Nyugati Partvidék

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Okt. 05 2016, 11:23

// Takashi - Fórumkaland +15 Chakra a késésért. //

   A Kérdésre a felelet megnyugtató volt és persze a kunai is világosan jelezte a kimentett Kumoinak látszó férfi, vagyis sokkal inkább fiú számára, hogy milyen választ kell adnia. Ez talán óvatlan döntés volt, hiszen a megfélemlítés legtöbbször csak arra jó, hogy elvárt választ, vagy éppen tettet csikarjanak ki valakiből, a kés a torokhoz pedig nem éppen egy életbiztosítás, különösen nem akkor, hogyha rosszul felel.
- És ha hazudik?
Vág közbe Itashi, ismételten egy nem éppen lényeges kérdéssel, elvégre mindegy, hogy mit mond, valamilyen hihető történettel kell előállnia, hiszen ha kiderül, hogy hazudik, valószínűleg vége... 
   Egy hatalmas villám csapott le az egyik közeli fára, ez a  villám pedig hatalmas robajjal is járt... A fa kiégett. Mindhárman kissé megijedtek, elvégre akár egy robbanás is lehetett volna, vagy bármilyen furcsa támadás. Viszont a földön fekvő férfi arca eltorzult, szemei kikerekedtek és remegni kezdtek. Tekintete az Óceánt fürkészte, ahol szintén kékes árnyalatú fények érkeztek egy-egy távoli villám képében. A férfi felordít, szinte már-már hisztériás rohamot kapva próbál meg távolodni a víztől lábaival tolva el magát, ám Takashiba ütközik...
- Ez Ő! Közeledik! Azonnal... Menekülni kell! 
Mondja, miközben egyre jobban próbál elmozdulni, Takát kikerülve, csúszva-mászva, sérüléseivel nem törődve. Pánik és kétségbeesés látszik az arcán, amit most a Villám és a közelgő vihar előhozott. Talán nem éppen tárgyalóképes...
   Mindeközben Itashi szemüvegét igazítva lép hátrébb, kissé meglepődik és talán meg is ijed, de minden erejével azon van, hogy leplezze aggodalmát.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Hétf. Okt. 10 2016, 22:57

Ha hazudik, akkor maga alatt vágja a fát. Így gondoltam, és ez azok a kevés alkalmak közé tartozott, amikor Dante is egyetértett velem. Itashi csak annyit vehetett észre, hogy féloldalasan felé fordultam, rátekintettem egy pár pillanatra, majd némán visszafordultam. 
Nem csípem. Pedig nem véletlen van ő se a fronton. Szerinted nem küldenek bénákat háborúba? Szeretném ezt hinni, igen. Taka-Taka... Egy hatalmas villám törte meg a belső beszélgetésemet. Mellesleg egy fát is begyújtott. Néézd, ott repül a falud jelképe! Háh! A falu jelképe egy felhő. Ezután néma csönd honolt Dante felől, ellentétben a geninnel.  Megrémült, szinte már halálra, olyannyira, hogy elakard tolni az útjából akármit. Főleg téged. Főleg engem. A vihar hamarabb ért el minket mint azt reméltem volna. Csapásait a víz tapasztalta meg legelőször, de a fa is jól mutatta, hogy nem vagyunk biztonságban. De vajon ennyi elég lenne, hogy egy ninját, akár genin akár nem, ennyire megrémisszen? Nem tudtam elhinni. 
Elengedném férfit az útjára, majd szólnék neki.
- Biztonságosabb, ha velünk jössz! - Ezután odafordulnék Itashihoz. - Bizonyára nem szokványos vihar közeledik. Jobb, ha jelentünk és biztonságosabb helyre vonulunk... Vagy ha van ellenvetésed itt is maradhatsz.
Jelezhetnénk a többieknek a tűzzel, de egy vihar ellen nem érünk semmit, főleg ha még több ninját hívunk az epicentrumába. Legjobb tudomásom szerint próbálnám terelni a fiatal shinobit a biztonságos hely irányába, legyen az a barakk, vagy egy közeli őrhelység, akármi. Esetleg, ha Itashi tud egy jobb megoldást, akkor ráhallgatnék. Ha nem követne minket egyből elkapnám és a vállamra csapnám, még mielőtt a köd sűrűjébe elveszne. Ha nem jön, akkor majd én viszem. Túlságosan is jó információforrás. Meg bajtárs is...
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Okt. 12 2016, 20:04

   A férfi ránéz Takára, de nagyon úgy tűnik eszelős, félelemtől és a víztől elhűlt arcáról, hogy nem fog fel semmit, hanem csak feláll, majd rohanni kezd el a víztől, el a parttól, el a közeledő vihartól... Persze az csak teljesen véletlen, hogy az őrök számára megfelelő irányba fut, így nincs mitől...
- Meg akar szökni!
Kiálltja el magát Itashi, majd vélhetőleg a Shunshin no Jutsut használva kerül a figyelmetlen, védelmét teljesen leengedő, érzékeit figyelmen kívül hagyó shinobi mögé, majd egy ütést mér a tarkójára, mire az elterül a földön. A pápaszemes ficsúr megigazította a szemöldökét, majd karbatett kézzel állt az eszméletlen honfitársa mellett.
   Taka természetesen tisztában van azzal, hogy a férfi eldobva a józan eszét "menekülésbe" kezdett, de legalább jó felé futott... Így most sokkal nehezebb lesz felcipelni a sziklákon, de hát nincs mit tenni, Taka a vállára vette és megindultak visszafelé. 
- Én itt maradok őrködni a többiekkel. Te vidd őt a Parancsnokhoz! 
Mondta a fiú, majd megveregette Taka vállát.


Ha Takashi visszatér a Parancsnokságra:
   Közeledését őrök fogadják, azonnal kettő Chuunin terem előtte és kérdezi ki az esetről, majd bekísérik. Szerencsére a legjobb helyen van, azonnal egy üres terembe viszik, ahol orvosi műszerek voltak láthatóak. Voltaképpen az egész szoba egy kórteremnek tűnik, egyedül annyi a furcsaság, hogy egy darab ablak sem látható.
  A fiút lefektetik az ágyra, majd leveszik a vizes ruháit a nővér kérésére, ez után pedig visszatérnek a posztjukra. Már Takashi is éppen indulni készülne ám kifelé fordulva, körülbelül 2 centire találta magát a nála legalább 10 centivel alacsonyabb Shizunéval. A Parancsnok egy pillanatra megilletődött, ahogyan fel kellett néznie a fiatal Chuuninra, ezt a sűrű pislogása árulta el és bár csak két másodperc erejéig tartott ez a hosszú pillanat, tekintetük végig a másikét fürkészte... Ez után persze Shizune azonnal elkapta a tekintetét a fiúról, majd balra lépve próbálta meg kikerülni az akadályt.
   Természetesen Taka is feleszmélt a kezdeti sokktól, hogy majdnem lefejelte, vagyis inkább le "mellette" a Parancsnokasszonyt, így Ő jobbra próbált meg lépni, hogy azonnal utat adjon felettesének. Talán mondanom sem kell, hogy Shizunéval egyszerre mozdulva tették meg ugyanazt a tükörmozdulatot, így megint csak egymás útjában álltak. Ezt persze újfent a parancsnok kissé zavart pislogása követte, majd az arca megfeszült, a buta, kislányos ábrázata elveszett és egy macska kecsességével csusszant el Takashi mellett és került azonnal a frissen érkezett ágya mellé.
- Mi történt!?
Kérdezi, majd egy kis zseblámpát vett elő, amivel nekilátott a vizsgálatoknak.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Okt. 16 2016, 17:50

Dante véleményével ellentétben, jó hogy itt volt Itashi, nélküle nehézkesebb lett volna a srác hatástalanítása. Csak annyi változott volna, hogy pár másodperccel később lesz lecsapva. Nagy ügy. Talán.
Amint felvettem a vállamra a genint bólintottam bajtársam irányába, szavaira és vállpaskolására reagálva, majd megindultam a parancsnokság felé. Ahhoz képest, hogy genin azért van súlya. Talán, ha többet gyúrtál volna a földön kidőlés helyett most könnyebb dolgod lenne. Heh, az is lehet. Vajon mit csinálhatnak a többiek otthon? Takara, Naomi, az öreg Momochi? Az öreg tuti játssza a vakot, a többiek pedig a virágos mezőn szagolgatják a pitypangokat. Nem mindegy? Inkább szedd a lábad! Igazad van. Igyekeztem minél gyorsabban a kijelölt célhoz megérkezni, és amint ez be is következett két chuunin őr fogadott. Elmeséltem dióhéjban a történteket, majd egyből engedélyt is kaptam a belépésre. Egy üres terembe helyeztük el a genint, ahol eltávolították a felesleges ruháit. Úgy hiszem alaposan át fogják vizsgálni, bizonyára az ő érdekében. Persze, az ő érdekében. Ezután már sarkon is fordultam, pontosabban csak akartam. Utamat nem más, mint a parancsnok állta. Sh-shizune? Ó anyám borogass. Innen közelről még elbűvölőbb. Bár tudnék szólni az orvosoknak, hogy töröljék fel azt a nyáltócsát amit épp kreálsz, de sajna, SAJNA, be vagyok zárva. Tekintetünk pár pillanatig találkozott csak ugyan, de így is éreztem, hogy ugyanaz az érzés száll meg mint amikor először láttam. Azért elállnál az útjából Taka? Vagy inkább megvárod míg elvérzik a kimentett genined? Mi? Ja, igazad van.
Reflexszerűen jobbra léptem, amit tükörként követett a parancsnok, egy kissé kényelmetlenebbé téve a helyzetet. No persze nem nekem, sokkalta inkább magának. Miután kikerült engem és feltett egy kérdést, azonnal feleszméltem és az elbódult énemen felülkerekedett a shinobi énem. 
- A part északi részén bukkantam rá, a tengerben sodródott eszméletlenül. Kumogakurei geninnek tűnik, a nála lévő tekercsből kiindulva minden bizonnyal hírszerző, vagy hasonló. A közelgő vihartól és villámlásaitól halálosan megrémült és kiáltozni kezdett, idézem: "Ez ő", és hogy "menekülni kell". - Ezután kissé kihúznám magam. - Teljes tisztelettel parancsnok, ez a genin létfontosságú információkkal rendelkezhet, minél hamarabb jutunk ezekhez az információkhoz, annál nagyobb előnyre tehetünk szert.  - Hangsúlyomban érezhető lenne az, hogy eszköztől függetlenül kéne kiszedni az információt, noha legbelül tudnám, nem szívesen rontanám a genin testi, vagy lelki állapotát. Ezután persze figyelném kapucnim árnyékából a reakciókat és... Nem csak azokat. Most lenne először az, hogy nem harci indíttatásból figyelem meg egy kunoichi testi adottságait. Hm-Hm.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Okt. 16 2016, 17:57

Shizuna-taichou miközben vizsgálja a "beteget" folyamatosan figyel Takashira is, persze nem néz rá, háttal áll neki. Behajolva... Szűk nadrágban... De a lényeg, hogy figyel rá, így amikor Takashi befejezte a mondandóját, megfordul és figyelmen kívül hagyva a fiút, utasításokat ad ki.
- Sokkos állapotban van, vigyék át a zárkákhoz, ott szedjük ki belőle az információkat. Szóljanak Aobának, hogy siessen, rá lesz szükségünk.
Ekkor Takashi felé fordul.
- Azt mondtad, hogy vihar közeledett... Ő pedig attól rémült meg. A viharral járt köd?
Tette fel kissé sürgetően a kérdés.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Okt. 16 2016, 22:35

Meg kell hagyni ez a szűk ruha jól áll neki. Egye fene, megbocsájtom, hogy lepattintottad a másik menyecskét a... Hogy is hívjákot. Aki veled akart menni, tudod. Nem tudom miről beszélsz, én a genint figyeltem és hogy jó kezekbe kerül-e. Lennél a helyébe mi? Nem szeretnék megint genin lenni. Ne add már a hülyét, még a vak is átlát rajtad! Na jó, annyit magabiztosan állíthatok, hogy kellemes érzés a közelébe lenni. Eh. Rólad beszélünk, szóval azt hiszem ez is már nagy lépésnek fogható föl.
Ahogy figyeltem az eseményeket kicsit elbambultam. Noha minden olyan gyorsan történt, mégis mintha lelassult volna az idő. Amint megszólalt a parancsnok, reflexszerűen kihúztam magam és megköszörültem a torkomat.
- Most, hogy említi, de volt, parancsnok. - Határozottan válaszolnék, de legbelül kételkednék. Vajon, a magázás a helyes megszólítás? Mégiscsak a parancsnokom, a feljebbvalóm. De olyan fiatalos a külseje, a hangja, az illata. Érezd magad szerencsésnek, hogy ezt én hallottam. Egy életre elfelejthetted volna ezt a Shizune nőcit. Tégy meg egy szívességet a saját érdekedben és csak akkor cselekedj, vagy mondj neki valamit, ha már kétszer átgondoltad és szóltál is nekem. Felnézve a plafonra, egy pillanatra elgondolkoznék, majd visszatekintenék Shizune szempárjára.
- Sűrű köd mellé még abnormálisan sok villám is volt. Az epicentrumban is és a széleken is. Egy villám majdnem el is talált minket, pedig a vihar még nem ért ide teljesen... - Itt egy lélegzet vételnyi szünetet tartanék. - ...Lehetséges, hogy valaki mesterségesen generálná a vihart? - Figyelném a reakciókat, majd őszinte kíváncsiságom egyből felül is kerekedne. - Taichou?
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Szer. Okt. 19 2016, 16:07

Shizuna arca a pillanat tört része alatt hűlt el, a parancsnok lefagyott... Takashi kérdésére eszmélt fel, bár lehet nem kellett volna... Bosszús tekintettel nézett a fiúra.
- Egy ilyen fontos információval csak most állsz elő!? Karato! 
- Hay! 
Fordult be az ajtóba egy Chuunin egyenruhás Shinobi, aki segített becipelni a sérültet.
- Azonnal hívj vissza mindenkit! A parton gyülekezzenek! Osszátok szét az egységeket három szakaszra! Legelöl legyenek a part és a víz mentén Raiton eleműek és a közelharcosok, középen a sziklasoron a távolsági támadók és leghátul az erdő fedezékében a Geninek! Ők fogják szállítani a sérülteket a parancsnokságra. 
- Hay!
Ez után egy ismerős arc lépett be a kórterembe.
- Mirui, te szervezd meg a készültséget a sérültek ellátására. Az 1-estől az 5. kabinig a piros jelzéssel ellátott, sürgős beavatkozást igénylő eseteket lássátok el, míg a 6.-tól a 10.-ig a sárga és zöld jelzéssel ellátott nem sürgős eseteket helyezzétek el! Tartsatok fent egy evakuációs útvonalat is.
- Hay!
Mondta, majd kifordult a szobából és kapkodva rohant teljesíteni a feladatát.
- Takashi, te a parton állsz majd fel, ha jól tudom képes vagy a Raiton technikák használatára. Indulj meg egyenesen a partra és értesítsd az oda kirendelt csapattársaidat. Hamarosan mindenki ott lesz.
Mondta Shizune, majd kiviharzott a kórteremből.


