Határvidékek

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Hétf. Márc. 13 2017, 18:45

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

Lassan hátráltam, jelezvén, hogy nem igazán szeretem, ha bármiféle emberi lény a közelemben tartózkodik. Nem sok idő telt el, de szerencsére a bácsinak is leesett, hogy bizony nem kéne közelebb jönni. Megállt tőlem pár méterre, majd belekezdett mondandójába.
Ha minden igaz, nekem azt kéne válaszolnom, hogy „részemről a szerencse”. Mert ugyebár az illem ezt követeli meg. De... mi van akkor, ha én nem érzem szerencsének, hogy szóba kell elegyednem egy fajtársammal?
„Segíteni a falunkon”... hááát... nem teljes önzetlenségből teszem... ha nem kapnék érte pénzt, már se engem, se a könyvtári könyvet nem találnák a faluban. De hát, ha fizet... felőlem hiheti azt, hogy segíteni akarok.
„Túl fiatal”.... ezt már annyiszor... de annyiszor hallottam... „Nem vagy még túl fiatal a horgászáshoz?”... „Nem vagy még túl fiatal ahhoz, hogy háziállatod legyen?”....”Nem vagy még túl fiatal ahhoz, hogy felboncolj egy állati tetemet?”.... irritáló kérdések.. .a korom nem befolyásol semmit....
- N-ne tessék engem félteni... attól még, h-hogy pici vagyok.... nem biztos, h-hogy béna is... k- kérem ne ítéljen, ennyire előre... - dadogtam... Na igen... pont én mondom, hogy ne ítélkezzen...
A férfi újra beszélni kezdett... ahha
... vándor ninja... vagy Szamuráj.... heh... nem talált...
- Ehh- nyitottam volna szóra a számat, hogy elmagyarázzam, én csak egy ügyes vándor kislány vagyok, de a bácsi belevágott a szavamba.
Lassan elbaktatott az asztalához, majd levett egy nagy papírt. Atán visszasétált hozzánk, majd szétnyitotta a lapot. Egy térkép volt, 6 x -el.  A bácsi magyarázásba kezdett. Majd mikor tisztázta a nyilvánvaló dolgokat, elkezdett kérdezgetni. Végül, mielőtt válaszolhattam volna, a könyvtáros felé fordult.
A könyvtáros elég értetlenül nézte a falu vezetőjét, amiért ilyen feladatra kérte.
Szerencsére a bácsi gyorsan megmagyarázta döntésének okát.
Háát, a már megszoktam a jelenlétét, kellően erős kifejezés. Inkább úgy mondanám „Elviselem”.
A bácsi visszanézett rám, és feltett egy kérdést.
- H-hát, első sorban, szeretném kérni... ha lehetséges.... hogy valaki elvezessen... arra felé... amerre legutoljára, vagy legtöbbször látták. Kérem, a térképet ide se adja, mert nem megyek vele sokra. Szerintem még az épületből kifele menet is el fogok tévedni. ... ezért lenne szükségem az útmutatásra... mármint úgy, hogy mennek előttem, és elvezetnek a helyszínre. Ha valami csoda folytán megtalálom a malackát... onnan kérem bízza csak rám... - gyűrögettem pólómat. 
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Márc. 19 2017, 22:55

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Miután Kato a falu vezetője elkönyvelt magában egy harci tapasztalatokkal rendelkező vándornak, már késő lett volna visszakozni. Persze, ha az ember szeme előtt lebeg a jutalom, akkor nincs is kétsége afelől, hogy meg tudja csinálni, amit rábíznak. Végül ahogy újra engedtek, vagyis inkább engedett szóhoz jutni a papóka, már soroltad is mivel tudnak segíteni, és mi az amivel egyáltalán nem mész semmire. Utóbbi hallatán, meg is lepődtek. Elképed arcukról könnyen leolvasható mi jár éppen a fejükben. Hogy lehet az, hogy valaki, aki magányosan utazgat nem képes tájékozódni térkép segítségével sem.
- Akkor gyere Yama mutatom az utat!
Ahogy ez a mondat elhagyta a férfi száját, már sarkon is fordult és indult kifelé az irodából és magából az épületből is. A kijárat után pár méterrel meg is állt a főút mentén.
- Mielőtt még elvinnélek a helyszínekre, haza mennék. Mivel, ha meg kell mutatnom az összes, helyszínt akkor kint kell töltenünk az éjszakát.
Pár perc séta után, el is értek a férfi otthonához. Miután kinyitja előtted a bejárati ajtót, meglepő látvány fogad. A falon kitömött állatok feje trófeaként díszeleg. Valamint íjjak, kések és köpő csövek. Nem is lenne ez annyira furcsa, ha alig egy fél órával ezelőtt, nem arról próbálta volna meggyőzni az egyik falubelit, hogy veszélyes hajtóvadászatra indulni.
- Fiam ma korán jöttél! Csak nem történt valami baj?
Hallatszik ki egy öreg bácsi hangja az egyik távolabbi szobából. Majd léptek és fák összekoppanásának, hangjának kíséretében előbotorkál a hang gazdája. Aki nem más, mint a ház valódi tulaj és természetesen Hamataro apja. Kezében szépen kidolgozott, sétapálca, amire különböző erdei állatokat faragtak.
- Oh, egy vendég? Üdvözöllek, én Roshi vagyok Hamataro apja, valamint a volt helyi vadász. Sajnálom, hogy ilyen időkben látogatod meg a falut. Ha a fiam nem lenne olyan kedves és meg merné ölni az állatokat akkor minden tudásomat átadtam volna neki és most ez a vadkan nem okozna ennyi gondot.
- Apa erre most nem érek rá. Sietünk, hogy még ma megtudjam mutatni neki az összes helyet ahol , felbukkant a dög. Afféle zsoldos ninja vagy szamuráj Kato úr szerint.
-Oh, tehát te vezeted körbe? Na várj mindjárt jövök!
Lassan elbotorkált az öreg úr vissza a szobába ahonnét jött. Közben pedig Hamataró is elkezdett készülődni. Előkapott egy kulacsot, amit megtöltött vízzel. Majd az oldaltartós tartójába rakta. Majd lábbelit váltott, lecserélte cipőjét egy túrabakancsra. Ezután levett egy sötétzöld, nem túl vastag kabátot. Fölvettem, majd arra rá az imént előkészített, kulacsos kistáskát.
- Na, már itt is vagyok! Tessék ezeket vidd magaddal!
Majd odanyújt fiának egy kis nyílpuskát, tegezt tele nyilakkal és egy vadászkést.
- Mondtam, már hogy nem ölök!
- Te tökkel ütött! Abba már rég beletörődtem, hogy nem leszel vadász. De attól még megvédheted magad, és a kislányt. Ennyit igazán megtehetsz, ha már a falu ilyen veszélyes munkával bízta meg.
A férfi semmit sem szólt. Csak elvette az apjától az eszközöket. A kést és a tegezt övére erősítette, majd el is hagyta a házat.
- Nos, milyen sorrendben szeretnéd látni vadkan megjelenésének helyszíneit? Legrégebbitől a legújabbig, vagy pont fordítva?

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Kedd. Márc. 21 2017, 16:40

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

A faluvezető-bácsi és a könyvtáros-bácsi elképedten bámultak rám. Mert mégis milyen vándor az, aki még térkép segítségével is eltéved? Ömm... mondjuk olyan, mint én.
Végül a könyvtáros vállalta el a vezetőm szerepét. Majd azonnal el is indult, ki a szobából, egészen az épület elé, majd megállt pár méterrel a kijárat után. Ezután újra megszólalt, s még mielőtt mehetnék a malacperselyért, el kell mennem vele az otthonához.
Pár percig sétálgattunk. Egész úton a férfi lépteit figyeltem. Egy tábla, kiskutya vagy bolt sem terelhette el a figyelmem. Kapucnim a fejemre húztam. Bátor madaram pedig kidugta csőrét az anyagdarab alól és úgy kémlelte a terepet.
Lassan elértünk a férfi házához... éééés *dobpergés* sikerült nem eltévednem. Tőlem ez már kiemelkedő teljesítmény! Díjat érdemelnék...
Könyvtáros bácsi kinyitotta előttem a lakás ajtaját. megtartva szende kislány mivoltomat, kissé félve, s lassan támolyogtam be a küszöbön. Belépve, elég érdekes látvány fogadott. Kitömött állatok a falon, valamint különféle fegyverek. Kapucnimat ráhúztam madaram fejére, hogy félős kis lelke, ne lássa ezt.
Azt nem igazán értem, hogyha a háza tele van ilyesféle trófeákkal, akkor miért kellek én a malacka kinyiffantásához?
Hirtelen egy öreg bácsi hangja hallatszott az egyik szobából. Majd apró koppanások, s csoszogó lépések követték a beszédhangot. Lassan pedig megjelent az öregúr. Kezében szépen kidolgozott fából készült sétapálca, amire sok különböző erdei állat volt faragva.
Majd hirtelen rám nézett a bácsi, kedvesen bemutatkozott, majd magyarázkodásba kezdett.
Még mielőtt szóhoz juthattam volna, a könyvtáros szólalt meg.... zsoldos ninja vagy szamuráj... ahha... mondjuk azt, hogy az vagyok...
Idegenvezetőm apja hirtelen újra beszédbe kezdett, még azelőtt mielőtt én is megszólalhattam volna.  Majd lassan elcsoszogott abba a szobába, ahonnan előjött. Közben a férfi készülődni kezdett. Felvett egy kabátot... ez azt jelenti, hogy én meg fogok fagyni?Lehet, hogy nem ártana vennem egy vastagabb kabátot... áhh... nem igazán foglalkoztat...
Ezután újabb kopogások keretében a bácsika visszatért, és átnyújtott fiának pár apró fegyvert.
Látszólag fia nem igazán örült az ajándékoknak, és ezt szóvá is tette. Ezután a papóka kissé hangosabban válaszolt.
Majd ő fog engem megvédeni? Most nem igazán vagyok képben...  nem pont azért vagyok itt, hogy megvédjem a falut a malackától? Vagy... ömm... összekeveredtem...
A könyvtáros elvette a fegyvereket, majd el is hagyta a házat. Próbáltam kifacsarni valamennyi hangot a torkomon, és elköszönni a bácsitól, majd a férfi után szaladtam.
Kiléptünk a házból, ott pedig kérdezgetni kezdett.
- H-ha lehet, akkor a le-legújabbtól a legrégebbiig... de csak h-ha nem gond... – habogtam.
Lehetnék egy kicsit határozottabb is... mondjuk kezdetben adhatnék konkrét válaszokat...
Lehúztam a kapucnit a fejemről, így madaram is újra szabad levegőn volt.
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Márc. 25 2017, 21:01

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A városházától a könyvtáros házáig az út nem hosszú és nem is fárasztó. Legalább is egy átlagember számára. De Yama bizonyos szemszögből nem számít normális embernek. Igen, paranoiája, hogy levágják a kezét nem mondható normálisnak. Viszont most nem ez mérce, hanem a már majdnem legendás tájékozódó képessége. A lánynak a férfi követése igen problémás. Nagyon kell koncentrálnia, hogy a férfiről ne vegye le a szemét valami cukiság vagy érdekesség miatt.  Miután a férfi magához vett mindent, amiért a kitérőt is tenni kellett már csak egy dolog volt hátra. Mégpedig az útirány meghatározása. Aminek alappilléreit tőled kérdezi. Bátortalan válaszod hallatán a férfi csak sóhajt egyet, majd fejét kezdi vakarni. Valószínűleg a leggyorsabb és legkönnyebb útvonalat próbálja keresni emlékei közt. Fél perc agyalás után, a férfi végre elindul. Nagyjából tíz perc séta után, az utolsó, ház mellett is elhaladtok és ráléptek egy kevésbé használt földútra.
 
