Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Pént. Feb. 24 2017, 23:39

Jaken támadására én sem számítottam. A robbanás ereje meglepetésként ért, ahogy az is, hogy Jaken mily könnyedséggel oldotta meg a helyzetet. Konkrétan bűntudatot keltett bennem amiért nem csináltam semmilyen hasznosat.. De biztos vagyok benne hogy lesz még alkalmam bizonyítani. Csak azért na... Fránya bűntudat.


Az ellenségünk tehát ki lett ütve. Teljesen. Harcképtelennek tűnik, tehát legalább miatta nem kell aggódnunk. A középső részen is remekül boldogulnak a többiek, úgy fest elsöprő győzelmet aratunk. Legalábbis akár erre is következtethetnék ha nem fogna el valami kellemetlen érzés mikor megpillantom a hordón állót. Félelmetesen nyugodt, a hülye is észreveheti hogy ennek még nincs vége. Viszont talán épp itt az ideje hogy bizonyítsak. Végül is ha nem tud mozogni, akármit is tervez az nem fog összejönni neki, nem igaz?
Remélhetőleg nem figyel rám (elvégre nem voltam eddig valami feltűnő), így közelebb kerülhetek hozzá anélkül hogy észrevenne. Megpróbálok a háta mögül közelíteni, majd ha elég közel értem megpróbálom a Illúziótechnika Kötés // Genjutsu Shibari technikával blokkolni a mozgását. Úgy érzem nagyjából tisztább a fejem mint eddig, és az elmúlt napokban is gyakoroltam a technikát. Ha nem számít rá, szerintem biztosan sikerülhet. Ha pedig sikerül akkor Jakennek könnyebb dolga lesz.


Ha esetleg észrevenne, vagy csak simán nem jönne össze a tervem, akkor Fuuton: Shinkūgyoku // Szél elem: Vákuum Labda technikát használom a kézjelek után, szigorúan ügyelve rá, hogy a hordót ne érje semmilyen sérülés. 4-5 széllabdát küldök az ellenségre, így legalább ha nem is végzetes a támadás, a hordókról biztosan le kell majd szállnia. 
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 25 2017, 00:23

// Kawachi //



Ahogyan a támadás eléri a Genint, Ő a leggyorsabb támadását veti be az ellenfele ellen és másodpercek alatt többször is átvágja azt, így a Konohai holtan zuhan a földre.
- Fuuton!
Hangzik a tömege hangja, mire óriási szélvihar kerekedik. Kawachi alig bír megállni a lábán, chakrát kell koncentrálni a talpaiba. Érzi, hogy baj van... A felkiáltás több Shinobitól jött és viszonylag messziről, a szél mégis erős. Kawachi Kirigakure no Jutsuját pillanatok alatt oszlatják fel, hiszen a Chakrával kevert Fuuton technika képes volt legyűrni a Ködöt. Kawachi lelepleződött és ami azt illeti roppantmód nehéz helyzetben van.
Körbevették. A hágó másik oldalán legalább 30 Fő Kumogakurei és Konohai egyenruhás alak sorakozik fel egymás mellé, míg ezen az oldalon látszódnak a Kawachi által felrobbantott és levágott emberek, akik pedig túlélték a harcokat, most körbeállják őt. Összesen hat embert számol össze, akik állva maradtak. Jól láthatóan kört formálnak, a Kirigakurei körül, legalábbis öten, míg egy hátul marad.


Eishin
A körön kívül helyezkedik el Dankou mögött, a szeme be van kötve

Rang: Genin
Chakraszint: 300
Szint: B
Elem: - 



Dankou
Pontosan Kawachival szemben helyezkedik el

Rang: Genin
Chakraszint: 400
Besorolás: B
Elem: Katon



Joukein
Kawachi mögött helyezkedik el, valószínűleg Byakuganja van.

Rang: Genin
Chakraszint: 200
Szint: C
Elem: -


Usao
Kawachi Jobbján a hágó szélén helyezkedik el 

Chakraszint: 300
Rang: Genin
Besorolás: B
Elem: -



Ishuu
Dankou mellet helyezkedik el

Chakraszint: 250
Szint: B
Rang: Genin
Elem: Fuuton 


Bakura
Kawachi balján helyezkedik el.

Chakraszint: 350
Rang: Genin
Szint: B
Elem: Raiton


// Helyzetelemzés és egy tervet kérek esetleg máris cselekvést. Az ellenfelek egyenlőre nem mozdulnak. //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Feb. 25 2017, 00:41

// Jaken és Erisa //

Ahogyan Jaken és Erisa megközelíti a fickót, valamint a négy alak rugaszkodna el a támadáshoz, a Kirigakurei fekete hajú pedig csak nézett lefelé, haja az arcába lóg... Egyedül a hófehér mosolya tűnik ki, majd egy hirtelen mozdulattal felemeli bal kezét és kinyújtja a mutatóujját. 
- A-a... Ha valamelyikőtök megmoccan, akkor kinyitom a hordókat.
Ahogyan ezt kimondta, a víz ami körülvette őket, egyszerűen aláhullott és beszivárgott a talajba. 
- És akkor mi van? 
Mordul fel a kigyúrt Kumoi, aki a pörölyét szorongatja, majd megindult a hordók felé, ám ekkor a rajtuk lévő pecsétek felfutottak a tároló oldalán és összegyűltek a legtetején lévő "Lezár" Kanji-s pecséten. A vezető kitette a karját az óriás elé, ezzel megállította.
- Már csak egy lépés... 
A Kirigakurei hangja eszelős, elnyújtott és magas.
- Ya...Yami...
Hallatja hangját a földön fekvő, mozgásképtelen fickó, akit Jaken sikeresen elintézett.
- Hmm? Te még ééélsz? Ugye azt akarod mondani, hogy ne csináljak semmi őrültséget? Nos igen... Nem tőlem függ.
Néz hátra Jakenre és Erisára, majd feszült csend áll be.


// Cselekedjetek, avagy Ne :3 //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Szomb. Feb. 25 2017, 10:19

Egyre közelebb férkőztünk a hordós fickóhoz, viszont meg kellett, hogy álljunk. Gúnyos mosolya előbújt, majd kezét felemelte, és szóra nyitotta a száját.
~ Kinyitja a hordókat? Mégis mi lehet benne, amiért az ilyen fenyegető lenne ránk nézve? Valóban óvatosnak kell lennünk. Bizonyára nem hiába próbáltak a fő seregektől távol lopakodni. Valami fontos lesz azokban. De mégis mi? San és Roku. Miért pont Három és Hat? ~
A hatalmas pörölyt használó Kumogakurei társunk a figyelmeztetés ellenére megindult előre. Erre a pecsétek szimbólumai mozgolódásba kezdtek, majd egy pontba tömörültek.
 - Megállj! – kiáltottam határozottan, tőlem szokatlan parancsoló hangnemben a kigyúrt Kumoi irányába, majd visszafordulok a hordón álló felé.
~ Időt kell nyernünk. Valahogy úgy kell elintéznünk a pasast, hogy ne vegye észre. Mit is mondott Erisa? Ért a Genjutsuhoz. Erre van most szükségünk! ~
Jelentőségteljesen pillantottam Erisára. Csak remélni tudtam, hogy érti a célzást. Most pedig valahogy időt kellett nyernem. Szóval kellett tartanom a fickót, hogy időt nyerjek Erisának. De mégis hogyan? Miről lehetne csevegni egy ilyen szituációban?
Mindeközben a korábban legyőzött férfi még a megmaradt kis erejével megszólította a hidegvérű Kirigakureit.
~ Semmi őrültséget? Valóban valami ekkora erejű dolog van azokban a hordókban? Most már valóban ki kell derítenem! ~
 - Khmm – köszörültem meg a torkomat, megszakítva a feszült csendet // na most jól jönne, ha tudnék olyat szónokolni, mint Ita Very Happy // - Nincs szükség semmi őrültségre. Már így is rengeteg ember vesztette az életét. Fölöslegesen. És még össze sem csaptak a nagyobb csapatok! – minden szót lassan és kimérten, de eltökélt tekintettel mondok, húzva az időt – A háborúban ritkán mennek a dolgok a tervek szerint. Gondolom nem úgy terveztétek, hogy mi itt megtámadunk titeket. Viszont így alakult. Talán jobb is így! Nem tudom, mi lehet abban a hordóban. De lehet, hogy nem is szeretném megtudni! - ez persze hazugság, a kíváncsiság parázsló szénként égetett belülről - És ha olyan pusztító dolog van abban a hordóban elzárva, hogy így fenyegetőzöl, nem félted a saját bőrödet? Nem fogsz te is odaveszni? Vagy megéri neked az áldozatot? Megéri feláldozni az életedet, hogy még annál is több életet kionts? Olyan elvetemült vagy, hogy lemondasz a további életedről, a jövődről… a szeretteidről? Kérdem én, megéri-e az egész?
~ Remélhetőleg ezzel elég időt tudtam nyerni Erisa számára, és csapdába tudja ejteni a Genjutsujával a fickót. Ha elég időt nyertem, akkor már csak abban kell reménykednünk, hogy nem szenzor. Ha most megérezni a Genjutsu közeledtét, gondolkodás nélkül kinyitja a pecsétet. Kivéve, ha véletlenül hatott volna rá a beszédem. Na az aztán furcsa lenne! ~

Ha Erisa nem tudná a Genjutsujával csapdába ejteni Yamit, akkor feszült csendben figyelem a történteket. Minden érzékemet kiélesítve várom a fejleményeket. Ha arra szánná magát az ellenségünk, hogy felnyitja a pecséteket készen kell állnom minden eshetőségre. Nem tudhatom, hogy mi fog kitörni onnan, mindössze felkészülni tudok…
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Szomb. Feb. 25 2017, 10:24

//Joukein képe nem látszik//


Már kezdem unni, hogy ennyire egyszerű dolgom van, de élvezem is, hogy én vagyok a macska, körülöttem lévők pedig az egerek. A támadás nem ér váratlanul és gyorsan reagálok is bevetve a leggyorsabb kenjutsu technikát, amit ismerek, így változtatva ementálivá ellenfelem, aki holtan esik a földre. Valószínűleg ellenfeleim ekkor unták meg a játékot és az egyik szél elem használó elfújta a ködöt, amit jó pár perce hoztam létre. Szél elég erős volt, hogy engem is majdnem a köd sorsára juttason, de chakrát vezetve a talpamba sikerült megmaradnom a talajon. ~Végre valami kihívás.~ Eddig is pontosan tudtam, hogy hányan vannak, de most már látom is ellenségeim. Távolabb 30 ellenséges shinobi várakozik, de a közvetlen veszélyt az a 6 shinobi jelenti, akik körülöttem kört alkotva állnak. ~Ha ti többen vagytok, akkor nekem is szabad.~ A szikrázó pengéket a földbe szúrom a két oldalamon, majd az övtáskámba nyúlok és kiveszek egy füstbombát, amit egyből a földre is hajítok. Amint a füst ellep kézpecsétet mutatok, majd a chakrámat harmadolva a raiton: kage bunshin no jutsut használva két klónt hozok létre, akik egyből felkapnak egy- egy katanát, amit korábban a földbe szúrtam. Menekülni nem fogok, a köd nem is azért kell, csak a műveletek elrejtésére szolgál. Közben további robbanó jegyzeteket szórok a földre, hogy már a korábban használt jibaku fuuda no jutsut alkalmazzam, viszont most más tervem van vele. Egyrészt a fuubaku houjin technikát hozom vele létre saját magam körül a fuubaku houjint. A klónok a füst feloszlásának pillanatában fognak támadni, azzal a paranccsal, hogy egyelőre senkit ne öljenek meg, egyetlen céljuk, hogy harcképtelenné tegyék ellenfeleim. két tippem van, hogy honnan tudhatták a helyemet, az egyik, hogy szenzor van a csapatban, ami logikus lenne, vagy ha nem tévedek, akkor Konoha egyik klánja egy igen értékes dojutsuval rendelkezik. Az utóbbi esetben szükségem van arra a szemre. A füst eloszlásával a klónok támadásba lendültek a jobbomon és a balomon álló shinobik irányába, mindegyik egyszerű közelharcot folytat a katana segítségével, esetleg ha a támadásukat blokkolják, akkor a hikage // napfény technikát használják, hogy az elvakult ellenfelet a kard markolatával ledöntsék a lábáról. Én közben lekapom a hátamról a zanbatot és felkészülök a kuroki giri // szellemfaló hasítás nevű kenjutsu technika használatára, de egyelőre nem mozdulok.

