Csatornarendszer

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Csatornarendszer

Témanyitás  Namikaze Minato on Hétf. Júl. 04 2016, 18:17

Kemurigakure no Sato alatt elhelyezkedő egységes csatornarendszer. Ide folyik be a polgárok minden szennyvize ami kivezetődik a tengerbe utána. A csatornákban általában hajléktalanok, és kisebb bűnszervezetek szokták meghúzni magukat, de rebesgetnek olyat is, hogy valami nagyobb is van idelent. Talán óriáspatkányok... ki tudja? 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szer. Júl. 06 2016, 17:22

//Én is köszönöm, hogy ilyen kalandban vehettem részt. Még Mirubival is szórakoztató volt játszani, leszámítva a mini szívrohamokat amiket néha okozott. Mint látod, ide írtam, így szeretném folytatni ezt az egészet. Csak az ép eszűek hagynának ki valami új, meglepő dolgot. És én nem vagyok az ^^//


Ha jobban belegondolok, az egész történet nem lett volna, ha én nem akarom látni az ismert világ egyik újabb országát. Mondhatjuk, hogy rosszkor voltam rossz helyen... De tényleg így lenne? Rossz lenne mindez? Most, így visszagondolva egész izgalmas volt. Bár a két hiányzó csontfogamat hiányolom... Csak állok ott a havon, a csizmám alatt már megolvadt a jéghideg anyag én pedig kezdtem belesüllyedni a hóba. Persze nem olyan mélyre, nekem viszont olyan ez, mintha magába a pokolba zuhannék. AZ égő lángok birodalmába. Oda való vagyok. Tényleg? Nem csak a saját ábrándjaim késztetnek arra, hogy ezt mondjam? Nem Vérengző adja ezeket a szavakat a számba? Biztosan... Egy ideig, tekintetemet a földön fekvő idegenen nyugtatom. Mit is mondott mi a neve? Miduri? Talán Mirudi? (^^) Nem: Mirubi! Nos Mirubi a földön hever, tőlem alig két méterre. Nem tűnik veszélyesnek, persze most, hogy elfogyott szinte minden chakrája, nem is lehet az. Nem, halott, de nem ám. Sajnos nem sikerült megszabadítani a világot egy ilyen borzasztó elmebetegtől. Végül a levegő reszketeg sóhaj képében távozik a tüdőmből. A levegő hideg, fagyos és én minden tiltakozásom ellenére is megborzongok. Hátrapillantok, hogy Pedánsnak sikerült e megmentenie Morgót. Amit látok az elszomorít. Az öreg bizonyára halott, lehet, leszakadt lábaiból több liternyi vér ömlött ki. Visszafordulok a horizont felé és azt kívánom, bár otthon lehetnék. Nem tudom, hány perc telik el hogy így állok, de egyszer csak egy kezet érzek a vállamon. Riadtan fordulok hátra, de észreveszem, hogy csak Pedáns ismerős alakja van mögöttem. 
- Meghalt? 
A kérdését most nem a szokásos hangnemben szegezi nekem. Furcsa... biztos Morgó halála tehet róla. Végül csak alig észrevehetően megrázom a fejem. Nem tudok megszólalni. Túlságosan halott ez a csend. Végül elmondja, hogy Morgó halott, számomra pedig beigazolódik amit eddig csak sejtettem. Szóval meghalt... miattam. Ez túl sok. Túl sok, súly ami a lelkemet nyomja. Hamarosan pedig kezdenem kell ezekkel a súlyokkal valamit. Végül amikor épp kezdek az őrület határára sodródni, a férfi újból megszólal. A szemembe néz. Pillantása szinte átdöfi az enyémet, de én merészen visszanézek rá. Felajánlásásón meglepődöm. Akkor végre vége. Most haza mehetek! Vagyis oda ahova akarok! Vagy... Vagy vele tartok. Végül nagy levegőt veszek és megszólalok. Hangom gyenge, szinte rekedtes is lehetne. 
- E-ez az idegen... ő egy eszelős őrült volt. Nem lehet a saját számlájára írni, azt, hogy mindent és mindenkit el akart pusztítani. Tudathasadási állapotban ezt nehéz megmondani, de a hangja is változott... mindegy is. Jobb lenne, ha most halott lenne... Elgondolkodtató ajánlat, főleg, hogy nemrég még meg akartatok ölni. Persze azóta sok minden történt, de én mégis inkább véget vetnék ennek az őrületnek. Viszont amit az elmém súg, azt kell most követnem. Elfogadom az ajánlatodat és veled tartok... 
Erre Pedáns csak bólint, majd mielőtt akár felkiálthatnék, minden elsötétül előttem. Az utolsó dolog amire emlékszem az a tarkómban lüktető fájdalom. Aztán elveszem az üresség csendes homályának ölelésében. 


Sötétség. Újfent a megszokott sötétségben vagyok. Az utóbbi időben szokatlanul sokszor kerültem ebbe a tudatosság és a tudattalanság közötti létbe. Most érzem csak meg, hogy a szemem szorosan csukva van. Vagyis ájult állapotban voltam mind ezidáig. Lassan kinyitom a szemem. Először nem látok semmit. Csak feketeséget magam előtt, majd ahogy elfordítom a tekintetemet egy kis fényfoltot pillantok meg nem messze tőlem. Sárgás fénye egy kis világosságot ad a helységnek ahol most tartózkodom. Óvatosan megpróbálok feltápászkodni, legalább ülő helyzetbe és legnagyobb meglepetésemre ez a kis magánakcióm sikerrel is jár. A lábam lelógatom a kis, ágynak nem nevezhető fekvőhelyről. Hol lehetek? A homlokomhoz emelem a kezem és nyílt seb helyett, ellátott felületet találok ott ahol nemrég még egy nyílt seb vöröslött. Végül a szoba sötétjét szólítom meg. Hangom most már a szokásos, kislányos, nem rekedtes, talán a pihenés jót tett nekem. 
- Hahóó!? 
Ennyi. Hol lehetek? Mi ez a hely? És a legfőbb kérdés: hogy a francba kerültem ide? Aztán az ölembe ejtem a kezem és várok. Vérvörös szemeim az ürességet szemlélik, miközben a szavaimon gondolkozom, melyek még mindig a levegőben lebegnek. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Namikaze Minato on Szer. Júl. 06 2016, 23:21

