Nyugati Partvidék

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Akihiro Jaken on Pént. Márc. 10 2017, 13:16

[Tömeges Képzés - Tűz Szövetsége - Uchiha Madara]


Alig pár perccel azután, hogy a Kiképzőtér szélén találtam magamnak egy kényelmes kis helyet, elkezdődött a képzésre való csapatok beosztása. Egy idősebb Konohai shinobi volt a csapatvezetőm, aki egy sziklás hegyoldal irányába terelgette az újonnan megalkotott csapatunkat.
 - A nevem Mao – kezdett bele mondandójába, amikor elértük a sziklafalat - Az alám beosztott shinobik között többen rendelkeznek másodlagos elemmel. A jelen lévők Uhago Kowa, Matasu Raido és Akihiro Jaken álljon elő. Ti hárman Doton elemmel rendelkeztek, s képességeitek szerint támadó jellegű shinobiknak lettetek titulálva.
 ~ Ó, szóval támadó osztályú shinobi vagyok? Már ezért az információért megérte eljönni ide. Mondjuk… azon technikákból, amiket magaménak tudhatok, én is kikövetkeztethettem volna, hogy ebbe a kategóriába vagyok sorolható. ~
 - A harctéren számos erőddel és erődítménnyel fogtok találkozni, melyeknek leveréséhez szükségetek lesz oly képességre, ami áttörheti az ellenséges akadályt. Egy olyan föld elemű technikát fogok ismertetni, melynek alapja nem nehéz, mégis nagyobb ütőerőt jelenthet a fronton. Akik nem hallották a nevüket, azok kooperálva fognak segédkezni és részt venni az edzésben.
 ~ Nagy ütőerejű Doton technika? Csodálatos! Az egyetlen Föld elemű technika, amit ismerek védekezésre szolgál, nem árt, ha van támadó is a repertoáromban! Ne is szaporítsuk tovább a szót, azonnal bele akarok vágni! ~

A kiképzőnk néhány embert odébb kísért egy klónnal, majd egy földfalat húzott fel. ~ Az új technikával képes leszek a (feltehetőleg) Doryuu Heki lerombolására is? Ez aztán remek! Amikor magam próbáltam a saját falamat lerombolni amikor megtanultam, akkor elég masszív volt a kőfal ahhoz, hogy ellenálljon a Karyuu Endanomnak. Persze eléggé megtépázta a kőfalat, de mégis csak kibírta, ezért most ez a technika még inkább felkeltette a kíváncsiságomat! ~
- Remélem mindenki látja azt a falat. Az az ellenség bázisa. A feladatotok, hogy áttörjétek a védelmet, ezzel utat törve az első vonalaknak. A feladathoz a Douryuudan nevet viselő Doton technikát kell használnotok. A képesség első lépésében a chakratokat a földbe kell vezetnetek, majd ezzel egy általatok megformált állat fejét kell megformáznotok. Ez lényegében egy ágyúként fog funkcionálni, melyből majd az ismételten föld chakraval képzett földlövedékeket fogja kilőni. Első lépésben magát a kilövőt kell felépítenetek, majd ezután a chakratokkal a földet, pontosabban annak egy kijelölt és átitatott részét, kell kilőnötök. Gondolom mindenkinek volt csúzlija gyerekkorában. A lövést leginkább ahhoz tudnám hasonlítani. Minél több és koncentráltabb a chakratok, annál masszívabb lövegeket tudtok messzebb lőni. Amennyiben képesek vagytok már erősebb lövedékeket létrehozni, a megmaradt két shinobi begyújtja őket a Katon elemeikkel, s meglátjátok majd a hatását. 
 ~ Tehát még Katon technikával is be lehet gyújtani, és így még erősebb lesz? Micsoda szerencse, akkor ez a kombináció egy erős ütőkártyámmá válhat majd a harcok közben! Ideje munkához látni! ~

Pár lépéssel odébb sétáltam, és amikor megfelelően elhelyezkedtem, elkezdtem felszabadítani a Doton chakrámat. Azt keringetve a testemben csak álltam egy darabig, majd bejuttattam a talajba. Elkezdtem a föld kiemelését, az pedig egy kicsit meg is mozdult, de csak egy akkora kemény földdarab emelkedett meg, amely sámli méretű volt. Le is huppantam újonnan létrehozott ülőkémre, és elgondolkoztam. ~ Túlságosan is kemény a talaj. Mindenek előtt fel kell lazítanom, hogy jobban formálhatóvá váljon. Amikor már saras jellegű az állaga, akkor megformázhatom a sárkányfejet – mi más lenne egy Katonostól, ha nem sárkány? Hmm… Hogy is voltak pontosan a kézjelek? Először volt egy Ökör, majd pedig Majom, Nyúl, Patkány és a többi, és a többi. Igen, azt hiszem emlékszem. ~
Ismét koncentrációba kezdtem, majd megalkottam a hosszú kézpecsét sorozatot. Chakrámat a talpamon keresztül vezettem bele a talajba, ezután pedig megpróbáltam megváltoztatni a föld szerkezetét. Már korábban, a Doryuu Hekinél is alkottam sarat, csak ott az egészet a chakrámból hoztam létre. Ezután pedig a kiköpött sarat keményítettem meg, és emeltem fel belőle a védelmül szolgáló kőfalat. Most csupán a folyamatot kellett megfordítanom. Ez nem is igényel annyi chakrát, hiszen már eleve itt van a föld, nem pedig nekem kell az alapanyagot is létrehozni.

Chakrámmal átitattam egy nagyobb földrészt, eztán pedig elkezdtem felemelni a földet, mindeközben pedig a szerkezetének átalakításával is foglalatoskodtam. A két lépést nem egyszerre kellett volna alkalmaznom, mert így egyikre sem tudtam megfelelően koncentrálni. ~ Először mindenképpen át kell alakítanom a földet sárrá, és csak azután próbálkozhatok a megemelésével. Külön-külön kell megtanulnom a lépéseket, majd később összeilleszteni őket, és akkor sikeres lesz a technika. Ha már gyakorlottabb vagyok, akkor már összerakhatom a két lépést, és ezzel időt spórolhatok, de ennek még bőven nincs itt az ideje. ~
Ismét koncentrációba kezdtem. A kézpecsétek után a chakrámat újfent a talajba vezettem, és megkezdtem a halmazállapot megváltoztatását. Lehunytam a szememet, s tisztán láttam magam előtt a képet, ahogy a föld lassacskán átalakul, szerkezete lazább lesz, és csaknem folyékonnyá válik. Ezután abbahagytam az összpontosítást, kinyitottam a szemeimet, s magam mellé pillantottam. Jól látszott, hogy már nem olyan szilárd a föld, mint az a rész, ahol álltam. Ball lábamat ezen rész fölé emeltem, majd lassan leengedtem. Egy kevéssé lesüppedt a lábam, de még közel sem volt olyan állapotban, hogy jól meg lehessen formázni, továbbá elég nagy sem volt.

Ismétlődött a procedúra. Koncentráció, kézjelek, majd chakra kibocsátás. Ezúttal azonban több chakrát fektettem az utolsó lépésbe, hogy nagyobb területet alakíthassak át. A szerkezetet ezúttal eléggé lazára tudtam alakítani, majd végül teljesen felvette a saras állagot. Ez a lépés tehát sikerült – nem volt nehéz, elvégre csak a sár megkeményítési folyamatát kellett megfordítanom, amit a Doryuu Hekinél tanultam. Most pedig eljött a formázás ideje!
Mivel a saras föld teljesen át volt itatva a chakrámmal, azért csak azt kellett mozgatnom. Tudatosan kezdtem irányítani a chakrámat, és emeltem meg a földet, majd belekezdtem a formázásba. Nem sokkal később meg is volt az eredmény. Leginkább egy nagy kupac barna takonyra emlékeztetett alkotásom. Azonnal abbahagytam a formázást, így a sár visszahullott eredeti helyére, és eltűnt az emberiség szeme elől az a borzalom, amit megalkottam.

Pár percnyi gondolkodás után újból nekikezdtem a formázásnak. Sokkal jobban körvonalazód előttem az alakzat, amit meg akartam formázni. A most már sokkal inkább sárkányhoz, mint takonyhoz hasonlító fej kiemelkedett. Egy fél percig megtartottam, majd ezt is visszaengedem. Ez már jóval mutatósabb volt, de gondoltam, ha már sárkány, akkor nézzen is ki jól. A következő két próbálkozásra jóval szebb lett a fej, végül pedig ötödjére már pontosan olyat alkottam meg, amilyet akartam.
Eljött az ideje az utolsó fázis gyakorlásának. A megalkotott fejben elkezdtem kialakítani a föld-chakra elegyű gömböt, majd megpróbáltam azt ellőni. A sárkányfej egyszerűen kihányt egy kupac sarat. Minden bizonnyal nem volt elegendő a chakra, jobban kellett tömörítenem azt.
A következő próbálkozásnál már jóval több chakrát fektettem a létrehozásba, így most messzebbre hányta a sarat. Kicsit jobban össze kellett fognom a lövedéket a chakrámmal, hogy ne essen szét, sűrítenem kellett.
A következő próbálkozásra több, még koncentráltabban felhasznált chakrát fektetettem a technikába. A lövedék kirobbant onnan, és hatalmas erővel csapódott a sziklafalnak, ahol széttoccsant. Még háromszor megismételtem ezt, majd leültem egy tízperces pihenőt tartani. A folyamat gyorsaságán kellett növelnem, valamint a lövedékek számán.

