Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Pént. Nov. 20 2015, 23:58

  1. csapat

  Úgy tűnik, kezdtétek kiismerni az ellenfelet. Egyikőtök se becsülte a szörnyeket alá; láttátok, hogy gyorsak és erősek, nem lehet őket félvállról venni. Munfurawára továbbra is három ellenfél jutott. A taijutsu jó ötlet volt, bár különösebben fejlett képességek nélkül nem volt elégséges – erre szerencsére a lány is hamar rájött. A Mizu Kamakiri gyorsasága és pusztító erejéhez nyúlva a kunoichi harci potenciálja igencsak megugrott. A szörnyek nem tudták hova tenni a technikát, nem alkottak stratégiát, nem vártak ki, egyszerűen csak rohantak Munfurawa után, bármerre is ment. A lány jól tartotta magát: a számbeli fölény ellenére a szörnyek alig voltak képesek megsebezni. Igen, úgy tűnt, a kulcs a sebességben rejlik. No meg éppenséggel a lány párduca is képes volt néha megzavarni a szörnyek figyelmét – bár valamilyen furcsa okból kifolyólag kifejezetten magára haragítania egyet se sikerült.
  Eközben érkezett meg Kodomo. Itt a Munfurawa VS mutánsok csata el is dőlt. Miközben a lány maga is mozgásképtelenné tudott tenni egy szörnyet, megérkezett Kodomo meglepetés-támadása, amely telibe kapta mindhárom mutánst. Testük ellenállóbbnak bizonyult a várakozásnál, így nem égtek hamuvá, de sérüléseik olyan súlyosak voltak, hogy innentől kezdve nem jelentettek rátok veszélyt.
  Ha már radikális eszközök, éppenséggel Makoto támadói se panaszkodhattak. Kár is a szóért, mondjuk ki: a papnő fuuton technikája miszlikbe aprította a szörnyeket. Látva csapattársaik átütő sikerét, Akane és Shizuna is stílust váltott. Furcsa, mintha csak erre vártak volna. Pár pillanaton belül az ő ellenfeleik is harcképtelenek voltak.  
  A csapat sikerrel ismerte fel, hogy a mutánsok ellen bizony a jutsu-repertoárjuk krémjéből kell meríteni. Egy hasonlóan szívós, erős, és ami fontosabb: kiszámíthatatlan és sosem látott ellenféllel nem szabad sokáig játszadozni, mert arra ráfaraghat az ember.
  

  Elhalkulnak a harci kiáltások. A dzsungelszerű erdőség közepén álltok, több száz méterre a tengertől. Pillantásotok mégis a víz felé irányul. A távolban két hatalmas szürkés fekete füstfelhő száll az ég felé, a hajók irányából. A földöntúli csendben szinte halljátok az égő fa ropogását, a parázs sejtelmes zaját. Ha beljebb merészkedtek a szigeten, egy hatalmas betonfallal találjátok magatokat szembe, mely legalább 20 méter magas és ameddig csak jobbra és balra elláttok, folytatódik. Néhány helyen pecsétek vannak rajta elhelyezve, úgy 15 méteres magasságban.
  Ha keletre fordultok (balra) egy barlang bejáratába botlotok. Itt megtörik a betonfal, bár a járat valószínűsíthetően a föld alá vezet. Talán innen érkeztek a bestiák.

  2. csapat 


  Ismerős hang, ismerős arc. Tomokóék a sziget belseje felé tartottak, és lám, ki sántikál feléjük… Djuka Ryuu, az elveszett bárány! A védelmi osztag egyéb tagjai nem szólnak semmit a fiú láttán, szemmel láthatóan várják Tomoko reakcióját.
  Bármely interakció zajlik is le közöttetek, a három másik csapattag végül szívélyesen üdvözli Ryuut.
Kitűnő – fordul Ryuu felé Akiya. – De most indulnunk kell tovább. Nem csak miattad vagyunk itt. Az egész szervezetet fel kell számolnunk.
  Kelet felé indultok el. Alig tesztek meg néhány lépést, a távolban, két hatalmas szürkés fekete füstfelhő száll az ég felé, a hajók irányából. Az eddig a távolból odáig elszűrődő csatakiáltások megszűnésével szinte halljátok az égő fa ropogását, a parázs sejtelmes zaját. Akiya azonban csak megy és megy. Fél szemmel konstatálja csupán a történteket, ahogy ti is, hiszen ha menni kell, hát menni kell.
  Hamarosan egy kastélyszerű építmény körvonalai rajzolódnak ki a dzsungelben. A fák ritkulni kezdenek, a levegő is tisztább lesz. A kastély közvetlen környezete bokrokkal és virágokkal övezett, előtte egy tó terül el. Közvetlenül mögötte egy hatalmas, legalább 20 méter magas, szemmel láthatóan a szigetet átívelő betonfal magasodik.

Ryuu: már nincs csónak, azóta eltelt egy kis idő. Kérlek, olvasd el az eddigieket, amiből kimaradtál, hogy lásd a csapatösszetételt, a pontos környezetet. 
Kodomo: természetesen több személyt is átvizsgált, szükség volt rá, ezért a levonás. 

Makoto
Chakra: 89,5% (S+Shunshin, a 3.-ra nem volt szükség)
Állapot: 95%
Kodomo
Chakra: 65%
Állapot: 100%
Munfurawa
Chakra: 85%
Állapot: 79%
Tomoko
Chakra: 92%
Állapot: 100%
Ryuu
Chakra: 50%
Állapot: 50%

Határidő: 2015. 11. 29.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Szomb. Nov. 21 2015, 11:47

// első \o.o/ //

Ahogy botorkáltam egyszer csak váratlan dolog történt. Egy kisebb csapat bukkant fel tőlem nem messze. Védekezően magam elé emeltem nem túl sok védelmet jelentő támaszbotomat, de mielőtt még bármi meggondolatlant tehettem volna felismertem egypárjukat.
- Tomoko? Narahiko? Jézusom, de örülök nektek. – mosolyodok el fáradtan.
Megnyugtató volt látni két ismerős arcot, még ha a másik kettő nem is igazán volt ismerős. De legalább megnyugodhattam, hogy Kodomoék is biztosan itt vannak a közelben. Várjunk… ezek szerint elkezdődött a rajtaütés? Meh… és én meg itt raboskodtam eddig? Ezt nem hiszem el. Nos... mindegy, legalább élek, és ismét a családom egyik tagja van a közelembe. Végül az egyik idegen is elmondja a helyzetet, de mielőtt indulna, gyors megpróbálom megállítani őket.
- Várjatok! Elég rossz állapotban vagyok, csúnyán ellátták a bajom, és kidobtak… Nincs valamelyikkőtöknek gyógy tablettája? – kérdezem reménykedve, és ha esetleg kapok, hálás tekintettel beveszem, de ha nem az sem baj… vagyis baj, de nem akarom elhúzni az időt, így a tőlem telhető legjobb tudásommal, elindulok utánuk, gyors elmondva a dolgokat Tomokonak – Bocs, ha aggodalmat okoztam nektek. Épp ő utánuk kutakodtam… és meglepő módon meg is találtam őket, de ekkor lefújtak altató porral és idehoztak. Rengeteg túszuk van egy földalatti börtönbe. A többségük, már éhhalál környékén van. Én eddig C és B tetoválású személyeket láttam, de összefutottam egy Chuuninnal is. utóbbi miatt, már nem kell fájni a fejünknek, de van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül engedtek el. – Tomokora nézek komolyan, a legrosszabbtól tartva, majd oylan hangerővel, hogy csak ő hallja amit mondok hozzáteszem – Ha elvesztem valami miatt a testem fölötti irányítást, ölj meg! Elég kísérleti mütyürt láttam ott, hogy aggódjak amiatt, hogy mit raktak belém. Szóval remélem, számíthatok rád. – mosolygok rá bátorítóan – Jut, eszembe tudsz adni egy kunait vagy valami vágó, szúró eszközt? Bármennyire is Jani vagyok, egy bottal mégiscsak harcolni. – mosolyodok el a poénkodásomra.
Végül egy idő után megpillantottuk egy kastélyt, és mögötte egy hatalmas falat. Sóhajtottam egyet, hisz számítottam arra, hogy nem sokat pihenhetek, mielőtt ismét harcra kell bocsátkoznom. De nem baj. Ilyen egy shinobi élete.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Szomb. Nov. 21 2015, 13:33

Mikor Kodomo megérkezett, látta, ahogy húgára rárontanak azok a visszataszító szörnyetegek. Elborzasztotta mindaz, amit látott. És nem hagyott neki gondolkodásnyi időt sem. Azonnal cselekedett.
A szürke gömb sebesen száguldott el a vízzel menekülő lány mellett, majd elérte a szörnyeket. Ekkor hatalmas gömbbé duzzadt, és ellepte a három lényt. A szürkeség teljesen eltakarta őket. Kodomo Ame felé futott.
A gömb közben kezdett felszállni, ahogy Makoto technikájának szele elérte a szőke jounin támadóinak légkörét. S a három lény ott feküdt, kemény bőrük ugyan megakadályozta a teljes elporlást, mégsem tudta megóvni a lényt, ami alatta rejtőzik.
- Jól vagy Húgim? – ragadta meg két kézzel a kunoichi vállát. Szorításából a lány kivehette, a fiú mennyire is félti őt. Miután a jounin megbizonyosodott testvérének állapotáról, örömmel látja, hogy a hold kicsiny csapata jól vette ezt a mérkőzést is. A csapatnak sikerült felülkerekedniük és győzelmet aratni az ellenséges teremtmények felett.
Kodomo lassú léptekkel közelít az előtte fekvő, égett szörnyek felé.
- Még sohasem láttam ehhez hasonlót. Talán ilyen szörnyeket hoznak létre abban a laborban, amit a katona láthatott? De mit keres
A jounin ekkor a csapat felé tekintett, s várt, hogy mindenki figyelme ismét rá terelődjön.
- Ez a hang műve. Nem csupán katonákat küldött ide. Ennél egy sokkal komolyabb problémával állhatunk szemben. Láttam a katonák emlékeit, azokét, akik a hajón szolgáltak. Laboratóriumok képei villantak fel emlékeikben. Egy hajó és rajta az, aki az egészről tehet. Kabuto. Igen. Az otokage szövetkezett a Burakkuma tagjaival. Kísérleteket hajtanak végre, nagy valószínűséggel embereken. Ezért is kellett az a rengeteg civil, akiket a hajón szabadítottunk fel, illetve, akik még a táborban vannak. Ezek a szörnyetegek is lehet, hogy valaha… - ekkor elakadt egy pillanatra. A fogva tartott öccsére gondolt ekkor, a fiúra, aki talán már nincs is életben. Vagy talán egyike volt az előtte lévőknek. Kodomo szívébe beköltözött a félelem.
- Mennünk kell. Az otogakureiek nincsenek sokan, erősebbek és okosabbak vagyunk. De az idő nekik kedvez, sietnünk kell.
Kodomo ezután ismét a csapat élére állva, elsőként indult neki az erdőnek. Idő közben egyetlen varjat létrehozva a chakrajából útjának indította, hogy megtalálhassa Narahikoék csapatát. A fehér holló megjelenésére fel fog figyelni minden holdbéli és visszavezetheti őket a csapathoz. Addig is a jounin vezette csapat előrenyomul az erdőben.  A fák között Kodomo megpróbál olyan tempót diktálni, mely pihentetőképp hathat, de mégsem gyalogtempót.
Mikor a csapat pedig teljesen az erdő mélyén volt, egy újabb problémával szembesült. Újabb akadály állt az útjukba. Méghozzá egy hatalmas, és hosszas betonfal képében. A fal magas volt, s ahogy a jounin jobban szemügyre vette, több helyen fedezett fel pecsétek jeleit a magasba. Ekkor a hátán lévő tekercsek egyikére nyúlt, majd a tekercsből megidézett néhány senbont. Kettőt elhajított. Egyet a magasba, egyet pedig a falnak, a pecséthez közel. Majd várt. Várta, hogy milyen reakciót indíthat el a falon elhelyezett pecsét, s milyen szintű védelemmel is lehet ellátva a fal. Kodomo nem hiszi, hogy egy hétköznapi fallal akarna feltartóztatni bárkit is a Burakkuma. Túlságosan is egyszerű és könnyelmű lenne tőlük. S a Tábor túlságosan is alantas és óvatos, hogy a véletlenre bízhassák magukat, s egyszerű módszerekhez folyamodhassanak.
Ekkor látta meg Kodomo a hatalmas fák felett burjánzó füstöt. A part felől érkezett. Ekkor ismét félni kezdett. S csupán reménykedett, hogy nem a hajó ég, amelyet nem olyan rég szabadítottak fel. De most már késő a visszafordulásra. Ha állandóan eltérnek a végleges céltól, sohasem fogják megtalálni a tábort és nem menthetik meg a civileket. Kodomo ekkor a papnő felé fordult. Látta, ahogy egyetlen technikával semmisítette meg a szörnyeket, valóban erős, erősebb, mint gondolta volna.
A fal reakciójától függően Kodomo kétféleképp dönthet.
Ha a falon csupán erősítő pecséteket helyeztek el, s nem jelent valódi fenyegetést, abban az esetben a csapat a másodperc töredéke alatt átmászhat rajta. Ám ezzel a lehetőséggel nem képes számolni a jounin. Nem hiszi, hogy megmászhatják a falat.
Ha valamiféle csapda védi a falat ami netalán lehetetlenné teheti a megmászását, Kodomo újabb senbont hajít el, ekkor a magasba ugrik és átlósan átdobja a fal felett. Ki akarja deríteni, vajon el van e látva valamiféle másik védelemmel is, vagy képes lehet bejutni a magasból.
- Ha látjátok Shirokaget, akkor valahogy át kell jutnotok a falon – mondja, egyenesen a papnőnek. – Segíts nekik, a te képességeidnek ez nem okozhat akadályt. – azzal felemelve jobbját, fehér hollóját magához hívatja, majd egyszerűen eltűnik benne a Szállító technika segítségével, és Shirokageban elrejtőzve száll a magasba, hogy felkutathassa a fal mögötti területet.
Mivel a technika nem igényel folyamatos koncentrációt, így Kodomo ugyan kis mértékben, de talán képes lehet némileg visszatölteni chakraját. Sokat elvesztegetett már, ezt érzi, és tudja, hogy a táborig még hosszú út vezet. Ahol ott lesz ő is. Az S.

