Szabad Játék (7)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Szabad Játék (7)

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Szept. 15 2015, 16:32

A Játékosok Itt a Játéktéren való elhelyezkedésüktől és az ott futó kalandjuktól független játszhatnak, találkozhatnak, harcolhatnak más játékosokkal, viszont nem mehetnek Küldetésre, nem rombolhatnak Falukat, nem kelthetnek Zűrzavart és nem vonhatnak be más NJK-at, csak mértékkel. Voltaképpen az Élmények és a játéktér szabályait szem előtt tartva kell itt is játszaniuk. Az itt lezajló eseményeket később Élményben megemlítve megtörténté tehetitek!
Ezeken kívül megkérünk minden játékost, hogy ne nyisson saját Témát egy-egy Szabad Játék lebonyolítására, hanem a már meglévő Témákon belül játszatok. Az sokat segít általában és átláthatóbbá teszi a játékaitokat, hogyha adtok egy nevet a játékotoknak és minden posztotok elejére ezt a nevet odabiggyesztenétek.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Nara Akane on Szer. Szept. 16 2015, 16:12

- Ez nevetséges! Mégis mióta bűn elszívni egy spanglit?!
Köpi hátra válla fölött sírásba forduló hangon a hátrabilincselt kezű fogoly. Karcsú alakját szokásos szatén- és selyemruházata helyett viseltes, piszkosfehér kezeslábas takarja. Fogvatartói nem találtak apró termetére való rabruhát, így egészen úgy fest, mint egy gyermek aki édesanyja ruhájában tetszeleg a tükör előtt. A bő viselet nyaki kivágásánál jól látszik a halovány bőrétől rikítóan elütő, égővörös szégyenbillog, ami megakadályozza bármiféle szökési kísérletben.
- Kábítószeres cigarettát fogyasztani nem elég indok, hogy a Hōzukijōba csukjanak, viszont másfél üveg szaké és egy marék receptköteles gyógyszer elfogyasztása után a Hokage emlékművön, eloltani azt az igazoltató ANBU kapitány homlokán viszont jócskán az.
Feleli semleges, érzelemmentes hangon a türelmét még mindig híven őrző foglár, akit a kíséretére rendelt ki a börtönkomplexum vezetősége.
- Nem mondta, hogy kérem szépen!
Válaszolja duzzogó, sértődött hangon a Nara klán üdvöskéje, de panasza süket fülekre talál. Az őr részéről lezártnak tekinti a dolgot, s ügyet sem vet a meglincselt Akane további sirámaira, csak néma kötelességtudattal baktat mögötte a rusztikus, fénytelen sziklafolyosón. Amikor a lány nem halad elég gyorsan, minden alkalommal fájdalmas leckében részesíti a kezében tartott ösztökével és rezzenéstelen arccal tűri a felé kiáltott, válogatott sértéseket. Egy idő után a éjszín hajú kunoichi is elunja a hiábavaló perlekedést, útjuk további részét komor hallgatagság jellemzi. Pár perc elteltével, a kanyargós alagút egy kétszárnyú acélajtóhoz vezet, melynek mindkét oldalán egy-egy lándzsás strázsál. Egy vízköpő arcán is több mimika található, mint ennek a kettőnek a képén. Mintha csak egy közös bolytudat vezérelné őket, hátborzongató egyidejűséggel, akárha egymás tükörképei lennének, szabad kezüket a kapu kovácsoltvas kilincseire kulcsolják, hogy utat adjanak a Hōzukijō legújabb "vendégének". A levélfalusi halk kattanást hall a háta mögött, s jóleső érzéssel konstatálja, hogy megszabadult béklyóitól. Halk sziszegéssel masszírozza véresre horzsolódott csuklóit, miközben sanda pillantást vet a résnyire nyílt ajtón túl elterülő helyiségre, s lába megroggyan egy pillanatra, ahogy szembesül mindazzal ami rá vár. Hosszú asztaloknál a Shinobi Világ mocska ül tömött sorokban, hangosan csámcsogva kiáltoznak kimondhatatlanul alpári dolgokat egymásnak. Legtöbbjüknek olyan rusnya, vészjósló pofája van, hogy valószínűleg még a saját anyjuk sem futna össze velük egy sötét sikátorban. Szinte kivétel nélkül férfi, s többségük valószínűleg évek óta nem látott nőt. A csöppnyi Akane egy erőtlen próbálkozással próbálja leküzdeni a torkában gombócba gyűlő keserű rettenetet. Mindeddig néma kísérője zavaróan közel hajolva búgja a fülébe:
- Szerencsédre pont ebédidőben érkeztél!
Hangja csak úgy csöpög a kárörömtől.
- Nem vagyok éhes.
Feleli habozás nélkül a holtfehérre sápadt árnyékmester. Tiltakozása azonban cseppet sem érdekli a börtönőrt, aki erőset taszít a hátán. Botladozva tántorog át a boltíves kapu alatt, ami egy pillanattal később hangos csattanással bezárul mögötte. Az eleven, zsivajgó kanpokol mintha csak varázsütésre fordulna feszült, néma csendbe az új jövevény láttán. Több tucatnyi tekintet szegeződik rá, éhes ragadozószemek mérik végig testének minden porcikáját olyan alapossággal, amilyet még sosem tapasztalt. A leghangosabb nesz az aulában a tagbaszakadt férfiállatok, gégemetszők, háborús bűnösök és egyéb söpredék izgatott szuszogása és a félbehagyott tálnyi moslékokban halkan csobbanó kanalak hangja. Nem kell túlzottan elbizakodottnak lennie, hogy tudja: ennél az ebédnél ő a főfogás. A kínos hallgatás bár csak pár lélegzetvételnyi ideig tart, mégis egy örökkévalóságnak tetszik. A vihar előtti csend. Valaki a hátsó sorokból hosszan elnyújtott füttyögéssel töri meg az új hús "tiszteletére" szóló néma csendet, mire az egész csürhe üdvrivalgásban tör ki. Még hogy egy fecske nem csinál nyarat... A Ninja Világ alvilágának krémje éktelen ordítozással, tapsolással, meg egyéb, általában feltüzelt főemlősökre jellemző, vállalhatatlan viselkedéssel próbálja kifejezni tetszését. A lány szégyenlősen húzza össze a kezeslábast, amibe kétszer is beleférne, hogy minél kevésbé látsszon női mivolta. Bár ezeket elnézve, mindegy nekik, csak lyuk legyen rajta... Földre szegezett tekintettel indul meg az elrácsozott pult felé, ahol a fejadagokat szolgálják fel. Vékony szálú haja fekete függönyként hull arca elé, hogy eltakarja a szív alakú arcon játszó páni rémületet, és az erős járomcsonton bágyadtan csúszdázó félelemkönnyeket. Csak szavakat, vagy mondatfoszlányokat ért a felé harsogott ajánlatokból, de pont eleget ahhoz, hogy ne akarja tudni, mit mondhat a borzalmas kakofónia többi szószólója.
- Megnézném honnan nőtt ki a lába!
- Kígyót melengetnék a keblén!
Ilyen és ehhez hasonló, "elmés aforizmák" tömkelegét kénytelen elviselni, amíg a kantin pultjához nem ér. Szerencsére nem kell sorba állnia, már mindenki asztalhoz ült. Gépies mozdulatokkal vesz magához tálcát, tányért és evőeszközöket. Legrosszabb gyanúja igazolódik be, amikor látja, hogy a fránya kések és villák műanyagból vannak edzett acél helyett. Ezekkel esélye sem lesz megvédeni magát. Miután megkapta az ebédnek csúfolt trutyit - valami hígfosásra emlékeztető szósz, kőkemény barnarizzsel - bakacsin tincsei alól félszeg tekintettel pásztázza végig az ebédlőt, szabad hely után kutatva. Egyetlen asztalnál lát ilyet, de ott mindössze egy ember ül. Legalább nem kell majd eltűrnie a nyakába lihegő állatokat... De mégis. Miféle ember lehet az, aki mellé még ezek az istentelen fenevadak is félnek leülni, helyette inkább tömött sorokban szoronganak a padokon..? Lopott pillantást vet a férfi felé, gondosan ügyelve, hogy a másik ne vegye észre a leskelődést.
~ Hmm... Érdekes pasas. Pont úgy néz ki, mint a következő hiba, amit elkövetek az életemben. Olyan tájidegennek tűnik, mintha nem is ide tartozna. Talán el kéne kerülnöm... Ha ezek a fegyencek sem mernek a közelébe menni, egészen biztosan valami bizarr és veszélyes figura lehet... De talán megbújhatok az árnyékában... Talán még védelmet is biztosít, ha bevágódok nála. Vagy eltöri a nyakam. ~
Félénk léptekkel csoszog végig az őrjöngő csürhe asztalai között és beletörődő némasággal fogadja az utánakapkodó és fenekére csapó kezeket. Próbál kitérni az útjukból, de szinte esélye sincs. A megalázó szégyenmenet végén eléri a fehérhajú feketebárány asztalát. Szótlanul foglal helyet a csaknem üres asztal a férfitól lehető legtávolabb eső sarkában. Villájával kedvtelenül piszkálgatva ételét kezd töprengeni azon, hogyan fog kikerülni ebből a slamasztikából...
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szer. Szept. 16 2015, 20:20

