Kage Ijin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Kage Ijin

Témanyitás  Kage Ijin on Szomb. Okt. 31 2015, 10:41

Fényes, szombat reggeli napsütés ébreszti fel Ijint, aki még reggel tíz órakor is aludt volna, ha a sötétítő közötti napsugarak nem a fejére világítottak volna. Társa Rakurai a hasán aludt, és ő is akár csak hősünk nagy ásítással és nyújtózkodással kelt fel. – Jó reggelt. – Köszön Ijin Rakurainak, aki szintúgy „Jó reggelt”-et kívánt. Rakurai Ijinre ugrik és elkezdi nyalogatni az arcát. –Tudod milyen nap van nem Ijin? – Kérdezte tőle bősz nyalogatás közben. – Igen szombat. Ma egész nap játszhatunk.- Ásít még egyet. – Hála égnek nincs iskola. A héten már untam Hisoka sensei piszkálódásait. – Jegyzi meg Ijin, majd felkelnek az ágyból és felöltöznek. Ijin ma, egy farmert vett fel és egy hosszú ujjú pulóvert, ami kapucnival is bírt, és arra vette rá a fekete bőrdzsekijét, az őszi hideg miatt. Édesanyja finom reggelivel várta őket. Tojásrántotta, Ijin kedvence. Rakurai pedig egy szelet húst kapott. Kishúga édesen megölelgette bátyát. - Hime van ma valami dolgot? – Kérdezte Ijin a húgától. – Megyek anyának segíteni az üzletbe. – Mondja mosolyogva. Úgy tűnik ketten maradnak itthon Rakuraival. – Hime gyere!- Hangzik a hívó kiabálás húgának. Hime csak egy mosollyal köszön el, és egy gyors öleléssel. Cipőbe bújt, kabátot vett fel, és már indultak is itthonról az üzletbe. – Na mi mit csináljunk ma? Mihez lenne kedved? – Kérdezte Ijin Rakuraitól, és lugolva mellé elkezdte simogatni. – Mi lenne, ha ma kint játszanánk a faluba? – Kérdezte Rakurai. – Ahhoz lenne kedved? – Rakurai csak csaholással válaszol, ami nála egyértelmű igent jelent. Hősünk ölébe veszi barátját, és nagy has vakarással jutalmazza a hét fáradalmaiért. – Akkor menjünk. – Mondja ki a végét Ijin, azzal megy és felveszi a cipőjét. Most ninja felszerelését is magához veszi, ha már a faluba megy lássák, hogy ninja növendék, amire ő nagyon büszke, hisz tudtával ő az első ninja a családban. Kint a faluban, már lehet látni az avart, néha még most is hullik egy-egy sárga levél a fákról, a csípős hideg is jelzi, hogy ősz van, ami azt jelenti, hogy hamarosan itt a tél is. Szerencsére hősünk jól fel van öltözve, de azért össze húzza a cipzárt a dzsekijén. Rakurai rögtön az egyik sárga levél kupacba veti magát. – Imádom az őszt! – Kiabálja hangosan és feltúrja az egész levél kupacot. Mikor kibújt egy levél a fején is maradt. Ijin nagyot nevetett rajta, Rakurai pedig egy egyszerű mozdulattal lefújta. – Sétáljunk egy kicsit. – Mondja Ijin, majd szépen lassan elindulnak. – Otthon is szerettem az őszt. Az erdőben nagyon sok levél volt, és sokat tudtunk játszani a testvéreimmel. – Mondja Rakurai sétálás közben. – Hon vágyad van? – Rakurai csak lehajtja a fejét. – Annyira nincs, a testvéreim és a szüleim hiányoznak kissé. – Ijin elmosolyodik. – Ez természetes. Ők a családod…- Itt megáll és leguggol állati társa mellé. -…Én is testvéremként szeretlek. – Felveszi Rakurait és magához öleli. – Felmehetek a fejedre? – Kérdezi Rakurai aranyosan. –Persze. – Ijin felteszi Rakurait a fejére, és a kapucnit is ráhúzza, hogy jó melegben legyen, és így sétálnak tovább. Elég sokat keringtek sok mindent megnéztek. Elmentek a kórház előtt, ahol már jó ideje mindig nagy a nyüzsgés-mozgás a háború miatt. – Nem értem, hogy miért kell ennyi embernek egymás ellen