Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Júl. 15 2016, 15:35

A jounin ott állt, s várta, hogy Makoto a gyorsan létrehozott láncok segítségével elérhessék Ryuut, és kiszabadíthassák. Alig tíz méterre voltak tőle. Oly sok idő után, oly közel. Majd hirtelen…megszűnt minden.
Kodomo látta Ryuu arcán a változást, még ha nem is látta, mi történik. A fiú szemei kidülledtek, szája tágra nyílt. Majd mintha vér kezdett volna folyni.
- Ne…neh… - mondta Kodomo, miközben Makotonak a láncai végre elérték az öccsét, ám a jounin érezte, késő. Elkéstek. Oly közel jutottak, s pont itt…elkéstek. Ryuut megsebezték, méghozzá halálosan. Szemeiből a vér egyre gyorsabban, s egyre bőségesebben csorgott a vér, miközben teste egyre közelebb került testvéréhez. Kodomo gömbje eközben elérte az otokaget, ki vastag kígyókkal vette körbe magát. De ez nem menthette meg a getsugakurei dühétől, s mérhetetlenül pusztító gőzchakrajatól. A felduzzadó gömb szinte azonnal elkezdte rombolni és felmorzsolni a kígyófalat, s miután átvágta magát, képes volt a gömbbel még az otokage karját is megsebezni. A jounin társa is látta a rést az otokage védelmén, s nem habozott, azonnal támadásba lendült. Ekkor újabb hiba esett számításaikba, s a jounin mellett álló kunoichi elvesztette a kapcsolatot láncaival, a savtó partjára ejtve a fiút. Kodomo közelebb akart lépni, ám ekkor újabb, megrázó események történtek.
Ryuu teste egyre inkább növekedni kezdett, mintha belülről, valami feszítené és fújná őt. Kodomo lilás szemei tágra nyílva figyelték az eseményeket, majd gyors utasítást adott társának, miután az ellőtte technikáját.
- Ugorj onnan! – figyelmeztetése közben ő maga is felkészült az előttük fekvő test hirtelen megduzzadásának következményeire. Remélhetőleg Makoto képes elugrani, elvégre ő közelebb állt Ryuuhoz. Ez idő alatt Kodomo a benne forrongó gőzchakrat most egész testére kiterjesztette, s várt a megfelelő pillanatra. Nem tudta ugyan, hogy mekkora erővel fog végigsöpörni az az energia, melyet öccse testébe zártak, azt azonban tudta, hogy azonnal cselekedniük kell. Ryuu meghalt, s ők is meg fognak, ha itt maradnak. A Yugeton: Kawarimi technika segítségével a jounin képes átengedni testén a robbanásból következett lökéshullámot anélkül, hogy ártana neki, s szinte a robbanás után azonnal kézpecsétet formál, hogy feloldva a technikát, ismét a hollón kívülre juttathassa Makotot és saját magát. Látta, ahogy az otokage hátrál, s tudta, nincs tovább értelme ott maradni. Tartalékai igen csak megfogyatkoztak, s nem tudja, miként alakulnak az események, mióta a madarak a járat felé vették az irányt. Érezte ugyan, hogy valami nincs rendben kinn, de nem tudta, hogy mi is történhetett. Egy biztos, Kara gyomrában kellő ideig fogságban tudja tartani az otokaget, míg el nem éri a madár AZT a helyet. Kodomo a lehető leghamarabb akarja kiidéztetni magukat, fogságba ejtve ezzel és egyedül hagyva Kabutot. A kialakult távolság elegendő ahhoz, hogy kivihesse magukat anélkül, hogy az otokage elérhesse őket. 

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Szomb. Júl. 16 2016, 14:17

Döbbenet, gyász, csalódás, elkeseredettség... Nagyjából ezek az érzelmek futottak át Makoton miközben látta, hogy a technikája csak addig jutott el, hogy megközelítette a fiút de közben Kabuto már végzett a fiatal Djuukával. Döbbenet, mert bízott benne, hogy sikerrel járnak és még Kabuto sem állhat az útjukba. Bár valahol mélyen sejtette, hogy az Otokage szintekkel felette áll, de amikor a tervet sikerrel kivitelezték akkor a papnőben felcsillant a remény. Gyász, mert azt gondolta, hogy Ryuu megúszhatja és az eddigi tapasztalataiból azt remélte, hogy a jó ezúttal is nyerni fog. A hoshigakurei kisgyerek emléke még mindig ott élt benne és ebből merített erőt de Ryuu halála valamit eltört a papnőben. Nem is tudott azonnal reagálni ahogy azt kellett volna egy pár másodpercig csak nézett előre. Csalódás, mert a hite kitartott és annak ellenére, hogy a hitet az élet védelmében valószínűleg töretlenül fogja tartani az ő utolsó lélegzetvételééig most csalódott önmagában amiért nem volt képes megóvni a fiatal Djuukát. Elkeseredettséget érzett talán magában még, mert a fiú halálával bebizonyosodott, hogy még mindig nem elég erős, hogy mindenkit megmentsen akinek szüksége van rá és ezért valószínűleg még erősebbé kell válnia mind hitben mind testben és lélekben. A láncokkal nem volt képes megtartani a fiút és annak ellenére, hogy az halálos sebet kapott szerette volna maguk mellett tudni a testét, hogy legalább a végtisztességet meg tudják adni neki, de mint később kiderült nagy szerencséjükre valahol fél úton közte és a kígyó között a saba esett a fiú teste.
Amikor Makoto felocsúdott és kézpecsétekbe kezdett az otokage arrébb dobta Ryuu elernyedt testét a savba. A lány csak egy pillanatig foglalkozott vele, mert a technikája létrehozásával volt elfoglalva, de komoly önfegyelem kellett hozzá, hogy amit lát attól ne forduljon fel a gyomra. A fiú szeméből valamilyen kék folyadék kezdett el szivárogni, de Makoto csak eddig követte az eseményeket mert akkor megformálta az utolsó kézjelet is és szabadjára engedte a pusztító fuuton technikát, amikor Kodomo gőz technikája semlegesítette Kabuto védelmét. Azonban mind eközben Ryuu teste elkezdett felfúvódni és abban a pillanatban amint a vákum él elhaladt mellette egy hatalmas robbanással adta meg magát végleg az enyészetnek. 
Minden a másodperc tört része alatt zajlott le. Makoto chakrát koncentrál a lábába és a robbanás lökéshullámát kihasználva elrugaszkodik a földről és így megpróbál minél távolabb kerülni a detonációtól, remélhetőleg a getsugakurei jounin még azelőtt ki idézi őket, hogy a savba érkezne bele. Bár az elnyújtott hátraugrásba még a lökéshullám is besegített, Makoto még akkor kézpecsétek megformálásába kezd amikor meglátja a fiú testének felpuffadását. Bár 1 másodperc alatt nem hajtja végre a technikát de bármilyen körülmények között is, ha nem veszti el az eszméletét villámgyorsan elmutogatja a megfelelő kézpecséteket aztán egyszerűen csak hozzáér homlok védőjéhez, hogy a Shinranbashou douka no jutsut aktiválva a teste és bőre szürkés állapotot vegyen fel és acél keménységűvé szilárduljon. 
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Csüt. Júl. 21 2016, 15:18


  Mindannyian hibáztatok. Lehengerlő képességeitek ellenére lépéseitek nem voltak teljesen adekvátak. Persze ez talán nem is róható fel egyikőtöknek sem. Épp az lett volna hihetetlen, ha 1-2 röpke másodperc alatt előálltok a tökéletes tervvel. Nem így történt, de a tervek mindegyike jó volt. A kérdés leginkább az volt: ki tévedett nagyobbat?
  Kabuto válasza kielégítő volt, de az idő ellene dolgozott. Emberfeletti érzékeinek hála észrevehette, hogy a felé száguldó S szintű fuuton technika vesztett az erejéből, de miután fajtájának talán legerőssebjével nézett farkasszemet, helyzete nem volt sokkal rózsásabb. A jutsu a robbanás előtt fél másodperccel érkezett meg a kagéhoz, aki testének teljes felületét még némiképp legyengítve is szó szerint felszaggatta: a vastag bőr felrepedt, és láthatóvá vált, ahogy a meglepően élénk színű vér fel-feltör a törékeny, puha húsból. Persze a Kígyó se volt rest. A teste kvázi elpusztíthatatlan volt, s még ha a technika végül jelentős sérülést is okozott benne, az minden bizonnyal csak időleges lehetett. Persze várt még rá egy megpróbáltatás: a robbanás.
Ezzel kapcsolatban – ha némi áldozat árán is – bejött a kage számítása: a fuuton technika egészen a hasfal pereméig repítette, körülbelül 5 méterre kiindulási pontjától. Ekkorra megindult a senjutsu chakrával felerősített gyógyító technika működése is, noha igaz, az előzőekben szerzett sérülések begyógyulása röpke fél másodperc alatt nem mehetett végbe. A robbanás hatalmas lökéshullámmal és hővel, egyfajta centrifugális erővel érkezett meg a kage felé. Az minden bizonnyal valamivel nagyobb lett volna, ha eredeti helyén marad, de egy valami biztos: erőssége a halandó testre még itt is halálos volt.  
  Kabuto jól választott, amikor az öngyógyításhoz folyamodott. Másra egyszerűen nem volt ideje, még hát valljuk be: keze sem… Ami azonban azt a fránya időt illeti, némiképp talán elszámolta magát. Az alkalmazott technika nem volt mindenható. Ilyen körülmények között semmiképp. A kage teste eleve súlyosan sérült volt, amikor a technika beindult. Ráadásul a technika lényege épp a pontos előrelátás, az öngyógyítás egy bizonyos, előre kigondolt helyre való összpontosítása. A senjutsu chakra persze lehetővé teszi, hogy az összpontosítás fontosságát nagyban lecsökkentsük, de azt már nem, hogy ilyen sérülések mellett, ilyen rövid idő alatt az egész testünknek teljes és egyenlő regenerációt biztosítsunk a több irányból érkező, kiszámíthatatlan támadással szemben. Ráadásul Kabutónak a felé zúduló nagyobb mennyiségű savval is szembe kellett néznie… A hatékonyság lecsökkent.
  Mindeközben Kodomo egészen másképp közelítette meg a problémát. Neki volt a legtöbb ideje felkészülni a robbanásra, így sikeresen elmutogatta a Yugeton: Kawarimihez szükséges kézjeleket, hogy testét gőzzé formálva gyakorlatilag átengedje magán a robbanást. A nagy erejű lökéshullám, mely gyakorlatilag lángolt, ahogy arra a jounin számíthatott, nem tett kárt a gőzben. De az ő terve se volt tökéletes: a lökéshullám a gőzt eltaszította a szélrózsa minden irányába. Az összeállás nem ment olyan könnyen: 5 másodpercre volt szükség, hogy Kodomo újra önmaga lehessen. Noha igaz: a teste teljesen sértetlen állapotában állt helyre.
  A három küzdő fél közül talán Makoto húzta a legrövidebbet. A lány volt az, akit természete miatt talán a legjobban kizökkentett lelki egyensúlyából Djuka Ryuu korai halála. Az egyébként félig-meddig sikeres fuuton technika végrehajtásának súlya is az ő vállára nehezedett, hiszen emiatt volt csupán 1 másodpercre reagálni a robbanás okozta pusztításra. Ettől függetlenül szerencsére helyesen, és a lehető leggyorsabban cselekedett. Hátraugrott, így megmenekült a biztos haláltól. 1 másodperc azonban nagyon kevés idő: ahogyan arra ő maga is számított, nem tudta időben befejezni a választott jutsut. A robbanás Kabutóhoz hasonlóan a hasfalhoz tapasztotta a lányt. Először a robbanás szelével érkező sav érte el a lány testét, amely felforrósodott természete miatt azon nyomban lemarta a lány ruhával nem fedett részeiről a bőrt, míg a fedett részekről a ruhadarabokat pusztította el szinte teljesen. A sérülések súlyosak voltak és folyamatosan égető fájdalommal jártak, valószínűleg maradandó sebet hagynak majd maguk után. De életveszélyesek közel sem voltak, már csak azért sem, mert a fájdalom ellenére a lány fél másodpercen belül befejezte a technikáját. Ez – bár néhány további sérülés és ruházatának árán – megvédte őt a pusztító robbanástól. 