_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Okt. 23 2016, 00:16

Shizune szavaira jó ninja révén egyből bólintottam, majd kiviharzottam. Gyorsan Taka, mielőtt rájön, hogy inkompetens vagy! Fogd be! Értesítenem kell a többieket, vagy úgy járunk mint az a genin a kórterembe! Hogy kihúz minket valaki a partra egy igen csak élvezetes fürdőzés után? Dante szavaival mit sem törődve szaladtam ki a parancsnokságról, minden akadályt kikerülve magam előtt. Szerencsére nem volt egy plusz test amit cipelnem kell. Shizune cica igen csak morcosnak tűnt. Lehet eltusoltad az esélyedet, anélkül, hogy igazán próbálkoztál volna? Ejnye Taka. Tudtam, hogy rossz vagy a nőknél, na de ennyire? Azért húznak ki a listájukról mert valamit nem mondasz? Hm. Akármennyire is nem akartam, hogy elérjenek hozzám a szúrós szavak mégis belém hatoltak. Fájt a parancsnokasszony bosszús tekintete... Ami meglepett, hogy teljesen őszinte legyek. Talán életembe először zavart egy ilyen aprócska dolog, egy csekély mimika, egy puszta tekintet. 
Nem azért jöttem a frontra, hogy újabb dolgokat tanuljak meg magamról, meg újabb érzéseket tapasztaljak. Akkor minek jöttél? Csak a behívó miatt? Én... Nem, nem tudom. Amint elérkeznék a partra, egyből rohannék is a társaimhoz és átadnám a parancsot, mindenkinek egytől-egyig. Olyan gyorsan cselekednék amennyire csak lehetséges. Ha valamelyikőjük kérdezősködne egy határozott "Nincs idő, ez parancs"-al zárnám le a dolgokat. Ezek után a parancsnak megfelelően az élvonalra állnék a többi raiton használó és közelharcossal egyetemben. Látnám azt a vihart ami épp felénk jön, de ami még fontosabb, látnám a közelgő veszélyt, a háborút.
- Itt az idő. - Mormolnám magam elé, majd egy csókot lehelnék a fotóra amin Naomi és Takara szerepel. Remélem most is úgy mosolyogtok, mint ezen a képen. Ezután elkezdeném letekerni a fáslit a jobb karomról. Csak nem? Megérzés. Utoljára a chuunin vizsgán vettem le jó okkal a fáslit... Ez a rituálé amolyan limitáttörés nálam, egy demonstráció, hogy a teljes erőmet fogom használni helyzettől függetlenül. Csupasz karomon rengeteg heg lenne látható, jó pár mély seb és forradás, míg megannyi kisebb vágás, felszíni heg. Az évek martaléka ez a végtagom, ha úgy tetszik. Eltenném a fáslit, majd egész testes harci készenlétbe állnék. Kezeim és lábaim olyannyira megfeszülnének, hogy úgy érezném megreped alattam a föld. Kifújnám magam, majd határozottan előre tekintenék. Készen állok.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Okt. 24 2016, 17:58

Takashi a tőle telhető legnagyobb gyorsasággal suhan el a bázis folyosóin, ahol már mindenki készenlétben van. A nővérek ládányi kötszereket és műszereket, eszközöket visznek egyik szobából a másikba. Már felcímkézték a termeket is, hogy tudják, melyik sérültet hova kell szállítani. Bár Takashi siet, elsuhanva az egyik ajtó mellett, mindössze egy villanásnyira, de látja, hogy több halottas zsákot készítenek elő. Egy múló pillanat csupán, mégis mekkora jelentőséggel bír, nemdebár? 
   Odakint a parton a shinobik készülnek a harcra, készülnek feláldozni az életüket, készülnek megméretni magukat ellenségeikkel szemben, készülnek a győzelemre, itt viszont a háború borzalmasabb oldalát látják az emberek... Halál, gyász, fájdalom, vér, vereség... Erre vannak felkészülve. Teljesen más gondolkodás, teljesen más felfogás, mégis szükséges. Fel kell készülni minden eshetőségre, ám a halálra való tényszerű felkészülés egy várható harc során és után nem azt jelenti, hogy egy parancsnok borúlátó, sokkal inkább realista és következetes. Ha ezek az emberek, ezek az orvosok, ezek a szanitécek már feladták volna a harcot, ha valóban a halálra készülnének, akkor már nem lennének itt... Ők csak igyekeznek minél több életet megmenteni addig, amíg győzelmet aratnak!
   Leérve a partra a kis csapat már egy helyre tömörült, egy nagyobb szikla tetejére, hogy jól lássanak mindent. Itashi értesítette a többieket és elmondta, hogy mi történt, bár a parton már három másik Kumogakurei Shinobi is felsorakozott, úgy tűnik, vannak akik előbb értek ide. Ők valószínűleg közölték a tényállást a csapattal, hiszen mindenki arcán aggodalom tükröződött, kivéve Ainheddo arcán. Ő nem győzte hangoztatni, hogy majd most megmutatja, miért is kapta ezt a nevet! 
   Mindössze tíz percbe tellett és a teljes mozgósítható haderő felsorakozott. A Parton Takashival együtt nagyjából 20 Shinobi állt egymástól 2-2 méterre. A homokos, sóderes rész utáni sziklacsoportosulásokon további 20 shinobi sorakozott fel a sziklák tetején elszórtan, majd a fák takarásában 10 Genin bújt meg 2 fős csapatokban. Mindösszesen 50-en voltak azok, akik harcra készen várták az ellenséget, terveik viszont voltak. Shizune-taichou a part - óceán felé nézve - jobb oldalán lévő hatalmas sziklapárkányon állt, mintegy zárva a jobb oldali sort, valamint a csapatok felé helyezve magát, ezzel remek parancsnoki pozíciót tudva magának. Két Jounin szintű testőr is volt vele, akik folyamatosan a Sárkány kézjelét tartották fent. Készülnek valamire...


  


   Az Óceán sötétjében villámok cikáztak olykor vörös, néha kékes, de leginkább sötétlilás színben, valamint köd gomolygott minden felé. Vihar támadt, hatalmas hullámok támadták a partszakaszt.
- Tartsátok a pozíciótokat!!!
Harsan fel a szél és az eleredő eső, a hullámok csapdosását túlkiabáló női hang, leüvöltve a párkányról az elől állóknak. 
- Hamarosan ideérnek, de a Köd burkában nem látszik, hogy hányan vannak! 1. Szakasz! 
Kiállt a parton állókra, hiszen az előzetes ismertetés alapján ők lesznek az első szakasz, akik majd a támadó Kirigakureieket először fogják megtámadni. Óh, igen! Támadó Kirigakureiek. Nem volt róluk sem beszéd, sem felvilágosítás, egyedül a Szakaszok rangidős vezetői kapták meg az információt, amit szét kellett terjeszteniük a szakaszban. Nem volt idő beszédre, itt mindenki tudja, hogy mi a dolga! A feladatuk: Verjék vissza a támadó Kirigakurei haderőt. Nem tudják, hogy miért és hogy honnan jönnek, de az biztos, hogy a furcsán mozgó köd, a szakadó eső és a hirtelen jött vihar az éjszaka közepén egy partraszállást jelent! Ebben mindenki biztos, ám az ellenség létszámával senki sincs tisztában, így meghagyták mindenkinek: Hogyha túlzott túlerőt azonosítanak be a szakaszvezetők, akkor visszavonulási parancsot adhatnak ki. Nem cél a felesleges halál, viszont ha van esély a Nyugati Partszakasz megvédésére, ahonnan a legkevésbé sem számítottak támadásra, akkor akár az Országot is megmenthetik a teljes Kirigakurei lerohanástól!
- ... 1. Szakasz! Tartsátok a pozíciótokat a hullámok ellenére is! A ti feladatotok lesz az első csapás a legnagyobb hatókörrel rendelkező Raiton technikáitokkal! Ha jelt adok, támadjatok!
Ordította le Shizune, viszont a parancs csak az első 10 emberig jutott el, bár Takashi középen állt, így még Ő éppen, hogy hallotta. A többieknek pedig továbbították az információkat.


  


   Feszült percek voltak ezek. Takashi fáslija is lekerült, nem véletlenül... Mindenki felkészült már a harcra, csupa eltökélt arc, csupa hős! Mindnyájuk arcán látszik a haza szeretete, a vágy, a tűz, a hasító villám, ami majd megvédi az Országot! Ámbár a vihar által felkorbácsolt, őrjöngő Óceán is félelmetes ellenségnek számított, ahogyan az egyre közeledő Köd is, a Villámok az Övéik és ezt nem változtatja meg semmi. A Felhő, amelyről tévesen úgy hiszik ellenfeleik, hogy a partot védők hátrányára válik majd, valójában őket szolgálják. Még akkor is, hogyha más hozta létre őket. A Felhő, amely a Villám hazája és a Villám, melynek a felhő az otthona. Ez mind, mind csak az övék! Egy Rejtett Falu, egy Ország szívében...
   A tomboló vihar azonban már nem az övék, a vihar szele és a köd másé... Ez pedig aggodalomra adhat okot, ahogyan a hatalmas hullám is, ami rövidesen eléri a partot. A Sötét hullámok szinte mint a Démonok csapásai, úgy hatnak a Kumogakureiekre. 
- Használjátok a Chakrátokat! 
Hangzik el az üvöltő parancs közvetlenül Takashi mellett, ugyanis Ő is és a parancsnok is középtájt foglalnak helyet.
- A Chakrátokat! 
- Koncentráljatok Chakrát!
Hangzott az őrület minden felől, majd látható, kékes árnyalatú izzás vette körbe minden Shinobi lábát az éjszakai sötétben, a szakadó esőben, ahol már mindenki átázott, de nem tört meg, a testükre lapuló ruha, a víz hideg érintése mind csak egyre jobban feltüzelte a szívüket. Ezt a pulzáló chakrák is mutatták, a hatalmas hullám pedig elérve a partot, nekicsapódva Takashi és a többiek testének, nem ért el hatást... A Shinobik ugyanott álltak, töretlenül, a képébe nevetve a veszélynek. 
- Wooohhoo! Ez az! Gyertek csak Ködférgek, rajtunk nem törhettek át!
Ordítja Aianheddo, arcán hatalmas vigyorral, eltökélt, gyilkolni vágyó arccal. Ám ez a gyilkolási vágy koránt sem volt vérszomj, koránt sem volt őrület, sokkal inkább izgalom és bizonyítási vágy. Egy olyan ember arca, akit okkal ítélnek el, mégis... Lelkében ott a villám döreje, amely félelmet kelt ellenfelei szívében!
   Újabb feszült percek telnek el, mire a Köd olyannyira közel ér a partokhoz, hogy már a pereme már elkezdte bekebelezni a parton lévőket, ám ez a perem csak könnyed, átlátható köd, amely mintha most tisztábbá válna... Mintha érintve azt, ami eddig idegen volt a számukra, átláthatnák azt és szemük előtt a tejsűrűségű köd, most inkább csak egy vékony lepel lenne szemük előtt... Ennek köszönhetően nagyjából 500 méterre a parttól, a vad hullámcsapások közepette egy hajót pillantanak meg, melybe láthatóan több egymás után villám csap bele, de baja nem történik. Egy hajó, egy magányos brig a tomboló vihar fogságában...


