva ellenfelem felé kezd felkúszni a lángfal.
A technika segítségével próbálom körbezárni ellenfelem, majd alig végeztem a technikával új kézpecsétet létrehozva ismét nekiállok chakrát gyűjteni.
~ Bírom még… sikerülni fog… - próbálom ösztönözni magam egy mély levegővétel közben – Madár.. ló… tigris… Katon: Kasen no Jutsu!
Ha a Hibashiri sikerrel járt a tűznyíl technikám, már könnyebben be fog találni, és ha szerencsém van akkor belelöki a tűzfalba, amivel kiiktathatom. A két technika után a szemem elhomályosul, és fél térdre rogyok, és remegő lihegéssel a sérült kezemet eltartva magamtól nézek az ellenfelem irányába.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Vas. Szept. 20 2015, 16:27

//Bocsánat a késésért, de sajnos a másik szál nagyon állt. Mostantól 10 napos határidővel dolgozunk, remélve, hogy a többiekkel is tudunk haladni.//


  Ahogy megformáltad a kézpecséteket, ellenfeled elmosolyodott, mintha csak erre várt volna. A Hibashiri viszont végül betalált, a lángok körbefonták őt, esélye se volt elmenekülni. Már csak a kegyelemdöfést kellett megadni: a tűznyilak hatalmas sebességgel közeledtek a férfi felé, te pedig, úgy tűnt, fellélegezhettél, ugyanis a shinobi nem tudott hova bújni. A nyíl szinte áthatolt a testén, kibillentette egyensúlyából, és egyenesen a tűzfalba lökte.
  Kis villámok és szikrák.
  A férfi teste egy pillanat alatt az enyészeté lett, nem maradt belőle semmi se. Ekkor megszólalt odafentről a már ismert hang, a fehér köpenyes alak. 
  - Szép munka. Beigazolódott a gyanúm. Azonnal szállítsuk a különleges részlegre. Jó szolgálatot fog tenni.
  Ekkor valaki átkarolt hátulról, majd érezted, ahogy beléd szúrnak valamit, a tested pedig elnehezedik. Körülbelül két óra elteltével tértél magadhoz. A szabad ég alatt voltál, valamiféle erdőben, valószínűleg továbbra is a szigeten. Tőled kétszáz méterre egy hajó állt a kikötőben kék vitorlákkal, őrizet nélkül. Keletre egy kisebb barlangból hangok szűrődtek ki. Továbbra is kába voltál, mintha szánt szándékkal korlátozták volna az erődet. Ha pedig a fejpántodat kerested volna: hát az bizony eltűnt. Megfosztottak shinobi létedtől.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Okt. 16 2015, 00:57

Épp hogy határ előtt


A Hold csapat lassan elkészült az indulásra. Hála a városnak és a Kami no Yuugennek, számos segítőt kapott a jounin csapata, s mostanra egy nagy seregként kell rátalálniuk a szigetre. Kodomo utasításaira elindultak a kikötőbe, ahol sikerült a kapitánnyal megállapodniuk az árban, s a kapitány két újabb hajót ígért, melyek a civilek elszállításában fognak segédkezni.
- Szóval két óránk van kitisztítani az egész szigetet. – összegezte Kodomo, majd hajóra szállva indultak meg a végtelen tenger hullámain lovagolva. A jounin mindvégig a hajóorrban tartózkodott, fehér hollója pedig állandó járőrként fésülte át a közeli tengerrészeket. Shirokage nem talált semmiféle hajót, sem pedig ellenséges egységeket. Kodomo mégis idegesnek tűnt.
Bármennyire is próbálta érzéseit eltakarni a jounin, ahogy egyre közelebb értek a Táborhoz, egyre több probléma és kérdés vetődött fel benne. Vajon képesek lehetnek ismételten felszámolni a sokszorosan megerősített bandát? Túlságosan is sok ellenséggel kell számolnia, habár az is igaz, a több tetoválással megjelent személy nem feltétlenül a tábort vezetők legerősebbjei, talán több, gyengébb személy is kapott rangot a szervezeten belül. Ám így sem becsülhetik le őket. Túlságosan is veszélyes küldetésbe kezdtek bele, s Kodomo bízott annyira testvéreiben, hogy tudja, sikerrel fognak járni, mégis félt.
A Holdbéliek által megadott koordináták úgy tűnt, pontosnak bizonyultak, hiszen  a hajó orrából a jounin egy fás szigetet látott meg a horizonton. Ahogy a hajó egyre közeledett, úgy rajzolódott ki a tengerpart vonala, s az első tornyok a fák között. Azonban a sziget két oldalán egy egy hajót is felfedeztek.
- Állj! – parancsolta Kodomo. Tudta, ha ennél is közelebb mennek, a két hajó ki fogja őket szúrni. Ugyan a Holdbéliek hajója jóval kisebb méretű, mint a parton állomásozó kígyós hajó, illetve a nyílt vízen lebegő kék vitorlásé. Kodomo kezébe véve egy távcsövet szemlélni kezdte a hajókat. Látta, ahogy embereket terelnek a parton állomásozó Kígyós hajó fedélzetére. Ekkor a távcső a másik hajót kezdte kémlelni, mely nem mozdult állomásáról.
- Hm…ez változtat némiképp a terveinkben. Ugyan a legfőbb feladatunk a Tábor megtalálása azonban nem engedhetjük, hogy még egy civil életébe kerülhessen a szervezet tevékenysége. Az a hajó ugyan jóval nagyobb, mégis, a legénysége és az ott tartózkodó katonáktól többet megtudhatunk, mint az A-tól. Talán nekik nem blokkolták az emlékeik nagy részét. S megfelelő ruházat és információkkal talán könnyebben bejuthatunk a Táborba, és csendesebben is végrehajthatjuk az akciót. Ugyan kockázatos, de meg kell próbálnunk. Azok a civilek soha többé nem élhetik a saját életüket, szolgaként akarják őket láncokban tartani, eladni, akár valami állatot. Ezt nem engedhetjük.
Kodomo oly szinten felbuzdult, hogy azonnal kiadta a parancsot, határozott, kemény hangon. Ritkán volt ily elszánt és dühödt.
- A védelmi csapat kiköt a szigeten, és a szárazföldről közelíti meg a hajót. Nem vehetnek titeket észre. Legyetek résen. Shirokage lesz a jel, amikor megérkezünk, s akkor akcióba lendülhettek. A legfőbb feladatotok, hogy a hajóról menekülőket elfogjátok és ártalmatlanítsátok. Támadó csapat…utánam! Minden ellenfelet egyszerre kell eltávolítanunk a hajóról. Azonban szükségünk lesz olyanokra, akik információkkal szolgálhatnak a Szigetről és a táborról. El kell fogni mindnekit, aki menekülni akar. A hajón lévőket én magam fogom megbéklyózni, azonban ezután azonnali segítségre lesz szükség, sokan lehetnek a fedélzeten s nem tudom,meddig fogom tudni őket illúzió alatt tartani. El kell fognunk mindenkit. A fületeket fogjátok be a biztonság kedvéért.   – adta ki a parancsot és a kikötés előtt a vízbe ugrott Kodomo, majd a víz felszínén kezdett el sebesen futni. Mikor csapattársai is követik őt, Kodomo a vízbe merül el, majd eltűnik a kíváncsi szemek elől. Szinte a hullámokkal együtt közelít a hajó felé, s méri fel az ellenség számát és a lehetőségeket. Megpróbálja a hajónak azt a részét megtalálni, ahol a legelhanyagolhatóbb az őrség része, s ott egy szempillantás alatt a fedélzetre mászik, miközben aktiválja a Meisai Gakure no jutsut, hogy testét átlátszóvá tehesse, s legyen némi ideje elrejtőzni. Remélhetőleg a csapat többi tagja is megérkezik addigra. Ha mindenki elhelyezkedett, Kodomo kézpecséteket formált, melynek hatására ugyan megszűnik az álcája, ám a hajót hirtelen fehér varjak százai lepik el, a levegőből támadva mindenkit, aki a fedélzeten van. Ugyan a karmaikkal és csőreikkel kisebb sebeket képesek csupán ejteni, a technika főbb célja azonban más. A megannyi holló károgása szinte bezengi az egész fedélzetet, még az alsóbb szintekre is betör a hang. Kodomo ekkor aktiválja egyik saját specialitását, s a Károgást felhasználva médiumként genjutsu fogságába ejti a katonákat. Míg a károgás tart, addig Kodomo a Kanashibari Kangen nevezetű illúziótechnika segítségével megbéklyózza az őrséget. Innetől fogva amíg a madarak kárognak, az emberek mozdulatlanok. Most jöhet a csapat, s remélhetőleg sikeresen elfogják a hajót őrzőket. Ha netalán Kodomo komolyabb ellenfelet vesz észre, összpontosított csoportokban küldené a hollók hadát felé, hogy ne tudjon kitörni belőle. Tudja jól, egyetlen rossz mozdulat, egyetlen menekülő ember is képes szabotálni a mentőakciót.