//eddig elhasznált felszerelés: 10 robbanó jegyzet, 2 kunai (épségben vannak így idézhetők)
támadás során elhasznált felszerelés: 2 katana (klónok kezében), 4 robbanó jegyzet
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Szomb. Feb. 25 2017, 14:47

Furcsa fordulatot vett a jelenet. Már szinte elkezdtem tenni valamit, valami hasznosat, ám a hordókon álló személy megállásra késztetett bennünket. Azok után amiket mondott, el sem merem képzelni hogy mi lehet azokban a hordókban. Viszont azt el tudom képzelni, hogy akármi is van azokban, ha nem állítjuk meg most ki lesz szabadítva. Nem kell sokat gondolkodnom rajta, hogy most remekül jönne a genjutsu. Minden adott rá, azonban kézjel nélkül nem gyakoroltam, és félek hogy túlságosan feltűnő lenne ha csak egy kézpecsétet is képezek. Az időről nem is beszélve. Habár már gyakoroltam, hogy minél hamarabb kötést tudjak létrehozni. Szemem sarkából látom ahogy Jaken igencsak erős célzást tesz a puszta tekintetével. Persze nem nehéz kitalálni mire gondolhat. A genjutsu a legésszerűbb megoldás jelen esetben. Óvatosan és lassan, nagyon lassan megformálom a tigris kézpecsétet, ügyelve rá hogy ne tűnjön fel a hordón állónak, remélhetőleg Jakenre és/vagy a többiekre figyel, tekintve hogy Jaken belekezdett egy furcsa szónoklatba. Ha ezzel megvagyok, elmélyedek magamban és kiterjesztem a chakrám. Elég közel lehet, és azt hiszem tényleg készen állok rá, de.. Ha mégsem sikerülne most lehet mind meg fogunk halni.. Ha elszúrom, vagy észreveszi, kinyitja a hordót, és az egésznek.. Az életemnek vége. Ahogy a többiek életének is. Épp ezért sikerülnie kell. Egész eddig nem csináltam semmit, egész életemben eddig nem csináltam semmit.. Ha valaha is sikerül értelmet és értéket szereznem az életemnek.. Akkor annak most kell megtörténnie!


Ekkor pedig megkísérlem alkalmazni a Illúziótechnika Kötés // Genjutsu Shibari technikát, és ha sikerül őrült mód próbálom majd tartani a kötést, blokkolva a egyén mozgását. Túl sok forog kockán hogy a gyengeségem miatt haljunk meg..
Ha esetleg észreveszi, vagy kiszabadul a kötésből, de elég közel van a kiterjesztett chakrám hozzá, akkor pedig Meimei Hitan // Láthatatlan Kín saját technikámat alkalmazom, és megpróbálok hatalmas fájdalmat okozni neki, akkorát hogy ne legyen képes kinyitni a hordókat, Chakrát és állóképességet nem kímélve. 
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Feb. 26 2017, 15:36

// Kawachi - Egy fehér hajú csaj Byakugannal a képe már nincs meg ^^ //



Kawachi úgy tűnik, hogy megérett a magasabb szintű harcokra, képes lehet felvenni a versenyt hat másik Geninnel, azonban mi a helyzet azokkal, akik a távolban várakoznak? Mégpedig a hágó másik oldalán? Ha ezt a hatot legyőzi, akkor vajon újabbak jönnek? Hiszen megtanulta: Legalább négy Ninjára van szükség ahhoz, hogy bekeríts valakit. Ők hatan vannak és öten fogják közre, ami egyenlőre szellős útelállást jelent. Kawachi már megtanulta azt is, hogy a Kirigakurei Onin egység az ideális közrefogás számát nyolc ninjában vélte felfedezni, tehát Nyolc Shinobi kell ahhoz, hogy egy ellenfelet tökéletesen közrezárjanak. A Konohai és Kumoi haderő viszont nem így cselekszik. 
A kardok a földbe szúródnak, a füstbomba azonnal szétrobban, majd Kawachi cselekedni kezd.
- Byakugan!
- Fuuton!
A két szó egyszerre csendül fel, a hágó másik oldaláról újfent egy óriási erejű széllökés oszlatja el teljesen a füstöt, míg a Byakugannal nyomon követték az eseményeket.
- Kage Bunshin!
Mondja a Kawachi mögött lévő szőke Hyuuga.



// Mivel nem vetted számításba, hogy a füst eltűnik, ezért írd le, hogy mit csinálsz, ugyanis nem volt időd a jegyzeteket a füst eloszlatása előtt leszórni, mivel ahogyan elővetted a bombát máris készültek a füst elfújására. //


Kawachi

Állapot: 90% -
Chakratartalék: 70%  - Előző kör Kenjutsu

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Feb. 26 2017, 16:34

// Erisa & Jaken //

Arcába lógó fekete haja alatt őrült szemei és lankadatlan mosolya mind mind Jakenre irányulnak. Nagyon úgy tűnik, hogy a csapat vezetője egyenlőre nem ad utasítást, mindenki úgy véli, hogy jobb nem mozdulni. Jaken is így gondolja, száját azonban szóra nyitja, ezzel magára vonva a fickó figyelmét. Ahogyan a Genin egyre többet és többet mond, Yami szája úgy húzódik egyre csak nagyobb mosolyra, most már fogait is kivillantja. 
- "Rengeteg ember veszítette életét?" - Kuncog. - Koránt sem elegen... És mondcsak? - Fordul teljes testével Jaken felé teljesen figyelmen kívül hagyva a négyfős csapatot - Miből gondolod, hogy ebben a dologban olyasmi van, ami meg tud ölni engem? 
Kezét az arcába temeti, majd haja alá nyúlva söpri hátra azt, hogy ne zavarja semmi a látását. Az arcán pecsétformák futnak végig, ami úgy tűnik, mintha az egész testén folytatódna... Szemei szinte ezüstös színűek, eszelősen csillognak ahogyan vérszomjjal telve néz Jakenre, ám ez az arckifejezés egy szempillantás alatt megy át meglepődött döbbenetbe! Erisa Genjutsuja sikeres volt, a férfi egész teste megdermedt. A lány már eleget gyakorolta a technikáját, most pedig tökéletesen használta. 
- Most!
Kiálltja a parancsnok, mire a villámló pörölyt szorító és a Fuuton chakrával körbevont Kamát tartó fiú azonnali csapást indít meg a hordó tetején álló Yami felé, akit a támadás oldalról érne, hiszen teljes testével Jaken felé volt fordulva. Abban a pillanatban, ahogyan bőrét érné a két fegyver, teste körül hihetetlen erővel csap fel egy sötét árnyalatú energia, amely a lila és fekete, valamint a sötétvörös árnyalataiban pompázik. A támadókat a hegyláb falának taszítja, akik nagyon nyekkenve esnek a földre. A szikla, aminek nekiütköztek megrepedt... Aligha maradt ép a gerincük. 
A Konohai Genin technikája pillanatok alatt mondott csődöt, a felszabaduló óriási mennyiségű chakra ellen nem tudott küzdeni. Szinte érezte, ahogyan miden erejével azon van, hogy fenntartsa a technikát, de már az első másodpercnél tudta, hogy nincs esélye, ezért a "B" tervhez nyúlt. A fájdalomérzet őrülten mart a férfi testébe, mire az megrezzent, végül még több chakrát engedett ki a testén.
- Kai // Feloldás!
Ordítja fel, mire a testén végigfutó pecsétek eltűnnek, Erisa chakráját teljességében kilökte a chakrahálózatából. A férfi körül feltörő chakra olyannyira felkavarja a levegőt, hogy a Jaken által elintézett Kirigakurei testét szépen lassan végigfújja a földön, míg Erisa és Jaken alig bír megmaradni a lábán. A vezető és a Konohai lány a falnak dőlve próbálnak meg dacolni a feltörő energiával, de ők is egyre csak gyengülnek el. Végül a chakrakibocsájtás alábbhagy, a nyomasztó energiájú és nagy pusztítóerejű, ködszerű anyag eltűnik a férfi körül. Jól látható, hogy a felszabaduló chakra a ruháját is kikezdte. 
Minden elcsendesült... A hordók körül a föld kissé megrepedt, felgyűrődött, mindenki számára szinte megváltás a friss levegő ez után a nyomasztó energia után, ami mindent áthatott. Szinte bomlasztóan hat... De itt még nincs vége. A Kirigakurei egy jegyzetet vesz elő, amit jobb keze mutató és középső ujjával összecsíp és az ég felé tart. Jaken és Erisa jól látja a rá rajzolt ismeretlen jeleket.
- Kekkai Fuuin: Kuroraka no Haji // Akadálypecsét: A Sötétség Börtöne!
A pecsét a furcsa, lilás színű chakrával itatódik át, majd felrepül a levegőbe. Mintha... Mintha eltűnne? Talán meghajlik? Vagy egyszerre mindkettő? A jegyzet valósággal eltorzul, nem lehet eldönteni, hogy mi történik vele, mintha csak meghajlana a tér benne... Nem, inkább körülötte. Olyan gyorsan változik, hogy nem lehet eldönteni, de végül egy kisebb feketeség jön létre. Mi ez az érzés?
Erisa és Jaken teste elnehezül, tudatuk elhomályosul és egy pillanat alatt elájulnak... Testük rongybabaként borul a földre, ők pedig felébrednek, pontosabban magukhoz térnek. Egyre csak távolodnak el a testüktől, látják önmagukat, ahogyan a földre borulnak egymásra esve, ők pedig csak távolodnak el, szállnak felfelé, egészen a pecsét irányába. Körülöttük a csapatvezető testével és a Konohai lánnyal is ugyanez történik, sőt! Yami testével is! Na de nem látnak semmit... Még magukat sem, abban sem lehetnek biztosak, hogy mi történik a többiekkel, hiszen csak a tudatuk mozog, semmi mást nem látnak. (Jaken nem látja Erisát és fordítva, de még a saját testüket sem látja senki) Egyre csak közelednek a pecséthez, míg végül elnyeli őket a sötétség...

Szemük kipattan, azonnal talpra állnak. Mindenki látja saját testét és a többieket is, mégsem tudják, hogy mi történt. Mindenre emlékeznek, de hogy mi történt velük, azt nehezen tudnák csak megmondani. Esetleg ha végiggondolják...
- Üdvözöllek titeket a Világomban! 
Kiálltja a már ismerős, eszelős hang, aki letépte magáról megkezdett, rongyos ruházatát és felsőteste most teljesen szabaddá vált. Teste körül mintha párologna az a romlott energia, úgy veszi őt körbe. A csapat vezetője azonnal fegyvert ránt, Erisa és Jaken is érzik, hogy furcsamód náluk van minden felszerelésük... A férfi felől mérhetetlen erejű és nagyságú Chakra árad, mióta eltűntek a jelek a testén... Bajban vannak!


Yami


Rang: Tokubetsu Jounin Hancho 
Szint: S
Chakraszint: 1200
Elem: -



Jaken

Állapot: 100% 
Chakratartalék: 90%
Erisa
Állapot: 100%
Chakratartalék: 90%

// A százalék változás nem véletlen //



HELYSZÍN: Egy nagyjából 500 méteres átmérőjű hegytető, ami teljesen lapos, viszont néhány kopasz fa és pár nagyobb szikla megtalálható rajta. Ha lenéztek az oldalán, akkor több tíz méter mélyre láttok le, ahol felhők vannak. Hogy mi van a felhők után azt nem tudjátok. HA felnéztek akkor egy újabb felhőréteg van fölöttetek ami fekete és viharos felhőket jelent.
Négyen vagytok itt, legalábbis Yamin kívül.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Vas. Feb. 26 2017, 18:06

Yami egyre nagyobb figyelmét szentelte nekem. Tökéletes. Minél inkább belemélyedtem a beszédbe, annál jobban húzta mosolyra a száját, majd mondandóm végeztével válaszolt.
 - Hogy miből gondolom? – felelem neki, amikor végigfutnak testén a pecsétek – Nem tudom… – ekkor az arcára fagyott az eszelős mosolya, és most az én időm jött el a gúnyos mosolyra – Csak az időt húztam, hogy elkapjunk. És lám, sikerült!
Éreztem a számban a győzelem édes ízét, amikor a négyfős csapat lecsapott Yamira. Ekkor azonban váratlan fordulatot vettek az események. Mikor a fegyverek lesújtottak, Yami bőre alól kitört egyfajta sötét, démoni energia. Azt a két csapattársunkat, akik támadtak hihetetlen erővel vágta neki a sziklafalnak, körülöttük körkörösen fel is repedt a kő. Nézni is fájdalmas volt a jelenetet, hát még nekik mennyire rossz lehetett. Nem fognak egyhamar lábra állni…
 ~ Mégis ki a franc lehet ez, hogy ekkora erő birtokában van? És mi ez az undorító aura körülötte? ~
Láthatóan Erisa még csinált valamit, ugyanis a férfi arca eltorzult egy pillanatra a fájdalomtól. Teste megrezzent, majd feloldotta a testén lévő pecséteket. Ekkor egy újabb, még erősebb hullám érkezett az undorító energiából. Ez olyan erőteljes volt, hogy már csaknem ledöntött a lábunkról. Mellkasomban egyfajta fojtogató, feszítő érzést lett úrrá.
Amikor végre alábbhagyott ez a szorongató energia kibocsátás, újra akciózni kezdett ellenfelünk. Valamiféle jegyzetet hajított az égbe, és hideg, kegyetlen hangja átjárta a területet: - Kekkai Fuuin: Kuroraka no Haji // Akadálypecsét: A Sötétség Börtöne! 
A pecsétet átjáratta az a sötét energia, amit az imént tapasztaltunk meg. Ez nem jelenthet jót…
A pecsétjegyzet megállt a levegőben, egy pillanatig jól lehetett látni. Sokat tanulmányoztam már a pecséteket, azonban ilyen és ehhez hasonló szimbólumokat még sosem láttam. Miután ezt megállapítottam, a jegyzet furcsamód elkezdett hajlongani. De nem csak a pecsét, körülötte minden. Fölötte a kék égen is látszott, csak figyelni kellett. Azonnal védekező pozíciót vettem föl. Nagyon rossz előérzet lett úrrá rajtam.
A jegyzet körül feketeség jelent meg. Semmi időm sem volt reagálni, a testem elnehezült. Látásom homályosabb lett, hallásom teljesen eltompult. Nem éreztem semmit… semmit, csak azt nagyon tompán, hogy a földre hullok.