  


   Mindenkit lesokkol a látvány, elvégre több ellenfélnek nyoma sincs, az arra szakosodott ninják pedig nem érzékelnek Genjutsut. Mindenki a parancsnoki állásra figyel, ám a Taichou arcán is ugyanolyan döbbenet látszik, mint mindenki másén. Nem erre voltak felkészülve és nem erre számították... A kezdeti döbbenet így ürességérzetté, majd örömmé alakul át, mindenki fellélegezhet, még a tomboló vihar ellenére is. Mégis... Valami nincs rendjén. Takashi is érzi, érzi, azt a baljós érzetet és az előjeleket, melyek kemény súlyként nyomják a mellét és görcsös érzetet keltenek a gyomrában... Ránézve a Taichoura és a kevésbé együgyű parancsnokokra, tudatosul a fiúban, hogy ők is ugyanezt érzik...
   A hajó már csak 100 méterre van a parttól, lassan támadás közelben, az utasítás viszont még mindig nem érkezett meg.
- Várjatok a parancsig!
Kiálltja a szakaszvezető, miközben a sziklapárkány tetején álló, a viharban sötét alakba torzuló Shizune felemeli a kezét. Készül a támadó parancs kiadására, viszont még mindig csak várnak... Várnak és várnak, míg a hajó 50 méteres közelségbe nem ér... A parancsnoki álláson az egyik Jounin odahajol Shizune szájához, majd bólint, és int a parton állóknak, hogy hátráljanak... Takashi és mindenki más is hátrálni kezd, egészen a sziklák aljáig. Így az 1. Szakasz, akik az első csapást kell, hogy mérjék az ellenfélre és a 2. Szakasz, akik a középtávú támadók, majdhogynem teljesen egybe tömörültek, persze széthúzva, az egész partszakaszon...
   A hajó pedig elérte a partot, nem törődve a visszaút lehetőségével, zátonyra futott és a homokos, sóderos óceánparton végső nyughelyére lelt... Jól láthatóan, a parancsnoki állás, vagyis a sziklapárkány, - ami a tenger felé nézve a jobb oldalon található, mint már említve vagyon - egy szintben van a hajó fedélzeti részével, így a Taichou és a többiek remek rálátással vannak az ismeretlen brig utasaira... A Hold fénye végleg eltűnt, a parton vaksötétség uralkodott... Még a villámok sem csapkodtak, az eső is szitálásba kezdett, mintha a természet zabolázhatatlan vihara is elfojtva figyelné a feszültségtől fokozott eseményeket, amik hirtelen, gyors olvasásra késztető fordulatot vesznek!!! Egy Villanás! Egy villám! Egy mennykőcsapás! A hajó orrán pedig egy sötét alak látszik a kéklő fényben, amely a haderő háta mögött csapott bele az egyik fába! Egy felvillanó fekete köpeny, egy vörös felhő, egy ördögi szempár a hajó orrán! A Taichou szemei mintha csak egy Démont látnának, kikerekednek, a pánik lesz úrrá rajta!
-T-TÁMADÁS!!!!
Üvölti, mire mindenki kézjelek formálásába kezd és Raiton technikák tucatjai célozzák a hajót és a feltűnt sötét alakot!


Spoiler:
AZ ALAK

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Okt. 29 2016, 10:23

Tartsátok a pozíciótokat. Hm! Nem hittem volna, hogy ennek a mondatnak ilyen súlya is lehet. Félsz? Félek. De tudod... A szél, az eső, és a hullámok tépázták testemet. Az első szakaszt, azaz minket felszólították többször is, amit én lehunyt szemmel hallgattam végig. Parancsot adtak, hogy a legnagyobb hatókörrel rendelkező raiton technikánkkal támadjunk, ezáltal is egy gyors, koncentrált támadást létrehozva. Tudtam, hogy milyen technikát fogok alkalmazni, szinte láttam is magam előtt az ellenségeink szétmarcangolt, szétperzselt testeit. 
A körülöttem lévő bajtársak családjai, barátai, tudtam, szomorúak lesznek, sőt talán már most is azok. A partraszállás pillanatában lehet le is feleződik a szakasz, lehet a parancsnok hull el legelőször, a káosz lesz úrrá, mi pedig fejvesztve menekülünk egymáson taposva. Megannyi lehetőség van, de egy biztos volt. Veszteség nélkül nincs csata, hát még háború.
Az immáron tomboló vihar keltette óriáshullámok ostorcsapásként verődtek az egész szakaszra, ezzel is felkészítve őket a közelgő veszélyre. A parancsot követve én is és társaim is chakrát vezettünk a talpunkba, hogy biztosabb talajon tarthassuk meg a pozíciónkat. Ekkor Aianheddo elordította magát amire akarva-akaratlanul is elmosolyodtam. Kinyitottam a szemem és egyenesen magam elé néztem, egyenesen a közelgő veszély agyarai közé.
...Nekik jobban kéne félniük. A tenger torkában egy magányos hajó bukkant fel amire mindenki csak értetlenül nézett. Én összeszorítottam fogam, tudtam, hogy ez sokkal több, mint aminek látszik... Sőt, mindenki tudta. Ezért is keltett aggodalmat a köreinkben, hiszen ebből bármi kisülhet. Idővel hátráltunk, így összetolódva a többi ninjával. Ahogy közeledett a hajó folyamatosan verekedtem az érzéseimmel. Bevallom, túl sok minden jutott eszembe, de végezetül visszatértem önmagamhoz. Bevillantak a faluban töltött napjaim, az emberek akikkel töltöttem, ahogyan töltöttem. Kiskoromba olyan magányos voltam, annyira elveszett, annyira, de annyira utáltam mindent és mindenkit. Azóta mennyi minden változott. Ökölbe szorult mindkét kezem, az elszántság villámként csapott belém, olyan tüzet gyújtva bennem amit csak egy féle képpen lehet eloltani. Michio, teljesítem a parancsot és, ha kell magam mentem meg az egész partszakaszt.
Nem sokkal ezután partot ért a hajó. Feszült pillanatok következtek, még a hold fénye se ragyogott, a természet is teljesen megnémult. Egyszer csak megpillantottuk az ellenséget. Kinézete a sötétségben igencsak intimidáló volt, de ez már nem befolyásolt engem. Sokkalta inkább az, hogy egyedül volt. Egy ember? Takashi! Tudom. A támadás szó hallatán nem haboznék és egyből feloldanám raiton chakrámat. Négy gyors kézjelet formáznék majd aktiválnám is a technikát. Ide nem nagy hatótáv kell.
- Denpö Sekka!
Ezzel a technikával egy erőteljes villámot indítanék a föld (és esetleges hajón keresztül)alatt ami, ha betalálna minimum komolyan lelassítaná, jobbik esetben addig sokkolná míg eszméletét nem veszítené. Miközben alkalmaznám a technikát az alakra figyelnék és egyszer csak iszonyatos nyomást éreznék a mellkasomban. Nem igazi nyomást, inkább... Lelki? Mi a...? Hirtelen képek ugranának be gyors sorozatba. 
Két kéz megrázza egymást, egy női és egy férfi. Ez a kézrázás egy harcos köpenyén van szimbolizálva. Ez a harcos egy vacsoránál ül és bólogat egy másik, hosszú hajú félnek, kinek kedélyes a mosolya. Ők is kezet ráznak. A kézrázás átmosódik kardrántásba ami egy fiatal gyerek fejében landol. A gyerek túléli, kinyitja a szemeit, vörösek, de... Nem a vértől.
Bassza meg. Fogd vissza a haluidat! Mi a fene volt ez? Az érzés megmaradna. Azaz érzés ami fájdalmat okozna nekem, mintha szenvednék legbelül, mintha ez az ember okozta volna ezt a fájdalmat réges rég, mintha... Ismerném valahonnan. Szemeim eresre duzzadnának, majd újabb kézjelekbe kezdenék ez alkalommal viszont egy idézés céljából. Ha csak egy elemet használunk kiszámíthatóvá válunk! Hanshout idézném meg egy kis vér keretében amit az ujjam szolgáltatna. Amint megjelenne szinte biztos, hogy felfogná a helyzetet, hiszen mielőtt elmentem volna a frontra beszéltem vele. Immáron ketten küzdenénk az életünkért a legjobb tudásunk szerint. Amint lenne rá alkalmam elővenném a kardomat és a védekezésre/megfigyelésre összpontosítanék.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Nov. 12 2016, 19:32

// Hmm. Vannak kapcsolatai Sasukéval? Very Happy Ez izgi. A megidézett lényt nyugodtan irányíthatod kedved szerint, tehát beszéltetheted és mozgathatod ahogyan akarod. //



   Az éjsötétségben felvillanó, kék és lila fénnyel szikrázó, pulzáló technikák tucatjai jönnek létre az 1. Szakasz támadásának hála és mindössze három Shinobi volt, akik Takashihoz hasonló, vagy éppen ugyanazt a technikát használták... Iszonyatosan erős Raiton kombinációk süvítetek a levegőben, egyeseknek mennydörgésszerű hangjuk volt, míg a legtöbbnek vibráló mély, vagy éppen magas. A formájuk villámnyaláb, korong, szikrák és gömbök, mindegyikből legalább tucatnyi, a támadások központja pedig a feltűnő, piros felhőket viselő alak. 
   A támadások a férfi körül kékes fényben csaptak fel, nem lehetett tudni, hogy betalált-e de kétségtelen, hogy mindössze három támadás ment mellé, odalent pedig az igencsak három, a hajót támadó ellenfél együttes technikája megrázó élményt jelentett a hajón tartózkodók számára. De hogy mi történt, azt senki sem tudja, a támadások alább hagytak, a parancsnok is vár, feszült néhány másodperc után elültek a szikrák és a férfi körül kavargó villámnyalábok megragadt kicsapódásai és jól láthatóan a fekete köpenyes férfi féltérdre volt ereszkedve, teste füstölgött, körülötte pedig lilás chakra látszott... Sötét volt és baljós, mintha egy bordázatot formálnának. Talán valamifajta védelem? De akkor miért füstöl a teste és miért parázslik néhány helyen a ruhája? Talán nem egy tökéletes védelem? Vagy talán a hajót ért támadás, ami a lába alól jött, az lepte meg. 
   A feszült várakozás alatt, Takashi elővette a kardját és végrehajtott az idézést, ami körülötte mindenkit váratlanul ért volna, de ebben a helyzetben senkit sem érdekelt, mindenki csak az ellenségre figyelt, aki mindössze néhány karcolással, túlélte ezt a hatalmas erejű támadást. Természetesen ezt látván a parancsnok azonnal kiadta a Második és a Harmadik szakasz számára is a "Támadás" parancsot, mire több, kékes fénnyel izzó fegyver és további Raiton technikák záporoztak az ellenségre, majd megindultak a Konohaiak Katon Ninjutsujai is, több tűzlövedék és rakétaszerű lángnyelvek. Ezek azonban célt tévesztettek, az ellenfél egyik pillanatról a másikra tűnt el. Az eső elnyomta a hangokat és szagokat, így Takashi megidézett lénye sem tudta megtalálni a férfit, Takashi viszont automatikusan a Parancsnoki állás felé nézett, ahol meglátta a férfi, elektromosságtól szikrázó kardját, amint átdöfi Shizunét, majd egy fél kezes kézpecsétet formálva a nő testén áthaladó penge több száz villámnyalábot szórt szét, ezzel pedig ártalmatlanította a támadni készülő Jouninokat is. 
- A Parancsnok!!
Üvölti az egyik shinobi, mire többen ugranak fel a közelből az állásra és rántanak pengét az idegen ellen. Ő csak kitépi a kardot a nő testéből, kinek szájából vércsík folyik le az esővel... Az ellenség olyan gyorsan mozog, hogy Takashi szinte követni sem bírja, a támadó Chuunin szintű Kumogakurei és Konohai Ninják előbb sebesülnek meg, mintsem felfognák azt. Villámcsapásként halad át rajtuk, majd kerül a felső sziklás területekre, ahol újabb kardpárbajba fog, miközben záporoznak rá a Shurikenjutsuban jártas ellenfelek fegyverei, csapnak fel körülötte villám pengék, valamint gőzölgő, vörös fénnyel izzó kardok, de ő kikerülve a csapásokat, néhány mozdulatsor alatt végez minden támadóval, aki csak van oly' merész, hogy rátámadjon. Ám ekkor egy férfi pengéje megakasztja a férfi kardját, mire az Akatsuki köpenyes alak körül újra szikrák kezdenek el felcsapni, nem különbül ellenfele körül. Egy Kumogakurei Jounin...
   Nem gyönyörködhet sokáig, az egység felbomlott, a parancsnokok hiába adták ki azt, hogy az első Szakasz csak a hajót figyelje, senki nem tudta ezt megtenni 100%-os összpontosítással, ugyanis ha a hátad mögött a társaidat mészárolják, ez valahogy nem éppen könnyű. Így a figyelem a hajóról a hátul harcolókra szegeződött, ám botor dolog lett volna közbeavatkozni. Elvégre olyannyira sokan küzdöttek már az ellen az egy férfi ellen, hogy oda se lehetett férni, vagy ha igen, akkor biztos, hogy a vágás inkább a társakat sebesíti meg, ahogyan bármelyik technika használata is. Azonban amikor a - Takashinak látásból ismerős - Jounin megakasztotta az ellenség támadását, mindenki várt, itt lehet az esély. Nem zavarhatják meg a harcoló feleket, mert az könnyen lehet, hogy hátrányára válik a Jouninnak. Mindösszesen 10-en veszik körbe őket, Takashinak pedig az Akatsukis háttal áll, pont a vakfoltját támadhatná.  Egy sziklán kellene csak felugornia és máris lesújthat, ha úgy látja jónak!
   De történik itt még más is! Hiába figyeltek mindkét oldalra, ez a jelenség ugyanolyan hirtelen jött, mint az előző ellenfél megjelenése, kinek vörösen izzó szemei világítanak a sötétben. Intenzív chakrahatás lehet, egy Dojutsu tulajdonosa... Most viszont, egy robbanás történik, 10 méterre Takashitól, de nem érzett lökéshullámot, csupán egy kisebb szellőt és a föld rengését, valamint a homokos, kavicsos part és a víz levegőbeverődését. Por nem látszik, csupán egy szörnyszerű alak, kinek hangos kacaja kerekedik felül a harcolókon és a vihar pusztító hangján. Testéből jól láthatóan, mintha csak egy kisebb lángszóró lenne, egy-egy csőszerű nyílásból - teste láthatóan eltorzult - tömény chakra tör elő és mintha csak tűz lenne, úgy éget kifelé. Akik körülötte állnak, - nagyjából 5 ember, köztük Ainheddo - nem mernek támadni, szinte megdermednek a félelemtől. Nem mintha kellene bármit is tenniük... Az ellen hangos vihogás közepette, még több chakrát passzíroz ki testéből, minek hatására egy pillanat alatt gyorsul fel és üti le hatalmas, eltorzult karjával ellenfelét, kinek alsó fele elrepül, a felső fele pedig az ütés erejétől szétrobban. A többiek megőrülve rontanak rá.
- Wooohhhoo!!! Hahahahaaa! MINDET MEGÖLÖM!!!
Ordítja fel, mire a támadók közül hármat, pusztán chakrájának erejével, ami a testéből tört elő, eltaszított maga körül, míg Ainheddo is chakrát szabadított fel, és kissé felugorva támadni kezdett, a szörny pedig morogva állt az összecsapás elé. Ugyanazzal a felerősített támadással akarta megüti a fiút, az pedig meglepő módon a fejét használta... Egyszerűen lefejelte a támadó ütését, ám ami még ennél is meglepőbb volt, hogy meg is állította. Takashi ugyan látta, hogy Ainheddo egy pillanatra elgyengül, szemei fennakadtak, de utána ugyanazzal az eltökélt vicsorral az arcán rúgta el magát az ellenfelétől és landolt a földön. A fejéről a haj mintha lemállott volna, ahogyan a bőr is, a helyén egy acéllemez látszott, ami egybeforrt a koponyájával. 
- Rai Takumi Ninpou...
Suttogja büszkén a nevet, majd készen áll a következő támadásra.
   Takashi balján, tőle 10 méterre a szörny áll szembe Ainheddoval, míg Takashi jobbján fent a sziklákon körülbelül 15 méterre az Akatsukis vív kardpárbajt egy Jouninnak, aki képes tartani vele az iramot. Az út viszont a parancsnoki állásig teljesen szabad, odafent pedig kettő Shinobi térdel és vetíti zöldes chakráját a sérült Parancsnok felé és további két Shinobi áll őrt. Ezek csak Geninek, míg a gyógyítók maximum Chuunin rangúak. Takashi tudja jól, elég időt töltött velük. Ekkor pedig alig láthatóan, átlátszó víztömeg emelkedik fel természetellenes mozgással a párkányra, majd alakul át egy mezítelen emberré, kinek kezében egy hatalmas Zanbato van. Maga a férfi vékony, szőke és rendkívül nyugodt, a kardját alig bírja el. A Geninek és az egyik Chuunin hármasa azonnali védelmi pozíciót vesz fel és kézjelekbe kezdenek. 
   Eközben Takashi körül mindenki eltűnik, hárman a hajóra ugranak, hogy ott nézzenek szét - vagy csak elrejtőzzenek - legalább 10-15 ember a jobb szélen veszi körbe az Akatsuki köpenyes alakot, míg további 8 ember Ainheddonak próbál segíteni és még 5-en észrevették a párkányon feltűnő alakot. Takashi mögött pedig megnyílik az út, ha hátranéz láthatja, hogy az egyetlen menekülő irány pont az Ő háta mögötti terület, amerre már többeket látott futni, de fel sem fogta egésze eddig, ennek okát... Meghátráltak. Talán ez lenne a legokosabb döntés? 








