Kikötőváros

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Kenshiro Yori on Csüt. Márc. 09 2017, 12:17

// Nagyon ügyes! Sőt, remek leírást olvashattam ismét. Remek hangulat, és remek kivitelezés melyet már megszokhattam tőled. Imádom olvasni ezeket és egyre jobban várom már a folytatást, úgyhogy nem is nyomkodnám tovább ezzel kapcsolatban a billentyűzetet! //

-          Ersőebbet? Még is hol találhatnék ettől erősebb alkoholt a világunkban? Kalóz vagyok, hát elfelejtetted? – nevet fel a kijelentéseden, hisz igaza van. Egy világot látott kalóz, valószínűleg tudja, hogy mit és hol vásároljon meg, hogy kielégíthesse vágyait, jelen esetben a szomjoltási igényeit. Ajánlatodra az álomfejtéssel kapcsolatban csak bólint, s úgy tűnik egy pár pillanatra el is gondolkozik rajta. Különösen hat valóban az, hogy ennyire közvetlenek veled a legénység tagjai és maga Ryuuzaki is. Első meglátásra lehet nem olyan embert képzeltél el mint aki valóban most szemtől szemben áll veled. Lehet még több és még több érdekes kérdést tartogatsz majd a számára, s ha így lenne ő sem fog kímélni, hisz olykor úgy tűnik kiakarná mondani azokat a dolgokat amikre ténylegesen gondol, de valami miatt visszatartja azokat.
Az út csendesen telik, kapitányod arcáról csak annyit tudsz leolvasni, hogy mélyen elmerült a gondolataiba. Talán a tegnapi eseményeken gondolkozik, vagy talán csak aggódik a mai harcok kimenetelét illetően.
Ahogy a páholyból szemléled az összecsapásokat, a riválisnak nevezhető férfi szemkontaktusukra egy mondhatni kéjes mosollyal reagál, melytől valószínűleg elkap téged az undor. Miután az utasításaid elhangzanak még egy utolsó, halk mondatot súg hozzád kapitányod: „Ne hagyd, hogy elültessék a lelkedben a félelem és a megnyugtathatatlanság magvait ezek a romlott emberek.”. Valószínűleg arra próbált meg ezzel utalni, hogy ha bárkivel is kontaktusba kerülsz, ne hagyd becsapni magad. Ne hagyd, hogy olyanná válj mint ők, s ne hallgass mindenféle bolond kapitány és matróz szavára.
 