Amennyiben a falon képes átrepülni, megláthatja, mit is takar a fal, talán itt van a tábor a másik oldalán, vagy csupán az erdő folytatódik, és útjuk még közel sem haladt tovább az elején? Egy biztos. Ha Kodomo biztonságosnak véli, Shirokaget visszafordítja a falon túlra, hogy egyet körözhessen az égen, majd újra eltűnjön a hatalmas betonmonstrum felett.  

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Szomb. Nov. 21 2015, 16:03

Makoto teljesen átszellemült ismét és vérét feltüzelte ellenfeleinek legyőzése. Az ilyen ocsmányságok mint ezek a szörnyek kevés helyről származhatnak a világon, de a lány lefogadta, hogy ennek köze van a Hang shinobiknak akiket a hajón láttak. Mako nem ismerte pontosan otogakure ármánykodását de hallott már pletykákat az otokageról és annak elképesztő kísérleteiről. Most, hogy testközelből is megtapasztalta annak eredményét inkább egytől egyig a föld alá ahonnan Kabuto előszedte őket és újra életet lehelt a már elpusztult húsba, mert ez a természet és az élet egyik, vagy talán legnagyobb meggyalázása. A papnő gyorsan odafordult a csapat többi tagja felé, de látta rajtuk, hogy a sikere erőt adott nekik és gyorsan végeztek ezzel a kis elő örsel. A probléma csupán abból fakad, hogy ha ez csak a bemelegítés volt akkor a többiek hogy fogják bírni? Makoto látta, hogy Kodomo milyen furcsa technikát használ, hogy megmentse a húgát és biztos volt benne, hogy a fiúnak van még jó pár ütőkártya a tarsolyában, de egy dolog biztos volt, a jounin fáradt és ezt Makoto látta is rajta. Folyamatosan használta a chakráját és bár a kunoichi nem tudta pontosan felmérni, hogy milyen szintű technikák is ezek mert nem ismerte sem a fiú különleges képességét sem a genjutsu rejtelmeit, de azt tudta, hogy bizonyára nem D vagy C szintű technikákról lehet szó. Miután Kodomo elmesélte a részleteket is mindenkinek volt egy másodperce kifújni magát, amire a takigakurei jouninnak nem igazán volt szüksége, ismét csak a szótlanságba burkolózott, majd megindult a fiú vezetésével befelé az erdőbe. 
- Azt hiszem, hogy egy kicsit körültekintőbben kéne járnunk. Mivel a csatazajt hallhatták távolabb is ezért azt gondolom, hogya  meglepetés erejének lőttek, így körültekintőbbnek kell lennünk Kodomo...
A kunoichi folytatta volna a tanácsát út közben a fiúnak, de abban a pillanatban megpillantottak egy magasabb falat és Makoto félbe is szakította mondanivalóját mert egyből kiszúrta a rajta elhelyezett pecsét szimbólumokat. A lány selytése szerint ezek a pecsétek a védelem részei és valami láthatatlan chakra falat vagy érzékelő mezőt generálhatnak. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy már közel lehetnek a táborhoz és feltehetően ha itt átjutnak akkor ismét harcra kell majd számítani, ám ekkor a másik irányból a tenger felől gomolygó füst oszlopot vett észre a kis csapat. A hajókat bizonyára megtámadták vagy valami történhet a parton amiről nekik most fogalmuk sincsen és ismét válasz út előtt állnak. Makoto bízott Kodomo ítélőképességében és amikor jounin meghozta a döntést és a benyomulás mellett döntött Makoto máris elkezdte latolgatni az esélyeket, hogy miként juthatnának át a falon. Először is hagyja, hogy Kodomo letesztelje a saját ötlete szerint a falat, majd ha meggyőződtek róla, hogy nem védi a túl oldalt semmilyen chakra fal vagy védő mező és Kodomo hollója is felbukkan ismét Makoto egy pillanatra átveszi az irányító szerepet. 
- Rendben, mivel a föld alá nem szeretnénk menni ezért úgy gondolom, hogy ha ti is benne vagytok széllel egy kicsit rásegítünk és egyszerűen átugorjuk a falat. Menjetek fel egy magasabb fa lombjára és szóljatok ha mind készen álltok. Én csupán egy akkora lökést fogok adni, hogy átérkezzünk a fal túl oldalára. A leérkezésről már nektek kell gondoskodnotok. 
Ha minden sikerül akkor elfoglalják megfelelő pozíciót majd Makoto chakrát koncentrál a lábába és olyan magasra ugrik amilyen magasra csak tud. Közben kézjeleket mutogat és kiterjeszti a chakráját. "Fuuton Shurian Reppu!" Mondja ki a kunoichi a levegőben és már érzi is amint egy légáramlat elkapja és a többiekkel együtt akkora lendületet ad neki, hogy átrepüljön a fal felett. Fent tartva a technikát megpróbálja amennyire csak lehet lefékezni magát és a többieket is, de jobb úgy ha mindenki megtesz minden tőle telhetőt a landolás biztonságossá tételében mintha csak rá hagyatkoznának. Leérkezve a lábával tompítja az esést majd gurul egyet a földön, hogy teljesen elnyelje a rögtönzött repülés által generált lendületet majd visszanyeri az egyensúlyát és lábra áll. Gonnának nem kell sokat segíteni ő magától is képes átugrani és a kunoichi mellé érkezik. 
- Gonna Szag alapján próbáld meg megkeresni a tábort kérlek vezess minket. 
A kunoichi Kodomo felé fordul ha az visszatér közéjük. 
- Azt hiszem, hogy most egy kicsit átvennénk a vezetést a kutyámmal ha nem bánod, mert az ő orra szerintem megbízhatóbb mint pár emlék foszlány mit gondolsz?
Abban az esetben ha ezt nem tesszük meg Makoto egyszerűen csak arra kéri Gonnát, hogy szagolja ki mi van a barlangban illetve mi lehet a fal másik oldalán!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Kabuto Yakushi on Kedd Nov. 24 2015, 19:25

  
~ Yakushi Kabuto a Nidaime Otokage ~


   Élvezi a helyzetet. Úgy csusszant át az embereken, hogy egy szempár sem szúrta ki, pedig nem igyekezett elrejteni magát. Csupán csak csuklyáját húzta az arcába, ahogyan mindig is teszi. Sötét, bronz színű utazóköpenye az egyetlen ruhadarab, amit visel, ám ez éppen elég is a számára. Nem kell megragadni az emberek szintjén, ugyebár... Ugyan számítottak az érkezésére, mégis sikerült meglepni a házigazdákat is azzal, ahogy megjelent néhány pillanat alatt az egyik kamera képernyőjén... És most itt van a hideg, kissé nyirkos falak között és élvezi a párás levegőt. Remek hely ez a kígyók számára...
   A szobában lévő mindkét személy kerek lencséjű szemüvegén megcsillan egy pillanatra a fény. Monitorok villódzó fénye járja be az egész helyiséget. Egyes képek színtelenek, mások színnel teliek és megint mások csak sötét képet engednek láttatni. Ami viszont furcsa, hogy a hang, ami a fénnyel együtt bejárja a szobát, csak egy könnyed társalgás.
- Értem...
A hang halk, de mégis kissé magas, talán túl nyájasnak is hatott. Ezen kívül pedig, roppantmód vészjósló!
- És mi a helyzet a mi kis bárányainkkal?
Ekkor felemelte a fejét, majd sárga, kígyószerű szemeivel az egyik monitorra pillantott. A szemüvegén a fény folyamatosan visszatükröződött, így egy fehéres, átláthatatlan felületet képzett rajta.
- Megtalálták már a farkast, Shin?
Kuncogott fel a férfi, akárcsak egy hiéna, ám mindenképpen visszafogta magát. Nem akarja elragadtatni magát, különösképpen nem most.
avatar
Kabuto Yakushi
Inaktív

Tartózkodási hely : A Hang Országa


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Vas. Nov. 29 2015, 22:03

Ame arcára kiült egy félmosoly, ahogy Kodomo madara megjelent, majd a segítséget jelentő justu is létrejönni látszott. Nem is tétovázott, szinte már a tudatalattijába égett, hogyha a testvére erre kéri, mozdul, igy azonnal kelő távolságba vonult, macskástól.
- Köszönöm! - kiáltott a testvére felé, miközben tekintete az okozott károkat mérte fel. Nem ezt várta ettől a jutsutól. Ezek a szörnyetegek még erősebbnek bizonyultak, mint amilyennek az összecsapásaikból nyert információk alapján gondolta őket. Ezek szerint akár a lehetetlent is jogosan lehet feltételezni róluk, s bár látszatra meglehetősen egyformának tűntek a szemének, megállíthatatlanra tervezett harciegységeknek, ha nincs szerencséjük, egy-egy akár különleges képességekkel is rendelkezhet a többihez képest. Tekintete eztán a csatatér többi részére vándorolt. Makoto gyönyörűen elbánt a szörnyetegeivel, nem sokat hagyva belőlük. Ame bámulatosnak talált azt a nyers erőt, ami képes volt ilyen károkat okozni. Ugyanakkor agagsztónak a tényt, hogy még jóformána  szigetre sem léptek, máris igen erős technikákat kellett bevetniük, illetőleg az esetleges kémszemek előtt felfedniük. Kényelmetlen érzés volt számára, még akkor is, ha tudta, más lehetőség nincs a sikerre.
Mikor Kodomo állapotáról érdeklődött, mosolyogva igyekezett megnyugtatni.
- Semmi gond, jól vagyok, jól vagyunk. Hála a képességeiteknek. -e mondat során Makoto tekintetét is igyekezett elkapni, hátha a lány is megért valamennyit elismeréséből, illetve igyekezett kizárni a fájdalmat, mely a kézitusa miatt testében sajgott. Nem volt mód más szavak használatára, hiszen testvére most is hihetetlenül aggódott érte. Ame minden alkalommal, mikor aggodalmat kellett okoznia neki, mardosó lelkifurdalással került szembe, hiszen mióta csak annakidején megérkezett a Holdba, eldöntötte, hogy ő fogja oltalmazni a családját, s nem ő szorul majd oltalomra. S most ismét zseniális testvére képessége kellett, hogy elsöpörje a szörnyetegeket, ő maga előbb-utóbb alul maradt volna. A lány tudta jól, hogy szemrehányást sosem kapna gyengesége miatt, ám minden ilyen alkalom szembement az elhatározásával.
Volt persze ennél sokkal racionálisabb oka is arra, hogy igyekezzen megnyugtatni a testvérét: vezetőként ő felelt mindenkiért, s minél kevésbé kellett aggódnia a kicsi hugiért, annál tisztábban gondolhatja át a taktikát.
- Viszont aggasztónak találom, hogy máris ilyen ellenfelekbe futottunk. Emberekre számítottam, egy második Táborra, nem szörnyetegekre.- hagyta hogy az elborzadás kifejezése láthatóvá váljon arcán.
-Ilyen borzalmakat a természet nem teremt... Csak egy nagyon elvetemült ember tehette... - labor. A hideg futkos Ame hátán, ha elképzeli mi történhet egy olyan helyen, ahol ilyen szörnyetegeket hoznak létre.
-Innentől kezdve sokkal kiszámíthatatlanabb minden. Nem valószínű, hogy emberi gyengeségeket és hibákat kihasználhatunk a következő ellenfeleknél, és ha nyílt támadásokkal kell végigvonulnunk a sziget belseje felé, előbb-utóbb felmorzsolnak minket. - már nem mosolygott. Elméje próbált megoldást találni, miközben ujjai a párduc bundájával játszottak. 
Majd Kodomo kért figyelmet, és igen sötét információkat tárt eléjük. A lány feszült figyelemmel hallgatta a testvérét, majd terelődtek gondolatai igen nyilvánvalóan az eltűnt testvérére.
-Meg fogjuk találni Kodomo. Mindenképpen megtaláljuk. - Hinni akart, és hitt is ezekben a szavakban, s tudta hogy testvére is osztozik aggodalmában, ezért ezt ki kell mondania. Sebes lépteivel szegődött Kodomo nyomába, se további szavakra nem vesztegetett több időt. Végül a fal előtt torpantak meg. Védelmek.. Egyértelműen védelmeket alkalmaztak rajta, bár hogy miféléket, arról a lánynak fogalma sem volt. Ez a fal is ékesen bizonyította, hogy ez a tábor egészen más, mint a korábbi. Kodomo aztán  megtette ugyanazt, amit ő maga is szívesen tett volna: megkezdte a fal védelmének tesztelését, az esetleges rések felkutatását. Bár figyelte a hatásokat, kihasználta az időt egy kis pihenésre, és arra, hogy a karjait megmozgassa egy kicsit, lazítva az izmait.
Először észre sem vette, majd a párduc nyugtalanságára rádöbbent, hogy a tengeren füst száll az ég felé.
-Csak nem?!- szemöldökét ráncolva kezét az szeme fölé emelte, hogy beárnyékolva azt valamivel többet kivehessen a látványból. Talán a  kék vitorlás megérkezett és megtámadta a hátrahagyott csapatot? Vagy volt egy másik várakozó szörnyeteghorda a víz rejtekében? 
- Testvérem? Mit tegyünk? - Gondolatok cikáztak elmjében: féltés, aggodalom, öröm, amiért nem tették teljesen tönkre a rabszolga hajót, és a küldetés sikerének biztosítása iránti elkötelezettség... Ha visszamennek, talán eddigi pozíciójukat is fel kell adniuk itt. Az ellenség tud róluk, ha időt kap ennél rondább meglepetéseket is előkészíthet, de még rosszabb, hogy eltűnt testvérükkel a kapott idő alatt bármit tehetnek. Ez az indok pedig egyértelművé tette, hogy a hajón hagyottaknak magukat kell megóvniuk. Nekik pedig sietniük kell, mielőtt két tűz közé kerülnének.
Amennyiben a dolgok úgy alakulnak, hogy a szél segítségével átugranak a falon, nem tiltakozik. Taijustu edzései során a magasba szökkenés, támadás és földet érés kombinációját kigyakorolta, s ha kellett, még mindig megpróbálkozhatott maga alatt valamennyi vizet létrehozni, hogy tompítsa az esést.
Ez persze attól függ, hogy a fal átugorható-e. A lány reméli, hogy igen. Nem vágyik a föld alá, bár ha a szörnyek onnan érkeztek, kell hogy legyen kapcsolata a laborral... Mégsem szeretne egy kaptárnyi ilyenbe belefutni, egy zárt, menekülési esélyt nem nyújtó, és szinte szándékosan csalogató módon nyitva hagyott átjáróban. Ha a fal csapdákat rejt, a mélység bizonyára jóval többel szolgál.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Vas. Dec. 06 2015, 21:46