__________________
Lehetőségek:

1.) Takashi a balján lévő Ainheddonak segít, ebben az esetben Juugoval kell szembenéznie további 9 társával együtt. Ha Takashi szemtől-szembe támad, Juugo észreveszi, ám ahhoz, hogy ne így támadjon, meg kell őt kerülnie, amit megint csak kiszúrhat.

2.) Takashi jobbján, az Akatsuki köpenyes ellen támad, így Sasukéval kell szembenéznie, amiben társa egy Jounin, aki fel tudja venni a versenyt - legalábbis kardpárbajban és Raitonban - az ellenséggel, továbbá 10-15 támogató van. Az ellenség háttal van Takashinak folyamatosan, de eddig még senki nem merte hátba támadni.

3.) Takashi előtt szintén meg van nyílva az út, csak két tucat hullán kell átugrálnia, vagy kikerülnie őket, hogy elérje a párkányt, hogy segítsen a parancsnokot menteni próbáló csapatnak. Ebben az esetben Suigetsuval kell szembenéznie nagyjából 7 vegyesen Chuunin és Genin szintű társával együtt. 

4.) Takashi a hajóra ugrik a három shinobi után, itt aztán körbenézhet vagy elrejtőzhet.

5.) Takashi a háta mögötti menekülőúton elfut és esetleg a bázis felé véve az irányt figyelmeztetheti a többieket a közelgő veszélyről, kérhet segítséget, jelentheti a történteket.
_________________
Takashi
Chakratartalék: 90%
Állapot: 98%

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Vas. Nov. 20 2016, 18:53

// Fogjuk rá. Very Happy //


Shizune! Ordítottam magamban amint megláttam a parancsnok testét átdöfő fegyvert. Az utána ártalmatlanított jouninok látványa csak jobban megerősítette az érzésem, hogy egy sokkal magasabb kaliberű ellenféllel van dolgunk. Ez az érzés viszont nagyon tompán verdeste elmém felszínét, hisz a düh és a hirtelen keserűség áztatta elmém teljesen másra fókuszált. A nő akiért egy kicsit is vonzódtam épp a saját vérében fürdött, pont annak a férfi keze által. Kezem ökölbe szorult, úgy éreztem fegyver nélkül, pusztakézzel fogok nekirontani és ha kell a saját fogaimmal vájom ki a belső szerveit.
Mire feleszméltem már a sziklás területeken hullottak bajtársaim. Szerencsére idővel egy Kumogakurei jounin megakasztotta a köpenyes férfit. Mindig is tudtam, hogy a Kumoiak kemények. Egy hirtelen lökéshullámra lettem figyelmes, ami után egy bajtársam iszonyatos halálát lelte. A teste pillanatok alatt az enyészeté lett, hála egy nevetséges erejű szörnynek Aianheddo irányában. Pillanatok alatt össze is csaptak amit társam meglepően jól bírt. Beigazolódott, hogy nem csak a szája nagy, van mögötte erő is. Mi a fene az a lény?
Visszafordultam a földön fekvő parancsnok irányába és láttam, ahogy kétségbeesetten próbálják megmenteni. Ekkor egy meztelen férfi formálódott ki a párkányra kúszó áttetsző vízből, nem szándékozva elrejteni ölési szándékát.
Fejem visszarántottam a köpenyes férfihez, majd kardomat szorítva tettem egy lépést. Megölöm. Annyi darabra szelem szét, hogy a boncnok meg se tudja állapítani nő-e vagy férfi. Ekkor Hanshou megharapta nadrágomat és visszahúzott erős morgás közepette.
- Meg akarsz halni? Ezen a szinten nem érsz ellene semmit! Nem látod mennyien küzdenek ellene, kölyök? A szemei... Azok dojutsuk!
- Ha nem rontok neki, úgy érzem meg fogok őrülni.
- Ha ennyire bosszút akarsz állni akkor tedd meg, de ne most, ne itt. - Itt egy kis szünetet tartott, várva tekintetemre, hogy biztos felfogtam-e szavait. Láttad azt a fickót? Nézd meg jól! - Mutatott orrával a meztelen férfi irányába. Kifújtam magam és dacosan, de megnéztem a férfit. 
- Vízből jött elő, bizonyára suiton mester.
- Úgy van. Doton és raiton, rémlik? - A farkas szemeibe néztem és elárasztottak a gondolatok, az érzelmek.
- Nem jó! Ha így folytatod még egy csigát se fogsz elkapni! - Hanshou szavai saját hangomon szólaltak meg, mintha csak saját magammal beszélgetnék. A chuunin vizsga. Előttem állt mosódott énem és a fiatalabb farkas, kinek gyorsaságát, csak dacossága és ellenszenve múlta fülöl. Lassacskán a Vas országi havas háttér átdeformálódott tengernyi hullák sziluettjeivé. Én és Hanshou folyamatosan öregedtünk, miközben kergettük egymást felváltva. Ahogy telt az álombéli idő, úgy nőttek a hullák számai is. Egyszer csak a csapzott állat és az őszhajú Takashi megállt, meghajolt egymás előtt és megegyező irányba indultak. Ez meg mit akar jelenteni? A hullák között rengeteg ismerős arc volt, talán túl sok is. Mikor végére értünk a beláthatatlan útnak egy grandiózus látvány fogadott. A hullák tengerén küzdöttem a köpenyes férfival, nem is akárhogy, kiskölyökként. Minden egyes kardkeresztezéssel egyre jobban felnőttem, mire a végén a jelenkoromhoz értünk és át nem szúrtuk egymást pengéinkkel. Mind a ketten földre rogytunk, minek ritmusával az összes hullának kinyílt a szeme és rám néztek. Nem az öreg énemre, rám. Ezek a hullák... Ezek az élettelen porhüvelyek... Mind, én vagyok.
Nem érdekel! Miért van az, hogy nem vagyok elég gyors ahhoz, hogy megvédjem azokat akiket akarok? Takashi! A jövőbeli menyecskéd éppen a tüdeje tartalmát nyeli, te pedig ezen siránkozol? Szedd már össze magad! Meg kell ölnöm azt a köpenyes férfit! Nem fogtad fel a haludat? Ha annyi életed lenne mint amennyi hulla, talán akkor tudnád csak legyőzni, azt is úgy, hogy te is belehalnál a végén! Ezt akarod? Itt hagyni mindent és mindenkit egyetlen egy gyilkosságért? Én... Nem. Igazad van. Beletúrtam a farkas bundájába, majd a zanbatos férfi irányába nézve megszólaltam.
- Hanshou, megyünk?
- Megyünk. - Ekkor két mancsát hozzádobbantaná a földhöz ami után egy földgólem emelkedne ki a talajból. Ezután egy kunai tőrt dobnék farkas társam szájába, amit ő elkapna és közelharci fegyverként használna a közeljövőben. Szinkronban indulnánk meg egy közös céllal: Megölni a férfit és megmenteni a parancsnokot. A gólem hátulról próbálná meg lefogni az ellenséget, míg én a kellő pillanatban kardommal rontanék neki. Hanshou Shizunehez csúszna, morogva, erős védelmezési szándékkal. Amint elkezdődne a küzdelem a farkas jelezné a többi ninjának, hogy ne menjenek túlságosan közel, a végén zavarnának, vagy megsérülnének. A közelharcban igyekeznék a gyorsaságomra hagyatkozni, nem véletlen, hisz az ellenségnél lévő fegyver bizonyára nem dísznek van. Feloldanám raiton chakrámat, ezzel is kissé gyorsabbá téve magam. Ha látnám, hogy a férfi védelme meginog, esetleg a gólem sikeresen lefogná, akkor egy szűkebb területre összpontosított(de nagyobb erejű) Raitou Jutsu: Rakurai nevezetű technikával sokkolnám, majd a sikeres találat után levágnám a fejét. Igyekeznék a gólemet legkisebb mértékben megsebesíteni. Ha nagyon szoros szituációba kerülnék, akkor a villám elemmel átitatott fürge test technikára hagyatkoznék hátrálás, esetleg ellentámadás gyanánt. Ha jól időzíteném a mozdulataim, akkor az említett shunshin no jutsu akár meg is rázhatná az ellenséget. Ez a part lesz a sírod!
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Dec. 15 2016, 18:20

// Elnézést a Késésért! +10 Ch kárpótlásul! //

  Csupán csak másodpercek telnek el, de a fiú elméjének mélyén talán évek... Talán még nem vette észre? Nem vette észre, hogy tudatalattija, a tudás, amely a jövőjében rejlik, a karmájában, magában az életében sokszor megsegíti őt. Bár csak jelképes mindez, ezek csak jelenések, talán csak gondolatok, esetleg képfoszlányok, de mégis... Ha értené már most, hogy mindez mit jelent, hogy az, ami bizonytalan érzésként felrémlik lelkében mennyire rá akarja vezetni az útjára, mennyire előre akarja figyelmeztetni, akkor nem kellene soha semmitől többé tartania. Hiszen mindegyik emberben lakozik egy efféle képesség, de sokan nem elég kiélezettek ahhoz, hogy figyelve érezzék azt. Takashi vajon igen? Az már biztos, hogy tudatalattijának üzenetei jelentenek valamit, de hogy mit, azt nem tudhatja... Legalábbis azt nem, hogy mit hoz számára a jövő, de talán ha figyelne... Talán akkor megértené azt, amit majd csak a történések után érthet meg.
   Egyenlőre azonban elvakítja őt a bosszúvágy, a borzasztóan erős és felszínes érzelmek, melyek csak akkor válnak igazán fájdalmassá, hogyha a kezdeti hév, amely nagyobb és hatalmasabb, lecsillapodik és a helyén már csak a keserű fájdalom marad. A felszínes, hirtelen tomboló düh sokkal inkább ad reményt és erőt ahhoz, hogy megtegye mindazt, amit meg kell, ám az utána érzett mély, fájdalom az, amely visszavetheti az embert és ha nem teszi túl magát rajta, akkor elnyeli őt... De van egy másik út is, egy út, melyet csak kevesen képesek járni, akik pedig járják, nagy erőre tesznek szert, de a végkimenetel mindig ugyanaz: Halál!
   Hanshou látszólag észhez térítette Takashit, így pedig a leglogikusabb és taktikailag is a legjobb utat választották a csatába lépésre, hiszen az elmenekülés gondolata meg sem fordult bennük. A hullák tömegén vágtatnak át, miközben a Gólem lassabb, lomha lépteivel mozog feléjük, majd amikor Takashi és a Farkas felértek, a Gólem még csak akkor kezd el felfelé mászni. A Chuuninok, akik Takashival érkeztek mellé álltak, összesen négy, így Takashival együtt öten voltak. A maradék Chuunin és Genin (5 fő) a parancsnokot védte vagy pedig próbálta ellátni a sérüléseit.
   A pucér ellenfél csak a vállára támasztotta az óriási Hóhérpengét és figyelt.
- Heee? Ti aztán szerethetitek a Parancsnokotokat.
Jelenti ki hetykén, hangja csak elmosódva hallatszott a vihar zajában.
- Vigyétek a Bázisra a Parancsnokot! Mi elintézzük ezt itt!
Mondta az egyik Chuunin Takashi mellől, mire a többiek mind bólintottak és felkapták Shizunét és mind az öten védve őt, a fák irányába mozdultak, hogy az ellenség szemei elől minél előbb eltűnjenek. Ez idő alatt a Gólem is felért a párkányra, mégpedig a kardos ellenfél mögé, ahol átkarolta őt hátulról úgy, hogy mozdulni se tudjon. Természetesen a fiatal fiú arcán cseppnyi félelem sem látszott, ahogyan meglepődöttség sem. Ahogyan Takashi megindult, nagy meglepetésére a férfi teste úgy válik vízzé és csusszan ki a gólem karjai közül, át a lábán, ott pedig egy egyszerű mozdulattal kettévágta a Földóriást, ami sok apró darabra esett szét.
   Takashi a meglepettségtől egy pillanatra megállt, főleg, hogy nem is tudta elsőre, hogy hova lett az ellenfél, majd a következő pillanatban a darabokra zuhant Gólem mögött felbukkanva, egy mozdulattal szétszedve azt, ott áll egy hatalmas, izomtól duzzadó karral Takashinak szegezve a fegyverét.
- Raiton!
- Raiton!