A jounin összegezte a tervet, majd egy rejtettebb helyen feloldva álcáját megidézi a varjakat…

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Pént. Okt. 16 2015, 10:55

Úgy érzem, hogy mellőzve vagyok, amit nem nagyon értek, hiszen én is vagyok annyira tapasztalt, mint Ame vagy a csapat többi tagja, mégis csak kisebb feladatot kaptam, mert míg Kodomo, ami érthető és Ame a harcedzett veteránokkal a frontvonalon harcolnak, addig nekünk a háttérbe kell várni, míg ők végeznek. Ez egy kicsit rosszul esik, de figyelem a parancsokat, mert anélkül még a háttérben is meghalhatok, ha az ellenfelek túl jutnak a frontharcosokon és esetleg úgy döntenek, hogy minket támadnak. Nem félek, de azért jobb óvatosnak lenni.
A kikötőben nem nehéz hajót találni, hiszen melyik idióta hajós ne adná oda a hajóját, ha azt a falu többszörösen meg téríti. Még akkor is odaadnám, ha most vennék hajót és éppen most érkezett volna meg. A társalgásokat csak némán figyelem, nem vagyok én sem vezető, sem senki, egy gennin vagyok, de akkor is rosszul esik, hogy háttérbe szorulok szinte egyedül. Végül kaptunk hajót és elindultunk. Ame vezette a hajót, majd egy Akiya nevű shinbi vette tőle át a hajót, hogy a lány elmehessen a támadó osztaggal. A sziget hatalmas volt és csak egy oldalról erősítve, a Hold oldalától távolabbi oldalon, hogy senkinek ne tünjön fel. Gyorsan megérthető volt, hogy mért csak most és ennyi civil életét követelve találtunk rá a Táborra. Nem mehettünk közelebb, mert kiszúrnak. Ezt Kodomo is jól látta, bár nem fogok oda menni, hogy igen ezt jól csináltad, már csak azért sem, mert ő jounin, én pedig gennin. Kodomoék része annyira nem érdekel, ő azt csinál, amit akar, hiszen nekem a saját részemre kell figyelni, bár ott is lesz vezető, aki majd szól, hogy megyünk. Átgondolom az általam ismert technikákat, hogy mivel tudnék a legjobban a csapatnak segíteni abban, hogy elfogjam a menekülőket. Jó néhány technikát tanultam mostanában, ami a csapat hasznára válhat, hogy a menekülőket elfogjuk, anélkül, hogy meg kellene ölni. Ez a parancs, elfogni, de nem megölni. Természetesen balesetek történhetnek egy- egy technika esetleg félre sikerül és megölhet valakit, de ha nagy részt sikerül teljesíteni a küldetést néhány katona élete nem nagy kár a küldetés sikeréért és nem is tilos, hiszen tiltás ezzel kapcsolatban nem volt.
Miután Kodomoék eltűntek a hajóról, mi is neki álltunk a részünket teljesíteni, vagyis a kikötést. Mindenben követtem a parancsnok utasításait. Természetesen elárultam, hogy néhány csapdát fel tudok állítani, így ha szükséges szívesen előrébb megyek és felállítom a csapdákat, csak akkor a csapat ne sétáljon bele, hanem valamivel hátrébb várakozzanak és elég lesz csak azokat elfogni, akik nem esnek a csapdába. Nem tudom, hogy mi lesz a reakció, de szeretném én magam is kivenni a részem a harcból, ha már a hátvéd szerepét osztották rám, ne csalatkozzanak bennem és legközelebb akár már én is mehetek elől, mint egy csapat vezetője, netalántán egy csapattal a hátam mögött, mint chuunin.

//Kodomo a technika, amit használsz arra nem alkalmas, amire te használod. Legalábbis amikor én tanultam Tenshivel a mizugakure no jutsut és többször rákérdeztem azt mondták, hogy nem. Amit te gondolsz az már minimum a mizu kawarimi. Lehet, hogy én látom rosszul, akkor kijavít egy hozzáértő. Már többször láttam tőled így használni a technikát.//
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Pént. Okt. 16 2015, 17:22

Amíg a papnő meditált megérezte, hogy szinte mindenki a hajón egytől egyig, egyre feszültebb. Néhány személy felől még a félelem szikráját is megérezte, de hát ez egyáltalán nem meglepő, ha azt vesszük alapul amit mondtak akkor itt egy elég jól megszervezett embercsempész csoportról van szó akiknek valahogy a szolgálatába szegődött pár kivételes képességű shinobi is. Az is lehet, hogy ezek a shinobik alakították ezt az egész szervezetet. Makoto sosem értette, hogy egy ninja miképp távolodhat el ennyire az úttól amelyen járnia kéne. Egyre messzebb kalandozott képzelete és most az üres Takigakurei utcákat látta maga előtt. A szellem város amely egykor az otthona volt most csupán csak egy csontváz a lakosai nélkül. Egy üres váz amelyet elhagyott az élet. Kísérteties volt ott aludni ám mégis jó érzéssel töltötte el az a pár nap amíg otthon volt. Vajon a Takigakureiek merre lehetnek most? Kumogakuréba menekültek ennyit tudott a kunoichi, de vajon jól vannak. ha evvel a küldetéssel végzett biztosan el fog menni Kumogakuréba és végre az övéivel fog törődni. Tiszteletre méltó Kodomo faluja iránti elkötelezettsége, de Makoto tudta, hogy ő is megtenné ugyan ezt a saját népéért. 
Ahogy közeledtek a kunoichi egy pillanat alatt vissza tért a meditációból a valóságba egy jó mélyet sóhajtott. Felállt és kinyújtóztatta végtagjait. A sós tengeri levegő átjárta a tüdejét de ezt ő nem bánta. Mint mindig most is időben tért vissza, mert már közeledtek a megadott koordináták felé és kiderült, hogy az információ helyes, a sziget valóban itt van. A problémák azonban akkor kezdődtek el amikor észrevették, hogy egy nagyobb hajó a parton éppen felveszi utasait egy kisebb naszád pedig a nyílt vízen mintha járőrözne. 
Kodomo a megváltozott körülményekhez próbálta igazítani tervét amit Makoto erősen ellenzett hiszen a hajó lefegyverezésére elég lenne ha a hátra hagyottak mellé odaállítanának még két shinobit és a meglepetés erejével könnyen le tudnák verni őket. A jounin azonban nem szólalt meg hanem inkább csendben végig hallgatta a megváltoztatott haditervet. Hát ha a hajó lett az első számú priorítás akkor ez ellen nem tehetünk semmit. 
A segítségre azonban szüksége lesz Makotonak és nem ismer jobb csapat társat erre a feladatra...
- Kodomo azt hiszem én segítséget hívok aki ha úgy adódik még a nyomkeresésben is a hasznunkra lesz ha esetleg szükség lesz rá. 
Azzal elmutogatta a megfelelő kézjeleket majd elharapta hüvelyk ujján a bőrt és a fedélzetre nyomta a kezét. Ha az idézés sikeres akkor egy kisebb füst felhő kíséretében megjelenik Gonna a papnő leghűségesebb négylábú segítője. 
- Üdvözlet! - Mosolyog rá őszintén a lány a kutyára, talána  küldetésen most látták először boldognak a takigakureit. 
Gonna egész végig Makotoval marad amíg elmennek a hajóhoz!
Amint Kodomo megadja a jelet a papnő befogja a fülét a biztonság kedvéért. Tehát képes a genjutsu művészetire. Hm ez ügyes meg kell hagyni! Ha bejön a terv és Kodonak sikerül mindenkit mozgásképtelenné tennie akkor Makoto bemegy és egyszerűen csak leüti az őröket. Kodomonak úgy is érezni kell, hogy ha az ellenállás megszűnik abból következtethet, hogy a fedélzeten vagyunk. 
Ha valami esetleg balul üt ki akkor Makoto kivár Gonnával együtt.
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Pént. Okt. 16 2015, 22:21