harcolnia. Ha a vezetőknek bajuk van egymással, akkor azt harcolják le egy az egy ellen. – Mondja Ijin kissé naivan, nézőpontjában még érezhető a gyermeki naivság. – Hát sokkal jobb lenne akkor a világ. – Nézz fel az égre Rakurai is miközben mondja. – Igen, és a legrosszabb, hogy mindig a civilek és a gyengék viselik meg az ilyen háborút. – Rakurai csaholva lenézz Ijinre. – Mi lenne, ha hősök lennénk? – Ijin kissé elgondolkodik. – Ezt, hogy érted?Hát mi lennék Taishou Rakurai (Szuper Rakurai) és Taishou Ijin, akik mindig segítenek a gyengéken és elesetteken, és segítenek a rászorulóknak. – Ijin nagyott nevet. ~Taishou Ijin. Ez tetszik ~ - Jó. Legyen Taishou Rakurai. – Nagyot nevettek és sétáltak tovább. Ijin egy hirdető plakátot látott az egyik oszlopon. Közelebb ment és megnézte. Egy néni elvesztette a cicáját, és nyomra vezetői díjat is ajánl, mivel az unokája nagyon szereti, és napok óta sír. – Taishou Rakurai azt hiszem megvan az első küldetésünk. – Rakurai csaholva néz le Ijinre. –Igen? Mi? – Ijin elmosolyodik aztán komoly fejet vág, és a mellkasára helyezi a kezét. – Egy hercegnő sír, mert elvesztette a barátját. Itt az idő, hogy Taishou Ijin és hű társa Taishou Rakurai bevessék magukat, és megkeressék az eltűnt barátot a hercegnőnek. – Rakurai csak izgalmasan csaholt. Ez egy tökéletes játéknak ígérkezik. Ijin letépi a plakátot és alaposabban megnézi. – Itt van a néni címe. Talán menjünk el hozzá és kérdezzük meg, hogy mi történt. – Rakurai csak bólintott egyet. Hősünk, társával a fején, elindult a keresett címre és hamarosan meg is találták a falu egy szélső szegmensében. Bekopogtak, és egy idős néni nyitott ajtót. – Sziasztok. Miben segíthetek? – Köszön kedvesen a néni és kérdezi, hogy mi járatban vannak. – Csókolom. Megtaláltuk a plakátot, amit ki tetszett ragasztani. – A néni arca egyből szomorúbb lett. – Ohh igen, gyertek beljebb. – Ijin és Rakurai bemennek, és bent egy síró kislány hangja zengi be szomszéd nappali részt. Ez a sírás nem egy hisztis sírás. Érezni benne a fájdalmat, és gyászt. ~ Szegény kislány nagyon szomorú lehet. ~ Gondolja magában Ijin. – Zakuro vendégeink érkeztek!- Kiabál át a túlsó szobába az idős néni és a sírás és pityergéssé csökken. A szomszéd szobából egy gyönyörű kislány lépett be az előszobába. Hosszú barna haja volt, és az arca olyan édes, hogy már csak az bűn ha az ember egy pillantást vett rá. A lány olyan volt, mint egy gyengéd virágszál, amit most készül a hideg szél kettétörni. – Sziasztok. – Ijin meg sem bírt szólalni, annyira zavarban volt. A kapucni alatt Rakurai karmolta meg kicsit a fejét, akkor eszmélt magához. – ö…öö.öö Szi…a. – Monda hebegve-habogva, már amennyire sikerül. A lány csak elmosolyodik a kisírt szeme alatt. Ijin mögött az idős néni is elmosolyodik és beljebb tessékeli Ijint és Rakurait. Egy kanapén foglaltak helyet, és az idős néni meleg teával is megkínálta őket. – Köszönjük. – Mondta Ijin, Rakurai pedig egy tál meleg tejet kapott, aminek nagyon örült. Ő is megköszönte. A néni kicsit csodálkozott egy beszélő állaton, de nem firtatta a dolgot. – Szeretnénk tudni, hogy hogy tűnt el a cica. Szeretnénk segíteni megtalálni. Látom sokat jelent neked. – Fordul Ijin Zakuro felé egy kedves mosollyal, de mikor a lány szemébe nézett egyből elpirult. Talán nem titok, de tetszik neki a kislány. – Hát. Egyik nap elmentem boltba, és szerintem nyitva felejtettem az ajtót résnyire. Mire hazajöttem már eltűnt…- Hajta le a fejét a néni. Zakuro pedig erőteljesen tartja vissza a sírást. – Volt már ilyen, de estére mindig haza talált. Tudja az úrfi milyenek a macskák. Mindig kóborolnak. – Rakurai leugrik Ijin fejéről és szaglászni kezd. – Úgy tűnik a barátom szívén viseli Zakuro fájdalmát, és egyből munkához lát.