A pihenő után felálltam a hűsítő árnyékból, s elhelyezkedtem. A hosszú kézjel sorozatot megalkottam, majd a chakrámat a földbe vezettem, és újra megalkottam a sarat, megformáztam a sárkányfejet – elvégre nem árt, a gyakorlás.
Az egy darab lövedék sebességét akartam fokozni, a gyorsabb chakrairányítási műveletekkel. Nagyjából négy próbálkozás után sikerült elérnem egy olyan sebességet, amelyet kielégítőnek gondoltam, ezért nekiláttam a több lövedék létrehozásának. Sorozatban kezdtem lőni. Ha előttem az egyik lövedéket, már létre is hoztam a következőt a sárkány szájában. Pihenőkkel tűzdelve gyakoroltam, mindig több és több lövedéket beleépítve a sortűzbe. Mikor végre elértem a kívánt mennyiséget, felálltam a létrehozott fallal szemben.

Vettem egy mély lélegzetet, összpontosítani kezdtem, majd megalkottam a kézpecséteket. Talpamon kieresztettem a föld affinitású chakrámat, átalakítottam a kemény talajt laza sárrá, s létrehoztam a sárkányfejet. Sűríteni kezdtem a lövedéket, növelve benne a chakra koncentrációját, majd azt egy pillanat alatt kirobbantottam onnan, nem figyeltem a lövedéket, amely elszállt, ugyanis már a következőn dolgoztam. Az követte az elsőt, majd jött a harmadik, negyedik, és így tovább. A segítőm pedig végezte a dolgát. Kézjeleket alkotott, majd egy nagy levegőt követően lángba borította a lövedékeket. Ez a pusztító kombináció hatalmas erővel bombázta a falat, amely minden becsapódás után hangos robajt hallatott, amikor pedig felszállt a por és a tűz, a fal helyett csak egy nagy kőkupac volt ott. Megköszöntem a támogatómnak segítséget, amit nyújtott nekem, majd valamivel odébb sétáltam.
Eléggé fáradt voltam, de még egyszer meg akartam csinálni a technikát. Sőt! Az egész kombinációt!
A Doryuu Hekivel kiemeltem magam előtt egy falat, majd hátrább álltam. A mostanra már elég jól kitapasztalt folyamatot megcsináltam, és a földlövedékek már repültek is a fal irányába. Itt azonban még nem állhattam meg pihenni. Vettem egy mély levegőt, ezáltal friss oxigénnel megtöltve a tüdőmet. Ott a levegőt a Katon chakrámmal elvegyítettem, s a villámgyors kézjelek megalkotása után a lángtengert is útjára indítottam, amely begyújtotta a földrakétákat. A kombináció elemi erejű volt, így amikor belecsapódott a falba, annak nem is maradt túl sok esélye a stabil fennmaradásra. ~ Ezaz! Na ezt nevezem én támadó osztálynak! ~
Elégedett mosolyra húzódott a szám, miközben veríték díszítette homlokomat. Hangosakat szuszogva kapkodtam levegőért. Baromira elfáradtam, fölösleges lett volna tagadni.

Kerestem magamnak egy árnyékosabb helyet, és oda leülve akartam kipihenni a fáradalmakat, majd onnan figyeltem a többi kiképzőtéren tartózkodót várva, hogy most mi következik.

_________________
Előtörténet és Adatlap

,,Az lesz igazán erős, aki végig hisz magában!"
,,Inkább megbánom, hogy megbíztam valakiben, mintsem azt, hogy kételkedtem benne"
avatar
Akihiro Jaken
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 112

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 731

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Szomb. Márc. 11 2017, 14:50

[Tömeges képzés - Tűz szövetsége - Uchiha Madara]


Figyelemmel kísérem, ahogy a körülöttem lévő tömeg egyre csak nő és nő. Érzem, hogy egyre inkább kezdem eltűnni az emberek között, ezért elkezdek előre furakodni. Az egy dolog, hogy elég képzettnek ítéltek ahhoz, hogy eljöhessek ide, a Villámok országába, de attól még ugyan úgy egy tíz éves gyerek maradok, aki elveszik a tömegben. Próbálva úgy előre törni, hogy ne tapossanak össze egyszer csak hallom, hogy névsor olvasásba kezdtek. Úgy fest a helyzet, hogy csoportokra bontják az összegyűlteket, bár ez érthető, ennyi embernek nem lehet egyszerre tanítani.


Az egybe csoportosult shinobi gárdából elkezdenek kiszállingózni az emberek. A tömeg már már fojtogató volt számomra, egy tíz éves, teljes értékű shinobinak még nem mondható kisfiú számára. Rengetegen gyűltek össze itt, a Villámok országának Nyugati partvidékén. Az idefelé úton hallottak alapján, mi fogjuk képezni a Tűz szövetségének utánpótlását. Ennyire elkeseredett lenne a helyzet a fronton, hogy már Akadémiai tanulókat kell bevetésre kész állapotban tartani? Mi lesz itt a Genin vizsga után? Egyből küldeni fognak a frontra? Egyből a halálba fognak küldeni? Ez még a jövő zenéje, bár tény, hogy nem tartom valószínűnek, hisz Konoha sosem volt ilyen, legalábbis a Godaime idejéig biztos nem. Azonban új Hokage, új korszak, új helyzetek. A Negyedik nagy ninja háború feszültsége még itt is érződik, hisz itt mindenki tisztában van vele, hogy mi folyik az ország túlsó végén. Mindenki, kivéve engem. Ha nem lenne elég az, hogy a tömeg kellős közepén nyomorgók, még ezt a feszültséget is el kell viselnem. Kiragadtak az Akadémiai padok nyugodt hétköznapjaiból, már ha azoknak mondhatók. Összetűzések, házirend ellenes verekedések tanórák után, ostoba, önfejű edzések tanórák helyett… ilyenek voltak az én Akadémiai éveim, legalábbis eddig. Volt pár izgalmas helyzetem ezalatt a röpke két év alatt, de teljesen tisztába vagyok azzal, hogy ez mind semmi. A shinobi világ rideg és veszélyes, nem is kell a távoli múltba tekinteni ahhoz, hogy rájöjjünk arra, hogy mennyire véres és fájdalmakkal teli egy ninja élete. Elég a háborús övezetek felé tekintenünk, nem csak a shinobiknak, kik falujuk nevéért és védelméért küzdenek, de az ártatlan civilek is sokat szenvedtek emiatt a háború miatt. Mindezt miért? Pár elszánt vezető arrogáns viselkedése miatt, kik nem képesek engedni mások szavának, mert csak nekik lehet igazuk. Persze mit is tudhatok én erről. Nem is szükséges tudnom a háttérben zajló eseményekről, csupán azt kell tudnom, hogy most Konohát, a szülő falumat képviselem, így a lehető legjobbat kell kihoznom magamból.


Egyszer csak a nevemet hallom, vagyis épp meg kéne jelennem valahol. Szerencsémre pont elkapom egy előttem szólított shinobi érkezését, így sikerül kiszúrnom, hogy hova is kell mennem. Félre dobom az óvatosságot és az udvarias viselkedést, majd erőteljes lökdösődésbe kezdek.
-Elnézést... Bocsánat.... Kérem... Szabad?... Utat... Átmennék…
Pont akkor érek oda ahova szólítottak, mikor a hét fős csoport elindult, hogy a számára kijelölt gyakorló részhez menjen. Csatlakozván hozzájuk felveszem a tempót. Leghátul haladok, követve a Sensei-t követő, feltehetőleg magasabb rangú, shinobikat. Egy kevés rálátásom van csupán a csoport vezetőre, ki a Konohai chuunin mellényt viseli és a papírjait nézegeti.
- Hm...ahogy látom idős chunnintól egészen a...akadémiai tanuló? Melyikőjük Tomoe?
A nevem hallatán felemelem a kezem, miközben mindenki megáll, a csoportvezetőt is beleértve. Az összes tekintet rám szegeződik, én pedig hirtelen nem tudom, mit is kéne csinálnom. Végignézve az engem méregető számpárokon több féle véleményt tudok leolvasni az arcokról. Van aki lebecsülően tekint rám, akad aki bátorító bólintásokkal illet, de olyanokkal is találkozok, akik csodálkozóan néznek végig rajtam.Végezetül magára a senseire pillantok rá, aki egy mosollyal néz vissza, majd pár lelkesítő szó után -amiket nekem címzett- bele is kezd a dologba. Először is megkéri a csapatot, hogy oszoljanak két részre, mégpedig besorolás szerint.
~B szintet elért shinobik? Szerintem én még nem vagyok ilyen téren minősítve, szóval a B szint alattiakhoz állok.~
Miután megtörtént a feloszlás, a sensei oda lépett a magasabb rangúakhoz, majd pár, általam már ismert kézjel elmutogatása után végre hajtja a Konohába jól ismert technikát. Ezt követően ad egy rövid magyarázatot arról, hogy miként is működik a Goukakyuu no Jutsu. A mi részünkből többen is ámulattal nézték végig a technikát, elsöprő ereje már-már engem is rabul ejtet, hisz jóval nagyobb fokon hajtották végre, mint ahogy én a jelenlegi szintemmel képes lennék.


