Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Vas. Szept. 24 2017, 20:51

Fájó szívvel hagytam hátra Osumit - reméltem, hogy jó kezek között hagytam -, de a küldetés most mindennél fontosabb volt.  Ezrek élete volt a tét, nem volt idő a tökölésre. Eddig kizárólag történeteket hallottam ezekről a legendás teremtémnyekről, s nem is tudtam elképzelni, hogy valójában mennyire lehetnek erősek, de ezt nem is most akartam megtapasztalni… Azonban ha valóban olyan erős egy ilyen lény, akkor semmiképpen sem engedhetem, hogy kettő ilyen is Kumogakuréban tomboljon egyszerre. Akár az életem árán is meg kellett állítanom, hogy a kirigakureiek eljuttassák a Rokubit a Rejtett Felhőbe. De vajon amikor meg kell hoznom ezt a döntést, képes leszek feláldozni a saját bőrömet, hogy sok mást megmentsek? Ez könnyen lehet, hogy nemsokára kiderül.
Két csapattársammal követtük a megmaradt Kirigakurei csapatot, az út alatt pedig pontosabban megismertük egymás képességeit, hogy gördülékeny lehessen a csapatmunka. Kis idő múlva pedig el is értünk a célunkhoz.
Három kirigakurei fickó állta körbe a pecséttel lezárt hordót, köztük viszont nem volt az a shinobi, aki korábban meglógott előlem. Ebből következtettem rá, hogy készen vártak ránk, így tehát én sem tököltem, azonnal kézpecséteket formáltam, temérdek chakrát eresztettem a talajba, majd a Chidokakuval a mélybe süllyesztettem a hordót. A várt hatás azonban elmaradt, nem olyan gyorsan, s nem is olyan hatásosan alkalmaztam a technikát, mint én szerettem volna. Egyszerűen túlságosan fáradt voltam már.

Ellenfeleink azonnal válaszcsapást mértek ránk, a fegyverek csak úgy záporoztak. Kaitoval azonnal fedezékbe tértünk, de a konohai genin csapattársunk nem volt ilyen szerencsés. Amint  láttam eldőlni egy újabb csapattársamat, elöntött a keserűség, s a düh. Egy pillanatra pedig… egy pillanatra saját képmásom halálát láttam. Én voltam az, aki ott feküdt a földön, vérbe fagyva. A düh elképedéssé vált át arcomon. Egy pislantás, s ismét a csapattársam fekszik vérbe fagyva.
 ~ Én is ott lehetnék most… Miféle csapatvezető vagyok? Az lenne a feladatom, hogy megvédjem az embereimet, erre úgy hullanak körülöttem, mint a legyek… Nem vagyok elég erős, közel sem. Ami pedig a Kiri patkányokat illeti… Úgy jöttem ide, hogy a háború a nagy emberek játéka, a közkatonák csak szenvedhetnek. De fenéket! Az összes kirigakurei mocsok egy rohadt vadállat! Élvezettel ölnek! Nincsenek tekintettel emberi életre! Kinek a fejéből pattan ki, hogy egy Bijuut használjon tömegpusztító fegyverként? Azt még valahogy megértem, ha a haderőnkre uszítják rá, de a civilekkel teli Falura, hogy minél nagyobb pusztítás és mészárlás legyen?! Ráadásul kettőt?!! Beteg állatok!! Egyenként fogok végezni minddel!! MINDDEL!!! ~ vált vérgőzössé tekintetem. Mindig is igyekeztem harc közben higgadtságomat megtartani, de egy ilyen szituációban hogy lenne ez lehetséges?
Egy nagyot fújtattam, majd elkezdtem kivitelezni a most kigondolt tervemet.  Azonnal előkaptam egy füstbombát, majd azt felrobbantva elfedtem magunkat, és három sima Bunshint küldtem az ellenség irányába, hogy kicsit megzavarjam őket. Ezt követően bevettem egy energia pirulát, amelyre ráharaptam, s egyből le is nyeltem. Pár pillanattal később már éreztem is a testemben szétáradó, duzzasztó energiát.

