Erdőségek

1 / 25 oldal 1, 2, 3 ... 13 ... 25  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Erdőségek

Témanyitás  Kanmiru on Szer. Márc. 31 2010, 17:45

A Tűz Országának kiterjedt erdőségei, amik körülveszik Konohát.
avatar
Kanmiru
Játékos


Adatlap
Szint: B
Rang: Vándorló szerzetes ninja
Chakraszint: 310

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaoshiro Roku on Csüt. Ápr. 29 2010, 17:16

- Fúúú , istenem, haza, de rég jártam itt. De most már sokkal erősebb és okosabb is vagyok, mint eddig bármikor, így aztán most már a szüleim is büszkék lehetnek, mivel én úgy lettem erős, hogy sosem használtam chakrát.
*mondta csak úgy igazából magában, mikor elérte Konoha határát, kemény és hosszú harcokon vergődött át mire végre visszajuthatott ezen faluba, melyet a szülőföldjének mondhatott.*
~ Nem mintha egész eddig nem lettem volna erős... már mikor megtanultam a kardforgatást az apámnál, már akkor kegyetlenül erős lettem. És hát nem mindenki tudna állandóan egy ekkora Kardot cipelgetni, és nem sok valaki tudja forgatni is az ilyen méretű kardokat.~
* gondolta miközben tett két szaltót, majd ütött néhányat a levegőbe, csak úgy nagyképűségből, bár most nem volt ott senki aki előtt nagyképűsködjön, de azért a nagyképűség még akkor is dolgozik, mikor senki nincs a közelben.*
- Nos akkor irány haza.
* mondta és ezzel futásnak eredt. Útjába kerülő kidőlt fatörzseket szaltóval ugrotta át, majd egy fára ugrott, hogy kis pihenőt tartson. elővett egy üveg Saké-t és egy jól megtermett friss kenyeret, majd majszolgatni kezdett, mellé pedig kortyolt az italból.*
~ Talán mégis jár erre valaki, ha meg nem, akkor sincs gond, majd amint beértem a faluba és meglátogattam a szüleimet, megkeresem a régi barátaimat és nagy bulit csapok, csak is a saját tiszteletemre, hisz nincs is jobb ember nálam. ~
* fényezte magát még gondolatban is, ez persze sokadszor történt meg csak ebben az egy napban, de természetesen ennek külső jelei is voltak. Sokszor hangosan ki is mondta ezeket az egoista gondolatokat, viszont mivel nem volt a környéken senki,
sosem állították le miatta, vagy szóltak oda hogy : " Állj már le.... "
ahogy anno még a mestere mondta mindig. Egyszerű harcos volt aki sosem volt ninja , de így is megállta a helyét a nagyvilágban, és erre annyira büszke volt, hogy hosszú idő után, ez egoizmussá vált, így aztán sosem állt le a pörgésben, és mindig mondott valamit , amivel célzott a saját nagyszerűségére.
Nos de kanyarodjunk vissza a jelenlegi helyzethez, egy fa ágán ülve iszogatja a Sakét, és mellé eszegeti a kenyeret. *
avatar
Kaoshiro Roku
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol ott...


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Unazaki Kibusha on Csüt. Ápr. 29 2010, 17:56

A Nap a távoli messzeségben, odafent a hatalmas kékségben a legmagasabb pontján járt ívének - delelt éppen. Kibusha álmélkodva fürkészte a szinte teljesen felhőtlen eget, s bár sosem volt az a vallásos fajta, most mégis Amaterasu kegyeiért fohászkodott halk imájában. Mostanában egyre inkább rákapott erre - hatalma ugyan jelentős volt, de ez koránt sem biztosított számára halhatatlanságot, ráadásul a helyzet egyre inkább csak nehezedni látszott az Unazaki számára, hisz ezen egyetlen országot leszámítva az egész világ a nyomában loholt, tehetséges és amatőr fejvadászok, riválisok, puszta ellenségek hordáit hordozva. Szüksége volt hát az imára.
A Nap aztán lassan lehanyatlott, hősünk azonban egy tapodtat se mozdult. Egyszer-egyszer előhúzott valamit amit elrágcsálhatott, időszakonként megmozgatta fáradt végtagjait, de mint mindig, mióta csak ezen a világon élt, a Holdra most is érdeklődve tekintgetett.
Kibusha szerette a nagy magasságokat, s ugyanígy volt a mélységekkel is, de mégis csak a földön érezte legjobban magát, így most is csak feküdt a fűben, míg lassan az álom el nem nyomta.
Aztán felébredt. Még gyerekcipőben járt a ma, a horizontot jókora vörös foltok tarkították még, Amaterasu szemének is mindössze harmada volt csupán látható. De Kib pontosan tudta, hogy eljött számára a mozgás ideje - el kellett hagynia mostani pihenőhelyét is, hisz bizonyosan követte már valaki. Ez önmagában nem zavarta, de minél kevesebb figyelmet kellett magára felhívnia, olybár arra már nem egészen emlékezett, miért is.
Felkelt hát, összeszedte a kevés holmiját maga körül, s elment a közeli patakhoz, hogy megmossa haját. Aztán továbbindult.
Egészen addig haladt, míg végül egy idegent meg nem látott magányosan egy faágon, ahogy valamit iszogatott és eszegetett. Kibusha jobban szemügyre vette, s könnyedén megállapította, hogy elég fiatal. Ám testfelépítéséből valószínűleg valami erős fiatal, ninjaságának azonban jele sehol sem volt testén (értsd nem látott rajta fejpántot). Gyors és könnyed étek, a fán ülve, és fegyvere is volt. Talán valami őrszem lehetett? Ki tudhatja. Nem is lényeges.
A következő pillanatban aztán egy ággal az idegen felett tűnt fel, ahogy lenézett rá. Orrát megcsapta az alkohol tömény szaga, s tudta is már, mit fogyaszt a férfi.
- Nem vagy te túl fiatal ilyesmihez? - Szippantott mélyet a sake tömény szagából az Unazaki, miközben az ágon guggolva, átható tekintettel nézett le.
avatar
Unazaki Kibusha
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1320

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaoshiro Roku on Csüt. Ápr. 29 2010, 18:19

- Tudtommal a 22 éveseknek már nincs szükségük ilyen "fiatal" megnevezéshez...
* mondta majd szürcsölt egyet... meg sem lepődött, azon hogy valaki befut, hisz állandóan nagy mozgás volt a faluban, és soha egy pillanatra sem állt meg az élet... azt viszont bizonyosan nem tudhatta, hogy kihez van szerencséje, bár tekintve a magasságát és a sebességét Ninjára tippelt volna.*
- És te? Küldetésre indulsz? Vagy csak épp a faluból akartál eltűnni, hogy gyakorolj ahol senki nem figyelhet?
* kérdezte majd újabb nagy darabot szabott le fogaival a kenyérből, majd nekivetette hátát a fa törzsének.*
- Kaoshiro Roku vagyok... és nem vagyok kiskorú...
* mondta ezt is címezve, kicsit ridegen, majd miután még egyet harapott a kenyérből, jóízűen megrágta majd lenyelte, rögtön felállt és megszólalt.*
- Mellesleg , roppant erős, kitartó, magabiztos és okos ember.
* mondta és közben bevágott egy szuper harci pózt, majd nyugodtan, mintha az előbbi meg sem történt volna visszaült, és iszogatni kezdett újból.*
- Talán kérsz te is egy kicsit?
* kérdezte a másikat, akit viszont ő nem nézett kiskorúnak, inkább olyan korúnak mint ő maga is volt.
Kicsit megigazította a Hatalmas kékesen világító kardot a hátán, majd újból hátradőlt, persze a piával semmi gondja nem volt, tekintve hogy bírta az alkoholt és csak 1- 1,5 liter elfogyasztása után kezdett el haladni a teljes "se kép, se hang" állapot felé.
Végre befejezte a kajálást és a flaskát azért elől hagyta, mivel talán még isznak egy kicsit.*
- Te egy Ninja vagy ha jól sejtem.... és legalább erős ninja vagy hogy ennyire eltávolodsz a falutól?
* kérdezte mivel soha életében nem hallott Unazaki Kibusháról, tekintve hogy már 10 éves kora óta távol volt a falutól.
Miközben várta a választ, egyszerűen kiült az arcára az a kielégült mosoly, amit egy jó nap végén szokott az arcára ölteni. *
avatar
Kaoshiro Roku
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol ott...


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Unazaki Kibusha on Csüt. Ápr. 29 2010, 19:26

- 22 éves? Legalább a tojáshéjat eldugtad. - Reagált egyszerűen Kibusha Roku szavaira. Az most teljesen mellékes volt, hogy kettejük kora egyébként megegyezett.
Még egy-két másodperc hosszan méregette a fiút, aztán tekintetét, úgy tűnt jobban lefoglalta a környék, azt kezdte hát kutatni szemeivel. Néha-néha, mint valami állat, nagyokat szippantott szagok után kutatván, de még ha lett volna bármi értelme is már alapvetően akár, az alkoholszag így is teljes mértékben megülte hősünk orrát. Látszólag nem kívánt válaszolni a többire, ami elhagyta Roku száját. Látszólag.
- Aha. Roku vagy... hát, örülök, mit ne mondjak. Én meg Kib vagyok. Kibusha. - Bökte ki végül mondandóját, bár a másikra egy pillanatra sem nézett vissza, ó, dehogy. Szavai csupán lekezelőek voltak, ám mozdulatai és viselkedése annál úriasabbak, mely vonások így a nagyszájú fiúval érdekes társaságot hoztak össze.
- Mi? Hogy én? Erős ninja? Nem mondanám. Szeretnék, de nem vagyok az. De sok a pénzem legalább.
Roku fegyverével való kérkedésére nemes egyszerűséggel nem fordított fikarcnyi figyelmet sem. Egyébként felszerelése egy egész testet takaró fekete öltözékből állt, melyen egy öv és két vállvédő kapott helyett, előbbin egy övtáskával, tehát látszólag semmilyen fegyvere nem volt. Egyébként tényleg nem, de most ez is mellékes.
- Nem, nem edzek. Csak sétálgattam. És te? Te mit is csinálsz itt?
avatar
Unazaki Kibusha
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1320