Mikor a sensei átjön a mi oldalunkra nem kezd pecsétek mutogatásába, hanem egyből magyarázattal kezd. Egy rövid, ámde annál lényegre törőbb leírás után elmondja a kézjeleket, elővesz pár tekercset, melyek segítségével vizes flakonokat idéz elő. Eszes dolog, hisz mindkét csoport Katon elemmel fog gyakorolni, ahhoz meg nem árt ha van a közelben víz, ha netán valami baj van. Nem szükségszerű az ívás a katon edzés közben, hisz jómagam is úgy sajátítottam el a Goukakyuu-t, hogy nem volt a közelemben semmi nemű vízforrás, azonban remek ötlet volt a Sensei-től, hogy gondolt erre. Elmélyülök magamban és elkezdem feldolgozni mindazt, amit az előbb mondott a sensei. Mikor pár pillanattal később felnézek, már egy klónja áll előttem, akárcsak mindenki más előtt.
-Á… Sensei. Jó, hogy itt van. Kérdezhetek valamit?
-Persze, hisz azért vagyok.
-Ha jól értelmezem mindazt, amit az imént elmondott, akkor a Housenka no jutsu  alapja ugyan az, mint a Goukakyuu no jutsu-é, csupán annyi különbséggel, hogy több kisebb adagban kell kilehelni a lángokat?
-Igen, valóban így van. Fiatal korod ellenére hamar megértetted.
-Sensei… Esetleg megkérdezhetem, hogy mik szerepelnek rólam abban az aktában?
-Csupán annyi, hogy harmad évfolyamos Akadémista vagy, továbbá az, hogy Tűz elemű vagy.
-Értem. Akkor kezdhetjük Sensei?
-Lássunk neki! Csak menjünk arrébb, van még hely, ne zavarjunk másokat.
A kérésre arrébb megyek pár tíz métert a többiektől, míg a sensei klónja követ és figyelemmel kíséri a további cselekvésem.


~Lassan egy hete, hogy először és utoljára használtam a Goukakyuu-t, azonban most fel kell elevenítenem, hisz szükségem lesz a működési elvére. Na lássuk…~
Lábaimat stabil helyzetbe helyezem, testtartásom kiegyenesítem, karjaim mellkasom elé emelem. Kígyó, kos, majom, vadkan, ló, tigris, ezek azok a kézjelek, melyeket elmutogatom. Kitartva a tigris pecsétjét hátra döntöm testem, hogy a lehető legtöbb levegőt tudjam beszívni a tüdőmbe. Miközben befele áramoltatom a levegőt a chakrámat is oda összpontosítom, hisz ez elengedhetetlen a technikához. Miután a tüdőm teljesen megtelik, valamint a kellő mennyiségű chakrát áramoltattam a kellő helyekre, készen állok a nemrég tanult technika Bevetésére.
~Katon: Goukakyuu no jutsu!~
Hangoztatom magamban a jutsu nevét, miközben erőteljesen fújom ki magam elé a levegőt. A tűzgömb folyamatosan kavarog előttem, érezni a belőle áradó hőt, hallani, ahogy perzseli maga alatt a talajt és látni, ahogy izzik a belseje. Mikor véget ér a technika és egy gyors pillantást vetek magam köré, akkor veszem észre, hogy újfent felhívtam magamra a figyelmet. Nagyon úgy fest, hogy nem ép mindennapi egy tíz éves gyerektől egy Goukakyuu, pláne, hogy odaát pont ezt tanulják.
-Most már értem, hogy mit is keresel itt. Még jó, hogy nem a másik csoportba kerültél, mondjuk hamar kiderült volna, hogy emitt a helyed.


Szinte mit sem törődve a Sensei szavaival, vagy a többiek nézésével, gondolkodóba esek, hogy hogyan is kéne tovább.
~Akkor a Housenka működési elve hasonló alapokon nyugszik. Vagyis a tüdőben kell egy nagyobb mennyiségű chakrát összegyűjteni, valamint az ajkakon egy keveset, mely majd a lángra lobbantást szolgáltatja. A tüdőben a levegőt vegyíteni kell a chakrával, így létrehozva az égés anyagot. Viszont! Kifújáskor nem egyszerre kell kilehelni az egészet, és nem is folyamatosan fújni, hanem több kisebb adagban kell kiköpni. Viszont akkor az ajkakban több chakrát kell felhalmozni, mivel nem egy lángra lobbantás lesz, hanem annyi amennyi tűzgolyót kilövök. Esetlegesen több kisebb chakra központot kéne megpróbálni alkotni az ajkaimon, variálva, hogy az egyiket a felsővel a másikat az alsóval gyújtom be. De még mindezek előtt, gyakoroljuk be a kézpecséteket.~
Leültem a földre ott, ahol eddig álltam, majd magam elé tartottam kezeim, hogy elkezdjem a kézjelek folyamatos megformálását.
~Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris...Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris...Patkány, Tigris, Kutya, Ökör, Nyúl, Tigris.~
Eleinte lassan, de annál precízebben mutogatom ezeket a jeleket, majd egyre gyorsabban, próbálva megőrizni a pontosságot. A csatatéren nem lesz időm a kézpecsétek formázására, ott a lehető leggyorsabban kell majd elmutogatnom őket és végre hajtani a jutsut. Ezt a célt szolgálja az edzésem ezen része, hisz sok gyakorlással bármi elérhető. Még te is, Kendo…


Amikor már úgy érzem, hogy a formázás sebessége elfogadható, -ami persze nem igaz, hisz mindig van hova tovább, ezért ez is fejlődni fog még- akkor egy utolsó kézjelként a kos jelét tartom ki, hogy elkezdhessem a chakra koncentrálást. Először a tüdőmbe gyűjtöm össze a kívánt mennyiséget, mely ezúttal ugyan annyi lesz, mint amennyit a Goukakyuuhoz használok. Ha ez megvan, akkor az alsó ajkamon kezdem el felhalmozni a kisebb mennyiségű chakrát. Ezt követően feltápászkodók a földről, majd sietve formálom meg az imént begyakorolt kézjeleket, miközben mély levegőt veszek. Összevegyítem a mellkasomban felgyülemlett chakrát és levegőt, majd egy keveset kilehelek belőle, melyet az utolsó pillanatban begyújtok az ajkamon lévő chakrával.


Egy aprócska lövedéket sikerült létre hoznom, azonban mikor lőttem volna a következőt, akkor vettem észre, hogy az imént elhasználtam az összes chakrát az ajkamról, így köhögve eresztettem ki a bent maradt levegőt.
~Fenébe! Nem akartam a teljes készletet elhasználni, de úgy tűnik, hogy mind eléget, amikor egy kis részével begyújtottam a tűzgolyót. Meg kell próbálnom több, különálló részre gyűjteni az ajkamon, vagy inkább az ajkaimon. Használatba fogom venni a felső ajkam is, és azon is elő fogok készíteni chakrát. Így talán kiküszöbölhető az, ami az imént történt.~
A terv elkészültével újfent elkezdem a kívánt helyekre áramoltatni a chakrám, hogy ott aztán felhalmozhassam, majd bevethessem. Ezúttal három különálló chakra “kupacot” hozok létre, egyet a felső ajkam közepén, míg a másik kettőt az alsó két szélén. Mikor készen állok a technika végre hajtására, akkor kezdem el kiköpködni a lángokat magamból. Az első sikeresen létrejön, a második is. Ezek átlagos méretű lánggömbök voltak, azonban már csak egy chakraadagom maradt a számon, így az maradék levegőt kénytelen vagyok egyszerre kifújni, ezzel egy kisebb Goukakyuu-t csinálva.
~Lényegében sikerült a három lövedék, az már más kérdés, hogy nem egyforma arányban osztottam szét köztük a felhasználható levegőt. Akkor most lássuk ezt hat lövedékkel.~


Elkezdem ugyan azt a procedúrát mint az előbb, annyi kivétellel, hogy ajkaimon ez alkalommal kétszer annyi chakra csoportot hozok létre, mint az előző próbálkozásnál. A levegő részenkénti, szaggatott kiköpködése közben, sorra használom el a felhalmozott chakra kupacokat a számon, próbálva egyenletesen elosztani a rendelkezésre álló levegőt. Ezúttal gond nélkül sikerül mind a hat töltetett ellőni, ezzel teljesítve a második szintet. Egyértelmű, hogyha nem ismerném a Goukakyuu-t akkor jóval nehezebb dolgom lenne, de így egy kisebb előnnyel indulok társaimmal szemben. Ez után nem marad más, mint a harmadik lépcsőfok, a tizenkét lövedékes használat. Előre tudom, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, hisz ez alkalommal jóval nagyobb lesz a különbség a két használat közt. Összecsapom kezeim a kos jelébe, könnyítve a koncentrálást. Mindkét ajkamon hat különálló részbe gyűjtöm a chakrám, így oda jóval többet kell áramoltatnom mint eddig. Ezzel szemben a tüdőmbe ugyan annyit halmozok fel, amennyit az előzőnél. Sajnos ebben hibáztam, ugyanis a kilehelés közben problémába ütközök, ezúttal nem a gyújtó anyag, hanem maga a levegő fogy el.


Lihegve ereszkedek fél térdre, egyik kezem a felhúzott lábamon pihen. míg másikkal a talajt támasztom. A sok próbálkozás rengeteg chakrát emészt fel, azonban közel a vége, érzem, hisz már rájöttem arra, mit is kéne tennem. Pár percnyi pihenő után fellököm magam, hogy újra két lábon álljak, majd a vizes flakonok felé veszem az irányt. Megragadva az egyiket buzgón kezdem inni annak tartalmát. Mint azt korábban már kifejtettem, ez egy roppant jó ötlet volt a képzést tartó Sensei-től, hisz a frissítő víz új erőt ad. Megnyugvást hoz kiszáradt légcsövemnek és száj üregemnek, az ajkaimról nem is beszélve. Olyan jól esik az ital, hogy egyből két adaggal iszok meg, majd megtörölve a számat vissza indulok az eddigi helyemre. Elszánt tekintettel nézek magam elé, miközben már elkezdem az előkészületeket. Tanulva az előző esetből, most másfélszer annyi chakrát halmozok fel a mellkasomban, mint a megelőző alkalommal. Hogy miért pont másfélszer annyit? Azért, mert ha a memóriám nem csal, akkor a nyolcadik lövés után szembesültem azzal, hogy elfogyott a nafta. Persze nem csak chakrából kell több, levegőből is, azonban egyszerű, alap testtartással nem fér a tüdőmbe több, viszont erre is van egy megoldás.
-Sensei… Megkérhetem, hogy álljon hátrébb picit?
Szólalok fel, miközben ökölbe szorított kezekkel, a talajra meredő tekintetekkel állok mereven. A terv elkészült, már csak kivitelezni kell. Ez lesz az utolsó próbálkozás, hisz chakra tartalékaim kiürülőben vannak. Ezt a próbálkozást még képes vagyok úgy végre hajtani, hogy utána a saját lábamon sétáljak el innen.