Ezt az újonnan kapott erőt azonnal ki is használnám, majd magunk körül minden irányba falat emelnék a földből. Ezzel azonban még nem fejezem be a föld manipulálását, ugyanis elkezdeném magunkat sok méteres magasságba emelni, hogy miénk legyen a helyzeti előny. A több négyzetméteres, fallal körbevett területet emelném a magasba, kitörve a füst takarásából. Mikor Kaitoval a magasba érnénk az erődünkben, gyorsan létrehoznék négy Iwa Bunshint, s mindegyikrevala hová nem jól láthatí helyre egy-egy robbanócetlit ragasztanék. Majd ha robbanásra kerül sor, akkor még halálosabbá fog válni ez az ötletem, mivel a szétrobbanó szikla repeszként fog viselkedni. Az egyik klónt itthagynám magunkkal, ennek feladata az lenne, hogy minden áron megóvjon minket az eddig megbúvó támadóktól – ha pedig megjelenik a negyedik - vagy netán több - ellenség, akkor őt támadja -, míg a többi három rászállna egy-egy kirigakureire, fegyvereket, valamint Taijutsu és Doton technikáimat használva, annyiszor újjáépítve magukat, amennyiszer csak lehet, ha sebződnének. Én magam létrehoznék egy rést a védőfalunkban, ahonnan figyelném a lent történő eseményeket. A Bakemono Fuuin no Jutsut használva - úgy nézhetne ki, mintha csápok nyúlnának elő a kőfal mögül - próbálnám akadályozni a lent harcoló ellenséget - különböző testrészeiket, vagy netán a fegyvereiket próbálnám megragadni -, s figyelném, hogy mikor vannak az Iwa Bunshinjaim elég jó pozícióban ahhoz – elég közel az ellenséghez, illetve elég távol a hordótól -, hogy felrobbantsam a robbanójegyzeteket. A hordót nem áll szándékomban megsebezni, elvégre a cél pont a Bijuu elszabadulásának megakadályozása. A Rokubi kiengedése kizárólag a végső megoldás a részemről. Elvégre mégis csak jobb, ha itt szabadul el, mintha eljutna Kumogakuréhoz…
Mindeközben pedig remélem, hogy Kaito valami csodálatos technikát villant, amellyel megmenti a napot, ami pedig a legfontosabb: minket!

_________________
Előtörténet és Adatlap

,,Az lesz igazán erős, aki végig hisz magában!"
,,Inkább megbánom, hogy megbíztam valakiben, mintsem azt, hogy kételkedtem benne"
avatar
Akihiro Jaken
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 112

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 731

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Uchiha Itachi on Csüt. Szept. 28 2017, 19:49

