Erdőségek

25 / 25 oldal Previous  1 ... 14 ... 23, 24, 25

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sasaki Haru on Szer. Jún. 07 2017, 23:46

Nem teszek úgy, ahogy azt mondják, s ennek tetejében még meg is rázom a fejem, hogy nem fogok engedelmeskedni. Addig fogok küzdeni, amíg azt kell, s várok, hogy Yuki-chan erősítést hozzon. Már ha van még annyi időm. Ha nincs, akkor tudni fogom, hogy legalább volt értelme ennek az egésznek. Mégpedig az, hogy megmentettem egy kislányt, akinek talán több mindene maradt itt, mint nekem. Viszont... itt van Aki. Annyi mindent mutatott, s annyi mindenen mentünk keresztül, hogy most nem akarom itt hagyni. Hogyan is tehetném, amikor ő volt a legelső az életemben? Minden téren. De most nincs itt, hogy megvédjen, hogy megmentsen a zsarnokok karmai közül, ahogy azt a legelső éjjelen is tette, amikor megismerkedtünk.
Ahogy az idegenek közelednek felém, gyors kézjelekbe kezdek, s a Rakurai (Könnyed villám) technika segítségével egy elektromos mezőt hozok létre magam körül, hogy a közelembe lévő ellenfeleket egy időre lebénítsam. Ha ez sikerül, akkor a legközelebbi ellenfeleket veszem célba. Régebben tartottam magam attól, hogy bárkit is bántsak, de most arról van szó, hogy nem csak önmagamat kell megvédenem, de talán mindenkit, aki erre fog jönni az elkövetkezendő órákban, mert ha valaki nem végez velük, akkor addig fognak itt ólálkodni, míg nem szerzik meg, amit akarnak. Most cselekednem kellett, és végleg végezni velük, nem csak ártalmatlanítani őket. Így amikor a tehetetlen ellenfeleimhez jutottam, a kezemben lévő kunai késsel leszúrtam őket. Ekkor azonban valaki a hátam mögül leütött. Biztosan már a mező hatótávolságán kívülre esett.
A fájdalom a fejemben szinte lüktetett, és ettől a földön fetrengtem. Éreztem, ahogy a vörös éltető folyadék a számba folyik, íze vasas volt és meleg, de nem akartam ezt érezni. Tudván, hogy ez most végzetes is lehet, s érezve, hogy mit akarnak, beindult bennem valami. A túlélési ösztön adott egy olyan adrenalinlöketet, aminek segítségével meg tudtam kísérelni, hogy az engem vetkőztetőt lerúgjam magamról, s talán sikerülhet is a sok éves taijutsu edzésnek köszönhetően. Bár a fejemből folyt a vér, erősen homályosan láttam, s léptem már korántsem volt egyenes, de ki kell tartanom. Az egyiküket vettem célba - ami talán vesztemet is okozhatja, mert még mindig öt emberre kell figyelnem -, s ahogy a Villámököl technika villámai körbevették a kezem, hogy egy végzetes csapást mérjek most én a zsarnok fejére, úgy nem figyeltem a hátam mögé.
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Uchiha Kagami on Csüt. Jún. 08 2017, 21:47

/Sasaki Haru - Végjáték/


Az utolsó kis adrenalinfröccs sokat segített neked. Annak ellenére, hogy még mindig kóvályogtál, a kiképzésed felidéződött benned, s az életösztönöd segített ebben a reménytelen helyzetben is koncentrálni. Koncentráltad a chakrádat és a Villámököl technikával le tudtál sújtani arra a férfira, aki a leghevesebben igyekezett téged megbecsteleníteni. A heves ütés, a hirtelen beleadott apai-anyai bizony megtette a hatását, és a raiton technika segítségével gyakorlatilag átütötted a koponyáját, az egyik szeme ki is pattant a helyéről a nyomás következtében. A férfi azonnal meghalt, sehogy sem lehetett volna segíteni rajta immár, hiszen péppé zúztad az agyát.

Persze a többieknek sem kellett több, rögtön körbevettek, és bárhogy is próbáltál volna küzdeni, az már nem segíthetett rajtad; eddig tartott a felpörgés, az előzőleg a fejedre mért ütés most éreztette igazán a hatását veled; megszédültél és a földre zuhantál. Körülötted csillagok táncoltak, és már nem tudtál mit tenni, amikor az egyik elkezdte lerángatni rólad a ruháidat... ami aztán abbamaradt. Egy csattanás és egy méltatlankodó kiabálás, ezt hallottad, majd pedig a Shoichi nevezetű férfi hideg, fenyegető hangját. - Azt mondtam, nem nyúltok hozzá! Épen kell, de nem élve kell, ami azt jelenti, hogy nem fogjátok megerőszakolni! Keressetek magatoknak nőt, ostoba barmok, ha visszaérünk a bázisra ezzel még számolni fogunk! Takarodjatok hátrafelé, most rögtön! Majd én kezelésbe veszem...