Egy utolsó pillantást vetek a környezetemre, a sensei klónjai vagy magyaráznak, vagy karba tett kézzel figyelik a tanítványokat. A gyakorlók nagy része már kezd fáradni, főleg a mi csoportunk tagjai, hisz mi vagyunk az alacsonyabb besorolásúak, a másik bagázs tagjaiból alig páran látszódnak, többen félrevonultak, hogy ne zavarják őket, valamint, hogy Ők se zavarjanak senkit. Még mielőtt belekezdenék a dologba, figyelemmel kísérem, ahogy a másik csoport egyik tagja sikeresen végre hajtja a Goukakyo no jutsut. Azok akik épp nem próbálkoznak tapsolnak neki, vagy elismerő bólintásokat vetnek felé. Itt az ideje, hogy neki essünk és befejezzük a technikát.


Mostanra már ajkaimon is elkészültek a chakra foltok, így már csak a levegő kell. Elrugaszkodva a talajtól a levegőben döntöm hátra felső testem, ezzel megnövelve a mellkasom térfogatát, melynek következtében ezzel arányosan nő a tüdőm tároló kapacitása is. Ilyen módon képes vagyok kellő mennyiségű levegőt felhalmozni, így nem esek abba a hibába mint az előbb. Minden készen áll, már csak ki kell köpdösni a tűzgolyókat. Előredöntöm testem, egyenesen a föld felé. Miközben hajolok előre elmutogatom a kézpecséteket, majd jobb kezem a szám elé emelem.
~Katon: Housenka no jutsu!~
Mondom ki magamban a technika nevét, amit a végre hajtás követ. Sorra lehelem ki a levegő adagokat, melyeket egyesével gyújtok be, ezzel sorra elhasználva a tölteteket, amiket felhalmoztam. A végeredmény a talajba képződött lyukak, melyek a lánggömbök becsapódásakor keletkeztek.


Két lábra érkezem vissza a talajra, azonban megállni rajtuk már nem birok. A fáradság eluralkodik rajtam, így akarva akaratlanul is hátra dőlők. Szét nyitott lábakkal és oldalra nyújtott kezekkel fekszem a hátamon. Kisebb fájdalmaim vannak, melyek a chakra alacsony szintjének köszönhetőek főképp, valamint a kimerültségnek. Viszont még ezek ellenére is, mosollyal az arcomon bámulok az eget. Eltölt a büszkeség, hogy újabb technikát sajátítottam el.

-Sikerült.
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 355

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Takashi on Pént. Márc. 17 2017, 23:50

Uchiha Madara - Képzés


A raitonosokhoz kellett volna állnom, nyilván ez elég alap tény. Ám az már váratlan fordulatnak tudható be, hogy mégis a katonosokhoz kerültem be. Akár akartam, akár nem, a második elemem felébredt hosszú álmából, pont jókor azt hiszem. Történt ugyanis hogy elhelyezkedéskor valaki már túlságosan rákészült a háborúra, olyannyira, hogy saját bajtársain akarta levezetni. Gondolok itt magamra.
Most akkor hagyni fogod, hogy lökdössön? Csak egyszer jött nekem és nem hiszem, hogy direkt csinálta volna, csak lekocco…
- Menj már arrébb szövetképű!
Áhh. Biztos nem direkt volt. A sértéshez egy kétkezes lökés is társult egy marcona Kumogakureitől. Arcát két sebhely is tarkította, bizonyára nem az udvariassága végett szerezte őket. Kezem ökölbe szorult, kapucnim takarása alól féloldalas tekintetemmel átszúrtam a férfi koponyáját. Ő bambán rám nézett, majd hüvelykujjait és mutató ujjait felém nyújtva egy keretet formálva folytatta mondanivalóját.
- Ja, tökéletes leszel egy koporsóba. – Ekkor történt, ugyanis hogy a tekintetem már nem volt elég. Testem azt kívánta, hogy megüssem. Megtehettem volna? Meg. Pozitív következménye lett volna? Hosszútávon biztosan nem. Nem kellett még egy ok, hogy fikázzanak a faluba, de mégis úgy, de úgy meg akartam ütni. Türtőztettem magam, ökölbe szorult kezeim szinte izzadtak, mintha lélekben már az arcán nyugodtak volna jó párszor. Nem tettem semmit, csak néztem és összeszorítottam fogaimat, kezeimet.
- Na, most akkor mi lesz? Hívod anyucit és apucit? Ja, nem, emlékszem már! Te nem élsz ilyesmikkel. Háh! – Testem akarva-akaratlanul mozgott, talpam megfeszült és úgy kilőtt engem, mintha csak ágyú lett volna előző életében. Jobb karom lendült várva, hogy a férfi meglepett arcát átrendezze egy krumplipüréhez hasonlatos masszává. Nem érdekelt honnan tud rólam, miért tud egyáltalán akármit is rólam, csak mentem előre. Szinte már éreztem, ahogy lángol a kezem.
- Hó, hé! – Fogott vissza az egyik ott álló shinobi. – Ezt nem kéne. Meg amúgy is… - Nézett rá karomra furcsállva valami nem oda illőt. – Te is érzed ezt a…? Basszus lángol a karod! – Gyorsan letéptem fáslijaimat, majd eltapostuk. Hát, ez meredek volt. A mamlasz eltűnt a tömegbe, míg az engem lefogó shinobi egy másik irányba terelt.
- Azt hiszem, neked arra lenne a helyed, mondd el mi történt.
Egy konohai csoportvezetőnek számoltam be a történtekről, ki a raiton csoport helyett a katonba osztott be. Nem volt mit tenni követtem az utasításokat, így legalább távolabb kerülhettem attól a pofátlan tagtól. Tudod, jobban örültem volna, ha őt gyújtod be, nem pedig saját magadat. Az elhelyezkedés és az instrukciók után vállat vontam majd kifújtam magam. Hát ha chakrát kell kifújni az elején az még elsőre is menni fog. 
Összesűrítettem semleges chakrámat a torkom tájékára, majd ösztönösen kifújtam azt. A chakra mennyisége ugyan kifogástalan volt, hisz se nem volt túl sok, se nem túl kevés, az állaga viszont már kevésbé. Szétszórtnak tűnt, zavarosnak, mint egy megkacsázott víz. Hm, nem koncentráltam volna eléggé? Ez egy komoly kérdés, Taka? 
Megrázva fejemet próbáltam elhessegetni nem régiben megtörtént konfliktusomat, révén bizonyára az zavarta meg chakrám összpontosítását. Miután ezt tisztáztam újból nekigyürkőztem és bizony igazam volt. A chakra reagál az érzéseimre, ezt eddig is tudtam, de túlságosan is könnyű róla megfeledkezni. Legalábbis nekem. Körbe néztem és láttam már olyan ninját is, aki már begyújtotta chakráját, látszólag hibátlanul. Ugyan nem láttam senkit, ki elrontotta volna, ezzel leégetve magát a szó legszorosabb értelmében.
Szerény személyem meg végképp nem akarta elsietni ezt a próbálkozást így a tökéletes adagolást gyakoroltam újból és újból. Mikor már úgy éreztem, hogy készen állok, lehunytam szemem.
Tűz chakra. Mondanám, hogy meglepődtem, de a jellememből kiindulva talán más elem nem is jöhetett volna szóba. Mert gyorsabban elkattansz, mint egy sakefüggő a lépcsőházban felfelé? Dante szavai igazságot reflektáltak, néha kissé… Tényleg hevesen reagálok. Így hát belső lángomat régi emlékeim hamvaiból próbáltam meg előhozni. Olyan sérelmekből táplálkoztam, amik nagyban alakították személyiségemet, sajnos nem a pozitívabb irányba. Mély levegőt vettem, majd chakrámat kifújva megpróbáltam begyújtani azt. Szemeim nagyra tágultak, nem csoda, hisz a gömb nagy lángokba tört ki, közel az arcomhoz. Nos, ha nem is volt túl közel én nagyon is úgy éreztem. 
Abbahagytam a fújást, majd reflexszerűen megtapogattam fejemet. Huh, oké. Nem volt valami stabil a dolog, meg kell hagyni. A gömbformát meg kéne tartanom, nem engedhetem szabadjára a technikát. Mellesleg nem ártana kissé távolabb aktiválni… De! Sikerült előhívnom tudatosan a katon elemem. Azt hiszem ez már önmagában plusz pont. Letudva gondjaimat újból nekiálltam. Mély levegőt véve hátra hajoltam, majd lendületből fújtam ki a jutsut. Az íve egyenes volt, a formája nem tökéletes, de megfelelő, az ereje, nos azon volt még mit dolgozni.
- Ehhez kéne valami plusz. - Suttogtam magam elé.
Egy nagyobb labda méretét céloztam meg, immáron egy közelmúltbeli érzelem segítségével. A kumoi pöcsfej stílusát képzeltem el lelki szemeim elé és éreztem, ahogy tüdőmet elárassza a meleg, majd számon keresztül heves kitörésként gömbformába alakul. A forróságát éreztem arcomon, egy pillanatra talán még azt is éreztem, hogy éget, de egyáltalán nem érdekelt. Csak fújtam, fújtam és fújtam. Fenntartottam a technikát, folyamatos chakrakontroll és adagolás segítségével. Ezután viszont kissé kifulladtam. Nem meglepő, hisz se a szervezetem, se én nem voltam hozzászokva a tűz elem sajátosságaihoz. Oldaltáskámból kivettem egy kis flaskát, majd szomjamat oltottam vele. Ehhez még bőven hozzá kell szoknom. Az ezután következő időszak a tökéletesítésről szólt, a kontrollálásról és arról, hogy fokozatosan növeljem a technika méretét, erejét. Éreztem, ahogy a belső tűz előhozása még a kellőnél több chakrát von el tőlem. Vagy ez mindig így van? A második elem nehezebben előhozható? Hm, idővel biztosan megtudom. Mire észbe kaptam azt vettem észre, hogy néhány aktiválásnál a szám elé teszem a kezem és kört formálva ujjaimmal azon fújom keresztül. Precízebb célzás? Könnyebb koncentráció? Magam sem tudom biztosan.