Hangzik a támadás, mire több villámkorong indul útnak Takashit kikerülve az ellenfél irányába, mire a válasz a tomboló tenger hullámai. Egyszerűen csak az ellenfél elé csapódva hárítják el a támadást, a korongok mind belé csapódtak. Itt lehet az idő a támadásra?

1.) HA Takashi nem támad akkor a hullám elfolyásával a férfi helyén csak az óriási kard marad, ám a következő pillanatban a saját háta mögül, fura toporzékolás és nyöszörgés tompa zaját hallja. Ha megfordul, láthatja, amint mind a négy Kumogakurei feje körül egy szabályos vízbuborék jött létre és nem tudnak belőle sehogy sem kijönni.
- Bosszantó igaz? Csak nem szabad hagynom, hogy eltaláljatok a kis villámaitokkal...
Hangzik a vérfagyasztóan nyugodt és tenyérbemászó hang a füle mögül, a háta mögött áll a fickó, a semmiből került oda.

2.) HA Takashi nekiront a víztömeg mögötti területnek, akkor csak a kardot találja meg, amit a keze ügyébe keríthet. Onnantól a forgatókönyv ugyanaz, mint az előző.

3.) HA Raiton technikát vet be Ő is, akkor a víztömeg felfogja a támadást és a forgatókönyv ugyanaz, mint az első lehetőségnél.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Csüt. Dec. 22 2016, 13:03

A parancsnok biztonságba került, noha csak ideiglenesen és még így sem teljesen biztos, hogy túléli. Ez legyen a legkisebb gondod, elvégre ezt a tagot is túl kéne élni valahogy. Azt a fránya lószeletelő bicskáját meg végképp el kéne kerülni, ha egy mód van rá. Egyetértek. Amíg a többi ninja elindult, addig mi öten, plusz a gólem és Hanshou felvettük a harcot. A gólem nem sokáig maradt játékban, a férfi suiton ismeretével és fegyverével hamar ártalmatlanította. Egy pillanatra összenéztünk farkasommal halkan elismerve az ellenfél technikáját. Főleg közelharcban jeleskedik, ez már biztos.
Ezután fenyegetően nekem szegezte fegyverét, de védekezésre kényszerítették a többiek. Nézd má', ők is jók valamire! Villámkorongok? Amíg az idézett tenger hullámai védték a férfit összenéznék bundás társammal. Tekintetemet gyorsan a földnek szegezném, majd vissza rá. Ő csak bólintana egyet, elvégre pontosan tudná mit akarok vele kivitelezni. Nem mai páros vagyunk, négy év mégiscsak négy év. Tervem csali alapon működne.
Ha én lennék birtokában egy ilyen technikának akkor az ellenfél háta mögé helyezkednék, minél gyorsabban. A hullámok tökéletes elterelésnek szolgálnak, így még észrevétlenebbül lehet felbukkanni. Mivel kétszer is a talajszintből emelkedett fel, ezért arra kell saccolnom, hogy a levegőbe nem tudja kilőni magát víz formájában. Mindenesetre erre is fel kell készülnöm... A hideg ráz ki ettől a nudi pacáktól. Hanshou a föld alatt helyezkedne el a Shinjou Zanshu no Jutsu segítségével, majd amint felbukkanna mögöttem(remélhetőleg) ellenségem akkor szorosan elkapná a lábát , és lehúzná sípcsontja közepéig a talajba. Ez pont annyira elég, hogy még akadályozza a mozgásba, de ne húzza le teljesen, ezzel őt is előnybe helyezve. Ezt észlelve a férfi minden bizonnyal újból vízzé akarna válni. Ezt megakadályozva, amint Hanshou elkapja a férfit én ezzel szinkronba megfordulnék, majd egy kontakt nélküli Kanashibari technikával megbénítanám ellenségem mozgását. A férfi edzettnek tűnik, de a meglepetés ereje lehet nyerne egy kis időt nekem, plusz ez nem egy mindennapi technika. Ahhoz hogy kiszabaduljon chakrát kell felszabadítania, ha nem ismeri a technikát, ehhez kell egy kis idő, hogy rájöjjön. Ha ez sikerülne akkor a chakrakontrollomat fenntartva, egyidejűleg létrehoznék egy raiton technikát, még pedig a Sandaaborutot. Ez a technika tömegek ellen alkalmas révén, hogy a kezeimbe koncentrált villám chakra szétszórt nyalábokként érvényesülnek. Én viszont egy másik módját próbálnám meg. Amint előkészíteném a technikát Hanshou arrébb menne a föld alatt, nehogy elérje őt is, majd ráfognék az ismeretlen ember vállára és fejére ezáltal a testébe vezetve/végrehajtva a jutsut. A nyalábok a testében cikáznának, méghozzá nem is kis ideig. A fejére ráfogás is azért lenne szükséges, hogy létfontosságú szervnél(is) csapódjon be a technika. Amint látnám, hogy hatásos a jutsu, addig sokkolnám ameddig nem robban szét a feje, vagy nem esik össze előttem. A Jibashi nem lenne elég hatásos, nem kockáztathatom, hogy csak félig-meddig sebesítsem meg. Nem fogom hagyni, hogy csak úgy kedvére szórakozzon. Nem hagyhatom. Ha meglepetésszerűen föntről támadna, vagy valami közbejönne, akkor a raiton shunshinra támaszkodnék, hogy mihamarabb elálljak a veszély útjából.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Csüt. Jan. 12 2017, 14:11

// +7 Ch a késésért! //
- Bosszantó igaz? Csak nem szabad hagynom, hogy eltaláljatok a villámaitokkal...
Hangzik a vérfagyasztó hang a fiú háta mögül, ám ahogyan ez megtörténik, a talajból a farkas nyúl fel és ragadja meg az ellenfél lábát, majd rántaná le azzal a villámgyors mozdulattal, de sajnos ez nem volt elég. Ahogyan megragadta a férfit, az érezte is a nyomást és aktivizálta is a technikáját, minek nyomán az erős szorítás egyszerűen csak szét "placcsantotta"  a megragadott bokát. Ezzel egy időben fordult meg Takashi, miközben az ellenfél csak "kedvesen" néz előre, figyelve a történteket. Ám a következő pillanatban kikerekedtek a szemei. Vélhetően felfedezte, hogy nem képes mozdulni. 
Eközben Takashi folyamatos chakrakeringetése révén gyorsan tudta alkalmazni a Raiton technikáját, de még így is beletelt egy kis időbe, hogy kezét a férfi vállára helyezze és az elemi chakrájával létrehozza a technikát. Azonban a feszültség nőni kezdett, míg végül kékes árnyalattal nem fakadt ki Takashi kezei alól...
- TAKASHI!!! 
Hangzik a torokból jövő hang, majd...
// Rád bízom a döntés jogát ^^ //

1.) ... egy nyüszítés hallatszik a tomboló viharon keresztül, majd Takashi egy éles fájdalmat érez hasa tájékáról. Nem lát mást, csak ellenfele arcát, és Raitonja fényét, amely vadúl rázza célpontja testét, miközben az Ő arcán is komoly fájdalom tükröződik vissza, szájából vér serken. Ahogyan lenéz, hogy miért érez fájdalmat, látja, ahogyan ellenfele óriási pengéje átszúrta forgatóját, keresztül haladva rajta pedig elérte Takashit is, kibe 2 centi mélyen fúródott a penge hegye... Ellenfelét még mindig rázza a Raiton technika, sebéből vér szivárog. Valószínűleg nem számított a Raitonra és a Kanashibarira egyszerre, ilyen gyorsan egymás után, így arra apellált, hogy majd rajta áthalad a penge és megöli Takashit, a Raiton viszont megszüntette a Mizu Kawarimit...

2.) ... majd egy először éles, majd tompa fájdalomra lesz figyelmes a fiú, amely áthatja egész testét. A Raiton technikája és a Kanashibari no Jutsu is megszűnik, saját szájából pedig óriási mennyiségű vér buggyan ki. Ellenfele kifejezéstelen arca - a Raiton technika közben sokkolt arckifejezése volt - eltűnik, bosszús tekintettel fogja le vérző sebét, majd alakul vízzé, átfogva az óriási kardot, amely teljes egészében átszúrta a fiatal Chuunin testét... Menekülni akar?  Szemlátomást próbálkozik, de lassú, szét-szét eső vízteste nem elég erős ahhoz, hogy a kardot is kihúzza ellenfeléből, sőt! Ideje sincs rá...
+ Mindegy, hogy melyiket választod, a következő történik mindkét lehetőség végén --> Nincs ideje felfogni, hogy mi történik, ahogyan a cselekvésre sem képes, túl sok minden forog most a fejében, túl sok minden történt egyszerre. Egy óriási vízhullám magasodik a szirt fölé, majd csap le és sodorja el az azon lévőket... 


// Takashi egy pillanatra elveszíti az eszméletét, ez idő alatt borzalmas álmokat lát, a régmúlt démonai kísértik őt... A szenvedéssel teli látomások végén viszont, a távolban egy alacsony, kapucnit viselő alakot lát. Méreteiből adódóan vagy gyermek, vagy pedig egy lány, vagy pedig mindkettő... Majd magához tér, egy sziklának van dőlve a szirten. A feje sajog, vizet (a 2 verzió esetében vért is) öklendezik fel. Szédül. A víziókat kérem leírni, nem muszáj sokat és részletesen, ahogyan neked jó, de legalább írj róluk valamennyit. Smile  //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Jan. 14 2017, 18:26

A tervem biztos talajon állt, csak azt felejtettem ki, hogy a talajon még van egy szőnyeg amit akármikor kiránthatnak alólam. Így is lett. Mire észbe kaptam már hallottam is a hangomat, de messziről, olyan távolról amit még talán senki se tudott behatárolni. Vagy pont hogy mellőlem jött, alólam? Nem tudtam eldönteni, a pillanatok üvegdarabjai szilánkos darabra törtek ellenségem kardja által, aki egy jól irányzott mozdulattal belém állította a fegyvert. 
Ez...? A technikáim úgy szűntek meg mint harci fókuszom. Abnormálisan nagy mennyiségű vért köptem ki számból egyenesen a kardra. Ki hitte volna, hogy ennyi vér kifér a számon? Én nem. Rengeteg sebet szereztem életem során, de ehhez foghatót még soha. Homályos tekintetemmel még elkaptam, ahogy a férfi megsebezve foszlik szét, kardjáért nyúlva, de mind hiába, bennem marad. Elmosolyodnék a helyzet iróniáján, de nincs elég lelki erőm hozzá. Várnám Dante szúrós megjegyzését, hogy "Úgy kell neked nudikám", vagy hogy "Legközelebb kisebb kardot hozzál!", de egy sem jön. Nem jön semmi, csak a szürkület és elmém sötétje ahogy szépen lassan bekebelezi még ép tudatomat. Ezzel együtt mintha valami rideg is átölelne, jég, egy újabb fegyver? Magam sem tudom igazán.