Ezzel a férfi odalépett hozzád és óvatosan, szinte már-már gyengéden visszahúzta rád a ruháidat, annak ellenére, hogy előtte vetkőzésre szólított fel téged. Homályosan láttál már csak, de ki tudtad venni, hogy mosolygott. - Nem személyes, pusztán üzlet. Jó donor leszel. Most mondd az utolsó szavaidat - mondta és megvárta, amíg mondtál valamit, majd egy rántást éreztél a nyakadnál, s minden elsötétült. Azt már nem hallhattad és nem érezhetted, amint felkaptak téged és elindultak veled az erdőben. Szegény Yuki-chan, bármekkora erősítést is hozott, azzal már elkésett.

Nyolc ember ellen viszonylag jól helyt álltál, de a végtelenségig nem húzhattad a csatát... az utolsó csatádat, amely most véget ért. Ennyi lett volna egy shinobi élete? Ennyi lett volna... az élet? Már nem érhetted meg a háború végét, nem láthattad az ismerőseidet, nem láthattad, amint Yuki-chan felcseperedett... életed utolsó mondatát még elmondhattad... de ennyi. Vajon lesz sírköved? Lesz, aki rá fogja írni, hogy "Itt nyugszik Sasaki Haru?" Ezek a kérdések már megválaszolatlanok maradtak számodra. Élettelen testedet ki tudja merre vitték, mit terveztek vele csinálni.

RIP Sasaki Haru


//Kérlek, írj egy búcsúposztot, amely után karakterdet "Halott Karakter státuszba helyezem. Köszönöm a rövidke végjátékot, remélem megfelelt számodra és maradéktalanul eleget tettem a kérésednek.//

_________________
Shinobinak lenni annyit jelent, mint feláldozni mindent a bajtársaidért.


Állandó mesélések (5/5)
- Mitsunobu Ryounsuke
        - Jelenlegi kaland: A Villám Hívása
-Tsuuzoku Tomoe
        - Jelenlegi kaland: Egy lépést előre, kettőt hátra
- Kowarii Zion

        - Jelenlegi kaland: Túl mély alagsor
- Hasegawa Zauki
        - Jelenlegi kaland: Fuss, Forest, fuss!
- Isha Dansei
        - A nagy szívű nővérkék tárt karokkal várnak

Átvételre váró karakter
- Shihouin Aki
        - Kaland tervezett címe: A színpad a tiéd!

Ideiglenes mesélések (1/1)
- Himura Akashi - A felkészülés nem mindig olyan jó

Csapatmesélések (1/1)
- Csapat összemesélésre vár (Hasegawa Zauki, Himura Akashi, Isha Dansei)

avatar
Uchiha Kagami
Mesélő

Specializálódás : Mother Russia!

Tartózkodási hely : Hiruzen mellett


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Vodka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sasaki Haru on Pént. Jún. 09 2017, 01:00

A harcias visszapofozás bevált, de nem tartott ki sokáig. Legalábbis nem addig, hogy elég időm maradjon arra, hogy Yuki-chan meghozza az erősítést. Talán nem is talált. Talán annyira megijedt, hogy nem tudta, kihez forduljon. Nem hibáztatok senkit se, hiszen nem tudhattuk, és nem láthattuk előre, hogy ez fog történni. A háború sajnos ilyen... sok áldozatot követel, s mindegy, hogy azok ott, a háborúban hunynak e el, vagy másként. Manapság megtörténhet, hogy besétálsz az erdőbe és huligánok jönnek veled szembe, hogy elvigyék a szerveidet. Bárcsak... bárcsak dohányoztam volna, vagy alkoholista lennék, akkor talán senkinek sem kellenének a szerveim. De remélem, hogy olyan emberekhez jutnak, akiknek tényleg szükség van rá... jó emberekhez. Nem olyanokhoz, mint akikkel ma szembe kellett néznem. Olyanokhoz, akik tenni fognak valamit annak ellenében, hogy ne kelljen ártatlanoknak elesniük.


