Kikötőváros

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Kenshiro Yori on Csüt. Márc. 09, 2017 12:17 pm

// Nagyon ügyes! Sőt, remek leírást olvashattam ismét. Remek hangulat, és remek kivitelezés melyet már megszokhattam tőled. Imádom olvasni ezeket és egyre jobban várom már a folytatást, úgyhogy nem is nyomkodnám tovább ezzel kapcsolatban a billentyűzetet! //

-          Ersőebbet? Még is hol találhatnék ettől erősebb alkoholt a világunkban? Kalóz vagyok, hát elfelejtetted? – nevet fel a kijelentéseden, hisz igaza van. Egy világot látott kalóz, valószínűleg tudja, hogy mit és hol vásároljon meg, hogy kielégíthesse vágyait, jelen esetben a szomjoltási igényeit. Ajánlatodra az álomfejtéssel kapcsolatban csak bólint, s úgy tűnik egy pár pillanatra el is gondolkozik rajta. Különösen hat valóban az, hogy ennyire közvetlenek veled a legénység tagjai és maga Ryuuzaki is. Első meglátásra lehet nem olyan embert képzeltél el mint aki valóban most szemtől szemben áll veled. Lehet még több és még több érdekes kérdést tartogatsz majd a számára, s ha így lenne ő sem fog kímélni, hisz olykor úgy tűnik kiakarná mondani azokat a dolgokat amikre ténylegesen gondol, de valami miatt visszatartja azokat.
Az út csendesen telik, kapitányod arcáról csak annyit tudsz leolvasni, hogy mélyen elmerült a gondolataiba. Talán a tegnapi eseményeken gondolkozik, vagy talán csak aggódik a mai harcok kimenetelét illetően.
Ahogy a páholyból szemléled az összecsapásokat, a riválisnak nevezhető férfi szemkontaktusukra egy mondhatni kéjes mosollyal reagál, melytől valószínűleg elkap téged az undor. Miután az utasításaid elhangzanak még egy utolsó, halk mondatot súg hozzád kapitányod: „Ne hagyd, hogy elültessék a lelkedben a félelem és a megnyugtathatatlanság magvait ezek a romlott emberek.”. Valószínűleg arra próbált meg ezzel utalni, hogy ha bárkivel is kontaktusba kerülsz, ne hagyd becsapni magad. Ne hagyd, hogy olyanná válj mint ők, s ne hallgass mindenféle bolond kapitány és matróz szavára.
 
A csata elkezdődött Banri oldalán, ki meglepetésedre egyáltalán nem volt annyira láb alatt mint ahogy azt gondoltad még pár perccel ezelőtt. A hálós férfit Banri valósággal hamar bekebelezi és igen hamar lebirkózza, majd feltétel nélkül segít be neked a sokkarú megdöntésében.
Akrobatikus mozdulataid és a frappáns amazoni befejezés eszméletlen zsibongást és üdvrivalgást vált ki a nézőkből. Páran virágokat dobálnak be hozzád, másoknak a szavait sikerül elkapnod, hogy milyen szívesen töltenének egy éjszakát az aréna amazonjával. Mások ujjonganak, hogy végre elérkezett a megmentő és egy új korszak veszi kezdetét itt az arénában.
-          Magarro.
-          Igen kapitány? – hallatszik a visszakérdés a kapitányotok mögül, majd egy érdekes, szőke hajú férfi csoszog mellé, s oda hajol a füléhez.
-          Menj, ápold le a mi üdvöskénket. Ne hagyd, hogy azok a mocskok egy ujjal is hozzáérjenek. Ő már a mi családunk tagja és te mit rangidős viseld gondját a húgodnak, aztán küld hozzám.
-          Igen is, kapitány. – hajol még mélyebbre, s azzal is viharzik a lelátóról Ryuuzakival együtt.
Banri felsegít a földről, s alaposan végigmér, de még mielőtt szóra nyithatta volna ajkait az őrök azon nyomban elráncigálják mellőled és viszik az őt megillető helyre. Az egyik őr már érted is nyújtaná a kezét, de egy még számodra ismeretlen férfi nyúl a karjáért, melyet oly erővel szorít meg, hogy szinte hallani a csontjainak ropogását.
-          Te már itt végeztél, az amazont meg majd én visszakísérem a hajónkra. – tekintete szinte lángol, s érződik a kisugárzásából, hogy hiába ismeretlen a férfi, de nagy erő birtokosa és a te oldaladon áll.
Kezét nyújtja feléd, majd a elfogadod a vállára borítja, s úgy segít kikecmeregni az arénából. A szokásos és már jól ismert folyosókon bicegtek végig, majd amint kiértek a friss levegőre egy hordóra ültet, s felhúzza a hasadon csilingelő láncing egy részét. Tenyerét óvatosan helyezi a sebhelyre, lehunyja szemeit, s mély koncentrációba kezd. Kezeiből egy kékes láng gyúlik fel, s melengető érzést sugározva próbál valamit kezdeni a sebeddel. Ahogy próbálod figyelni a procedúrát, a sebed egyre jobban összehúzódik, majd szinte sebészi precizitással olvad össze a két, egymástól távol eső sebfal.
-          Mostantól kérlek jobban vigyázz magadra. Minden egyes percben aggódunk amíg odalenn küzdesz az arénában. Egyikőnk sem akarna elveszteni, főleg nem a kapitány, így figyelj oda. Kérlek. – magyarázza a férfi, majd tenyerét elemeli a már beforrt seb felől, s lesegít a hordóról.
-          Bár mennyire is modortalan vagyok, a nevem Magarro. A legénység másodtisztje, ha így a rangi megnevezés jobban megmaradna. – nyújtja feléd ma már a nem is számoljuk hányadik ember, s az eddigiekből levonva egyikőjük sem akart ártani neked. Furcsa lehet viszont ez a folyamatos érintkezés, de jól mutatja mindenkinek a cselekménye azt, hogy egy teljesen más világ lakójává váltál azon a napon, mikor felébredtél abban a bizonyos ketrecben.
-          A kapitány majd a megszokott helyen vár. Vagy is a kabinjában, bár már úgy is ismered itt a járást húgom. – vázolja fel az elkövetkezendőket mosolyogva, majd azzal elindul vissza az arénához.