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaoshiro Roku on Csüt. Ápr. 29 2010, 20:12

- Szóval Kibusha... érdekes... nem hallottam rólad soha életemben... de ha erős akarsz lenni akkor jó... egyszer talán még olyan jófej is lehetsz mint én.
* mondta és újabb szuper mozdulatot tett és megint csak visszaült a helyére. Majd újabb körben ivott egy sort. Ezek után elővett még 1 üveget és egy részét átöntötte a másikba, aztán rárakott egy kupakot és így szólt.*
- Na akkor igyál egyet Kibusha aki kb ugyanannyi idős, mint én... látod milyen rendes és kedves vagyok ? Még a Sakéból is adok.
* mondta és ezzel még egy rímet is faragott, amire szintén büszke volt, de ezt nem ecsetelte szavakban, csak egyszerűen feldobta Kibushának az üveget, amiben a Sake fele volt.*
- Remélem nem mondod azt hogy még sosem ittál.
* mondta röhögve, majd egy önelégült arckifejezés jelent meg az arcán és egyet Kibushára vigyorgott, aki nem különösebben nézett rá, viszont talán az üvegre figyelni fog.*
- Ha nem edzés... hosszú egy séta.
* ezzel megslukkolta a nála lévő üveget.*
- Én épp haza tartok... jó távol voltam innen és kitanultam a Capoeira (ejtsd Kapuéra) több száz mozdulatát... minden nap újabb harci formákat tanulok és minden nappal fejlődök... legalábbis így érzem...
* mondta Kibushának , majd felállva rögtön a másik előtt termett. Közben pedig kicsit letisztította a ruháját ami koszos volt a fán való üldögéléstől.*
- Én nem használok Chakrát és sosem fogok, legalábbis én sosem leszek Ninja, de látod én még így is erős és gyors vagyok... tehetséges... és természetesen rettentő kreatív.
*fejezte be a monológot, majd várta a reakciót.*
avatar
Kaoshiro Roku
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol ott...


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Unazaki Kibusha on Csüt. Ápr. 29 2010, 22:10

Roku jól gondolta. Kibusha valóban nem követte figyelemmel egyetlen mozdulatát sem a másiknak, az üveget azonban észrevette - és fürge mozdulattal el is kapta. Közelebb húzta magához, hogy jobban is megvizsgálhassa azt. A kupakot lassú, komótos mozdulattal oldotta fel, hogy aztán egy mélyet szippanthasson a rögvest kiáramló esszenciákból. Azonban ő csak a sake szagát érezhette, s ez nem kifejezetten az a kategória, amit az Unazaki valaha is különösebben kedvelt volna. A kupakot ezért visszazárta és elrakta az üveget. Később úgyis több hasznát veheti. Ha mást nem, valaki szemébe fröcsköli... vagy ilyesmi.
Roku egyéb kijelentéseire azonban egyelőre nem állt szándékában reagálni. Csak fürkészte a látóhatárt, ami csak abban különbözött eddigi tevékenységétől, hogy ezúttal néha a másikra is lepillantott, ellenőrizve mit csinál. Egészen addig maradt ez így, míg a capoeirás fel nem tűnt előtte. Ekkor egyenesedett csak ki, és pillantását mélyen a másikéba vájta.
- Inni ittam. De nem kedvelem... félrevezet. Nem engedhetek meg magamnak ezt a szintű tévedést. - Fejtette ki teljesen tárgyilagosan, mindenféle érzelmet vagy hangsúlyozást mellőzve. Ám valami megmoccant arcán eztán, valami átalakult arckifejezésén. És ahogy megszólalt, hangja is sokkal dorgálóbb stílust vett fel, melyből Roku pontosan megjósolhatta, hogy afféle okoskodás következik most. - Egyébként is, nem ártana néha azért körbetudakolnod mi a helyzet nagyvilágban. Mi lenne, ha a világ egyik legveszélyesebb bűnözője lennék, aki éppen előtted áll? Fogalmad sem lenne róla, halott lennél még azelőtt, hogy észrevennéd, valami nincs rendjén. Lehetsz akármilyen gyors, és lehetsz akármilyen tökéletes abban a kapuérádban, akármi is az, egy fejlettebb ninja ellen vajmi kevés esélyed van életben maradni. Mondom életben maradni, nemhogy még nyerni is. A testre menő támadások ellen el lehet hajolni, ugrani, lehet blokkolni, de egy fejlettebb ninja tudja, hogy a leggyengébb pontja egy embernek mi is pontosan, ahogy azzal is tisztában van, hogy az a pont védhetetlen.
Az alatt az idő alatt, amíg beszélt, most először tekintett el valamelyik irányba, majd jobbját kinyújtotta, és kitárta tenyerét. Azon körülbelül egy másodperc alatt egy 30 centiméter hosszú, tűéles jégék keletkezett, melyet Roku szemügyre vehetett kedvére pár másodperc erejéig, eztán Kib simán összezúzta azt, csupán annyit kellett ehhez tennie, hogy újra ökölbe szorítja kezét, s markából már csak vízcseppek hullottak a faágra.
- Egyébként is, mi a fene az a capoeira?
avatar
Unazaki Kibusha
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1320

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaoshiro Roku on Pént. Ápr. 30 2010, 22:22

- Ezzel nem értek egyet... minden Ninjának is van gyenge pontja, mellesleg én tanulmányoztam a Ninjutsuitokat... Vegyük az 5 alap elemet... Tűz, Víz, Föld, Villám, Szél... semmit sem érnek, ha az adott Technika nem éri el az ellenfelet, vagyis nem találja el... ami úgy védhető ki, hogy az illető nagyon gyors, mint ahogy én.
* mondta megint az önfényezésbe burkolózva, majd újra belefogott a mondandójába.*
- A legtöbb technikátok, kilőhető, vagyis egy adott célpontra koncentrálva próbálod az erődet kifejteni, és így érsz el eredményt. De, hogy teszed meg ezt egy olyan gyors ellenfél ellen akinek nem tudod fix pontra leszűkíteni a mozgását, és így nem tudod eltalálni.
* ezek után fújt egyet, majd visszafordult a beszélgető partnere mellé.*
- Akkor vegyük ezt a jeges tüskés valamit , amit itt produkálsz, ha nem sikerülne eltalálnod vele, mert túl gyors lennék hozzá, akkor mit tudnál velem kezdeni, semmit, egyszerűen semmi.
És hogy mit tennék, ha a világ legveszélyesebb bűnözője lennél, felvenném a harcot és amíg tudok kűzdenék... mert izmos és erős vagyok, biztos kiagyalnék valami tervet és végül valahogy megúsznám.
* vigyorgott és közben egy kicsit elnézett ő is a táj felé, majd újra visszafordult.*
- Az elme és test korlátozó Ninjutsukról annyit, hogy azokhoz is kell egy bizonyos "célzás" amellyel az ellenfelet be tudja mérni a Jutsu használója, így ha valaki nagyon gyorsan mozog akkor talán még a bemérésre sincs ideje.
* még nagyobbra húzódott az az önelégült mosoly. *
- Látod? Azért utána néztem a Ninjáknak, mielőtt jártatni kezdem a számat... persze csak okos dolgokat tudok mondani, az tény.
* ezzel lezárta a mondandóját és várta, hogy vajon Kibusha mit reagál.*
avatar
Kaoshiro Roku
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol ott...


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Unazaki Kibusha on Szomb. Május 01 2010, 22:13

Hát arra, hogy megtudja Kibusha mit is reagál, Rokunak bizony nem kellett sokáig várnia. Az Unazaki ugyanis egy-kettőre halk, elég kevés érzelemmel megtoldott nevetést hallatott. Nem sokat lehetett leszűrni belőle, de az egyértelmű volt még egy ismeretlen számára is, hogy nem a gúny vezérli, inkább mintha valódi vidámság lenne a forrása. Mindeközben kezei a puszta lógás helyett felkúsztak csípőjére. Nagyjából fél percig ''kuncogott'', míg végül elhallgatott, s újra Rokura pillantott, arcán pedig még mindig valami félmosolyszerűség ült. Ahogy megszólalt ezután, hallható volt, hogy éppen jókedve van. Ha eddig nem tűnt volna fel, teszem hozzá.
- Iiigen, nagyon okos dolgokat. - Ismét halk nevetés szűrődött ki immáron jócskán arcába lógó hajzuhataga alól, de ez már lényegesen rövidebb volt, olyan pár másodperces. - Valóban tudsz egyet s mást a shinobi harcmodorról, ezt aláírom. Csak éppen nem eleget... na meg nem egészen értetted meg, melyik az a pont amelyikről beszélek. - Újabb, rövid nevetés. Eztán kihúzta magát, s elég biztosra veheted, hogy nem nagyon fog ezután röhörészni.
- Na szóval a lényeg, és elmondom még egyszer. De most nem utalgatok. Akármilyen gyors vagy, vagy hajlékony... egy fejlett ninja, amint rájön, milyen jó is vagy a futásban és pattogásban, nem TÉGED fog támadni, hanem a FÖLDET, ALATTAD. Ahhoz még körülbelül is bőven elég becélozni hogy merre mehetsz, és már benne vagy a katyvaszban. És igen, abba már nemcsak a helyzeted, de az elmozdulásod is bele van kalkulálva, azonfelül trükk a tarsolyodban pedig nincs. Egyrészt. Másrészt. Ha olyan gyors vagy, rendben, de amit elmondtál, az alapján csak védekezni tudsz. Támadni, azt hogy óhajtasz? Ahhoz, hogy egy ninja védekezzen, nem kell semmiféle célzás, és ha még az alapvető védelmén is túl jutsz, ott vannak a saját trükkjei, mind chakrával, mind anélkül.
Ekkor szünet következett be monológjában. Előkapta azt a sakét, kibontotta és gyorsan húzott belőle. Nem sokat, természetesen. Aztán elmosolyodott ismét, az üveget ismét elrakta, s folytatta.
- Meg amúgy is. Ha a világ legveszélyesebb bűnözője leáll veled beszélgetni, akkor minek harcolnál? Hogy biztos belehalj? Maradj csak az ivászatnál. Amúgy sem támadok meg olyat, aki ajándékot ad. Hála, tudod. Remélem ismered ezt a szót.
avatar
Unazaki Kibusha
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1320

