Ago

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Ago

Témanyitás  Ago on Hétf. 02 Nov. 2015, 18:41

18+ Nagyon...  

Kaland célja: Ago személyiségének mélyítése / megértetése. 
Időbeni elhelyezés: Első kaland előtt az előtörténet vége után


Sikoly hasított a levegőbe. Egy nő sikolya valahonnan az erdő mélye felől. Az utak nem voltak olyan sűrűn jártak, hogy bárki is meghallhassa a nő eszelős kiabálását, melyet az a két szikla okozott mely a karjain pihent. A nő szép volt akárhonnan is nézzük. Kecses alkatú valahol a harmincas évei elején járhatott. Szőke haja glóriaként simult el feje körül a zöld fűben. Pirospozsgás arca, és pisze orra volt, dús keblek meredezek elő bőr ruháját megfeszítve. Csípője ringott akár az őszi levél mikor egy szellő felkapja, lába karcsú volt, és szőrtelen. Egyetlen apróság csúfította el a teremtést, mégpedig a karjain nehezülő előbb említett két több mint hetven kilós szikla. De hogyan is került az rá, és miért küzdött egy ilyen teremtés a könnyeivel?
A történet egy kicsit korábban kezdődött egy űzött vademberrel, kinek neve Ago. Na jó, hagyjuk a formalitást, és a szépirodalmat, vélhetőleg már mindenki kitalálta, hogy is fog ide belecsöppenni a hölgyike. Ago éppen a napi rituáléjának hódolt, azaz fegyvereit vette leltárba, arcát igazgatta, és valamiféle étel után nézett. Valóban mindennapos, és egyáltalán nem feltűnő rutinnak nevezhető ez a három cselekvés, de Ago számára ez valahogy egy harccal ért fel. Először is:
A fegyverekkel minden orgyilkosnak tisztában kell lennie. Miből mennyi van nála, hogyan tudja effektíven használni, mire lehet szüksége a közeljövőben, és hova rejtse őket, honnan tudja a legkönnyebben előrántani. Sajnos nem sok dolog maradt nála. Néhány Kunai és Shurriken valamint egy füstbomba. A fegyverek nagy részét korábban el kellett, hogy használja.
Fájdalom hasított a bal szemébe és rögvest odakapott. puha fáslit tapintott ujjaival, mely mögött egy korábbi műtét alanya próbált világosságot keresni. A Hyuugák féltve őrzött Byakuganja nem hagyta nyugton Ago-t aki többször eltűnődött azon, hogy minek is kell ez neki? Elvégre nem is tudja használni, de ha akár csak használni akarná mindig hasogató fej és szemfájdalom jön rá, de persze ettől még mindig nem lesz jobb. Ezért inkább betekerte, így csökkentve a fájdalom okozta kellemetlenséget.
Persze nem csak ez az egy dolog zavarta őt. A másik a hiányzó állkapcsa volt, mely még a szemnél is jobban irritálta. A robbanásban lerepült testrészt, ha gyorsan megtalálták volna talán képes lett volna visszaműttetni, de helyette be kellett érnie egy báb elhasznált és korhadó büdös szájával. Ezzel persze nem volt sok gond. Nem ment bele minden a szájába, képes volt rendesen levegőt venni, és még csak nem is kellett hátradöntött fejjel innia. Olyan volt, mint az igazi csak ezt nem lehetett mozgatni. ÉS ez bosszantotta Agot a leginkább. Nem ehetett szilárd ételt, mert nem volt mivel megrágnia. Így rá volt kényszerülve a leves, főzelék és pépes ételek fogyasztásra. Ago utálta a levest. Nagyon.
Így érkeztünk el az étel kérdéshez. Ahhoz hogy Ago jóllakjon szüksége volt valamiféle pépesíthető gyümölcsre vagy egy helyi kifőzdére, hogy főzeléket egyen. Igazán barátságosan hangzik, de ez valójában nem így van. Ago rühellte azt, hogy így ki van szolgáltatva, de nem tehetett ellene semmit.
Viszont ahhoz hogy egy picit tágabb képet kapjunk arról, hogy Agonál ezek a dolgok miért nem annyira átlagosak vissza kell egy kicsit utaznunk az időben, hogy mindenkinek tiszta legyen Ago belső személyisége.