Sós permet, és a szabadság édes íze a lány testének minden részét átjárta. A hajózás, még ha most a küldetés része is, olyan szenvedély volt, amit Munfu soha nem tudott megunni. Persze így, egy olyan legénységgel, akik egyetlen kivétellel nem értettek a hajózáshoz, szokatlan kihívásokat is tartogathatott, a lány mégis élvezettel állt a kihívások elé és biztos kézzel vette a kezébe a kormányt, és nem is hagyta el a helyét, míg meg nem érkeztek.
Munfurawa, mikor elindultak, nem gondolta, hogy akad még egy hajózáshoz értő a csapatban, így azonban, hogy kellemes meglepetésként kiderült, hogy Akiya is ért hozzá, nyugodt szívvel csatlakozott bátyjához, és a partra szállókhoz. Még a fedélzetről szemügyre vette az ellenség hajóját. A kígyódíszes önmagában is figyelemfelkeltő volt, méretéből ítélve, ha az ellenség képes kisebb flotta kiállítására, melyet  a környéken állomásoztat, talán kapitányi hajója is, nem csupán rabszállító. Mikor a távolabbi vitorlásra tévedt a tekintete, kezét a szeme fölé emelte, hogy árnyékolja a napsütést, s próbált bármi ismerőset felfedezni a vitorlán vagy a hajótesten, mely alapján azonosíthatja, bár nem hitte, hogy csak egy Holdból elkeveredett kalandvágyó halászhajó. Bizonyára a kígyóssal szemben a kékvitorlás sokkal inkább hadihajó.
Végül aztán Kodomo parancsára elindult. Megértette és támogatta bátyja elkötelezett aggodalmát, bár az azonnali támadás túl kockázatosnak tűnt számára. Nem csak a tábor többi fegyverese, de a kék vitorlás hajó is bizonyosan felfigyel majd rá, és hirtelen túl sok ellenséget kaphatnak a nyakukba.
-Kodomo, ha a hajót megbénítjuk, képtelen lesz kifutni, hiába is szeretnék. Nem lesz módjuk megszökni. Elég ha valamelyik árbócot, esetleg a kötélzetet tönkretesszük. Úgy a hajótörzs sértetlen marad, nem esik baja a raboknak, de lehetetlen lesz vele kifutni a kikötőből. - Hiába volt szenvedélyes hajós, egy ilyen tettel könnyedén elszámolt magában, nem csak mert az emberek megmentése a feladata volt, hanem mert a hajó javítható maradt. Jó volt így, a felesleges pusztítást sohasem élvezte. Ahogy Kodo felemelte a kezeit, befogta a fülét. Jól ismerte már bátyja hatalmát és nem akart véletlenül sem az áldozatává válni. Hihetetlen látvány volt az a rengeteg varjú, melyet testvére képes volt mozgósítani a céljai érdekében, s bizonyára ez a képesség most is hasznukra lesz.
Amennyiben sikerül az őröket a genjutsu befolyása alá vonni, nem tétovázik, megpróbálja leütni őket, ha azonban lenne néhány, aki megpróbálja a hajót a nyílt víz irányába indítani, a Suiton: Mizu no Kenjū alkalmazásával próbálja megállítani a dolgot, átvágja a hozzá legközelebbi kulcsfontosságú köteleket vagy valamelyik árbócot. Ha azonban olyasvalakit vesz észre, aki kibújt a genjutsu befolyása alól, és ellentámadásba kezd, ő lesz egy rövid, de masszív vízlövedék áldozata. Ha túl sokan maradnának harcképesek, amint Munfu a fedélzetre ér, egy Haran Banshou -val próbálja lesodorni őket, vagy a hajókorlátnak nyomva feltartani, míg társai hatásosabbal nem állnak elő.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Csüt. Okt. 22 2015, 23:41

//Lássuk, miképp tudnálak titeket kicsit kompenzálni a késésért!//

  Támadó csapat:
  A vezető előállt egy ötlettel, a csapat pedig engedelmesen követte őt. De mintha az aggodalom és a kétely szikrái is felcsillantak volna lelketek mélyén: biztosan jó döntés volt ez? Kiderül. 
  Sikeresen közelítették meg a hajót, átszelve a tengert és valamelyest a tengerpartot. Mikor közelebb értetek a hajóhoz, csont soványra fogyott, megviselt tekintetű, reményvesztett embereket láttatok. Őket 4-5 shinobi terelte fel a hajóra, mondani se kell, a lehető legkevesebb tapintattal. Akár ostoruk is lehetett volna, úgy hajtották a csordát a bárkára, melynek fedélzete egyébként már szinte teljesen tele volt a szerencsétlen foglyokkal.
  Kár lett volna tovább várni, hamar megindult a támadás. Kodomo teremtményei sikerrel ellepték a hajót, nekirontottuk az ellenséges shinobiknak – illetve sajnos az egyébként is élőhalott állapotban lévő raboknak is, hiszen nem kaptak parancsot a differenciálásra. Különösebb aggodalomra ugyanakkor nem volt ok, az ellenség nem rendelkezett fejlett reakcióidővel. Szinte felétek se fordultak, és a genjutsu már meg is kezdődött. Befogott fülekkel nézhettétek végig, ahogy átveszi felettük az uralmat a hipnotikus zene; láthattátok, ahogy a csapatvezető győzedelmeskedik egy hajónyi ember, köztük 5 rabőr felett.
  De álljunk meg egy szóra.
  Vagy inkább egy fejpántra. 

