Aihara Arata

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Aihara Arata

Témanyitás  Aihara Arata on Csüt. Márc. 24 2016, 20:05

Tanulás célja: 40 kilónyi súly megszerzése, és hozzászokása
Levonandó pénzösszeg: az ellenőrre bízva
 
Az elhatározás, vásárlás
 
A felkelő nap első sugaraival, a faluban az élet is kezd feléledni. Mindenki kezd kikászálódni puha ágyából, hogy elvégezzék a házkörüli teendőik egy részét, hogy aztán munkába indulhassanak. De az utcák addig még járatlanok, kihaltak. Mindössze egy ifjú titán, akarom mondani shinobi vagyis én kocogok az egyik úton, egészen az egyik gyakorlótérig ahol aztán, ismét egyedül vagyok akárcsak a kisujjam. A rövid bemelegítő kocogás után nyújtok egy kicsit majd, keményebb izommozgatóbb gyakorlatokba fogok, mint a fekvőtámasz, has prés, guggolás. Ezekből csinálok 200-200 darabot, majd kicsit lerázom végtagjaimat, ezt követően odasétálok egy vastag törzsű fához, amit körbe árnyék bokszolok. Persze nem állok meg ennyinél további kb. 250 ütést, és rúgást viszek be neki. Amint végzek a két sorozattal megállok a fa előtt, végigsimítom kezemet a törzsén, mely már nemcsak érdes, de a folyamatos csapások miatt, sok helyen csupasz és hepehupás.
- Bocs, amiért ma is téged használlak gyakorlópartnernek! De ma sincs senki, akivel edzhetnék, de legalább te sosem hagysz cserben!
* Az egyedül való edzés hátránya, hogy nincs partner, nagyon egyhangú és idővel könnyűvé válik. A délutáni elég jó hisz olyankor Shori is velem tart. Mit kéne tennem, hogy nehezebbé váljon? Vennem kéne még pár kilónyi súlyt, az talán érne valamit!
Elindulok hát a bevásárló negyedben lévő a ninja felszerelések helybeli áruházába. Mivel gyakran járok ide, már elég jól kiismertem magam az egyes részekben. Így nem kell minden sort végignéznem, mint mikor még csak kezdő voltam a shinobi pályán. Könnyedén odatalálok a megfelelő részleghez. Alaposan végigméricskélem a kínálatot, megfogok egy 5 kilós kézsúlyt és tartogatom kicsit, majd egy 10-re cserélem. Hasonlóképpen teszek ezzel is majd még ezt is lecserélem egy kétszer ekkorára.
* Jól gondoltam az 5 kiló kevés, de a 20 már sok. Úgy tűnik elég lesz az is, ha csak megduplázom a jelenlegi súlyokat…
- Arata-kun, igaz? Miben lehetek a segítségére?
- Igen-igen, jól tetszik emlékezni Han-san! Köszönöm, de nem kell segíteni, már megtaláltam, amit keresek.
- Értem! A nejem ott van a kaszánál, úgyhogy nyugodtan mehetsz fizetni!
- Rendben, köszönöm! Akkor a viszont látásra!
- Viszlát!
Leveszek 4*10kg-os kéz és lábsúlyokat a polcról, majd megyek is a kasszához. Majd leteszem a súlyokat a pultra. A bolttulaj felesége, nehezen forgatja, kezeiben a tíz kilós súlyt, hogy megnézze az árát.
 - 500 ryo lesz darabja!
Előveszem tárcámat a zsebemből, majd fizetek, utána indulok is haza, kezeim közt a 40kg-val. Egy idő után elégé megterhelő tartani a súlyokat, főleg ha még egyszer annyi van az emberen. A megszokott hazaút most lépésről lépésre messzebbinek látszik.  De végül sikerül hazacipelnem a nemrég szerzett portékát.
 
