Erdőségek

23 / 25 oldal Previous  1 ... 13 ... 22, 23, 24, 25  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hasegawa Zauki on Pént. 24 Jún. - 13:23

//Kagemare Ran//

-Nekem tökéletesen, illetve, ha nem felelne meg se lenne jogom mást mondani, hisz lemondtam a választásijogomról.-
Jegyezte meg a sensei, mielőtt Otarura kapta volna fejét, ahogy a fiú megszólalt. Ő is hasonló szavakkal nyugtázta a dolgot, ahogyan további két útitársatok is. Betértetek az étterembe, három oszlopos asztal elrendezés volt, az ablak mellettiben kaptatok helyet. Nagyjából húszméterre a bejárattól, de nem túl közel a helység végéhez, nagyjából középen. A genin társad ült veled szemben az ablak mellett, mellette a két megbízó, Modoma pedig melletted foglalt helyet. Mindenki rendelt, nem sok várakozással, rendeléseteket ki is hozzák. Nyugodt légkör uralkodott, mindenki csendben étkezett. Meglepő-e, azt csak te tudod, de Otaru hangja töri meg a csendet.
-Szóval, Ran. Mesélj valamit, a Senseiel mi már ismerjük egymást, megvan a tanár-diák kapocs, de téged nem igazán. És hát, mi lehetne alkalmasabb időpont a mostaninál?-
Megvárja feleleted, ám reagálni nem igazán van ideje. Mivel tekintetedből kiolvasva a bajt, egyből cselekszik. Hogy milyen bajt? Egy gyanús alak agresszív léptekkel közeledik megbízótok felé. Egészen közel ért már, kezében egy kunai csillant fel. Mikor kardját rántaná a genin, és te is készülnél az esetleges orvtámadóra, egy mozdulatot veszel észre magad mellett. A senseied, ki egy szempillantás alatt termett a támadó elé. Egy shunshint alkalmazott, aminek lendületét egy ütéssel továbbította. A támadás találata még számotokra is érzékelhető volt enyhe szellőként, a célpont teste pedig tehetetlenül szelte át a termet. Egészen a bejárat melletti falig jutott, amit kicsivel több erővel, talán át is ütött volna. Furcsa energiákat árasztott a sensei, mintha keze, mellyel ütött duzzadna az energiáktól.
-Az ablak!-
Kiáltott fel, felétek kapva a fejét, majd megindult az előbb támadó férfi ellen, ugyanis az nem egyszerűen túlélte a támadást, de még fel is kelt, szinte megsem érezve az előbbit. Tény, fájlalta mellkasát, ám nem sokáig. Felkelt, kihúzta magát, majd nyakát ropogtatva az ajtófelé mutatott.
-Jobb lenne kint, nem?-
Modoma bólintott, majd szinte eltűntek a helységből. Az előbb hozzátok intézett szavak hatására néztetek ki az ablakon. Szemetek elé tárult, hogy két további férfi van oda kint, akik ellenfeleitek. Ezt főleg az épp felétek közeledő általuk eldobott kunaiok mutatják. Mit tesztek most? Feladatotok, miszerint megvéditek a két embert utatok során...talán mégsem fog sikerülni?

//Nah most kezdődnek az izgalmak, nyugodtan reagolj a post elejétől, hisz minden cselekvésed hatással lehet a cselekményre.Wink//
avatar
Hasegawa Zauki
Játékos

Taijutsu Pontok : 60


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 327

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kagemare Ran on Kedd 5 Júl. - 11:47

Csak nagy szemekkel pislogtam Modoma – senseire hisz olyan nyakatekert választ adott. 
- Akkor szerintem menjünk enni – mondtam hisz mindenki bele egyezett a választásomba és így végre elindultunk enni. Nem tagadhattam, hogy éhes voltam, hisz gyomrom egyértelműen jelezte nem tetszését én meg pirulva vakartam a tarkóm és egy idétlen vigyorral próbáltam kihúzni magam a kínos helyzetből. – Elnézést, kicsit már éhes vagyok. – mondtam, ahogy leültünk és megrendeltük reggelinket. Hamar kihozták és mind neki álltunk. Kicsit elgondolkodtam evés közben. Majdnem a torkomon akadt a falat mikor Otaru megszólalt és rólam kérdezett. Teát próbáltam rá inni, hogy lecsússzon a falat és újra levegőt kapjak. Mikor sikerült megmenekülnöm a fulladástól a társamra pillantottam és elgondolkodtam.

- Nos, hát a teljes nevem Kagemare Ran. A nagynéném Izumi nevelt föl, aki egyben a csapatom vezetője, de jelenleg kényszer pihenőre került, így a társaimat egy másik csapat vitte magával. Leginkább ninjutsut és fegyvereket használok, bár nem vagyok a legerősebb, de ezt makacssággal és némi gondolkodással pótolom – mondtam, ahogy meséltem neki. -  Lényegében ennyi lenne – tettem hozzá, de egy fura fazon közeledik felénk ezért a senseire pillantottam majd újra az alakra és a fiatal jounin már reagált is, én meg elképedtem az erejétől. De a férfi, akit egész az ajtóig küldött egy ütésből, felkelt és a nyakát ropogtatta, majd a mesterrel kimentek. Majd az ablak felé kaptuk a tekintetünket. A kunaik felénk repültek és reflexszerűen az ablakot kitámasztott fadarabot kiütöttem a helyéről, ami így lecsapódott és abba álltak meg a fegyverek. – Ez kicsit közel volt. – mondtam és a megbízók elé álltam, hogy védjem őket, ha bejutnának. – Van terved Otaru? – kérdeztem, ahogy figyeltem. Nem akartam, hogy véletlenül hátulról meglepjenek minket.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Hétf. 11 Júl. - 19:03

//Kagemare Ran/
Az ablak támaszát kiütve épp időben állítottál akadályt a fegyvereknek. Ha kicsivel később reagálsz, már késő lett volna. Bizonyítottad, hogy reflexeid egy kunoichié, ám kérdés még, hogy a gondolkodásodról is elmondható-e ez. Legalábbis itt az ideje bebizonyítanod ezt társaidnak, mivel Otaruhoz intézett kérdésed nem került megválaszolásra, sőt a végére sem jutottál. Ennek oka pedig egy hangos reccsenés, mire felkapva fejed, két shinobit pillantasz meg, akik az előbbi történésekből lehetnek ismerősek. Az egyik közvetlenül a védett személyeket, míg a másik Otarut támadta meg. Az ifjú shinobi előrántva kardját fogadta a banditát, ám még mindig ott a másik, aki még nem ért földet. Talán rajtad fog múlni a küldetés kimenetele? Eljött a te pillanatod, légy hős!


//Tehát a felállás: Otaru lefoglalva, egy emberke éppen a tetőről célozta be a védenceket és leugrott, ám ő még nem ért földet, tehát minimális időd van esetleges cselekvésre. Ügyesen!//

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kagemare Ran on Kedd 12 Júl. - 9:43

/Senju Tobirama/

Hiába sejtettem, hogy ez nem tartja vissza őket sokáig, és már Otaru nem tud nekem válaszolni, mert rögtön rá támadtak. Így magam kezdtem tervet kovácsolni bár nem volt sok időm. Közelharcban semmi esélyem nem lett volna így távol kellett tartanom magamtól, úgy hogy meg is védjem a megbízóinkat. Jelenleg magamra voltam utalva. Ne gondolkozz cselekedj! Vízhangoztak fejemben a gondolatok, és gyorsan hátrébb löktem a két férfit biztonságos távolságba, én meg felkaptam egy széket és a támadó felé hajítottam közvetlen utána pedig két shuriken repült, remélve hogy beválik a trükk, és ezzel képes vagyok lelassítani, támadónkat. Majd a két férfi elé álltam egy-egy kunaival a kezemben ugrásra készen.
-   Én a helyükben elrejtőznék, de gyorsan. – mondtam a vállam felett hátra pillantva, és azonnal visszafordultam ellenfelem felé. Remélem a sensei jól van. – dünnyögtem az orrom alatt, majd összeszorított fogakkal vártam az ellenfelem következő lépését.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Pént. 22 Júl. - 4:27

//Kagemare Ran//
Akciód sikerrel zárult, az ellenfeled felé hajított szék darabokba tört, jelezve a találatot. Talán az adrenalin okozta, vagy ennyire edzett vagy ténylegesen, de az elég masszív anyagból készült bútor nemes egyszerűséggel tört darabjaira, ugyan ez az erő a földre taszította emberedet. Rögtön utána két shurikennel támadtál, melyek a szék takarásába láthatatlanságot élveztek a gazfickó szemében. az egyik mellkason, míg a másik torkon találta őt. Azonnal összeesett és rövid, levegőért kapkodó haláltusája végére ért. Ekkorra már a védenceid előtt álltál, készen a védelmükre. Egyszer csak oldalról meleg folyékony anyag fröccsent arcodra. Vér volt. Otaru szintén végzett ellenfelével, majd intett hogy induljatok a sensei után. Elindult hát az ajtó felé ám ott megállt és visszapillantott rátok, várja hogy elindulj.

//Elnézést a késedelmekért, 3 Ch-t tudnék felajánlani. Most viszont egy kicsit pörgetni fogunk a kalandon, tehát mint eddig is... Ügyesen!//

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kagemare Ran on Pént. 22 Júl. - 9:04

/Senju Tobirama/

Még időm sem volt felfogni mit is teszek a szék után hajított shurikenek célba találtak és az ellenfelem holtan terült el. Igazából semmi különöset nem éreztem hirtelen miközben haláltusáját figyeltem, üres tekintettel bámultam rá és leengedtem a karjaimat. Már nem volt mitől tartani. Most vajon mit kéne éreznem? Hisz embert öltem, életemben először. És még is mintha nem is lenne más legbelül, mint üresség. Gondolkodtam, ahogy az előttem lévő testet figyeltem. Majd tágra nyíltak a szemeim, pupilláim pedig összeszűkültek mikor megéreztem az arcomra fröccsenő vért. Nagyot nyeltem és Otaru felé pillantottam. Ő is végzett az ellenfelével. Éreztem, hogy a kunait tartó kezem enyhén remeg. Nem tudtam hirtelen mi történt velem, hisz előbb még semmi bajom sem volt. Mikor intett én csak bólintottam majd a védenceinkre pillantottam.
- Han – sama, Jinta - sama mindig maradjanak mögöttem. – mondtam nekik majd a várakozó Otaru felé indultunk, hogy megnézzük a sensei jól van-e. Ahogy kifelé tartottunk szemem sarkából körbe pillantottam. Az emberek a falak mellé húzódtak be védelmet keresve. Biztos azt gondolták, hogy tovább fog tartani a harc. Hirtelen megpillantottam egy kislányt, ahogy az anyjához bújt, de könnyes és rettegő szemei rám szegeződtek. Igen rettegett. Szeme tükrében láthattam véres arcomat. Számára most én voltam a legnagyobb gonosz a világon.  Elfordítottam tőle a tekintetem és társam után kiléptem az épületből.  A csatában nincs helye könnyeknek! Amúgy is én csak végeztem a dolgomat. Megvédtem a megbízóinkat. Hajtogattam magamban, hátha könnyebb lesz elviselnem a tudatot hogy életemben először embert öltem.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szomb. 23 Júl. - 14:23