Egyszerre csak ismét a tudatomra ébredtem, de valahogyan teljesen más volt, mint máskor... Próbáltam letekinteni kezeimre, de azok sehol sem voltak. Csak az erőtlen testem összerogyását láttam, akárcsak Erisáét.
 
~ Meghaltam? Ennyi lenne? Vége az életemnek? Most megyek az égbe? És nem tudtam tenni semmit sem ellene? Nem! Nem érhet véget ennyivel! Az a rengeteg idő, amit az edzésbe öltem! Semmmi sem térül meg belőle? Ilyen egyszerűen kiszippantották a lelkemet a testemből? Nem! Nem nyugszom bele! ~ Ekkor elfordítottam tekintetemet testemről.  Fölnéztem a pecsétre, és ekkor megpillantottam Yami testét is.
 
~ Feláldozta volna magát is? Vagy valami másról lenne szó… ~ Nem tudom befejezni a gondolatmenetet, ugyanis elérem a pecsét szélét. Sötétség… Végtelen sötétség. Sötétség egy szempillantásig vagy az örökkévalóságig? Nem tudom biztosan eldönteni.
Egy hatalmas levegővétel kíséretében szemem kipattant, amikor letekintettem kezeim ismét ott voltak előttem.
Egy furcsa, nagy és lapos hegytetőre kerültünk, ahol elszórtan néhány tereptárgy helyezkedett el. Fölöttünk és oldalra alattunk pedig végáláthatatlan, felhők adta szürkeség.
Amikor körbetekintettem láttam magam mellett a szintúgy tudatára ébredő Erisát, valamint még két csapattársunkat, és szemben… Yami… Tekintete mégtöbb őrületet sugárzott magából, mint korábban.
 - Üdvözöllek titeket a Világomban! 
 ~ Hát ez nem komplett, nem igaz? Mégis ki az, aki ilyesfajta erőre akar szert tenni? Undorító… Viszont az tagadhatatlan, hogy igazán hatalmas ez a sötét erő. Annál jobb lesz győzelmet aratni felette! És ami még jobb hír, hogy valószínűleg nem haltunk meg. Még. Így megmutathatom ennek a féreg Yaminak, hogy milyen is az igazi, tiszta erő! ~
Szemeimben elhatározottság tükröződik. Olyan elszántság, mint még soha. Testemet elöntötte a különféle érzelmeim adta erő, amely tűzként lobogva táplált. Kezeim ökölbe szorultak. Készen álltam életem eddigi legnagyobb harcára.
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Kenshiro Erisa on Hétf. Feb. 27 2017, 17:37

Jaken beszéde tökéletes elterelés volt. A fickó teljesen rá összpontosított, engem konkrétan számításba sem vett. Mondjuk ez nem meglepő, eddig nem sok vizet zavartam. Viszont így lehetőséget adott rá, hogy tökéletesen ki tudjam vitelezni a technikát. Rövid koncentrálás , és pár másodperc után, chakrámmal már be is hatoltam a chakrahálózatába és pillanatokkal ezek után teste már képtelen volt a mozgásra: Sikerült. Egyrészt hatalmas megkönnyebbülés, hogy nem miattam fogunk meghalni (még), másrészt pedig felemelő hogy végre hasznos lehetek valamilyen formában. Társaim egyből megragadták a lehetőséget. Nem igazán volt lehetőségem megfigyelni mivel akarják a földre teríteni a fiút, miután elkaptam, én csak becsuktam a szemem és őrülten próbáltam a kötésben tartani. Kicsit meg is könnyebbültem.. Mily naiv is volt ez tőlem. Chakrája másodpercek alatt kilökött a testéből, s a kétségbeesett B tervem sem segített semmin. Teljesen tehetetlen voltam. Azonban nem lehetőségem volt ezen agyalni őszintén szólva. A chakra mely a testéből áradt.. Megrémisztett. Őrület, fájdalom, rossz akarás: És ezek a leggyengébb szavak amik akkor hirtelen eszembe jutottak. Persze ennél volt egy sokkal látványosabb attribútuma is ennek a chakrának: a színe. Még sosem láttam ilyet. Félelmetes, ahogy utat tör magának ez a hihetetlen erő, nem kímélve semmit, de főleg nem minket. A lábamon is alig tudtam megállni mikor elért minket Jakennel. Oly váratlanul ért minden, hogy a következő pillanatban már csak azt vettem észre hogy valami furcsa pecsétszerű valamit teker az ujjára majd az ég felé tartja, majd minden elnehezedik, homályosodik, és már csak azt érzem hogy testem a föld fele zuhan. A következő pillanatban pedig... Eh?.. Oly szívesen leírnám az érzést.. De nem tudom. Lehetetlen. Ott abban a pillanatban ahogy valami sötét dolog elkezdett magába szippantani... Meghaltam talán? Ennyi lenne? Furcsa, nem érzek fájdalmat. Nem érzek semmit. Mármint semmi különöset. Csak az ismeretlen közelségét.. 


Érdekes volt. Nyugodtan éreztem magam. Túlságosan is. Hosszú idők óta nem éreztem valamit ennyire.. Békésnek?.. Furcsa ezt így kimondani, de addig a pár pillanatig amíg csak "lebegtem" úgy éreztem minden fájdalom, minden súly most eltűnik a lelkemből. Kissé.. Szabadnak éreztem magam. Meg sem fordult a fejemben az hogy most mindennek vége van, vagy hogy mennyivel több mindent el tudtam volna érni.. Nem, egyszerűen csak.. Elfogadtam. Furcsa érzés volt, de mégis.. Mesés. A pillanat amikor eltűnik belőled minden szorongás, félelem, fájdalom, és helyettük nyugalom, és kiegyensúlyozottság lép a helyébe. Leírhatatlan. 


Ám tévedtem. Ez még nem a halál volt, még ha egy pillanatig teljesen meg is voltam róla győződve. Az érzés még mindig ott keringett bennem, mikor "magamhoz" tértem abban a furcsa sötét világban. Nem tudom mi zajlódhatott a fejemben. Körülnéztem, és a nyomott környezet ellenére még mindig éreztem a nyugalom és beletörődés apró csiráit. Kellemes volt visszagondolni rá. De persze ahogy megláttam a többieket és a kis rosszfiúnkat is, egyből leesett hogy még nincs vége a mesének.
- Hjaj - Sóhajtok fel - Sosem lehet egyszerű semmi, igaz? - Bár arra gondoltam hogy már a meghalás is trükkös a mai világban, igazából talán könnyű lehetne arra is érteni hogy hiába kaptuk el Yamit, még mindig van trükk a tarsolyában. Bár ki tudja. Lehet részben így is értettem.

Persze részben visszazökkenek a harcba. De még mindig ott motoszkál bennem az előbbi érzés. Hiába a veszély, csak arra tudok gondolni, hogy ha mekkora megkönnyebbülés volt "meghalni". És ebben a pillanatban olyan furcsa gondolat fogalmazódik meg bennem, hogy a halál maga... Nem is egy olyan dolog amitől félni kell.
Attól a pillanattól kezdve pedig, sokkal nyugodtabbnak éreztem magam. Vagyis ez lehet nem a legmegfelelőbb szó. Talán feldobottnak? Legszívesebben elkezdtem volna nevetni és viccelődni ezen az egészen. (már ha tudnék róla, mert nincs humorérzékem). De persze annyira nem vagyok őrült hogy most kezdjek el gyenge vicceket mesélni. De talán a kommunikációnak épp most jött el az ideje.
- Valakinek valami ötlet? - Kérdezem teljesen más hangon mint amin eddig valaga beszéltem. Szinte saját magam sem hiszek a fülemnek! Szinte kuncogok magamban mindenféle ok nélkül! Sőt.. Mire észrevenném már kuncogok is. Amit persze gyorsan elfolytok.
Persze ez nem azt jelenti hogy már fel is adtam a próbálkozásokat. Túl vicces ez a világ ahhoz, hogy most hagyjam el, úgyhogy gondolkozok. Genjutsu? hmm. Emlékszem hogy láttam egy pecsétet. Ez valami pecsétjutsu lesz. Még a nevét is hangosan kimondta "Akadálypecsét: A Sötétség Börtöne". Igencsak hangzatos név. Szóval ez valamilyen akadály lenne. Ekkor látványosan körbenézelődök és megcsodálom a sötét-lilás-viharos felhőréteget.
- Hát ez sem tűnik túl bíztatónak... - Mondom magamban alig halhatóan, majd folytatom a gondolatmenetet. Tehát, ha genjutsu, akkor mondhatni nagyon megszívtuk mert biztos vagyok benne hogy egy sima Kai-jal egy ilyen szintű technikából nem lehet kitörni. Ami azt jelenti, hogy mivel még nem haltunk meg, a srác szórakozásból csinálja ezt, amit nem valami jó dolog. Legalábbis ránk nézve nem. Persze kételkedek benne hogy genjutsu. De azért megérte belegondolni. Viszont ha valamilyen akadálypecsét.. Az sokat változtat a dolgokon. Biztos vagyok benne hogy nem csak képzeltem ahogy ellebegek a föld felől, az érzés túl valós volt. Igazából könnyű lenne belegondolni hogy nem a testemet, hanem a chakrámat vagy talán a tudatomat ejtette csapdába, de igazából el sem tudom képzelni hogy ilyet hogy lehet csinálni. Vagy hogy egyáltalán lehetséges-e. Mindenesetre ez tűnik a legvalószínűbbnek nekem eddig. Ami még biztos, hogy a többiek is itt vannak, illetve ő is. Lehet hogy többiek is hasonlót tapasztaltak mint én? Meglehet. Egyébként hogy lennének itt? Ahj, nem emlékszem hogy láttam volna őket.. Bár nem is gondolom hogy láthattam volna őket..
Hmm.. Na jó, lehet amennyire őrült, talán még el is magyarázná nekünk hogy mi folyik itt..
- És mi is pontosan a te világod? - Kérdezem meg tőle kissé átgondolatlanul. 
avatar
Kenshiro Erisa
Játékos

Taijutsu Pontok : 20

Tartózkodási hely : Pff... Jó kérdés...


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 431

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Katsumi Kawachi on Hétf. Feb. 27 2017, 20:54

Öt másodperc, ennyi kellene ahhoz, hogy előkészítsem két technikámat is, amihez a füst éppen elég időt adna. Még szinte ki sem gondoltam a tervem és épp csak a földhöz vágtam a füst bombát máris kész voltak arra, hogy elfújják a füstöt. Szinte egy másodperc sem telt el a füst megjelenése és eltünése között olyan gyorsan küldték a szél technikát. Jó lenne tudni, hogy milyen technika volt, amivel ekkora távolságot ilyen gyorsan át tudtak hidalni és a létrehozása sem tartott néhány millisecundomnál tovább. Vagy nagyon ügyes, vagy mázlija volt és tudta, hogy mire készülök. Már kezd körvonalazódni, hogy valami komolyabb dolog van a háttérben, mint, hogy valaki szenzor a csapatban, lassan biztossá válik, hogy byakugan van a dologban és szinte biztos, hogy a mögöttem lévő tulajdonában van, ami azt jelenti, hogy a többiekkel végezhetek. Az nem lehet, hogy valaki egy klónról ilyen gyorsan megmondja, hogy milyen típusú. Ugyan nem számítottam a füst eloszlatására, de a klónok a parancsot úgy kapták, hogy amint a füst eloszlik, így felkapva egy- egy katanát, amit én leszúrtam a földbe támadásba lendülnek a két oldalsó ellenfél ellen, én pedig lekapom a hátamról a zanbatot és felkészülök a kuroki giri // szellemfaló hasítás nevű technika használatára, de egyelőre nem támadok, a klónok eredményeit várom. Három technika van beléjük kódolva, egy általam kitalált, ami a nagareru ohijo // folyó víz ütés, amennyiben közelharcra kerülne a sor, Mikazuki no mai // növekvő hold tánca, amivel eleve indítanak, ha elég közel kerül, de ezt anélkül, hogy a klón további klónt hozna létre, tehát csak frontálisan támad, míg a harmadik technika a hikage // napfény technika, amennyiben védenék a felülről érkező támadást. A klón a következő támadás kombinációkat ismerik:
A kombináció: A növekvő hold tánca technikához hasonlóan felugrik a levegőbe és felülről támad, de ahelyett, hogy az éllel támadna az utolsó pillanatban oldalára fordítja és a lapjával támad. Amennyiben ez sikeres, akkor az ellenfele csak elájul.
B kombináció: Ugyanúgy a növekvő holddal támad, de ha az ellenfél elugrik a támadás elől, akkor a lendületét kihasználva a senput használja, hogy sikeres támadással elsodorja az ellenfelét.
C kombináció: Amennyiben a mikazuki no mai felülről érkező támadását egy fegyverrel, kunai, ninjato vagy bármi egyébbel védi, akkor a hikage // napfényt veti be és amint elvakul az ellenfél megpróbálja valahogy leütni.
Nem biztos, hogy a két klón ugyanazt a kombinációt kell bevesse, így mind a kettő megkapta mind a három parancsot és egymástól függetlenül cselekszenek.
avatar
Katsumi Kawachi
Játékos