Persze észrevettem az új jövevényt akit az egész ebédlő megbámult. Háborús bűnökért a legkevesebb is életfogyt amit itt a Hozukijoban a kegyetlen vérbörtönben kaphatok és akkor ezek mellé még úgy kitol velem a balsors, hogy beküldenek egy lányt aki első ránézésre, de második és harmadikra is shinobinak tűnik. Nem tudom melyik nemzettől hozták de az biztos, hogy holnapra megerőszakolva fogják megtalálni valamelyik cella mélyén. Ha szerencséje lesz még valamelyik elmebeteg előbb az életét veszi. Nagyon úgy tűnik, hogy a tömeg egyre inkább kezd megőrülni szegény kislány láttán akiről aztán még a végén kiderül, hogy a legbrutálisabb gyilkos az egész intézményben. Az aranyos külső takarja a legbizarrabb belsőt. Ez az élet egyik alapszabálya amit már rég megtanultam, de ha így van akkor lehet, hogya  végén még ő tizedeli meg a rabokat. Idebent egy más világ van, az őrök csak mutatósban vannak és arra figyelnek csak, hogy mi ne szökjünk meg. A többit már mind magunk között rendezzük le. Ezt bizonyítja, hogy eddig 2 embert kellett eltennem lábalól és senki egy rossz szót nem szólt érte. Idebent ölre mennek és a börtön őrök csak akkor kapnak el ha takarodó után próbálnak bökdösődni vagy esetleg nem tartják be az amúgy elég laza szabályzatot. Tehát egy a lényeg ölni vagy téged ölnek meg. Ezt valószínűleg ez a szegény pára hamar fogja a saját bőrén tapasztalni. Helyes lánynak tűnik lehet ha más körülmények között találkoznánk akár le is szólítanám, de ez most nem az a hely és nem az az idő. 
Elindult az asztalok között... A fenébe ez felém jön... NEMÁR... Nem akarom elhinni, hogy képes volt kiszúrni magának. A szememet forgatom miközben ezt a moslékot próbálom legyűrni a torkomon amit kosztnak mernek hívni. Realizálom időközben magamban, hogy a lány kiállja a férfiak inzultálását de mintha egy könnycseppet morzsolt volna el közben. A haja tökéletesen eltakarja az arcát és éppen hogy csak látni a szemét amit ilyen távolságból még nem tudok megfigyelni. Igen valóban a szem a lélek tükre én hiszek ebben és eszerint válogatom meg a beszélgetőpartnereimet is, legalábbis valamikor így tettem. Itt bent az emberek szemében nem hogy élet de egyeseknél a szem is hiányzik. A shinobi világ válogatott szemetéről beszélünk így hát nem is csoda. Ez a lány viszont nagyon is valódi és nagyon is felém közeledik.
Talán még van egy kis esélyem, hogy leüljön valahova máshova... Aztán pár másodperc múlva odalép az asztalhoz és helyet foglal. Elkezdi piszkálni a kaját de hát látom, hogy neki sem fűlik a foga hozzá. Vajon miért nem csodálkozom? Az egész blokk minket figyel. Ma este mindketten lógni fogunk de ha szerencsénk van akkor előbb végez ki minket valaki. Az örökké lángoló szörnyeteg eközben felmordul és érzem ahogy tudata súrolja az enyémet. A Nibii szerint meg kéne védeni a lányt mert talán a segítségemre lehet a kijutásban. Lehet, hogy a sokat látott démonnak igaza van ám én most pont az ellenkezőjén agyalok. Minél távolabb kerülni tőle mert bajba fog sodorni. Ebben a hatalmas kezeslábasban nagyon esetlennek tűnik a lány és addig addig nézem amíg meg nem sajnálom. 
- Remélem azt tudod, hogy most írtad alá nem csak a saját de az én halálos ítéletemet is. Ha már így összefutottunk akkor költsünk el egy nyugodt utolsó vacsorát. Hogy hívnak kislány és hogy kerültél ide? Kitalálom valami nagyon aljas gyilkosság?
hagyom szóhoz jutni a lányt és közben azon kapom magam, hogy körülnézek. A többiek lassan kezdenek visszatérni a vacsorájuk maradékának elfogyasztásához aztán pedig már előre látom, hogy kezdik forralni a terveiket hogyan húzzanak engem karóba illetve hogyan erőszakolják meg ezt a szegény párát. Ha már itt vagyunk és ez tényleg az utolsó vacsora legalább tegyük oda neki. 
Közelebb húzódok a lányhoz sőt még egy kcisit fel is paprikázom a hangulatot megfogom az oldalát és közelebb húzom magamhoz. 
- Ha már amúgy is ez az utolsó vacsoránk legalább adjuk meg a módját nem? Hagyd csak magad had egye őket a fene...
Vajon mit reagál az idegen?

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szer. Szept. 16 2015, 20:44

Hosszú vörös haj dizájner hajtermékkel formázva, kacérkodó szemüveg, kivágott, ujjatlan fehér – enyhén áttetsző, fekete csipkét rejtő – ing, ceruzafazonú fekete szoknya, mely jóval a térd felett végződik, piros magassarkú.
A helyenként gyéren megvilágított folyosók réme is lehetne akár, vagy talán a férfiúk, sőt, aggastyánok éjjeli vagy hajnali álma; ezen kettősség erősen függ attól, milyen szerepben tetszeleg. A kirívó külső viszont egy ugyanilyen szadista belsőt takar: a nő első fegyvere ugyanis nem a penge, hanem a külseje. Aki ezt nem tudja megtanulni használni, nem aknázza ki minden hasznosítási módozatát, az a szemében nem is igazi nő. Mármost ő... na ő eszerint él, s néha túlzásba is viszi (és ez még enyhe kifejezés rá).
A feladata viszont egy egyszerű papiros formájában prezentáltatta magát pár órával korábban:

Megvédeni Nara Akanét

Sem címzés, sem utóirat, sem jutalom; egyszerű szavak ismeretlen tartalommal.
Első olvasatra vállvonással reagált a rideg utasításra, nem is gondolva bele a tartalomba, viszont az első alkohollal töltött pohár forgatása közben csak visszatévedt a pillantása, ahogyan a gondolatai is a témára.
A név tipikusan konohai, legalábbis a vezetéknév, a keresztről ugyanis halvány lilája sem lehet; elég tanulatlan ugyanis ahhoz, hogy név – sőt, néha ránézés – alapján megállapítsa egy humanoid nemét, de persze nem lingvisztikai tanulmányokra jelentkezett hatévesen. Már megbánta.
A professzióval járó alkoholizmust viszont aligha.
A – mint utólag kiderült – lány megtalálása viszont nehézkes és körömtörő feladatnak minősült, de olybá tűnik, hogy a névtelen megbízója, aki egyébként volt oly' pofátlan, hogy a díjazásról nem is említett semmit, de még csak kiradírozottan sem írt semmit (de persze csakis ő olyan írástudatlan, hogy esetleges hibák esetére mindig ceruzával ír, csak utána, óvodás módjára írja át tintával), a kvázi küldetés elfogadásának néma elismerésével élt, mikor a Vörös hölgyemény szálakat kezdett el mozgatni információ szerzése végett – az egyébként talán megszerezhetetlen adatok ugyanis hihetetlen varázslat folytán meghatározott kihelyezési pontokon manifesztálódtak a semmiből, egészen a fiatal nő orra előtt.
A börtönkomplexumtól száz méterre megtorpanva volt kénytelen a táskájába nyúlni, előhúzni a Pajtást, smárolva vele talán egy utolsót, ízorgiába merülve megszerezve a likvid bátorságot, ami sokkal inkább a – nemlétező – önkontrolljának megerősítésére szolgált.
Pajtit viszont lecsukták.
Ahogyan a csajszit is, azt a Nara-banyát, aki miatt elveivel ellentétesen igazságszolgáltatási, azon belül büntetés-végrehajtási intézmény felé tartott. A különbség viszont az, hogy kifelé menet – már ha lesz neki olyan – visszaszerezheti az elkobzott flaskát, s csak remélni meri, hogy az őrök nem használják ki Pajti csábos lyukát, kicsalva belőle magát az életeszenciát.
Remélem, tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy ügyfelem nőnemű, bár valahogy van egy olyan halvány érzésem, hogy ilyen női bájtól elzárt helyen aligha lehetne ez kizáró indok. Neméből adódóan viszont elkülönítésre jogosult, mely egészen attól kezdve él, hogy Önök korlátozták szabadságát. S mint védője megállapíthatom abszolút merevséggel, hogy ez nem történt eljárási szabályoknak megfelelően, sőt azok erőteljes áthágása történt. Továbbá kérem a tényállás felállítását, elém tárását, hogy annak feldolgozásához teljes mellbedobással nekifeküdhessek.

