Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Kedd Feb. 09 2016, 16:23

//Elnézést a késésért//

Számíthattam volna rá, hogy kpzett shinobikkal van dolgom, meg nem mellesleg rendelkeznek azzal az előnnyel, hogy látnak, ami számora egy teljesen új élmény. Ha hazatérek innen, akkor az ilyen harcmodort gyakorolnom kell, mert ha legközelebb is ilyen helyzetbe kerülök, akkor abból komoly gondok adódhatna. Nem mintha most nem lenne nehéz a helyzetünk, de bízom Kodomoban, hogy megment engem és Ryuut is. Nem biztos, hogy jó ötlet volt elárulni, hogy Ryuu nem rendelkezik a Gőz elemmel, viszont talán neki jobb a helyzete lévén, hogy legalább a vérében meg van a kekkei genkai. Egyelőre nem tudom, hogy mit tegyek, de az már kezd világossá válni, hogy az emberek itt Kabuto teremtményei, valószínűleg az összes rabszolga, de nagy része nem is a holdból való, hanem a DJuka klánt akarták ide csalni. Az alatomos kgyó valószínűleg egy olyan illetőt keres, akiben elég erős a kekkei genkai. Nem tudom hogy mit akar kezdeni vele, de biztos, hogy nem jóra akarja használni. Hllom a mondatokat, valam farkasról beszélnek. Egyetlen ember, aki a farkasról eszembe jut Akira, hiszen neki volt farkasa, de ő már évekkel ezelőtt meghalt és őt ismerve nem hiszem, hogy összeállna az Otokagéval. Nem is hiszem, hogy arról a farkasról van szó. De akkor miről? Sok időm nem volt gondolkodni, mert ekkor Kabuto rám pillantot és éreztem, hogy a következő pillanatban már támadni is fog. Ha van időm, akkor most már egy korábbi technikámhoz hasonló technikához nyúlok, ami nem más mint a hitei mushou // szálló tű köd, amivel körülbelül 50 apró tűt lövök ki a számon egyenesen az otokagét támadva, hogy egy kicsit feltartsam és utána a Katon kasen no jutsu// tűz elem: tűz nyíl technikával folytasam a támadást, ha hagyják és nem járok úgy, mint korábban az erdőben.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Vas. Feb. 14 2016, 19:19


  A szoba falairól lógó freskók többsége egyszerű csendélet volt, az egyik sarokban éktelenkedett csupán egy kisebb kép, amely egy arisztokrata kiállású, szemüveges fiút ábrázolt, amint hátradől egy trónszerű székben.
  A csapattagok gondolatai elég szélsőséges skálán mozogtak – de hát mit vár az ember, az izgalom és a meglepetés egyvelege mindenkiből mást hoz ki. Munfurawa fogta talán fel a leginkább a helyzet súlyosságát, amit hamar orvosolni is akart. Azonnal robbanójegyzetes kunait indított az ellenség irányába – nem volt ez rossz próbálkozás, de talán tisztában is volt vele, hogy kissé naiv azt feltételezni, a fegyver még a technika létrehozása előtt betalálhat. Egy effajta pecséttechnikán pedig nem fog áttörni holmi kis robbanás. Az akció sikertelensége után a két getsugakurei bólintott Kodomo parancsára, bár látszott rajtuk, hogy nem szívesen maradnak hátul. Ezt követően pedig a három tagra szűkült megmentő csapat meg is indult lefelé.
  Talán épp most érkezett meg az a várva várt isteni kegy – még ha nem is olyan magasztos formában –, hiszen a gépek hangja felé valóban csigalépcső vezetett. Mielőtt azonban megindulhattatok volna lefelé, azon ablak felől, amelyen nemrég betörtetek a kastélyba, ismerős hang szólított meg titeket.
  Ha kicsit jobban bíztok bennem, most sokkal jobb helyzetben lennétek – mondta, majd megvárta, hogy felé forduljatok. Akiya volt az, az ablakpárkányról lógatta le a lábait, hátat fordítva nektek. Jobb csuklóján egy vörös S villant fel, ami talán eddig is ott volt, csupán kesztyű fedte. – Sok szerencsét Kabutóhoz! – tette hozzá, és mielőtt még bármilyen válaszlépést tehettetek volna, teste károgó, fekete varjak formájában bomlott szét. A varjak károgása furcsamód az egész kastélyban visszhangzani kezdett.  
  Ha ezután folytatjátok az utatokat lefelé a csigalépcsőn, célirányosan leereszkedtek a toronyból, és bármelyik szembe jövő ajtón nyittok be, egyikben se találtok ellenállást. Az egyik szoba érdemel csak említést. Ez is valamiféle raktár, ahol kék és zöld festékkel teli fiolák sorakoznak a polcokon. A csigalépcső alján egy folyosóhoz érkeztek, mely egy elegánsan grandiózus, íves és arannyal borított lépcsősorhoz vezet. Már magán a lépcsőn való leereszkedés nélkül is abban a hallban álltok, mely leginkább valamiféle bálteremre emlékeztethet titeket, olyan díszes, tágas és világos. A legalább 15 méter magas plafonról csillogó-villogó csillár lóg le, a kör alakú terem maga viszont a márványborítás ellenére meglehetősen puritán, a berendezést nyilvánvalóan csak a valóban bálszerű eseményekre szállítják ide.
  Nem mintha a körítés annyira meghatna titeket, mivel láss csodát… középen ott áll az Otokage, s foglyaként Tomokót mintegy a keblére szorítja hatalmas, fehér kígyóival. 

//Kabuto és Tomoko// 


  Tomoko újra éles reflexekről és gyors gondolkodásról tett tanúbizonyságot, de sajnos megint csak túl nagy fába a fejszéjét. Kabuto érzékei élesebbek voltak szinte az összes shinobiénál. Ha valakit, akkor őt nem lehetett meglepni. A szemüveges alak leple alól hatalmas fehér kígyók törtek elő, és egy szempillantás alatt foglyul ejtették Tomokót. A fiú nem veszítette el eszméletét, de mozdulni nem tudott, így jobb alternatíva híján hagyta, hogy odalentről, egy fal rejtekéből nyíló titkos zugból egy csigalépcsőn át egy fényes, felszíni helyiségbe cipeljék őt. Egy 15 méter magas, meglepően üres, mégis ünnepélyen díszes, kör formájú hallba, amolyan bálteremfélébe. Odafentről hangos varjak károgása hallatszott, majd nem sokkal később megjelent a felmentőbrigád: két nő és egy férfi, a stílusosan íves, aranyszínű lépcső tetején. Kezdetét vehette a bál.  


Lehetőleg először Kabuto írjon, erre pedig reagáljatok. A játék nyertesei Ryuu és Kodomo! Bár megfejtéseik nem teljesen fedik le egymást, a lényeg mindkettőben benne van. Gratulálok, jóvá írtam a +20 chakrát! 

Határidő: 02. 24.  

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Kedd Feb. 16 2016, 23:08

   Érzékelő képességeinek hála, egészen jól nyomon tudta követni azt, hogy az igencsak nagy chakrával rendelkező csapat merre felé is tart. Persze ha nem lenne képes a szenzor képességeinek kamatoztatására, akkor is többé-kevésbé be tudná határolni a Djukák csapatát. Persze, az Otokage egyáltalán nem ostoba. Esze vág mint a borotva, érzékei valóban egy Kage szintjén vannak, talán még jobbak is, mint a többi, hasonló rangot birtoklóé.
   Gyorsasága és ereje a kígyó testével párosulva hatalmas mozgási energiát nyújtott a számára, így Tomokot is gond nélkül hurcolta végig a folyosókon. Hogy a játékot még élvezetesebbé tegye, Tomoko szemét végig szabadon hagyta, hogy ha esetleg túlélné, akkor tudja az utat, amerre a társát hagyták. Igaz, Kabuto sejti, hogy Shin nem fogja ölbe tett kézzel nézni az eseményeket, és ezen kívül vajmi kevésnek érzi annak az esélyét, hogy bárki is túljárjon az eszén, vagy meghaladja az erejét.
   Ahogy már mondtuk, az Otokage okos, nagyon is így tudja, hogy a Nagy Terem összeköttetésben van majdnem minden szárnyal az épületben, így előbb vagy utóbb, ha érzékei csalják is őt, de a csapat át fog itt haladni. Így nem volt  rest és a márványozott padlózat közepén állt meg. A kör alakú terem hatalmas volt. Oszlopok, csillárok és minden más. Gyönyörű és egyben veszélyes... Főleg, hogyha egy kígyó bitorolja ezt a fényűző barlangot.
- Vajon mennyire vagy fontos a barátaidnak?
Használhatott volna lekicsinylő jelzőt, vagy éppen megalázhatta volna szóban úgy a fiút, ahogyan azt csak akarja, miközben a szavakkal folyamatosan bomlaszthatta volna meg a harci szellemét, amit nemrég olyan ügyesen és bátran tanúsított. Ám nem tette. Valóban érdekelte a dolog és ahogyan ezt kimondta, a hatalmas kígyók előre kúsztak, miközben Tomokot szorították, majd engedett valamennyire a szorításon, hogy a fiú le tudjon térdelni. Valószínűleg ez meg is történik, így Tomoko ott térdel egy méterrel az Otokage előtt, arccal a lépcső felé, így Kabutonak háttal.
   Mennyire is szereti ezeket a pillanatokat, főleg, hogy pontossága még most is kifogástalan. A csapat éppen időben érkezett, így nemsokára meg is látta őket a lépcső tetején. Ott állt Ő, a bronz színű csuklyájában a terem közepén, előtte a lépcső, aminek tetején megjelent a csapat. Nem nézett fel rájuk, ők csak a hófehér, iszonyatosan vastag kígyókból tudták megítélni, hogy biztosan Ő az. Eközben persze a Kettő fehér kígyó körbefogta Tomoko testét, miközben Ő térdelt, ám a száját nem tapasztották le, így képes beszélni. Amint pedig néhány másodperc múltán a csapat felfogja, hogy mi is történt, Kabuto szólal meg magas, nyájas és egyben tiszta hangján.
- Üdvözöllek titeket. - Hangja mindenfelől visszhangzik a teremben - Talán beszélgessünk.
Néz fel, ám a csuklya alól csak szemüvegének megtört fénye csillan fel, semmi több...
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Csüt. Feb. 18 2016, 00:52

~Talán valaha övé volt a kastély. Oly fiatal, mégis, valami mégis olyan különös benne...Talán a tekintete. Fiatal korára igen csak férfias tartása van, királyként ül abban a székben. Ki lehetett?  - szemlélte a jounin a képet.