Taijutsu Pontok : 58

Specializálódás : Kenjutsu


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin/ oinin jelölt
Chakraszint: 599

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Feb. 27 2017, 21:52

//Jiraiya//

Egyszerre két ellenféllel kell megküzdenem. Az arány nem túl rossz, elvégre lehetnének többen. Isteni személyem azonban készen áll egy ilyen összecsapásra. Az egyik ellenfelem egy kissé duci kumogakurei, akinek egy hatalmas shuriken van a hátán. Ebből arra tippelnék, hogy távolsági harcos, vagy legalábbis dobófegyverekkel manipulál. A másik ellenfelem egy kunoichi, akinél kard van. Nem kell sokáig agyalnom azon, hogy mihez is ért, hisz azonnal rám ront.
Azonnal védekező állást veszek fel és hárítom a csapásait. Az egymásnak csapódó fémek csak úgy dalolnak, ahogy egymásnak ütköznek. Először egy széles, köríves vágásba tartom bele a kardom, majd az erőmet kihasználva az ellenkező irányba lököm a fegyvert. A lány nem esik kétségbe, tovább menetel és ezúttal egy szúrással próbálkozik. Újra félre ütöm a fegyvert, majd vissza csapok. Az ellenfelem továbbra is folytatja az útját, úgy tűnik hamar be akar engem darálni.
~ Azt ugyan lesheted! ~
Félre ütöm egy újabb támadását, majd felkészülök a következő kivédésére. Ekkor azonban észre veszem a kékes ragyogást. Nem habozok, azonnal tudom mit kell tennem. Hárításra emelem a kardomat, majd chakrát vezetek a fegyverbe. A Formázás Útját használom, de nem viszem túlzásba. A chakrám csak annyira öleli körbe a pengét, hogy kisebb kékes aurát hozzon létre. Ezzel képes vagyok kivédeni a támadásait úgy, hogy a fegyverem nem rongálódik, ráadásul az én támadásaim is hatékonyabbak lesznek így.
Amint össze érnek a fegyvereink, a magasba emelem a kardomat(azzal pedig az ellenfelemét is), majd meglendítem a lábam és megpróbálom combon térdelni a lányt. Ha a találatom sikerül, akkor ezután ő valószínűleg sántítani fog. Utána pedig villámgyorsan megpróbálom megragadni az ellenfelem csuklóját és megpróbálom közelebb húzni magamhoz. Ezután pedig folytatom a rugdosást.
Ha az első rúgásom nem jön össze, akkor is megpróbálom megragadni a csuklóját, csak hogy utána megsorozzam a térdemmel a combját.
Ha nem tudom megragadni a csuklóját, akkor pedig eltávolodok és újra vissza húzódok védekezésbe. Még nem szeretnék túlságosan támadásba lendülni...
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Vas. Ápr. 09 2017, 20:09

Tanulás a fronton való várakozásért - Doton: Chidokaku

Doton: Chidokaku
A technika segítségével egy adott földdarabot emelhetünk fel, vagy süllyeszthetünk a mélybe. A kiemelt földdel képesek vagyunk támadásokat elkerülni, vagy csapdába ejthetünk több ellenfelet is. A növényzet, valamint a földön tartózkodó személyek helyzete a területtel együtt mozog.
Magyar név: Mozgó Föld
Típus: Kiegészítő
Besorolás: B szintű
Chakraszint: 500
 

A Nap sugarai ismét utat törtek maguknak Kumogakure hegyvonulatai fölött, elhozva a reggelt a Felhők közt rejtőző faluba, beleértve a Tűz Szövetségének ninjáinak sátortáborát. Az ágyam egyenesen a sátor bejárati nyílása felé nézett, amely keleti fekvésű volt, így minden reggel a betörő napfény ébresztett. Csendben felálltam és össze készítettem a holmimat, majd halk léptekkel, hogy a többieket fel ne keltsem kiindultam a szállásomról. Gyorsan szedve a lábamat haladtam a már kitapasztalt útvonalon, Kumogakurén keresztül az Edzőterep felé. Az utóbbi napokban talán az egészségesnél több időt töltöttem edzéssel, de valahogy le kell vezetni a feszültséget, amiből pedig bőven van, ha az ember arra vár, hogy egy háborús csata közepébe vezessék. Egyébként meg szerettem edzeni, az olvasás mellett ez volt a legjobb időtöltés.
Mikor végre megérkeztem az edzőterepre, nekiláttam gondolkodni, hogy ma miféle technikába kezdjek bele. Az elmúlt napokban jó nagy tudásra tettem szert, de még szomjaztam az erőre. Minden maradék másodpercet ki kellett használnom, hogy akármivel találom szemben magamat a fronton, helyt tudjak állni. Sikerült feloldanom a Doton chakrámat, ami megfelelő lesz a Suiton ellen, de még nem vagyok elég jártas benne. Két technikát tanultam csak meg, az egyik védekező, a másik támadó. Most valami olyasmire lesz szükségem, amely mindkét célra megfelel, és még fogjul is tudom ejteni vele az ellenfelet. De mégis milyen technika lehet ilyen?
  Segítségre lesz szükségem!
Nagyjából fél órán át gyakoroltam a már meglévő technikáimat – elvégre a megszerzett tudáson mindig lehet csiszolni, javítani – amikor végre megérkezett a helyszínre Daisuke, aki már korábban segített az elem feloldásnál.
 - Jó reggelt, Daisuke – szólítottam meg a Kumogakurei Chuunint.
 - Jó reggelt, Jaken – köszöntött ő is engem meglepetten – Hogy lehet, hogy mindig korábban érkezel meg, mint én? Pedig én sem szoktam sokat lustálkodni.
 - A szokás hatalma – vigyorogtam – Na, de bele is vágnék a gyakorlásba, viszont nem tudom, hogy mit tanuljak. Nem ismersz valamilyen erős, kiegészítő típusú Doton technikát, amelyet meg tudnék tanulni?
 - Van egy technika, amely megfelelhet az elvárásaidnak, de nehéz. Még nekem sem sikerült teljes mértékben elsajátítanom, de ha gondolod, megpróbálkozhatsz vele.
 - Rendben, vágjunk is bele.
 - A technikával lényegében kiemelhetsz, lesüllyeszthetsz, egyszóval mozgathatsz egy adott földdarabot. Ehhez a lehető legtöbb chakrádat kell a földbe juttatnod, majd annak segítségével mozgásra bírni a földet. Nem hangzik bonyolultnak igaz? Nem is igazán a technikai rész nehéz, hanem a felhasználandó energia nagy mennyisége, és annak kezelése. Sok sikert a tanuláshoz!
Mint minden jutsu tanulást, ezt is meditálással kezdtem. Kerestem egy árnyékosabb helyet, majd lótuszülésbe helyezkedtem, és elkezdtem feltárni az elmémet. Mentális síkom legmélyebb részeibe akartam eljutni, minden külső hatást és gondolatot kizárva. Rengeteg minden kavargott a fejemben, különféle érzelmek, indulatok csatároztak bennem. Persze ez a fajta izgalom és zavarodottság érthető a harc előszelében, de mégis, oly rossz időzítés. Miért pont akkor kell bizonytalanná válnia az embernek, amikor a legfontosabb lenne a céltudatosság? Az utóbbi napokban már rengeteget gondolkodtam ezen, és minden alkalommal elhatároztam magamat. Harcolok az otthonomért és a szeretteimért. És mégis… most ismét bizonytalan vagyok, s nem tudom, mire kellene számítanom. Egyfolytában ez az elhatározás, majd az újabb bizonytalanság körforgásában vagyok. De már megint elkalandoztak a gondolataim. Ki kell zárnom ezeket…
Egyelőre nem sikerült megtalálnom a meditáláshoz szükséges nyugalmi állapotot, így a durr bele elvet követve nekiláttam a gyakorlásnak. A Doton chakrámat kezdtem keringetni, majd azt a földbe engedve létrehoztam a Doryuu Hekivel egy falat magam előtt. Mivel ugyan az volt az elv a Föld Fal ezen verziójánál, mint a megtanulandó technikánál, először ezzel kezdtem. Miután ezt megtettem, ezt a falat megpróbáltam lesüllyeszteni a földben. Csak a mozgás irányát kellett megfordítanom. Először átjárattam a chakrámmal a fal egészét, majd megpróbálkoztam a művelettel. Első próbálkozásra az egész csak megremegett, másodjára viszont már elindult lefelé, de ekkor megállt félúton. Harmadjára már eléggé összeszedtem magamat ahhoz, hogy sikerüljön olyannyira mély lyukat létrehoznom a földben, mint amilyen magas volt a fal. Ezzel az erősséggel még közel sem voltam elégedett. Mi van akkor, ha le tudok süllyeszteni egy, másfél méter vastag, három méter széles és négy méter magas sávot? Semmi. Senkit sem érdekel egy ilyen semmiség, nem igaz? Én azt akarom, hogy egész házakat, épületeket mozgathassak meg! Akár háztömböket! Számos próbálkozást ejtettem még meg, de nem sikerült érdemi változást elérnem a méretet illetően az eltelt órák alatt. Végül ismét meditációba kezdtem, hogy kipihenjem magamat. Nem is lehet rendesen technikát tanulni, ha annyi minden kavarog az ember fejében, mint nekem…
Lótuszülésbe helyezkedtem, vettem egy mély levegőt, pár másodpercig bent tartottam, majd minden gondomat kieresztettem vele. Most nincs a világon háború, megpróbáltatások és gondok… Fájdalom, kín és keserűség. Nincs más, csak én, és a természet. Miközben chakrámat keringettem, két tenyeremet lehelyeztem a talajra. Éreztem a föld porosságát a kitaposott fű helyén, teljesen érdessé tette bőrömet az izzadtságra rátapadó por. A Föld elemű chakrámat kezdtem belevezeti a földbe, körbevenni az egészet. A Doryuu Heki tanulásánál már megtanultam mozgatni valamilyen szinten a földet, csak most sokkal nagyobb volumenű mobilitásban kellett gondolkodnom, de erre már korábban is rájöttem. Mi a nyitja a technikának?
Tudatomat a hosszú, relaxációval töltött idő során eléggé lecsillapítottam ahhoz, hogy mindent kizárjak, így rendesen koncentrálhattam, elmélyedtem a tudatomban. Elmém világa szinte materializálódott előttem. Nem tudom, hogy mennyi ideje meditálhattam, az időérzékem teljesen elveszett. Talán percek, talán órák. Lassan lépkedtem előre mentális világomban, ahogy pedig haladtam, körülöttem a nagy feketeség lassan átváltozott, egy erdei ösvénnyé, amelynek a fák behajló lombkoronái biztosítottak keretet. Lassan haladtam előre, majd az ösvény egyszerre csak véget ért, és elértem egy hatalmas, a lábánál szinte teljesen függőleges falú hegyet, amelynek a teteje elveszett a magasban. A szinte már-már csiszoltság érzetét keltő, tökéletesen sima sziklafalon víz csordogált le, amelyen a napfény játszadozott csillogásával. Közelebb léptem, majd megérintettem a sziklát. Abban a pillanatban, hogy tudatom világában megérintettem a sziklafalat, felpattan szemhéjam, s tudtam, hogy most már készen állok a technika elsajátítására.
Megalkottam a Kos kézpecsétet, és elkezdtem gyűjteni és sűríteni a chakrámat. Amikor pár perc múlva már fájt a fejem a koncentráció közbeni homlokráncolástól, a felhalmozott energiát magam köré engedtem, és átjárattam a lehető legnagyobb területet, amit elértem. Ekkor a technika nevét kiáltva a földre csaptam, majd izmaimat megfeszítve emeltem az égbe két kezemet, s elképzeltem, ahogy két kezemmel kiemelem a hatalmas földdarabot a talajból. Talpaim alatt megremegett a föld, majd mozgásba lendült. Egyre magasabbra és magasabbra tört a már elég méretesnek – nagyjából egy kisebb ház alapterülete - mondható földdarab, és ez a kezdeti siker csak még eltökéltebbé tett, így meg sem álltam egy közel tíz méteres magasságig. Lihegve sétáltam a kiemelt földdarab peremére, majd letekintettem. Ahogy a magasból lenéztem, az első legszembetűnőbb jelenség Daisuke döbbenettől kikerekedett szemei és tátott szája volt. Leültem lábaimat lelógatva a sziklaperemre, és vettem egy húsz perces pihenőt. Nem éppen chakra kímélő technika, de a folyamatos gyakorlással tudom csökkenteni a chakra veszteséget – és az sem elhanyagolható tény, hogy csak alig pár napja oldottam fel a Dotont. Idővel növelhetem a méretet, kevesebb fáradtsággal, csak mint mindennél, itt is a gyakorlás a kulcs.
A pihenő után ezúttal a lesüllyesztést akartam megpróbálni. Ismét koncentrációba, chakra felhalmozásba kezdtem, majd kieresztettem azt a talajba. Nem sokkal később elkezdtem lesüllyeszteni a földdarabot. Ennek a tempója sokkalta lassabb volt, mint az emelésnek. Még nem éreztem rá teljesen. Amikor teljesen leért a kocka, ismét pihentem, majd újra a műveletbe fogtam. Most a talajszint alá kezdtem süllyeszteni a földdarabot, ezúttal gyorsabb sebességgel. Most, ott a föld cella mélyén már szinte teljesen ki voltam merülve, egy sokkal nagyobb pihenőre volt szükségem. Bekaptam néhány falatot, majd ismét meditációba kezdtem. Sok időbe telt, mire sikerült olyan mélyre lejutnom a tudatomba, mint a délelőtt. Vajon milyen mélyre lehet lejutni az ember tudatában? Hány rétegből állhat az emberi elme? Én még egészen biztosan csak a felszínt súrolgatom. Vannak, akik éveket töltenek meditálással, hogy elérjenek az elme legmélyebb szegleteibe.
Mire végeztem a meditációval, és bejártam ugyanazt az utat, mint a legutóbb, a hegyig, a Nap már be se világított a tíz méteres mélységbe, ahová lesüllyesztettem a földet, sőt az égen már a csillagok is halványan pislákolni kezdtek. Ezzel a tíz méteres függőleges mozgatással abszolút meg voltam elégedve, már csak a vízszintes méreteket kellett növelnem. A földet visszaemeltem a talajvízszintre, majd nyújtózkodtam egyet, s visszaindultam a sátortáborba, hogy aludjak egy jót.
Másnap reggel ismét az edzőterepre siettem. Az előző nap elsajátított technikának a vízszintes méreteit akartam növelni, valamint a sebességét. Nem tétlenkedtem sokáig, egy alig pár perces meditáció után neki is láttam a gyakorlásnak. Magamat nem kímélve, folyamatosan mozgattam a talajt, hol föl, hol pedig le. Minden próbálkozással egyre nagyobb területet tudtam megmozgatni, így a lelkesedés miatt inkább feltöltődtem energiával, mintsem hogy elfáradtam volna a gyakorlástól.  Rengeteg próbálkozás után elértem a határaimat, egyszerűen nem bírtam távolabb juttatni a chakrám. Hulla fáradtan, de azért még tovább gyakoroltam.
Végül már valóban nem tudtam tovább feszíteni a húrt. A fáradtságtól szinte összeestem, lábaim megremegtek a fáradtságtól. Mindenképpen pihennem kellett, szellemem bármennyire is szomjazta a fejlődést, fizikai testem nem tudta tartani a lépést. Egy órán át nem tettem mást, csak lélegeztem, miközben a cél lebegett a szemem előtt. Be… és ki… Be… és ki. El kell jutnom arra a pontra, hogy kényem-kedvem szerint akkora föld parcellát tudjak mozgatni, hogy több ember is szellősen állva ráférjen, és ezt a lehető leggyorsabban kivitelezzem. A pihenés után ismét munkához láttam. Felálltam és koncentráltam. Mély, lassú lélegzeteket vettem, s mindeközben láttam magam előtt a hatalmas földkocka sebes mozgását. Egy hatalmas lélegzetvételt követően a levegő kifújásával egyetemben a talpamon is kiengedtem a chakrámat, méghozzá olyan irdatlan mennyiségű chakrát, amennyit még sosem használtam korábban. Még… még… MÉG!!!
A hatás minden eddigit felülmúlt, a technika az eddigi legnagyobb méreteit öltötte, azonban a sebességgel még mindig nem voltam elégedett. Ha a világ leggyorsabb shinobijává akarok válni, akkor egyetlen egy technikám sem lehet lassú nem igaz? Újabb próbálkozások sorozata következett, mindig csak a jobb, erősebb, nagyobb és gyorsabb kivitelezésre törekedtem. Hogy sikerült-e? Nem kifejezetten. A legjobb próbálkozást nem tudtam fölülmúlni. Végül elhatároztam, hogy nem a lehető legnagyobb mérettel gyakorlom a sebesség növelését, többre megyek, ha picivel kezdem, s így is tettem. Még órákon át gyakoroltam, kisebb-nagyobb pihenőkkel tűzdelve, míg végül teljesen elégedett nem voltam a technika sebességével a kisebb méretben. Eljött a következő fokozat ideje, egy újabb lépcsőfok a csúcs felé. Újabb hosszas pihenők, majd még azoknál is több kimerítő gyakorlás. Az erőlködéstől fejem minden alkalommal vörösebb, majd pedig lilább lett, nyakamon és halántékomon erek duzzadtak ki. De nem adtam fel, harcoltam tovább saját határaimmal. Hosszú, végtelennek tűnő, kimerítő órák után elértem a célt. Ez természetesen nem a legfelső lépcsőfok megtétele volt. Meglehet-e egyáltalán tanulni egy technikát teljesen? Van teteje a lépcsőnek? Kétlem, mindig lehet fejleszteni egy technikát, nagyobb erővel végrehajtani. Azonban én egyelőre elégedett voltam ezzel. A technikának mind a méretei, mind pedig a sebessége megfelelő volt számomra, így elégedetten indultam vissza a sátortáborba. De vajon elég felkészült vagyok már a frontharcra? Lehetek-e egyáltalán eléggé felkészült?