- Ha ezt az utat követjük, akkor nagyjából 20 perc múlva Riku bácsi birtokára fogunk eljutni. Ott csapott le legutóbb a vadkan.
Ahogy a férfi is mondta, nagyjából húsz percig tartott, mire elértétek az öreg birtokát. Nem mentetek, be jó napot kívánni, csak elmentetek a háza mellett, a kukoricaföld mentén a másik végébe. Ott aztán megláttátok az utolsó tetthelyet. A veteményesben egy 5 négyzetméteres rész egy gödörré volt feltúrva. Félig megrágott és a földbe taposott, kukoricák voltak a területen belül elszórtan. Néhány alig látható lábnyom mutatja merről jött. Azt követve egy fél méter magasságú fűvel nőtt területre juttok. Amiben már lehet látni a csapást amerről jött az állat.
- Úgy tűnik az előző helyszín felől érkezett. Vagyis annak irányából, mert ha most elindulnánk egyenesen, akkor arra a búzamezőre jutnánk el.
Tovább haladtok a vaddisznó nyomán, egészen addig még egy fél óra múlva el nem értek egy nagyjából egy hektárnyi búzaföldet. Szerencsére nem kell keresni a helyet, amit tönkretett. Ott volt tőletek pár méterre egy hasonló méretű lyuk mint az előző a táblában néhány méterre a szélétől. Bementek, megvizsgálni, de a feltúrt földet látjátok csak. Itt sincs semmi egyéb, mint a lábnyomok. Így folytatjátok azok követését. A gabonatábla, elhagyása után nem sokkal egy mezőre érte.
- Ezen a legelőn is látták a nyomait.
Itt már nehezebb megtalálni, merre is túrta föl a helyet, mivel elég nagy területről van szó, és nincs magasra nőt fű vagy valami termény amiben lehetne látni, úgy mint az előző helyeken. Végül a mező közepétől, sok kis túrásnyomot lehet látni, amik a túloldalon fejeződnek be egy erdő lábánál. Amint megközelítitek az erdőt, észrevesztek két furcsa lyukat is a bokros aljnövényzetben. Ha közelebbről is megvizsgáljátok, akkor mind a két helyen el vannak töredezve a növények, ahogy ki vagy éppen bejáratot biztosítanak egy-egy erdei ösvényhez. Amiket a lábnyomok alapján a préda gyártott magának. Miután, megnéztétek, mind a kettőt a férfi ballra mutat.
- Ha azon a járaton megyünk tovább, akkor levághatjuk az utat a legelső helyszín felé. De az erdőben ahol átvágunk, van egy meredek partú kisebb hegy. Illetve a cserjeszinten burjánzanak a gazok.
Irányt mutató ujját az informálás után, átvezeti az előtettek lévő csapásra néhány pillanatra. Majd leengedi kezét, amint elkezd mesélni erről az útvonalról is.
-  Ha pedig erre megyünk akkor tudjuk követni az eredeti tervet, mert ez abba a gyümölcsösbe visz, ahol negyedszerre csapott le. Én ezt az utat választanám! Mert a másik út, mint mondtam egy sűrű erdőbe vezet, ahol sötétben még én is könnyen eltévedek és nem nagy a valószínűsége annak, hogy találunk bármit, amit megtudnánk enni.
Nos, merre haladsz tovább, követed eredeti elképzelésedet és folytatod sorban a helyszínek átvizsgálását vagy levágod az utat. Amit viszont jó, ha figyelembe veszel, hogy már késő délután van és utoljára a faluba érkezésedkor tudtál enni. Ami jó pár órával ezelőtt volt. Bármerre is haladjatok tovább a férfi hamarosan mesélni kezd neked.
- Biztosan elgondolkodtál már rajta, hogy honnan tudjuk, hogy merre járt holott már elég messze járunk a falutól. Nos, a válasz nem más, minthogy az első felbukkanási helye egy szezonálisan nyíló gyógynövényekben gazdag helyen volt. Ahova ilyenkor a falu, doktora szokott ellátogatni. A második alkalommal pedig egy lelkes természetjáró, gombát kereső férfi látta. A harmadik és egyben az a helyszín, ami után már tényleg odafigyeltünk, mert veszélyt jelent a közelsége az a gyümölcsös. Ahol egy csapat táborozó gyerek tért vissza riadtan miután megláttak a nyomokat.
 
// Ha nyomozás közben van valami, amit tüzetesebben meg akarsz vizsgálnia akkor azt is megteheted. Vagy, ha van valami, ami jellegzetesen az állathoz köthető és esetleg kihagytam(nem szándékosan) azt is beleveheted nyugodtan. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Vas. Márc. 26 2017, 20:21

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//


A férfi határozatlan válaszom hallatán csak megvakarta a fejét. Majd egy hangosabb sóhajtás után, meg is indult. Én pedig követtem. Szorosan mögötte haladtam, figyelve lépéseit. Teljes mértékben odakoncentráltam, mert ha most eltévednék, nem tudnám elkapni a malackát... és nem kapnék érte pénzt. A férfi követése nem kis kihívást jelentett. Főleg azért, mert az egyik ház, ami mellett elhaladtunk, kifejezetten érdekes volt.  Szép színesre volt festve a fala, az ajtó pedig faragott volt. Szeretem az ilyen különleges épületeket. Pont e miatt a rajongásom miatt sikerült megint csak lemaradnom idegenvezető mögött. Kissé túlzottan rácsodálkoztam a furcsa lakásra. Mikor befejeztem a nézelődést, gyorsan elkezdtem forgatni a fejem, reménykedve benne, hogy még megtalálhatom a férfit. Szerencsémre most kifejezetten hamar kapcsolt az agyam, így nem ragadtam le sok időre. Ezáltal pedig vezetőm se tűnt el a látóhatáromból. Néhány másodpercnyi forgolódás után megtaláltam, és hihetetlen gyorsasággal futottam mögé.  Fejemet lehajtotta, s újra lábait, s lépéseit kezdtem figyelni. Kezeimet két szemem mellé tette, hogy még akkor se ragadjak le, ha valami érdekes, cuki vagy akár csodálatos mellett megyünk el.
A nehézkes utazás után lassan elhaladtunk az utolsó ház mellett is, és egy nem igen használt földútra léptünk. Ezt követően a férfi megszólalt, és tájékoztatott a következő helyszínről.
Körülbelül húsz perc unalmas séta után, elértük az említett birtokot. Hála a csodálatos képességeimnek, egy pillanatig sem tévedtem el. Nem mentünk be köszönni a bácsinak, csak elhaladtunk a háza mellett. Elsétáltunk a kukoricaföld másik végébe. Mikor elértük a célállomást, a veteményesben egy nagyobb rész fel volt túrva. Sok kukorica több helyen el volt törve, vagy legalábbis a szára meg volt törve. A gödör szélénél nőtt növények sem voltak ragyogó állapotban. El voltak hajolva, s volt, amelyik teljesen el volt dőlve, bele az érintetlen veteményesbe.  Az állat által alkotott, s lerombolt rész tele volt megrágcsált terméssel, s szétszórt, földbetaposott kukoricamaradványokkal.  A lábnyomok körbe- körbe, érthetetlen formában követték egymást.  Néhol nem is látszódtak a lábnyomai, mivel a földet látványosan átforgatta.  A többi nyom alig volt látható. Bár azt még pont ki lehetett venni belőlük, hogy az állat melyik irányból érkezett.  Azt követve, egy magas fűvel borított területre értünk. A téren tökéletesen látni lehetett, hogy merről jött a disznó. Nyoma nem volt túl egyenes, néhol kissé cikázva közelesett.
A férfi ez után újra elmondta, hogy hol is vagyunk, és merre is kéne mennünk, majd el is indult.  Tovább mentünk, és vagy egy fél órát barangoltunk. Elértünk egy nagyobb búzaföldre. A tábla szélétől nem messze, helyezkedett el egy hasonló méretű gödör, mint az előző. Bementünk, de az eltaposott, megtört, eltört, elhajolt búzán kívül csak a feltúrt föld volt ott, néhány lábnyommal tarkítva. Lehajoltam és felvettem egy megtört búzaszálat. Egy kicsit forgattam szemeim előtt, úgy csinálva, mint aki ért az ilyen nyomolvasáshoz. Majd elfordultam a férfitől, és madaram arcába nyomtam a búzát.
- Szagold... keresd meg a szag alapján a malackát.. – suttogtam Tetsunak.
Legnagyobb bánatomra, madaram nem ilyesfajta feladatokra lett kitalálva... így nem csodálkoztam, amikor rettenő értetlenül bámult rám. Kicsit csalódottat dobtam el búzát, s visszafordultam idegenvezetőm felé.
A gabonatábla elhagyása után, nem sokkal egy mezőre érkeztünk. Itt már jóval nehezebb volt megtalálni a nyomokat. A tér nagy volt, a fű alacsony, és még búza sincs. Besétáltunk egészen a közepére, végül találtunk nyomokat. Sok apró túrást lehetett látni, amik egymást követve haladtak, egészen egy erdő lábáig. Elmentünk az erdőhöz. Az aljnövényzetben két kissé furcsa nyomot vettünk észre. A növényzet mind a kettőnél el volt törve. Néhány apró ágra még pár szál szőr is fel volt akadva. De mind a két lyuk átjárást biztosít egy-egy ösvényhez. A föld le volt taposva, néhol a zöld levelek is a föld alá kerültek.
Miután megnéztük mind a két furcsaságot, a férfi mutogatni kezdett. Először elmondta, hogy van egy út amin rövidíthetünk, de arra van egy kisebb hegy, és a cserjeszint is elég gazos. Majd folytatja a mutogatást, és elkezdett mesélni egy másik útvonalról is. Az az út egy gyümölcsösbe vezet. azt is hozzátette, hogy ő az első útvonalon majdnem biztos, hogy eltévedne. Ami nem valami jó hír, mert ha ő el tud tévedni, akkor nekem elég betennem oda a lábam, és a nélkül elveszek, hogy bármit is csinálnék.
- N- nincs igazán kedvem eltévedni... lehet, hogy értelmesebb lenne rögtön az első helyszínre vágtatni, de magamat ismerve, az a „rövidebb út”, hosszabb lenne, mint az eredeti út... és g- gondolom, magának sincs kedve, két órán keresztül keresni engem, mert ha arra megyünk, biztosan állíthatom, hogy el fogok tévedni. – mondtam. – Tehát.. ha nem baj... k- követném ... az eredeti tervet...
Most már igazán abbahagyhatnám a dadogást, mert már magamat is irritálom. Már nagyjából megszoktam a férfi jelenlétét, tehát igazán beszélhetnék normálisan... nem értem önmagam..
Elindultunk a negyedik helyszín felé. Lassan kezdte érezni, hogy éhes vagyok. Kinyitottam az oldaltáskám és el kezdtem kutakodni benne, majd elővettem azt a zacskó kekszet, amit még a faluban vettem. Nagy nehezen kibontottam, majd elkezdtem falatozni a ropogós nasit. Mivel rettentő udvarias vagyok, felnéztem a férfira s felé nyújtottam a zacskót.
- K- kér? – kérdeztem.
Ez után nem sokkal a férfi mesélni kezdett. Elmondta, hogy honnan tudják, hogy merre járt már a malacka.
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Csüt. Márc. 30 2017, 15:03

// Yukari Yama: Vashegyek közt //

Nemsokkal az elindulásotok után, már sikerült is lemaradnod Hamataro-tól az egyik épület láttán. Szemeid egyből megakadtak a számodra tetszetős házon, színvilága és a nyílászáró precíz díszítettsége miatt. Szerencsére még időben eszedbe jutott miért is indultál útnak. Gyorsan körbenéztél a férfi után és már kapkodtad is utána lábaidat. A férfi erőltetett gyors lépteid hallatán, megáll és hátrapillant. Megvárja míg beéred, majd folytatja az útját óvatosságból, időnként hátra pillantgatva megvagy-e még. Vagy esetleg elcsalogatott az útról egy színes pillangó, mint egy játékos kismacskát. Éppen ezért csodálkozott mikor hátranézet, hogy kezeiddel eltakarod szemeid látóterének nagyját. De nem szólt semmit, mivel nem is tudta mire vélni a dolgot. Szerencsére az út további részében már nem maradtál el a férfitól. A vizsgált helyszíneken sem kötött le az állat nyomainak túlzott megfigyelése, hogy ne vedd észre ha a férfi esetleg elindulna nélküled. A nyomozásba még Tetsut is próbáltad belevonni. De nem meglepő módon, nem érezte a vadmalac szagát. Bár ha sikerült volna neki akkor szerintem még neked is leesett volna az állad.