- Kelj fel te söpredék!
- Nem vagyok söpredék, miért lennék az? - Kérdem a földön fekve, magzatpózban könnyezve az embertelen súlyú taposások alatt. Válasz nem érkezik, csak egy pár ököl, talán egy könyök és sok-sok talp. Mikor már azt hittem, hogy elmentek kinyitottam szemem erre egy még nálam is fiatalabb kölyök köpött a nyitott szemembe. Próbálom kidörzsölni, de hiába. Majd a könnyeim úgy is kimossák, nem de?
Felkelek, leporolom fekete ruháim és elindulok haza földet bámulva. A hazaúton nem kérdezi meg senki, hogy mi történt velem, miért kérdeznék? Csak egy árny vagyok a faluban, szinte mindenki utál valamiért, valamiért amire én sem tudom a választ.
- Miért utálnak? Mi bajuk van velem? - Kérdem a tükörbe nézve. Csak egy csöpp 8 éves srác könnyes arca tekint vissza rám kapucnija alól, nem csoda, hogy nem tud választ adni. Ráteszem tenyerem a tükörre, mire egy nagyobb fiú tekint vissza rám, szintúgy kapucnija alól. Könnyei régiek, már régóta száradnak arcán. Arca kifejezéstelen, mintha nem érdekelné ez a világ.
- Miért ne utáljam őket? Ez a világ rothadásra van ítélve. Mindenki a velejéig romlott, mindenki... - 14 évesnek tűnök, meg sem lepődök szavaimon. Ekkor egy szoros kötés kerül jobb kezemre, vágás és csalódott kifejezés arcomra.
- Ha minden ilyen egyszerű lenne Karen... Akkor én se úgy éreznék ahogy. Döntöttem. Nem állíthat meg senki, még te sem! - Ekkor hangom hatására megrepedt az előttem álló tükör sarka. Ismét öregszem kissé, mire egy maszkos férfi áll a hátam mögé, kezét vállamra helyezve.
- Téged sem tudtalak megmenteni... Raikage-sama. - Újabb törés keletkezik a tükörképen, mire a hátam mögötti alakot felváltja két kis srác, kik a háttérben játszadoznak és nevetnek. Kezeimet hideg, bíbor vér áztatja.
- Sajnálom kölykök, ha nem... Ha nem lennék olyan amilyen... - Ekkor egy újabb törés tarkítja az üvegfelületet. Hátam mögött a pici Takara és anyukája Naomi tűnik fel. Takara már legalább 6 éves, legszívesebben hátrafordulnék és megölelném, de nincs erőm, csak bámulom a tükröt. Ők elsétálnak a hátam mögött, kézen fogva, pont úgy ahogy egy családnak illene. Egy jó családnak, egy olyan családnak ami nekem sosem volt. Hirtelen megjelenik előttük egy kapucnis alak és puszta kezével mészárolja le őket.
- Nem! NEM! Nem engedem te rohadék! NEM ENGEDEM! - Dühöm mozgásra késztet, letépem a tükröt és a földhöz vágva kezdem el ütni. Addig ütöm míg már nem látom magam benne. Csak szilánkok, szilánkok mindenhol. Könnyeim gördülnek arcomon egyenesen a tükör keretére.
- Miért...?
Ahogy egy kósza könny belecsúszik a keret közepébe elernyedek és ráhullok a tükör helyére. Ráhullok, de nem koppanok, csak zuhanok, zuhanok és zuhanok. Hangokat hallok a sötétség közepén, lágy hangokat, mintha valaki babusgatna.
- Ne félj fiam, mi vigyázunk rád, ha kell az életünk árán is.
Grimaszolok, de nem érek el vele semmit, csak zuhanásom végpontjaként szolgáló kép villódzik előttem. Egy alacsony csuhás alakot látok a távolban, de túl messze van, nem kérhetek tőle segítséget. Talán lány, talán egy gyermek, nem érzem fontosnak, az elmém hátsó része azt súgja tudna segíteni. Milyen kár, hogy egy hang se jön ki a torkomon. Pedig úgy ordítanék, úgy, de úgy...
- Mit állsz ott, te is meg akarsz halni?!

A távoli hangra kelek fel, de tudom, hogy a sajátom volt, én ordítottam mélyen, legbelül. Valami támaszt. Próbálnék hátra nézni, de abban a pillanatban köhögő roham jön rám. Víz és vér egyvelegét köpöm magam elé. Magam elé, bár nem tudom hova, túl gyengének érzem magam ahhoz, hogy kinyissam szemeim. 
- Szomjas.
Pár másodperc múlva érzem, hogy amit átéltem az nem volt valódi, viszont az érzelmek azok. Testem és lelkem egyaránt küszködik a túlélésért én pedig tehetetlennek érzem magam. Dante? Dante... Segíts. Életemben először kérek segítséget Dantetól, de válasz nem jön rá. Nagy nehezen fölnézek az égre pár köhögés után és látom, látom a csillagokat.
- Szóval ilyen érzés teljesen magányosnak lenni... Úgy érzem... - Ekkor éles fájdalom hasított belém amitől suttogásomat félbe kellett hagynom. - ...Úgy érzem megint gyerek vagyok.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Jan. 16 2017, 15:36

// Tehát a második lehetőséget választottad... //

   Mennyi ideje lehet? Szemeit kinyitja, felnéz az égre, az pedig figyelmen kívül hagyja a haldokló halandót... Magányt érez és álmosságot... Szemei elnehezülnek, érzi az átázott ruhája hidegségét. Álomba merül... Újabb rémképek, de úgy illannak tovább, mint az egyszerű füst, majd a múlt emlékei kezdik kísérteni. Kísértik? Ezek kellemes emlékek... Kevés, de kellemes emlék, amik mintha visszarántanák őt a jelenbe. 
   Elnehezült szemeit kinyitja, elhaló hangok morajlanak fülébe, a pengék csattogása, az emberek kiáltása most már szinte tejesen elnémul, de az eső, még mindig rendíthetetlenül zuhog... Villámcsapás eget rengető hangja, amely a tengert is felborzolja. Lenéz maga elé, érzi és látja a testéből kiálló, óriási Hóhérpengét. Oldalra néz, odalent Shinobik tucatjai feküdnek vérbe fagyva... A Part homokját feketére festette a testükből kiszökő életenergia... Takashit újra elnyomja az álom... 
   Körülötte a vér már tócsát eresztett, miközben Ő újra és újra visszatér elméjének sötétjébe... Fülében hallja szívének lassú dobbanását, testében érzi a verőerek lomha mozgását... 
- Itt az idő a búcsúra...(?) 
Kérdés volt vagy talán közlés? Nem tudja eldönteni, a hang pedig a semmiből jött, de most, mintha a sötétségből alaktalan árnyék körvonalazódna, végül pedig alakot nyerne. Takashi pedig ott áll a sötétben, előtte pedig az, kit talán most láthat először és utoljára. Először... Biztos így van ez? Most látja őt először? Dante... 
- Mit bámulsz?
Teszi fel a kérdését nem túl barátságosan, talán dühös? Dühös azért, mert így lesz vége?

______
Chakratartalék: 60% - Technikák + Sérülés
Állapot: 1% - A poszt végére

// A következő posztban kérek egy kinézet leírást Dantéról és egy beszélgetést. Mindketten érzitek, hogy itt a vég, ugyanis érzitek mindketten, hogy Takashi testének szívverése elgyengül, lelassul... A párbeszéd lehet hosszabb, rövidebb, de a poszt végén Takashi szíve leáll... Teljesen. Írjad le, hogy milyen érzés, milyen érzés Takashi számára, hogy tudja, hogy meg fog halni, milyen érzés beszélgetni Dantéval, milyen érzés a halál kapujában lenni és milyen érzés végül meghalni...

AZONBAN --> Ha szeretnél akkor egy UTOLSÓ maximum C szintű technikára van még erőd. Ám a chakrakontrollod annyira hanyaggá vált a sérülés és a gyengeség miatt, hogy nagyjából 10%-ra csökken majd le a Chakratartalékod.  //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Hétf. Jan. 16 2017, 17:03

- Egy rusnya alakot.
- Ez azért jó mert ugyanúgy nézünk ki. - Igaza volt Dantenak. Amióta csak az eszemet tudom, ugyanolyan alakja van mint nekem. Egyetlen különbség az arcmimikáján(már amennyi látszódik) és a hangján van.
- Szóval akkor egy hatásos belépőre vágytál.
- Nem mondom, hogy nem. Nézz körül, mit látsz? Holttestek, vér, belek és csonkított testrészek. Ebbe siettél annyira? És még volt alkalom amikor azt hittem én vagyok a flúgosabb kettőnk közül...
Beszélgetésünk mozdulatlanságom közepette történt, éreztem testem, ha akarna se tudna mozdulni. Végtagjaim ólomsúlyúak voltak, légzésem lassú, és éreztem ahogy a vérem minden egyes eltelt másodperccel elhagyja testem. Furcsa nem? Az ember azt hinné a halál kapujában már nem érez testi fájdalmat, hát de és kurvára fáj.
- Szenvedsz?
- Ugyan, nem kell adnod a törődőt. Tudom, hogy te is pont azt érzed amit én. Ahogy ez a fegyver... Jól megszívatott, mi?
- Én mondtam, hogy vigyázz a bicskájára. Tudod, elgondolkodtam. Kid lennék neked egy másik világban? A legjobb barátod? Az öcséd? Esetleg a feltűnően sármos apósod? 
- Miért fontos ez?
- Ne játszd a hülyét, meg fogunk halni, te is tudod. A következő életben kid leszek?
- Szerintem a papagájom, aki soha nem fogja be.
- Anyádat...
Ekkor nagy mennyiségű vér jött ki tüdőmön, a hideg rázott és éreztem minden egyes esőcsepp súlyát. Olyanok voltak, mintha össze akarnának nyomni. A csillagok? Azokat már nem láttam, hisz annyi erőm sem volt, hogy felemeljem a fejem, csak erőtlenül tudtam nézni egyenesen oda, ahol Dante állt épp. Felakartam emelni kezem, de mind hiába.
- Felsegítenél, Dante?
- Ilyen egyszerűen? Hol van az ordibálás, a káromkodás, a fülmarcangoló sikítozás, hol átkozod ezt a világot amiért jót akartál neki és így hálálja meg? Hát ennyi erő sincs már benned? Az a kard a lelkedet is kettévágta, vagy mi?
- Nem tudom... Én csak, én csak félek. Nem akarok többé itt maradni. Gyerekkorom óta csak küzdök, elfáradtam. Amit itt látunk, ez a sok hulla, ez a sok szenvedés amit még a félholtaknak kell átélnie... Nem vágyom erre. Minek küzdeni egy világért, hol csak ez várhat? 19 évet megéltem, hát most visszaadom, úgy sem éreztem soha magaménak.
- Ki vagyok én, hogy ellenszegüljek ó fenségem? - Egy bólintás keretébe nyújtom lelki kezeim Dante felé, de az utolsó pillanatba elcsapja azt maga elől. Köp egyet és lerántja kapucniját. Belehajol arcomba, dühösen, szinte villámokat szórva tekintetével. Furcsa, mintha a leheletét is érezném magamon.
- Tudod mikor! Szedd össze azt amid van még egy utolsó dobásra! Azt hiszed nehéz meghalni siránkozva az élet gyötrelmein? Fenéket! Az utolsó pillanatokban még segíteni azokon akik még élnek, na az már valami! Vagy talán puha pöcs lettél egy kis karcolástól?
- Ketté vagyok vágva konkrétan...
- Szarok rá! A kezeid még működnek! Azt hiszed, csak te vagy ilyen helyzetben? Más is van a halálán, lehet tudsz nekik segíteni, de ha azt nem is, még az élőkön tudsz! Ne gondolkozz, csak cselekedj! Egy utolsó dobást... Gyerünk Taka. Gyerünk! GYERÜNK!
Félmosolyra nyílik véres szám, akarva-akaratlanul is ittam Dante szavait. Eldöntöttem, nem fogom hagyni, hogy az utolsó pillanataimat elvesztegessem. Hasamhoz nyúlnék, hol bőven található vér. Pár kézjelet formálnék lassan, erőtlenül majd magam mellé hullajtanám kezemet. A technika nevét nem tudnám kimondani, de így vagy úgy, Hanshout akarnám megidézni. Ha sikerülne hátrahajtanám fejem, hogy lehulljon rólam kapucnim. A szirtnek támaszkodva felnéznék az égre, még egyszer, utoljára.
- Segíts... Segíts akinek tudsz. - Suttognám erőtlenül magam elé, a farkasnak szánt szavaim. Rövidesen a külvilág elnémulna körülöttem, a fájdalom enyhülne, felemelő érzés lenne, de tényleg. Vagy talán inkább az lenne felemelő érzés, hogy az utolsó leheletemmel még próbáltam tenni valami hasznosat, a falumért, másokért, ismeretleneknek, akinek csak lehet.
- Akkor ennyi volt? - Érződik egy nagy dobbanás elmém sötétjében. Fel sem fogom, de már nem a fronton vagyok.
- Itt az idő a búcsúra?
- Nem szokásod ismételni magad. Na add a kezed, sétáljunk valami kevésbé sötétebb helyre. - Még egy lassú dobbanás.
- Séta? Miért ne versenyezzünk inkább? Aki az utolsó az lesz papagáj a következő életben! - Még egy erőtlen dobbanás.
- Na még mit nem! - Kezdek el rohanni Dante mellett vállvetve. Ruháink szép lassan átváltoznak, mintha csak kifehérednének. Nem, ez egy fényforrás lesz. Szembe futunk vele, igen, az a mi célunk. De hol a dobbanás? Előbb még hallottam. Igen, határozottan...
Majd a futásunk közepette előjön a dobbanás, szinte meg is ijedek. Ezzel egyetemben elgáncsol valami. A dobbanással szinkronban zuhantam, földet értem, de nem tudok felkelni. Próbálok, de lehúz valami... Nem tudok felkelni. Dante menj nélkülem... Én nem tudok felkelni. Nem tudok felkelni... Nem akarok felkelni.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Hétf. Jan. 16 2017, 17:35

// A Technika C szintű de az idézés B szintű. Így nem mehetett végbe. DE! Ha a karaktered élete múlna rajta, akkor sikerült volna megidézni mivel lett volna annyi ereje de szinte teljesen lenullázta volna a chakráját is. Azonban a történet más mederbe terelődik... //

