Erdőségek

21 / 25 oldal Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22, 23, 24, 25  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Szept. 29 2015, 16:02

// Erisa: majd ezt legközelebb elsőre írd oda, mert már megint azt hittem, hogy én vagyok a hülye >< Szoktam elírni, meg rosszul írni dolgokat... //


   Furcsa módja a kommunikációnak, az biztos, ám Mugo-sensei és Erisa úgy tűnik, hogy "jól elvannak" amíg Koizumo a múlton mereng. Bizony, sokan a séták, esetleg kirándulások közben szoktak mélyen elmerülni  gondolataikban, ám ez különösképpen akkor igaz, amikor valamilyen monoton, látványtalan terepen haladnak előre. Ám eközben Mugo-sensei válaszolt Erisának.
- Így is lehet mondani, ahogy jobban tetszik.
Mondja Mugo, majd ha Erisa reagál erre valamit - elvégre Mugo-sensei ebből azt vette le, hogy Erisa nem szeretné feszegetni a témát - akkor arra reagál, hogyha pedig nem mond neki semmit, vagy semmi jelentőset, akkor csak csendben marad. Ám néhány másodperc múlva Koizumo is megszólal, egy roppantmód lényeges kérdéssel, ami sok mindent meghatároz.
   Mugo-sensei ismételten nem fordult hátra, csak úgy szólt előre.
- Ezzel a tempóval nagyjából két napi járóföldre. De gyorsítunk, úgyhogy holnap hajnalban már a falu határában leszünk. Tartsátok a tempóm és ne lepődjetek meg semmin!
Mondta a Sensei, majd a séta lassan átváltott egyre gyorsabb és gyorsabb tempóra, mire a kis csapat már azon vette észre magát, hogy "Shinobi tempóban" száguldanak a főútvonalon, ám Mugo-sensei a következő pillanatban az útról felugrott az út bal oldalát borító erdő egyik fájára. Persze ugorhatott volna jobbra is, ugyanis a teljes útvonalat erdők szegélyezik, ám akkor távolabb kerülnének a céljuktól. A Két Genin követte, ám a levegőben újabb furcsa megjegyzés terjengett... "Ne lepődjetek meg semmin!" Mit érthetett ez alatt?

// Erisa: Ha beszélgetnél akkor írd a kérdéseidet és válaszd majd el egy olyan üres sorral azt a részt, ahogy az előző posztodat is kettészedted. Ott akár hosszabb beszélgetésre is lehetőség nyílik. Koizumo is beleszólhat, a lényeg, hogy azt a beszélgetést különítsétek el a jelenlegi történtektől.
Tehát: Lényegében néhány perces eltolódás van az időben. A felső rész ahol beszélgettek (Már ha helyzetet teremtetek hozzá) az alsó rész, ami utána történik, de hogy haladjunk, kettő idősíkon haladunk. Ez még nem szabályellenes, mert ugyanazon a helyen vagytok, ugyanaz a poszt és a játék, és az időeltolás csak néhány perc. //


_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Hétf. Okt. 05 2015, 19:39

// Bocsi Jira, amúgy most hallottam először ezt a szót, és mikor először olvastam, nem tudtam hogy helyes-e vagy helytelen, csak miután utánanéztem, ezért úgy gondoltam, hogy ha már a user nem tudja, akkor lehet valóságosabb ha a kari sem tudja... Csak később jutott eszembe, hogy oda kellene írni, hogy létezik a szó, nehogy félreértés legyen belőle... Sad Sad //
"Így is lehet mondani... Ahogy jobban tetszik..." 
Ennél a mondatánál esett le hogy kicsit el vagyok tévedve a szavak világában. Lehet tényleg nem kellett volna megszólalnom.. De már mindegy, kimondtam, nem lehet visszacsinálni, már csak kijavítani tudom. Bár lehet nem kellene aggódnom ennyit, elvégre csak egy szót nem ismertem, de esküszöm úgy érzem mintha belülről széttépne az idegesség, hogy most mit gondolhat rólam a sensei... Ahh ez fájt.
Viszont megint vakvágányra jutott a beszélgetés. Mugo-sensei nem hajlandó szólni semmit, és nekem is kissé nehezemre esik, pedig szívesen meghallgatnám a válaszát. Egy néhány másodperces csendecske után, újra magamhoz veszem a szó jogát.
- Szóval miért hívott Hime-channak?


[A beszélgetés után]
Igyekeztük tartani a sensei egyre csak gyorsuló tempóját. Úgy ahogy tudtuk is, igazából nem volt túl megterhelő számomra, igaz a kellemes séta jobban tetszett volna a továbbiakban is. Rövid futás után végül a fákon kötünk kis, és úgy folytatjuk az utat. Fogalmam sincs mire gondolhatott mikor azt mondta hogy semmin ne lepődjünk meg, de már ekkor aggódtam hogy nem fog minden simán menni az odaúton...
// Bocsi hogy ennyire rövid és semmitmondó lett Sad Sad //
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Okt. 05 2015, 20:11

A sensei kissé felgyorsított, és Koizumo követte a példáját.
- Az út pora egyre nagyobb felhőben verődött fel léptük nyomán - mondta volna egy költő, de a valóság korántsem ilyen költői. Sőt, a valóság olykor mellbevágó keménysége ennek éppen az ellentettjét mutatja. A valóság, az igazi élet még a civilek körében is hideg, már-már rideg, és csak olykor-olykor színesítik boldog momentumok. Mostanában Koizumot vegyes ingerek érték a külvilágból. Hol beigazolódni látszott sejtése, miszerint számára nincs hely a shinobi világban, hol apró dolgok arra ösztönözték, hogy folytassa, legyen jobb, és még jobb. Értékelte, hogy a falu segített neki életcélja megvalósításában, és hálás is volt, de hite a hideg reggeleken néha megingott. Ilyenkor korántsem volt olyan biztos döntésében, mint egykor, hosszú útja alatt. Ilyen gondolatok játszottak a fiú fejében, miközben a sensei és Hime-chan valamin veszekedtek.

A tempó csak gyorsult és gyorsult, míg végül szinte végsebességgel falták a köztük és úti céljuk közt lévő távot. A sensei az út bal oldalára tendálva a ninják terhét elbíró ágakra ugrott, és ott folytatta az utat. Persze ugorhatott volna jobbra is, sőt, az eddigiek alapján a sensei jobb oldala volt a domináns, ahogy a fiú megfigyelte, tehát a jobb oldal indokoltabb, vagy legalábbis pszichológiailag érthetőbb lett volna. Azonban egy korábbi mondat nem engedte Kentát egyszerűen átsiklani az irány kiválasztása fölött.
- ...ne lepődjetek meg semmin! - mondta korábban a sensei, ami épp elég okot adhatott az aggodalomra. Sőt, ha valaki titokban követi őket, ez a mondat voltaképpen tökéletes figyelmeztetés ellenség jelenlétére, mindezt anélkül, hogy annak figyelő fülei meghallják az egyértelmű figyelmeztetést, és a test többi részével egyetemben kereket oldjanak. Koizumo lábának takarásában kunájkést húzott elő - egy ninjato elővétele túl feltűnő lett volna -, és szeme sarkából figyelni kezdte az út túloldalát. Ha bármi mozgást vesz észre, ami nem természetes, szél keltette lombrezgés, valószínűleg a csapat jobb szélére kerül, hogy elsőként őt érje a támadás, elvégre felkészültebb, és talán erősebb is, mint Hime-chan.

// nem volt egyértelmű, hogy Mugo jobb kezes, sőt, valójában szinte semmi alapom nincs rá, de így van oka Koinak aggódni ^^ //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Okt. 08 2015, 14:15

Kínos csend és nagyon úgy tűnik, hogy Mugo-sensei nem akar megszólalni. Főleg, hogy Ő már válaszolt, vagyis inkább kérdezett, mintsem válaszolt, így a labda Erisánál van. Hamarosan meg is törte ezt a csendet, de a kérdés ugyanaz volt, amit már Mugo nem kerülhetett ki, így válaszolnia kellett.
- Nincs különösebb oka... Talán csak a személyiséged miatt érzek erre késztetést.
Ekkor Mugo hátrafordítja a tekintetét és mosolyog egyet. 

Úgy tűnik, hogy Koizumo máris továbbgondolta a helyzetet, míg Erisa nem igazán foglalkozott Mugo szavaival. Ám a tempót tartják, a csapat szélsebesen száguld előre, hogy elérhessék a küldetésüket. Koizumo elővéve fegyverét, ügyesen a menet jobb oldalára került, így Erisáé maradt a bal oldal, míg Mugo-sensei kicsit előttük, középen haladt. Így teltek el másodpercek, percek, majd egy hirtelen pillanatban Mugo-sensei gyorsítva saját tempóján, előre szökkent egy faágra és még a levegőben szembefordulva a Geninjeivel, két Shurikent hajított feléjük. Talán nem kell mondanom, hogy Mugo-sensei dobósebességét még az előre haladás csökkentette volna, de a két Genin is elég nagy gyorsasággal mozgott, így éppen csak egy pillanatuk marad reagálni a mellkastájéki támadásra, különben a Shuriken eltalálja őket...

// Mindkettőtöktől kérek egy próbálkozást, amivel hárítjátok, kikerülitek, megakadályozzátok a shuriken találatát, vagy ha gondoljátok ellentámadhattok is... :3 //


_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Hétf. Okt. 12 2015, 17:08

- A személyiségem miatt? - kérdeztem vissza, mint valami elégedetlen feleség - Miért, milyen a személyiségem? - Valójában nem akartam ezt így megkérdezni, de a sensei utolsó gesztusa... Az a rakoncátlan mosoly annyira emlékeztetett valakire hogy a szám hirtelenjében saját életre kelt, és nem tudtam megfékezni ezeket a kínos szavakat.

Átlagos emberek szemszögéből nézve, hihetetlenül gyorsan szökdeltünk ágról ágra. Amint észrevettem hogy Koizumo a jobb oldalt választja, a szimmetria és a formáció kedvéért én magam kicsit balra húzódtam. Percekig nem történt semmi. Nem szólt senki senkihez. Nem volt más dolgom, csak hogy élvezzem a természetet, gyönyörködjek a mellettem elrohanó zöld lombokban, még ha ezt csak néhány másodpercre is tehettem csupán. Mindig is szerettem az erdőben sétálgatni, pihenni, ahol nincs ember a közelben, csak én vagyok és a természet. Nincsenek elvárások, nincs feszültség, egy új világ tárul elém. Egy szép és kedves világ. 