_________________
Wakizashi Yumi - Családi emlékek
Kurita takashi - Eltemetett emlékek
2016 Április - A hónap játékosa


Az egyetlen rossz ha valaki gyorsabb a fénynél, hogy sötétségben éli az életét.

avatar
Kenshiro Yori
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 53

Specializálódás : Epic Escape

Tartózkodási hely : Mikával a paradicsomban. :3


Adatlap
Szint: A
Rang: Kenshiro Vezető
Chakraszint: 600

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kikötőváros

Témanyitás  Wakizashi Yumi on Vas. Márc. 26, 2017 5:32 pm

A harc a végéhez ér. Az oldalam markolom, hogy elállítsam a vérzést, majd a földre rogyok. Bár már Banri is próbált segíteni, s egy őr állítana fel, de amikor felnézek, egy másik kéz szorítja meg a karját. Az arckifejezéséből ítélve biztosan fáj, de nincs sok időm ezzel foglalkozni. A férfi felállít, majd segítségével sikerül kivánszorognom az ismert folyosókon. Odakint egy hordóra ültet, majd miután felhúzza a láncinget - s megtartom neki, hogy könnyebb legyen engem ellátnia -, egy kékes fényt látok a keze és a sebem közt világítani. Medikus lenne? Nem tudom, hogy a medikusok tudnak e ilyen precizitással dolgozni és ilyen rövid idő alatt, elvégre még sosem kellett senkinek sem meggyógyítania. 
Ironikus.
Egész életem alatt nem voltam beteg. Míg mások a vírus első megjelenésekor már beteget jelentettek, s taknyuk-nyáluk egybefolyt az influenza miatt, én vígan szaladgáltam és labdáztam a hóesésben. A mostohaanyám sokszor azzal akart büntetni, hogy kitesz a hóra, és hátha úgy megbetegszem és belázasodom, hogy belehalok, mivel a gondviselés terhe senkire se száll, de ezzel nem ért el sok mindent. A tél és én jó barátok voltunk. Mindig. Azt hiszem, nekem mindig is sokkal erősebb volt az immunrendszerem a többi gyerekhez képest, nem tudom, hogy mi másnak köszönhetném ezt. Persze az már más, ha a sebeimet kell begyógyítani. Ezzel sem igazán dicsekednék el, elég ez a kettő is.

Amiket mond, az valósággal meglep. Soha senki sem aggódott még értem, miért most tennék? Az, hogy ezt tőle hallom, egy szinte idegentől... furcsa érzés kerít a hatalmába. Egy teljes legénység tekint rám úgy, mintha a családtagjuk lennék, és aggódnak értem minden alkalommal, amikor harcra kerül a sor, de ezt nem mondhatnám el az igazi családomról. Ők talán annak örültek volna a legjobban, ha én vagyok az első kieső. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy végre itt egy harcos, aki megnyeri a csatákat, ezért vigyázni kell rám. Hurrá.
Kezét nyújtja felém, melyet egy ideig csak nézek, hogy mégis mit akar, majd szépen lassan én is nyújtom, hogy megfogjam.
- Yumi. Bár biztosan tudod... - nem is értem, miért mutatkozok be. Hiszen ha Ryuuzaki legénységének tagja, akkor ott mindenki tudja a nevem. Azt hiszem. De az etikett mégis megköveteli, hogy viszonozzam a bemutatkozást, ha már ő is megtette... vagy nem így van?
Nem tudom, mire számíthatok még itt, hiszen nagyon furcsa nekem. Mintha csak álmodnám az egészet. 
Ahogy Magarro elindul vissza az arénába, meg is csípem a vállam, hogy nem álmodom e. De nem.
Inkább elindulok a kapitány kabinjába, hogy megtudjam, most mit akar.
avatar
Wakizashi Yumi
Játékos

Taijutsu Pontok : 38


Adatlap
Szint: C
Rang: Elveszett ninja - Chuunin
Chakraszint: 290

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.