  A madár megrázkódott a robbanástól, de az idézés egyelőre nem szűnt meg. A hasfal több helyen erősen megégett, némiképp vérzett is, de az életfunkciók rendben voltak.
  A következő másodpercekben az idő játékszereivé váltatok. 5 másodperc elteltével Kodomo újra emberi valójában pompázott, sértetlenül. Kabuto technikája is dolgozott, és valami eszeveszett tempóval regenerálódtak a kage sérült testrészei. De a sav és a fuuton technika megtették a hatásukat: a Kígyónak valamivel több időre volt szüksége, mire újra támadásra kész lesz.
  A Kodomo felemelte a kezét, hogy „kiidézze magukat”, azaz lehetővé tegye kettejük számára a madár száján való távozást. Valamiért azonban a teste elnehezült, karjai mintha megtagadták volna az agy parancsát. Makoto ugyanezt érezte: egyszerűen mintha elhagyta volna testét az élet, pedig az elméje ugyanolyan fényesen csillogott, mint hajdanán. A jounin ennek ellenére erőt vett magán, és ha nehezen is, de végrehajtotta a műveletet. Kabuto szinte ugyanabban a pillanatban épült fel olyannyira, hogy ő maga is kézjelek formázásába kezdjen – vagy legalábbis elméje úgy gondolja, hogy éppen abba kezd. Ugyanis akárcsak a két jounin, a kage teste is megdermedni látszott. A Kígyó ugyan ennek ellenére is megkezdte a technikához szükséges előkészületeket, de elkésett: Kodomo és Makoto távoztak a madár gyomrából.
  A következő másodpercekben Kodomo és Makoto abban a barlangban találja magát, amely a misztikusan hátborzongató teremből vezet felfelé, a kastély irányába. A folyosó végét hatalmas szikla torlaszolja el, amely félregördül, mire a Kodomo idézett madara berepül a bejáraton. Ugyaninnen egy ismerős alak lép elő. Arcát félhomály fedi, nyakáról eltűnt a vérvörös S, szemei pedig ugyanígy világítanak, mint a bent tanyázó Hyuugáké. Hiszen ő maga is közülük való. 
  –
Ha nyögvenyelősen is, de teljesítettétek a feladatotokat. Azt hiszem, ezért hálásnak kéne lennem. S mégis: itt feküdtök előttem, magatehetetlenül.
  Testetek teljesen elnehezült, talán még soha ezelőtt nem éreztetek ekkora ürességet. Mintha levágták volna minden egyes végtagotokat: mintha soha nem is lettek volna kezeitek és lábaitok. Az ajkaitokon kívül semmitek sem mozdult.
  – De a Hyuugák hálások nektek – folytatta. – Ha hazatértetekkor nem feditek fel kilétünket, és megosztotok velünk mindent, amit az Otokage képességeiről megtudtatok… természetesen szabadon távozhattok. A Burakkuma pedig a múlté lesz.
  Eközben odabent a teremben a varjú hirtelen az enyészeté lesz, és Kabuto kiszabadul a technika fogságából. Azonban az ő testére is áttörhetetlen súly nehezedik. Magatehetetlenül fekszik a földön, akárcsak a két jounin. A következőt látja (részlet egy korábbi posztból, innen a többes szám, de a helyzet változatlan): 

  A terem kör alakú volt, és körülbelül olyan tágas lehetett, mint az előző „csatatér”, a bálterem. Magassága körülbelül 6 méter, a falai kőből voltak, ahogy a padló is – és úgy egyébként minden más. Az összefüggő faltömegen három méterenként pecsétek sorakoztak, a következő felállásban: egy darab középen és további négy ekörül, mintegy négyzetet alkotva.

  A kör formájú barlang-terem falaira négy irányban fáklyák voltak akasztva – ezekből származott éppen csak annyi fény, hogy közelebb lépve, 1-2 méter távolságból megvizsgálhassátok a falakat, és a rájuk helyezett pecséteket. A legalább 20 méter átmérőjű teremben a fáklyák közvetlenül három méteres környezetét kivéve egyébként alig láttatok valamit. A barlang-talapzatra a használt suiton jutsu miatt 1-2 centiméter vastagságú vízréteg telepedett.
  Aztán a vízfelület hirtelen több irányból is megfodrozódott. Ekkor pillantottatok csak a talapzatra, amely kísértetiesen tükrözte vissza a fáklyák pirosas fényét. Azt hihettétek, hogy ez színezte vörösre a vízleplet, de nem: elmosódva bár, de a víztükör alatt a padlóra koncentrikus körök voltak festve, azok közé pedig valamifajta számotokra ismeretlen írással – főképp, mivel a betűk elmosódtak – egy monoton módon ismétlődő – feltételezhetően – mondat volt pingálva. Vérrel.
  Lassú léptek közeledtek, a mozgásba lendülő lények az élők által ismeretlen lassúsággal közeledtek a fáklyák által megvilágított barlang-részekhez. Először csupán egy fedte fel kilétét. Egykori zöldes egyenruhájának csupán a martalékai csüngtek már rajta, valahol a csípője környékén. Szinte teljesen meztelen teste szürkés színt vett fel, csak pár árnyalattal ütött el hulla fehértől. Bőrét fekete, vonalszerű hegek csúfították mindenütt, olyan volt, mintha ezernyi törés és repedés húzódna a testén. A férfi feltűnően izmos volt, igazából annyira, hogy még az arcán is látszódtak a bőre alatt türemkedő izomkötegek. A bőre a mellkasa felső részétől a nyakáig egészen sötétszürke, már-már fekete volt, de a feje ugyanolyan fehéres szürke árnyalatú, mint a teste többi része. Groteszk vigyorba fagyott ábrázata félelmet keltett. Fújtatott, sokkal többször vett levegőt, mint egy átlagember. Miközben végigpásztázott titeket, többször kidugta a fogai közül koromfekete, megnyúlt nyelvét, amellyel mintha még valamilyen sziszegő, kígyószerű hangot is kiadott volna. Szemei mindeddig csukva voltak, majd mikor végre felnyitotta azokat, két természetellenesen fehér szempár nézett veletek farkasszemet. Talán már találkoztatok ilyesmivel: a híres-hírhedt Byakugan volt az. 



ODAKINT
  A féltucatnyi idézett menyét rohama az elemi technikák használatának ellenére önmagában nem volt elegendő. Azonban a lények végül váratlan segítséget kaptak: Shin, a sziget máspdik embere váratlan katon technikát hozott létre, mellyel ha a szerzetest le nem is győzte, néhány pillanat erejéig meglepte, illetve látását komolyan korlátozta. A jutsu és az azt követő füst palástja alatt az egyik menyét szorosan a földhöz tapadva csúszott be a szerzetes mellé, ahol azonnal fordított idézésbe kezdett, és az eszméletlen Tomokót a menyétek falvába küldte. Mindez persze talán nem sikerülhetett volna, ha Shin ugyanekkor ne kezdett volna újabb technika megalkotásába, mely gyakorlatilag épp ugyanakkor jött létre, mikor a fordított idézés is megkezdődött. A pap jelenleg nem kapott egyértelmű utasításokat Kabutótól, a hirtelen jött támadás pedig némiképp megzavarta a koncentrációban (az egyéb menyétek támadását továbbra is hárítani tudta).
  –
Ninpo: Gamaguchi Shibari // Ninja Művészet: Béka Száj Kötés – mondta Shin, mire egy béka nyelőcsövében találták magukat.
  Munfurawának nem volt olyan szerencséje, hogy az idézett menyétek időben bejuthassanak a négyszögletű akadály belső területére. A lány túlságosan gyorsan és meglepően váltogatta helyzetét. És mégis: még mindig élt és virult, sőt, jelenleg ő volt az utolsó harcképes bábu a Djuka-sakktáblán!
  A lány számításai a jutsujával kapcsolatban bejöttek, igen látványos és félelmet keltő technikát alkotott meg. Hatékonyságáról ugyanakkor egyelőre nem bizonyosodhatott meg, ugyanis ellenfél nem érkezett. Egyedül volt a burokban. A varjakat viszont tervének megfelelően követte. A távolból hallhatta, ugyanakkor egyelőre nem látta, ahogy Shiro a fentieket mondja:
  – Ha nyögvenyelősen is, de teljesítettétek a feladatotokat. Azt hiszem, ezért hálásnak kéne lennem. S mégis: itt feküdtek előttem, magatehetetlenül. De a Hyuugák hálások nektek – folytatta. – Ha hazatértetekkor nem feditek fel kilétünket, és megosztotok velünk mindent, amit az Otokage képességeiről megtudtatok… természetesen szabadon távozhattok. A Burakkuma pedig a múlté lesz.
  A lány akár beljebb merészkedett, akár nem, néhány pillanattal később a férfi közvetlenül őt is megszólította, úgy, hogy más ne hallja.
  – Képességeidre talán mégse lesz szükségünk. Kész vagy az indulásra? Falvad nem alkalmas arra, hogy felvértezzen az átokpecsét ellen, ugyanakkor megtanítsa neked, mire is képes valójában. Ha az átalakulásba nem is halsz bele, keresni fognak. Mi segíthetünk neked.  
Kabuto
Chakra: 85%
Állapot: 80%
Munfurawa
Chakra: 54%
Állapot: 50%
Makoto
Chakra: 83%
Állapot: 50%
Kodomo
Chakra: 38%
Állapot: 70%

Kabuto ír utoljára! 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Júl. 22 2016, 13:48

A robbanás csak közeledett. ryuu teste vagy ezer meg ezer darabban hullott szét, melytől Kodomonak földbe gyökerezett a lába. Könnyei egyre intenzívebb sodrásban indultak arca szélein, nedvessé téve bőrét. Majd a cseppek hirtelen elpárologtak, mikor kézpecsétjeit befejezte. Nem volt más választása. Lába nem mozdultak, így kitérni a sebesen érkező hullám elől nem volt esélye. Egyetlen választása, ha beveti azt a technikát.
A lökéshullám hatalmas erővel pusztított végig, megremegtetve a barlangszerű gyomrot, s igen csak gyorsan kapta el a bennlévőket. Míg Makoto a magasba ugorva próbálta elkerülni, Kodomot telibe találta a támadás. A kunoichi hátrarepült, egyenesen a gyomor falának, Kodomo pedig eltűnt szinte. Egy halovány, szürkés aura maradt csupán a helyén, mely úgy tűnt, a levegőből kialakuló foszlányokból, visszaépítette magát, s néhány másodperc elteltével ismét eredeti formájában állt ott. Lilás szemei immáron határozottan, s igen csak komoran tekintettek előre. Érezte, ahogy Ryuu szelleme szinte áthasított testén, s minden fájdalmával és gondjával együtt, végül megszabadult. Ám érezte boldogságát és vágyait is. Öccse szelleme átfutott minden apró csontján. 
Az Otokage hihetetlen módon próbálta regenerálni valamiféle technikával saját testét, ám a jounin látta, hogy sokkalta több sérülés tarkította ocsmány fehér bőrét, s azt a rideg köpenyt, mint a jounin páncélját. Ám tudta, hogy ennek ellenére sem lenne mostani erejével legyőzni őt. Az Otokagetól látottak alapján a jounin jobbnak látta, ha megbízik a Hyuugakban, s elviszi nekik Kabutot. Kézpecséteket formálva sikerült megalkotni azt a vákuumszerű teret, amely a kunoichit és őt is, egy nagyobb kifújással, ismét a madáron túli világba érkezhessenek, míg az Otokaget egyenesen a konohaiaknak szállíttassa. Ám ahogy befejezte kézpecsétjeit, testét mintha ezernyi lánc kötötte volna gúzsba, s amint elhagyták a madár gyomrát, a földön találta magát. Testét mintha egy láthatatlan súly rögzítette volna a talajnak, ahogy látta a kunoichi is fogságba esett. Lilás szemei körbetekintettek.
A helyszín már ismerős volt a számára, a Hyuugak barlangjának bejárata előtt feküdtek. Látta, ahogy egy nagyobb szikla gurul odébb, ezzel utat adva a terembe kara számára. Ám ők még mindig rabként feküdtek a földön. Ekkor megjelent Ő, ám...valamiért másként nézett ki.
Az eddig árulónak vélt férfi lépett elő, nyakáról eltűnt az az ocsmány S, s szemei ugyanolyan fehéres fénnyel világított, mint a benn lévőké. Szóval ő is közülük való. Úgy tűnik, nem csak őket árulta el. Konoha rendkívül taktikusan intézte el saját ügyeit egy másik országban. Azonban az áldozatok, amelyeket meghoztak az elmúlt időkben, s a tettek, melyeket egyesek végigvittek, az idők végig fenn fog maradni. Ryuu nem véletlenül halt meg. Kodomo gyenge volt, s nem volt képes időben megmenteni őt. Elvesztett mindenkit maga körül, ezért azonban nem csupán az Otokaget okolja. Saját erejéből adódóan nem állt még készen ilyen szintű feladatra, való igaz, a Hold vezetősége sem készülhetett volna fel ily galád árulásra, amelyet Otogakure elkövetett. S ez a tett, nem maradhat megtorlás nélkül. Kodomo bármennyire is a béke pártján állt, háborús időkben egy efféle árulás súlyos következményekkel járhat. S talán mérges, mégis tudja, az előtte álló konohai, még ha csapdába is ejtette őket, lehet talán az egyetlen szövetséges ilyen időkben. A jounin feloldva a varjúrajt látta mindazt, amit a barlangból való kijutás óta a felszínen történt. A kinn lévő férfi igen csak nagy erőkkel védelmezte az ott lévő Tomokot, ám bízott a menyétek erejében. Majd meglátta, ahogy Munfurawa, drága kishúga, épp annak a barlang bejáratába tért be, ahova a jounin madara is szállt. A hyuugak barlangjába.
Miután a férfi felajánlotta alkuját, valamiért még mindig úgy érezte, nincs még vége. Elvégre még mindig fogolyként fekszenek a földön. S ha Húgi is besétál és csapdába esik? Nem. Bíznia kell a férfiban. Nincs más választása. 
- Megígérem, hogy nevetek titkon marad, ám megfontolandó, ha erőinket egyesítve, jobb belátásra bírnánk azokat, akik a háborút vezénylik. Túl sok vért ontottak ki már, túl sok áldozat halt meg. Otogakure pedig oly erőket használt, melyek javarészt tiltottnak számíthatnak a világban. Nem hagyhatjuk, hogy egy ilyen aljas...féreg vezethessen egy nemzetet, s megannyi tiltott, és embertelen kísérleteket hajtson végre. Az ellenségem ellensége a barátom. Talán most jött el az idő, hogy a világot jobbá tehessük, s a Hold, ha megtudná, mit tett az Otokage, s Konoha, lehet, hogy szövetségünk, becsukhatna egy ajtót. Ott, ahol pedig becsuktak egyet, új ajtó nyílhat. Egy ajtó, mely egy jobb, egységes, és békében élő világhoz vezethet. Szükség van az egységre, ha elejét akarjuk venni az Otokagehoz hasonló személyek cselekvéseinek. A bingózott személyek száma még mindig túl sok ahhoz, hogy egy békés világban élhessünk. Ám ha létezésetek titkait fel nem tárhatja senki, hát megértem és tiszteletben fogom tartani. Gondold át. - Kodomo némi lélegzetvételnyi szünet után folytatta - Részünkről teljesítettük az egyességet. Előbb engedj el, s hadd lássam a húgomat. Ha szabadon elengeded a társam és a húgom, minden kérdésedre választ fogok adni, hogy a legtöbbet megtudhassunk az otokageról és tervéről.
Amennyiben a Hyuuga teljesíti kérését, s húgát közelebb engedve, őket pedig szabadon, egy menyétet idéz, s a többiek után küldi a két kunoichit, Kodomo pedig várja a férfi kérdéseit. Óvatosan megpróbálja eközben megtudakolni, mit is fognak az Otokageval tenni.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1007