De ez itt a jelen, melyben magabiztosan lépked; értsd: lábak egymás elé szigorúan, modelljárás és csípőlengés. Vörösre festett ajkai kajánul perverz félmosolyra nyúlva mérik fel az őrt, aki elé lépni kényszerül.
Na de Elvtárs! – Egyenesen az ajtó mellett feszülő férfiú személyes terébe lépve simítja lágyan végig ujjbegyeit a férfi mellkasát takaró uniformison, majd pedig játékosan, de egyértelmű erővel ránt a vasalt galléron, kiegyenesítve és helyére rendezve azt, noha teljesen szükségtelenül. Hát hatásvadász, most mit mondjak. – Jelentenem kellene fegyelmi vétség miatt, ez az egyenruha ugyanis aligha kielégítő minőségű... de talán most az egyszer eltekinthetek ettől – ellépve a férfi mellett, maga mögött hagyva gyöngéd, de gondolatragadó parfümének csábos illatát még egyszer a válla és a szemüveg kerete fölött hátrapillant: – De legközelebb nem leszek ennyire elnéző!
A szemei elé táruló látvány kacajt csal lelkébe, de legalábbis a felmerülő szituáció biztosan.
~Nahát, ribanc bezárt kutyák között; a szórakozás adott!~
Igen, a szituációt nagyon is éli, s ez a lépteinek könnyedségében, de ha abban nem is, a telt ajkaira kiült kacér mosolyban biztosan látszik – talán tartania kellene az ilyesfajta közönség láttán, ő viszont mégsem képes a félelem vagy óvatosság legapróbb csiholására sem, megjátszani meg nem fogja magát (legalábbis annál jobban, mint amennyire már így is teszi), így aztán ravasz tekintetével több fogvatartottét megragadja, mikor közelít és közöttük halad előre kiszemelt célpontja felé.
Magassarkújának kopogása érdekes módon a zajongások közepette is tökéletesen hallható, ahogyan az is, mikor abbamarad.
Az egyik szemöldöke homloka közepére szökik, mikor felméri célpontját, valamint a társaságában osztozó férfiút – önmagában az elhelyezkedésük is különleges, legalábbis a többi rabhoz képest, s valahogy fűszeres elkövetkező pillanatok jöttét szimatolja, mikor egyiket a másik után elemzi.
~A csöndes fajta a legveszélyesebb a csatatéren... és az igazi vadállat az ágyban.~
A férfival szemben foglal helyet, de a Nara felé nyit társalgást.
Miért is vagyunk mi most itt? Mi miatt zavarta meg tudatmódosított teázásomat egy idegen üzenet? Miért nem vagyok most nemes egyszerűséggel részeg? Azon felül persze, hogy meg kellene védenem azt a csodás pofikádat, de egészen pontosan mitől is?
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 178

Specializálódás : Agyfaszosztás

Tartózkodási hely : Pszichiátria


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Nara Akane on Pént. Okt. 09 2015, 14:57

Felemás érzések kerülgetik a lányt a nekiszegezett kérdések hallatán. Egyrészről a férfi több szófordulatot mutatott fel három mondatban, mint amennyit az összes többi jelenlévő szokott valószínűleg együttvéve három hét alatt. Nem valami ostoba erőszaktevő, ez pirospont. Sima beszédű, s olyan nyugodtsággal konstatálja, hogy valószínűleg egyikük sem éli meg a holnap hajnalt, mintha csak az ötórai tea felett diskurálna a fuuma shurikenek vitatható világpiaci helyzetéről. Magabiztos és hidegvérű, ami még egy jó pont, már ha van mire és nem csak a levegőbe beszél. S bár a fickó cseppet sem csúnya - sőt! -, mégis a hideg futkos fel s alá hátán a mézesmázos szavak hallatán. Egyszerűen ez nem az a hely és idő, amikor Akane könnyed flörtre vágyna. Azonban túlságosan elutasító sem akar lenni, még a végén magára marad egy kiéhezett férfiállatoktól zsúfolt fegyintézetben. Szövetségesek nélkül. Azt pedig nem engedheti meg magának. Azonban könnyű préda benyomását sem akarja kelteni, így a blöffölésben keres megoldást. Sajnos soha nem volt különösebben tehetséges hazudozó, így már a bemutatkozásnál gondjai akadnak. Nem szívesen árulná el az igazi nevét, lévén nagy múltra visszatekintő klánja által rengeteg rosszakarója lehet. De mivel az első és egyetlen álnév ami eszébe jut, a Konzuéla Banánhinta Hercegnő, és jobbat képtelen rögtönözni, ezért inkább marad a jól bevált eredetinél:
- A kislány Akane névre hallgat. Azért vagyok itt, mert pusztakézzel agyonvertem a Mizukagét és kosarat fontam a beleiből... Nem köszönt elég hangosan. Apropó, nem hallottalak bemutatkozni... 
Válaszol rekedtes, szándékosan elmélyített hangon, a szeme sarkából fürkészve az egyre közelebb somfordáló elítéltet. Egy pillanatra összerezzen, amikor a másik tenyérének enyhe szorítását érzi az oldalán, de próbál egy pillanatra sem kiesni a szerepéből. Egy óvatos mozdulattal megfogja az úszógumiját markolászó pasas kézfejét, hogy finoman lefeszegesse azt magáról, majd amennyire csak tud, a pad széléig csúszik.
- Nagyon hízelgő az ajánlatod, de piros betűs napokat írok a naptáramban, ha érted mire gondolok. Majd talán máskor! Egyébként...
Kacsint pajkosan a shinobira. Csak remélni tudja hogy elvette a kedvét az azonnali akciózástól, de szinten tartja asztaltársasága érdeklődését annyira, hogy elbújhasson mögé, ha valami önjelölt tenyészbika kedvét akarná tölteni rajta. Persze megvan az esélye, hogy valami olyan prolidumával fog replikázni az idegen, mint "jó katona vérben is harcol", de ennél a látottak alapján többet néz ki a titokzatos albínóból. Épp azon morfondírozik, hogy mivel is kellene folytatnia, amivel nem járatja le azonban nyomban magát, amikor az ajtó - amin át az imént érkezett, - ismét kivágódik. Bármit is akart mondani, a torkára forr a szó a döbbenettől... Maga a porhüvelybe öltözött femme fatale robog be az étkezdébe, a maga titkárnős valójában. Égővörös haja úgy lobog utána, mint csóva az üstökös után. Piros tűsarkúja nyomán eltiport férfiszívek foszlányai szitálnak minden lépés után. A kunoichi megigézve bámulja az érzéki jelenést, s észre sem veszi, hogy szívverése a hangzavarban is tökéletesen hallható magasított cipők koppanásának ritmusához idomul. Szájtáti döbbenettel adózik a könnyed magabiztosság előtt, amivel az idegen nő átvág a fegyencek sorain. Míg a Nara oly gyermeteg szégyenlősséggel próbált eltakarni asszonyi bájaiból amennyit csak tudott, az idegen blúzán kihívó dekoltázs követeli a teremben lévők osztatlan figyelmét buja domborulataira. Bár egész életében a kacér önimádat bűvöletében élt, egy ilyen szexistennő jelenlétében legfeljebb pattanásos kamaszfiúnak érzi magát. Zaklatottan reszkető szíve félrever egy pillanatra, amikor bizonyossággá érik benne a sejtelem:
~ Ez idejön baszod! ~
Tátott szájjal mered látogatójára. Ámult döbbenetében képtelen egy értelmes szót is kinyögni, csak hümmög, mint egy agyhalott, amikor a nő helyet foglal vele szemben. Látogatójába szerencsére több iniciatíva szorult, in medias res - bárminemű felszopóduma nélkül - kezd bele mondandójába. Akane jáde szemei tanácstalanul keresik a fakó rab tekintetét, hátha ő többet felfogott a nekiszegezett kérdésözönből. Rövid habozás után jobb híján a következő válasszal rukkol elő:
- Hogymi?!
Reszkető ujjai közé kapja a nő márványfehér kezeit, egy cseppet sem törődve azzal, hogy milyen visszataszító lehet, amikor az emberek méltóságukat a sarokba dobva próbálnak könyörögni valaki másnak. Fogalma sincs mi folyik itt, de egy biztos: a vörös hajú jelenés a segítségére érkezett. Ha babonásabb lenne, talán azt hinné az őrangyala. Esdeklő, rémülettől elcsukló hangon kezd nyivákolni titokzatos jótevőjének:
- Kérem, ki kell vinnie innen!
Ennyit a blöffről meg a magabiztos fellépésről. Most már mindenki tudja, milyen könnyű préda.
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Kenshiro Karu on Hétf. Jan. 18 2016, 23:31