- Rakurai, ahogy körbe szaglászik a macska alomnál megáll és alaposan körbe szagolja, majd a levegőbe szippant egyet. – Ijin. Szagot fogtam. – Mondja és izgatottam csahol. – Rendben mehetünk. Ígérem megtalálom a barátod. Valószínűleg én is így éreznék, ha Rakurai eltűnne. – A lány feláll a kanapéból és megöleli Ijint. – Köszönöm. – Mondja kissé pityeregve aztán észbe kap. Elengedi Ijint, és most kissé a lány is elpirult. Ijin rámosolygott, majd kimentek az ajtót. – Na merre Taishou Rakurai? Az első küldetésünk ne rontsuk el. – Rakurai bólint egyet, majd szippantott megint egy jó mélyet a levegőbe. – Erre. – Rakurai futásnak eredt és Ijin egyből utána. – Taishou Ijin és hű társa Taishou Rakurai bevetésen. Hurrá! – Kiabálja Ijin és nagyot nevettek. A faluban többen hallották és mosolyogva néztek a játszó Ijinre és Rakuraira. Egyik sarkon jobbra, a másikon balra, aztán hosszas egyenes futás végig követte Rakurait, aki amilyen kicsi olyan gyors is, viszont Ijin se a lassúságról híres, hanem pont az ellenkezője. Gyors akárcsak egy vadászó farkas, mikor a prédáját üldözi. Hamarosan egy csatorna fedélhez értek, ami kissé el volt húzva. – Ott lent. – Ijin lehajolva lehallgatott a lyukba, és nagyon fülelve éppen, hogy csak hallani lehetet a nyávogó hangot. – Igen itt lesz. – Ijin a fejére vette Rakurait és leereszkedett a csatornába. Lent balra, a nyávogó hang irányába indultak. Hamarosan meg is találták a cicát, akinek a lába beszorult két rács közé, azért nem tudott kijönni. – Várj Taishou Rakurai ez lehet egy genjutsu csapdája. – Monjda Ijin kezét oldalra téve, jeleve Rakurainak, hogy álljon meg. Ijin a chakráját koncentrálja és alkalmazza a Genjutsu Kai-t. ~ Még ha értelmetlenül is, de gyakorlás. ~ Gondolja magában. – Várj inkább kétszer, mint egyszer sem. – Ijin azzal megint összepontosítja a chakráját, és ahogy a farkasoktól tanulta. Megszünteti a chakra áramlását, majd újra indítja. Ez a Genjutsu Kai. – Tiszta. – Ijin a cicához szalad és a lábát kiakasztja a csatornarács közül. Rakurait a fejére teszi ismét, a cicát az ölébe fogja és úgy megy vissza a kijárathoz, ahonnan jöttek. Felmászva Rakurai az orrát fogja. – Elég büdösek lettünk. – Ijin kicsit kiakadt. – Miii?? Így nem mehetek Zakuro elé. Ajjjj haza kell menni lefürdeni. Addig vigyük haza a cicát. – Elindultak tehát hárman haza. Ijin sétált, Rakurai a fején, a cica az ölben. – Tetszik neked Zakuro mi? – Kérdezi Rakurai és egy kicsit Ijin fejébe karmol cukkolódásként. – Nem… Nekem, dehogy is. – Süti le Ijin a szemét. – Ne tagad. Fülig szerelmes vagy. – Mosolyodik el Rakurai, már amennyire látszik egy farkas mosolya. Haza érve, gyors fürdőt vesznek, mind a ketten. Ijin még édes apja volt parfümjével és befújja magát. – Na most már jó illatom van? – Rakurai megint az orrát fogja. – Igen, csak az én orromnak még erős. – Ijin elmosolyodik fejére teszi Rakurait és ráhúzza a kapucnit, a cicát pedig az ölébe veszi és úgy indulnak vissza Zakuroékhoz. Oda érve ismét bekopognak, és ismét a néni nyit ajtót. – Csókolom. – Köszön