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Szomb. Júl. 23 2016, 09:07

Utolsó emlékem, hogy Kabuto technikájával ellehetetlenítette a mozgást, majd megpecsételt. Ugyan Aménak sikerült az első roham elől elmenekül, de valahogy aztán ő is megkapja a pecsétet. Én aztán elájulok. Nem nagyon tudok innentől semmiről. Ugyan érzem, hogy mi történik, vagy legalábbis tudatosul bennem a dolog, de tenni nem tudok semmit, mint egy báb, akit dróton rángatnak. Tisztában vagyok, hogy valaki felemel, de nem érzem az illetőt, de nem gondolkodom, hogy mi történik. Elindulunk, majd letesznek. Magatehetetlenül fekszem a földön, nem tudom m történik velem, viszont az emlékeimben él a tűz és az, h kevés esélyem van túlélni a pecsétet. Ha egy kicsit is tudatomnál lennék valószínűleg azon morfondíroznék, hogy vajon melyikbe halok bele, a pecsétbe vagy a tűzbe. Egyiket sem szeretném. Nem tudom mennyi idő telik el, de furcsa érzés fog el, mint amikor valakit egy vákuum csövön húznak át, majd ez megszűnik. Továbbra sem tudom, hogy mi történik velem, de talán már biztonságban vagyok, viszont még mindig eszméletlen.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Vas. Júl. 24 2016, 15:35

Munfurawa mit sem törődött a menyétekkel. Elhatározása töretlen volt. Nem a menekülés, hanem a küzdelem volt az ő útja, míg nem törleszti az adósságát, vagy el nem bukik közben.
A hangokat meghallva szaporázta a lépteit, még ha a férfi nem az ő fülének szánt beszéde a távozás lehetőségének húrjait is pengette. Aztán elérte a kamrát.
A lány nem tétovázott. Közelebb lépett, de csak annyira, hogy lásson, s tekintete végigmérte a rémálomszerű helyszínt. Most először látott ilyen szörnyű, többszörösen biztosított helyet, arca mégsem tükrözte a döbbenetet mindaddig, míg Makotot és Kodomot meg nem látta a földön heverni… Megviseltek és kiszolgáltatottak voltak. Az aggodalom a szívébe hasított, de az öröm kísérte, amiért élnek. Majd a meleg érzés ellobbant, s a döbbenet is eltűnt, mikor a kígyóra terelődött a tekintete. Szemében harag villant, arca pedig fehérré és maszk- szerűvé vált, a Hyuugák, új szövetségesei, megjelenését tükrözve. Őérte hozták vissza az öntudatlanságból. Ellene hívták a vérmezőre, s így, hogy a cél a szeme előtt volt, a díszlet minden borzalma ellenére jelentéktelenné zsugorodott.
A harc azonban mégsem jött el, ehelyett Shiro a legnagyobb természetességgel valami egészen meglepő dologgal hozakodott elő, utazással Konohába.
A lány számított rá? A legkevésbé sem.. Számíthatott volna rá? Teljes joggal. De eleddig figyelmét lekötötte a várható küzdelem, mely most úgy tűnt, mégsem következik be. S milyen is az emberi szív? Most, mikor a két óra röpke percein túl is számolnia kellett a lehetséges jövővel, tettrekészsége megcsappant, hiszen újra felébredt benne a remény, hogy megkínzatott teste tán mégsem adja fel, s a két röpke óra nem a véget hozza el számára.
Új típusú, kipróbálatlan védelmét mégsem engedte le. Ha nem az Otokage, akkor valószínűleg Shiro lehet az új ellenfél, ki mellett szívesen, parancs szerint küzdött volna a kígyó ellen, de bár halálát kész lett volna az új esélyért neki fizetni, életéről nem a férfi rendelkezett. Persze Munfu be kellett hogy vallja magának, hogy Shiro logikusan érvelt. Több, mint logikusan.
A nagy shinobi nemzet erejével, tudásával a Hold messze nem vehette fel a versenyt. Hiába volt otthona technológiailag fejlett, ha a kígyó ajándékának pontos jellegét nem ismerte. Legalábbis Ame ezúttal a legrosszabbat tételezte fel, hiszen nem volt, s talán nem is lehetett tisztában azzal, hogy falujában mennyit tudnak e rejtélyes pecsétekről. Munfurawa pedig, ebből a lehető legrosszabb forgatókönyvből kiindulva tisztában volt vele, hogy ez a halálát jelentheti, vagy valami még rosszabbat. Még ha nem is hallotta volna a valós és valóságalapot nélkülöző pletykák egyvelegeit ezekről a pecsétekről, melyekkel míg a szigetre nem érkeztek személyesen nem találkozott, az agyatlan szörnyetegek tömegei, s a benne felizzó sajgó tűz épp elég volt, hogy számoljon a legrosszabbal, s már nem mint valami soha el nem jövő fenyegetéssel, hanem ténnyel. Ráadásul épp most kellett szembesülnie vele, mikor kezdte remélni az életet, mely várhatja a két órán túl, mikor az ostoba remény kezdte újra felszítani az eddig semmibe űzött félelmeit. Élni akart. Bolond lett volna, ha nem így van… de ez a vágy a távozás kérdésének még mindig csupán szeletkéje volt.
Shironak más kérdésben is igaza volt. Getsugakure flottája bár jelentős, hadereje mégsem olyan erőteljes és elhíresült, mint Konoháé, s ha marad… mekkora bajba sodorja otthonát, nemzetét, családját? A háború eddig nem a Hold központi szigetén zajlott.. de vele… az ostoba pecsét miatt… A béke hirtelenjében szemei előtt túl törékennyé vált. Elméjében siralmas és veszedelmes képek tűntek fel arról, mi várhat erre a paradicsomra, ha úgy dönt valamely hatalom, hogy őt akarja magának… Tényleg ennyit érne ez az átok a nyakán? Nem talált indokot, hogy miért is kételkedne benne, s így keserűvé vált a tudat, hogy ez a pecsét olyannyira megdobta az értékét, hogy már mindent fenyeget, amit szeret…
Újra egyedül maradt, egy olyan csapdában, mely veszedelmesebb volt, mint a Hyuugák akadálya.
Vajon.. töretlen hite Kodomoban és az otthonában nem roppan meg e fájdalmas magánnyal szemben? És mi történne, ha a pecsét hatására ő maga válna veszedelmessé saját otthonára? Képes lenne elviselni, hogy saját maga taszítja pusztulásba az egyetlen helyet, ami számított? Tisztában lenne vele egyáltalán, ha a pecsét elhatalmasodik felette, hogy mit tesz? Nem választaná inkább az önként távozást amúgy is, akkor, mikor már kezdi kiismerni mi az amit a pecsétel várhat? S akkor már nem lenne jobb most igent mondani, míg a legnagyobb esélye van a „biztonságos” távozásra és a túlélésre, és nem kivárni a pillanatot, mikor esetleg saját testvéreinek kell pontot tennie élete végére?
A lánynak nem volt erre válasza.
A józan ész azt diktálta, hagyja hátra mindazt, amit fájna elveszíteni, hogy megóvja, s válassza az életet. De mégis milyen életet? Mi vár rá, ha most úgy dönt, távozik?
Ha Shiro, aki úgy tűnt, talán elismeri jelentéktelen képességeit, tartja a szavát, élhet és erőssé válhat... ahogy arra mindig is vágyott. De milyen árat szabnak ki ezért? Mivel kell megfizetnie az életet és a kapott erőt? És mivel fizet a Hold Konoha kegyéért?
Nem a mostani háborús szembenállás zavarta.. ez a döntés túlmutatott azon… de oly sok minden más volt, amiről hirtelenjében kellett döntenie. Látja vajon újra a Holdat, ha most elhagyja? Látja még a családját? Ha a pecsét ekkora érték, a falu lesz a ketrec, melyben élete napjait szoros felügyelet alatt tölti, míg szíve végül utolsót nem dobban? Lehetne rosszabb is, hiszen az a falu meglepően nyíltszívű emberekkel van tele, de a ketrec az akkor is ketrec… Vagy talán tesznek róla, hogy ne legyen módja a szabad akaratra? Egyáltalán.. egy idegen faluban milyen élet várhat egy másik falu shinobijára?
Ame még mindig emlékezett, hogy milyen feszültséget érzett, mikor Tenshi megjelent a Holdban. Hiába volt a Víz a szövetségesük, apja a genin vizsga után olyan hirtelenséggel ragadta el Kirigagakuréból, mikor lelepleződött Djuka mivolta, hogy Tenshiben is a bosszú eszközét sejtette.. De ez most.. egészen más lenne. A Holdban otthon volt, de Konohában bizonyára nem uralhatná az életét és nem állna mellette senki..
Hacsak a Hyuuga nem. De miért tenné?
Képességeinek elismerése még nem jelent támogatást is.
Az egyetlen Hyuuga, akinek biztos volt a rokonszenvében, Aikan- sama volt. De a vele való találkozás is csak színes, röpke, talán meg sem történt emléknek tűnt már az eltelt idő miatt. Bizonyára már nem emlékszik Soroshima kis tanítványára, vagy a gőzfürdőre.  
S ha Shiro nem tartja, amit kijelentésében ígért… hiszen már így is olyan sok ármány és cselszövés követi útjukon őket, hogy hiába is szeretne, képtelen feltétel nélkül bízni és hinni a szavaiban, hol találja magát ha önként távozik? Egy szűk cellába zárva örökre, ahol többé nem érezheti a tenger friss fuvallatát, a zöldellő levelek hűs árnyát és a szabadság mámoros ízét? Vagy kísérleti alanyként Konoha mesés, túlszépített hírnevétől gondosan távol tartva, nehogy szomorú sorsa beszennyezze azt az idilli utópiát? Esetleg egyenesen a boncasztalon?
Nem ámította magát, tudta hogy nem az élete… nem egy kiemelkedő tettekről nem elhíresült  B szintű genin élete… hanem a  pecséjte az érték… Konoha pedig megmutatta már mennyire becsüli a Holdat.. Ha elmegy, vajon nem csak egy másféle halált választ magának?
S mi lesz Yoru sorsa?
Hagyja hátra Kodomora, hogy a macska legalább élhessen? Vagy vigye magával, hogy ha esetleg a halálba megy, a párduc is kövesse?
Máris érezte a pecsét átkát. Sosem kérte, most mégis súlyosabb következményeit kell viselnie, mint ami talán az egyszerű, gyors halál lehet. Erről pedig egyetlen ember tehet.
A lány bíbor tekintete kifürkészhetetlen örvény volt, mikor Kabutora nézett.
- Vigyétek el. Testvérem és országom tudása nyomába sem érhet annak a mérhetetlen mennyiségű információnak, amit belőle szedhettek ki. – e szavak… vajon megmentik a kígyót a haláltól, s ezzel a világot újabb pusztulásba sodorja? Munfurawa nem akart erre gondolni. E pillanatban nemzete és családja épsége aggasztotta, s nem volt már ereje a világ sorsát is a vállára venni. Persze szavait a Hyuuga talán meg sem fontolja. De ha Shiro szavai igazak, akkor sincs mitől tartaniuk, ha a kígyó itt ma bevégzi.
Ame mély levegőt vett.
Majd megadta az egyetlen választ, amit Shironak adhatott.
- Hálás vagyok a lehetőségért. – bólintott, s itt még egy mosoly is játszott arcán, mely azonban a kimért maszk mögött gyorsan el is tűnt.
- De Getsugakure shinobija vagyok, s eképp nincs rá mód, hogy engedély nélkül elhagyjam az országom, főleg nem egy olyan országba, mely a háborúban ellenünk harcol. – Habár Kodomo épp most kínálta fel a szövetséget Konohának, a Hyuugáknak, Shiro válasza, és Namizuo nagyapjuk jóváhagyása nélkül az országok közötti állapot nem változott, így folytatta, hűvös tömörséggel.
- Életemről, és halálomról nem én döntök. – de volt valaki, aki megtehette.
- E küldetésen a parancsnokom Djuka Kodomo. –fordult tekintete a testvére tekintete felé. Hogy próbált –e bármit kiolvasni belőle? Bizonyára, de pillantása épp olyan rejtélyes maradt, mint mikor a Kígyóra nézett. A döntés terhét rá rótta ki, bár hogy dönteni valóban módjukban állt –e a Hyuugákkal szemben, csupán puszta látszatnak sejlett…
A pecsét túl nagy értéket képviselt. Túl ritka volt, és bizonyára közeli kapcsolat Kabutohoz. S ha így van, akkor rés a biztonságon, amit egyetlen épeszű nemzet sem enged ki a kezéből, ha egyszer már megszerezte. S ezért nem gyűlölte, nem ítélte el a Hyuugákat, hiszen ugyan mi más választásuk lenne? Főleg úgy, hogy erőfölényük egyértelmű volt. Ráadásul, valahol sejtette, a legjobb döntés az lenne, ha elfogadná a segítségüket, s így nem tenné kockára mindazt, amit a szívébe zárt, s a saját életét sem…
Munfurawa körül a víz tovább örvénylett. Zaklatottságát is e mozgásban vezette le. Készen állt, hogy megvédje magát, bár ezúttal nem fűlt a foga ahhoz, hogy hiábavaló harcba bocsátkozzon. Sorsát a vezetőkre bízta. Most először önként vállalva a kiszolgáltatottságot, amit olyannyira gyűlölt.
De Kodomo szavai után, azt is jogosan feltételezte, hogy az ő személye lehet az együttműködés egyik feltétele, s akkor bátyja, még ha a lány biztosra is vette hogy hazaküldené, kénytelen lehet elfogadni a távozását. S ő ezt sem róná fel neki. Szerette a bátyját. Végtelenül szerette, s talán Kodomo is tudta, hogy nem rázná meg, ha mennie kell, hiszen Ame nem csupán a harcban volt mozgékony: Vére minduntalan újabb és újabb felfedezések, utazások felé hajtja.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 750