// Hiroto Osuminak. Spoilerben található a legutóbbi posztod, azóta nem írtam. Ha nem stimmelne valami, teszem azt átsiklottam volna egy körváltáson - megeshet mindenkivel -, kérlek jelezd! Jó játékot! ^^
Előző kör:
A fákon süvítve, a hajamba kapó szél és a megrezzenő levelek durván morzsolódó hangja ismét emlékeztette a ninja-lét örömeire, a szabadságra, a kalandra, az izgalmakra. A minket felkapó és tovasodró lég egy másik világba reptetett, amí hagytam, hogy elsodorja elmémet néhány pillanatra. Feledteti velem a rosszat, a jót, csak a testemen átáramló bizsergés van. Ez nem azt jelenti, hogy lankadna figyelmem egy pillanatra is, csak átadom magam ennek a kellemes felüdülésnek, néhány szaltóval megspkelve a szokott mozdulatsorokat.
A közelben folyó harc aggasztó gondolatára ráncok jelennek meg homlokomon és ha nem egy küldetésben járnánk el, több ponton is ellenkeznék csapatvezetőnkkel. Nem csak arról van szó, hogy a közelben életek múlhatnak rajtunk, talán több emberé, bajtársaké is, de a szív is azt diktálná hogy legalább járjunk utána a történtek miértjének. Lehet, hogy egy ártatlan emberen hajtanak épp be egy sértést, vagy más baját látják el mindenféle ok nélkül. Lehet, hogy valakinek kudarcba fulladt küldetésbe következményeit kell elviselnie. De az is lehet, hogy épp egy ránk is tartozó, falu ellen irányuló támadásról szó. Mégis, most küldetésben jártunk el. A csapatvezető feladata, hogy meghozza a döntéseket, akit azért neveztek ki, mert nyilván nagyobb tapasztalattal rendelkezik, mint én. Nem számít, hogy mit szeretnénk csinláni, ezt meg kell tennünk a falunkért. Mindenki hozzátesz a sikerért és ideális esetben nem hibázunk, tehát a korábban látott események is lehetnek csak egy terv részei. A falunak pedig készen kell állnia, ha ez nem így lenne, de az jelenleg nem a mi problémáink közé tartozik. Nekünk jelenelg ez a dolgunk. Ha a csapatvezető úgy döntött, hogy nem avatkozunk közbe, minden rosszérzés nélkül követem a parancsát, amíg az nem ellenkezik a józan ésszel.
A erdőt szelve egyre gyorsabb tempót veszek fel, ha a csapat is reagál erre. Furcsa, az emberek azt gondolják, hogy ha gyorsabban csinálnak valamit, közelebb les a vége, pedig épp az ellenkezője szokott történni. A kapkodás sosem kifizetődő, ezzel pedig a legtöbben már reggel szembesülnek. Most mégis úgy érzem, hogy kevesebb akadályt kell majd leküzdenünk, ha rövidítjük az időt. Az is lehet, hogy csak a csatazajtól akarok távolkerülni, nehogy felmerüljön bennem, hogy esetleg hibát követtünk el.
- Siessünk - mondom társaimnak, ami persze egyáltalán nem azt jelenti, hogy mindent félredobva rohanok előre, érzékszerveink észlelésének megfelelő tempóra váltok, hogy továbbra is belássunk mindent.
//
Szélesre feszült szárnyú, fenséges madár szelte fölöttetek az eget, szinte követve titeket. Egy barna sólyom volt, egyike Konoha kézbesítő madarainak, akik a sürgős üzeneteket hordozzák. Mint a hozzá hasonló madaraknak, ennek is szalag volt a bal lábára kötve, amely az üzenetet tartalmazhatta. Warui a csoport vezetőjeként folyamatosan előre tekintett, de a madár árnyékát megpillantva feltekintett az égre. Könnyedén kinyújtotta jobbját, majd fokozatosan lassítva megállásra kényszerítette a csapatot. Költői kép volt, ahogy a sólyom néhány kör után szárnyaival a fuvallatokat meglovagolva lassan leereszkedett. Makotot is bizonyára megihlette, tollat és jegyzetfüzetet kapott elő, és sebsesen írni kezdett. Talán ezúttal is egy versen dolgozott? És vajon papírra vetett firkanatai képviselnek-e némi minőséget is? Ki tudja. A sólyom félúton lehetett, amikor azt láthatta Osumi, hogy a vezető lecsapja kezét, feltűri ruhája ujját, és a pecsétből két rövidebb pengéjű shirasaya-katanát idéz meg. Kumogakure kardforgatóinak tipikus fegyverei voltak ezek a kardok, a legendás Bee, a Hachibi Jinchuurikije is használt ilyeneket. Most kettő darab volt Warui kezében, harcra kész állapotban. De mi lehetett ennek az oka? Szinte ahogy megláttad a fegyvereket, tompa puffanás hallatszott az ég irányából. A sólyom zuhanni kezdett, és Warui azonnal kapcsolt.
- Makoto! - kiáltotta közepes hangerővel, és csapattársad körül szikrák jelentek meg. Már el is tűnt, mintha ott sem lett volna. Ez egyértelműen villám elem volt, holott korában lángokat láttál a kezében. Két eleme lenne? A jouninok közül is kevesen tudják feléleszteni a második elemüket, de ez valamilyen szinten magyarázatot adna arra, amit korábban mondott ez a furcsa fiú. Sokkol a lánggal. - Hiroto, figyeld a hátam! - szólított fel téged kreol vezetőd. Makoto bőven visszaért, mire kapcsolhattál volna a parancsra, kezében a lelőtt madárral, és egy véres kunaival. A sólyom hátán dobófegyver okozta seb tátongott, de biztosra vehetted, hogy a madár éppen a hátát mutatta a felhőknek. Honnan jött a lövés? Valaki szabotálni akarta a küldetéseteket? A fiú lefejtette a kezében tartott tetem elernyedt lábáról az üzenetet. Vérvörös tintával írták, kapkodó, szétszórt írásképpel. Mindhárman láthattátok, és ahogy körbeadtátok, mindenkin mintha némi aggódás jelent volna meg. Forduljatok vissza! Meg merem kockáztatni, kissé féltetek, de csak egy pillanat erejéig tartott ez a letaglózó hatás. Warui bontotta a védekező alakzatot, áttette bal kezébe mindkét kardját, és tüzetesebben vizsgálgatni kezdte a sólymot. 
- Idézett lény volt, Konoha nem használ ilyeneket, ahogy tudtommal semelyik más rejtekfalu sem. - mutatott egy pecsétszerű jelre a madár szőrén, és jobb szárnya alatt. Ez vagy egy harmadik fél jó szándéka, vagy egy módszeresen kidolgozott csapda lehetett.
- Mit tegyünk? - kérdezte a csapat (rossz)hangulatfelelőse. És akárhogy is nézted, ez a két szó nem rímelt. Warui egy másodpercet sem hagyott, hogy megszólalhass, azonnal előállt egy tervvel. Négy ujját keresztbe tette, különös kézpecsétet formált, mire megkettőződött. Önmagának tökéletes másolata visszaindult a falu irányába. 
- Indulás előtt tájékoztattak, hogy útközben beér minket egy harmadik veletek egykorú genin. Az árnyékklónom őt keresi meg a visszaúton, felkészíti a várható helyzetekre, majd megpróbál eljutni a faluba. Persze az is lehet, hogy innen pár száz méterre leszedik, de értesülni fogok róla. Makoto, nálad vannak a rudak? - kérdezte a fiútól, aki kettő marokba fogható vastagságú, dinamitrúdra emlékeztető, úgy harminc centi hosszú bambuszrudakat halászott elő. - Ezt fogd meg! - nyomott egyet a kezedbe a nő. - Egy pecsét van a tömör végében, ami egy erős villámot tartalmaz. Ha bajba kerülsz, a lyukas végét tartsd az ég felé, és oldd ki a pecsétet azzal, hogy chakrát vezetsz a bambuszba. Ha elszakadnánk egymástól, ezzel jelezzük a pozíciónkat, ha bajba kerülünk. Viszont csak egyszer lehet használni. Tehát.. Makoto, indulj el előre, derítsd fel a terepet, de legyél óvatos! Használj klónokat és Kawarimit elterelésképp, ha lehet, kerüld a harcot. Takarékoskodj a felszereléssel! Mi Hirotoval kissé lemaradva követünk téged, fiú, te mész előre. - bökte meg a mellkasod. Makoto bólintott, rád mosolygott, és elindult. Menet közben két klónt hozott létre, majd különböző formációváltásokkal összekeveredtek olyannyira, hogy végül már nem is tudtad, melyikük az igazi. Pár percet vártatok, majd Warui jelzett, hogy indulj el.
// Eddig kérem a reakciókat! Ganbatte ^^ //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. 23 Júl. - 17:04

// Megvártalak :3 //

A körülöttünk folyamatosan változó környezet csodáival kápráztatja el szemeinket, ahogy a többi szárnyas jószág képébe egy barna vándorsólyom is bekerül. Bal lábán egy vékonyabb tekercs; konohai hírvivő madár. Lassítom lépetimet, ahogy vezetőnk a jelre felfigyelve kinyújtja jobbját a madár felé és maga is megállásra késztet minket. Egy pillanatra megbabonáz a festői kép, ahogy a barna kézre szálló jövevény fölött átviláglik a napfény, sárgás színnel világítva meg a zöld lombokat és az elénk táruló látványt. Makoto is úgy tűnik megihletődött a láttán, bár lehet hogy más mozgatja tollát hirtelen előkapott jegyzetfüzete fölött.
Mielőtt a madár elérhette volna célját, csapatvezetőm ruhája alól két rövid katana került elő, amire majdnem azonnal pozíciót váltottam, amíg el nem jutott agyamig, hogy nyilván nem a csapat ellen irányul a támadás. Bár a fegyverek nem konohaiak voltak, én íítélhetem el őt utoljára emiatt. Mielőtt ő maga bármit tehetett volna a madár irányt változtatott és leszegett szárnyakkal zuhanni kezdett. Ahogy Makoto eltűnt, már változtattam is volna helyzetemen, de nem volt alkalmam rá, mert a fiú még előtte visszaért. Gyors. Nem csak a tűz elemet képes megfelelően használni, a villámban is jártas, ahogy már figyelmeztettek róla korábban. A szárnyas állat hátán egy fentről jövő seb okozta sérülés tétlenkedett, pedig biztos voltam benne, hogy a madár felett csak a kék eget láttam. Körbeért az üzenet és mikor hozzámért, biztos voltam benne, hogy a szemeim és fölött a szempilláim egy pillanatra megremegtek. A rossz íráskép csak tovább fokozta az üzenet tartalmát, aminek nem sok oka lehetett hozzánk kerülni, hacsak nem csapdát állítottak nekünk, vagy pedig.. Mivel idézett volt, egy hirtelen jövő baráti segítségnyújtás. Ez esetben viszont az idéző halott.
Nem volt időm normálisan végiggondolni a helyzetet, Warui már ki is adta az utasításokat és nekem indulnom kellett. A tőle kapott lepecsételt villámot eltettem, megigazítva többi felszerelésemet és útnak indultam a lány előtt haladva. A kérdések mióta elindultunk egyre csak nőttek, mégha igyekeztem is kiküszöbölni néhány zavaró tényezőt, például hogy miért nem tudtam egy negyedik csapattag érkezéséről. Ez akkor nem tűnt fontosnak a helyzetünket illetően, de valami nem hagyott nyugodni.
- Warui, mondd csak.. - kezdtem lassan, de már folytattam is, mielőtt reagált volna - Ha az az állat idézett volt, akkor valószínűleg az idézője is itt lehet a környéken. Nem kellene őt felkutatnunk, hátha rálelünk az üzenet miértjére?

// Bocsi ha gyengébb lett, nehéz visszarázódnom a karakterbe ^^' //

_________________
Hiroto Osumi - Shibo

Mesélések:


  • Zanza - Víztükör

avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Szomb. 23 Júl. - 17:42

// Annyi baj legyen, egyébként jó lesz ez, most nem is igazán volt alkalmad szerepet játszani, de lesz rá még bőven lehetőség, ahogy harci képességeid fitogtatására is. ^^ // 

A madár mint bágyadt őszi levél, úgy hullott alá a tengerkék égboltról, maga mögött hagyva némi bíborvörös vércseppet, éles kontrasztot kialakítva élet és halál között. Idézett állat volt, de nem tűnt el, ahogy azok szoktak. Warui rendezkedett egy sort, és neki is indulhatott a csapat. Felvetésed helyes volt, az idézőnek - feltéve ha van idéző, a közelben kell lennie. Indulás előtt Warui kezében volt a tetem, de amikor kilőttetek, már nem láttad nála, biztos letehette. 
- Helyes meglátás. Pontosan ezért küldtem előre Makotot, hogy felderítse a terepet. Azzal a kölyökkel már hosszú évek óta együtt dolgozunk, tudja a dolgát. Mintha csak a fiam lenne, csak egy kicsit sápatag. - ez a gyönge vicc erőtlennek tűnt. A csapatvezető ideges volt, talán túlságosan is. Mivel te voltál elől, jóval gyengébbnek hallottad a hangját, mintha egymás mellett mentetek volna, de még ennek a tudatában is elveszettnek hatott. Különös, pedig egy küldetésen benne van a pakliban egy ilyen. Makoto nagyon erősnek tűnik, Warui biztos, hogy még őt is fölülmúlja. De akkor mitől reszket? Mitől sápadt? Mitől cserepesedett ki az ajka, és mitől fehéredtek ki a kardokat görcsösen markoló ujjai? Az idegen kardokat markoló keze... Ha valaki elég nyilvánvalóan hazudik, azt még egy akadémiai tanuló is felismeri, és Warui ebből a szempontból kissé gyanús volt. Mintha titkolna valamit. De mit lehet titkolni egy ilyen esettel kapcsolatban? 
Áttekintve; eddig csupán annyi történt, hogy küldetésre indultak. Három kitaszított, akikben nem bízik a falujuk. Akkor miért pont őket küldték ennek a fontos üzenetnek a kézbesítésére? És mi értelme lenne később utánuk küldeni a harmadik genint? Kimondottan gyanús. Aztán üzenetet kaptak valakitől, de egy másik ismeretlen - vagy ugyanaz a személy - megpróbálta megakadályozni, hogy a cetli célba érjen. Az üzenet pedig nem a falutól jött. 
Váratlanul Makoto libbent be kettejük közé. Pontosabban egy klónja. Apró betűkkel teleírt cetlit nyomott mindkettejük kezébe, majd egy pukkanás és némi füst kíséretében eltűnt. A cetlin kecses tollvonásokkal a következő állt:

Csapda - 300 m. X számú ellenség, kettő helyzete ismert -> 270 m, 3 óránál, & 290 m, 9 óránál. Csapda 350 métertől 510 méterig, csak jobbra lehet kerülni. Az arra küldött árnyékklónom chakrája elfogyott, onnan ismeretlen a terep. 200 m-nél csatlakozom.