Bár genin csapattársad elesett, de a terved úgy néz ki működik. Az energia pirula valóban kölcsönzött most extra chakrát és ennek köszönhetően ismét tettre késznek érezted magad. Klónjaidat elküldted a robbanójegyzettel hátukon. Sikerült felhúznod a fedezéket is és ezzel valószínűleg az életeteket mentetted meg. Hallottad amint a kunaiok százai(?) csapódnak a falnak, mintha spórolnának a chakrával, vagy csak egy fegyver specialista célkeresztjébe kerültél. Hallottál már valószínűleg ilyen shinobikról. Ők voltak azok akik nagy tekercsekkel a hátukon mászkáltak és ezekben a pecsétekben tárolták fegyvereiket, melyeket halálos kombinációban voltak képesek forgatni. A föld azonban jó fedezéket nyújtott és elkezdhetted megvalósítani terved második fázisát. A kis kémlelőn keresztül láttad, hogy klónjaid felveszik a pozíciót és megpróbálják megközelíteni az ellenfélt. Mikor azonban olyan távolságba értek, ahol elkezdhettek küzdeni, az egyik kirigakurei nem bírta már és ráugrott a vízklónra, itt volt a tökéletes pillanat a bosszúra. Felrobbantottad a robbanójegyzetet, de a vér és hús cafatok helyett, csupán csak repeszként repülő föld darabok és egy extra adag füst szabadult fel. Ez is csapda volt, az egész egy előre eltervezett kelepce lett volna, ha így van akkor szerencsére most még jó helyen vagytok, de mi várhat még rátok. 
Hirtelen elkezdett remegni alattatok a föld. A fene talán van köztük doton használó. Aztán pedig a kis résen keresztül észrevehetted, hogy ismét három Kirigakurei shinobi áll a hordó körül. Ezeken klónok ez az egész egy csapda volt... Ti pedig, talán a legjobban tettétek, de bezárkóztatok egy magaslatra. Nem volt más választás, meg kellett lepned őket. Robbantanod kellet, mert ha itt most nem állítjátok meg Kirigakurét, akkor lehet a Rokubi is eljut a rendeltetési helyére, azt pedig te nem hagyhatod. Meghoztad hát a végső döntést és ránéztél Kaitora, aki bólintott. Pontosan jól tudta, hogy mire készülsz és ő is belenyugodott, hogy innen valószínűleg nem fogtok ép bőrrel kijutni.
Eljött hát a pillanat. Már kezdett omladozni a fedezéketek is a folyamatosan záporozó jutsuk és fegyverek miatt. Tudtad, most vagy soha. Földklónjaid megközelítették az elsüllyesztett hordót, majd aktiváltad a robbanójegyzeteket. A klónok egyszerre robbantak fel, de miután a három robbanást meghallottad, nem fejeződött be a tüzijáték. Ezek szerint ellenfeleitek különböző csapdákat helyeztek el a hordó körül arra az esetre, ha esetleg sikerülne megközelítenetek. Ők valószínűleg úgy gondolták, hogy ha már eljuttok odáig akkor úgy is mindegy lesz. Ezek a csapdák pedig a robbanások miatt aktiválódtak. Ami biztos volt, hogy nem támadják tovább az éppen leomló föld falakat, és hiába voltatok magasabban, a fedezékek nélkül sebezhetőek vagytok. 
Valami nagyon erős chakrát éreztél meg a hordó irányából. Ha egy pillanatra odanézel, akkor valami vörös láva szerű chakrát látsz szivárogni, a hordón tetején megsérült pecsétből. Ez bizony a Rokubi lesz. Visszafordultál a hegyek felé, ahonnan az ellenséget sejtetted, éppen ekkor láttál közeledni felétek vagy harminc kunai kést. Esélyetek sem volt kivédeni. Már felkészültetek a történet végére, de nagyjából három méterre előttetek, a kunai kések megálltak a levegőben, aztán, nem tudnád megmondani pontosan, hogy mi történhetett, de mintha a tér görbült volna meg a fegyverek körül, aztán elnyelte őket. Eközben mögöttetek a bijuu chakra egyre nagyobb ütemben áramlott ki a hordóból. Már kezdte felvenni valami furcsa állat alakját, amikor maga Hatake Kakashi termett mellettetek és megragadott mindkettőtöket. Aztán valószínűleg a shusin no jutsut használva mentett ki titeket a bijuu és a kirigakurei ellenség markából. Jobbkor nem is jöhetett volna a segítség. 
Viszonylag gyorsan vissza értetek a táborba. Út közben a konohai tábornok elmesélte nektek, hogy mi történt Kumogakuréban és Kirigakure megadásáról is mesélt. Ezt is megéltétek és megusztátok ép bőrrel. A háborúnak VÉGE.
A táborban megtudod, hogy Osumival sikerült visszajutniuk és a fiú megmarad, de sok vért vesztett és nagyon súlyosan megsérült. A következő heteket biztosan fekve fogja tölteni egy konohai gyengélkedőn. A kövekező napon megkezditek a tábor elbontását és két napon belül elindultok haza. Kakashi tábornok kiküldött felderítőket oda, ahol a Bijuu kiszabadult, de azok nem találtak többet egy kis dulakodás nyomainál és a kettéhasadt tároló hordónál. A bijuunak és a Kirigakurei egységeknek nyoma veszett.