Tehát a lány szolidan elutasította a közeledésemet, hát persze, miért is lenne akkora szerencsém, hogy egy ilyen idióta söpredékkel feltöltött börtönben valami épeszű nővel tudok eltölteni egy kis időt. Persze nem kell itt egyből rosszra gondolni, én csak neki szerettem volna segíteni de ha nem hát nem. Amint arrébb csúszik számomra érdektelenné is válik. De most komolyan mi ütött a nőkbe. Ő jött ide haverkodni, én csak fel szerettem volna paprikázni a hangulatot szerény hajlékunk többi lakója között. 
- Áh szóval azt hiszed, hogy beveszek ilyesmit? Komolyan ennyire hülyének nézel? Figyelj ha szeretnél legalább egy napnál tovább életben maradni itt akkor ezt a hibát ne kövesd el még egyszer és ha javasolhatom valami jól zárható helyen próbáld meg eltölteni az első éjszakádat. - Azzal rákacsintok a lányra és már állok is fel az asztaltól...
Már pont kezdtem jót vihogni magamban amikor látom, hogy a tömeg nem Akanet figyeli. Vajon minek lehetett akkora ereje, hogy jobban vonzza a több hónapja vagy éve kiéhezett férfiak falkájának figyelmét mint a friss hús. Hát persze egy másik friss hús aki a maga vörös hajával és kirúzsozott ajkaival valódi jelenségnek számít a másik lány mellett. Kopogva közelít és pont felénk... Látom a kiéhezett farkas falka tekintetét amint lyukat éget a lány hátába, ő azonban nem is foglalkozik velük és egyszerűen csak úgy közelít mintha semmi sem történne mögötte. Ezzel a két nővel egy asztalnál nem éppen életbiztosítás, de ha már odáig süllyedtem, hogy a Hozukijoban rohadok, akkor már megvárom mi lesz ennek a vége. Amint a nő helyet foglal velem szembe látom, hogy gyorsan végig is mér minket. Aprócska egy teremtés de ezt ellensúlyozza, hogy egy magassarkúban közelíti meg asztalunkat. Nahát amikor leültem ide a mai nap, nem hittem volna, hogy két nővel fogom befejezni valószínűleg az utolsó vacsorámat. Ha nem azért koncolnak fel, mert velük vagyok akkor azért mert velük voltam és valami közöm volt hozzájuk. Miután így szépen végig mértem én is az érkezőt inkább visszahuppantam és akkor érkezett meg a pad másik oldaláról Akane. Olyan keservesen nyüszített mint egy kivégzésre váró állat. Miközben figyeltem ezt a kis színjátékot úgy érzem, hogy a levegő kezd egyre melegebbé válni ahogy a kiéhezett férfi állatok körbevesznek minket de engem egyáltalán nem zavar sőt felettébb szórakoztat a helyzet és úgy döntök ismét a csöndbe burkolózom. Csak akkor szólalok meg ismét amikor már úgy érzem tényleg kezd kissé nevetségessé válni a helyzet.
- Engem Karunak hívnak és nem tudom mi a tervetek a kijutással kapcsolatban de annyit mondhatok, hogy benne vagyok. Ezek a pecsétek amik megakadályoznak abban, hogy chakrát használjunk. Hát mondjuk úgy, hogy egy elég gyenge elme szüleményei... Bármikor könnyedén fel tudom törni ha arról van szó, de egy egész börtönnyi őrrel nem bírok el egyedül és őszintén szólva kezdem már unni ennek a sok degeneráltnak a jelenlétét. Tehát akkor mi is a terv?
Nagyon reménykedem be, hogy a vörös kis angyalka valami olyan épkézláb tervel állt elő amiért érdemes megosztanom az egyik adumat. Eközben a tudatom mélyén valami furcsa dolgot vélek felfedezni. A Nibi több napos csönd után most ismét mocorogni kezd. talán őt is szórakoztatja a helyzet? Egy dolog biztos akinek valami kis apró köze van a szenzorokhoz az érezheti a levegőben, hogy valami megváltozott az asztalunk körül és nem csak azért mert a vöröske chakrájától az őrök már most fejre állnak, hanem valami más is van a levegőben...
- Akane tőled azért többet vártam volna. És téged hogy hívnak vöröske?  

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Hyuuga Emi on Vas. Márc. 13 2016, 22:46

[Kenshiro Karu]


Emi valami újabb isten háta mögötti helyen próbált elbújni a világ és annak összes problémája elől. Fogalma se volt, merre tart vagy pontosan melyik ország határain belül mozog, csupán annyit látott, hogy valami csekély lélekszámú falu terült el a közelben. Jelenleg hófehér szempárja körül, a halántékánál erősen kidudorodtak az erek és a környéket fekete-fehérben látta maga körül. Alig 1 kilométerre fekhetett a település, a chakrahálózatok hiánya pedig arról árulkodott, hogy nincs ott ninja jelenlét. Először furcsának találta, hiszen ebben a háborús időszakban minden száraz kórónál belefutott valakibe, aki vagy egy rejtett falut szolgált, vagy sötét, alvilági figura volt. A barna hajú kunoichi nagyot sóhajtott, nem igazán akart emberek közé menni, viszont készletei erősen fogyóban voltak. Egy idő után elege lett a sült halból, amit állandóan evett, mert ezt tudta legkönnyebben beszerezni. Néhány jól irányzott villámcsapással rögtön beszerezte magának a napi betevőt, hiszen az utóbbi időben megpróbált hozzászokni a kevés ételhez. Ez részben sikerült is, csakhogy bárki be tud sokallni a változatosságtól mentes étrendtől.
- Na jó... - mondta ki hangosan, mintha ettől valami megerősítést kapott volna ahhoz, amit éppen tenni készült. Még egyszer ellenőrizte a terepet és amikor végleg megbizonyosodott róla, hogy chakramentes a környék, fejére húzta a csuklyát, aztán a napszemüvegét is felvette. Biztos, ami biztos alapon dolgozott. Kikapcsolta a Byakugant és ettől lélektükrei ismét halványlila színben kezdte el pompázni a fehér helyett.
Chakrát irányított a lábába és felfutott az első útjába kerülő fára, majd onnan haladt tovább ágról-ágra ugrálva. Sokkal gyorsabban tudott így haladni, mint egyszerű sétával. Persze amúgy sem telt olyan sok időbe megtenni ezt a távolságot. A Nap már magasan járt, de talán okosabb lett volna, ha a jounin megvárja az estét és akkor megy be a faluba. Sajnos a Hyuuga lány sosem a megfontolt viselkedésről volt híres, ezért amint szabad szemmel is tökéletesen látta a házak csoportját, leugrott az útra, ami egyenesen a településhez vezetett. Azért annyi esze volt, hogy még egyszer ellenőrizze a terepet, nehogy valami meglepetés érje. Chakrát áramoltatott a szemébe és aktiválta a Dojutsuját, aztán a világ egyszeriben megváltozott. Másfél kilométeres körzetben szinte mindent látott, ami fontos lehetett. Szinte azonnal kiszúrt egy shinobit, a kék vonalak rettenetesen árulkodóak voltak, amik behálózták a testét.
Mégsem hagyhatta, hogy egyetlen ninja eltántorítsa a céljától, tehát úgy döntött, jobban megvizsgálja ezt az egyént, persze csak így távolról. Erősen koncentrált, hogy befogja a célszemélyt mindent látó szemével. Hirtelen a szájához kapta a kezét, nehogy bármilyen hangot kiadjon. Annyira meglepődött, hiszen nem számított rá, hogy ezzel a chakrával fog találkozni. Ám mégis valami nem stimmelt ezzel az egésszel.
*Az nem lehet. Olyan, mint Karu chakrája, de igazán mégsem. Persze jó régen nem találkoztunk, azóta sok minden történhetett, tehát ez alapján nem vonhatok le elhamarkodott következtetéseket. Aztán lehet mégsem ő az, csak valamelyik rokona és ezért hasonlít a chakra.* Ahogy ezen töprengett a lány, azt is észrevette, hogy falusiak közelednek felé. Gyorsan visszaszaladt a fára, hogy ott folytassa tovább az elmélkedését. Talán mégis jobb lenne estig várni.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd Márc. 15 2016, 11:40