Az üzenet egyértelmű volt. Warui kissé lassított, és szólt neked, hogy halássz elő fegyvert. Valószínűleg szükséged lesz rá. A jelentés alapján Makotot nem támadták meg, az ellenfél arra vár, hogy beleessetek a csapdák egyikébe, azonban ha a fiú által megemlített irányba nem lennének csapdák, nem engednének benneteket arra menni. Vajon ez csak egy csel, és az igazi kelepce ott vár rátok? A leírt kétszáz méter előtt fogadott titeket a felderítőtök. Ívelt tantot markolt, és magára kanyarított egy mozgását nem korlátozó terepszínű köpenyt.
- Megkaptátok? - pillantott rád. - A helyzet azóta annyiban változott, hogy eltűnt az ember a bal oldalról. Mintha arra is megnyitottak volna egy utat. A Harmadik Szemmel bekémleltem, egy klón kockázatos lett volna. Nem látok csapdákat. A kérdés az, hogy merre menjünk?
- Nem tudhatjuk, kik ezek és mit akarnak, ahogy azt sem, mi csapda ezek közül, és mi nem. Tudod mit, Makoto? Bízzuk ezt a szűz kézre, az mindig szerencsét hoz. Hiroto, te melyiket választanád?
A helyzet világos, csak választanod kell. De hogy milyen szempontok alapján választasz, és helyes-e az érvelésed, korántsem elhanyagolható. A küldetés sikere, és ami még fontosabb, a csapattársaid élete múlhat rajta. Okosan kell cselekedned.

// ^^ //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szomb. 23 Júl. - 19:34

Kreolbőrű vezetőm kezéből eltűnt a madár, mintha csak egyszerűen visszaküldték volna oda, ahonnan előjött; eltűnt a feledésbe. Nem ez volt az első alkalom, hogy körülötte valami szokatlan történik, de a hitem benne továbbra is megingathatatlan. Talán csak túl sokszor keveredik túl furcsa helyzetekbe - ez megeshet. Néhány véletlen miatt nem fogok késsel a torkának rontani, megfelelő puhatolózás nélkül. Haladás közben csupán egy pillantásnyi időre tekintek rá, hogy végigmérjem, de ez is elég ahhoz, hogy megállapítsam, fél. Hangja elhal a szélben szinte mielőtt fülembe jutna, keze kifehéredett ahogy rémarkolt hű fegyvereire, arca lesápult, mintha valami borzalom ütötte volna meg a szemét, teste reszket, mint a körülöttünk lévő falevelek. De ezt miért nem érzem én? Én is ugyanazt láttam, amit ő, mégsem érzek semmit abból, amit rajta látok. Lehet, hogy nem érzem át a helyzet súlyát? Lehet, hogy nem vagyok elég tapasztalt átlátni a következményeket? A halált én is félem, mégsem tudok úgy elmélyülni ebben a gondolatban mint látszólag ő. Lehet, hogy tud valamit, amit mi nem? Hogy is volt? Kumogakurei ninja.. Gyilkosnak nevelték. Furcsa, hogy a sors hogyan szőtte egymásba utunkat. Én is hasonlóképp jártam. Talán ezért nem vagyok képes elfogadni, hogy más a gondolkodása, mint nekem lenne.
Eleinte csak úgy tűnt, három hasonló életútú ninját hánytak össze egy csapatba, lesz ami lesz, akár még le is gyilkolhatják egymást, elvégre mindhárman hasonló múlttal rendelkeztek; aztán jött a csata, amivel Warui állítása szerint nem kell foglalkoznunk; most pedig egy halott madár, egy rejtélyes üzenet és egy titokzaotos negyedik tag, akiről eddig semmit nem tudtunk. Minden Warui körül forgott és egyre gyanúsabb lett, hogy titkol valamit.
Nem volt sok időm gondolkodni, Makoto jelent meg ismét a színen, egy klónjával küldött nekünk üzenetet. A papíron egy rajz szerepelt, megmutatva ellenségeink helyzetét; a csapdák elhelyezése alapján valószínűleg kijelenthető, hogy azok. Gyanúsan méregetni kezdem Waruit, de nem mondok semmit. Utasítására Fuuma Shurikenemért nyúlok, de még nem veszem magamhoz, elvégre nem csak jelentősen lelassítana, némileg oda a meglepetés ereje is. Hirtelen több lehetőség is kirajzolódik a szemem előtt, melyben a legjobb az, hogy véletlenül kerültünk ebbe a helyzetbe. A legrosszabb pedig az, hogy Warui rángatott bele ebbe. Kumogakurei ninják is lehetnek az  előttünk álló shinobik, akik rákényszerítették a lányt, hogy forduljon ellenünk. Küldhette ő is a madarat, ami azt jelenti, hogy akarata ellenére cselekszik; ez megmagyarázná az eltűnését is. Talán ezért fél, mert tudja mi vár ránk. Még Makoto megérkezése előtt felteszem a kérdést neki.
- Warui. Van még valami amit el szeretnél mondani?
Akármi is a válasza, a fiú megérkezésével egyértelműnek tűnik, hogy harcolnunk kell. Feszengve figyelem Makoto és a lány reakciót, amíg azt nem mondják, hogy nekem kell döntenek. Hátrahőkölök, számat beszédre nyitom, de nem jön ki hang a torkomon. Furcsa, bizsergő érzés halad át nyakamtól egészen a fejtövemig és rájövök, hogy most nem szabad tétováznom. Ismét rátekintek a lapra és próbálok egy megfelelő stratégiát kieszelni, minden egyéb gondolatomat félretéve. Ha nem sikerül, az az életünkbe is kerülhet, így a másik halál okozta lehetőségeket most elvetem.
- Makoto, ha elvesztetted az embert baloldalt, az azt is jelentheti, hogy már elindult felénk. Feltéve hogy nekünk készült a csapda.. Nem biztos hogy pontosan tudják, jelenleg merre tartunk. Ha jobbra elindulunk, akkor a baloldalról elindult fickó könnyedén a hátunkba kerülhet, arról nem is beszélve, hogy nem tudjuk, mi van előttünk. - Rövid szünetet tartok, megvakarva államat. - Ha viszont balra megyünk, a jobb oldalról érkezők még mindig nem tudhatják, hol vagyunk, mi pedig tudjuk, hogy ellenségre számíthatunk, így előnybe kerülünk. - Kissé elégedetten, fellelkesülve, mint egy kisgyerek, aki megoldotta a feladatot, felemelem a tekintetem. - Menjünk balra, nem belefutva a csapdába. Ha elkapjuk a Makoto által látott egyént, mi kerülünk lépéselőnybe. Mindenképpen harcolnunk kell.

_________________
Hiroto Osumi - Shibo

Mesélések:


  • Zanza - Víztükör

avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Hétf. 25 Júl. - 21:04

- Semmi. - felelte Warui kérdésedre. Hangjában már nyoma sem volt az iménti félelemnek. Magabiztosnak látszott, lazán teste mellé engedte kardjait, és átadta magát érzékszerveinek. Mint a tökéletes harcos, úgy figyelte meg környezetét, megálljt parancsolva gyanakvó kérdéseidnek. Látszott rajta, hogy felmérte a terepet, mégpedig sokkal pontosabban, ahogy te azt tehetted volna - és mindezt egy helyből. Mintha egy lenne a természettel. És még mielőtt bármit kérdezettél volna, megjelent Makoto is. 
Kezedben a mérsékelt mennyiségű információval, felelős döntést kellett hoznod. Érthetetlen, miért pont neked, hármótok közül a legtapasztalatlanabbnak kellett választanod, bár olyan sok lehetőség nem állt rendelkezésedre. Mondhatni, 50-50% volt az esélye annak, hogy túlélitek. Elvégre most már csak egy embernek tudjátok a pontos helyzetét, és már azelőtt sem volt biztos, hányan vannak, mielőtt Makoto elvesztette volna a másikat. Lehet, hogy mindkét út végén egy kisebb hadsereg vár titeket. Ennek tudatában egyszerűen nem volt jó döntés. Akár kockadobással, vagy érmével is dönthettél volna, mégis igyekeztél okosan választani. Nem tudtál valami sokat, és így határoztál. Alapból jó volt. Vagyis jó lett volna. Warui elővette az üzenetet, amit kézbesítenetek kellett. Tengerkék szegélyű, sárgás papírboríték volt címzés, feladó, és minden egyéb adat nélkül. Nagy valószínűséggel csak Warui tudja, hova kell vinni. Érthető volt, hogy éppen neked adták. Ahogy azt már sejtetted, ők ketten erősebbek voltak nálad, talán nagyságrendekkel is. Egy támadó azt feltételezné, hogy a legerősebb viszi a titkos dokumentumot, ez pedig rendszerint a küldetés vezetője szokott lenni. 
- Fogd! - nyomta a kezedbe a nő küldetésetek tárgyát. - Jobb, ha te viszed. - jelentette ki, majd kiadta a parancsot az indulásra. Talán elnyerte ezzel egy csepp bizalmadat azok után, hogy nyilvánvalóan eltitkolt előled bizonyos részleteket.


Zavartalanul ugráltatok fáról fára. Warui elől, a sor végén Makoto, köztük pedig te. Apró neszeket hallottatok mindkét oldalról. Hasonlítottak az erdő már megszokott neszeire, de valamiben mégis különböztek. Az ütemük valahogy más volt. Biztosan tudhattátok, emberek vannak mellettetek, figyelő szemükkel vigyázzák lépteitek, és az ösztönöd azt súgja, korántsem barátságosak. Ők állították a csapdákat, ez egész biztos. Létszámukat azonban nem lehetett meghatározni. Előtted Warui folyamatosan fürkészte mindkét oldalatokat. Mit akarhatnak ezek az ismeretlenek. Az is lehet, hogy csak nektek ismeretlenek Makotoval, és ez épp elég okot adhatott Waruinak, hogy féljen tőlük. Talán nem is a levélre hajtanak, hanem a küldetés vezetőjére? Hamarosan kiderül. 
Egy senbon zúgó hangját hallottad, de mire cselekedhettél volna, a tű belefúródott a jobb válladba. A seb körül szinte azonnal zsibbadni kezdett, ez pedig nem szokványos egy közönséges szúrt seb esetében. Megmérgeztek. Másodperceken belül úgy érzed, elbágyadsz, az ájulás kerülget. A tűt talán még ki tudod venni, de semmi haszna. Hamarosan kialakul a kettős hatás, erős szédülés, de még mielőtt lefordultál volna az ágról, Makoto kapott el hónod alatt, és vitt tovább. Még látod, hogy Warui megáll előttetek, majd a világ elsötétül körülötted.