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Hétf. Júl. 25 2016, 21:55

Amikor Makotot elérte a robbanás lökéshulláma, kiszorított minden levegőt a tüdejéből, ám az igazi pokol csupán ezután jött. A sav amelyet a robbanás felkavart telibe talált a papnőt és gyakorlatilag ahol kilátszott a bőre ott szemből telibe találta a sav. Az égető fájdalom nagyon rosszul esett a lánynak akit időközben a lökéshullám még a gyomornak is nekitaszított, ha nem lenne vas akarata feltehetőleg most ő is bele esne a végzetes gyomornedvekbe, azonban Makoto bár teljesen megtört, de reflexei attól még akár egy tapasztalt jouniné élniakarása pedig abszolult dominált az adott helyzetben. A testében felszabaduló rengeteg adrenalin egy pillanatra elnyomta az égési sérülésekhez hasonlító maró fájdalmat, amely a jobb lábánál térd alatt húsig hatolt. Ezt a kis szünetet kihasználva amíg megszabadult a bénító fájdalomtól, befejezte technikáját és létrehozta a vándor technikát majd megfogta hitai atéját és teste azonnal acélkeménységűvé változott. Hasán a felső egyszerű ruházata lemállott és ha nem hozza időben létre a jutsut valószínűleg sokkal komolyabb sérüléseket szerezhetett volna. Ekkor tért vissza a fájdalom és valami furcsán elnyomó érzés, amely miatt először a karjait majd már a lábait sem bírta mozgatni. Kodomo ekkor juttatta ki őket a varjú átkozott gyomrából ahol Ryuu halálát lelte... Makoto még mindig nem bírta felfogni, hogy a fiú elment és gyakorlatilag ő nem teljesítette az esküjét, egy rászoruló életet nem tudott megvédeni... 
A következő kép az volt, hogy ő is és Kodomo is a padlón fekszenek és gyakorlatilag mozogni sem tudnak. A jounin nem érezte a végtagjait mintha soha nem is lettek volna. Nem értette a helyzetet, de amikor a szeme már hozzászokott a sötéthez, az első amire gondolni mert az az, hogy genjutsuba estek. De vajon mikor? Aztán ahogy még jobban kitisztult a kép észrevette, hogy a környék bizony ismerős. Ott voltak a barlangban amely a felszínre vezetett a zombi hyuugákkal teli teremből. Aztán hirtelen megjelent a férfi akiről már Makoto pontosan nem tudta, hogy kinek a pártján és gyakorlatilag az ő teljesítményüket értékelte... A lány tudta, hogy elbuktak ő legalábbis elbukott hiába mond itt bármit is a férfi. Bár testrészei elméletileg használhatatlanok a technikája és chakrája még működésben éppen ezért felszabadítja a megmaradt senzeku chakrát a szervezetében és megpróbálja keringtetni a végtagjaiban, hogy visszatérjen beléjük élet majd így megpróbál feltápászkodni. Bár teste sérült de akarata és lelke mindennél erősebb számára és addig nem adja fel amíg nincs talpon ismét. 
Aztán a férfi megemlíti, hogy a Hyuugák hálások. Tehát konoha keze van ebben de vajon hogy kerülnek ők a képbe? 
- Én azt hiszem, hogy Kodomo el tud mondani mindent az otokage képességéről illetve talán még jobban is meg tudja figyelni mint én. Nekem inkább az lenne a kérdésem, hogy miképpen kerül Konoha a képbe? Mit kerestek ti itt egyáltalán? Netán valami titkos akció?
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1040

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Kedd Júl. 26 2016, 18:25

   A hibák talán már hetekkel, hónapokkal, esetleg évekkel ezelőtt el lettek követve.... Minden esetre nem gondolta volna, hogy idáig jutnak majd. Ezek csak kísérleti egerek, akik még nem tapasztalták meg a kísérletezés árát, a hulló szőrt, a levertséget, az ingerlékenységet, a mutációt, esetleg egy fejlődést, egy felsőbb létformába. Hiszen az evolúció mutáció... Azonban így is. A kísérleti egerek kitörtek a ketrecükből és látszólag átvették a kontrollt az események fölött. Kezdve ott, hogy a Kage nem gondolta volna, hogy ekkorákat kockáztatnak az ellenfelei. Hiszen életekkel játszanak, méghozzá barátjuk, családtagjuk életével. A fiú elrablása egyet jelentett volna egy cserével: Ryuu, Kodomoért. Eleinte biztos volt benne, hogy Kodomo eljön majd a fiúért és egyszerűen odaadja magát a Hang Országa lassan teljhatalmú vezetőjének, ki Otogakure no Sato Nidaime Kagéja... Arra is fel lett volna készülve, hogy megkockáztatnak majd egy mentőakciót, de akkor csapdák ezreivel találták volna szembe magukat és a felkészültség hatalmas lett volna. Így az egyetlen józan érv nem más, mint a tárgyalás és a kompromisszum. Hiszen nem csak egy testvér volt a Kígyó fészkében, hanem kettő és egy barát, aki már sokadjára kíséri útján a Djuka Klánt. Három élet... Három ártatlan lélek, amely csak a Djukák legnemesebbikétől függ. Hát ennyi sem volt elég...(?)
   Bizony a kígyó bakot lőtt azzal, hogy félreismerte a leendő klánvezért, ilyen hibát még egyszer nem véthetett. Bár, utólag belegondolva, Ő maga volt az ostoba. Ő, ki nem vett számításba minden eshetőséget. Kémei nem hatolhattak be egyetlen egy megfigyeltje lelkébe sem és lássuk be, hogyan lehetne a legjobban érvényesülni a Ninják Világában, hogyan lehetne feljebb törni? Természetesen úgy, ha az ördög elhiteti magáról, hogy egy angyal... Régi emlékek... Megjárta Ő is ezt az utat, a hatalom és az erő, viszont elvakította őt. Saját magát okolhatja azért, ami történt, nem igaz? Yakushi Kabuto, Konohagakure no Sato Geninje, ki az életét is feláldozná a nemrég megismert Genin csapatért... Egy szerencsétlen, kétbalkezes, lassan túlkoros Genin... Egy ördög, angyal bőrben... Igen, Ő maga is ezt tette volna. Ha el akar valamit érni, akkor az erkölcs és a társadalmi morál látszólagos bábjaként kell élnie, hogy bízzanak benne, hogy rábízzák az életüket, és ezáltal vezetőjükké válva hatalmat gyakorolhasson. Ám az erkölcs béklyói szorosak, soha sem engednek a korlátaink mögé... A korlátok pedig csak akadályozzák az embert! Az akadályok, mint az erkölcs béklyóinak megtestesülései, olyanok mint egy kolonc az ember nyakában, egy gyenge, esetlen, nehéz kolonc... Egy családtag... Ez mosolyt csal a férfi arcára és az események gyors lefolyása alatt, a testi fájdalom és a koncentráció viharában, a mosoly végigkúszik a Fehér Kígyó arcán! Igen, minden bizonnyal Ő is hagyta volna, hogy a társai meghaljanak, elvégre, erkölcs nélkül az ember szabaddá válhat és talán, még saját maga is meglepődik, hogy milyen valójában! Mert nem minden arany, ami fénylik...
   Fájdalmas emlék lenne ez, bár lehet, hogy a végítélet napjának is mondhatnánk, hogyha most nem a Nidaime Otokage állna a kettő meglehetősen kegyetlen ellenfél előtt. Nagyon jól tették, amit tettek, képesek voltak elválasztani őt a külvilágtól és ezáltal minden szolgájától. Ó igen, már az érkezése első másodpercében jól tudta, hogy milyenféle technika hatása alá került. A madár megjelenése és a technika végrehajtása ugyan meglepte, de a végeredményen nem változtat: Egy Kekkai // Akadály Technika, ahonnan látszólag nincs kiút. Hogy honnan vált számára ennyire nyilvánvalóvá? Egy sokat tapasztalt Shinobinak, egy olyan személynek, akit minden érdekel, aki szinte minden Chakraterületen jártas? Nos semmiféle eszmefuttatásra nem volt szükség. Az érkezés pillanatában elveszítette a kapcsolatot az Edo Tenseiiel. Nem csak a többi megidézett személlyel nem tudott kapcsolatba lépni, de a közvetlen közelében lévő Chirikuval sem. Így biztosra vette, hogy egy Akadály Technika fogságába esett. Esélye sem lett volna az idézésre, sem pedig a hirtelen történő kijutásra, hacsak nem végez ezzel a kettővel. A terve készen is állt, aligha telt volna néhány másodpercbe, amíg teljesen ártalmatlanná tehette volna a két kísérleti egeret, ám azzal, ami Ryuu testével történt, azzal nem számolt... De mégis? Mi történt? Shin... Csak Ő lehetett. Senki más, hiszen a Djukák nem gyaláznának meg így egy testet, Ryuu nem ismerhetett a halál után aktiválódó technikát. Ha így lett volna, nem okozott volna neki gondot a szabadulás, hiszen ha egy ilyen magas szintű technikát ismer, akkor bármire képes lehet... De nem így történt. Shin... Az az átkozott. De mégis miért és hogyan? Mikor hibázott?
  A kérdések helyénvalóak, elvégre Orochimaru-sama által kiépített, teljesen biztos kapcsolatrendszere és a gondosan válogatott közvetlen emberek között lehetetlen, hogy kém legyen, nem hogy áruló. Ha így lett volna, Orochimaru már régen Konohában pihenne egy pecsét fogságában. Így csakis Ő hibázhatott... De a kérdés még mindig fennáll: Mikor és hogyan? Intelligensebb, mint Orochimaru-sama, az ereje felülmúlja őt és sokkal többre volt képes, mint amire Senseie valaha is... Továbbfejlesztette képességeit és Orochimaru tudását arra használta, hogy a lehető legközelebb kerüljön a jelenleg élő halandók közül Rikudou Sennin szintjéhez. És most... Most pedig teljes valójában áll itt, a Chakra leghatalmasabb lényeként, mégis... Hol hibázott? Shin és "S" leinformálása nem volt elegendő? Elvégre sosem vett volna be a teljes kontroll nélkül olyan embereket a terveibe, soha sem bízta volna magát és a terveit olyanokra, akik holmi jött-ment ninják. Ez dühíti őt, ugyanis mindenre kiterjedő figyelme a Bábmester Székéből nem hogy a saját Embereire kiterjed, de a világ minden egyes apróságára is. Elvégre azt már megtanulta az évek folyamán, hogy az információ hatalom! Ez pedig valóban így van. Elveszettnek hitt, Legendás Shinobik DNS-eit találta meg, keltette őket életre és vonta az irányítása alá! Most pedig ilyen kellemetlen helyzetbe kerül és nincs rá magyarázata? Ezt orvosolnia kell!