A legelőn az állat nyoma, amit eddig követetek kétfelé ágazott. A férfi elmondta melyik merre vezet, amit te fontolóra is vettél. Mérlegelted a két út adta lehetőségeket. Végül pedig meghoztad a döntésed. A hosszabbik ösvény mellett döntöttél, hogy te magad ne vesz el még könnyebben, mint ahogy általában szoktál. A férfi válaszod hallatán elindul a megfelelő vonalon, előtted haladva. Az út eseménytelenül zajlott, bármiféle beszélgetés nélkül kettőtök közt. Végül élénk hangod megtörte a már-már kínossá váló csendet. A felkínált kekszből vett is pár darabot a férfi majd illedelmesen megköszönte. Majd hogy a csend még elkerüljön titeket a férfi mesélni kezdett. Nem sokkal a befejezése után meg is érkeztetek a következő helyszínre. A gyümölcsös nem olyan, mint amilyennek az ember elsőre gondolná. Alig fél tucat gyümölcsfa volt csak elszórtan a mezőn.
- Nos, hát ez volna az a gyümölcsös, amiről beszéltem. Tudom nem nagy a felhozatal. De egy olyan országban ahol szinte egész évben minden hófödte. Igen is nagydolognak számít ez is.
Ahogy szétnéztek a területen, itt nem láttatok túrásnyomokat. A lábnyomait is csak nagyon nehezen találjátok meg a majdnem 10 centis fűben. Itt az állatnak jó dolga volt. Az élelemért nem kellett kutatnia. Volt elég termés ami a fákról esett le. Amiket biztos be is habzsolt, bár időközben új érett gyümölcsök potyogtak le a földre a régiek helyére. Ezért is van az, hogy megint sok gyümölcs van a talajon.
- Vegyél bátran, finomak! Sőt tegyél el későbbre is hasznos lesz, meglátod. Én személy szerint az almát ajánlanám. Nagyon lédús.
Majd oda is sétált a piros ököl nagyságú terméssel rendelkező fához és szedett párat, ami elérhető magasságban volt. Neked is adott belőlük pár szemet viszonzásképp a rágcsálnivalóért. A réten két almafa, egy körte és három barackfa található. Miután felpakoltatok élelemmel negyedóráig tart, amíg megtaláljátok a jó nyomot, amit követni fogtok. És egy újabb rövid utazás veszi kezdetét. Ahogy eljuttok a következő helyszínre az már nem is különbözik az ösvénytől, amin haladtok. Hiszen a színhely maga az erdő. Itt a vaddisznó lábnyomai már teljesen eltűntek. De szerencsére elég sok kis túráson van, ahhoz hogy követni lehessen az útját. Ezek a túrások viszonylag kicsik, valószínűleg csak a gombát túrta ki. Amiért a férfi is jött mikor meglátta az állatot. Innen fél óra kijutni, hogy megnézzétek k következő és egyben utolsó ismert helyet, ahol feltűnt a vaddisznó. Az erdő szívében a fák egy kis helyen annyira megritkultak, hogy a napfény akadálymentesen képes eljutni a talajig. Ahol egy kis patak mentén gyönyörű virágok nőnek, amik igen hasznosak is. Ahogy a könyvtáros mondta ezek itt gyógynövények. Amik most igen meg lettek gyepálva mivel az állat ezt a helyet sem kímélte. Itt már ismét kivehető merről jött és merre ment. Bár az utóbbit tudjátok hisz arról jöttetek.
- A helyzet a következő, a vaddisznó a nyomok szerint Dél-keletről jött. Ami azt jelenti, ha a legelőn egyenesen erre jöttünk volna talán már megtaláltuk volna a rejtekhelyét. Most mi legyen? Elég későre jár, még az egyenesen is ránk sötétedne, mire Roshi bácsi kukoricaföldjének csak a közelébe érnénk. 

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Pént. Márc. 31 2017, 21:43

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

Udvarias keksz-felkínálásomra, a férfi gyorsan reagált. Vett pár szem ropogtatnivalót és megköszönte. Bár bevallom, ennek nem igazán örültem. Gyermeki tulajdonság az irigység... mert ugyebár azért én fizettem... és az, hogy megkínálom, nem jelenti azt, hogy adni is szeretnék... na de az illem megkívánja, úgyhogy lenyelem azt, hogy néhány szem keksszel kevesebbet ehetek.  Ezután belenyúltam az zacskóba és gyorsan kezdtem el falatozni a nassolnivalót. Közben madaramat is hosszabb „pórázra” engedtem, hogy ő se maradjon éhen, mennyen csak el, s keressen magának valami ehető kis rágcsálót.
Az eddigi csend lassan kezdett újra visszatelepedni ránk. Bár ezt nem lehet igazán „csendnek” nevezni, mivel nem kicsit hangos az, ahogy ropogtatom a száraz kekszeket.
Egyszer csak, megszólalt a férfi, s elnyomta a rágcsálásom hangját. Mesélt arról, hogy ki merre látta a malacperselyt.  Próbáltam figyelni rá.. de hát a felettünk elúszó felhőnek olyan szép alakja volt. Először nyuszinak néztem... de aztán krokodilra kezdett hasonlítani... majd rájöttem , hogy az egy kacsa... nem... az sokkal inkább egy nyuszi... ingen... Határozottan egy nyuszi alakú felhő volt. A lényeg az, hogy olyan puhának és aranyosnak tűnt, hogy már a látványával is elnyomta a férfi hangját. Bár ennek köszönhetően felfelé néztem, s nem magam elé. Így mentem arra amerre a lábam vitt. Sík egyenesen, ötletem sincs, hogy hová. Csak sétáltam előre, egészen addig, amíg neki nem mentem egy fának.. ami csak úgy beugrott elém a semmiből.  Gyorsan hátraugrottam, s körbenéztem. A fa nem ütött meg nagyon. Épp elég volt ahhoz, hogy észhez térjek.  Felmértem a helyzetem, s szememmel idegenvezetőmet kezdtem keresni. Pár pillanat alatt meg is találtam, mivel nem került tőlem túl messzire. Gyorsan visszarohantam mellé. Onnantól kezdve, egyszer sem néztem az égre. Még a végén egy gonosz, bolyhos felhő, megint elterelné a figyelmem.
Nem sokkal ez után, megérkeztünk a következő helyszínre. A gyümölcsös, egy cseppet sem úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem. Fele akkora sem volt, mint a képzeletemben. Nem volt még cseresznyefa se. Összesen pár alma, körte, és barackfa volt fellelhető e birtokon. Elég gyér felhozatal...
Nem csak nekem tűnt szegényesnek a gyümölcsös. A férfi is szépen kifejtette a véleményét a helyről. Bár, való igaz, hogy egy ilyen hűvös országnak már ez is soknak számít.
A talajra sok gyümölcs volt leesve. Túrásnyomokat nem igazán találtunk. Ha volt is, mára már nem látható. A magas fűben pedig, a lábnyomokat is igen nehéz volt megtalálni. Hosszas kutakodás, és mászkálás eredményezte azt, hogy a mára már csak halványan látszó taposásokat észrevettük. A malackának elég jó dolga volt itt. Nem kellett keresni az élelmet, mert az orra előtt volt lehullva.
A férfi felajánlotta, hogy vihetek magammal még a gyümölcsökből. Majd odasétált az egyik almafához, és szedett párat. Ezután odajött hozzám, és adott párat az ököl nagyságú piros gyümölcsből.
Gyorsan megettem az egyiket, majd mikor befejeztem, elindultam szedni még néhányat. A fák ágai olyan magasra nyúltak, hogy szinte alig láttam fel odáig. Azért próbálkozásképp lábujjhegyre álltam, hogy legalább az látszódjon, hogy megpróbálom átlagosan megoldani a helyzetet. Majd mikor meguntam a percekig tartó szenvedést, odasétáltam az almafa törzsékez. Egyik tenyeremet a kéregre raktam, s kicsit meglökdöstem. Majd a kezem alá raktam az egyik lábamat is. Azután a másik talpammal is felléptem a fa oldalára. Elemeltem kezem, s a már elsajátított képesség segítségével, lassan elkezdtem felfelé sétálni. Egyik lábamat raktam a másik után. eközben olyan arcot vágva, mintha ez lenne a legnormálisabb dolog a földön. Bár való igaz, hogy számomra a „sétáljunk fel a fa oldalán kéz nélkül”, alapból egész egyszerű és logikus megoldás. Mikor felértem, levettem három piros almát és elsüllyesztettem. A másik almafa nem volt olyan hatalmas távolságban, ezért egy ügyesebb mozdulattal átugrottam, egy hozzám közelebb eső vastagabb ágra. Szedtem két zöldalmát is. Mikor ezekkel végeztem, lemásztam a fáról. Ugyanezen procedúrát megismételtem a körténél és a baracknál is. Szedtem azokból is négy-négy darabot, és elsüllyesztettem a táskámba őket. Majd szépen lassan lesétáltam a fáról. A lemászás kissé nehezebb procedúra számomra, mivel nem szeretem kitörni a bokám. Megfogtam katanám nyelét, majd a végét a földre raktam. Kicsit ellöktem magam a kéregtől, majd egy kézzel a kardra támaszkodva, szépen átlendültem. Végül fegyverem segítségével, tökéletesen talpra érkeztem. Egy gyakorlott és gyors mozdulattal raktam végül vissza katanámat a helyére.
Ezután egy negyedórányi nyomkeresgélés következett. Miután meglett, azon nyomban el is indultunk. Bár én rögtön le is maradtam a férfi mögött, mivel találtam egy igazán szép virágot... és nem jutott eszembe, hogy mi is a neve. Ezért addig nem is tágíthattam, amíg ki nem találom. Pár percig álltam felette, majd miután leesett, hogy nem ez a feladatom, gyorsan a férfi után siettem. Szerencsére nem sokkal ezután eszembe jutott a neve... különben egész nap ezen rágódtam volna.
A következő helyszín az erdőben volt. A lábnyomok teljesen eltűntek. Csak az apró túrásnyomokból lehetett tudni, hogy erre járt a malacka. A gödrök aprók voltak.
Azután újabb fél óra monoton gyaloglás vette kezdetét. Használva a jól bevált módszerem, nem néztem se oldalra, se az égre, hogy még véletlen se tereljék el a figyelmem. Ezek helyett inkább madaramat piszkálgattam.
Elértük az utolsó helyet, ahol feltűnt az állat. Egy fényes, s virágokkal tarkított helyre értünk. Igazán szép látvány volt a megannyi szín, és kellemes a tiszta levegő. A virágok mellett több gyógynövény helyezkedett el. Sőt a nagytöbbségük az volt. Itt ismét kivehető volt, hogy az állat merről is érkezett.
A férfi újra felém nézett, majd rám ruházta a döntés hatalmát.
- Az nem teljesen biztos, hogy akkor már megtaláltuk volna. Mivel majdnem biztos, hogyha arra jöttünk volna, akkor maga még most is engem keresne... szerintem, menjünk tovább. az egyenesen meg csak nem fogunk elvezni.. legalább is maga... én meg majd nagyon fogok koncentrálni... de.. de ha van jobb ötlete.. kérem, ossza meg velem. – mondtam. 
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Ápr. 07 2017, 22:39