A csata elkezdődött Banri oldalán, ki meglepetésedre egyáltalán nem volt annyira láb alatt mint ahogy azt gondoltad még pár perccel ezelőtt. A hálós férfit Banri valósággal hamar bekebelezi és igen hamar lebirkózza, majd feltétel nélkül segít be neked a sokkarú megdöntésében.
Akrobatikus mozdulataid és a frappáns amazoni befejezés eszméletlen zsibongást és üdvrivalgást vált ki a nézőkből. Páran virágokat dobálnak be hozzád, másoknak a szavait sikerül elkapnod, hogy milyen szívesen töltenének egy éjszakát az aréna amazonjával. Mások ujjonganak, hogy végre elérkezett a megmentő és egy új korszak veszi kezdetét itt az arénában.
-          Magarro.
-          Igen kapitány? – hallatszik a visszakérdés a kapitányotok mögül, majd egy érdekes, szőke hajú férfi csoszog mellé, s oda hajol a füléhez.
-          Menj, ápold le a mi üdvöskénket. Ne hagyd, hogy azok a mocskok egy ujjal is hozzáérjenek. Ő már a mi családunk tagja és te mit rangidős viseld gondját a húgodnak, aztán küld hozzám.
-          Igen is, kapitány. – hajol még mélyebbre, s azzal is viharzik a lelátóról Ryuuzakival együtt.
Banri felsegít a földről, s alaposan végigmér, de még mielőtt szóra nyithatta volna ajkait az őrök azon nyomban elráncigálják mellőled és viszik az őt megillető helyre. Az egyik őr már érted is nyújtaná a kezét, de egy még számodra ismeretlen férfi nyúl a karjáért, melyet oly erővel szorít meg, hogy szinte hallani a csontjainak ropogását.
-          Te már itt végeztél, az amazont meg majd én visszakísérem a hajónkra. – tekintete szinte lángol, s érződik a kisugárzásából, hogy hiába ismeretlen a férfi, de nagy erő birtokosa és a te oldaladon áll.
Kezét nyújtja feléd, majd a elfogadod a vállára borítja, s úgy segít kikecmeregni az arénából. A szokásos és már jól ismert folyosókon bicegtek végig, majd amint kiértek a friss levegőre egy hordóra ültet, s felhúzza a hasadon csilingelő láncing egy részét. Tenyerét óvatosan helyezi a sebhelyre, lehunyja szemeit, s mély koncentrációba kezd. Kezeiből egy kékes láng gyúlik fel, s melengető érzést sugározva próbál valamit kezdeni a sebeddel. Ahogy próbálod figyelni a procedúrát, a sebed egyre jobban összehúzódik, majd szinte sebészi precizitással olvad össze a két, egymástól távol eső sebfal.
-          Mostantól kérlek jobban vigyázz magadra. Minden egyes percben aggódunk amíg odalenn küzdesz az arénában. Egyikőnk sem akarna elveszteni, főleg nem a kapitány, így figyelj oda. Kérlek. – magyarázza a férfi, majd tenyerét elemeli a már beforrt seb felől, s lesegít a hordóról.
-          Bár mennyire is modortalan vagyok, a nevem Magarro. A legénység másodtisztje, ha így a rangi megnevezés jobban megmaradna. – nyújtja feléd ma már a nem is számoljuk hányadik ember, s az eddigiekből levonva egyikőjük sem akart ártani neked. Furcsa lehet viszont ez a folyamatos érintkezés, de jól mutatja mindenkinek a cselekménye azt, hogy egy teljesen más világ lakójává váltál azon a napon, mikor felébredtél abban a bizonyos ketrecben.
-          A kapitány majd a megszokott helyen vár. Vagy is a kabinjában, bár már úgy is ismered itt a járást húgom. – vázolja fel az elkövetkezendőket mosolyogva, majd azzal elindul vissza az arénához.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Vas. Márc. 26 2017, 17:32

A harc a végéhez ér. Az oldalam markolom, hogy elállítsam a vérzést, majd a földre rogyok. Bár már Banri is próbált segíteni, s egy őr állítana fel, de amikor felnézek, egy másik kéz szorítja meg a karját. Az arckifejezéséből ítélve biztosan fáj, de nincs sok időm ezzel foglalkozni. A férfi felállít, majd segítségével sikerül kivánszorognom az ismert folyosókon. Odakint egy hordóra ültet, majd miután felhúzza a láncinget - s megtartom neki, hogy könnyebb legyen engem ellátnia -, egy kékes fényt látok a keze és a sebem közt világítani. Medikus lenne? Nem tudom, hogy a medikusok tudnak e ilyen precizitással dolgozni és ilyen rövid idő alatt, elvégre még sosem kellett senkinek sem meggyógyítania. 
Ironikus.
Egész életem alatt nem voltam beteg. Míg mások a vírus első megjelenésekor már beteget jelentettek, s taknyuk-nyáluk egybefolyt az influenza miatt, én vígan szaladgáltam és labdáztam a hóesésben. A mostohaanyám sokszor azzal akart büntetni, hogy kitesz a hóra, és hátha úgy megbetegszem és belázasodom, hogy belehalok, mivel a gondviselés terhe senkire se száll, de ezzel nem ért el sok mindent. A tél és én jó barátok voltunk. Mindig. Azt hiszem, nekem mindig is sokkal erősebb volt az immunrendszerem a többi gyerekhez képest, nem tudom, hogy mi másnak köszönhetném ezt. Persze az már más, ha a sebeimet kell begyógyítani. Ezzel sem igazán dicsekednék el, elég ez a kettő is.