[...]


   Az idő ellene dolgozik, Ő viszont azon is felülkerekedik. Mire Kodomo eltűnik, a technikája már kész... A madár viszont, ebben az iramban már nagy távolságot tett meg, mire Kabuto kijut az akadályból, már nem kaparinthatja meg a Djukát és a Papnőt. Ezen eset szerencséjére most kapóra jött, elvégre csak a hátrányára vált volna, hogyha utolsóként ér ki a technikából, így időt hagyva ellenségeinek egy hirtelen támadásra. A helyzete, viszont itt sem túl rózsás... Földre érésekor már tudta, hogy kikerült a technika fogságából és egyből érezte a testére nehezedő súlyt is... Méreg? Méreg lett volna a robbanásban? Hogyan? A gáz... De ez lehetetlen... A teste ellenáll a mérgekkel szemben, hiszen voltaképpen sérthetetlen ha Biológiai vagy Kémiai sérülésekről van szó. Más van a háttérben...
   Körbenéz, - persze mindez hihetetlen gyorsan történik, az információ az agyban ezred másodpercek alatt fut át, ahogyan a gondolat is - és meglepő látvány tárul a szemei elé, minek következtében két dolgot tesz egyszerre, pontosabban hármat: 1.) Azonnal beveti a Genjutsu Kai-t chakrája és ereje elég ahhoz, hogy egy bénító, vagy éppen Pokollátó Genjutsu alól kitörhessen, szinte lehetetlen Genjutsuba ejteni, egyéb ráhatás nélkül - Sharingan - főleg, ha számít rá. Kodomonak szerencséje volt, nem gondolta volna, hogy egy ilyen olcsó trükköt vet be ellene. Most viszont amit lát, az abszolút nem egy olcsó trükk, nagyon is grandiózus hatás, amit meg kell szüntetnie. 2.) A Kai-val egy időben egy folyamatot indít el, hiszen a Genjutsu csak egy eshetőség. Sokkal biztosabb, hogy ezek a pecsétek korlátozó pecsétek, amik kifejtik a hatást, ezért nehezen emeli a karjait. Ám nincs egyedül! A testéből egy hajdan volt csatlós "éled újjá" pillanatok alatt Tayuya  ki a testéből, kezében pedig egy csont fuvola... Igen, a Kaguya klán képességei is az övé! A lány megjelenése után, azonnal fuvola szóba kezd és létrehozza a
Démonikus Fuvola: Álomhang Lánc // Mugen'onsa technikát. Lehetséges, hogy a kinövesztett testet is köti a technika, aminek hatása alá került Kabuto, de a fuvola szájhoz emelése és a levegő fújása a könnyed és lassú szólamokkal tökéletesen kell, hogy működjön! Így, mivel Kabuto is hallja S áruló hangját a járat felől, bizonyára Ők is hallják majd Tayuya zenéjét, ahogyan a teremben tartózkodók mind! Így lebénulnak, mégpedig annak formájában, hogy több fehér kígyó béklyózza le és feszíti ki testüket.
   És a harmadik (3.) és legfontosabb metódus, hogy amíg Tayuya zenéje megbénítja mindazokat, akik hallják a zenét, valamint egy másik "világba" ejti őket, - a terem akusztikája miatt akár a hatás az egész alagútrendszeren elérhető - addig Ő kézjelekbe kezd és a Kuchiyose no Jutsura készül! Amint elmutogatja az utolsó kézjelet is, tenyereit a földre helyezi.
- Kuchiyose: Nidaime Manda!
Az idézést úgy irányítja, hogy a Hatalmas kígyó feje Kabuto alatt jelenjen meg. A hatalmas állat megjelenése megtöri a pecsétek hatását - már ha az okozza a test nehezedését - így Kabuto villámgyorsan a kígyó orrán becsúszva, átmászik a garaton át a szájába, - Ahogyan az animébe/mangában is tette, mikor elkapta Yamatot - és ott lel menedékre, miközben az Óriási Kígyó, előre mozdul, hiszen nem fér el és áttöri magát a sziklán, majd lyukat tör a föld alatt iszonytatos erejével a felszínre, oda, ahol Shin, Chiriku és Munfurawa is van. Persze mindezt a járaton keresztül teszi, hogy ha esetleg túl széles lenne az állat, akkor is könnyen le tudja omlasztani a földes, köves járatot. Így pedig Kabuto mindeközben biztonságban lenne, persze így már a bénító zene nem hatna senkire, mivel felhagyna vele és Tayuya is visszavonulna, viszont a védelem miatt szükség volt minderre...
   Most már biztos benne, hogy elárulták, ám a Kígyó belsejében mindenképpen biztonságban van. Elvégre Manda teste megvédi őt, valamint ha az idézés felbomlik, akkor Mandával együtt visszatér a Ninjuu Rejtekbe. Bár erre kicsi ez esély, elvégre Mandára szinte halálos sérülést kell mérni, hogy eltűnjön. A terem magassága természetesen pont akkora, hogy a kígyó teste teljes szélességében elférjen, viszont zsúfolt lehet, így Manda kihasználva a zsúfoltságot, a falakról lökve el magát, tör előre, hogy ezzel is előrébb jusson.
   HA Manda nem képes áttörni a sziklát, akkor Kabuto, Manda szájából használva a Senpo: Muki Tensei // Remete Művészet: Szervetlen Természet technikáját kitágítja a járatot, elsöpri az útból a sziklát és átgázol mindene és mindenkin.
______________________________________
Démonikus Fuvola: Álomhang Lánc // Mugen'onsa
Hatás: tapintás, hallás, látás
Leírás: Az illúziót a használónak közvetlen hatásként kell felépítenie, hogy úgy hathasson az érzőidegekre, hogy ne törje meg a genjutsut, ezért a hatás fenntartásához szükség van egy olyan hangszerre, amivel folyamatos hangzást lehet fenntartani. Az illúzió célja az áldozat megbénítása és fájdalom okozása, ezért a chakrával átitatott hanghullámokkal létrehozott illúzió kötődik a dallamokhoz: a hangok változásával az illúzió történései is változnak, hogy az áldozat már az első hangskála végigjátszása után tudatában legyen a bekövetkező változásoknak, így ne is legyen lehetősége kitörni a genjutsuból.
Példa: Egy fuvoladallam: mély szólamok ismétlésekor láncok kúszódnak végig az áldozaton, míg a magas szólamok során ugyanezen láncok végigtépik a bőr felszínét.
Chakraszint: 500
Besorolás: B

Senpou: Muki Tensei // Remete Művészet: Szervetlen Természet
A technikát csak Senjutsu chakrával lehet használni. Kabuto képes az élettelen tárgyakba is életet vinni ezzel a jutsuval. Képes a Senjutsu chakráját átadni a tárgyaknak, ezzel pedig a kedve szerint növelni, mozgatni, irányítani őket. Mindez speciális kézjeleket igényel.
Chakraszint: 800
Besorolás: S
Megkötés: Senjutsu


Manda II

A kígyók királyának sejtjeiből létrehozott másolat, amely a különböző szerek hatására megerősödött, teste az eredetihez képest megnőtt, valamint megjelent négy végtagja is, amelyek azonban nem képesek hosszabb távon cipelni a testet, ám a vízben sebesebb, mint a Manda.
Méret: 200 méter
Szint: S


// Edit: Elcsúszások, Technika leírás beillesztése //
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Kedd Aug. 02 2016, 12:47

A Hyuuga elmosolyodott. Már nemegyszer láttátok kivillanni hófehér fogsorát, de most először lehetettek benne biztosak, hogy a mosoly őszinte.
Szép békeszólamok. Nem is alaptalanok. De ne most.
A férfi nem beszélt lekezelően, de veletek ellentétben ő még igenis „játékban volt”. Ha pedig valaki, akkor ti tudhattátok, hogy az Otokage nem egy olyan ellenfél, akit akár egy pillanat erejéig is le lehet becsülni.
Puff.
„S” kezei felemelkedtek, a következő pillanatban pedig megváltozott, s mégis oly ismerős volt a „csatatér” színhelye. Egy idézett lény belsejében találtátok magatokat, talán éppúgy egy varjúéban, mint a legutóbb. A hasfal, az izomszerkezet, a belülről dudorodó, oxigént szállító erek… minden stimmelt. A padló azonban, amelyen feküdtetek, mintha valamiféle díszes, fehér márványból lett volna. Furcsa, gondolhattátok, de mégiscsak jobb, mint a sav… Ugyanide érkezett meg Munfurawa is, a lány már válaszát is az idézett lény belsejében közölhette Shiróval. Ha akarta, ha nem.
Itt biztonságban vagytok, nem leszek hálátlan. Innentől a küldetés sikere nem rajtatok múlik.
Kodomo és Makoto mondandójára a következőt felelte:
Ezt valóban nem engedhetjük. Osztom a felháborodásodat. Nem véletlenül tartunk most itt. Igen, egy konohai titkos akcióról van szó, melynek célja most már előttetek is tiszta… Ha Kabuto ma itt nem leli halálát, a harctéren se fogja. Saját szemetekkel láthattátok, hogy az Otokage ellen puszta erővel lehetetlen győzni… és hát a béke. Mint mondtam, szép szólamok ezek ilyen baljós időkben. Főképp a ti helyzetetekben. Talán erre még később visszatérhetünk, hiszen végső soron mindannyiunk célja, hogy véget vessünk az értelmetlen öldöklésnek.
Munfurawa kitérő választ adott, és Kodomóra pillantott. A Hyuuga se habozott hasonlóan ködösen felelni. Hangsúlya semlegesen békés volt.
Erre még visszatérünk. Ha ma veszítünk, lesz miről beszélnünk.
A két jounin továbbra is magatehetetlenül feküdt a földön, bár izmaik furcsa szorítása némiképp engedni kezdett. Bár nem tudták, hol vannak pontosan, nem volt okuk azt feltételezni, hogy veszélyben volnának.  