// Egy kis magyarázat így a végére. Sajnálom, hogy ilyen mértékben át kellett vennem a karaktered irányítását, de ez szükséges volt, hogy be tudjuk fejezni időben. Ellenfeleid négyen voltak 3 pecsét specialista akiknek ki kellett volna engedni a Rokubit, illetve az a kiris, akivel az Osumis résznél küzdöttel. Az egyik pecsétes fegyver specialista volt és ő támadott titeket folyamatosan, hogy sakkban tartson a többiek pedig spóroltak a chjukkal, hátha ki tudják engedni még a bijuut. A klónjaid, a hordó körül elhelyezett csapdákat robbantották fel konkrétan ennek köszönhető, hogy a tároló edény megsérült és kiszabadult a Bijuu. Most pedig akkor térjünk a lényegi részre. 

Élvezetes játék volt, köszönöm szépen a lelki ismeretes részvételt és a jó játékminőséget. 100 chakrával gazdagodsz ezért a kis akcióért. 90 chakra a kiemelkedő és kitartó játékért, 10 chakra kárpótlás, pedig az elhúzódó kalandért és három staff által vezetett néha lassuló, gyorsuló játékért. Mindezek mellett, ha szeretnéd felírhatod az adatlapodra, hogy megismertek téged a hadseregben is, mint aki megmentette Kumogakurét a Rokubitől. Hősies helytállásodat Hatake Kakashi személyesen köszönte meg neked a parancsnokai és az egész vezérkar előtt. (Egy kicsit még őt is megismerted.) A folytatásról esetleg még beszélünk privátban, remélem, hogy sikerült a lezárást élvezetessé tenni. Ha szeretnél még írhatsz ide egy zárót a hazatérésről de ez nem kötelező! Illetve előléptettek hivatalosan is Chuninnak a harctéri helytállásod és vezetői képességeid miatt. gratulálok! Smile //

Edit: Elnézést elfelejtettem TJP-t adni. 6 TJPvel gazdagodsz!
avatar
Uchiha Itachi
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Csandaszőlős


Adatlap
Szint: S
Rang: Elveszett ninja
Chakraszint: Amennyit akarom, hogy láss!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Akihiro Jaken on Pént. Szept. 29 2017, 21:02