Valahol a tűz országának határvidékén járhattam egy kis faluban. Napok óta elszakadtam Chizunétól volt egy olyan sejtésem, hogy most egy darabig nem fogom látni. Nem hittem volna, hogy itt az isten háta mögötti kis faluban összefuthatok akármilyen ismerőssel. Csuklyámat jó erősen a fejembe húztam és igyekeztem a legjobban összehúzni magam és elvegyülni. Látszólag ez sikerült is hiszen senki nem foglalkozott velem és a fogadó kis zaja pedig tökéletes aláfestése volt bujkálásomnak. Minden olyan békésnek tűnt én viszont mégis úgy éreztem, hogy egy szempár figyel. Valaki átható mindent látó pillantása követ és nem is hagy nagyon nyugodni, hogy van aki bármikor büntetlenül rám szegezheti a tekintetét és olyan vagyok előtte mint egy nyitott könyv. A Nibi lángoló tekintetét éreztem magamon és borsódzott tőle a hátam. Azonban ez nem kellemetlen érzés volt. Sőt mintha éreztem is volna egy kis meleget. Nem tudom, hogy miért de a vérem mindig lángra lobban ha a macska figyel. 
Minden rendben? Tudom, hogy már jó rég óta nem beszéltünk de nekem lassan kezdenek hiányozni ezek a beszélgetések. Ott a mocsárban nem csak az én de Chizune életét is neked köszönhetem. Tényleg hálás vagyok érte, hogy segítettél kiszabadulni a genjutsuból és legyőzni azt a zombit. 
A bijuu mintha hangja erősen morajlott és minden gondolatomat félresöpörte. Azonban ez csupán egy morgás volt semmi több. A Nibi a harc vége óta nem kommunikál velem és ez kezd egyre zavaróbb lenni, de most volt az első alkalom, hogy reagált. 
Felálltam az asztaltól és elindultam a kijárat felé. Az italomat már kifizettem és úgy gondoltam, hogy most már ideje lenni aludni menni. Végül is nem sokszor tehetem meg, hogy kényelmes ágyban alszom és végre nyugodtan alszom. A hozzám láncolt bijuu jelentette a feloldozásom és a keresztem egyben. Azonban amikor a genjutsuban zuhantam és a Nibi még ott is képes volt kommunikálni velem akkor értettem meg, hogy a mi kapcsolatunk sokkal több mint azt eleinte gondoltam. Konkrétan a jinchuuriki és bijuu kapcsolatára gondolok itt. Talán józan ésszel fel sem tudom fogni, hogy milyen ősi kötelék ez, melyet a történelemben valóban csupán pár embernek adatott meg. Próbálok erre az egészre nem úgy tekinteni mintha egy átok lenne, de az biztos, hogy amióta a Nibi velem van azóta többször próbáltak megölni mint előtte bármikor. Amikor odaértem a kis fogadóba ahol megszálltam, úgy voltam vele, hogy még nem megyek aludni, mert a sok agyalás miatt egyszerűen elszállt az álom a szememből. Szép tiszta volt az éjszaka ezért úgy gondoltam, hogy felülök egy kicsit a tetőre. Így chakrát koncentráltam a lábamba és három nagyobb szökkenéssel felugrottam a fogadó tetejére, akár csak egy macska ügyességével rendelkeznék, lehet, hogy most már rendelkezem vele?

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Hyuuga Emi on Kedd Márc. 15 2016, 17:25

Kezdett elgémberedni Emi lába, ahogy guggolt a fán, de még úgy volt vele, hogy jobb nem kockáztatni. Túlságosan feltűnő lett volna, ha csak úgy bemasírozik a faluba. Ráadásul a forgalom is megnövekedett, valószínű ilyenkor délután többen hagyták el a falut, vagy éppenséggel még siettek vissza, nehogy a szabad ég alatt érje őket az éjszaka. Homlokát a fa törzsének támasztotta, ami ugyan dörzsölte a bőrét, viszont hozzászokott az ilyesfajta kényelmetlenséghez. Byakuganja továbbra is aktív volt, ezért látta a férfit mozogni. Egyelőre még nem akart rá úgy gondolni, mint Karura, pedig a tények többsége erre utalt. Mégis, a chakrájával történt változások megijesztették a lányt. Régóta nem találkoztak, fogalma sem volt, merre járhatott a Kenshiro vezető és azt sem tudta, hogy mi történt vele az elmúlt hónapokban. Ő is eléggé megváltozott, még több olyan dolgot tett, amire falu hű énje nem lett volna büszke, viszont jelenleg úgy érezte, ezek még bőven belefértek a rossz oldalra, amit magában őrzött. Mégis miért gondolta, hogy Karu teljesen olyan maradt, mint amikor elváltak útjaik?
A fa lombjának takarásában elrejtőzhetett az emberek elől és csöndben megvárta a sötétedést. Leugrott a vastag ágról, amin eddig felváltva állt vagy ült. Mivel este röhejesnek hatott volna napszemüvegben, ezért inkább a tekercsből megidézte a róka maszkot, amit fel is vett. Chakráját készenlétbe helyezte és azonnal kézjelekbe fogott, aztán aktiválta a Shunshin no Jutsut. Jobbnak látta a lehető legcsendesebben és leggyorsabban kideríteni a rejtélyt. Dojutsuját újra aktiválta, hogy pontosan behatárolhassa a személy helyzetét. Útja egyenesen egy fogadóhoz - vagy inkább a fogadóhoz vezetett, lévén nem volt olyan nagy a település. Néhány méternyire állt meg az épülettől, talán már őt is kiszúrta a másik ninja. Lassított, majd fejére húzta a csuklyát, amennyire csak tudta. A maszkkal együtt tökéletes álcát biztosított neki, ha esetleg mégis valaki másba futott volna bele.

Közelebb érve, határozottan Karu alakját vélte felfedezni, már amennyire a jelenleg fekete-fehér világban erre képes lehetett. Mozgásba lendült a célpontja, a tetőre tartott. A Hyuuga lány ennek csak örült, így kevesebb kíváncsiskodó tekintettel gyűlhetett meg a baja. Az utcák kihaltak voltak, egyedül a fogadóból szűrődött ki némi zaj. Éppen ezért úgy döntött, minél hamarabb nekivág a saját maga által felállított feladatnak. A Kekkei Genkai képességét inaktivizálta, innentől normál látására hagyatkozott, ami nem volt olyan tökéletes - hála a maszknak -, mint egyébként. Gyors mozdulatokkal a tetőn termett és amikor már tisztán látta, kiről van szó, megadóan felemelte a kezét. Jobbnak látta tisztázni a helyzetet, még mielőtt ellentámadásba léphetett volna a másik shinobi. Lassan a csuklyájához nyúlt és leemelte fejéről, így láthatóvá vált a kitsune maszk teljes valójában. Rövid haját csak egy kicsit borzolta meg a szél, már nem úgy lobogott, mint régen. Félre tolta a maszkot, s végre megmutatkozott teljes valójában az arca, valamint árulkodó halványlila szempárja.
- Rég láttalak... Karu.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd Márc. 15 2016, 19:45