Kezdődik az edzés
 
Miután hazaértem és elfogyasztottam a reggelit, kimentem a hátsókertbe és felcsatoltam az újonnan vett súlyokat. Kezdésképp könnyedebb mozgásokat végeztem, már ha a körkörös séta annak mondható. Persze ez is nehéz, ha az ember lába szinte földhöz van ragasztva. S hogy a mostani séta miért is nehezebb, mint a hazajövetel, a válasz egyszerű. Most nem csak a kezeimet húzza le a súly, hanem magát a lábamat is. Mire végeztem 10 körrel eltelt egy negyed óra, s rajtam az izzadtság cseppjei már test szerte csordogáltak végig. Egy gyorsan beiktatott rövid pihenő után másféle edzésbe fogtam. Tarkóra tettem a kezem, majd elkezdtem guggolásokat csinálni. Először nem kötöttem számhoz hogy mennyit is csináljak, kíváncsi voltam mennyit vagyok képes egyszerre megcsinálni és magamban számolni.
* Egy, kettő, három...
A tizenhatodik után már, mikor felálltam lábaim kezdtek meginogni, de nem hagyhattam abba megállás nélkül folytattam. A 23-dik körül már a kezeimben is az izmok kezdtek húzódni, a lábamról már ne is beszéljünk. Szerettem volna befejezni saját magam kínzását, de szerettem volna megtudni mik is a korlátaim a jelenlegi súlyokkal. Végül mikor megcsináltam sz 59-et hátra zuhantam és seggre estem. Ott a kert közepén, ahol önakaratomon kívül leültem kifújtam magam. Pihenés közben nehéz léptekkel bemegyek és iszok pár kortyot. Egy fél órás lazítás után visszatérek az edzéshez a módszer ugyanaz, de most fekvőtámaszokat végzek. Hamar elönt egy ismerős fájdalom, de most az égő fájdalom főképp a kezemben van, valamint a hátamban. Ebből is sikerül megcsinálnom 47-et, majd kezeim cserbenhagytak, és összecsuklottak alattam. Sikerült is államat a talajjal összekoccantanom, még szerencse, hogy nem beszéltem, mert talán még a nyelvem is elharaptam volna. Fölkelek a földről és leveszem az edzéshez használt 40 kilót majd, ahogy belépek a házba és Asami meglát egyből aggodalmasan odasiet hozzám.
- Mond jól vagy? Már megint mit csináltál?! 
- Igen jól vagyok, nem kell féltened, csak edzettem.
- Már megint az edzés!
Szólal fel haragosan, majd olyan hirtelen vált is, mint amilyen gyorsan felkapta a vizet.
- Legyél óvatosabb, ne hajszold túl magad. Ígérd meg, bőven elég nekem akkor aggódni, mikor küldetésre mész!
- Rendben óvatosabb leszek, ígérem!
- Akkor jó!
Majd közelebb hajol és megcsókol. A nap további részében felfüggesztettem minden edzést és Asamival töltöttem a nap hátralévő részét. Másnap kora reggel ismét elkezdem az edzést, de most nem a szokásos kocogással kezdek. Felcsatolom a súlyokat, mind a 80-at, és csak sétálok a faluban, el a kiképzőterepig, majd vissza haza. Otthon a reggeli után pedig csinálok 30 guggolást, és 20 fekvőtámaszt. Ugyan ezt az edzéssorozatot megcsinálom délután is, de ott nem sétálgatok, hanem helyben futást végzek. Ezt minden nap végigcsinálom egy héten át, és minden nap 5-el megemelem a guggolások és fekvőtámaszok számát.
 
Második hét
 
Már egy hete megvettem a súlyokat és próbálok hozzászokni, napról-napra fokozatosan. Mivel az első nap, amikor elkezdtem az edzést addig csináltam az egyes gyakorlatot, amíg csak bírtam így ma is addig csinálom, hogy megtudjam mennyit fejlődtem. Viszont a mai napot most már nem sétával kezdem, hanem egy könnyedebb kocogással az utcában. Utána jöhettek a guggolások, sikerült kitolni a számukat 59-ről, 86-re. A fekvőtámaszokat pedig 47-ről 68-ra. A mai nap viszont beraktam egy új elemet az edzésbe a kézenállást. Két tenyeremmel megérintettem a talajt, majd lábaimról áthelyeztem azokra a súlyt, aztán azokat fellendítettem a fejem fölé. Először túl kicsi erővel lendítettem meg és nem sikerült elég magasra emelnem a lábaimat, így a gravitációs erők visszaküldték a földre. Második próbálkozásomra pedig már túl nagy volt az erő és így a lendület is, és egyből hátra is vágódtam és belecsapódtam a földbe. És az ilyen esések még sokszor megismétlődtek mire sikerült ténylegesen megállnom a kezeimen. De a kezeim nem voltak képesek sokáig megtartani a súlyomat és ismét a földön találtam magam. Természetesen a drága Asamim pont jókor jött és látta, ahogy majdnem fejre ejtem magam.
- Mond te nem vagy képes úgy, edzeni, hogy ne próbáld meg tönkretenni magadat?!
Úgy tűnik most kevésbé, félt mint múlthéten, most inkább dühös amiért nem figyelek oda testi épségemre.
- Ez is hozzátartozik az edzéshez! Fájdalom nélkül nincs győzelem! Kivéve, ha shogiról van szó!
Válaszolok, miközben összeszedem magam és felkelek a földről, eközben ő lassan odasétál hozzám.
- Nekem ne gyere efféle hasonlatokkal! Éppen elég nekem olyankor aggódni mikor küldetésekre mész. Legalább az edzések alatt ne okozz nekem aggodalmat.
- Rendben, innentől kezdve jobban odafigyelek.
S lassan átölelem aggodalmas kis asszonykámat. Miközben kettős érzések kavarognak bennem. Egyrészt a szomorúság hogy aggódnia kell miattam, másrészt pedig az öröm hogy aggódik miattam még edzés közben is egy nagynak nem mondható zakózás miatt is, ami a törődését mutatja.
- Akkor mára abbahagyom a súllyal való edzéseket!
A nap hátralévő részét Asaminak szenteltem. De a következő héten ismét azon dolgoztam, hogy a kocogási távot kitoltam az edzőtérig majd vissza. A guggolásokat pedig 50-ról kezdtem és 10 növeltem minden nap, a karhajlítást pedig 40-el szintén 10-el növeltem. Na és persze a kézenállás idejét is próbáltam növelni.
 