// Ennyi fért ki a csövön, sorry. //
avatar
Ayanokoji Takashi
Játékos

Taijutsu Pontok : 180

Tartózkodási hely : Kérdések közt


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 655

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Ayanokoji Hinami on Szomb. Márc. 18 2017, 10:39

 // Tömeges képzés - Tűz Szövetsége - Uchiha Madara //

Nagyapa nagy jelenete után a parton egy csomó ember mellé szegődtem. Ki nem állhatom az embereket. Mondanom sem kell, Papa volt a legöregebb az egész partszakaszon és mindenki sutyorgott körülöttünk. Igazából egy cseppet sem zavart, mert már egy ideje vele utazom. Az lett volna a furcsa, ha nem figyelnek fel rá. Viszont percek alatt csapatokba rendeződött ez a nagy egység. Vajon mi alapján válogatják, hogy ki hova kerül? Amint ezt a kérdést felteszem magamnak, egy barna bőrű kunoichi hív magához engem és még pár "társamat". A völgybe kalauzol minket, majd szövegelésbe kezd. Nemzetek alapján elkülönítve? Enyhe diszkrimináció. Milyen lepukkant helyekre hozol öreg? Zaurisho engem és egy hasonlóképp yukigakurei lányt kiszólít a tömegből. Hamada Fuyu? Kiráz a hideg tőle. Sosem hallottam róla, és asszem ez nem véletlen. Valószínűleg nálam előbb végezte az Akadémiát, máskülönben úgy néz ki, mint egy két lábon járó iglu. Ha piros lenne a szeme, még akár albínó is lehetne. Miután kelletlen arckifejezéssel végigmértem, unott tekintetem a kumogakurei kunoichire szegeztem. Közös e
dzés és gyakorlás? Várjunk csak. Ezt senki sem gondolta komolyan, hogy én majd a bolondját járatom itt velük.

- Nem vagyok hajlandó együttműködni. - fejezem ki magam tisztán, s érthetően, miután Zaurisho ismertette a tervét. Különben is, honnan vannak neki adatai rólam, hogy itt lapozgat?
- Pici Hinami, ne legyél ilyen illetlen egy ilyen csodás teremtéssel! - kezd bele papa megint a bájolgó dumájába, majd valósággal ráveti magát Fuyura. - Új vagyok a környéken. Megmutatnád hol laksz? - csókolgatja a kezét, amiről már lassan nyáltenger csorog
. Ebben az egészben pedig az a legrosszabb, hogy ez még tetszik is a lánynak. Elmosolyodik, szabad kezével pedig eltakarja magát a legyezőjével.
- Hát drága jó uram szívesen megmutatnám, hol lakok, de nincs kedvem egy újabb hetet hajózgatni. De ha esetleg a Hó országában jár szívesen... meglátogathat. - mosolyodik el, majd kuncogni kezd, ezután felém pillant. - Az aranyos kis unokáját is szívesen megismerném közelebbről. - teszi hozzá.
- Véletlenül pont a Hó Országa felé indultunk! - csorgatja a nyálát Papa, miközben Fuyu melleit nézi. - Ugye, Kisunokám?
- Nem. - felelem, majd odatrappolok nagyapa mellé és a fülénél fogva ráncigálom el Fuyu mellől. - Ne paktálj le az ellenséggel!
- Ellenség? Egy ilyen bájos teremtés? Lehetetlen! - nyögi fájdalmas hangon s nézi a lányt elképedve, egy bugyuta, foghíjas mosollyal.
- Nézd Papa, a túloldalon az az oktató kunoichi, akivel az előbb beszéltél mintha neked szólt volna! - terelem el a figyelmét a már jól bevált trükkel, amire mindig ráharap.
- Ahj de kár... - kuncog - Majd akkor legközelebb kedveském. Majd én vigyázok az addig a leánykájára ne aggódjon! - feleli egy gusztustalanul bájolgó mosollyal, miközben a vállamra teszi a kezét. Azon nyomban leütöm róla, majd hátrébb lépek egy lépést.
- Jobb, ha inkább magadra vigyázol! - szólalok fel fenyegetően.
- Mindig is tetszettek a harcias cicusok. De ne aggódj aranyom, tudok magamra vigyázni! - mosolyogja tenyérbemászóan. Na jó, nekem ebből elég! Megfogom magam, majd bosszúsan viharzom el. Nem kell senki segítsége, az övé meg pláne nem!

Micsoda fölösleges időpazarlás... Leülök egy fa tövébe, majd előveszem a festéshez szükséges eszközeimet és nekilátok egy kép megalkotásához. Az indulataimat nagyon nehezen tudom kezelni, s az érzéseim leginkább papírra festve tudom a legjobban kibontakoztatni. Eszembe jut a Gőz Országában átélt kalandom. Visszagondolok arra a pusztító viharra, amiben eszméletemet vesztettem. Arra az árvaházra, amiben menedékem leltem. A gondolataim csak úgy vezetik apró kezeimet, szinte a kép csak úgy festeti magát. Ám ez nem mindig lesz így. Egyszerre egy széllökést érzek, s a kezem megvonaglik, ezzel keresztülhúzva az egész művemet. Lassan emelem fel fejemet és Fuyut pillantom meg. Lerakok mindent a kezemből, majd lassan felállok és szótlanul elindulok felé. Nem sokkal ezután egy újabb széllökés ér és hátravetem magam. Közel megyek hozzá és addig ütöm, ameddig szuszog!

Gondoltam ezt percekkel ezelőtt. Bármennyire is szerettem volna, egyszerűen nem tudtam a közelébe férkőzni. Én pedig csak keltem és feküdtem, ő meg kacagott azzal az irritálóan csilingelő nevetésével. Ha nem akarom, hogy folyton nekivágódjak a földnek, akkor alkalmaznom kell azt, amit Zaurisho mondott... A számba kell koncentrálnom a Fuuton chakrám és kifújnom. Kézjelek nem kellenek, ha jól emlékszem. Felkelek sokadjára a földről, majd elszánt tekintettel várom a következő löketet. Összesűrűsítem a tüdőmben a felszabadított fuuton chakrám, majd egy kifújással szabadjára engedem. Az eredmény változatlan, még egy picit sem változtatok a helyzetemen. Ilyenkor mi lehet a megoldás? Több chakrára lesz szükségem. Kínlódásom közepette egy nagyobb energiahalmot tömörítek össze, majd kiengedem a számon, de csak kis helyzetváltoztatást tapasztalok. A végeredmény ugyanaz. Én a földön, Ő talpon. A testem pedig egyre több helyen sajog. Össze kell szednem magam! Sokadik próbálkozásra sikerült kitapasztalni a kellő chakramennyiséget, viszont az Ő lökéshullámai is egyre erősebbek és erősebbek lettek. Úgy rángatott engem kénye kedve szerint, akár egy rongybabát, s ez ellen aligha tehettem bármit is.

Órák elteltével már a felkelés is fájdalmat okozott, de a fuvallat, amit kiengedtem a számon elég erősnek bizonyult ahhoz, hogy még a széllökés előtt pozíciót változtathassak a levegőben, ezzel csökkentve a sérülés esélyét. Mikor már sikerült megalkotnom a tökéletes áradatot, Fuyu lökete és az én fuvallatom együttesen túllőttek a célon, és egy fának csapódtam. Elernyedve hullottam a földre, majd pontosan az elrontott festmény mellé estem, ami a földön hevert. Szemem még megcsillant egyszer, mielőtt a kimerültségtől eszméletemet vesztettem volna. Tudtam, hogy a technika elsajátítása sikeres volt, de egyszerűen nincs erőm tovább.

- Legközelebb véged van. - leheltem ki egy magabiztos mosollyal.