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A gyümölcsösbe érve, kóstolót kaptál az almafa terméséből. Viszont utána már magadnak kellett szüretelni az elfogyasztani kívánt gyümölcs mennyiséget. Sajnos az összes nyújtózkodási próbálkozásod ellenére sem tudtad elérni őket. Ezért új gyümölcsszerzési módszerhez kellett folyamodnod. Mivel már gyakorlott chakra használó vagy, így nem is kétséges mit használsz kiskapunak. Talpadba vezetted chakrádat, amivel már játszi könnyedséggel mászol fel a fára mintha ez a világ egy legtermészetesebb dolga lenne. Viszont jól tudod, hogy ez így is van. Mindenki még az átlagemberek, akik nem képesek irányítani chakrájukat tudják, hogy erre képes lehet a legtöbb ember. Ezért is van az, hogy egy ilyen egyszerű dolgon meg sem lepődik Hamataro. Hogy azt kiabálja boszorkány és sikoltozva rohan vissza a faluba, hogy a papok és a falusiak segítségével boszorkányüldözésbe kezdjenek. Noha még, így sem mindennapi látvány számára. Most kivételesen ő nem tudja levenni valamiről, vagyis valakiről a szemét.
- Nahát, már sokat hallottam róla, hogy a ninják és a ninjákéhoz hasonló képzésben részesültek képesek, függőlegesen is haladni. De most látok ilyet életemben először. Lenyűgöző látvány!
Mondja csillogó szemekkel. Érdeklődése csak addig van a dolog iránt, amíg merőlegesen állasz az almafa törzsén. Amint az egyik ágára állsz, már nem olyan lenyűgöző a látvány. Elvégre erre ő maga is képes csak neki fel kéne másznia hozzá a fára. Ő viszont inkább a földről szüreteli az elérhető magasságban található gyümölcsöket. Miután úgy döntesz elég almát gyűjtöttél innen, keresel egy helyet, ahol áttudsz ugrani a másikra. Sikeresen ágat is értél, minden tovább baj nélkül tudtad tovább folytatni a gyűjtögetést. Ám amikor a körtefára szerettél volna átugrani, sajnos rosszul mérted fel az ágat, amire landolni szerettél volna. Átugrani ugyan át tudtál, de ahogy megérkeztél már meg is történt a baj. - Reccs!!!! – Az ág eltörik, alattad, noha nem vagy túl nehéz és zuhanni kezdesz. Elég hamar földet is érsz, fenekedre esve. Így nem sérültél meg komolyabban. Még akkor sem, ha majdnem 2 méterről estél. Tomporod ugyan kicsit sajgott utána, de túlélhető. Minden gond nélkül vissza tudtál mászni a fára, hogy gyűjtsél még élelmet. Bár ezután, a faváltoztatást már nem Tarzanként végezted. Hanem mint egy átlagember lemásztál, majd visszamásztál a következőre. Miután mindenki befejezte az elemózsiagyűjtögetést elkezdtétek idelátogatásotok valódi célját, vagyis a nyomkeresést. Amint megleltétek, már követni is kezdtétek. Ezáltal pedig eljutottatok a következő helyszínre. Noha a tudatalattid erősen próbálkozott azzal, hogy lemaradja kísérődtől nem sikerült neki. ugyanis A férfi, ahogy látta, hogy lemaradtál, megállt látótávolságban és várt. Mivel itt nem igazán volt, miért felmászni a fára, sem pedig semmi olyan csodálni való, ami nem található meg más erdőben így nem időztetek sokáig. Az utolsó helyszínre érve itt sem maradhatott el Hamatarotól az információátadás. De ahogy eddig is most is a kezedbe helyezte a döntést.
- Ha így akarod, akkor legyen. Bár én inkább itt éjszakáztam volna. Ha besötétedik, és a látási viszonyok olyan rosszra fordulnak, én sem bírnék kitalálni abból az erdőből. Úgyhogy jobb lenne sietni.  Apropó, gondolom neked sem rejt zseblámpát, olajlámpát vagy hasonlót fényforrást a táskát egyik zsebe? - Megvárja, míg válaszolsz, majd folytatja. - Na se baj, majd rögtönözök egyet!
Keresett egy fél méteres botot, majd a zsebéből előhúzott egy méretes szövetzsebkendőt. Azt feltekerte a bot egyik végére.
- Ha már nagyon sötét lesz, jól fog jönni. A zsebkendőm anyaga nehezen ég így akár fél-háromnegyed órán át is képes lesz majd némi fényt hozni nekünk a sötét órákban. Addig is, induljunk el visszafelé. Most te menj előre, nem szeretnélek szem elől veszíteni. Én pedig majd hátulról mondom, mikor merre kell irányt változtatni!
Ahogy befejezte mondandóját, még megmutatta merre indulj el, majd előre engedett. Jóformán tényleg csak egyenesen mentetek. Nagyon ritkán adott információt irányváltoztatásról. Mint például: A következő fánál fordulj jobbra! Attól a tőkétől balra, haladj tovább! És még hasonlókat mondott. Eleinte megpróbált égtájakat használni az útbaigazításhoz. De amint látta, hogy szavai süket fülekre találtak átállt a jobbra és balra vezényszavakra. Másfél órányi gyorsabb léptű gyaloglás után kiértetek, az erdőből. Még éppen időben. A nap ugyanis már félig eltűnt a messzi hőfödte fehér hegyek mögött. Lassan eljött volna az ideje, a fáklyagyújtásnak. Ami akkor nem tartott volna ki a faluig. Így is nagy szerencse lesz, ha a fénye egészen odáig tud majd titeket kísérni. Ám amikor az erdő széléből elindulnátok átvágni a legelőn hátatok mögül az erdő mélyéből már hallani lehet valami motoszkálást. Valószínűleg a vaddisznó éppen most indul el az éjjeli nassolására. Most már csak az a kérdés, mit teszel, vagyis inkább tesztek? Ha van valami ötlet a tarsolyodban ideje lesz megosztani azt Hamataroval is.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Vas. Ápr. 09 2017, 12:16

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

A férfitől hamar választ kaptam a nem túl határozott mondataimra. Majd azonnal fel is tett egy kérdést.
- E-egy pillanat! – mondtam, majd azzal a lendülettel le is ültem.
Ölembe vettem a táskám és elkezdtem kipakolni.
- Alma, Körte,barack, könyv, füzet, ceruza, könyv, fegyver, fegyver.. .és könyv... – mondtam, majd visszapakoltam mindent. – Nem.. nincs... – álltam fel.
Gyorsan leporoltam magam, majd újra felnéztem. A férfi fojtatta a mondandóját.  Majd keresett egy botot és valamit matatott vele, majd készített egy fáklyára hasonlító... izét...
Szépen elmagyarázta, hogy mire is jó az, és , hogy milyen sokáig is tud égni az a zsebkendő.  Aztán maga elé küldött, hogy ne veszítsen szem elől... pedig nem vagyok olyan béna, hogy ilyen könnyen elvesszek... ja... de...
Szépen megmutatta, hogy merre induljak el. Nagyrészt egyenesen mentünk. Legalább is ő.. . én volt, hogy enyhén balra mentem, kicsit elfordultam jobbra... és volt, olyan is ,hogy elindultam visszafelé.. bár azt én magam, se tudom, hogy, hogy voltam rá képes.
Egyszer mögülem a férfi megszólalt,s próbált engem fordulásra bírni, azzal , hogy „nyugatra”.  Ahha... Nyugat...  ömm... az azt hiszem. .balra van.. vagy jobbra.. vagy ömm...  a biztonság kedvéért elfordultam jobbra. Aztán amikor mögülem újabb kiáltások jelezték,hogy rossz irányt választottam, elindultam balra. Idegenvezetőm párszor még megkísérelt égtájakkal vezetni engem... bár ezzel nem ment sokra.. Miután feladta, hogy nem hallgatok a normális irányítószavakra, áttért a balra, s jobbra fogalmakra. „ A következő fánál fordulj jobbra”... hát persze, hogy nem annál a fánál fordultam be, ahol ő kérte...
Másfél órányi szenvedős gyalogút után kiértünk az erdőből... lehet, hogy ez az út csak háromnegyed-egy óra lett volna, ha nem  indulok el minden második kőnél rossz irányba. De hát, ha azt akarja, hogy végezzek a malackával, akkor ezt is el kell viselnie.
Még épp időben jutottunk ki a fák közül, a nap ugyanis már narancssárgásan izzott, s tűnt el lassan a messzeségben. Lassan eljött az ideje meggyújtani a zsebkendős botot. Remélhetőleg legalább a következő faluig fényt fog adni.
Mikor elindultunk az erdő széléből átvágni a legelőn, hátunk mögül motoszkálás hangja hallatszott. Valószínűleg malacpersely indul újabb portyázásra.
- Malac! – mondtam halkan, s a hang irányába fordítottam a fejem.
A vállamon ülő madárra néztem, s elmosolyodtam.
- Kérem, szolgáltasson nekem majd egy kis fényt- mosolyogtam a férfire.
Miután ezt kimondtam már el is tűntem. Halk léptekkel futottam a malac irányába. Kezemet végig a katanámon tartottam. Már több mint egy éve egyedül vagyok... nincs szükségem pesztrálásra. Lehet, hogy eltévedek az egyenes úton.. de egy vadállat megölését rám lehet bízni. Ha harcra kerül a sor... jöhet akármilyen szép pillangó.. vagy érdekes ház... nem fogom szem elől téveszteni a célpontot.
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Ápr. 14 2017, 22:31

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
A mögöttetek lévő erdőben a rejtélyes állat megjelenésekkor már tudtad nem fogod a férfi segítségét kérni. Hiába a magányos farkas nem lesz falkatag pár óra alatt. Amint elmondod, mit vársz a férfitől már indulsz is a hang irányába. Közben Hamataro a kérésednek eleget téve, előkotorja zsebéből a gyújtóját, hogy meggyújtsa a kezében tartott botra erősített textilzsebkendőt. Így viszont, már tényleg nem tud, majd a segítségedre lenni a harcban. Legalább is nem tanácsos egy késsel a vaddisznó elé állni.
 
Nagyjából 100 métert haladsz visszafelé az erdőben amerről jöttetek, amikor megpillantod a léptek hangjának tulajdonosát. Vagyis annak testének körvonalait, ahogy elszökken előtted. Teste kicsi, legalábbis egy vaddisznóhoz viszonyítva, lábai vékonyak és hosszúak. Kecses vékony nyakán, vékony feje kicsit nyújtott. Fülei hosszúak a föld felé lógnak. Úgy tűnik megviccelt az erdő. Mert amit hallottatok és láttál a pénzhozó malacka helyett őzsuta volt. Ez most talán nem is jött rosszul, inkább még szerencsés is. Mivel futás közben észrevetted azt, amit a gyaloglásközben nem tudtál. Ami nem más, mint hogy a sűrűn nőtt növényzet nem enged olyan szabadon mozogni, mint azt te remélted. Ebből kifolyólag a harc sem alakult volna éppen kedvezően. Amint az ijedt, magányos nőstény, egy szarvasbőgés közben az erdő belseje felé halad, te is körbetekintesz merre is van a visszaút a tisztásra. Hála óvintézkedésednek, könnyen rá tudsz jönni merre is van a Hamataro. Végül mégis hasznosnak bizonyult a fáklya, mint jelzőfény, amit követsz is. Ahogy kiérsz a legelőre megpillantod kísérőd és a remegő kezében tartott vadászkést.
- Hála az égnek, hogy te vagy az! Attól féltem, hogy elkerültétek egymást, a sűrűn nőtt növényzet miatt. Mert nem hallottam semmit, ami összecsapásra engedett volna következtetni. Mindössze csak egy rémült szarvasbőgés jött irányodból. Gondolom annak a lépteit hallottuk.
Kénytelenek vagytok summázni azt a tényt, hogy nem zárult le a munkátok. Viszont tovább időzni nem is értek rá. A fáklyátok nem fog sokáig fényt nyújtani nektek az éjszakában. Így viszont már sietve kell visszamennetek a faluba. Mert nem lenne tanácsos a szabadban maradnotok korom sötétben, úgy hogy még a Holdfény sem tud javítani a látási viszonyotokon. Mivel az égitestet lassan felhők kezdik eltakarni.
- Még mindig vissza akarsz térni a faluba? Ilyen távból nem tartana ki a fáklya. Itt lenne tanácsos tábortüzet gyújtanunk! Ha szerencsénk van még a malac is feltűnik.
Ha visszaindulsz a faluba akkor a búzamezőhöz érve, kialszik a fáklyátok és szinte vaksötétben kell visszajutnotok onnan, Roshi bácsi házáig. Ott természetesen kaptok egy olajlámpást.
Viszont ha maradtok, akkor gyorsan tábortüzet tudtok, gyújtani az erdőtől 100 méterre. Így tudtok később még ágakat gyűjteni, ha kezdene kialudni a tűz. A lángok fénye pedig kb. 125 méteres sugarú körben biztosítanak nektek jó látási viszonyokat.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Hétf. Ápr. 17 2017, 23:10

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//


Csak futottam... futottam, olyan gyorsan, s hangtalanul, amennyire csak képes voltam. Majd nem sok idő elteltével, megpillantottam a hangokhoz tartozó testet. Kicsi volt és, semmilyen verzióban sem hasonlított arra, amit én keresek.
- Ugye ez csak egy vicc? – lassítottam.
Majd amilyen mázlim volt, azzal a lendülettel bele is akadtam a sűrű aljnövényzetbe, és a futásnak hála, olyan lendületesen orra estem. Amitől az őzikeszerű malacutánzat még gyorsabban pattogott el.
Csak nekem lehet ekkora mázlim, hogy az első adódó alkalommal elesek. Nagy nehezen feltápászkodtam, leporoltam ruhám, s oldalra tekintettem, hogy szárnyas barátom, hogy viselte a zuhanást.
A szerencsétlenkedéseim, s a földre hullott darabjaim összeszedése után, körbenéztem, hogy megkeressem a férfihez visszavezető utat. A fáklyaszerűségnek hála, még én is könnyen megtaláltam a visszavezető irányt. S hamar vissza is értem volna, ha egy pillangó el nem repül előttem.  De olyan pici és szép volt.. muszáj volt csak egy kicsit követnek. Aztán ebből a kis követésből 5 percnyi üldözős játék lett. Csak ez után eszméltem fel, hogy már megint nem azt csinálom, amit kéne. Gyorsan helyreraktam az agyam, s elindultam a fény irányába.
Lassan ki is értem az erdőből. Idegenvezetőm ott állt, remegő kezében egy vadászkést tartott. Igazán viccesen nézett ki, ahogy félt. Mikor közelebb értem, azonnal beszélni kezdett.
- Igen... egy őz volt. De.. amúgy, azzal a késtartással szerintem egy pillangót se tudna megölni... – erőltettem valami mosolyszerűséget az arcomra.
Ha még akarnék beszélni, akkor kötözködhetnék vele, hogy a szarvas meg az őz, az nem ugyan az a fajta, és az őz az nem a szarvas lány változata... de nem különösebben vagyok kioktatós kedvemben... Tehát ezt inkább ráhagyom..
Sajna a munkám még nem ért véget. Pedig jó lett volna kicsinálni a malacperselyt. Bár én nem különösebben akartam folytatni a csevegést, de idegenvezetőm csak azért is rákezdett.
- Jó... akkor a tábortűz mellett tenném le a voksomat..
Az erdőtől olyan száz méterre raktuk össze a tüzet. Szépen leültem a fényt, s meleget adó láng köré, s egy kicsit melegedtem. Kezeimet kinyújtottam magam elé, s élveztem a kellemes hőmérsékletet
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Pént. Ápr. 21 2017, 20:56