Sötét, csendes, és hűvös. Ezek az első dolog, amik feltűnhetnek. És a magány. Nincs senki sem rajtad és a gondolataidon kívül a négy falon belül. A szavaid mintha csak a végtelenbe szóltak volna úgy tűntek el nyomtalanul a szoba csöndjében. Az aprócska gyertyaláng megvilágította a fal egy részét.  Vékony falap erősen lelakkozva, és alatta egy íróasztal, amin a gyertya helyet foglalt. A bútor úgy nézett ki, mintha most hozták volna a bútorostól. Újszerű és fényes volt a gyengécske fényben. Lassan körbetekintve néhány berendezést veszel észre, ami felett elsiklott a tekinteted a korábbiakban. Az ágy előtt egy hatalmas láda foglalt helyet, míg az alvó alkalmatosság mellett egy apró éjjeliszekrény árválkodott. Az íróasztal mellett egy szekrény foglal helyet. A falon körbe szegek voltak beszúrva eléggé rendezetlennek tűnő sorokban.
Ahogy nézelődsz, lassan hallod amint egy ajtó kinyílik valahol. Az ágy jobbján egy szépen megmunkált kis ajtó tör befelé a szoba sötétjébe, kintről fényt engedve befelé. Egy férfi sziluettje rajzolódik ki előtted, amint belép a szobába kitárván az ajtót. Ahogy a szemed alkalmazkodik a fényhez, egy fehér köpenyes alakot látsz. Kedves mosolyra húzza a száját, amikor látja, hogy ébren vagy.
- No, lám-lám… felébredtünk? Fejed, hogy van? Hát a szád? A kisebb zúzódások elmúltak? Jó-jó... – meg se várja nagyon a válaszod. Mézes-mázos hangon beszél, de érezni lehet, hogy ez csak a látszat. Mintha kígyónyelve lenne az embernek. Megrészegíti az embereket a negédes mondataival, hogy azután levágja a fejüket. – Látom szépen ellátták a bajotok. Pedánst is rendbe kellett tennem, noha nem annyira, mint téged életem. Na, vegyük szépen le azt a kötést. Elvégre eléggé régóta szundikálsz, bizonyára meggyógyultak.
Lassan közelít feléd, és óvatos mozdulatokkal leveszi a gyolcsot a fejedről, és megtapogatja alatta a bőrt.
- Hmmm… szép-szép. Bár egy darabig lehet erősebb alapozót kell használnod, hogy, elfedd a heget. De semmi baj lassan eltűnik az is. Amúgy a nevem Isha… sajnálom, hogy elfelejtettem említeni.
Kitekint az ajtón ahonnan jött, majd ismét feléd fordul.
- Pedáns már vár mindekt. Úgy gondolom, nem lenne bölcs döntés megvárakoztatni. Sem őt sem Meruit.

Amin kiléptek az ajtón, furcsa látvány tárul a szemetek elé. Tágas boltíves csőben vagy, ahova nem szűrődik be természetes fény, mindent lámpákkal világítanak meg. A padló erős deszkákból készült, míg a falak enyhén nyirkosak, és hideget árasztanak. Illetve enyhe bűz is kering a térben… mintha emberi szennyvíz szagát éreznéd. 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Júl. 09 2016, 14:01

A tekintetem ide-oda jár kel a szobában, legalábbis azon amit látok belőle. Most, hogy elmúlt a kezdeti szédülés amiért túl gyorsan ültem fel, a szemem is kezd hozzászokni a sötéthez, vagyis inkább a félhomályhoz ami most megül a szobán. Bútorok bútorok bútorok... Ezen egyedeket nem figyelem túl sokáig, talán ahhoz sem elég ideig, hogy rájöjjek mit is látok. Viszont valamin megakadnak csillogó lélektükreim. A falakat, amerre csak nézek, furcsa egyáltalán nem rendezett sorban szegek ékesítik. Furcsa... Végül egy gyors fejrázás után a szememet az ölemben nyugodó kezeimre függesztem. A lakk már teljesen lekopott, róluk, nyoma sincs a tükörfényes felületnek amivel elindultam, hogy átkeljek azon a hátborzongató pusztaságon. Kár érte. Imádtam amikor szép, vörös színe volt a körmeimnek, de mostanra nem maradt semmi azokból az elegáns festésekből. Mindössze a bőrszínű, töredezett szaruréteg választotta el a tekintetemet a kezem fedett húsától. Vicces... Istenek! Te ilyenkor is képes vagy a körmödön agyalni? Lehidalok! Na inkább figyelj, jön valaki. Természetesen megint csak igyekszem figyelmen kívül hagyni a másik énem csípős megjegyzéseit és újra a szobát fürkészem, Felfedezek egy íróasztalt, mellette egy szekrényt. Talán érdemes lenne megkeresnem az ajtót. Elvégre most már jól vagyok és egy idegen helyen egy idegen szobában ébredni cseppet sem megnyugtató. Épp azon gondolkozom, hogy felálljak e amikor tőlem jobbra egy fénycsík hasít a szoba félhomályába. Rögtön odakapom a fejem és az ajkamba harapok, de egyenlőre nem szándékoztam elugrani. Ki tudja... Lehet, hogy most kivételesen nem akarnak megtámadni és megölni. Nem lepődnék mag ha nem így lenne. Elvégre, most nincs veszély. Bááár... téged ismerve Luluci minden másodpercben bajba kevered magad. Úgy döntök erre se válaszolok, elvégre azzal csak neki tennék eleget. Figyelmem újra az ajtóra összpontosul, de most már inkább az ajtóban álló, felém közeledő idegenre. Egy férfi alakját látom, hosszú fehér köpenyben. Amikor megszólal, édes hangja végett rögtön ökölbe szorul az egyik hátam mögé rejtett kezem. Bárki is ez, bizalmatlanul viselkedem felé. Állapotom felől kérdez, de nekem eszem ágában sincs válaszolni, így fel is lélegzem amikor megtudom, nem várt választ. Mereven ülök miközben az idegen leveszi a fejemről a kötést és közben végig beszél azon az undorító hangján. Végül bemutatkozik, mint Isha. Már ha hihetek neki. Aztán azt mondja mennünk kell. Nem bízom benne, így rögtön fel is kiáltanék hogy: Majd ha fagy! Én aztán nem megyek sehova! - de tanulva sok-sok múltbéli hibámból, inkább csendben maradok. Csak a pillantásommal igyekszem bizalmatlan lenni Isha felé. Várjunk csak! Kit is említett? Valami Merui izét... ki lehet ez? Végül elhessegetem ezeket a gondolatokat és követem az idegent ki a szobából. Ahogy kilépek onnan egy nagy csőszerű valamiben találom magam, amit lámpákkal világítanak meg. Amikor megérzem a szennyvíz szagát önkéntelenül is elfintorodom, majd eltűntetek minden érzést az arcomról és a megszokott gyanakvás és egy hangyányi félelem keverék tűnik fel vonásaimon. Van egy sanda gyanúm, hol lehetünk, de ez nem biztos. Végül nem tudom megállítani a belőlem előbukó kérdést.
- Már megbocsáss de hol is vagyunk mi pontosan? 
Istenek! Utálom a személyiségemet! 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Namikaze Minato on Szomb. Júl. 09 2016, 21:43

