Szabad Játék (8)

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Szabad Játék (8)

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szomb. Május 21 2016, 18:01

Egy újabb szabad játék terület, tekintettel a többi foglaltságára, vagy lehetséges folytatására.

A szabályok változatlanok, itt a Játéktéri helyzettől függetlenül játszhattok, találkozhattok vagy harcolhattok egymással, azonban nem mehettek küldetésre, rombolhattok le fontos helyszíneket, falukat, nem kelthettek zűrzavart, kuszálhatjátok össze a globális eseményeket és más NJK-kat nem vonhattok be, csak mértékkel.
Tartsátok szem előtt továbbra is a játéktéri és élmény szabályokat és érezzétek jól magatokat! Smile
Ami itt történik nem lesz a karaktertörténetetek része, ám később Élményben megemlítve megtörténté tehetitek.

Kérünk minden játékost, hogy ne nyisson saját témát a Szabad játékoknak, hanem a meglévő témákat használjátok.
A játékaitokat továbbra is az teszi átláthatóvá, ha adtok egy nevet a játéknak, és ez szerepel a posztok elején.

Jó játékot!

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Út a fellegekben  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Hátrahagyott nyomok - Zawaki Hotaru
Néma lombok - Yamato
Neveletlen Hercegnő - Djuka Haruka
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka - Hamada Fuyu



Tanulások:
Kaszinó:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála +15 kiskutya -1 kutyus

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Nanja on Szomb. Május 21 2016, 18:04

Nanja álma, avagy NekemMind1KicsatlakozikCsakÍrjonValaki xd


Késő délutáni órákban járunk. Még az előtt, hogy a háborútól tartaniuk kellett volna. Ugyan volt nyüzsgés, készülődés, megbeszélések, futkározás ide-oda, de ezt Nanja-t nem zavarta, délutáni sziesztájában. Otthon volt, a hűs kis szobájában, iszogatva a limonádéját, a fincsi elő-vacsorát leöblítve. Szokása volt bekómálnia, ha tele lett a hasa, most sem történt másképpen. Nem kellett tartania semmitől és senkitől, így perceken belül már az álomvilág rabja lett...


Kopogtatnak az ajtón. Először csak hármat, azt se túl erősen. Majd ahogy nem kapnak választ, az a három kopogás erősebbé válik, majd szabály szerűen már dörömbölnek rajta, amitől Nanja leesik a fotelből amin aludt.
~Bakker Oo
- Jól van, jól van megyek már!
Válaszolta végül, és nagyot ásítva lekapta a kulcsot a falról, majd kinyitotta az ajtót. Három joinin várta odakint, nem kis elégedetlenséggel az arcukon. Nem értette, mégis mire föl háborgatják, de még nincs sötét odakint, valószínűleg küldetést akarnak vele közölni.
-A Kazekage üzenetét hoztuk. Nem lesz háború. A részletek benne vannak a levélben.
Azzal átnyújtották  a levelet Nanja-nak, majd el is sétáltak. Nagyokat pislogva nézett utánuk, majd a levélre. Becsukra, és bezárta maga mögött az ajtót, a kulcsot pedig visszatette a falra. Leült az egyik székre az étkezőasztala mellett, kibontva a levelet. Nem akart hinni annak, amit olvasott. Sőt...már azon volt, hogy a joininok után megy, és a képükbe vágja, hogy micsoda rossz tréfát űznek vele. De a Kazekage aláírása és pecsétje elég hitelesnek tűnt. Lényegében az állt a levélben, hogy a Nagy Shinobi Nemzeteknek sikerült megegyezniük, miszerint senki sem akar felesleges vérontást, illetve csodás módon, az Akatsuki eltűnt. Ennek megünneplésére, belekezdtek egy hatalmas élménypark építésébe a Tűz Országában, ami 2-3 hónap múlva el is készül. 
Utána járt a dolgoknak. Találkozott több chuunin-nal, meg belebotlott Temari-ba is, de csak egy rövid Igent tudott kiszedni. Nem szokása összeesküvés elméleteket gyártani, de sok minden megfordult a fejében. Nem talált semmi bizonyítékot ugyan, és csak akkor tudna megnyugodni, ha ott állna már az élményparkban, és épségben, élve kerülne utána haza. Ez alatt a két és fél, három hónap alatt volt ideje beszereznie egy bikinit, meg mindent, ami majd kellhet egy ilyen parkhoz. lesz ott szauna, masszázs, nagy csúzdák, különböző ügyességi vetélkedők, esténként különböző előadások, mint pl Bee rap koncertje. Bár azt vissza kellett mondani, ugyan is a Raikage nem engedélyezte. 
Végre elérkezett a nagy nap. Húsz Sunagakure-i indult útnak, és röpke 1 hét alatt meg is érkeztek. Nanja már nagyon izgult, el is felejtette aggodalmait, már nem számított semmi, élvezni akarta az Élménypark adta lehetőségeket. Mikor megérkeztek, csodás látvány terült szemük elé. Mintha csak egy álomvilágba csöppentek volna. Rengeteg ember, mindenki nevet, mosolyog, élvezi az ottlétet. Hatalmas épületek, kisebb-nagyobb fa bódék, ahol mindenféle finomságot kínálnak. Már várták őket. Egy fiatal, olyan 25 éves nő lépett eléjük, és kérte a fejpántjaikat, valamint minden fegyvert, amit esetleg magukkal hoztak. Nanja-ban a gyanú újra fellépett, de egy finom illat elvette a figyelmét.
~Vattacukoooooooooooooooooooooor *.*
Ott is hagyta társait, és vett egy hatalmas rózsaszínű vattacukrot. Nagyokat tépve belőle sétált a többi árus bódéja előtt. Hihetetlen mikre nem képesek egyesek. Mintha egy kisebb falut építettek volna fel. Nanja teljesen odáig volt meg vissza, nem is tudta, mivel kezdjen. Közben rádöbbent, hogy sehol sem látja társait, mondjuk ebben a tömegben nem is csoda.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 109

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Djuka Ryuu on Szomb. Május 21 2016, 18:29

// Vidámpark //

Zsibongás arra amerre csak nézek. Nevető gyerekek, szórakozó felnőttek, vagy épp szerelmeskedő párok. Megy a nyüzsgés jobbra-balra. Szinte hitetlen mennyire feldobja az embert egy ilyen kis egyszerű intézmény. Egyedül talán én nem futkostam standról standra, hanem helyette csak egy padon ülve meredtem előre meg-megnézve az előttem elhaladókat. Látszik rajtam, hogy kissé megbántam, hogy eljöttem, és hogy miért? Hát azért, mert egyedül érkeztem erre a helyre. A családom Holdban maradt, egyedül Ame tartott volna velem, de valami útba jött neki, így egyedül kellett eljönnöm, hisz megígértem neki, hogy hozok szuvenírt. Ejj-ejj… nos mindegy, majd lesz valahogy. Mindenesetre a nézelődés egyelőre eléggé lekötött, hogy ne unatkozzak, de ha nem találok valami elfoglaltságot hamarosan, akkor szét fogom unni magam egyszerűen, és ez holtbiztos… Elmosolyodok a gondolaton, ahogy elképzelem, ahogy segítségére sietnék egy csinos hölgynek, aki nem tud valamelyik standnál sikerrel járni, majd jövök a képbe, és bumm… enyém a szíve… heh. Ezen a lehetetlen ötleten is felkacagtam nem törődve vele, hányan nézhetnek hülyének. Mindig is magányos farkas voltam, ha nem harcról van szó. Olybá tűnik, most sem lesz másképp.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vidámpark

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Május 21 2016, 19:28

A sikolyok kettéhasítják a levegőt. Némelyik boldog kacagással van megtűzdelve, de a többségből a kétségbeesett "Jajj, bárcsak ne ültem fel erre az izére" hangulata árad. Állok, bár inkább azt mondanám ingadozok a lábamon, ahogy a hatalmas hullámvasútra nézek fel. Előttem a magasságmérce és szerencse, hogy idén nőttem pár centit, különben fel sem ülhetnék. Bár ha jobban belegondolok, mégsem annyira jó, mert úgy legalább nem neveznének nyápicnak, aki nem mer felülni. Társaságban kicsit másabb lenne a helyzet, mert úgy ráveszik a barátai vagy épp előttük akarja bátornak feltűnetni magát az ember. De mint mindenhová, ide is egyedül jöttem. Azt sem mondhatnám, hogy ismerős arcokba fogok botlani, mert nem vagyok a nagy társaságok híve, így nem ismerek sok embert.

Reszketeg lábam már épp megtenné az első lépést, de végül visszahúzom és hátat fordítok a hullámvasútnak. Sétálok a tömegben és ahogy a sok kacaj és csevej egyre rámtelepszik még jobban elidegenedek a helytől. Látszólag mindenki jól mulat. Ami viszont az egyetlen jó dolog, hogy rengeteg bódé van itt, feltöltve mindenféle finomsággal. Találtam is a szívemnek, akarom mondani a számnak kedves ínyencséget. Egy kétpálcikás epres jégkrémre esett a választásom. Kifizettem, majd igyekeztem egy olyan helyet találni, ahol nincsenek zsúfolásig az emberek.

A padok is tele voltak mindenfelé, leszámítva egyet, ahol egy fiatalember üldögélt. Tétováztam egy kicsit, mielőtt elindultam volna a pad felé,  de végül rászántam magam és megindultam. Annyira görcsösen figyeltem az úti célom, hogy nem figyeltem az éppen sorokat szelő tömeget és egy nagy lökést éreztem a vállamon. A földre zuhantam, mondanom sem kell, a jégkrémmel együtt, amit még csak meg sem kóstoltam. Bár jobban belegondolva amúgy sem lett volna kivel megosztanom és én faltam volna fel az egészet.