Amiket mond, az valósággal meglep. Soha senki sem aggódott még értem, miért most tennék? Az, hogy ezt tőle hallom, egy szinte idegentől... furcsa érzés kerít a hatalmába. Egy teljes legénység tekint rám úgy, mintha a családtagjuk lennék, és aggódnak értem minden alkalommal, amikor harcra kerül a sor, de ezt nem mondhatnám el az igazi családomról. Ők talán annak örültek volna a legjobban, ha én vagyok az első kieső. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy végre itt egy harcos, aki megnyeri a csatákat, ezért vigyázni kell rám. Hurrá.
Kezét nyújtja felém, melyet egy ideig csak nézek, hogy mégis mit akar, majd szépen lassan én is nyújtom, hogy megfogjam.
- Yumi. Bár biztosan tudod... - nem is értem, miért mutatkozok be. Hiszen ha Ryuuzaki legénységének tagja, akkor ott mindenki tudja a nevem. Azt hiszem. De az etikett mégis megköveteli, hogy viszonozzam a bemutatkozást, ha már ő is megtette... vagy nem így van?
Nem tudom, mire számíthatok még itt, hiszen nagyon furcsa nekem. Mintha csak álmodnám az egészet. 
Ahogy Magarro elindul vissza az arénába, meg is csípem a vállam, hogy nem álmodom e. De nem.
Inkább elindulok a kapitány kabinjába, hogy megtudjam, most mit akar.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 330

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Kenshiro Yori on Vas. Máj. 07 2017, 14:23

// Elnézést a sok-sok késésért, bár te tudhatod a legjobban, hogy miért is történt ez az egész. Hamarosan felveszem a kapcsolatot az egyik Staff taggal és megpróbáljuk egy részleges zárás keretein belül újra beizzítani a kalandot. Természetesen az én kezem alatt! Wink //

A csípésed nem éppen azt a hatást váltja ki belőled melyet reméltél volna. Az álom túlságosan is valóságosnak tűnik ahhoz, hogy felébredhess belőle. A sebek, az illatok, a hangok és maga a gondolataid is mind valóságosak, s azok is maradnak, amíg akár ebben az álomban, vagy akár a való életben be nem végezteted. Bár lehet kicsit erősebbre sikeredett a csípés, vagy talán pont olyan helyen sikerült megragadnod magad mely hatására egy kis piros folt keletkezik az érintett ponton, majd egy kis sajgással kibővülve indulsz meg vissza, kapitányod kabinjába.
Az idő kellemes, kellemesebb mint amit eddig tapasztaltál a kalózokkal való együttléted alatt. A levegő kellemesen hordozza magában a tenger sós illatát és a lelkes matrózok által kifogott friss halak kellemesnek mondható szagát. Páran ittasan dűlöngélnek a stégeken, mások a lábaikat áztatják melyekről az apró tisztogató halak lelkesen nyammogják le az elhalt hámsejteket ezzel is szinte egy luxus nyaralóvá varázsolva a kalóztanyát. Lehet túl korai volt eldönteni, vagy megítélni akár a jó akár a rossz irányba ezt az egész felhozatalt hisz még rengeteg mindent mutathatna és mutatni is fog neked.
A hajótok pallója lépteid alatt barátságos nyekergéssel fogad, a legénység pedig úgy tűnik már a sikereiden fel is öntött a garatra. Páran azon nyomban tósztot mondanak neked és már kapnának is fel a levegőbe, de kapitányod hívogató pillantásával megtöri a mulatást kabinja ajtajában. Gesztusára, hívására természetesen azzal felelsz, hogy betérsz hozzá a kabinba. A kellemes berendezés ismét magával ragad. Igazán szeretetreméltó ez a hely, s a Ryuuzaki által iszogatott kellemes ital, fűszeres illata lengi be a kapitányod barlangját.
- Remekül küzdöttél ismét. – hallasz egy halk tapsolást az asztal felől mely mögött lelkesen tölt ki egy egy pohár italt a kalapos férfi.
- Lehet csak én vettem úgy észre, de lehet javítanunk kellene a technikáidon. Megsebesültél ismét. És ha nem ezen a helyen lennénk, nem ezekkel a felszerelésekkel és hozzáértő emberekkel talán a végedet is jelenthetné egy ilyen csapás. Persze nem vészmadárkodni akarok, de lehet itt lesz az ideje, hogy inkább a saját kezembe vegyem a jövőd egyengetését, már ha nem veszed zokon. – magyarázza a férfi, majd feláll az asztaltól, s az egyik poharat feléd nyújtja.
- Igyunk az egészségedre, és arra, hogy meg is maradjon. – kacsint rád peckesen majd fel is hajtja az italt, s az egyik polchoz sétál. Egy porosnak tűnő könyvet ragad meg, s óvatosan billenti el a polcon mire az nagyot kattan és egy titkos kapu nyílik meg mellette.
- Sokáig gondolkodtam, hogy ki is lesz a jogos örököse ennek a kis csekélységnek. – szólal meg, míg hangját furcsán torzítja el a kis terem akusztikája. Némi csörgés és csattogás után végül elő áll. Kezében egy kék hüvelyes kardot húz elő, s feléd nyújtja azt.
- De azt hiszem dűlőre jutottam. Te leszel az örökös, Yumi. Használd ésszel és kellő körültekintéssel. – vált át a komoly tekintetről egy boldog mosolyra az arca, majd várja, hogy elfogadod e a pengét, s viszed tovább kardjának történetét, vagy valami mással rukkolsz elő.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Pént. Jún. 09 2017, 21:52