A csapdába esést követően halkra, azonban még így is túl hangosra sikeredett saját gondolatának kimondása. Látszólag nem javított a kedélyeken, azonban húgának igaz, mégis néhol átgondolatlan kijelentésére megérkezett hát az, aki miatt Kodomo nyíltan vállalta kijelentését.
Akiya ott ült az ablakban, háttal a csapatnak. Szavai által beigazolódott a jounin felvetése, s megnyilvánulásának valódi oka. A fiú lábait lógatva ült az ablak párkányán, azonban a szőke hajú shinobi csupán egyetlen dologra koncentrált. A vérvörös S jelzésre.
~Így a helyére is kerül lassan a kirakós utolsó darabja is.~ nyugtázta magában, miközben készült ez esetleges támadásra. Azonban Akiya szavaival végleg tisztázták Kodomo fejében a helyzetük súlyosságát. Akiya hollók formájában tűnt el, a technikával, melyet Kodomo is oly szívesen alkalmaz.
- Most már értitek? Mindvégig az orrunknál fogva vezetett. Kabuto csatlósa. Annak az álnok kígyónak a szövetségese.Már a holdban is gyanús volt a számomra, azonban ott döbbentem rá, mikor egy varjúklónnal jelezte helyzetüket. Elmondása szerint elfogták őket, azonban abban a pillanatban a varjúklón megszűnik létezni. Szándékosan csalogatott minket a kastélyba. Oly csöndes volt az ide vezető út. Hiszen végig tudták, mit is teszünk. Az első lépésünktől fogva követtek minket. S most, hogy benn vagyunk a kastélyban, legalább a küldetés egy nagyobb részét letudtuk. Megtaláltuk az ellenséget, most már csak a többieket kell megtalálnunk és kijutnunk innen.- elemezte a jounin a helyzetet, miközben lassan megindultak feltérképezés gyanánt a kastély alsóbb szintjeit. Lépteinek minden érintése, mint az üveg a padlón, ha törik, oly hangosnak tűnt számára, azonban tudta jól már ekkorra, nincs értelme tovább a csendes shinobit adnia, hiszen...célban vannak. S az ellenség már várja őt. Ha eddig meg akarták őket ölni, már rég megtehették volna. De mindegyiküket elfogták. Előbb Ryuut, majd Tomoko és Narahikot... Kodomo megállt. Újabb ajtó állt előtte, azonban a bejárattól ő jó néhány lépcsőfokkal hátrébb eresztett gyökeret. Majd erőt véve testén továbblépett, s kissé félve nyitott be az ajtón.
Üvegekre bukkant, méghozzá festékanyagokra hasonlító üvegcsékre. 
- Itt vannak a "táboros" ellenfeleink a Holdból. Kabuto Akiyat, akinek talán lehet valami köze a Táborhoz, használta fel, s a múltat ismételten felelevenítve csalt ide minket. Azt, hogy mit akarhat, sejtem ugyan, de nem tudom pontosan. Húgim - fordult a lány felé. tekintetében halvány remény villant, azonban sokkal inkább egyfajta félelem dominált a jounin tekintetében. - Nem véletlenül rabolták el Ryuut és Narahikot. Valószínűleg a Kekkei Genkaira fáj a foga a kígyónak. Légy nagyon óvatos, a neved a küldetésen különösképp lehet hátrány számunkra, ahogy testvéreinknél. Akiya reakciójából ítélve én vagyok Kabuto célpontja, hiszen bennem van meg a Yugeton. Légy óvatos, és bármi is történjen, tedd azt, amire kérlek. Nem kockáztathatok még egy embert a csapatból. Főleg nem a saját családomból!
Kodomo hangja mintha megváltozott volna. Szemeiben az apró remény sugara most szinte lángolt. Merészséget és elszántságot tükrözött. Egy vérbeli jounint.
- Ha azt mondom, hagyj itt és menekülj, akkor menekülj és ne fordulj hátra. Sohase fordulj hátra. Vigyáznod kell rájuk, ha velem történne valami
A jounin az ajtóba állt, majd a lépcsőt nézte. 
- Azonban a mi családunkat nem fogja szétszedni ez a kígyó. Djuka-k vagyunk, s ez a név nem a meneküléstől lett híres. Hanem az elszántságtól, a kemény munkától, és a végtelen akarattól vált ismertté az egész országban. Nem a mai napon fogunk szakítani a hagyományainkkal, hanem szembenézünk az ellenséggel, aki veszélyezteti az országunk védelmét és nyugalmát. Ez nem az a nap, amikor a Djuka-k megadták magukat, s nem is az, melyen elbuktak a Hold védelmezői
Kodomo ekkor mélyen megmaradt társai szemébe nézett.
- Ez az a nap, amikor a Hold megóvta magát egy olyan hatalomtól, amely rettegésben tartja a világot. Kabuto kapzsi, megbízhatatlan és...gyáva. - ugyan nem találkozott még személyesen az Otokageval, Namizuo, a Hold jelenlegi második személye már látta őt, s mesélt a Víz saját szövetségeseiről. Már akkor sem repesett az örömtől a jounin, hogy sajnos saját szövetségesei között is akad oly sötét alak, mint Kabuto. S hát ki más árulhatta volna el a Víz szövetségét, mint ő? 
- Makoto. Szükségem lesz minden támogatásodra. Az Otokage képzett, nagyon is képzett. Valódi kígyó. Mivel engem akar, erre építhetnénk a stratégiánk. Egy megfelelő pillanatot eltalálva talán képes lehetek blokkolni őt, azonban nem tovább néhány másodpercnél. Akkor kell lecsapnunk, nem téveszthetjük el. Vigyáznunk kell vele, nem egy tiltott technikát birtokol, így igen komoly ellenfél lehet. Megpróbálom magamra terelni a figyelmét, s mikor eljön a pillanat, számítok rád. nehéz lesz meglepni azt, aki mindig két lépéssel volt előttünk, de talán ezt a tudatát meghagyva, mégis csak megzavarhatjuk
Kodomo ezután nekiindult a maradék lépcsőnek, majd végül egy kisebb folyosóra érkezik. A jounin a hátán lévő tekercs felé nyúl, majd egy szempillantás alatt egy tucatnyi robbanójegyzetet vesz magához. Majd azzal a lendülettel el is helyezi őket a lépcső takarásában, a folyosón. Elérve a végét eléjük tárul a látvány. Hatalmas, körívelt bálterem, oszlopokkal díszítve. Túl csodás az összkép, csupán egy a bökkenő benne. A közepén álló alak.
~Tomoko!~ kiált magában a jounin, Kodomo szemei sarkából vizsgálja és elemzi a leendő harcterüket. Sok mozgásra ugyan nincs lehetőség, azonban nem teljesen üres, kiaknázhatnak néhány lehetőséget.
- Maradj hátul Húgim. Ez nem a te harcod. A te feladatod ennél sokkalta fontosabb. A te feladatod lesz, hogy ha elérjük, Tomokot kividd
Ahogy a shinobik belépnek a terembe, Kabuto maga köszönti őket különös hangján. Maga előtt tartva, valamiféle fehér kígyókkal, gúzsba kötözve, térdeltetve Tomokot.
- ...bezsélgessünk - fejezte be a mondatát a csuklyás Otokage.
~Valóban egy kígyó, a szó szoros értelmében. Álnok féreg! Azonban...a kígyók is félnek valamitől~ mosolyodik el magában a szőke hajú shinobi, majd lassú léptekkel elindul a lépcsőn lefelé. Teste nyugodt volt, s határozott, nem mutatta ki félelmét. Talán a benne dühöngő vágy elnyomta minden félelmét.
- Yakushi kabuto, az Otokage. - szólítja meg őt Kodomo. hangja mélyebb az átlagnál.
~Szeret játszani, s amíg a saját játékának szabályai írják az eseményeket, nem lesz esélyünk. Ki kell zökkentenünk...~
- Őt engedd el. Mindketten tudjuk, hogy nem ő az, akit keresel. S azok sem, akiket eddig tőrbe csaltál. Engedd őket el! - hangjában nem hallatszódott sem félelem, sem egy megtört shinobi hangja. Elhatározottság és parancs volt az, ami leírhatta Kodomo jellemét. Talán még sohasem volt ily elszánt.
- Hiszen itt van az, aki miatt van ez az egész. S ha már másokkal végezteted el a munkát, akkor tedd olyanokkal, akik nem hibáznak. - utalt itt Akiya felfedésére. - Ha tárgyalni akarsz, akkor a tárgyalás alapjaként felteszem az összes itt raboskodó lelkéért...a sajátomat. - távolodik el néhány lépésnyire társaitól.
- Hiszen én vagyok az, akit keresel. A többiekre nincs szükséged. Engedd el és vessünk véget ennek. Mi a válaszod, Kabuto?
A jounin megpróbálta szóval tartani az Otokaget, az eddigiek alapján Kodomo tudta, Kabuto kíváncsisága miatt nem ölték talán meg őket a szigeten eddig. Ezzel nyerhetett valamennyi időt magának s a csapatának, hogy kellőképp memorizálhassák a harctér minden méterét. talán eddigi életük legkeményebb harca vár rájuk. Sőt...biztos, hogy az eddigi legnehezebb, azonban a jounin, feltüzelve családjának és az országának érdekébe magára öltött védőszent szerepe nem engedheti meg magának, hogy hibázzon.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Csüt. Feb. 18 2016, 20:21

Makotonak nem kellett bemutatni az Otokaget. Hallotta már a pletykákat Yakushi Kabutoról és képességeiről, hiszen azok világhírűek és a papnő azzal is tisztában volt, hogy ezek a mondák bizony a valóságon alapszanak, tehát ha csak a fele igaz annak amit hallott Kabutoról akkor nagyon nagy bajban vannak. Mako úgy érezte, hogy testében és szellemében is elég erős és ha szükséges a végsőkig küzdeni fog. Ezalatta  rövid idő alatt a szívéhez nőtt ez a kis csapat, a djukák. Emlékeztették őt a sajátjaira akiknek kitartását eddig páratlannak hitte, de most találkozott egy olyan közösséggel akik szintén elszigetelve élnek egy kis országban és a szívükhöz mégis nagyon keveseké ér föl. Makoto tudta, hogy ez egy olyan ritka kincs amit nem szabad veszni hagyni és éppen ezért, ahogy elnézte a térdelő genint az otokage mellett mintha magától szorut volna ökölbe a keze. Erre rátett egy lapáttal Kodomo szónoklata ami most nagyon jól jött Makoto szerint a többieknek az árulás után. Gondolta, hogy valami itt nem stimmel de, hogy egy áruló aki így be tudott épülni, a kérdés az, hogyha ezt az árulót Gtesu küldte segítségül akkor vajon kik lehetnek még ott akik téglák. Makoto megvárta amíg Kodo végez és még mielőtt elindul gyorsan mond neki halkan pár mondatot. 
- Ez az áruló valóban elég jól beépült, bár nekem nincs tudomásom az itteni viszonyokról, de ha azzal a csapattal érkezett amit elméletben getsu küldött akkor inkább azon aggódnék, hogy vajon még hány tégla lehet a faluban akikről nem tudsz Kodo, ezt lehet később jó lenne átgondolnod ha ezt megússzuk élve. Ne aggódj fedezlek, mivel még én sem mutattam meg mire vagyok képes ezért a védelmet nyugodtan bízd csak rám. 
Makoto kivárt aztán már csak Kodomo ajánlata hangzott el. Egy hosszabb csönd után a jounin meggondolta magát és lassan Kodomo mellé sétált.
- Sajnálom Kodomo de nem hagyhatom, hogy eldobd az életed, ki fogunk jutni innen és ki fogjuk menekíteni a társaidat is és a családodat is. Ennek az álnok kígyónak...- közben Kabutóra pillantott. - Nincs joga hozzá, hogy lemészároljon titeket vagy akárkit. Amíg lélegzem addig a szavamat adom, hogy küzdeni fogok melletted. 
A Senzeku no Sai által felhalmozott chakra most csak úgy feszült Makotoban, az indulatok teljesen elragadták a kunoichit és most ismét kész volt rá, hogy harcoljon. Olyan rég volt már amikor a kislányért küzdött a sivatagban, most azonban ugyan azt az erőt érezte magában mint amit akkor. Azóta voltak már Makotonak sorsdöntő csatái de most először érezte, hogy eleget tesz esküjének száz százalékig az élet védelmében száll harcba. Az utóbbi években a kunoichi megtanult együtt élni a szerzetes chakrával de most úgy érezte, hogy az a része, saját chakráját képezi és már nem egy külön álló chakraként tekintett rá, nem egy erőnek képzelte el amiből merítenie kell, hanem a sajátjának és most ez a chakra fűtötte őt belülről. Készen állt élete talán leg ádázabb küzdelmére az otokage ellen. 
- Kabuto szerintem engedd el azt a fiút és próbáljuk meg elintézni erőszak nélkül ha lehetséges. Mivel ez nem a ti területetek pakoljatok össze és menjetek el. - Makoto tudta, hogy az otokage valószínűleg üres szavakat lát benne, de ő is csak megpróbálta húzni az időt és kideríteni még esetleg kik siethetnek az Otokage segítségére. Azonban Makoto azt is tudta, hogy ennyien nem lesznek elegek. 
Miután megvárta a beszélgetés feltehetőleg végét a kunoichi Kodora pillantott, majd hátrébb ugrott. Elharapta az ujját és elmutogatta a szükséges kézjeleket. "Kuchiyose no jutsu" a hatalmas füst kíséretében megidézi egyik legrégebbi és legnagyobb szövetségesét Takamirut a háromfejű kutyát...
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Kedd Feb. 23 2016, 17:07