Sötét, ablaktalan, dohos, kőburkolatú szobában ébredtél, egy kemény priccsen. Melletted egy hasonló fekhely peremén Makoto körmölt valamit kis jegyzetfüzetébe, a veled szemben lévő ajtó mellett pedig Warui támasztotta a falat, jobb mutatóujján egyik katanáját egyensúlyozva. Nem voltál megkötözve, és az ajtó is nyitva volt, a kijárat előtt időnként ninja öltözetet és fegyvereket viselő emberek siettek el. Amint feleszméltél, körbe tudtál nézni valamivel jobban is. A szobát négy csupasz villanykörte világította meg, veled szemben átlósan jobbra egy biztonsági kamera figyelte a jelenlévők minden mozdulatát, alatta pedig a sarokban, a kamera vakfoltjában megcsonkított holttest. Az ismeretlen ninja - mert a konohai chuunin mellény, és a shurikentartó egyértelműen a ninja hivatás jelei - levágott bal karját épen maradt jobbjában markolta hullamerev kezével. A feltépett mellény alatt mély, hatalmas vágás tátongott, nem ismertél olyan fegyert, ami ilyet okozhat. Bizonyára rengeteg kérdés merült fel benned. De vajon melyik a legfontosabb?
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hiroto Osumi on Szer. 27 Júl. - 0:38

// Elnézést a késésért. //

Warui félelme elpárolgott, tapasztalt ninjához méltóan szemlélte meg a terepet, valószínűleg tökéletesebben, mint amire én képes lettem volna, mégsem láttam rajta jelét aggodalomak. Visszafojtotta magába a kételyeket és már csak az előttünk álló feladatra koncentrált én pedig parancs nélkül is tudtam hogy nekem is ezt kellene tennem.
Makoto visszatértével végleg el kellett döntenünk, mitévők legyünk és két társam úgy vélte, ezúttal engem bíznak meg a döntéshozatallal. Miért pont egnem, egy genint, akinek semmi tapasztalata nincs a nyílt téri harcok terén, aki reszketve jött Konohába, aki egész eddig attól rettegett, hogy egyszer ismét tőrbe csalják? De nem tétovázhattam. Nyugalmat magamra erőltetve igyekeztem előállni egy megfelelő stratégiával és elégedetten nyugtáztam az eredményt. Mintha csak egy házifeladat lett volna, amit egyébként szinte soha nem csináltam meg, de ha mégis nekikezdtem, örömmel töltött el a megoldást visszaolvasni.
A bal oldali utat választottam az információk tudatában, mert onnan sejtettem kevesebb ellenséget. Warui még az indulás előtt előszedte a kézbesítendő tekercset és a kezembe nyomta. Nem rossz ötlet, tekintve, hogy ha csak egy embert iktatnának ki, az valószínűleg a vezető lenne. Rossz ötlet, tekintve, hogy engem van a legnagyobb esélyük kiiktatni. Mégis valahogy fontosabbnak éreztem magam ettől a tehertől.
Akadálytalanul tesszük meg utunk egy részét, csak apróbb zajokat hallunk a közeli fák rejtekéből, de egyértelmű, hogy mire utalnak. Úgy tűnik, Makotonak mégsem vol igaza. A csapda nem 310 métertől 500 méterig terjedt, hanem végig benne sétáltunk. Ez persze nem jelentette azt, hogy én nem követtem el hibát a feltételezésemmel, vagy, inkább, megérzésemmel.
A barátságtalan neszek tovább erősödtek és ekkor már annak tudatában folytattuk utunkat, hogy figyelnek minket. Tudtam, hogy csapdába estünk. Tudtam, hogy a halálunkba sietünk. Tudtam, hogy több, a halálunkra éhes szempár figyel bennünket. Tudtam, hogy hibáztam és hogy most ezzel kell szembenéznünk. A többiek is tudták. Mégis meg kellett tennünk. Egy könnycsepp hagyta el arcomat és vált semmivé a szélben, amit a tehetetlen düh, nem a szomorúság csavart oda szememből. Nem az elmúlás, hanem a vég járta elmémet. Egy sötét falat láttam magam előtt, amin nincs rés, amin nem lehet áttörni, csak nyúlik tova a végtelenbe. Ez várhat rám hamarosan. De addig...
... Nincs addig. Mire megfordulnék a felém süvítő senbon hallatára, érzem, vállamtól a fejbúbomig elönt a bizsergés és reszkető kezem megáll a levegőben, mielőtt képes lenne elérni és kiemelni a fegyvert, én pedig tehetetlenül főltem előre, mielőtt Makoto a hóna alá nem kapott volna.
Mintha egy könyvet csapnának fel, úgy pattantam fel a kemény priccsről. Tudtam, hogy nem csak álom volt amit láttam és az hogy életben vagyok erővel töltött el. Hitetlenkedve néztem remegő kezeimre, amiket hamar ökölbe szorítottam, hogy erőt véve magamon stabilizáljam a mozgásukat és átvegyem felettük az irányítást. Első dolgom volt a feleszmélést követően, hogy megnézzem, megvan-e a tekercs, bár ehhez kevés reményt fűztem; második, hogy megnézzem, megvan-e a felszerelésem, bár ehhez még kevesebbet; harmadik, hogy félve bár, de megnézzem, társaim jól vannak-e, bár ha úgy érzik magukat mint én macim elvesztése után, ezt szinte lehetetlennek tartottam.
A szobában körbenézve nem túl barátságos látvány fogad. A börtön tartozékai a megszokottak voltak, társaim látványa melegséggel töltött el -jó volt látni, hogy hibám ellenére is monhatni jól vannak-, a kamera látványa viszont nyugtalanított, az alatta heverő testtől pedig rosszul lettem. Nem a látványtól, hanem az érzéstől, hogy egy életnek csak így képesek véget vetni, mintha semmit nem lett volna. Mintha semmi nem lett volna benne.
A rövid zavarodottság után ismét társaimra nézek. Először a "Miért nem öltek meg?" kérdés jutott az eszembe, de rájöttem, hogy ez már nekik is átfuthatott az agyukon és talán oldani kellene a hangulatot, így a "Barátságtalan hogy még csak be sem köszönnek" erőltetett mosolyú mentsvár ötlött fel, de mégis maradtam az eredetinél, mert, ebben a helyzetben ez érdekelt a legjobban és talán a többiek sem értékelnék ha nem venném komolyan.
- Miért élünk még?

_________________
Hiroto Osumi - Shibo

Mesélések:


  • Zanza - Víztükör

avatar
Hiroto Osumi
Játékos Mesélő


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 282

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Csüt. 28 Júl. - 8:50

//Kagemare Ran//
Talán lelked most nincs  a legjobb állapotban, azonban méltóan egy shinobihoz, megőrizted fegyelmezett viselkedésed, nem uralkodott el elméd felett a káosz. Ki lépve az ajtón, hirtelen Otaru ugrott felétek, leteperve a földre. Arccal az égnek, csupán egy gyorsan mozgó, emberszerű valamit véltél látni, épp elrepült fölöttetek. Később tudatosult benned a kép, Modoma volt az. Társad arcán erős torzulást láthattál, melyet nem más, mint az idegesség okozott. Lassú mozdulattal felkelt, majd az elrepült sensei felé fordult, aki épp felkelt enyhén megviselt arccal.

-Nos, úgy látszik…hogy mégsem fogsz egyedül boldogulni, igaz?- Kérdezte megszokott komolyságával.
-Hát nagyon úgy tűnik sensei.- Törölte le szájáról a vért Modoma.
-Akkor hát kénytelen leszek beszállni.- Mondata végére ellenségetek felbukkant a közeli porfelhőből.
- Suiton: Takitsubo no Jutsu- Hangzott el Modomától, ám mire odapillantottál már egy gyors, erős sodrású szinte folyó indult el ellenfeletek felé a technika hatására. Ám túl sok időd nem volt csodálni a technikát, egy másik neve is elhangzott.
- Raiton: Gian!- Minek hallatója, Otaru volt, kitől két, hatalmas, spirálisan mozgó villám nyaláb szökött el, ugyan azon célpont felé.
-Indulj, vidd őket, mi elintézzük! Siess!- Kiáltott feléd Otaru. Két védenced felsegítetted, ám mikor már eljutottak pár száz méterig, három további shinobi került utadba. Bizonyára ezek csupán akkora veszélyt jelentenek, mint az előzőek, ám ezúttal hárman voltak. Most a Te egyedüli feladatod megvédeni a két férfit. Hogy oldod meg a feladatot? Menekültök, vagy harcba szállsz velük?

// A következőkben, írd le, ahogyan megmérkőzöl ezen akadályokkal, egy csata keretében, vagy hogy hogyan menekülnél el. Had lássam mennyire mennek az ilyesmi témák. Figyelmeztetlek, hogy ha olyan dolgot találok az irományban, újra fogom íratni, vagy körönként lebontva hajtjuk végre. Ez most a harci szituációk leírásának gyakorlása lesz. ^^//


A hozzászólást Senju Tobirama összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 28 Júl. - 20:43-kor.

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kenta Koizumo on Csüt. 28 Júl. - 20:30

// Osuminak - a következő körtől átmegyünk, nehogy összekavarodjunk a többiekkel, és úgyis nagy távot megtett a csapat  ^^ //

Félhomály, világos, majd megint félhomály. A négyből kettő villanykörte mintha csak érezné a közelgő veszedelmet, a drámai fordulatok lesújtó erejét, szaporán pislogni kezdett, mintha csak ki akarná könnyezni azt a szemébe került szálkát, ami békés világítását törte meg az új... Vendégek (?) képében. Vagy valami hasonló. Persze lehet, hogy csak elektromos hiba volt a régi építésű, lehasznált hálózatban, de mindennek lehet jelzésértéke. A mai világban már bármi jelképezhet bármit. Mi is történik pontosan?
Ahogy Osumi hirtelen felpattant, Makoto hanyag pillantást vetett felé, és tovább körmölt, valamivel lassabban. Volt időd körülnézni. Több is, mint amennyit érdemes volt a vizsgálódásra fordítani. A látvány talán egyszerre sokkolt, és ösztönzött éberségre, csak te tudhatod, mit érzel. Csapattársad nyugodtnak tűnt. Nem is tudhatod igazából, mióta vagytok itt, talán már órák óta mindenki ébredésedre vár, vagy csak pár perce tettek ide. Az viszont elkerülhetetlen volt, hogy a többiek váltsanak pár szót fogvatartótokkal (?), így valamivel tájékozottabbak lehetnek. Megérte hát kérdezni. A "Miért élünk még?" pedig kézenfekvőnek tűnt. A kérdés arra szolgál, hogy feltevője informálódjon, ahhoz pedig, hogy a megfelelő választ kapja kell valaki, aki választ tud adni. Makoto becsukta a noteszét, eltette a tollát, és feléd fordult. Válaszra nyitotta volna a száját, de Warui megelőzte.
- Mert nem öltek meg minket. Ez logikus. - nyeregben érezte magát, olyannyira, hogy még egy halvány mosolyt és kacsintást is megengedett magának. Nyitva volt az ajtó, nem volt rajtatok bilincs, nem volt veletek őr, ez pedig arra utalhatott, hogy vagy nem foglyok vagytok valójában, vagy az épületben van olyan sok ellenségetek, hogy egy csepp esélyt sem lát egyikük sem a szökésetekre. Azonban csapatvezetőtök hangulata sokkal inkább engedett az előbbire következtetni. 
- Szerintem el kéne neki mondanunk... - nézett a költő a nőre. - Mind jobban járunk vele, ha még Itami előtt megtudja az egészet, nem?
- Van benne valami... Hiroto, érdekel, miért vagyunk itt? - kérdezte tőled, de igazából tudta, hogy válaszod ellenére - vagy éppen alapján - tudni szeretnéd, mi van igen gyanús elrablásod és a sarokban pihengető chuunin halála mögött. Azonkívül ez bizonyára érdekes történet, nemdebár? - Fölösleges lenne az elején kezdeni, elvégre tudod, hogy eltaláltak téged egy mérgezett senbonnal az erdőben. Tizenhat órára ütött ki a szer, ebből tizennégyet Makoto hátán töltöttél. - a fiú bólintott. Talán ki sem nézted volna belőle, hogy ilyen jó az állóképessége. Bár ez talán még nem is a legtöbb volt, amit nyújtani tudott. - Durván két órája vagy tehát itt, a Yakei (Szárnyas) főhadiszállásán. Ha elérkezem oda, erről is szót ejtek még, de egyelőre maradjunk a küldetésünknél. - igaz is, a küldetés. Ha megmozdítod a lábad, a priccs alatt megtalálod a teljes felszerelésedet, még a macidat is. Látod, hogy valaki áttette a tekercset a táskádba. Persze, biztos jobb helyen volt ott, de minimum okkal cselekedett így az illető. - Mint azt említettem, a Hokage eredetileg négy fősre tervezte a csapatot, az utolsó tag azonban elakadt valahol, így terv szerint mérsékelt tempóban elindultunk volna, hogy könnyedén utolérhessen bennünket. Azonban egyvalamin átsiklottam a tervezésnél. Amíg tart a háború, a genineket nem engedik ki a faluból, így valaki más vette át Makoto testvérének a helyét. Valaki, aki keresztbe tehetett volna a tervünknek...
- Eddig és ne tovább, Warui-dono! - Mogorva, reszelős hang szakította félbe a nő beszédét, és a belépő férfi tekintetéből kiolvashattad, legszívesebben nem csak a mondandója ellen követett volna el erőszakot. - Átveszem. Tehát ez itt a szervezetünk, a Yakei. Gondolom megfigyelted, milyen egyedi összetételű a csapatod. Egyikőtök sem igazi konohai. Ennél a szervezetnél csak hasonló sorsú személyek vannak, így én is, kit Otogakure küldött saját szövetségese, Amegakure vezetője mellé kémnek. Azonban - ahogy látod -, nem tetszett a feladat. Ahogy Warui, és Makoto sincs kibékülve a jelenlegi helyzetével, és felteszem, te sem. A harmadik genin, aki veletek tartott volna, szintén hasonló sorsú volt, de a falu idegesítő protokollja megállította, helyette pedig ezt a fajankót küldték, aki sajnos potenciális veszélyforrás lehetett. Kénytelen voltam a biztos siker érdekében személyesen kivégezni. Ami azonban a lényeg, hogy neked mi a véleményed a tevékenységünkről? Választhatsz...még. Csatlakozol hozzánk, vagy... - igazából bőven lehetett elképzelésed, mi lehet a mondat vége. Vajon megéri neked, hogy velük maradj? Sok lehetőséged van, bármit válaszolhatsz, és csak rajtad áll, hogy húzod ki magad a helyzetből.