Látásom homályos volt... talán homályosabb, mint eddig. Nem mondtam már semmit, hiába voltak utolsó szavaim. Nem voltak. Csak egyenesen bámultam előre, s vártam, hogy mindennek vége legyen. Ennél még a háborúban, a csatamezőn is jobb meghalni, mintsem egy idegen kezében, aki olyan dolgokat készül veled tenni, amelyre soha az életben nem számítottál.
- Köszönöm - suttogtam az idegennek. Valószínűleg nem számított ezekre a szavakra, hiszen ki az az idióta, aki az élete utolsó leheletével egy köszönömöt nyög ki az orra alatt? De tudnia kellett, hogy hálás vagyok azért, hogy nem hagyta meggyalázni a testemet. Tiszta voltam, mint az első tavaszi esőcsepp, soha nem bántottam senkit, s minden erőmet arra tettem fel, hogy megvédjem az elesetteket, a gyámoltalanokat, az esetleneket. Rájöhettem az utolsó perceimben, hogy sajnos az élet nem egy anyaméh, ahol végig táplálnak, és megvédenek a külső csapásoktól. Ez egy hajó, amibe ha beszállsz, onnantól már nincs megállás. Hiszen a hajót elviszi a sodrás, majd egyenesen a nyílt tengerre sodor, ahol nem tudod kiszámítani, hogy mikor süt rád a Nap, mikor jutsz újra partra, vagy mikor húz maga alá a tenger. Eddig is lebegtünk a vízen. Hol a hullámok magaslatán, hol pedig a völgyeiben, egyik percről a másikra.
Talán maga az élet sem más, mint az elmúlásra való hosszas készülődés. Valahol mélyen tudtam, hogy eljön a pillanat, de soha sem akartam erre gondolni. Ott voltak a szüleim, akiket kicsit hamarabb veszítettem el, mint azt kellett volna. Nem emlékszem már, hogy milyenek voltak valójában, s bánom, hogy nem lehettek velem többet. A bátyám, aki még a hóeséstől is megvédett, és ott volt mellettem a legnehezebb, legbajosabb percekben. Ő volt, akire mindig is felnézhettem, s aki mindig példát mutatott; olyan akartam lenni, mint ő. Talán túl sokat akartam, s a céljaim végül maguk alá mostak. A nagyszüleim... a nagymamám, aki megtanította, hogyan kell finom pitét és süteményeket sütni, melyektől a szomszédok is elolvadtak... vagy hogyan kell gondozni a kertben a virágokat, hogy ne hervadjanak el. A nagyapám, aki a legszomorúbb napokon is képes volt felvidítani, s öreg kora ellenére is mindig arról beszélni, hogy a haja és a szakálla számára a legfontosabbak, persze csak a szerettei után.
És... a legelső szerelem. Emlékszem, amikor megismerkedtem Akival. Épp üldöztek, és az ő "nyaralójuk" volt a legközelebb hozzám ahhoz, hogy elrejtőzzek valamikor. Nem volt szándékomban megzavarni őt és mesterét a nyugalmas perceikben, viszont véletlenül felborítottam egy vázát, amire Aki kijött az épületből. Felajánlotta, hogy az éjszakára ott maradhatok, s hosszasan beszélgettünk. Mire észbe kaptam, már hajnalodott, s vissza kellett mennem... de nem felejtettem el. Amíg vele voltam, boldog voltam... hónapokig leveleztünk, majd amikor Konohába látogattam, furcsa lett a viselkedésem a közelében. Egyszerűen azon kaptam magam, hogy beleszerettem. Nem sokáig tartott, hogy észrevegye, mi is a baj, persze ezzel megpecsételődött mindkettőnk sorsa. Egy pár lettünk.


Most pedig... itt kell hagynom mindenkit abban a tudatban, hogy már nem vagyok többé, s nem is tudom őket értesíteni. Nem hagyhattam számukra levelet, vagy bármi nyomát annak, hogy elvesztem. Reménykedem abban, hogy Yuki-chan mindent elmond, s megbosszulnak.
Reménykedem, hogy boldog lesz mindenki nélkülem. Hogy boldog leszel... Aki.


Hiszen a halál csak annyi, mint elfújni egy gyertyát.