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Téves vadra vetettétek, magatokat. Ezért Hanamori lakóinak még várni kell az ünnepléssel. Na, nem mintha tudnák, hogy mi folyik kint az erdőben az éjszaka elején. Miután kitárgyaltátok a könyvtárosból lett ideiglenes idegenvezető/vadászsegéddel, milyen állatot is láttál a továbbiakat kezdtétek megbeszélni. Amire végül te magad inkább csak rábólintottál. Legyen meg a férfi akarata. A kezében tartott fáklyát beszúrta a földbe, majd segített az erdő széléből a földről gallyakat hordani. Két-két nyalábbal vittetek. De a férfi az általa vitt utolsót külön rakta le a többitől. Majd felvette az összedobott fáklyát és a kis rakásra rakta. Lassan a tűz elkezdett átterjedni a vékonyabb botokra, amiktől onnantól, már könnyedén lángra kapott a többi vastagabb nehezebben égő fadarab is. Leültetek, a tűz két oldalára és nem szóltatok semmit. A te okodat jól lehet tudni nem kedveled a társaságot. De a férfiét nem. Elvégre eddig, ha sokáig csendvolt megszólalt. Talán fáradt, vagy csak tiszteletben tartja döntésed és nem tart szóval. Tetsu sem hallatta hangját, bebújt kapusznid alá és aludni tért. Az este folyamán ezután, csak három dolgot lehetett hallani. A tűz meleg pattogását, a néha a legelőn átsuhanó szellő morajló zaját, valamint időről időre a férfi ásításait. Valószínűleg elszokott már az efféle kiruccanásoktól. Az erdőből az állatok zaja nem nagyon szűrődik ki. Az egyetlen szórakozás a lángok táncolásának, figyelemmel kísérése lehet. Valamint még a már számtalanszor kiolvasott könyvek egyikének újbóli olvasása.
 
Úgy egy órával a teljes besötétedés után, amikor már csak a tűz biztosított fény nyújtott valamennyi látóteret. Újra motoszkáló hangok szűrődtek ki az erdőből. A férfi megragadt a mellette nyugvó kibiztosított számszeríjat. Majd remegő kezekkel az erdőnek szegezte.
- Tudom jól, hogy remeg a kezem. Ezért csak, akkor lövök, ha elég közelre jön és biztos a találat. A megsebzett vad mindig veszélyesebb.
Osztja meg veled Hamataro mit várhatsz tőle a harc folyamán. Bár az előző esetből kifolyólag valószínű, hogy most sem fogod a segítségét igénybe venni. Végül a vadmalac megmutatkozott. Tőletek, jobbra úgy kétszáz méterre kijött az erdőből. Ott már nehezen lehet látni, mivel a kis tábortűz fényének hatótávolsága odáig alig ér el. Tekintve, hogy majdnem a távolság feléig biztosít jó látási viszonyokat. A disznó észrevesz titeket és próbál elsündörögni tisztes távolságban. Tudjátok, ha ez megtörténik katanával üthetitek a nyomát. Éppen ezért, Hamataro noha azt mondta nem lő, mégis célba veszi az állatot. Majd egy kattanás és süvítő hang mellett, elhalad előtted másfél méterre a nyílvessző. És beleáll a földbe a malac előtt. Aki ettől megáll, majd tekintetét rátok szegezi. Miközben dühödten röfög és lábával kaparja a talajt.  Nem nehéz rájönni, hogy a visszavágást tervezi.
 
// Írhatsz, több forgatókönyvet is, amik a disznó esetleges mozzanataira épülnek. Nem fogod tudni egyből megölni. //

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Vas. Ápr. 23 2017, 21:46

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//


Csönd volt. Furcsa módon, se a férfi, se kedves kis társam hangját nem lehetett hallani. Idegenvezetőm gyakran ásított... úgy néz ki, hogy nem volt hozzászokva a sokáig ébrenléthez. Lassan engem is kezdett elnyomni a fáradság. A sötétség, és ez a rémes unalom.. hát nem tudok rá mit mondani.
Egy ideig néztem az aranyló lángokat, amint kergetik egymást. Bár, sajna ez nem sokáig kötötte le a figyelmem. Ölembe vettem a táskám, majd kikapartam belőle egy könyvet. Nem is akármilyet, egy madáridomításról szólót. Persze, szuper, hogy van ilyen olvasmányom.. és a madaram olyan okos, mint egy kavics...
Belemélyedtem a sorokba, így már a férfi ásítását se hallottam. Tetsut sem hatotta meg a könyv. Bebújt a kapucnim alá, s nyugovóra tért. Neki könnyű.. aludhat akármikor, hiszen én, mint a szállítóeszköz, itt vagyok neki. Olyan vagyok, mint egy önjáró ágy.
Egy óra telhetett el, mikor újra motoszkálás jött az erdő felől. Csak ne megint egy őz legyen. Azt már nem bírnám ki.
Álmos idegenvezetőm azonnal kapcsolt. Felvette a mellette nyugvó íjat, s remegő kezével az erdőnek szegezte. Majd megosztotta velem, hogy nem igazán fog lövöldözni.
Összezártam a könyvet, s elsüllyesztettem a táskámban. Majd a malac végre megmutatkozott. Igen.. végre... a malacpersely volt az, és nem egy túlméretezett róka. sajna, már nehezen lehetett látni, mivel a tábortűz fénye, odáig már nem nagyon ért el. A malacka észrevett minket, s mint aki ott sincs, próbált elsunyulni, vissza az erdő mélyére. De ha elmegy.. többet nem igazán lesz esélyem a levadászására.
Ezt a férfi is érzékelte, s célba vette a vadat. Majd egy kattanás, s már repült is a nyílvessző. Majd beleállt a földbe, a malacka előtt. Ez neki nem igazán tetszett. Tekintetét ránk szegezte, majd idegesen kezdte kaparni a földet, akár egy bika. Majd elindult felénk.
Egyik kezemet katanámra tapasztottam majd lassan én is elindultam az állat felé. Arcomra kiült a mosoly, s csak futottam. Majd mikor közelebb értem kirántottam a fegyvert, s gyorsabb futásba kezdtem. Oldalra kitartottam a pengét, s próbáltam a lehető leggyorsabban szaladni. A pengével megpróbáltam elérni a malac oldalát, s így megsebesíteni őt, hogy rám figyeljen. Amennyiben ez nem sikerült, addig futottam el mellette, amíg nem sikerült megsebesítenem, s felhívni magamra a figyelmet. Ha elsőre nem is nyertem el figyelmét, addig folytattam ezt, amíg teljesen engem nézett.
Miután elnyertem a malac tetszését, s ezáltal kisebb biztonságba jutottam idegenvezetőmet, újra megindultam az állat felé.
Mikor közelebb értem hozzá, felugrottam, s katanámat lefelé tartva próbáltam azt hátába szúrni. Bár, ez elsőre majdnem biztos, hogy nem sikerült. Ha mögé esek, felállok, s ezt újra megismételem. Mivel, ez már egy eléggé begyakorolt módszer, így, ha sokáig próbálkozok, végül sikerülhet hátába állítanom a pengét. Onnantól meg egyszerű dolgom lesz. Csak le kell húznom úgy a kardot, hogy az végig felhasítsa az állat bőrét, egészen a mellső lábáig, s onnan már elég közel van a szíve.  vagy, ha nem is a szíve, oldalánál, több más, fontos szervét is elérhetem a fegyverrel.
Most már csak egy hiba van.. ha megölöm az állatot.. majdnem biztos, hogy vérezni fog... és nem is kicsit... és heh.. Hemofóbia... igen.. csak egy kicsit bírom nagyon rosszul a vér látványát... tehát.. nagy esély van arra, hogy miután végeztem a malackával.. azzal a lendülettel el is ájulok... Áhh.. ezen majd ráérek akkor aggódni, ha végre kinyiffant..
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szer. Ápr. 26 2017, 10:02

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Az idő lassan telt, társaid hatására pedig téged is megkörnyékezett az álmosság. Még szerencse, hogy letudtad kötni magad egy könyvvel és sikerült kizárnod a zavaró hangokat. Bár a könyv, amit olvasol jól tudod, hogy a te esetedben semmi használhatót nem tartalmaz. Tetsunak elég nehéz lenne bármit is megtanítani. Olvasgatás közben azonban egy a többiek által kreált hangokat az erdőből nagyobb zaj hallatszik. Amire te és társad egyből felfigyeltek. Hiába mélyedtek el egy könyvben vagy éppen vagytok félálomban. Amint megpillantottátok a disznót az is észrevett titeket és megpróbált elsomfordálni. Ennek megakadályozásra noha nem tervezte, Hamataro mégis kilőtt egy nyilat. Ugyan így nem kell fogócskába kezdenetek, de a disznót is sikerült felhergelni egy kicsit.
 
Ahogy a nyíl elrepül szemeid előtt, katanádhoz kapsz. És megindulsz a préda felé. Még a válladon szunnyadó, madaraddal sem törődsz. Aki futás közben lecsúszik válladról, és riadtan próbál szárnyaival verdesve nem leesni a földre, ahogyan azt te szoktad. Amint sikerül levegőben maradnia kényszeresen száll utánad a zsineg miatt. ~ Ííííiiiii! ~ Jelzi, hogy bizony ő is itt van. Közben a disznó sem álldogál, nagyjából veled egyszerre indul meg. Sebessége majdnem kétszerese a tiédnek. Amint elővetted pihenő kardodat, kitartottad magad mellett, hogy megsebezd a jobb oldalát. Terved jónak bizonyult. Legalábbis az állat nem próbált meg kitérni. Talán az értelmi szintje megragadhatott ott, ahol a Tetsué is. Végül, amikor elhaladtok egymás mellet kardod ahelyett, hogy végigszántotta volna a bőrét, egy keményebb tárgyba ütközés miatt, hátrébb pattant. Így nem tudtad megsebezni a vadat. Tervedben az egyetlen szépséghiba az volt, hogy nem számoltál a szájából kinövő agyarával. Ami annyira erős, hogy kitudta védeni vele éles katanádat. Majd haladt tovább Hamataro felé, aki még a számszeríjat tapossa, hogy a feszes húrt hátra tudja húzni. A felé haladó, gyors léptek miatt, a férfi feltekint. Amint észreveszi a felé haladó vadat, csak bámul maga elé. Vajon mi lehet vele, esetleg ledermedt a félelemtől. A disznó nem foglalkozik azzal, hogy az előtte álló férfi mozdulni sem tud. Te megad, hiába próbálsz arra futni, nem tudod beérni a prédádat. Végül már csak nagyjából 2-2,5 méter van köztük. Hamataro ekkor végre megmozdul. Félreugorva kitér az állat elől. Aki a sebessége és nagy tömege miatt már se megállni se irányt változtatni nem képes ilyen hirtelen. Elhalad a tábortűz mellett is mire meg tud állni. Megfordul, majd ahogy látja, hogy a férfi a lángok takarásában áll. Ezért mivel a vadállatok túlnyomó többsége fél a tűztől, új célpontot keres. Így az egyetlen tiszta célpontot, vagyis téged vesz célba. Újabb összecsapás közeleg kettőtök közt. Miután ti újra összecsapni készültök, Hamataro betölti az újabb lövedéket fegyverébe. Keze már kevésbe remeg, mint ezelőtt. Lőni viszont még nem készül. Fél, hogy a mozgó célpontot eltévesztve téged, vagy még kevésbé látható madarad találja el. Így semmi sem tud újabb összecsapásotok közé állni. Amint elég közel értek egymáshoz a könyvtároshoz hasonlóan megpróbálsz te is kitérni.  Sikerül is minden nagyobb baj nélkül félre ugranod. Kitartott kardoddal, pedig még megsebezni is sikerült, jobb hátsó lábát a combjánál. Ugyan a vágás nem lett túl mély, így nem is tudja annyira hátráltatni a harcban. De az első vér a tiétek. Amint sikerült újra megállnia, megfordul, akárcsak te. Majdnem tíz méter van köztetek. A felállásból pedig nem lehet tudni, kit vesz következőnek célba téged, vagy Hamatarot. Mit teszel következőnek?