// Hát ja, bármit mondhatsz. Megpróbálhatod kibeszélni magad, vagy beleegyezést színlelni, vagy hasonlók. Mindenesetre a következő posztot ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t3098-a-yakei-szervezet-fohadiszallasa#52044 //
avatar
Kenta Koizumo
Játékos

Taijutsu Pontok : 54

Tartózkodási hely : Szerdán


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 516

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kagemare Ran on Hétf. 1 Aug. - 14:00

//Senju Tobirama//
 
Tényleg nem voltam a legjobb állapotomban.  De jelenleg nem volt lehetőségem kitombolni magamat. A feladatra kellett koncentrálnom. Ahogy kiléptünk hirtelen Otaru ránk vetette magát, ezzel a hátam mögött sétáló két férfit is a földre taszította. Nem értettem hirtelen a dolgot, csak mikor egy árny suhant el felettünk. Csak utána láttuk meg hogy Modoma volt az. Otaru felsegített engem én meg értetlenül pillantottam rájuk.
- Sensei? – néztem Otarura értetlenül. – Tudtam, hogy valami gyanús veletek. – morogtam majd észrevettük Modoma eddigi ellenfelét. Következőre meg egy Suiton technikát használt Modoma ami olyan volt mintha egy folyó hömpölygött volna az ellenség felé. Majd hirtelen Otaru is támadásba lendült, egy Raiton technikával. Hihetetlen volt a csapatmunkájuk. Csak azt nem tudtam megérteni, hogy miért hazudtak és cseréltek szerepet? Majd hirtelen Otaru rám szólt, hogy induljak el a megbízókkal. Én csak bólintottam, és felsegítettem őket a földről.  – Gyerünk indulnunk, kell. – mondtam és futásnak eredtünk. Az volt a célom hogy kijussunk a faluból hisz az erdőben könnyebben elrejthettem őket. De mint tudjuk, a tervek azért vannak, hogy megdőljenek, mert három ellenséges shinobi állta utunkat. A francba! Ha harcba szállok Jinta és Han védtelen marad. Hárommal egyszerre nem bírok el. Most mit csináljak? Gondolkodtam, ahogy velük szemben álltam. Közben próbáltam felmérni a terepet, hogy egy viszonylag működő tervet kovácsoljak. Az egyik ház tövébe néhány ledobott bambusz botot láttam ezért oda mentem végig ellenfeleinket figyelve majd lábfejemet az egyik alá csúsztatva fellendítettem a levegőbe, hogy ne keljen lehajolni érte. Elkaptam majd egy ugrással gyorsan újra Jintáék előtt voltam. Mikor feléjük fordultam halkan elmondtam nekik a tervet, majd egy lépéstelőre léptem. Felvettem a stabil pozíciót és mély levegőt vettem.
- Most! – kiáltottam el magamat, és a két férfi befutott az egyik szűkebb sikátorba a két ház között és én is utánuk rohantam. A botot futás közben beékeltem kellemes térd magasságban hogy remélhetőleg bele rohannak, és ezzel letudom, őket lassítani.  Ahogy kiértünk a sikátorból, egy régi szekér mellé beküldtem őket és egy pokróccal letakartam mindkettőt és néhány zsákokat halmoztam oda, hogy elrejtsem őket, majd felmásztam az egyik ház tetejére és egy kiálló gerendán guggolva vártam az ellenségre. Közben elő vettem a dróthuzalt meg két kunait és a drót két végére egy - egy tőrt kötöttem. Egyszer csak hirtelen kirohantak a sikátorból, de csak értetlenül néztek körbe.  Az egyik tőrt a kezembe véve nagy levegőt vettem. Már úgy is mind egy. Gondolkodtam, és a baloldali fickó hátát céloztam meg. A tőr szinte teljesen eltűnt a hátában majd egy hátra szaltóval levetettem magamat, és a másik tőrt a földbe állítottam, ahogy leérkeztem. Ezzel felvonva az ellenséget, aki a dróthuzalon lógott. Így már csak két ellenfelem volt. Arcom rezzenéstelen maradt, és a rászáradt vér is segített, hogy ne látszódjanak az érzelmeim, de a szívem majd ki ugrott a helyéről úgy féltem.  Ahogy feléjük tartottam elő vettek egy - egy tőrt és készen vártak. Hirtelen begyorsítottam és feléjük rohantam. Mikor felém hajoltak, hogy eltaláljanak én lendületet véve felugrottam és forogva átlendültem fölöttük a hátuk mögött földet érve megfordulva pedig megragadtam a lábukat és kirántottam alóluk, amitől hasra estek. Az volt a célom hogy minél jobban felbosszantsam őket. Mielőtt feltápászkodhattak volna én felmásztam egy ház tetejére és ott fél térdre ereszkedve figyeltem őket.
- Hé, fiúk! Itt vagyok, gyertek, kapjatok el. - mondtam nekik integetve, majd mikor megindultak felém, én a tető másik oldalán eltűntem és ők egy klónt láttak tovább rohanni. – Marhák. – mondtam egy vigyorral az arcomon, és visszamentem a megbízóinkhoz. – Egy időre megszabadultunk tőlük, de jobb lesz sietni, a klón már biztos eltűnt. Úgy, hogy iszkiri. – mondtam, ahogy levettem róluk a pokrócot ők meg leporolták magukat. Úgy hogy nyakunkba kaptuk a lábunkat. A falut elhagyva a közeli erdőben rejtőztünk el, hogy megvárjuk Otarut és Modomát. Továbbra is feszült voltam és minden neszre figyeltem, nehogy meglepjenek minket, de egyre fáradtabb voltam. Remélem azok ketten jól vannak. Nem szeretném ha bármi bajuk esne. Szuper végre elhagyhatom a falut egy egyszerű küldetés miatt erre ránk támadnak. Éreztem hogy valami nincs rendben. Túl könnyűnek látszott a feladat. Gondolkodtam ahogy egy bokor mellett ültem és az ágak között az utat figyeltem. Alig egy félméterre tőlem a két férfi ült hogy kitudja pihenni magát. Közben ellenőriztem a felszerelésemet. Eddig két kunait, két shurikent és öt méter dróthuzalt használtam el. Szerencsém volt hogy nem kellett mindent felhasználnom. A későbbiekben jól jöhetnek még. Gondolkodtam és az utat figyeltem mikor érkeznek már a társaim.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Hétf. 1 Aug. - 23:40

//Ran//
Próbálkozásaid sikerrel jártak, ami a leszerelését illeti a megmaradt két genin szintű támadódnak. Terved sikerrel járt, le tudtad rázni ellenfeleid, így gond nélkül elrejtőztetek az erdőben. Nagyjából tíz percet vártatok, mikor Modoma és Otaru feltűnt. Kisebb sérüléseket szenvedtek ám láthatólag nem volt túl nagy veszélyben a két férfi. Szinte azonnal ahogy összetalálkoztatok, megérkezett négy Kumogakurei mellényes, kik elétek állva szóltak hozzátok.
-Üdv! Látom sikeresen eljuttattátok a védenceket. Innen átvesszük az ügyet. Köszönjük a segítségeteket.- Szólt hozzátok az egyik.
-Nos, igen. Bár nem mondanám hogy túlságosan könnyű menet volt. Nem éppen átlagos küldetés volt. Ha szóltak volna akkor nem hozunk magunkkal genint, inkább chuninokat vállalunk magunkkal. Mégis...kaphatnánk egy rövid magyarázatot arra, hogy mi a helyzet ezzel a két emberrel? Miért kockáztattunk egy genin életet?- Förmedt rá Modoma.
-Ez nem a mi hatáskörünk. Nem magyarázkodhatunk. Nem vagyunk felhatalmazva inkább.- Majd a mondat végére szinte eltűntek, a két védendő személlyel együtt. Kisebb pihenés után visszaindultatok a falutokba.
-Ran! Szépen boldogultál. Nem feledem, hogy milyen jól nyomtad. Szóvá fogom tenni képességeidet. Jut eszembe. Mit szólnál, ha tanulnánk valamit?- Kérdezett feléd az útközben a sensei.-Itt egy technika például.- Vett elő egy ceruzát, melyet egyszerűen eldobott, akár egy senbont. A ceruza beleállt egy közeli fába, mintha fémből volna. Itt az ideje, hogy végre még hasznot is formálj a küldetésből, azon kívül hogy tapasztalatot gyűjtöttél. Elfogadod Modoma ajánlását?

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kagemare Ran on Szer. 3 Aug. - 16:40

//Senju Tobirama//
 
Szerencsére sikerült leráznunk az üldözőinket. Az erdőben rejtőztünk el, hogy megvárjuk Otarut és Modomát. Ahogy a környéket figyeltem hirtelen jelentek meg mellettem, amitől a szívbaj jött rám.
- Te jó ég! – mordultam rájuk majd elraktam az előkapott tőrt. – Jól vagytok? – kérdeztem tőlük bár komoly sérülés nem látszott rajtuk. Ahogy ott álltunk három Kumogakurei shinobi jelent meg. Nagyon úgy hangzott, hogy valami sablon szöveget ledaráltak nekünk, de mikor Modoma kérdőre vonta őket, nem voltak hajlandóak válaszolni és felszívódtak a két megbízóval. – Mindjárt jövök, itt leszek a közelben. – mondtam nekik, ahogy a táskámban kotorásztam, majd elő vettem az elsősegély dobozt, és oda dobtam Otarunak. Még mindig kicsit mérges voltam, amiért becsaptak. Nem szerettem, ha a bolondját járatták velem. Szép csendben elvonultam a pár méterre lévő kis tavacskához, amit két patak táplált. Letérdeltem a víz mellé hogy lemossam magamról a rám száradt vért. Nem akartam így haza menni. Levettem a fejpántomat és megmostam az arcomat amennyire csak lehetett, és a fejpántomat is megtisztítottam.  Marha nagy szerencsém volt. Sokkal erősebbnek kell lennem, ha helyt akarok állni. Talán csak a véletlennek köszönhetem, hogy megúsztam ép bőrrel. Gondolkodtam a tó partján a vizet figyelve. Kis pihenés után visszamentem hozzájuk és úgy döntöttünk ideje visszaindulni a faluba. Kissé lemaradva kullogtam a fiúk után. Kicsit fáradtnak éreztem magamat, bár nem is igazán fizikailag. Majd hirtelen Modoma szólalt meg. Megdicsért, hogy jól helyt álltam, amin kicsit elmosolyodtam. Majd megmutatta a technikát, amiről beszélt.
- Még szép hogy szeretnék tanulni. – mondtam valamivel élénkebben. Alig vártam hogy én is megtanulhassam.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. 10 Aug. - 7:57

/Kagemare Ran/
-Helyes! Ám előtte, talán tartozom egy kis magyarázattal talán...-
Felelte kicsit zavartan Modoma. -Nos talán hallottad, ahogy senseinek szólítottam Otarut. Nos... tulajdonképpen nem hazudtam, mikor azt állítottam, hogy ő lesz a genin aki a csapattársad lesz. Az igazság az, hogy még régen a falut szolgálta, mint most te vagy én. Ám úgy döntött, hogy vándorútra indul, így képezi magát tovább. Ekkor találkoztam vele és kezdett el tanítani. Később úgy döntöttem, hogy beállok a konohai shinobik közé. Elvégeztem az akadémiát és elkezdtem a szolgálatomat teljesíteni a falu javára. Mielőtt kérded, igen. Otaru idősebb nálam. Mindenesetre, most, hogy szükséghelyzet van a háború miatt, visszahívták a vándorokat és megkapták azon rangjukat, amit viseltek mikor elhagyták a falut. Ennyi lenne a dolog igazándiból.- Fejezte be magyarázatát a férfi, majd kutakodni kezdett zsebében. Egy csomag fogpiszkálót vett elő.
-Nos, hát akkor ideje gyakorolnod. Én addig kicsit előre megyek. Otaru elmagyarázza a technikát addig. Nekem is ő tanította még régen. Jó szórakozást!- Szólt, majd egy shunshinnal eltűnt szemetek elől. Otaru, aki eddig mögöttetek ment, most felzárkózott melléd. Nyugodt hangon belekezdett a magyarázatba.
-Nos igazándiból láthattad mi a technika lényegi része. Megfogod a tárgyat, lehetőleg elsőre minél kisebbet, majd abba belevezeted a chakrádat, hogy az megerősítse. Ezt követően csupán el kell dobnod az eszközt. Nem egy nagy dolog, nem de? Próbálkozz nyugodtan, én addig úgy is itt leszek, mivel közben nem fogunk megállni. Ne aggódj, nem lesz ettől nehezebb a dolog.-
Vajon tényleg nem lesz olyan nehéz? Ez bizony jó kérdés, de képes leszel megtanulni?