- Nézz a lábad elé, kölyök! - hallok egy mély és ingerült férfi hangot. Nagyon rosszul érintett az eset, de a még megmaradt méltóságomat összekuporgatva próbálnék felkelni a földről. Bele sem merek gondolni, milyen kócos lehetek és milyen gyűrött a ruházatom.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Nanja on Szomb. Május 21 2016, 19:51

Ugyan jól jött volna a társaság, de sikerült elszórakoztatnia magát mások bénázásának figyelésével. Megkereste azt a bizonyos ügyességi részleget, ahol kiélhette magát. Mint egy ingyen mozi. Folytatta körútját, de előbb visszament venni még egy hatalmas vattacukrot, ezúttal zöld almás ízűt. Átvette, majd fizetett, kitépett egy nagy cafatot, és nagyra nyitva a száját bekapta. Majszolás közben észrevette, hogy egy nagyméretű tuskó, éppen fellök egy leányzót, és jól ráförmed. Szegényke még a fagyijával sem végzett, most pedig vagy vehet másikat, vagy sajgó szívvel arrébb áll. Úgy tűnik ez utóbbit választotta.
~A dinkája.. engem lökne fel, nem úszná meg ennyivel az fix.
Együttérzését kifejezve, odament a lányhoz, és szinte arcába nyomva a vattacukrot szólította meg.
- Szia! Vattacukrot? Finom zöld almás  Very Happy
Széles vigyorral a száján állt a lány előtt, várva, hogy elutasítsa, vagy elfogadja a finomságot. Néha-néha ugyan figyelni kellett, mert ez a sok ember nem mindig figyel a lába elé. Majdnem Nanja-t is fellökték, de sikeresen tett egy lépést jobbra, majd vissza, ezzel megakadályozva két balesetet is, míg a vattacukor még mindig a lány arca  előtt van.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 109

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Djuka Ryuu on Szomb. Május 21 2016, 21:45

Úgy tűnt nem fog történni semmi sem, és ismerőst sem láttam a környéken, akihez esetleg odamehettem volna. Így maradt a sóhajtás, és az unott merengés magam elé. Azonban úgy tűnt a sors mást tartogat számomra. Egy lány került bajba úgy tűnt, mivel túlságosan figyelmetlen volt. Persze alapjáraton ezzel nem is lett volna gond, de a fickó olybá tűnt nem éppen az a nyugodtfajta, és nem kifejezetten nyerte el tetszését a lány, illetve a hamarosan megjelenő… barátnője talán? Mindenesetre még innen is hallottam a rikácsoló hangját.
- He? És ki fog elnézést kérni az anyám? Te kis nyüves szuka, ezt nem úszod meg!
Bal keze a lányok felé nyúlt, amikor is felálltam és a trio felé siettem, majd a Dinamikus akcióval a páros és a férfi között termek megragadva a melák karját. Arcomon egy barátságos mosollyal a férfi fele.
- Ugyan kérem uram szerintem meg tudjuk ezt oldani máshogy is.
- Takarodj innen taknyos, semmi köz.. – förmedt volna rám a férfi, de mielőtt befejezhette volna, a mondatot hirtelen minden elsötétül előtte, ahogy kirúgva a lábát és a kezét megrántva orra buktatom.
Persze nagy valószínűséggel nem kábul ettől még el, de közben én is cselekedtem. Felnyaláboltam a földről a lányt, a vállaimra kapva, míg másik kezemmel a vattacukros lány szabad kezét megfogva húzom magammal. Hamarosan (ha a vattacukros lány nem ellenkezik) már el is vesztettük szem elől a morgós férfit. Végül miután biztonságossá vált a helyzet lekaptam a vállamról a lányt, és a földre állítottam bocsánatkérő mosollyal az arcomon.

- Djuka Ryuu vagyok. Örvendek a találkozásnak. – majd kissé felnevetek mielőtt folytatom – És bocs az előbbiért, de gondoltam ez a leggyorsabb módja, hogy lerázzuk az ipsét. Sajnos elég sok ilyen melákkal volt már dolgom, akinek több az izma, mint az esze. Nem akartam kockáztatni. – mosolygok rá, majd átpillantok a másik lányra – Remélem nem okoztam nektek ezzel túl nagy gondot, ha esetleg mégis engedjétek, hogy kárpótoljalak titeket valamivel…

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vidámpark

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Május 21 2016, 22:38

A következő dolog, amire emlékszem egy vattacukor. Méghozzá az arcomban. Közelről. Naaaagyon közelről. A fejemet kicsit oldalra biccentem, hogy megnézhessem mi van a másik oldalán. Egy lila szempár meredt rám engesztelően. Ezek a szemek egy nálam láthatóan idősebb, hosszú vörös hajú lányhoz tartoztak. Arcán széles mosoly ült. Kisugárzása igazán kellemesen hatott. A vattacukornak pedig iszonyatosan jó illata volt és nagyon vágytam már valami finomságra, miután a jégkrémem imént érte el a vég a szemem előtt. Kedvesen intéznék felé egy félénk mosolyt, majd válaszolnék neki.

- Szia! Igazán kedves vagy, de nem szeretnék koszos kézzel belenyúlni a vattacukrodba. Mint látod, most estem el. - felelném csüggedten és néznék le a kezeimre.

Ekkor valami kellemetlen meglepetés szakítaná félbe a párbeszédem a lánnyal. A férfi, aki az imént fellökött elkezdett akadékoskodni. Igaz, hogy nem én voltam jelen pillanatban az illetlen, de ezt Ő nem éppen így gondolta. Ilyenkor jobb igazat adni a másik félnek, így belenyugszik és elhiszi, Ő mindent helyesen csinált, de legalább nem hergeljük Őt tovább fölöslegesen.

- Sajnálom uram, nem állt szá... - kértem volna bocsánatot, de annyira dühöngött, hogy meg sem hallotta, amit mondok és haragja olyan szintig hevült, hogy testi ütlegeléshez folyamodott volna. Az ilyen már a nem normálisnál is szélsőségesebb eset... Nem is tudom mi lett volna, ha hirtelen a semmiből nem bukkan elő az a fiatalember, akit ha nem csal az emlékezetem épp a padon láttam, amihez tartottam. Keze megállította a férfiét és először próbálta szépen megbeszélni vele a dolgokat. Mikor látta, hogy mindez eredménytelen pedig egy szép mozdulattal orra is buktatta a krapekot. Nem mondom, hogy híve vagyok az erőszaknak, de ezúttal egy cseppet sem bántam, hogy így alakult.

A következő pillanatban viszont már égbe is emelődtem és a fiú vállán landoltam. Nem voltam benne biztos hogy Ő mégis a jótevőnk. Elkezdtem ficánkolni, de mit sem ért. A számból egy diszkrét "Tegyél le!" hangzott el, ám mikor ezt követően letett, kicsit megilletődtem. Először bemutatkozott majd elnézést kért az előbbiért. Pusztán nem akarta még jobban elhúzni ezt az ügyet, amit teljesen megértek. Mosolya kedves volt és megnyugtatott.
- Szia Ryuu! Örülök, hogy megismertelek. Én Hirano Reina vagyok. Nem tudom mi lett volna, ha te nem lépsz közbe. Igazán hálás vagyok. - jelent meg egy kisebb pír az arcomon. - És neked is köszönöm, kedves... - néztem rá a lányra kérdően - Ne haragudj, de még nem tudom a neved. Hogy hívnak? - sütöttem le szemeim.

A fiú ajánlata ugyan nem teljesen lépett életbe, mert nem sértett meg. Viszont nagyon örültem volna a társaságnak, ezért előrukkoltam az ötlettel, hátha kapóak rá.
- Ami azt illeti - biggyesztgettem össze két mutatóujjam a földet bámulva - Egyedül érkeztem és igazán örömöm lelném a társaságotokban. Nem lenne kedvetek felülni velem a hullámvasútra? - tenném fel a kérdést reménykedve egy igenlő válaszban, no meg abban, hogy nem jönnek rá, hogy egyedül nem mernék felülni rá.
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Nanja on Szomb. Május 21 2016, 23:05

Szegény lányt jól zavarba hozta, de legalább egy pillanatra el tudta terelni a figyelmét. Ugyan elutasította a felajánlott finomságot, hivatkozva a koszos kezére, de ezt Nanja-t nem zavarta.
-Ugyan, megoldható.. :v
Konkrétan arra gondolt, ha a lány nem akar kiszakítani egy darabot, akkor majd ő megteszi. Viszont eme meghitt pillanat nem tartott sokáig. Az előbbi tuskó nem tudta megemészteni a történteket, tovább akarta keresni a bajt. Megzavarta kis csevegésüket, otrombán be is szólt a lánynak, amitől Nanja nem kicsit lett pipa.
-Hé, adjak szappant a szájába? Igazán...
Mit ad isten, sem a lány, sem Nanja nem hatotta meg a tagot, keze ütésre készen állt. Ezt egyikük sem tudta volna kivédeni. Nanja nem is számított rá, ráadásul pusztakezes harcban nem kiemelkedő a tudása, fegyverét meg ugye őrzik a fegyverraktárban, valahol.. Már számított az érkező csapásra, de ekkor egy srác közéjük került, kivédve bunkókánk támadását. Rövid szóváltást követően a tag még mindig akadékoskodott, így hamar a földre került.
~ Na nézzenek oda Oo
Már éppen kárörvendezett volna, amikor megmentőjük feldobta vállára a lányt, Nanja kezét pedig megragadta, és gyors iramban elhúzták a csíkot. Másik kezével jól meg kellett markolni a vattacukrot, majdnem kiesett a kezéből. Mikor már elég messze kerültek, illet eleget tett a kis csaj kérésének, miszerint már igazán letehetné, kis kedves arckifejezéssel kért bocsánatot mind a kettejüktől. A bemutatkozással végül Nanja maradt utoljára.
- Nos, igen, ha az a melák nem kezdte volna el a cirkuszt, be tudtam volna mutatkozni. Nanja vagyok, örülök a találkozásnak  Very Happy És szerencsére megmaradt a vattacukor is :v 
Ha már előbb nem sikerült, akkor most kitépett egy darabot a nyalánkságból, és Reina felé nyújtotta, míg ő megérdeklődte, hogy nincs-e kedve valamelyiküknek felmenni vele a hullámvasútra. Ugyan most nem volt szem előtt, jobban mondva csak a tetejét lehetett látni a hullámvasútnak, Nanja nem volt biztos magában.
- Uhm...nem is tudom...de egyszer élünk! :v
Csak erőt vett magán, és belegyezett a kérésbe, majd magának is tépett egy nagy darabot. Ekkor kapcsolt, a srácot nem kínálta még meg. Így egy széles mosollyal az arcán nyújtotta a fiú felé is az édességet.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 109

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Djuka Ryuu on Kedd Május 24 2016, 18:19

Olybá tűnt egyik lány sem akadékoskodik túl sokat, és még a vállamra kapott csinoska is elég jól elviselte az utat, azt leszámítva, hogy egyszer megkért, hogy tegyem le. Persze, miután biztonságba voltunk, már le is huppantottam, hogy a saját lábán maradjon, és persze, mivel nem hagytam otthon a modoromat, így rögtön elnézést is kértem. Szerencsére nem kellett aggódnom. Egyikkőjüknek sem történt semmi komolyabb baja, és látszólag egyikőjük sem rökönyödött meg a tetteim miatt, így viszont a szívem sem aggódott annyira. Hamarosan mind a két lány bemutatkozott, és mindkettejüknek biccentek hálásan, hogy nem hagytak „lógva”. A vattacukor egy hálás bólintással díjazom, de intek, hogy most köszönöm nem kérek.