// Tudom, no need to apologize. Very Happy //


Nem, nem álom mindez. De amikor egy olyan életet élsz, ami sokkal inkább tűnik rémálomnak, mint valóságnak, s már azt hiszed, hogy nem lesz soha sem jobb, mert akárhova lépsz, ott ugyanazt kapod, amit eddig, akkor hirtelen minden álomnak tűnik. Eddig még csak gondolni sem mertem arra, hogy valaha is jobb lesz, ha elindulok... megtanultam, hogy merni kell vállalni a kockázatot, mert kockázat nélkül nincs nyereség, s a legerősebb ember minden bukása után feláll. Hiszen ha padlót fogsz, onnan már csak egy felé vezet az út... remélhetőleg. Ahogy számomra is most fényesebbnek tűnnek a csillagok, mióta végeztem a múlt sötét árnyaival, melyek valahogy megszűntek követni. Azt hittem, hogy sokkal tovább maradnak velem a kísértetek, s rémálmom lesz tőlük, de... talán ennyi év után ez volt a legelső éjszakám, amikor nyugodtan aludhattam anélkül, hogy bárki is háborgatott volna, vagy felkeltett volna az éjszaka közepén, hogy hozzak egy pohár vizet. Furcsa érzés... furcsa megszabadulni attól a sok rossztól, bár soha nem fogok felejteni, maximum homályosak maradnak majd a képek, de sosem szabad elfelejtenem, hogy milyen úton indultam el, melyiken haladtam, és mi vezetett el eddig. Ha nem történtek volna meg, ha normális életet éltem volna mindenkivel boldogan, akkor nem lennék most az, aki.


Talán túl elhamarkodottan döntök, amikor kimondom magamban, hogy egy dolog csak rossz vagy jó lehet. De hát... ki ne tenne másként, aki hasonló helyzetbe kerül? Amikor arra ébredsz, hogy egy ketrecben találod magad, az nem kecsegtet sok jóval. Amikor arra kérnek, hogy harcolj egy kalózért életre-halálra, az sem éppen jó buli, így nyilván száz százalékig állítod, hogy minden, ami itt történhet, az csak rossz lehet. De... ha ezelőtt minden sokkal rosszabb volt, és az idegenek kezelnek családként, és a családod idegenként, akkor mindent átírsz magadban. Gondolkodtam már azon, hogy talán csak azért bánnak velem ilyen jól, hogy kihasználjanak, de a családom egyértelműsítette ezt azzal, hogy úgy bűnt velem, mint egy kutyával, míg az itteniek ennek az ellenkezőjét teszik. Ünnepelnek, pedig még meg se nyertem semmit, a kapitányuk pedig úgy áll hozzám, mintha egy megváltó lennék. A közönség pedig erre még csak rádob egy lapáttal. Azt hiszem, nem volt más választásom, amikor ide beléptem. Vagy megnyerem a harcokat és szabadon távozok, vagy pedig belerohanok egy olyan harcba, amellyel megásnám a saját síromat. Kezdetben ez volt a terv... hogy majd mindenkit lemészárolok magam előtt, de lehet, hogy el sem jutottam volna a második emberig. Bár ha ebbe beleszámoljuk Pókhast és Girhest... jut eszembe, e kettő kezd hiányozni, főképp Girhes. Most, hogy nincs kinek elmondanom, hogy mennyire ostoba...