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaoshiro Roku on Szomb. Május 01 2010, 22:34

- Vehe, Szóval te vagy a világ legveszélyesebb bűnözője... fiatalabb vagy, mint hittem. De ha már veled is ivó cimbora vagyok, akkor kitől kellene félnem? Mondom, jófej vagyok .
* mondta és ő is nagyot röhögött az egész helyzeten.*
- Nem vagyok őrült, erre is gondoltam, és ezért próbálok mindenféle harcművészetet megtanulni... az hogy ez mennyire sikerül az más kérdés, persze eddig MINDENBEN SIKERES VOLTAM.
* kiáltott fel, majd azon gondolkozott amit a mozgásról és a földretámadásról mondott Kibusha az előbb.*
- Nos nos nos, ez a gyenge pont, viszont a támadásaim, hasonlítanak arra amit ti Ninják Taijutsunak neveztek. A Capoeira például egy harcművészet, amelyet táncal kevertek, és a tanulók zenére tanulják. Leglább olyan akrobatikus mint a Ninjaság.
Ezek mellett a Levelek közt Rejtőző falu egyik legjobb vívója tanított Kardforgatásra. Az apám.... ő is ninja , de én sosem akartam azzá válni. Megmondtam mindenkinek az elején, hogy én Chakra nélkül is olyan erős leszek mint bármelyik másik harcos itt a világon. És lám, már majdnem sikerült, izmos lettem, edzettem mint az állat és még ma is edzem magam, de most teszek egy látogatást haza.
* ezt a hosszú monológot újabb nagyképű vigyorral nyugtázta.*
- Nem, sosem maradok az ivásnál... a harc egy lételem... és valami mindig arra sarkall , hogy nálámnál jóval nagyobb szinten lévő ellenfelekkel száljak szembe, már ha létezik olyan... hisz nagyon erős vagyok.
* kicsit megvakarta a fejét, majd Kibushára nézett és még mindig furcsállotta, hogy ő a világ legveszélyesebb bűnözője, legalábbis a mondanójából ezt szűrte le.*
- Sosem öletem meg magam... bár már volt halálközeli élményem, még , mint látszik, sosem ölettem meg magam.
* bólogatott magának és közben ő is meghúzta egy kicsit a Sakés üveget.*
- Ismerem én a "Hálát", sok ember arcán láttam, akiket támadó banditáktól, idegen harcosoktól, esetleg gyengébb ninjáktól védtem meg. Én nem sokat szoktam hálálkodni, mert én Szuper Tuti vagyok. De persze tudom, hogy a hála jó dolog.
* mondta egy kicsit bizonytalanul, majd újra visszatért a hatalmas önbizalom, és megint kiült az arcára a nagyképűség.*
avatar
Kaoshiro Roku
Játékos

Tartózkodási hely : Valahol ott...


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató
Chakraszint:

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Unazaki Kibusha on Vas. Május 09 2010, 01:37

- Ugyan, ostobaság. - Vágta rá hősünk pár pillanatnyi (tökéletesen minimális) habozás után. A kifejtésre azonban Rokunak még várnia kellett néhány másodpercet, amíg Kibusha körbenézett. - A hálát adni kell, nem élvezni. Ha csak kapod, az semmit sem ér. Ha ennyire szuper tutkó vagy, tudhatnád.
Eztán egy könnyed mozdulattal helyet foglalt. Tekintete ismét csupán a tájat fürkészte, de nem úgy tűnt, hogy bármi konkrétat keresne, csupán általános ébersége miatt tett így.
- Zenére tanulni valamit? Érdekes felfogás. Én zenére bepörgök -- már ha olyan a zene -- de akkor általában nem tudok eléggé figyelni hogy gyakoroljak, csak ösztönből és ritmusból működök. De nyilván velem van a baj.
Egy rövid sóhajtás után benyúlt ruhája alá és előhúzott egy összetekert papírdarabot. Egy határozott mozdulattal szétválasztotta a lap két párhuzamos szélét, s jól megnézte ami rajta volt. Végül aztán Roku felé fordította, hogy a srác is láthassa. Körözési felhívás volt, rajta Kibusha képével, ami azért volt különös, mert arc és fizikum alapján egyértelműen észrevehető volt ki is mosolyog ott vissza, ám az Unazaki haja ott még hidrogénszőke, és ANBU páncél van rajta. Egyébként a jutalom 14'000'000 ryou ha élve vagy holtan beviszi valaki. Alatta pár sorban összesítve voltak bűntettei (amelyek közt kihangsúlyozták annak a kb 3000 embernek a lemészárlását, akik anno a GWC-nél dolgoztak), és felhívták a figyelmet rá, hogy fokozottan veszélyes, egyedül semmiképp se próbálják meg megtámadni, és semmilyen körülmények között ne szemből támadják, illetve hogy van egy kardja.
- Ha nem is a legveszélyesebb bűnöző, de az egyik legkörözöttebb, az biztos. Meg valahol az is rá volt írva, hogy valószínűleg a Tűz Országában vagyok mert csak ott nem köröznek a Ninja Országok közül, de az leszakadt. Mindenesetre igazuk volt... de nem ajánlom, hogy megtámadj. Tehetségesnek tűnsz, nem akarom hogy még egy ígéretes kölyök pusztuljon el miattam. Egyébként ha jól emlékszem találkoztam már pár szektással akik ugyanolyan mint te. A Gunshinisták azt hiszem... de meg nem mondom már. Ők is csak azért élnek, hogy megtalálják az egyetlen ellenfelet aki le tudja győzni őket. Próbálj náluk szerencsét... majd. De most nekem mennem kell. Majd még beszélünk, Roku. Sayonara!
Azzal eltűnt az erdő hirtelen keletkező, sűrű csendjében.


A hozzászólást Unazaki Kibusha összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 24 2010, 22:22-kor.
avatar
Unazaki Kibusha
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 1320

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Haru Noriko on Csüt. Jún. 10 2010, 18:28

[ Shui, Hiroto, Konan ]

Szó nélkül elindultam Fea felé. Sóhajthattam volna egyet a hatás kedvéért, de abból jutott már bőven a mai napra. Nem mentem gyorsan, még úgy nézne ki, mint ha valami kiskutya lennék, aki lohol a gazdája után- persze azért nem is vonszoltam magam.
Kicsit feldühítettek az események...Na nem az, hogy Shui meg Hiroto...nem érdekelnek a problémáik, ahogyan arról sincs nagy véleményem, milyenek az új társaink. viszont az már jobban aggaszt, hogy senki sem vesz rólam tudomást. Rendben, elismerem, szeretek a középpontban lenni...De egy ilyen hisztérika mellett nehéz lesz. Tudnék többet problémázni, mint ő, de leégni sem akarok. így hát csak mentem tovább, és elhatároztam, hogy a következő időszakban inkább csendben maradok- ez úgysem fog sikerülni- és nem is próbálok feltűnősködni. De az is igaz, hogy Shui után megpróbálhatnék beszélgetni Hiroto-val is...Ő legalább normálisnak látszik. Jó lenne, ha legalább a csapat egyik tagjával össze tudnék barátkozni. Aztán ki tudja, lehet, hogy Shui is rádöbben, hogy az élet egyedül elég pocsék, és ránk fanyalodik...De nekem mindegy, nem én fogok hoppon maradni.
Odaballagtam Hiroto-hoz, és már majdnem szóltam valami kedveset, mikor átfutott az agyamon a fiú egy korábbi mondata: ,,Nehéz volt a múltam...."- erre elkomorodtam. Semmit sem tudhat rólam...Bár, én sem ítélkezhetem felette, hiszen a tájékozatlanság közös. Ezért inkább egy nyugodtabb hangszínt ütöttem meg:
- Figyelj, igaz, hogy ne tudok rólad semmit, de te sem tudhatod, milyen gyerekkorom volt, és biztosíthatlak, nekem sem olyan egyszerű - néztem rá, aztán hozzátettem: - persze lehet, hogy igazad van, mindenesetre nem akarom, hogy panaszkodással versengünk, de mondjuk mesélhetnél kicsit magadról...Nem árt megismerni egymást, ha csapattársak vagyunk, nem igaz? - vigyorogtam rá, és ez most őszinte volt. Rájöttem, kár is Shui-val vesződni, mikor hárman vagyunk...ráadásul Hiroto egészen szimpatikus.
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Pént. Jún. 11 2010, 10:01

/Díszes társaságunknak/

Némán ballagok a többiek után. Inkább nem szólok senkihez, mert a végén úgyis csak veszekedés lenne belőle. Néha rápillantok Shui-ra és elmerengek azon, miért is ilyen ellenséges velünk szemben. Csak pár pillanatra nézek a szőkeségre, nehogy azt higgye ki akarok vele kezdeni. Hamarosan Noriko oda ér hozzám, majd érdeklődni kezd utánam. Igazat adok neki, jó lenne ha megismernénk egymást mindannyian, Shui-t is bele értve.
- Bocsi ha megbántottalak! Azt az egészet nem azért mondtam hogy sajnáljatok. A jelenlegi visszahúzódó viselkedésem oka miatt említettem meg. Igazából nem is volt annyira nehéz a sorsom, csak egy kisebb szakasza volt az.
Ekkor elmerengek a múltamon. Azon, hogyan éltem az apámmal, egészen a haláláig. Ha az a vihar nem tesz minket tönkre, akkor lehet hogy még mindig élne. Viszont akkor nem valószínű hogy most itt lennék.
- Egy földműves családból származom. Az édesanyám a születésemkor halt meg, szóval rá egyáltalán nem emlékszek. Túlságosan szegények voltunk, a földünk pedig nem mindig tudott elegendő élelemmel ellátni minket, ezért gyakran loptam a közeli városból. Csak hát, egy idő múlva elzavartak onnan, megunták az emberek a tolvajlásaimat. 5 éves voltam, amikor az édesapám is meghalt, én pedig árva lettem. Ezután egy szintén közeli városba mentem, ahol lopásból éltem. Főleg élelmet loptam, de néha rákényszerültem arra hogy pénzt is szerezzek. Csak azért loptam hogy életben maradjak. Így találkoztam Genzo sensei-el. Őt is megloptam, legalábbis azt hittem hogy sikerült. Hagyta hogy elvigyem a pénzét, de mire vissza értem a rejtekhelyemre, ő már ott volt. Ekkor ajánlotta fel, hogy Shinobi-t farag belőlem. Mivel szerettem volna életben maradni, vele tartottam. A kiképzés után Konohába hozott, majd pár hónapig az Akadémián tanultam, végül pedig levizsgáztam és genin lettem. Nagyjából ennyi lenne a történetem. Most mesélnél te is valamit magadról? - kérdezem kicsit kíváncsian.
Nagyon érdekelne, hogy mi történt vele korábban. Illetve Shui történetét is szívesen meghallgatnám, de nem hiszem hogy szóba fog velünk állni. Talán megpróbálom rávenni hogy beszéljen. Jó lenne ha megbékélne velünk és rendes csapatként működhetnénk tovább a későbbiekben.
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Aburame Shui on Szomb. Jún. 12 2010, 00:01