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Csüt. Máj. 04 2017, 17:08

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//



Szerencsétlen Tetsu útközben leesett a vállamról. Úgy látszott, kissé hirtelen érte ez a gyorsaság. Pedig már hozzá kellett volna szoknia... na... majd egyszer biztos megtanulja kezelni a helyzetet. Kicsit lelassítottam, pont annyira, hogy utolérjen. Mikor a vállamhoz ért, megvártam, amíg karmait szokásához híven a vállamba vájja, kapaszkodás gyanánt. Majd újra felgyorsítottam. Elsőre sajna nem sikerült megsebesíteni a malackát. Agyarával kivédte a támadást. Persze, annyira idióta én se vagyok, hogy ne tudjam, hogy egy vaddisznónak van agyara... bár arra azért nem számítottam, hogy ki használni is tudja.
a disznó elhaladt mellettem, s idegenvezetőmet vette célba... bárcsak tudnám, hogy mit akar vele... jó illata van? Vagy hasonlít valami zöldségre? De ez lényegtelen, ami igazán fontos, azaz ,hogy tetszett a malackának. A férfi csak bámult maga elé... ez a tipikus „jön a vonat” hatás. Lényegében látja a felé haladó dolgot, sőt, meg is jegyzi magában, hogy az a valami el fogja gázolni, de ahelyett, hogy cselekedne, csak mereven bámul, és reménykedik, hogy varázslatos módon, egy másik behatás, meg fogja őt menteni a sorsától.
Én futottam és futottam... viszont a malac gyorsabb volt. Ilyet se láttam még... egy vaddisznó gyorsabb, mint egy shinobi? Abszurdum.. egy átlagembert persze, hogy lefut... ne de egy ninját? Nem tűnik átlagos állatnak.
A könyvtáros, meglepetésemre, még se engedelmeskedett teljesen a már megszokott reakcióformának. Felállt, s kitért az állat elől. A Malacka pedig sebességéből kifolyólag, továbbszáguldott. Majd miután megállt, megfordult. Már nem volt szimpatikus neki idegenvezetőm, mivel a lángok takarásában volt. így végre én lettem a célpont. Elég unalmas, ha a préda, mással foglalkozik, mivel olyankor nem tudok normálisan cselekedni.
a disznó közeledett, s egyre jobban csökkent a közöttünk lévő távolság. Időben ugrottam, s a magam mellé kitartott fegyverrel, végre sikerült megsebeznem. A penge, a jobb hátsó combjánál érte az állatot. Nem lett mély a sérülés, de biztos, hogy zavarni fogja. Mivel minél jobban mozgatja, a seb annál jobban felnyílik, és csípő érzés elég kellemetlen tud lenni.
Mikor mind a ketten megálltunk, közel tíz méter távolság volt köztünk. Ha megint a férfit veszi célba, én megszívom. az lenne a legjobb, ha most elbújna.. mert így csak a terhemre van. Még egy élet, amire vigyáznom kell. Nem jelent segítséget.
Sóhajtottam egy nagyot, majd újra megindultam a malac felé. Most viszont, egy, az akadémián tanult technika segítségével. (Shunshin no jutsu). Ezt a mozgást, a malac nem tudja követni, ha csak nem shinobi.

Ha elég közel érek, megpróbálom felhívni magamra a figyelmet, újabb vágások megejtésének próbájával. amikor a malac már rám figyel, az előző tervemhez hasonlóan cselekszem. Megpróbálom beleállítani valahol a fegyver, legyen az a háta, a hasa vagy épp a mellkasa. A lényeg, hogy a penge belefúródjon. Onnan pedig menekülhet akármerre, miközben fut, a fegyver fel fogja hasítani a bőrét, sőt a húsát is. Engem pedig csak nagyobb erővel lenne képes elmozdítani, mivel chakrámat a talpamba vezetve, a talajra tapasztom magam. 
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Máj. 06 2017, 18:57

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Az első összecsapásra készülve, rohamod közben rájössz, hogy Tetsu nem tudott válladon megmaradni. Így lassítasz, hogy vissza tudjon repülni rád. Visszaszáll válladra és erősen beléd kapaszkodik. Szinte karmol, amiért felverted álmából és hirtelen futni kezdtél. Lassításod miatt jóval lassabb vagy, mint a vaddisznó. Akit egy ninja valóban képes lenne lefutni, te viszont ilyesmire, akkor sem lennél még képes, ha nem lassítottál volna. Mivel még fiatal vagy. Bár erőnléted már most meghaladja az átlagfelnőttekét. De egy felnőtt shinobival nem érhetsz fel. A disznó először Hamataroval próbálkozott. Ami számodra kisebb probléma volt, mivel így nem veled foglalkozik és így nincs is esélyed megölni. Próbálod felhívni magadra a figyelmét. Ám ez csak azután sikerült, hogy a férfi szerencsésen elkerülte a támadását. Az állat ismét megindult feléd, mint az előző futásánál. Most már viszont nem volt akkora szerencséje, hogy nem kapott tőled egy találatot.
 
Ahogy szemeztek egymással azon a viszonylag rövidtávon. Újabb ötlettel állsz elő. Ami nem más, mint az előző felturbózása. A vad dühödten kaparja ismét a földet. Amint megindul a disznó te magad is így teszel. Ám most lábadba vezetve a chakrát, növeled a sebességet. Próbálod kitartani kardodat, ami könnyen szeli a levegőt, így nem kell félni, hogy a légellenállás próbálná hátranyomni. Már csak az a kérdés, hogy a malacot is képes lesz-e így vágni. A disznó nem bír a hirtelen jött, sebességeddel így próbál oldalra kitérni. De nem tud. Kardod 1 centi mélyen behatol, a húsába és egy 10 centis vágást ejt bal oldalán, majdnem a hátán, hosszában. Amint sikerül megállnotok és megfordulni ismét egy hasonló összecsapás bontakozhat ki. Mert a disznó már nem szándékozik semmit sem tenni Hamataroval. Mivel ő nem próbál harcolni vele.
Futtok egymás felé, a disznóval. Ám míg te próbálnál mellette elfutni, hogy oldalába állítsd katanádat addig ő egyenesen beléd akar futni. Felöklelni esetleg méretes agyarát húsodba döfni. Viszonzáskép a rajta ejtett vágások miatt. Te viszont egy ilyen, összecsapásban nem jönnél ki győztesen. Kardoddal próbálsz, ismét beletalálni, de nem sikerül. Talán kiismerte a taktikádat. Ezt azonban segítőd is észrevette és most nem Tetsura gondolok, aki repked utánad, mint egy bolond. Hamataro ahogy látja, az állat nem úgy mozog, ahogy te akarod megpróbál segíteni. Amikor olyan felállás lesz, hogy egy az általad, a disznó és a férfi által bezárt háromszögben te leszel közelebb a férfihoz, újra célba veszi az állatot. Hallatszik egy kattanás, majd az ahogy az íjpuska kilövi a nyilat. Süvít a szélben, egészen a disznó bal első combjáig. A lövedék bele is áll, amitől az állat fájdalmasan felordít. Majd ismét a férfit veszi célba, hogy most őt támadja. Megindul, felé te pedig abba az irányba, amerre majd el kell haladnia. Amikor már csak néhány méter van köztettek hirtelen kinyújtod kardod, ami 10 centire az állat oldalában áll meg. Noha, kardod belefúródott oldalába, ezzel még nem tudod megállítani. Ezt te magad is tudod, így ahogy beleszúrod a katanád lábadba chakrát vezetve odatapasztod magad a földre.  Próbálkozásod be is jött, elmozdítani nem tud helyedről. Ám az hogy egy pontra tapasztottad magad alsó végtagjaiddal, nem jelenti azt, hogy fölső tested sem mozdíthatatlan. A fájdalomtól, amit a beleszúrt penge okoz az állat hirtelen nagyobb erőt fejt ki magából, reflexszerűen. Ennek hála, tovább halad. Ezzel egyszerre azonban tovább növekszik testén a seb. Viszont a te kezedet és felsőtestedet is viszi magával. Így szorult, vagyis inkább húzós helyzetbe kerültél.
 
Állapot:
Testi: 98% (Futás + fáradtság)
Chakra: 95% (Shushin no jutsu használat + saját magad földhöz ragasztása)

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Szomb. Máj. 13 2017, 20:24

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

Végre sikerült, egy vágást ejteni a malacon. ha nem is volt akkora, mint amekkorára terveztem, már ezt is elkönyvelhetjük sikerélménynek. A penge egy centiméter mélyen belehatolt az állat húsába és egy tíz centis vágást ejtett a bal oldalába. Majd ezután mind a ketten továbbhaladtunk. Nagy nehezen lefékeztem, s megfordultam. A malacka végre leszállt az idegenvezetőmről, s ezáltal rám figyelt.. ami igazi megkönnyebbülést jelentett. Majd újra mind a ketten elindultunk egymás felé. De, míg én próbáltam mellette elfutni, addig ő egyenesen belém akart jönni. Kedves kis malac.. nem, hogy hagyná végre megölni magát... még szórakozik velem egy sort. Talán sikerült kiismerni a taktikámat? Tudja a fene... a lényeg, hogy már rettentően idegesít. Pedig bevallom, engem nehéz felhúzni.. de ez a malac már nagyon közel jár hozzá. Ezután, a könyvtárosnak is feltűnt, hogy a disznó irányt változtatott. Egy kis rohangálás után, én közelebb kerültem hozzá, mint a malac. Hallatszott egy kattanás, majd a nyíl, beleállt a malacba. A disznó fájdalmasan felordított, majd ismét célba vette a férfit... hát persze... mondhatom, sokkal jobb lett...  már megint figyelnem kell arra a szerencsétlenre... értem én, hogy segíteni akar, de ezzel csak nehézséget okoz, mivel meg kell védenem. Vagyis, nem kötelezettségem, de nem visz rá a szívem, hogy hagyjam meghalni.
Az állat megindult, én pedig újból célba vettem őt. Futottunk egymás felé. Mikor már csak néhány méter volt köztünk, kinyújtottam oldalra a kardom, ami bele is fúródott az állatba. Chakrámat talpamba vezetve a földhöz tapasztottam magam. Az állat egyre nagyobb erőt fejtett ki magából, s ezzel a seb egyre nagyobbra nyílt, de az én felsőtestemet is vitte magával. Ahogy tudtam, kihúztam belőle a pengét.
Következőleg is ugyanezt fogom csinálni, azzal a különbséggel, hogy nem beleállítom a pengét, hanem mélyen megvágom vele. Így ezáltal nem fog beleragadni, viszont ha elég mélyen beleszúrom, ugyanazt a hatást fogom elérni, mint ezzel. Amennyiben ez elsőre nem sikerül, addig próbálkozom, amíg össze nem jön...
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Vas. Máj. 21 2017, 22:45

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Noha még mindig nem tetszik a férfi segítő szándéka, hogy újra magára vonja az állat figyelmét. ivel újra védened kell őt is. Viszont a lehetőség, amit teremtett azt nem lehet kihagyni. Megindulsz az állat pályájának irányába. Majd amikor eléd ért beledöfted kardodat és egy nagyobb sebet ejtettél rajta. Az állat nem állt meg, továbbhaladása közben pedig tovább növesztette sebét.
De ezzel egy időben kezd téged is magával rántani hiába tapasztod le magad a földre. Annak elkerülésére, hogy ez tényleg sikerüljön neki gyorsan megpróbálod kirántani belőle a kardod. Ám mielőtt ez még sikerült volna, a kard megcsavarodik kezedben, és a markolat vége egy ütést mér a csuklódra. Ám ahelyett, hogy engednéd kicsúszni kezedből, megszorítod és ismét megragadod. Így pedig sikerül kirántanod az állat húsából a katanád pengéjének végét. A vaddisznó fel is hagy a férfi megrohamozásával. És megáll tőled néhány méterre. Lassan visszafordul feléd talán végre hatással vannak rá az okozott sebek.  Eközben oldalából a vér nem túl nagy sebességgel lecsurog oldalán egy vékony folyamatosan szűkülő vonalban. A hasához érve pedig cseppekben zuhan a földre, átszínezve a zöld füvet maga alatt. Még szerencse, hogy este van az állat pedig eltakarja a tűz fényétől a vért. Így nem kell félned, hogy a hemofóbiád nem enged harcolni. De ez meddig lesz így vajon?
Az állat kettőt kapar ismét, mint egy felbőszült bika a matadorra. Közben pedig dühödten fújtat. Mögötte pedig láthatod, ahogy Hamataro újabb nyilat tölt fegyverébe. Az állat vár és figyel. Csak akkor kezdi meg a következő rohamár, amikor te is mozdulsz. oldalra kinyújtott kardod ismét találkozik agyarával. Ám az ütközés pillanatában, a csuklódba belehasít a fájdalom. Ujjaid szorítása pedig meggyengül és a katanád kicsúszik kezedből. Másfél métert repül a levegőben, mielőtt beleállna pengével a földbe körülbelül 5 méterre tőled. nagyjából a vaddisznó is ilyen messze van éppen a fegyveredtől.
- Itt van a vadászkésem, ha szükséges használd!
Szól a mögötted 10 méterre álló férfi aki folyamatosan közelít feléd. Ha elfogadod az ajánlatát, akkor odafut melléd és a kezedbe adja a 15-20 centiméteres fegyvert. De más alternatívát is választhatsz a cserére, ha kell. Ha viszont nem kell a felajánlott tárgy, akkor megáll és marad a helyén.  
 