Most viszont küldetésen vagyunk, nem merülhetek el ebben a világban. Figyelnem kell, Mugo szerint akármi megtörténhet. És bár az ilyen dolgokra sosem tudtam sokáig egy huzamban koncentrálni, most akár az életem is múlhat rajta, ez valóban nem egy olyan szituáció, ahol megengedhetem magam a bambulást vagy a kényelmet. Óvatosan megsimítom a kis fehér karperecet, amit még Isamitól kaptam régen(Majd valamikor élmény érkezik a közeljövőben). Vajon ő most hol lehet? Vajon mit csinálhat? Vajon gondol rám néha? Emlékszem, mikor elment sokáig haragudtam rá amiért egyedül hagyott. De most, hogy belecsöppentem ebbe a káoszba, nem tudok többet dühös lenni rá, csak reménykedni hogy nem úgy fogja végezni mint a ninják többsége, akik a külső frontokon küzdenek. Lassan úgy érzem kezd felnyílni a szemem, és kezdem megérteni miért nem mesélt erről sosem Isami. 
Hirtelen azonban valami kizökkentett az álmodozásból, melybe a kezdetektől fogva nem akartam belekerülni. Csupán a sensei eddigiektől eltérő mozgására, és a felém repülő kunaira lettem figyelmes, ami rendületlenül tört felém, végighasítva az előtte lévő levegőt. Egy pillanat alatt elhallgattak a gondolatok. Még a közelemben sem volt az a kunai, mégis, szinte a mellkasomban éreztem a hegyét, ahogy átfúródik a ruhámon, a bőrömön, és felszakítja a húsomat.
Az idő kevés volt, a lehetőségek száma pedig kevés. Mégsem tétováztam, a testem reflexszerűen próbált valami védelmi mechanikát végrehajtani. Talán a félelem volt az, ami ezt kiválthatta. Elképzelni is elég volt a fájdalmat, átérezni nem akartam. Az agyam ösztönösen küldte az ingereket a karjaimnak. Az egyetlen próbálkozásom az lenne, hogy a nemrégiben tanult jutsut alkalmazom, a kezembe irányítom elemi chakrámat, majd egy taps formájában egy olyan löketet alkotok, mely eltéríti a fegyvert. Talán van rá időm hogy tapsoljak egyet, és kézjelekre sem kell pazarolnom az időt, mert ahogy a sensei már egyszer elmondta, ehhez a jutsuhoz nem kellenek kézjelek. Ha esetleg sikerülne, ösztönösen vennék elő én is kunait, és hajítanám vissza a sensei felé, mintha csak egy ellenséget látnék. Ha pedig nem sikerül... Az szívás...
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Karu on Kedd Okt. 20 2015, 00:29

Katusmi Mao


Miközben mindenki neki indult elvégezni a feladatát te valahogy érezted ahogy a sensei figyelő tekintete végig kísér egészen a kocsiig. Valószínűleg sejt valamit a kis akciódból... Nem lenne meglepő ha szenzor shinobi lenne vagy egyszerűen csak tényleg ilyen kifinomultak az érzékei amit rátok állított most. Végül is érthető valahol a nyugtalansága mert akármit kezdhetsz azzal a klónnal amely most biztonságos távolságból figyel titeket. Most abból a szempontból biztonságban vagy, hogy senki nem fog veled és a kis turpisságoddal foglalkozni mert mindenkinek megvan a maga feladata. Amint odaléptél a kocsihoz az első dolog ami feltűnik, hogy az egyik oldalról hiányzik az ajtaja. Valaki olyan erővel tépte fel, hogy még a zsanérokat is kiszakította a helyéről. A kocsi nem is ég inkább csak parázslik mintha valaki egy katon jutsuval lőtt volna rá. A jármű természetesen teljesen üres, ha volt itt valaki akkor az már vagy elmenekült vagy eltették láb alól. Az viszont nem hagy nyugodni, hogy csak a bal első kerék parázslik. Mintha nagy távolságból lőttek volna rá pontatlanul vagy direkt akarták felborítani a járművet. Ebből az következik, hogy nagy menekülésben lehettek ezek a kereskedők, de vajon ki elől?! És vajon hol lehetnek? A kérdések egyre csak sokasodtak a fejedben amikor hirtelen az erdő széléről egy kiáltás hallasz. 
A sensei int nektek és futólépésben megindul az egyik iker irányába. A fiú holt sápadt arcot vágva áll egy tetem felett. Meg is van a válasz, hogy merre lehetnek a lovak... Az egyik legalábbis meg van. A hasa oldalánál a mellső lábától a hátsóig felvágta valami vagy valaki a bőrét és a belei gyakorlatilag kifordultak. Amint közelebb ész már érzed is az oszlás szagát. Elég gyomorforgató a másik csapattársad ki is dobta a taccsot. 
- Jól van azt hiszem ennyi elég volt ez nem a mi ügyünk gyerekek. Kérlek várjatok egy kicsit amíg értesítem Konohát. Azzal a fiú arrébb ment és egy tekercsből megidézett egy kis madarat. gyorsan írt egy kis üzenetet majd a madár lábára rögíztett tartóba tette majd útnak indította. Neked azonban ez alatt az idő alatt bőven van időd még jobban körbenézni ha érdekel esetleg ez az ügy. talán megtudhatsz valami fontosat vagy találsz valami érdekeset ha még egyszer megnézed a kocsi környékét!


// Elnézést a késésért de valamiért nem jutottam el ide. Legközelebb nyugodtan írj hamarabb PMet! //

_________________
"A képzelőerőnket kárpótlásért kaptuk, azért amik nem lehettünk!"
"Monsters are real. They live inside us and sometimes they win."




Karakterek: Ayokama Makoto, Kinshu

"~Ha rendes kiképzést kapott volna az évek alatt, már Jounin is lehetne akár. Az biztos, hogy tehetséges a Suiton elem használatában és elég kitartó!~"


2014 Szeptember - A hónap játékosa

Adatlap

Nibi adatlap
avatar
Kenshiro Karu
Játékos

Taijutsu Pontok : 107


Adatlap
Szint: S
Rang: Jinchuuriki
Chakraszint: 1267

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szomb. Okt. 24 2015, 20:44

// Sry, sok a mese Very Happy //

Koizumo folyamatosan az út másik oldalát pásztázza tekintetével. Valahányszor megrezdültek odaát a bokrok a széltől, erősebben markolt rá késére, állandóan tökéletesen felkészülve a harcra. Igyekezett nem meglepődni semmin. Olyannyira a túloldalra összpontosított, hogy majdnem figyelmen kívül hagyta a sensei tempóváltását. Szemei egyből végig cikáztak a belátott területen, hátha egy észrevehető jel hatására gyorsított Mugo, de úgy tűnik, nem így volt. A felé repülő, Mugo-sensei által dobott shuriken is csak megerősítette ebben. Kezében lévő kunai-át maga elé emelte, hogy hárítsa a dobófegyvert, míg csapattársa a nemrég tanult technikával próbálkozott. Igaz, Koizumo egyszer sem látta hogy megy Erisának a jutsu, de ha most összejön, fennáll az esélye annak, hogy a löket hárítja a mindkettejük felé érkező pengéket. A levegőben azonban ott lebegett a tanácstalanság, és a meglepettség annak ellenére, hogy Mugo ködösen bár, de figyelmeztette őket erre is. A fiú nem értette a támadás miértjét.
~ Legalább azt tudjuk, kitől tanulta Amaimon a váratlan letámadgatásokat... ~ bosszankodott magában Kenta. Ha sikerül kivédekezni a shurikent, elteszik a kunait, és kicsit magasabb ágakra húzódva fedezéket keres, majd előveszi az addig nem használt, Tojita mellet lógó ninjatoját, a Genkait.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Nov. 02 2015, 18:08

// Konoha 14-es Csapata //


Erisa furcsán viselkedik, legalábbis Mugo-sensei szerint. Elvégre ilyen beszélgetőpartnerrel még nem találkozott. Mármint olyannal, aki ilyen furcsamód reagál bármiféle kijelentésére, vagy éppen válaszára. Ez egyszerűen furcsa. Ám a Sensei ezt nem mutatja ki, nem reagál másképpen, hanem a tőle megszokott nyugodtsággal és kedvességgel felel.
- Te kedves és békés ember vagy, Erisa. De ugyanakkor magadba fordulsz, aminek meg lehet az oka. Éppen ezért törékeny is vagy, tudomásom szerint pedig eléggé makrancos és indulatos is, amikor valami furcsa dolog történik körülötted, aminek nem érted a miértjét. Teljesen olyan személyiségjegyekkel vagy megáldva, mint egy Hercegnő. Ezért vagy Te, "Hime-chan." De ne aggódj, hamarosan KOIZUMO számára is találok valami frappáns jelzőt.
Vet egy pillantást a mélázó fiúra, megnyomva a nevét a mondatban, hogy ezzel is vegye a célzást, hogy Ő sincs elfelejtve és igen, figyel arra, hogy mennyire ki akarja magát húzni a közösségi életből. Legalábbis Mugo-sensei ezt így gondolja.