***


Talán maga Shin és Shiro se gondolta, hogy tartaléktervük ilyen bámulatosan sikerül. Azt persze szerencsétlenségükre nem tudhatták, hogy az Otokage viszonylagos immunitást élvez mindenféle méreggel szemben, kerüljön az bármilyen módon a szervezetébe, váltson ki bármiféle hatást, legyen is rá bármennyire „fogékony”. A Kígyó kvázi elpusztíthatatlan volt. Az erős test szinte rögtön megkezdte az „S” szintű, az idegekre és a chakraáramra ható, bénító méreg leküzdését. Ez egy természetes folyamat volt, már az első pillanattól kezdve csökkentette a teljes merevséget. Shin ugyanakkor nem véletlenül volt Kabutóhoz hasonlóan zseniális, őrült tudós. A méreg alkotóanyagai rétegekből álltak össze eggyé. Annak legyőzéséhez nem volt elegendő egy antiszérum, egyetlen immunrendszeri reakció. Ez persze azt is jelentette, hogy ahogy a másodpercek peregtek, Kabuto annál inkább visszanyerte erejét.
Kabuto landolásakor a Hyuugák először nem mozdultak. Aztán mikor a következő másodpercben a kage teste és általuk jól látott chakrafolyama – bár erőtlenül, de – hajlandóságot mutatott a mozgásra, arcuk még a már látottnál is fehérebbre sápadt. Nem erre számítottak. Szerencséjükre a kage mozgása pár másodperc erejéig még korlátozott volt. Most kellett cselekedniük, ha nyerni akartak. Az eddig résnyire nyitva hagyott kijárat hirtelen bezárult (bár ezért valószínűleg nem ők feleltek). Miközben a kage továbbra is a földön feküdt, kezeit kézpecsétek formálására emelte, hastájékán pedig valamifajta furcsa, érthetetlen folyamat kezdett megindulni. Az idő azonban még ellene dolgozott. Az egyik Hyuuga meglepő merészséggel ugrott oda a kagéhez, akinek felsőtestén röpke egy másodperc alatt alkalmazta a klán névjegyévé vált Juuken stílust. Ez azonban nem állította meg, csak lassította a kagéban beinduló folyamatot, így a harmadik másodpercben a kage felső testét egy rendkívül erős, egy pontba irányított fuuton jutsu kapta telibe, gyakorlatilag átlyukasztva hasi részeit. Ugyanekkor oldali irányból két furcsa, sárgás csillogású fekete pengéjű fegyverrel leszelték a Kígyó kezeit, majd azokat a terem távolabbi részébe dobták. A következő eltávolítandó kinövés éppen a nemes fej lett volna. A shinobi világ igazán sajnálhatja, hogy ez a méreg se volt mindenható. A lépéselőny a Hyuugáknak eddig elegendő mozgásteret adott – gyorsabbak voltak ellenfelüknél, akinek ráadásul chakrája is összezavarodott. A Kígyó azonban senjutsu chakrájával felvértezve egészségesen sebesebb volt bármelyiküknél – a mérget pedig ekkorra az immunrendszer gyakorlatilag teljesen leküzdötte. A továbbra is a földön fekvő Kage – bár még pár másodpercig a méreg hatása alatt állt – már képes volt kitérni a támadás elől. Bár karjai nélkül lehetőségei valamivel korlátoltabbak voltak, innentől újra teljes erejében pompázott.
Két dolgot vehetett észre, amely eddig nem tűnt fel neki:

Az egyik, hogy tőle körülbelül 6 méter távolságban két Hyuuga furcsa terpeszállásban, a plafon felé emelte összekulcsolt kezeit, és mormogott valamit (mögöttük hevernek a kage levágott karjai). A másik, hogy köralakú termet szegélyező hatalmas sziklák középpontjain túl a plafonon is egy hasonló pecsétet helyeztek el, amely a következőképp nézett ki:

   

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Kedd Aug. 02 2016, 14:02

   Méreg... Egy méreg, amely a robbanáskor került a szervezetébe, vagy talán előbb? Nem az nem lehet. A robbanás után kezdte el érezni a hatását és ha előbb került volna a szervezetébe, akkor már régen észrevette volna. A szer jelenléte azonban nem jelentette azt, hogy a pecsétek és a terem sajátosságai nem rejtenek magukban olyan szörnyű dolgokat, amikre még maga a Nidaime Otokage sem számított. Nagyon úgy néz ki, hogy ez az egész az elejétől fogva az Ő elpusztítására volt teremtve. Okosan és rendkívül ügyesen elhitették vele, hogy a leghűbb szolgái, akik megvendégelve őt a szigeten, tálcán nyújtják át a hőn áhított Yugeton-t. Az események életekbe kerültek, amik hatására Kabuto esetleges bizalmatlansága teljes mértékben eltűnt, így a kellő pillanatban, kihasználva Getsugakure helyzetteremtését, egy olyan helyre csalhatták őt, ahol a helyzeti előny Konoháé és mivel sem a Genjutsu Kai sem pedig a későbbi fájdalomérzet nem tüntette el a Hyuugákat, valamint a termet, így most már biztos, hogy az Otokage a rideg valóságba csöppent bele: Egy pecsétekkel ellátott terem, ahonnan látszólag nincs kiút és a Hyuuga klán méltó képviselői állnak körülötte. Taijutsu használók, akik érezhetően nem csak a közelharcban jeleskednek... Így a helyzet teljesen ugyanaz, mint két perccel ezelőtt, a különbség csak az erőviszonyokban mutatkozik meg... Hat, ellene specializálódott ellenfél és az árulók, egy lezárt területen. 
   A mérget ugyan fokozatosan és az ellenség által nem várt gyorsasággal küzdi le, ám még így is akadályozva van a Hyuugák gyorsasága és a Fuuton technika ellen, nem beszélve a kardcsapásról, ami csak hab a tortán. Ám a következő csapás, ami a fejét érte volna, már nem talált be, teste leküzdötte a bénító mérget, így természetesen ki tudott térni a "halálos" támadás elől. Ám a hasfalán fájdalmas seb tátongott, így az előzetesen felhalmozott chakrát (Tayuya Genjutsuja + Idézés) most egy újabb technikába ölte, pontosabban két technikát használt: 1.) Testéből, pontosan a seb körül több tízezer, chakrából álló mérges kígyót hoz létre, mégpedig a Mandara no Jin // Számtalan Kígyó Formáció technikát használva. A Több tízezer kígyó elárasztva a termet, azonnal megtámadja az összes ellenséget. És ha a harapások, szorításon nem lennének elegek, akkor a testükre tekeredő kígyók azonnal elkezdik elszívni a chakrájukat! 2.) Miközben pedig a technika létrejön, [Ha ez nem lehetséges akkor a technika után] használva a Ryū no Kawarimi no Jutsu-t [Gundanon: Saisei Kirikae no Jutsu // Újjáépülő Helyettesítés --> Nemsokára pontosítva lesz] a levedlett bőrön keresztül kimászva, immáron teljesen sértetlenül veti bele magát a kígyók tengerébe!
   A kígyók valószínűleg ellepték a termet és így a Hyuugákat is, akik ugyan képesek lehetnek védekezni ellenük, de nem a végtelenségig. Így megvárva a megfelelő pillanatot, bevetve a Kanashibari // Paralizáció technikát, teljesen megbénítja az áldozatát, majd a Chakra no Mesuval elvgátja a torkát. Persze a hihetetlenül gyors mozgást a kígyószerű mozgás teszi lehetővé, így talán még követni sem fogják tudni, hiába használják a Byakugant. Látni látják, de a gyorsasága, már egy más kérdés... 
  Miután az említett módszerrel levadássza mind a Hat Hyuugát - már ha nem jön közbe semmi - akkor eltünteti a kígyóit és körbenéz a termen. Figyelmét arra a járatra szegezi, ahonnan a hangokat hallotta. A pecsétekben a Vas Fal pecsétet sejti, ám elhamarkodott döntést nem akar meghozni, így más tervei vannak...
~ Kidoumaru: Készüljetek fel a megidézésemre! ~
________________________



Mandara no Jin // Számtalan Kígyó Formáció
Video: https://www.youtube.com/watch?v=HmmlgRfAYnw

Ennek a technikának a segítségével a használó hatalmas chakramennyiség felhasználásával a száján át több 10 ezer, normál méretű kígyót engedhet szabadjára, amik az ellenfélre támadhatnak.
Chakraszint: 700
Besorolás: A
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Csüt. Aug. 04 2016, 13:33

A Hyuugák arcára kifejezéstelen ábrázat ült ki. Nem tükröződött rajtuk se harci kedv, se győzni akarás, se félelem, se harag vagy düh, esetleg öröm. Talán nem is voltak képesek efféle érzelmek kifejezésére. Csak végig kellett rajtuk nézni: szörnyek voltak, emberi intellektussal. Levetkőzték emberi önmagukat. Hogy miért és hogyan, azt talán felesleges is lenne most ecsetelni. Egy valami biztos: ez a rideg, céltalanul határozott kiállás tette őket alkalmassá az ugyancsak sok szempontból állati Otokage elleni küzdelemre.
Kabuto adekvát reakciója, és annak gyorsasága bámulatos volt. Bár a Ryu no Kawarimi jutsuhoz szüksége volt némi időre, egy efféle támadó jutsu bevetése mellett nem volt oka aggodalomra. A több ezer kígyó megindult a Hyuugák felé. Bár ez utóbbiak nyilvánvalóan nem érhettek fel az Otokage gyorsaságához, az érkező technikára igenis tudtak reagálni. Legalábbis a legtöbben közülük. A 6 Hyuuga közül 5 hamar a terem keleti szárnyába szökkent (itt már egyébként is álltak ketten), a középső pedig kézpecséteket formált: Kuchiyose no Jutsu: Rashōmon // Idéző technika: Démonkapu. A jutsu által létrehozott fal gyakorlatilag az egész termet betöltötte, felül nem hagyva szinte egy centiméternyi rést sem. Igaz, a terem kereksége miatt mindez nem állt az oldalról való behatolásra. Ezeken a sérülékeny részeken kevésbé hatékony, de időnyerésre alkalmas tűzfelhő gyulladt.
Mindeközben a 6. Hyuuga a falon kívül rekedt. Nem is lehetett volna ez másképp, hiszen ő volt az, aki a legközelebb került az Otokagéhez. Aki majdnem levágta a kage fejét is, és aki sikerrel elszakította őt becses karjaitól. Mielőtt a kígyók elárasztották volna, kézpecséteket formált, de úgy tűnt, a jutsu nem járt sikerrel, ugyanis nem történt semmi. A kígyók megkezdték chakrája elszívását is. Noha esetleges fizikális támadásaik a shinobilény bőrének extrém keménysége miatt nemigen járhattak sikerrel, a Hyuuga még megtett néhány lépést Kabuto felé – valószínűleg, hogy megakadályozza az újjászületést – majd a földre rogyott a kígyók szorításában.
Ekkorra az Otokage újjászületett és teljes erejében nézett szembe az őt megcsonkító Hyuugával. Az továbbra is kifejezéstelen tekintettel bámult a Kígyóra. Aztán örökre lecsukódott a szeme. A kage technikakombója az előzőekben látott ellenálló testet meghazudtolva gyakorlatilag rögtön végzett a sápadt arcú katonával.
Aztán két dolog történt…
1. A kígyók kúszása megállt, és bár továbbra is ellepték a termet, hirtelen megdermedtek, és immáron magatehetetlenül tornyosultak a földön.
2. A holttest csupasz részein a pillanat tört része alatt azúrkék színnel rajzolódtak, sőt, duzzadtak ki az egykor vérszállító erek. Ismerős kép lehetett ez, ráadásul a folyamat ez alkalommal gyorsabbnak tűnt. A távolság is kisebb volt.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Pént. Aug. 05 2016, 18:30