// Remélem még belefér a határidőbe, elnézést a csúszásért! //
avatar
Ayanokoji Hinami
Játékos

Taijutsu Pontok : 24

Tartózkodási hely : CUKORKA


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin (Vándor)
Chakraszint: 183

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Hamada Fuyu on Szomb. Márc. 18 2017, 13:08

Talán a sors akarta így, hogy a kis csoportunkba főleg csak női shinobik, vagyis kunoichik vannak. Talán szomorkodnom kellett volna, hogy egy cuki pasi sincs a közelben, ám mivel nem vonakodok a női nemtől sem így mondhatom nyugodt szívvel, hogy nem igazán okozott problémát ez a féle felosztás sem. Nem szükséges egy izmos férfi test, hogy legeltethessem valamin a szemecskémet. Hehehe… Viszont úgy tűnik a sors megint pórul járatott. Egy gyermek. Egy gyermek volt a társam. Oh… szegény kicsi gyermek... szegény kicsi világocskája… meg fogja rontani egy csúnya néni… Hihi… Khm… Na szóval igen… edzésre jöttem. Kissé nehéz észben tartanom, de nem is meglepő, hisz megannyi utazással eltöltött idő után az ember azt hinné, hogy valami…. izgalmas is lesz a láthatáron. De eddig csalódnom kellett a dolgokban. Végül beosztottak minket és elmagyarázták a feladatunkat. Nem volt túlságosan nehéz. Igazából a részemről semmi különösebbet nem jelentett, mint egy hétköznapi gyakorlat, amelyet el kellett végezni. Így már kezdtem is volna zokszó nélkül a feladatba, ám úgy tűnt társnőm nem egyedül érkezett. Igazából a lány maga nem volt valami szófogadó, ami magába is aprócska mosolyt csalt az arcomra. Viszont az idős bácsi, aki a lánnyal érkezett igen érdekes embernek tűnt.
- Nem vagyok hajlandó együttműködni!
- Pici Hinami, ne legyél ilyen illetlen egy ilyen csodás teremtéssel! – próbál bókolgatni az öreg – Új vagyok a környéken. Megmutatnád, hol laksz?
Nem semmi mennyi energia fér a mostani idősekbe, bár igazából, már volt dolgom hasonló kaliberű emberrel. Mindenesetre nem utasítottam vissza a közeledését, így csak felkuncogtam és el akartam számat a legyezőmmel.
- Hát drága jó uram szívesen megmutatnám, hol lakok, de nincs kedvem egy újabb hetet hajózgatni – felelem játszott csalódottsággal – De ha esetleg a Hó országában jár szívesen… meglátogathat – rejtelmes elmosolyodok, ahogy a lány felé pillantok – Az aranyos kis unokáját is szívesen megismerném közelebbről.
Szinte hallani vélem, ahogy a lányba elszakad valami. Eddig se tűnt úgy, hogy valójában kedvelne, de ahogy nézem most kifejezetten megutált már. Akaratlanul is élveztem a helyzetet. A lány fenyegetően viszonyult hozzá és miközben nagyapját próbálta meg elráncigálni mellőlem éreztem, hogy valami rossz dolgon törheti a fejét. Akaratlanul is felkuncogtam ismét. De azért segítettem rajta, hisz szeretnék már túlesni én is a tanuláson.
- Nézd Papa, a túloldalon az az oktat kunoichi, akivel az előbb beszéltél mintha neked szólt volna!
- Ahj de kár… Majd akkor legközelebb kedveském! – biccentek az öreg felé – Majd én vigyázok addig a leánykájára, ne aggódjon!
Bár nyugtató jelleggel tettem a vállára a kezem, hamar lesöpörte a kis vadmacska és szinte már-már rám sziszegett.
- Jobb, ha inkább magadra vigyázol!
- Mindig is tetszettek a harcias cicusok. De ne aggódj aranyom, tudok magamra vigyázni! – mosolyom ezúttal szándékosan volt kicsit nagyobb, mint eddig, habár hangulatom igazából az eleje óta nem sokat változott.
Szimplán… bosszantottam kicsit, és ő be is kapta a horgot. Most, hogy kissé magányosabb lett a levegő természetesen nem igazán kezdtem el semmi másba… hanem nekiálltam elsajátítani a technikát, amiért valójában idejöttem. Lehunytam a szemem, és magam elé képzeltem a célt. Sosem siettem igazából és nem is nagyon volt okom a sietségre. Ráértem és a társnőm sem siettet. Így, hogy úgy mondjam egészen ráértem. A technika nem volt túlontúl bonyolult. Igazából csak a kellő chakramennyiség koncentrációját és szabadon engedését foglalta magába. Igazából utóbbi nem volt igazán nehéz, csak azt kellett elsajátítanom, hogy mégis mennyi chakrára van szükségem ahhoz, hogy komolyabb „légörvényt” hozzak létre és ne pazaroljak el túlontúl sok mennyiséget. Hamar bele is kezdtem. Éreztem, ahogy a testembe szinte áramlani kezd a chakra. A lábamból fel a testembe, majd onnan a kezembe. Szinte a chakratömeg magától mozgatta a karom, ahogy széttártam, majd összecsaptam azt. Az így szabadon engedett chakra egy kisebb szelet keltett azonban csupán. Hm… úgy tűnik nem gyűjtöttem össze elég chakrát hozzá. Nos… de mindegy… Egyszerűen újra próbálom ennyi az egész. Második alkalommal egy kicsit több chakrát öltem bele, és ezúttal jóval erősebb volt a széllökés, mint eddig. Ekkor még nem vettem észe, hogy ezzel megzavartam Hinamit, hanem folytattam és egy kisebb koncentráció után egy újabb löketet engedtem szabadjára. Igazából csak tesztelgettem. Már az első után voltak számításaim, hogy körülbelül mennyi chakrára van szükségem, de a tökéletes elsajátításhoz, még kellett némi gyakorlás. De úgy érzem, már van esélyem. Még úgy tűnik jókor is, mert éreztem a tarkómon a lány tekintetét, aki feldúltan caplatott felém. Ahelyett, hogy védekező állást vettem fel, csak elmosolyodtam. Ezúttal talán kicsit gonoszan is. A lányt a következőben egy viszonylag jól elsajátított széllökés kapta föl és hajította el. Nem volt tökéletes úgy tűnik, de a célnak megfelelt. A technikám kész, szimplán csak eléggé fel kell bosszantanom lányt, hogy ő is feltüzelje magát a saját technikája végett. Így hát folytattam, míg célba nem ért, és lihegve „megfenyegetett”. Én szimplán csak elmosolyodtam és bólintottam.

- Úgy legyen Hinami-chan. Kíváncsian várok rád.
avatar
Hamada Fuyu
Játékos

Taijutsu Pontok : 25


Adatlap
Szint: C
Rang: Genin
Chakraszint: 293

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Uchiha Madara on Vas. Márc. 19 2017, 00:36

Tömeges Képzés


Jaken, a csapatod tagjai egymás után hozták létre az erősebbnél erősebb lövedékeket, melyet a katon beállítottságúak képesek voltak begyújtani, ezzel még komolyabb támadói technikára tehettek szert. Ugyan volt, aki rendelkezett mind a két elemmel, s megpróbálta egymaga begyújtani saját lövedékét. A tőletek nem is oly távol húzott földfal az edzés vége felé teljesen megrepedt, s darabjaira hullott. A monumentális fal nem bírta tovább a strapát, s kártyavárként omlott le. A védekező csapat kiegyenesedett a romok mögül, majd közelebb sétáltak. Mesteretek kezét előre nyújtotta, s hüvelykujját a magasba emelte az összeszorított ujjak felett. Mosolya a füléig húzódott, 
- Jól van, katonák. Pihenj! - mindenkit az árnyékosabb helyre hivatott, majd elegendő vízmennyiséggel látott el mindenkit. A csapat minden egyes tagjának külön gratulált, s megveregette a vállaitokat. Elégedett volt, s büszke, hogy konoha hűséges és odaadó shinobiai ily kitartóak és elszántak. A háborút ilyen utánpótlással megnyerhetik még, most azonban pihenni küldte el az osztagot. 
Szép munka volt, írhatsz zárópostot, melyben visszatérsz a frontra, pontosabban megindulsz, ez opcionális nálad. Jutalmad 5 chakra


Takashi, miután az elemedet feloldottad, a szintednek és a tudásodnak nem okozhatott gondot egy alaptechnika elsajátítása. Ugyan még nem oly tökéletes és hatalmas a tűzgolyó, mint a technikaalkotó Uchiháké, támadásra mindenképp bevethető. A másik, fiatalabb csapattal és Tomoeval együttesen mesteretek titeket is az árnyékba hívat a többiekkel együtt, majd vizet osztva rendeli el a pihenőt. 
- Sokat kell még gyakorolnotok ahhoz, hogy bárkit is megóvhassatok, de mindenképp nagy előrelépést tettetek a mai napon a fejlődés érdekében. Ugyan már a fületeken jön ki, de óvakodnotok kell a katon chakra vad természetétől. Még messze vagytok attól, hogy mesteri szinten uralhassátok a bennetek égő lángot, ám gyakorlással minden elérhető. Óvva használjátok a lángot, mely ha elég erős, sohasem fog kialudni bennetek. A remény lángja örökkön égni fog, amíg hisztek benne. Az edzésnek vége.
Szintúgy opcionális a zárás, melyben lereagáljátok a végét, pihentek, s tovább indultok saját utatokra. Takashi 5 chakra, Tomoe pedig 8 chakraval gazdagodott.


Hinami Fuyu
A két kunoichi szinte macska-egér harcot játszott az edzés alatt, volt, aki a chakrakontrolljában erősödött, míg a másik az akaratában. Fuyu könnyűszerrel elsajátította a technikát, mely igen csak sok gondot okozott Hinami számára. Szerencsére a lány kitartása mesékbe illően erős és tartós volt ahhoz, hogy újra és újra felkeljen a földről, s folytassa edzését. Testi ereje is növekedett némiképp, valamint elegendő gyakorlással képes lesz a levegőben oly mértékben módosítani a röppályáját, amivel megúszhatja a következő arcra eséseket. Lehorzsolt, vérző arccal és zsibbadó testével foglalt helyet a mester mellett, aki valamiféle magvakból álló szeletet adott. Miközben a müzliszeletet majszolod, érezheted, amint erőd és chakra újult erővel duzzadni kezd benned, talán az ételben lehetett valami. Egy biztos, új képességekre és újabb riválisra bukkantatok ezen a napon. Képességeiteket használjátok ésszerűen és megfontoltan, ugyanis a chakratok a legfőbb fegyveretek. Mesteretek jókedvében átölelte a két lányt, majd mosolygása közben erősen magához húzott titeket.
- Jól van lányok, ügyesek vagytok. Menjetek, fürödjetek meg aztán lazítsatok, rátok fér.
A technikákat elsajátítottátok, azonban a technikai rész rövidsége miatt csak 3-3 chakrat írok nektek jóvá, Hinami pedig további 3 TJPben részesül.


