Víz Országának Partjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Víz Országának Partjai

Témanyitás  Jiraiya on Vas. Jún. 12 2016, 11:59

A Határszigetek következő állomása a Víz Országa. A partszakaszokon őrtornyok vannak felállítva és több kisebb-nagyobb kikötő is található, de vannak olyan szirtek is, ahol semmilyen védelem sincs a nehezen megközelíthetőség miatt.

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Hazukage Kurono on Vas. Jún. 12 2016, 13:06

//Igen Kuronon rajta van a pecsét, Reisei tette rá. //


Miután hősünk és a három hullazsák leszállt a szikla szirten Kanrou és Hana köszönés és pukkanás keretében eltávozott. ~ Így azért gyorsabb volt. ~ A pláne pedig, hogy semmi baj sem volt útközben. ~Ezt megtehettem volna hamarabb is. ~ Jegyzi meg magában, majd Kirigakure felé fordul, és a szirtről tökéletesen látta a falut. ~ Hiányzik. ~ Mélázik el magában. ~ Kirigakure volt az egyetlen aki befogadott.~ Szomorúság tölti el a szívét, ha arra gondol, hogy most Kirigakurenak árt, de Inazami hagyatéka a cél. Kurono még nem tudja mi az. Kabuto azt mondta a kulcs kell hozzá, amiről Kurononak halvány lila fingja sincs, hogy mi lehet az. ~Itt vagyok és még Kaoirival sem tudok találkozni. Valahogy üzennem kéne neki. ~ Ezen gondolkodik, és nem is azon, hogy vajon mi lesz, hogy lesz. Kuronot mindig is az érzelmei vezették, és attól fél, hogy ez most is elfogja tántorítani a feladatától. Viszont a másik oldalról meg pont ezért nem bánta meg a döntéseit. Talán majd ha oda került meglátja, hogy ezen a téren mennyit fejlődött. Gondolataiból a három hulla szakította ki, legalább is az egyik, amelyik megkérdezte hogy "Mi a terv?". 
-Már egyszer elmondtam. Nem fogtaták fel idióták?- Szól oda mérgesen. Nem szereti ha megszakítják a gondolkodásban. - De ha ilyen agy nélküli hullák vagytok, akkor megyek egymagam, mert úgy se értek semmit. Remélem belepusztultok ott helyben. - Kurono már nagyon mérges a három koloncra. Nem szereti az ilyen "idegen" társaságot. Ő szereti meghatározni, hogy kivel megy és kivel nem.
-Na jó elmagyarázom még egyszer és érthetően. - Próbál megnyugodni kissé. -Oda megyek bekopogok. Elkérem ami kell, és mehetünk haza. - Mosolyodik el Kurono és várja a három hulla válaszát. Biztos érdekes fejet vágnak. Ha így történik Kurono azon nyomban kineveti őket. - Na jó nem, de részben igen.- Veszi komolyra a szót. - Tudják, hogy itt vagyunk. - Húzza fel köpenye úját. - A pecsét jeladóként funkciónál az alkaromon, és csupán ez jogosít fel arra, hogy bemenjünk a főkapun, ami fent van azon a hegynek a tetején, ott a kiálló szirten. - Mutat a hegyre ahol a Bishamon bázisa van. - Tehát ti rejtőzködve jöttök utánam. Én pedig felsétálok a szirten, és kinyitom a kaput. Ha minden igaz ott még nem fognak várni minket. Szerintem kíváncsiak, hogy miért jöttem ide. Ha pedig igen akkor a szirten várható egy harc, mert ott a legalkalmasabb rá a terület.- Mondja Kurono és itt tart egy hatás szünetet. - Nem tudom, hogy azóta van e szenzoruk, amikor én voltam akkor még nem volt, de ha harcra kerül a sor megpróbáljuk a meglepetés erejét kihasználni. - Nézz a három Otogakureire. - Még egyszer ismétlem, HA harcra kerül a sor, akkor azt szeretném, hogy a föld alól kitörve a kígyóitokkal próbáljatok elkapni bárkit aki ott van, és ellenség. -Kurono szeme komorrá válik. - De nem ölünk meg senkit! - Hangja határozott és nemlegességet nem fogad el. - A kígyóitokkal csak fogjátok el őket, de megölni ismétlem senkit sem szabad. Egy azért mert bármilyen információval rendelkezhetnek, kettő és a legfontosabb, azért mert én azt mondtam. - Mondja el indokit és mosolyog. - Ha minden simán ment, eselteg harc nélkül kinyitjuk a kaput, akkor egy lépcső sor következik. Ott kényelmesen elférünk, de a domborművekből figyelni fognak minket. Egyenlőre ennyi. Ha beértünk improvizálunk. - Mondja Kurono, mert nem tudja bent mi vár rájuk. Az utat ismeri, és gyanítja, hogy ha bármi ami kell nekik az Resei szobájában lesz. A legvédettebb hely a bázison belül. - Akkor indulás. - Mondja ki a végszót Kurono és egyenesen a hegy irányába veszik az irányt, a lehető legkevesebb feltűnéssel, ha kell többször megállnak, de nem hajlandó egy Kirigakurei életet sem kiontani. Ha netán minden simán megy, akkor felsétál a szirtre. ~ Reméljük minden simán megy. ~ 
Utolsó gondolatai, és induljon a show. 
avatar
Hazukage Kurono
Játékos

Taijutsu Pontok : 28

Tartózkodási hely : N/A


Adatlap
Szint: A
Rang: Jounin
Chakraszint: 636

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Jiraiya on Szomb. Jún. 18 2016, 16:32

// Mivel semmilyen leírást nem találtam a csak említés szinten szereplő fontosabb tagokról, így lesznek dolgok amik furcsák lehetnek. Ha valami nagyon elüt a sztoritól, akkor szólj! //


   Rengeteg dolog történt, mióta Kurono itt hagyta ezt a helyet. Bizony, nagyon bátornak, vagy éppen nagyon ostobának kell lennie ahhoz, hogy így látatlanul is visszamerjen ide jönni... De térjünk a lényegre: Az Otogakureiek arcán nem látszott semmi, ugyanis a maszkjuk nem engedte meg azt. Nem tudni, hogy egyetértettek e a tervel, viszont az látszott rajtuk, hogy már unják a tétlenséget, ezért inkább nem kérdeztek. Megindultak előre...
   A csapat elérkezett a hegy lábához, majd megkezdték útjukat a szerpentinen és néhány perc múlva, meg is érkezetek a szirthez, ahol eléjük tárult a hatalmas kapu látványa... A Hold magasan járt az égbolton, éjfél lehetett. Teljesen tiszta, csillagos égbolt tekintett le Kuronora és a három Otogakureire. Természetesen a három kolonc rejtőzködve a sziklák és kövek takarásában várt.
- Akkor csak be akarsz sétálni?
Kérdi Go, még mielőtt Kurono közelebb mehetett volna, ám abban a pillanatban ahogyan feltette ezt a kérdését, a hegybe épített kapu megnyikordul, majd egy hatalmas kattanással mozogni kezd: Kinyílik... Feszült pillanatok ezek, a három Otogakurei még jobban lelapul és tartják magukat a tervhez... Néhány másodperc alatt a Bishamon bejárata teljesen nyitva áll már Kuronoék előtt, ám mindenki csak a hatalmas sötétséget látja...
   Léptek zajai ütik meg Kurono fülét. Először csak egy pár lábé, majd kettő másik követi. Végül a Hold ezüstös fényében, megcsillant egy hófehér, letisztult jellegű maszk, valamint egy újszerű, eddig még nem látott öltözék, amin a Bishamon jelképe díszelgett. A fehér maszkos alak mellett, ugyanilyen öltözékben, kettő vörös maszkos Shinobi lépett elő a sötétségből. Tehát hárman vannak...
   Csend telepszik az éjszakába, senki nem szól egy szót sem. Váratlan vendégek érkeztek, ez nem vitás, a kérdés csak az, kiszúrták e már a három Otogakureit és hogy Kurono mennyire van biztonságban? Ezer s egy kérdés, melyek egyenlőre válaszokra várnak...

