Kinzoku no Toshi

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Kinzoku no Toshi

Témanyitás  Terumi Mei on Hétf. Júl. 03 2017, 17:50

A doktor nem tűnik meglepettebbnek egy kisgyereknél, aki most látja hazatérni az anyukáját, mindenesetre egy mosollyal és egy vállvonással adja tudtodra, hogy nem zavarja a jelenléted, bár nem számított vendégekre. Hellyel kínál, majd teával is, melynek vizét frissen forralja fel az irodában, majd a csészédbe önti, s egy filtert dob a vízbe. Tisztán látod, ahogy a vízben szétoszlik a növény, ezzel vörösre festve azt, és finom aroma szállingózik tőle a levegőben.
- Áh, semmiség! Nagyon szívesen tettem! – legyezgeti a levegőt maga előtt mentegetőzve, hogy ugyan nem sokat tett, csak azt, amit eddig is megköveteltek tőle, de tisztán látszik rajta, hogy elpirult… vagy csak a forró gőz teszi?
- A könyveimet? Az évek során halmozódtak fel, amikor még sokat utaztam. Tanultam innen-onnan, kipróbáltam minden orvoslást, amivel más nemzetek foglalkoznak, akár külhoniak is… Tudooood, olyan külhoniak, akik nem tartoznak egyik nemzethez sem, de nem is elveszettek. Na, aztán most itt vagyunk. És kölcsönkérhetsz bármikor, elvégre én már kívülről fújom a nagyját… ha valamire szükségem van, mindig jól jön a jó öreg jegyzet – a fejére mutogat, mintha ő ott készítette volna el a jegyzeteit, de ránézve már ki tudhatja pontosan, hogy mire is gondol valójában. Megáll a polc előtt, hogy végignézzen a könyvsoron, majd feléd fordul.
- Nem bánom, ha nincs olyan állapotban, mint most, az is azt mutatná, hogy használva voltak és régiek. Honnan tudhatjuk, hogy az ember nem e azért öregszik, mert ő maga is használva van? Ha csak ülnénk egy polcon, kímélnének és gondoznának, lehet többet is megélnénk… - ezt már inkább magának mondja, mintsem neked, de azért még hallhatod, hogy mit motyog az orra alatt. Érdekes elgondolása lehet a világról, ha az embereket a könyvekhez hasonlítja, ki tudja, mit tartogat még a tarsolyában. Azonban amikor a denevérről kérdezed, feléd fordul és készségesen végighallgat, majd hümmögésbe kezd, mert érdekesnek tartja a felvetésed.
- Élő szövet… húsból és vérből új végtagok. Nem hangzik rosszul, ahhoz viszont valami nagy áttörés kell, amihez talán nem elég az én tudásom. Hogy az öregről kiderült e valami? Igyekszem, de amikor mindig elérném azt, hogy visszatérjen közénk, egy másik erő visszarántja… így csak félsikert értem el. Félek, hogy mire elérem, amit akarok, addigra talán annyi vért veszíthet, hogy meghal. Különben is… nagyon idős. Esetleg egy vérátömlesztés, hmhm… át kell gondolnom – simogatja meg az állát, látszólag eléggé megmozgattad a fantáziáját és újabb ötleteket adtál neki a puszta jelenléteddel. Néha talán többet kellene beszélnie magával, hogy rájöjjön a dolgok miértjére és végkimenetelére. Amikor lelkesen megfordulsz vele szemben és arra kéred, hogy tanítson, a doktor szeme szinte kiugrik a helyéről.
- Ta… tanítani? Mégis mit taníthatnék neked, Shuu? – nem a saját képességei aggasztották, hanem inkább a tieid. Na már nem negatív irányban, hanem épp ellenkezőleg. A doktor úgy gondolta, hogy már épp eleget tudsz, s talán felülmúltad mindenki elvárását a találmányaiddal, így inkább az volt a kérdéses, hogy mi újat tudna mutatni.
- Mi az, amit tudni akarsz? – teszi fel még egyszer a kérdését. Észreveszi rajtad azonban, hogy a köhögőrohamok még a csillag jelenlétével sem csillapodtak teljesen, ezért aggódó tekintettel figyel.
- Biztos, hogy jól vagy? – mintha már a tested mélyére látna, és tudná, hogy valami ott nincs rendben. A puszta tekintetével próbálta lekövetni a mozdulataidat és diagnosztizálni, hogy mégis miért nem javult eddig az állapotod. Bár egy kar és egy láb pótlásával nem biztos, hogy megszűnik a betegség forrása is, ezt nagyon jól tudta. Beletelt egy kis időbe, mire eltekintett tőled, hogy a polcokhoz sétáljon, és könyveket vegyen le róla, hogy belekezdjen a tanításodba, de amikor egy puffanást hallott, rémülten fordult hátra, ahol már csak a fekvő Shuut találta tenyerén egy kisebb vérfolttal. A doktor nem habozott, az ölébe kapott egy "Ez nagyon nem jó" megjegyzéssel, majd a laborba vitt megfigyelésre. 
Úgy tűnik, nem vagy mostanság valami szerencsés... alig szabadultál a fekvőbeteg állapottól, erre most ugyanaz a sors vár rád.