Állapot:
Testi: 96% + minimális fájdalom a jobb csuklódban
Chakra: 95%

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Pént. Máj. 26 2017, 19:46

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

A kard megcsavarodott a kezemben. Pedig, én csak ki akartam húzni a malackából. Majd a markolat vége egy ütést mért a csuklómra. Aucs... aucs... aucs! Hát ez nem volt túl kellemes érzés. De nem engedhetem el a kardot.. szükségem van rá... erősen megszorítottam a katanát, s ezáltal sikerült kihúznom a disznóból.
- Áucs!Áucs! – ráztam meg kezem.
A malac, végre felhagyott a férfi támadásával, s megállt tőlem pár méterre. Kettőt kapart, s fújtatott is mellé. Mögötte pedig, a könyvtáros újabb nyilat töltött fegyverébe. Megindultam az állat felé, s ő is így tett. Kardomat, a megszokott séma szerint, oldalra kitartottam. A penge találkozott a malacka agyarával. De abban a pillanatban... a nemrég szerzett se, újra felszakad. Csuklómba éles fájdalom nyilallt. Ujjaim szorítása meggyengült, s katanám kicsúszott kezeim közül. Majd másfél métert repült, s végül beleállt a földbe 5 méterre tőlem... 
Majd a könyvtáros megszólalt, s segítőkészen felém nyújtotta vadászkését....
- Kérem maradjon ahol van! – szólok remegő hangon.
Bevallom, már kicsit elegem van ebből a kergetőzésből. A malac abnormális képességei,  felülmúlják a harci kedvem. S... a csata is lassan túl hosszúra nyúlik.... és unalmassá válik számomra... hmp... Mondjuk, olvashatnék is... vagy aludhatnék...
Végül egy nagy sóhaj közepette indulok meg a kardomért. Ha a malac túl közel érne, a Shushin no jutsu segítségével jutok el a fegyveremig, s veszem azt magamhoz. Mivel, akármi is történik, nem fogom otthagyni... túl értékes...
Amint a kard megvan, egyenesen az erdő felé veszem az irányt. Ha a disznó utolér, ugyanúgy a Shushin no jutsu-t vetem be, hogy eljussak egy magasabb fáig. Ahol, chakramat a talpamba vezetve, gyorsan felmászok az oldalán, s leülök egy magasabb ágra.
Pihennem kell... fáradt vagyok... Tetsu is fáradt... és, ha a férfi annyit lövöldözik meggondolatlanul... csak megoldja.... ha reggelig itt marad a malac... nekem rendben van, akkor újra megpróbálok végezni vele... ha elmegy, feladom a küldetést, és továbbállok. Úgysem fizet annyit, ami megér ennyi szenvedést.
Ha a malac, megpróbálkozik a fa kidöntésével, átugrom egy másikra... s ha azt is lökdösi, megint ezt teszem... és így tovább...
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Hétf. Jún. 05 2017, 22:22

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Hiába álltál fegyvertelenül a disznóval szemben. Még így sem kérsz mások segítségéből. A férfi tudomásul veszi kérésed és megáll. Arcára értetlenség ült ki, miközben hátadat nézi. De te ebből semmit sem érzékelsz. Van mire figyelned egy falusi helyett, aki kényszerből került melléd. Amint késznek érzed magad a feladatra megindulsz a kardod felé, lábaid szaporán kapdosva. Látva téged megindulni a vaddisznó is rohamozni kezd. Éppen hogy sikerül megmarkolnod a katanádat és a futás lendületével kihúznod a földből mielőtt még a vaddisznó is odaért volna. Kardod megszerzése után, mindenki nagy meglepetésére nem kezdesz lassítani, hogy megállj. Tovább szaladsz az erdőt megcélozva.  A disznó, az egy helyben álló férfit ismét csak figyelmen kívül hagyja és amint sikerült megfordulnia nyomodba ered.
A 100 méteres távot viszonylag könnyen képes vagy megtenni. Ám az állat irdatlan tempót diktálva próbál felzárkózni. Majdnem sikerül is neki. De már túlkésőn. Amikor alig több mint, egy méter választ el az első fától elrugaszkodsz a földtől. Közben lábaidba ismét chakrát vezetsz, és amikor a fa törzsén landolsz függőlegesben folytatod tovább a haladást. Néhány lépés után hallható, ahogyan a vaddisznó koponyája találkozik a fával. Amibe a törzse egy kicsit bele is remeg. De nem olyan vészes, hogy a lepottyanás veszélye felmerülne. Bár Yamáról van szó, így kitudja mi lesz. Bármi is történjen, a disznó már nem okoz nagy fejtörést. Miután nekimegy a majdnem egy méter átmérőjű  fának először csak megrázza a fejét. De amint elkezd visszafordulni a lent maradt, Hamataro felé már úgy tántorog, mint egy részeges. Alig hogy sikerül megfordulnia, oldalra is dől.
A férfi lassan megindul íjpuskáját az állatnak szegezve. Elvégre nem halt bele csak kiütötte magát. A kérdés az, hogy meddig.
- Ez egy remek terv volt. De honnan tudtad, hogy miután nekimegy a fának, az nem dől ki veled együtt? Ugye képes vagy végezni az állattal, mert nekem nem fűlik rá a fogam, hogy kioltsak egy életet. Legyen az ember vagy állat.
Már nincs más dolgod, mint lejönni a fáról és egyetlen mozdulattal végérvényesen megszabadulni az állattól. Majd aztán másnap felmarkolni az ígért díjat érte és továbbállni.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Szomb. Jún. 10 2017, 10:14

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

A férfi tudomásul vette kérésem, s megállt. Vettem egy mély levegőt. Egyik lábamat magam mögé helyeztem, majd ellöktem magam, s szapora léptekkel indultam meg a kardom felé. Ez a malackának is feltűnt. azonnal kapta fejét, s megindult felém. Éppen hogy sikerült megragadnom a kard markolatát, s a lendületem segítségével kihúzni azt a földből, s gyorsan visszacsúsztattam tokjába. S rohantam tovább az erdő felé. A disznó gyors tempót diktálva próbált utolérni. Már nem választott el tőle sok. Lassan kifújtam a levegőmet, hidegvérem megőrzése érdekében. Majd lábamat enyhén behajlítottam, s elrugaszkodtam a földtől. Közben talpamba vezettem chakram, így, mikor sikeresen landoltam az egyik fa törzsén, függőlegesen folytattam utam, a magaslatok felé. Érkezésemkor, egyik lábam megcsúszott, így meginogtam, s kis híján le is estem. Szerencsére, még időben korrigáltam magam, így aztán könnyedén felmásztam az ágakhoz.
Ahogy lenéztem, tökéletesen kivehető volt, ahogy a malac, fejét a fához vágja. Érezhető volt, ahogy koponyája találkozik a kéreggel. A fa kissé megremegett, minek hatására, azonnal mg is kapaszkodtam annak törzsében. Tökéletesen kinézem magamból, hogy ennyitől is leessek, így megelőzvén a bajt, inkább kapaszkodok.
Miután a disznó nekiment a kemény fatörzsnek, fejét először csak megrázta. De amint elkezdett visszafordulni lent maradt. A férfi felé már csak úgy rakosgatta lábait, mintha nem tudná, hogyan is kell azokat mozgatni. Amint nagy nehezen megfordult, azzal a lendülettel oldalra is dőlt.
A férfi megragadta íjpuskáját, s azzal indult meg a kidőlt állat felé. Majd rám nézett, s beszélni kezdett.
Némán bólintottam, majd legyalogoltam a fáról. A végénél egyik lábamat előre rakva ugrottam le, majd szépen földet értem. Kezemet a kard markolatára helyeztem, s pár gyorsabb lépéssel értem el a férfiig. Kihúztam tokjából katanámat, s a malac fölé tartottam, úgy, hogy hegye körülbelül a szíve fölött legyen. Elfordítottam fejemet, annak érdekében, hogy ne ájuljak el, ha esetleg fröccsenne egy adag vér.
Egy mozdulattal szúrtam bele az előttem fekvő állatba a pengét, majd kihúztam azt, s ezt megismételtem. Kiszedtem belőle, s a lábamnál, a földben megtámasztottam a katanát.
- Meghalt? – vártam megerősítést a férfitól.
Amennyiben az állat, végérvényesen is kimúlt, fekete kesztyűmmel letörlöm katanámról a vért. Azért hordom ezt a színű kesztyűt, mert ezen nem látszik a vér. így elbírom tűntetni a kardomról is, anélkül, hogy az ájulás kerülgessen. Majd ha ezzel megvagyok, visszahelyezem tokjába a fegyvert, s a könyvtárosra tekintek. Aztán visszacsattogok a tűzhöz, hogy kicsit tudjak aludni. Másnap pedig, a férfit követve visszatérnék a faluba, hogy felvegyem az ezért járó jutalmat, és elhozzam a szamurájos könyvet. Minden mozdulatommal, figyelek rá, hogy ne nézzek a vérző malacra... mert abból nem sülne ki semmi jó...
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Aokaze Atsushi on Szomb. Jún. 17 2017, 13:06

// Yukari Yama: Vashegyek közt //
 
Amint sikerült visszaszerezned a katanádat meg állásás nélkül folytattad tovább a rohanást. Menekülve az állat elől. Akinek ereje és állóképessége lassan tényleg olyannak tűnik, mint amilyennek a falubeliek leírták. Ám még egy ilyen lényt is képes kidönteni egy fa, amit erős gyökerei a föld alatt tartanak annyira, hogy az ne dőljön ki. Ám a becsapódásnak még így is vannak hatásai. Amint megremeg a fa, te sem bízol annyira a saját chakrádban, hogy képes lesz fent tartani. Gyorsan ráugrasz a törzsére átfogva amennyire csak bírod. Majd erősen odaszorítod magad, nehogy lepottyanj. Nagyjából olyan látványt nyújtasz a lent a földről figyelő Hamataronak, mint egy emberbőrbe bújt koala. Már csak az eukaliptusz fa levele hiányzik a szádból. Amint abba marad a remegés, és rájössz, hogy ez a pozitúra bizony nem vet rád jó fényt visszalépsz a faágára. Majd amint lenézel, megpillantod alatta a kiterült vadat.
 
Noha nem így tervezted. Sőt az állat megölése már tervben sem volt, amikor az erdő felé vetted az irányt. Most mégis ott hever eszméletlenül, lábad alatt a fa törzse előtt. Így lemerészkedsz a fáról közben pedig a könyvtáros is közelebb mer merészkedni az állathoz. Amint mint a férfi is odaért, kérésére te végeztél a vaddisznóval. Ám a rólad kialakított kemény harcos képe, még inkább elhalványul az előtted álló fejében. Ahogy néz téged miközben elfordított fejjel, adod meg a kegyelemdöfést az állatnak. Ám nem mond rá semmit a férfi. Hogyan is tehetné, ha ő meg leszúrni nem képes az állatot. Az biztos ilyen szempontból jobb párost alkottok, mint Tetsuval.  Amint beledöföd kardod feltételezetten a szívébe, a vaddisznó még utoljára hangot ad magának. Felhörög, de már megmozdulni nem képes. Lassan kifúja az utolsó szuszt is magából szeméből pedig kihuny a fény. Ám ezt nem láthatod, hiszen arra sem mersz tekinteni. Gyorsan kihúzod kardod és látatlanban újra megismétled a döfést még párszor. Közben pedig minden kirántással a penge vért is hoz magával, ami aztán szétfröccsen nagyjából másfél méterre.  Amint elégségesnek gondolod a kegyelemdöfések számát magad mellé helyezed kardodat megerősítésre várva a haláláról.
- Ezek után már biztosan, halott. Ha még élne, már nem itt lenne.
Hamataro válasza után, kesztyűddel lehúzod a vért a pengéről, és a tűz mellé indulsz. Majd lefekszel, hogy még tudj aludni néhány órát mielőtt, reggel visszaindultok a faluba. Te magad könnyen elaludnál ám Tetsu még keresi rajtad a jó fekhelyet. Először a fejedre száll. Amint sikerül elhessegetni egy karlegyintéssel új helyre költözik. Válladon pedig alvásra alkalmas helyet találva fejét a szárnya alá helyezi és elalszik. Így pedig már ténylegesen elaludhatsz te is.
 