   Ahogyan keze a teste mellé ér, kékes fény tör ki alól, a kontrollálatlan chakra elvesztegetett energiája... A pecsétek szétszélednek, majd ismeretlen alakokat vesznek fel és szétesnek... Nem volt elég ereje ahhoz, hogy végrehajtsa a technikát. Chakrája kiszökik a testéből, mindeddig pedig talán észre sem vette, hogy az elméjében történő bájcsevejt a külvilág felé folytatta, meg-meg változó hangon egyszer Dante, másszor Takashi személyében... Talán PONT EZ az, amely megmentette őt...
   Futva a fény felé elesik, nem képes tovább menni, a szíve utolsó dobbanása pedig alig érezhető, alig létező dolog... Lélegzete elhal, öklendezik egyet... Azt mondják, hogy a halál pillanatában az ember kileheli a lelkét, amely egy öklendezés formájában jelenik meg... Szép is a hiedelem, de ez a fulladás egy reflexszerű reakciója, amit most Takashi is átélt. Tüdejét mozgató izmai és a szívizmok is elernyednek, az elektromos impulzus már nem működik, nincs ami ritmikusan összehúzza a szív izmait... Mindeközben egy óriási durranás hallatszik, az ég olyan erősen morajlik fel, mint még soha. Több villám is cikázik az égen, majd csap a környező hajó árbócába, majd újabb és újabb villám sújt le. Az egyik a partot célozza meg, de valami történik! A villám eltérül és egyenesen a Takashi testéből kilógó Hóhérpengébe csap, abba folyik bele, amely átvezetődik a fiú elhalt testébe! 
   A fény előtt, feküdve a földön egy durranás hangja hallatszik, egy villámnyaláb indul meg a sötétéből, messze a fénytől, onnan ahonnan Dante és Takashi futni kezdtek. A Villámnyaláb pedig elragadja a földön fekvő fiút, visszarántja a sötétségbe, visszarántja a valóságba!
   Óriásit lélegezve, öklendezve, köhögve szívja fel mellkasát, szíve vadul kalapál, sebe ég. A Hóhérpenge megrepedt, láthatóan erős sérülések vannak rajta. Valami történt... Takashi pislog, de nem lát... Furcsa. Van elég ereje, kezével megdörzsöli a jobb szemét, de meglepve tapasztalja, hogy az fájdalmasan ég. Nem lát vele... De van itt még valami! Az eső elállni készül, a Hóhérpenge elvonja a Takashi körül felgyülemlett vért, magába építi. A repedései eltűnnek, újra tökéletes valójában tündököl. De nem ez az a valami, amiről szó volt. Takashi előtt a szirt végén egy elhomályosult jelenés rémlik fel, mely mintha a semmiből, a tér görbületéből bukkant volna elő. Az alak vörös köpenyt és csuklyát visel, egy villám kíséri érkezését, amely megvilágítja egy pillanatra a csuklya alatti maszkot és felvillantja a már ismerős szemet!






   Az alak lassú léptekkel halad a kőnek fekvő, erejét gyorsan, de fokozatosan újra elvesztő fiúhoz. Megáll előtte és csak figyeli a fiú fel-le emelkedő mellkasát, miközben légzése akadozik. Újra érzi szívének lassulását... Újra... Újra átéli mindezt? A halál kapujában járt és most? Most visszajött de miért?
- "Minek küzdeni egy világért, ahol csak ez várhat...(?)" 
Ismétli el lassan, maszkja alól torzult hangja hallatszik.
- Minek küzdeni egy világért, ahol csak ez várhat, a szenvedés?
Teszi fel a kérdést, majd megformálja a fél Kos kézpecsétet és Takashi előtt elfolyik a kép... Elmosódik minden, elméje újfent cserben hagyja...


// Ide kérem a posztot: http://narutohun.niceboard.org/t3333-egy-foldalatti-labor
Egy ágyban ébredsz egy sötét szobában, ahol csak egy gyertya világít. Egy fából készült asztal van még a szobában, ami mellett a maszkos alakul ül, most már csuklya nélkül. Takashi nagyon gyenge de a sebét ellátták, de nem képes mozdulni. A Hóhérpenge az ágya mellett van //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Szomb. Feb. 25 2017, 14:03

// TÖMEGES KÉPZÉS - Tűz szövetsége - Uchiha Madara //


Mi volnánk a frontra küldött shinobi utánpótlás. Néztem körül a karavánnál. A fagyos mezőkön járva elgondolkodtam vajon milyen is lehet ebben az országban élni. Mintha egy hűtőben kéne sétálnom. Ebben csak egyetérteni tudunk, Taka. Elég sokan kísértek minket. ANBU-k,más chuuninok és geninek is körbevették a mi kis konvojunkat. Hogy hova is tartottunk? A szülő országom nyugati vidékére, legalábbis irányban.
- Lehibernálódnak a fegyvereim. - Morogtam magam elé köpenyembe kapaszkodva. Tény, a panaszkodás sosem volt reszortom, de a fagy előhozta hisztisebb énem. Mindenkinek van gyenge pontja, nem de? Kellő idő/nap után elérkeztünk a hegységrendszerbe aminek mondanom sem kell nagyon örültem. Szülőhazám éghajlata felüdülés, bár ebbe még eddig soha nem is gondoltam bele. Az ember csak akkor értékeli amije van, amikor az már nem adatik meg neki. Sajnos ilyen az emberi természet fő gyökere. Amin viszont folyton felhúztam szemöldökömet az az volt, hogy akadémiai tanulók is voltak velünk. A falu ahonnan jöttek nem volt lényeges, sokkalta inkább az, hogy még kölykök. Háború van, értem én. De tényleg mindent be kell vetni a cél érdekében? Szerintem önszántukból vannak itt, Taka. Mindenki? Nem hiszem. Nekidőlve az egyik kőfalnak elővettem kézre eső kunaimat és pörgetni kezdtem a mutatóujjamon gyűrűjénél fogva. Nos, én várok. Mégis milyen képzést kapunk bevetési célzattal? A madarak azt csiripelték személyre szabott lesz ez az egész. Tényleg ilyen sok infójuk lenne a faluknak? Emlékeztess, hogy soha ne legyek elveszett ninja.
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 176

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 640

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Akihiro Jaken on Szomb. Feb. 25 2017, 14:14

//TÖMEGES KÉPZÉS - Tűz Szövetsége - Uchiha Madara//

Ismét hosszas utazás várt rám. Sokunkat rendeltek ki Kumogakuréba, és most amolyan felkészítés következett. Nem először vettem rész képzésen, így nem volt idegen a számomra, mindössze annyi volt a különbség, hogy most nem hazai terepen várt rám a felkészítés. Nagy csapatokban, karavánokkal indultunk meg Kumogakure Nyugati hegységrendszere felé. Út közben nem igazán kerestem magamnak társaságot, könyveimbe és tekercseimbe temetkezve tettem meg az utat.
Mikor végre megérkeztünk a hatalmas kiképzőtérre, egy nagyot nyújtózkodtam, majd szemeim a hatalmas tömegen kezdtek cikázni. Számos országból érkeztek különféle rangú ninják. Az életkor is az egészen apró gyerekektől egészen idősekig terjedt.
 ~ Most komolyan, ki az az elvetemült, aki tíz éves gyerekeket küld el egy másik országba, hogy felkészítse a háborúra? Ennyire hiánycikk lenne manapság a shinobi? Ez azért kicsit túlzás! ~
A kiképzőtér széléhez húzódtam, majd egy nyugodtabb helyet keresve lehuppantam a földre. Onnan figyeltem tovább a tömeget. Olyan országok fejpántjai is fel- feltűntek, amelyek nem is tartoztak a Tűz Szövetségéhez.
 ~ Nem félnek a beszivárgástól? Nem szövetséges országok tagjait is idehívni nem veszélytelen dolog. Persze ki vagyok én, hogy a vezetőség döntését megkérdőjelezzem? ~
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 101

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 594

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Szomb. Feb. 25 2017, 16:30

[Tömeges képzés - Tűz szövetsége - Uchiha Madara]


Egy hosszú és fáradalmas nap után végre hazaérkezek, így az első teendőm nem más, mint az ágyba zuhanás. Az érkezés erejét arccal tompítom, belefúródva az ágyba. Mielőtt még az álom elnyomná tudatom, pihenőre helyezve azt, még a ma esti dolgokon gondolkozok.
~Miért mondta a Sensei, hogy holnap ne menjek se az Akadémiára, se a mögötte lévő kis erdőbe? Nem úgy volt, hogy osztályt lépünk, ezért be kell pótolni a harmadikos tananyagot két hét alatt? Nem értem mi történik most.~
Talán vezetném tovább is ezt a gondolat menetet, ha nem ragadott volna magával a fáradság.


Reggel apám kelt fel, teljes szolgálati ruhában. Reggeli, csipás szemmel pislogok rá, hisz még sosem mutatkozott előttem ebben a ruhában. Tekintete komoly és elszánt, de mégis, mintha lenne benne egy kis büszkeség. Sietve felugrok az ágyból és haptákba vágom magam, nem tudom mire vélni apám furcsa viselkedését, ezért inkább e-képp teszek.
-Omodeto*, Tomoe.
Tekintetem rémültből, hirtelen csodálkozóra vállt.
-Kö-köszönöm. De mégis mihez?
-Hallottam a tegnapi teljesítményedről. De nem csak ezért, van még más is.
-Micsoda? Összefüggésben áll azzal, hogy ANBU ruhában állsz előttem?
-A Tűz szövetségének vezetősége kiválasztott téged, mint ígéretes Akadémiai tanuló, hogy elmenj egy képzésre a Villámok országába. A tegnapi… pontosabban a ma halynali eredményed felhívta rád a figyelmet. Shugaku még hajnalban kérvényezte az előre léptetésetek, melyre egyből felfigyeltek. Hármótok közül téged, kinek egyensúlyban van a szellemi és fizikai energiája, választottak ki. Még egyszer gratulálok.
-Akkor nekem most el kell mennem a Villámok országába? De mégis hogyan?
-Egy karaván visz el minket. Engem mint ANBU tagot beosztottak a karaván kíséréséhez. Pontosabban kérvényeztem, hogy mehessek, ha már a fiam is rajta lesz. Öltözz át, lent várlak.
A hírtől felpörögve kikapok egy ruhát a szekrényemből, csak úgy találomra, majd belebújva leszáguldok a lépcsőn.


A karaván hat napig volt úton, mely idő alatt szinte végig unatkoztam. Próbáltam beszélgetni másokkal, főképp apámmal, de Ő kifejezetten elfoglalt volt. Most itt vagyunk a Villámok országának nyugati partjain, sok más Shinobival együtt. Vannak itt Konohaiak, Kumoiak, Sunaiak, de akadnak sok más, a szövetségbe nem tartozó Shinobik is. Felsorakozva a képzést tartó Jounin rangú ninják előtt, feszülten várok, hogy mi is lesz itt. Fejemet hiába forgatom jobbra balra, egy ismerős arcot se látok, még az apám is eltűnt.

*Gratulálok



///Gomen a felvezetésért, szükségem van rá, hogy be tudjam illeszteni Tomoe idővonalába. Remélem nem nagy probléma.///
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Hinami on Vas. Feb. 26 2017, 19:54

// Tömeges Képzés - Tűz Szövetsége - Uchiha Madara //

- Gyere Pici Hinami! Már majdnem ott vagyunk! -
mondta büszkén nagyapa, ahogy botját az égbe emelte, mint valami trófeát.
- Ez lett volna az a rövidebb út, amit mondtál? - sóhajtottam, miközben már nagyjából harmadjára láttam meg azt a fát, amit már két órával ezelőtt megjelöltem egy késsel, hogy tudjam, erre már jártunk.
- Bizony! Mondtam már neked, hogy amikor apád annyi idős volt, mint most te, akkor körbeutaztam vele a világot?
- Nekem apa azt mondta, hogy amikor annyi idős volt, mint én, akkor lépett le egyedül otthonról, mert nem bírt téged elviselni.

Ám az öreg mintha meg se hallotta volna, csak töretlenül ment tovább. Hiába magyaráztam neki, hogy nem túl célravezető körbe-körbe járkálni, de hallgatott Ő rám valaha is? Zsebre tett kézzel lépkedtem nyomában, mire öt perc elteltével egy eddigi új elem férkőzött a látókörömbe. Elértünk volna a célhoz? Már csak azt kéne kitalálnom, hogy mit is keresek egy partvidéken. Ekkor papám eltűnik a szemem elől és mire észbe kapok, már egy valószínűleg jounin rangú nő kezét csókolgatja.

- Csókolom a kis kezét hölgyem, a legendás Ayanokoji Hitoshi vagyok, biztos hallott már rólam! Azért jöttem, hogy megtanítsák az unokámat a szél elem használatára. Tudja... Én is megtehetném, mert minden elemet uralok, de egy kis változatosság nem árthat senkinek! - magyarázza lelkesen a nőnek, aki undorodva néz arra a kézre, amit a nagyapám az imént nyáltengerrel árasztott el.
- Melyik Szövetség oldalán állnak? - néz komoran papa szemébe és egy kunait szegez a nyakának.
- Ahol szeretné hogy álljak. - vonja fel kétszer a szemöldökét egy széles, foghíjas vigyor kíséretében egy kacsintással pontot téve a halálos ítéletünk végére.
- Na elég legyen! Fiúk, vigyétek el az öreget! - szól hátra a társainak, de szerencsémre senki sem hallotta meg. Odarohanok a papám mellé és elkezdem ráncigálni, amíg még el tudunk innen rongyolni.
- Nézze hölgyem, hát nem aranyos? - fog meg a vénség és húz meg a pofimnál fogva. - Ő az én unokám!
- Papa, ne égess már! - bosszankodok és leütöm a kezét az arcomról.
- Igaz ez kislány? - szegezi nekem a kérdést a nő. - Honnan jöttetek? Válaszolj!
- A Hó Országának geninje vagyok, vándor státuszban kértünk engedélyt a falu elhagyására. - felelem nyugodtan, majd kapucnimat levéve megvillantom Yukigakure fejpántját. A nő a hallottak és látottak alapján csak bólintott egyet, majd a part egy részére mutatott, ahol emberek gyülekeztek.