   A csapat kettévált. Vajon mi történhet Yuu-val és Sayurival? Min mehetnek keresztül? Talán ők is ugyanilyen feladatokat látnak el, mint Koizumo és Erisa? És milyen a csapatszellem? Lehet, hogy ők már egy teljes egész csapatot alkotnak? Vagy talán sosem lesznek rá képesek? AZ is lehet, hogy már régen más kapcsolat van köztük... Bár ennek a puszta gondolata is őrültség, elvégre nem kifizetődő és nem is megengedett a szerelem egy csapatban. Csak hátráltat mindent...
   Ahogy a kis "kutatóosztag" menetel előre, a két Genin teljesen másképpen szemléli önmagát, a csapatban és a faluban betöltött helyét, valamint a környezetét is. Ám lehet, hogy ezt Mugo-sensei is észrevette? Lehet, hogy nem is az, akinek mondja magát? Lehet, hogy ez egy teszt? Lehet, hogy őrült? Kérdések tömkelege, bár sejthető, hogy a Geninek találnak mindenre racionális és érthető magyarázatot, hiszen Mugo-sensei most voltaképpen az életükre tört. Gyorsan kell cselekedniük. Alap helyzetben a képességeik már vannak annyira csiszoltak, hogy képesek legyenek hárítani egy Shurikent könnyűszerrel hárítani, ám ezúttal teljesen felkészületlenek voltak - bár nem egészen - valamint nagy sebességgel haladtak előre, egyenesen abba az irányba, ahonnan a támadás érkezik. Így kevés az esélyük...
   Erisa ebben a helyzetben egy Fuuton technikát akar bevetni. Már koncentrálja is a chakráját, ám képességei és az Elemi technikákban lévő gyakorlatlansága nem engedi, vagyis inkább nem teszi képessé rá, hogy egy szempillantás alatt létrehozzon egy ilyen, alacsony szintű technikát. Talán ha többet gyakorolná, hogyha többet használná. Idővel már beidegződésé fog válni minden chakragyűjtési mozzanat és hasonlók, ám ezúttal éppen csak egy kevés Elemi Chakrát volt képes koncentrálni a tenyerei közé, majd sűríteni azt. Talán ez mentette meg őt, a súlyos sebesüléstől, ugyanis a Kunai tökéletes pontossággal a mellkasa és a gyomra közti terület felé száguldott, voltaképpen a szíve felé... Ám ilyen tájékon készült Erisa összeütni a tenyereit és ezen a tájékon gyűjtötte kezei között azt a kevés Elemi chakrát, ami elég volt ahhoz, hogy a Kunait lelassítsa, megzavarja és így Erisa voltaképpen a két tenyere között elkaphassa a fegyvert.
   Mindez persze nagyon menőn nézett volna ki, hogyha a Kunai nem akkor sebességgel és nem ilyen éllel érkezik, így viszont Erisa mindkét tenyerét néhány milliméter mélyen felhasította a fegyver, igencsak kellemetlen fájdalmat generálva. Nem beszélve a bizarr érzésről, amikor Erisa érezte, ahogy a kunai felnyitja a húsát... Ám Koizumo sem állt a legjobban, bár Ő jóval felkészültebb volt, mint Erisa. Ő számított valamiféle ellenségre, vagy éppen veszélyre, éppen ezért bekészítette fegyverét, amit egy szempillantás alatt képes volt használni. Neki sem volt sok ideje, így kissé ügyetlenül sikerült az a hárítás, mondhatni reflex szerűre sikerült, ami kikerekedett szemekkel járt a meglepődöttség  miatt, valamint némi szikrát is keltett a két összeütköző fémdarab. Ám Koizumo sikeresen hárított.
   A támadás utáni reakció a legfontosabb egy orvtámadás után, bár ezt még nem tapasztalták a Geninek. Koizumo ügyesen taktikázva megállt egy magasabb faágon, ezzel egy méterrel a támadója fölé került volna akkor, ha az megáll. Ám nem állt meg, ahogy Erisa sem, hanem néhány métert még haladtak és Erisa nekivágta a saját eszközét. Természetesen Mugo-sensei könnyedén kitért előle, voltaképpen kivárva az utolsó pillanatot hajolt el előle, majd Erisa is megállt, ahogy a Sensei leugrott a talajra.
   Az erdőben a fák néhol sűrűn, néhol ritkásan voltak nőve, de átlagosan körülbelül 1.5-2 méter távolság volt köztük a talajon. Ami azt jelenti, hogy a lombkoronák mindehol egybe voltak nőve.
- Első lecke: Mindig légy felkészülve egy esetleges orvtámadásra! --> Lévén, hogy ti is Orvgyilkosok lesztek, ez a mondat mindkét értelmében helytáll!
Mondta Mugo, mire a talpa alól zöldes árnyalatú füst kezdett el szivárogni. Ezt csak Erisa látta, ugyanis Ő volt hozzá megfelelő közelségben, viszont ha Koizumo is közelebb megy, akkor  is láthatja, ugyanis Mugo-sensei nem mozdul a füstből. Lehet, hogy itt az ideje támadni, elvégre a füst az Ő látási viszonyait is rontja. Főleg, hogy négy másodperc alatt a füst teljesen ellepte Mugo-senseit és egy nagyjából 4 méter átmérőjű körben voltaképpen mindent. Akárcsak egy füstbomba.

// Aki nem értette volna: "Légy felkészülve egy esetleges orvtámadásra... mindkét értelmében helytáll!" --> Magyarán, légy felkészülve mindig arra, hogy egy orvtámadás áldozatává válasz és légy felkészülve mindig egy orvtámadás elvégzésére! //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Nov. 02 2015, 23:14

// Én azt mondom, haladjunk, pörögjünk, mert alig van időnk eljutni a frontra Very Happy //

Koizumo nem vett túl aktívan részt a sensei és a lány beszélgetésében, és nem is igazán tudta, mit is mondhatna. Amíg vándorolt, nem találkozott túl sűrűn emberekkel, és egyébként is olyan ember volt, aki a szája helyett a tetteivel beszél. Ennek ellenére valami addig ismeretlent érzett, amikor a sensei egy kis rosszalló éllel megnyomva a Koizumo nevet hozta szóba az utat néma csendben emlékekké transzformáló shinobit. 
Rövid időn belül utazásuk egy érdekes emlékké avanzsálódhatott.

Mugo-sensei Koizumo felé repülő kunaiát a fiú fegyverével némi szépség-, és minőséghibával hárította, de célját végül is elérte - a kés egy sebet sem okozva pattant le szikrát hányva a védekező pengéről.
~ Szikra!? ~ jutott eszébe Koizumonak ~ Szükségem van lángra a Kasumi Enbu beindításához. ~ gondolta, miközben felfelé indult. Azt gondolta, hogy a sensei meg fog állni a dobásokat követően, hogy a védekező pózban lévő tanítványaira tánadhasson kígyó módjára, míg azok védtelenek. A felsőbb ág felé menet Koizumo még elcsípte az Erisa által elkapott kunai képét furcsamód örömmel konstatálva, hogy csapattársa nem szenvedett jelentős sérülést. 
Mint azt mindketten észrevették, csapatvezetőjük tovább haladt a fiú elképzelésével ellentétben. Erisa gyorsan utána is ugrott, de Koizumo habozott egy pillanat erejéig.
~ Az, hogy nem támadott meg minket amíg védekeztünk valószínűleg azt jelenti, hogy van egy trükk a tarsolyában. A legjobb lesz, ha megteszem az előkészületeket a Kasumi Enbu elvégzéséhez, mert az a jutsum a legnagyobb területet lefedő támadó technika. Abból ítélve, amit a sensei mondott, könnyen előfordulhat, hogy ez csak egyfajta edzés, azonban óvatosságra is intett minket, szóval ez még nem elég támpont. Ráadásul a szövege akár kétértelmű is lehet - egy orvtámadásra felkészülhetünk az elkövető, és az áldozat szemszögéből is. Homályosan mondhatta ugyan korábban, de ez azt is takarhatja, hogy a jövőben orvgyilkosnak képezhetnek ki minket, ami a Hokage külön osztagától természetes. Meg kell felelnem az elvárásaiknak, erősnek kell lennem. ~ elmélkedett, majd a lányt követve elindult Mugo sensei felé. Rövid uta alatt igyekezett a nála lévő kunai-jal a fákról egy-két szárazabb ágat lenyesni, amik könnyen lángra kapnak. Amikor odaért a senseihez, támadását úgy döntött, késlelteti egy kicsit. A sensei lábától füst gomolygott, ami lassan beterítette környezetét.
~ Miért csak most állt meg? Ez lenne az új támadás? Egyszerű füstbombának tűnik, de - igaz, később értem ide - nem láttam, hogy bármit is eldobott volna. Akár a chakrájából is létrehozhatta, és figyelembe véve a létező jutsuk sokszínűségét akár az is lehet, hogy egy füstöt használó technika végrehajtására készül. Persze lehet, hogy csak túlbonyolítom, előfordulhat, hogy csak önmaga leplezésére szolgált, és amíg nem látjuk, kicserélte magát egy klónra. Így viszont korántsem vagyunk biztonságban, bármikor ránk támadhat bármelyik irányból. Ha Erisa most használná a szél justuját, elfújná a füstöt, és talán meg is sebesítené a senseit, ha még ott áll, vagy eltüntetné a klónt. Jeleznem kell neki a tervet valahogy ~ analizálta pillanatnyi helyzetüket Koizumo, miközben jobb kezében a kunait, bal kezében pedig az ágakat tartva igyekezett hallótávolságon belülre kerülni Erisával. Nem mondhatta hangosan, hogy használjon Fuutont, és oda sem mehetett, hogy megsúgja neki, mert akkor pláne védtelenek lennének. Egyszerűen közel került, és egy fáradtnak hangzó fújással próbált jelezni, miközben remélte, hogy a lány veszi a lapot. Mindeközben érzékeit képességeihez mérten a végletekig kiélesítette, készen állva első sorban egy hátbatámadásra, de erősen figyelte a nem Erisa felé oldalát és a vele szembe eső területet is. Ha a sensei támadna, Koizumo igyekezne eltávolodni tőle, lehetőleg Erisa közelébe, majd a nála lévő ágakat elemi chakrájával meggyújtaná, feldobná, és a Katon: Kasumi Enbu-vel gyúlékony gázt fújna ki maga elé, ami lángra kapna a botok tüzétől.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Akihiro Jaken on Szer. Nov. 04 2015, 19:54

//ez még a kapuban//

A kapuőr a bácsikámmal beszélt arról, hogy vizsgálatokra lesz szükség. Egy kissé megszeppentem, de végül is logikus, hisz ilyen háborús időkben fokozottan kell ügyelni a falu biztonságára.
Belépett az őrbódéba és egy darabig matatott egy fiókban, majd előjött egy papírral, azt a bácsikámnak adta és hozzám szólt: -
Fiam te jelenj meg a Hokage emlékműnél amilyen hamar csak tudsz. – majd ránézett bácsikámra – Kenji te maradj itt velem.

Nem értettem, hogy miért kéne egyedül odamennem, de nem ellenkeztem, megfordultam és elindultam. Út közben megcsodáltam az élettel teli Konohát. Mindenhonnan ínycsiklandó illatok és játszadozó gyerekek, sürgő-forgó városiak hangja szólt. Szembe a Hokagék arcképe tornyosult fölém, nem tudtam, hogy a tetejére kell felmásznom, vagy az aljába kell mennem, de a tetejét válsztottam, hisz Kenji bácsikám ódákat zengett az ottani kilátásról. Jó hosszú lépcsősor várt rám, de amikor felértem nem bántam meg a fáradozást.
Nekidőltem a korlátnak és onnan néztem a nyüzsgő Konohát. Kerestem a szememmel a nevezetesebb épületeket, hisz meg kell ismerkednem a várossal, ha itt akarok élni, és itt várakoztam a további fejleményre.
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 109

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 706

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hiroto Osumi on Kedd Nov. 10 2015, 23:57