Mikor fiatal volt egy olyan helyen élt a bátyjával ahová az árva gyerekeket befogadják. Nem, nem árvaház. Ezen a helyen a gyereket futtatták, hogy sok pénzt hozzon lopásból koldulásból a főnököknek. Ezen a helyen, ha sikerült a normált teljesíteni, akkor kaptál enni, ha nem akkor megvertek és nem adtak enni. Vadállatokká züllöttek itt a gyerekek, de tartottak a felnőttektől, és a náluknál erősebbektől. Farkastörvények, falkavezérek, és ösztönszerű létfenntartás. Ez volt a jellemző erre a helyre. Ha valaki bántotta a másikat, a többiek nem siettek a segítségére, elvégre nem volt érdekeltségük benne. Ha egy kislányt megerőszakoltak többen, akkor is csak azért ment oda valaki, hogy ő is kiélvezhesse a helyzetet. Emiatt az őrök nagyon vigyáztak a lányokra elvégre később a szüzeket nagyon jó pénzért tudták eladni.
Ago ezen a helyen gyorsan a falka élére küzdötte magát. Erős volt és ravasz, plusz ő hagyta már a kezdetektől, hogy az ösztönei irányítsák. Rájött, hogy mások még próbálnak az emlékeikbe kapaszkodni, esetleg barátkozni, játszani, gyerekek maradni. Ago egyedül a testvérét nem bántotta eleinte. De mindenki más igen. Mikor odakerültek, Ago is még egy beszari kiskölyök volt, akit a nagyok sokszor elkaptak. De az idő múlásával, fizikuma és atletikuma sokat fejlődött így rövid időn belül ő volt az, aki elkapta a többieket, és magáévá tette. Bár kicsiként ez csak utánzás volt, minél nagyobb lett annál inkább kezdett rájönni arra, hogy míg másoknak fájdalmat okoz neki ez egyfajta kielégülés. A testvére Bulat többször próbálta megakadályozni abban öccsét, hogy ilyeneket tegyen, de ő már nem állt le. Férfiak iránt nem érzett semmiféle vonzalmat, szimplán csak a fájdalmuk érdekelte. De mikor egy fiatal kislányt hoztak be, Ago nem értette a többiek lelkesedését, egészen addig, amíg egy este el nem kapta és rá nem jött miért is nyáladzottak a többiek. Más volt, mint a fiúk több szempontból. Először is nem volt reszelős hangja nem kapálódzott olyan vadul, és még a sírása is más volt. Ago megveszett tőle, vérszemet kapott, és mindenkit, aki körülállta őt, meg a lányt megvert, megharapott elüldözött, hogy csak az övé lehessen. Küzdött, és győzött ővé lett a mennyei eleség, Vérben úszó szemmel közelítette meg a lányt, aki az egyik sarokba húzódott szakadt ruháját szorongatta, miközben keservesen sírt, de nem mert hangosan sikítani. Ago élvezettel nézte, ahogyan a lányka retteg tőle, pedig maga is csak tizenegy éves volt. Megragadta a lányt a vörös hajánál fogva és elrángatta a sarokból. Az rúgkapált és ellenkezett de Ago vasmarka nem engedte el. Odadobta az egyik távolabbi részéhez a szobának (mert minden gyerek ugyanabban a légtérben volt, nem voltak válaszfalak semmi.) és letépte róla a göncét. Ott feküdt előtte egy hibátlan lányka meztelenül reszketve, egyel több lehetőséggel, mint Ago valaha próbált. Ösztönösen a hasára lökte a lányt és rámászott, hogy engedjen a vágyainak. Az első lökés megértette Agoval a mennyek fogalmát. Puha volt, és meleg, ahogy belemászott a lányba, új érzés volt könnyű és részegítő. A kislány sikított vergődött, de Ago leszorította és ismét lökött rajta. A felharsanó üvöltés, és a lány reszketése a lábai között folyó vér látványa annyira feltüzelte Agot, hogy két újabb lökés után már ki is fáradt, nem volt képes tovább folytatni. A lányt innentől személyes tulajdonának tekintette és volt, hogy naponta többször is magáévá tette. Egészen addig, amíg a Kalapos, azaz a fogva tartója el nem adta Agot a bérgyilkosoknak. Ago vergődött, vissza akarta kapni a tulajdonát, de nem hagyták neki. Ez két saller után tudta csak meg. A Murénában is megpróbált ennek a szenvedélyének élni, de az itt lévő emberek másmilyenek voltak. Őket nem lehetett csak úgy megragadni, mert akkor lehet eltörték a karodat. Ago ezt gyorsan megtanulta. A tanítói elmagyarázták neki, hogy ha akar, akkor menjen föl a bordélyba szabadnapjain és élje ott ki magát. De Agonak ez nem tetszett elveszett a vadászat élménye, nem volt vér sikoly és könnyek. De a szervezetnél hamarosan új élvezeti dologra lelt. A gyilkosságra. Arra, amikor egy emberbe pengét márt, és kibuggyan a vére, halálfélelem vetül az arcára, és az életéért könyörög.
Évek múltán Ago rászokott erre, és már nem is foglalkoztatta többé a tulajdona. Rájött hogyan lehet egy kiskéssel olyan fájdalmat okozni másoknak, hogy lassú kínhalált haljanak. Többféleképp ríkatott meg embereket, vette rá őket, hogy könyörögjenek, átkozódjanak, nők felajánlják testüket életükért cserébe. Agot nem érdekelte. Kaján örömmel nézte végig áldozatai szenvedését, és újfajta kielégülést látott benne. Ösztönei kiélesedtek, és a vér látványa beindította mindkét értelemben. Fájt neki, ha nem kaphatja meg napi áldozatát, vagy nem mehet fel a bordélyba. Igen, attól függetlenül, hogy a gyilkosságok jobban foglalkoztatták a női test örömeit nem hagyhatta ott. De ezek hamarosan átmentek vadulásba olyannyira, hogy egyszer megölte az egyik örömlányt kivéreztette, és a hulláján élvezkedett. Emiatt kitiltották kifizettették vele a nő többnapi bérét, és majdnem megölték, de Ago inkább eltűnt.