A cicababa végre kapcsolt és kinyögdécselte a nevét. Elgondolkodtam, honnan ismerős, és amikor leesett, még inkább esett a szememben a renoméja, ami így sem volt túl magas. Igen, egy magazinból, amely felett két bátyóm, Shirogane és Kouni nyáladzott egy sort. Pfúj! Hát még amikor nyávogni kezd. Csak félrepillantok, és látványosan megforgatom a szemeim, jelezve, unalmas a kínja-keserve. Majd a többiek körbelihegik, én megspórolom magamnak az időt.
Helyette inkább a másik lány felé fordítottam a fejem, de ő sem volt kerekebb, mint a cicuska. Mintha egymás szöges ellentétei lettek volna. Ez csupa rózsaszín máz, amitől az embernek felfordul a gyomra, sipítozik, mint egy elcseszett csengőhang, míg a másik csöndes, és baljóslatú, és ha megszólal, mint egy szintén elcseszett, csak épp nem csengőhang, hanem horrorfilm a "zs" kategóriából, megjelenése és viselkedése is olyan sötét, hogy az éjszaka hozzá képest fényes nappal, és ráadásul olyan morbid, hogy könnyen hányingere támad a vizuálisabb típusú embereknek, de egy dologban mindkettő megegyezik: akkora az egójuk, hogy nem férünk el tőlük a faluban. Komika és tragika, hurrá! Színjátszókört már alakíthatnánk...
Na de végre akció, a Fea nevezetű horrorkomédia végre a kapuhoz lépve indulásra szólít fel, és nem kell kétszer mondani. Elégedett morranással kezdek nagy léptekkel trappolni a nyomában, míg utol nem érem, és egész végig nyíltan, nem is rejtve tevékenységem, bámulom meredten, szemmel tartva minden mozdulatát. Még mindig durcás voltam a korábbi nevetséges viccelődése miatt, így jobbnak láttam nem levenni róla a tekintetem.
A fülem hamarosan megütötte Nocchan és Hiro-kun beszélgetése, és kíváncsi természet lévén persze hegyeztem a fülem, de nem mutattam semmi jelét annak, hogy hallottam volna bármit is, mintha csak a szavak az egyik fülemen be, a másikon ki mentek volna. De sokáig én sem bírtam csendben, és mivel a cicababát inkább kihagytam, eszem ágában sem lett volna lemenni az ő szintjére és holmi rúzsmárkákról, meg divatos cuccokról beszélgetni, két társam jól elvolt egymással, különben sem akartam csatlakozni a témához, így kizárásos alapon Fea maradt.
- Hé, - fordulok felé immáron egész arccal. - miért vagy annyira oda ezért a halál témáért? Öt perc alatt kétszer is elsütötted a rémisztőnek szánt nem félitek a halált, búúú szöveget. Ez valami fétis?
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Suyiko Shiai-Ne on Vas. Jún. 13 2010, 19:21

"Kíváncsi vagy, milyen a halál?"
Nem. Retteg, hogy megtudja. Olyan közeli, legalább amíg csak finoman fenyegeti, addig ne kelljen incselkednie vele. Aztán majd kihívja maga ellen, mert erre tanították, vagy gyáván elfut és nyer még néhány szánalmas percet, hogy elbúcsúzzon.
Most is búcsúzna, ha tehetné. Szürke köd, színtelen dögszag, annyira elfutna, annyira sikítana, de nem jön ki hang a torkán. És egyre közelebb jön. Oszladozó testek. Bele kéne őket sütni a pitékbe, kár, hogy nem tud sütni, pitét meg főleg nem. És különben is, hogy ehetné meg bárki is ezt a három gyereket? Mert azok még, hiába roppant intelligensek, Ait legalább is magasan túlszárnyalják. Akár büszke is lehetne, hogy túlélte őket, mert a gyerekek előbb esnek darabkákra, de nincs igazán ideje örülni.
Mert fölébred, hála az égnek. Reszket, a szeme valószínűleg háromszorosára nőtt, az arca falfehér az összes smink dacára, de legalább nem halottszürke. Hezitál, hogy egyáltalán megéri-e követni a sötétséget, meg a három halvány kis fényt, vagy legalább szóljon nekik, hogy az életükkel játszanak. De nem jön ki hang a torkán, meg úgyis tudják, maguktól is. Nem, nem akar unalmas felnőtt lenni. (Nem is lehetne, de nem is akarja megkockáztatni.)
Inkább a lábai maguktól viszik utánuk.

Szeretne megszólalni, beszólni, hogy rossz az irány, vagy valami, de joga sincs hozzá, meg hangja sincs. Tökéletesen néma. Hallgatja a mögötte szóló mesét, szomorú élettörténetek, mégis érezni bennük valami édes, gyermeki naivitást. Talán még mosolyog is, csak senki sem látja. Tényleg olyan, mint egy hisztérika, igaza van a szőke lánynak. Persze ő sem különb, a kis pukkancs úgy néz rá, mint a véres rongyra.
Könnybe lábad a szeme. Hallotta már a hasonlatot, és akkor is sírt. A rongy nem tehet róla, hogy véres, sőt, ő készségesen feltörölte, csak a munkáját végezte, ezért dobták aztán a szemétbe. Pedig tulajdonképpen minden rongynak ez a sorsa. De akkor meg a vér a szerencsétlen, mert ő meg nem direkt serkent ki. Szívesen éltette volna tovább a gazdáját, csak nem engedték meg neki. És most még gyűlölik is. Egyik sem joggal szív, ezt szebben nem is lehet kifejezni.
- Bátor csaj vagy. - Dünnyög Shui felé, mikor előrébb halad, hogy a sötétséggel beszélgessen. Ezek után nem mer közelebb menni hozzá. Csak egy nagyobb lépést húz, hogy most őket hallhassa. Azért nem bírja ki kuncogás nélkül a "valami fétis" című ötletet. Nem is rossz. Kár, hogy nem Ályicsannak jutott eszébe.
avatar
Suyiko Shiai-Ne
Játékos

Specializálódás : Glamourous.

Tartózkodási hely : Fame. Luxury. Love.


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 439

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Konan1 on Szer. Jún. 16 2010, 10:49

Az út első része egészen jól haladt, mindenki a saját dolgával foglalkozott és így haladtak előre. Noriko beszélgetést kezdeményezett a mellette haladó fiúval és úgy látszott a fiú sem akar tovább unatkozni. Hátul cammogott Ai aki már egy kis ízelítőt kapott abból, hogy a lány, aki a követ személyét tölti be, mire is képes. Elég nehéz feldolgozni ezeket a dolgokat, főleg úgy, hogy látott mindenit maga körül elhullani. Ezért volt most csendben a lány és maradt a háttérben, holott a személyisége azt követelné meg, hogy legelöl legyen és ragyogjon. Csend volt, bár a két genin beszélgetett, akkor is lehetett hallani a semmit. Sivár szél fújta meg a fák lombkoronáját, azonban a szélre nem jött semmi válasz. A madarak csendben voltak, a bogarak nem zümmögtek, a tücskök nem hegedültek és ezt Shui is észrevehette. A saját bogarai furcsán, rendellenesen viselkedtek, mintha össze lettek volna zavarodva. Fea a kérdés hallatán, félig a lány felé fordult, kezével egy kicsit megigazította a haját, hogy lássa is a lányt a mély vörös szemeivel.
- Ez nem fétis, mert én magam vagyok aki elhozza a halált mindenkinek.
Épphogy kimondta a lány ezeket a szavakat, a környező fák mögül négy shinobi ugrott elő és még mielőtt reagálhattatok volna, már azon kaptátok magatokat, hogy egy háromoldalú akadályt húztak fel körétek, amiből Fea pont kint volt. Az akadályon át lehetett látni, de azt is lehetett látni, hogy ott van előttetek azok a bizonyos falak.
- Egyes kész! - Kettes kész! - Hármas kész! Kiáltottak fel sorra azok akik az akadályt hozták létre, azok akik az akadály három csücskénél álltak összecsapott tenyérrel és chakrát koncentráltak, hogy az akadály fent álljon.
Bekövetkezett a baj, amire senki sem volt kellően felkészülve. Ha legalább egy valaki figyelmesen kémlelte volna a tájat akkor talán meg lehetett volna ezt akadályozni, de mindenki mással volt elfoglalva. Ai éppen a depressziójából próbált kitörni, Noriko és Hiroto egymással voltak elfoglalva, Shui pedig Fea-val. Szerencsétlen követ egyedül volt kint a négy shinobival szemben és senki sem tudott rajta segíteni. Legalábbis egyenlőre.