Ahogy Makoto eltűnik a rengetegben, az előttem haladó lány hirtelen megáll, a tempóváltásra pedig nem tudok elég gyorsan reagálni, ezért nekiütközök. Valójában nem lett volna túl nehéz megállni az alattunk ropogó avar morzsolódásának abbamaradására, de nem láttam értelmét a pihenőnek, amíg a lány bele nem kezdett a történetbe. Rezzenéstelen arccal hallgatom, igyekszem nem kifejezni érzelmeimet. Először az lep meg, hogy a fiú az apja emlékére folytathatja a családi hagyományt, aztán pedig, hogy képes volt elsajátítani az Ezüsttüzet. A korábbi technikájára azt hittem, hogy egy sima tűztechnika, de úgy tűnik, többről van szó. Tényleg erősek lehetnek. Akkor változik csak meg arcom, mikor a fiú kilép egy bokor mögül. A szégyentől, hogy felvaratam a fiút, mégha nem is tudtam róla, mit tettem, és a szánalomtól csak fél szemmel tekintek rá. Tulajdonképpen neki is hasonló sorsa van, mint nekem, csak neki talán még súlyosabb, hiszen valós otthona is áldozatául esett a háborúnak. Mégis, saját elhatározsából képes volt idejönni tenni ellene, mégha nem is úgy sikerül, ahogy eltervezte.
- Nem, szép gesztus tőled. Folytasd - válaszolom, remélve, hogy nem vettem el a fiú kedvét egy darabig a verseléstől.
Warui vallomása tisztácá teszi a képet, hogy mindhárman hasonló helyzetben vagyunk; az otthonuktól elragadva egy idegen helyen, összekötve. Három idegen helyről, mely mostani otthonunk ellensége. Egymásra vagyunk utalva, ha valamelyikünk esetleg mégsem váltott teljesen oldalt, akkor is meg kell bíznunk egymásban. Viszont könnyen előfordulhat, hogy valójában csak egy konoha elleni támadásról van szó. Ha még nem tudnák, ideje nekem is elmondanom a történetem, bár talán már tudják.
- A Víz Országából jöttem. Kémkedni küldtek, de úgy döntöttem, maradok. Új családot és esélyt találtam és nem szeretnél elszalasztani.
A továbbiakban, mégha meg is nyíltunk egymásnak, nyitva kell tartanom a szemem. Nem csak az ismeretlen terület, de akár társaim is veszélyt jelenthetnek. Talán a bizalom hiányában egy helyzetben megtámadnak. Warui pedig mintha nem mondott volna el mindent. Ideküldték kémkedni, de.. Sikerrel járt a küldetésében? Mindenesetre nem hinném, hogy egy idegen nemzet kényének szeretne engedelmeskedni.
Némán indulok meg a Makoto által felderített terepen, gondolataimba mélyedve. Mindhárman hasonló helyzetben vagyunk, mindhármunk a háború miatt kerültünk Konohába. Csak magamról tudhatom, hogy valóban itt akarok lenni, de a három történet közül az enyém állhatja meg a helyét a legkevésbé. De mégis, a Hokage velük küldött küldetésre. Nem úgy tűnik, mint aki nem bízna meg teljesen a ninjáiban, Waruiban különösen. Így hát jelenleg én sem tudok igazán mást tenni.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Szer. Nov. 11 2015, 17:18

//Jiraiya; Koizumo//


Figyelmesen hallgatom Mugo-sensei magyarázatát, és bár néhány résszel nem értek egyet, sőt, az a pár rész kicsit ámulatba is ejt, hogy ilyet gondol rólam a sensei… Mint egy Hercegnő? Pff…
A továbbiakban nem tervezem folytatni ezt a kínos beszélgetést, inkább csöndben maradok, és hallgatok, hátha Koizumo, vagy a sensei belekezdenek egy kis csevejbe.

 
A tervem sikerrel járt részben. Gondolhattam volna hogy nem fog tökéletesen elsülni a technika, és számolhattam volna ezzel a tényezővel is, de abban a pillanatban nem volt ilyenekre idő. A kunait lelassította, és végül a két tenyerem közé ékelődött. Nem sok alkalom volt eddig, hogy így vágtam meg magam, az általános konyhai baleseteken kívül, és a tapasztalatlanságom a fájdalom tűrésemben is megmutatkozott. Furcsa volt, hogy nem éreztem semmit az első másodpercben, csak hogy a fém végigszakítja a bőröm, ami egyébként elkeseredetten próbálta megfékezni. Az érzet mindössze másodpercekkel utána jutott el az agyamig, s a neuronok egyből működésbe is lendültek. Az első reakcióm az volt, hogy a fájdalom hatására reflexből becsuktam a szemem, és egy alig hallható „Aúú” hangot adtam ki magamból, mindezt persze nem szánt szándékkal, a testem egyszerűen így reagálta le a dolgot. Persze tudtam hogy már az is hatalmas hiba hogy egy pillanatra becsuktam a szemem, még az hogy hangot adtam ki. Ha más helyzetbe történt volna ez, és ott is kiadom az ellenségnek a helyzetemet egy hanngal, vajon még mindig élnék?
Megpróbálkoztam ezután egy kisebb ellentámadással, ami igazából nem meglepő módon nem sikerült. Nem is tudom mit gondolhattam. A kezeimre nem merek ránézni, érzem ahogy kisebb patakokban csurdogál ki a sebből a vér, és igazából azt is érzem hogy nem folyamatosan, inkább periodikus  pumpálással tör a felszínre. Ebből annyit le tudtam szűrni hogy valamilyen ütőér szerű dolgot érhetett a penge éle, és anélkül is megtudom mondani hogy élénkpiros a színe, hogy rá kellene néznem. Persze nem halálos, de eléggé vérzik, és nem vagyok valami kellemes kapcsolatban a vérrel. Ráadásul a nagy sebesség miatt, a leugró cseppecskék megjelölik az utat magam után ami megint csak nem egy nagy előny. Arról nem is beszélve hogy a közjövőben nem fogom nagy örömmel ökölbe szorítani a kezem, és az előbbi technikát sem fogom használni. Félek hogy csak még jobban felszakítaná a sebet, ami megint csak nem volna valami kellemes érzés.

 
A sensei még megy egy pár métert haladt előre, majd a földön megállt. Nem voltam biztos benne hogy érdemes volna bármit is kérdezni. Érdekelné a véleményem egyáltalán? Erre a gondolatra picit elmosolyodok, nem tudom megmondani a pontos okát, de elég hülyén nézhettem ki, hogy egy ilyen életveszélyes szituáció után még mosolyogni is van kedvem. A sensei mond egy fontos mondatot, amit igazából valóban fontos lenne észben tartani, majd egy újabb akcióba lendül. Füst tör fel a lába alól, elrejtve a testét a szemünk elől.  Most nincs idő elemezni a mondatot szavanként, arra rájöttem hogy mi is végrehajthatunk egy támadást, és ugyanezt rajtunk is megcsinálhatják. Illetve hogy nem árt ha minden kis mozdulatra odafigyelünk. Eközben Koizumo is közelebb húzódott, és úgy tűnt, valamilyen tervet forgat a fejében. Egy kis mutogatás után megértettem mire céloz, de erre felé fordítottam az egyik véres tenyeremet, jelezve hogy ugyan képes lennék rá, de nem akarom hogy ennél jobban felszakadjon a seb, mert az még jobban korlátozna a küldetésben. Elvégre ez csak amolyan próba nem? Szóval nem érné meg emiatt kockára tenni a kezeim épségét, ami azért valljuk be, tényleges életveszélyben sokkal jobban jön. De mi van ha ez nem próba? Mi van akkor, ha ez nem is Mugo-sensei? Elvégre az előbbi kunai túlságosan is a szívem felé repült. Ha nem védem ki valószínűleg meghalok. Mugo-sensei valóban kitett volna ilyen veszélynek? Hiszen annyira ő sem gyors, hogy ha esetleg nem sikerült volna elkapnom, megfogja mielőtt elér engem. Igazából felesleges lenne további érveket felsorolnom, pontosan tudom, mit súgnak az ösztöneim. Ha mi is legyünk felkészülve egy orvtámadásra, akkor lehet hogy ez az egész arról szól most is. Félek belegondolni, mi van akkor ha a sensei, aki az előbb megtámadott minket, nem is az a sensei aki tegnap este megvédett minket, hanem az az ember aki megtámadott… Amaimon…

De az előbbi beszélgetés? Tényleg olyan volt, mintha a sensei lett volna. Ennyire ismerne minket Amaimon? Vagyis ennyire ismerné Mugo-t hogy így a bőrébe tud bújni? Vagy csak az én elméletem hibás… Mindegy… A legrosszabbal kell számolnom. Ha ő valóban Amaimon, az azt jelenti hogy most mind a ketten életveszélyben vagyunk. Vagyis a tenyerem épsége, elhanyagolható…

 

Ebben a pillanatban újra a tenyereimbe koncentráltam a chakrám, majd most egy sokkal felkészültebb változatát mutatom be az előbbi technikámnak, ami vélhetően már elsöpri a füstöt. Persze szinte biztos vagyok benne hogy a füst mögött nem lesz senki. Ez csak egy megtévesztés, hogy arra koncentráljunk amit látunk. Amint elsöpri a füstöt a szél, előkapok egy újabb kunait a shurikentartómból, és amint megbizonyosodtam benne, hogy nincs a füstben senki, megfordulok készen állva rá, hogy bármikor hárítanom kell a kunaial, miközben hátraugrok egyet (Tehát a füst felé ugrok, ami akkorra már elméletileg nem lesz ott). Az ugrásnak annyi a jelentősége, hogy nem szeretném ha megint a föld alól lepne meg a kis huntszut…
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Nov. 11 2015, 21:52

// Konoha 14-es Csapata // 
  
   Furcsa dolog ez... Erisa és Koizumo mindketten rendkívül jól gondolják át a dolgokat, bár némi túlzás mindkettejük tervében fellelhető. Ám jobb, hogyha a Ninja minden eshetőségre felkészül. Ami viszont rendkívül ügyes tőlük, hogy jól felmérve a helyzetet, rájöttek, hogy ez a füst az elterelést teljes mértékben segíti, ám kettejük csapatmunkája és képességeik használhatósága most esélyt teremt egy ellentámadásra.
   Így hát Erisa, láva Koizumo tervét, azonnal akcióba is lendül: Chakrát koncentrálva, kilépve a menedékből, létrehozza technikáját, ami mint egy nagyobb szélroham, úgy tör előre. Kezdőhöz képest szépen kivitelezett Fuuton. Ami pedig a füstöt illeti... Nos az egy egyszerű füst volt. Bár azt nem lehet tudni, hogy chakrából vagy valamilyen eszközből származik, de jól látható módon a füstöt mozgatja a légmozgás. Ám ami történik, az nem fog tetszeni a Genineknek.
   Ahogy Erisa technikája eléri a füstöt, az hirtelen mozdulatokkal mozgolódni kezd és bár nem látni jól, de a csapat mindkét tagja pillanatra egy hófehér, hosszú körmű kezet vesz észre kivillanni a füstből, majd a szél többi része teljes meghátrálásra kényszeríti a Mugo által létrehozott zöldes füstöt, ami közül egy krém, vagy éppen lazac színű kimonó libben elő, fekete virágokkal díszítve. Ezután a kimonó öve, ami szintén vaj színű volt, majd az eltéveszthetetlen, hosszú fekete haj és azok a kígyó szerű szemek, a hófehér, fenhéjázó arckifejezéssel... Amint a Geninek arcán és szeméből kiolvasható volt a döbbenet, Amaimon felkuncogott... Ám nem mozdul egy tapodtat sem.