Harmadik hét
 
Lassan elérkeztem az edzés harmadik hetéhez, és ezzel a második úgymond megmérettetéshez. A reggeli előtti futás elég jól sikerült, könnyedén vettem a távot, amit még pár héttel ezelőtt lehetetlennek gondoltam volna. Miután hazaértem egy rövidre vett pihenő után, nekikezdtem a kézenállásnak. Lehajoltam majd, kezeimmel megérintettem a talajt, azután teljesen áthelyeztem a súlyomat a lábamról a kezeimre. Két lábam magasan az ég felé nyújtózkodtak, mintha az égen szerettem volna sétálni. Végül aztán megtettem egy kört a hátsókertben, bár nem az égen sétálva, hanem kezeimmel a földön. Lassan haladtam egy-egy tyúklépéssel, de végül aztán visszatértem a kiindulási pontba. Kezeimet kicsit behajlítottam, majd aztán ellöktem magam a talajtól, végül érkezés előtt, egy fél szaltót csináltam, hogy lábra érkezzek akárcsak a macskák. Minden pihenő nélkül nekiláttam, a következő feladatnak a guggolásoknak, most játszi könnyedséggel csináltam, meg 200-at és még ennyi után sem éreztem úgy, hogy összeesnék. De mégis abbahagytam mivel a fejlődés már ennyitől is meglátszik. A fekvőtámaszokkal viszont ez már közel sem volt ilyen egyszerű, az még továbbra is megterhelő maradt a kezeimnek, de végül sikerült megcsinálnom a karhajlításokból is 170-et. Mielőtt kezeim rá nem hagytak a gravitációra, hogy az újra a földre kényszerítsen engem.
Ezt követően az utóbbi két hetes edzés programot felfüggesztettem és visszatértem a jól megszokottra. A következő reggelemet ismét futással kezdtem a kiképzőterepre, de most már véglegesen a 80kg extra súllyal. A tisztáson szokás szerint nincs senki, ez alatt a három hét alatt nem népszerűsödött a reggeli edzés ezen a helyen. Persze lehet, hogy mások ilyenkor másfelé edzenek. Odasétálok állandó edzőpartnerem mellé, aki már feltehetően három hete engem vár és a reggeli ütéseimet. Nem is várok sokat, azzal hogy rendeltetése szerint használjam a földbe állított vastag rönköt. Elvégre az eszközöknek az jelentheti a kiteljesedést, ha arra alkalmazzák, amire úgymond létrehozták. És nem arra, hogy a madarak holmi pihenőhelyként vegyék igénybe legalábbis az edzőcölöp esetében. Így egy jó órán át gyepálom kézzel lábbal, mielőtt hazaindulnék.
avatar
Aihara Arata
Játékos

Taijutsu Pontok : 76


Adatlap
Szint: B
Rang: Chuunin
Chakraszint: 456

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Aihara Arata

Témanyitás  Terumi Mei on Csüt. Ápr. 07 2016, 19:29

Jól megírtad a súlyokhoz való hozzászokást, csak annyit kérek, hogy a jövőben jobban figyelj oda a vesszők használatára, hova érdemes őket tenni és hova nem szükségesek. Very Happy
Az említett súlyokat megkapod, a levonandó összeg pedig 1000 ryu.

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Kenshiro Hanae - A puding próbája az evés
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Komimushi Zanami
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.