A technikákat felírhatjátok, azonban a következő élményig, ahol megemlítésre kerül a képzés, még nem használható. Az élmény bármelyik verziójába be lehet illeszteni az eseményeket, így nincs megkötve, melyikben akarjátok beilleszteni. Szép volt Smile
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Akihiro Jaken on Vas. Márc. 19 2017, 16:31

[Tömeges Képzés - Tűz Szövetsége - Uchiha Madara - Záró poszt]

Jogosan mondhattam, hogy a technikát elsajátítottam. A fal összedőlt, áttörtük az ellenség vonalát.
Büszkén fogadtam a dícséretet, amely mindannyiunknak kijárt. Nem csak én, de a többiek is sikerrel zárták a képzést. Mesterünk gondoskodott az ivóvízről, így mindannyian csillapíthattuk a szomjunkat, majd megkaptuk a személyre szóló vállveregetéseket.
 ~ Rendes pasas! Több ilyen emberrel kéne megismerkednem. ~
Húsz percnyi lazítás után összeszedtem a holmimat, ugyanis megkezdtük a Kumogakurébe indulást. Egy-másfél napos út várt ránk a hegyvidéken, egy rövidebb, valamint egy hoszabb pihenővel. Mindkét alkalommal a képzésen megtanult technikát gyakoroltam, a maradék időben pedig különféle pecsétekről olvastam, elvégre sosem árt a már megszerzett tudás csiszolása. Pláne, ha az ember egy háborúba indul, ahol mindenhol a halál leselkedik rá. Na ott aztán kell a szakértelem, ha nem akar kinyiffanni az ember!

Végül felbukkant a távolban Kumogakure hegyvidékre épített városa. Az ügyintézés gyorsan történt, seperc alatt bent is voltunk a Rejtett Felhőben, majd kiosztották a szállásokat. Nem volt a legkényelmesebb az elszállásolás, de háborús időkben már ez a minőség is kielégítő volt. Meg persze a Kumoiak is tudták, hogy most jó erőben van rank szükség, elvégre az ő hazájukról van szó, így a lehető legjobb ellátást biztosították nekünk.
Táskámat ledobtam a fémkeretes, rugós ágyam széllére, majd ledobtam magamat az ágyra. Mindig is nagy alvásigényű ember voltam, kizárólag az edzésre voltam hajlandó feláldozni az alvás időmet, hogy erősebbé válhassak. Most azonban az utóbbi napokban eleget edzettem, eljött a megérdemelt pihenés ideje. Mellkasom egyenletesen emelkedett, és süllyedt. Hamar elnyomott az álom.

_________________
Előtörténet és Adatlap

,,Az lesz igazán erős, aki végig hisz magában!"
,,Inkább megbánom, hogy megbíztam valakiben, mintsem azt, hogy kételkedtem benne"
avatar
Akihiro Jaken
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 112

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 731

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Akira on Kedd Júl. 18 2017, 11:58

//A tanulást most ebben a körben nem tudom bővíteni, a következőben fogom.//

Kimászva a kocsiból és körbenézve ugyanazt láttam, mint belülről, de ezen nem csodálkozom, ha genjutsu, akko azért, ha nem, akkor azért, de mindenképp nyugtalanító a helyzet és nagyon nem tetszik ez az egész. Valami nincs rendben. Érzem, hogy változások történnek és ezt a szemem, de a szagok is megerősítik. A hangok már megint megszólaltak, de csak szavak, amik a fejembe vízhangoztak. Nem igazán értettem, hogy mi történik, nem igazán tetszik, de nincs igazán ezen merengeni. Egy harapás jelent meg a kezemen és Moon jött felém, mint aki támadni akar, de ekkor egy fura lárvány keretében eltünt és egy befáslizott férfi támadt, de ő már nem ért el. Egy pördülés és mintha felébrednék egy kórházi ágyon találom magam. ~Vajon hogyan kerültem ide?~
A helyzet nem volt rózsás és ami csak másodpercek múlva tünt fel, hogy Moon a kezemet harapja. Még pár másodperc és a csatazajok segítségével sikerült talpra állnom a kábultság után. Ahogy körbenéztem láttam, h nincs senki a szobában és az ajtó is nyitva van, de a következő pillanatban egy fura alak ütött lyukat a plafonba és ahogy leért ki is futott. ~Ennek már fele sem tréfa.~ Az alakról nem tudtam megállapítani, hogy férfi vagy nő vagy egyáltalán embere vagy valami fenevad, de tudtam, hogy valamit tennem kell. Egyből a tigris pecsétet mutattam és félig aktiváltam a négy láb technikát ezzel erősítve az érzékeimet, majd újabb pecséteket alkottam és a két megidézendő menyét képét felidézva a harapott sebből a kezemre kenve egy kis vért a földre tettem a tenyerem és használva az idéző technikát megidézem Tetsudoshi és Tetsumoshi ikerpárt. Ugyan a múltban Yukinot sokkal többet használtam és talán társammá is vált, de most erősebb társakra volt szükségem és ha már így alakult, akkor miért ne olyan ninjuukat idézzek, akik egyszer már kihúztak a bajból? Ha sikerül megidézni a két menyétet, akkor feléjük fordulok
- Sziasztok! Nincs sok időm magyarázkodni, de migint zűrös a helyzet és a segítségetekre van szükségem. Ki kell deríteni, hogy mi történik itt.
Nem húzom az időt a magyarázkodással, hanem elindulok és remélem, hogy a két menyét, illetve Moon is követ, hogy kiderítsük mi folyik itt.
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 164

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 744

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Orochimaru on Csüt. Aug. 03 2017, 17:24

// A menyétek irányítását rád bízom. //

Akira aktiválta a technikát, de azt tapasztalta, hogy érzékelése épphogy az átlagos felé konvergált. Biztosan a hosszan tartó genjutsu utóhatása. Bár azt nem tudhatta, mennyi időt tölthetett az ismeretlen technika hatása alatt. Az idézése is sikerrel járt, a menyétek megjelentek előtte, és követték a parancsait. El is indultak, kiléptek az ajtón. Egy folyosóra értek, és egyben választás elé is. Jobbra ismét elágazott az út, és éppen porfelhő sepert végig a látóhatáron, melynek feloszlását rohanó ninják, és törmelékek hada követte. Balra nézve a folyosó éles kanyart vett, és nyugodtnak látszott. A folyosóról több ajtó is nyílt, többségük nyitva állt, vagy keretéből kiszakítva hevert a folyosón. Az egyik nyitott ajtón Akira belátott a kórterembe, ahol csupán egy kórházi ágy látszott egy eszméletlen beteggel, és egy fölötte síró férfi. A férfi ránézésre nem volt shinobi, az öntudatlan hölgy kezét fogta, és szemlátomást igencsak aggódott. Mindketten kiemelt veszélyben forogtak, lévén, hogy egy csata kellő közepén voltak, jórészt tehetetlenül. Akira fejében megfordulhatott, talán az ágyban fekvő nő is annak a feltételezhető támadásnak áldozata lett, aminek köszönhetően hősünk hosszú ideig genjutsuban volt. Ha ez így van, feltehetőleg ninja, aki Akira segítségére lehet a későbbiekben, ha más módon nem, hát élő pajzsként - bár erre a férfi is jó.
Összességében három út állt tehát a shinobi előtt. Balra biztosan hamar harcolhatna, jobbra talán meglóghatna, vagy mehetne valamelyik kórterembe is. A döntés csupán rajta állt.
//
Ch.: 80% - Kuchiyose, Shikyaku, a chakrahasználat a genjutsuból való ébredés miatt kicsit nehézkes, ahogy a mozgás is. A következő kör után könnyebb lesz.
Állapot: 70%, de majd éledezel, ez kivételesen nőni fog. Pillanatnyilag enyhe szédülést, alig észrevehetően nehezebb mozgást tapasztalsz, egy kör alatt többnyire összeállsz.
//
avatar
Orochimaru
Mesélő

Taijutsu Pontok : Nem használom

Specializálódás : Halál és tudományok. Főleg tudományok.