//Remélem elég lett ^^//
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Uchiha Madara on Csüt. Ápr. 20 2017, 23:32

Reménykedtem, hogy a többiek is írnak, azonban neked elfogadom, hogy tudjál minél hamarabb haladni a játéktéren. Valahol bővítményben említsd majd meg azért a tanulást, de az elkövetkezendő harcokban alkalmazhatod. + 3 Chakra

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Shimura Danzou on Szomb. Ápr. 22 2017, 22:09

// Jaken és Erisa - Előfordulhat, hogy nem minden részlet stimmel, rengeteg idő és energia átvenni egy fórumkalandot. Kevés az információm, ennek ellenére folyamatosan gyűjtöm az adatokat. Addig is azonban... haladjunk egy picit. ^^ Illetve ha tudtok támogatni egy gyors helyzetjelentéssel, azt megköszönöm, főképpen az erőviszonyok terén kusza még ez a szál. Másrészt nem vagytok könnyű helyzetben, ami azt illeti, ideje felkötni a gatyát! ^^ //

Néma e föld, s kietlen a táj. Szellő nem rezzen, ág sem reccsen. Madár hangja nem csivitel, zord folyó sem csobog. Halk, ám kíméletlen dübörgés tör mégis fel mindenki fülében, ott dalol e sötét hang. Szívek zaja ez, a vér robaja és talán... talán a félelemé. A hűs idő ellenére mindenki átizzadta már ruházatát, homloka verejtéktől gyöngyözik ez ifjaknak. Levetkőzték már az illem köntöseit, elhajtották már a regék szavait. Igen, most már világos. A rettegés ott ül a szíveken, ott dobol bent az elmében. A kéz s a láb bénasága ebből fakad. Mily' rettenetes szörnyeteg ez? 
A lélegzet is kihagy egy pillanatra ama torz kacajra, mely Yami torkából fakad. Ádáz, ördögi, kíméletlen és metsző. 
- Húsi, ez a sírod, aligha kell jobban bemutatnom. Vagy előre tudni akarod melyik gödörbe hajítom majd oszló tetemed?
Mindenki érzi, mind a négy shinobi. Nem csak látják, de érzik is a gonosz kisugárzását. Nem elég az őrült tekintet, az érzéketlen hang, még ez a chakra is... sötét lilás felhőkben omlik elő az ellenség testéből, rendíthetelenül növekszik a mértéke és nem akar eltünni. Félelmetes felhőket alkot Yami teste körül, akinek arca nem rezzen, csak ól rajta az a torz vigyor. "Meghaltok, mind, egytől egyig" - ezt üzeni mosolya.
Osoi, a parancsnok int. Megadja a jelet a támadásra, elvégre mást már úgy sem tehet a csapat. Azonban ebben a pecsétben a fizika törvényei kicsit mintha különösen hatnának. Vagy lehet, hogy csak képzelődnek az ifjak? Mindenesetre Osoi és Meirin nem teketóriázik, támadni készülnek. Úgy tűnik azonban, mintha Yami kezei között az undorító chakra kisebb mértékben összegyűlt volna, ezúttal azonban nem csak erőfitogtatásként. Még nem történik sem, még a másodperc töredékének erejéig csend honol. Ám ez csak illúzió, hiszen mindenki tudja, hogy a vihar hamarosan tombolni kezd. Azt azonban senki sem tudja, hogy a vihar után is élni fog-e, vagy sem.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Vas. Ápr. 23 2017, 13:39

//Akkor leírnék egy kis összegzést. Nos, ugye megérkeztünk Unraikyo völgyébe, a III. század része voltunk. Még mielőtt elkezdődtek volna a harcok, egy robbanás rázta meg a környéket, amelyet egy újabb követett. Az első robbanás a Megfigyelő osztag irányából jött, így néhány embert kijelöltek – köztük Erisát és engem – hogy nézzük meg, mi történt. Odasiettünk, de csak hullákat beleket, meg patagzó vért találtunk, valamint a kiálló végtagukat a sziklák alól, ugyanis Shinko rájuk omlasztott a hegyoldalt. Őt még pont láttuk elmenni, így utánuk mentünk, s ő visszatért a csapathoz. Megkezdődött a harc, jól megvagdostam az egyik Tokubetsu Jounint, majd egy robbanójegyzetes kunait robbantottam a képébe. Nos... fájt neki. Yami ott ült a két hordó egyikén – a hordókon a San és Roku jelek állnak, elég sanszos, hogy két Bijuu lapul a hordókban Very Happy – majd sikerült elterelnem a figyelmét egy kis rizsával, ezért Erisa egy Genjutsut alkalmazva megbénította. Ekkor a csapatunk második harmada – három irányból támadtunk rájuk – akik középen felülkerekedtek az ellenségen, köztük egy Hyoton használóval, ráugrottak Yamira két fegyverrel. Mielőtt a penge elérte volna őt, felcsapott a sötét chakra, és a két támadót úgy hozzávágta a sziklafalhoz, hogy csak nyekkentek. Ezt követően alkalmazta az Akadálypecsétet, ami most kiszippantotta négyünk lelkét. Ami az erőviszonyokat illeti, Yuukiról és Osoiról nem kifejezetten tudok nyilatkozni, mert eddig körülbelül annyit csináltak, hogy belefagytak egy jégtömbbe, majd onnan kitörtek. Ami pedig Yamit, illeti, nem igazán tetszenek az adatai ^^”//

Yami körül ismét feltűnt az a visszataszító sötét chakra. A halvány lilás, romlott energia egyre sűrűbben kezdett táncolni ellenségünk körül. Erisa kérdése után egy másodpercre beállt feszült csendet Yami őrült kacaja törte meg. Ez a „sírunk” ahogy ő fogalmazott.
 ~ Szent ég, a hideg futkos ettől a csávótól a hátamon. Miféle elmebeteggel kerültünk szembe? Huhh. Nos, összegezzünk. A felszerelésem itt van velem, és elvileg még élünk. A testünk a fronton van. Felmerül a kérdés, hogy ami itt történik velünk, az a testünkkel is megtörténik? Nem tartom valószínűnek, elvégre kiragadott belőle minket, így fizikai kapcsolat nem állhat fenn. Ez remélhetőleg azt jelenti, hogy ha itt sikerül győzedelmeskednünk, tudjuk majd a harcokat is folytatni. Mindössze arra kell figyelni, hogy ne hagyjam itt a fogamat… ~
 - Nos Erisa, ötletem az nem nagyon van. Mindössze annyit tehetünk, hogy elverjük ezt a csávót, és reménykedünk benne, hogy ez elég ahhoz, hogy feloldódjon a pecsét, és visszatérhetünk a frontra. Viszont a legyőzésével már lehetnek problémák… - Yami chakrája egyre erősebbé vált, éreztem, ahogy fokozza az erejét – Azt viszont garantálom, hogy nem fogom egykönnyen feladni ezt a harcot!