Ha felébredsz, steril ruhákban találod magad, fehér falak vesznek körbe, a falakon pedig monitorok, a monitorokon pedig egy illető röntgenképei. Nem tudod pontosan megmondani, hogy mit látsz, de azt tudod, hogy annak a foltnak nem kellene ott lennie, vagy legalábbis sejted. A doktor áll meg melletted, ha felülsz az ágyon és iratokat tart a kezében, arckifejezése sajnálatos.
- Sajnálom, Shuu, hogy rossz híreket hozok... de úgy tűnik, hogy... a folyamatos köhögések hátterében tüdőrák áll...

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Kenshiro Hanae - A puding próbája az evés
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kinzoku no Toshi

Témanyitás  Amori Shuu on Hétf. Júl. 17 2017, 01:44

khmm...egy +18-as karikát kiteszek a post elé


Shuu szemérmetes arccal figyelte a doktort, s hallgatta annak félénk válaszait. Talán a reggeli fáradtságnak köszönhető a szokásosnál is szégyenlősebb a doktor, annak ellenére, hogy az Ashita dolgozóinak nagy részének egyazon véleménye van a férfiról, a Shuuval mindig is kedves és barátságos közlékenysége miatt nem tudott nekik hinni. Shuu mindenkiben megbízott, s az életét is kockáztatta volna az Ashita utolsó emberéért is. Mert a saját életét nekik köszönheti. Ezek az emberek, Toru sama, Shikomi doktor, Hikaru...nekik köszönheti, hogy él és a két lábán állhat...szinte. 
A köhögése felerősödött. Miközben az orvos visszafogott válaszaival próbálta Shuu rávenni, hogy ő maga jöhessen rá a kérdéseire, kérdésekkel válaszolt. 
- Ugyan már doktor úr. A maga tudása elegendő ahhoz, hogy a világon élő emberek utolsó betegségére is gyógyírt találhasson. Még egy ilyen csodás elmével nem találkoztam. való igaz, ezidáig nem sok emberrel találkoztam. De hála Toru-sama nagylelkűségének, és az ön fáradhatatlan munkájának. Én ismét embernek érezhetem magam. Valójában most először érzem, hogy... - ismét felköhög. 
- Talán ha valamit kitalálnánk erre a köhögésre. Idegesít, már szinte meg is feledkeztem róla megannyi év után. Miért jöhetett vissza? Nincs valami orvossága? Vagy esetleg valami orvosi praktikája, doktor úr?
Shikomi megfordult, hogy a könyvei között kutakodhasson, hátha rátalál valamire, ami segíthet a fiú gondjain. Shuu ismét köhögött. Orrából valami nedvességet érzett, így ujjaival megtörölte azt, s újból köhögött. Mikor kezét elvette, észrevette, hogy mechanikus ujjainak gyönyörű, fényes fémén vér csorgadozott. 
- Mi a fasz... - tette fel hangosabban kérdését, mint gondolta, majd hirtelen érezte, ahogy teste elgyengül, s mintha valami láthatatlan erő, taszítani kezdené őt a föld felé, zuhanni kezdett. Látása egyre jobban elhomályosult, majd mikor élettelenül a föld felé zuhant, fejével még egy szépet odasózott a mellette lévő íróasztal szélének. Nyaka megbicsaklott feje és válla között, s a másodpercig megakadt és habozó feje elérte, hogy teste némi fordulatot vehessen, mielőtt arcára esett volna. Mintha valami zajt hallana, de minden olyan csendes volt, olyan erős csend, mely elnyomta egy időre a világ minden zaját. Shuu sötétségbe burkolózott, semmit sem látott. Valahol érezte, hogy nincs is semmi körülötte. Csak a sötétség és a csend.