- Örülök a találkozásnak Reina és Nanja. – mosolygok rájuk, majd a lány felé fordulok, majd megvonom a vállam – Ha gondolod, szívesen elkísérlek én is bennetek. Úgysincs semmi dolgom, és egyedül vagyok, szóval miért is ne? – nyújtom a kezem a lány felé – Indulunk akkor hát Reina. – mondom bátorítóan és ha úgy érzi, hagyom, hogy megfogja a kezem és vezessen, ha meg nem megrázom a fejem (továbbra is mosolyogva), és magam mellé eresztem a karom. Úgy éreztem máris jobban telik a napom, mint eddig telt.

_________________


Adatlap


Abakura Djuka Ryuu: 301 ch (Getsugakure-i ninja (Genin), főkari)
Kanshiro Hanae: 100 ch (Szökött ninja)
Amaken Yoshimitsu: 250 ch (Vándor Ninja (chuunin))
Hamada Fuyu
avatar
Djuka Ryuu
Halott Karakter

Taijutsu Pontok : 23

Tartózkodási hely : Rejtett Hold


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 394

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vidámpark

Témanyitás  Hirano Reina on Szer. Május 25 2016, 17:15

A lány, akit - mint megtudtam - Nanjának hívnak kedvesen kínálta fel ismét a vattacukrot és ezúttal leszakított nekem egy darabot a nagy cukros felhőszerű finomságból. Nem szerettem volna elutasítani az ajánlatát, mert igazán kívánatosnak tűnt és az édesség iránti vágyam sajnos nem tudtam csillapítani a jégkrémmel. Elvettem a felkínált nyalánkságot és lassan majszolni kezdtem. Szememben csillogás jelent meg és szám mosolyra görbült. Úgy látszik mindketten benne voltak a hullámvasút meghódításában. A fiú kedvesen nyújtotta felém kezét és én is azon nyomban felemeltem, de mikor már majdnem elértem visszahúztam magam elé. Már olyan közel volt, hogy a fiú könnyedén megfoghatta volna, ha akarja, viszont ha nem nyúl érte, akkor nem nyújtom megint. Mindkét esetben pír látszik arcomon. 

Megindulnánk a hullámvasút irányába és ahogy közeledünk egyre hatalmasabbnak látszik és lépteim egyre bizonytalanabbak. Mikor odaérünk tétován állok és aggódó tekintetem Nanjára és Ryuura vetem. Közel lépek az ablakhoz és három jegyet váltok. Átnyújtom nekik és félve elindulok az ülések felé. Elhelyezkedek feszülten és várom, hogy Ők is beszálljanak mellém. Az övek ránkcsukódnak és görcsösen kapaszkodok belé, mintha a kezemmel még jobban le akarnám fogni magam, hogy ki ne essek. Légzésem szaporább és a szívem majd kiugrik helyéről.




Olyan hirtelen, mindenféle figyelmeztetés nélkül lőtte ki magát, hogy időm sem volt felkészíteni magam és egy kisebb sikoly hagyta el számat. Ám ez nem hagyott alább. Szédületes magasságokba emelkedtünk és süllyedtünk másodpercek leforgása alatt. kanyarogtunk és forogtunk minden irányba. Igazán szédítő hatása volt, a torkomra zuhant minden nyomás és a rémült sikítás feltépte számat. Szemem lehunytam és alig vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek. Amikor kiszálltunk alig álltam a lábamon és megszédültem. Reméltem, hogy valamiben meg tudok kapaszkodni, de nem sikerült. Erőm elhagyott és zuhantam a talaj felé. 
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Nanja on Pént. Május 27 2016, 14:23

Mind a hármuknak tetszett a hullámvasutas ötlet, így nekiindultak. Reina elfogadta a vattacukor falatot, és lehetett rajta látni, hogy mennyire jól esett neki, így az elvesztett fagyi után. Ryuu azonban elutasította, mire Nanja csak vállat vont, gondolva magában legalább több marad neki. Lecsippentett egy nagyobb darabot és nagyra nyitva a száját másodperceken belül már a gyomrában landolt a falat. Még sok ilyen alkalma támadt mire elérték a hullámvasutat, de még maradt a pálcikán úgy 10 falatra való. Ahogy egyre közelebb értek, annál nagyobb lett ez az egész építmény, és Nanja egy pillanatra meg is állt, hogy jobban szemügyre vegye, mielőtt túlságosan is fel kelljen emelnie a fejét, hogy lássa még a tetejét.
~ Aaaaz igen! Biztos, hogy jó ötlet ez az egész?
Nagyot nyelt, de aztán látva újdonsült társait, akik már a sorban is álltak, mély levegőt vett, és utánuk szaladt. A pénztárnál az jegyeladó felhívta Nanja figyelmét, hogy a vattacukorral nem szállhat fel. Pislogott nagyokat, nem tudta eldönteni egy pillanatra, hogy most ez neki mekkora gondot jelenthet. Nem habozott sokat, letépte a maradék zöld almás vattacukrot a pálcikáról, majd azt kidobta, és már nyoma sem volt annak, hogy lett volna nála bármi is. Igaz némileg ragacsos lett a keze, de ez nem zavarta, majd megmossa a kezét, ha végeztek itt. Először Reina, majd Ryuu, végül Nanja ült be a kocsiba, ami meglepő módon három személyes. A biztonsági rács hamarosan eléjük is kerül, szinte egyszerre ragadják meg azt, majd lassan elindul a szerkezet. Szépen lassan halad felfelé, hallani lehet még az előttük illetve mögöttük lévőket, ahogyan mindenféle teórivál állnak elő félelmükben. Úgy 2 percen belül elérik a tetőpontot. Nanja oldalra néz, és az emberek odalent nagyon pici hangyáknak tűnnek. Mintha megállt volna az idő, de aztán a szerkezet megmozdult, és irdatlan sebességgel zuhantak le a mélybe. A rekció szinte mindenkinél ugyan az volt: sikoly. De Nanja nagyon élvezte, amilyen kiáltások elhagyták a száját, az nem azért volt, mert félt, hanem mert kimondottan élvezte a helyzetet. Pár perc múlva visszaértek a kiinduló pontra, ahol kicsit szédelegve, de széles vigyorral az arcán hagyta el a hullámvasutat. Nem is vette észre, hogy szegény Reina-t jól megviselte, akit úgy elhagyta az ereje, hogy a föld felé kezdett esni. Nanja messze volt tőle, így esélye sem volt elkapni, így Ryuu-ban bízhattak abban a pillanatban.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 109

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Kenshiro Mirubi on Pént. Május 27 2016, 21:20

   ...hirtelen kellett reagálnia, elvégre minden olyan hirtelen történt...
   Gyönyörű, nyári napsütötte idő, méghozzá késő délután. Persze ez még nem azt jelenti, hogy sötét van. Éppen az ellenkezője... Még mindig világos van, habár már a Nap sugarai nem perzselik olyan könyörtelenül a földlakó, embereknek nevezett élőlények testét és persze az állatvilágét sem. Bár utóbbiak mindig sokkal jobban bírják a meleget és a napfényt, mint az előbbi faj. Hiába, lenne mit tanulni az állatoktól...
   Nem tudja elhinni, hogy ide vetődött, miközben utazóköpenyében bevetette magát a tömegbe. Úgy tűnik, hogy béke szállt erre a vidékre, Ő pedig gond nélkül csusszant be a boldog embertömegbe, akárcsak egy kígyó a madár fészekbe. Hatalmasabbnál hatalmasabb építmények, színek és pompa. Rengeteg ember... Rengeteg ember, akik boldogan ették a rózsaszín olvasztott cukrokat, karamellbe mártott almákat, és nyalták a csavart fagylaltjaikat. A közbiztonság fenntartására és a közrend megőrzésére nem látott egy shinobit sem, ami annyit jelent, hogy vagy jól elbújva álcázzák magukat, vagy pedig nincsenek is... Néhány civilnek tűnő, egyenruhás fickó azonban akadt, akik a tömeget figyelték. Rémes...
   Ahogyan a tömegben próbálja meg felmérni a helyzetet és rájönni arra, hogy mit is keres itt valójában, folyamatosan igyekszik minél kevesebbet érintkezni az emberekkel. Persze személyisége nem megengedi a számára, hogy boldog legyen, de tudja, hogy nem lenen jó, hogyha mások akárcsak megéreznék a testében lakozó gonoszt. Vagy mondja inkább azt, hogy a lelkében? Igen, az mondjuk találóbb lenne...
   Néhány méterre járt csak a hullámvasúttól, amikor egy menet véget ért. Nem figyelte a kiáramló tömeget, sem pedig azokat, akik még várakoznak, sokkal inkább magányosan, kívülállóként állt a fekete, csuklyás utazóköpenyben, majd felnézve belőle, a hatalmas hullámvasutat csodálta. Elfogta egy érzés, ami sokkal inkább volt szorongás, mintsem izgatottság. Rossz érzése támadt. Ám ebben a pillanatban, reflexszerűen mozdult a teste. Hatalmas gyorsasággal nyúlt az ájulóban lévő lány után, a lendülettől még a fekete csuklya is lecsúszott a fejéről, így láthatóvá vált hófehér bőre, hibátlan, angyalszerű arca és már-már világító, égszínkék szemei, valamint a félhosszú, barna, könnyed tincsekbe verődött haja, amit a szél volt oly kedves és kifújt az arcából. A Test pedig elkapta a lányt, Mirubi pedig örült, hiszen megmentett valakit... Most pedig ott tartja az ismeretlen hölgyet a karjaiban, csupán néhány tíz centire a saját arcától... Elmerengett, hiszen hirtelen kellett reagálni, elvégre miden olyan hirtelen történt...

// Elméletileg mindegy ki csatlakozik és bocsi Ryuu, hogy lenyúltam a lehetőséged de pont jó belépő lett belőle >< //

_________________
"Föl-földobott kő vagyok, akit megcsalt
a gravitáció, s nincs hova hullnia."


"Van, aki nem szolgált rá a szeretetre,
ezért csöndesen eloson egy sötét, üres
helyre, hogy a múlt réseit betöltse."





Karakterek: Kenshiro Mirubi, Yura Houji, Futeki Shiroi, Lanmao
avatar
Kenshiro Mirubi
Játékos

Taijutsu Pontok : 49

Specializálódás : megb***odni

Tartózkodási hely : Jigokutari


Adatlap
Szint: S
Rang: Szökött Ninja / Amegami Vezetője
Chakraszint: 1292

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Vidámpark

Témanyitás  Hirano Reina on Szomb. Jún. 11 2016, 20:42

A világ forgott körülöttem és nem találtam az egyensúlyom. Minden elmosódott és a talaj minden pillanatban egyre jobban hívogatott. Nem tűnt rémisztőnek. Sokkal inkább puhának és kényelmesnek. A hullámvasút túrája után minden kényelmesebbnek tűnt. Megállíthatatlanul és tehetetlenül zuhantam és nem gondoltam közben semmire. Csupán beletörődtem és lehunytam a szemem. Mikor már csak pár centire voltam a földtől egy kéz magához ragadott. Ki lehet az? Talán Ryuu? Esetleg Nanja? Karjaiban egyfajta biztonságérzet töltött el. A szemem még mindig csukva volt és nem mertem kinyitni.