//Félreértések elkerülése érdekében, ez egyfajta háromszögletű akadály, amik a csúcsoknál találkoznak. Tehát piramisszerűen néz ki amiben benne vagytok Smile //


A hozzászólást Konan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 16 2010, 16:38-kor.
avatar
Konan1
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Haru Noriko on Szer. Jún. 16 2010, 16:26

Megkönnyebbülten nyugtáztam, hogy a csapatnak legalább egy tagja hajlandó velem szóba állni. Ez biztonsággal töltött el és immár derűsen hallgattam Hiroto életének történetét, ami azonban nem túl pozitív érzelmeket váltott ki belőlem. Ez a történet szörnyű! Nagyon sajnáltam a fiút, mert sok mindenen ment keresztül, de ugyanakkor szégyelltem is magam, amiért olyan nagy arcom volt a "nehéz" múltam miatt. Hozzá képest burokban nőttem fel.
- Nagyon sajnálom, ami történt veled. Nem lehetett egyszerű... És igazad van, tényleg rosszabb a te múltad. Ami velem történt, egy egyszerű rablás volt...a szüleim egy küldetésre mentek, és már napok óta nem láttam őket, amikor egy éjszaka neszekre lettem figyelmes. Két ninja bejutott a házba, és engem kerestek. Megfogtam a fegyvertartóm, és a sarokba ugrottam, ahol elég sötét volt, de így is észre vettek, és nekem rontottak. Az elsőt leszúrtam, de mikor a második támadott, sokkot kaptam, és ha nem terem ott az apám, biztosan meghalok. Az első ninja nem kapott nagy sérülést, lehet, hogy pár perc múlva felkelt volna, hogy megöljenek, és máig sem tudom, mit tettem volna a másodikkal. Utólag kiderült, hogy csak azért támadtak meg, hogy túszul ejtsenek, és zsarolják vele a szüleimet, nem tudni, hogy felbérelték-e őket, és hogy jönnek-e még támadások...retteghetek, mert soha nem vagyok biztonságban. Épp ezért lettem ninja. Nem akarok többet félni, hogy nem tudom megvédeni magam. Ennek azonban már hat éve...- nem tudtam rendesen befejezni a mondatot, mert hirtelen a lábam előtt megnyílt a föld, és egy fal szökött az égbe.
- Bekerítettek! - kiáltottam a semmibe. De ami nagyobb baj volt, hogy Fea kinn maradt. Meg fogják ölni...gondoltam, hiszen a három támadó nagyon erősnek tűnt. Az agyam rögtön pörögni kezdett, mit tehetnék. A fal chakrából készült, tehát szinte elpusztíthatatlan. Akkor mit tegyünk? És egyáltalán: mit akarnak tőlünk ezek az emberek?
Megpróbáltam betörni a falat- sikertelenül. De mire is számíthattam...Remek, rögtön az első küldetésen meghalunk, vagy ha mi nem is, de elveszítjük a küldöncöt, és jól elkönyvelnek lúzernek...Valahogy ki kell szabadulnunk innen, de hogyan?
Kezd rajtam elhatalmasodni a kétségbeesés...nincs az a technika, ami most kivihetne minket innen...Talán Ai tud valamit, de az nem lesz elég mindannyiunknak. Nekem nincs erre jutsum, valószínűleg Hiroto-nak sem, Shui pedig egyáltalán semmilyen technikát nem akart használni. Az egyetlen, ami talán mentőöv lehet, amit hallottam valahonnan, hogy ami chakrából készült, chakrával el is lehet pusztítani. ebben nem vagyok biztos, de meg kell próbálnom, vagy itt maradhatunk halálunk napjáig...ha kiszabadulok, odakiáltok a csapattársaimnak, hogy támadjuk meg az egyiket, Ai és Fea pedig a másik kettőt. De ideje a tettek mezejére lépni, azaz rúgni. Megpróbálom a lábamba áramoltatni a chakrát...Ezt Apu mutatta egyszer régen, de kicsi voltam, és nem ment, ezért nem is tértünk vissza rá. Nem lesz tökéletes, de jobb a semminél. Először meg kell nyugodnom valamelyest, aztán a bennem lévő erőt a lábamba fókuszálom, és lenézek. A cipőm körül kék, áttetsző anyag képződött, mely hol vastag, hol egészen vékony. Hát igen, ebből is látszik, hogy elég bénán irányítom a chakrám...de mindegy, nekifutok ( amennyire lehet), és teljes erőből belerúgok a falba.


A hozzászólást Haru Noriko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Jún. 17 2010, 11:30-kor.
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Szer. Jún. 16 2010, 21:52

Magas fán egy kislány csücsült, de nem, Naka sosem volt kicsi, csak nem éppen magas - tény és való, hogy a nagyszájú, cicaszerű teremtmény gyűlölte, ha valaki ujjat húzott a termetével. Cicaszerű, mert... nyávog? De nem, mert más állathangokat is gyakran adott ki, de nem szándékosan, azok mindig csak kicsusszantak.
Mindenesetre, a vörös hajú démon - bár szende szűznek adta ki magát mindig is, noha nem mondható el különösképpen róla, hogy szende... vagy hogy szűz -, egy nagy fa magasan lévő ágán lógatta lábát. Persze azért csak óvatosan, mivel egy egyberészes, passzos, térd fölötti, bézs színű ruha volt rajta, melynek anyaga alig különbözött a gyapjútól. Ergo: könnyen szakadó, a szél által könnyen fellebbenthető ruhácska takarta bájait.
- Volt egyszer egy kis bolond, kis bolond, kis bolond... - énekelgette magában a dalocska első sorát, miközben a feje fölött lévő levelek sziluettjébe meredt. Noha nem sokat látott, mivel az átszűrődő napfény zavarta a látását, meg némileg a gondolataiba merülve meredt ki a fejéből a nagyvilágba.
- Megkérdezte tőle a tudós úr, tudós úr, tudós úr... - dalolta tovább a nótát, de már kezdett visszatérni a fantáziavilágból a valóságba. - Miért adod a szíved ily olcsón, ily olcsón, ily olcsón...?
Az orrára hulló zöld levelet először csak nézte - még szép, hogy kancsalítva -, aztán dühösen lefújta, majd pedig hopp, leugrott a fáról. Tompítva érkezett a füvön - na nem mintha kerülni akarta volna a feltűnést, sőt, örült volna valakinek, aki útbaigazítja egy kicsit, merthogy szegény kislányos Naka eltévedt. Egyszer, még rég, nézte már fejjel lefelé a térképet, de most nem ez történt. Egyáltalán nem is volt térképe. No meg szeretett is elveszve lenni, de azért már kezdte hiányolni a többieket.
- Nyuszi, nyuszi, hopp. Ühmmm... - grimaszolt csücsörítve, mintha egy groteszk puszit akart volna adni a levegőnek, - remélem... senki nem látta a bugyimat...
Egyértelműen látszott rajta, hogy problémázik, mint mindig.
- Jajj, ugyan már! - legyintett, no igen, és itt jön a régi egyéniségfoszlány. - Senki sincs ebben az erdőben, mégis ki láthatta volna?
Nakás nevetés, az a jól ismert fajta. Aztán hirtelen abbamaradt, nem direkt, de nem is véletlen.
- Hahó...! Van valahol valaki...? - suttogott bele a némaság gyilkos terébe, habozott, majd ismét megszólalt: - Hú de nagy csönd van, ez mindig ilyen...? Jó, tudom, hogy ez egy erdő... Meg hát, a fáktól csak nem várhatom el, hogy pletykálni kezdjenek... vagy igen?
Azzal nekidőlt a fa törzsének - amin eddig üldögélt -, majd pedig az arcával rátapadva hallgatta a néma fát. No igen, azon aztán volt mit hallgatni...
avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : vanittmindenmintaBúcsúban


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2010

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Csüt. Jún. 17 2010, 12:22

Naka hallgatózott, noha tényleg semmit nem hallott. De a fa ölelése valahogy megnyugtatta, talán azért, mert olyan érzése támadt, mintha egyetlen Kibuját ölelné. Na nem mintha férjecskéje olyan mozdulatlan és érdes lenne – úgymond igazi tuskó –, csupán öleléshiánya volt a kisszívnek.
Elkóborolt otthonról, de amikor még elindult, volt nála térkép. Azt egy röpke szellő kifújta a kezecskéjéből, mire ő nemhogy utána eredt volna, hanem állt egy helyben, mosolyogva integetett és kívánt jó utat.
Azután meg persze ment ő fel és alá, körbe aztán vissza, mire alaposan eltévedt. Járt tengernél, de azt nem szerette, mert a víz az neki túlságosan vizes volt és nedves, ő pedig inkább a szárazföldet pártolta – a fejecskéjébe vette ugyanis, hogy ő egy macska, márpedig a macskák nem nagyon rajonganak a vízért.
Később betévedt egy nagyobbacska faluba, ahol egy gazdag férfi – vagy talán inkább nemesített bálna? >.< – az ágyasává akarta tenni Nakucit, mire a Vörös démon nemzésképtelenné tette az úriembert, hát igen, ebben a dologban ő sosem változott, de nem is fog.
- Múúúú… - lebiggyesztette a csöppnyi kis ajkát, majd pedig dühösen felnézett a fára, de az tovább sem válaszolt.
- Te aztán nem vagy ma beszédes kedvedben… ne durcizz már, hanem csacsogd el nekem szépen, merre leledzik Kibusha. A férjem. Az én elbűvölő, gyönyörű férjecském.
Semmi válasz.
- Tán csak nem féltékeny vagy, nyaú? – kérdezte azzal a tipikus huncut mosolyával, majd hozzátette a kis lepedőakrobata: – Hát ezt megszívtad.
~De nem ő az egyetlen… eltévedtem, segítsééég! Én most innen hogy találjak ki? Múúúh… Az erdőkben miért nincsenek információs vagy mittudomén… olyan eligazító útjelző táblák, vagy mik a szösszenetek?! Ez aljas diszkrimináció a térképetlen emberekkel szemben.~
Most egyértelműen bedurcizott, ami persze nála nem volt valami ritka jelenség. Az meg pláne nem jutott az eszecskéjébe, hogy használja a Byakugant.
- Na jó, elég ebből a teszetoszaságból, így csak a férfiak szoktak habozni! Itt az ideje, hogy a becses sors kezébe helyezzem ártatlanságomat.
Eltakarta lélektükreit, nagy levegőt vett, majd pedig elkezdett a saját tengelye körül forogni. Egyszer, kétszer… már a tizedik fordulaton volt túl, mire rájött, hogy szédül. Hirtelen megállt, leeresztette a kacsóit. Kicsit kóválygós fejjel ugyan, de belőtte az irányt.
- Háh, arra megyek! – mutatott ki egy ujjal a nagyvilágba. Kicsit bizonytalanul – mint mikor Nakuci be van rúgva, na igen, az is külön mutatvány, mivel nagyon nem bírja az alkoholt –, de határozottan indult el a vadonban.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : vanittmindenmintaBúcsúban