Otokage egy rohadék csúszómászó, aki lopta az erejét. Igaz a harcban egy shinobinál nem az számít, hogy hogyan szerezte az erőt, hanem hogy tudja-e használni és sajnos ez esetben Kabbuto tudja is használni. Gondoltam, hogy hatástalan lesz a táadásom, de hátha valamilyen módon tudnám bizonyítani azt, hogy én is értékes vagyok, a tinta használata lévén. Ugyan az nem egy kekkei genkai, mint a gőz, de legalább olyan ritka, mint bármelyik másik vérvonal képesség, még ha ez nem is. Sajnos gyorsan kiütközik a kígyó és köztem lévő erőkülönbség. Esélyem sem volt, hogy megsebezzem ezt az aljas férget. A kérdés, amit feltett engem is érdekelt, évén hogy Ryuu ugyan meg akart védeni, de egyelőre senki nem sietettet a védelmemre vagy el is felejtették, hogy én itt vagyok. Ki tudja? Majd kiderül. Türelmetlenül várom a választ. A kígyó befog és maga után húz pontosan oda, ahonnan Kodomoékat várja. Hamarosan be is ér a csapat. Kodom ismét önfeláldásáról adott tanúbizonyságot. Ugyan egy emberért elcserélni több tíz vagy akár száz emberre nem biztos, hogy a legjobb üzlet, ivéve, ha az ember a yugetonra pályázik, mert akkor Kodomo a tökéletes alany. Nem tudom, hogy hülyeség-e amit tesz vagy tényleg ennyire bízik magában, én természetesen minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy áldozata ne legyen hiábavaló és minél több ember megmeneküljön, de ebbe az embertömegbe Kodomo i beletartozik. Még ha nem is tudok tenni semmit, akkor is megpróbálom és ha itt kell meghalnom hát legyen.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Szer. Feb. 24 2016, 20:20

Munfurava némán nézte az üldögélő fiút az ablakban, arca meg sem rezdült. Akiya megjelenése eszébe juttatta, mennyire szeretne hinni abban, hogy az emberekben van jóság, és eszébe juttatta azt is, hogy az ő szakmájukban felkészültnek kell lenni az eféle cselvetésekre. Most, hogy a fiú leleplezte magát, mégsem érzett keserűséget. Talán azért, mert függetlenül Akiya szerepétől, ők hárman előbb vagy utóbb itt kötöttek volna ki, hiszen jóval nagyobb játékos ellen szálltak ringbe, mint Akiya valaha is lehet. Persze ennek ellenére maga is meglepődött azon, milyen könnyen fogadja ezt az árulást, s ez volt talán a legékesebb példája annak az aggodalomnak, amit Kabuto miatt érzett. Akármilyen magabiztos volt Kodomo, ebben a kérdésben Munfurawa meglehetősen borúlátó volt. Az emberi szív tiltakozik az erőn felüli megmérettetések ellen, még ha az elme úgy is dönt, hogy megpróbálja figyelmen kívül hagyni és tenni, ami tőle telik. E pillanatban rendkívül hiányzott neki a Mester, aki kicsiszolhatta volna képességeit...
-Tudom testvérem. Tudom, hogy mire vadászik, és hogy azt is, hogy jelenleg kitől kaphatja meg. - ezek szerint Kodomo máris vállára vette az újabb terhet. Felesleges volt magába zárni a gondolatait, és ostobaság azt hinni, legalább enniyvel óvhatja őt.
-Bármennyire fáj kimondani, új prioritásunk van: nem szerezheti meg. Ha már birtokában lenne, nem lennénk most itt. A nevem pedig mindaddig csak név, amíg ki nem derül, van-e affinitásom hozzá. Tudom, az hogy van lehetőségem rá, elegendő ahhoz, hogy célpont legyek, de melletted... nem én leszek az, akit elsőként próbál megszerezni. A kérdés inkább az, hogyha elődugja a képét, hogyan leszünk képesek kijátszani egyszersmind a testvéreinket is megszabadítani.- hitt abban hogy ő képes megtenni? Nem. Abban hogy Kodomo képes rá? Mindenképpen. És itt volt Makoto is, aki bár nem volt a család tagja, láthatóan mindenre kész volt azért, hogy segítségükre legyen. A tisztelet amit a nő iránt érzett, nőttön nőtt, ugyanakkor egy kicsit másként is látta őt. Mikor ő, Munfurawa, először ért a Holdba, noha vér szerinti családjához érkezett, mégis idegenként jött, és ez csak egy volt az élmények közül, ami megtanította rá, hogy a családot nem csupán a vér jelenti. Ez erősebb és hatalmasabb szövetség. Yoruval, a párduccal az oldalán hiába tapasztalta nap mint nap, még csak a család hatalmának peremét sem érte el.
-Nagyon köszönjük Makoto. -hajtotta meg fejét előtte.
-Az hogy megismerhettünk, nem csupán megtiszteltetés nekem, és a családomnak, de ritka áldás is. -talán mondott volna még mást, de az idő valahogy túlságosan gyorsan haladt.
- Úgy fogok tenni.- nyugtázta végül a testvére utasítását, amit a menekülésre adott. Mint vezérének, nem mondhatott mást. Mint testvérének, nos, talán mondhatott volna... Vajon apja, aki messzire szakadt a családtól, és messze is tartotta a szerelem, tenne ilyen ígéreteket? Vajon az apja a képességein s a nevén kívül rá hagyta azt a kitartást is, amivel mindazokért küzdött, akik fontosak voltak számára? Vajon lesz ereje beváltani a most tett ígéretet, ha valóban úgy alakul a helyzet, hogy mennie kell? Nem akart ezen gondolkozni, mégis most kellett mérlegre tennie magát. Kodomo közben tüzes szónoktatot tartott, olyat, ami akár seregeket is magával ragadhatna.
-Testvérek vagyunk. Megóvjuk egymást. Megóvjuk a Holdat. - kényelmes lett volna hagyni, hogy magával ragadja a beszéd, de most, mikor az érzelmei és gondolatai labilisabbak voltak a szokottnál, ilyen luxust nem engedett magának, csak hogy megmeneküljön a felmerült problémái elől. Munfu vett egy igazén mély levegőt. Kezdte túlgondolni és túlaggódni mindazt ami történt, s ezzel próbálta kiüríteni az elméjét. Majd lassan megmozgatta a testét, hogy belemegítse az esetleg még nem eléggé felkészített izmait. Volt egy-két olyan technika a tarsolyában, amivel ha közelről eltalálja az ellenséget, talán hat. Elkerülni vagy kivédeni a ninjutsut az egy dolog.. de a tai által okozott fájdalmat és roncsolást leküzdeni egész más lapra tartozik, és talán ezekre a technikákra nem számít az ellenség. 
Aztán a fogságba ejtett Tomoko látványával köszöntötte őket a végjáték. Munfu szeme egy pillanatra megakadt alakján. A lila szemek beitták a látvány részleteit, azt ahogyana  kígyók körül fonták a drága Tomokot, aki barátságával szinte mér családtag volt. Majd a szemek tovább vándoroltak. Kellett hogy legyen valami, ami gyenge pont ezen a szövevényes tekervényen, de talán csak az az embertelen alak volt az, aki mindezt megalkotta, s most csak arra várhatott, hogy a kelepce végleg bezáruljon.
- Kiviszem őt. - kis célok, kis lépések. Először el vele a tűzvonalból. Aztán majd elválik, hogyan tovább. Ennyi tekervényes kígyóhúson átvágni embertpróbáló lesz. Talán jobb lenne, ha Yoru naginataként segítene a szeletelésben, bár mozgékonysága még a kígyók feltartásában is segíthet... De az első cél Tomoko, s ezért Munfu a fegyver forma, a Nimpou: Henge Kongounyoi // Ninja művészet: Gyémántkeménység mellett döntött, amit majd felold, ha szükségessé válik. S mikor Kodomo emelte a tétet, önmagát feltéve, Yoruval a kezében könnyű harci állásra nyitott, hogy ha lehetőség nyílik rá, fürgén indulhasson meg, s vághassa át a Tomokót tartó kígyókat, és kihozza barátját a zűrzavar közepéből. Kezdetnek mondjuk vissza a lépcső tetejére.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Szer. Feb. 24 2016, 20:41

   Mosolya már-már embertelen méreteket öltött, ahogyan a csuklya alól kitekintve néz végig  a csapaton és ahogy látja Kodomo elszántságát. A hangnem amit megüt, még szórakoztatóbb a férfi számára, aki előtt már oly' sok ilyen alak hevert kihűlve, vérbe fagyva...
- Hasonlót akartam én is javasolni. Kodomo-san. De ne feledd, hogy nem csak egy ütőkártyám van. Egy rossz mozdulat és a parancsomra még egy társad kerülhet a túlvilágra.
   Kacag fel, majd néhány másodpercnyi szünet, ami alatt egy kisebb, nagyjából két méter hosszú és néhány centi vastag, fehér kígyó mászik ki a köpenye alól, majd öklendezik fel egy kisebb üvegcsét.
- Ha megadod magad és velem tartasz, akkor minden barátodat elengedem és sértetlenül távozhattok. Ha nem így teszel, akkor van akire halál vár, és van akire még annál is szörnyűbb dolog...
   Hangja itt komolyra váltott, hiszen valóban tudja, hogy milyen rémségek történnek azokkal, akin a kísérleteit végzi, jelen helyzetben pedig komolyan fenyegetve érzi magát. Még akkor is, amikor tudja, hogy ereje meghaladja az ittlévőkét.
- Ebben a fiolában egy erős idegméreg van. Teljesen lebénulsz, hogyha megiszod. HA ez megtörténik, akkor elengedem a társaidat, te pedig velem jössz.

Tudatta a terveit és az igazából teljesen fair ajánlatát.
- Nos? Mi a válaszod, Kodomo-san?


avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Pént. Feb. 26 2016, 00:15

Csend volt. halálos csend. A némaság dominált a fagyos atmoszférába borult teremben. Majd a jounin hangosan nyelt egyet. Mikor a fehér kígyó lehetőséget ajánlott a jouninnak, szinte sokkos állapotba került. Nem iy olyan rég még hősies beszédétől felbőszült jounin elméjét emlékek ezrei rohamozták hirtelen. Tudta jól, hogy saját ereje nem elegendő ahhoz, hogy legyőzhessen egy kaget. Főleg nem azt, amelyikről Namizuo is olya félelemmel mesélt. S ő már döntött, mégpedig, hogy ha van lehetősége, harc nélkül menti ki társait.
Megannyi kép villant fel, megszámlálhatatlan, különböző arcról. Először is az előtte térdelő Tomoko, ki megannyiszor segítette már a klánt, a Hold színeiben óvva hazáját. Majd a mögötte álló húgának arca, mikor az első napját töltötte a klán birtokán. S mostanra igazi, shinobinak való nővé érett a pirulós, csendes leányzóból. Hiashi, Ryuu…
~Ryuu! – gondolja magában. Az öccse, kit nem tudott megóvni. Az öccse, akinek az egyetlen esélye talán, ha Kodomo valóban elfogadja a kígyó ajánlatát. Nem adhatja itt fel. Túlságosan is messzire jutottak el, hogy meghaljon. S Kodomonak a saját családja és országának békéje fontosabb volt mindennél. Még a saját életénél is.
A vállán ülő, gyengélkedő, mégis fenségesnek tűnő, hófehér holló, Shirokage, gazdájának feje felé fordulva, éles csőrével a jounin fejét kezdte el bökdösni, majd néhány károgás után szárnyait kezdte el csapkodni.
- Nem fog még egy ártatlan élet elveszni. Nem fog több vér folyni. Így is túl sokat vesztett már el a Hold. Most véget vetek ennek. – mondta félig társainak, félig az otokagenak, majd fejéhez nyúlt. Fejpántjának szíját megfogva, lassan lecsatolta fejéről, majd két kezébe fogva a dicső Hold jelképét újabb emlékáradat tört rá.
Namizuo, az idős klánvezér, s vérszerinti nagyapja. A mindig boldog, bölcs, idős vezető, kinek megannyit köszönhet a jounin, legfőképp shinobiságának, s útjának bevégzését. A klán épülete, a közeli erdőség, a tengerpart. A város. S a Hold minden egyes lakosa. Az emberek, kiknek a jounin ígéretet tett, hogy az élete árán is, de meg fogja védelmezni ezt a falut. Talán ez az ő sorsa…Fejpántjával a kezében húga felé fordul, majd lehelyezi a földre. Shirokage a földre ugrott válláról, majd csőrébe fogva a fémlemezt, a jounin lábához ugrált. Kodomo nem nézett le a madárra. Pedig számos shinobit megfélemlítő bátorsággal szállt szembe az ellenséggel, és volt „őszinte barátja” a szőke hajú shinobinak.
- Ame. Vigyázz rájuk. És ne nézz hátra. – jegyezte meg Húgának, megtört, töprengő hangján, majd mielőtt bármit is mondhatott volna a kunoichi, tekintete egyenesen Kabutonak szegeződtek.
- Az én sorsom, hogy megóvjam őket. - Kodomo lassú léptekkel közelít a köpenyes Kabuto felé.  Shirokage elengedve az őt lassító fejpántot, a jounin után szökkent, s csőrével próbálta nadrágjának szárát megragadva visszatartani a lépésre emelt lábát. A jounin elé topogott, majd károgásával, s szárnyainak csapkodásávla próbálta megállítani a hűséges állat gazdáját. S talán ez a szép az állatokban. Nem oly önzők, mint az emberek. Ha egyszer valaki segít rajtuk, örökre hűségesek lesznek hozzá. S a holló, mely Kodomonak köszönheti életét, most talán eljutott oda, hogy visszaadja tartozását gazdájának. A jounin lábai azonban hajthatatlanul törtek előre, míg végül jó néhány méternyire állt meg Kabutotól. Ekkor a madár végső elkeseredésében, szárnyait cspakodva szállt a kígyó felé, károgó kiáltása, mely talán a pokol legmélyebb bugyraiba kívántát őt, hirtelen megakadt, mikor a madár megrémülve Kabuto közelségétől, visszatért, s felszállt a magasba. Bármennyire is próbálta megakadályozni a kialakult helyzetet, s ugyan nem tudta, mi is történik valójában, csupán érezte tollaiba a veszélyt. Azt, hogy gazdája nagy veszélyben van. Mégsem tudott mit tenni a kígyóval. Elkerülve Kabutot, megakasztotta hirtelen rohamát, majd a magasba szállt, végül Kodomo mögött kötött ki, Ame lábaihoz szorosan nekitopogva.
Mindeközben Kodomo eddig sohasem látott, határozott arccal a köpenyes felé nézett.
- A fiolát, Kabuto. Shinobi vagyok, s betartom szavam. Azonban…előtte engedd el Tomokot. – a jounin kitartotta karját, egyenesen az Otokage felé.
- Engedd el őket. Ha meg akarnál ölni, már megtetted volna. Nem tudunk menekülni ebből a kelepcéből, csak egyféleképp. Én megtartom a szavam. Ez az én sorsom. Az életem árán is megóvom a Holdat. Kérem a fiolát, cserébe engedd el. Most – a jouninnak hihetetlen és különös hangja volt. Érzéseit elfojtva, mégis, őszinte hangja egyszerre volt megtört és hősies. Érzelemi milliónyi darabra tudták volna szakítani őt. S talán…meg is tették.
Amennyiben Kabuto elfogadja a jounin ajánlatát, előbb a fiolát kéri, hogy az Otokage megbizonyosodhasson helyzetének sikerében, ,s miután az üvegcsét megragadja kezében, megvárja, hogy a genin elhagyhassa a veszélyzónát. Végül pedig kezébe fogva a fiolát, megvizsgálta. Szemeiből könny csordult ki.
Talán…egy napon...emlékezni fognak a jouninra. Ki életét adta, hogy megóvhassa családját. Ki vérével fizetett azért, hogy megóvhassa az országát. Családjának, s minden holdbéli lakos arca ismét felvillant emlékében, a másodperc töredékei alatt peregtek végig múltjának képei, miközben kezét a szájához emelte. Száját összeszorította, könnyei folyóként csordultak arcáról ekkorra. Mégis, határozott volt.
- Az…az…az én sorsom…megóvom őket. – mondja ki még egyszer, utoljára, majd az üveget a szájába öntve, elfogyasztotta egyetlen húzással a tartalmát.


//Hát...lehet ez lesz a karakterem utolsó postja, ám a patthelyzetben is...a karakter jelleme örök és sérthetetlen. Csupán remélem, hogy nem három fejjel fog felkelni. Ha felkel.//

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Pént. Feb. 26 2016, 18:14

A következő poszt az enyém! 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Vas. Márc. 13 2016, 20:05

//Elnézést kérek a kimaradásért, megtizedelt az influenza.// 

  Kodomo határozatlanságában határozott, dicső szavai lengték körbe a termet. A fiú vívódott, és az ádáz harcot önnönmagával vívta. Aztán hogy végül melyik énje győzedelmeskedett, és hogy éppen az-e, amelyiknek legbelül mindvégig szurkolt… csak ő maga tudhatja. Végül meglepő, de érthető és shinobihoz méltó tettre szánta el magát: farkasszemet nézett a halállal. Hűséges társa, a sérült Shirokage próbálta ugyan visszatartani a fiút, és amíg az célba nem ért, a magasba törve, károgásával jelezte nemtetszését… de mit sem ér a józan ész és a bajtársi odaadás, ha a bajtárs már megvíva magában a csatát!
  
  Kodomo és a többiek, még az Otokage maga is követte Shirokage végső útját, mígnem a madár visszavonult gazdája mögé. Ahogy az Otokage félszemmel az elhallgató madárra pillantott, testén egy pillanatra valamiféle furcsa, idegen érzés lett úrrá: talán látta már valahol azt a madarat, gondolhatta. A következő pillanatban azonban Kodomo már szólt is: a fiolát, Kabuto, mondta, roppant tiszteletlenül. Mégiscsak egy kagéval beszélt! A varjú ekkorra mintegy elveszett Kodomo az Otokage elé magasodó alakja mögött, s az idegen érzés is tovaszállt. Illetve maradt egy: Kodomo, de ő éppen a fioláért nyúlt, s cserébe „csupán” Tomokót kérte. Kérdés, hogy egy ilyen teátrális, ámde kissé udvariatlan belépő után alkupozícióban érezheti-e még magát… No meg persze egy ilyen félelmetes és kiszámíthatatlan ellenfél előtt sosem szabad megfeledkezni róla: nem elég késznek lenni a legrosszabbra: a legrosszabbnak is fel kell készülnie ránk.
 
Kabuto következik. 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Kedd Márc. 22 2016, 17:37

   Tudja, hogy minden a tervei szerint fog menni, elvégre sakkban tartja az ellenfeleit. Csupán csak játékok a számára, bábok, akikkel kedve szerint játszadozhat és most pedig begyűjtheti a következő mintáját... Djuka Kodomot!
   Ám valami nincs rendben. A madár. Furcsa érzéssel tölti el a Kígyót, még akkor is, hogyha nem kellene. Éppen ezért amikor a fehér állat felé repül, a köpenye alól kimászó, hatalmas fehér kígyó, iszonyatosan gyors mozdulattal a madár felé kap, de nem éri el. A madár túl gyors. Pedig minden bizonnyal tovább javíthattak volna a hangulaton, hogyha az a madár is elveszik... Ami pedig a tervet illeti, mint már említettem minden Kabuto elképzelései szerint halad. Kodomo közelebb lép, míg a kígyó lassan odakúszik hozzá, és átnyújtja neki a fiolát, amint pedig ez megtörténik, a kígyó darabjaira bomlik és eltűnik, akárcsak egy árnyékklón.
   Kabuto mosolya hatalmas méretet ölt, magas hangon kuncog fel. Ám még mielőtt elengedné Tomokot... Biztosra kell mennie. Érzékei ugyan kellő képen kifinomultak és nem hiszi, hogy becsapják őt, de tart attól, hogy a méltán híres Kodomo, aki mellesleg Genjutsu-használó a megszerzett információk alapján, valamiféle trükkel próbálkozik. Ha pedig elég ügyes és okos ahhoz, hogy a lehető legkevesebb chakrát használja fel egy Genjutsuhoz, akkor még a Nidaime Otokage sem jön rá arra, hogy a Genjutsu hatása alatt van. Hogyha pedig erre rájön az ellenfele, akkor megfoghatja őt...
   Ami viszont a kevés chakrát illeti... Nos azt könnyebb is megtörni, így amint Kodomo megitta a mérget és a kígyó szétoszlott, Kabuto köpenye alatt megformálja a fél Patkány kézpecsétet és a Genjutsu Kai-t használva, megállítja a Chakraáramlását.

Ha nem történik semmi és Kodomo másodpercek alatt összeesik a méregtől, akkor Kabuto elengedi Tomokot a megbeszéltek szerint. A kígyói letekerednek róla és vadúl sziszegve követik a mozgását, majd lassan odakúsznak Kodomo testéhez, hogy körbefonják őt és odavonszolják a gazdájukhoz.

Ha Kabuto valóban Genjutsu hatása alatt áll és fel tudja oldani a Genjutsu Kai-val, akkor is meglépi Tomoko elengedését és úgy tesz, mintha semmi nem történt volna, mintha a Genjutsu hatással lett volna rá. Viszont akkor a méreg a földön marad elfogyasztás nélkül, mivel a kígyó ami birtokolta már megsemmisítésre került.


avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Szer. Márc. 23 2016, 08:06


  A teremben síri csend honolt. Aztán hangosan, mégis nesztelenül; láthatóan, mégis láthatatlanul megindult az első nagy, lehetőleg a végső, de legalábbis a döntő roham. Kodomo talán tudta, puszta erővel nem kerekedhet felül, így egy másik, épp a kis erő- és chakrabefektetésről híres művészet felé fordult. Nem mozdult, valószínűleg egyelőre eszében se volt feláldozni magát a nagyobb jó oltárán. Hű társa, Shirokage károgásának segítségével beindította Károgás nevű technikáját, ezt pedig rögtön, amint a madár magára hívta a figyelmet, az egyszerű, ámde annál hasznosabb és megtévesztőbb Pokollátó technikával kombinálta.
  És lám, úgy tűnt, Kodomo túljárt a nagy Kabuto eszén!

  A valóságban Kodomo egy tapodtat se mozdult, és a mérget se itta meg… Az igen korlátozott, és ilyen bonyolult képekhez csak nagy erőfeszítések árán felhasználható Pokollátó technika stabilan fennállt, ám miután a madár gazdája mögé repült, Shirokage károgása abbamaradt. Az ok egyszerű: a varjút nemrég találta el egy kábító jutsu, több métert zuhant – csoda, hogy egyáltalán élt. Ennél többre talán akkor se telt volna az erejéből, ha a következő pillanatban – miután az illúzióban Kodomo megitta a mérget – ne hallatszódott volna odafentről egy hatalmas morajlás, amire a gyönyörűen márványozott bálterem mennyezete berepedt, és némi – ártalmatlan – törmelék rögtön a harcoló felekre hullott. Bármire is készült ekkor az eddigi rövid pályafutása alatt sikert sikerre halmozó mentőcsapat, ha nem akarták hogy betemesse őket a sziklatörmelék, cselekedniük kellett. Az előző morajlást követő másodpercben még egy, az előzőnél sokkal fenyegetőbb robajlás hallatszott, a falak meginogtak, a plafon pedig keresztbe repedt.
  Közben Kabuto alkalmazta a Genjutsu Kai-t, és miután a károgás abbamaradt, még ha Kodomo koncentrálni is tudott a hirtelen jött krízishelyzetben, a Kage akkor is kiszabadult az illúzióból. Kabuto érzékeihez tisztán csak a második morajlás zaja jutott el, ekkor viszont azonnal egy nagyobb betondarab esett a köpenye alól „kinövő” kígyókra, amelyek Tomokót tartották, így azok fogása hirtelen meglazult. A Kage is látta, ahogy bereped a plafon, és tudta, hogy az épület pillanatokon belül összeomlik – főképp, ha a „morajlások” folytatódnak.