Eszméletemnél még továbbra is csak félig voltam. Arcomra mosoly terült, mintha éppen egy szép álmot látnék. Őszintén szólva el is tudtam volna aludni ott helyben. Erre nyilván nem adatott lehetőségem. Kinyitottam a szemem és kezdett előttem kitisztulni a megmentőm arca. Az égszínkék szempár mélyen az enyéimbe nézett és a két szín összekeveredett, ahogy én is belebámultam az övébe. Nem szoktam megfigyelni az embereket, főleg nem ilyen közelről. Ez a közelség már zavarba ejtett, mert még senki nem volt ennyire szorosan mellettem. Szeretnék megszólalni, de amint szóra nyitom a szám nem jön ki rajta hang. Rendkívül meg vagyok illetődve. Várnám, hogy valahogy tegyen le vagy ültessen le vagy akármi, mert amíg ilyen közel vagyok hozzá, képtelen vagyok bármit is tenni. Csak némán pislognék rá és az arcom a megszokott színétől picit vörösebb.

Vajon ki Ő? Miért mentett meg? Biztos jó szándékú, ha már törte magát, hogy a segítségemre siessen. De mi van ha mégsem? Vagy csak erre járt és meglátta, hogy bajban vagyok. Nem tudom! De a minimum lenne, hogy megköszönöm hogy nem kóstoltam meg a földet. De hogy, ha jelenleg megszólalni sem bírok? Erőt vettem magamon és kipréseltem egy "Kö-köszönöm szépen."-t a számon hadarva és alig érthetően, amivel valószínűleg még jobban rontottam a helyzetemen. Jajj, Reina... Mit csinálsz?
avatar
Hirano Reina
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 30

Tartózkodási hely : Könyvekbe temetkezve


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 360

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Nanja on Szomb. Jún. 11 2016, 23:49

A vártaktól ellentétben nem Ryuu, hanem egy másik fickó kapta el Reina-t, aki épp hogy nem csókolta meg a földet. Hosszan tartó pillanat volt ez, a lány teljesen megilletődött megmentője közelségén. Ami azt illeti, még az elején fel sem foghatta mi történt, de aztán a maga módján csak megszólalt. Nanja is megnyugodott, egy halk, de jól látható, megkönnyebbülést mutató sóhajt engedett meg magának, és ahogy ő is 'visszaszállt' a földre, már biztos lábakon állva nézett vissza a hullámvasút legfelsőbb pontjára. De bele is szédült kicsit, így becsukta szemeit és fejét elfordította. 
~ Ez rossz ötlet volt...
Vallotta be magának őszintén, és újra a párosra nézett. Tartott még az idilli pillanat, és már morgott is volna, hogy azért ennyire mégsem kéne, amikor gyomra szólalt meg helyette. Kezét hasára tette, majd egy két kört megtéve rajta, nézett szét valami bódé után, ahol rendes kaját adnak, nem csak vattacukrot.
~ A többiek biztos lakmároznak már valahol....
Gondolt társaira kissé csalódottan, hiszen itt neki még meg kell várnia,amig ezek ketten jutnak végre valamire, és megmozdulnak végre.
avatar
Nanja
Játékos

Taijutsu Pontok : 109

Tartózkodási hely : Sunagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 450

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Sado Kenji on Szomb. Okt. 01 2016, 11:24

// Misa-chwaaan~ I love you  //

A reggeli napfény lágyan simogatta az arcomat, ahogy napfelkeltekor a Levelek Közt Rejtőző falu utcáit jártam. Magam is meglepődtem, de ilyen korai órában már rendesen nyüzsög az élet, főleg a kereskedő negyedben és szerintem a zajok 70%-a onnan érkezik. Bár nem is csodálom, mindenki el akarja adni a friss portékáit és az érvényesül jobban, aki hangosabban üvölt. Egy apró mosollyal a számon folytattam az utamat a célállomásom felé és elgondolkoztam, hogy régebben egyáltalán nem láthattam volna ezt a látványt. Mivel egy nagy klán örököseként születtem, egy ujjamat sem kellett mozdítanom. Nem kellett küldetésekre mennem, hogy kapjak pénzt belőle amiből majd ételt veszek, hisz a családom gazdag volt és bármit meg tudott venni. Nem kellett piacokra járnom, mivel szolgákat küldtek el vásárolni vagy az üvegházas kertből vettük el, amire szükségünk volt.
Minden esetre teljesen más a két életérzés: az egyikben mindent megkapsz és semmit sem kell csinálnod, míg a másikban vért izzadsz és megveszed azt, amire szükséged van. Miért van az, hogy boldogabbnak érzem magam a jelenlegi helyzetemben? Nem mintha nem hiányoznának a szüleim, akikért mindennap imádkozom vagy hogy sokáig aludhatok, de mégis nagyobb elégedettséggel tölt el, hogy küzdenem kell és úgy szerzek meg valamit. A döntéseim hozzák el a jövőmet. Először érzem úgy az életemben, hogy most élek igazán. Shinobi-ként, élet és halál peremén táncolva...
Mire észbe is kaptam, már a Levelek Közt Rejtőző Falu nagy kapuja lábánál voltam. Az kereskedők, utazok folyamatosan ki-be járkáltak rajta, bár a háború miatt szigorúbbak lettek a beléptetések, főleg a karavánokat vizsgálták át. Bár nem tartom valószínűnek, hogy ha ellenséges Ninja-k akarnának megtámadni Konoha-t, azt pont a bejárati ajtón betörve tervezik tenni, mert vagy kegyetlenül ostobák lennének vagy ugyan ennyire bátrak.
Kerestem egy közeli fát, aminek a tövében leülhetek és egy picit lepihenhetek az Iroh-bácsikám által indított küldetésem előtt. Bácsikámnak eléggé széles ügyfélköre van, fiataloktól egészen az aggastyánkorig és ezért nagyon sok hírt, érdekes információkat, pletykákat hall. Meg persze tudják, hogy van egy Shinobi a lakásnál és olykor-olykor engem kérnek meg kisebb szívességre. Jelenleg is egy kis "szívességet" teljesítek, az egyik idősebb ügyfél tehenészként dolgozik egy közeli tanyán és sokat panaszkodott, hogy mostanság gyakran elszélednek a haszonállatai. Ezzel nem is lenne annyira baj, de mivel idős, nagyon sokára tel az összes állatot visszaterelni a pajtába.
Két karomat a tarkómra helyezem és lágyan a fa kérges törzsére helyezem a fejemet. Mivel ez még egy gyenge "E" szintű küldetésnek számít, úgy gondoltam Misa is elkísérhetne rá. Nem tudom, hogy mikor fognak elküldeni minket egy hosszabb küldetésre, de szeretném kiélvezni a vele töltött időt amíg csak lehet. Szemeimet lágyan lehunyom és rá várakozva hallgatom, ahogy a falu szépen felébred...
avatar
Sado Kenji
Játékos

Tartózkodási hely : Misa szíve csücskén


Adatlap
Szint: D
Rang: Kardforgató Genin
Chakraszint: 120

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Kedd Jan. 17 2017, 22:19

// Kenshiro Youma //

Túl vagyunk Mikával az első közös kalandunkon és ismét egyedül jártam az utamat. Kénytelen voltam valamit kezdeni magammal és addig nyaggattam Kazuyát, amíg nem adott megbízást nekem. Picit mintha dühös lett volna valamiért. De biztosan nem rám. Azt mondta "Menj el Amegakure határáig és nézd meg, hogy ott vagyok-e!"... Örültem neki, mert így egy kicsit kiszellőztettem a fejem. Juu úgyis mindig azt mondja, hogy üres. Pedig hát ha megkopogtatom, nem kong. Már kezdem elfogadni, hogy a nővérem rajtam kívül mást is fontosnak tart, noha elég nagy hiba, azt azért tegyük hozzá. De tudja mit? Nekem is van rajta kívül fontos dolog az életemben! Végigsimítom kezem a hideg felületen, és egy papírt szakítok fel. Kibújik belőle egy fagyos csoda, mit alig simogatott meg a nap sugaraival, de máris olvadásnak indul. Plusz egy indok, hogy minél hamarabb elpusztítsam. Hát mi lehetne ennél fontosabb? Hevesen enni kezdem a jégkrémet, majd észbe kapok, hogy a fiút meg sem kínáltam. A pálcikán alig van már valami, de azért nem vagyok én bunkó, hogy az utolsó lehetőséget is elszalasszam.

- Kérsz? - nyújtom felé az összenyammogott jégkrém maradványt egy morcsos mosollyal az arcomon. Ha elfogadja, akkor odaadom neki a pálcikát. Ja várjunk, nem is meséltem még hogy hogy került ide, ugye? Kiderült, hogy Kazuya átvert és nem is volt ott Amegakure határán. Pedig becsszó mindenütt kerestem! Viszont belebotlottam ebbe a fiúba, aki elmondása szerint Kenshiro. Youmának hívják és egész normálisnak tűnik, bár nem annyira menő, mint én. Most elhatározta, hogy velünk tart és megismeri az igazi családját. Olyan, mintha lenne egy új testvérem, tök izgi! Lassan megérkezünk a Birtokra és egy nagyzoló mozdulattal tárom ki a kaput. Berontok az ajtón és megragadom a fiú kezét, majd elhúzom egyenesen Kazuya szobájáig. Alkalmaznám a jól megszokott kopogásomat, azaz ráütnék hármat ököllel az ajtóra, majd benyitnék.