  Ahogy a shinobik felétek fordultak, közvetlenül a genjutsu beállta előtt, lehullt a lepel a kilétükről. A Hang. Ismerős lehetett mindannyitok számára az első látásra furcsának tűnő szimbólum. Egy „fél-nemzet”, amely annyira nem is „fél”, ha harci potenciálról és befolyásról, cselről és ármánykodásról beszélünk. Persze a tényeken mindez egyelőre semmit se változtatott. Az illúzió működött, és mindegyik ellenség megbénult. Már csak az a bizonyos „leütés” hiányzott, amit a fennmaradó csapattagok hamar meg is tettek. Pipa!
  Aztán újra furcsa hangok, morajok… és ordítások, fájdalommal és dühvel teli kiáltások egyvelege érte el füleiteket. A furcsa hangegyüttes a sziget belseje felől érkezett, és egyre csak közeledett. Ti döntötök, hogy várakoztok, elrejtőztök, vagy a zaj elébe mentek. Egy dolog azonban biztos: a következő, nem túl szívet melengető kép fog elétek tárulni: 

Védekező csapat:
  Mindeközben a védekező osztagnak túl sok dolga nem akadt. A jelzést tudomásul vették, és vártak az elkószáló báránykákra. Mindhiába. Sajnos úgy tűnt, egyelőre nem vár rájuk semmilyen izgalom, hiszen a dzsungelszerű környezetből talán előbb bukkant volna elő egy tigris, mintsem egy Burakkuma-tag. Aztán, csak hogy azért mégse legyen olyan egyszerű a helyzet, a furcsa hangok és ordítások zaja a védelmi csapatot is elérte. Először a sziget belseje felől, majd egyre inkább a támadó osztag feltételezett helye irányából hallották őket. De mi lehetett az?
  –
Hát elkezdődött végre – kommentálta az eseményeket Akiya. – Izgalmas.

Kisebb ajándék: mindenki 100-100-ról indul Very Happy. Meg a hajóút egyébként se 20 perces volt. A mostaniak után: 


Kodomo
Chakraszint: 87
Állapot: 100
A többiek 100-100


Határidő: október 28. éjfél 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Okt. 23 2015, 18:52

A jounin a fedélzetre ugorva, halkan osont el az emberek mögött. fedezékbe vonult és várt. Várta, hogy elérkezhessen az ideje. S az nem váratott magára. A hollók szinte a semmiből kerültek elő, s éles karmaikkal azonnal ellepték a hajón lévőket. Ugyan a hollók nem válogattak az emberek között, elvégre a támadás rögtönzésszerű volt, nem volt idejük részletesebben kielemezni az embereket. Kodomo, mikor meglátta a csont sovány rabokat, azonnal akcióba lendült, és azonnal az ellenségre uszította varjúhadát. A károgás pedig megtette a magáét. Ekkorra a jounin is képes volt felmérni a helyzetet és próbálta a genjutsut a katonákra koncentrálni, vagy azonnal feloldozni azokon, akik véletlenül kerültek a hatása alá. Ekkor érkezett a második hullám, s gyors csapásokkal iktatták ki az ellenséget. A maréknyi őrség hamar a földre került, Kodomo csupán ekkor vizsgálta meg őket tüzetesebben.
- Ezlehetetlen… - döbbent le a fiú. A csapat elfoglalta a hajót. Kodomo mégsem tudott örülni. Döbbenten sétált lassú lépteivel a földön fekvők és a földre esett rabok között. Az egyik shinobi felé sétált. Megállt felette. S csupán csak tűnődött.
Az otogakurei ott feküdt előtte, eszméletét vesztve terült szét a padlón. Ekkor újabb hangok törték meg a csendet. A varjak eltűntek már, Kodomo azonnal feloldotta, mikor a rabok összeestek.
- Jön hát az erősítés is. Meg kell tudnom valamit azonban. – ekkor a jounin a Kami no Yuugen küldöttje, Makoto felé tekint.
- Fel kell tartóztatnotok őket, amíg ki nem derítem a Tábor pontos helyzetét és minden mást, amire szükségünk lesz. Vidd magaddal az osztagot és járjatok utána az ismeretlen hang forrásának. Csupán figyeljétek meg, honnan is érkezik. Én itt maradok, a védelmi csapattal. Ha készen vagyok, csatlakozom. Nem engedhetitek, hogy bárki is megtudja, hogy a hajót elfoglaltuk. Azonban ne ti támadjatok először. Remélhetőleg hamar kiszedem belőlük mindazt, amire szükségünk lesz.
Ekkor Kodomo Makotora ruházza át a támadó osztag vezetését, amíg ő a hajón marad. A jounin ismét a rab felé tekint.
- Most pedig lássuk, mit keres otogakure, a Víz szövetségese, a Hold szövetségese, a Táborban. Elárult a saját szövetségesünk? Lássuk, mit tudtok a Táborról
Kodomo letérdel a fekvő férfi elé, majd tenyerét a férfi homlokára emeli.
- Mutass nekem mindent a Tábor és otogakure kapcsolatáról!
A szőke jounin a Holdban is alkalmazott Idő Visszafordító technika segítségével tekint be az ájult őr elméjébe, felkutatva minden emléket, ami összeköti ezt az otogakureit a Táborral. Meg kell tudnia, mit keres itt, és hogy mire kell számítaniuk a szigeten, ha a saját szövetségeseik is hátba támadták őket.
Feltehetően mire végez, a védelmi osztag megérkezik a hajóra.
- Meg kell kötözni minden rabot és biztonságos helyre kell őket zárni. Vegyétek fel a ruháikat, fenn kell tartanunk a látszatát, hogy a civilekre figyelő őrök sértetlenek. El kell látnotok a sérülteket, az idősebbek és a súlyos sérülteknek fekvőhelyre és vízre lesz szükségük. Ez a hajó lesz a központunk, amíg meg nem érkezik az erősítés. Ennyi embert nem tudunk elszállítani, ezért itt kell bevárnotok a felmentő sereget. Nekem pedig…Indulnom kell.

Kodomo, miután megtudja a szükséges információkat, ha kell akár több rab elméjébe ásva magát jut hozzá, majd a parancsok kiadása után nekiindul a dzsungelbe, hogy Makotoékat felkutassa. Remélhetőleg nem ütköznek nagyobb ellenállásba s csak egy járőr osztag közeledik. Kodomo talán pihenhetett is egy keveset a hajón, való igaz, nem töltött sok időt távol az osztagától.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Vas. Okt. 25 2015, 10:49