// A posztot ide kérem: http://narutohun.niceboard.org/t853p75-bishamon-szervezet-bazisa //

_________________
Visszavonultam, ha kérdésetek, kérésetek van, (vagy valami hasonló) nyugodtan zaklassatok meg Facebookon, vagy pedig Kenshiro Mirubi, Lanmao karaktereimen keresztül!
avatar
Jiraiya
Játékos


Adatlap
Szint: S
Rang: Sennin
Chakraszint: Sok...

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Júl. 22 2017, 00:51

//Lehet, hogy kissé érthetetlen lesz, igyekszem tisztán fogalmazni, csak az ilyen lélekben történő dolgok olyan... nos hosszúak és fontosak... huh mindegy szóval itt ez a naggggyon hosszú poszt. És... igen tudom milyen a vége de nagyon túl akartam lenni rajta.//


Mi a jó... csillámpóni? A fejem fáj, lassan újra sötétbe borul minden körülöttem. Hogy lehet valaki ennyire... hagyjuk. Annyira... úristen de felcseszi az agyamat! - Rip Lu utolsó gondolatok. 

De jó, sikerült megint kiütniük? Ez azért több a soknál. Körbenézek a megszokott, félhomályban ami a lelkemben uralkodik, Vércit keresem. Ekkor valaki a kezemhez ér. Amikor felnézek Vércit látom. 
- Én megyek Lulu. - mosolyog rám fölényesen. 
Néha úgy érzem gyenge vagyok, még az élethez is gyenge. Semmit sem tudok biztosan, a múltam csupa homály és szakadozott kép a személyiségeim akkori gyors váltakozása miatt. De miért is jut ilyesmi az eszembe? Hiszen nekem pont ebben a pillanatban kellene határozottnak és erősnek lennem. Ám amit érzek az csak fáradtság. Engedném is, hogy Vérci megfogja a karomat ahogyan szokta és egyszerűen száműzzön a testemből de... de nem engedhetem. Megérzem hideg ujjait a karomon, hallom a hangját, ahogyan nyugtatóan suttog valamit. Nem is érdekel mit. A hideg a csontomig hatol, megdermeszt. Mindig ez van... minden egyes alkalommal. Aztán mint egy villámcsapás hasít belém a felismerés hogy - nem engedhetem neki! A tompa zsibbadtság távozik a tagjaimból. Elcseszte ezt, nagyon elcseszte, most miatta vagyok öntudatlan állapotban. Persze a megjegyezhetetlen nevű emberke közreműködése nélkül is valószínűleg összecsuklottam volna. Azért nekem is sok ha elkezdik akupunktúrázni a lábamat. Egy rohadt karddal! Lefejtem magamról a kezét. Arca nyugodtból egy pillanat alatt változik dühössé és bosszússá. Emeli a kezét, hogy lesújtson, de ekkor... csak a semmit éri. Én már... én mér ott sem vagyok. Nincs időm erre, hiszen... azt hiszem éppen magamhoz kellene térnem.

Hideg víz éri az arcomat, mire kissé kábán nyitom fel a szemeimet, majd azonnal vissza is csukom. Mélyet sóhajtok. Szar helyzet. Megint. Vonzom a szerencsétlenséget? Miután az engem felébresztő barom kimegy újra sóhajtok. Persze a mozgolódásból rájövök, hogy valószínűleg valami rohadt hajón vagyok. Magamban elmormolok egy imát, hogy a csávó ne legyen itt - és ekkor elő is lép. Hát ennél jobb nem lehet. Azonnal hányingerem támad, talán az M betűs nevűtől, de az is lehet, hogy a régi tengeribetegségem kezd előjönni. Utálom a vizet. Említettem már? Ha nem most megteszem. Bár az mulattat, hogy a megjegyezhetetlen nevű mindig a teljes nevemen szólít, amint meglátom a kezében Satsut, az arcom az eddiginél is sokkal sötétebb kifejezéssel gyarapodik. Ha lehetne szemmel ölni már megtettem volna. Nem is tudja mennyire fáj szegény Satsunak az hogy a kezében van. 
- Tedd le a kardomat te fasz vagy nagyon megjárod! - szűröm fogaim között idegesen. 
KOMOLYAN MINDENKI FEL FOG POFOZNI MA? Nyugi Lu. Ha nem lenne megkötve a kezem már fegyver híján kézzel tépném a torkát ennek a rohadt kimondhatatlan nevűnek. Égő arccal, de továbbra is gyilkos tekintettel nézek a férfira. Rohadék. Annyira ki akarom nyírni. Tudom sokszor ócsároltam a nem létező isteneket de ezt kapom érte? Vérci már megölte volna. Ha máshogy nem akkor szavakkal. Ezt a fejfájásomból is meg tudom mondani és a bosszankodó hangulatú csendből amit érzek felőle. A szavaira csak halkan nevetni kezdek. Nem nem értettem te barmomarcú elmagyaráznád még egyszer? Hátha megsüketülök. Amúgy jól elvagyok. Igazából nem nagyon érdekel mi lesz most velem. Innen úgy sem mehetünk azonnal a Lepratanyába ami azt jelenti lesz alkalmam megszökni a hülyegyerektől. Csodás hírek. Azt hittem te néma vagy drágám. Tudod mennyire fáj a kezem? Többet nem fogom meg a kezed az tuti. Boszorka... Csomó idő eltelik, amíg én igyekszem a sarokban valami repedést bámulni és nem a kiabálós csávóra nézni. Ha megtenném mondanék valamit ami valószínűleg nem lenne utána jó hatással... a testi épségemre. Az ajkamba harapok (van mivel!) mikor "megérkezünk". Hova? A két fehér ruhás hóembertől kiráz a hideg. Öhm... ok ebbe a szobába mindenki csak úgy beleteleportál ugye? Csendben hagyok mindent, még csak meg sem szólalok ahogyan a hülye Lu féle szabályzat előírja. A creepy csávók még mindig ijesztőek. Nagyon. Amikor kilépünk a sötét akárhonnan még örülök is a hidegnek, hiszen még sem annyira hideg mint amitől már hányingerem támadna. Valahogy le kell innen lécelnem. De nagyon gyorsan. Nem nézek sem jobbra sem balra, nem is akarok. Tudom mit kapok mindig. Ismerem az összes pillantást, most pedig nincs kedvem hozzájuk. Egyedül a deszka rokonszenves, én is valahogy így nézhetek ki most. A lábamba minden lépésre irtózatos fájdalom nyilall, de nem szólok semmit, arcom mint egy tökéletes maszk. A színészi tehetségem sosem fog elveszni. Fellélegzem amikor végre normális földre ér a lábam. Azonnal be is villan egy lehetőség. Fáj a szívem a kardomért... még mindig annál a rohadtlelkűnél van. Viszont ő nagyon messze van tőlem. Ha megpróbálok megszökni akkor lehet hogy sikerül... lehet hogy elkapnak és akkor nem lesz újabb lehetőségem. Most vagy soha. A vízbe nem nagyon ugranék, személyes okok miatt valószínűleg sokkot kapnék tőle. Tárgyi bizonyítékom van rá, hogy már kétszer is megtörtént. Elfintorodom. A nyomorék gyerek úgy tűnik nem nagyon figyel. Az a baj, hogy... hogy Satsu ott van. Legszívesebben azonnal cselekednék de... Melyik fontosabb? Az elméd épsége vagy az a rohadt kard? Nem tudom. Majd én megmondom. Ha te még egyszer oda mész annak nem lesz vége. Azt hiszem ketten is megvagyunk itt. Vagy akarsz még egy plusz részt? Valakit aki zargat helyettem is? Nem tehetem... Ám ekkor a kezem magától mozdul oldalra rántom a karjaimat, majd ha ezzel nyertem egy kis fordulatot akkor épségben lévő lábammal jól ágyékon rúgom a fogva tartómat. Visszazökkenek a testembe, de nem tétovázom. Meg egyszer gyomorszájon is hogy érezze a törődést. Ahogy ezzel végeztem és sikerül a szorítás enyhülésénél kiszabadítanom a kezeimet egyszerűen elrohanok. Persze céltudatosan. A lábamra alig tudok ugyan ráállni de kizárom a fájdalmat és minden mást. Igyekszem nagyon eltűnni szem elől akár egy facsoport vagy ház (ki tudja talá ott terem egy) igénybevételével. Persze én sem gondolom, hogy ez sikerülni fog, de lehet hogy nyer nekem egy kis időt. Ch... Persze akkor sem hagyom abba a rohanást. A lábamat már nem érzem, de nem érdekel. Annyira nem érdekel. EGY BAROM VAGY VÉRCI. UTÁLLAK! Úgyis utánad jönnek. Itt lesz a kard is. Nyugi van. Akkor miért? Mert megtehetem! Ennek... nincs is semmi értelme...