Ahogy haladunk előre az erdőben valami a bokorba mozgásba lendül, majd a következő pillanatban előkerül az elveszett bárány, Ryuu, a barátom, ugyan nem sok kalandba volt részünk, de szerintem hívhatom így, de ennek a megvitatása nem a jelenlegi helyzetben reális. Elég rossz bőrben van, de látszik, hogy örül, hogy ismerősökbe akadt.
- Mi is örülünk neked Ryuu! Legalább te meg vagy, így folytathatjuk a küldetést.
Válaszolok gyorsan és röviden, majd a kérdésére, hogy van-e gyógyszerem, válaszolok, higy csak energiatablettát tudok adni. Ha elfogadja, akkor természetesen adok neki. Mivel nem Ryuu megmentésére vagyunk itt, vagyis csak része az egésznek, így a vezetőink indulást parancsolnak. Miközben megyünk Ryuu valamit a fülebe súg, amire nem nagyon tudok itt válaszolni. ~Barátom, tudom, hogy ha megteszem, amit kér azzal csak neki teszek jót, de akkor is nehéz lesz.~ Szerencsére, amíg ez nem történik meg, addig nem kell a gondolattal foglalkoznom. Kést természetesen szívesen adok neki, ahogy korábban gyógyszert is. Néhány lépést teszünk, amikor füst és tűz látványa töri meg a békésnek nem mondható háttért. Sok időnk nincsen ezzel foglalkozni, mert menni kell, de nem sokáig haladunk, mert egy újabb dolog szakítja meg a sétánkat, mégpedig egy vár és a körülötte lévő folyó. Sajnos még nem tanultam meg a vízen járás technikáját, így vagy úszok vagy gyorsan elmagyarázzák nekem és itt helyben tanulom meg a dolgot, de az is lehet, hogy körbesétálok és keresek valami átkelő félét. Nem tudom, hogy mi a célja a vezetőknek, de gyorsan közlöm is a tényállást.
- Én nem tudok vízen járni!
Mondom, bár úgy érzem, hogy a mondat csak a levegőben lóg, nem nagyon fognak ezzel foglalkozni, bár remélem, hogy nem így lesz.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Hétf. Dec. 07 2015, 12:37

  A fal vaskos volt és magas, mégse ez volt vele kapcsolatban a legijesztőbb. Kodomo senbonja a szó szoros értelemben visszapattant róla: el se érte igazán, úgy három-négy méterrel előtte megállt, mintha csak egy másik, láthatatlan falnak ütközött volna (a vertikális irányban felfelé hajított senbonnal semmi se történt). Ez után következett a második teszt. Kodomo senbonja körülbelül öt méterrel a fal felett száguldott el – igen, elszáguldott: átrepült a túlsó oldalára. Ezen fellelkesülve a fiú elrejtőzött legfőbb segítőjében, Shirokagéban, és a magasba szállt, hogy szemügyre vegye, mi van a falon túl. 
  És hát éppenséggel volt valami, de nem az, amire számított.
  Még madártávlatból is, amerre csak a szem ellátott, a tábornok híre-hamva se volt. Csak erdő, fák, bokrok, kis szikladarabok, patakocskák, néhol indaszerű növényzet. És volt ott még valami: mutánsok. A fal szinte teljes vonalán mutánsok állomásoztak, néhányuk közvetlenül a fal mellett, néhányuk beljebb az erdőben. Kodomo láthatta, ahogy legalább 20 mutáns csoportosul az imént áthajított senbon körül; a közelben pedig legalább másik 15 összevissza tekintget, fürkészi a közelgő ellenséget, de természetesen nem szúrja ki a magasból szemlélődő fiút.
  Ha Kodomo nem érte be ennyivel, és kicsit szemügyre vette a sziget másik, egyértelműen kisebb felét, csapattársai pozíciójától keletre és nyugatra egy-egy várszerű épületet fedezhetett fel, szorosan a fal mellé építve.
  Közben a faltól északra is folytak az események. Az erdőből szapora léptekkel, de nesztelenül közeledő Akiya érkezett meg a csapat elé, és rögtön beszélni is kezdett.  
  – Bajban vagyunk – mondta vészjóslóan. – Megtaláltuk a társatokat, de elfogtak minket. Közben a hajókat elsüllyesztették, el akarják vágni a menekülési útvonalakat. Mielőtt ránk támadtak, találtunk tőletek nyugatra egy kastélyt, valamint attól nem messze egy barlanglejáratot. Igen – mutatott a tiétek irányába – egy ehhez hasonlót. A kastély biztosan fontos stratégiai pontjuk, valószínűleg onnan koordinálják az ellentámadásokat, és minket is oda vittek. Közvetlenül egészen biztosan túl vakmerő lenne megtámadni, de talán a barlangrendszeren keresztül rajtuk lehetne ütni. A nyugati lejárat biztosan közvetlen összeköttetésben áll a kastéllyal. Több információval sajnos nem tudok szolgálni.  
  Miután befejezte mondandóját, Akiya alakja szertefoszlott a szélben, a klón vörös varjak formájában omlott darabjaira. Közben Gonna befejezte a szaglászást: a fal másik oldalán állomásozó számtalan mutáns bűze valamelyest tompította finom érzékeit, de még így is feltűnően „tiszta”, embermentes járatokat „szagolt ki”.

  Döntenetek kellett. Akkor is, ha ti voltatok a vadászok, és akkor is, ha már titeket vadásztak.


Csak Kabuto

  A szoba fejedelmi: márványborítás, csillárok, freskók, kisebb szobrok. Éppen csak a falra aggasztott monitorok rontják el némiképp a nemes összképet. A hosszú tölgyfaasztal két végén két régi ismerős ül. Meglepően hasonlítanak egymásra: tekintetük akár egy kígyóé, szemüvegeik pedig épp ugyanolyan vészjóslóan kerek lencsések.
  – A báránykák? – kuncogott Shin, a házigazda. – A procedúra már igen előrehaladott. Már csak idő kérdése, és megérkeznek hozzánk. Végül is méltóképp kell üdvözölnünk legfőbb szövetségesünket, nem igaz? – Ekkor a férfi is a monitorokat kezdte fürkészni, majd vidám hanglejtéssel folytatta. – Remélem, izgalmas a műsor. A farkas még szerencsére nincs meg, bár már csak idő kérdése, ahogy elnézem.

Eközben a kastély előtt…

  – Hmm, szóval Ryuu... hát téged kerestünk – mondja sejtelmesen Akiya, majd a kastély irányába pillant. – Tessék, nálam is van pár pirula. Szolgáld ki magad! Biztosan szükséged lesz rájuk.
  Ezután Akiya nyolc klónt hoz létre, és elküldi őket a szélrózsa négy irányába, hogy feltérképezzék a terepet.
  – Egyelőre várunk. Nem szabad elsietni a dolgokat. Remélhetőleg nem kell majd vízen járnunk – mondja, a kastélyt fürkészve.
  Ez után azonban valami egészen hihetetlen történik: a szó szoros értelmében elsötétül a világ. Mintha szemfedőt helyeztek volna rátok, onnantól kezdve nem láttok semmit és senkit, csak a feketeséget.                   Megvakultatok volna? Valami olyasmi. De mitől?
  Ezután bármit is tesztek, két oldalról megragadnak titeket, és szemetek világát vesztve elhurcolnak valahova.   Érzitek, ahogy egyszer csak lehűl valamelyest a levegő, és a páratartalom is jócskán lecsökken. Márványpadlón vonszolnak titeket, majd egy csigalépcsőhöz értek, végül kitárul egy nyikorgó ajtó, és egy harsány, őrült nevetést hallotok odabentről.
  – Kitűnő! Tudtam én, hogy jó lóra teszek azzal a fiúval. Ha itt vannak, az csak annyit jelenthet, hogy ő is egy Djuka.
  
  Ennyit hallotok csupán, semmi másról még csak fogalmatok sincs.

  Mindenki +3%-nyi chakrát kap. 
  Határidő: 12. 12. 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Vas. Dec. 13 2015, 17:02

A lány feszült figyelemmel követte a senbonok találkozását a fallal. A védelem, ahogy számították, fennállt, és reagált a támadásra. Úgy volt kialakítva hogy azt is megfogja, amivel esetlen kárt tehetnének a pecsétekben. A második próba biztatóbbnak bizonyult, a fal felső íve védtelennek hatott, így a lány úgy gondolta, talán mégis van ráció abban, hogy felette átlendülve jussanak be.
De még most sem indultak. Bátyja újabb próbát tett, s míg annak eredményére vártak, továbbra sem tett mást, minthogy figyelt, s hagyta, hogy a teste az ajándék percekben is pihenjen. 
Ahogy Akiya megérkezett, a lány ráemelte tekintetét, majd komoran biccentett. 
- Mikor elindultuk, tudtuk, hogy nem gyerekjáték lesz. Mióta a füstöt láttuk felszálni, egyértelmű volt, hogy nem lesz más választásunk, mint végigvinni a küldetést.- Ame határozottan örült, hogy civilek nélkül indultak el.
- Két út maradt, de ebből csak egy járható. Az ellenség nem fog lehetőséget adni a menekülésre, és mindent bevet majd, hogy elbukjunk. Vagy feladjuk most, vagy legyőzzük, ha kell a saját barlangjában. - végignézett Akiyán. Úgy érezte alig-alig ismeri csupán, s volt egy gonosz motoszkáló hang elméjének egy elfeledett zugában, mely azt suttogta, hogy könnyedén helyettesíthetik őt, anélkül, hogy felfedezhetnék, olyannyira nem szerves része a csapatnak. Személyiségének azon része, mely szeretettel ölelte magához a Hold valamenniy lakóját, szégyellte ezeket a gondolatokat, ám egy küldetés alatt az ilyen érzéseknek nem volt helye. Könnyű volt elnyomni, hiszen itt az eredmény, sőt, maga az élet számított, nem holmi talán nem is valóságos sértődöttség lehetősége.
-A barlangrendszert nem hagyták volna nyitva, ha nem lenne erős őrizet alatt. A szörnyetegek kiszagolnak, gyorsan észrevesznek minket, és egy szűk járatban se kitérni, sem menekülni nincs lehetőség, hacsak valaki nem ért a föld elem használatához. Nem ismerjük a szörnyetegek képességeit, és csak kóstolót kaptunk az erejükből, mely, nos.. rendkívüli. Valóban őrültségnek tűnik a kastélyt szemtől szemben megtámadni.. de ha korlátozzuk a kastély őreinek észlelését, talán működhet. De ezt meg kell tervezni, mert ez egyben azonnali figyelemztetés is számukra. - Még mindig remélte, hogy van más mód arra, hogy elkerüljék a föld alatti járatot, mégis azt kezdte tervezgetni, milyen megoldással élhetnek, ha mégis ott kell támadniuk. Talán jobb lesz, ha felerősíti a szaglását... és felkészül rá, hogy pillanatok alatt megtöltse a járatot vízzel, hogy a sodrással nyisson utat...
-Akiya, mit tudsz mondani a kastély felépítéséről? Minden lehetséges információra szükség van. A szörnyetegeken kívül találkoztatok másféle őrrel vagy katonával is? Hány szintes épület, külső bejárat, ablakok, párkányok... mi van? Hogy nézett ki? Ahová vittek titeket, hogy nézett ki? Emlékezz vissza. Képzett shinobi vagy, sokkal több dolgot észre kellett venned, mint amit egy egyszerű ember megláthatna. - nagy az esély, hogy még egy részletes beszámolóból is siralmasan kevés lesz az információ, de kár lenne kihagyni az alkalmat... De a kérdésekkel máris elkésett. Akiya semmivé foszlott, mielőtt akár a kérdései végére ért volna...
-Ez nem lehet igaz!- csattant a düh ajkairól. Persze nem Akiyára volt dühös. Nem lehetett rá, hiszen erejéből még egy jelentős szeletet a figyelmeztetésükre használt. De ez most mégis kevésnek tűnt. 
-Nos, ezek szerint mostantól valóban rajtunk áll vagy bukik a csapatunk, s talán a  Hold épsége.. El kell érnünk a kastélyt, és be kell vennünk. -többé nem volt kérdés a feladat mibenléte.
-Kodomo, Makoto merre indulunk? -ő volt a csapat gyenge láncszeme, rájuk bízta a döntést.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Vas. Dec. 13 2015, 18:41