- Kazuya-sama! Őt Amegakure határán találtam! Megtarthatjuuuuk? - nézek rá csillogó szemekkel. - Ja, és nem is voltál ott! - fintorogtam rá durcásan.
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Kenshiro Youma on Csüt. Jan. 19 2017, 23:36

Egy küldetésre küldtek az Amegukrei határhoz ahol elméletileg az lett volna a feladatom, hogy az egyik helyőrségnek közvetítsek egy fontos üzenetet. Őszintén szólva meglep, hogy egy ilyen feladatot egy hozzám hasonló kezdőre bízzanak, de hát mit mondjak. Úgy látszik most az én szerencse csillagom ragyogott fel. Nem is olyan rég sikerült megcsinálnom a genin vizsgát is és hivatalosan is elkezdhettem az életemet. Igaz az Üzem hiányozni fog nagyon de talán majd visszajárok meglátogatni őket valamikor. Annyi dolog van amit szeretnék kipróbálni. Az árvaház falai között csak hallgattam történeteket arról, hogy az esőfelhőkön túl milyen a világ. Most azonban lehetőségem nyílik felfedezni azt amikor majd végre elődeim nyomába lépve... Na hagyjuk nem vagyok én ilyen gyerek. Semmi nagy duma. Az első dolgom lesz felkutatni azt a nőt aki egykor az árvaházba adott és megtudni, hogy mi is az oka annak, hogy nem volt normális gyerekkorom. Bár visszanézve nem bánom.
Mit ad isten? A határ mellett belefutottam egy nagyon aranyos kislányba, aki szintén Kenshiro és azt mondja többen is vannak. Küldetés ide vagy oda de meg kell néznem őt illetve őket. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik ezek a Kenshirok, talán egy kicsit megtudok a múltamról. Örökség és hasonló anyagi dolgok nem érdekelnek, de a tudás annál inkább mondhatni szomjazom az információt de nem egy ilyen szeleburdi lánytól. Elosztom kettővel amit mond... Elég együgyűnek tűnik...
- Igazából köszönöm, hogy megkínálsz, már rég ettem. - Azzal kiveszem a kezéből a jégkréme maradékát és kérdés nélkül eszem meg. 
- Messze vagyunk még a helytől? Már nem azért de leszakad a lábam, hogy egész nap járkálok itt és jaj neked ha nem lesznek ott a te nagy Kenshiroid. - Fenyegettem viccesen Izunát.
Minden kétségem szerte foszlott amikor megláttam a birtokot. A fene ezeknek itt így megy én meg megdolgoztam minden falatért... Elfogott az irigység... lehet ezt majd kinövöm, de kikérem magamnak most még gyerek vagyok. Kazuya? Az meg ki? Ez az ősz muki lenne a "klánom" vezetője? 
- Várjunk csak mi az a klán és te ki vagy? - Mutatok Kazuyára. 
- Követtem izunát mert nagy Kenshirokat ígért nekem, de te inkább egy vén csontnak tűnsz így első ránézésre. Viszont talán pár kérdésemre tudsz válaszolni, ha a bölcsesség valóban együtt jár az ősz hajszálak számából akkor neked abból bőven kijutott. Amúgy üdvözletem a nevem Kenshiro Youma és Amegakure geninje vagyok. - Mutatok büszkén fejpántomra amit a jobb vállamon hordok. A vicces az egészben az, hogy minden szavamat komolyan gondolom!
avatar
Kenshiro Youma
Játékos

Taijutsu Pontok : 40


Adatlap
Szint: D
Rang: Genin
Chakraszint: 160

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Kenshiro Izuna on Vas. Jan. 22 2017, 14:53

Kazuya arcán folyamatosan vonultak át az érzelmek, ahogy velem és Youmával váltott szót. Vagyis inkább csak hallgatott. Nem is tudom, hogy rám nézett elborzadtabban, vagy rá. Elég pimasz ez a kölyök, csak tudnám, hogy mire fel. Még én sem engedek meg magamnak ilyen hangnemet. Az öreg először kinyitotta a száját és felém fordult, de aztán becsukta és ingatta a fejét rosszallóan, majd az új tagunk felé fordult.

- Kenshiro Kazuya vagyok, a Kenshirok egykori vezetője. Én segítem elő a háttérben a klánunk újraszervezését a fiatalok felkarolásával. Eléggé felvágták a nyelved, fiam. Amegakure... - tűnődik el a vénség egy pillanatra - Mondd, honnan tudod, hogy Kenshiro leszármazott vagy? Mesélj nekem a múltadról, s ha valóban az vagy, válaszolok bármely kérdésedre. - kezeli nyugodtan a helyzetet és szinte le sem reagálja Youma sértéseit.
- Már megbocsássatok, de én is itt vagyok! - duzzogok - Átvertél Kazuya-sama! - fonom össze mellkasom előtt karjaimat és dühösen toporgok az íróasztala előtt.
- Izuna, ne most! Ezt majd később megbeszéljük. Addig menj szépen és egyél valamit! - javasolja, és hát én nem vagyok semmi jónak az elrontója. Meg ha már ennyire szeretné, ám legyen. Feláldozom magam az akarata érdekében, de csak most az egyszer. Szökellve ugrálok ki a szobából és nyitva hagyom az ajtót, a konyha felé száguldok és találok a hűtőben egy vaníliás-csokis pudingot tejszínhabbal a tetején. Ezt nekem szánta az ég! Elmosolyodom és előveszek egy kanalat, majd a pudingos tányérral kezemben futok vissza a szobába. A lábammal behúzom magam mögött az ajtót, lévén tele vannak a kezeim és letottyanok az egyik fotelbe.

- Izuna,  világosan megmondtam már, hogy ne hozz ételt a szobámba! - teremt le Kazuya, de ügyet sem vetek rá. Elkezdem ütögetni egy darabig a kanállal a pudingot és kerek szemekkel, tátott szájjal nézem, amint remeg a tányéron. Ezt követően víg habzsolásba kezdek.
- Miről maradtam le? - szólok nekik oda tele szájjal.
avatar
Kenshiro Izuna
Játékos

Taijutsu Pontok : 25

Tartózkodási hely : Mika oldalán


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 376

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Fujishima Hana on Vas. Jún. 11 2017, 18:40

/ Hazukage Kurono-nak/

//Az események az Otogakurei szabadulásom után, illetve egy írás alatt lévő Bővítmény-Küldetés után játszódik. Remélem még belefér az alaphelyzet a szabályzatban foglalt részbe- rombolhattok le fontos helyszíneket, falukat, nem kelthettek zűrzavart, kuszálhatjátok össze a globális eseményeket és más NJK-kat nem vonhattok be, csak mértékkel - //


A leány felszisszent fájdalmában, de lassan újra legyőzte az egyre jobban eluralkodó késztetését a mindent megoldó menekülés iránt. Nem moccant, még a levegőt is visszatartotta bár pillanatra, hogy felülkerekedhessen a testét átjáró fájdalomnak.
Alig volt tizennégy éves, de az elmúlt pár napban aszott öregasszonnyá változott az arca. A szemei alatt összegyűlt, fekete és vörös táskák tisztán és félreérthetetlenül tanújelét adták az átélt borzalmaknak. Mégsem adta fel a reményt és még hitt abban, hogy megmenekül.
Hiú remény volt. Lassan már nem bírta már elviselni a fájdalmat, a megaláztatást és az egyre jobban hatalmába kerítő kétségbeesést. Behunyta a szemeit és várt. Várta az újabb shurikent. A jobb kezéből kisugárzó fájdalom csak lassan enyhült, de a húsába fúródott shuriken mégsem hullt a földre. Ottmaradt, ahogy a démoni nő megparancsolta neki.

"Ha csak megmoccansz, felsikítasz, elfutsz vagy éppen ellenszegülsz úgy jársz mint a társad. Lény engedelmes és irgalmas leszek veled!"

A fiú arca groteszk maszkká változott. Vértöl mocskos fekete haja lágyan lengett a szélben. Szemei helyén tátongó sötét gödrök mégis vészjóslóan adták a lány tudtára, az ellenszegülés büntetése halál.
Lassan, talán kíváncsiság és a remény adta lehetőség arra kezdte buzdítani a szíve mélyén, hogy ismét szembenézzen a nővel.
Apró, mandulavágású kis szemeibe pedig könnyek szöktek, ahogyan újra a szemei elé tárult a látvány. Legalább három tucat levágott fej hevert a földbe vert karok tetején. Némelyik még őt nézte, de legtöbbnek már kivájták a varjak a szemét. Mögöttük a fejetlen testek, egymásra hányt dombjának tetején pedig ott ült ő.
Vörös szemei még mindig őt nézték. Arcán játékos mosoly ült. A férfiak talán még gyönyörűnek is találták volna őt, ha nem csúfítja el az arcát egy mély vágás, pontosan a bal szeme alatt. ~ A sensei vágása. Az egyetlen mely elérte őt~
Sírni támadt volna kedve, de tisztában volt vele, ha megteszi az ő feje is egy karon végzi. Ahogy a mesteréé és két genin társáé is végezte. Mégis, talán ő járt a legrosszabbul. Ő maradt utoljára és lassan kezdett tisztában lenni vele, mi is vár rá. Ugyanaz a kínzás és megaláztatás. Ha pedig már nem tud állni sem a fájdalomtól és a vérveszteségtől, nem lesz rá tovább szüksége.
Nagyot nyelt. A jobb füle csonkja még mindig csengett, bár a fájdalom tompa zsibbadássá vált. A bal keze még abban a pillanatban is erősen vérzett, de a jobb és a bal combjába vágódott shuriken mégsem volt képes térdre kényszeríteni. Talán szerencséje volt, de ebben ő maga sem hitt igazán. A démon nála már nem csak simán gyakorolt, mint tette azt korábban. Nem a fejek halmaza között célzott és talált célba kimért pontossággal. Hanem kísérletezett. Az eldobott shurikeneket újabbakkal térítette el, melyek bár így célba találtak, de nem maradt elég erő bennük.
A kunoichit lenyűgözte ez a tudás , de egyben meg is rémítette. Vajon meddig fog még játszani vele? Félt és joggal. De abban a pillanatban egy kicsit felsóhajthatott. A démon már nem őt nézte.
- Tudtam, hogy valaki végre eljut idáig, de sohasem gondoltam, hogy te leszel az Kurono- kun. - vigyorgott Hana és a fán reá néző férfit figyelte.
Most nem a lánnyal foglalkozott és ennek ő nagyon is hállás volt.
- Talán te jobb szórakozás leszel mint ezek itt. - kuncogott fel olyan gyermeki hanggal, mintha a világ legártatlanabb teremtése lenne.
A kezében tartott shuriken kivágódott egy szemkápráztató pillanat alatt és éles kanyart leírva vágódott e mozdulatlan lány bal szemébe. Szegény fel sem fogta először mi történt.
A fájdalommal teli kiáltása minden jó szándékú férfi szívét meghasította volna. A kunoichi térdre omlott és megpróbálta kirántani a kunait a szemüregéből, de mindhiába. A négyágú shuriken túl mélyre fúródott és az egyik ága beleakadhatott a szemgödör felső csontjába. Egy tapasztalt shinobi tudta volna, hogy nem húzni hanem csavarni kell. De a rántások okozta fájdalom elvette a lány eszét.
- Egy kicsit hangos. Nem gondolod? - kérdezte Kuronot.
Shunsin no justu volt mindig Hana egyik specialitása. A gyors támadás fegyverrel, ninjutsuval és a saját két kezével. Egy támadás egy halál. A névtelen kunoichi pedig megtapasztalhatta hogy ez mit jelent.
Nem látta, hogy a démon elé kerül, nem halottá azon érces hangot sem, ahogy a kard kicsusszan a hüvelyéből. Nem érezte a vágást sem, mely elválasztotta a fejét a testétől. De látta még a kard hegyét mely lassan a szemébe fúródott.
- Na így már sokkal jobb. - egy halvány pillantást vetett csak a lányra.
A teste még meg-megmoccant, az idegek furcsa játéka mindig megmosolyogtatta öt. De a vére lassan vörösre kezdte festeni a földet és a gyilkos kunoichi nadrágját is. A levágott fej a kardja végén lógott, Hana nem engedte meg neki, hogy az földet érjen. Az első vágás, mely nem csak a lány fejét, hanem a shurikent tartó két kezét is lemetszette, egy még annál is gyorsabb követte. A szúrás majdnem szétnyitotta a lány koponyájának hátsó részét is. Szegény még felfogni sem tudta, hogy meghalt.
- Nos mi legyen Kurono- kun? - kérdezte tőle, majd egy elegáns mozdulattal hozzávágta a fejet, a szemében lévő shurikennel együtt, melyet göcsösen és makacsul markoltak azok az apró kis kacsók – Beszélgessünk vagy játszunk egyet?
avatar
Fujishima Hana
Játékos