Osoi támadást intett. ~ Közelharcba egyszerűen nem keveredhetek vele. Még úgy is, hogy egy Genjutsuban volt, a két szerencsétlen szövetségesünket, akik közelről támadtak rá úgy a falhoz vágta, hogy még nekem is fájt. Kizárólag elterelést követően sújthatok le rá, méghozzá egy végzetes csapással. Viszont most megnézzük, hogy mennyire erős a védelme, egy elemi erejű kombinációval szemben. Lássuk, hogy mennyit bírsz ki Yami! ~
Kézjelek sorozatába kezdtem, s mindeközben megszólítottam Erisát. - Ha látod, hogy a tűz elhagyja a számat, erősítsd fel egy széllökéssel! – Mikor befejeztem a mondatot, s ezzel együtt a kézjel sorozatot is, tőlem balra a talajból egy hatalmas sárkányfej emelkedik ki, - Doton: Doryuudan - amely több sárlövedéket kezd el lőni Yami irányába, lehetőleg úgy, hogy ne térhessen ki előle. Én azonban ekkor még nem pihenek, hanem villámgyorsan újabb kézpecséteket alkotok, és a Katon: Karyuudan technikát alkalmazva a Yami felé repülő földrakétákat begyújtom. Ekkor remélhetőleg megérkezik Erisa szele is, amely a már alapvetően is erős kombinációt még pusztítóbbá teszi.
Ez után, ha nem sikerült Yamit leteríteni, és ellentámadásba kezd, én már készen állok a védelemre. A helyzettől függően két darab technika közül választok. Ha a technika nem tűnik kifejezetten erősnek, akkor a Doton: Doryuu Hekit alkalmazva vastag földfalat emelek magunk elé, amely megóv minket. Ha a támadás elég erősnek tűnik, hogy majd szétzúzzon egy vastag sziklafalat, akkor nem a Doryuu Hekit alkalmazom, hanem a Doton: Chidokakuval emelem mind a négyünket magasabbra, így még helyzeti előnyre is szert teszünk.
Ha azt látom, hogy a támadásunk után Yami a földön van (miért érzem úgy, hogy ennyitől nem fog kidőlni egy 1200ch-s, sötét chakrával rendelkező Tokubetsu Jounin Hancho? Very Happy Mondjuk azt se hittem, hogy a 700-as Tokubetsu Jounint egy robbanójegyzettel leterítem  Rolling Eyes  ), egy Shunshinnal azonnal mellette termek. Ekkor Inazuma már a kezemben van, s a Katon charámmal felizzított chakrapengével Yamit a szívén keresztül szegezem a földhöz. Ha ekkor, vagy már korábban bármi szokatlant érzékelnék, egy újabb Shunshinnal azonnal visszatérnék a csapathoz, Inazumával a kezemben.


A hozzászólást Akihiro Jaken összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Máj. 07 2017, 16:16-kor.
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Tottori Shinko on Vas. Ápr. 23 2017, 21:03

Tanulás a fronton való várakozásért - Suiton: Suijinheki
Suiton: Suijinheki

A Nidaime Hokage saját Jutsuja, melyet rajta kívül nagyon kevesen ismertek, ám halála után, igencsak elterjed. Ez a technika hasonló Kisame Suiton: Bakusui Shouha Jutsujához, azzal a különbséggel, hogy a Nidaime az általa létrehozott vízből egy nagy falat tudott létrehozni, ami tökéletesen védte őt a Katon Ninjutsuktól. Persze már más elemi Ninjutsuktól nem véd annyira. Mégis emiatt a Jutsu miatt tartották nagyon nagyra a Nidaime Hokagét, ugyanis Ő képes volt, meglévő víz nélkül, pusztán a saját chakrájából létrehozni egy hatalmas vízfalat. A maga korában ez a Jutsu kuriózumnak számított. Később rengeteg változata jött létre, a legtöbben nem maguk körül hoznak létre egy védőfalat, vagy védőörvényt, hanem a szájukon keresztül hozzák létre a vízfalat.

Magyar név: Víz Elem – Vízmenedék
Típus: Védekező
Besorolás: B rangú
Kézjelek: Tigris, Kígyó, Tigris
Chakraszint: 300
Használói: Nidaime Hokage (feltaláló), Hatake Kakashi, Suiton használók


Hamarosan itt a végső összecsapás! Számos kisebb csatát megnyertünk már, de a legnagyobb még előttünk áll. Szerencsére az ide vezető hajó úton az idősebbek nem álltak le szapulni minket, helyette többen is a szárnyaik alá vették a fiatalabbakat. Így eshetett meg, hogy egy új technikát sajátítottam el az utazás alatt:
Meglehetősen békésen teltek a napok a nyílt vízen. Számos dedikált fotót szétosztottam, meglehetősen sok szócsatát megnyertem, illetve gyakran érdeklődve néztem a többieket, amint éppen az idősebbektől tanultak. Főleg a Mizu Bunshin-t és a Mizurappa-t tanulták, melyeket én már akkor is igazán jól ismertem és használtam. Azt viszont nem vettem észre, hogy valaki engem figyelt. Az egyik napon, amikor újra bámészkodni akartam, valaki a vállamra tette a kezét, majd megszólított:
- Hát te nem tanulsz velük? - kérdezte meglehetősen mogorván.
Egy nálam alacsonyabb, viszont jó pár évvel idősebb férfi volt az. Tipikus kirigakurei öltözéke volt: sötét nadrág, szürkés kék poncsó, a jól megszokott kézvédő, a fején pedig az otthonunk fejpántja. Hosszú fekete haja volt, illetve körszakállat is viselt. Ahogy rám nézett, azt hittem, hogy haragszik rám valami miatt, de a későbbiekben rájöttem, ez nála a megszokott. Állandóan mogorva, folyamatosan morgolódó figura volt.

- Ezeket a technikákat már ismerem... - vontam meg a vállam. - Valami komolyabb érdekelne!

- Valóban? Mégis milyen technikákat ismersz? - kérdezte, miközben a hangjából meglehetős gúny áradt.
- Ami azt illeti, ismerem a Mizurappa-t és a Mizu Bunshin-t is, mint említettem - mondtam, majd felsoroltam neki az általam ismert technikákat.
A pasas erre kissé meglepődött, de azért biccentett egyet a fejével. Ezután nem mondott semmit, csak intett, hogy menjek vele. Mivel nem volt jobb dolgom, így követtem őt a hajó végébe. Ott jóval kevesebben voltak, így sokkal nyugodtabb körülmények között is beszélgethettünk.
- Na szóval - mondta a fickó. - A nevem Hibiki, szóval hívj is így! Nekem nem kell semmiféle Sensei vagy hasonló titulus, egyszerűen csak Hibiki-nek szólíts!

- Felőlem... - válaszoltam hanyagul - Engem jobban érdekelne a technika, amit mutatni akarsz, Hibiki!

Az újdonsült tanárom arcán átsuhant egy árny, de végül nem csinált semmit. Helyette csak biccentett egyet, majd megalkotott néhány kézpecsétet. A következő pillanatban mély levegőt vett, majd egy vízsugarat lehelt ki a száján, egyenesen maga elé. Ezt követően a vízsugár kiterjedt két oldalra és egy kisebb vízfalat hozott létre belőle. Elsőre eltátottam a számat, majd a következő reakcióm az volt, hogy elvigyorodtam.
- Ez tetszik! - mondtam. - Hogyan kezdjek hozzá?
- Csak nyugalom, először elmondok pár dolgot a technikáról. A neve Suijinheki, leginkább védekezésre lehet használni, de akár kombinálhatod más technikával is, ha eléggé ügyes vagy. Maga a technika a Suiton elemen és a formai manipuláción alapszik. Mivel már ismersz néhány technikát, így valamennyivel könnyebb dolgod lesz vele, mint egy átlagos kezdőnek.
- Hah, isteni személyemnek sima ügy lesz elsajátítani ezt a technikát! Szóval formai manipuláció kell... máris mutatom! - mondtam lelkesen, majd elkezdtem a chakrámat koncentrálni.
- Akkor nem segítek, mutasd mit tudsz... - mondta Hibiki.
Ezután jöhetett az első próbálkozásom! Mint mondta, Suiton elemmel kell létrehoznom a vizet, majd azt kell formáznom. Eléggé sima ügynek tűnt, de mint kiderült, koránt sem az. Létrehoztam a látott kézpecséteket: Tigris - Kígyó - Patkány - Kígyó - Tigris, majd mély levegőt vettem. A művelet alatt a gyomromban összesűrítettem a chakrámat és átalakítottam azt. Lényegében ugyanazt csináltam, mint amikor a Mizurappa-t hozom létre. Ennek volt köszönhető, hogy az eredményem egyáltalán nem volt kielégítő, sőt! Miután szabadjára engedtem a Suiton chakrát, egyszerűen csak egy vízsugarat tudtam kilehelni. Hibiki azonnal megrázta a fejét, de még mielőtt mondhatott volna valamit, újra neki estem a próbálkozásnak. Ezúttal is megalkottam a kézpecséteket, majd az aktiválás előtt összecsaptam a tenyerem. Miközben kifújtam az újabb víztömeget, becsuktam a szemem és próbáltam a formázásra összpontosítani. Nagyjából ugyanúgy, mint amikor a vízsárkányt kell létrehozni. Ez már nagyon is egyszerűen ment, hisz maga a forma sokkal egyszerűbb volt. Így hát a második próbálkozásnál a vízsugár, amit kileheltem, a magasba "emelkedett" és egy gyenge falat hozott létre.
- Nem rossz, kölyök! - mondta Hibiki, majd megcsóválta a fejét. - Mondhatnám, hogy jól csináltad és baromi ügyes vagy, de ez a fal lényegében semmire sem jó. Örülhetsz, ha egy gyengébb Katon technikát fel tudsz vele fogni. Ha pedig valaki neked akarna támadni, könnyedén átjutna rajta és végezne veled. A mai napon gyakorold a fal felállítását és az erősségének a növelését! Holnap reggel itt találkozunk, akkor majd tesztelem mire vagy képes!
Az egész napot azzal töltöttem, hogy megtaláljam azt a chakra mennyiséget, amivel egy tömörebb vízfalat hozhatok létre magam előtt. Persze elég sokat kellett pihennem a próbálkozások között, elvégre nem az volt a cél, hogy elájuljak idő előtt. Nem igazán foglalkoztak velem azok, akik arra lófráltak. Így mindent bele tudtam adni a gyakorlásba. A próbálkozásokat akkor fejeztem be, amikor besötétedett. Nem voltam túlságosan megelégedve az addig elért eredményemmel, de nem akartam magamra bajt hozni azzal, hogy a takarodó után még mindig a fedélzeten vagyok.
Másnap már kora reggel megjelentem a gyakorló területemen. Mivel Hibiki még nem jelent meg, így tartottam egy gyors bemelegítést. Amikor befejeztem a gyakorlatokat, megjelent a shinobi. Valamit mormogott az orra alatt, majd sercintett egyet.
- Na jó, lássuk akkor mire mész a technikával!
Ezután létrehozott egy vízklónt, majd jelzett, hogy készüljek fel. Biccentettem egyet, mire a klón támadásba lendült. Nagyon gyorsan mozgott a másolat, alig vettem észre és máris túl közel volt hozzám. Így hát kénytelen voltam hátra ugrani egyet. A levegőben megalkottam a szükséges kézpecséteket, majd egy erőteljes vízsugarat fújtam ki. A klón ekkor már utánam szökkent, így nem volt túl sok időm. Plusz chakrát irányítottam a vízbe, majd megkezdtem a formai manipulációt. A vízfal elég hamar létrejött, azonban a másolatot nem tudta túlságosan vissza tartani. Megakadt ugyan az ellenfelem, de átjutott hozzám és egy ütéssel a földre küldött. Ezután a klón egyszerűen csak szétfolyt előttem.
- Már majdnem jó volt, amit csináltál! - mondta Hibiki. - Próbálj sokkal több chakrát fektetni a folyamatba és akkor összejöhet a védelem! Újra!
Hibiki hirtelen megalkotott néhány kézpecsétet, mire én is elkezdtem a sajátjaimat megformálni. A következő pillanatban a fickó egy vízgolyót köpött ki, mire én a vízsugárral válaszoltam. Újfent kifújtam magam elé, majd sokkal több chakrát felszabadítva elkezdtem "megépíteni" a falat. Pár pillanat volt ez az egész, majd hirtelen loccsanást hallottam. A vízgolyó csapódott a falamnak, de az nem tört át úgy, mint a másolat.
- Tartsd meg! - kiáltotta Hibiki.
Kénytelen voltam teljesen a feladatra koncentrálni, de azért sikerült megtartanom a falat. A következő pillanatban pedig maga Hibiki esett neki a technikámnak. Azonban a shinobi sem tudta áttörni. Viszont pár pillanat múlva megremegtek a térdeim, majd a földre rogytam. A vízfal persze azonnal megszűnt, Hibiki pedig vágott egy seggest. Ennek ellenére nem volt mérges amikor feltápászkodott. Helyette inkább felsegített engem is.
- Nah, ezt már szeretem! Az út alatt még gyakorold a technikát, hogy ha élesben kell bevetned, akkor minden rendesen menjen! Ha odahaza kell majd valamilyen segítség, akkor keress meg bátran. Szívesen segítek neked! - mondta.
- Azt hiszem élni fogok a lehetőséggel! - vigyorodtam el.
Azon a napon már nem gyakoroltunk, viszont sokat segített nekem lelkiekben felkészülni a harcra és a vérontásra. Azt hiszem, nélküle nem tudtam volna elbánni az eddigi ellenfeleimmel sem olyan simán...
Kissé feszülten bámulom az ellenfeleimet. Úgy néz ki, ezúttal nem lesz túl egyszerű dolgom, ráadásul még a fogamat is itt hagyhatom. Viszont ha ilyenre kerülne sor, az egyszer biztos, hogy magammal rántok annyi ellenséget, amennyit csak lehet!
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Uchiha Madara on Szer. Máj. 03 2017, 01:58

Shinko, felírhatod a technikát és mellé +3 chakrat. Csatlakozz akkor te is be a frontra.