Miután a vezető Kodomo megpróbált átjutni a falon a csapat számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez a számukra kijelölt út. A papnő sejtette, hogy valami védelemmel biztosan el volt látva a fal és amikor a senbonok becsapódtak akkor bizonyosságot is nyert. Így azt az ötletet, hogy egy víz technikával átrepteti a fal peremén az egész csapatot gyorsan el is vetette. Aztán hirtelen a semmiből megjelent az egyik csapattársuk klónja aki adott egy gyors helyzetjelentést. Makoto reméli, hogy Kodomo addigra már visszaérkezik közéjük és talán a hazai terep előnyei ezúttal valóban a segítségükre lesz majd. Azonban amikor Munfurawa elkezdte bombázni kérdésekkel a klónt az hirtelen eltűnt. Ez azonban nem jelentett jót ugyan is vagy a használóját támadták meg valami probléma lehet a másik oldalon. Nyilván egy klón nem úgy működik mint egy telefon de ha a használót valamilyen módon befolyásolják a koncentrációban vagy esetleg megtámadják és megsebesítik, abban az esetben könnyedén széteshet az általa létrehozott klón. Makoto tudta ezt nagyon jól ugyan is ő már látott ilyet amikor az ellene létrehozott klónok egy másodperc alatt megszűntek létezni mikor ellenfele találatot kapott. 
- Rendben tehát akkor maradnak a barlangok. Mivel már tudják, hogy jövünk és valószínűleg számítanak is ránk ezért gyorsan kell cselekednünk. Talán a kezdeményezés még lehet nálunk. Valószínűleg be akarnak terelni minket a barlangba és az egy csapda lesz... Más részről nyilván figyelnek minket most is ezért kérek mindenkit, hogy legyetek nagyon elővigyázatosak. 
Makoto megvárta Kodomo haditervét és csak utána folytatta. Közben jelzett Gonnának, hogy gyorsan menjen előre és a szaglása segítségével kezdje el felderíteni az útjukat a kastályig ha arra indulnak. 
- Lényegében a fal mellett biztosan látnak minket így azt javaslom, hogy vessük be magunkat az erdőbe az számukra is nehezebb terep és talán egy kis előnyre teszünk szert. A hajónknak lőttek és pechünkre valószínűleg a másik csapaton is rajtaütöttek. Azt mondom, hogy menjünk a kastélyhoz és amikor odaérünk klónokkal próbáljuk elterelni a figyelmet közben mi belopózunk a barlangba ugyanis a sziklákon felmászni szerintem túl veszélyes... Nem tudom, hogy van-e köztetek esetleg föld elem használó én sajnos nem értek hozzá. Remélhetőleg mire odaérünk kitalálunk valami ütőképes tervet ha nem akkor szerintem a klónos megoldás lenne inkább kézenfekvő, így nyerhetnénk egy kis időt talán. 
Miután meghozták a döntést Makoto megindul a csapattal és Gonnával ha másképp döntenek és előre küldi a kutyát felderíteni ő maga pedig tartalékol és chakrát kezd el felhalmozni amennyit csak bír. Remélhetőleg teljesen fel tud töltődni mire újra csatába indulnak. természetesen a Senzeku no sai még mindig aktív és azt a chakrát halmozza fel magában!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Kedd Dec. 15 2015, 00:00

A varjú a magasba szállt, fehér tollai eltűntek a nap fényében. A magas fal nem okozhatott problémát egy olyannak, ami a felhők felett jár. Azonban mikor a jounin azonosította az alatta lévő területet, a madarat is megállította szinte repülése közben egy pillanatra. A madár gyorsan kapkodott szárnyaival, hogy a magasban tudja magát tartani.
A fehér varjú visszarepült. Mikor az apró madárból lassan kiemelkedett a jounin, arca zavartnak látszott, sőt…zavart volt.
Még sohasem volt ilyen rossz színben a szőke hajú getsugakurei, de ez vajon milyen fényt vethet a csapatra? Valahogy azonban ez nem tudta foglalkoztatni jelen pillanatban. Számára a bukás számított csupán. Erejének jelentős részét pazarolta eddig csupán azért, hogy megállítsanak néhány személyt és szörnyeteget. Talán a saját öccsét is megölte már idő közben. S most szembesült azzal, hogy ugyan elérték a sziget eddig első, emberkezek építette falat, mégsem találtak mást, csak szörnyeket.
- Több tucat ilyen van benn, akik lehet, hogy egy hete még Getsugakure boldog lakosai lehettek! – fakadt ki magából. Gondolatai túl hangosak voltak ahhoz, hogy ne törjenek ki elméjéből száján át.
Egy kisebb kőre ült rá, jobbját ökölbe szorította, majd nagyot ütött a sziklába. Dühös volt és zavarodott. Érezte a bukás keserű ízét. Ökle alatt megrepedt a kőzet, ám öklét még mindig erősen feszítette felületének. Kézfején erek pattogzódtak ki, élesen kidudorodva a vékony bőrréteg alatt.
- Kabuto…ezért meglakolsz még te átkozott. Ezt nem úszod meg te álnok kígyó. – mély levegőt szívott, miközben ujjait kinyújtva akarta szétzúzni a követ, ám végül elengedte azt, mikor kifújta a levegőt. Szemei még mindig dühösen tekintettek előre, nem messze társaitól.
- Megtaláltuk a társatok, de elkaptak minket… - hallja meg a fiú. Ugyan a jounin nem hallja tisztán, mit mondd a női hang, nem ismerte Akiyat annyira, hogy felismerje hangját azonnal.
- Hajókat elsüllyesztették. – hallja az újabb félmondatot, mire felpattan a kőről, majd a bokroknak veti magát. Csupán az utolsó mondatra ér oda, mely egy kastélyt említ, mielőtt a lány elszálló varjak formájában szét nem esik. Kodomo nyújtott karral próbálja elkapni a lányt.
- Várj még! – ám ujjai csupán az utolsó varjak tollát érinthette meg, mielőtt teljesen szertefoszlott volna a varjúklón.
- Láttam a kastélyt. Nincs messze. A falon túl… - ekkor elhallgatott ismét. Nyugat felé fordult, háttal a csapatnak. Erősnek kellet látszódnia, még ha mindenki láthatta rajta, ahogy kezd keze remegni teste mellett.
- A falon túl…úgy sem jutnánk sokáig. Ha valóban elvágták a menekülési utunkat, és elfogták a többieket is…balját felemelve hívta magához a madarat. – Ha valóban hátba szúrtál minket. Ha volt merszed a Hold katonáit magad ellen uszítanod. Ha azt hiszed, győztél, tévedsz. A hold ma fényesen fog ragyogni. És el fogjuk tiporni még a tudatodat is, Kabuto.
Fejét félig hátrafordította, szemével most azonban nem húgát, hanem Makotot kutatta.
- Irány a kastély.  – Kodomoban épp elég harag gyülemlett össze, mégis, megpróbált higgadt maradni, s megtartani az állapotát, hiszen dühösen nem tudott tervezni. Túl könnyen hibázhat az ember, ha nem képes gondolatainak 100 százalékát a feladatra összpontosítani. Ez a tömény harag, s talán a hír, hogy Ryuu még él, harcikedve ismét a legpusztítóbb tűzben kezdett égni.
- Meg kell mentenünk mindazt, aki túlélte azt a sok borzalmat, ami az embereket ilyen szörnyetegekké változtatta. Meg kell őket mentenünk. És ha ott vagyunk…leszámolunk Kabutoval. Nem fogok addig hazamenni, amíg nem kerül az a kígyó a törvényszék elé.
Ezután Kodomo egy nagy ugrással vetette magát a legközelebbi fa ágára, majd gyors léptekkel kezdett ugrálni a fákon a fal mentén. Nem látott más kiutat, az egyetlen esélyük, ha kiszabadítják a többieket és együttes erővel, felszabadítják a civileket. Ez a feladata.
Míg a fákon haladnak, Kodomo megpróbál némiképp fújni, hiszen energiáinak egy részét felemésztették a partra jutás és még közel sem jártak a kígyóhoz. Mégis, érzett magában elég erőt ahhoz, hogy ha elérik, elfoghassa az árulót.
- Elkaplak, te kígyó. Elkaplak. – mondta halkan, miközben lábaival gyorsan ugrált a fákon. Shirokage ekkorra ismét az eget uralta, a magasban szállt a csapat felett, s ha lát valami különöset, azonnal alábbszáll és károgásával jelez a jouninnak. Kodomo és a megmaradt csapat pedig mindent megtesz azért, hogy a lehető leghamarabb kiküszöbölhessenek bármilyen akadályozó problémát.

- Jövünk már, Ryuu. - arcán egyetlen könnycsepp csordult végig a süvítő szembe szélben, ahogy haladt előre. A barlangtól nem messze tervezte a végállomást, számára még mindig nem elfogadott opció a barlang. Túlságosan is kockázatos. 


//Bocsánat a csúszásért, sok meló volt az elmúlt hetekben, és élni nem volt erőm. De itt vagyunk Smile//

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Kedd Dec. 15 2015, 15:31

   Nem szól semmit, csak továbbra is mosolyog, miközben elégedettséggel tölti el, hogy a dolgok teljes egészében úgy mennek, ahogyan azt Ő elvárja. Persze az itt töltött kis ideje, mindössze csak egy kis vakáció, hiszen sokkal fontosabb és nagyobb ügyei is vannak, mint hogy itt felügyelje az eseményeket. Ám egy újabb különlegesség, egy új "minta" az, ami mindig jól jön és ezúttal ez a különlegesség valóban kiérdemli azt, hogy Ő valóban itt legyen.
   Telik az idő és nagyon úgy tűnik, hogy itt bizony az irányítás még mindig az Övé és persze az Embereié. Hamarosan a kamerákon lezajlik a jelenet, ami után természetesen kikövetkeztethető, hogy mi fog történni. A kis csapatot végighurcolják a hideg kövön, majd a csigalépcső után kinyílik az ajtó, Shin pedig szinte rögtön felszólal. Szemlátomást örül a sikernek.
   Kabuto csak feláll, majd néhány lépést tesz előre és méregetve nézi a zsákmányt.
- Valóban igazad lehet, de vajon képes e használni a Yugetont? Adjátok vissza a látását.