Taijutsu Pontok : 222


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 887

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Hazukage Kurono on Hétf. Jún. 12 2017, 20:43

//Hanna Fujishima-nak//


~Hana...~ Ez a név járt Kurno fejében, és szélnél is gyorsabban futott, hogy megtalálja szerelmét. Sok idő telt el azóta, mióta Kabuto elrabolta tőle, és ez az idő csak még többnek tűnt a Kirigakurei kínzások alatt, és a nem túl kellemes találkozás egy régi ismerőssel, sem dobta fel a hangulatát ezen idő alatt. Miután elfogták Kabuto embereinek is hűlt helye kelt, és az undorító tekergő kígyó utánzat egyenesen ott hagyta Kuronot a mély barna trágya kellős közepén. ~ A múlt arra való, hogy tanuljunk belőle.~ Jutnak eszébe Hana szavai. Fülébe jutott a hír, hogy Hana kiszabadult és az sem lehet véletlen, hogy egy faluból pár furcsa halálesetről számoltak be, és a helyiek egy démoni nőről számoltak be. ~ Csak te lehetsz Hana. ~ Kurono soha nem látott sebességgel halad előre. Sárkányait nem akarja használni utazásra, mivel túlságosan feltűnő lenne ilyen időkben sárkány háton utazni. Kurono az említett helyszínhez ér, egy sötét erdőbe, mely olyan démoni akárcsak Hana, ha olyan kedvében van. ~ Tökéletes helyszín neked. ~ Jegyzi meg magában, majd a fa ágain halad tovább, mikor sikoly sőt sikolyok hangja töri meg csendes utazását. Kurono kapja az alkalmat, és  szempillantás alatt a sikoly irányába ered és egy fa ágán megállva furcsa látvány tárul a szeme elé. Fejetlen hullák dombján ült ott Ő. Kurono szemei lágyabb pillantást engedtek meg magunkat, mivel ott ült Ő. Ő, a gyönyörű nő, aki mellet világ életében ott állt, még ha csak az árnyékok közül is. A nő, akit szeret és csupán élete védelmében akarja megmenteni a benne lévő démontól. Ő nem Yohi ő így szereti Hanát, nem akarja megváltoztatni, csupán mellette állni a végsőkig, és segíteni a bosszújában, amely Kirigakure és Inazami ellen irányul. ~Megfizetsz Inazami. Megfizetsz Hanáért, a Fujishima klánért, és mindenért amit velem tettél. ~ Arcán nem látszik, de belül forr a gyűlölettől.- Tudtam, hogy valaki végre eljut idáig, de sohasem gondoltam, hogy te leszel az Kurono-kun.- Kurono a tarkóját vakargatja. -Most én találtalak meg Fujishima-sama.- Megállapodásuk szerint, mások így kell hívnia, mert különben nem kap engedélyt, még arra se, hogy Hanához érjen. Legalább is Hana elfogása előtt ez volt, de Kurono úgy látja, mint ha valami megváltozott volna Hanában. A nő egy shurikennel az előtte álló kunoichi szemébe hajít egy shurikent. Pontos és brutális, pont ahogyan Hanától várja. A leány hangosan felsikít, még a varjak sem bírják ez a sipítozó, szenvedő hangot. Mint ha a kis kunoichire a világ fájdalma zúdult volna, amit Hana uszított rá. Hana olyan, mint egy istenő. Könnyen okoz fájdalmat, de amilyen könnyen okozza olyan könnyedén gyógyítja is ki belőle az embereket, megváltást hozva rájuk. Ez most sincs másképp. Kurono elsősorból nézheti végig Hana gyógyító erejét, ahogyan egy szempillantás alatt választja el a lány testét a fejétől, és ugyan olyan gyorsan a shurikent kiszabadítani próbálkozó végtagot. Kurono, amint látja, hogy Hana végzett leugrik a fáról.-Na mi legyen Kurono-kun?- de ekkor már a lány feje landolt a kezében, benne a négyágú shurikennel. Kurno kicsavarja belőle a fegyvert és a többi közé teszi, úgy véresen. -Ezt ajándéknak veszem tőled Hana.- Így, hogy az utolsó szemtanú is elhagyta a területet a másvilágra távozva, már nyugodtan meri nevén szólítani szerelmét. Legszívesebben most azonnal oda menne és engedne tesi vágyainak, hisz Hana az őr körül ölelő sötétségben tündököl a legszebben, és legvadabbul. - De ezt a helyére rakom.- Kurono szempillantás alatt Hana előtt terem, de ekkora már nincs a kezében a fej. Egy a hulla domb tetején lévő kézre szúrta a fejet, ahogy Hana tette az előbbiekben. -Hiányoztál.- Szemeiben csak úgy égnek a lángok a nő előtt állva. Le sem tudná tagadni azt az érzelmi és testi vágyat, amit most érez, és igen legszívesebben játszana, méghozzá egy durva, sötét, és perverz játékot, akár itt a hulla domb tetején.
avatar
Hazukage Kurono
Játékos

Taijutsu Pontok : 28

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 636

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Fujishima Hana on Szer. Jún. 14 2017, 19:47

/ Hazukage Kurono-nak/

Az életnek hívót kegyetlen játék, ha nem is oly gyakran, de mindig ismétli önmagát. Próbálhatunk elszökni előle, megkerülni a téves eszméket és gondolatokat, elkerülni és halogatni egy fontos eseményt, de az újra és újra előtte teremhetünk bármikor. Ami elkerülhetetlen az elkerülhetetlen.
A kegyetlen kunoichi pedig egy pillanat erejéig, de ismét abban az erdőben érzi magát, ahol mindez a történet elkezdődött. Pedig olyan távoli és ködös már minden emléke arról a napról. Az idegenek és a kígyók zavarós cselekményei, az Okami hófehér falai, Kirigakure sötét alagútjai, Otagakure magánya. Három történet és csak egy szereplő.
Egy tragikus sorsú istennő és egy hős. Egy szeszélyes leány és a vágyakozó fiú. A villámok sárkánya és az átok és vér istennője. Egy történet, melynek írója már az elején eldöntötte a végét. Nem túl tanulságos, nem vidám és korántsem egyszerű. De ami elkezdődött, annak be is kell fejeződnie.
Hana abban a pillanatban jót mosolyog a fiú közeledésén. A tűz mely benne ég annyira nyilvánvaló tény, mint egy baknyúl kínkeserves kaparása egy láda mélyén. Mégis, ez a feltörő érzés annyira szívet melengető és annyira undorító. Azok az idők már elmúltak és mosoly mögött már nincs helye senkinek és semminek.
Mégis, a fiú lágy arcbőre felkorbácsolja a nő érzéseit. Az egyre durvább kis pelyhek arról árulkodnak, hogy az elmúlt napokban nem igazán törődött magával. A poros és kissé mocskos arc pedig valamiért sokkal emberibbé teszik őt. Megfogható, szerethetőbbé. Apró kis kezei lágyan végigszántják a fiú arcát, majd egy pillanatig megállapodnak a fiú állán. Az a férfias áll és csibész mosoly bármelyik nő szívét elcsavarná. Ilyen közel hozzá, pedig szinte érzi a fiú lüktetését, egyre szaporább légzését.
- Hiányoztál. -nyögi ki Kurono és a kunoichi arcizmai megfeszülnek.
Igazat megvallva túl közel van hozzá és már meg is érintette őt, ez pedig egy csalóka pillanat. Mert amit az ember  lát és gondol róla nem egyezik azzal amit érez is. Keze lassan lecsúszik a fiú nyakára és az moccanni sem bír, nem is tesz ellene semmit. Hogyan is tehetne, a Kanashibari mint mindig, jól teszi a hatását. Ilyen közelről, fizikai érintés mellett a hatása sokkal erősebb, ezzel pedig lassan a férfi is tisztában kezd lenni.
- Otthagytál...- keze ráfeszül az apró kis torokra és csak egy rántásra lenne szűkség, hogy az egész nyelőcsőt kirántsa a férfi nyakából. Vörös szemei a fiúra szegeződnek és amit ott láthat az nem vágy, hanem csak mérhetetlen harag - … miattad elvesztem a sötétségben... - szorítása egy pillanat erejéig majdnemhogy elviselhetetlen- …mégis hálás vagyok neked ezért.- a fájdalom lassan enyhül és a friss tiszta levegő szinte megváltást jelenthet neki. - Miattad végre lezárhattam mindent, ami a múltamhoz kötött és elindulhatok azon az úton, melyről már beszéltem neked.
A levegő után végül, a szabadságot is visszanyerte hát, ahogy Hana kezezi lecsúsznak a férfi mellkasára. Egy apró kis pillanat csak, egy apró kis lélegzetvételnyi idő, nem több, mégis egyértelmű a mozdulat. A kunoichi lehajtja a fejét és vesz egy mély levegőt, számot vett magában mindenről és ahogy felemeli a fejét, már egyértelmű, hogy meghozta a döntést.
Ellép a férfitól és szótlanul elkezd visszasétálni az hullákból emelet domb felé. A fejek, mind apró kis búzakalászok veszik körbe őt, ő pedig lágyan megérinti mindegyik fejet. Mintha csak elköszönne tőlük. Valamiért pedig ez a mozdulat, pontosan olyan, mint amit az imént maga Kurono is átélt.
- Kukukukukuku....- kacag fel hangosan és vészjóslón – Mirubi-sama elégedett lesz velem, hogy végre visszanyertem a régi erőmet. Bár.. - keze megfeszült egy félszemű férfi fején. - … ezt jó lesz letesztelni. -fordult szembe Kurono-val és tekintette soha nem látott alakot kezd önteni. Lassan talán a férfi is észreveszi, ez nem az a nő, akit régen ismert. - Nos Kurono-kun a beszéd ideje lejárt. - bal keze rásimul a derekára kötött ninja to kopott markolatára. – Adj bele mindent, különben nem hiszem, hogy túléled a mai napot. -vigyorodik el magabiztosan és a korábbi kisugárzását, egy sokkal sötétebb és félelmetesebb erő veszi át. Ez nem az exlaw ereje, de nem is azé a nőé, akivel régen együtt edzettél. De akkor vajon kié?
avatar
Fujishima Hana
Játékos