_________________
Meséléseim:
Ébredő Természet - Konoha 20-as csapat (Arata, Shori)
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Üzemen kívül - Kenshiro Youma
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Shimura Danzou on Hétf. Máj. 08 2017, 14:08

// Jaken, Erisa (?) //

Az ifjú Jaken elszánt, kivételesen elszánt. Lelkében még ott lobog a bátorság összes lángja, izzik még benne a vitézség parazsa. Osoi és Meirin fegyveresőt zúdítanak Yamira, mindeközben Jaken pusztító ninjutsu kombinációba kezd. Technikája nyomán szinte eltűnik minden, onnan, ahol az előbb még Yami állt.
- Igazán érdekes technika, csak egy kicsit lassú - szólal meg a kisérteties hang Jaken mögül.
Mielőtt az ifjú még reagálhatna, valaki belerúg a térdhajlatába, így elesik. Tekintetét Yami felé fordítja, de nem lát mást, csak a fiú két kezét, amiben sőtét, izzó halál gyűlt össze.
- Kasseiken!- kiáltja a Jounin ádáz hangján.
Jaken arca előtt ott lobog a fekete halálgömb és mintha... valami nem stimmel. Yamit megrúgják oldalról keze már nem Jaken arca előtt van. A jutsu szele azonban így is arrébb repíti az ifjút és eltünteti a hegy egy komolyabb szeletét. Osoi lépett közbe, mielőtt a sötét chakra elemésztette volna Jaken testét. Bár az ifjú nem tudja pontosan, hogy mi volt ez, azt nyílvánvalóan képes felismerni, hogy ha ez a jutsu eltalálja, akkor neki vége.
Egy gonosz kiáltás harsan és Osoi Jaken mellé csapódik a földbe, akár egy összeört rongybaba. Az ifjú fegyverek csörgését hallja valahonnan, de még néhány másodpercig nem igazán képes felfogni, hogy mi is történt. Egyszerűen lesokkolták az események, egyedül a neveltetésének köszönheti, hogy úrrá lesz a testét uraló pánikon, noha ezzel időt veszített, harcolni még van lehetősége. A hegy másik oldalán prfelhő és füst keveréke gomolyog, Yamit és Meirint sehol sem látni.






Határidő: Május 15.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Shimura Danzou on Hétf. Máj. 08 2017, 14:28

// Kawachi: Érdeklődöm, hogy megírod-e a tanulást, vagy nem veszed ígénybe ezt a lehetőséget? //

// Shinko //


Két Kenjutsut előszeretettel alkalmazó shinobi párbaja bontakozik ki ebből a harcból és jól láthatóan egyikük sem tud önmagában a másik fölé kerekedni. Ekkor a Kunoichi pengéje kéken kezd "izzani". Shinko hamar értelmezi a helyzetet és képességei szerint reagál. A formázás útjának hála Shinko nem került hátrányba és igyekszik kioptimalizálni a chakra felhasználását, ezáltal kompenzálva azt, hogy alapvetően létszámhátrányban vannak. Mindez okos, mindazonáltal kockázatos lépés is.
A pengék ennek köszönhetően nem vágják át egymást. Shinko egy ravasz térdeléssel próbálkozik, mindeközben viszont csökkenti a stabilitását, amit a lány jó kenjutsushoz méltóan arra próbál kihasználna, hogy kilendítse az ifjút egyensúlyából. Tehát, miközben Shinko egyik lábával támad, addig csak az egyikkel támaszkodik, így, mivel a lány növeli felülről a nyomást, nem elég stabil az alapállása.Igen ám, viszont mivel a ány is arra koncentrált, hogy az ellenfelét kizökkentse, ezért nem tudott eléggé figyelni a támadásra. Külső szemlélőként viccesen hat a jelenet, ahogy Shinko hátraesik a lány pedig összecsuklik. Természetesen mind a ketten azonnal reagálnak és felveszik a távolságot ellenfelüktől, elkerülve az esetleges cseleket. Apró bökkenő, hogy Shinko egymaga harcol két ellenfél ellen. A kövérebb kumogakurei valóságos shuriken és kunai záport indít felé, miközben a lány próbál az oldalába kerülni, noha egyelőre még tartja a távolságot.



Határidő: Május 15.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Hétf. Máj. 08 2017, 17:50

Előttem a lángtenger fölcsapott, abból pedig az égő földrakéták előtörtek. Amikor a technika elült, kizárólag a kormos, felperzselt föld látszott, Yaminak hűlt helye sem volt. Szememmel azonnal magam előtt pásztáztam a területet, hátha meglátom veszedelmes ellenfelünket, de sehol sem találtam. Ekkor felhangzott mögülem a hangja, a hideg pedig borzongatóan végigfutott a hátamon.
 ~ Nagyon gyors ~ gondoltam, miközben próbáltam egy rúgást kivitelezni magam mögé, de a térdhajlatomba történő támadás megállított, s féltérdre estem. Hátrapillantottam, de most kizárólag csak egy dolgot tudtam észrevenni. Az a gonosz, sötét, vibráló energia összegyűlt és sűrűsödött a tenyerében, és kizárólag nekem akarta címezni! Nem volna szép halál, ha azt bekapnám!
Testem minden izma megfeszült, próbáltam elrugaszkodni, de még az összesen 90 kilónyi súlyok nélkül sem lehettem képes ebből a helyzetből kimászni. Nem voltam elég gyors – és még én akarok a világ leggyorsabb shinobijává válni? Kétség kívül el fog találni a támadás… Már megint ott tartunk, hogy a végen kell gondolkodnom?
 - Kasseiken! – hangzott el a velőtrázó kiáltás, s testemet továbbra sem volt képes gyorsabb mozgásra bírni.
Ekkor megtörtént a csoda. Yami odább repült Osoi támadását követően, én pedig fellélegezhettem. De mindössze csak egy pillanatra, hiszen a technika így is létrejött, mindössze én nem voltam a közvetlen célkeresztben. A széllökés így is olyan erősségű volt, hogy hátra tudott taszítani, majd Osoi is mellettem ért földet, mindezt pedig egy hangos morajlás is követte, ahogy a hegy sziklái felmorzsolódtak, s elmozdultak a helyükről. Kissé távolabbról fegyverek csörömpölése hallatszódott, de ezt mind csak tompán fogtam fel. Fejem még lüktetett a becsapódástól, és a félelemtől egyaránt, s mindez megbénított. Végtelennek tűnő másodpercek alatt tisztult csak ki a fejem, melyben mindeközben ezer meg egy gondolat cikázott.
 ~ Mégis mibe sikerült belekeverednem egy szaros kis Geninként? Egy vérengző őrülttel kerültem szembe, aki kiragadta a lelkünket a testünkből, áthozott egy másik világba, és mindössze a chakrájával képes elemészteni minket. Jóval a szintem fölött áll. Nem… nem tudom, hogy szembe tudok-e szállni vele… Lehetséges-e egyáltalán legyőzni őt ebben a világban? Hát… ~ tekintetem ismét elszánttá vált, kezeim görcsbe rándultak a feltörő, változó és heves érzelmektől. Próbáltam legyűrni azt a fojtogató félelmet, amely bizonytalanságba, ezáltal pedig ilyen szituációkban a biztos vereségbe taszítja az embereket. ~ Hát persze, hogy lehetséges! Mindenkit le lehet győzni! Mást úgy sem tudok tenni, mint harcolni! Ha nem nyerünk, akkor sosem jutunk ki, és inkább meghalok harc közben, mintsem a félelemtől ledermedve, valahol összekuporodva várva, hogy megöljenek. Az utolsó csepp véremig harcolni fogok! ~ Ekkor felegyenesedem, és jobb vállam fölé emeltem a jobb kezemet, miközben bal kezemmel erősen megrántom a fegyveremet tartó szíjat a mellkasomnál, így Inazuma markolata egyenesen a kezembe ugrott. A penge sziszegve csusszant ki a hüvelyből, rövid, fényes félkört írt le, és megállt, hegyét a távolban lévő porfelhő irányába szegezve. Düh, félelem, de ugyanakkor eltökéltség és az életbe való kapaszkodás elegye szinte energia bombaként hatott rám. A heves érzelmek mellé előtörő emlékek is járultak – a családom, az általam első kiontott, ártatlan élet, valamint a nemrég látott, a sziklasírba temetett több mint száz ember, s a réseken átcsurgó töménytelen mennyiségű vér.
A kezemben lévő fegyver pengéjét láthatatlan chakraréteg vette körbe, amely a méretét is megnövelte, amennyire csak a képességeim engedték. Ezúttal nem használtam a Katon chakrát, az csak elárulta volna a méretnövekedés, amelyet így meglepetésként használhatok.
Gyors pillantást vetek Osoira, hogy megnézzem milyen állapotban van, és számítsak-e rá a további harcokban. Minden esetre, rengeteggel tartozom neki… az életemmel. Lassú, óvatos léptekkel közelítem meg a porfelhőt. Szívem a fülemben lüktet, de igyekszem lenyugtatni magamat, és kiélesíteni az érzékeimet. Leginkább a chakrával való érzékelésre koncentrálok, elvégre nem nehéz ilyen temérdek, gonosz chakra jelenlétét meghatározni – pláne úgy, hogy gyakoroltam még otthon az érzékelést Kenjivel. Készen állok Yamira, aki bármikor előtörhet.
Ha a porfelhőben megpillantom Yamit, lépteimet megszaporítom, és rohamozok felé, majd egy darab, a Rai Kougekivel felgyorsított vágást indítok felé. Ez persze csak akkor, ha nem akadályozom vele Meirint. Ha megpróbál kitérni, akkor remélhetőleg a szemmel nem látható, de a chakrától megnövekedett penge megsebzi. Valószínűleg elég gyors vagyok, hiszen a 90 kilós, megszokott súlyok nincsenek rajtam, így tehát minden mozdulatom gyorsabb az átlagosnál. A súlyok hiánya, valamint az így kivitelezett Rai Kougeki tehát hihetetlenül gyors mozdulatokat kölcsönöz nekem.
Ha ellentámadásba kezdene, akkor lábizmaimat megfeszítem, és egy Shunshinnal jóval hátrább kerülök, amikor pedig megérkeztem, villámgyorsan egy kunaihoz nyúlok, és azt Yami irányába hajítom. Ezt követően egy újabb Shunshinnal kissé jobbra a háta mögé kerülök. Ha a védelme nyitva áll, újra Inazumával támadok rá.
Amennyiben védelme nem áll nyitva, akkor egy gyors kézjel sorozat után, egy akkora területen, hogy Yami ne tudjon azonnal elmenni, de a gyorsaság kedvéért így is viszonylag kicsi területen a Chidokakut használva a mélybe süllyesztem a földet magam előtt Yamival együtt. Amint a lehető legmélyebbre süllyesztettem a parcellát, Yami minden bizonnyal elindul kifelé. Ekkor felmérem azt, hogy milyen gyorsan fog kiérni. Ha úgy látom, hogy van idő, akkor ismét a Chidokakut használva, vízszintes földmozgatással lezárom az általam létrehozott mély gödör tetejét, majd belül is megpróbálom összezárni a gödröt, Yamit összemorzsolva.
Ha úgy látom, hogy erre nincs idő, akkor a Bakemono Fuuin no Jutsut alkalmazom, és a láncokkal amiket létrehoztam próbálom lefogni. Elvégre szörnyeteget s bestiák lefogására, használják a technikát, és mi ő, ha nem egy szörnyeteg?
Ha még erre sincs idő, akkor a leggyorsabb megoldáshoz folyamodok, s a bal tenyeremre kötözött tekercs Fuuka Houint feloldom, ezáltal a belezárt töménytelen vízmennyiség eltalálja Yamit és a mélybe taszítja. Ekkor ismét lezárom a lehető legjobban a mélyedést, majd újra összenyomom amennyire csak lehet, így Yami a vízbe szorul, s remélhetőleg megfullad.
Ha semmi se sikerül a terveimből egy Shunshinnal hátrább húzódok, és védekező állást veszek fel, várva bárminemű támadást. Mindig a helyzethez legjobban passzoló védekező formát veszem fel. Lehetőleg távolságot tartok, kihasználva a sebességemet, ha viszont olyan támadás érkezik, amely elől nem tudok kitérni, akkor vagy a Doryuu Hekivel, vagy pedig a Chidokakuval védekezek.
Amennyiben valaki Yamival harcba keveredik, akkor társammal kooperálva próbálom őt a lehető legjobban segíteni.
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Tottori Shinko on Hétf. Máj. 15 2017, 22:37