// Kérek egy hosszabb írást, terjedelemre akkorát nagyjából mint a harcodnál. Az Otaru által közölt dolgokat írd le, hogy próbálod végrehajtani. Fél napot fog igénybe venni, majd nagyjából este tízóra körül sikerül, szinte pontosan akkor, mikor beléptek Konoha kapuján. Így a következő postodat már oda kérném. ^^ //

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Kagemare Ran on Pént. 12 Aug. - 17:15

/Senju Tobirama/
 
Modoma elmagyarázta a dolgot hogy valójában mi is a helyzet velük. Hihetetlennek találtam, hogy Otaru ilyen erős valójában. Mindketten jól megleptek a dologgal. Végül bele nyugodtam a dologba és kevésbé éreztem magam idiótán, a helyzettől. Majd Modoma a kutatni kezdett a zsebében majd kezembe nyomott egy csomag fogpiszkálót és elhúzta a csíkot.  Időt sem hagyott megköszönni, égy a mellém lépő Otarura figyeltem.  Elmagyarázta a jutsu működési elvét én meg az alsó ajkamba haraptam, mert nem voltam a leg ügyesebb chakra kontroll terén.  Végül nagy levegőt vettem, mivel ha meg sem próbálom, tényleg nem tudom megtanulni. Előhúztam egy fogpiszkálót, és megpróbáltam bele vezetni a chakrámat. Mikor úgy éreztem sikerült elérnem a kellő mértéket, egy fa felé dobtam a fogpiszkálót, de az csak lepattant róla.
-  Pff… - fújtam egyet. – majd újra próbálkoztam.  A testen kívüli, chakra irányításával vagy fizikai változással létrejövő technikák, amelyek változásokat idézhetnek elő időlegesen vagy véglegesen a tárgyban, testben, amire alkalmazzák; annak teljesítményét, ellenállását, működését, tulajdonságait módosíthatják. Gondoltam végig z órán tanultakat. Ha valami nem ment jól vagy ideges voltam mindig az akadémián tanultakat kezdtem el mantrázni, rosszabb esetben csak azt hajtogattam. Egyszer sokkot kaptam mikor a srácok rávettek, hogy menjünk és nézzük meg azt a barlangot, amit találtak. Én próbáltam lebeszélni őket, de nem sikerült. Mikor bementünk beomlott a bejárat, én ás Ridoh bent ragadtunk és teljesen bepánikoltam, pedig nem félek a sötéttől. Még is az alatta néhány óra alatt még Kaname segítséget hívott teljesen kiakadtam.  És elejétől a végéig ledaráltam az akadémiai tananyagot. Azóta sem voltam hajlandó barlangba menni. Időközben, ahogy sétáltunk jó pár fogpiszkálót használtam el. Kész ösvényt hagytunk magunk után. Már olyan mérges voltam, hogy soha nem sikerült, hogy amikor elhajítottam a fogpiszkálót az visszapattant pont felém.
- Vigyázz! – kiáltottam Otarunak majd azonnal leguggoltam a fejemet fogva. – Ez haladásnak számít? – kérdeztem, ahogy a kissé morcos Otarura pillantottam. Újra és újra próbálkoztam. Egy pillanatra meg kellett állnom és újra átgondoltam a jutsu lényegét. Kihúzott egy újabb fogpiszkálót és a jobb kezembe fogtam, eközben a bal kezemmel létrehoztam a tigris pecsét felét, majd lehunytam a szemeimet. Újabb nagy levegőt vettem majd ismét megpróbáltam. Csak egy halk nyekkenést lehetett hallani, én meg inkább ki sem mertem nyitni a szememet.
- Sikerült? kérdeztem reménykedve. Majd egyik szememet kinyitva azt láttam, hogy a fogpiszkálóhegye az egyik fába fúródott. – Sikerült? Hihetetlen sikerült! – örültem meg kezdeti sikeremnek. – Most miért nézel így rám? Tudom, béna vagyok, nem kell az orrom alá dörgölni. Még a vízen járás vagy a függőleges terepen való megmaradás sem megy rendesen. Úgyhogy ez számomra igen is haladásnak minősül. – mondtam duzzogva, mert nem tudtam eldönteni, hogy most Otaru magában lehülyézett, vagy mindenkivel ilyen. Bár mondjuk mióta találkoztunk egyszer sem láttam még mosolyogni sem.
avatar
Kagemare Ran
Játékos

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 140

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Senju Tobirama on Pént. 9 Szept. - 10:14

/Kagemare Ran/
A fogpiszkáló melyet sikerült a fába állítanod, ráfoghatóan stabilan állt. Legalábbis nem esett ki belőle. Azaz hát addig nem, míg egy erősebb szellő kitekerte belőle. Otaru rápillantott eredményedre, ám láthatóan nem volt teljesen elégedett. Szigorú tekintete mégis megenyhülni látszott. Sóhajtott egyet, majd feléd fordult.
-Úgy látszik kevesebb érzékkel áldottak meg chakrakezelés terén, mint a harc esetében. Van aki ebben, van aki abban... Sose gond. Menni fog, csak gyakorold.- Szólt szokásosan hűvös, nyugodt hangvételével, ám mosolyogva ezúttal.
Nem vitás, dicséretet kaptál. Azonban tény, hogy még nem tökéletes a technika, ezért sem szabad, hogy fejedbe szálljon a dicsőség. Menetelésetek tovább folytatódott, este volt már, nagyjából hét-nyolcóra. Ahogy a nap bukott le mögöttetek, volt időtök átgondolni a történteket, valamint gyakorolnod az új technikád. Nem sok választott már el, hogy ismét megpillanthasd falud kapuját. A nyugodt körülmények és a biztonságot nyújtó falak már vártak rátok. Otaru azonban láthatóan nem volt túl nyugodt. Szinte lépésről lépésre egyre furcsább volt. Érzett valamit, vagy valami szimplán nem stimmelne? Előbb utóbb kiderül. Kérdés viszont, hogy összeraktad-e már a képet. Mindenesetre Modoma hamarosan visszatért közétek. Szintén nyugtalannak látszott, csak úgy ahogy másik társad. Többször hátra pillantottak. Egyre jobban figyelték a környezetet, a kapuhoz közeledve. Mintha azt figyelték volna, hogy valaki követ-e titeket.

//A következő posztodat már tényleg Konoha kapujához kérném. Nagyjából este tízórára érkeztek meg, a technika ekkorra már menni fog tökéletesen. Késésemért pedig elnézést kérek! Természetesen nem maradsz "vígaszdíj" nélkül. 5 ch-t szeretnék felajánlani, a majd egy hónapos késésemet figyelembe véve. Ez hozzáadódik jutalmadhoz, melyet a kaland végén kapsz, de most is felírhatom. Kérlek következő posztod végén jelezd, hogy igényt tartasz-e rá, illetve, ha igen, akkor most, vagy kaland végén. (nemleges válasz nem elfogadható) //

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Mitsunobu Ryounsuke on Hétf. 12 Dec. - 21:30

[Hattori Arata]

Szokásomhoz híven korán felkeltem reggel, hogy elvégezzem a megszokott reggeli, erősítő feladatokat amikkel a fizikumomat próbálom minél jobbá tenni. Bár egyenlőre változást nem igazán vettem észre magamon ez nem szegte kedvemet, csak azért is alapon minden áldott reggel fekvőtámaszozok, felülésezek, guggolok és húzódzkodok mert egyszer úgyis meglesz a gyümölcse az erőfeszítéseimnek. Eltökéltem, hogy olyan nagyszerű shinobivá válok mint az apám volt és nem akarok csalódást okozni se neki se az édesanyámnak.
Azonban a mai nap kicsit másabb volt, mint az eddig megszokottak. Ugyanis a csapatot vezető Jounin még előző este jelzett, hogy a mai nap folyamán szeretné ha én és két társam a falu melletti erdőbe fáradnánk ugyanis elkezdődik a tényleges edzésünk. Ez teljes mértékben feldobott, izgultam is hiszen a legjobbat akarom mutatni magamból. ~Talán még a csapat legjobbja is lehetek~ gondoltam miközben fejpántomat nagy odafigyeléssel helyeztem a homlokomra és kötöttem meg jó szorosan, hogy biztos, ami biztos ott is maradjon bármi történik.
Miután a geninné válásom jelképét felhelyeztem magamra kaptam a még hiányzó ruhadarabokat illetve felszereléseket amik szerintem jól jöhetnek majd. Nem tudtam, hogy milyen feladat vár rám, de minden eshetőségre készen kell állnom hiszen egy shinobi útja kiszámíthatatlan, bármi megtörténhet ezért mindenre tudnom kell majd valahogyan reagálni.
Széles mosollyal az arcomon köszöntem el édesanyámtól, aki nagy csókot biggyesztett a homlokomra és sok szerencsét kívánt. Vettem egy nagy levegőt és elindultam az erdő felé. Sajnos a társaimat még nem igazán láttam, sőt igazából a nevükre sem emlékszem már ha mondták egyáltalán, de nem baj, majd a megbeszélt találkozóhelyen találkozom velük és ha nem is történt meg a bemutatkozás majd sort kerítek rá.
A falun átvágva sok embert láttam, nem gondoltam volna, hogy mindenki ekkor tájt megy vásárolni, dolgozni vagy éppen enni valahova. Ugyanis az utóbbi időben többet voltam otthon, illetve egyéb munkáimat végeztem amiket rangomból adódóan csak nem adta. Szóval nem igazán voltam így huzamosabb ideig a faluban éppen ezért is ért meglepetésként a nagy tömeg.
Pontosan nem tudom, hogy mennyi időbe telt mire átvágtam mindenen. Nem szaladtam, úgy gondoltam időben vagyok, sőt lehet, hogy előbb is érkezem, mint a többiek. De mikor az erdő széléhez értem kicsit megtorpantam. Ekkor tudatosult bennem véglegesen, hogy az igazi nagy kaland, a valódi shinobi lét most veszi kezdetét amint belépek az erdőbe és ezáltal elkezdődik majd a képzésem is ami által csak erősebbé és erősebbé válhatok.
Végül minden gondolatomat félretéve léptem egyet és máris a fák takarásába kerültem. Hallottam ahogyan az erdei állatok szaladgálnak, hangokat adnak ki. Hallottam ahogy a szél fújja a fákat. A látképpel együtt egyszerűen csodálatos volt számomra.
Miután kigyönyörködtem magam most már sietős léptekkel indultam meg minél beljebb, hogy megtaláljam a találkozási pontot.

//remélem így megfelel majd//


A hozzászólást Mitsunobu Ryounsuke összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. 14 Dec. - 0:05-kor.
avatar
Mitsunobu Ryounsuke
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Specializálódás : "Kicsi a bors, főleg az őrölt"

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hattori Arata on Kedd 13 Dec. - 23:48

/Mitsunobu/


//Egy kérés: a fenti módon, ha nem gond, akkor írd ki mindig, hogy kinek reagálsz, ugyanis így nem keverődünk össze, ha éppen más játékosok is lennének ezen a részen aktívban. A privátban megbeszéltek alapján az NJK-k ki vannak dolgozva.//

Geninné váltál, az a nap is eljött számodra hát. A szüleid büszkék voltak rád, s egy lépéssel közelebb kerültél ahhoz a célhoz, hogy az apád nyomdokaiba léphessél. S most egy új lépést készülsz megtenni; elindulsz, hogy megismerkedhessél a csapattársaiddal. Bár a háború sok embert kívánt a frontra, a geninek képzése mai napig fontos volt, s egyes jounin felügyelők - ha lesérültek éppen, vagy ha nem voltak alkalmasak frontszolgálatra - inkább a fiatalok képzését választották. Fontos hivatás volt ez számukra, s alig várhattad már, hogy találkozzál a sensei-el és a csapattársaiddal. A régi akadémiai társaid mind az oktatási intézmény egy-egy termében várták a mesterüket, azonban te kaptál egy üzenetet, hogy menj az erdőségekbe, Konoha mellé.