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Szer. Júl. 26 2017, 20:38

//Jóvótez. Very Happy //


Ahogy leléptek a deszkáról, de még csak te, és a férfi, aki a karjaidat fogja értetek partot, elrántod a kezed. A férfi figyelme lankadt, és nyilvánvalóan nem számított erre, így hirtelen erősít a szorításán, ám te mindezek tetejébe még ágyékon is rúgod, amitől, hát, mint minden férfi, térdére esik, és felnyög a fájdalomtól. Ám ez téged nem hat meg, és még gyomorszájon is rúgod. Gyorsaságodnak, és dühödnek köszönhetően, ez a mozdulat annyira gyors volt, hogy a többieknek ideje se volt reagálni, már csak annyit vesznek észre, hogy futni kezdesz. A fájdalmat próbálod kizárni, ami egyelőre sikerül, azonban biztos vagy abban, hogy amint abbahagytad a "sántikálva futást", iszonyatosan fog fájni, sőt, talán még fel is nyílik a sebed (már ha összevarrták, nem igazán volt időd ránézni a kötések alatt).
Ha futás közben hátranézel, láthatod, ahogy Mogami egy kecses szökkenéssel leugrik a deszkáról, majd ő is partot ér, és nem nagyon törődik a térdepelő emberével. Már venné is le a kesztyűit, azonban mielőtt megtenné, végignéz a matrózokon, akik közül egy páran alig tudják visszatartani a nevetésüket. Mogami fogcsikorgatva kiáltja el magát.
- Sharo Lu! Ha most elrohansz, lehet, hogy sikerül megmenekülnöd! De hidd el nekem, vissza fogsz menni Yukigakuréba! Ha nem én viszlek vissza, akkor az oinin, és ők már darabokban! - üvölti utánad.
Az oinin... a vadászninják, akik elveszett, áruló shinobik és kunoichik likvidálására specializálódtak. Ezek szerint Mogami nem közülük való? És miért nem használják sem ő, sem a társai a jégszilánkos trükkjüket, mellyel sikerült száz útonállót eltenniük láb alól? Talán, a helyszín miatt. Talán hallhattál is arról, hogy a Rejtett Köd Falut régebben Vérköd Falunak hívták, és nem is akármiért. Talán bölcs dolog lenne hallgatni rá, és megállni? Hiszen a kardod még náluk van.

Ha megállsz:
Mogami és a társai szép lassan beérnek, még az is összeszedi magát, akit tökön rúgtál. Ezután már Mogami leveszi a kesztyűit, majd beáll mögéd, úgy, hogy a háttérben leskelődő matrózok ne láthassák mit csinál, ám így te sem. Valami hideget érzel a csuklóidon... ami nem olyan, mint a fém, hanem inkább olyan, mint a jég, de teljesen szilárd, és még a kissé meleg időben sem olvad meg. Ha megpróbálod mozgatni a kezeidet, akkor érezheted, hogy a tárgy leginkább egy bilincsre hasonlít.
- Örülök, hogy megjött az eszed. A Víz Országa nem túl barátságos terület, Kirigakure pláne. - jegyzi meg Mogami, és most már személyesen vezet előre, az erdőségek felé.
Ha oldalra nézel, Mogamira, aki társával ellentétben nem mögötted lépked, hanem melletted, de egy pár centivel lemarad tőled, láthatod, hogy az oldalán viseli Satsubatsu-t. Amint beléptek a fák sűrű rengetegébe, három ösvény rajzolódik ki előttetek. Mielőtt Mogami eldönthetné merre tovább, a lábadra néz, mely átvérzett, még a kötésen keresztül is.
- Remek. Felszakadtak a varratok. Tábort kell vernünk... élve kell, hogy visszavigyelek. Ülj le. - parancsol rád Mogami, majd egy közeli fatuskóra mutat.
Amennyiben így teszel, bele is kezd mondandójába, amennyiben nem, egy erőteljes mozdulattal ültet le a fatönkre. Az egyik társa (nem az, akit ágyékon rúgtál, mert az árgus szemekkel bámul téged, amennyire a maszkja mögül meg tudod mondani) orvosi szereket vesz elő a combján lévő egyik zsebből, majd féltérdre áll előtted, és el is kezdi szépen, lassan, letekerni a kötést. Éles fájdalmat érzel, ahogy a géz hozzáér a frissen felnyílt sebhez.
- Na, ki vele. Mi ez a gyűlölet Yukigakure iránt? Nem gondoltam volna, hogy akkor is megpróbálsz megszökni, amikor esélyed sincs rá, de... még is így tettél. Azonban, ennek ellenére az észszerű dolgot tetted, és úgy döntöttél, mégis követsz minket. Szóval, úgy gondoltam meghallgatlak. Ki vele. Mit ártott neked a falud? És igen, tisztában vagyok azzal mi történt veled, de ismerted velem a szemszögedet. - mondja Mogami, majd várni kezd a válaszodra, miközben ellátják a sebedet.
Ha addig nem válaszolsz, akkor csak néma csendben bámul rád, mire végül megunja, és mire befejezték a seb fertőtlenítését, a varrást, és az újrakötözést is, Mogami ismét csak, kissé erőszakosan felsegít, majd indultok tovább, a középső ösvény felé

Ha tovább rohansz:

Elsántikálsz az erdőségekbe. Valamiért, nem próbáltak meg sem megölni, sem hatástalanítani. Ha hátranéztél, láthattad, hogy egy ideig mozdulatlanok voltak. Vajon tényleg azt hitték, hogy megállnál? Vagy az is lehet, hogy...  nem, erre egyelőre semmiképpen sem kaphatsz választ. Ha körbenézel, láthatod, hogy amint a fák sűrűjébe érsz, három ösvény rajzolódik ki előtted. A középső egy sötét farengetegbe vezet, a bal oldaliból valamiféle halk neszt hallasz, a jobb oldaliból pedig, ha nagyon hegyezed a füled, vízcsobogást. Talán egy tisztáshoz vezethet? 
Gyorsan kell döntened arról, hogy merre indulsz tovább, hiszen biztos, hogy az üldözőid előbb-utóbb tenni fogják a dolgukat, és üldözni fogtak, még ha az előbb szerencsétlenkedtek is. Fájdalom nyillall a lábadba, melyet feltehetőleg egy nappal ezelőtt nyársaltak fel. Úgy néz ki, átvérzett a kötés. Remek, nem csak hogy sietned kell, nem csak, hogy választanod kell egy ösvényt, úgy, se a kardod, se a tőröd nincs nálad, és mivel átkutattak téged, biztos lehetsz abban, hogy semmilyen fegyvered nincs (ha csak nem a fehérneműdbe rejtetted, bár ki tudja, hogy nem-e néztek bele oda is), hanem még a lábad is kezdi felmondani a szolgálatot. Ha a sebed elfertőződik, sokkal nagyobb bajban leszel, mint eddig. De a szakértője vagy a túlélésnek, és annak, hogy egyedül oldd meg a dolgokat. Sikerült megszöknöd, még ha csak egy időre is, előnyben vagy. Hogyan tovább, Sharo Lu? Nincs sok időd dönteni, hiszen már egyre közelebb hallod a sietős lépések, és kiáltások hangjait, utóbbiak gazdája pedig Mogami.

_________________
Játékoskááim/Gyönyörfajzataim:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Kuro, Tensei Zento, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi

Fórumkalandok:
A Kazekage Megmentése (Nanja, Abuso), ??? (Shakaku, Kodomo, Makoto)
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott


Adatlap
Szint:
Rang: néhaaztálmodomhogy
Chakraszint: enyémazösszeschakra

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Sharo Lu on Hétf. Júl. 31 2017, 18:27

//Tökre megvilágosodtam. Ez a hülyegyerek tiszta Elza! *utálja a Frozent*//


Számolhatok én amíg leesik magától a lábad? Nem. Ch. Olyan hangulatromboló vagy. Eddig úgy volt te vagy a kegyetlen és a nyugodt, abbahagyhatnád ezt a cseszegetést. 5...4...3... Fejezd be! 2...1... Figyeld felcseszed az agyamat és olyat teszek amit te sem akarsz. OK? Szóval maradj már KUSSBAN! Hosszú csend. És most... fék. A lábam szinte földbe gyökerezik. Francba. Nem hagyom magam! Vérci rúg egyet-kettőt az épp leesni készülő lábammal, majd elégedetten hümmög. Én eközben csak a szememet forgatom. Elengednéd a lábam? Nyem. Liba. Boszorkány. Vérci engedj már el. Idegesen nézek körbe. Francba. Vagyok annyira ideges, hogy bárkinek aki a közelembe merészkedik lerúgjam a fejét a helyéről. Közben a lábam csak nem mozdul. Pontosan tudom mi történik, annyira nem vagyok hülye. Vérci és a kis játékai. Két lehetőség van. Vagy megunta az életét és elszórakozik, vagy előttem jár valahol gondolkodásban. Rájöttééél~ Azt hittem ismersz... sosem kockáztatnék. Ezt hívják higgadtságnak. Franc. A lelki állapotom (jó tudom nincs lelkem, de a hasonlat érdekében tételezzük fel hogy van) minden pillanatban háromszázhatvan fokos irányváltást végez, így tudatilag sem vagyok a legjobb választás. Persze ez a rohadék tud mindent és figyelembe sem veszi az alkunkat. Ahogy meghallom Hülyegyerek hangját hányingerem támad. Fhuj ide ne gyere te leprás csavargó. Teszek hátra egy lépést. És sikerül is. Ledöbbenek és egy pillanatra megállok. Ez volt a hiba amit elkövettem. Mert újra ledermedek. Most ecsetelném  az érzést amikor fognak és kilöknek a saját testedből de nem tudom leírni sehogy sem. Levegőért kapok, de nem tehetek semmit. Vérci nem nevet, nem mond semmi bántót, csendben álldogál ott egészen amíg ide nem érnek a barmok. Majd megérted. De nem fogok órákig magyarázkodni. De az előbb te jöttél el! Gyorsan változik a véleményem. Ezt tőlem örökölted. Éppen kérdeznék is valamit vissza, de ekkor Vérci szép lassan visszahúzódik a biztonságos kis zugába az elmémben. Fogadjunk megeszi az agyamat! 
Ahogy a lábamat is elengedi, azonnal megérzem a fájdalmat. Csak a büszkeségemnek és a lelki erőmnek (a maradékának) köszönhető hogy állva maradok. A lábamban az érzés kicsit ahhoz hasonlítható mint amikor először átszúrták a vállamat. Mintha belülről akarna szétrobbanni a hús. Azért szépen kilakkozott körmű ujjaimmal egyszer még bemutatok a leprásnak. Ne kérlek ne szólalj meg, most nem vagyok hajlandó ezt hallgatni. Sőt... rohadtul nem vagyok képes ezt hallgatni! Ahogy megérzem a kezemen azt az akármit sóhajtok. De jó most már nem csak a lábam fog magától leesni. Jobb mintha a fo- Ki ne mondd! Az is ki miatt történt? Ez is? Meg vagyok áldva veled. Állj le Lulu. A hiszti nem vezet sehova. Szerinted ki nem ideges egy ilyen szituációban? Ha? Erre már nem kapok választ, valószínűleg neki is elege lett belőlem. Nem tehetek róla! Évekig kibírtam normálisan, de az ember nehezen kezeli az ilyen "rohamokat" ha 17 éves. Vérci csendesen hallgatja a gondolataimat, nem tesz hozzá semmit sem. Az arcom továbbra is kifejezéstelen, mint mindig amikor erősen gondolkozom valamin. Mi lett volna ha nem megyek a Füstbe? Ha nem hagyom ott az öreget? Ja valószínűleg levágták volna a karomat vagy ilyesmi. Persze ez sem ígér semmi jobbat. Minden lépésre éles fájdalmat érzek a lábamban, de ez nem látszik meg tökéletes maszkomon. Na ezt nem kellett soha tanulnom. Még a lepratanyában is jól jött. Persze Lu akinek hülye neve van, Lu akinek ijesztő a szeme, Lu aki minden orvost kikészít vagy megharap. Annak a Lunak jól jött ez a maszk. Aztán pedig szintén szükségem volt rá. Ha lopsz és rajtakapnak nem lehetsz ideges vagy összeszedetlen. És még most is erre támaszkodok. Úgyis csak ez maradt nekem, hiszen Satsu is annál a baromnál van - állapítom meg amikor a szemem sarkából rásandítok. Ez a dolog pedig nagyon is zavaró a számomra. Az a kard a lelkem része. Az ajkamba harapok (rossz szokás) és a lábamra téved a tekintetem. Legszívesebben csak lekuporodnék valahova és megvárnám, hogy elmúljon a fájdalom, de tudom hogy ez egy: lehetetlen kettő a fájdalom nem múlik el. Soha. Mindig csak eltűnik egy időre, hogy aztán a gyenge pillanataidban térjen vissza és eméssze fel a lelkedet. Arra eszmélek fel, hogy a nemérdekel nevű szólal meg mellettem. Szememet forgatva duzzogva dobom le magam a tönkre. Erősen egy levelet bámulok és igyekszem nem gondolni a lábam állapotára és a "kellemetlen" fájdalomra. Csak akkor törik meg a jég amikor Rohadék a Lepratanyáról kérdez. (amit nem szeretek nem veszem a számra a nevét, azért ez egyértelmű) Halkan kuncogok, majd az ajkamba harapva véget is vetek ennek a tevékenységnek. Arcomon derűsen pimasz kifejezéssel fordulok Leprás felé. 
- Figyelj te nagyképű rohadék. Én szívesen lelkiznék veled, de sajnos rohadtul semmi közöd nincs az életemhez. 
Váó ez egy kicsit félelmetes volt Vérci. Tudunk ilyet? Ezek szerint... amúgy örülj hogy nem valami eszesek és nem jöttek rá hogy létezem. Azért az ilyesmitől kímélj meg a jövőben. Néha furcsa dolgokat mondasz. Amúgy a rohadt szó nálad nagy favorit? Tudok jobban is, de nem akarom megöletni magunkat. Neked meg ajánlom, hogy egyes számban utalj magadra ezentúl is. Én? Te vagy... De nincs is értelme tovább ezen vitatkoznunk. Továbbra is az arcom elé hulló hajamat vizsgálom. A vége egészen töredezett. És hosszú. Nagyon. Ezaz! A csípőig érő hajkoronámnak sok sok lebukást és sérülést köszönhetek, de sosem vágnám le. Mégis ez cseszte el az egész életemet... de ezért vagyok különlegesebb mint ez a három itt együttvéve. 
Igyekszem nagyon gyilkosan nézni Nyomorékra amikor felráncigál. Komolyan? Mi vagy én valami bábu amit az ember ide oda rángat, megrugdossa semmi baja? Nem basszus! A lábam még mindig nagyon fáj, és minden lépést megszenvedek, de már azért egy kicsivel jobban vagyok. És ekkor ugrik be! A táskám! Basszus. Totál lesokkolok, ami az arcomra is kiül. A szemeim olyan hatalmasra kerekednek ki, hogy még a hülyék is észrevennék a sokkomat. Öt naaap~ Öt. Mennyi telt el eddig? Jézusom... ezt nem hiszem el. Eszembe kellett volna jutnia hogy... 
... hogy vér nélkül három napom marad hátra amíg önmagam maradok. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Pént. Aug. 04 2017, 17:34