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Csüt. Nov. 12 2015, 17:56

A halványka mosoly hamar ráfagyott az arcomra, ahogy megláttam a füstbe rejtőzött férfit. Hirtelen nem is tudtam mit gondoljak. Persze egy kicsit örültem hogy talán, sikerült valami okos következtetésre jutnom, de hogy őszinte legyek egyből feljöttek az olyan ötletek, hogy valójában Mugo az, csak azért használja a transzformációs jutsut hogy összetévesszen minket. Esküszöm a tököm kivan azzal hogy semmiben sem lehetek biztos. Belefárad az agyam hogy minden helyzetre ki kell gondolni több variációt is. Kezd fogyni az erőm és türelmem. Most mit kellene csinálnunk? Futni? Ha Mugo lenne lehet nem kellene menekülni, mert végül is ezzel csak a küldetésünket húznánk. Ha viszont az igazi Amaimon, akkor nem tudunk szembeszállni vele. Fogalmam sincs hogy vélekedik Koizumo erről az egészről, de nálam most szakadt el a cérna. Bár mondjuk, ha belegondolok, Amaimon ellől el sem tudnánk futni. Tehát ha Mugo-sensei az, akkor alapvetően nem vagyunk veszélyben, csak egy újabb tesztet csinál, amihez most rohadtul nincs kedvem, ha viszont Amaimon az, akkor ugyanaz lenne az eredménye annak ha menekülnénk, mintha harcba szállnánk vele. Ekkor támad egy ötletem, ami legalább arra jó lesz talán, hogy megtudjam, ki is áll most előttünk. Széles vigyor villan fel az arcomon, majdnem olyan mint amilyen Mugoé
- Azt hittem megbeszéltétek Mugoval, hogy nem csinálsz ehhez hasonló dolgokat. - Mondtam, majd egy kézjelet formálva körülöttem is füst képződött, mely eltakarta a testem, majd a következő pillanatban Shinku-sensei alakját felöltve néztem szembe a kígyóval.
- Hagyd őket békén! - Szólalok meg most már Shinku-sensei erőteljesebbik hangján, majd egy kósza pillantást vetek társamra, Koizumora, hogy ha ő is beszállna a megtévesztésbe azzal, hogy felveszi Mugo-sensei alakját, lehet nem rontana nekem egyből ez az állat. Mindenesetre igyekszem kifürkészni az árulkodó nyomokat, mely esetleg leleplezhetné Mugo-senseit Amaimon arca mögül. Például el tudnám képzelni hogy elröhögi magát vagy ilyesmi... Ha meg nem, akkor hátha békénhagyna Amaimon...
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Csüt. Nov. 12 2015, 20:15

// Kemény meló lesz, de akkor írok most egyszerre az itt játszódó mindkét játékomhoz. Osumi-kunnal kezdek :3 //

Annyi biztos, hogy ez a csapat összetételét tekintve valóban érdekes. Ellenséges nemzetek régi küldetésekből, sötét ármányokból, és talán kudarcba fulladt kémkedésekből hátramaradt ninják osztaga kell, hogy kézbesítse a feltehetőleg fontos küldetést. Igaz, az aktában az állt, hogy csupán egy 'C' szintű feladatról van szó, de ki tudja, mennyit változtak a háborúk idejében a besorolást eldöntő szempontok. Mihez képest 'C' szintű? Az összes Edo Tensei zombi kiirtásához képest? Osumi is felfedett bizonyos adatokat szomorú múltjából, azonban Makoto ekkor értetlenlkedve pillantott a fiúra.
- Mégis hogy fogadhattál el egy új családot? Hálával tartozol az igazi szüleidnek, nem válthatsz csak úgy. - ismerve Makoto történetét, érthető, hogy így kiakadt, de hangján érzed, hogy nem muszáj válaszolnod. 
- Sok mindent kaptunk a háborútól, de nincs köztük jó dolog. És úgy vélem, sajnos ha vége lenne a harcoknak, akkor sem jöhetne el a béke. A nemzetek külcsönösen megsértették egymást, nem egyszer, és a Kagék túl büszkék ahhoz, hogy hagyják feledésbe merülni a múlt sérelmeit. Háborúk mindig is voltak, és mindig is lesznek, értelmetlen küzdeni ellenük. A háború maga is csupán küzdelmet jelent, és ez súlyos ellentmondás. Mintha olajjal harcolnál a tűz ellen, vagy széllel a vihar ellen. Ha tehetitek, maradjatok ki ebből a pokolból - hangzott Warui felől. Azonban mintha lett volna valami mögöttes tartalom a szavai mögött. Egy háború végkimenetelét súlyosan befolyásoló küldetésért felelős ninja szájából hallani, hogy nem érdemes harcolni, érdekes. Persze normális is lehetne, de valahogy nem illett ez a gondolat Waruihoz, és ezt akár Osumi is megérezhette. Talán jól is tette, hogy kevésbé bízott meg a küldetés női vezetőjében. 
- Na induljunk - rázta meg magát a hölgy, és neki is lódult a kocogásnál valamivel gyorsabb tempóval, majd Makoto is csatlakozott hozzá, kezével jelezve Osuminak, hogy míg ő az ék alakzat bal hátsó, addig hősünk a jobb oldalért felelős. Ezt a tempót tartották egy ideig, közben válaszolva esetleges küldetéshez kapcsolódó kérdéseidre, de kerülve az iménti témákat. 
Pár perc után azonban a csapat hangulatfelelősnek is titulálható költője halovány füstfelhőre lett figyelmes, amire fel is hívta a többiek figyelmét. Warui a csapattól leválva intett, hogy mindjárt jön, addig haladjanak, és az említett irányba indult. Ha esetleg úgy döntenél, hogy követnéd, Makoto megállítana.
- Utána menni nem jó dolog, ha futni kezdesz, egyből sokkolok - szavaihoz hűen kezén meg is jelentek az ezüstös lángok. De mégis hogy lehetne tűzzel sokkolni? Ha megpróbálkoznál Warui nyomába eredni, megtapasztalhatnád a Shiruhi kettősségét, amelyet a felhasznált villám elem okoz, de ez nem ajánlatos dolog. Makoton látszik, hogy nem viccel.
Csakhamar megjelent mögöttetek Warui furcsa, pörgő hangon füttyentve, mire Makoto bólintott.
- Ez biztos ő, nem ellenség, felismerem hangja élét.
- Csak pár alak harcol egymással. Érdekes, legalább ketten Hengét használtak, de szerintem értelmetlen. Nem függ össze a küldetésünkkel, haladjunk. - ismertette a megszerzett információkat Warui.

// És akkor reag Konoha 14-es csapatának (Jiraiya, Erisa) //

Erisa vette a lapot, de felmutatta vérző tenyerét, ami egyértelműen azt jelentette, hogy akadályozza a sérülése. Koizumo rögtön új terven kezdett agyalni, de ekkor a lány felől a korábbi védekezésre használt jutsu erősített változata sült el. 
~ De hiszen sérült volt a keze, fel is mutatta. Akkor miért? Rájöhetett valamire, amire én nem? Mi történhetett? ~ Koizumonak kétsége sem volt affelől, hogy az előttük lévő füstfelhő Mugot tartalmazza - már ha bent van. Így a következő pillanatok még sokkolóbbak voltak számára. Korábbi tervét végül nem tudta végrehajtani - igaz, Erisa elvégezte a fuuton jutsut, de a fiúnak nem volt ideje reagálni a történtek hatása miatt, így a tervben a Reppuu-vel erősített Kaumi Enbu elmaradt, helyette az ifjú shinobi Erisa felé közelítve várakozni kezdett. Ekkor bukkant elő fokozatosan az eloszló füstből Amaimon. Az undorító kígyó.
~ Erisa tudta. Ezért használta a technikáját. Már késő az én katonomhoz. Bár végre tudnám hajtani, nem lenne olyan erős, mint amilyennek terveztem. Ha egyenesen a szélbe tudtam volna küldeni, nagyobb lett volna a támadott területe, és Amaimon már csak egy kis fekete por lenne, melyet könnyedén szór szét Erisa jutsuja. Miért jár ennyire előttem a lány? Azt hittem, én leszek itt a stratéga. Való igaz, ennél kevesebbet vártam tőle. ~ pörgött Koizumo agya, miközben szeme sarkából Erisát figyelte. Elvégre ha ő vette át a stratéga szerepét, talán már van is terve. És volt is. Felőle is füst szállt fel, és a füstfüggönyből Shinku-sensei alakja bukkant ki. Abban biztos volt a fiú, hogy ez nem az igazi Shinku-sensei, Erisa korábbi viselkedése megerősítette ebben, de az sem volt kétséges számára, mi is a pontos terv, és mik lehetnek a végkimenetelek. 
~ Most fel kéne vennem Mugo-sensei alakját. Ezzel azonban csak azt tudnánk kitalálni, ez itt valóban Amaimon-e. De ennek is megvannak a hátulütői. A legjobb esetben Amaimon újra füstöt hozna létre, és Mugo jelenne meg előttünk, de akár maradhat így, és beszélhet hozzánk. A szavaiból meg lehetne állapítani, hogy valóban Amaimon-e. Azonban ez mind visszafordítható ellenünk. Mi van akkor, ha valóban Mugová változik, de az csak csali lesz, és tényleg Amaimon? Vagy ha marad Amaimon képében, közben pedig Mugo-sensei. Ha ő lenne, végképp nem lehetne megállapítani, kivel is állunk szemben, hiszem Amaimon is az ő tanítványa volt, ergo jobban ismeri nálunk, tehát hitelesen tudja alakítani őt is, épp úgy, mint magát. 
Végül pukkanás és füst kíséretében Koizumo helyén Mugo jelent meg. 
~ Nincs mit vesztenünk, a végkimenetel pont ugyanaz lesz így is, nem jósolok sok esélyt a változásnak. ~ gondolta a fiú, majd megszólalt.
- Üdv, Shinku! Amaimon! Mintha valóban említettem volna, hogy szállj le a kölykökről, még ha csapdába is futottál... Majd ha elég erősek lesznek, megküzdhetsz velük, ezt én garantálom, de addig semmiképp sem. - rivallt rá a tegnap esti jelenet alatt megismert hangnemben az ál-Mugo a remélhetőleg ál-Amaimonra.
~ Akármit mondhatok, jó esetben vagy előkerül Mugo, és az esetleges tévedéseimben kijavítana, vagy Amaimon áll itt, aki ezt feltehetőleg beveszi...  A fenébe! Ez ugyanúgy kijátszható. Most már késő változtatni, de nagyon valószínű, hogy most mi magunk sétáltunk csapdába. Remélem, tévedek... ~ ismerte fel az új terv gyenge pontját Koizumo, de közben igyekezett megőrizni látszólagos hidegvérét. A szemkontaktust Amaimonnal végig fenntartotta, és igyekezett minél fenyegetőbben, Mugo-senseire hasonlítva viselkedni.