Nem kellett sok, hogy rájuk találjál: a két akadémiai ismerősöd, Sasaki Masato és Minami Yuki már ott álltak a sensei mellett, aki zsebre dugott kézzel, várakozóan nézett rád a kis tisztáson. Emlékezhetsz a két gyerekre, a fiúra és a lányra az akadémiai éveidből; a fiú csendesebb volt és inkább a tettei beszéltek, mintsem a szavai; Yuki, a lány pedig szeleburdi volt, mindig, mindent először akart megcsinálni, még akkor is, ha nem ő volt a legjobb. - Szervusz, Mitsunobu. Már vártunk rád. Kérlek, foglalj helyet - intett neked a sensei, mire ők hárman törökülésben leültek úgy, hogy egy kis kört alakítsanak ki. Ha te is ezt tetted, akkor és csakis akkor kezd el a sensei beszélni. - Becsületes nevem Udeda Saburo és én leszek a felügyelő jouninotok, ami annyit fog tenni, hogy a kezem alatt kell tanulnotok. Én fogom egyengetni az utatokat, amit magatoknak választotok és a lehető legjobb teljesítményt várom tőletek, de a lehető legkiválóbb felkészítést is kívánom nyújtani számotokra. Szeretném, hogyha egyesével bemutatkoznátok; bár a jegyeiteket láttam, általános jellemzést rólatok már olvastam, kíváncsi vagyok arra, hogy ti mit gondoltok magatokról.

Miután a két társad sorban bemutatkozik - kezdve Yukival, folytatva Masatoval - s nem mondanak semmi igazán érdekeset magukról, jössz te. Minekutána elmondod a magad kis bemutatkozását, a sensei bólintva nyugtázza azokat. - Rendben. Nos, mivel ez az első napunk, szeretném, hogyha egy kis csapatépítésben vennénk részt. Egy akadálypályát állítottam fel nektek itt az erdőben. Az első felét egyénileg kell megoldanotok, a másodikat pedig csapatosan. Mind a két fele a képességeiteket és az agyatokat fogja majd próbára tenni. Ha elbuktok, megbuktok és vissza kell mennetek az Akadémiára. Masato, te délnek mégy, Yuki nyugatnak, Mitsunobu pedig keletnek. Ha sikeresen teljesítettétek az akadályok első felét, egy tisztáson kell majd találkoznotok. Sok sikert! - A sensei ezzel el is tűnik és két társad el is indul. Ha te magad nekiindulsz a keleti iránynak, akkor az erdő érezhetően sűrűbbé válik. Nemsokára annyira körülvesznek a fák, hogy már szinte fojtogatnak téged... és tán csak a napnak a fénye teszi, de rögvest melletted észreveszed, amint a fény megcsillan egy kihúzott dróton. Ha körülnézel, mindenfele drótokat látsz, méghozzá olyan sűrűn, hogy nagyon oda kell figyelned a lépéseidre. Egy elvétett mozdulat és már valószínűleg körbe leszel hálózva.

//A dróterdő az első akadály, amin túl kell jutnod. Túljuthatsz rajta folyamatos odafigyeléssel is, de megtalálhatod a kioldószerkezetet is, amivel hatástalanítani tudod a csapdát. Hogy melyik utat választod, az rajtad áll

Képek:

Sensei:
//
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 525

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Mitsunobu Ryounsuke on Pént. 23 Dec. - 16:50

[Hattori Arata]
Nem kellett sok, hogy megtaláljam Őket azonban rajtam kívül már mindenki jelen volt. Ennek nem nagyon örültem hiszen milyen már, hogy utolsóként érkezem annak ellenére, hogy én szándékozom a legjobb lenni.. Látva társaimat egyből tudtam, hogy kikről van szó, de a nevük pontosan nem ugrott be. A vezetőnk megkért, hogy foglaljak helyet miközben Ők már le is ültek. Csak biccentettem egyet és én is helyet foglaltam közöttük.
Ezt követően a vezetőnk elkezdte bemutatni magát. Elmondta a nevét, hogy mi lesz a feladata és az elvárásait is elmondta amik teljes mértékben érhetőek voltak. Mondjuk ami meglepett, hogy elég fiatalnak tűnt Jounin létére szóval biztos érti a dolgát ha már fiatalon ott tart ahol és rábíznak egy csapatot is. Mondjuk a háború miatt muszáj hiszen folyamatos utánpótlásra van szüksége minden egyes falunak.
- Az én nevem Minami Yuki. A célom, hogy a legjobb és legerősebb shinobi lehessek! – szakított meg a nagy elmélkedésben a lánynak a hangja miközben mondott magáról pár szót. Kicsit szeleburdinak tűnt így első ránézésre és az elképzelései is elég gyermeki gondolatok, de szép célkitűzés. – Engem Sasaki Masatonak hívnak. – mutatkozott be a csapat másik fiútagja azonban ennél többet nem mondott csak rám pillantott amivel vagy azt akarta jelezni, hogy én jövök vagy azt, hogy kíváncsi rám.
- Üdv. Az én nevem Mitsunobu Ryounsuke. A célom az, hogy erősebbé válljak és apám nyomdokaiba léphessek, aki elismert és jó shinobi volt. Mindemellett szeretném kihozni magamból a maximumot! – mutatkoztam be jómagam is majd Saburo-senseire néztem, aki a befejezést hallva bólintott én pedig vártam, hogy mi lesz a következő fázisa a mai összejövetelnek.
Ahogyan az várható volt csapatépítő tréning lesz a hátralevő időben. Eleinte egyénileg aztán pedig csapatosan. Azt is elmondta, hogy nekem merre kell mennem majd mondandója befejeztével eltűnt. Mivel egyenlőre egyéni feladat volt ezért nem foglalkoztam senkivel sem, felálltam és egy bólintás kíséretében elindulta a nekem megadott irányba, keletre.
Ahogyan haladtam előre a fák sűrűsödtek, mindent körbeöleltek, kicsit feszéjezve is éreztem magam mintha egy börtönbe lennék zárva. Azonban még mielőtt továbbhaladtam volna közvetlenül mellettem a szemem sarkából láttam ahogyan megcsillan valami a beszűrődő kevés, kis napfényben. Arra fordítottam a fejemet és ahogyan körbenéztem elképedve láttam, hogy így jobban megfigyelve mindenhol drótok voltak kifeszítve.
- Hát ez fenomenális.. – jelzem meg hangosan majd elkezdtem azon törni a fejemet, hogy most mégis mi az istent kéne csinálnom. Három lehetőség jut eszembe, amiből az utolsót el is vetettem így maradt kettő. Vagy nagy odafigyeléssel átküzdöm magamat az egészen vagy megkeresem a kioldószerkezetet, amivel sikerül hatástalanítanom és gond nélkül, gyorsan tovább tudok majd haladni.
Tudtam, hogy ha most nekikezdek a szimpla kikerülésnek csak egyetlen rossz mozdulat és teljesen a csapda áldozata leszek ezért végül úgy döntöttem, hogy lehet kicsivel több idő, de megkeresem a kioldószerkezetet és megúszom a csapdába esést. Azonban még mielőtt elindultam volna keresni leültem és elkezdtem gondolkozni, hogy ha én állítottam volna a csapdát akkor mégis hol rejtettem volna el a kioldót. Nem is kellett sokáig gondolkoznom én ugyanis teljesen középen helyezném el hiszen oda elég nehéz eljutni vagy ha sikerül is még jobban oda kell majd figyelni nehogy csapdába essen az illető.
Sóhajtottam egyet majd felálltam és nyújtózkodtam egyet még mielőtt bevetném magam a dróthuzalok rengetegjébe. Körbenéztem alaposan, hogy nincs e véletlenül más csapda is majd miután megbizonyosodtam arról, hogy egyenlőre ezen az egy akadályon kell átküzdenem magam elindultam.
Közelebb lépve sokkal bonyolultabbnak látszódott ez az egész mint ahogyan azt fejben elképzeltem, de ez nem tántorított el. Az volt a célom, hogy apám nyomdokaiba léphessek és elég erős shinobi lehessek ahhoz, hogy megvédjem a falut és a családomat. Most pedig ez itt az első próbatétel ahol még magamat is felül kell múlnom és el kell végeznem a feladatot. Hiszen ha nem teszem és elbukok akkor már most fel kell hagynom az egész shinobi léttel az pedig nincsen benne se a napirendemben sem az elkövetkezendő pár évemben, hogy felhagyok azzal amit a legjobban szeretnék csinálni.
Éreztem ahogyan egy apró izzadtságcsepp indul el felfedezni az arcomat miközben lépek át az egyik drót felett majd egyből hajolnom is kell majd megint emelkednem kell és a lábamat is fel kell emelnem.. Nem igazán erre számítottam így az első napon, de mivel ezt a feladatot kaptam megcsinálom.. Már amúgy sem kellett sok ahhoz, hogy mindennek a közepében lehessek és deaktiválhassam a csapdát..
Már csak három méter választott el a célomtól amikor éreztem, hogy a jobb lábszáramhoz icipicit hozzáér a drót. Mintha kővé dermedtem volna. A lélegzetem is elakadt hiszen ha kicsit erősebben érek hozzá akkor csapdába esek.. Vettem egy nagy levegőt, ellazítottam minden izomzatom majd egy igazán érdekes mozdulattal elvetődtem onnan annak reményében, hogy nem akadok bele semmibe. Ha meg kén ismételnem a mozdulatot szinte biztos, hogy nem sikerülne, de most nem is az a lényeg hanem az, hogy sikerült bekerülnöm a középpontban ahol egyből meg is pillantottam az egyik fa törzsére erősített kioldószerkezetet.
Alaposan körbenéztem mielőtt megközelítettem volna hiszen lehet, hogy ott is van valamilyen csapda, de nem láttam semmit ezért határozott léptekkel odasiettem és deaktiváltam a nagy csapdát. Szerencsére nem volt csapda a csapdában így megtöröltem a homlokomat, sóhajtottam egyet ami a megkönnyebbülésemet mutatta majd sietős léptekkel indultam tovább.
Nem is voltam olyan messze a tisztástól mint ahogyan azt gondoltam ugyanis pár perces sprint után már meg is érkeztem. Azonban a többiek már ott voltak tehát megint jóval hamarabb érkeztek meg mint én. Intettem nekik majd egyszerűen lehuppantam a fűbe és vártam a folytatást hiszen még hátra van a csapatmunka…

avatar
Mitsunobu Ryounsuke
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Specializálódás : "Kicsi a bors, főleg az őrölt"

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hattori Arata on Vas. 1 Jan. - 19:32

/Mitsunobu/


//Először is, BUÉK és bocsánat a megkésésért! Szép, hosszú poszt volt, csak így tovább!//



Amikor kifejtetted, hogy apád nyomdokaiba szeretnél lépni, a többiek nem igazán regáltak rá, a sensei is csak egy bólintással nyugtázta a terveidet; valószínűleg nem először hallott ilyet. Egy shinobinak általában - a patriarchális társadalomból adódóan, főleg Konohában ez még inkább jellemző volt - az apja volt a példaképe, hacsak nem ismerte valamilyen oknál fogva. Nem volt meglepő hát Saburo-sensei számára a válaszod;ezek után közölte veletek, hogy csapatépítő tréning következik és a pontos leírást is megadta... hát, legalábbis majdnem a pontosat. Mindenesetre legalább annyit közölt veletek, hogy az akadálypálya két részből fog majd állni, ebből az elsőnek már neki is kellett indulnotok. A többieknek nem tudhattad, hogy mit adott feladatként a sensei, de neked kijutott bőven a "jóból" ezzel a dróterdővel; mikor odaértél, hát szitkozódtál magadban egy kört, de szerencsére gyorsan átláttad, hogy mit is kellett tenned egészen pontosan; vágott az agyad, ami azt eredményezte, hogy nem a drót vágott meg téged. Miután felépítetted magadban, hogy miként is kéne kivitelezni a dolgot, arra jutottál, hogy megkeresed a kioldó szerkezetet, hiszen az a legegyszerűbb módja a hatástalanításnak és így kevesebb a rizikófaktora annak, hogy véletlenül beleesnél a csapdába. No persze... az odaút azért nem volt könnyű.

Mikor körülnéztél, hogy van-e más csapda, szerencsére azt tapasztaltad, hogy nincsen - bőven elég volt ez a dróterdő - és nekiindulhattál az akadálynak. Ügyesen lavíroztál a drótok között és ki tudtad silabizálni, hogy hol lehet a kioldószerkezet; éles észre vallott ez is, vagy legalábbis jó logikára, ugyanis szerencsére pont ott volt, ahol kerested. Bár a drót a célod előtt három méterrel egy kicsit hozzáért a lábadhoz, nem történt baj és sikeresen deaktiválni tudtad a csapdát, amelyet egy papírra rajzolt pecsét letépésével kellett megtenned. A drótok ernyedten lehullottak a földre és szabad volt az út előtted, csapda a csapdában nem volt, úgy nézett ki, hogy Saburo-sensei egyelőre nem akart túlságosan megizzasztani benneteket. Mikor odaértéla tisztásra, láthattad, hogy a társaid már ott voltak; először eszedbe juthatott, hogy ezáltal te voltál a leglassabb, de Yuki ruháján egy kisebb égésnyomot látsz, míg Masato társadnak nagyon is beesett szemei voltak, mintha csak most szabadult volna ki egy rossz álomból. Nemsokára megjelent Saburo-sensei is, aki mosolyogva nézett rátok.