//Először is: XDDDDDD, és imádom a posztjaid. Very Happy Na, csapjunk is bele a közepébe, mert látom cseszel bármit is csinálni, amivel veszélyeztetnéd a karaktered, így megteszem helyetted. ^^ Azaz: kezdődjék a mindf*ck.//


Mivel nem volt túl kielégítő a válaszod Mogami számára, ő a tőle megszokott "nyájasságával" felsegít a fatönkről, melyre leültetett, majd a lakodalmasmenet meg is indul a középső ösvény felé. Igen, a két fehér maszkos fickó a koszorúslányok. Vagy fiúk. Ne legyünk szexisták. Úgy két óráig mentek-mendegéltek, néma csendben, mire rájössz, hogy meghaltál. Az unalomtól. Ha közben meg is szólalsz, a többiek ignorálják, és ügyet sem vetnek rád. Pont olyan, mint gyerekkorodban, még a rosszalló pillantásokat is megkapod. A lábad most már lényegesen kevésbé fáj, mivel kaptál egy kis természetgyógyászati érzéstelenítőt (bár fogalmad sincs, mi volt az, de lehet, hogy csak a gyűlölet és az undor nyomja el a fájdalomérzetedet, vagy az unalom), de ez mindjárt megváltozik, ha még tovább tartjátok ezt a tempót. A tücskök ciripeléséből ítélve már vagy be is esteledett (késő délután volt, mikor megérkeztetek a hajón), vagy csak hamarosan lesz így. Mogami, a díszes társaság élén megáll, majd felsóhajt, miközben körbenéz az erdő végelláthatatlan sűrűjében. Ekkor hirtelen halk neszre lesztek figyelmesek. A két fehérruhás azonnal beáll a jobb és baloldalra, Mogami pedig kardot ránt. A te kardodat, és a nesz irányába tartja.
- Mutasd magad! - kiáltja el magát.
Három, szájkendős ninja jelenik meg előttetek, a környezetükbe olvadó ruhában. Mindhárman magasabbak, és izmosabbak, mint a te fiúkáid, és állig fel vannak fegyverkezve. Az egyikük meg is szólal.
- Mi járatban erre? - kérdezi.
- Kirigakureiek vagytok? - kérdezi Mogami, de a férfiakon nincsen fejpánt, így fogalmad sincs, miért kérdezte, hiszen ha ránézésre te is meg tudod mondani, hogy az új jövevények ninják, akkor bizonyára ő is.
Talán. A férfi, aki az előbb kérdezett, elmosolyodik a szájkendője alatt.
- Nem. És ti?
- Nem. Egy rabot szállítunk... egy rendkívül veszélyes foglyot. - mondja Mogami, miközben megszorítja Satsubatsu markolatát. - Kinek dolgoztok?
Ha a kard üvölteni tudna, valószínűleg most azt tenné. Semmi kecsesség sincs fogva tartód mozdulataiban... stílustalan, aránytalan, és túlságosan markáns. Te sokkal jobban bántál a pengéddel. Alig várod, hogy ismét kezeid közt tarthasd... és az itt jelenlévők vérében fürdethesd. De úgy néz ki, ez még várat magára, hiszen a traccsparti folytatódik.

- Sharo Lu-nak. - hangzik az egyik nemkirigakurei férfi válasza.
Állj. Hogy micsoda? NEKED? Nem is tudtad, hogy Kirigakuréban ismernek, bár furcsán mondták ki a nevedet... mintha az "u"-t a "Lu" végén "ü"-nek ejtették volna, és túlságosan gyors egymásutánban mondták volna ki a három szótagot, mintha egyben mondanák ki a nevedet: "Sárólü". Lehet, hogy csak idióták, bár emlékeznél rá, hogyha felbéreltél volna három félnótást, hogy kiszabadítson, nem de? Vagy... ez is a jobbik feled műve lehet? Vérengzőé?
Mogami harsány, gúnyos nevetésbe kezd a férfi válaszának hallatára.
- Heh, jól van. Értem. A mókának vége. Vezessetek Kirigakuréba. - mondja, miközben készül eltenni a kardját, azonban a vele szemben álló férfi kunai-t ránt, amit Mogami csak épphogy levéd.
- Megmondtam... nem Kirigakurénak dolgozunk, szépfiú. - mondja a fickó, majd egy füstbombát dob a földre.
A másik két társa is úgy tesz, a látásviszonyok pedig egy pillanat alatt egyenlőek lesznek a nullával. Szinte semmit sem látsz magad körül, bár a hangokból ítélve a két melletted álló fehér ruhás fazon is támadásba lendült. Csata hangjait hallod körülötted, te pedig csak állsz ott, mint egy idióta, egy jégbilinccsel a csuklódon, és fogalmad sincs mi történik. Furcsa hangokat hallasz... mintha technikákat használnának. Sok időd sincs gondolkodni, hiszen másodpercekkel később egy jégszilánk landol a lábaid előtt. Vicces lenne, ha a fogvatartóid véletlenül megölnének ebben a füstben... vicces, de ártalmas az egészségedre, így valamit kezdened kell magaddal. Álljunk meg. Füst? Megint? Reméljük, nem botlasz meg és vered be a fejed egy sziklába.