// Köszönöm a gyors lemesélést! Mielőtt bárki félreértené, hogy a Gundanon ilyen könnyen hullanak a játékosok, azoknak egy kis nyugtató: én szerettem volna, hogy a karakterem halott státuszba kerüljön. Very Happy //
avatar
Sasaki Haru
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 21

Tartózkodási hely : Kumogakure


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 254

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Hakkyou Katsumi on Hétf. Jún. 26 2017, 11:10

//Aokaze Atsushi : Veszélyben a szállítmány?//

Immár nem járhatnak hőseink messze a célállomástól. Hiszen az erdőség egészen a határig húzódik kisebb nagyobb szünetekkel. A rögös földes út csak jobban megnehezítette a mini karaván dolgát, de koránt sem zavaró tényező. Ami viszont Katsumi gondolataiban motoszkált; túlzottan sok a holt pont, kiteljesedett a túlzott óvatosság.
Ennek eredménye lett, hogy mindenkitől chakra mintát kért a nagy chakratinta tégelybe, melyeket az ő chakrája hidalt át, így egy különös, mondhatni zavarodott szellemi energia egyveleg itatta át a tintát, amivel korlátozott hatályú meghatalmazási Szerződést írt meg egy-egy tekercsen. Ezen kicsi tekercsek a szerződés végén a tintás ujjlenyomatok ékeskedtek. Amivel a kapuk és vámok már nem jelentenek gondot.
A valódi háttere viszont kicsivel másabb. A Chakra egyveleget könnyű lekövetni, így bárki bármilyen jutsuval próbálkozik a megtévesztés szempontjából könnyen kitalálható ki az igazi és ki az imposztor.
Miért is? nagyon erős a tinta, s egykönnyen nem jön le a tagok ujjbegyeikről.
Nagyobb az esélye annak, hogy rájuk támadnak, viszont a harcban nagyon sok előnnyel is járhat.

Mindennek tudatában Katsu komoly aurát sugárzott, mintha feszült lenne, de nem a társai okozzák. A csapat egyetlen női tagjának; Hitominak kérdései bár az oldottság érdekében hangzanak, Katsu nem engedhette le figyelmét.

„- Mond csak te mióta vagy a Hakurei szentély mikója. Már ha szabad érdeklődni. Mert te nem vettél részt a bemutatóban, mint a többiek. Vagy csak szimplán nem szeretsz szerepelni?”

Az első kérdés az egész küldetés alatt foglalkoztatta, sőt nem is tagadhatja. S tudja, hogy csak akkor derülhet fény a titokra, ha meglátogatja a szentélyt vagy mesterét igaz mondásra kényszeríti.

- Őszintén a legöregebb emlékeim négy évesek. Számomra is különös az egész. Annyit sejtek, hogy nekem a szokottnál magas a Chakra mennyiségem egy kezdőhöz képest. Lehetséges, hogy tanultam előtte valamilyen jutsut, s alkalmaztam is, de egy kovácsfaluban nem hinném, hogy képeznének ninjákat. Feltevés az egész! Annyi biztos, hogy kvázi tanulhatom elejéről a ninjutsukat. Viszont elkap néha egy különös érzés egyes tárgyaknál, vagy cselekedeteknél, amikor minden ösztönösen tudat formáltan megy. Ilyen az írás, számolás, olvasás, vagy bokkenemmel való alaphelyzet beállás. Olyan mintha a testem sejtekben tárolt tudása előkerülne. Ez a sok gyakorlás eredménye, ami az amnéziát megkerüli.
Az elmúlt napokban most már sokkalta erősebben kételkedek a jelenlegi élet vitelemben.

Katsu úgy érezte, hogy túl sokat járt a szája. A véleménye megbízhatatlannak állíthatja be őt. Ennek még komoly következményei is lehetnek, ha kitudódik a többi tag között. Viszont vállalja! Tisztában kell lenniük evvel. Amit viszont nem árult el, hogy mélyen motoszkál egy érzés, valami mintha nagy erőként félálomban dörzsölné szemét.
Erről terelte le Hitomi újabb kérdése;
„- Mit szólnál hozzá, ha amíg itt utazunk kitalálnánk néhány formációt, esetleges támadás esetére? Nekem a távolsági harc az erősségem. A taijutsuba nem is nagyon jeleskedem. Az chakrám eleme pedig a szél. Kitalálsz ezek alapján valami formációt, vagy esetleg mondasz magadról te pár dolgot és találjak ki én valamit?”

- Van elég időnk rá! Alapabbakat átvehetjük. A tinta pedig segít legalábbis nekem, hogy hogyan tudnánk összehangolni a passzív és aktív taktikákat.
avatar
Hakkyou Katsumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 34


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 188

Felhasználó profiljának megtekintése https://sway.com/HECA3hFsG0hH2TSA

Vissza az elejére Go down

Re: Erdőségek

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

25 / 25 oldal Previous  1 ... 14 ... 23, 24, 25

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.