Éreztem, hogy valaki követ amikor felugrottam a fogadó tetejére és tudtam, ha itt most egy harc fog kialakulni akkor valószínűleg nem csak ennek a fogadónak a tetejét fogjuk lerombolni, hanem az egész kis falucskát is. Azonban nem tettem semmilyen meggondolatlan lépést és inkább csak felkészültem rá, hogy visszatámadok ha valaki átlép a tető peremén, és csak utána oldok kereket a lehető leggyorsabban erre azonban nem volt szükség. Legnagyobb meglepetésemre egy rövid hajú kunoichi lépett fel és feltartott kézzel jelezte, hogy nem áll szándékában bármilyen támadást kezdeményezni. A szívem hevesen vert amikor megláttam az arcot amit a maszk rejtett. El sem akarom hinni... Hyuuga Emi itt a világ végén... Mégis, hogy került ide és milyen indokkal keresett fel engem. Olyan gyorsan eltűnt legutóbb amikor...
- Emi? Te meg hogy kerülsz ide? 
Teljesen értetlenül álltam és ekkor esett le, hogy még mindig ökölbe szórítom a kezem. A kunoichi látványa teljesen lesokkolt és éreztem, hogy a Nibi is mintha meglepődne. Bár nem ismerheti a lányt de ha az emlékeimet ő is látja akkor most kaphat egy kis ízelítőt a közös múltunkból a Hyuuga lánnyal. 
- Igazság szerint elég váratlanul ért, hogy itt találkozunk, de ha már itt vagyunk van kedved csatlakozni hozzám itt a tetőn? Mesélj mi történt veled az utóbbi évben, jó rég hallottam rólad és őszintén szólva csodálkoztam is, hogy hova tűntél a Kenshiro birtokról. Elmentem egy küldetésre és amikor visszamentem már az a hír várt, hogy nem vagy sehol és nem tudják merre mehettél. Bár lehet, hogy így jobb is. Én is elhagytam a klánt és most mondjuk úgy vándor vagyok. Bolyongok egy kicsit a nagyvilágban csak úgy mint azelőtt őseim tették. 
Hagyom egy kicsit szóhoz jutni a lányt aztán alaposan végig mérem. Az első ami szembe tűnik az az, hogy rövid a haja. Legutóbb amikor még találkoztunk akkor hosszú haja volt. Aztán minden porcikáját alaposan végig nézem mennyit változott.

/A következő postoban légyszíves írd le, hogy Emi pontosan most hogy néz ki! Nőiesebb lett vagy esetleg megerősödtek a vonásai, vagy ilyesmire gondoltam! /

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Hyuuga Emi on Kedd Márc. 15 2016, 23:37

A Kenshiro vezetőt is ugyan úgy meglepte, hogy itt találkoztak, ami azért némi megnyugvással töltötte el a lányt. Első találkozásuk is teljesen véletlen volt, akárcsak ez a mostani, mert ezúttal tényleg cél nélkül bolyongott ebben az erdőben. Tekintete Karu kezére vándorolt, amit még mindig ökölbe szorított - talán csak a meglepetés miatt. Remélte, hogy nincs semmi komolyabb baj, mert pont az hiányzott legkevésbé a jouninnak.
- A lényegre törő verzió az, hogy csak erre jártam - válaszolta Emi. - Kerestem egy falut, ahol vehetnék némi élelmet és ezt találtam a legközelebbinek.
Erre nem is akart több szót fecsérelni, de legalább eszébe jutott, mégis miért jött ide elsősorban. Bár volt egy olyan érzése, hogy el fogja felejteni, amint jobban belebonyolódnak a beszélgetésbe. Karu jó sok kérdéssel támadta le, ami teljesen érthető volt, hiszen tényleg minden szó nélkül hagyta ott a Kenshiro birtokot. Ám minderre megvolt az oka, amit szándékában állt elárulni a fiúnak, mert bizony magyarázattal tartozott neki. Nagy vonalakban Karu is elmesélte, hogy mi történt vele az elmúlt időszakban, persze a Hyuugának erősen az az érzése támadt, még bőven lesz miről beszélniük.
- Elfogadom a meghívást, úgyis olyan szép az este.
Arcára széles vigyor ült ki, végre olyan ember társaságába került, aki az értékes szemeit képes volt figyelmen kívül hagyni. A kunoichi örült, hogy összefutottak, hiszen mostanában többször is eszébe jutott a fehér hajú fiú.
- Sajnálom, hogy csak úgy elmentem a birtokról, de megvolt rá a nyomós okom - kezdett bele a jounin. - Végeztem egy gyors számítást és nagyjából akkor kellett véget érnie a vándor ninja időszakomnak. A háború miatt persze már illett volna visszamennem Amegakuréba, csakhogy az új énem mellett ez teljességgel kizárt. Tudtam, hogy hamarosan elkezdenek keresni és nem akartam belevonni a Kenshiro klánt a zűrös ügyeimbe. Azóta igyekszem minél kevesebb ideig egy helyben maradni, mert akkor talán kevesebb eséllyel futok bele vadászokba. Azért nem szóltam senkinek arról, hogy hova megyek, mert aggódtam, hátha elkezdenek a klán tagjainál faggatózni.
Tekintete közben a távolba vándorolt és kezeit maga elé tette. Ahogy előbukkantak a köpeny alól, látni lehetett a testén bekövetkezett egyéb változásokat. A karjain látszott meg, hogy izmai szálkásabbak lettek, a testi edzésnek megvoltak a nyomai. A köpenye már csak a hátát takarta, szóval Karu észrevehette a másik nagy eltérést, Emi ugyanis tényleg férfiasabb külsőt próbált magának kölcsönözni. A felsője lazább szabású volt, ráadásul kebleit kötésekkel leszorította - bár ez utóbbiról csak a lapos mellkasa árulkodott.
- Furcsa, ugye? - kérdezte a Hyuuga, miközben újból visszafordította arcát Karu felé. Nehéz volt nem észrevenni, hogy a shinobi a tekintetével alaposan végigmérte. - Ez is egy amolyan álca féleség és elég gyakran bejön, sokszor fiúnak néznek. Igaz, cuki lányos fiúnak, de nem panaszkodom. A maszkot egy kunoichitől kaptam, sőt van még egy napszemüvegem is! A Henge no Jutsu chakrába kerül és könnyen meg lehet törni, ezért találtam ezt ki. Te viszont szinte semmit nem változtál, legalább is kívülről, a chakrád egy más kérdés - észrevette a hibáját, mert erre még nem akart kitérni, szóval gyorsan témát váltott.
- Úgy tűnik, mindketten kénytelenek voltunk hátra hagyni az egy helyben éldegélést. Azt reméltem, neked kevesebb gondod akadt az elmúlt időszakban.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szer. Márc. 16 2016, 19:15

Végig hallgattam Emit türelmesen azonban a szemem egy pillanatra összeszűkült amint a chakrámra terelődött a szó. Ezek szerint a lány átvizsgált a Byakugannal. Már mesélt nekem a doujutsujáról, de nem gondoltam volna, hogy használta volna rajtam. Bár a pecsét miatt a Nibit esélye sincs észrevenni csupán ha hagyom, hogy a bijuu chakra az én chakra hálózatomba jusson, de nem hiszem, hogy ez egy olyan dolog amit Emivel meg kéne osztanom legalábbis most biztosan nem. Nem is igazán bízom már benne mert úgy eltűnt az egész életemből. Bár a bizalomról azt mondják, hogy ahhoz, hogy kiérdemeljük előbb nekünk kell kölcsönözni. Én azonban jelen pillanatban nagyjából három személyben bízom az egész világon. Az egyik a Nibi, mert ismerem a szándékait és többszörösen tartozom neki az életemmel. Feltételezem ha el akart volna taposni már rég megtette volna, hogy egyszerűen nem segít valami olyan helyzetben mint például ott a mocsárban... A másik Chizune aki tud a Nibiről, a harmadik pedig Itanashi mert tudom, hogy neki nincs szüksége a Bijuu erejére. Vajon Eminek miért lenne? Mind ez most lényegtelen egyszerűen nem bízhatom benne... Meghoztam a döntést...
- Igen tudod valóban van egy kis változás a chakrámban. - Azzal felhúzom a jobb karomon a ruhámat és megmutatom neki a vállamon elhelyezkedő pecsétet melyet Aotól kaptam. - Ez a pecsét egy Kirigakurei vadász shinobi műve aki országa egyik legkegyetlenebb és erősebb jouninja. Aonak hívják és feltehetőleg van egy Byakuganja is mint neked... A sztori innentől kezdve egyszerű. Én nem akartam belenyugodni abba, hogy elvette a kekkei genkaiomat, de nem sikerült megtörnöm a pecsétet és feltehetőleg ezt a zavart láthatod a chakrámban. - Persze sem a bijuut sem a küldetést nem mondom el Eminek. Ha olvassa a megfelelő médiumokat a többit már kikövetkeztetheti magától is. Nem fogok kiállni ország világ elé és bejelenteni, hogy jinchuuriki vagyok... Egyszerűen még nem érzem magamat felkészültnek ehhez. Én azt gondolom, hogy ez egy életforma... sokkal több mint egy kaszt vagy egy rang. Normális esetben egy ember egy életre kap magának egy ilyen társat... Milyen érdekes társat...
- Bocsánat Emi egy kicsit elkalandoztam. És veled mi a helyzet te merre jártál kikkel találkoztál? Hallottad a híreket. Kirigakure támadást indított a tűz szövetsége ellen. Kíváncsi vagyok, hogy ennek mi lesz a vége...