A fedélzeten haladva máris körbevesznek a mulató szempárok, és ünnepelnek, pedig még csak meg sem nyertem a harcokat. Biztosan sok van még előttem. Mielőtt azonban bárki is be tudott volna húzni egy táncra, vagy italozásra, a kapitány törte meg a szándékokat tekintetével. Magamban azt hiszem, hogy hálás voltam emiatt. Nem vagyok egy mulatós típus, de a tegnapi pár kör után bárki könnyen azt mondhatta volna rólam, hogy színpadi bohócnak születtem, főleg a vallomásom után, melyet a kapitánynak tettem arról, hogy mennyire nem bírom az alkoholt.
A már ismerős kabinba térve egy ital vár, melyet Ryuuzaki tölt ki számomra. Elutasítanám, ha nem arról lenne szó, hogy valójában a győzelmem ünnepeljük, de talán egy pohárka nem fog megártani. Nem szabad elcsábulnom, mert akkor ki tudja, hogy miket mondok megint. Talán olyat, amit mélyen rejtegetek magamban, és nagyon is megbánnám, ha elhagyná ajkaimat.
Gyakorlás! Edzés! Idejét sem tudom már, mikor örültem utoljára ezeknek a szavaknak.
- Tény, hogy jól jönne egy kis olajozás, így nem bánnám, ha edzenél. Már ha ez egy ajánlat volt - és arra is gondolt, hogy ő fog edzeni. Mert nem mindegy, ki az. Szeretnék a legjobbaktól tanulni, és minél többet, hogy utolérjem saját magam. Annyi sok dolog maradt ki az életemből. Most egy nyereség, de aztán ki tudja, hogy mikor ütnek ki a nyeregből, és úgy járok, ahogy a többiek. Ahogy láttam, itt vagy élsz, vagy halsz, nincs a kettő között átmenet, szóval vagy szabadon távozok, vagy pedig hullazsákban, és inkább tenném voksom az előbbire. 
Elveszem tőle a felém nyújtott poharat, majd belekortyolok, miközben végig őt figyelem. Nem tudom, hanyadjára fog még így meglepni, amikor egy könyv elvételével egy titkos kaput fed fel. Csak bámulok, hogy mégis mit csinálhat nekem háttal, majd elkerekednek a szemeim, amikor egy kardot mutat nekem, és azt mondja, hogy ez mától az enyém.


- De mégis miért? - nem adunk csak úgy idegeneknek oda valamit, ami előtte a miénk volt, hacsak nem akar ezzel elérni valami olyasmit, amit egyébként nem tudna magától. Hm, lássuk csak... mikor adsz valakinek ajándékot, ha alig ismered? Ágyba akarod csábítani? Nem, nem vagyok az a fajta nő. Azt akarod, hogy megszeressen és megbízzon benned? Talán.
- Most érkeztem, ki akartam iktatni két tagját a legénységednek, hogy ezzel kiszabaduljak innen, most pedig a kezembe adnál egy kardot? Ennyire megbízol bennem? - teszem fel kérdéseimet teljesen összezavarodottan, miközben hol rá, hol pedig a kezében lévő kardra emelem tekintetem, de leginkább rá. Honnan tudja, hogy a következő pillanatban nem döfném le vele. Nos, aligha van erre esély, mert nem tenném meg, de mégis... én magam is gyanúsan tekintenék önmagamra ebben a helyzetben, és nem engedném, hogy felfegyverkezve rohangáljak, bár a másik oldalról nézve valahogy meg kell védenem magam. Főleg azok után, ami tegnap történt azzal a másik kalózkapitánnyal. Nem fogadhattam el csak úgy, ha nem várt érte cserébe valamit, bár nem annak a férfinak tűnt, aki elvárna bármit is azon kívül, hogy nyerjem meg neki a harcokat. Kérdően tekintettem fel rá, szememben talán láthatta is ezt a kérdést, amit már magamnak is feltettem párszor: És ezért cserébe szolgáltatnom is kellene valamit?
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 43


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 330

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.