~ Igenis, Kabuto-sama! ~

   Nem kérdés, hogy képességei páratlanok és méltán nevezheti magát Otokagénak. Ha más lett volna a csapat ellenfele, már a madár gyomrában végeztek volna az ellenfelükkel. Elvégre, a pontosan kidolgozott, türelmes, részletekbe menő terv egy tökéletes példázata annak, hogy ésszel sokkal többet el lehet érni, mint erővel... Ám jelen helyzetben, ennek az inverze is érvényes, bár a megállapítás nem teljesen helytálló. Yakushi Kabuto ereje nem a pusztításban rejlik. Nincs szüksége hatalmas pusztító erőre. Az Ő ereje a saját teste - ép ésszel felfoghatatlan - korlátai fölé emelésében, a technikái sokoldalúságában rejlik, hiszen tökéletesen ismerte fel és aknázta ki a lehetőségeit és a mai napra már olyan fegyverek vannak a kezében, amiről soha senki nem is álmodhatott. Ő ezt hívja erőnek, hiszen legyőzhetetlen, halhatatlan és utánozhatatlan. Átlépte mesterei korlátait és végre, Ő az egyetlen lény a Ninja Világban, aki a Shinobik korának gyermekei közül, a legközelebb áll a Hat Út Bölcséhez! Ő az, kinek ereje ép ésszel felfoghatatlan és Ő az, kinek a tudása alapjaiban rengetheti meg a Ninja Világot! De nem tűnik fel ezen lehetőségeivel és képességeivel... Ő ennél sokkal intelligensebb és elővigyázatosabb! Mindent alapos indokkal tesz és többször is átgondolja azt és bár erejével valóban a Világ Ura lehetne, őt nem érdeklik az efféle kicsinyes vágyálmok. Az Ő megszállottsága a kutatásra, az információgyűjtésre terjed ki, melynek legfontosabb megállója a Chakra és a Ninjutsu mibenlétének teljes körű felismerése és ismerete. Mostanra pedig ezt elérte... A tudás az övé és még többet akar! 
   Az események nem várt fordulatot vettek. Az ellenség jól felkészült és bár a Hyuugák akár az általa megidézett Edo Tenseies Ninják, nincs kizárva, hogy egy módosított technika melléktermékei, vagy éppen végtermékei lennének. Ez pedig távol áll Konohától, bár a felkészültségük mindenképpen arra utal, hogy Konoha keze is benne van a dologban. Nem csak a Hyuugák miatt, hanem azért, mert ekkora felkészültséget csak Konohától várhat az ember. Elemezték Orochimaru összes képességét, amivel találkoztak és felállítottak ellene egy stratégiát. Roppant okos és ügyes húzás, méghozzá a hosszú kivárás is, amíg eljön a pillanat, hogy lecsaphatnak, az is mesterire sikerült! Az egyetlen bökkenő a tervben, hogy nem Orochimaru áll most velük szemben, hanem egy sokkal hatalmasabb lény, aki Orochimaru képességeit továbbfejlesztve, új, sosem látott magaslatokba emelkedett. Ezek után pedig, senki nem maradhat életben, aki ismeri a képességeit... Senki... Beleértve Getsugakure teljes lakosságát az után, hogy a csapat bármely tagja visszatérne élve azok közül, akik harcoltak vele a madár gyomrában... Mostanra pedig, valószínűleg információkat adhattak át egymásnak, ami még jobban megnehezíti a helyzetet, ugyanis egy halott Djukán sokkal nehezebb végrehajtani a kísérleteket... Most már az is kérdéses, hogy az átokpecséttel kontrollálni vágyott lányt megéri-e életben hagyni...(?) Ha az a kettő meghal, de Ő továbbra is életben marad az információk ismeretével, akkor az átokpecsét már a testén van és még csak egy kézmozdulatba sem kerül, hogy megölje. Ám nem akar veszni hagyni két ilyen értékes kutatási anyagot... A lány roppant érdekes személyiség és az ereje még kiforratlan, Kodomo teste pedig titkokat rejt, amiket sokkal könnyebb feltárni, hogyha az alany életben van. De ha máshogy nem megy, akkor meg kell ölnie. Ha pedig információkat szivárogtat ki akkor mindenkit meg kell ölnie, mielőtt elérik a falut. Ha pedig ez nem sikerülne, akkor egész Getsugakure no Sato áll majd az irányítása alatt, amikor rájuk szabadítja a földi poklot...
   Ami pedig történt, nos megint csak egy szükségszerű reakció Orochimaru-sama képességeire. Kabuto számára már ismerős volt a helyzet, ám ezúttal rengeteg ideje maradt a reakcióra, persze ez csak hozzámérten rengeteg idő. Most viszont, látván, hogy a már ismert folyamat fog bekövetkezni, vagyis annak látszata történik, azonnal használja technikáját és megformálja azt az egy kézjelet a másodperc tized része alatt, a Senpou: Muki Tensei // Remete Művészet: Szervetlen Természet technikát használhatja. A Talajt formálva, "életet adva neki" kedve szerint irányíthatja és adhat neki alakot, így a következőket tette: 1.) Maga előtt a talaj megnyúlt, legalább kétszer vastagabb területen, mint a Rashomon, de nagyjából ugyanolyan szélesen és ugyanolyan magason. (tehát a fal vastagsága duplája a Rashomonénak) Ezzel pedig kivédi a robbanást. Elvégre nem csak a sima, vastag kőfelület az, ami védelmet nyújt a számára, ebbe a felületbe Senjutsu Charka van vezetve, így az ellenállóságot növeli, ha pedig Kabuto úgy érzi, hogy repedezne a szikla, egyszerűen csak több chakrát koncentrál és erősíti a technikáját. 2.) Ezzel egy időben még egy formai változást idéz elő a talajban, mégpedig a teljes terem talapzatából, kar vastagságú tüskéket növeszt olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak tud. A teljes területet le akarja fedni, főleg a ninják csoportosulását, így körülötte fél méteres távolságot tartva, több ezer kőtüske emelkedik ki és szúrja át a gyanútlan áldozatokat. Persze mindezt a robbanás ideje alatt. Ha a terve sikerrel jár, - tudni fogja, hogy átszúrta e az áldozatokat, vagy hogy talált e el valakit - akkor felkészülve egy robbanás hullámra, - ami elemi erejével, talán az egész termet elpusztítja majd - megint csak a Muki Tenseit használva, iszonyatosan vastag kővédelmet von maga köré és a robbanástól a legtávolabbi oldalán a falnak egy fél méter széles lyukat hagy, ahol levegő juthat be. Ha viszont a robbanás energiáját érezi, hogy a lyukra hat - talán azon a ponton nem lesz akkora a nyomás, mivel a lökéshullám nem verődik vissza hanem a falak elnyelik azt - akkor lezárja a rést.
   Ha viszont nem sikerülne a Muki Tensei használta valami oknál fogva, akkor azonnal érzi, hogy a chakrája nem elég erős ahhoz, hogy formálhassa a teret, így drasztikusabb eszközökhöz nyúl. Használja a testébe olvasztott Kidoumaru technikáját a Nenkin no Yoroi // Pókviasz Páncél technikát ami pillanatok alatt vonja majd körbe a testét, ezen kívül pedig ezzel egyidejűleg Chakrát koncentrál a lábába és a testfelületére a páncél alá - amiben szintén chakra erősíti fel a védelmet mint minden hasonló technikánál - hogy ne sodorja el a lökéshullám és megtapadhasson a talajon, valamint, hogyha a páncél áttörne valami csoda folytán, akkor tudja magát azonnal gyógyítani.


[Ha a második variáció lép életbe] Kabuto miközben létrehozza a Pókviasz Páncél technikát, összecsapja a tenyereit és felkészül a Kuchiyose no Jutsura, amivel megidézi végre azokat a társait, akiket valóban Ő irányít és akik a segítségére lesznek... A képességeik talán pont erre a helyzetre valóak. Amint tehát a robbanás ereje legyengül, összecsapja két tenyerét, mire HÁROM koporsó jelenik meg előtte. Ezek fedele kicsapódik, fehér füst száll ki belőlük és a bábok máris készen vannak az előadásra!


// Edit: Értelem szerűen ugyanúgy Idéz, hogyha nem öli meg a Muki Tenseiel az ellenfeleket. //
+ Technika
______________________________________________


Nenkin no Yoroi // Pókviasz Páncél

A ninja pókviaszt választ ki a bőrfelületén, hatalmas chakra feláldozásával, ami azonnal megkeményedik, és páncélként véd, gyakorlatilag a legerősebb fizikai sérülések ellen is.
Chakraszint: 500
Besorolás: A
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Hétf. Aug. 08 2016, 18:12

Itt a vége, fuss el véle


A szigeten ádáz harc dúlt a gonosz és a jó – vagy talán a gonosz és a még gonoszabb között. Hyuuga, Konoha, Shiro… mind alulbecsülték az Otokagét. Nem tudták. Nem tudhatták, hogy kivel állnak szemben. A méreg hatásos volt, de nem eléggé. A Hyuugák ereje és a kelepce leleményessége lehengerlő volt. De nem eléggé. Ha egy-két évvel ezelőtt kivitelezték volna e grandiózus tervet, minden bizonnyal diadalmaskodtak volna. De ez a Kabuto más volt, erre nem készülhettek fel. Az ismeretlen ellen nehéz küzdeni, főképp, ha azt hisszük: jól ismerjük.
Az „i”-re a pontot a Senpou: Muki Tensei // Remete Művészet: Szervetlen Természet technika tette fel. A Hyuugáknak fogalma se volt róla, hogy Kabuto ekképp tudja majd kivédeni a robbanást. Márpedig kivédte, nem is akárhogy. A tervbe az is bezavart, hogy bár ez alkalommal is szabadult fel méreg, a hatása már csupán másodpercekig tartott. Az összetétele nem volt azonos, de hasonló, a Kage teste pedig korán felismerte mögöttes logikát. Ezzel együtt Kabuto támadása se járt sikerrel – bár ezt nem láthatta, de azt mindenképp érezhette, hogy a tüskék nem szúrtak át senkit, sőt miután kiemelkedtek a földből, rögtön szétbomlottak a levegőben.
Az idézés megtörtént, a harc folytatódott. A Hyuugák tartogattak még a tarsolyukban néhány trükköt, de egyértelműen nem erre készültek. Vesztésre álltak, és ezt némi időhúzás után fel is ismerték. Mikor a Kage mozgását néhány kósza pillanat erejéig éppen egyik társuk önfeláldozása akadályozta, megformáltak néhány kézpecsétet, mire a hatalmas földalatti terem sziklaplafonja keresztbe repedt. A történelem, úgy tűnt, megismétli önmagát. A több ezer tonnányi sziklatörmelék röpke másfél másodperc alatt betöltötte az egész termet. A kivezető alagutak is beomlottak, és számításba véve, hogy több száz méterrel a föld (és sziklaréteg) alatt voltak, aligha volt a teremből „fizikális” kiút. Az Otokage próbálkozhatott a sziklák „animálásával”, de az ilyesfajta védekezéshez egyszerűen túl gyorsan és túl nagy erővel történtek az események. Persze nyilván volt még egy-két dolog a tarsolyában… Egyértelmű volt: vagy így, vagy úgy, de megmenekül. A terv pedig befuccsolt.

***
Veszítettünk. 
Shiro hangja rezignáltan csengett, arcára mégse ült ki elégedetlenség vagy meglepettség.
A varjú, amelynek belsejében vagyunk, különleges. Gyorsasága lehengerlő. Mostanra elhagytuk a sziget területét. Kabuto nem fog utánunk jönni.
A zsebébe nyúlt, majd elővett belőle 2 fiolát. A két jouninhoz hajolt, majd a vérvörös löttyöt a szemeikbe csepegtette. Az ellenanyag fájdalmasabb, maró hatást fejtett ki, mint maga a méreg, de a Hyuuga ezúttal már tiszta lapokkal játszott. A méreg hatása egy percen belül elillant.  
Djuka lány, mi még hamarosan látjuk egymást – címezte mondandóját Munfurawa felé.
Pár percen belül végre újra láthattátok a napfényt: Getsugakure no Sato barátságos épülettömbjei mosolyogtak rátok vissza. 