Kodomo genjutsuja hamar meghozta a várt eredményt és a maroknyi őrt egy szempillantás alatt sikerült ártalmatlanítani. A felismerés azonban nem csak a hold bélieket érte hideg zuhanyként. A szövetségi tömböket ismerve Otogakure itt most egy kegyetlen árulást hajtott végre. Suttogták már egy ideje, hogy Otogakure senkinek sem kegyelmez és csak azért állt be a Kiri szövetségbe mert éppen ők álltak nyerésre és ez most bizonyosságot is nyert a papnő szemében. Makoto tudta, hogy ez már nem csak a klánról és az országról szól a Djukáknak. Ez már személyes ügy olyas féle bosszú hadjárat az összes jelenlévő holdbélinek. Ez viszont abból a szempontból mindenképpen jó, hogy így viszont tényleg mindent bele fognak adni a küzdelembe és ha arra kerül sor, talán még az életüket is feláldozzák az országért, ám itt jön Makoto a képbe. Nem engedheti, hogy bármelyikük is meghaljon a küldetés teljesítése közben és ez most személyes ügy lett számára is. Segíteni fog a Djukáknak minden erejéből...
Velőt rázó üvöltések hangja szűrődött ki a trópusi erdő lombjai közül. Mi lehet ez? Talán valamiféle pecsét jutsu volt elhelyezve a hajón és most jön az erősítés, hogy ellássák a "támadó csapat" baját? Kodomo ismét gyorsan előáll egy ötlettel és Makoto nyakába teszi a felelősséget de persze nem véletlenül. A fiú elhivatott és ezt a papnő is látja, egy kicsit talán emlékezteti saját magára a fiú. 
- Rendben utána nézünk a dolognak de ne maradj sokáig mert ebből valószínűleg harc lesz, de ezt gondolom te is sejted...
Azzal a takigakurei jounin rá néz a kis csoportra. 
- Utánam! - Majd egy pillanatra a megidézett kutyára néz. - Keresd meg őket barátom!
Majd Gonna után Makoto is chakrát irányít a lábába és leugrika  fedélzetről. A négylábú hamar szagot fog de talán a segítsége nélkül is hamar megtalálták volna az ellenséget akik akadályt nem ismerve tarolják le maguk előtt a dzsungelt és szinte rohamoznak a hajó felé... Gonna és Makoto egy tisztes harminc méteres távolságban állnak meg a csapat előtt és gyorsan felmérik a helyzetet. 
- Mik ezek az démon szerű lények? Még sosem láttam ilyet. Ez valamiféle Otogakurei kísérletnek lehet az eredménye. Hallottam ám az átokpecsétről és az ott folyó kutatásokról... - Ha már a többiek megérkeztek Mako szól nekik. - Óvatosan. Ne használjatok nagy chakra igényű technikákat mert a tábornak még csak a közelébe sem jutottunk. Ha támadnak vissza támadhattok de csak ha szükséges. A mi feladatunk, hogy feltartsuk őket. 
Azzal a kunoichi kézpecséteket formál. "Suiton Mizukuri no Yaiba". A jobb kezében először vízelemű chakra jelenik meg mely hamar megfagy és egy nagyjából hetven centis borotva éles pengévé áll össze. Makoto az ellenfél felé fordul és várja az ördögi horda következő lépését!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Csüt. Okt. 29 2015, 09:26

Elég unalmas dolog hátvédnek lenni, de hát azt is vállalnia kell valakinek meg amúgy is csak addig az, amíg el nem kezdődik a csata. Meg különben is, a stratégia halála a harc kezdete, mert papíron minden szép és jó, de van egy ellenség, aki a saját stratégiáját akarja használni és hát a két stratégia nem mindig, sőt mondhatni sosem kompatibilis egymással, lévén, hogy egyik fél sem a gyors vereségre vágyik. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha a felek kő- papír- ollóval eldöntenék, hogy ki veszít és akkor még háborúzni sem kellene, vagy a nemzetek vezetői leülnének rizikózni és aki nyer, az visz mindent, a vesztes pedig fizet. Sajnos nem így megy az életben, a háborúnak le kell folynia, hogy kiderüljön a végeredmény és ebben mindkét fél minden katonájának feladata és kötelessége benne van. Most az enyém az, hogy aki erre menekül, aminek kisi az esélye, mert mért pont erre menekülne, azt kapjuk el, de lehetőleg ne öljük meg. Lehetőleg! Véletlenek becsúszhatnak, esetleg egy elszámított csapda. Ha a  többiek beleegyeznek a nálam lévő drótokkal és kunai késekkel felállítom a csapdákat, jó néhány cseresznyevirág vihar technikához szükséges pecsétet helyezek el, szám szerint 4 csokrot, egymástól valamivel távolabb, így létre kell hoznom 4 tinta klónt, amiket felfegyverzek egy- egy a technika aktiváláshoz szükséges robbanó jegyzettel eláttot kunai-jal, míg én magam a maradék dróttal felállítok egy Harigane shaku no jutsu // Drótkötél technikához kötelező drótszövevényt a talajba, ha valaki arra megy, akkor egyből aktiválhassam a technikát, míg az ayatori // fonaljáték technikámat is készenlétbe helyezem, a esetleg szükség van rá.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Vas. Nov. 01 2015, 22:48

Látva a csontsovány szerencsétleneket, Munfurawa kételyei eloszlottak. Szíve egy pillanatra összeszorult, majd megdobbant, mintha e pillanatból kifacsarta volna a tetterő minden lehetséges cseppjét. Bár vallotta, hogy cselekedni hideg fejjel kell, szolgálni szív nélkül nem lehet. Bár elhamarkodott döntésnek tűnt korábban a hajó megtámadása, már nem számított. Fülig benne voltak.
Majd valami keserű ízzel telt gondolat tolakodott elméjébe: túl könnyű.. még testvére bámulatos képességeivel is túl könnyű volt az első győzelem ebben a háborúban.
-Hang? Az átkozottak! - a keserűség sötét meglepettséggé változott, mikor a fejpánt előkerült. Nem kérdezte mit keresnek itt. Mindenhol ott voltak, mindenbe beletenyereltek, amibe csak lehetett... Nem volt meglepő, hogy megpróbálják a saját gesztenyéjüket kikaparni, függetlenül attól, kivel vannak szövetségben. Munfurawát tehát, ki gyermekkorától a bizalmatlanság és álarcok rejtekében nőtt fel, ez az árulás nem ingatta meg. Volt azonban, valami, amit ez az árulás mégis elindított: e pillanattól kezdve a Holdnak nyakába szakadt a bizonyítás terhe, nem csak ellenségeivel, de inmáron "szövetségeseivel" szemben is: bizonyítaniuk kell, hogy a Holddal nem packázhat senki, hiszen egy olyan kicsiny ország számára, mint ők, a halál ítélete lehet, ha sebezhetőnek tűnnek. Munfurawa mély levegőt vett. Tiszta fejre volt szükség. Elűzte hát a sötét gondolatokat, s a dzsungel zajaira koncentrált, ahogy újdonsült vezetője is. Mikor Makoto megindult, ő maga sem tétovázott, utána ugrott. Jó volt érezni a tengert maga körül. Arcán elszánt félmosoly jelent meg.
-Én sem láttam még ilyeneket. - felelt bizonyára feleslegesen a költőinek ható kérdésre, árnyalatnyi borzadállyal a hangjában. Az ellenség megmutatta magát. Neki pedig igen hasznos technikája volt a feltartóztatásukra: Suiton: Haran Banshou techinkával megfelelő méretű hullámot kíván kelteni, mely leveri a lábukról az érkezőket, megbontva a rohamukat, és feltartva őket. Nem kételkedett abban, hogy támadni fognak, és a számukat is aggasztónak találta, de még nem indította el a technikát. Várta a megfelelő pillanatot.

// Elnézést a késésért. Embarassed //
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Szomb. Nov. 07 2015, 01:05