Nos, most hogy ezt tisztáztuk kanyarodjunk vissza az erdőbe. A nap magasan sütött és Ago éppen élelem után kutatott bőszen az erdő mélyén. Almát, vagy valamiféle gyümölcsöt keresett, mert azt össze tudta törni, hogy megehesse. Egyszer neszezésre lett figyelmes, és megindult a hang irányába. Egy bokor mögül kilesve egy tisztást pillantott meg ahol egy harmincas éveiben lévő csinos lány ült a fűben és olvasott. Mellette pihent egy zsák tele frissen szedett körtével. Ago esze azonnal átadta a helyét az ösztöneinek, és kirohant a fedezékből rá a nőre. Az meglepetésében csak felsikkantani tudott mielőtt Ago odaért, és sarkát belemélyesztette a lány gyomrába. majd két ujjával határozottan rácsapott a torkára. Így az nem kapott egy darabig levegőt, nem tudott sikoltani, így Ago megragadta a karjait, és egy-egy gyors mozdulattal eltörte őket, úgy hogy a csont átszakította a bőrt, kimutatva fehérségét. A vér elkezdett szivárogni a lány karjaiból, majd amint sikerült annak levegőhöz jutnia egy éles értetlenkedő, kínoktól fetrengő sikoly szaladt fel a torkán mely megkeményítette Ago-t. Igaz ő maga nem szokott semminek sem örülni, nem talált semmi szépséget semmiben, de ezt majd máskor. A lány valóban szép volt, ahogy fentebb írtam. Ruhája egyszerű volt. Bőrből készült mellény alatta egyszínű sárga póló. Szoknyája szépen terült el mellette, cipője helyett mezítláb járkált. Ago nem értette miért is van a lány egyedül, de ez nem is igazán érdekelte. A közelben talált néhány nagyobb követ, melyeket megragadott, és noha nehezek voltak a hirtelen adrenalin lökettől vezérelve rádobott a nő két már amúgy is tönkrement karjára. Az felsikoltott, küzdőt, de már látszódott rajta hogy várja a halált. De Ago nem akarta megadni neki azt az örömöt, hogy kivégzi. Helyette az egyik Kunai segítségével hosszában felvágta a ruháját, hogy abból kibuggyanjanak idomai, majd megragadta azokat és tépte, rángatta őket akár a kutya a játékát. A lány hangja elment berekedt és képtelen volt továbbra is üvölteni, de Ago most már csak előre figyelt. Letépte a szoknyát és férfias vágyaitól vezérelve magáévá tette a nőt. Egy idő után az unottság elkerülése végett, Ago egy gyors mozdulattal levágta a lány egyik mellét, és a szájába tömte. Nézte a vért beszívta a látványát, megnyalta a csonkot, hogy megízlelhesse a szenvedés ízét. De a lány addigra már halott volt. Feladta a küzdelmet mielőtt Ago végezhetett volna. Ez feldühítette őt, nem akarta, hogy így érjen véget, ezért lenyakazta a lányt, és annak a fejével végezte be rituáléját.