- Állj oda a többiekhez! A papád majd itt vár rád. - néz fenyegetően Hitoshi-ojiisanra.
- Ez nem igazság! Nem hagyom, hogy szakértetlen kezekbe kerüljön az én kisunokám! Én is megyek!
- Örüljön, hogy egyáltalán megengedjük, hogy itt lehessen.
- Bebizonyítom! Látja? Itt a kép róla! - nyomja a nő arcába az A5-ös fényképemet, ami valamilyen csoda folytán mindig sértetlen és ép állapotban van nála. - De van még! Ezen itt éppen az ujját szopta, amikor kicsi volt. Itt meg fürdette az anyukája. Itt meg...
- Jó-jó, tudja mit? Csinál amit akar, csak ne engem fárasszon a hülyeségeivel. Viszont nem vállalok magáért felelősséget. - sóhajtotta elszörnyedve. Nekem meg lesült a képemről a bőr. Dühösen topogtam a többi ember közé és az sem érdekelt, hogy épp hol vagyok, vagy mire készülök.
- Várj meg Hinamiiii! - lohol a nyomomban a botját a levegőbe emelve. Így ki hiszi el, hogy szüksége is van rá? Egek... Mindeneserte még mindig fogalmam sincs miért vagyok itt, hogy mi ez a sok ember, és hogy mivel érdemeltem ki a nagypapámat.

avatar
Ayanokoji Hinami
Játékos

Taijutsu Pontok : 24

Tartózkodási hely : CUKORKA


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin (Vándor)
Chakraszint: 183

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Hamada Fuyu on Szomb. Márc. 04 2017, 14:17

// gomen a rövidségért és a késésért, de most vettem észre, hogy az előző postom elszállt... //


// Tömeges Képzés - Tűz Szövetsége - Uchiha Madara //


Hosszú út állt már a hátam mögöttem, így kelleténél is jobban esett ez a kis nyújtózkodás. Lassan egy hetes utazást hagytam magam mögött a minap, melyet, ha őszinték akarok lenni magamhoz, szívesen kihagytam volna, de sajnos nem tehettem mást. Jelenleg küldetésen jártam, mégpedig kiképző küldetésen, hogy próbáljam meg a falum és a Tűz Szövetsége között „pátyolgatni” a kapcsolatokat. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nem tartozunk a Szövetségbe, a falum elküldött a képzésre, és ahogy néztem nem csak én voltam az egyetlen, ki más, semleges faluból jelentem meg. Ejj-ejj. Úgy tűnik a háború szele mindenkit megmozgatott. Nos… mindenesetre lényegtelen. A költségeimet bár magamnak kellett állnom, de nem okozott problémát, hogy kisebb kiadások árán, de kényelmesen ellegyek most, és amennyiben szükséges az elkövetkezendő egy-két hétre is. Nos… már csak a képzés maga marad ismeretlen számomra. Mindig is magam szerettem intézni az ügyeimet, és a kissé zavart a körülöttem lévő zsongás. Nem zavarva a szokatlan melegtől. Szó mi szó hiába érezhette más kicsit hűvösebbnek is az időt, az én jeges környezethez szokott bőröm szinte teljesen felhevült ebbe a „túlfűtött” országba. Így hát magamat legyezgettem legyezőmmel, miközben kissé lejjebb húztam a kimonom szélét, hogy kissé jobb szelőzése legyen az öltözékemnek. Ejj-ejj… mit meg nem tennék most egy jó kis hidegfürdőért… 
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 25


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 273

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Uchiha Madara on Kedd Márc. 07 2017, 01:12

Takashi, Tomoe
A két shinobit egy szekcióba terelték, miután a nagyobb tömeg szinte már átláthatatlan volt. Több tucatnyi shinobi várakozott arra, hogy nevét hallhassa, s egy kisebb csapat tagjai közé szeparálhassák. A csapatotokban összesen nyolcan voltak, a konohai csoportvezető irányításával megindultatok a kiválasztott kiképzőterep felé, melyet a hegyekben húztak fel a képzés érdekében.
- Hm...ahogy látom idős chunnintól egészen a...akadémiai tanuló? Melyikőjük Tomoe? - tette fel kérdését, majd a jelentkezés után elmosolyodva tekintett a dossziéjára - Az igen! Ilyen fiatalon ilyen eredményeket elérni nem kis dolog. Csak így tovább - mosolyodott el, majd ujjatlan kesztyűs kezét ökölbe szorítva, egy levegőpacsit adott.
- Na de a lényeg. Az én osztagomba a katon affinitású shinobik kerültek. Nektek alapabb technikákat fogok tanítani, melyek leginkább nagyobb tömegek megbontására használhatóak. Azok, akik besorolásukban elérték a B szintet, álljanak jobbra, az alattiak pedig némiképp balra. - a mester megvárta, amíg a shinobik eloszlanak. A sensei először a magasabb szintűekhez lépett, majd kézpecsétek után egy hatalmas tűzlabdát fújt ki a szikláknak.
- A technika, amit tanulni fogtok a Goukakyuu nevet viseli. Lényegében a szátokban kell nagy mennyiségű chakrat összegyűjtenetek, majd kifújni azt. A chakratokat egyenletesen kell eloszlatnotok, s adagolnotok. Miután a chakra a levegőbe került, begyújthatjátok a katon elemetekkel, ezzel lángba borítva a chakratömeget. Minél nagyobb gömböt tudtok kifújni, annál nagyobb területet tudtok lefedni vele. Azonban a területi lefedettség nem minden. Ha a chakratoknak kisebb területet kell befedni, jóval nagyobb koncentrációval tudjátok megalkotni, így első lépésben egy nagyobb labda méretét várnám el. Miután elfogadható, csak azután sajátíthatjátok el a végleges formáját. Óvakodjatok a hevességtől, ugyanis aki túlságosan is korán akarja begyújtani a tűzgolyót, az igen csak pórul járhat. A katon chakra igen csak veszélyes, így ügyeljetek a precizitásra és a tökéletes kontrollra
A mester ezután a kisebbek csoportja elé sétált, majd újabb technikát mutatott be. 
- A ti esetetekben kisebb hatásfokú, mégis, több ellenfél ellen bevethető képességet fogtok megismerni. A technika hasonló elven működik, mint a másik csoporté, azonban itt az összesűrített chakrat kisebb elosztásban kell a szabadba juttatnotok. Mintha chakrat köpnétek. A levegőbe juttatott chakraköpeteket kell begyújtanotok, ezzel számos kisebb labda, pontosabban golyó méretű lövegekkel fogtok tudni operálni. Kezdésnek próbálkozzatok meg hárommal, majd hattal, végül tizenkettővel. Szemmel tartok mindenkit, s ismét elmondanám, hogy milyen mértékben kell ügyelnetek a tökéletes kontrollra. Fiatalok vagytok, s erőtök az egyik legveszélyesebb elemét élteti. A katon chakra roppant hasznos, ám veszélyes rátok nézve is. Elég egy rossz mozdulat, és aját bőrötökön tapasztalhatjátok a megállíthatatlan lángokat, már ha megtapasztaljátok. 
A mester ezután létrehozott annyi másolatot magából, ahányan a csoportjába kerültek, s mindenkit egyesével figyelve segítette, ha elakadtak. Számos vizet idézett meg tekercsekből, melyekből bárki ihat, ha túlságosan is sok tüzet fújt
50 sor minimum (Takashi, az elem feloldás ugyan nem chakraérzékeny papírral fog megtörténni, hanem egy általad megemlített incidens következtében. Egy kötözködő személy fog téged odébb lökdösni, az elfojtott érzések pedig tűzre lobbantják a karodon lévő fáslit. Ez vezetett oda, hogy a raitonosok helyett a katonosok közé kerültél.)


Hinami, Fuyu
A két kunoichit azonos csoportba osztották. Egy fiatalabb, barna bőrű kumogakurei kunoichit választottak vezetőtöknek, aki a hegység völgyébe vezette csapatát. 
- Zaurisho vagyok, fuuton specialista. Az én beosztottjaim azok, akik nem a Nagy nemzetek szövetségébe tartoznak, ezért is szeparáltak titeket külön. - Az összesen öt shinobit számláló osztagon végignézett, majd kezeit derekára helyezve szólalt meg - Ayanokoji Hinami, Hamada Fuyu lépjetek előre. Ha minden igaz, ti mind a ketten fuuton chakra érzékenyek vagytok. Nagyszerű! Ti velem fogtok tanulni, míg a másik három várakozzon, amíg megérkezik a másik mester. Szokásához híven elaludt, vagy ki tudja, hol az ördögbe van
A két lányt odébb kísérte, majd ismét a nála lévő aktákat lapozgatta.- Hmmm. Mit szólnátok, ha ketten együtt edzenétek? A csapatmunka elősegítheti a jobb eredményt, azonban ehhez mind a kettőtöknek akarnia kell a tanulás utáni vágyat. Egyszerűbb technikákkal fogtok gyakorolni és már tudom is, hogy mivel. - kezét összetette, majd fél szemét lehunyva, mintha végigmért volna titeket. Fuyu felé mutatott - Te nagyobb chakrakészlettel rendelkezel társadnál, így te fogod kezdeni az edzés első részét. A te technikád a Mugen Sajin Daitoppa lesz. A technika lényege, hogy nagyobb mennyiségű fuuton chakrat gyűjtesz össze, majd összecsapva a két kezed kiengeded azt. A szél elemű chakrat a tenketsu pontjaidon keresztül kell kiáramoltatnod, ezzel egy nagyobb széllökést hozhatsz létre. Amennyiben a chakrad korábban kiterjeszted, képes vag a földön lévő földport vagy homokot is vegyíteni a hullámmal, ezzel nagyobb előnyre tehetsz szert. A feladatod az lesz, hogy Hinamit messzebb lökd a talajtól. Hinami! - fordul ekkor a fiatal kunoichi felé - A te technikád egy roppant egyszerű, mégis hasznos kiegészítő technika lesz. A feladatod, hogy a fuuton chakrad a szádba koncentráld, majd a megfelelő pillanatban egy némiképp erősebb lökést létrehozva, megváltoztasd a levegőben az irányod. Minél pontosabban és erősebben koncentrálod a chakrad, annál jobban és precízebben fogsz tudni elmozdulni a tehetetlenség közepette. A technika, mint mondtam, egyszerű, mégis igen hasznos, ugyanis a shinobik java a levegőben a legsebezhetőbbek
Mesteretek köztétek áll, s várja, hogy Fuyu alaposan begyakorolhassa a technikáját. Addig Hinami a földre fújva a levegőt kell a magasba ugrania. Mikor a két kunoichi elkészült, megáll köztetek, s a Fuyu által indított hullámot leredukálja annyira, hogy Hinamit ne repíthesse a szikláknak neki, ezzel megnövelve a lány esélyeit a saját technikájának kivitelezéséhez. 


Minimum 50 sor (megbeszélhetitek a történéseket és saját szempontotok szerint reagálhattok)


Jaken
Az ifjú, mégis edzett gennint egy tagbaszakadt konohai vezette a sziklásabb hegyoldal felé. 
- A nevem Mao. Az alám beosztott shinobik között többen rendelkeznek másodlagos elemmel. A jelen lévők Uhago Kowa, Matasu Raido és Akihiro Jaken álljon elő. Ti hárman doton elemmel rendelkeztek, s képességeitek szerint támadó jellegű shinobiknak lettetek titulálva. A harctéren számos erőddel és erődítménnyel fogtok találkozni, melyeknek leveréséhez szükségetek lesz oly képességre, ami áttörheti az ellenséges akadályt. Egy olyan föld elemű technikát fogok ismertetni, melynek alapja nem nehéz, mégis nagyobb ütőerőt jelenthet a fronton. Akik nem hallották a nevüket, azok kooperálva fognak segédkezni és részt venni az edzésben
Ekkor a mester négy másik shinobit némiképp messzebb kísért egy klón segítségével, majd valamiféle védelmi technikát mutatott, s egy hatalmas földfalat húzott maguk elé.
- Remélem mindneki látja azt a falat. Az az ellenség bázisa. A feladatotok, hogy áttörjétek a védelmet, ezzel utat törve az első vonalaknak. A feladathoz a Douryuudan nevet viselő doton technikát kell használnotok. A képesség első lépésében a chakratokat a földbe kell vezetnetek, majd ezzel egy általatok megformált állat fejét kell megformáznotok. Ez lényegében egy ágyúként fog funkcionálni, melyből majd az ismételten föld chakraval képzett földlövedékeket fogja kilőni. Első lépésben magát a kilövőt kell felépítenetek, majd ezután a chakratokkal a földet, pontosabban annak egy kijelölt és átitatott részét, kell kilőnötök. Gondolom mindenkinek volt csúzlija gyerekkorában. A lövést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani. Minél több és koncentráltabb a chakratok, annál masszívabb lövegeket tudtok messzebb lőni. Amennyiben képesek vagytok már erősebb lövedékeket létrehozni, a megmaradt két shinobi begyújtja őket a katon elemeikkel, s meglátjátok majd a hatását
40 sor minimum



Határidő: Március 18

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.