Mondja, vagy is inkább parancsolja, majd várja a kölyök reakcióját. Arcába még mindig a csuklya van húzva, így csak Ő látja a foglyokat. Látja és érzi őket, ahogy pedig a szívdobogásuk egyre szaporább lesz, Ő úgy lesz egyre izgatottabb.

avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Szer. Dec. 23 2015, 13:24



Először is tisztázzuk az NJK-k kinézetét, csak hogy jobban el tudjátok őket képzelni: 

Akane és Shizuna - valószínűleg ikrek, szinte teljesen ugyanúgy festenek 


Akiya 


Matabi (védelmi osztag): középkorú férfi barna hajjal, taijutsu specialista. Ezt a képzőerőtökre bízom. Very Happy 


  Az események váratlan fordulatot vettek, ti pedig váratlan lépésre szántátok el magatokat: egyenesen az ellenség feltételezett fellegvára felé vettétek az irányt. Persze, igaz, mi mást tehettetek volna. A falon túl ha le nem is győztek volna titeket, erőiteket szépen lassan felmorzsolták volna. A barlangban talán semmi se volt, a funkciójáról se tudtatok semmit – de az ismeretlenbe bizalmat vetni, nos, hatalmas szerencsejáték. Ezt jól láttátok.
  Idézett társaitokat magatok elé küldtétek, hogy derítsék fel a terepet. A rossz hír az volt, hogy az ellenség valamiért nagyon nem akarta, hogy ez megtörténjen. A két lény alig-alig került ki a látómezőtökből, hallhattátok, ahogy sajátos állathangjukon nyikkannak egyet, majd, ha elég gyorsan reagáltatok, láttátok, ahogy testük teljesen megmerevedik, aztán egy pukkanás kíséretében eltűnik szemeitek elől. A támadás, bárhonnan és bárkitől is érkezett, képes volt leteríteni Gonnát is, ezzel egy időben pedig Shirokagéról is gondoskodott. Az is lehet persze, hogy több ellenség is lapult a bokrok között – ezt nem tudhattátok, és bármilyen keresési metódushoz folyamodtatok, később sem tudtátok kideríteni.
  Ugyanakkor Makoto azon ötlete, hogy a dzsungelben közelítsétek meg a kastélyt, talán beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hiszen ha folytattátok utatokat, a legkisebb ellenállás nélkül jutottatok el a takaros kis épületig, mely gyakorlatilag áthaladt a kőfalon, előtte pedig egy szépen gondozott park, valamint egy dísztó terült el. A tó másik felén, a kastély pinceszintjén volt egy kis bejárat, amelyet nem őrzött senki. A főbejárat előtt sem állt őrség, ez közvetlenül a bal oldali torony mellett helyezkedett el. A kastély maga egészen hosszan átnyúlt a fal másik oldalára is, valamint jól láthatóan a pinceszint is be volt építve, úgyhogy éppenséggel biztos volt benne olyan hely, ahol elrejtőzhettek majd a kíváncsi szemek elől. Már ha bementek, és nem választjátok inkább azt a barlanglejáratot, amely párszáz méterrel a kastélytól keletre vezet a föld alá, és ugyancsak nem őrzi egy árva lélek se. Ha visszaemlékeztek, Akiya véleménye szerint a barlanglejárat közvetlen összeköttetésben van a kastéllyal. Ez nem egy olyan információ, amelyet figyelmen kívül lehetne hagyni. 

  Kabuto és az elfogottak– többet nem tudtam várni, így mindkét posztot foglaljátok ebbe bele. Ha lehet, mostantól ne maradjatok ki, ugyanis jelenleg nincs olyan helyzetben a karakteretek, hogy okos irányítás nélkül is megmenekülhessen.

  – Hogyne, máris – hajt fejet Shin Kabuto előtt, de csak nem történik semmi. Jól látszik, hogy nem ő a „jutsugazda”. Aztán úgy negyed perc elteltével mégis teljesül az Otokage kívánsága: a báránykák visszakapják látásukat, és eléjük tárul minden: a kastélyban vannak, egy fejedelmi, márványborításos teremben, freskókkal a falon. Az összhatást csak a falról lelógó monitorok rontják, melyek közül többen is a támadó csapat látható, ahogy egyre közelebb érnek a kastélyhoz. A hosszú asztal két végén egy vészjósló, köpenyes, szemüveges férfi ül, előttük pedig ott áll maga az Otokage lidérces, csuklyás alakja. Feltűnően közelről vizslatja Ryuut, és azt kérdezi, ugyan képes-e használni a Yugetont. Matabi és Akiya nem volt a szobában, csak Ryuu és Tomoko, no meg a két ellenség.
  – Ideértek a kastélyhoz – mondja az asztalnál ülő férfi, „Shin”. – Shiro jó munkát végzett, azok a korcsok tényleg idegesítőek voltak, még akkor is, ha túl sokra nem mentek velük. Igazán jó a műsor.  

Karácsonyi ajándék gyanánt mindenki +24 százalékpontnyi állapotot és +24 százalékpontnyi chakrát kap. 
Így: 


Makoto
Chakra: 116,5%
Állapot: 119%
Kodomo
Chakra: 92%
Állapot: 124%
Munfurawa
Chakra: 112%
Állapot: 103%
Tomoko
Chakra: 119%
Állapot: 124%
Ryuu
Chakra: 74%
Állapot: 74%

Kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek! 
Határidő december 30, de természetesen csúszás most belefér.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Kedd Dec. 29 2015, 12:09

A szőke hajú jounin sebesen ugrál a fákon, lilás szemei mindvégig a fákat és az alattuk terülő földet figyelik. A kis csapat csendben haladt, és gyorsan. Azonban valami mégis csak zavarta őt.
Ahogy haladtak a fal mentén, Kodomo elgondolkodott még egyszer azokon az információkon, melyet eddig megtudtak. Otogakure nem rendelkezik nagy létszámmal, azonban itt van a Tábor A és S-e, valamint a legnagyobb akadály, Kabuto is.
- Az az átkozott. – mondja halkan, miközben újabb fára lép. Szemei az ég felé tekintenek ekkor, épp arra a pontra, ahol Shirokage tartózkodik. Legalábbis ahol az előbb még volt. A fehér madár úgy tűnik találatot kapott, s sebesen kezdett zuhanni a föld felé. Kodomo némikép irányt változtatott, s sebes szökkenésekkel, fáról fára ugrálva próbált eljutni, s kezeivel elkapni a zuhanó madarat. Amennyiben meg tudja óvni őt, s elkapni, mielőtt még leesne, két kezébe szorítja, majd rátekint.
- Nem lesz semmi baj, Shirokage. Ez csak egy karcolás a számodra. rendbe fogsz jönni - mosolyodik el, habár lelke mélyén egyre inkább forr, s olyan erők hatása alá kezd állni, melyek egyáltalán nem lennének célravezető, bölcs lépések. Egyre több düh, harag és szenvedés ostromolja lelki nyugalmának falait. Éppen ezért visszatér a cspat vezetésére, s ugyan nem látja a támadókat, kik az élőlényeket kapták el, mégis tudja, hogy figyleik őket folyamatosan.
- Állj! – adja ki a parancsot, mikor szemeivel megpillant először egy tavat, s a mellette ágaskodó kastélyt. Az egész csapatot a fák rejtekében állítja meg, majd az egyik lombkoronájába hívja a többieket. Amennyiben mindenki megérkezik mellé, halkan beszélni kezd.
- Itt a kastély, megérkeztünk azonban…biztosra veszem, hogy figyelnek minket, pontosan tudják, hogy itt vagyunk. A partszakaszon nem egy ellenfelünk volt, s azokról a ször… -harapja el a szó végét – Szerencsétlen áldozatokról ne is beszéljünk. Innentől fogva egy lépéssel az ellenfeleink előtt kell járnunk. Ugyan nem tudom, hogyan, de az biztos, hogy figyelnek minket. Húgim – fordul Munfu felé a jounin. – És mindenki, aki ismeri a Ködben rejtőző technikát, alkalmazza, hogy elfedjen minket a kíváncsi szemek elől. – ugyan a jounin maga nem rendelkezett a technikával, nem egyszer látta már használatban a Kirigakure no jutsut, így tudta, hogy vízre van szükség, melyet jelen esetben a tó biztosíthat számukra.
- A ködben mindenki rejtőzzön el és egyenesen a kastély legfelső emeletét vegye célba. A tetőn találkozunk. Be kell jutnunk a kastélyba anélkül, hogy észrevennének. Shinobik vagyunk, nem okozhat akadályt.
Kodomo terve szerint a létrejövő köd kellően eltakarja az erdőt, a kastély főbejáratát, de talán ha többen is alkalmazzák a csapatból, elérhet a barlanghoz is. A jounin rájött, hogy a hivatalos felmentősereg terveivel csak elveszíti a társait, shinobik módjára, osonva, csendben és láthatatlanul kell megközelíteniük az erődöt.
Kodomo a fák között aktivizálja a hajón is alkalmazott Meisai Gakure no jutsut, ezzel teljesen eltűnve mindenki szeme elől, majd ahogy létrejön a köd, beleveti magát, s ugyan nem lát benne, volt ideje kifigyelni a területet, hogy egyenesen a kastély felé vehesse az irányt, s a magasba ugorva, a falon felfutva elérhesse a felső szintek egyik ablakát.
Ha sikerül eljutnia teste nekitapad az ablak melletti falnak, majd behajol. Míg aktív az álcatechnikája, körbetekinthet az ablakon keresztül a szobába, s ha nem lát semmi olyat, akkor halkan benyit. S csak reméli, hogy mindenki eljut egy-egy ablakhoz.

Terve szerint a legfelső szint a legvédtelenebb. Ha Akiya szavai megbízható forrásként szolgálnak, akkor a barlang és a kastély összeköttetésben áll, talán a tó mellett található beépített pincével is. Nem tartja kizártnak, hogy Kabuto erődje a föld alatt található, hisz oda is való a kígyó. Remélhetőleg a csapat hamar elfoglalja a legfelső szintjét a kastélynak, majd onnan, együttesen haladva lefelé, talán az egész kastélyt elfoglalhatják. Egyelőre azonban csak az számít, hogy mit lát az ablakon keresztül.


Köszönöm a feltöltést, kellemes ünnepeket Smile Sok volt a bejgli, meg a munka, nem fog még az agyam :S Very Happy


A hozzászólást Djuka Kodomo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jan. 06 2016, 23:12-kor.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Kedd Dec. 29 2015, 21:35

A papnő tanácsát megfogadva az erdőben haladtak tovább és talán így kevésbé voltak kiszolgáltatva a nemkívánatos tekinteteknek, egy dolog azonban Makotot is nagyon zavarta. Gyakorlatilag amióta megütköztek azokkal a lényekkel amikor benyomultak az erdőbe, azóta nem volt semmilyen ellenfél csupán a fal másik oldalán. Aztán a letámadott ninjuuk, mintha terelni akarnák őket. Így elvették a szemeiket és portyázó osztagok a fal másik oldalán... Egyre furcsábbnak tűnt ez az egész a jouninnak. Makoto abban biztos volt, hogy figyelik őket. Azt is tudta, hogyha az otokage is jelen van akkor nyilván nem vehetik félvállról a küldetésüket és ezt az egész tábort sem. Kodomo beszámolója alapján ez lehet az Otokage emberi erőforrásának az egyik elsődleges helye de, hogy mire használhatja fel azokat a szerencsétleneket akiket láttunk ott a hajón arról a lánynak fogalma sem volt. Miután Kodomo kiadta a parancsot Makoto megállt és csöndben végig hallgatta a tervet majd mielőtt még megindultak volna egy pillanatra még leintette a többieket.
- Egyet kell értenem Kodomoval és ha meghallgattok egy tanácsot akkor pár szóban elmondanám én mit vettem észre. Legutóbbi harcunk közben volt időm megfigyelni az ellenfelet és azt vettem észre, hogy a rohamuk közben voltak olyan pillanatok amikor mintha megakadtak volna. Ebből vagy arra következtetek, hogy csupán valamilyen alapszintű pecsét technika vagy valamilyen más technika által vannak irányítva és az irányítás nem tökéletes, vagy pedig "szabad akaratukból cselekszenek és idomítva vannak... ez lenne a rosszabbik opció. Lényegében egy dologban biztos vagyok, hogy egy kollektívához vannak valahogy hozzácsatolva ahonnan talán az információkat is kapják. A kastély őrök nélkül egyértelműen csapda amibe most belesétálni készülünk és nyilván fogunk még találkozni ilyen lényekkel. Én csak annyit szeretnék tanácsolni nektek, hogy a saját érdeketekben amikor ilyen hatásszünet van az ellenfélnél ne habozzatok és csapjatok oda valamilyen olyan technikával ami vagy teljesen kiüti őket, vagy megöli, mert ők sem fognak kegyelmezni. Ezek mellett ha találkozunk az Otokageval én kétszer is meggondolnám, hogy érdemes ringbe szállni ellene. Ha csak a fele igaz annak amit hallottam róla akkor már most elkezdhetünk a menekülési terven gondolkodni. 
Makoto ezek után ismét egy pillanatra behunyta a szemét és koncentrált. A snezeku no sai még mindig aktív volt nála és most segítségül hívta ezt az erőt. Elmutogatta a szükséges kézjeleket majd elmormolta a technika nevét "Kirigakure no jutsu". A papnő által létrehozott köd valószínűleg bőven elég volt ahhoz, hogy feljusson észrevétlenül a falon. Remélhetőleg nem botlanak azonnal őrségbe az első szobában, de a takigakurei jounin igyekezett Kodomohoz közel maradni. Ha esetleg bele botlanak bármilyen őrségbe Makoto aktiválja a vándor technikát és szikla keménységűre változtatja a bőrét ha szükséges!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Szer. Dec. 30 2015, 15:24