  A kastély teljes megsemmisüléséig 5 másodperc van hátra. Ezalatt nem csak odafentről érkeznek beton- és szikladarabok, hanem a talapzat is megreped, a pincébe vezető kijáratok pedig a 3. másodpercben elzáródnak. A teremből felfelé, a csigalépcsőn át, lefelé, egy rejtett csigalépcsőn keresztül, valamint a lezárt, talán pecséttel is megerősített, vas főkapun lehet távozni. Ez utóbbi a csapattól kb. 60 méterre, a hatalmas bálterem túlsó felén, Kabutótól pedig 30 méterre van. Ablakok a báltermen nincsenek. A bálterembe vezető lépcsőn állnak a csapattagok, a felfelé induló csigalépcsőtől legfeljebb 3-4 méterre. Itt már vannak menekülésre alkalmas ablakok, viszont ez a kijárat 2 másodperc múlva megszűnik, és az a lépcső is összedől, amelyen jelenleg a csapat áll. 
  A csapattagok tudnak a kastélyt körülvevő akadályról, és nem lévén akadályozó tényező előttük, kerek 5 másodpercnyi idejük van arra, hogy valahogy megmeneküljenek a felettük lévő több emeletnyi – s tonnányi – törmelék halálos ölelésétől. Kabutónak a genjutsu miatti kisebb zavarodottság miatt 4 másodperce áll rendelkezésre. Ennyi idő, számításba véve a szintjeiteket mindenképp elég egy viszonylag átgondolt eszmefuttatásra, majd az ezt követő cselekvésre.

Sorrendet nem adok, de reagáljatok egymás lépéseire, ha az logikus és/vagy szükséges!

Kodomo, chakra: 83,5%

Határidő: 2016. 04. 02.


A hozzászólást Pein összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Márc. 27 2016, 21:26-kor.

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Vas. Márc. 27 2016, 20:59

A jounin elmosolyodott, mikor látta, ahogy az otokage hirtelen megdermed. Shirokage, mint mindig, most is tökéletes munkát végzett. A fehér holló károgásának segítségével Kodomo képes volt illúzióba ejteni Kabutot. A fehér kígyó ott állt a terem közepén, s nem mozdult. Mindeközben elméjének mélyén épp győzelemittas mosolyával nyugtázta a jounin elterülését, addig Kodomo, két kezével koncentrálva, erősen próbálta fenntartani a genjutsut. Az Otokage ereje jóval meghaladja a jounin képességeit, erejének majdnem a háromszorosa ellen kell harcolnia, ám úgy tűnt, leleményessége, és a genjutsukba fektetett megannyi év, meghozta gyümölcsét. Azonban ekkor valami olyan történt, amelyre nem számított senki.
Az épület mennyezete felől valamiféle morajlás zengte be a báltermet, majd egy nagyobb kődarab szakadt ki a plafonból és zuhant a földre. Kodomo figyelme ekkor megosztásra került, majd kezeit még jobban egymásnak feszítette, eközben hátratekintett.
~Ez nem jelent túl sok jót~ gondolkodott el a helyzeten, miközben újabb kődarab zuhant a földre, mely kis híján agyon zúzta Kabutot és Tomokot. A genint fogva tartó kígyókat azonban megsemmisítve, kiszabadította végre Tomokot. 
- Vigyétek innen Tomokot! Befejezem ezt. - a jounin újabb pecsétekbe kezdett, mikor érezte, illúziója megszűnt a kő érkezésével, vagy talán eddig bírta fenntartani a genjutsut. Kezével összetételével, s a kai parancs kimondásával ellenőrizte, nehogy saját erejét hazsnálják fel ellene, majd ha megbizonyosodott arról, hogy a törmelékek valódiak, újabb  kézpecsételésekkel azonnal felvette a kapcsolatot a terem mellett elhelyezett jegyzetekkel, majd egy szempillantás alatt idézte meg Kabuto alá. A Jibaku Fuuda nevezetű technika segítségével a jegyzeteket megpróbálja addig ráragasztani a földről kúszó jegyzeteket, amíg az Otokage az illúzióból való kitörés utáni zsibbadtságérzettől szenved.
- Az én sorsom, hogy megóvjam őket. Nem ez a nap lesz az, amikor a Hold Fehér Tolla meghal. Hanem a nap, amikor végleg elűzi az országból és a világból a gonoszt! – mondja, majd kezeit összetéve a – Kai! – paranccsal az otokagera első hullámban indított négy-öt jegyzetet megpróbálja végképp elvágni a lehetőséget a meneküléstől és végleg kiiktatni a világ egyik legveszedelmesebb emberét.
 
Miközben Kabuto az illúzió fogságában volt, Kodomo eltűnődött megannyi dolgon. Az előtte álló személy túlságosan is nagy veszélyt jelent a társadalomra. S az életben maradása túlságosan is nagy kockázattal járna. Bármennyire is volt a vérontás ellen a jounin, tudta, hogy nem kerülheti el a helyzetet. A robbanójegyzetek már akkor az eszében voltak, amikor Kabuto ott állt előtte, megfagyva.
Most pedig, hogy a helyzet megkívánta, végleg döntött. Mégpedig az Otokage likvidálása mellett tette le voksát.

- Az öcsémért! – kiáltja a jounin, miközben felrobbantja a jegyzeteket, ha végigkúsztak Kabuton, ha nem. Amennyiben eltalálta az otokaget, a robbanás valószínűleg darabokra tépi őt, így Kodomo a csapat után indul a lehető leggyorsabban, s próbálja a lehető leggyorsabban és legkevesebb veszteséggel elkerülni vagy semlegesíteni a zuhanó kődarabokat.

Amennyiben Kabuto valamilyen módon kitér a robbanástól, Kodomo a megmaradt 6-8 jegyzetét a tőle távolabbi bejárat felé indítja, mindeközben gyors szökkenéssel tudja maga mögött a távolságot, és közeledik az omladozó lépcső felé, a csapat után. Ha Kabuto is menekülésre adná a fejét, a jounin fél szemével figyelve, megvárja, hogy a kapu közelébe érjen a kage, majd a megmaradt jegyzeteket felrobbantva valószínűleg visszalöki őt a terembe, és végleg ráomlasztja az épületet. A jounin pedig a magasba szökkenve próbálja elérni a leszakadt folyosó részét, ám az ablakok helyett a pincét választja útvonaláúl. Elvégre még mindig nem teljesítette végleg feladatát, Ryuu, Narahiko és a többiek még mindig foglyok a kastélyban. Az ő életük ugyanolyan fontos, mint húgié vagy Tomoké volt, így nem hagyhatja a jounin, hogy itt haljanak meg.

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Hétf. Márc. 28 2016, 17:56

   Egyre csak fokozódik a helyzet. Ami azt illeti, az Otokage most valóban erős ellenfelekkel áll szembe, ám tudja, hogy ezek a minták számára csak játékok. Hogyha akarta volna, már az elején végezhetett volna velük és nem kellett volna bele mennie a színjátékba, ami egészen idáig lezajlott. Persze sokkalta élvezhetőbb, hogyha mindennek a mozgatórugója és hogyha tervei megvalósulását hátradőlve, vagyis inkább páholyból, kifejezőbben pedig: Testközelből nézheti végig és érezheti meg.
   Feloldotta a Genjutsut, ám a törmelék megzavarta őket. Csak lustán néz fel a plafonra. Vajon mi történik? Mosolyodik el, majd újra Kodomora veti a pillantásait. A kígyói felszisszennek fájdalmukban, a következő pillanatban pedig testükből fehér, ragacsos folyadék képződik, Tomoko pedig így kiszabadul. A mennyezeten még nagyobbak a repedések, a felhalmozódott portól pedig már alig lehet látni. Ám az Otokage csak áll egy helyben köpenyében, majd amikor megszólal, a hangja betölti a termet.
- Djuka Kodomo: Nem szökhetsz el a szigetről! Ezzel a csellel, a kígyó szájába taszítottad a társadat. Nem is gondoltam volna, hogy a Djukák egyik legnagyobb reménysége ennyire semmibe veszi az elfogott testvérei életét. Le vagyok nyűgözve! Minden esetre, Djuka Ryuut halottnak tekinthetitek... Hehehehee...
Kuncog fel magas hangján, majd még egy pillanatra látható ahogyan kerek lencsés szemüvege megcsillan a porban, a következő pillanatban pedig maga alá temeti a rázúduló törmelék... Bizony, az Otokage legnagyobb ütőkártyája ebben a helyzetben a két túsz volt: Tomoko és Ryuu. Úgy gondolta, hogy a csapat, vagy éppen a vezető, Djuka Kodomo számára a társai élete a legfontosabb, így elfogta őket, hogy megszerezhesse a nagyobb vadat. Ám Kodomo keresztülhúzta a számításait és cserben hagyva a társait, cselhez folyamaodva tört előre. Ám Ryuu egy teljesen másik helyen van, így a sorsa megpecsételődött!
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Hétf. Márc. 28 2016, 19:48

Az események felgyorsultak és a papnő már nem tehetett semmit, hogy lelassítsa őket. Amint Kodomo genjutsut alkalmazott meghozta a döntést és úgy néz ki a nehezebb utat választotta. Bár siekresen csapdába ejtette az otokaget, a kígyó végül sikeresen feloldotta a genjutsut. Makoto visszapillantott Takamirura a háromfejű kutyára és a mögötte éppen a genjutsuból magához térő fiatal djuka lányra. A papnő közben villámgyorsan felmérte a helyzetet és hallotta amint Kabuto szólásra emeli hangját, viszont ekkor megrepedt a hatalmas betontömeg és kissé elnyomva az otokage hangját elkezdett omladozni a mennyezet. Egy eltévedt szikla kiszabadította Kabutó kígyóinak szorításából Tomokot. 
- Takemiru vidd ki a lányt és minden áron védd meg! - Harsogta túl a kunoichi a leszakadó törmelékek hangját. Így ha Munfurawa is hagyja akkor a hatalmas háromfejű kutya az ablakon keresztül vág maguknak utat és közben végi a lányt esetleges támadásoktól. Mivel osztott figyelmének köszönhetően képes egyszerre több felé is koncentrálni ezért tökéletesen el tudja végezni a feladatot amint kijutottak.
Makoto viszont tudja, hogy nem hagyhatja magára Kodomo az Otokage ellen, így Kodomo mellég szökken. 
- Figyelj nincs sok időnk és Tomoko meg Munfurawán kívül még vannak itt rokonaid, mentsük meg őket is!
Ekkor Kodomo támadására rákontrázva Makoto kézjeleket formál és ráfordul a kagéra. Suiton chakráját a lábába koncentrálja és amikor már érzi, hogy kellő mennyiségű chakrát összegyűjtött dobbant egyet és szabadjára engedi a gyilkos hullámot amely úgy vágja szét a követ mint forró kés a vajat. Makoto szorosan követve Kodomot a shusin no jutsut alkalmazza ezután a jouninnal együtt beveti magát a pince helységbe. Bár elgondolkodott rajta, hogy megidézze a hármas démonkaput, hogy megtartsa a mennyezetet, de végül letett erről az ötletéről és inkább nem pazarolta a chakráját. tudta, hogy Takemiru meg tudja védeni Tomokot és Munfurawát és a csapat megmaradt tagjait.
- És most mitévők legyünk? Meg kellene keresnünk az öcsédet, bár Kabuto elmondása alapján ő nem itt van és még ki is kéne jutnunk a szigetről. Azt hiszem, hogy most eléggé benne vagyunk a slamasztikában. Van valami ötleted, és amúgy hogy állsz a chakrával Kodomo?
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Szomb. Ápr. 02 2016, 20:37