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Hyuuga Emi on Szer. Márc. 16 2016, 23:14

A kunoichi agya egyik sötét csücskében elképzelte, ahogyan fejét egy hatalmas kőfalba veri. Kívül igyekezett nyugodt maradni, mert ami megtörtént, azon már nem lehetett változtatni.
*Hogy lehettem ilyen ostoba? Biztosra akartam menni, hogy valóban Karuról van szó, tehát kvázi kémkedtem utána. Nagyon ügyes vagy kislány!* Miközben saját magát szidta le gondolatban, a külvilágban is folytak tovább az események. A Kenshiro klán tagja megmutatta, mégis miért látta Emi olyan furcsának a chakráját. Tekintetét egy pillanatra elfordította, amikor meglátta a pecsétet a fiú vállán. Így visszatekintve talán túlreagálta az egészet, mert annyira bizonyítani akart magának valamit. Nos, utólag belegondolva olyan jelentéktelen dologról lehetett szó, ami meg se érte az egész hercehurcát. Közben szép lassan felvette a fonalat.

- Álljunk csak meg egy percre! Hogy mi történt!? - közben kezével visszafelé tekerő mozdulatokat hajtott végre, jelezve, össze kell még raknia az elhangzottakat. - Nincs már meg a vérvonal képességed?
Halványlila szemei elkerekedtek, amikor végre leesett neki, Karu miről magyaráz egy fél órája. Lassan kifújta az eddig bent tartott levegőt, mert egy pillanatra még lélegezni is elfelejtett. Élete első 16 évét úgy élte le, hogy teljesen normális ninjának számított, kivéve azt a hatalmas erőt, amit a Gouwan stílussal együtt szedett magára. Aztán jött a nagy csavar, feltörte a Byakugant lezáró pecsétet és minden megváltozott. Erről az Ao nevű egyénről pedig inkább nem akart tudomást venni, veszélyes volt ennyi mindent tudnia. Az éjszakai tájról visszavándorolt a tekintete Karura, aki valahol egészen máshol járt lelkiekben. Csakhogy neki is cikáztak rendesen a gondolatai.
*Ha nem kapom meg azt az üzenetet, eszem ágában sem lett volna kutakodni a múltam után. Tudtam, hogy mi történt apámmal, vagy legalább is azt hittem. Kíváncsi vagyok, most milyen lenne az életem Hajiru Emikoként.*
Az rántotta vissza a valóságba, hogy a fiú bocsánatot kért, amiért kicsit elkalandozott.
- Semmi gond, ez sokszor velem is megtörténik - válaszolta a Hyuuga. - Sok helyen jártam, a két kezemen se tudnám megszámolni, az embereket pedig megpróbáltam olyan messzire elkerülni, amennyire csak bírtam. Minél kevesebben tudják ki vagyok, annál biztonságosabb. Az Amegakurei vadászoknak szeretném megnehezíteni a dolgát. Egyszer úgy alakultak az események, hogy simán feladhattak volna, mert felismertek. Haruka sokkal tapasztaltabb és erősebb nálam, nem lett volna nehéz elkapnia. Ehelyett tanított nekem egy jutsut és tőle kaptam a maszkot. Ritkán találkozok olyanokkal, akik az értékes szemek helyett engem látnak.
Erről a témáról viszonylag könnyen tudott beszélni, habár tényleg vándorlásból állt az elmúlt egy éve. A menekülés és bujkálás talán jobb kifejezés lenne a tevékenységére, amit elkövetett. A háború említésére elhúzta a száját, de azért csak válaszolt erre is.
- Hallottam róla, de engem aztán nem érdekel. Amikor legutóbb beleütöttem az orrom, mészárlás lett a vége, úgyhogy megpróbálok távol maradni a harcoktól. Konoha üldöz, mert törvénytelen Hyuuga vagyok, tehát ennyit a Tűz szövetségéről. A másik oldalon pedig Amegakure feni rám a fogát, mert nem mentem vissza, miután letelt a vándor időszakom, vagyis a Víz szövetsége se jobb. Ha szerencsém van, csak egy pár országban köröznek, ha nem, akkor az egész világ pályázik a fejemre... jobban mondva ezekre a szemekre - mutatott rá ibolyaszín lélektükreire.
Nem tervezte, hogy ennyi mindent mond Karunak, de megtörtént és valahogy nem bánta meg.
avatar
Hyuuga Emi
Játékos

Taijutsu Pontok : 208

Tartózkodási hely : A jó és rossz vékony határvonalán egyensúlyozva


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja
Chakraszint: 975

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Kedd Jún. 14 2016, 20:28

[Akane, Karu]

– Hát pont úgy; Vöröske – válaszol kacér kacsintással a fiatal férfi kérdésére, viszont a többi metakommunikációs jelzéséből tökéletesen egyértelmű, hogy teljes komolysággal teszi azt.
~ Azt persze nem feltétlenül kell tudniuk, honnan is ered... Nem, sőt, nincs az a drog- és piamennyiség együttesen, ami kiszedné belőlem... Na jó, van.... Istenem, de rég voltám már fiatal! ~
A fiatalabb nő által megragadott kacsóit némileg elhúzza, de csakis kizárólag azért, hogy saját, láthatóan apróbb kezeivel meg tudja szorítani Nara-banya ujjait, kifejezetten közelre húzva a lányt, szinte az ölébe.
– Jajj édesem, bízd ide Madam Vörösre! Ezek az egyenruhás férfiak kifejezetten barmok, még csak arra sem jók, hogy jó alaposan megdugjam őket, nemhogy szaporodásra kényszerüljek velük! Ne aggódj, egyesével húzom ki a belüket és fonok azokból macskagombolyagot a kedvedért!
Az arcára húzódó ördögi vigyort csakis a perverz dorombolása egészíti ki – a következő pillanatban a fiatalabb lány viszont meglehetősen közelről érezheti Vöröske evilági bájait, a nő ugyanis teljes testkontaktusba lépve smárolja le őt.
S noha tőle kapni csókot alapvetően végzetes kimenetelű lehet – több módon is –, jelen pillanatban egész más funkciót tölt be: miután Vöröske nyelve kapitulált Akane szájüregéből a lány érezheti, hogy valamit maga után hagyott. És nem, nem ejtette teherbe Akanét egy csók által, köszöni szépen. Valójában egy apró drazsét adott át, melyről sejteni lehet, hogy vagy chakra-fokozó hatással bír, vagy szimplán méreg.
– Ami azt illeti – igazítja meg ajakrúzsát az egyik manikűrözött körmével –, nem igazán tudom, miféle tetkót és hova helyeztek fel – felfelé játszó szemöldökkel tekint le Karu ölébe, s arcán látszik, hogy röntgenszemeivel majdnem átlát a ruházaton –, de ha meg tudsz tőle szabadulni, akkor rajta, nem éppen hátrány. De tökéletesen őszinte leszek veled: élsz vagy halsz, én pont lekakilom magasról fingórózsákkal meghintve. Én ezért a kiscicáért jöttem – húzza a lány fejét egyenesen a méretes keblei közé –, az, hogy hány farkat vágok le vagy hagyok hátra? – Vállrendítés. – Ha viszont le tudod szedni a pecsétet, akkor természetesen örömmel látlak a danse macabrémon, többen úgyis mindig hatványozott az élvezet!
A fiatalabb nőt magától némileg eltolva a keblei közé nyúl, melltartója alatt matat (mert azt étkező asztalnál is lehet szerinte), majd pedig egy láthatóan elhasznált pecsétet húz le a bőréről. És nem, nem mellkasgyanta: a megbízója mellékelte számára.
– Akkor kezdhetjük? – Az egyik pillanatban még elnyomta a chakráját az érzékelők elől, a következőben meg már állva csap baljával a földre, körülöttük átrendezve az épület dekorját egy jól irányzott Daichiwarival.
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 178

Specializálódás : Agyfaszosztás

Tartózkodási hely : Pszichiátria


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2000

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Kenshiro Karu on Szer. Jún. 15 2016, 22:01