- Gratulálok! Túljutottatok az első akadályon, méghozzá komolyabb sérülések nélkül. A próbákkal azt kívántam felmérni, hogy egyedül miként reagáltok bizonyos helyzetekre; Mitsonobu kapta a shinobik első alappillérének számító részt, amely a testi erőt, az ügyességet és az agyat egyszerre dolgoztatta meg. Yuki a második pillért kapta, amely a ninjutsuk kivédésére szolgált, vagy legalábbis annak lereagálására, míg Masato-nak a harmadik pillérrel, a genjutsuval kellett megküzdenie. Azonban most... most arra leszek kíváncsi, hogy miként működtök csapatban - mondta el beszédét, majd megharapta az ujját és pár kézpecsét múlva elvégezte a Kuchiyose no Jutsu-t. Egy teljesen átlagos méretű fekete macska jelent meg előttetek, miután eloszlott a füst, nyakában, a különbség annyi volt, hogy egy miniatűr konohai fejpántot viselt a nyakában, testén pedig egy taktikai mellényhez hasonló szövetruhát viselt, annyi kivétellel, hogy annak nem voltak zsebei. - Ő itt Kei. Igen kényes jószág... nos... a feladatotok az lesz, hogy... - kezdett bele Saburo-sensei, majd egy kis tekercset kötött rá a Kei nevezetű, nőstény macska hátára. - Az lesz, hogy megszerezzétek ezt a tekercset Kei-től. Azonban! Ahogy említettem, Kei... nos, kényes jószág és nem szereti, hogyha más hozzá ér az idézőjén kívül. Egészen... kivetkőzik ilyenkor önmagából. A másik fontos dolog, hogy a tekercset csakis chakra segítségével tudjátok levenni róla... egészen pontosan a kötelet nem tudjátok máshogy... úgymond átvágni. Chakra testfelületi irányítását kell végeznetek, tehát a kezetekbe koncentrálnotok, a kötél a legkisebb chakrahatásra engedni fog. Ezt azért kell, mert... nos, Kei nem szereti a késeket sem. Sok sikert, ifjak! - kiáltotta, majd eltűnt, Kei pedig berohant az erdőbe.



//Nos... akkor a következő posztodban szeretnék legalább ilyen hosszúságot kérni, amit az előbb írtál, ugyanis nagyon élvezetes volt mind olvasni, mind erre reagálni. A következő posztodban eljuthatsz odáig, hogy Kei-től megszerzitek a tekercset, de egy kis kacifántosság legyen benne majd ^^ Ott végezz a poszttal, hogy elveszitek a tekercset, valahol az erdőben. A két NJK-t a megengedett kereteken belül - technikát nem használnak, világot nem váltanak meg, csak a szokásos : ) - irányíthatod. Kíváncsi vagyok, hogy milyen csapatmunkát dobsz össze. Jó munkát, alig várom a reagot!//
avatar
Hattori Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 70

Tartózkodási hely : Amegakure no Sato


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 525

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Mitsunobu Ryounsuke on Csüt. 5 Jan. - 0:55

/Hattori Arata/

Ahogyan ott ültem a fűben és a két társamat néztem észrevettem, hogy valószínűleg nem is volt olyan egyszerű a dolguk mint ahogyan én az így elsőre megítéltem. Ugyanis Yuki ruháján ha jól vettem ki egy szép, termetes égésfoltot fedeztem fel míg Masato arca beesettebb volt mint amikor először találkoztunk a mai nap folyamán. Így végiggondolva lehet, hogy az én feladatom volt a legegyszerűbb bár ki tudja lehet a többi helyzetben is jól helyt álltam volna. Minden esetre itt volt az ideje egy kis ismerkedésnek ugyanis ha minden igaz akkor most következik majd a csapatmunka része az edzésünknek.
Vettem egy nagy levegőt majd fellöktem magam és már el is indultam feléjük, hogy akkor társalgok velük egy kicsit amikor a semmiből megjelent Saburo-sensei és bele is kezdett az előző feladatok elmagyarázásába, hogy ki mit kapott és miért és mire is volt jó a dolog. Így már értettem a beesett arcot és az égési sérülést is a ruhán.
- Arra én is kíváncsi leszek. – hallom ahogyan halkan motyogja maga elé Masato miután a sensei azt mondta arra kíváncsi most, hogy miként is működünk együtt csapatban. Egyet kellett értenem a fiúval hiszen soha nem csináltunk együtt semmit, szinte nem is ismertük egymást. A neveken kívül mást egyáltalán nem tudunk egymásról, de biztosan ügyesek ha képesek voltak átjutni az első feladaton.
Figyelemmel követtem ahogyan a mesterünk megharapja az ujját és már meg is idézett egy macskát. Kedves kis szőrmóknak tűnt, de biztos voltam abban, hogy nem ez lesz a feladata ezért vártam, hogy mi is lesz a dolgunk. A feladat így hallgatva elég egyszerűnek tűnt, de az információk alapján Kei nem fogja egy könnyen odaadni azt a tekercset ezért el is kezdtem azon agyalni, hogy mégis milyen módszerrel tudnánk megszerezni Tőle minél előbb. Elég sok variáció az eszembe jutott többek közt az is, hogy be kéne csalni a drót csapdába amit az imént hatástalanítottam. Azonban így az adott helyzetben nem tudtam hogyan is kéne kivitelezni hiszen nem tudtam most az istenért sem, hogy hogyan kéne újra felállítani azt a csapdát. Sóhajtottam egy nagyot amint Saburo—sensei eltűnt és a macska pedig az erődbe rohant és ekkor fordultam a társaimhoz.
- Nektek van valami ötletetek miként tudnánk csapdába csalni akár csak fél percre, hogy valamelyikünk lekapja róla azt a tekercset? – kérdezem kedven hangnemben  miközben kettejük szemébe nézek. Tényleg kíváncsi voltam már csak azért is mert nem tudtam mennyire számíthatok rájuk. Ahogyan vártam Masato egy fintorral az arcán jelezte, hogy fingja sincs , hogy mit kéne csinálnunk majd elfordult azonban Yuki ennél készségesebb volt.
- Szerintem be kéne csalni valamilyen szűk helyre vagy olyan helyre ahol túl sűrűek a fák. Ott mi akár a fáról is akcióba lendülhetünk míg valaki eltereli a figyelmét, de húzzunk bele és csináljuk mert hamarabb lemegy a nap mint, hogy megszereznénk azt a tekercset egy macskától! – mondta széles mosollyal az arcán majd futásnak is eredt pont abba az irányba amerre utoljára láttam a macskát szaladni.
- Mi lenne ha egy kicsit együttműködőbb lennél? talán még sikerélményünk is lehetne mint csapat. – nézek morcosan Masatora aki ismételten csak egy grimasszal reagált és indult meg egyből Yuki után. Én pedig kullogtam utánuk mint egy pásztorkutya.
- Masato! Te keresd meg a macskát. Yuki ha meg van akkor tereld el a figyelmét. Ha ez sikerült én lépek akcióba! Készüljetek fel majd a hiba lehetőségére is. Ha én hibázom rajtatok a sor! – adom szinte parancsba a dolgokat amin Yuki jót mosolyog miközben szélvész módjára halad el a fák mellett. Masato reakciója nem érdekelt. ha minél előbb végezni akar és sikerrel akarja zárni a napot akkor igenis együtt fog velünk működni.
Halkan és kissé lemaradva követtem őket. Reménykedtem benne, hogy a terv amit kigondoltam működni fog. Ha nem akkor valami újat kell kitalálni majd, de arra csak akkor kerítek sort ha valamilyen oknál fogva nem sikerülne a hadművelet. A tervem rám eső részébe szándékosan nem avattam be a többieket. Azt szeretném ha ez számukra is meglepetés lenne és ösztökélné majd őket a gondolkodásra és az együttműködésre. Ugyanis én most ezt az egészet rájuk támaszkodva találtam ki és mindenki kell hozzá ugyanis ha egy valaki kiesik akkor már cseszhetjük is az egészet.
- Megtaláltam! Itt van! – hallom ahogyan Yuki lelkesen kiabál jelezve ezzel nekem a sikert miszerint Ő hamarabb megtalálta a macskát mint a makacs Masato barátunk. Megtorpantam egy bebújtam az egyik fatörzs mögé és onnan figyeltem Őket.
A macska kettejük között állt és fujtatott vagy nem tudom mit csinált. Mintha nem örült volna annak, hogy be lett kerítve, de most nem is ez volt a lényeg. A megfelelő alkalomra vártam, hogy bevégezzem a tervem, de nem szerettem volna elsietni sem ugyanis ha hamarabb vetem be a titkosított tervem végét akár el is cseszhetem vele.
Azonban mégsem volt ez olyan egyszerű mint ahogyan én azt elképzeltem ugyanis mindketten megpróbálták egyedül elkapni a macskát aminek az lett a következménye, hogy kinek a karját, kinek az arcát díszítette ki a macska egy-egy szépen vérző sebbel a karmai által. Ezen jót mosolyogtam hiszen egyikük se törekedett a csapatmunkára és szerencsétlenkedtek azonban egyben szomorú is volt a történet hiszen megbeszéltük, hogy együtt működünk.  S így az én belépőm se volt egyenlőre esedékes.
- A fene vinné el… - hallom ahogyan morog Masato. - Itt papolt nekünk a csapatmunkáról most meg azt se tudjuk, hogy hol van az okostojás..- magyaráz rólam hiszen nem tudja, hogy nem is vagyok olyan messze.
- Ajj nyugodj már le. Mi lenne ha egy kis kedvességet vinnél a mindennapjaidba? Biztos meg van az oka, hogy perpillanat nincs itt Ryou..- kelt a védelmemre Yuki amint meg is lepődtem ugyanis nem gondoltam volna, hogy valójában ilyen is tud lenni. A macska egy szép ugrással kettejük között távozott azonban egyből iramodtak is utána én pedig lopakodtam mögöttük óvatosan, nehogy észrevegyenek.
S eljött a várva várt pillanat. Úgy láttam mintha sarokba szorították volna Keit ugyanis mögötte egy szép és elég vastag fatörzs volt míg előtte a két társam. Szinte esélytelen lett volna, hogy elmeneküljön ezért bele is kezdtem a folyamatba.
- Henge no jutsu! – suttogom el az általam használ technika nevét amellyel sikerült felvennem Saburo sensei kinézetét. Vettem egy nagy levegőt és kiléptem a törzs takarásából és elindultam egyenesen feléjük.
- Ha jól látom háromból ketten döntöttek úgy, hogy csapatban dolgoznak. Meglepő, hogy Te vagy itt Masato és nem Mitsunobu. Sokkal inkább néztem csapatjátékosnak. – kedzem el a színjátékot amivel sikerült is nagyon meglepnem a két társamat.
- Tudok meglepetéseket is okozni. – mondja komoran Masato majd Yukira pillantott, aki szintúgy meglepődve bámult rám.
- Ez most azt jelenti, hogy elbuktunk? Mert Ryou-kun nincs itt? – kérdezi már majdnem sírva hiszen nem volt hozzászokva a bukáshoz. erre nem válaszoltam csak  Keihez lépdeltem, aki jobban szemügyre vett mint gondoltam. Amikor odaértem mellé ismét a társaimra néztem.
- Ezt egy szóval sem mondtam Yuki. – nyugtatom meg míg a hátam mögé helyezem jobbomat amibe chakrát vezettem majd egy váratlan mozdulattal lecsaptam. éppen, hogy megtudtam fogni a masnit miközben Kei futásnak eredt és ezáltal sikerült kikötnöm a tekercset tartó kötést. A tekercs Kei mellett ért földet én pedig hangos pukkanással felvettem az eredeti formámat.
- Sikerült, szép volt! – dícsérem meg őket miközben lehajoltam a tekercsért.
- Na erre egyáltalán nem számítottam… szép húzás volt..- dicsér meg váratlanul Masato. Egy széles mosollyal és biccentéssel köszöntem meg neki a kedves szavakat majd Yukira pillantottam.
- Ha még egyszer ezt eljátszod letekerem a tökeidet és a kezedbe adom, hogy játssz velük.. – mérgelődik nem is kicsit még az arca is elvörösödött egy kicsit.
- Na nyugalom van.. A feladatot teljesítettük és nélkületek egyáltalán nem sikerült volna. Szerintem jó csapat leszünk! – mondom majd nekidőlök a hátam mögött lévő törzsnek és várom a folytatást.
avatar
Mitsunobu Ryounsuke
Játékos

Taijutsu Pontok : 30

Specializálódás : "Kicsi a bors, főleg az őrölt"

Tartózkodási hely : Konoha


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 150

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

23 / 25 oldal Previous  1 ... 13 ... 22, 23, 24, 25  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.