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2010

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hyuuga Shakaku on Csüt. Jún. 17 2010, 13:01

Nakuci dudorászva haladt előre a kerek erdő egyik szögletéből, mikor aztán hirtelen megtorpant. Az egész teste oszloppá merevedve cövekelt le, egy lépést sem bírt tovább tenni, amit látott… az ugyanis lesokkolta. Erre nem számított, a legkevésbé sem. Olyannyira nem, hogy ereiben a vér is szinte jégkockákat úsztatott, a pulzusszáma háromszorosára nőtt, a vérnyomása az egekben. A szemei véres terrortól nyíltag nagyra, a pupillája a hatalmas adrenalin-sokktól tágult ki.
Egy nyuszi nézett vele farkasszemet, egy puha bundájú, fehér muszmusz, pamacsos farkacskával.
- Pu-ha… - nyögte elhalt hangon, majd a szemei csillogni kezdtek a vad örömtől.
~ Nyuszíííí, puhaaaa ~ Csak ennyi száguldott át hasadt tudatán, s már oda is lopakodott a pamacsgolyóhoz, aki tulajdonképpen mást se csinált, minthogy nyammogta a füvet.
Azonban eme erdei ragadozó is dörzsölt játékos volt, mert bár hagyta a reménykedő Nakát a közelébe lopakodni, három méternél többet nem engedett. A nyuszi odább ugrált – Naka szinte elélvezve nézte a nyusszancs törékeny kis testén hullámzó puha szőrréteget… köhöm… hát igen –, aztán követte az állatkát. De az megint arrébb ment, Naka utána, majd nyuszika megint, majd Naka utána.
A lelki páros így haladt egyre beljebb és beljebb. Persze nem volt az út éppenséggel egyenes, hiszen a nyuszi örömmel ugrándozta körbe a fákat – Naka meg persze utána –, haladt bokorról bokorra, így aztán keresztbe-kasul masíroztak föl és alá.
A nyuszi hopp, beugrott az egyik bokorba, a Vörös démon meg naná, hogy utána vetette agát. Puff, a szőrgombolyagon landolt, enyhén kilapítva azt. Azonban dinka kisasszony fura hangokat hallott, nem állatét, nem is rovarét. A levelek susogása is teljesen más volt. Sokkal inkább emberhangra emlékeztetett.
Naka kerekre tágult szemekkel nézett felfelé, a föléjük magasodó fára.
- De hiszen ez a fa beszél…
A nyuszi hapcizott egyet, majd pedig nekiiramodott a bokor túlsó vége felé. Naka megcsípte a farkánál fogva, majd visszahúzta a kis huncutot. Óvatosan a mutatóujjával félretolt néhány levélkét, majd pedig az apró résen keresztül a távolban – na de nem is olyan messze –, megpillantott egy fénylő valamit, kívül három perverznek tűnő zaklatóval, belül meg talán három csapdába esett szűzzel, akik a megmentésre várhattak. Vagy sem…?
Naka kitolatott a bokorból, a nyuszival a kezében, a lehető legminimálisabb zajt csapva, majd pedig felugrott arra a fára, amiről azt hitte, hogy tárgyalóképes ügyfél, de mégsem. Komótosan elhelyezkedett, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, lóbálva, mint egy kislány. Az ölébe helyezte a bundást, egyik kezével fogta, másikkal pedig simogatta.
És természetesen figyelte a gyülekezetet. Észrevett egy külső valakit is, meg még egy alakot, aki még bent volt a valamiben, de eddig nem vette ki.
~ Valamilyen ketrecszerű izé… Fufufu… ez vicces lesz. Vajon hogy törnek ki? Vagy mind meghalnak? Múúúh, remélem, hogy harcolni fognak, mert már rég láttam „tépdahaját”.~
Kuncogott magában, mint aki egy szórakoztató előadást néz.
~ Chakrát használnak a fenntartásához, háromszögletű gúla… belülről így elég nehéz lesz, gyerekek.~
Nakuci tovább simogatta az állatkát, ami már megnyugodott az ölében, sőt, élvezte a kényeztetést. Dúdolgatva ült egy olyan ponton, ahonnan tökéletesen látott, és persze őt is láthatták – kijött a gyakorlatból, noha rögtön előállt egy tervvel, amit könnyű is használni. Mindenesetre… volt már ilyenben része.

_________________



avatar
Hyuuga Shakaku
Játékos

Taijutsu Pontok : 198

Specializálódás : vanittmindenmintaBúcsúban


Adatlap
Szint: S
Rang: Pedoepicentrum (by Kakashi)
Chakraszint: 2010

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kaibutsu Hiroto on Csüt. Jún. 17 2010, 13:59

/Díszes társaságunknak/

Figyelmesen végig hallgatom Noriko beszámolóját, így hát azt nem veszem észre ami a környezetünkben történik. Négy alak vett minket körbe, ebből három egy akadályt hozott létre körülöttünk.
- Ajaj. - szólalok meg halkan, miközben már Noriko kiabál.
Kérdőn ránézek a jounin-ra aki velünk van, hátha ő tud csinálni valamit. Ezután már a kunai tartómhoz nyúlok és előveszek egyet.
- Mi legyen? - teszem fel a kérdésemet a nőnek. - Valahogy ki tudunk törni innen, vagy már most kudarcba fulladt a küldetésünk? - a hangomban volt egy kis gúny, amit valószínűleg észre is vett.
Legalább Shui kijutott volna a követtel együtt. Akkor legalább lenne esélyünk a kijutásra, de így bentről nem hiszem hogy tudunk bármit is csinálni.
- Ha esetleg valaki ismerne Doton technikát, az a föld alól kitörhetne innen. Valaki ismer ilyen technikát? - kérdezem meg a többiektől.
Genzo sensei sajnos csak az alapok technikákra tanított meg, a komolyabb dolgokról csak mesélt néhányszor. Azt hiszem, nagyon jó lenne ha most a Sensei is itt lenne velünk, ő biztos tudná a megoldást a jelenlegi bajunkra...
avatar
Kaibutsu Hiroto
Játékos

Taijutsu Pontok : 48


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 444

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Aburame Shui on Pént. Jún. 18 2010, 12:39


Ahogy felém fodulva a horrorkomika előadja a "komoly" és "félelmetes" válaszát, felkuncogtam, ennek tényleg nincs ki mind a négy kereke, és még komolan is veszi. Tisztára, mint Shirogane nii-san, mikor előadja nekem az Anthonomus-pomorum (vidéki nevén bimbólikasztó vagy almabimbó-likasztó bogár) táplálkozási szokásait, párosodását, meg hogy egyébként is milyen gyönyörű. Hogy oda ne rohanjak... Hogy képesek emberek ilyen szinten rajongani egy dologért, legyen az bármi? Magam elé meredtem egy rövid pillanatra. Én semmiért sem tudok igazán lelkesedni, ezért is olyan nehéz. Ha kapaszkodhattam volna igazán egy álomba. Hopgy a falu legerősebb ninjája, legendája legyek, ebben nincs semmi egyedi, semmi speciális, és pont emiatt, met annyira általános cél, engem sem elégít ki igazán, de nem jutott eszembe ennél még semmi jobb. Mások bezzeg olyan komoly terveket dédelgetnek, már azt is tudják nagyjából, mi felé szeretnének specializálódni. Tőlem elvárnák, hogy a klántechnikák terén pakoljak le egy csomó mindent az asztalra, de ez a fóbiám miatt elképzelhetetlen, másban meg nem vagyok egyáltalán különleges. Nincs, csak a nagy szám, és a meggondolatlanságom.
Gondolataimból négy alak felbukkanása rángat vissza olyan hamar, hogy még igazán bele sem tudtam élni magam, és már is arra kellett döbbennem, hogy csapdába estünk. A francba már! Az orrom majdnem az akadályon kívül maradt, ha így történik, fájt volna?
Vicces, az első dolog, ami eszembe jutott, hogy kár, hogy nem ismerem azt a technikát, amellyel nemrég Kou-nii-san teljesen padlóra vágott, na meg sokkos állapotba kergetett, annyira féltem. Halványan elmosolyodtam, a szívem Aburame, annak ellenére, hogy a testem hevesen tiltakozik ellene.
Csak rezignáltan követem tekintetemmel Nocchan tevékenységét, nem mondom, jobb a semminél, csak épp nem tűnik túl hasznosnak. Ahh, semmi értelmes technikám nincs...
A férfiakra pillantok, és Feára.
- Hé, csajszi, most nekik igazán elhozhatnád a halált - még ilyen helyzetben is csak annyira vagyok képes, hogy ironikusan beszóljak valakinek. - Ti meg aztán szépen vagytok. Annyira berezeltetek tőlünk, hogy bezártatok ide! Ó ember, rettegtek egy lúzer genintől? - mutatok magamra gúnyos kacajjal. Azért furcsa, hogy Konohához ilyen közel csak úgy itt rohangál ez a négy alak. De szokott Shui-hime-sama gondolkodni? Nem. - Igazán hízelgő, hogy a hírem megelőzött engem is, már csak azért is, mert nincs hírem. De nem lehet büntetlenül szórakozni egy hercegnővel! - emelem magam mellé a kezeim, és csak imádkozom, hogy valamilyen szinten igazam legyen, mert ha nincs, akkor most bizony kiütöm magam teljesen feleslegesen.
Apa egyszer azt mondta, a bogarak, amik minden Aburame testében ott fészkelnek, a chakránkkal táplálkoznak, ezért, és a testünkbe való lészkelésért cserébe megvédenek minket, és engedelmeskednek nekünk, de ez az ő érdekük is, hiszen saját lakóhelyüket és kicsinyeiket is védik egyben. Mint a termeszek a várukat, a méhek a kaptárat és sorolhatnám. De ha az én chakrámmal tudnak táplálkozni, talán az akadály chakráját is meg tudják enni. Keiem megremegtek,ahogy lecsuktam a szemem, igyekeztem egész másra gondolni, ahogy azt Shatar-san tanításakor is tettem. Elképzeltem, hogy csak a homok fog csiklandozni, ők a barátaim... Kezem a megfelelő jelekbe fogtam össze, majd halkan kimondtam - Kikaichuu no Jutsu (Bogárirányító technika)! - közben végig arra koncentráltam, hogy a bogarak támadják meg a chakrafalt, de csak ha tudnak vele mit kezdeni. Ők jobban értenek ahhoz, hogy mire képesek és mire nem, és azért mert utálom őket, még nem akarom a halálukat. Ahogy a bogarak elkezdtek kiáramlani a testemből, hisztérikusan felnyikkantam, és remegni kezdtem. Iszonyatosan félek, annyira félek. A térdeim remegnek, és érzem, nem fogom sokáig bírni, de ki kell tartanom, és füllenem, hogy törtnik-e valami (ha kinyitom a szemem, tuti beájulok). Ha nem történik semmi, előtörnek a könnyeim, és összeroskadva, magzati pózba kuporodom, majd miközben végigszenvedem visszatérésük, zokogni kezdek, sokkosan öntudatlan állapotba süllyedve, ha mégis történne valami, akkor megpróbálok kitartani, míg végeznek a kis rusnyaságok a tevékenységükkel, és csak azután adom meg magam a sokkos rettegésnek, és ez esetben a mentális megerőltetéstől valószínűleg el is fogok ájulni.
avatar
Aburame Shui
Játékos