A jelenet amit a két kunoichi leművelt egyszerűen ledermesztett. Nem tudtam pontosan, hogy a körülöttünk tanyázó farkasfalka vagy a bennem lakozó démon fog széttépni előbb. Azonban az események a vöröske perverz mozdulatai után felgyorsultak. Amint befejezték a nyelvtornát láttam, hogy valamire készül a rögtönzött ügyvédünk, de nem a békés megoldást fogja választani. Amint feloldotta a pecsétet a saját testén megéreztem azt az iszonyatos erejű chakrát amit embertől ritkán éreztem, és valami megmozdult bennem, mélyen legbelül. Egy harcos, vagy inkább a harcos akit a börtönben töltött idő alatt mélyen eltemettem magamban. Meg aztán ott volt ő akivel már rég beszéltem de legutóbb amikor használtam az erejét minden lángba borult körülöttem minden és mindenki. Egyszerűen nem tudok ellenállni neki. Most hogy a kis hölgy felszabadította tengernyi chakráját az én chakrá mozgásba lendült egyszerűen válaszreakcióként. Hosszú időt töltöttem már itt a pecsét nem foghatott vissza, viszont most legalább nem egyedül vagyok és legalább egy kis ideig közös a célom valakivel. legutóbb amikor "leromboltam" a Hozukijot akkor nem tettem benne olyan kárt mint amit most készülök. Az amúgy is meggyengült bijuu pecséten szinte éreztem amint felizzott. A Nibi chakrája amit legalább egy évig halmoztam fel most teljesen feltöltötte chakra hálózatomat. A fények kiélesedtek, egyesek elhalványultak mások megerősödtek, lélektükreim most a bennem rejlő démont mutatták...
A Hyuuga aki imént végig mért byakuganjával most olyan erővel ütött a földre, hogy a padló körülötte pókhálósra tört. A rabok többsége a fal vagy a rácsok felé húzódott az őrök egy része pedig teljesen ledermedt a rémülettől. Egy ilyen vörös magamutogatós nőtől nem ezt várná az ember. Azonban egy páran az épület tetejéről azonnal támadásba lendültek. Ketten kézpecséteket mutogattak, de megelőztem őket. 
- Katon Gouka Messhitsu!
Mennydörögtem mielőtt a kénköves poklot szabadítottam volna rájuk. Az egész nem telt bele nagyjából húsz másodpercnél többe. A lángok először vörösen izzottak, de a technika végén érezni lehetett a Bijuu jelenlétét. Tudtam, hogy ennyi kevés lesz... Bár az a három négy őr akik az északi felső folyosóról próbáltak megtámadni már egyszerűen csak csontvázak, de valami többre számítottam. 
- Remélem tudod merre van a kijárat vöröske! Induljatok el én fedezem a hátunkat. 
Azzal egyszerűen csak egy gyors kézjel sorozatot formáztam. 
- Katon: Itami... - A plazmasugár tíz méteres körben mindent eltakarított körülöttünk...
- Mozduljatok már! Ha megérkeznek a nagyfiúk lehet már nehezebb dolgunk lesz én pedig nem szeretném elveszteni a fonalat mert abból nagy baj lenne. 
A Nibi a rácshoz feszült és éreztem amint chakrája kezd egyre jobban a sarokba szorítani. Azonban most már tudtam irányítani, és ennyi kevés lesz, hogy kifogjon rajtam. Bár még megtudtam különböztetni ellenséget és barátot, de a lévaszerű chakra már kezdte körbevenni egész testemet!

_________________
A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Nara Akane on Pént. Jún. 17 2016, 15:57

A fehér hajú idegen, amikor illékony fantáziává ritkul a könnyű numera lehetősége, nem is vesztegeti tovább az idejét Akanével, tálcáját megragadva az asztalt már épp elhagyni készülne, de az új jövevényből áradó fülledt erotika az ő valagát is a padhoz szögezi. Az előbbi végül Karu, utóbbi pedig Vöröske néven mutatkozik be. Feltételezhető ügyvédje bárminemű rakoncátlan ragadozó ribancot megszégyenítő, érzéki, búgó hangon vonja közelebb magához a mit sem értő Narát, hogy az ellenkezésnek semmiféle teret nem adva kettejük ajkait eggyé forrassza.
- Szabad kérdezni hogy ez mégis miféle diszpozíció..?
Nyögi, miközben a Madam maga felé húzza, tovább folytatni azonban nem tudja, mert nyelve alá történetesen egy másik nyelv szorult. A lány naivan elfelejtette börtönélet első leckéjét: a Hōzukiban minden ami nem te vagy, meg akar baszni téged. Esetlenül, csak olyan tessék-lássék módon próbál szabadulni a forró csókból, s ölelésből, a mellette ülő szexistennő azonban szorosan fogja őt, szikrányi lehetőséget sem hagyva a menekülésre.
~ Tudhattam volna, hogy nem is jogász... Buta robokuty vagyok... Na mindegy, legalább ezt is lehúzhatom a bakancslistámról... ~
Bár eleinte nincs ínyére a dolog, a váratlan petting valahogy mégis feltüzeli a bensőjében lakó, kiéheztetett nőstényállatot. A gyenge taszítás, amit az imént még kifejtett a kunoichi vállára, öleléssé szelídül, vékony ujjait az égővörös loboncba fűzi a nő tarkóján. Az étkezde férfiközönsége időközben valósággal megőrül: a kezdetekben a lecsusszanó sliccek és az asztalok alól hallható fitymacsattogás együttese zeng tiszteletükre tücsökzenének tetsző szerenádot, ez a lágy - s közben mégis gyomorforgató - muzsika azonban hamar közönséges ovációba és őrjöngésbe torkollik. A padok lábai halkan felsírnak, menetet szántva a csempézet mocskában, ahogy a legnagyobbak és legrondábbak felpattannak, hogy ők is csatlakozzanak a buliba. Akane a végére pedig olyannyira beleéli magát a dologba, hogy a jótevőjének alig sikerül lefejtegetni a fekete hajú lány ajkait a sajátjáról, persze csak hogy egy pillanattal később dús keblei közé nyomja azt. Az előbbi jelenet azonban több volt, mint ingyenpornó a jónépnek: egy váratlan pillanatban az idegen barterügyletté változtatta a csókot, ahogy egy pirulát ügyeskedett át saját szájából a rabnőébe.
Az árnyékmester még a lincselés formájában közeledő halál árnyékában is talál némi freudi megnyugvást abban, hogy egy pillanatra csöcspárnákon pihenhet megannyi gondterhes gondolattól zúgó feje. Az idill azonban nem tart sokáig, mert őrangyala egy rövid monológ után hirtelen masszív tereprendezésbe kezd. A csöpp nő termetét meghazudtoló erővel csap a földbe, apró öklei nyomán pedig valóságos kráter keletkezik. Az egyetlen probléma, hogy a rabosított Nara ennek történetesen az epicentrumában csücsül. Ahogy a lökéshullámtól a forgáccsá hitványodó asztallal egyetemben hátraborul, egy éles "kjáááááá"  sikoltással ügyesen letüdőzi a gyomrába szánt chakrafokozót.
Amíg a másik kettő titáni erejét a szerencsétlen személyzetre, és az útjukba akadó bátrabb rabokra szabadítja, addig Akane édesdeden fuldoklik a padlón egészen addig, amíg nem sikerül a tenyerébe öklendeznie a harci drogot, csak hogy egy pillanattal később visszanyelje azt, ezúttal az ortodoxabb fogyasztási módon, egyenesen a gyomorba. A testében felszabaduló erő hihetetlen érzéssel tölti el, s hamar rájön, hogy az őt eddig visszatartó pecsét hitvány utánzata csupán a Hōzuki valaha legendás fuuinjutsujának.
Bár repertoárjának túlnyomó része árnyékjutsukra épül, úgy érzi, ezeket most hanyagolnia kéne, lévén azok helyhez kötik a használót, neki pedig olyan technikákra van szüksége, amiknek a használata közben fokozatosan közelebb kerülhet a kijárathoz. Pár kézjel elvégzése után megjelennek kézfejei körül a Chakra no Mesu chakrapengéi. Nem kifejezetten keresi a harcot ebben a perzselődő hústól bűzös és roppanó csontoktól visszhangzó pokolban, amennyire csak teheti, a legkisebb ellenállás irányába halad, csak akkor támadva, ha valaki közvetlen elállja a hőn áhított szabadságba vezető utat. Csak reménykedni tud, hogy társai követik, és nem akarják egymaguk felfecskázni az egyre inkább elhatalmasodó létszámfölényt. 
avatar
Nara Akane
Játékos

Taijutsu Pontok : 88

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: S
Rang: ANBU Jounin
Chakraszint: 935

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (7)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.