Reggel az első sugaraival ébredsz, Tetsu hangos kiáltásaira, miközben húzza kezeden a zsinórt. Mezei kisállatot akarhat fogni, ám gúzsba köti a hozzád bilincselő madzag. Miután madarad sikeresen felébresztett mindenkit nyugodtan elindulhattatok vissza a faluba. Számodra pedig igencsak sürgető dolog elhagyni a helyet. Mert még a végén megpillantanád a megszáradt vért és el ne ájulj tőle.  Nagyjából egy óráig tart, mire elértek Hanamoriba. Egyből mentek is a falu vezetőjének irodájához. Az épületbe belépve végigmasíroztok az egyenes folyosón és bekopogtok ajtaján.
- Szabad! - Hallatszik bentről ugyan az a válasz a kopogásra, mint tegnap. Hamataro benyit az öreg bácsihoz, bal kezét az ajtókilincsen tartva áll mellette. Jobb kezével pedig jelzi, hogy menj előre.
- Nahát Hamataro és Yama kisasszony!  - Hallatszik az öreg felélénkült hangja, még a szemei is jobban csillogtak miután meglátott titeket. - Ugye sikerült végeznetek az állattal? Mondjátok el gyorsan.
- Igen, sikerült! Yama megölte.
- Ez csodás hír! Akkor rögvest fizetek is.
Kinyitja asztala legfelső fiókját, majd elővesz belőle egy fémdobozt. Kiteszi az asztalára, majd felnyitva azt belenyúl és elkezdi számolni a béredet. Amint kivette a pénzt, letette a doboz mellé majd visszacsukta fedelét és elrakta azt a fiókjába. Ezután kipattant székéből, kezébe vette a kikészített pénzt és gyors léptekkel ment is hozzátok. Gyorsan oda is kap kezedhez elfelejtve, hogy nem bírod az emberekkel való érintkezést és megrázza azt.  - Köszönöm szépen! Végre tudok valami jó hírrel szolgálni az embereknek. - Mondja boldogan, majd Hamataroval is kezet fog. Majd aztán ismét feléd néz és feléd nyújtja ismét a kezét. Ám most már azt, amelyikben a pénzed is van. Majd kimentek a könyvtárossal az épületből.
- Gyere velem! Adok még valami útravalót.
Ismét követed a férfit egészen a házáig. Ami előtt várakozásra kér téged, ő maga pedig bemegy. Pár perccel később vissza is tér kezében egy könyvvel. Amikor átnyújtja a  borítóról könnyen le tudod olvasni a címét: A szamurájok felemelkedése.
- Ez volt az a könyv, amelyik tegnap annyira kellett igaz? Fogadd el hálám jeléül, amiért megszabadítottad a falut a vaddisznótól, engem pedig életben tartottál.
 
 
Szép játék volt, a karaktered jellemét jól hoztad. A játék vége felé fellépő lassulásért bocsi. Sajnos nem maradt annyi időm a játékra, mint azt én szerettem volna.
Jutalmad, ha az ellenőrző staff mást nem ítél meg helyette 30 ch, 15 tpj, 2500 ryou vérdíj az állatért + a Szamurájok felemelkedése című könyv.

_________________

2016. Január- A hónap legjobbja

Mulitkarik: Aokaze Atsushi, Aihara Arata
avatar
Aokaze Atsushi
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 44

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 623

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Yukari Yama on Szomb. Jún. 17 2017, 21:38

//Aokaze Atsushi - Vashegyek közt//

Ahogy a penge áthatolt az állat bőrén, végig a húsán, s lassan a szívén, utoljára felbőgött még egyszer. Talán a fájdalom szólt belőle... vagy jelzett... vagy így lehelte ki lelkét. Lényegében, elköszönt a földi léttől, felkészülve arra, ami ez után várja. Kihúztam testéből a fegyvert, majd a biztonság kedvéért még beledöftem párszor. Ha ez most felkelne nekem,  biztos, hogy belehalnék a rémületbe. Miután befejeztem a szurkálódást, fegyveremet lábamnál, a földbe szúrtam, majd megerősítést várva figyeltem a távolba. Nem kellett sokáig tűrnöm a némaságot, mivel hamar választ kaptam. A malac, minden bizonnyal kidőlt, s többet nem fog felkelni. Szegényke... azért sajnálom őt... ha nem fizettek volna érte, biztos életben hagyom... de... ilyen világban élünk sajna...
Kesztyűmmel letöröltem katanám pengéjéről a vért, majd visszahelyeztem azt a tokjába, s megindultam a tűz felé. Kellően fáradt voltam már ahhoz, hogy ne tudjak eltévedni. Lassan visszacsámborogtam, s lefeküdtem, hogy legalább pár órát tudjak aludni. Könnyen el is bírtam volna szenderülni, ha édes- kedves-drágalátos madaram is így akarta volna. De, sajna ő még nem talált olyan pozíciót, ahol kényelmesen álomra tudta volna hajtani csőrös fejét. Először a fejemet próbálta ki, bár a karmai a bőrömben nem estek valami jól. Kezemet felemelve, a madár oldalára helyeztem, s szépen lassan elkezdtem eltolni a fejemről. Miután nagy nehezen sikerült elhessegetnem, vállamra költözött, ahol sikeresen, megfelelő pózt találva, végre ő is elaludhatott. Sóhajtottam egyet, konstatálva, hogy innentől remélhetőleg nyugodt éjszakám lesz. Majd becsuktam szemeim, hogy végre pihenhessek.
Sípol! Hangos kiáltás... mi lehet ez, az éjszaka kellős közepén? Lassan pislogtam párat. Reggel lett. A nap első sugara, átsütöttek szemhéjaim között, megvilágítva vöröses íriszem. Kicsit hunyorogva néztem körbe, keresvén a hang gazdáját. Ki is lehetne más, mint drága madárkám?! Mindeközben, még a kezemre kötött zsinórt is nagy bőszen ráncigálta.
- Tetsu... – töröltem meg álmosan szemeimet, majd felálltam, s elindultam madaram felé. Elsétáltam vele egy ideig, hogy tudjon fogni valamit, amit megehet. Mindeközben nagyokat ásítottam. Letapostam a még harmatos füvet, lomha lépteimmel. Kezeimet közben szemeim mellé tartotta, hogy véletlen se pillantsam meg a vérző tetemet. Miután madárkám megfelelő táplálékot talált, s el is nyammogta azt, visszatértem idegenvezetőmhöz. Mindenki felkelt, így el is indulhattunk vissza a faluba. Gyors léptekkel indultam meg a férfi felé. Jó lesz minél hamarabb elhagyni ezt a helyet. Nem téveszthettem szem elől a könyvtárost. Folyamatosan lépteit figyeltem. Nem téveszthettem szem elől. De.. olyan szépek a felhők. s a reggeli fény... és a virágok. Szeretem a természetet. Olyan megnyugtató, és kellemes. Igen ám... ezzel csak egy baj van... hova tűnt a férfi? Eszeveszett rohanásba kezdtem, s futottam. Majd hátam mögé tekintettem, mert ha minden igaz, még látnom kellett a disznó tetemet. Ahogy hátranéztem, megpillantottam a férfit... ahha... tehát csak megfordultam... hmp... szuper. Még pár ilyen s hasonló manőver alatt, röpke egy óra alatt vissza is értünk a faluba... ami lehet, hogy kevesebb lett volna.. de na... nem tehetek róla, hogy minden ilyen érdekes...
Egyből a falu vezetője felé vettük az irányt. Végigmasíroztunk az egyenes folyosón. Csak négyszer álltam meg, s kezdtem majdnem eszeveszett keresgélésbe. Ez nálam rekord! Szerencsére, mindig megtaláltam idegenvezetőmet, s ennek örömére egy kis idő elteltével, elértünk a már ismerős ajtóig. A férfi bekopogott. Bentről ugyanaz a válasz hallatszott, mint előzőleg. a könyvtáros kinyitotta az ajtót, majd megállt,s  jelzett, hogy menjek előre. Ujjaimat magam előtt összefonva mentem be. Idegesen gyömöszkéltem ujjaim. Nem igazán szeretem az embereket... félek tőlük. Az emberek gonoszak. Rövid párbeszéd folyt le a két felnőtt között. Én, mindössze lesütött szemmel hallgattam őket, majd a bácsi kérdésére félénken bólintottam. Lassan emeltem fel fejem, az asztal fiókjának kinyitásának hangjára. Láttam, ahogy a bácsi, számolja a pénzem. A pénzeeeeem! Egy kis ládikából pakolta ki a papírokat, majd miután végzett, visszarakta a dobozt a helyére, s bezárta a fiókot. Azután kipattant a székből, kezébe vette a kis köteget, s megindult felém. Jaj! Ez nem lesz jó! Nagyon nem! Sikítani fogok! Szépen hátrálni kezdtem, ahogy egyre közelebb ért hozzám. Kezemhez kapott, s megrázta azt. Összeszorítottam fogaimat, s ijedten néztem, amit csinál. Közben, halkan sikítottam. Rettegek az emberektől, a kontaktusoktól meg még jobban... ezt velem nem lehet csinálni. enyhén szédülni is kezdtem. Majd ezen érzelmek mind visszahúzódtak, mikor elengedte kezemet. Nyugodtan sóhajtottam, s pislogtam párat. A bácsi, miután a férfivel is kezet fogott, felém nyújtotta markát, de már azt, amiben a fizetségem volt. szemeim kikerekedtem, s csillogni kezdtek, ahogy a kis kötegre néztem. Kis híján a nyálam is folyni kezdett. Elvettem azt, majd megpróbáltam kiküszöbölni egy köszönömöt a torkomon. Boldogsággal töltött el, ahogy a kezemben fogtam a papírokat. egy apró mosoly is kiült az arcomra, miközben elraktam azt.
Miután ezt letudtuk, a férfivel kimentünk az épületből. megkért, hogy kövessem még egy kicsit... hátha enni akar adni.. ki tudja. Egészen a házáig mentünk, ahol várakozásra kért. Pár percig eltartott, de nem igazán zavart. a felhők itt is igazán szépek voltak. Ezek után, a könyvtáros visszatért, kezében egy könyvvel... A szamurájok felemelkedése. Ragyogó szemmel néztem az áhított könyvet. el sem hiszem, hogy nekem adta... ez hihetetlen. Nagyon szeretem a szamurájokat.. sok könyvet olvastam már róluk... de ezt még nem. Arcomra mosoly ült, miközben két kezemet magam elé tartottam, s átvettem a könyvet.
- K- köszönöm ... –motyogtam, miközben lassan felnéztem.
Majd tekintetem megint a könyvre szegeződött.
- amúgy... magát nem is zavarta, hogy nem tudja, melyik faluhoz tartozom? – néztem fel kérdően, majd mielőtt válaszolni tudott volna, folytattam – Na, mindegy. É-én ezennel el is megyek... k- köszönök... m-mindent... viszlát.. – mondtam halkan, majd elindultam.
Utoljára intettem egyet, majd megindultam, vissza a földútra. Nem tudom, hogy hová fog sodorni az utam. Nem tudom, kikkel fogok találkozni. Nem tudom, hogy mi fog rám várni az út végén. De, meg fogom találni a választ, minden kérdésemre. Fel fogom tárni, a múltunkat. Mert ahhoz, hogy megmentsük a jövőt, meg kell ismernünk a múltat. Én leszek az, aki kideríti a történelem minden titkát. Fel fogom tárni a rejtett darabokat. Meg fogom találni az összes választ... az összeset... 


// Nagyon szépen köszönöm a játékot, igazán kellemes kaland volt^^ //
avatar
Yukari Yama
Játékos

Taijutsu Pontok : 60

Tartózkodási hely : Válaszokat keresve...


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett Ninja
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Határvidékek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.