  Makoto, Munfurawa

  Árulás ide–oda, legkisebb gondotok is nagyobb volt annál, hogy éppen ki az ellenfél. Az ördögi morajlások egyre közelebb értek hozzátok. Alig telt el néhány másodperc, ott álltak előttetek azok a furcsa, egyszerre állati és emberi, mutáns lények. De megtorpantak. Ördögi pillantásukkal titeket vizslattak, jobbra-balra tekergették a fejüket. Aztán az egyikük elkiáltotta magát, és akkor megindult a roham.
  Makoto jól mérte fel a helyzetet: ez még valóban csak az előőrse volt annak, amire számítanotok kellett. Ezeken a szörnyeken gyorsan és energia-hatékonyan kellett továbbjutnotok. Persze először nem ártott rájönni, hogy mivel is álltok szemben. Munfurawa suiton technikája első látásra kitűnő volt a feltartóztatásra, és éppenséggel Makoto ötlete se volt rossz – de az ellenség számbeli fölényben volt. Legalább egy tucatnyi démonszerű teremtmény indult meg felétek.
  Nem használtak elemi technikákat, fegyvereket vagy genjutsut, de valami eszeveszettül gyorsak és erősek voltak. Munfurawa, ahogy tervezte, kivárta a megfelelő pillanatot, hogy megindítsa a támadását. A szörnyek már csak karnyújtásnyira voltak, olyan gyorsan teremtek ott előttetek – ekkor érkezett a hullám. Sajnos mindhiába. A démonokba talán intelligencia nem sok szorult, de nagyon erősek voltak. Erősebbek, mint egy átlag shinobi. A Djuuka lánynak több eszeveszett félember is nekiugrott, akik végtagjaikkal szinte követhetetlenül gyors, nem túl precíz, de annál erősebb csapásokat mértek rá. Ezeket, ha rendelkezésére állt megfelelően gyorsan bevethető technika, némiképp tompíthatta, de ki nem kerülhette. Szerencséjére a rátámadó 3 szörny ezután újra megdermedt, és jobbra-balra kezdte kapkodni a fejét. Némelyiknek a szeme is fennakadt.
  Makotónak se volt nagyobb szerencséje. A lány technikája erősebb volt, reflexei fejlettebbek, de a szörnyek így is meglepték őt. 5 szörny rontott rá, és ezek közül legalább egy erős csapást mért a hátára. A vízkard az 5-ből két szörnyet egyértelműen megsebesített, ezek mozgása le is lassult, könnyebb prédává váltak. A másik hármon viszont nem fogott a penge. Testüket valamiféle erős, páncélszerű anyag védte az efféle támadásoktól. Makotónak gyorsan kellett cselekednie, ha nem akart a teremtmények martalékává válni.
  Mindeközben a másik két csapattag, Akane és Shizuna hátrálni kezdtek. Hogy miért, arról nem adtak tájékoztatást. Talán egyszerűen csak számítottak rá, hogy a szörnyek tartogatnak némi meglepetést a tarsolyukban. Ki tudja… Mindenesetre ők se menekültek a roham elől: hamar 2-2 szörny szökkent eléjük.

  Kodomo

  A jó stratégiánál nincs fontosabb. Márpedig mi is lehetne jobb stratégia, mint az ellenség lehető legbehatóbb ismerete?
  Úgy tűnt, a jounint nem bátortalanította el a pár órával ezelőtti „kudarc”. Akkor nem sikerült sokat kihúzni az égszínkék A-ból. Most ugyan más lesz a helyzet? Igen, miért is ne lehetne. Hiszen ez egy egyszerű otogakurei, nem pedig egy „A”.
  És igen, a sejtés beigazolódott. A jounin akármelyik otogakurei elméjébe is tekintett bele, ugyanazt látta: a vízen hánykolódó hajót körülbelül 12 fős személyzettel, egy laboratóriumnak berendezett kabint és egy barna köpenyes, csuklyás alakot, hatalmas szemüveggel az orrán, kígyószerű szemekkel, természetellenesen fehér bőrrel. 

  – Kabuto–sama! – hangzott az emlékképekben, s rögtön utána mély meghajlás következett.
  Hogy mennyire volt használható az információ, azt csak te tudhattad. A shinobiknak ezen kívül nem voltak emlékeik a szigetről, sőt a Burakkumáról se. Jól láthatóan először jártak itt, és nem is olyan régen még odahaza szolgáltak, vagy a fronton harcoltak. Annyit még megtudtál mindenesetre, hogy egyikük se túl képzett, maximum chuunin rangúak. 

  Közben a csatakiáltások jól hallhatóan célba értek. A furcsa zajok egyetlen pontból érkeznek, Kodomótól úgy 300 méterről, északnyugatról, a sziget belseje felől. 

  Tomoko

  A többiek bólintottak, mikor a technikáidról kérdezted őket, majd türelmesen végigvárták, míg elvégzed a dolgodat. Eközben egy szót se szóltak, aztán újra Akiya törte meg a csendet. Meglepően határozott hangon szólalt meg, az ember szinte meg is feledkezett róla, hogy alig pár évvel idősebb csak nálad.
  –
A szörnyek csatakiáltásai egyetlen helyről érkeznek. Egyértelműen megtalálták őket. Felesleges tovább várnunk itt. Indulunk.
  Bizony, ez egy parancs volt. Nem csak neked, Matabinak (és Narahikónak is). A korosabb taijutsuhasználó rögtön ott termett Akiya mellett, jelezve: indulhatnak.  
  Akiya ekkor a sziget belseje felé mutatott, ahol a dzsungelen át egy ösvény vezetett egy barlanghoz, melynek bejárata úgy 500 méterre lehetett tőletek.
Makoto
Chakra: 95%
Állapot: 90%
Munfurawa
Chakra: 92%
Állapot: 82%
Kodomo
Chakra: 72% (+2, ha nem indul el egyből)
Állapot: 100%
Tomoko
Chakra: 92%
Állapot: 100%

Határidő: 2015. 11. 13. 


A hozzászólást Pein összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Nov. 14 2015, 17:47-kor.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Szomb. Nov. 14 2015, 01:08

Munfurava borzalmasnak találta az előttük álló torz kreatúrákat. Ő maga is sokat megtett volna azért, hogy erősebbé válhasson, de ezek a többé már nem emberi lények átléptek egy olyan kimondatlan határt, amit ő önszántából soha nem tett volna. A shinobi út követése mellett az emberség megőrzését rendkívül fontosnak tartotta, s így, e rémálomszerű lények előtt állva, szíve sajgott az elveztegetett életekért. Nem rettegett. A szörnyű formák hajdan ugyanolyan emberek voltak mint ők. Mégis, mikor az egyik felüvöltött, mintegy jelt adva a támadásra, Arca sápatag színt öltött. A vér kifutott belőle. Ajkát összepréselte, s arcára kiült az elhatározás, hogy ha erejéből telik, gátat szab a rohamnak. S a víz, a legfőbb szövetségese hűségesen, simogatón várta a hívását.
Ő pedig szólította a lenyűgöző gyorsaságú torz emberek ellen. Hába.
-A fenébe! -Keserűség gyűlt a szájába, de nem merült a csalódás ragacsos posványába. Egyetlen szóval kiadta magából, és ezzel úgy gondolta túl is lépett rajta. Nem volt több idő rá. Cselekedni kellett. És épp a szörnyetegk gyorsasága miatt nem volt idő bonyolult jelekre, kénytelen volt a taijutsuban szerzett jártasságához nyúlni, és az általa edzett reflexeivel tompítani. A Sorozás // Hajaifuri no jutsu technikát ezúttal nem közvetlen támadás és erőteljes roncsolás érdekében vetette be, sokkal inkább azért, hogy az ellenség veszélyességét csökkentse, megpróbálva a felé lendülő végtagokat új irányba küldeni, mielőtt még elérhetnék. 
-Yoru! Ide! -szólította eközben a párducot, aki soha eddig nem hagyta őt cserben, s akire az életét bízná, hiszen gyermekként talán épp azt köszönhette annak, hogy társakká váltak. Embertlenekkel harcolt, s talán a macska ereje kell ahhoz, hogy a többes kelepcéből legalább annyi időre kiváljon, hogy egy új támadást indíthasson. Nem először fordulna elő, hogy ilyen módon támogatják egymást.
Valami azonban történt. A szörnyetegek hirtelen megdermedtek, s Munfurawa ki is használta a lehetőséget, hogy távolabb kerüljön tőlük. Nem mintha az ő gyorsaságukkal sokat számítana a szerzett tér, de néha kicsin dőlnek el  a legnagyobb dolgok is. Mindeközben azonban ott motoszkált a fejében, hogy ez a kis bemelegítés egy nagyon csúnya meglepetés előjátéka csupán... Talán épp parancsot kapnak.
Úgy döntött, ha már egyszer kezdetét vette a tánc, belezavar az ellenség játékába és elébe megy a dolognak. Dobbant egyet, és Suiton: Mizu Kamikiri -vel ha kell miszlikbe aprít minden, valaha ember szörnyeteget, aki az útjába kerül, s ezt a hullámélt kihasználva a saját sebességét is megnöveli, hogy a szeletelő élt követően saját karddal is be-belevághasson az ellenségbe, a partvonalon cikázva.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szomb. Nov. 14 2015, 01:21