Taijutsu Pontok : 222


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 887

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Hazukage Kurono on Kedd Jún. 20 2017, 16:01

Hana érintésére Kurono szíve csak még gyorsabban és erőteljesebben lüktet. Az érzések ritmusa, a szív játéka, egy olyan erőteljes ütemet ad, amitől a szíve már kiugrana a helyéről. De várjunk csak. Mi történik? Hana megfeszülő arcizmaira, Kurono szeme is hirtelen kitágul és mire észbe kap, már levegőt is alig kap. Hana keze a torkán pihen. -M...i? - Nem érti mi történik. Utoljára még szívet melengető romantikus helyzetben voltak, most meg a nő szemei olyan gyilkosan merednek rá, mint ha a világon őt utálná a legjobban. -Otthagytál...-
Kurono döbbent arccal és mozdulatlanul eszmél rá az istennő haragjának miértjére és okára. - miattad elvesztem a sötétségben...- Továbbra is csak levegő után kapkod...~ Ezt miért mondod? ~ Nem érti, mi történhetett szeretett istennőjével. -mégis hálás vagyok neked ezért.- ~Mi?~ Fura játékot űz Hana. Kurono gondolatai káoszban hevernek, szemeiben értetlenség ül, hiába leplezné azt. a nő minden bizonnyal élvezi és játéknak tekinti a beszélgetés ezen részét is. -Miattad végre lezárhattam mindent, ami a múltamhoz kötött és elindulhatok azon az úton, melyről már beszéltem neked.-  Kurono most már kezdi érteni a dolgokat, de nem tudja, hogy ezt az exclaw teszi Hanával, vagy csupán Hana maga az, aki elakar vágni minden köteléket magától, ami gyengítheti. Utóbbi tűnik igazolhatónak, mivel ahogy Hana ránézz látszik a döntés. Talán nevezhető szakításnak? De hisz még össze sem jöttek igazán. Egy újabb befuccsolt kapcsolat, amit Kurono megint magáénak tudhat. Hana néma csendben indul vissza és még búcsút int a hulláktól, ahogy az előbb tőle. Kurono kihasználja az utolsó pillanatot. Szemével utoljára méri végig a nőt hátulról. Idomos hátsó fele magáért beszél, igazán gyönyörű és mondhatjuk szépen vagy akár csúnyán is, de inkább legyen az első. Kurono betenné a macit abba a gyönyörű málnásba. -Ezt jó lesz letesztelni. - Erre kapja fel Kurono a tekintetét, itt ért végett a móka. Nem is figyelt az emlegetett Mirubira, azt se tudja ki az és nem is érdekli. Az ő szemében csak egy ugyan olyan ficsúr mint Yoshi, mert belépett az Átok és Vér Istennője és a Villámok Sárkánya közé.
- Én is letesztelnélek, de inkább a földön, meztelenül hemperegve.- Jegyzi meg Hanának elég érthetővé téve testi, perverz vágyait, és uhhhhh igen nagyon megtudná pakolni az Istennőt, ahogy a csövön kifér. Ezt nem is lehet tovább ragozni, de ahogyan Hana is mondta. A beszéd ideje lejárt, és ha Hana tényleg olyan mint amilyenek most Kurono gondolja, akkor igen...Nem biztos, hogy megéli a holnapot.
-Akkor megmutatom, amit ígértem. Megmutatom, hogy jobb vagyok, mint Yoshi, és hogy jobban szeretlek mint bárki a világon.- Azzal előhúzza hátáról a Raiken páros egyik felét, ami körül már cikáznak is a villámok. Kurono szíve hevesen ver, de most már nem csak a szerelem lángjától, hanem a benne lévő adrenalin is lüktetésbe kezdett. A harc előtti láz, egy olyan harc előtti ami könnyen az életébe kerülhet. Tehát csapó 1. A fájó szakítás. A Villámok Sárkánya versus a Vér és Átok Istennője. Hát hajrá!
avatar
Hazukage Kurono
Játékos

Taijutsu Pontok : 28

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 636

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Fujishima Hana on Hétf. Jún. 26 2017, 20:27

/ Hazukage Kurono-nak/

Minden egyes arc ismerős volt neki. A fiatal nőé, aki terhesen állta a kunoichi katanájának érintését mindaddig, míg a magzatával együtt nem szúrta őt keresztül, akár a nyársra húzott barmot. A férfi, akinek összes szakálla a mellkasát verdeste egészen addig a pillanatig, míg egy pontos vágással el nem választotta ocsmány fejét a törzsétől. Az alig ötéves kisfiú, aki addig sírt míg Hana meg nem unta a könnyeit és egy a puszta kezével szakította le a fiú alsó állkapcsát, majd a nyelőcsövével együtt tépte ki a nyelvét a torkából, mellyel mindvégig az édesanyjához rimánkodott.
Minden egyes lépéssel és érintéssel élbúcsúzót a volt kis patkányaitól, emlékük pedig egy pillanat alatt elhalványult. Helyüket pedig Kurono vette át. Az arcok lassan a fiú arcává váltak, az emlékek űrét pedig ő kezdte betölteni. A gyermeki mosolya, a jövőbe tekintő hatalmas szemei, erőt és vágyat sugalló szavai és tettei. A fiú, aki Hana mellett érett férfivá és kezdte megtapasztalni a kielégületlen testi vágyak okozta fájdalmat. Önkénytelenül is elmosolyodott a kunoichi, bár ezt a fiú nem láthatta.  ~Rendben. Induljon a játék!~ nevette el magát és kezdett bele a titkolt játékába, mind eddig már sokszor.
Mégis ez más volt. Mostantól nem volt visszaút, nem volt választás és nem remény. Elkötelezte magát a céljának és az egyetlen kérdése csupán az maradt. Ki fogja őt szolgálni?
- Én is letesztelnélek, de inkább a földön, meztelenül hemperegve. - szavai amennyire sértőek, annyira felcsigázzák a nőt. ~ Szóval erre vágysz... ~ arcizmai megfeszülnek és az egész aurája megváltozik. Veszélyessé és fenyegetővé válik ,melyeket maga a shinobi fiú és érezhet. - -Akkor megmutatom, amit ígértem. Megmutatom, hogy jobb vagyok, mint Yoshi, és hogy jobban szeretlek mint bárki a világon. - szavai vágyat és reményt és vágyat kelthettek volna benne régen. De most, csak egyre jobban kezdik dühíteni.
- Többet ki ne merd ejteni előttem annak a férfinak a nevét. - keze megfeszül a katana markolatán. Bár a régi ninja to-ja bár másnál van, ez az új sem annyira rossz, mint azt elsőre gondolta. - Ha pedig még egyszer olyan ostobaságról kezdesz beszélni mint a szerelem, egyszerűbb dolgom lesz, ha kivágom a nyelved. - arcizmai olyan komolyságot és haragot sugallnak, hogy szinte elcsúfítják gyönyörű arcát. - Elegem van az ostobaságaidtól. Kezdjük el!
Jobb keze a derekára kötött ninja to markolatán pihen, míg a bal kezével egykezes tigrispecsétet alkot. ~ A raiken még bajt okozhat...~ tekintette a fiú kezében tartott különös alakú kardra téved egy pillanatra. ~Nem engedhetem, hogy kihasználja a képességeit!~ a chakra lassan aktivá válik újra a testében, szinte forrni kezd a vérre az érzéstől, hogy újfent élet halál harcot vívhat valakivel. Egyedül az ilyen pillanatokban tudott igazán élni és ez az egyik, melyre rájött fogságban töltött idő alatt. ~Nézzük milyen gyors is vagy.~
Az izmai megfeszülnek és a terv, egy pillanat alatt fogalmazódik meg elméje legmélyén. A fiú közel van hozzá, túlságosan is közel, mely neki kedvez. Bár a kezében tartott kard körül cikáznak a villámok a testtartása és a beállása nem ideális. Túl sok a nyitott felület és túlságosan a kardjára koncentrál. Hana pedig éppen azt akarja kihasználni. Dainamikku Akushon // Dinamikus Akció -ot használva egy pillanat alatt próbálja legyűrni a köztük lévő távolságot, de nem próbálja megütni a fiút, még a kardját sem rántja ellő, hogy viadalra hívja őt. Az ő célpontja a fiú kardja,  pontosabban annak markolata és az azt szorító vaskos marok. A Konoha Shoufuu // Levél Feltámadó Szél – használva, egy villámgyors és nyakatekert mozdulatot használva, majdnem egy 90 fokos, felfelé ívelő nyílegyenes rúgással célozza meg a célpontját, hogy ezzel eltávolítja a Raikent a fiú kezeiből és egyértelművé tegye a számára, hogy akármikor képes áttörni ezen a harmattag védekezésén.
avatar
Fujishima Hana
Játékos

Taijutsu Pontok : 222


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 887

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Hazukage Kurono on Kedd Júl. 04 2017, 12:05