- A fittyfenébe már! - dünnyögöm mérgesen. A helyzetem nem éppen rózsás, hisz egyszerre két ellenfelem van. Eddig még nem vagyok komolyabb hátrányban, hiszen csak az egyik lendült támadásba. A probléma viszont az, hogy ő egy meglehetősen képzett kenjutsu használónak tűnik. Fegyvereink chakrától "lobognak" Csapás csapást követ, de nem sikerül eldönteni a harcot, így hát marad a csel: megpróbálok a combjába térdelni, csak hogy egy kis előnyhöz jussak. Hiszen ha eltalálom az izmot, akkor az eléggé meg tudja zavarni a mozgását és lassabbá teszi.
Ahogy egymásnak feszülnek a fegyvereink, áthelyezem a súlypontomat a hátsó lábamra és meglendítem a másikat. A kunoichi válasza az, hogy elkezd lefelé nyomni a föld irányába. Sajnos nem csak én járok sikerrel, hanem ő is. Beviszem a találatomat, bár azt nem tudom, hogy hova. Az biztos hogy eltaláltam valahol, viszont ő is lenyomott. Úgy néz ki, egy-egy. Gyorsan talpra szökkenek, majd eltávolodok a lánytól és próbálok kitalálni valamilyen új cselt, amivel megzavarhatnám. Viszont ekkor a másik ellenfelem is támadásba lép és shuriken-kunai záport indít felém. Ez nagy baj, hisz meg kell osztanom a figyelmem. Ráadásul, ha hárítom a felém zúgó fegyvereket, a kunoichi biztos támadásba lendül.
Így hát nincs más választásom: megnövelem a fegyverbe áramoltatott chakra mennyiségét és a meglévő chakra pengét egy hatalmas karddá formázom. Ezt követően a Shunshin segítségével "kirobbanok", egyenesen a felém száguldó dobófegyverek irányába. Miközben mozgok, a penge folyamatosan pörög körülöttem, így ha szerencsém van, akár az összes találatot kivédhetem. Ha pedig nincs szerencsém, akkor bekapok néhány sérülést. Bárhogy legyen is, a Shunshin segítségével a kövér srác előtt jelenek meg és próbálom keresztül döfni a fegyveremmel. Ha sikerül megszúrnom a testét, akkor azon nyomban kihúzom a pengét és lefejezem a srácot. Ha nem sikerül leszúrnom, akkor megpróbálok a sarkában maradni és folyamatos csapásokkal, döfésekkel zaklatom.
- Pusztuljatok! - dünnyögöm egyre haragosabban.
Ha sikerül végeznem a fiúval, akkor előveszem a másik kardomat is. A fegyvert, amit a Sensei bízott rám, ami képes feltölteni a chakra készleteimet! Ha eddig nem, akkor most biztos el fogok bánni a lánnyal!
avatar
Tottori Shinko
Játékos

Taijutsu Pontok : 18


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 353

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Máj. 18 2017, 19:10

// Akihiro Jaken //

Egy shinobi nem ringathatja magát szépen dédelgetett álmok közé. Egy valódi shinobi a végletekig realista és a helyzetet tökéletesen felmérve hozza meg a legoptimálisabb döntést- legyen az bármily alantas is. Egy csapat genin és egy chuunin, szemben a pokol egy démonával. Az esélyeket Jaken is felmérte, ennek ellenére egy olyan taktikát választ, amelyet talán még Ő maga sem gondol teljesen megfelelőnek. Mégis... Chuunin és Genin között nem feltétlenül a fizikai, vagy szellemi erő a különbség, hanem a képesség, hogy az ember elválassza egymástól a reményeket és a stratégiát.
Osoi nincs jó állapotban, azonban ezt erősen tetteti, nem engedheti meg magának az önmarcangolás, vagy sirámok luxusát. Jaken valóban érzi ezt a visszataszító, undorító chakrát. Érzi a felszín minden részéről, azt nem tudja megállapítani, hogy hol van az ellenség, csak azt, hogy melyik terület felől érzékeli erősebben ezt a viszolyogtató chakrát. Azonban nem is kell erre jobban odafigyelnie, mert az alapvető érzékei, mint például a látása, hamar felfedezik a porfelhőn belüli szörnyeteget. Alakja körül ugyanis tombol a Yami no chakra, mintha füstfellegek áradnának a testéből. Itt az idő!
Meirin nem igazán látszódik sehol, így az ifjúnak van lehetősége cselekedni. Rohanvást indul támadni, amint elég közel kerül, érzi, hogy marja a bőrét a sötét chakra, azonban már nincs megállás. A Rai Kougeki sebességével lesújt ellenfelére, akinek tekintete Jaken pillantásába szalad. Talán Konohagakure no Satou fiatal geninje élete végéig őrzi majd azon gonosz vigyor emlékét - meglehet, hogy ez a vég már nincs is olyan messze. A csapás gyors volt, Jaken becsületére váljék! Az alig látható chakrapenge ravasszá is tette. Mégis hiba csúszik a számításaiba.
Ez egy olyan világ, ahol Yami szabja a feltételeket. Ez egy olyan hely, amit egyedül Yami ismer. Ez egy olyan valóság, amelyben Jaken még sosem járt. Ez egy olyan harc, ahol nem Yami a préda, noha úgy tűnik, egészen mostanáig, ezt csakis Ő tudta.
Talán magabiztossá tette az ifjút, hogy oly' könnyen túljutott eddigi ellenségein. Talán elbízta magát Konoha Geninje, talán... Vagy csak nem mérte fel, hogy ez nem olyan harc, amiket eddig vívott. De akár az is lehet, hogy az ilyen jellegű tapasztalat hiánya okozta a hibát. Jaken pengéje átcsap a Yamit körülölelő chakraködön és ott ellenállásba ütközik. Úgy tűnik, nem olyasmibe, amit ne tudna átvágni, de olyamisbe, ami lelassítja a vágást.
- Kasseiken!
Szavait átjárja a harag. Szavait eltölti a gyűlölet. Szavait igazolja... a diadal!
Ez most sokkal gyengébb csapás volt, mint a pár perccel ezelőtti. Meglehet a kevés felkészülési idő miatt, de akár az is lehet, hogy Yami csak játszik az áldozataival. Vagy... gyengülhet is, mégha ez utóbbi erősen valószínűtlen elgondolás is.
Az eseményeknek aligha lehet már gátat szabni, az Jakenen múlik, hogy milyen következtetéseket von le, vagy hogy egyáltalán a szükséges megállapításokat levonja-e. Ez az ismeretlen, sötét hatalom elsöpri a genint. A sötét chakra égeti a bőrét, az álnok szempár emléke izzik a lelkében. Szembe lehet szállni ilyen hatalommal? Van erő, mely megállíthatja? A sérülések, amelyeket a becsapódások ejtenek rajta, fájdalmasak, de vajon fájdalmasabbak-e, mint azon felismerés kínja, hogy talán innen nincs kiút? Nem emlékszik, hogy kardja mikor repült ki a kezéből, viszont a szakadék széle egyre közelebb van és aligha lehetséges megkapaszkodni a sík földben. Vajon a halál vár odalent? Vagy az örökké való kín? Néhány méterrel a talaj fölött repül az ifjú, amikor shinobi ösztönei kapcsolnak és most, még valahogy meg tudná akadályozni, hogy a hegyet körülvevő fehér ködbe zuhanjon. Ha akarja. Ha igazán akarja.


Jaken:
Állapot: 55 %
Chakra: 78 %

Határidő: Május 24.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Pént. Máj. 19 2017, 16:46

A felkavart porfelhőben lépdelve, Inazumát előreszegezve haladtam, Yamit keresve. Hamar rá is akadtam, és azonnal mozgásba lendültem. Egy gyors, tiszta vágással akartam közelebb hozni a harc végét. Azt csak túlságosan későn vettem észre, hogy az a lilás derengés ismét körülötte van, így abba egyenesen belerohantam. Mart. Egyenesen égette a bőrömet ez a pusztító, megmagyarázhatatlan valami. Ilyen ereje lenne a romlásnak?
Rosszul mértem fel a helyzetet. Fogaimat összeszorítva törtem előre tovább, már nem volt megállás, majd a villámgyors vágást próbáltam kivitelezni.
 - Kasseiken! – hangzott fel ismét az utálatos, s egyben a halálomat jelző szó. A sötét chakra kirobbant, a fájdalom erőssége többszörösére nőtt, de nem emésztett el teljesen. Még mindig éltem, mivel ez a csapás nem volt olyan intenzív, mint a korábbi. Megörültem volna ennek, ha nem éreztem volna minden porcikámban a kínzó, gyötrő érzést. A robbanás hatalmas erővel repített el. Mint egy kavics a tó felszínén kacsázva, pattogtam a földön. Minden egyes becsapódáskor éreztem, hogy a durva talaj felszakítja bőrömet, még több sebet nyitva testemen. ~ Mégis mi ez a fájdalom? Mi ez a világ? Lehetséges, hogy csak illúzió? Az elme játéka? Oly valóságos… Ha pedig ez egy másik valóság, akkor mégis milyen szabályok tartozhatnak eme világhoz? Legyőzhetjük azt, aki megalkotta? Legyőzhetjük ennek a világnak az istenét? ~ Újabb becsapódás, még több seb. ~ Most meghalok? Nagyon közel a perem… Meghalhatok egyáltalán? Úgy közelít a végtelen fehérség… Az örök nyugalom szimbóluma… Azt, csak azok érdemlik meg, akik cselekedtek jó dolgokat ebben a világban. Ebben? Nem, a mi világunkban. Márpedig én nem tettem le semmit az asztalra. Még nem érhetne véget a történetem… De azt hiszem, ebben a világban, nem győzedelmeskedhetek… itt nem az ismert szabályok szerint játszunk! ~ Még egy landolás, de most villámként csapott belém egy érzés. Egy sugallat – az elégedettség, amelyet a sikeres támadás után érezhet az ember. ~ Inazuma… Amikor támadtam a penge megakadt valamiben… Lehetséges lenne? Lehetséges? Meg kell tudnom! ~ Jobb kezemmel a bal lábamon lévő fegyvertartóhoz nyúlok, majd a megmaradt robbanójegyzetes kunaimat a földbe szúrva próbálok lefékezni. Mindeközben az övtáskámból is kihúzok egy másik kunait, és egy kicsivel később – onnan tovább tart előhúzni a kapaszkodóként funkcionáló fegyvert – azt is megpróbálom egy erős mozdulattal a földbe szúrni, hogy lefékezzem magamat. Mindkét alkalommal, a beszúrás pillanatában a fegyvert chakrapenge veszi körbe, hogy mélyebbre szúródjon, de utána a
 chakrapengét megszűntetem, mert csak jobban vágná a földet és nehezebben állnék meg. Minden izmomat megfeszítem, fájdalommal nem törődve, mintha csak számítana itt és most az erőlködés. A fegyvereken keresztül még a földbe is bevezetem a chakrám, és a sziklaperemen megpróbálok egy falat kiemelni, hogy az megállítson a végszükség esetén. Eléggé lehetetlen művelet kézjelek nélkül, de életveszélyben az emberek ledöntik a korlátaikat. ~ Addig nem halok meg, míg meg nem tudom, hogy megsebeztem-e. Ha van rajta vágás, akkor pedig ott a bizonyíték, hogy legyőzhető. Akkor az akaraterő és a kitartás fogja eldönteni a harcot. Azokból pedig nem szenvedek hiányt! Még mindig nem buktam el! Ha pedig nincs rajta vágás... Nos, akkor... meglátjuk...De nem fogom feladni! ~
HA sikerülne megállnom, akkor felkelek, s a fájdalomtól csak lassan, de haladok előre. Ismét készen állok a harcra egy kis pihenés után, de azt már tudom, hogy csak távolról. Nem kockáztathatok többet, megfontoltan kell harcolnom. Ha megtalálom Inazumát, visszahelyezem a tokba, és figyelem az eseményeket. Akinek csak lehet, a segítségére sietek, és a korábban megtervezett Chidokakut felhasználó terveimet is véghezviszem, ha lehetőségem van rá, mellőzve a közelharcot.
Ellenben ha nem tudok megállni… Akkor csak reménykedem. Reménykedem, hogy valaki megragadja a karomat, s ezáltal meggátolja azt, hogy az örök feledés homályába zuhanjak.


A hozzászólást Akihiro Jaken összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 03 2017, 11:47-kor.
avatar
Akihiro Jaken
Játékos

Taijutsu Pontok : 91

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Genin
Chakraszint: 577

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Shimura Danzou on Csüt. Jún. 01 2017, 10:41

// Shinko - Köszi a türelmet, kárpótlásként +5 ch-t írok jóvá! //

A harc zajlik tovább, mint ahogyan egy rosszabb lépés után a tánc sem áll meg. Shinko rendületlenül hisz abban, hogy itt győzni fog... és enélkül az elhatározás nélkül aligha lenne erre valódi esélye. A kunai és shuriken zápor ellen nem talál tökéletes védelmet az ifjú, pláne shunshin no jutsu közben, ezért sérüléseket szenved. Főképpen azon testrészein, amiket nehezebb védenie. Ennek ellenére a terve sikeres, keresztül szúrja ellenfelét. Az első pillanatban meglepett tekintete szinte rémült, a következő pillanatban viszont, amikor Shinko visszafelé húzza a pengét, ellensége alakja megrezzen, majd elfolyik, akár egy vízzel töltött lufi, amit kiszúrtak. A vágások, amiket a roham során szerzett, nem túl vészesek, elvégre shinobi az ifjú, a harc hevében észre sem veszi őket. Viszont a shuriken, ami a térde fölött csapódott a lábába, már más tészta, noha az ifjú képességeit bizonyítja, hogy egy ilyen roham után ennél nincsennek nagyobb sérülései. Természetesen ellenfelei nem tervezik, hogy békében hagyják tervezgetni az ifjút. Jobbról szinte azonnal Fuuma shurikenek közelednek, első pillantásra legalább négy. A sziklák mögött bújkálhat az, aki elhajította, valószínűleg a Kenjutsus nőszemély társa lesz az. Mindeközben balfelől is fegyverek érkeznek, néhány kunai és shuriken formájában. Shinko látja, amint a kardforgató nőszemély figyel és megfeszíti izmait. Nyílván azt várja, hogy Kirigakure shinobija cselekedjen és akkor... nos, hogy pontosan mire készül, az rejtély még.

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 3 oldal Previous  1, 2, 3  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.