- Hmm? Jajj kedveském, hát a bázison természetesen. Ugye amint Pedáns említette, ez itt a főcsatorna, vagyis a hálókörletek részlege. Amott, ha befordulsz, van az étkező. Jobbra a műhelyhez vezető mellékág, és előre pedig Merui szobája. És most oda megyünk. De nyugi, nem lesz semmi baj, drágaságom. Legalábbis reméljük.
Ezzel Isha továbbment, óvatosan terelgetve téged a hajópadlóval borított csatornarendszerben. A hálókörletek ajtajai ugyanúgy néztek ki, nem voltak számok vagy jelzések, hogy melyik kihez tartozik. Egységes volt az egész hálórész. A mellékfolyosókban lámpák világítottak, de nem eléggé erősen, hogy a járatok végét is láthasd. A lépteitek nem vertek visszhangot, pedig általában az ilyen helyektől elvárható. Egy durván két perces séta után elértetek egy lépcsőhöz, ami felfelé vezetett. Széles volt, és deszkákból volt összeállítva.
-
Nos, itt vagyunk. Sok sikert kislány. Csak ügyesen.
Köszönt el tőled Isha majd megfordult és fütyörészve útjára indult, majd elveszett az egyik mellékcsatornában.

A lépcsőn felérve egyetlen ajtó fogad. Mellette pedig két ember. Mind a ketten sötétbarna kabátot viselnek, aminek a hátán egy hófehér sáv fut végig. Végig mérnek téged, majd a jobboldali megszólal.
-
Te vagy Pedáns tanítványa? Merui vár már.
Ezzel belöki az ajtót. Odabent a lámpa erősen világította meg a nagyszobát, ami akkora lehetetett, mint egy jurta belseje. Középen egy térképasztal foglalt helyet. A falnál egy íróasztal, és a falon szögek. Töméntelen mennyiségben. És a szögeken fegyverek lógtak, vagy voltak rájuk akasztva. A terem közepén az íróasztalnál két ember várakozott. Az egyik Pedáns a megszokott öltönyében, a másik pedig egy nála alacsonyabb nő volt. Bizonyára Merui. A lányon nem látszott semmi különleges. Ruhája egyszerű és kényelmes volt. Hosszú sötét haját kiengedve hordta, és éppen elmélyülten beszélgetett Pedánssal.
Amikor belépsz, mind a ketten feléd tekintenek.
-
Szóval ő Lu?
- Igen.
- Hallottam rólad Pedánstól. Elmesélt mindent amióta találkoztatok. De most a te történetedre vagyok kíváncsi. Ki vagy és mi történt veled? illetve hogyan halt meg Morgó?
Merui kék szemei nem engedtek téged. Hidegen nézett rád, szinte érzelemmentesen. És ahogyan beszéltél, vagy gondolkoztál, egy óvatlan pillanatban közelebb lépett hozzád, és egy apró ollóval levágott egy tincset a hajadból, és a kezében kezdte forgatni.
- Szép a hajad… ne is törődj velem… ez csak egy régi hóbort.
- Merui, ha nem gond elvállalnám Lu tanítását.
- A szervezetben nincs közösségi élet. Ez régen is így volt és most is így van.
- Én ezzel nem értek egyet. Legalábbis nem egészen. De én hoztam ide, szóval felelősséggel tartozom érte.
- Ez igaz… na, jó legyen. De szeretnék látványos fejlődést tapasztalni. Legyen… két év. Annyi időt kap, hogy Zöld legyen.
- Rendben.
- Na, menjetek. Keress neki kabátot. És utána szereld fel, aztán pedig azt csináltok, amit akartok. Persze a felszín tabu.  
-Értettem. – hajolt meg enyhén Pedáns a nő felé – Lu gyere.
Ezzel kivezetett az ajtón, és elindult a főcsatornában. 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Júl. 15 2016, 22:23