Munfurawa szeme előtt szinte lassítva zajlottak az események, míg a szívében csata dúlt. Vívódott a a féltés és a kapott utasítás megtartása között. Kunoichi volt de testvér is. Szív és lélek, mely a családért és az országért vert s most úgy tűnt, hogy a testvére van a legközvetlenebb s a legnagyobb veszélyben. A lány számára hihetetlennek látszott, hogy a testvére ilyen egyszerűen odadobná magát, és bár bízott benne, hogy Kodomonak van valami trükk a tarsolyában, egyre kevesebb reményt fűzött hozzá, talán épp azért mert ismerte őt, s úgy gondolta testvére a nagy szívével még akár a nem vérrokon Tomokoért is valóban hozna ilyen áldozatot, ahogyan már korábban is minden tőle telhetőt megtett a szeretteiért. Ahogy figyelte a történéseket, nem mozdult, de ujja olyan erősen szorította fegyverét, hogy egészen bele fehéredett, s bár Shiro még ott volt mellette, egy gondolatra igyekezett koncentrálni.
-Ki.. viszem. - suttogta, s amint az események hirtelen fordulatot vettek, nem foglalkozott az események kibogozásával, máris egy egyszerű Shunshin-t alkalmazva kihasználva a technika nyújtotta gyorsaságot Tomoko mellett terem, s ha kell valóban belevág a kígyótekervénybe.
-Jól vagy? -nyújtja a kezét Tomoko felé, s meg sem várva a választ igyekszik megragadni és kirántani a veszedelemből, s pár lépést tesznek távolabb, miközben feloldja a Yorut átalakító jutsut.
-Üllj fel! Yoru, kivisszük Tomoko-t. -nem tűr ellentmondást, miközben az épület is lassan megadni látszik magát. Ame pedig tekintetével máris a lehetséges kiutat keresi. Nem feledkezett meg a csapdáról, amivel körbe zárták az épületet, s bár aggasztó volt, hogy talán emiatt nem is tudnak elég messzire jutni mielőtt minden összeomlik, de az a lehetőség még mindig jobbnak tűnt, mint itt bevárni, hogy mikor esik rájuk valami, arra pedig nem is pazarolt sok gondolatot, talán lefelé keressen utat, bízva abban hogy ott esetleg stabilabb az épület, így ha más kijárat nem adódik, a lépcső felé veszi az irányt, ahol az óvatosságuknak hála már ismeri hol érdemes a kijutással próbálkozni.
Miközben Kodomo a robbanásokkal a visszavonulásukat fedezi, az idézett kutya is a segítségére siet.
-Takemiru, segíts a többieknek, én rendben leszek.- a lény méretei talán valamennyire segítségükre lesz abban, hogy ne zuhanjon rájuk nagyobb épületrész, de ha társai sokáig húzzák a küzdelmet, nagy bajban lesznek. Magáról, és Tomokoról más módszerekkel próbált gondoskogni, miközben a lépcső felé siettek. Egy pillanatra megtorpant. Koncentrált, majd Suiton technikáihoz nyúlt: Haran Banshou alkalmazásával igyekezet nagyobb mennyiségű vizet létrehozni, s mielőtt az az épület sérült szerkezetének rései közt esetleg lefelé elszivárgott volna, Ég és víz konvergencia alkalmazásával irányítása alá vonta, s megpróbálta a víz tömegét kihasználva, annak megmozgatásával, oldal irányú, erőteljes csapásokkal eltéríteni az esetleg rájuk veszélyes köveket, miközben haladtak. A lépcső tetejéről, megállva az átjáróban, még vissza nézett, talán a falakon már meg is nyílt a kijárat számukra, s ha úgy van, kiviszi Tomoko-t. Ha nem, akkor is vet még egy pillantást a küzdelemre. Nem felejtette el Ryuut, s biztos akart lenni, hogy mi az a pillanat, amikor elkezdődik a vesszőfutás a megmentéséért. Ha kiviszi Tomokot, még ott van a föld alatti járat... Ott még tehetnek egy próbát hogy ne a törmeléken történő átvágással kelljen az időt húzni, amiből máris vészesen kevés maradt. Nem az épület összeomlása, hanem az álnok kígyó miatt aggódott. S már rohantak is az első lehetséges kijárat felé, suiton jutsujával védekezve és nyitva utat maguknak, akkor is, ha Kodomo és Makoto még elidőznek a pusztulás közepén.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Szomb. Ápr. 02 2016, 23:13

Kabuto egy álnok kígyó, de lassan kezdek rájönni, hogy a szóbeszédek igazak, sőt szó szerint így van. Nem tudom, hogy mit akar, de egyre tisztább a dolog. Neki a kekkei genkai kell. Kodomo túlságosan békepárti és félti a családját, annyira azért ismerem. Nem nagyon lepődök meg a tettén, viszont érzem, hogy valami nem teljesen kerek. Túl nagy a csend a teremben. Sejtem, hogy milyen technikát vet be, de szerintem nem lesz hatással, vagy ha igen, akkor sem sokáig. Nem látom, hogy mi történik, de furcsa morajlás jön felülről. Éreztem, hogy a plafon szakad, majd a kígyók szorítása gyengül. Nem sok időnk van menekülni. Ha eléggé gyengék a kígyók, akkor kimászok közölük és menekülök. Valamit reagálnom kellene Kodomoval, de erősebb nálam és úgysem hallgatna rám. Rohanok, lehetőleg a legközelebbi kijárat felé. Kodomo ekkor robbantotta fel Kabutot. Makoto már korábban megidézett egy háromfejű kutyát, ehhez a kutyához menekülök, aki mellett AMét ismerem fel. Örülök neki, hogy a lány eddig túlélte, de most menekülni kéne, nem egymásnak örülni, hogy még élünk. Követem őket az úton, ahova indultak, mert nekem is arra van dolgom, márpedig sürgősen. Legszívesebben kiugranék egy ablakon és a falon csúsznék le a chakrám segítségével, de mindamellett segíteni szeretnék Ryuunak és Narahikonak, de a parancs az volt, hogy meneküljünk, én pedig nem veszekszem ezzel, még ha Kodomo őrültséget is csinál, Kabuto túl erős ellenfél nekem. Ame parancsot adott, de nem vagyok hajlandó követni.
- Nem! Én is a két lábamon távozok.
Ugyan nem ismerem az utat kifelé, hiszen hoztak és nem láttam semmit, de azt tudom, hogy az egyetlen út, ami kivisz az lefelé van. Gondolkodás nélkül a legközelebbi utat választom, természetesen csak azután, hogy Ame is elindult. Figyeltem a lány technikáját és nekem is egy ötletem támadt. Ő a vízzel bánik jól, nekem a tűz jutott, de képes vagyok valamire, amire kevesen, egy olyan dolgot is képes vagyok irányítani, ami eléggé hasonlít a vízhez, de annál feketébb. Ha van nálam némi tinta, egy üveg bőven elég, akkor azt a földre hajítom, majd kézpecséteket formálok, aminek hatására tinta kígyók jelennek meg a földön, a ninja művészet: tinta férgek technika valójában elfogásra alkalmas, de talán most segítségünkre siethet más módon is. A kígyókat valamivel több chhakrával hoztam létre, mint ami elég hozzájuk, viszont szükség is van az erőre, mert a férgeket arra használom, hogy egy mozgó hálót alkossanak a fejünk fölött és ezzel is védjék a fejünket az omló plafondaraboktól.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Pein on Vas. Ápr. 10 2016, 22:16

//Ryuu//


  Eltűntek. Az Otokage, a bajtársaddal együtt. Te pedig egyedül maradtál a hátborzongató szemüveges alakkal, akihez oly sok kellemetlen emlék fűzhet már. Ráadásul jóformán magatehetetlen is voltál. Aztán az előző jutsu szorítása engedni kezdett. A köpönyeges alak felemelte mutatóujját, arcod felé közelítette azt, majd mint egy kisgyereknek, akit éppen kioktatnak, az orrodra pöccintett vele.
  – Tényleg hasznavehetetlen vagy – mondta rekedten. – De most nem te vagy a prioritás, és hogy lásd, mekkora szívem van, nem hagylak itt meghalni. Menjünk – vetette oda, némi keserűséggel a hangjában, majd ha akartad, ha nem megragadott, és afelé a kijárat felé tuszkolt, ahol Kabuto is távozott.
Itt aztán haladtatok egy darabig előre – ha ellenszegültél, egyszerűen csak beléd szúrt egy újabb injekciós tűt –, majd egy kereszteződéshez értetek. Itt egy csigalépcső vezetett felfelé – ti merőben az ellentétes irányba haladtatok tovább. Lassan ereszkedtetek lefelé, keletre: arra, ahonnan társaid érkeztek, arra, ahol az a bizonyos barlang lakozott. Egy kacskaringós folyosón haladtatok egy darabig, majd egy nagy, visszhangzó terembe érkeztetek, mely már jobban hasonlított egy barlang belsejére, mint egy kastély alagsorára. Itt aztán megindultatok felfelé, és miután a szemüveges alak az út vége felé gondoskodott róla, hogy ne láthasd, hogyan jutottatok a felszínre, végre tiszta napfény érte el a retinádat.
  A következő pillanatban hatalmas morajlást hallottál a kastély felől, amely tőled maximum 200 méterre magasodhatott az ég felé. Először annak tornyai szakadtak be, majd egy újabb robbanás után gyakorlatilag az egész kastély egyensúlya megbomlott, és röpke 10 másodperc alatt gyakorlatilag teljesen összedőlt. Körülötte valamifajta furcsa, lila, négyszögletű erőmező magasodott az ég felé. Körülötte legalább 200 furcsa, emberszerű, s mégis állati bestia sorakozott, ezek mögött pedig mintegy zászlóaljakba felállva várakozott négy csoportnyi, fekete talárba burkolózott shinobi.
  – Nos, csatlakozunk a többiekhez? – kérdezte áludvariasan a vörös „A”, majd a még mindig kissé kába testedet az embertömeg irányába lökte.

  S a többiek:

  Egy shinobi életében igenis vannak olyan helyzetek, ahol fel kell hagynia a stratégiaépítéssel, az ármánykodással, és egyszerűen csak mentenie kell az életét. Érzékeitek és képességeitek már voltak annyira fejlettek, hogy tudhattátok: a kastély másodperceken belül rátok omlik. Nem lomhám hulladozó kövecskékről, kisebb szikladarabokról volt szó, hanem az egész mennyezetről, a kastély a mennyezetre dőlő tornyairól: mindenről, ami feletettek volt. Végül persze épp az ezt detektálni képes fejlett képességeitek mentették meg az életeteket – de ne szaladjunk ennyire előre.
  Kodomo rögtön az első morajlás, de már Kabuto magához térése után indította meg támadását. Alattomos, de precíz és adekvát – talán e három jelző illik rá a leginkább. Végül gyakorlatilag mégse volt rá szükség: a félkába Kabutót – miután nem mozdult – gyakorlatilag épp a robbanójegyzetek érkezésével együtt maga alá temette egy nagyobb szikla. A jegyzetek ettől még felrobbantak, de ezek akkora porvihart kavartak, hogy nem lehetett tudni, mi történt pontosan a kagéval, ráadásul a következő másodpercben a fentről érkező lépcső is összedőlt, majd a torony, amelyből ide érkeztetek, gyakorlatilag a teremre roskadt.  
  Még szerencse, hogy egy hasznos idézett lény már a csapat szolgálatára állt. Takemiru gyakorlatilag rögtön Munfurawa és Tomoko segítségére sietett, és még a shinobiknál is fejlettebb érzékei segítségével szinte minden lehulló szikladarabtól megvédte a kis csapat tagjait. Maga Munfurawa és Tomoko is ügyes kombóval álltak elő, és technikáiknak köszönhetően gyakorlatilag 5 másodpercen belül a terem a lépcsővel szemben elhelyezkedő oldalán lévő, pecséttel lezárt főbejárathoz értek, amely felett egy nagyobb rés éktelenkedett a falon. Ezen gyakorlatilag karcolás nélkül ugorhattak ki, noha az idézett lények megsínylették a hajszát…  
  Makoto és Kodomo védelme – kissé ironikusan – már koránt se volt ilyen fejlett. Persze ehhez nagyban hozzájárult Makoto „önfeláldozása” is, hiszen a háromfejű kutya neki is jó szolgálatot tehetett volna. Egy szó mint száz: a két shinobi képességei ugyanakkor voltak olyan fejlettek, hogy végül, még mielőtt a kastély teljesen összeomlott volna, bevethették magukat a pincelejáróba. Bár a helyzet sajnos nem volt a legkedvezőbb. Míg Makoto megnövelte sebességét, Kodomo nem tette ezt meg, ráadásul gondolatai se voltak a menekülésre kiélezve, sokkal inkább Kabuto megölése, a további támadás lehetősége járt az eszében. Ez egy ilyen helyzetben hiba volt, és bár végül fejlett érzékeinek köszönhetően a lezúduló mennyezet elől többé-kevésbé ki tudott térni, egy valamit elfelejtett: hű társát, Shirokagét.