...
Szúró fájdalom, és egy mély sípolás volt az első két dolog, ami megzengette a beleit is, mikor a fiú magához tért. Elképzelni sem tudta, hogy hol volt, hogy mi történt vele, és hogy miért fáj ennyire a feje. Kinyitotta a szemeit. Feküdt. A teste mellett egy lámpa retinabaszó fehér fénye ismét csak megvakította a fiút egy pillanatra, s a kellemesnek nem igazán hívható szar érzésre pedig ismét csak az agyáig hasított a fájdalom. Majd ismét felköhögött. 
Nagy nehezen szokta meg szeme a fényt, s még nehezebben vette rá magát, hogy felüljön és körbetekintsen. Fehér függönyök vették körbe őt, miközben még fehérebb ágyon feküdve ráeszmélt, hogy egy ezeknél is fehérebb ruhában volt jelen. Nem emlékezett ilyen darabra a ruhatárából. Kavargó, szétszakadni kívánt fejét oldalra fordítva néhány képet látott. Pontosabban azoknak a homályos sziluettjét. Fáradt szemei nehezen összpontosítottak még a célpontra. 
Röntgenképek. 
- Mi ez, szív? Igen, meg  tüdők. Na de ez meg ez micsoda? Elég szarul néznek ki. Na várjunk... - mielőtt azonban Shuu továbbgondolhatta volna a képen látható elemek lényegi összességét, Shikomi doktor lépett be a függönyök mögül. 
- Micsoda? Hogy...rák? Hehe...hehe...Rák? Tüdő...tüdőrák? Hehe...csak tréfál, ugye doktor? Ugye csak viccel. Nincs itt semmiféle tüdőrák. - Shuu erőltetetten felöltött mosolya egyre inkább dermedt meg, ahogy a kétségbeesés kiült szemeire. 
- Doki, bazdmeg, ez nem lehet komoly. Ez...- tépi magához a monitort. - Ez a szar bennem van? Doktor ne. Ne...NE! - Shuu robotikus keze kitépné a monitor kábeleit a szerkezetből, majd elhajítaná a függöny felé. A fiú oldalra fordulna, majd letépné magáról az érzékelőket, s mindent, amit az orvos eddig rákötött. Miután Shuu felkel, gyengeségéből adódóan ismét elesik. Szerencsére a mechanikus lábak megtartották annyira, hogy megkapaszkodhasson. Miután kiegyenesedik, felemelné a kis lámpatartó szekrényt, s azt is a monitor után dobná ívelten. 
- Basszameg! - kiáltja, miközben maga is áttépné magát a fehér függönyön. A doktor irodájában találja magát. A legközelebbi szekrény mellé lépne, s mechanikus kezével erőteljeseket csapna annak faburkolatába. vadul üvöltene a szobán át, s újabb szekrény után kutatva végezne ki még kettőt. Miután kellőképp kiütötte a levegőt is a harmadik szekrényből, az egész faszerkezetet a földnek döntené, majd térdre rogyva, még egy párat leosztana a polcoknak, mielőtt totális kirobbanása után sírni kezdene. Ha Shikomi doktor megközelítené a magzatpózba görnyedt fút, az a lábához kúszna, majd erősen átszorítaná. Könnyes szemeivel, s vérben és takonyban úszó arcával a férfira nézne.
- Segítsen nekem, Shikomi doktor. Én nem halhatok meg. Segítsen nekem, doktor úr. Csak ön képes megmenteni engem
avatar
Amori Shuu
Játékos