Kérdésemre Isha rögtön válasszal is szolgált. Ugyan az nem érdekelt különösebben, hogy mi merre van, az igenis szemet szúrt számomra, hogy említése szerint egy csatornában vagyunk. Körülnézek. Deszkapadlón állok egy nagy, kör alakú csőben amit lámpák világítanak meg. Érdekes dizájn, persze elég lehangoló egy ilyen helyen mászkálni fel, s alá. Ő ment én pedig vele. Ez egy egyszerű szituáció, engem viszont valami nagyon zavar. Ha ez a csatorna valamiféle bázis, akkor, hol vannak az emberek? Áh mindegy is. Igyekszem nem kimutatni azt, mennyire tartok attól, hogy most valami szörnyű fog történni. Nem félek. Sosem teszem. Vagy mégis? Valamitől mégiscsak félnem kell hiszen... hiszen az ember a kezdetektől fogva tudta mi a félelem. Talán túlságosan is félt, így most, ha valaki retteg az már nem is számítana furcsának és megvethetőnek. Pedig az. Számomra az. Nem lehet úgy leélni egy életet, akármennyi is lesz még belőle, hogy nem ismerte valaki a teljesen esztelen cselekedeteinek súlyát. És mégis. Ott vannak köztünk az ilyen emberek ott sétálnak az utcákon. Anya nem félt semmitől... csak akkor iszonyodott el a haláltól amikor lesújtott az a véres kéz és kiontotta oly' csodálatos és tiszta életét. És én itt vagyok. Talán abban a pillanatban eltört bennem valami. Talán akkor kicsit megzavarodtam a döntések terhe alatt. Halál, fájdalom, vér. Ezek valós dolgok számomra, ott lebegnek mellettem, én pedig rájuk kacsintok. Mások pedig elmenekülnek. Ez a különbség. Viszont, míg ők bátran feláldozzák magukat a fronton egy népért, egy családért, egy vezetőért addig én sunyi módon az árnyak között lopakodom a csata mellett. Talán a soványsággal büntettek az istenek ezekért a tettekért. De sajnos nincs mit tenni skacok, ez vagyok én! Kicsit hibásan is működik ez az agy itt a fejemben. 
Végül kirázom magam a gondolataimból és csak akkor veszem észre, hogy megálltuk. És most is állunk. Egy lépcső vezet egy ajtóhoz amin, elgondolásom szerint nekem be kellene mennem. Isha bátorító szavai hallatán összeszorul a torkom és a gyomrom a torkomba liftezik. Mi van ha... Nem! Nincs most ilyen! Óvatosan felmegyek a lépcsőn, miközben mintha a talaj hullámzana alattam. Ez a fejem hatása lehet. Amint felérek egy ajtóval találom szemben magam aminek oldalainál emberek állnak. Bizonyára őrök. Miután egy gyenge bólintással felelek az ember kérdésére, besétálok a kitárult ajtón. Most viszont furcsa nyugalom önt el. Nem lesz semmi baj Lulu... Nyugi. Két embert veszek észre a furcsa helységben. Az egyik a furcsa férfi a mezőről a másik pedig egy számomra még ismeretlen nő. Talán ő Merui... talán nem. Túl sok talán. Amikor belépek, mindketten felém tekintenek. Azt várom, hogy összerezzenjek vagy ilyesmi, de semmi sem történik. Mindössze feléjük nézek. A nő ekkor hozzám intézi szavait, miközben kék szemeivel az enyémet tartotta fogva. A szemébe néztem, majd megpróbáltam rossz szokásomhoz híven egy repedést vagy valamit bámulni. Most viszont szerencsére nem sikerül semmi ilyesmi. Mit is mondjak? Azt tudja, hogy ki vagyok. Azt is tudja milyen a háttérsztorim. Akkor minek kérdezi? Persze ez csak az elégedetlenkedés futó kérdése a gondolataimban, mert tudom, hogy tőlem akarja hallani. Hát jó. Utálok az életemről beszélni. Olyan mintha elmondanék mindent és a lelkem üres maradna. Ezért most néhány dolgot ki is hagyok. Például a betegségemet. Mondjuk ez lényeges, de végül is... nélkülözhető a maga módján. 
- Khm... A nyevemet mál ismeri, így ezt felesleges elhmondanom. Yukigakuréban éltem le életem elfő 11 évét. Aztán miután letettem egy vizsgát, rájöttem, hogy nem tarthozom oda, nem maradhatok tovább. Így hát elszöktem, amit a szüleim halála kísért. Vándorolgattam ide-oda az ifmert Világban, így jutottam egy a Füftbe is. Egy szelhencsétlen véletlen folytán belefutottam két idegenbe akik felbukkanáfát egy újlabb ismeretlen őrült kirohanásai követtek. Én... elvefjtettem néhány fogat, majd bolzalmas álljapotban igyekeztem követni a csatát az őrühlt idehen és Pedáns között. Kissé ösfjezavaró volt a vége mert megjelent egy ANBU aztán több, az őlült férfi pedig mindenkit el akart pusztítani egy halálos technikával. - nem figyelek semmire ami körülöttem történik, csak próbálom a betegségemet kihagyni a sztoriból. Csak egy olló csattanására eszmélek fel és csak akkor veszem észre, hogy Merui jóval közelebb áll hozzám és levágott egy tincset hosszú ezüst hajamból. Hé! Legalább a hajamat ne veszítsem el már. Majdnem fel is kiáltok, hogy: MIII? A hajamat ne! -  Én meghaltam volna, de Molgó behdobott a Pedáns által létrehozott körbe, így megmenekültem ő pedhig elveszítette a lábait. Nyem egy szép halál... 
Ezzel gyorsan le is tudtam a tájékoztatót. Csak állok ott és hallgatom ahogy Merui és Pedáns beszél. Nem különösebben érdekelne ez normális esetben, de ez most cseppet sem számomra mindennapi eset. Ez egy perc amikor érdemes figyelnem végre valamire. Pillanat. Mi az, hogy KÉT ÉV? Két év az életemből ezen a halálosan nyomasztó helyen? Ne már! É mi az, hogy Zöld? Ez a sok gondolat most összekavarodik a fejemben. Túl sok minden van ami aggaszt. Mostanában nem vagyok olyan felszabadult, mint máskor. Vérvörös szemeim a két emberen nyugodnak, most nem izzó gyűlölettel, hanem nyugodt várakozással. Pedáns ekkor meghajol a Hajas Nő felé és úgy tűnik távozik. Én még vetek egy szúrós, bosszú pillantást Meruira, majd követem a férfit ki a főcsatornába. Karba fonom a kezeimet és belül nagyon is duzzogok a hajam miatt. Ez az utolsó dolog rajtam amit megőriztem és nem vágattam le. Egy tincs is feltűnő. A fogaimról nem is beszélve... Mégis követem Pedánst. Most nincs kedvem kérdéseket feltenni. Maradok magamban a dühömmel és igyekszem visszatuszkolni Vérengzőt a szokásos ajtóján. Maradjon már ő is a helyén, mert különben tuti összezuhanok. Unom, hogy itt van a fejemben, mégsem tudok élni nélküle. Üres lennék. Olyan mint a drog. Egyszer keletkezett azóta nem ereszt és én sem őt. 