~Ahogy gondoltam. ~ Jegyzi meg magában Kurono. Mikor utoljára Yoshit emlegette neki, akkor is dühös volt egy picit, de másképp kezelte a dolgot. Még hozzá sokkal másképp. ~Ő már nem az a Hana akit megszerettem. ~ Mély szomorúságot érez és bár érzései még megvannak és perverz vágyait is kielégítené a kunoichin, de be kell látnia, hogy ezen rövid idő alatt Hana sokat változott. -Elegem van az ostobaságaidtól. Kezdjük el. -Hangzik el Hanától az a bizonyos mondat, ami elindítja kettejük, talán utolsó játékát. ~A saját erőmből fogok győzni. Nem hívom a sárkánokat. ~ Jegyzi meg Kurono, mire Hana már rögtön elé kerül. ~Milyen gyors..~ Lepődik meg Kurono, de szemei előtt mint ha megállna az idő. Az események lassított felvételként pörögnek tova. ~Hát legyen...~ Kurono látja, hogy az egyik kezében tartott Raikenért már semmit sem tehet, így egyszerűen kezét ott hagyja, enged a vaskos marok szorításán, hogy keze kevésbé sérüljön, mikor a kunochi felrúgja a Raiken páros egyik felét. Ő kissé balra és lefele húzódva minél messzebb kerül a lábról, és másik kezével egy fél tigris pecsét után másik kezével megpróbálja feltolni Hanának azt a lábát, amelyikkel a rúgást intézte, ezzel a nőnek akkora további lendületet adva fölfelé, hogy kénytelen legyen egy hátra szaltóval befejezni a támadást és a földet érésre koncentrálni. Viszont legfőbb célja nem ez volt, hanem a Raiton Inroku // Villámvonzás pecsétjét elhelyezni Hana lábán, mely a későbbiekben még hasznára lehet, a pecsét mely saját találmánya, ami magához vonzva az ellentétes töltéseket, amivel nyomkövetőként szolgál Kurono összes távolsági villámtechnikáinak. Sajnos hátránya az, hogy csak egy technika lehet ilyen, mivel az első találkozáskor a pecsét kisül. Na de vissza térve az események sorozatához, amíg Hana a földet éréssel van elfoglalva addig Kurono a Rai Shunshin no jutsut használva, a Shunshin no jutsu villám elemmel való ötvözését, tisztes távolságba kerül Hanától jóval távolabb, mint az előbb, de még bőven hallótávolságba, és megállva kiegyenesedik. -Ez szép volt. - Arcára mosoly ül, ki őt is elkapta a harc heve, de midig is beszédes volt, és Hana kedvéért sem hagyná abba, főleg ha ezzel felidegesítheti a hölgyeményt. -Hmm...- Néz kicsit értetlenül és bugyután, Hana szinte rá sem ismerhet, majd előhúzza a hátáról a Raiken páros másik felét. - ...Van másik. - Mosolyodik el, de azt is kissé bugyután, próbálva tovább hergelni az Átok Istennőjét akin látszik, hogy amúgy is haragos kedvében van. Kurono körül elkezdenek cikázni a villámok, ahogy villám elemű chakráját áramoltatja testében és kiengedve őket a tenketsu pontokon keresztül. -Ezt már biztos ismered. Hana-chaaaan. - Nyúltja el a megnevezés végét, de arca utána mosolyra fakad. -Azt hiszem ha ennyire utálsz már akkor nincs is értelme itt lennem.- Hangja könnyes nevetésbe tör ki ,de nem veszi le szemét a nőről. - Akkor menjél és nyald Mirubi-"samád" seggét. Én nem ilyennek ismertelek. Szégyen vagy ha pont te mást szolgálsz.- Mutat egyenesen a nőre komolyabb képet vágva. -Fel is út le is út. Nem leszek egy szolga szolgálja.- Kardja körül hirtelen kitörnek a villámok, ahogyan elemi chakráját a fegyverbe vezeti, majd ismételten egy fél tigris pecsétet formálva és a Rai Shunshin no Jutsut használva, immár a Raiton no Yoroi technikával, már majdnem olyan gyors lesz, mint Konoha sárga villanása, és Hana felé ront és gyors egymás utáni vágásokba kezd a tőle telhető leggyorsabb módon, bízik benne, hogy a villámok fénye megzavarják a kunoichit aki így veszítve védekező képességéből. 
avatar
Hazukage Kurono
Játékos

Taijutsu Pontok : 28

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 636

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Fujishima Hana on Szomb. Júl. 08 2017, 10:07

/ Hazukage Kurono-nak/ változott a gondolatok színezése!

Minden oly gyorsan és precízen működött mind régen. A mozdulat és a kivitelezés harmóniája kitűnő volt, de maga a kunoichi is érezte, hogy még nem az igazi. ~Túl lassú!~  szorította össze a fogait. Miközben tisztán érezte a lábfejében végigfutó fájdalmat. ~A francba, nem igaz, hogy még mindig nem épültem fel!~  a földet támasztó keze megremegett, de képes volt erőt venni magán, de ez az apró tizedmásodperces megingás elég volt arra, hogy Kurono ellentámadása sikeres legyen.
Magát a kézpecsétet nem is látta, csupán a fiú ellentámadását. A taszítás erőteljes és kitűnően kivitelezett mozdulat volt, melyen a tapasztalt kunoichi is meglepődött. ~Sokat fejlődött!~ döbbent rá, ahogyan kibillent az ellensúlyából, de még időben sikerült reagálnia. Keze megfeszültek a kemény földön és a taszító mozdulatot adta lendülethez hozzáadva az elrugaszkodása energiáit is, egy sokkal magasabb és jobban irányítható pályát volt képes leírni a levegőben.
~Talán...~ tekintette egy pillanatra a földön lévő Kurono-ra szegeződött, majd a kellemetlen testhelyzeten változtatva egy egyszerű pörgéssel a kívánt testhelyzetbe helyezte magát. ~ … még nem...~ mérte fel a helyzetét. A Raiken egyik párja az egyik közeli fa mellé zuhant, pontosan a két harcoló fél közé, kissé jobbra a karók rengetege melletti erdőben. ~... még a saját szememmel kell látnom, hogy mire képes!~ elegánsan ért hullahegyet és a magasság okozta különbségnek hála, lenézhetett a nála már magasabb férfira.
- Nem is rossz.- mosolyog a fiúra, miközben csupán egy pillantást vett a jobb kezére. Az addig hófehér bandázs néhány helyen már vörössé vált és ez lehet a shinobi figyelmét sem kerüli el. ~Megint felszakadt..[/color][/i]~ emeli vissza a tekintetét azonnal az ellenfelére, aki talán a pillanatnyi kihagyást kihasználva azonnal nagyobb távolságot hagy egy egyszerű mozdulattal. ~Nincs még teljesen tisztában a sérüléseimmel. Ez kell kihasználnom. Minél tovább tart ez a harc, annál jobban rájön, hogy mennyire sebezhető vagyok!~
- Ez szép volt. - dicséri meg a férfi és ezzel a pár szóval képes elárulni, hogy mennyit változott. Már nem fél a nőtől és képes elhinni, hogy egy szinten van vele. - Hmm... ...Van másik. - megjelenő mosolya mint régen, de a viselkedése mennyit változott. Hana rácsodálkozik, hogy mennyire nem ismeri már őt és talán ez dühíti a legjobban abban a pillanatban. -Ezt már biztos ismered. Hana-chaaaan.  - a villámok kisülése először csak egy két helyen jelent meg, majd hirtelen, mint a szerető anya kezei, teljesen körbeölelték a férfi egész testét. ~Ez nem lesz jó! ~ -Azt hiszem ha ennyire utálsz már akkor nincs is értelme itt lennem. - nevetése pontosan annyira bántja a fülét, mind amennyi emléket ébreszt benne. ~ Szükségem lesz megnyitni az Kaimon-t, mert különben nem leszek elég gyors!~ készül fel a védekezésre és néhány alig látható mozdulatot tesz.  - Akkor menjél és nyald Mirubi-"samád" seggét. Én nem ilyennek ismertelek. Szégyen vagy ha pont te mást szolgálsz. - kiabálja immáron idegesen, de nem képes elvonni a nő figyelmét a harcról, aki egész idáig komoly és rendíthetetlen arccal nézte őt.
Egy apró kis koncentrálás és láthatatlan chakramanipuláció elég hozzá, hogy az első kapu kinyíljon, tanújelét sem adva arról, mi is készül. ~Nem nyúlhatok hozzá puszta kézzel, míg a villámpajzs aktív. Különben is az a pajzs megvédi őt szinte mindentől, miközben a gyorsasága és a reflexei talán már most meghaladják a sajátom. Ez egy kitűnő védelmi és támadó jutsu. ~ lábai megfeszülnek, ahogyan felkészült a védekezésre. ~Nincs más választásom. Időt kell nyernem!~ jobb keze hátracsúszott a derekára kötött fegyver övtáskájába és egy villámgyors és megszokott mozdulattal az egyik kunai markolatára tekert egy robbanójegyzetet, majd hogy eltüntesse azt a kíváncsi szemek elől, marokra fogva a tört, kihúzta az övtáskából.
- Fel is út le is út. Nem leszek egy szolga szolgálja. - kardjából hirtelen kitörnek a villámok és ezzel egyértelművé teszi, hogy támadni fog.
- Mindig is az voltál. Csak nem soha nem tudtál róla. - jegyzi meg a kunoichi hűvösen.
A villámgyors mozdulat, melyet a fiú bemutat lenyűgöző, nem látja a mozdulatot egészen az utolsó pillanatig. A gyors helycserre és a vágás indítása szemkápráztató, majdnem olyan gyors mint egy villám és ez, ha lehet ezt mondani, meglepi őt. Szinte az utolsó pillanatban dől hátra, ezzel elkerülve a kard csapását, bár a villámok még így is megpörkölik a szabadon lógó fürtjeit. ~Nagyon gyors!~ döbben rá, de már nem hátrál meg.
A csele olyan egyszerű mind egy faék, de ilyen helyzetekben néha a legegyszerűbb megoldás a legnyerőbb. Azzal, hogy elhajolt a vágás elöl, nem szökken hátra, ahogyan a fiú várná, hiszen ezzel lényegében neki kedvezne. A levegőben simán utolérné és ezzel védtelen maradna. Hanem a lendület ellen nem téve semmit, egy apró mozdulatba teszi kockára az életét.
Kurono, hogy tisztán és pontosan támadni tudjon, le kell, hogy lassítson, ez talán a technika egyetlen hátránya. Ha nincs elég jó szemed hozzá, nem ronthatsz csak úgy fejjel a falnak és ha a kunoichi jól sejti, pontosan ez történt. Így természetesen  joggal feltételezi azt is, hogy mivel lelassított, ahhoz, hogy újra megnövelhesse a sebességét, ki kell támasztania majd magát. Ezt a tizedmásodpercnyi pillanatot kell kihasználnia. A fiú felé dobja a jegyzetes kunai-t, ilyen közelről, pedig mindez egy pillanat. Ő az emberhalmaz tetejéről „zuhan” le, míg a tetején a fiú kitámaszt. A távolság alig két karnyi, így a robbanás, mind a kettőjüket el fogja érni és valószínűleg Hana-ban tenné a nagyobb kárt, de pontosan ezt akarja elhitetni a fiúval.
Abban a pillanatban, hogy elhajította a fegyvert, a másik kezével, az egyik holtestet megragadva maga elé rántja, hogy az fogja fel a robbanást. Bár kilencvenkilenc százalék az esélye, hogy a holtest teljesen megsemmisül és a robbanás maradék része őt is eléri, ezen kockázatot vállalnia kell. Nincs olyan ninjutsu technikája, melyen rést üthet a pajzsán, nem olyan jó a raiton technikákban mind Kurono és jelen pillanatban, nem is léphet magasabb szintre a Hachimon technikákat használva. De ezt akarta. A kihívást és a harc élvezetét.
A robbanás hatása valószínűleg pár hullát megnyújt és magát Kurono-t is meghátrálásra kényszerítheti majd, a robbanás füstje pedig elrejti majd a férfi elöl. Hogy mért akarta ezt? Hogy időt nyerjen. A Kawarimi no Jutsu-t használva az egyik holtesten, megpróbálja elcsalni őt a lehető legjobb helyre, egyenesen a Raiken páros másik tagjától legmesszebb, míg ő a hullahegy alatt rejtőzve vár a legjobb pillanatra, hogy tervét folytassa.
avatar
Fujishima Hana
Játékos

Taijutsu Pontok : 222


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: 887

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Szabad Játék (8)

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

Új téma nyitása   Hozzászólás a témához
 
Permissions in this forum:
Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.