Tartózkodási hely : Káosz kapui :]


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 135

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Suyiko Shiai-Ne on Vas. Jún. 20 2010, 16:48

Figyelni a tájat, az útvonalat, koncentrálni a küldetésre? Ugyan, kérlek...
Amiért Ályicsan itt volt, az csak és kizárólag a kényszer: a külső Tsunadétól, meg a belső, dacból, mert szegény éppen csúnyán összekapott a pasijával, és nincs mit csinálnia. Úgyhogy teljesen logikus módon a halálba rohan, meg a csapdába, így, egymás után. Ahogy kigyógyult valamelyest a csúnya rémképből, és kiejtette a lehető legképtelenebb mondatot a száján, amit kiejthetett, körbe fogták. Nem körbe, háromszöges gúlába és izébe, olyanba, mint a piramis, csak háromszögűbe - nem azt hívják tetraédernek? A történet valahogy így nézett ki, mintegy áttekintésképpen, mert mint tudjuk, ismétlés a tudás anyja, meg akkor talán a következő lépéseket is sikerülne megtervezni, ha átlátnánk az egész sztorit.
Az úgy volt, hogy bandukoltak, és trécseltek, a sötét kis boszorka, a szőke kis boszorka, az angyalka meg a kis herceg, meg a díva, aki egyszerre lehetett angyalka is meg boszorka is, roppant felszínes, ám jobbára elfogadható megállapításként.
- Nincs valakinél egy szál cigi? - Ezt ő mondta? Egészen biztos? Borzalmas, förtelmes, felháborító, olyannyira, hogy nemcsak ő maga kapott a szájához és pirongott, amit köztudottan nem szokott, hanem még nekik is rontottak, három csúnya, nagy bácsi. És bekerítették őket, és a sötét kis elborult kint maradt. (Heh, leányka, feleakkora vagy, mint én, milyen jogon ijesztgettél is?!) Ez már lényegtelen. Sokkal nagyobb probléma, hogy a csaj kint van. És Ai ideges, nagyon. Utálja, hogy eljött és nem inkább otthon fetreng a tigrismintás ágyneműjében. És utálja, hogy bedőlt.
- A sötét spiné kint maradt! - kiáltott fel, így időt nyerve magának, hogy feldolgozza a tényállást, még egyszer. - Persze, mert áruló! Ott ment melletted, miért hagyták volna ki éppen őt? - kapálózik hisztérikusan Shui felé. - Talán mert félnek tőle?! Kislány, amellett a luv... csaj mellett mi elbújhatunk magasan. Akkor miért nem őt zárták be?! - Igen, ez logikus kirohanásnak tűnik. Az angyalkáé kevésbé, de legalább próbálkozik, amíg Ai lekiabálja a kénytelen-kelletlen társai fejéről a hajat. Nem, még nem fejezte be.
- Persze, aztán ha mégis kiszabadulunk innen, egyszer csak hátba támad. - Egész jó retorika, még büszke is magára pillanatnyilag. De sajna szembesülnie kellett vele, hogy a kutya sem figyel rá, nem érdekel senkit az aljas rágalma. Csak a csaj figyel odakintről, de nem lehet eldönteni, hogyan: fenyegetően, kíváncsian, gúnyosan? A fenébe, hogy nem mer odamenni és kérdőre vonni!
- Na jó. - nyögte ki még végül, egyenesen Shuinak, mert ő volt közel. - Kitörünk innen és leütjük a hegyomlásnyiakat. De ne csodálkozzatok, ha véletlenül valaki ledöf benneteket. - Leginkább Ait magát, amiért így belekotnyeleskedik a lehet, hogy ártatlan kis démon dolgába. Mindenkinek vannak furcsa flúgjai, és ha áruló lenne, talán inkább beolvadna, mint kitűnne - de még az is lehet, hogy egyszerűen valami hiba csúszott a gépezetbe.
Sőt, biztos. Ha máshol nem is, hát ott, helyben, négy szerencsétlen tússzal és egy tetraéderrel.
Noriko és Shui támadnak, a szándék igazán értékelendő, csajok. Normális ember értékelné, míg Ályicsan inkább kiabál, újra. Szegény Shuinak, ha nem lenne elég a fóbiája, még Szöccikéével is meg kell küzdenie, mert ő bizony, ahogy meghallja a zümmögést és szembesül a tömérdek rovarral, úgy rohan a "ketrec" másik végébe, lehetőleg Hiroto háta mögé némi védelem reményében, mint akit ágyúból lőttek ki. (Hehe, vicces lenne ágyúval próbálkozni a kitörés érdekében. Nocchan nem jár tőle messze, de azért még nem hangos, nem az igazi.)
- Mi lenne... - kezdi remegő hanggal, halkan, hogy leginkább csak a fiú hallhassa, aki akaratán kívül csapott fel a sztár testőrének - Mi lenne, ha valahogy megtudnánk, milyen chakrájú ez az akadály? Ha mind nekimegyünk valamivel, csak meggyengül valamelyiktől. Aztán azt fokozott dózisban rányomjuk a falra. Hacsak fel nem erősítik, mert akkor szívás van, de erre van kint Fea, hogy elvonja a figyelmüket. - Szívesen odakiabálna az érintettnek, hogy elkezdhetné már, de lányos zavarában, hogy azt sem tudja, ki kivel van, nem szánja rá magát. Azért egy kicsit hangosabban mondja még, hátha kiderül, hogy mégsem olyan szőke és mond valami használhatót is. - Vagy az is lehet, hogy ez csak egy genjutsu. Ismeri valaki a feloldást? - Merthogy a roppant hízelgően jouninnak hitt chuunin ismeri, elméletben, csakhogy csórika sosem volt képes megtanulni, mert amikor lehetett volna, már nem méltóztatott bejárni órákra. Akadt jobb dolga is. Ahogy most is akad jobb dolga, mint szegény srác háta mögött álldogálni napestig. Felszegett állal, kihúzva magát kisétál hát a remek menedékből és megkeresi az akadály legbiztosabbnak, legFeamentesebbnek tűnő pontját. Megérinti. Aztán átellenben, a másik falat is, ami a kreálóktól van a legmesszebb.
Valamire csak megy a tapizással, ha másra nem, a keze felvesz valami extrém színt, vagy a haja találkozik a plafonnal. Nem baj, éppen most veszett össze a pasijával. Belefér. (xD)

[Saaajnálom, Nakuci, ebben a körben még nem tudtunk rád reagálni. Azért csak kitartóan dobálózz a nyuszival. =3 Jut eszembe,örülök, hogy újra itt vagy. clown <- Hát nem tüneményes? ^.^]


A hozzászólást Suyiko Shiai-Ne összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Jún. 23 2010, 18:59-kor.
avatar
Suyiko Shiai-Ne
Játékos

Specializálódás : Glamourous.

Tartózkodási hely : Fame. Luxury. Love.


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 439

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Konan1 on Vas. Jún. 20 2010, 22:23

//Először is Üdvözölném ismét itt Aikan-chant, valamint közlöm, hogy innentől ő is részt vesz veletek a fórumkalandban Very Happy //