//Basszus most nézem csak, hogy kicsit sok lett ^^. Bocsi, de kellett nekem a lelkizős rész//


A hozzászólást Sharo Lu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Júl. 31 2016, 10:36-kor.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Namikaze Minato on Hétf. Júl. 25 2016, 00:12

Ahogyan elhaladtok a két ember mellett, akik Merui szállását őrizték, azok idegesen feszengeni kezdenek. Pedáns nem tekint, rájuk csak leszalad a lépcsőn, és továbbindul. Nem igazán akart megszólalni, főleg amíg hallótávon belül vannak azok ketten. Amint kicsit beljebb értek a főcsatornában, hirtelen lekanyarodik jobbra, egy mellékágba, majd miután teljesen elfed benneteket a félhomály, kifújja a benntartott levegőt.
- Azt hittem nehezebb lesz. De úgy néz ki valóban szűkösen vagyunk, és tényleg kezdünk letérni a rohadt katonás útról. Tomo jó ember volt, és jó vezető, de tele volt barom elképzelésekkel. Merui a másik vége. Nem olyan jó vezető de tud hatni az emberekre, és hát… nem gyenge azt meg kell hagyni. De azt hiszem nem sokat értesz most abból amit beszélek.
Pedáns nekiveti a hátát a hideg és nyirkos falnak, keresztbe teszi a lábát, és előhalássza a mellényzsebébe rejtett cigarettatárcáját. Kivesz egy szálat, és a szájába veszi meggyújtja, majd pöfékel egyet-kettőt, mire ismét megszólal.
- Gondolom kitaláltad már hol is vagyunk. Ez itt Kemurigakure főcsatornája. Vagyis annak egy része, ami a mi bázisunk. Mi vagyis a Muréna vagy Utsubo. És hogy kik is vagyunk mi pontosan. Nos ez egy érdekes történet, szóval helyezd nyugodtan kényelembe magad.
Int neked és a hátad mögött egy kis beugró részt pillantasz meg, amit a csatornamunkások szoktak szerszámtartóként használni, de itt inkább kis ülőhelynek használták.
- A szervezet illegális dolgokkal foglalkozik, leginkább a piszkos munkákkal. Lopunk, zsarolunk, ölünk. És hogy miért? Pénzért természetesen, és hatalomért. De persze egyesek más látnak e mögött. Elvégre nem egyszer teszünk el patkányokat is láb alól. Bűnszervezetek vezetőit, esetleges potenciális puccsvezéreket. Információkat lopunk a gazdagoktól a szegényeknek. Igazából semlegesek vagyunk, ha úgy tekinted. Itt a szervezetben mindenki képzett gyilkos. Mindenki. És most már te is közénk tatozol. Noha ez lehet elsőre ijesztően hangzik, hiszen senki sem akar emberéleteket elvenni csak a pénzért. Viszont itt csak nagyon kevesen választották meg a sorsukat, és te egy vagy ezek közül. Amikor elfogadtad az ajánlatom, elfogadtad, hogy én formálhatlak olyanná amilyennek akarlak. És én úgy látom, hogy az én kalapácsom alatt, erős karddá tudlak formálni. A kérdés már csak az, hogy képes lesz ez a kard véresen is csillogni?
Várja a reakciódat, közben nagyot szív a cigijébe.
- A szervezet amikor én ide kerültem még egy Tomo nevű ember kezeiben volt. Ugyes Genjutsu és taijutsu használó volt, hihetetlen karizmával, és vezetési késséggel. Persze ettől még nem volt halhatatlan. Egy küldetés során életét vesztette egy ötfős társaságban. A csapatnak egy tekercset kellett volna ellopnia egy Konohai különítménytől, de nem várt fordulatok miatt egy Hyuuga is volt köztük, és erre nem számítottak, így sajnos a terv befuccsolt, és ők egy kivételével mind meghaltak. Persze a tekercs eltűnt a volt tagunkkal együtt. Mondjuk… a srác soha sem volt százas… de most legalább nem fogja kiharapni másoknak a gigáját, mert elhagyta az állkapcsát.
Kuncog egy keveset, de úgy, mint aki megjátssza csak… nem is hallottad még nevetni, és ez a korábbi merevségétől jócskán eltért. Talán neki is van emberi oldala?
- Lényegében Tomo halála után jött Merui. Erős Kenjutsu specialista, és nem érdemes vele ujjat húzni, mert minden fegyverrel tökéletesen bánik, és az ikerkardokkal azelőtt felszeletel, mielőtt a véred kiserkenne a vágása nyomán. Persze az ő hatalomátvétele nem volt meglepő Tomo halála után. A nő, már akkor is erős volt, és megvolt benne az a valami, amitől a többiek követni kezdték. Így tehát ez nem volt váratlan.  És persze nem sokat változott a szervezet belső felépítése. A rangok megmaradtak, ahogy a sallerek is… ó igen azok aztán érdekes dolgok. De majd később.
- Nos ahogy említettem a rangok. A szervezetben négy szint vagy rang van, ezek növekvő sorrendben Fekete avagy Friss, Zöld vagyis Képzett, Vörös más nevén Jártas, és legvégül a Fehér ami a Mester szint. Ez olyasmi mint a ninjáknál a Genin, Chuunin, és Jounin rang. Ez az egyik leglényegesebb. Ha tudni akarod, akkor én Mester vagyok, akár csak MErui, és a két posztoló őr is. Morgó Jártas volt. De mestere a csapdáknak….