Kodomo a fekvő otogakurei elé guggolt, majd kezét rányomta a férfi arcára, némiképp belenyomva a földbe. Majd jobb kezét maga elé emelve, a patkány jelét mutatta, s lehunyta lila szemeit.
Sötétségben volt. Sétált. A semmiben. Hiszen ott volt. A semmi közepén. Maga alá nézve nem látott semmit. Vaksötét volt. Majd felvillant valami az oldalán. Mintha ott állna egy köpenyes alak előtt, hallja a vízen hánykolódó hajót, s a hullámok törését, ahogy a dokk oldalának csapódnak. Hátrébb volt, talán egy tucatnyi ember mögött, szinte leghátul állt.
- Kabuto-sama – hangzott el valakitől, majd hirtelen mindenki meghajolt. Köpenyes, szemüveges alak. Ugyan Kodomo nem látta személyesen még őt, azonban azt tudta, hogy Kabuto Otogakure vezetője, tagja a Víz szövetségének, s szövetségese Getsugakurenak. Legalábbis eddig a percig. Kodomo szinte felbőszült, hogy tehette ezt a saját szövetségese az otthonának, s hogyan árulhatta el ily módon őket.
Kodomo elengedte a férfit, majd kilépve emlékeiből a férfi mellett fekvő másik otogakureihez sétál, majd elvégzi ugyanazt a mozdulatsorozatot.
Az emlékekben ez a férfi az első sorban állt, mikor az Otokage előtt meghajol a tömeg, majd ezután hajóra száll a maroknyi, mégis nagyobb létszámú egység, mint Kodomo jelenlegi egysége, s megindulnak. Kodomo leveszi a férfi fejpántját, majd kabátjának belsejébe rejti azt. Shirokage a vállán ült.
Mély, torz, rémisztő ordítás zengi át a partot, a fák közül érkezett, hangázásból nem is oly messze.
- A többiek! – Kodomo ezután felemelte karját, s Shirokage a magasba szállt, majd eltűnt a Nap fényében a fehér holló. Majd a jounin is gyors tempóban sietett a hangok felé.
Egy szempillantás alatt elérte a fákat, melyek között társai állomásoztak. Azonban mikor Kodomo megállt egy fa ágán, hogy felmérje a helyzetet, elszörnyedt a látványtól. Nem hogy az emlékekben, de még életében nem látott efféle lényeket, melyeknek tucatja rontott a csapatra. Kodomo a fán maradt.
Első ránézésre fizikális megjelenésükön akadt meg a fiú szeme, melynek erejét és felhasználását azonnal elemezni kezdett. Erősek, hihetetlen erősek, ám nem tűnnek túl speciális képzésekben és harcmodorokban képzett ellenfeleknek, inkább valamiféle elsöprő erejű, de lassú reagálású hordának. Egy biztos, Kodomonak segítenie kell nekik, nem csaphatnak nagy zajt, nem mintha a szörnyetegek üvöltését nem hallotta volna száz méterekről is, így emiatt gyorsan is kell lépnie.
 
Shirokage is alábbszállt, ahogy megérkezett a harctérre. Majd várt. Várta, hogy Kodomo felkeljen az ágról, majd leugorjon a földre. A madár ekkor repült el az ágak között, Ame, Kodomo húga felett. S a fehér holló látványa megpróbálta magára vonzani mind a szörnyek, mind Ame figyelmét.
Mikor Shirokage elszállt a getsugakurei kunoichi felett, Kodomo kézpecséteket formálva állt a fa tövében, néhány méterre húgától. Talán 8 méterre. S Ame sem tétovázott.
- Ugorj Húgi! Most! – mondta, miközben két tenyere között létrehozott egy tenyérnyi méretű labdát, majd sebesen egyenesen Ame akkori pontja felé irányítja, a három szörny közé. A gömb nm tűnik sem veszélyesnek, sem pedig pontosnak. Nem célja eltalálni az ellent.
Amennyiben Ame kijut a gyors hullámokkal talpa alatt, a technikával, melyet a jounin is jól ismert, s legbelül abban a pillanatban ismét elismerte Húgának remek zsenialitását és ügyességét, Kodomo újabb pecsétet formál, ezzel véglegesen befejezi a Yugeton: Shikukeymuso // Gőz stílus: Vákuumbörtön nevezetű, saját maga által kifejlesztett technikát, melynek eredményeképp a gömb, mely ennyi idő alatt lehetőleg megközelítette a viszonylag egymáshoz közel helyezkedő szörnyeket, ekkor megállt egy másodpercre, majd mintha a gőzből formált labda belseje mozgolódna. A másodperc alatt a labda vagy egy három méter átmérőjű gömböt formál, majd a benne lévő, kiáramló, s porlasztó erővel bíró erejével lehetőleg lebontja, s hamuvá égeti a benne ragadt szörnyetegeket. Kodomo igencsak régóta fejleszti és erősíti technikáját, hogy lehessen egy olyan ütőkártya a kezében, mely pont a csendes és gyors támadásokra lett kreálva. Mindemellett nem szerette alkalmazni, elvégre számára az élet, élet marad. Most azonban, hogy szövetségesei nem élnek már a jounin bizalmával, s az előtte lévő lények sem tűntek emberinek, Kodomo készen állt bevetni technikáját rajtuk, méghozzá teljes pontossággal.

A felé érkező Ame felé siet, majd gyorsan kérdezi őt állapotáról. Amennyiben Ame jól van, magára hagyja, s a Kami no Yuugen tagja felé veti tekintetét, s figyeli, miként harcol a kunoichi a rátámadó szörnyek ellen. Amennyiben segítségre van szüksége, Kodomo ismét elemzi helyzetét, s várja, hogy mit lép a nő. Ha viszont nem szorul segítségre, a megmaradt lényeket figyeli, már ha voltak még ezeken kívül.


//Remélem nem baj, ha a postomba vettem Munfu postját. Illetve kérdésem lenne, a -13% ch vesztés egyetlen technika miatt lett levonva, vagy akkor úgy vettük, hogy Kodomo átvizsgálta mind az öt embert?//