Ijin és felnyújtja a cicát. A néni nagyon megörül és felveszi a cicát. – Gyertek be. Biztos Zakuro is meg akarja köszönni. – Ijin csak bólint és bemennek Rakuraival. Ismét kapnak forró teát a fáradozásaikért. Zakuro nagyon megörült a cicájának és egyből játszani kezdek. A cica dorombolva bújt Zakurohoz. Édes látvány voltak ők ketten. ~ Vajon minket is így látnak Rakuraival? ~ Kérdezi magától Ijin, de válasz igazából nem érdemleges, hisz ők tudják, hogy jól megvannak. A néni a pénztárcáját hozta, és a nyomra vezetői díjat nyomná Ijin kezébe. – Köszönöm tessék csak ott hagyni. Jó helyen van. Szívesen segítettünk. Ez a finom meleg tea épp elég fizetségnek. – Mosolyodik el Ijin, a néni pedig mosolygva elrakta a pénzt. – Kedvesen vagytok, te és a barátod sokat segítettetek. – Zakuro is feláll a földről és Ijin is valamiért reflex szerűen feláll. Zakuro csak elmoslyodik. – De cuki vagy. – Ijin bele is pirul és még jobban, mikor Zakuro közelebb lépett, majd megállt előtte. – Én…én. – Zakuro nem mondott semmit, csak adott Ijin arcára egy puszit és megölelte. – Köszönöm, hogy megtaláltátok. – Ijin vissza ölelt, és fejét a lány vállára helyezte.- Ahh. Nagyon jó illatod van.-Jegyzi meg Zakuro. Ijin Nagy melegséget érzett a szívében. Teste és minden porcikája izgatott volt, de nagy nyugodtságot érzett. Olyat, mint még soha. Zakuro tényleg egy virág száll, és Ijin eldöntötte, hogy ezt a virág szállat élete végéig védelmezni fogja és szeretni. – Igazán nincs mint, szívesen segítettünk. – Rakurai a lábukhoz bújt, vagy is Zakuro lábához. – Te is édes vagy. – Zakuro elengedte Ijint, majd leguggolt Rakuraihoz és megsimogatta. Ijin is ugyan így tett. – Azt hiszem ideje indulnunk. – Mondja Ijin, majd feláll és Rakurait is a fejére teszi, a kapucnit meg ráhúzza. – Mama majd én kikísérem őket! – Az idős néni csak bólintott. Az ajtóban állva Zakuro még egyszer Ijin nyakába ugrik és hatalmasan megöleli. Ijin is vissza öllel. – Megkedveltelek. – Mosolyog Zakuro. – Holnap is átjöttök? – Kérdezi Zakuro. – Akkor játszhatnánk négyen. – Mosolyog továbbra is. Ijin meg elpirulva ismét hebegve-habogva mondja ki az igent. Zakuro egy puszival és öleléssel köszön el a két hőstől. – Ijinnek barátnője van. Ijinek barátnője van. – Mondogatja Rakurai és nyaldossa fentről Ijin homlokát. – Ajj hagyd már abba. – Mondja Ijin, de azért mosolyog. – Szerinted is gyönyörű ugye? – Kérdezi Ijin Rakuraitól. – Emberi szemmel nézve igen… - Itt tart egy kis szünetet. – Ninjuu szemmel pedig, ha megidézne, akkor ha az életembe kerülne is megvédeném. – Ijin elmosolyodik. – Én is pontosan így érzek. – Szívében melegséget érez, és valahogy érezte, hogy Zakuro is ilyen módon érezhet iránta. Nem tudja miből, vagy hogyan. Talán az ölelésből, vagy a pusziból. Ilyen az első szerelem?
avatar
Kage Ijin
Játékos


Adatlap
Szint: E
Rang: Akadémiai tanuló
Chakraszint: 80

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kage Ijin

Témanyitás  Namikaze Minato on Hétf. Nov. 16 2015, 10:37

Meghitt, aranyos kis történet volt néminemű akcióval egy gyerek szemszögéből. Igazán tetszett, így +5 chakrát írok jóvá!. Annyit azért megjegyeznék, hogy sok helyen találkoztam helyesírási hibákkal, amikre majd a jövőben figyelj. Illetve, ha már színezed a dialógusokat, akkor lehetne Rakurai beszédét is más színnel jelölni.    ^^
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.