Itt egy kicsit elcsendesül, szemei előtt ismét lepereg Morgó halálának pillanata. Egy perc után isméét megszólal, kicsit nehezebben, mint előtte.
- A sallerek… Tomo vezette be őket, és azok is, aminek hangzanak. Nyaklevesek, pofonok satöbbi. Viszont van még egy dolog, amit hordoznak. Ha összeszedsz ötöt ebből, akkor levágják a kisujjad. Ha tízet, akkor az ügyetlenbbik karod… és ha tizenötöt, akkor a fejed. Sallerek Tomo idejében tízesével számítottak, de Merui úgy érezte ez túl könnyelmű volt. Viszont Saller csak olyan dolgokért jár ami nagyon nem tesz jót a szervezetnek. Elbukott küldetés, fals gyilkosság, túlzott kicsapongás, vagy információk kiszivárogtatása és a többi. Persze ez Meruin múlik, hogyan osztogatja.
- Van egy jelmondatunk: „Az orgyilkos ott sem volt!” Nagyjából érthető. Viszont ezt nem csak a küldetésekkor alkalmazzuk, hanem a magánéletben is. Ahol járunk, alszunk, eszünk, gyakorlunk, úgy hagyjuk ott, mint ha ott se jártunk volna. Ezt vésd az eszedbe, mert fontos. Tehát ha reggel felkelsz, úgy hagyod el a szobád, mint amikor megkaptad. Ha étkeztél úgy teszed el a tányérod mintha el se vetted volna. Ha megöltél valakit… kezded érteni?
- Az elején azért nem mehetsz fel a felszínre, mert nem vagy elég képzett, és nem is tudjuk pontosan mire is vagy képes. Nem lenne jó, ha az első küldetésbe belehalnál, és kitudódna rólunk minden.

A cigaretta ennél a pontnál elégett, a csikk a földre hullott, amit pedáns eltaposott, majd lábával félresöpört, és a csikket belerúgta a padló egyik résébe.
- Menjünk, még kell neked pár dolog…

Végigsétáltatok a mellékfolyosón, és egy nagyobbacska szobába érkeztetek, ahol mindenféle ruha, anyag, és egyéb varrószerszám volt keszekusza módon behajigálva. A szoba egyik végében mosótálak sorakoztak, vélhetőleg ez volt a mosoda rész is.
-
Ahogy Merui megmondta itt az ideje, hogy szerezzünk neked egy kabátot. Ahogy láthattad van nekünk egy szervezeti egyenruhánk. De ez elég csak akkor viselni, amikor kimegyünk, addig pedig csak akkor ha szemle van. Hogy én miért nem hordom… szar az anyaga ilyen egyszerű.
Ezzel odalép egy hosszú rúdhoz, amiről fogasokon lógnak le az egyszínű sötétbarna és drapp keverékű kabátok. Mindegyik fején egy hosszú csuklya található és az alsó része egészen bokáig ér. Kívül belül sok zsebbel rendelkezik, és ahogyan megnézed nem is készült olyan rossz anyagból. Egy egyszerű szövetkabát volt, de abból is a jobb minőségű. Egy sor gomb foglalt helyet a kabát elején, amivel össze lehetett gombolni, és a hátán függőlegesen egy fekete sáv futott végig. Kicsit nagy volt rád, de éppen hogy csak az ujjak voltak hosszabbak a megszokottnál, egyébként tökéletesen illett rád.
- Egy öv is lehet kelleni fog hozzá…
Ezzel egy fegyverövet dobott oda neked, ami három szíjból állt, és sok kis zsákot és tartót lehetett rácsatolni. Apró kötélkék lógtak róla, ahová füstbombákat, és egyéb hasznos szerszámokat lehetett aggatni.
- És egy csizma, meg kesztyű, maszk, ha kérsz, és zokni… az a legfontosabb…
Lassan egy kisebb méretű kupac kapott helyet előtted, ami csak a te ruhád volt.
- Nos ahogyan mondtam ez a bevetési felszerelésed. Itt nem kötelező a viselete, de nem árt, ha Merui előtt ebben mutatkozol. Sok hasznos funkciója van, még ha nem is tetszik. Viszont öhmmm… van neked ruhád? Mármint hétköznapi? Meg úgy… nos, lényegében inkább… áh… na, írj nekem egy listát a hiányzó dolgokról, legyen az ruha, fegyver, női dolgok…
Itt egy kicsit megköszörüli a torkát, majd újra fojtatja.
- A következő állomás pedig. Isha rendelője… rendbe tesszük a fogaidat. 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Vas. Júl. 31 2016, 10:32

//Bocsi de csak ma voltam gépközelben, telefonról meg nem mertem bevállalni a sok elírást//