Mindeközben egy Warui nevű letelepedett konohai shinobi jelent meg az egyik ágon, a Meisai Gakure no Jutsut, és feltehetőleg még sok más rejtőzködő technikát egyidejűleg használva gyors pillantást vetett a harcra, majd el is tűnt. 

// Remélem, nem baj, hogy kihasználtam az azonos tér- és idősík adta lehetőségeket. Igyekeztem úgy megoldani, hogy ne történjen semmilyen változás a kalandokban, mert szerintem egy Osumiékhoz hasonló csapat nem hagyna figyelmen kívül egy füstfelhőt hozzájuk túl közel, ami akár egy Ikimono Kuchiyose vagy egyéb idéző/támadó technika is lehet. //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Nov. 13 2015, 18:05

// Nem olvastam a posztot, de a füst amit Amaimon/Mugo létrehozott egy füstbombával megyejegyző füstöt hagy, de ezt írtam is. A koronaszint sűrűn nőtt, ezt is írtam, így például a fák fölé nem igazán megy a füst. Főleg, hogy Erisa elfújta és gyorsan szétoszlik. Ha viszont az erdőben látták meg, akkor rendben van a dolog, viszont Furcsa egy dolog lesz ha esetleg találkozik a két csapat, mert akkor valószínűleg Koizumo mesélését át kell vennem, mivel egy mesélő kell a két csapatnak, és szerintem a JM-eknek nincs engedélye arra, hogy a saját karakterüket irányítva meséljenek. Főleg, hogy akkor voltaképpen Koizumo most saját magának mesélne, ami azt jelenti, hogy Ő nem kap jutalmat sem.

Edit.: Közben olvastam a posztot, így jó, de ha az engedetlen Genin el akar menni megnézni a helyzetet, akkor elmehet, ha tud Razz  //

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. Nov. 21 2015, 01:10

/Elnézést a késésért, mostantól naponta fogok posztolni./

Elhűlve tekintek a fiúra, kissé lenézően, kissé haragosan. Nem mintha érzelmet tudott volna kiváltani belőlem - tökéletesen képes vagyok figyelmen kívül hagyni az ilyen kicsinyes megjegyzéseket, a lenézés pedig nem családja, hanem megvető megjegyzése miatt van. Mégis mit tud ő rólam? Vagy hogy milyen motivációim voltak arra, hogy így cselekdjek? Nem tetszett ugyan a helyzet, de ha most itthagynám Konohát már két helyen kezelnének árulónak. Én pedig nem vagyok áruló. Családomat pedig nem teszem ki annak a veszélynek, hogy önfejű hősködésemnek köszönhetően az ő életükkel kelljen fizetniük balgaságomért. Jelenleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy visszautasítsam Konoha segítségét, melyet a családomnak nyújtanak.
- Természetesn nem fogadtam el az új családomat - felelem, ügyelve arra, hogy ne tudják kihallani érzelmeimet a válasz mögül -, de jelenleg nem tudok visszatérni hozzájuk.
Előrevetem tekintetem, jelezve, hogy nem kívánok további hozzászólást tenni a témához. Csak magamban forgatom tovább a láthatatlan kockát, melyre a lehetőségeket festettem, mintha egy terv tökéletes kivitelezésének lehetőségei lennének, amik egyre torzabb színekben jelennek meg agyam palettáján, amíg vérvörös színekben pompázva össze nem törik a kellemes véggel kecsegtető oldalakat.
Elfoglalom pozíciómat és a fejemben kavargó gondolatok darabokra esnek, egyre kisebb darabokat követelve figyelmemtől, az indulást követően pedig csak a környezetemet figyelem. Igyekszem nem foglalkozni a jelentéktelen tényezőkkel, így csak az erdőt pásztázva, fülemre hagyatkozva haladok az úton, hogy semmilyen változás ne kerülje el a figyelmemet, csak elvétve tekintek társaimra, hogy meggyőződjek, épségben vannak.
Warui szavai személyiségétől eltérő módon hatnak, a vidám és erőteljes lánnyal valahogy ellentmondásos a következtetés. Bár részben igaza van, mégha csak közhelyek egymásra halmozásával hozta is köztudomásra gondolkodásának magvait. Ugyan nem tudjuk megállítani a háború őrjöngését, mégis, az a dolgunk, hogy csitítsuk és a lehető legtöbbet hozzuk ki belőle a jelenlegi helyzetben. Legalábbis ezt várja el a falu.
A közelben felszálló füstfelhő látványára lassítani kezdek, de nem állok meg. Csapatvezetőnk egyedül jár utána a történéseknek, Makoto pedig egy fenyegetésnek is vehető kézmozdulattal jelzi, hogy nem tanácsos követni. Az ujjain megjelenő ezüst lángok elnyerik csodálatomat, a jelentésük azonban kevésbé. A sima tűz nem így ég, tehát ez is más természetű lehet. Ugyan nem álltam volna meg, Wauira bízom a megfigyelést, mégis nyugtalansággal tölt el a közelben lehetséges harc tudata. Legutóbb mikor füstöt láttam egy ember volt keresztre feszítve a szemem előtt és azóta is kétségbeesetten próbáltam kitörölni fejemből a gondolatot. A lány visszatértére még lassabbra veszem a tempómat.
- Biztos vagy benne, hogy nem kellene utánanéznünk? - kérdezem, még olyan sebességet tartva, hogy nyugodtan folytathassuk utunkat. Beszéd közben is figyelmem nagyobb részét az útra fordítom. - Ha csata folyik, az nekünk sem érdektelen. Ha konohai ninják, talán minket is érinthet.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szomb. Nov. 21 2015, 22:05

Makoto lemondóan sóhajtott, majd folytatta útját. A menetet továbbra is Warui vezette, és immár gyors ninja tempóban haladtatok az úton. A shinobi világ épp eleget szenvedett már a háborúktól. Önfejű vezetők önös érdek vezérelte döntéseiből kifolyólag oly sok élet pusztult el. Az egyre pusztítóbb és pusztítóbb ninjutsuk fokozatosan nagyobb erejű harcosokat adtak a világnak, akik hatalmukat kihasználva az évek során porig rombolták az értékeket, amikért őseik kölyküket védelmező farkasként harcoltak. Az új generáció határozza meg a jövőt, de ez a generáció vérben nőtt fel, nem megbízható. Legalábbis nem minden esetben. Osumi is ennek a generációnak a tagja, és ő is szintén sok megpróbáltatáson ment keresztül, de vajon melyik véglethez sodorták őt a körülmények? Sok tudomány ismerője igyekszik szakterületét gigászi méretekre emelni, mert könnyebb megvizsgálni a tárgyat, ha annak a legapróbb domborulata is minden nehézség nélkül észlelhető a természet adta emberi érzékszervekkel. Ehhez hasonló méreteket öltöttek az emberi ellentétek is eme sötét korban, hogy a háború istene könnyedén vizsgálódhasson burjánzó fantáziájának szüleményén. 
A fák közül füst szállt fel, éppen olyan, mint amit egy Henge vagy hasonló jutsu hoz létre maga körül. Warui elsietett meglesni a történteket, míg a két fiú lassított.
- Kételyek és veszély jelent meg / Míg a csapat előre küzdötte magát / Kétfelé szakadva és megosztva... - mormolta sorait Makoto - persze hogy nem rímelt, haiku volt.
Furcsa csapattársad újra remekelt, miközben ujjain a téged fenyegető ezüst lángok cikáztak. Warui kisvártatva visszatért, és újra a csapat élére állva az erdőbe vezetett benneteket, egyre csak távolodva a harc helyszínétől. 
- Konohaiak, de nem avatkozhatunk bele. Danzou-sama parancsa, hogy ha harcba keverednénk, azonnal forduljunk vissza. Ha a levelet amit viszünk, meg akarnák kaparintani, az azt jelentené, hogy nem az van benne, amit a küldetésben vázoltak, vagyis a mi csapatunk nem megfelelő a kézbesítésre. Ez nem vonatkozik arra az esetre, ha az átadás helyszínén támadnak meg. - magyarázta a lány, miközben a fákon haladtatok.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hiroto Osumi on Csüt. Nov. 26 2015, 22:49

A fákon süvítve, a hajamba kapó szél és a megrezzenő levelek durván morzsolódó hangja ismét emlékeztette a ninja-lét örömeire, a szabadságra, a kalandra, az izgalmakra. A minket felkapó és tovasodró lég egy másik világba reptetett, amí hagytam, hogy elsodorja elmémet néhány pillanatra. Feledteti velem a rosszat, a jót, csak a testemen átáramló bizsergés van. Ez nem azt jelenti, hogy lankadna figyelmem egy pillanatra is, csak átadom magam ennek a kellemes felüdülésnek, néhány szaltóval megspkelve a szokott mozdulatsorokat.
A közelben folyó harc aggasztó gondolatára ráncok jelennek meg homlokomon és ha nem egy küldetésben járnánk el, több ponton is ellenkeznék csapatvezetőnkkel. Nem csak arról van szó, hogy a közelben életek múlhatnak rajtunk, talán több emberé, bajtársaké is, de a szív is azt diktálná hogy legalább járjunk utána a történtek miértjének. Lehet, hogy egy ártatlan emberen hajtanak épp be egy sértést, vagy más baját látják el mindenféle ok nélkül. Lehet, hogy valakinek kudarcba fulladt küldetésbe következményeit kell elviselnie. De az is lehet, hogy épp egy ránk is tartozó, falu ellen irányuló támadásról szó. Mégis, most küldetésben jártunk el. A csapatvezető feladata, hogy meghozza a döntéseket, akit azért neveztek ki, mert nyilván nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint én. Nem számít, hogy mit szeretnénk csinláni, ezt meg kell tennünk a falunkért. Mindenki hozzátesz a sikerért és ideális esetben nem hibázunk, tehát a korábban látott események is lehetnek csak egy terv részei. A falunak pedig készen kell állnia, ha ez nem így lenne, de az jelenleg nem a mi problémáink közé tartozik. Nekünk jelenelg ez a dolgunk. Ha a csapatvezető úgy döntött, hogy nem avatkozunk közbe, minden rosszérzés nélkül követem a parancsát, amíg az nem ellenkezik a józan ésszel.
A erdőt szelve egyre gyorsabb tempót veszek fel, ha a csapat is reagál erre. Furcsa, az emberek azt gondolják, hogy ha gyorsabban csinálnak valamit, közelebb les a vége, pedig épp az ellenkezője szokott történni. A kapkodás sosem kifizetődő, ezzel pedig a legtöbben már reggel szembesülnek. Most mégis úgy érzem, hogy kevesebb akadályt kell majd leküzdenünk, ha rövidítjük az időt. Az is lehet, hogy csak a csatazajtól akarok távolkerülni, nehogy felmerüljön bennem, hogy esetleg hibát követtünk el.
- Siessünk - mondom társaimnak, ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent félredobva rohanok előre, érzékszerveink észlelésének megfelelő tempóra váltok, hogy továbbra is belássunk mindent.
avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Pént. Nov. 27 2015, 19:37