A segítők eltűnése nem az első nyugtalanító jel volt, mióta az erdőbe merészkedtek. A lány Yorutól sem kapott utalást a láthatatlan támadók mibenlétére, pedig azok nem lehettek valóban láthatatlanok. Kellett hogy legyen valami, ami elárulja őket, ha a látványuk nem is. Lehet ilyen egy szag.. egy mozdulat, melyet csak az érzékeny szem sarkából kaphat el a vadász, a hő, ami a testükből árad... vagy a szívük dobbanása. Olyasmi, amire csak egy ragadozó gondolhat.. Kézenfekvőnek tűnt, hogy saját érzékeit a Négylábbal párducszerű tulajdonságokat öltve tovább erősítve próbáljon elfogni bármilyen ingert, ami nyomra vezetheti, miközben a csapattal halad. Mégis idegesítően jeltelenek voltak az őket követő vagy figyelő támadók. Az, hogy terelik őket, nemegyszer kísértette a lány gondolatait, s ezzel együtt a csapda érzete is erősödött, és egyre erősebben érezte a késztetést, hogy Yorut a saját alakjában küldje tovább a csapattal, és ő maga meglapulva figyeljen az ellenség reakcióira. Mégis elvetette a tervet. Túlságosan is kockázatosnak ítélte, hiszen a bátyja és a papnő is jóval felette álltak képességekben, mégsem voltak elegek ahhoz, hogy felderítsék, hogy miféle ellenség űzi őket.
- Nagy hasznot hozna, ha tökéletlen lenne a működésük, vagy nem tudnának az új testükkel megfelelően bánni, de ezzel nem számolhatunk. Makoto, igazad van, ebben a kérdésben nem lehetünk kíméletesek velük. Ha valaha emberek voltak is, mára már nem azok, a kétely e kérdésben a mi és a még embernek maradtak életét veszélyezteti, nincs idő és lehetőség rá, hogy azt kutassuk, maradt-e bennük emberség. De épp olyan veszélyes az is, hogy az ellenség által kijelölt úton haladunk. Nem szabad eltűrnünk ezt a fajta irányítást, mert annak csak egyetlen vége lehet: a kezükre adjuk magunkat. Mielőbb el kell hagynunk a megszabott utat, és át kell vennünk az irányítást. -itt egy pillanatra elhallgatott. Ha erősebb lenne, nem a társaitól kellene a megoldást várnia. Ez volt a legkeserűbb méregpohár, melyből folyamatosan kortyolni kényszerült ez alatt a küldetés alatt.
-Sajnálom, hogy ilyen hasznavehetetlen vagyok számotokra, de nem kívánom feladni a küzdelmet, míg ki nem szabadulnak a társaink, és a többi fogoly. - A fa lombozatában megült rögtönzött tanácson elhangzottakat újra végigforgatta elméjében. Úgy gondolta a felső szint nem nyújt védelmet. Egyszerű ellenfelek ellen védhető, és akár órákhosszat elnyúló csatával az épület elfoglalása is megkezdhető onnan, de ők nem emberi ellenfelekkel álltak szemben. A legfiatalabb shinobik is feljutnak a falakon, de a szörnyetegek mérete talán előny számukra a kis ablakokon és vékony lépcsőkön. Feltéve hogy nem robbantják le az egész tornyot velük...
Egyedül a köd fedezékként való használata tűnt jó ötletnek, talán ez képes lesz megzavarni az ellenség látását. Mégsem indult el azonnal a társasággal, volt egy dolog, amit meg akart próbálni. Mielőtt nekivágott volna, két bunshint hozott létre, azzal a szándékkal, hogy két irányba elindítva, letérítve őket az eddigi terelt útvonalról, teszteli, hogy feltartóztatják-e őket és eközben az ellenfél megmutatja-e magát. De volt még egy csavar ebben a tervben, amit kár lett volna kihagyni, noha buktatóival és kétséges sikerével tisztában volt: A feladatuk egyszerű volt, egyetlen Kodomo által elejtett nevet kellett haza juttatniuk, és kezeikkel elmutogatniuk, míg meg nem értik, ha egyáltalán elérnek addig: "Kabuto". Az egyik klón az eddigi úton indul visszafelé, a másik pedig merőlegesen indul meg a Kodomo által kiadott útvonalra, el a tó mellett, távol a járattól és a kastélytól...
Munfurawa pedig hagy némi időt, hogy lássa, mi történik velük, mielőtt rohanvást megindulna ő is a többiek után, hogy sebességét kihasználva beérje, s Kodomo esetében ha kell, segítse őket. Az épületet elérve pedig majd elkezd felkapaszkodni a toronyig, s ha akad egy pillanatnyi biztonság, robbanójegyzetet fog tekerni egy kunaira, és kiles újra az ablakon.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Szer. Dec. 30 2015, 20:50

Jól esett Tomoko segítség nyújtása és hálás mosollyal fogadtam el a kunait, és a tablettát, amit rögtön be is kaptam, hogy visszatérjen a chakrám egy része. Éreztem, ahogy a szer hatni kezd, és máris ellazultam kissé. Végül egy sóhajjal elmosolyodtam.
- Kösz Tomo. Rád mindig lehet számítani. – boxolom vállba a fiút finoman.
Jól esett a segítség, és a másik fiú által felém nyújtott tablettákból is hálásan vettem egyet, és meg is köszöntem neki, de ezt nem vettem be. Egyelőre elraktam, hisz bármikor jól jöhet. Ezután a kunait megpörgettem a kezembe, és indultam is a többiekkel. Bíztam bennük annyira, hogy tudjam, ha le is maradnék egy kicsit, akkor bevárnának. Legalábbis bízok benne, hogy így van. Egy ideig még eltarott az utunk, és én elég jól tűrtem, sőt mintha jobban is érezném magam valamivel. Lehet, hogy ez csak a tabletta hatása, mindenesetre örülök neki. Egy kis ideig azonban szinte minden tovább csevegés abbamaradt. Nem bántam a csöndet, de azért ennyi minden után azért már kezdett az agyamra menni a csend. Végül megtorpantak az elől haladók, és én is leállok. A távolból egy kastély képe látszott. Mire én alig hallhatóan felsóhajtok, és megkörzöm a vállam, hogy kicsit felkészüljek az esetleges harcokra. Az egyik fiú, aki a tablettát adta, klónokat hozott létre, és szétküldte őket vizsgálódni a környéken. Azonban egy két pillanattal később, a szem fénye kihunyt. Reflexszerűen felkaptam volna a kezem, ám ekkor érzem, hogy valaki megragad, és hiába próbálok ellenkezni, érzem, hogy sikerül felülkerekedni rajtam, és taszigálva indítanak tova. A helyzetből úgy érzem a többieket is el fogták…Végül hosszan taszigálás után egy terembe vezettek minket (nagy valószínűséggel), majd a feltörő kacaj bőven elég volt ahhoz, hogy a bűntudat bugyraiba süllyedjek. Ám egyszer csak megszűnik a látásomat befolyásoló valami, és elénk tárult a látvány. Én azonban nem erre figyeltem, hanem lázasan keresgélni kezdtem a többieket, ám végül csak Tomot fedeztem fel. Bár ez is eléggé megviselt, de legalább kettejüknek lehet sikerült elmenekülniük. Ekkor az egyik köpönyeges alak engem kezdett el vizslatni. Nem láttam jól az arcát, de nem is érdekelt. Szinte kirázott a pillantása, de a tőlem telhető leghatározottabb válasszal. Végül feltett egy kérdést. Egy egyszerű kérdést. Ám valahogy mégsem válaszoltam. Egy dac kezdett felgyülemleni bennem, és úgy éreztem, nem adom meg neki az örömöt, ám ekkor felszólalt a társa, akit eddig szinte észre sem vettem. Ekkor valami eszetlen dolog jutott az eszembe. Mielőtt még átgondolhattam volna megfeszültek az izmaim, majd Dinamikus Akcióhoz folyamodva egyetlen ütést próbálok meg bevinni a kevésbé fenyegetőbbnek tűnő szemüvegesnek. Majd ha mindez sikerült háta mögé kerülve a bal kezemmel a könyöke alatt átnyúlva megpróbálom megragadni a gégéjét (egyelőre finoman szorítva csak), míg jobb kezemmel szinte a szemébe marok, és megpróbálom szilárdan tartani a fejét. Elkeseredett lépés tudom… és nagyon merész is. Nagy eséllyel azelőtt megállítanak, mielőtt bármit tehetnék. De akkor is megpróbálom. Már nem érdekelt az életem. Számunkra mindennek vége, és nincs kiút… de kitudja. Talán Tomokot még sikerül megmentenem. Ha csodálatos határos módon sikerülne a mozdulatom az egyik falhoz ráncigálva az alakot a másikra nézek.

- Engedje elmenni Tomokot! Ha élve, elhagyta a kastélyt, és biztonságba került, hajlandó vagyok válaszolni a kérdésére… - kétségbe esett tettek… kétségbe esett kéréseket szül.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Szer. Dec. 30 2015, 21:53

   Örömmel és nagy figyelemmel nézi végig a fiú arcát, fürkészve a fiú szemében tükröződő érzelmeket, amikor is visszanyeri a látását. Látni akarja a rémületet, a ledöbbenést és az áldozatok szemében keletkezett tökéletes reményvesztettséget. Az undorító, vészjósló és hideg aura amit a chakrája áraszt magából, közrefogja nem csak az előtte térdelő Djukát, hanem a teremben lévő mindegyik élőlényt. Ám ekkor Shin szólal fel, mire a Fehér Kígyó, sárgás szemeit a monitorokra szegezi. Ám ekkor izmok feszülését érzi tökéletesre csiszolt érzékei talán előbb tudták már, hogy Ryuu mozdulni fog, mint ahogy azt Ő eldöntötte.
   Nem állítja meg, sőt! Még hátrébb is lép egy lépést, hogy utat engedjen a végső kétségbeesésében támadó Geninnek, miközben fehér kígyói a köpeny alatt már készen állnak arra, hogy a menekülni kívánó Tomokot fogják körbe. Persze ezek a kígyók nem a megszokott, normális méretűek, hanem legalább egy ember törzsével vetekszik a vastagságuk.
~ hü-h-hü-h ~
Kuncog fel kissé magas, vérfagyasztó hangján a Kígyó, miközben látja a fiatal Djuka támadásának végeredményét, majd hosszú, embertelen nyelvét kidugva nyalja meg a száját, ám a csuklya alatt mások csak egy hosszú nyelvet látnak, ami nyáltól és még kitudja milyen démoni anyagtól csillog, akárcsak egy kígyó...
- Érdekes...
Húzódik szája vékony vigyorra, miközben szemüvegét ujjával feljebb tolja.

avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Pént. Jan. 01 2016, 22:16

Ryuu-t rabolták el és most itt van. örülök neki, hiszen jó barátom és most legalább biztonságban is tudhatom. Nem tudom mi lenne a legjobb, ha elrejtőzne valahova vagy jönne velünk vissza támadni. Nem akarom elvenni tőle a dícsőséget, de ugyanakkor látszik rajta, hogy nincs túl jó bőrben. Van nálam némi energiatabletta, amiből adok neki, de közben Akiya is átnyújt némi pirulát, amirő nem derül ki, hogy mi, de nem hiszem, hogy méreg kapszulát adott volna a bajtársának. Miután Ryuu kaland letudódott Akiya 8 klónt hoz létre és kettesével elküldi egy- egy irányba. A korábbi mondatomra szerencsére reagálnak. Szerencsére azt remélik, amit én is, hogy nem kell frontális támadást indítani a vízen keresztül, mert ott túlságosan ki lennénk szolgáltatva a várvédőknek, akár víz elemű ninják is lehetnek és akkor még nagyobb veszélybe kerülhetünk. Nem sok időnk maradt azonban örvendezni hogy bővült a csapat és így nagyobb esélyünk van a győzelemre, mert a következő pillanatban sötétség borult a szemünkre, legalábbis az enyémre és még mielőtt reagálhattam volna mindkét oldalról elkaptak, majd vakon rángatni kezdtek. Ugyan nem látok, de érzem, hogy merre van az ellenségem, aki lefogott, így felé fordulok fejjel, majd aktiválom a Fukumi hari // rejtett tűk technikát és az egyik, majd a másik ember felé lövök. Ilyen közelről nem valószínű, hogy eltévesztem a célt. Remélhetőleg így megszabadulok és kihasználva a szabadságom kézpecséteket mutatok, aminek a következtében jó néhány, körülbelül 10- 15 oboro bunshin // ködklón jön létre az én alakomra. Ugyan támadásra nem jók, de amíg kitalálják, hogy melyik a valódi, addig talán én is kitalálom, hogy mit is tettek a szemem világával és ki tudok szabadulni. Esélyem akkor van, ha valamiféle genjutsuról van szó, mert ugyan a feloldás technikát nem ismerem, de rengeteg más módszer van, amivel ki lehet a technikából törni. Nem tudom, hogy mennyire sikerül, de nem fűzök túl sok reményt a dologhoz.
Ha mégis sikerül, akkor örülök és amíg a klónok lefoglalják az őröket én előveszek egy kunait és megszúrom magam, hogy a fájdalom kilökjön a technikából, ha esetleg genjutsuról van szó. Innn viszont nem nagyon tudom mi történik, mert végül valahogy a várban kötök ki egy gyönyörű teremben, az otokage és egy másik, számomra ismeretlen férfi előtt, aki számomra érthető dolgot mond csak nem teljesen értem, hogy kiről beszél, majd Ryuut faggatja, aki elég merész ahhoz, hogy parancsolgasson.
- Állj le Ryuu! Inkább áruld el nekik, hogy nem tudod használni a klánod Kekkei genkai-ját, de nem hagylak itt.
A legjobb barátom, mégis néha nagyon hülye tud lenni. Pontosan tudja, hogy engem nem fognak elengedni, csak azért, hogy válaszoljon, sőt még meg is kínozzák vagy a maguk módján, akárhogyan, amit én nem akarok tudni, sem elképzelni, kiderítik a választ. Ebből a csúszó-mászó féregből bármi kitelik.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Szer. Jan. 20 2016, 17:09