Mi történt valójában?
A Burakkuma nem egy egyszerű embercsempész-hálózat volt. Már azelőtt is létezett, hogy az előző szervezetet legyőzték, eredeti célkitűzése pedig a mutánsok készítése, az emberekkel való kísérletek végrehajtása és az Otokagénak való segítségnyújtás volt. Alapítója Shin, a szemüveges alak, aki mára – utánozva az egykori szervezet rangjelzéseit, ezzel álcázva magukat – „A”-ként vált ismertté. Shin egyfajta fél-tanítványi viszonyt ápolt az Otokagéval. Nem is csoda, hogy miután kísérleti központját egy olyan szigetre helyezte át, ahol megtalálható Orochimaru ex-Otokage laboratóriuma is (bizony, ezt is felfedezhettétek volna, ha úgy alakul), önös céljai mellett jól tudta, Kabuto igényeit is illik kielégítenie.
Shiro, aki „S” néven vált ismertté, ugyancsak alapító tag, kettőjük közül egyértelműen az erősebb fél. Már hosszú évek óta vándor shinobi, ha úgy tetszik „titkos ügynök”, azelőtt a konohai ANBU-ban szolgált, pozíciója nem ismert. Shiro kitűnő választás, ha olyasvalakit kell küldeni, aki nem lenyomozható, és közvetlenül nem köthető a faluhoz.
A szervezet megalakításakor Shiro – félhivatalos, életvitelszerű keretek között – már évek óta a Hold Országában tartózkodott. Shinnel való első találkozásukkor a kutató shinobi nem ismerte valódi kilétét, Shiro azonban igen hamar felfedte számára valós szándékát: Kabuto kiiktatását. A kooperációért cserébe tudást ígért neki. Demonstrációképp átadott neki egy új fejlesztésű méreganyagot, amely egy pillanat leterített bármilyen élő szervezetet vagy mutánst. Ezután Shiro felajánlott Shinnek 6 Hyuugát mint kísérleti alanyt és későbbi fegyvert (velük már Konoha is kísérletezett, az Orochimaruról megszerzett információk alapján). Erre Shin igent mondott, Shiro mégis biztosra akart menni. S szintű genjutsu- és pecséthasználó lévén először alkalmazta Shinen az Idő Visszafordító Jutsu // Jigyaku no Jutsu technikát, majd miután előhívta az Otokagéhez kapcsolódó emlékeit, teljes bizonyossággal és pontossággal iktatta ki Shinben a hozzá való hűséget – és a tőle való félelmet – a Sennou Jutsu // Agymosó Technika jutsu segítségével. Shin emlékei így bár hiányosan, de megmaradtak, és Shiro immáron biztos lehetett benne, hogy pápaszemes barátját a szimpla ráció fogja vezetni. Az esetleges további komplikációkat úgy kerülték el, hogy az új Burakkuma személyzete valóban kétes alakokból, egykori vagy jelenlegi bűnözőkből, elveszett shinobikból állt össze. Hivatalosan maga „S” is egy alvilági csoportosulás egyik vezető pozíciójából sietett „A” segítségére, magával hozva – az egyébként valóban – alvilági személyzetét is.
Több mint egy évnyi felkészülés után a kezdeti terv Djuka Ryuu elrablása volt. Ez azonban hamar vakvágányra futott, ugyanis a fiú nem volt képes a kekkei genkai használatára. Shiro és Shin nem akartak kockáztatni. Kapóra jött, hogy a Djukák hamar mentőakciót indítottak egy olyan taggal, akit már hitelesen el lehetett adni az Otokagénak. Nem kevésbé volt kedvező az sem, hogy az összeverbuválódott csapat jelentősebb erőt képviselt. Természetesen az álcát idő előtt nem szabadott előttük felfedni, mert akkor talán el se jöttek volna a szigetre.
Shiro és Shin egyértelmű célja már a kezdetektől az volt, hogy a csapatot a föld alatti, előkészített terembe csalja, ahova Kabuto követi őket. Itt összecsaptak volna, és miután kellően legyengítették a kagét, életbe lép a valódi terv, ezzel egyszer s mindenkorra pontot téve a történet végére. Ez azonban nem sikerült, így Shiro a leszámolás helyszínéül végül Shin kastélyának báltermét választotta. Itt minden a terv szerint alakult, a kastélyt lerombolásért – és a robbanásért, amely ezt okozta – Shiro a felelős, természetesen Shin is tudott róla. Normális körülmények között ez az Otokage halálához is vezethetett volna, Shiro és Shin – és Konoha vagy bárki más – azonban nem tudhatott róla, hogy immáron efféle technika is a kage birtokában van. A helyzet win-winnek tűnt, ugyanis egyértelmű volt, hogy amennyiben Kodomóék menekülnek, lefelé veszik majd az irányt, afelé a barlangterem felé, ahova eredetileg is csalni kívánta őket. Feltételezte, hogy Kabuto – ha túléli – követni fogja őket. Ez azonban nem jött össze. Az Otokage ráadásul idő előtt rájött arra a nem kis turpisságra, hogy a felsorakozott katonaság és a pecsétfal talán nem is a Djukák ellen állíttatott fel…
Végül azonban Kodomo technikája – no meg egy kis genjutsu – megmentette a tervet. Innentől pedig a dolog már történelem Wink
Egyebek:
1. A tetoválások és a posztokban alkalmazott párbeszédszínek a következő titkot hordozták: csupán a vérvörössel írt tetoválások jelölték az igaziakat. A színek jelölték az elsődleges erősségi sorrendet. Vörös -> Kék ->Zöld. A betűk azt, hogy kinek a beosztottjairól van szó. A szervezet „B”-jét és „C”-jét nem ismertétek meg, de léteztek (és léteznek).
2. A kaland egészen másképp alakult volna, ha Kodomo és Makoto a barlangjáratban megfontolja „S” békeajánlatát.
Ha lenne még kérdés, állok rendelkezésre! Wink
Értékelés

Mindenkit a következő 5 szempont alapján fogok értékelni: 
1. Szerepjáték – képességek (legfeljebb 7 pont)
2. Szerepjáték – jellem (legfeljebb 7 pont)
3. A kaland eseményeinek befolyásolása (legfeljebb 7 pont)
4. Írásminőség (legfeljebb 5 pont)
5. Eltelt idő (elküldött posztonként és eltelt hónaponként 0,4-0,4 pont) 


A kapott chakra az összpontszám háromszorosa. Előre szeretném jelezni, hogy maximum pontot csak nagyon kivételes esetben adok. Szigorúan pontozok (a 4/7 egy jó pont!), de épp ezért triplázom meg a végén.  


Kodomo

Szerepjáték – képességek: 6 pont
Karaktered képességeit adekvát módon aknáztad ki, kitűnően beleélted magad a helyzetekbe. 


Szerepjáték – jellem: 4 pont
A kaland első felében kifejezetten jól játszottad ki a karakter jellemét, azonban Kodomo fő döntéseinek meghozatalakor nem jelent meg olyasfajta mély vívódás, amelyet a helyzet megkívánt volna. A Ryuu halálával kapcsolatos gondolatok nem voltak túlságosan kibontva, vagy legalábbis nem annyira, amennyire egy ilyen súlyú esemény rá kellett nyomja bélyegét karakteredre. A későbbiekben persze ezek a gondolatok még kifejtésre kerülhetnek. 


A kaland eseményeinek befolyásolása: 7 pont
Egyértelműen Kodomo bírt a legnagyobb ráhatással a kaland eseményeire. Szép munka! 


Írásminőség: 3,5 pont
Az írások jók, átgondoltak, de néha – főképp a kaland vége felé – nem volt egyértelmű a fogalmazásmód, talán fáradtan készültek a posztok, így nehéz volt megérteni, mire gondoltál pontosan. A helyesírás megfelelő, de javítható. Egyértelmű pozitívum, hogy terjedelmesen, a terveidet jól kifejtve írsz. 


Eltelt idő: 17,6 pont (28x0,4+16x0,4)


Összesen: 114,3 -> 114 chakrapont. Gratulálok, kiváló játét volt! 


Tomoko
Szerepjáték – képességek: 4,5 pont
Karaktered jó néhány akcióval próbálkozott, amelyek ugyan kevésbé voltak sikeresek, de Tomoko egyértelműen kihasználta kapacitásait, és tisztában volt képességei határaival.  


Szerepjáték – jellem: 4 pont
Nem igazán láttam jelentősebb gondolatokat, vívódásokat; a karakter jelleme átjött, de csak részben. Igaz ugyanakkor, a kastélyban töltött részeknél a szerepjátékod kifejezetten jó volt!


A kaland eseményeinek befolyásolása: 4 pont
Ez esetedben kevésbé releváns, nem befolyásoltad az eseményeket jelentősebben. Ugyanakkor kisebb esélyed is volt rá, mint jounin társaidnak, így jár a 4 pont. 


Írásminőség: 3,5 pont
Alapvetően jól írsz, jó a fogalmazókészséged, a helyesírás szorul csupán néhány helyen javításra. Csak így tovább! 


Eltelt idő: 13,6 pont (18x0,4+16,04)


Összesen: 88,8 -> 89 chakrapont. Gratulálok, nagyszerű eredmény!


Makoto
Szerepjáték – képességek: 6 pont
Képességeidet adekvát módon használtad fel, felismeréseid, jutsuhasználatod mindvégig megfelelő volt. Ez nálad egy kifejezetten erős pont.


Szerepjáték – jellem: 3,5 pont
Esetedben ezt éreztem sajnos a leggyengébb tényezőnek. Úgy éreztem, hogy Makoto kicsit sodródott az árral, a személyes hozzáfűznivalókra, vívódásokra nem maradt idő. A békeszeretés kevésbé jött át. 


A kaland eseményeinek befolyásolása: 5 pont
A papnő közvetlen módon nemigen próbálta megváltoztatni az események folyását, ugyanakkor helyes válaszreakciói, egyéb tettei nagyban hozzájárultak bizonyos – pozitív – események bekövetkezéséhez. 


Írásminőség: 3,5 pont
Ugyanazt tudom elmondani, mint Kodomo esetében. Alapvetően igényes és terjedelmes írásokat olvastam tőled, ugyanakkor a kaland végére kicsit mintha visszaesett volna a koherencia színvonala. 


Eltelt idő: 13,6 pont (18x0,4+16,04)


Összesen: 94,8 pont -> 95 chakrapont. Gratulálok, nagyon szép eredmény! 


Munfurawa

Szerepjáték – képességek: 6 pont
Munfurawa kitűnően és kreatívan használta képességeit, nem riadva vissza a kísérletezéstől sem. Bár nem mindig vezetett eredményre, alapvetően itt éreztem a legjobban, hogy a felhasználó tisztában van karaktere képességeinek pontos természetével, határaival. 


Szerepjáték – jellem: 7 pont
A „hétpont” egyértelműen a kaland második felében nyújtott teljesítmény miatt jogos. Lehengerlő részletességgel és odaadással (!) megírt posztokat olvashattam, amelyek kitűnően visszaadták Munfurawa érzéseit, belső vívódását. 


A kaland eseményeinek befolyásolása: 6 pont
Itt Munfurawa nem volt főszereplő, alacsonyabb szintje ellenére azonban mégis – ha nem is olyan jelentősen, mint Kodomo – egyértelműen befolyással bírt a kaland eseményeire.


Írásminőség: 5 pont
E tekintetben is a kaland utolsó posztjai vettek meg. Bár helyesírási hibák vannak – ahogy nyilván én magam is vétek hibákat – a fogalmazásmód kiváló, néhány szófordulatot kifejezetten felüdülés olvasni a száraz nindzsáskodás után. 


Eltelt idő: 16,8 (26x04+16x0,4)
Összesen: 122,4 -> 122 chakra! Gratulálok, nagyon szép játék volt!
Mindenkinek köszönöm szépen a játékot! Ha ti nem is, én mindenképp élveztem! Wink 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Vas. Aug. 14 2016, 21:35

~ Epilógus ~


   Vészjósló reccsenés hallatszik a néma sötétségben, amely a véráztatta szigetre telepedett. Nem csak az itt zajló csata energiája maradt örökre ezen a helyen, hanem a természet is különösen kegyetlen módon jelzi, hogy olyan dolog van készülőben, ami hatással lesz több ezer ember életére.
- Ez történt volna?
Hallatszik az újra nyugodt és érdeklődő hang. A Hold árnyéka vetül rájuk, először csak a körvonalaikat látjuk. Két méterre állnak egymástól, egy vastag test mégis összeköti őket. A reccsenés az utolsó csepp chakra elszívása után végbemenő gerinc roppanása volt, amit az Otokage testéből kinövő fehér kígyó vitt véghez. Minden chakra átáramolt a csupasz testű, pikkelyekkel borított férfiba, ezzel pedig minden szüksége információt megszerzett magának. 
   A holttest elnehezedve zuhan a földre, tompa puffanás hallatva. Most már jól látszik mindkét tudós, mindkét őrült elme, de olybá tűnik, hogy az egyik sokkal erősebb és tudásszomja sokkalta nagyobb, mint a másik szemüvegesé... További három árnyék jelenik meg a holdfényben. Az egyik szeme, akár az a bizonyos Szélmalom, úgy piroslik a sötétben és bár klánjának nem a legismertebb tagja, erejéről már tett tanúbizonyságot. A második árny teste és arca is látszik, bőre hófehér, arca rezzenéstelen, mindig is Hű szolgája volt Orochimarunak, feltámasztásával pedig elnyerte a kegyet, hogy újra megmutassa, hogy mennyire hűséges! A harmadik árnyék már sötétségbe burkolózik, belőle nem látni semmit, kiléte örökre ismeretlen marad.
   Egy vaskos kígyó mászik elő, úgy tűnik a semmiből, majd szépen lassa bekebelezi a földön fekvő hullát, eztán egy pukkanás kíséretében eltűnik, miközben a tomboló óceán hullámai egyre csak közelednek a dagállyal, ám a nagy kékség morajlását, a szél vad suhogását elnyomja a hörgés és a nyöszörgés. Több ezer tébolyult őrült maradt préda nélkül ezen a napon, akik most mesterük parancsára várva készülhetnek a megtorlásra. A hang, amely felcsendül, a halál hangja, a kígyó levedlette bőrét és kész arra, hogy a megszerzett tudásával újra lecsapjon.
   A szemüvege pont ráillik, lencséje pedig újfent megcsillan a Hold elhaló fényében... A csapat és az istentelen szolgák egyként indulnak az óceán felé, ahová hamarosan egy hajó érkezik... A viharfelhők már gyülekeznek, a Hold fénye már teljesen kihunyt, már csak a feketeség látszik hűlt helyén. Vajon a vihar eléri Getsugakure no Satot?!


avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

5 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.