// 14-es csapat //

   Remek kis tervel rukkol elő a csapat. Bár érdekes módon, ha valóban Mugo-sensei volt végig velük, akkor ordított pszichológiát alkalmaztak ellenfelük legyőzésére, ami minden esetben megtévesztő lehet, egy tapasztalt személy ellen is. Azonban, ha Amaimon állt most előttük teljes valójában, akkor szintén ugyanazt a cselt alkalmazzák, ami valóban tökéletes dolog. Ám egy tényezőt, nem vettek figyelembe, ami legalább 70%-ban eldöntheti, hogy ki áll most előttük. Ám az még mindig csak spekulálás lenne, ám ahogy mondtam, döntő részben fordulna a mérleg az egyik oldalra. Ez pedig vagy Amaimon hibája, vagy pedig Mugo-senseié. Hacsak nem mentőövnek szánta ezt a kis "jelet".
   Ahogy Erisa felvette Shinku-sensei alakját, úgy követte őt Koizumo is Mugo-senseiiel, ám Koizumonak sokkal nehezebb dolga volt, mint Erisának. Ahogy azt már láthatták, Shinku egy kemény, katonás nő, míg Mugonak ezer arca van. Legalábbis rengeteg oldalát és a helyzethez való hozzáállást láthatták már a Geninek, így nem lehet eldönteni, hogy éppen hogyan reagálna a férfi. Tehát Koizumonak nehéz helyzete van, hogyha senseiét akarja hitelesen alakítani.
- Csúnyán rászedtetek. - húzódik a kígyó szája mosolyra - Shinku-sensei és Mugo-sensei. Ketten kellenek az elfogásomhoz?
Ekkor a kígyó szemei kikerekedtek és azzal a mozdulattal indul meg előre, majd a krém színű kígyók, azzal a lendülettel rontottak neki a két álcázott Geninnek. Mindkét kézből három vastag kígyó tört elő, amik lassabbak voltak, mint a két Genin, akik könnyűszerrel kerülték ki őket, könnyed, vagy éppen látványos, akrobatikus mozdulatokkal. Ezúttal a távolság és a felkészültség is az Ő oldalukon állt. A kitérés után megállapodtak egy újabb fa ágán, néhány méterre egymástól. Amaimon a talajon volt és úgy nézett fel rájuk.
- Talán így akartok bosszút állni a társatokért? Hogy is hívták? - meredt tekintete Erisára, majd Koizumora - Asami, vagy Isami? Mindegy is. Már úgy sem él. Hallottátok volna, hogyan visított, amikor ezek itt a húsába téptek.
Nézett le a bal karjára, ami most már eltűnt és helyette egy szép homályos átmenetben három vastag kígyó mozgott.
- Vagy esetleg a vándor fiúcska miatt aggódtok? Mert megöltem az anyját és az apját?
Ekkor a mosoly, ami egész idáig az arcán volt, most még szélesebbre húzódott.
- Ezek itt mind csak férgek voltak... A halálukkal csak az én erőmet gyarapították.
Az undorító kígyó, ekkor kidugta krémszínű nyelvét, majd megnyalta vele a száját. Furcsa volt, a nyelve két részből állt, akár csak a hüllőké és roppantmód hosszú volt.


_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Szer. Dec. 02 2015, 17:39

Feszült a helyzet, efelől semmi kétség. Az életünk múlik ezen a kis színjátékon, nem szabad elrontanunk. De ha Amaimon áll előttünk, akkor hol van Mugo? És mi történt vele? Annyira abszurd helyzetbe kerültünk hogy egyszerűen fáj a gondolkodás. Belefáradok abba hogy próbálom kitalálni mi történik a hátunk mögött, és hogy mi miért történik. Lehet hogy ez is csak egy próba, sőt, igen nagy esély van rá. Viszont ha ez így van, akkor valami biztosan elkerülte a figyelmünket. De nincs idő ezen gondolkozni. Vagyis inkább csak lusta vagyok rá.
Amaimon, vagy Mugo, egy támadást indított felénk egy röpke mondat után. Most az a lényeg hogy élethűen játsszuk a szerepünket, amíg ki nem derül ki is lépett ki előbb a füst öleléséből valójában. Ami rögtön feltűnt a támadása és annak a sebessége. Nem vagyok biztos benne hogy Mugo tud ilyen jutsut, bár fogalmam sincs milyen jutsukat ismer. Abban viszont biztos vagyok hogy semmiképpen sem indítana Amaimon egy ilyen lassú támadást két ilyen erős ellenfél ellen. Tehát vagy Mugo-sensei az aki tisztában van azzal hogy nem tudunk ennél gyorsabb támadást kikerülni, vagy Amaimon az, aki rájött hogy nem Shinku és Mugo az ellenfele, így "játékosabbra" veheti a figurát. 
A két támadást néhány akrobatikus mozdulattal kikerülve egy fa ágára érkezünk, majd a kígyó ismét elkezd beszélni, ám ezúttal... Ezúttal egy nem várt fordulatot vesznek a dolgok. 

"Talán így akartok bosszút állni a társatokért? Hogy is hívták? Asami, vagy Isami? Mindegy is. Már úgy sem él. Hallottátok volna, hogyan visított, amikor ezek itt a húsába téptek."


Egy pillanatra, csak egyre éreztem hogy kiesek a szerepből. Szám tátva maradt, a pulzusom ugrásszerűen megnőtt, éreztem hogy az álcám mögött a kezemen egyre nagyobb mennyiségű izzadság keveredik vérrel. Egy pillanat mikor éreztem, ha most rám nézett Amaimon egyből kiszúrta volna a cselt. Nem tudom látta-e, de nem fogok még egy ilyen hibát elkövetni. Ezzel a pár mondattal és azzal amit Koizumonak mondott (legalábbis feltételezem hogy neki) most már biztos vagyok benne hogy tudja, vagy legalábbis sejti, hogy nem azok vagyunk akiknek kinézünk. Túlságosan "címezve" mondta az egészet. Nekem és Koizumonak. De engem ~Az a.. ~ ez egyáltalán ~ ....szemét... ~ nem téveszt meg,~ ...Rohadék...~ nem fogja elérni vele a célját.~ Meg fogom ölni ~. 
Fogalmam sincs Koizumo mit fog rá reagálni de elvárom hogy feltűnjön neki a csel, és ne essen bele. 
Következő lépés. Most már tudom hogy sejti kik vagyunk. Nem gondolhatok most Isamira, nem lehet, egyszerűen mert ennek itt nincs helye - De ettől függetlenül Amaimon meg fog halni.... Gondoskodok róla... Ha Isami él is, és csak hazudott, nem hagyom hogy csak így játsszon valaki az érzéseimmel. Ezt Mugo részéről sem fogom elfelejteni. 
- Fogalmam sincs miről beszélsz, Amaimon. - Mondom határozott hangon - de nem az elfogásodra kaptunk parancsot... - folytatom, miközben elindulok sétálva az ág vége felé. Előveszek egy kunait, és úgy teszek mintha ellenőrizném a penge élességét, hegyét. Szinte érzem ahogy belevágom Amaimon koponyájába ezt a szép darabot... Ahogy szépen lassan rászorítom a pengét a nyakára, s a szépen megmunkált fém lassan kettéválasztja a bőrét, elmetszi a húsát, és ahogy az így keletkezett nyíláson menthetetlenül elkezd kiszökni a vörös lötty. S ahogy egyre mélyebbre nyomom a kunait, lassan a vér nem kifele fog folyni, hanem be, egyenesen a tüdejébe... Szinte látom a szemem előtt ahogy kétségbeesetten próbál levegőhöz jutni, de a saját vére elállja a friss oxigén útját a tüdejéig... Ahogy próbálja felköhögni, de mind hiába, a vér nem áll meg, és szépen, lassan, nyugodtan, de belefullad saját nedvébe... 
- De gondolom érezted hogy egyszer ennek is el fog jönni az ideje... - Ekkor pillantásomat elveszem a kunairól, és egyenesen Amaimon szemébe nézek, olyannyira mélyen amennyire csak tudok. - Hisz csak egy eszköz vagy, ami ha betölti a neki szánt szerepet, használhatatlanná válik. - Fogalmam sincs honnan szedtem az utolsó két mondatot, de úgy vélem nem tévedtem valami nagyot. Elvégre ninják vagyunk, katonák, akik egy célt szolgálnak: a gyilkolást. És bár mint sokszor, most is eszembe jutnak Isami szavai a gyilkolásról, de ezt ő sem tagadhatja le; Jelenleg eszközök vagyunk és egy célt szolgálunk. Ölni. Szinte bizsereg a testem a szó hallatán. Ölni. Életemben most éreztem leginkább hogy valami célt adott az életemnek. Gyilkolni... Helyes? Hisz Isten megadta rá a lehetőséget, ugyanúgy ahogy az életre is. Mindig azt mondtam hogy helytelen a gyilkosság, de belül, mélyen legbelül mindenki vágyik rá, mindenki akarja, mindenki ki akarja próbálni. Ez egyszerűen azért van mert minden embernek benne van a génjeiben. És igen, rengeteg olyan ember van a világon, aki megérdemli hogy megöljék. Az egyik éppen itt van előttem. Amaimon. Eddig félelmet éreztem mikor meghallottam a nevét, és soha nem értettem Koizumo miért akar annyira megküzdeni vele. Most sem értem miért, de most már legalább azt tudom hogy én miért. Mondjuk ez így nem igaz. Én megölni akarom, nem megküzdeni vele. Hisz ő pont egy olyan ember, aki képes lenne úgy végezni egy emberrel, mint ahogy azt az előbb leírta... De igazából pont most jutott az eszembe hogy Shinku sensei személyiségét nem igazán ismerem, de tudok valaki mást, akit elég jól ismerek...
- Na jó! - nevetek fel - Shinku alakja olyan megfoghatatlan! Nekem nem megy olyan tüzesen és szexin mint neki... - mondom kifejezetten vidám hangnemben, legalábbis annyira vidáman amennyire csak tudom, majd kisvártatva egy újabb füst keletkezik a testem körül, ám ezúttal nem Shinku alakja tűnik fel benne, hanem Isamié és az ő beteges vigyoráé.
- Amúgy nem igazán emlékszem mikor mart belém a kígyód. - mondom miközben egy elég Isamis röhögést produkálok. Istenem mennyire tud idegesíteni már a hangja is! - De tudod mit? Most adok rá esélyt hogy az előbbi kis hazugságodból igazság legyen! Persze csak ha képes vagy rá! - kiáltom. Őszintén, minden reményemet abba fektettem bele hogy Mugo elröhögi magát, vagy Amaimon ijed meg vagy mi tudom én. Akármilyen reakciónak örülök csak ne támadjon ránk ez az állat mert akkor oda a színjáték.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Csüt. Dec. 24 2015, 21:11