_________________
Játékoskááim/Gyönyörfajzataim:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Kuro, Tensei Zento, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi

Fórumkalandok:
A Kazekage Megmentése (Nanja, Abuso), ??? (Shakaku, Kodomo, Makoto)
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott


Adatlap
Szint:
Rang: néhaaztálmodomhogy
Chakraszint: enyémazösszeschakra

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Sharo Lu on Vas. Aug. 06 2017, 10:12

//Bocsánat a poszt szárazság és rövidsége miatt plusz az esetleges helyesírási hibákért/elírásokért. Telefonról nem könnyű írni >< Ja és: Anyádat sziklák//


Említettem már hogy imádom ha ráncigálnak? Felemelő érzés komolyan amikor majdnem leszakad a lábad, össze vissza rángatnak és közben nem mersz levegőt venni hátha a lepra így terjed. Te beteg vagy. Az vagyok! És ki miatt? Kezdődik... Ne figyelj hallgass végig! Bekavarsz, egy mondatot nem tudok értelmesen végigmondani és percenként sokkosz le valamivel. Hol vannak az egyéni jogaim? És tudod nagyon kezd fájni a lábam. A rohdat életbe Leprával! Én levágnám neked a kezét. Kösz nem. Elhessegetem a suttogó hangot az elmémben és sóhajtok. Ha továbbra is ilyen csend lesz én esküszöm eltűnök aztán majd Vérci megszorongatja az idióták torkát. Ha más nem átharapja mit érdekel engem. 
Nagyon de nagyon vontatott az életem ezekben a percekben. Ok volt rosszabb is, főleg amikor csak ücsörögsz egy harc közepén és várod hogy kinyírjanak. De ott legalább nem volt ennyi leprás. Rohadékok! Remékem megdöglik mind a nyomorék falujukkal együtt. Az lenne a megkönnyebbülés! Nem kellene ennyiszer kalapot felvennem amikor sétálgatok. Kellett nekem fehéren hagyni a hajamat! Már rég befesthettem volna. Az élet döntésekből áll... Vannak jók és vannak rosszak. Gondolom magadat a rosszba sorolod. Csend. Basszus. A fejemben duruzsoló hang sértődött érzést hagyva maga után eltűnik a semmibe. Gyáva démon. 
Közben visszakapcsolódom a jelenbe. Az erdőben túrázgatunk már egy ideje. Egy kis állat száll a vállamra, valami bogár szerű dög. Rohadt jó! Sőt ennél jobb nem is lehetne! Nem igaz hogy pár napon belül elenyészek még az esti vérszívók is megtámadnak. Tompa nevetést hallok az általam annyiszor használt szó után. A fejem sajogni kezd de tartom magam. A lábam már igazán közel jár ahhoz hogy magától leessen amikor megáll a csipet csapat. Már egy ideje túltettem magam a sokkomon, szépen geldolgoztam magamban ahogyan szoktam és üres tekintettel, bámultam magam elé egész úton. Ám most élénkebben nézek fel. Lepra Satsut szorongatja, mire én nagyon sötéten nézek felé. Rohadék! Az az én kardom! Vérci elégedetlenül morog, de nem veszek róla tudomást. Sokkal érdekesebbek a megjelenő alakok. Ok talán tévedtem. Az mintha fizikai fájdalmat okozna nekemhogy Lepra Satsut szorongatja. Viszont nem kiáltok rá - mint ahogy  terveztem mert ekkor dumcsizni kezdenek. Feszült figyelemmel hallgatok, miközben az idegeneket mustrálom. Még több ijesztően kinéző idióta. Kedvem lenne jól fejbe rúgni Leprát, kikarmolni a szemét, eltörni az összes csontját és elvenni tőle a lelkem maradékának egyik részét. Satsut. Undorodva pillantok felé amikor újra megszólal. Minden egyes szavára nagyobb kedvem támad halálra rugdosni. Az érzés szinte elviselhetetlen. Eddig még sosem voltam ilyen helyzetben, hogy nem tudtam végezni valakivel akinek ki akartam tekerni a nyakát egy jó ideje. Felpofozott a leprás kezével. Barom... Azért amikor az ismeretlenek szólalnak meg odafigyelek. A nevemet hallva kicsit meglepődöm, de az érzést arrébb söpörve egy dolog villan át a gondolataimon. Írva látták a nevem. Legalább is szerintem. Apropó név: még egy dolog amiért kinyírom Leprát. Rossz előérzetem támad, Vérci csendben hümmög. Ebböl levonom azt a köbetkeztetést hogy ő sem tud nálam többet. Az idegenek hazudnak. Valahogy érzem hogy valami sokkal fontosabb miatt vannak itt mint a bájcsevej. De hogy én meghalok e a sztoriban azt nem tudom. Szinte könyvekbe illő befejezéssel zárul a beszélgetés. 
Még csak megszólalni sem tudok, mert az ismeretlenek ekkor nem túl barátságosan füstbombákkal támadnak ránk. Vagyis inkább a leprásokra. A füst sűrű, nem látok semmit, csak a hallásomra hagyatkozhatok. A torkomban érzem a keserű érzést. Ez a sok egyedül töltött éjre emlékeztet amikor az erdőben húztam meg magam egy kis tűz mellett. Harc zajait hallom, de fogalmam sincs honnan. Mindenfelől hallatszik néhány gyors összeütközés hangja. Összezavarodva de immár nyugodtnak nevezhető elmével nézek körbe. Semmi. Ám ekkor egy jégdarab landol a földön pont előttem. A szívem (igen létezik) gyorsabban kezd dobogni, mintha félig kába fájdalomtól tompa elmémet igyekezné gondolkodásra ösztönözni. Több kevesebb sikerrel. Nem nagyin akarok meghalni. Teljesen egyedül, Vércj kérlelését és suttogását hogy menjek oda figyelmen kívük hagyom és hátrálni kezdek. Megbotolm egy gyökérben. Még szarksztikus gondolatokra sincs időm, végighallgtom Vérci káromkodását és elégedetlen csipogását a fülemben, majd a lábamra nézek. Szerencsétlenkedésem utóhzásaként a sebem őrületesen kezd fájni de ez nem nagyon tántorít el. Mindig is hajlékony voltam, így összebilincselt kezeimet egyszerűen áthúzom magam és a lábaim alatt. Tádá rögtön előre került ez a szar is amit kéznek hívnak. Feltápászkodom, aztán egy körbetekintés után gyors lépésekkel hátra arcot hirdetek. Igyekszem jó messze menni, talán addig amíg el nem vékonyodik  füstfelhő. Legyünk okosak és ne ölessük meg magunkat. Vérci tiltakozik, azt mondja nem adhatom fel, de engem nem érdekel. Sokszor belefutottam már ilyen hibákba. Gondolj arra a rohadt pusztára! Azóta is nézd milyen csini hegem van a fejemen. A-a én nem fogok a halálba rohanni. Azt hiszed csak úgy hagyom hogy elszúrd!? Várj csak úgyis elgyengülsz egyszer. De nem ma. Ha sikerül félig bicegve de sértetlenül elég messze jutnom találok egy közel esö fát akkor a törzsnek dölve hallgatózok tovább. A lábam nagyon fáj, de összeszorítom a számat és kizárom az érzést. Satsut vissza akarom kapni de nem rohanhatok oda. Rohad életbe! Mit vétettem hogy ennyire üldöz a szerencse? 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Kedd Aug. 15 2017, 17:04