  A pince: 


  Gyorsan rohantatok le a márványozott lépcsőn, mely a kastély alá, annak kissé nyirkos, de továbbra is elegáns, bár sötét pincéjébe vezetett. Az utolsó pillanatban érkeztetek: ahogy röpke 2 másodperc múlva hátrapillantottak, a lejárat már félig beszakadt, és a felfelé vezető utat egy többtonnás – ha nem több száz tonnás – kődarab fedte. A morajlás abbamaradt. Szerencsétek volt: ha tovább rohantatok lefelé, észrevehettétek, hogy a lépcső gyakorlatilag egy legalább tíz méter magas, és ki tudja milyen vastag betonfalba van vágva, amely ugyan több helyen ijesztően mélyen megrepedt, alapvetően úgy tűnt, kibírta a hirtelen rá zuhanó kastély súlyát.
  Odalent egy hosszú, gyertyafénnyel kivilágított folyosóhoz értetek, amely egyre inkább lefelé lejtett. Keletre tartott, pontosan abba az irányba, ahonnan ti is érkeztetek, és ahol a barlangbejáratot találtátok.
  Aztán egy már ismerős, a távolból visszhangzó hang szólított meg titeket:
  – Üdv újra!
  – …
  – Hát nem megmondtam, hogy okosabb lenne a barlanglejárattal próbálkozni? Megspóroltunk volna némi időt – visszhangzott szinte suttogó hangja. – Persze így se rossz. Még az is lehet, hogy már meg is öltétek. Na, nem mintha a ti érdemetek lenne a dolog, de azért a végletekig nem csalódtam. Itt hagyok egy kis ajándékot, ha esetleg eltalált volna titeket néhány szikla, vagy fogytán lennétek a chakrának.
  Ha odasietettek, láthattátok, ahogy az egykori bajtárs a vörös S-sel a testén felétek nyújt egy nagyobbacska, sárga folyadékkal töltött üvegcsét. Ha nem avatkoztok rögtön közbe, bólint egyet, kihúzza belőle a dugót, majd iszik belőle egy nagyobbacska kortyot, és meglehetősen látványosan le is nyeli azt.

//Az egyre inkább barlang-küllemű folyosó folytatódik lefelé, egyelőre nem látjátok a végét.//



A kinti helyzetet engedjétek meg, hogy a modern nyugati oktatás szellemében egy csodás ábra segítségével mutassam be! 





  Munfurawa és Tomoko kitörve a kastélyból szembe találja magát a lány által már látott grandiózus technikával, amelynek lila palástja gyakorlatilag az egész kastélyt körbefogja. A két shinobi ennek egyik oldalától csupán pár méter távolságra áll. Ha előre pillantotok, láthatjátok, hogy a technika sarkaiban egy-egy szőke hajú shinobi áll, akikre egy égszínkék S van tetoválva (az ábrán a téglalap jelzi a pecséttechnikát, a négy kék nyíl a négy db. S-t, aki létrehozta a technikát).
  A lila paláston túl egy hatalmas körben, félig állat, félig emberszerű lények: mutánsok sorakoznak, és vérengző pillantásukat máris rátok szegezik. Több százan lehetnek, szóval még szerencse, hogy az S-ek kreálta falon nem képesek áttörni (zöld kör az ábrán).
  Mögöttük, a pecséttechnika sarkaiban a távolban fekete talárba burkolózott shinobik várakoznak. Számuk a bestiák takarása miatt megbecsülhetetlen.

Munfurawa
Chakra: 98%
Állapot: 95% (nem jelentős találatok)
Tomoko
Chakra: 107%
Állapot: 114% (nem jelentős találatok)
Makoto
Chakra: 112%
Állapot: 110% (nem jelentős találatok)
Kodomo
Chakra: 76%
Állapot: 80% (néhány találat, de a végtagjaid mindegyike használható)
Ryuu
Chakra: 70%
Állapot: 65%

Határidő: 04. 20. 

_________________
Pain is the way to bring peace.
avatar
Pein
Adminisztrátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Kami
Chakraszint: Bőségesen elég Konoha elpusztításához...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Yakushi Kabuto on Vas. Ápr. 10 2016, 23:21

    A lehulló törmelékek és a robbanás halálos, még egy Kage számára is. A harc a Djukával nagyon rövidre sikeredett, ám a fiú megmutatta, hogy mire is képes... Óh nagyon is megmutatta, hogy mire is képes... A kérdés csak az, hogy ez jó, avagy sem? Ez nézőpont kérdése. Ami viszont biztos, hogy az Otokage teste az ismert Biológiai értelemben megszűnt létezni. Darabjai összenyomódtak, széttrancsírozódtak a törmelékek alatt, a maradék része pedig talán meg is égett... Szörnyű látvány lehetett...
   Ám "a porból új élet születik" s ahogyan a törmelékek elérik a stabilitást állapotát, a káosz pedig szilárd renddé szerveződik - a törmelékek aláhulltak, megálltak és elhelyezkedtek egymáson, a por pedig ülepedni látszik - úgy mozgolódik a kövek és sziklák, törmelékek sokasága alatt is valami. A fehéres, nyálkás folyadék átszivárog teljesen akadálytalanul minden törmeléken, majd szépen lassan elkezd összeállni az egyik romhalmaz tetején.
   Hamarosan kirajzolódik az Otokage körvonala, ruhadarab gyanánt pedig csak egy egyszerű, a térdéig érő, szakadt, vöröses nadrágot visel. Testét fehéres pikkelyszerű képződmények fedik, fehér haja zsírosan lóg az arcába, alóla pedig szarvak látszanak ki. Ami viszont még visszataszítóbb, az a hatalmas élő kígyó, ami a gyomrából nő ki, és mint egy kábult hölgy, úgy tekeredik végig az Otokage testén... Bizarr látvány, annyi biztos.
- Egek... Nem gondoltam volna, hogy romba dől ez a szép hely...
Sóhajt fel, miközben kezeit és nyakát ropogtatja. Körbenéz, majd látja ahogyan a Shishienjin még áll, ahogyan azt is látja, hogy azon túl egy hatalmas sereg várakozik. Ám van itt még valami... Két újdonsült laborpatkány tálcán kínálva, újfent cserbenhagyva... Milyen érdekes!
   Kabuto közelebb lépdel a két fiatalhoz, persze már néhány méterről kiszúrhatták őt, így megállt egy olyan 10 méteren belül. Igaz, a Háromfejű kutya meglepte őt, de azt a lényt nagyon úgy tűnik, hogy magával ragadta a sziklatörmelék... Ami viszont most fontos, az az út, amit választania kell az Otokagénak: Gyűjtse be a két Genint, vagy pedig menjen a nagyvad után. Ám kérdések gyötrik, a kíváncsiság pedig minden kutató, tudós veszte... Így nem állhatja meg. Támadási szándéka úgy tűnik egyenlőre nincs, csupán villás nyelvét forgatja sziszegve.
- Ahogy elnézem a Djukák koránt sem olyan becsületes és összetartó Klán, mint ahogyan azt zengik rólatok. Elvégre, mindkét társatok itt hagyott titeket és hát nem túl rózsás a helyzet.
Néz körbe a férfi, célozva a mutáns szörnyek tömegére és az őket visszatartó Shishienjinre.
- Mit gondoltok, mi történne, hogyha parancsot adnék a védőmező feloldására?
Kérdi eltűnődve, mint aki valóban gondolkozik a dolgon, ám nem mélázik el sokat, ugyanis hátat fordít a két Djukának vélt gyermeknek, majd két tenyerét összecsapja és lehelyezi a földre! A mintázatok félreérthetetlen jeleket rajzolnak a talajban, miközben elhangzik a technika!
- Kuchiyose: Edo Tensei!
S a technika neve egyszerre hangzik fel a törmelékek alatti morajlással! Vélhetően több kő gördül el a koporsó útjából, ami most kinőtt alóluk... Egy valóban Hű báb érkezik Kabuto kezébe...
avatar
Yakushi Kabuto
NJK

Taijutsu Pontok : 100

Tartózkodási hely : ???


Adatlap
Szint: S
Rang: Nidaime Otokage
Chakraszint: 2000 + Senjutsu

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Kodomo on Kedd Ápr. 12 2016, 23:35

Kodomo gyors léptekkel és szökkenésekkel kerülte el az épp felé tartó kőtömegeket, mígnem elérte a lépcső tetejét, mely egy ideig még stabilan állt. Maga mögé tekintett, s látta, ahogy Shirokage nehezen küzd meg az egyre jobban zúduló portól és kőtengertől, s mikor a jounin utána akart ugrani, beszakadt előtte az egész épület, s eltemette a fehér madarat.
- Shirokage! - kiáltotta, kezét előre nyújtva, ám tudta, nincs most idő a gyászra. A csapat még mindig veszélyben van, s Ryuu még mindig itt tartózkodhat. 
Makoto után ugorva érte el a lépcsőt, melyen sebesen haladt le a pincébe. Lábai gyorsan váltották egymást, hiszen a lépcsőszerkezet is kezdett roskadozni, s egyre hangosabb, nyöszörgő hangon megtörni. A szőke hajú jounin talán az utolsó pillanatban hagyta el a lépcsőt, s úgy tűnt, a föld megfogja a rázúduló kastély törmelékeit, egy ideig. 
Fáklyákkal világított, végtelen folyosóba érkeztek, s mivel a kijárat le van zárva, másik utat kell keresniük. A járat vége talán a barlang lehet, mely a kastélytól volt nem messze. Az igen megtépázott csapat maradéka követte a járatot, mikor is egy ismerős személy társaságába botlottak a járatban.
- Te? Még itt? Hol van az öcsém? Hol vannak a lakók?! - kérdezi a jounin felemelt hangján. Az S egy különös löttyöt ajánl fel számukra, mely segíthet feltölteni készleteiket. 
- Csak az időnket vesztegetjük vele. Azért küldték! Rád bízom, Makoto. Én megkeresem az öcsém. Ne késlekedj. - mondta, majd lépett néhányat előre, ekkor hirtelen kabátjából megannyi varjú tört előre, csapkodó, hófehér szárnyaikkal pedig sebesen tették meg röptében a távolságot. A jounin néhány lépés után eltűnt az egyik madárban, majd a sereg a lehető leggyorsabban cikázik át az S mellett, és tör előre a barlangban. Remélhetőleg semmi további akadályozó tényező nem fogja őt gátolni a kijutásban, és hogy rálelhessen Ryuura, aki talán nem is tartózkodott a barlangban soha. 
- Megmentelek, öcskös
A varjakkal hamar maga mögött hagyhatja a járat nagy részét, s amennyiben nem ütközik ellenállásba, egyenesen kivezényli a sereget a barlangból. Ha megérzései nem csalnak, egy erdő szélén fognak a madarak kijutni, s akkor azonnal a fák takarásai felé irányítja őket. Onnan könnyebben elemezheti a helyzetet. Számolnia kell a shinobikkal, kik a chakrafallal körbevették a kastélyt, így valószínűleg Húgiék még mindig fogságban vannak.
A helyzet egyre csak rosszabbodott, egyik csapdából kerülnek a másikba, azonban azt, hogy mi okozhatta a kastély hirtelen pusztulását, még mindig kérdéses. A folyosón való haladás közben kézpecséteket alkot, miután ujjába harapott, majd egy pillanatra megállva, kezét a falnak feszíti, hogy tenyere alól kirajzolódhassanak az idézés jelei. Egy kisebb méretű menyétet idézett meg, ki fehér köpenyt viselt.
- Szólj a Bölcsnek. A segítségére van szükségem, Hamarosan érkezünk, készüljetek.
Ha sikeresen kijut és megtalálja Ryuut, akkor azonnal elemzi a helyzetet és a lehetőségeket. Mivel ki fogja szúrni az állomásozó hadtestet, így végképp megfigyeli csupán őket, s megvárja, hogy Makoto is csatlakozzon.


/Ha kijut és őt is fogadja a kinti látvány, a következő körben meg lesz szépen említve, csupán Ryuuék helyzete a fontos, már ha kijut//

_________________
Adatlap
Gonosz, ki a sötétségben jársz, nem bújhatsz el a Hold sugarai elől. Én a Fény katonája vagyok. Egyetlen, Fehér toll a sötét világ ellen.