Ha az ember lehet egyáltalán ideges, hisztis és dühös egyszerre akkor nekem ezeket a képességeket sikerült elsajátítanom ebben az utóbbi néhány percben. Egy: rohadtul idegesít a saját tudatlanságom és a vele járó többi dolog. Kettő: nem érdekel mi van most körülöttem én csak haza akarok menni (vagyis.. inkább el innen mert otthonom nincs az ismert Világunkban). Három: a fogaim (!) hiányolom őket és ok, hogy csak magamnak köszönhetem ezt az egészet ami most rám zúdult, mégis... nem tudom elviselni a tudatot, hogy hiányzik három csont és egy tejfogam. Kérem vissza őket! Ha vége ennek az egész hülyeségnek, tuti visszamegyek értük. Jaj te agyatlan... azok a fogak már rég nincsenek ott. Elfújta őket a szél. Na Vérengző az akire most egyáltalán nincs szükségem. Hagyjál már te gonosz démon! Megkeseríted az egész életemet, hagyj nekem nyugtot legalább most. És abban a pillanatban valami borzasztó érzés fogott el. Mintha... mintha meg akarna fojtani, el akarna pusztítani. Ki kellene mondanom? Vagy pont, hogy el kell magamban ásnom? Ki tudja. Na jó, ha magamban tartom akkor még erősebben mar a lelkembe az elkeseredettség. Szükségem van valamire ami feloldja a feszültséget bennem, mert így csak tovább nő és végül biztosan felrobbannék. Érdekes így látni, hogy én is képes vagyok ilyen érzésekre. Igaz nem igazi érzelmekről beszélünk, inkább a lélek szemetéről és mégis itt vagyok. Ahogy ezeken őrlődöm magamban eszembe jut a külvilág, az hogy én most éppen Pedánst követve igyekszem ki a helységből ahol azzal a Hajas Nővel találkoztam. Megrázom a fejem és most kivételesen nehezen érzéketlen maszkká változtatom vonásaimat. Túl sok a feszültség, le kell nyugodnom. Lemegyünk a lécsőn majd el a cseppet sem rokonszenves arcok mellett. Mikor leérek a lépcsőn, visszafordulok az őrök felé és érzéketlenül, leplezett kíváncsisággal nézek vissza rájuk. Hmmm... Emberek, emberek, em-be-rek. Aztán mikor visszafordulok hogy tovább menjek, akkor veszem csak észre, hogy egy kicsit lemaradtam az előttem sétáló férfitől. Most már meglepően hosszú hajtincseim csak úgy röpködnek mögöttem ahogy gyorsan Pedáns után eredek. 
A főcsatornában sétálunk egy kis ideig, majd hirtelen a férfi elkanyarodik jobbra. Vagy balra? Nem nem! Jobbra! Jesszusom ebben sosem voltam az igazi, de így meg pláne. Végül, csak igyekszem nem leragadni a saját hülyeségeimen és egy pillanatra lehunyom a szemem. Végül mikor lenyugodom kinyitom a szemet és néhány gyors pislogással igyekszem a félhomályt eloszlatni a szemeim elől. A férfi egy mellékjárat szerű izébe vezetett és most is ott vagyunk. Egy kis időn belül megszólal én pedig csöndben hallgatom. Igyekszem figyelni de... de a hangja egyszerűen csak tompa suttogásként érte el a fülemet. Úgyis csak magának beszél most, olyan dolgokról amikről nekem fogalmam sincs. Amikor abbahagyja a beszédet és hangja elhal a gondolataim között ránézek, hogy esetleg folytatja e. Úgy tűnik igen és most már érdemes lenne figyelnem, így égő tekintetemet gondolatban lehűtöm egy vödör vízzel, majd hűvösen nézek a férfira és hallgatom a mondatait. Muréna... hát elismerésem ez elég gáz név. Aki kitalálta tuti valami beszívott barom volt. Vagyis... hát én csak ezt tudom elképzelni. Mikor abbahagyja a magyarázást int én pedig hátrafordulok, hogy szavai értelmet nyerjenek. Végül csak megint karba fonom a kezemet és lemondóan megrázom a fejem. Ezt persze csak önön büszkeségem csináltatja velem, fogpiszkálóhoz hasonlóan erőtlen lábaim alig észrevehetően remegni kezdenek az eddigi sétától. Végül csak a karomba vájom mostanra igen élessé és töredezetté vált körmeimet, hogy a fájdalom észhez térítsen mind engem mind a lábaimat. Újra figyelek Pedánsra miközben ő ennek az egésznek a lényegét magyarázza. Hmm... egész büszke vagyok magamra, hogy képes vagyok figyelni. Haladás! Végül végigmondja a monológot én pedig töprengek mit is válaszoljak. Valami azt súgja igyekezzek elrejteni az indulataimat, mire csak még rosszabb kedvem lesz.
- Thalán. Majd lehet, hogy igyekfhik, ha jiónak látja. 
Aztán Pedáns megint beszélni kezd, én pedig hallgatom. Elhangzik mindenféle fontos információ, van amire emlékszem és van amire nem. Na de végül is mindegy. Elegem van már az életemből, mert az egész egy nagy katyvasz. Hát ez felemelő érzés. Mentem volna a Szél Országába vagy kitudja hova, de nem. Nekem erre kellett jönnöm és tessék! - rögtön kétszer is halálközeli állapotba kerültem és még a fogaimból is vesztettem. Átkozott hely! Ha most valahol sétálgatnék, mondjuk egy erdőben, már előkaptam volna a kardomat és azzal aprítanám a fákat. És a hisztérikus nevetés... az hiányzik a legjobban. Na de mindegy is, most itt vagyok legyek már képes figyelni arra ami most történik. Csak most az egyszer! És ezek után a férfi is elnémul. Igen! Ezzzazzz! Végre! Nem vagyok képes ennyi ideig figyelni és kezdtem már elkalandozni, így szuper hogy vége. Aztán elindul a mellékfolyosón mire én kicsit lemaradva de azért követem. 
Egy szobába érünk ahol számomra egy kicsit kupi van. Igen, igen köszönöm a tapsot, ebben sem vagyok normális. Aztán valami kabátról beszél és ez már jobban felkelti az érdeklődésem mint a töri. Nos mit is mondhatnék. Az a kabát borzalmas! Ha lehet behajítom majd valami sarokba, hogy ne is lássam. Nem tudom ki az a hülye aki ezt kitalálta de szerintem borzalmas. Aztán mindenfélét összegyűjt előttem egy halomba én pedig amikor nem veszi észre, gyorsan hátrébb lépek. Borzalmas... Aki ezeket összeszedte annak egy nagy pacsit és egy hatalmas pofont kellene adni. Végül nem folytatom tovább ezt a cinikus és hisztis gondolatsort, hanem lenyugtatom magam. Igen megint. Nézzük a jó oldalát Lulu. Legalább az öv használható. Aztán amikor Pedáns össze vissza kezd beszélni nem tudom nem elrejteni a mosolyomat egy pillanatra, de aztán véget ér a másodperc én pedig már nem rendezem össze az arckifejezésemet. Marad amilyen marad, nagyrészt érzéketlen, de egy kis múló durci még mindig látszik rajta. Mikor ezt is sikerül eltüntetnem meglepve veszem észre, hogy indulataim elszálltak megint csak én maradtam és a spontán őrület ami szintén én vagyok szóval lenyugodtam. És végül a fogaim... MIII? Gonoszak vagytok! Ennyi mindenen keresztül ráncigálni aztán meg a fogaimat emlegetni nem jófejség. Istenek! Csakis szerencse lehetett, hogy még ezek előtt elillant a hisztirohamom, különben szegény ember most megkapta volna a magáét. A fogaim pedig igen is kellenek, így ha elmegy én lemaradva követem. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Namikaze Minato on Vas. Szept. 11 2016, 17:48