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Szomb. Nov. 14 2015, 21:51

A társaim nem nagyon kérdeztek a technikákról, mert vagy ismerték vagy nem nagyon érdekelte őket, hogy mit is akarok tenni, mert kicsinek tartották az esélyt, hogy pont erre menekülnének ellenségeink. Nem számít, hogy ki mit gondol, a csapda állításnál meg van az a rizikó, hogy esetleg nem az sétál bele, akinek kell vagy nem is aktiválódik. Rengeteg a buktató, de akár be is jöhet. Miközben felállítottam a csapdákat a társaim nem szóltam semmit, hiszen mit is szóljanak? Jó kérdés, mi it várunk és felkészülünk. Elkészülök a csapdákkal és ekkor érkezik a parancs, amire vártunk, lévén megkaptuk a jelet. Elindulunk. A technikai tárházam iszonyatosan kevés, hogy jól lehessen kombózni őket, de okosan használva őket külön külön is lehetnek halálosak. Terveim nincsenek, hiszen ellenfelet nem ismerjük és a terv már akkor felborul, amikor beveted az első technikát, hiszen a másik reakcióját nem lehet kiszámítani, még akkor sem, ha évek óta használod a technikát és már rengeteg reakciót láttál rá. Én sajnos nem vagyok ez a fajta. Technikáim nagy részét nem rég tanultam meg vagy ha régen is, akkor is kevés alkalom volt rá, hogy használjam, így még az a tapasztalat sincs meg, hogy tudjam, hogy nagy valószínűséggel mi a reakció egy- egy támadásra. Mivel itt nem én vagyok a parancsnok, bár ha a küldetést sikeresen teljesítem, akár azzá is válhatok valamikor, így követem a parancsot, amit adtak és követtem a többieket a hangok irányába, mivel más merre nem is nagyon lett volna értelme indulni. A csapdák jutottak eszembe és ha arra nem is jó, hogy az erre menekülőket elkapja, arra biztos, hogy ha mi menekülünk, akkor az ellenséget megállítsa. A klónokkal még a kunaiokat bedobtam a kialakított csapdákba, majd ők is utánunk indultak, valamivel távolabb a csapattól, mint a hátvéd csapat hátvédjei.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Vas. Nov. 15 2015, 11:09

A kunoichi számításai egyértelműen nem jöttek be és erre most csúnyán ráfáztak. Egy pillanatra kinyújtotta a karját a Djuuka lány felé amikor hirtelen megjelent előtte öt ilyen lény akik közül Mako kettőt tudott megsebesíteni az elszívás kardjával, de a másik háromra nem hatott pengéje így vissza vonulót akart fújni, egy kis teret nyerni magának ám az egyik szörny elég erősen vágta hátba. A papnő tudta, hogy nem szabad engednie, hogy közrefogják mert akkor vége lesz. Egy pillanatra féltérdre ereszkedett majd eszébe jutott a kislány amint egyedül botorkál sunagakure dűnéi között. Azóta álmodik vele és próbálja kiverni a fejéből, de valahogy nem sikerül. Ez a kislány jelképezi számára az életet. Egy pillanatra a többiek felé pillant és látja, hogy mindenki vagy visszavonul, vagy védekezésbe kezdett. Munfurawa is sikeresen vette az első rohamot és annak ellenére, hogy több ellenfél jelent meg előtte is, úgy tűnik ügyesen támad vissza. Lehet, hogy a papnőnek nem kell mégsem aggódnia érte. Azért most elkélne Kodomo segítsége is... Nem hagyhatja, hogy rögtön az első hullámmal elsöpörjék őket. Makoto azt remélte, hogy a négy shinobi meg fogja rettenteni az ellent és feltartóztatja a rohamot, ehelyett inkább talán csak még inkább feltüzelte őket. Akkor most meglátjuk milyen fából faragták őket. "Senzeku no sai" A jutsu bizonytalan ideig marad aktív és a különleges chakra azonnal feltölti Makoto chakra hálózatát. 
A következő cselekvése Makotonak, hogy a shusin no jutsut használva kimozdul hátrafelé az öt teremtmény elől, majd villámgyorsan kézpecséteket formál. Gyorsan egy technikával szeretné leteríteni ellenfeleit és mivel vannak olyanok akiknek páncélja az elszívás kardját is felfogják ezért Makoto fegyvertára egyik legerősebb jutsuját használja, hogy gyorsan pontot tegyen az ügy végére. 
- Fuuton Shinku Renpa! 
A kunoichi nagy levegőt vesz mielőtt befejezi a kézpecséteket majd az ellenfeleire ereszti a tucatnyi vákuum pengét amelyek feltehetőleg miszlikbe szeletelik az ellent, de olyan szintem hogy hírmondójuk sem marad. Makoto ezután egy félfordulatot vesz és gyorsan felméri a helyzetet ha sikerült elintéznie ellenfeleit. Eközben hirtelen Kodomo is megérkezett és Munfurawa segítségére sietett így Makoto gyorsan a csapat másik két tagja felé fordul és gyorsan szól Gonnának. 
- Segíts a az egyikőjüknek a másikat én intézem. - A kutya legjobb tudása szerint segít be Akanenak miközben Makoto ismét maximális sebességre gyorsítja fel testét és amilyen tempóban megérkezik ezúttal a Suiton kaiten no Shuriken jutsut aktiválja és az egyik démon szerű lény felé három a szél elemmel felspécizett shurikent indít útnak melyek irányítva egyet fej magasságban egyet derék egyet meg a láb magasságban küld a teremtmény felé. Nem véletlenül használja ezt a technikát, ha esetleg Shizuna nem venné észre akkor úgy iránytíja a shurikeneket, hogy ne essen semmiképpen bántódása a csapattársának. 


A hozzászólást Ayokama Makoto összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Nov. 15 2015, 21:44-kor.
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Vas. Nov. 15 2015, 20:35

A kezem sajgott, szinte csoda, hogy egyáltalán képes voltam megformálni a kézjeleimet. A fogaimat összeszorítva, könnytől elhomályosult tekintem azonban le nem vettem az ellenfelemről. Sőt! A látványa szinte midnent kisöpört a tudatomból. Ő az, akit most le kell győznöm, ő az akit most el kell porlasztanom!   Végül egy nagy levegőt véve kiengedtem a lelkemben égő tüzet... akarom mondani a technika okozta tüzet. A tűzgyűrű hamar körbeölelték ellenfelem, végzetes zárkába zárva őt, és felkészültem a kegyelemdöfésre. Talán, ha más helyzetben lettem volna, akkor talán kegyelmeznék neki. De itt most ilyenről nem lehetett szó. Vagy ölsz, vagy meghalsz... Ez itt most a törvény. Bár nem feltétlen igaz, hogy túlélem, ha győzök, de ha meghalok, legalább egy ellenséggel kevesebb. Végül befejeztem a második kézjelsorozatot is, és tűzbörtönbe zárt ellenfelem felé leheltem halálos tűznyilaimat. Semmi esélye nem volt menekülni. Kimerülten rogyog a földre, elhomályosult tekinttel. De élve. Nagyjából még látom, hogy elhamvad a másik teste, ám végül valaki megragad hátulról és ismét belémszúrtak valamit. Felnyögök egyet, mielőtt még teljesen elnyelt a sötétség.

Végül azonban nem maradtam örökké a sötétség világában, ahogy reméltem. Kinyitottam a szemeimet, és füleim a hullámzó tenger ismerős dallamát ismeri fel. Nyögve támaszkodok fel, szédülve. Alig bírtam lábra állni, így egyelőre csak fél térden maradva próbáltam körbenézni. Első pár pillanatban nem is tűnik fel semmi, ám ekkor egy kis csónak képe lesz látható nem messze tőlem. Szívem nagyot dobban, amikor felmerül bennem a tudat, hogy lényegében most megszökhetek a szigetről. De mielőtt bármit tehetnék egy  újabb hangot... csata hangját fújta felém a szél.
~ Mi folyik itt? Talán... Kodomo? Az nem lehet... vagy... mégis?
Akaratlanul is felcsillant bennem a remény, hogy ismét láthatom bátyámat, a drága húgit, és mindenki mást is. Ám lábaim nem voltak elég erősek, hogy megtartsanak. Fejemben össze-visszaság uralkodott, így egy normális idézést sem tudtam volna létrehozni. Így egy dolog maradt csak. Muszáj oda mennem! Így egy egy letört nagyobbacska ágat próbálok meg keresni, vagy ha nem találok, magam próbálva törni magamnak, hogy mankónak használva a hangok irányába csoszogjak. Szívem minden vánszorgással eltöltött idővel gyorsabban vert... talán még van remény...

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 5 oldal 1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.