Aktív karakterek: Djuka Kodomo, Itanashi, Aiza, Shuu, Abuso, Zion
avatar
Djuka Kodomo
Játékos

Taijutsu Pontok : 45

Tartózkodási hely : Getsugakure no Sato


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 987

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Ayokama Makoto on Vas. Ápr. 17 2016, 22:03

A papnő tudta, hogy lépniük kell mert akik még megmaradtak a mentő csapatból azok most várnak rájuk és bár érezte, hogy Takemiru egy fordított idézéssel vissza került a kutyák nemzetségéhez fejben nagyon hálás volt háromfejű társának, mert ő most így itt lehet Kodomo mellett és segíthet neki megoldani ezt a problémát. Így végül sikerült bejutniuk a pincébe és az összeomló lépcsőről is eljutottak a már viszonylag biztonságosnak tűnő pince rendszerbe ahol egy kivilágított folyosóba botlik a kis csapat. Makotonak rossz előérzete van, azonban nem akarja jelenleg ezzel terhelni Kodomot hanem inkább csak hallgatag álarcát húzza ismét magára és követi a jounint. 
Makoto tudja pontosan jól, hogy óriási a nyomás Kodomo vállán és, hogy még mindig nem sikerült egyáltalán biztonságba helyezni a társait mi több ki tudja, hogy mit történhetett Munfurawáékkal akikre elméletileg Takemirunak kéne vigyáznia, de ez már nem ilyen egyszerű mert Takemirut kiütötte a leomló kastély és visszaidézték... Aztán hirtelen meghallanak egy ismerős hangot. Az S jön velük szembe aki azelőtt még a csapatuk tagja volt, és valami fura löttyel kínálja őket ha esetleg megsérültek volna. Makoto teljesen nyugodt és miközben folyamatosan csak halmozza és halmozza a Senzeku no sai által biztosított chakrát és érzi, hogy már túl is lépte valamennyire a saját maximumát is. Szerencsére még nem használt el chakrát ezért Kodomoval ellentétben ő teljesen tele van és még fizikailag is rendben van de azért mégis csak óvatosságra inti a Djuukát.
- Szerintem gondoljuk meg kétszer mielőtt bármit is elfogadunk tőle nem, hogy segítséget... 
Azonban Kodomo azonnal reagál és Makotora bízza az S-t amíg ő gyorsan egy technika segítségével próbál keresztül jutni ellenfelükön. Azonban egyáltalán nem biztos, hogy ellenfél de attól függően, hogy mit reagál Kodomo akciójára Makoto aszerint cselekszik.
Ha Kodomonak sikerül kijutnia akkor Makoto közelebb sétál a férfihoz majd egyszerűen csak kinyújtja felé a kezét. "Kongo Fuusa"... Karjából három chakra lánc tör elő melynek a láncszemeit borotva éles pengék szegélyezik és ezzel próbálja meg elkapni majd mozgásképtelenné tenni az S-t. Attól függetlenül, hogy ez a támadás sikerül e avagy sem egy elég bátor lépésre szánja el magát és szó szerint tisztára mossa maga előtt az utat. A papnő kézjeleket mutogat el majd kimondja a jutsuja nevét "Suiton Daibakufu no Jutsu". A víz chakrából létrehozott hatalmas hullám az ellenfele felé száguld és remélhetőleg a kijárat felé sodorja el. 
Ha ezekkel Makoto sikeresen harcképtelenné tette S-t akkor minél gyorsabban Kodomo után ered. Ha esetleg eljutnak odáig, hogy meglátják mi várja őket kint Makoto első lépése, hogy ismét kézpecséteket mutogat és egy gyors idézést hajt végre. 
- Kuchiyose no jutsu: Baku!
Amennyiben másképp alakulnak a dolgok a barlangban Makoto kivár és mindenképpen úgy cselekszik, hogy Kodomot fedezze!
avatar
Ayokama Makoto
Játékos

Taijutsu Pontok : 39

Tartózkodási hely : Takigakure


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: 1020

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Munfurawa on Vas. Ápr. 17 2016, 23:06

Sikerült kijutniuk az épületből, de ahogy Munfu sejtette, a csapda körülöttük továbbra is áll. A fél lényekkel azonban melyek rémisztő tömegben lepték el a környéket, nem számolt, sem azokkal a köpenyesekkel, akik távolabb álltak. Épp csak végigfutott rajtuk a tekintete, s már fordult is vissza a romok felé.
-Kodomo! - reflexből, a testvéri szeretettől hajtva, kissé zihálva kiáltott érte, hiszen nem látta kijutni, ám a vágyott testvér helyett egy jóval kellemetlenebb, rémálom -szerű teremtménnyel találta szembe magát. Gyomorforgató volt, de e látványra hirtelenjében megacélozta szívét és kisöpörte aggodalmát. Nem adhatta fel ilyen könnyedén. Most csak ők ketten álltak szemben a kígyóval, s ez érdekes módon mintha levette volna a válláról terheinek egy részét. A vizet, amit használt, nem hagyta elfolyni, s most úgy érezte, szüksége lehet még rá, hiszen Tomokoval nem akármilyen ellenféllel kerültek szembe. Ahogy a Kígyó közelített hozzájuk, Yorut ismét fegyverré formálta.
- A Djuka klán nem hagyja hátra a társait. Kodomo bizonyára most is igyekszik megmenteni Ryuu-t -jelentette ki. Készségesen ment bele a beszélgetésbe, ha már egyszer a kígyó is úgy akarta. E szorongatott helyzetben az idő akár esélyt is jelenthetett a számukra..
- Gondolj csak bele.. akadálytalanul halad a birodalmadban, hogy a maradékot is összezúzza.. - Remélte, hogy testvére túlélte az épület összeomlását, és azt is, hogy nem harcképtelenül, összetörve, a halált várva hever valahol... Biztosra vette, hogy ebben a helyzetben nem számíthat a segítségére, de testvére nevét és képességeinek hírét talán hasznára fordíthatja.
Aztán Kabuto feltett egy igen fontos kérdést, ami őt is nyomatszotta. De az, hogy az ellenfelük ilyen nyíltan megkérdezte, világosan mutatta hogy érzi az erőfölényét, egyszersmind feleslegesnek tartja, hogy megtegye. Most még.
- Abban az esetben feleslegesen áldoznál fel két értékes túszt. - próbált úgy beszélni, mintha félvállról venné az egészet, közben azonban azon gondolkozott, milyen lehetőségei lennének a menekülésre. Feltartani semmiképp nem tudná ezeket a szörnyetegeket, így vagy repülve, vagy a föld alatt juthatnának csak ki a bajból... Kissé idegesen toppantott egyet a lábával, ám ez nem szolgált mást, minthogy felmérje mennyire szilárd a talaj. Úgy gondolta, hogy a tóhoz közel viszonylag nagy víztartalma lehet, s ez esetben talán kellően laza ahhoz, hogy a víz irányításával ideiglenes utat nyisson maguknak... a másik megoldás, mely könnyebbnek tűnt, az szintén a víz szabad formázásához kötődött. Úgy gondolta kellően magas vízkitörést meglovagolva talán lehetősége lenne az elegáns távozásra.. csak éppen azt nem tudta, hogy Tomokot hogy vihetné magával. A fiúra pillantott, miközben a kígyó hátat fordított nekik. Tudna vajon a tinta technikáján keresztül csatlakozni hozzá? Vagy elég lenne csak járni a víz tetején?
Morfondírozásának Kabuto ténykedése vetett véget. Valamit megidézett, de nem a megszokott módon. Baljós dolog emelkedett ki a földből, s ezzel együtt a lány úgy érezte, tovább nem húzhatják harc nélkül, s ha valóban arra kerülne sor, a Suiton: Mizu Kamikiri - Vízisten szeletelő technikával talán további időt nyerhetne maguknak.
avatar
Djuka Munfurawa
Játékos

Taijutsu Pontok : 72

Tartózkodási hely : Getsugakure


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 665

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Djuka Ryuu on Szomb. Ápr. 23 2016, 11:29

Még mindig mozdulatlanul álltam, és egyszerűen nem tudtam parancsolni a testemnek. Így csak összeszorított fogakkal nézhettem, ahogy a pápaszemes alak elviszi Tomokot. Utána akartam ordítani. Rá akartam kiáltani, hogy engedje el. De nem bírtam még ezt sem megtenni. Végül eltűntek a szemeim elől. Szinte már ordítani tudtam volna idegembe, szemem lángolt a dühtől, és alighogy engedni kezdett a technika, már készültem, hogy megpróbáljak kitörni. Az alak provokálására fittyet hányva, csak tüzes tekintettel meredek rá. Azonban alighogy mozdulnék, hogy lekeverjek neki, egy tű szúrását érzem, amitől rögtön megbénulok. Idegesen morgok, miközben akaratlanul is kiszökik a számon egy halk mormogás.
- Öregem hány tűt hord ez magánál…

Azonban nem tudtam mit tenni. Testem ismét cserbenhagyott, és így nem maradt túl sok választásom, hogy megyek vagy sem. Már jó ideje húz az alak, a szer azonban még mindig nem múlt el. Nem nagyon foglalkoztam a környezetemmel, így fel sem tűnhetett, hogy hirtelen felfele indultunk. Végül kiértünk a kastélyból, bár a férfi nem „mutatta” meg nekem a pontos kivezető utat, így ha figyeltem volna, sem tudnék visszatalálni egy könnyen. Ám végül a szer alábbhagyott, és miután a fickó elengedett, együtt néztük végig a kastély összedőlését, és a különös lila falat. Ahogy azonban felvillan a tudatomban, hogy Tomoko akár benn is maradhatott dühöm a maradék erőmet is összegyűjtötte.  A fickó a kastély közelébe lévő embertömeg felé lökött, amitől persze rögtön elestem, tekintve, hogy lábaim kissé még bizonytalanok voltak. Haragom azonban nem hagyhatta az eddigieket szó nélkül. Izmaimat megfeszítettem amennyire csak tudtam, és miközben fél térdre tápászkodok, kába testemet támadásra próbálom kényszeríteni, hogy kikaszálhassam az „A”  lábát, hogy utána bár ugrást megpróbáljak hátrálni megpróbálva talpon maradni. Dühös szemekkel meredek a férfira, és megpróbálom tartani a távolságot. Még egyszer nem fog megszúrni olyan könnyen.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Takeyanagi Tomoko on Vas. Május 01 2016, 14:46

Kijutottunk valahogy az összedőlő épületből, ami sokakra nem mondható el. Bízok Kodomoban, hiszen ő a vezetőnk és elég képzett shinobi, biztos megtalálja a módját, hogy élve kerüljön ki a romok alól Ryuuval együtt. Ryuuról szólva őt jobban féltem, ki tudja már milyen kísérleteket hajtottak végre korábban, így alapból sincs 100%-os állapotban, de ha magától nem is szabadul meg, Kodomo úgyis kimenti. Nem sok időm volt azonban azon gondolkodni, hogy vajon kijutnak-e, mert amint az időm engedte körbenéztem, hogy merre lenne érdemes elindulni, amikor észrevettem a vibráló falat, majd ha már eljutott a tudatomig, hogy mivel is állunk szembe Améra is tudtam figyelni és reagálni.
- Ki fog jutni és Ryuut is kimenti!
Bátorítom Amét nem törődve a mellettünk álló csúszómászóval, a fal túloldalán lévő szörnyszülöttek inkább keltenek bennem félelmet, mint a pápaszemes kobra, akinek ugyan a méregfogát kihúzta Kodomo, de azért harapni még tud. Pecséteket mutatott, majd egy eddig ismeretlen technikát használva egy koporsót emelt ki a földből, ami füst kíséretében lassan kinyílt. Egyelőre nem láttuk, hogy ki a támadónk, így csak várni tudtunk. Gondolkodom, hogy mi lenne a megfelelő támadás, mert drótozni nem igazán van időm, ahogy valószínűleg más komolyabb technikára sem, ami előkészületet igényel, így marad egy igen jelentéktelen mennyiségű technika, amit használni tudok, de így sincs minden veszve, mert láttam már harcot alap technikán eldőlni.
avatar
Takeyanagi Tomoko
Játékos

Taijutsu Pontok : 35


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 520

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Rakushou sziget - a Burakkuma visszatérése

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 5 oldal Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.