Tartózkodási hely : Nézd, ott --->


Adatlap
Szint: S
Rang: Valami vicces
Chakraszint: Valami menő

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Akira on Szomb. Aug. 12 2017, 13:45

A technikám, ami kiegészítő jellege ellenére rengetegszer mentette meg az életemet és sokszor segített, most cserbenhagyott. Valószínű, hogy a genjutsu utóhatása, amiről még mindig nem tudom, hogyan került rám és ami fontosabb, mikor. Valószínű, hogy már a táborból indulás óta. Eddig még sosem voltam csapatvezető, de úgy tűnik, hogy egyetlen egyszer, amikor mégis, az is genjutsu hatása alatt történik. Szinte már megalázó. Bár a csapatom is elég furcsa volt, egy szeleburdi kislány és a barom, megfűszerezve velem. A csapat arra alkalmas lett volna, amire felkértek minket, másra semmiképp.
- Hogy a ménykőves pure depressive funeral death metal anyja rúgja meg.
Nem ordítva, bár kedvem lett volna, mégis a menyétek számára érthetően és halhatóan káromkodtam el magam, mire jött is a válasz a menyét pár férfi tagjától.
- Legyél szíves a halált és a temetést ne emlegesd, mert a hely az előbbitől büzlik és úgy nézz ki, hogy bármikor a temetőnk lehet.
Erre nem válaszoltam, de a számat mosolyra húztam, de a következő pillanatban már újra komoly voltam. Kilépve a teremből körbenéztem. Az ajtók vagy zárva voltak vagy nem is voltak a helyükön. A bal oldali folyosó nyugodtnak látszott, amíg észre nem vettem a kórtermet, ami nem volt üres. Egy férfi állt az ágy fölött, amiben egy eszméletlen nő feküdt.
- Hulla jó a hangulat.
Motyogom magamba, de persze a menyétek ezt is meghallották.
- Mit mondtam az előbb?
- Ok, helyzet a következő: odamegyünk a kórterembe, ahol emberek vannak, megpróbáljuk kideríteni, hogy mi történt velük és megpróbáljuk őket kimenekíteni innen, ha szükségük van rá. Én megyek be, ti pedig őrzitek a bejáratot.
A menyétek csak bólintottak, majd elindultunk a folyosón mögöttünk Moonnal. Ekkor még nem hiányzott senki, de lassan kezdett leesni, hogy nekem volt egy másik társam. Vele vajon mi történt? ~Hol van Izanagi?~
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 164

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 744

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Okt. 04 2017, 22:29

/Akira/


  Egy kórház, melyben magadhoz tértél. Egy elég lepukkant kórház, bár mit is vár az ember mikor a háború konkrétan az országa nyakára ért, s örül az egyszerű ember, ha nem égetik fel az otthonát a csaták hevében. Kalandosnak mondható utad volt ezidáig, bár nagyját egy genjutsu rabjaként élvezted, vagy épp nem, de érezhetően a végéhez közeledtél. Testileg megviselt a tartós és kemény illúzió, s egyszerűen képességeid már nem bírták volna, hogy ki menj a frontvonalra, s harcolj faludért. Nem sokkal ébredésed és körbenézésed után szapora léptek hangja csapta meg füled. Egyre közelebb és közelebb ért. A folyosó végén majd egy férfit pillantottál meg befordulni, kumogakurei fejpánttal, ki egyenesen feléd futott.
-Sajnálom...- Állt meg előtted lihegve. -Ez a hír fontos! A háborúnak vége, a Raikage életét vesztette, az ellenséges erők azonban visszavonulnak. Kumogakure súlyos károkat szenvedett. Minden mozgásképes shinobinak vissza kell térnie Kumogakure-be azonnali hatállyal!- Darálta el, majd futott tovább kétségbeesetten további emberekért kutatva, esetlegesen más szinteken is. 
A hír jelentős volt, nem hazudott, a háború eldőlt, s az ellenség visszavonult. Falud vezetője azonban életét vesztette, s maga a falu is nagy károkat szenvedett, Te pedig parancsot kaptál lényegében az azonnali visszatérésre. 

// A kalandod ezennel lezártnak minősítem, jutalmad 85 chakra és 20 TJP, melyeket kérlek vezess fel az adatlapodra is majd. A továbbiakban kellemes játékot kívánok és sok sikert a karakter céljainak beteljesítéséhez! Továbbá szeretném megköszönni türelmed, hogy immár személyemben az ötödik mesélővel, de tovább folytattad a játékot, nem tántorítottak el, ezért egy ajándék B vagy az alatti technikát felírhatsz az adatlapodra. Hogy melyiket választottad, kérlek jelezd a záróposztodban, melyben visszatérsz a faludba. // 

_________________
avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Akira on Csüt. Okt. 05 2017, 08:43

Már lassan kezd elegem lenni a küldetésből, de a feladat az feladat. Kezdtem a kumoi táborba, majd megérkeztem a halott szálítókóhoz, majd ebbe a kórházba. Elindulok a kórházban, hogy kiderítsem hol is vagyok, amikor lépteket hallottam. A következő pillanatban befordult egy férfi kumogakurei fejpánttal. A testem az eddigi dolgok után elfáradt és érzem, hogy elcsigázódtam, de a túlélési ösztönöm felülkerekedik ezen. A hír részben jó, mégis inkább rossz, attól függ, hogy honnan nézzük. Vissza kell térni a faluba, mert hatalmas károkat szenvedett a falu és a raikage életét vesztette. ~Irány vissza!~  Összeszedem Moont és Izanagit és szólok a menyéteknek is, hogy visszatérünk a faluba. Egyelőre nem küldöm el őket, hiszen nem tudom, hogy az úton mi vár még rám. Közben a hírvívő lelép, tovább keresve shinobit, akit hazaküldhet. Ahogy összeszedem magam el is indulok vissza a faluba felmérni a helyzetet és teljesíteni a parancsot.

//Katon: Goukakyuu no Jutsu // Tűz elem: Nagy tűzgolyó jutsu//
avatar
Akira
Játékos

Taijutsu Pontok : 164

Tartózkodási hely : Elveszve a nagyvilágban


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 744

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Okt. 15 2017, 22:57

// Akira - "Tartozni valahová..." 

~ Két nappal később ~

Mióta is? Mióta is állt Kumogakure no Sato kötelékébe? Mióta állt be a Villám feláldozható fegyvereinek sorába? Már sok idő eltelt azóta, bár ez mindenki számára teljesen relatív. De egyáltalán hogyan kötött ki itt? Mi értelme volt mindennek, ha most majdnem életét veszítette? Bár ő sem tudja pontosan, hogy mi történt vele, még ő sem lehet mindennel tisztában, de ennek ellenére ő is megtapasztalta azt a nyomasztó, fojtogató érzést, amit "honfitársai." Ő is érezte a háború szelét és őt is megcsapta a halál bűzös lehelete... Látta a több tucat sebesültet, s látta több százak hulláját, hallotta ezrek sikolyát... A hazafelé vezető úton falvakat látott égni, házakat látott lerombolva, életeket látott tönkremenni. A siralom bekebelezte a Villám Országának egészét, s ez az őrjítő atmoszféra megülte mindenki lelkét. 
A karaván, ki a sérülteket, vagy az egyben maradt hullákat szállította egy nap alatt elérte Kumogakure no Satot. A falun kívül sátrak, rögtönzött faházak és táborhelyek sorakoztak. Még mindig nem tudtak minden egyes törmeléket eltüntetni, így Kumogakure no Sato falainak romjai még mindig láthatóak voltak. Persze nem az egész lett porrá, de hatalmas lyukak tátongtak mindenfelé. 
Beérve a faluba, még láthatóak voltak a káosz nyomai: Törmelékek, eldobált holmik, betört kirakatok az utak poros talajában taposva. Néhol még vérfoltok is fellelhetőek voltak. Ám a legszembetűnőbb jelei a hatalmas pusztításnak és a háború fájdalmának, azok az emberek. Akira belépve Kumogakure no Sato romos utcáira, jól láthatta az emberek arcát. Láthatta azt a mérhetetlen fájdalmat, amit szeretteik elvesztése okozott. Láthatta elárvult gyermekeket szüleik vértől mocskos fejpántját szorongatni; Szülőket gyermekeik megtépázott ruhácskáját magukhoz szorítani; Szerelmest párja nélkül, csonka családokat, öregeket, kik mégis klánjuk legfiatalabb tagjává lettek. Szeretteket, kik többé már nem szerethettek... 
A fájdalmas képek ellenére Moon odasimult Akira kezéhez, majd nyüszögve fejezte ki érzéseit. Neki sem volt ínyére az, amit látott és érzett. Ám beljebb hatolva a faluba, már nem csak a bánat cseppjei mosták Kumogakure köves talaját, hanem az öröm könnyei is eleredtek. Ellenkező csapatokban szolgáló, Chuunin ruhás szerelmesek ölelték magukhoz párjukat, anyák borultak háborús hős fiaik nyakába, családok adtak hálát azért, hogy egyben maradtak és csak az otthonuk veszett oda. Elvégre mit ér a vagyon, mit ér a hatalom, mit ér az erő, hogyha nincs kivel megosztani, hogyha nincs kiért befolyással lenni, hogyha nincs kiért harcolni? 
Akira útitársai is szétszéledtek, mind-mind családjukat keresték és vagy összeroppanva borultak térdre, vagy pedig megkönnyebbülve fonták karjaikat szeretteik köré. Egyedül Akirának nem volt kit elveszítenie, egyedül őt nem várta senki... Egyedül ő volt egyedül. Legalábbis itt, ezen a helyen.

// Következő posztot ide kérném: http://narutohun.niceboard.org/t104-kumogakure-kapuja
Pm-ben kérek egy rövid összefoglalót arról, hogy Akira miért hagyta el a Hold Országát és hogy miért és milyen úton-módon csatlakozott Kumohoz. Magyarán: Hogyan?  //

_________________
° Hiroto Yukionna, Tottori Shinko, Matsuhito Shinroku --> Cukorkacsapat 2.0
° Kenshiro Hanae --> Újra elveszve... 
° Kureiji Hanaro --> Minden kezdet nehéz
° Rui --> A Fájdalmas Jóslat: Élet
° Yoshitaro --> A Fájdalmas Jóslat: Halál
° Akira --> "Tartozni valahová..."
° Saigo --> Egy "B" szintű küldetés
° Abuso --> Homokszív
° Kawachi --> ???
° Datara --> Nawabare no Jutsu
avatar
Jiraiya
Mesélő

Specializálódás : Mekkenteni a mekkenthetőt

Tartózkodási hely : Félkarú Rablózik valahol


Adatlap
Szint: S
Rang: Kiégett Játéktechnikus
Chakraszint: Kecske :|

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Nyugati Partvidék

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

3 / 3 oldal Previous  1, 2, 3

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.