// Konoha - Team 14. Osumi: sajnálom, hogy nem voltam, és megértem, ha ezek után mesélőt váltanál, vagy elmenne a kedved a játéktól. Holnap mindenesetre írok, aztán majd beszélünk. //

A vándorlás megedzette a fiút, de semmi sem készíthette fel őt az ilyen helyzetekre. Az egyetlen dolog, ami így, harci tapasztalat híján kisegíthette őt, az a találékonysága, csupán erre az egyetlen, megbízhatatlan eszközre hagyatkozhatott. De nem volt ideje cselekvés nélkül egy helyben tétlenkedni, ez feltehetőleg nem vallana Mugo-senseire. Az is eszébe jutott, hogy ha ebben az alakban kellene harcolniuk, ő még talán megállná a helyét Mugoként, de amint Erisa egy szél elemű jutsut használna - illetve már használta is, lebukna. Shinku ugyanis feltehetőleg a víz és villám elemhez ért, elvégre ő vette kezelésbe Yuut és Sayurit, akiknek ez a két elem jutott. Viszont Amaimon tudja, hogy mi Shinku eleme? Mugo biztos tisztában van vele, az viszont kérdéses, hogy a kígyó is. 
~ A helyes gondolkodás módja, hogy mindenhez kétellyel állunk hozzá. ~ futott át a fiú fején a napi bölcsessége, majd tovább tanakodott, miközben igyekezett magabiztosnak és egyszerre lazának tűnni. Valahogy ezzel a két tulajdonsággal tudta volna legjobban leírni mesterük mindennapi viselkedését. Azonban Amaimon sem tétlenkedett. Amíg a két genin, ellenfelük szintén pszichológiai trükkökhöz folyamodott. A fiú előre tudta, hogy amit az ellenség mond, dühítően fog rájuk hatni, de nem leplezhette le magukat. Amikor azonban apja került szóba, megvetette a bal lábát, mintha bármelyik pillanatban támadni akarna. Nagyon apró mozdulat volt ugyan, mégis sok mindent ki lehetett belőle olvasni, többek között kettejük bukását is. Kenta agya rögtön azon kezdett kattogni, hogy hozhatná ezt helyre. Kapóra jött neki Erisa új terve, és bár más helyzetben semmiképp sem folyamodott volna ehhez a trükkhöz, most nem volt választása. 
- Chh, én sem pont úgy emlékszem a dolgokra, ahogy azt elmondtad... - hallatszott az újonnan megjelenő füstfelhőből egy férfi hangja - Bár ki tudja, mostanában kihagy a memóriám, az a két hetes vakáció a hullaházban oxigén nélkül ráhúzódott az agyamra, nem kívánom senkinek. Jé, van valami közös bennem és a fiamban. Mindketten a legundorítóbb ellenfeleket kapjuk, nem igaz...Isami? 
A megszólítás necces volt, és csak remélni tudta, hogy jól tippelt a két lehetőség közül, amiket Amaimon említett, de rossz esetben is foghatná tévedését az imént említett problémájára. 
- Majd össze kéne futnom Koi-kunnal, adni neki pár apai jó tanácsot. Megtaníthatnám neki, hogy kell kinyírni az ilyen férgeket. 

~ Nem tudok sokat az apámról, voltaképpen semmit. Ha ezzel végeztünk, utána kell néznem egy kicsit, félek, hatalmas értéket hagyok sárban rejtőzni. Még az igazi vezetéknevét sem tudom, csak anyámét. Ki kell ezeket derítenem. Hoshigakurébe kell mennem a Vándorhoz.

// Bocs a késésért! Istennek sem tudok rájönni, mi is az a dolog, ami segíthetne nekünk, de mindegy, így még izgibb //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Jiraiya on Kedd Dec. 29 2015, 13:26

   Amaimon mindvégig a szokásos kígyószerű, lenéző, harcot kereső pillantásaival nézett végig a két rangidősön, majd miután mindketten újra használták a Henge no Jutsut, és nekikezdtek a kis összezavaró beszédnek, az arca teljesen megváltozott. Némi fáradtság, egy kevés vidámság és meglepettség látszott rajta.
- Na jó...
   Mondta, majd a következő pillanatban Erisa mögött jelent meg, erősen megszorítva a vállát, mire a Henge no Jutsu teljes mértékben megszűnt. Ez egy röpke másodpercig tartott, és mialatt a Henge feloldódott, a Kígyó már Koizumo mögött jelent meg, hogy feloldja az Ő  Hengéjét is, teljes sikerrel. Ezután pedig újra az eredeti helyén jelent meg, némi port hagyva maga után, ám ekkor már Mugo-sensei állt a csapat előtt.
- Második lecke: Mozogj az árnyékok között, álcázd magad és téveszd meg az ellenfeled, mid eközben pedig ne lankadjon a figyelmed!
Mondta Mugo, majd intett a két Geninnek.
- Gyertek!
Ám teljes mértékben figyelmen kívül hagyta, hogy a két Genin mit csinál, ugyanis a fák között egy sólyom jelent meg és persze ez egyáltalán nem a természetes élőhelye. A Sensei észre is vette, majd kitartotta a karját, a sólyom pedig elegánsan rárepült.  Egy üzenet volt a lábán, amit természetesen Mugo leoperált róla és el is olvasott, majd a madarat útjára engedte.
- Változott a terv, az úti célunk a Villámok Hazája és Kumogakure no Sato!

_________________
°Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
°Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
°Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
°Koreko Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
°Hamacho Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
°Akira --> "Tartozni valahová..."
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Hétf. Jan. 04 2016, 16:13

//Jiraiya , Koizumo //


Kissé kezdtem kellemetlennek érezni a helyzetet, mikor Koizumo újból alakot váltott velem együtt. Hogy őszinte legyek azon gondolkoztam, hogy pluszba még egy alakváltás még elmegy, de még kettő már kicsit erőltetett, és hamar le is buktunk volna, tudniillik fogalmam sem volt ki az az öregember, akinek felvette az alakját Koi. Halvány lila gőzöm sem volt róla mit kellene felelnem neki, vagy mit kellene ezután tennünk, de egy valami még mindig nem hagyott teljes mértékben nyugodni, az pedig Mugo, vagy Amaimon hergelése. Bár tudtam, legalábbis éreztem hogy nem igaz, mégis elért a szívemig. Bár próbáltam elfojtani az indulatokat, amik véleményem szerint sikerültek is, mégis éreztem a torkomban a kitörni akaró indulatokat. Tudom hogy ez is a kiképzésünk része, tudom hogy ez is csak a fejlődésünket szolgálja, de mégis...
Végül egy váratlan mozdulattal leleplez mindkettőnket, és ismerteti a második leckét. A szavaiból azt veszem ki, hogy úgy ahogy sikerült megfelelnünk az elvárásnak, de valami nem hagy nyugodni. Hogy lehet ilyen gyors? Ráadásul Amaimon még nála is erősebb, tehát felteszem kicsivel gyorsabb is. Mégis mennyit kell majd még fejlődnünk? Persze ez mellékes, hisz ezabban biztos vagyok hogy el fogunk jutni arra a szintre. De még egyelőre a felfogásomon kell változtatni. Ezzel az elfojtott dühvel kezdenem kell valamit. Nem estem bele a csapdába de mégis közel voltam hozzá. De mégis hogy lehetne semmibe venni egy ember halálát, aki ráadásul ilyen közel áll hozzánk? 


Mindenesetre hamar jön egy újabb utasítás. Egy sólyom repült rá a sensei karjára egy üzenettel a lábán. Miután a sensei levette majd elolvasta hamar világossá vált a helyzet; valami baj van. Nem hiszem hogy olyan gyakran hívnak vissza ninjákat a küldetésükről, legalábbis nem gondolom hogy akármilyen ki ügy kapcsán ilyet tennének. 
- Részletezné, kérem, a szituációt? - hangzik el tömör kérdésem, melyet direkt úgy alkottam meg, hogy a rákapott válasz minden lehetséges tudásvágyamat kielégítse. Majd ha mindent elmondott a sensei, felteszek neki még egy kérdést.
- Sensei... Isami rendben van, ugye? - mondom ezt már kevésbé magabiztos hangon, miközben mélyen a sensei szemébe nézek.
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. Jan. 04 2016, 21:15

Z// Végig tudtam >.> //

~ Ez most végig szívatott minket? ~ bosszankodott Koizumo, de korántsem volt meglepve. A sensei idefelé is úgy beszélt velük, mintha ő lenne, Amaimon semmiképp nem tudhatott volna ennyi mindent róluk. Bár a harcnak váratlan vége szakadt, a fiú úgy érezte, eleget tettek a leckének, amit Mugo mondott nekik. Ha valaki nem ismeri őket annyira, mint a sensei, nagyon könnyen bevette volna ezt a trükköt. Igaz, az utolsó rész kicsit húzós volt, mert Erisa nem ismerte a férfit, akivé Kenta változott. Kenta Kodomo. Vagy Nara? Ez egy olyan kérdés, amivel később érdemes lesz foglalkozni. Azonban a jelenlegi legfontosabb dolog a küldetés megváltozásának ténye. 
- Tényleg, hová megyünk? Kumogakure pillanatnyilag nincs támadás alatt, a célpont helyzetet változtatott? - érdeklődött. Eközben elővette szürke sárkányos tekercsét, és lepecsételte bele a 'Hebi no Satsujin'-t. 
~ Hiba volt ezt elhozni, még nincs kész. Ha visszatérek, befejezem, és csinálok pár különleges shurikent, támadt egy jó ötletem. 
Erisa váratlan kérdést tett fel, mire az ifjú shinobi magába mélyedt. 
~ Neki van kiért aggódnia, én nem tartozom sehova. Az öregem már rég elpatkolt, ahogy az anyám is. Bár egyikük holttestét sem láttam. Ki tudja.. Kár, hogy pont az ellenkező irányba megyünk, különben beugrottam volna a falumba. Hátha valaki tud róluk valamit. A múltjukról, származásukról, vagy hasonló. Ha alkalmam adódik, Hoshigakurébe is elmegyek, a Vándor azt mondta, oda költözik, ő biztos tud valamit. Biztosra veszem, hogy a rajtam lévő pecsétet is ismeri.
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 521

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

21 / 25 oldal Previous  1 ... 12 ... 20, 21, 22, 23, 24, 25  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.