  Furcsa prekoncepcióitok voltak, meg kell hagyni. Biztos, hogy a kastély legfelső szintje volt az egyetlen járható út, és a legjobb ötlet? Biztos, hogy a szörnyetegek miatt kellett elsődlegesen aggódnotok? Elhangzott néhány érv… de elég volt ez? Többetekben felrémlett, hogy talán kelepcébe csaltak titeket: nos, efelől nem lehettek kétségeitek, tudván, hogy a hajóitokat elsüllyesztették, társaitokat pedig kiiktatták – illetve nem, annyira mégse voltak könyörtelenek, hiszen azért megölni nem ölték őket, már ami kedves kis állataitokat illetti. Embertársaitokról túl sokat egyelőre nem tudtatok. Persze mindez talán még nem adott kellő alapanyagot a nagy összeesküvés-elmélet kiötléséhez. Paranoiásnak sem szabad lenni, főképp nem most.
  Még valami. Sokáig jutottatok, már szó szerint az oroszlán barlangjának bejáratánál jártatok. Ekkorra már rá kellett jönnötök, hogy ebben a játékban mindannyiótok ugyanannyira értékes – hiszen a győztes nem feltétlenül az lesz, aki erősebb, hanem az, aki hamarabb összerakja, mi jár az ellenfél fejében, és gondolatban veszi át a vezetést, megszüli a nagy ötletet, a végső offenzívát, amely elsöpör majd mindent, ami az útjába áll.
  Bár a támadó csapat legképzetlenebb shinobija egyértelműen Munfurawa volt, egyedül neki jutott eszébe, hogy elejét kellene venni a bekerítettség-érzésnek. Rá kellene jönni, valóban megfigyelnek-e titeket – mondjuk ez nyilvánvaló volt –, és ha igen, hogyan és ki, avagy kik. A terv maga még akár működhetett is volna, de az ellenfél nem volt annyira balga, hogy felfedje kilétét addig, amíg a klónok a közelben voltak. Ezután pedig, nos, miután egyszerű bunshinokról volt szó, isten se tudja, mi történt velük. Talán még kiderül, talán nem. Sajnos egy szimpla bunshinról egy tapasztaltabb shinobi elég könnyen el tudja dönteni, hogy eredeti-e.
  Ami a ködben való elrejtőzést és a kastélyba való feljutást illeti, nem is szaporítanám a szót: ment minden, mint a karikacsapás. Nem találkoztatok őrökkel, se kint, se bent. Egyfajta toronyszobába érkeztetek meg, amelyet valószínűleg valamiféle raktárként használtak. Maga a helyiség fenséges volt: a falon freskók, a padlón márványborítás, a falak magasan nyúltak felfelé, és fehérre voltak meszelve. Az egyik sarokban még egy nagyobbacska bronzszobor is helyett kapott. A szoba azonban elhagyatott volt: mindent por fedett, a szépen faragott székek szét voltak hajigálva, könyvek hevertek a padlón, itt, ott és amott is. És volt még valami: két láda, mindenféle fejpánttal tele. A mindenféle alatt valóban mindenfélét kell érteni. Amilyen shinobi nemzetet csak el tudsz képzelni, mindenki képviseltette magát a tágas toronyszobában. Ha a látvány nem elégítette volna ki igényeiteket, ha nagyon füleltetek, vagy egyéb shinobi-praktikához nyúltatok, odalentről, az alsóbb szintekről gépek zúgását hallhattátok.
  Illetve volt ott még valami…
  Shishienjin // Oroszlánketrec! – hallatszott odakintről, a legnagyobb természetességgel, a szélrózsa négy irányából. A kastély a falhoz hozzátok közelebb eső része felett lila, kissé vibráló erőtér jött létre, valamiféle pecsét technika. A négyből két használót láthattatok, ahogy a köd szertefoszlott: mindkettő egyszerű chuunin mellényt viselt, küllemüket tekintve feltűnően hasonlítottak egymásra – 25 év körüliek, barna hajjal, négyszögletes szemüveggel –, nyakukra pedig egy-egy „S” betű volt pingálva, égszínkék színnel. 


  Tomoko gyorsan cselekedett, a válaszlépése adekvát volt. Dicséletre méltó, amikor egy shinobi a hasonlóan vártalan helyzetekben is tud ésszerűen cselekedni. A fiú látása mindenesetre nem tért vissza, így nem tudhatta, mi történik pontosan. Egyéb érzékei azonban épek maradtak: először egy halk pukkanást hallott, majd a következő pillanatban mindkét oldalról elengedték a testét. Ez bizony jó hír volt, Tomoko hozzá is látott volna a következő lépéshez, azonban ekkor megmerevedett a teste. Még a hallása is eltompult, a látása pedig továbbra se tért vissza. Újra megmarkolták két oldalról, és elhurcolták, egyenesen a kastélyba. (Bár lehet, hogy valóban genjutsu fogságába estetek, vannak olyan erős illúziók – lásd épp a látást blokkoló technikákat –, melyekből nem lehet kitörni a hagyományos módszerekkel.)
  Odabent a fiatal Djuka váratlan akcióra szánta el magát. A végső kétségbeesés irányította talán lépéseit, amikor rátámadott a hátborzongató szemüveges alakra, akinek már jól ismerhette képességeit. Nem véletlen éktelenkedett testén egy vörös „A” betű… Vagy mégis véletlen lett volna? A köpenyes telibe kapta a Djuka rohamát! A fiú az ellenfele háta mögé került, gyakorlatilag úgy tűnt, lefegyverezte a tőle sokkal erősebbnek tűnő férfit. Az Otokage pedig nem avatkozott közbe, csak kuncogott. A Djuka már épp készült volna befejezni, amit elkezdett, mikor rá kellett eszméljen, hogy valahol mégis hibázott: Shin egyszerűen kibújt a szorításából, ő pedig kővé merevedve, akár egy sóbálvány állt azon a szent helyen, ahol a kamikaze-akciót végrehajtotta. A szemüveges alak odabotorkált az egyik szekrényhez, kihúzta az egyik fiókot, majd kivett belőle egy gyógyszeres dobozt, és legyömöszölt a torkán vagy két kapszulát.
  – Egyre rosszabbak a reflexeim. Bár sose ez volt az erősségem. Mi másban vagyunk jók – pillantott rejtélyesen az Otokage irányába, majd rögtön folytatta is. – Kár ezekre időt pazarolni. A fiú biztosan nem képes használni a Yugetont. Ez volt a második alkalom, hogy élet-halál helyzetben figyeltem meg a viselkedését. Ha eddig nem mutatta meg, ezután se tenné. Nem ismeri a Yugetont.  
  Ezután Shin visszaült az asztalhoz, Kabutóval szemben. A monitorokon már látszott, hogy a kis csapat megérkezett abba a kastélyba, ahol ők is voltak, csak éppen jó pár szinttel lejjebb, egy rejtett szobában, de a fal ugyanazon oldalán, azaz a pecséttechnikán belül (!).
  – Shiróban ritkán csalódik az ember – a hangjában volt némi keserűség, de tisztelettel beszélt. – Mi legyen velünk? És velük? – mutatott a két rabra. – Használhatatlanok.
Makoto
Chakra: 115%
Állapot: 119%
Kodomo
Chakra: 88,5%
Állapot: 124%
Munfurawa
Chakra: 108%
Állapot: 103%
Tomoko
Chakra: 117%
Állapot: 124%
Ryuu
Chakra: 70%
Állapot: 65%

Elnézést kérek a nagy csúszásért. Akármennyire szerettem volna posztolni, eddig 2-3 naponta vizsgáim voltak, egyszerűen nem volt egy szabad percem se… 

Most viszont hirdetek egy játékot! Az első két helyes megfejtés jutalma fejenként 20 chakra. A díj bezsebelése érdekében a következőt kell tennetek:
1. Rájönni egy, az egész küldetés szempontjából fontos mozzanatra/titokra/idáig nem világos részletre
2. Ez a bizonyos dolog az eddigiek alapján egyszerűen kikövetkeztethető, és jó néhány dolgot megmagyaráz
3. Ha nincs ötletetek, mindenképp fussátok át a másik csapat posztjait/nekik írt posztokat is, ugyanis mindkettő szálban – többször is – megtalálható az, amire gyanakodni kellene
4. A megoldásokat PM-ben várom, mindenkinek egy lövése van
5. Törekedjetek a minél teljesebb válaszra és magyarázatra, ugyanis mint mondtam, a keresett tényező nem egyetlen mozzanathoz kapcsolódik, hanem az egész kalandhoz
6. És nem kell semmi extrára gondolni, egyáltalán nem nehéz, de már várom egy ideje, hogy rájöjjetek. Így talán sikerülni fog
Wink 
A játék a következő posztig tart, ha kérdésetek van, nyugodtan keressetek olyan platformon, ahol úgy érzitek, hogy elértek… Very Happy Határidő: 2016. 02. 01.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Csüt. Jan. 21 2016, 19:48

  Félelmetes dolog, hogy ha valaki egy kígyóval játszik. Különösen akkor, hogyha az a kígyó a legnagyobb, legveszélyesebb, leggyorsabb és legalattomosabb a világon. Talán rosszabb, mint a mestere... Elvégre Kabuto magát mindig is többre tartotta, mint egy egyszerű bábot. Lenyűgözte Orochimaru képességei és kutatásai, hamarosan Ő is a megszállott kutatás és mintagyűjtés mestere lett, majd nagyon úgy néz ki, hogy túlszárnyalta mesterét. Elvégre: "Jelenleg Én állok legközelebb Rikudou Senninhez!"
   Fejét rázza, ahogyan Tomoko megszólal, majd Shin elemzi a helyzetet és felvilágosítja az Otokagét a dolgok sajnálatos állásáról. A monitoron jól látható volt minden, amit tudniuk kellett, ám Kabuto tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mi folyik odakint, elvégre a Shishienjint maga is tanította már annak a négynek. Elkélt a tudás Konoha Ostrománál, ám most más a helyzet... Izgatottsága egyre jobban fokozódott, azonban sosem volt olyan ember, aki bármi figyelmet is szentelt volna a jelentéktelen dolgoknak. Most is tudta, hogy milyen erő ütheti a markát.
- A bárányok a karámban...
Mondja elnyújtott, izgalomtól tellt hangon, majd felemelte kissé a fejét, hogy láthassa, mi is folyik a monitorokon. Sárgás kígyószeme most láthatóvá vállt mindenki számára, ahogy fehéres, pikkely borította arca is. Vékony lilás ajkai csöppnyi mosolyra húzódnak, ami egy elégedett arckifejezést láttat másokkal. Mármint így, összhatásilag.
    Ám van ott még valami, valami ami árulkodó jel lehet azok számára, akik értenek hozzá... Szemei körül vastag, lilás, festékhez hasonló és formájú sáv húzódik, ami még inkább egy kígyó hatását kelti... Félelmetes.
- A Djukák vére folyik az ereiben. Ő kell nekünk. Azonban...
Szeme sarkából hirtelen Tomokora terelődött a pillantása, ám ez a pillantás igencsak bajlósnak hatott és abban a pillanatban, hogy a Fiú felfogta a sárgás kígyószempár mélységét, a kígyó máris mozdult! Kabuto a szokásához híven, egy gyors csusszanással próbált meg a fiú mögé kerülni, azzal a szinte már-már láthatatlan sebességgel, amit a Shunshin no Jutsut is kölcsönöz a ninják számára, ám az Ő módszere a siklás, mégpedig a padlón. Ahogy a fiú mögé kerül, valószínűleg elég gyorsan, a már előkészített, emberi törzs vastagságú két fehér kígyójával körbefogja őt, annyira, hogy a fiú még moccanni se tudjon, de még kapjon levegőt. Jagei Jubaku // Kígyó Hatalom Bűbáj... Mondanák azok, akik a Hebi Ninpo-t ismerik, mesterei és használói... Ám Kabuto más. Számára ezek a technikák nem többek egyszerű karnyújtásnál...
   Ha sikerül az Otokagénak elkapnia a fiút, akkor azon nyomban a földre nyomja a kígyóival, így elkerül az útból.
- Azonban rá nincs szükségünk. Ha "S" felbukkan, akkor küld a főbejárathoz. Ott várom.
Mondta az Otokage, majd ahogy elmondott mindent, használva az előző sebességét és közlekedési módszerét, (Csúszott mint a kígyók) kirontott a szobából magával húzva Tomokot, majd hihetetlen sebességgel megindult a főbejárat felé, a nagy csarnokba...
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Jan. 24 2016, 16:38