//Késésért +5 ch. Bocsánat érte, ég a pofám rendesen. De hát, úgy is fagyos volt itt a hangulat. Very Happy//

Sikerül messzebb jutnod, és áthúznod a lábadon a jégbilincset, ekkor pedig szemügyre is veheted azt. Ahhoz képest, hogy jégből van, a kezed még nem fagyott le, és különösebb fájdalmat nem érzel. Láttál már ilyen technikát, vagy legalább ehhez hasonlót...?
Tisztes távolságba kerülsz, és mivel egy erdőben vagytok, könnyen találsz egy vastagabb törzsű fát, mely mögé megbújhatsz. Lábadba ismét belenyillall a fájdalom, úgy néz ki, a gyors léptek nem tesznek neked jót. Talán kiszolgáltatva is érzed magad, fegyverek nélkül, összebilincselt kezekkel, az erdő kellős közepén, ráadásul egy számodra idegen országban, miközben a távolban heves csata zajait lehet hallani. A füst nem igazán akar eloszlani, ám ha hunyorítasz, talán már képes is lennél látni valamit. Repkednek a kunai-ok, és furcsa hangokat lehet hallani. Nem is igazán tudod beazonosítani őket, bár egy-egy hevesebb széllökés, vagy random vízcseppek, néha a te irányodba is eljutnak. Na meg egy-egy kósza jégszilánk. Ha túlságosan kihajolsz a rejtekhelyedül választott fa mögül, akár az egyik még az arcodat is felsértheti. És nem is hiányzik neked még egy seb, nem igaz?
Amíg éppen azon gondolkozol, mitévő legyél, valaki hátulról megböki a vállad. Ha hátrafordulsz, az egyik szájkendős fickót látod magad mögött. Szinte föléd magasodik, ahogy teljesen érzelemtelen arckifejezéssel bámul rád, bár kicsit kérdő tekintettel.
- Te ki vagy? - kérdezi.
Bizonyára nem érted ezt a kérdést... hiszen ő ismer téged, nem? Ő mondta, hogy Sharo Lu-nak dolgozik, azaz Neked, még ha hülyén is ejtette ki a neved, de tudod hogy van ez a külföldiekkel. Bár nem vagy benne biztos, hogy ez a fickó volt-e, az aki szóba elegyedett Moga--- úgy értem, Leprával. Bár, most, hogy belegondolsz... mindhárom nagyjából ugyanúgy nézett ki. Szájkendős, kétajtós szekrények, fekete ruhában. A fickónak ekkor feltűnik a bilincs a karodon. A fehér hajadra és a vörös szemeidre ügyet sem vet, ami számodra talán szokatlan is lehet.
- Biztos, hogy nem vagy idevalósi. - állapítja meg, miközben vár a válaszodra.
Még nem bántott. Eddig. De állig fel van fegyverkezve. Kard mindkét oldalán, kunai, és shuriken-tartók az övében, a mellkasán, és a zsebeire is erősítve. Azonban, az érdekes az, hogy hiába van itt ez a fickó... a csata hangjai arrébb, nem hagytak alább. Sőt, talán még hangosabbak, mint eddig. Nem hárman voltak mindkét oldalon? Akkor ha az egyik elment, akkor a yukigakureiknek nyerésre kéne állnia, nem? Ez a fickó biztos, hogy megengedheti magának, hogy veled társalogjon? Ráadásul ilyen nyugodtan?
És miért kérdezett rá arra, ki vagy? Tudnia kéne, nem? A férfi türelmesen várja a válaszod, egyelőre ellenségeskedés jelét nem mutatja. De úgy néz ki, a passzivitásnak itt véget kell vetned, hiába szeretsz megfigyelő lenni, mert jelenlegi állapotodban, ráadásul fegyver nélkül, simán végezheted kunai-ok által lyukasztott trapistasajtként.

Ja, és esés közben beverheted a fejed egy sziklába.

_________________
Játékoskááim/Gyönyörfajzataim:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Kuro, Tensei Zento, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi

Fórumkalandok:
A Kazekage Megmentése (Nanja, Abuso), ??? (Shakaku, Kodomo, Makoto)
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott


Adatlap
Szint:
Rang: néhaaztálmodomhogy
Chakraszint: enyémazösszeschakra

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Sharo Lu on Kedd Aug. 15 2017, 22:28

//Először is: -.- Másodszor: Annyiszor el akartam már jutni idáig a karakterben. *evil laughter*//
 
 
Ok én nem fogok meghalni ha így folytatom tovább. Azt hiszem legalábbis. Ha egyenesen szaladnék vajon mi is történne? Semmi talán. De... arra érdekesebb lenne. NEM! NEM NEM! Soha többet nem fogok hülyén belefutni szituációkba. Sóhajtok. A szívem arra húz, az egész lényem, hiszen ez nem én vagyok, de nekem most a fejemre van szükségem. Rohadt életbe! Miért nem lehetek egyszer nyugisan? Ne röhögtess kérlek. Talán az előéleted miattRohadék. Upsz! Észre sem vetted, és már rohadt-ozol is. Villámként nyilall belém a felismerés. Ilyet csak ő mondana... Idegesen pillantok körbe és elhajolok egy támadó szúnyog elől (hogyan élik ezek túl ilyen ködben az az istenek se tudják nem?). A gondolataim zavarosak, mintha nem is sajátjaim lennének. A fejembe soha nem tapasztalt hirtelenséggel hasít a fádalom. Mi a francot csinálsz? Nyugi van pszicho-kám. Vérci. Mi a franc történik most? És ekkor vesztem el az első érzékemet. Lalalala-la. A kép hirtelen tűnik el a szemem elől. Nem látok semmit. Ezt rühelled ugye? Nem emlékeztet valamire? Haaa? A sok műtét haaa? Előre nyúlok, kiutat keresnék, a sötétségből, de ez reális érzés. Igyekszem arra gondolni, hogy ÉN létezem, hogy Ő nem valódi, a tudatom nem fog eltűnni, ÉN LU vagyok, de ez sem segít. Kacagást hallok. „Tudod hogy a szemedért tesszük kicsim ugye? Hogy normális legyél.”  NEM NEM NEM! Mindig is az voltam. Aztán a fa érdes kérge is elenyészik az ujjaim alatt. Hisztérikusan csapok előre, de a semmit érem. Valaki itt épp elveszti a fejét… ja nem. MINDENÉT! Istenek én… Nem létezel! De igen. A fejem mintha nehézzé válna, ahogyan világtalan szemeim lecsukódnak. Kűzdök, de nem tehetek semmit, csak annyit, hogy ellenkezem. Tudod hogy nem győzhetsz. De... majd megérted egyszer hülyécske. Jóéjt Lulu drága! Ismerem ezeket a szavakat, hiszen ugyanazok a szavak amikkel én altattam őt évekig. Nos igen, a leprás éveimben. A kétségbeesés eloszlik, ahogyan a nyugodtság köde beburkolja a tudatomat. Már nem is érdekel. Csak… csak néhány nap mint akkor régen amikor Satsuval jártam a vidéket… Abból sem lett hosszabb idő mint néhány nap… Álmodozz csak.
//A helyzet rendhagyó, így első személybe írok//
Kinyitom a szememet. Az első amit észreveszek a füst. Váó! Sosem láttam még ilyen közelről. Meg akarom érinteni! Oooolyan szép a színe. Ne, nem szabad elragadtatnom magam. Hiszen Lulunak is azért hazudtam… Most azt mondaná: „A te lelkeden szárad” De nincs itt hogy ezt mondja. Túl erős lenne, de így most véghez tudom vinni amit akartam. Ördögi terveimet. Francba a humor elszáll amikor az ember ebbe a rohadt testben van? So uncool. A komoly kifejezés Lulu szokásos álarcával együtt olvad le az arcomról. Most önmagam lehetek. Úgy értem igazából. Hahaha. Ha csak egy kis időre is – súgja valami az elmémben. Szóval ilyen érzés. Épp kilépnék a fedezékemből hogy elkezdjem azt amivel talán megmenthetem ennek a félős baromnak a seggét. Ekkor összerezzenek. Önkéntelen reakció, mégis megrovom magam miatta. Nem vagyok olyan mint ő! Akkor ne is viselkedjek úgy! Szerencsémre minden kis rejtett képességgel rendelkezem amik utolsó „szabadságom” óta talán berozsdásodtak de még elő tudom őket csalogatni. Egy gyilkos gyorsaságával fordulok meg, hogy az ismeretlen szemébe nézhessek. Lulu nem a legalacsonyabb, de nem is egy jó magas leány, így nekem is fel kell néznem a rohadékra. Jejj. Na te mit akarsz tőlem faszagyerek? Haaa? Már így szemre kedvem lenne átvágni a torkát, de a hűvös oldalam visszatart ettől. Yukigakuréba nem mehetünk vissza, akkor én a gyilkos maradok és a rideg valaki mássá válik. Azt nem engedhetem. Az ürge jól meg van pakolva fémmel, de sajnos legnagyobb bánatomra nem a szívében hordja a késeit. Na mi legyen? Vajon kinyírták Leprát? MI? MI? Miért hívtam így? Semmi baj, a dolog gyengül amit Lulun alkalmaztam, de most én vagyok itt. Felemelem az állam és legmegvetőbb pillantásommal nézek az idegen felé. Nem tudtam megállni, így a gyilkos nyert. 
-  Igen valóban nem vagyok idevalósi te hülyegyerek.
Pontosan tudom mit csinálok. Gyakorlott mozdulattal rúgok az ellenfelem felé. Nagyon erősen ha lehet. És persze a nem sebes lábammal. Lulu az az idióta ha hagyta volna hogy az elejétől én legyek akkor nem kellett volna ezt elszenvednie és nem kellett volna ennyit színészkednem mint az utóbbi percekben. Az sem zavar, ha nem sikerül a támadásom. Ha kell körömmel kaparom ki a gyomrát, hogy végre vérhez jussak… Vagyis Lu jusson. Igen, most mondjátok nyugodtan hogy érdekel mi lesz vele. Hiszen… mindent érte teszek már a legeleje óta. Ha ő nem veszi észre, én akkor is itt leszek, hogy seggbe rúgjam amikor nem tetszik amit csinál. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Ootsutsuki Kaguya on Pént. Aug. 18 2017, 22:33