Fényes nappal volt, és az utazók, akik megpihenni vágytak egy kis tisztáson mind tudták hova nem szabad menniük. Egy pici eldugott mező ahol, egyedül áll egy magányos fa. A fa körül a levelek és a fűszálak mind vörösek és szárazak. A fa görnyed a ránehezedő súly miatt. Fáj a háta és szomorú. Ennek a fának a bánata, hogy végig kellett néznie egy lány halálát. Akit utána a férfi, aki megölte felakasztotta rá. Miután megcsonkította és lefejezte, a lánynak felvágta a hátát, hogy kiemelhesse a gerincét, és mint valami fogast felakassza a fának egy ágára. A fejét feltűzte a legmagasabb ágra, és a törzsére vérrel írta.
„Nem elég!”

_________________
8 Saller..még kettő és viszlát kisujj...

Előtörténet;Adatlap

Karakterek: Isha Dansei; Imagawa Takayama
avatar
Ago
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 55

Tartózkodási hely : 8 Salleren túl...


Adatlap
Szint: B
Rang: Bérgyilkos
Chakraszint: 348

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Ago

Témanyitás  Hidan on Csüt. 07 Jan. 2016, 05:18

Nocsak-nocsak. Ki hitte volna, hogy Itanashinak méltó vetélytársa is akadhat indokolatlan gusztustalankodásban? Very Happy Szép munka - már amennyire esztétikusnak lehet nevezni egy virágnyelven megírt gyilokpornót -, értékelem ha valaki tud kevésbé kívánatos témákról is jól írni. A "tulipántaposásért", az erőszaktevésért és a több mint két hónapos késdelemért 14 chakrát és egy zsák körtét írok jóvá neked. Legközelebb nyugodtan szólj nekem, ha ilyen sokáig van bent Élményed.

_________________
Áldozatok:
Okisha Aiza
Itanashi, Kenshiro Karu
Aokaze Atsushi
Takeyanagi Tomoko
Unazaki Ashura
Shunsui
Hirano Reina
Kenshiro Mirubi
Ago

"Egy ivászattal töltött éjszaka után nem tudok rosszabbat elképzelni, mint arra ébredni, hogy fekszik melletted valaki, akinek nem emlékszel a nevére, hogy hol találkoztatok, és hogy mitől halt meg."
avatar
Hidan
Mesélő


Adatlap
Szint: S
Rang: Akatsuki
Chakraszint: wat?

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.