A jounin sebesen futott, miután lábai elérték a beton talaját. Láthatatlanul suhant végig, keresztül az egyre jobban kialakuló sűrű ködben. Majd felszökkent az előtte tornyosuló épület falának. Gyors ugrásokkal érte el a legfelső szintet, majd megállt. Betekintett az ablakon. Átlátszó szemeivel hamar átvizsgálta a szobát, melynek ablakában ott guggol, végül halkan benyitott. Miután teljesen megbizonyosodott, hogy senki nincs a teremben, feloldotta az álcáját. Kodomo körbetekintett, kezével készen állva, hogy az első pillanatában kihúzhassa hátán lévő kardját egy esetleges támadás során. Szemeivel a falon lógó freskókat kezdte szemlélni.
- Ha nem tudnám hol lennék, egész barátságos hely lehetne. - mosolyogta el magát a jounin, miután nyugtató szavakkal próbálta nyugtatni bejutásuk sikerét. A képek után a szobában található többi tárgyat figyeli, feltérképezve a helyet, ahova épp becsöppentek.
~Kié lehet ez a kastély? –elmélkedett Kodomo, átvizsgálva újra a képek és tartalmát (ha lehet ilyet kérni, két sort kaphatnak a körben? J). Majd a földön lévő két láda felé tekint, s annak tartalmára. Fejpántok százai hevertek a ládákban, megannyi ország jelképével. Annak ellenére, hogy Kodomo a világ történéseitől távol él egy aprócska szigeten, mégis bejárta már a felét a Nagy kontinensnek. Mégsem tudta visszamondani az összes emblémához tartozó ország nevét.
- Mi folyik itt? – kérdezte, majd tekintete az ablakok felé irányult. Egy technika neve hangzódott el, majd valami lilásabb, bizarr fal takarta el az eget. Körbekerítették őket, végleg belesétáltak az ellenség csapdájába. Kodomo tekintete két alakon akadt meg, kik chunnin mellényt viseltek, s szemüveget. Valamint…ekkor Kodomo pupillái kitágulva figyelték, a négy férfi nyakára festett S jelzéseket.
~Várjunk csak… - mondta magában majd ismét megfigyelte őket. – Lehetséges, hogy…nem. De akkor hol lehet? Ezek nem ők. Hát akkor
- Belesétáltunk hát. Csapdába estünk. Végre. – mondta a Jounin. Különösen hathatott ilyen helyzetben az a szó, hogy végre. Talán Kodomo feladta a benne viaskodó küzdésvággyal a harcot? Talán a joinin most tört meg teljesen, s inkább lesz fogoly, minthogy lássa minden társát elveszni. Az ellenség erősebb náluk, többségben vannak és…épp most fogták el őket. Bármivel is próbálkoztam, bármilyen gyorsak és láthatatlanok is voltak, akár az igazi shinobik, elfogták őket.
Kodomo elmosolygott, miközben szemeit lehunyta. Mi járhatott a fejében? Végül a két suitonos getsugakurei felé fordul.
- Ti maradjatok a toronyrészben és tartóztassátok fel őket, ha betörnének. Munfu, Makoto, utánam. -
Kodomo kiséltál a szobából, majd felméri a helyzetet. Csigalépcsősorban reménykedik, amelyen gyors tempóban tudnak haladni az épület alsóbb szintjére.

- Elfogtak minket, benn vagyunk. Valószínűleg hagyták, hogy bejussunk, ám most ahogy meglátjuk a rabokat, fogjuk őket. Csapda vagy nem, a lényeg, hogy benn vagyunk, innen már csak ki kell törnünk. Az eddigiek után kifelé könnyebb lesz. Valószínűsítem, hogy várnak már ránk, ezért is volt a fogva tartó fal időzítve, és ahelyett, hogy a kastélyt védené, minket zár el a külvilágtól. Készüljetek, nagy harcban lesz részünk. A felbukkanó két S ugyan meglepett, lehet, rájöttem valamire. Azonban a legnagyobb problémát még mindig az Otokage jelenti. Az az ánok kígyó túlságosan is erős lehet mindannyiunk számára. Mégis…már cska ki kell jutnunk innen. Ryuunak sikerült egyszer, nekünk is sikerülni fog. Előre! – adja ki a végső parancsot, majd Makoto mellett, egyesével kezdi szedni a lépcsőket, egyenesen a gépezetek hangja fele. Bármilyen fenyegetettségre egy katon technikát indítana, melyet ha Makoto felturbóz pusztító szél elemével, szempillantás alatt megtisztíthatják a folyosót. Munfu mögöttük marad, fedezve a két jounin hátát. A szobákba egyesével nyitnak be, óvatosan, minden ajtó mögött fegyveres támadásra készülve. Bár Kodomo valahol mélyen érzi magában…nem fog sor kerülni harcra. Nem ezen a folyosón. Nem most. Még mindig ott volt a kitartás reménye a szemeiben, miközben lépteivel egymás után hagyta el a lépcsőket. Még mindig volt miben bíznia. S így, maradt benne tartás és elég erő, hogy kiszabadítsa a Hold lakosságát az egyre különösebb és erősebbnek mutatkozó Tábor fogságából. S folyamatosan csak egy kérdést boncolgatott magában…Ők hol vannak?

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Szer. Jan. 27 2016, 22:34

A kunoichi megérkezett egyből Kodomo után a szobába és őt is egy viszonylag kellemesebb ellenségektől mentes fogadtatás várta. Ahogy később Kodomo fogalmazott ha nem lenne ez a környezet és ez a helyzet akkor talán még otthonos is lehetne. Makoto osztotta ezt az elképzelést, azonban nem adott hangot gondolatainak, egyszerűen ez nem az az idő és nem az a helyzet. Igyekezett minél kevesebbet beszélni és csak akkor megszólalni ha úgy vélte életbe vágó lehet amit megoszt a csapattal. A papnő el tudta képzelni, hogy mekkora lehet a nyomás most Kodomon és az egész csapaton, mivel most már több társuk élete a tét. Aztán meghallották azt amitől talán a legjobban féltek vagy amit a legjobban vártak. "Shishienjin." Majd az ablak előtt egy lilásan vibráló erőtér jött létre. Makoto tudta, hogy most csapdába estek és talán ez volt az amire eddig vártak. Beigazolódott a sejtése, hogy végig figyelték őket. Ez az egész nem stimmel, gyakorlatilag azóta meg vannak figyelve amióta a szigetre értek. Mako a csontjaiban érezte, hogy végig figyelik őket, de ezt Kodomo is ügyesen észrevette. 
A hold jouninja nem volt rest és szinte azonnal elő is állt egy tervel. Feltehetőleg felkészült erre az opcióra is és a lány még mindig bízott benne, így engedelmeskedni fog és nem kérdőjelezi meg a fiú ítélőképességét. Háborús helyzet van és nincs idejük arra, hogy a következményeken ábrándozzanak. A takigakurei jounin megpróbálhatna kitörni, de ha igaz amit látnak négy S szintű shinobi ellen elég nehéz lenne. 
- Kodomo figyelj rám egy pillanatra. Még mielőtt neki indulunk csak szeretném ha tudnád, hogy megpróbálhatok kitörni ebből a pecsétből. Feltehetőleg sok chakrámat felemésztené de azt gondolom, hogy képes lehetek áthatolni a mezőn ha majd szükségünk lesz rá. Ezen kívül azt hiszem a testvéreid nem lesznek a kastélynak ilyen magas szintjein. - Odasétál a dobozhoz amiben a fejpántok vannak és találomra kiemel egyet. - Ezeket elnézve a kastélynak ezen szintjeit inkább használják raktárnak, viszont az erőtérből ítélve pontosan tudják hol vagyunk így nem jött össze a  figyelem elterelés sem. Ha igazad van és Kabuto valóban a szigeten van még ebben a kastélyban akkor viszont nagyon résen kell lennünk és csak akkor támadni ha feltétlenül szükséges és inkább a menekülésre koncentrálni.
Bár a papnő nem mondja, de itt csöndben megjegyzi magában, hogy még neki is van pár trükk a tarsolyában, majd ismét csendbe burkolózik és tovább halmozza a Senzeku no sai által elért chakrát magában. Gyakorlatilag amióta találkoztak azokkal a szörnyekkel azóta gyűjti magában a szerzetes chakrát ha harcra kerülne a sor akkor legyen miből gazdálkodni. Mako magabiztos és megpróbálja ezt sugározni a csapat többi tagja felé is. Követi Kodomot a lépcsőn lefelé és átvizsgálnak minden útba eső szobát. Ha szükséges akkor támogatja Kodo támadásait a saját szét technikáival!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Hétf. Feb. 01 2016, 19:10

Az ellenség a technika kimondásával felfedte magát, s ez volt az a pillanat, melyet Munfurava feszülten várt, és most arra használt, hogy a legközelebb esőt megcélozza a robbanó jegyzettel ellátott kunai-al, és lehetőleg el is eméssze a robbanásban. Kezdte úgy érezni, szó szerint tűzerőre, a tűz erejére lenne szüksége az ilyesfajta feladatokhoz, de hogy affinitása van-e hozzá, azt nem tudhatta, s nem is ez volt a megfelelő idő arra, hogy ezen morfondírozzon. Ha szerencséjük van, a robbanás szétzilálja az ellenséget a lilás felhővel egyetemben, s ha így van, már tekeri is a következő jegyzetet egy újabb kunaira, készen arra hogy kiugorjon a toronyból, és végre szemtől szemben küzdjön az ellenséggel. Lehet hogy nem volt esélye ellenük. Lehet hogy az S jelkép csak egy jelkép volt arra, hogy elrettentse őket…
-Végre mi? Rém szórakoztató, hogy örülsz neki. –morrant Kodomo felé. Nem osztotta a „végre” szóból kicsendült örömet.
-Ugyan mit nyerhetünk abból, ha ilyenek kezébe adjuk magunkat? – fogolyként vinnék őket a vezér elé? Abból aztán sok hasznuk lenne. Igaz hogy addig nem pazarolnák feleslegesen az erejüket, de az ellenség tenne róla hogy ne legyen mit használniuk, és ne legyenek veszélyesek.
-Veszedelmes luxus kiengedni a kezünkből az irányítást bátyám… főleg ilyen helyzetben. Ha kelepcéből kelepcébe kavargunk, nem lesz módunk megmenteni őket. Nem vagyok biztos benne, hogy olyan könnyedén hagynak majd minket kitörni innen, mint ahogy hatalmat adtunk nekik magunk felett. És még rosszabb hogy a kígyó ennek az odúnak az ura, aki nem csak gonosz és erős, de kiszámíthatatlan ellenfél is, s ha így haladunk, egyenesen hozzá érünk majd, s fikarcnyi esélyünk sem lesz kihasználni az esetleges gyengeségeit. Ott fogunk állni szemtől szemben vele, s az erőnk kevés lesz ellene.  – e ponton hiába is tisztelte a bátyját, s vezető szerepét, a legkevésbé sem értett egyet vele, ám mégis elindult velük, bár mielőtt kilépett volna az ajtón, belenyúlt az egyik ládába, hogy ha talál, magához vegyen egyet a hang fejpántok közül, s az övébe rejtse. Ha nem talál, találomra teszi ezt bármely másik országéval.
Majd megindul, hogy hátvéd legyen a többiek mögött, de ezúttal szaglását is aktívan használja, hogy a lehető leghamarabb fény derüljön arra, ha ellenség veszi őket körül. Mióta elindultak figyelték és nyomon követték őket. Most a kelepcében egy darabig „szabadon” mozoghatnak. De ez az egész túl jól tervezett ahhoz, hogy az ellenség hibázzon, s megfeledkezzen arról, hogy Kodomo áll a csapat élén, aki olyan sok kalandban vezette már a Holdat és használta lenyűgöző képességeit, beleértve vérvonaluk misztikus tudását is. Most, hogy a Holdat elhagyta  a csapat, melyet a Djuka vérvonal tagjai alkottak, bár otthonuk nem maradt védelem nélkül, klánjuk mégis kockázatot vállalt. Elrabolni egy testvért.. az az álnok kígyó is jól tudhatta, hogy ez elegendő indok arra, hogy Kodomo, a hős Kodomo, rohanjon megmenteni. Ő Munfurawa sem tenne, tett volna másként, de képességeiben nem érte el testvére szintjét, és az hogy a klánképesség megvan-e benne, még a főági születése által sem garantált. Így aztán sokkal inkább tűnt ez a hely csapdánk Kodomo számára, mint a csapat számára, s a vér biztonságban tartása talán az oka annak is, hogy még nem esett bántódásuk. Munfurawa azonban épp elég kételyének adott már hangot, így ezeket a gondolatokat magában tartotta. Talán testevére így is eljutott már eddig a gondolatig, ám ha nem, úgy felesleges lenne ezekkel a kételyekkel terhelni őt, hiszen semmiképp nem engedhetik most meg maguknak, hogy esetleg önmagát okolva Kodomo hibázzon. De ha a vér az oka mindennek, akkor bizonyára az is menti majd meg őket... Még a szörnyetegeket is visszahívták, mikor túlságosan szorult lett a helyzetük... ha valóban a vérről szól mindez, talán igyekeznek majd nem pazarolni feleslegesen, s míg az ellenség az ő épségükre figyel, talán mégis nyílik lehetőség a kitörésre.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Vas. Feb. 07 2016, 19:58

A későkre még maximum szerda estig várok! 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.