//Akkor már megölhetem? *.* #szadizmus//

Hirtelen rúgsz az ellenfeled felé, azonban ő meg se rezzen, hiszen nem éppen a herkulesi erődről vagy híres. Ám ez téged nem gátol meg, és szó szerint a gyomrát próbálod kikaparni, melyre ő csak elmosolyodik a szájkendője alatt, és hagyja.

- Értem... vért akarsz? - kérdezi vidám hangon, majd hirtelen eltűnik.
Semmi más nem marad utána, csak egy pár pillanatig gomolygó füst. Talán sosem volt fizikai teste... sőt. Talán ismered is ezt a technikát. Valóban. Ez nem más, mint a Kage Bunshin. Hirtelen, három másik, ugyanolyan kinézetű fickó tűnik fel a színen, és mivel a hátad mögött még mindig a fa van, mely mögül kukucskáltál, gyakorlatilag bekerítenek. Mind egyszerre veszik elő kunai-jukat, és szinkronban szólalnak meg.
- Hát megkapod. - mondják egyszerre.
Először a szokásosnál lassabban rohannak neked. Nem akarnak megölni, nyilván fel akarnak mérni. Sőt, a harmadik, középen álló árnyékklón egy idő után meg is áll, és nem folytatja a támadást, csak a bal oldali és jobb oldali rohan feléd, és éri el a célját, de mindketten a mögötted lévő fára céloznak, nem rád. A középső pedig ekkor megszólal.
- Egyébként emlékeztetsz valakire... nem állsz véletlenül rokonságban Sharo Lu-val? - mondja, elmosolyodva a száját takaró ruhadarab alatt.
Ez valami vicc? Hiszen te vagy az... bár megint furcsán ejtették ki a neved. Sárólü... Sárürü? És, feltűnhetett még valami. A három kétajtós szekrény, akik eredetileg álltak az utatokba, nem hiába néztek ki hasonlóan... hiszen mind ugyanolyanok voltak. Egy és ugyanaz a személy kage bunshinjai. Sőt, lehet, hogy az eredeti személy soha nem is jelent meg a színen, és valahol a távolban ólálkodik.
Ami a klónokat illeti, amennyiben sikerül elkerülnöd a támadásukat, a klónok ismét szinkronban szólalnak meg.
- Nem fair ez így, nem igaz?
Ekkor hirtelen egy kar, vagyis inkább egy kézfej repül felétek, mint egy parancsszóra, mely pont a lábaid előtt ér földet. Ez Mogami keze... és benne ott van Satsubatsu, még mindig vasmarokkal szorongatja, hiába választották el a kézfejét a karja többi részétől. Még dől belőle a vér, de nem sokáig, hiszen ez csak a teste egy kisebb darabja. Azonban, miközben a kézfej feléd repült, egy kis adag vér pont az arcodon landolt. Lehet, hogy pont erre volt szükséged? És ott van a pengéd is... a részed. Ismét egészek lehettek. Bár fogalmad sincs mi történik közben a harcban a háttérben, lehet, hogy már nem is érdekel. De talán érdekelt volna, hogyan vágták le az általad Leprának titulált férfiú kezét, ki oly hévvel akart visszajuttatni szülőfaludba. De most van fontosabb dolgod is.
- Lássuk, hogy áll a kezedben fogva tartód pengéje... - mondja a férfi, majd a klónok kis idő elteltével ismét támadásba lendülnek, ezzel egy kis időt hagyva neked a felkészülésre, illetve cselekvésre, vagy akár egy megelőző támadásra is.
Ha nem teszel semmit, a klónok ezúttal jobbról, balról, és szemből indulnak meg feléd, és most már sokkal gyorsabban, sokkal erősebb csapásokkal. Mivel egyenlőre csak fel akarnak mérni, amennyiben magadhoz vetted azt, a pengédre céloznak, nem rád, de ez bizonyára hamarosan változik. Amennyiben nincs nálad a pengéd, a testedre céloznak, és apró vágásokat ejtenek, majd egy kis időre megállnak, időt hagyva neked, utána ismét támadásba lendülnek.

_________________
Játékoskááim/Gyönyörfajzataim:
Jaiba Mineo, Akuma Reina, Kuro, Tensei Zento, Sharo Lu, Misaki Kiyoko, Ayanokoji Takashi

Fórumkalandok:
A Kazekage Megmentése (Nanja, Abuso), ??? (Shakaku, Kodomo, Makoto)
avatar
Ootsutsuki Kaguya
Mesélő

Specializálódás : Szadizmus

Tartózkodási hely : Hol itt, hol ott


Adatlap
Szint:
Rang: néhaaztálmodomhogy
Chakraszint: enyémazösszeschakra

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Víz Országának Partjai

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.