A szédült lány aki a közeli erdőket járja kaland után kutatva, térkép nélkül bolyong a komor sötét, azonban mégis barátságos erdőben. Nyuszi pattan, lányka szökken és kezdődik a játék ami belekeveri őt egy nagyobb és hevesebb csatába amiben már régen volt osztályrésze. Az egyik ágra kiülve, a drága nyuszival a kezében nézi az eseményeket mint valami háromdimenziós moziban. A földből akadály bukkan elő, Fea kivételével mindenki benn ragadt és kitört a pánik. Ai szó szerint hisztériarohamot kapott és már Feat is leárulózta, holott a támadók célja az elkülönítés volt, hogy könnyen megölhessék a követet. Minden csak ez az apró momentum nem haladt végig a lány fején, azonban azt tudta, hogy ki kell szabadulnia, ahogyan ezt a többiek tudták. Mindenki dolgozni kezdett azon, hogy ki tudjon jutni, Noriko egy ügyes és hatékony mozdulattal próbálta meg átrúgni az akadályfalat és amikor eltalálta, láthatóan a hozzá közelebb eső férfi a sarokban, egy kicsit megingott. Azonban ez nem volt jelentős, valószínűleg a lánynak hamarabb fogyna el a chakrája, minthogy kirúgná magát a helyzetből. Hiroto teljesen más szemszögből közelítette meg a dolgokat, ő a földi menekülőutat fontolgatta és azt, hogy bárcsak ismerne doton jutsukat. Amint a fiú magánakcióba kezd (ha kezd) és el kezd ásni a kacsóival, meglátja, hogy a föld alatt is húzódik akadály ami pontosan olyan mint az oldalfalak. Ai azon gondolkozott, hogy hátha csak egy genjutsuba került, és a falakat próbálta meg tapogatni, hátha valami furcsaságot vél felfedezni, azonban nem történt semmi. Szilárd, tömör chakra volt ami körbevette őt és érezhetően nem genjutsu volt.
Ekkor minden tekintet Shuira szegeződött, aki talán a legtöbb eredményt hozó próbálkozással állt elő. Bogarak, melyek chakrával táplálkoznak, az Aburame klán legeredményesebb és legféltettebb fegyvere. A lány mindkét kezét a magasba emelte, majd a szemeit becsukta és mozgásra kényszerítette a bogarakat, akik először mozgolódni kezdtek, majd rendellenesen nem jöttek elő a testből, hanem megzavarodva mozogtak, mintha féltek volna valamitől. Hamarosan maga Shui is rájött, hogy mitől riadtak meg a bogarak és kénytelen volt kinyitnia a szemét. Hirtelen, egy láthatatlan hullám haladt át mindenkin, ami telis-tele volt félelemmel és sötétséggel. Igen Fea volt az aki ezt a hullámot kirobbantotta. Amint a három személyt, akik az akadályt hozták létre, megérezték Fea félelmét, egyből egy újabb kézpecsét sort mutogattak el, majd a földre csaptak az akadály három sarkánál, ahol egy pecsét jött létre. Innentől az akadály magát tartotta fent, nem igényelt további chakrát és a három férfi felszabadult, majd mindegyik egy-egy katnát előhúzva, Feára ugrott, hogy végezzen vele. Mindeközben a negyedik férfi, aki még eddig semmit sem csinált, csak egy helyben álldogálva nézte, hogy hogyan alakulnak a dolgok, azonban hamar meglepődöttség ült az arcára és azt követően félelem, halálfélelem.
Fea kiegyenesedett, haját keze segítségével félre söpörte, hogy a vérben izzó szemei ól láthatóak legyenek, majd amint a három férfi közel ért hozzá, torka szakadtából felkiáltott az égbe. Ebben a pillanatban mind a négyen akik az akadályba szorultatok, csak akkor vettétek észre, hogy hangszigetelt az egész, és egy árva mukk nem halad át rajta. Tehát a sok beszéd, mely kintre szólt, mind Shui mind Ai és mind a többiek részéről, szó szerint üres fülekre talált. Fea felsikított, mire a felé közeledő három férfiből el kezdett ömleni a vér, a szemén keresztül, a szájából, ahol csak utat talált magának, majd mindannyiuk a földre hullott és a már Ai által ismert képsorok következtek. A bőr levált a testről, majd azt követve a hús, míg végül csak a csont maradt és temérdek vér a földön, és ami fontosabb, ezt mindenki látta, mindenki szeme láttára történt és ez most nem csak egy ócska vetített kép volt, a vér szaga még az akadályon is áttört, ami egyre inkább gyengülni látszott. A negyedig férfi aki egy helyben állt, nem hitt a szemének és eszét vesztve menekülni kezdett egyenesen afelé a lány felé, aki még mindég a nyuszit simogatta, bár lehet, hogy a dolgok láttán egyre erősebben és erősebben dögönyözte az állatot.
Fea miután "kivégezte" támadóit a gyengülő akadály felé fordult, pontosabban Shui felé, majd beszélni kezdett. Igaz nem lehetett belülről hallani, hogy mit mond de a szája járásából tisztán ki lehetett venni azt, hogy mit akart mondani.
- Emlékezz mit mondtam! Még találkozunk.
Ezt lehetett kivenni a szája mozgásából és egy apró kuncogást, ahogyan az akadály felé sétált lassan, majd amikor elérte azt, kezeivel nekitámaszkodott a falnak, majd nemes egyszerűséggel eltűnt egy szempillantás alatt. A helyén pusztán néhány elfeketedett levél maradt.
avatar
Konan1
Inaktív


Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Haru Noriko on Hétf. Jún. 21 2010, 15:06

Sajnos a rúgásom nem ért sokat, bár jó helyen keresgéltem, ha jobban irányíthatnám a chakrám, és többet tudnék egyszerre felszabadítani, ki tudtam volna szabadulni. Más azonban még jobb jutsu-val próbálkozott, mégpedig Shui, aki a bogarak segítségét kérte. Közben hallottam Ai kérdését, hogy ismeri-e valaki a genjutsu feloldását, és erre felkiáltottam:
- Én igen! - mekkorát néz majd, hogy egy genin tudja ezt, ő pedig nem...de kicsit nagyképű vagyok, na mindegy. Inkább jelet formáltam a kezemmel, ami másnak úgy tűnt volna, mint egy fél tigris jel, engem viszont jobban emlékeztetett a jókislányos jelentkezésre. Magabiztosan kiáltottam:Kai! - de semmi, sajnos. Bosszankodni azonban nem volt időm, mert hirtelen egy löket futott át az egész testemen. Vérszagot éreztem, és szemem előtt olyan képek táncoltak, mint...rémes belegondolni...magamat láttam, fennakadt szemekkel, holt-sápadtan, a nyakamon egy vágással, melyből ömlött a vér...A kezem libabőrös lett, a lábam elerőtlenedett, és majdnem térdre rogytam, csak az utolsó pillanatban sikerült megtámasztanom a tenyerem a falon. Lihegve próbáltam kiegyenesedni, és megkönnyebbülten néztem a kezemre, amely nem volt sem véres, sem hullaszínű. Ujjaim mögött azonban borzalmas látványt pillantottam meg. Fea úgy tűnik, sikított ( nem hallottam, mert hangszigetelt volt a csapdánk ), és az időközben rátámadt három férfi a földre rogyott. Most vettem észre, hogy már csak egy pecsét tart minket fogságban, de nem volt időm ezzel törődni. A támadók vérezni kezdtek, de nem, ez nem jó szó. Ömlött belőlük a vér. Mindenhonnan. A kezem lassan lecsúszott, és egy vérfagyasztó sikoly szakadt ki belőlem. Az egyik férfi a falnak esett, pont előttem, mire én a zsibbadtságomhoz képest viszonylag gyorsan hátraugrottam, Hiroto mellé. Most már tényleg halálra sápadva meredtem az előttem vonagló ninjára, akiről lassan hámlani kezdett a bőr. A szemem megnedvesedett a sokktól, de még így is láttam görcsbe rándult kezét, amiről már az izmok foszladoztak, s nem maradt utána más, csak széthullott csontok, hogy az egész teste, és a másik kettő után. Mindez lassan történt, és hatalmas szerencse volt, hogy nem hallhattunk semmit. Kezem az arcom elé emeltem, mely már átnedvesedett könnyeimtől.
- Ne...- nem akarom...nem akarom látni...szinte átérzem a szenvedésüket. Ezt még az sem érdemli, aki más életére tör...erre egész életemben emlékezni fogok, ez már egy olyan seb, amit nem törölhetek el...csak az álmaimban szoktam ilyet látni, és érezni, hogy et már nem felejthetem el, ez az emlék örökre bennem marad, de azok a szörnyűségek ehhez képest csak árnyékok...és ez most nem álom...!
Észre sem vettem, hogy Hiroto kezét szorongatom. De nem érdekelt, nem volt időm szégyellni magam. Inkább még közelebb léptem. Nem akartam egyedül lenni. Hányinger kerülgetett, fáztam és izzadtam, nem kaptam levegőt, és bár kerekre nyílt a szemem, nem láttam semmit, de éreztem az elviselhetetlen vérszagot...észre sem vettem, hogy már hangosan veszem a levegőt, és az a hang is remeg, mint mikor sírok. Csak még jobban szorítottam Hiroto kezét, és vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek.
Fea, ez a szörnyeteg odalépett Shui-hoz, és mondott neki valamit, aztán eltűnt. A fal megszűnt létezni, nem volt aki táplálja. Í viszont már semmi nem választott el minket a tetemektől. Halkan, erőtlenül sikítva ugrottam kettőt hátrébb, hogy ne legyek véres, de még így is láttam, és éreztem...el akartam tűnni innen, fel akartam ébredni, és legszívesebben nem is lettem volna többet ninja, ha ezt jelenti. De biztosan nem, ez még a ninjákhoz képest is brutális volt. Mintha lett volna egy negyedik férfi is, de már csak a rezdülő lombokat láttam, amerre menekült. Ott ült egy lány is, láttam, de ezt a tényt az agyam nem fogta föl. Hova tűnt Fea? Lehet, hogy ellenünk van, de mindenesetre örülök, hogy elment. Nem tudnék ránézni...Gyűlölöm, nem tudom elviselni! Hogy lehet valaki ilyen...
Újra elgyengültek a lábaim, de már nem tudtam megtámaszkodni sem a falban, sem Hiroto-ban, ezért térdre rogytam. Bámulni akartam magam elé, de a látvány arra késztetett, hogy inkább csukjam be a szemem.
avatar
Haru Noriko
Játékos

Specializálódás : Egy csiga fut az erdőben. találkozik a rókaával, aki megkérdezi, hova siet. -Ne is mondd- lihegi a csiga.- üldöz az apech! -De hát miért?- kérdezi a róka. - gondolj bele, házam van, a gyereknek is háza van, mindenkinek háza van! Fuss te is, amíg lehet! -Én? De hát miért? -Bundája van az egész családodnak, gyere fussunk!- mondta a csiga, és együtt menekültek tovább. Találkoztak a gólyával, aki szintén érdeklődni kezdett. Mindent elmondtak neki. Menekülj te is!- figyelmeztette a róka. -Én? Miért? Nekem semmi dolgom az apechhel! - Ahha, és az évi kéjutazás Afrikába?!

Tartózkodási hely : Konohagakure no sato


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 171

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 25 oldal 1, 2, 3 ... 13 ... 25  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.