Taijutsu Pontok : 66


Adatlap
Szint: B
Rang: Chunnin
Chakraszint: 453

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kinzoku no Toshi

Témanyitás  Terumi Mei Yesterday at 20:10

// Amennyire aranyos, olyan tragikus. ^^ //


Senki sem szereti, amikor valami olyasmit hall, amire soha az életében nem számított. Még ha tudtad is, hogy beteg vagy, nem gondoltál arra, hogy ilyen súlyos. De ki viselné el, ha azt kellene hallania ennyi idő után, hogy talán gyógyíthatatlan beteg, talán meghalhat és már nincs sok ideje hátra? Ugyan ha tudnánk, mennyi időnk van hátra, lehet, hogy mindent megtennénk, amit eddig nem tehettünk meg, s azon tettek közt olyanok is szerepelnének, amik nem érdekelnének, hogy rossz következményei lesznek. De vigasztal a tudat, hogy eddigi életed tartalmas volt. Ha az Ashita előtt nem is, de ők adtak egy lehetőséget arra, hogy az legyen és olyan tetteket vigyél véghez, amire eddig is egész életedben hivatott voltál. Bárhogyan is, a nyomok, melyeket eddig itt hagytál, értékesek.
A doktor meg sem lepődött azon, amikor kifordultál magadból és tombolásba kezdtél, ezért csak türelmesen kivárta, hogy kiadd magadból mindazt, ami ott szunnyadt eddig benned. Lehetséges, hogy minden dühöd most egyszerre került felszínre, és egy tomboló vulkánt nem érdemes kizökkenteni, vagy megállítani. Amikor véget ért, sóhajtott.
Letette kezéből az iratokat, majd leguggolt melléd, hogy megsimogassa a hajad. Úgy bánt most veled, mintha a fia lennél, akit meg kell vigasztalnia.
- Nem fogsz meghalni, Shuu. Több dolgot is tehetünk: elkerüljük a sötét gondolatokat, mégpedig úgy, hogy folytatjuk azt, amit elkezdtél. Hiszen ez nem azt jelenti, hogy egész nap itt fogsz feküdni... én sem hagynám, s Hikaru sem hagyná, akkor sem, ha Toru-sama azt rendelné el. Az utóbbi időben te lettél a gyöngyszem, amelyet egy kagylóba kell zárni és vigyázni rá, hogy ne veszítse el a csillogását. A másik dolog, hogy a visszájára fordítjuk ezt az egészet. Megnézzük, hogy mennyire súlyos. Ha kevésbé, akkor elpusztítjuk a kóros sejteket. Ha ez nem segít, akkor... egy megoldás létezik. Emlékszel a denevérszörnyetegre? Bármit is talált az a férfi, az tartja életben. Talán egy olyan szérumra lelt, ami képes a beteg sejteket kordában tartani. Hiszen az az ember már elmúlt száz éves is! Tudod te, mit jelent ez? Tovább élhetsz a betegségeddel, mint azt gondolnád... de ehhez kísérletek kellenek. És nem hagyhatom, te sem hagyhatod, hogy itt feladd a küzdelmet! Kellesz a szervezetnek, Shuu, és legfőképpen magadnak. Nem adhatod fel, amikor már a célegyenesben jársz - a doktor feláll, az már kérdéses, hogy te követed e. Egy szekrényhez sétál - azokhoz, amiket összetörtél -, majd elővesz egy már ismerős ruhadarabot: azt, amit eddig is hordtál. Hiszen nem dolgozhatsz egy fehér köntösben, nem?
- Ahhoz, hogy tudd, miről beszélünk, ismerned kell az emberi testet - a doktor már most megkezdi a tanításodat. Persze továbbiakat nem mond, megvárja, míg felöltözöl és elkészülsz, valamint befejezed a sírást. Amikor elkészülsz, int egyet, hogy kövesd.


Egy már ismerős helyen találod magad, egy föld alatti laborban, nyilvánvalóan a városban, amit felfedeztél. Körötted rengeteg ismeretlen szer, és kütyü, lombikok, asztalok, vitrinek foglalnak helyet.
- Ahhoz, hogy gyógyíthassuk a sejteket, mind elméletben és mind gyakorlatban helyt kell állnod. Azonban először az elméletet kell átvennem veled, mielőtt bármit is mutathatnék. Mond csak, Shuu, mennyire értesz az anatómiához, gyógyszerekhez, növényekhez, bármihez, aminek köze van az orvosláshoz? Mennyire ismered a tested működését? És ami a legfontosabb: mit hallottál a Gyógyító chakráról?

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés
Kenshiro Hanae - A puding próbája az evés
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Kinzoku no Toshi

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

4 / 4 oldal Previous  1, 2, 3, 4

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.