A füst takarásában az energia tabletta segítségével sikeresen létrehoztam a védőfalakat, erre pár másodpercre pedig már több tucatnyi, ha nem több száz fegyver csattanása és csörömpölése hallatszódott. Magunkat a magasba emeltem, az Iwa Bunshinok pedig útnak indultak. Az események felgyorsultak, egyik klónom az egyik Kirigakurei közelébe ért, így én robbantottam. Nos, nem éppen az volt az eredmény amit vártam, hiszen mint kiderül a felrobbantott ellenfél szintén csak egy klón volt. Felmerül a kérdés, hogy akkor hol vannak az igaziak?
Ekkor a föld megremegett a talpunk alatt, fedezékünk omladozott a sorozatos támadások következtében. A hordónál pedig… már megint hárman voltak. Eljött hát az idő. Kaitoval sokatmondó pillantást vetettünk egymásra… Tisztában voltunk vele, hogy ezzel valószínűleg a halálos ítéletünket írom alá, de már nem maradt más opciónk. Klónjaim sebesen közelítettek a hordó felé, majd odaérve aktiváltam a robbanójegyzeteket, aminek következtében egy hatalmas robbanássorozat rázta meg a környéket. Ennyi robbanás nem jöhetett létre pusztán a robbanó cetlijeimtől, így a tárolót körbevevő csapdákra gyanakodtam. A robbanást követően hihetetlen mennyisége chakra érződött a hordó felől. Odapillantottam, s a por és füst elülte után megláttam a masszív, tömény és szemmel látható chakrát, amely akárcsak az izzó láva áramlott ki, egyre nagyobb ütemben.
A másik irányba fordultam, ahol minden bizonnyal ellenfeleink rejtőzködhettek, s ismét rengeteg fegyver közeledtét láttam. Esélyünk sem volt kivédeni.
 ~ Eljött hát a vég? Itt ér véget az utam? Nos… Már legalább csináltam valami hasznosat életem során. Névtelen hősként fogok elveszni a múltban, de megállítottam a Rokubit… ~
Szembenéztem a felém szálló fegyverekkel, de egyszerre csak valami megmagyarázhatatlan dolog történt. Valami elnyelte őket, majd egyszerre csak a Tűz Szövetség haderejének Főparancsnoka, Hatake Kakashi termett mellettünk. Megragadott minket, majd a következő pillanatban messze jártunk. Felhúztuk a nyúlcipőt, esélyünk sem volt megküzdeni a Rokubival. A táborba menet a tábornok egy igen fontos információt közölt velünk. A Sanbi eljutott Kumogakuréba, s ott tombolásba kezdett, azonban sikerült még a legnagyobb pusztítás előtt megfékezni. Az ütközetben viszont a Raikage elesett. Rossz érzés fogott el, hogy nem sikerült idejében megállítanom ezt, de igyekeztem elhessegetni ezeket a negatív gondolatokat. Inkább arra fókuszáltam, hogy a Rokubit viszont sikeresen megállítottuk, így is rengeteg életet megmentve. Ami viszont még fontosabb információ, az Kirigakure megadása. A háborúnak vége! Visszaérve a táborba a főparancsnok felé fordultam: - Köszönjük, Kakashi Senpai! – hajtottam fejet. Elvégre az életemet köszönhettem neki.
Nem sokkal később maga Kakashi köszönte meg hősiességemet az egész vezérkar előtt. Furcsa volt belegondolni, hogy néhány órával ezelőtt még ott álltam névtelenül a tömegben, hallgatva a beszédét, most pedig ő maga ismeri el a képességeimet. Azt hiszem, hogy megkaptam, amire már oly régóta vágytam: elismerést. Ráadásként még Chuuninnak is kineveztek. Azonnal elöntött a büszkeség, mikor fekete kabátom alá vettem a már oly jól ismert Chuunin mellényt, de örömömbe sajnos keserűség is vegyült. Eszembe jutottak a halottak, akiket nekem kellett volna vezetnem és óvnom, valamint a vérébe fagyott Osumi… Később megtudtam, hogy sikerült időben visszajuttatni ide a táborba, s helyre is fog jönni, csak ez sajnos sok időt fog igénybe venni.
Elkezdtük a tábor szétbontását, ennek két nap alatt a végére is értünk. Fenn állt a lehetősége, hogy hajóval térjek haza, mint amikor jöttünk, de ezt inkább passzoltam. Bőven elég volt az a kéthetes szenvedés ide úton, hogy én soha a büdös életben többet hajóra ne szálljak. Úgyis csak takarítani kéne utánam…
Egy laza nyolc napos út után végre megpillantottam a távolban Konohát. ~ Végre megint itt vagyok! Hihetetlen, hogy ép bőrrel megúsztam ezt az egészet! ~ öntöttek el az érzelmek, s örömkönnyek gyűltek a szemembe. Megtörölgettem kezemmel a szememet, majd egyre gyorsuló léptekkel, a végén már szaladva közelítettem a faluhoz. A kapu alatt átérve egy pillanatra megtorpantam, eltökélt szemeimet a Hokage kőszobrokra szegeztem. Visszatértem, de nincs pihenés. Még erősebbé kell válnom, hogy egyszer egy szép napon az ő szintjükre érhessek!
Utam hazafelé vitt tovább. Benyitottam az ajtón, pár másodperccel később pedig megjelent Kenji bácsikám az előszoba másik végében. Azonnal egymáshoz rohantunk, majd átöleltük egymást, szavakra nem volt szükség.
Átvonultunk a konyhába, leültetett egy székre, hozott kis ennivalót, majd elkezdtünk beszélgetni. Hát, elég sok mesélni valóm volt neki…

//Köszönöm szépen a fórumkaland levezetését, remek volt! ^^//

_________________
Előtörténet és Adatlap

,,Az lesz igazán erős, aki végig hisz magában!"
,,Inkább megbánom, hogy megbíztam valakiben, mintsem azt, hogy kételkedtem benne"
avatar
Akihiro Jaken
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 112

Tartózkodási hely : Ahol lennie kell


Adatlap
Szint: A
Rang: Chuunin
Chakraszint: 731

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Felhők és Villámok Völgye: Unraikyō

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.