// Mélységesen mély elnézésedet kérem a hosszú kihagyásért, és azért, hogy miattam nem játszhattál, de önző mivoltom miatt szerettem volna ha Lu az én kezeimben marad (lö szadista kifejezés Very Happy ) mert amit kieszeltem neki az nem olyan egyszerű hogy csak úgy átadjam Razz Innentől kezdve, noha nem egyből de megpróbálok átállni a heti egy-két körváltásra. Addig is kérlek fogadd ajándékom, ami +15 chakra képben teljesedik ki, és ha meglátsz bárhol nyugodtan leüthetsz Very Happy Megengedem Very Happy //


Pedáns egy szűkebb mellékágon vezetett keresztül téged, miközben kezével a falakat simította végig. Léptei alig vertek vízhangot az egyébként eléggé halk csatornában. A víz csöpögése, és csordogálása volt talán az egyetlen ami megtörte az egyébként kietlen folyosó csendjét.
- Itt vagyunk… ehh… nem szeretek ide jönni…
Morgott magában egy sort pedáns majd belökött egy ajtót, ami szintén tökéletesen illett a falba. Mintha csak onnan vágták volna ki. Odabent meleg fény hívogatott benneteket, amit egy olajlámpákból álló csillár szolgáltatott. Elektromos lámpa is volt, de az a műtő asztal felett foglalt helyet. Isha akivel korábban találkoztál az ajtóval szemben egy másik asztalnál ült és éppen valamin dolgozott. Körülötte szanaszét papírok hevertek, míg a munkaasztalon különböző üvegcsék voltak szintén teljesen rendezetlenül. Mikor Pedáns megköszörülte a torkát hátrapillantott, majd azonnal fel is pattant a székéről, száján negédes vigyor játszott.
- Ó hát megérkeztetek. Nagyon jó, nagyon jó! Látom nem szedte le Merui a piciny buksidat drágaságom… nagyon helyes, nagyon helyes.
- Isha a fogai… kérlek…
- Ó igen, hogyne-hogyne!
Isha még éppen félúton állította meg a kezét. Pedáns észrevehetett valamit, amiért megszakította a révedezésbe vesző szempárt, amivel Isha kezdett téged nézni. Vajon mit akart csinálni?
- Gyere drágám foglalj helyet… - egy rendes kipárnázott fejtartós székhez vezetett a műtőasztal mellett. Kényelmesnek ígérkezett, bár a székre erősített bőrszíjak hagytak némi kivetnivalót az ülőalkalmatosság biztonságára tekintve.
- Akkor nézzük… - miután helyet foglaltál kezébe vette az állkapcsodat, és kezei körül zöldes ragyogás tört elő. Halk zúgást hallhattál, ahogyan a Jutsu segítségével megvizsgálta a hiányzó fogaidat.
- Rendben… kettő őrlő, és egy metszőfog… ebből kettő csontfog… hmmm…
Egy papírt vett elő, és feljegyezte a megtudottakat.
- A két csontfogat pótoljuk akkor, a tejfogat nem. Arra nincs szükség, mert már ott van alatta a csont, úgyhogy az hamarosan előtör. A hatos őrlőt, akkor megcsinálom most, és… akkor az mehet úgy igaz?
Hátratekintett Pedánsra, aki bólintott.
- Jól van. És akkor a metszőt is pótoljuk… Ez bele fog telni egy kis időbe, de estére végzünk.
Isha odalépett a szekrényéhez, és egy üvegcsét vett elő, meg néhány fapálcát. Az üvegcsében lévő masszát egy tálba töltötte majd adott hozzá egy kis vizet, és az összekutyult valamit egy pálcára rákente.
- Nyisd akkor szépen ki a szád…
Majd a masszát rákente a fogaidra, oda ahonnan hiányoztak a szeretett csontfogak.
- A massza tíz perc és megköt. Utána leszedem, és lesz két- három órád, amíg azt teszel amit szeretnél. Addig megcsinálom a pótfogakat, majd ezeket beillesztem az ínyedbe. Az eljárás nem fog tovább tartani egy vagy két óránál. Ezután lehet egy kicsit nehézkes lesz rágni, de biztosan menni fog.

Miután a massza betonkeménységűre szilárdult Isha lefejtette rólad, és intett, hogy gyertek vissza, ha elkészül a pótfogakkal.
- Nos? Szeretnél valamit csinálni? Körbenézni vagy akármi? 
avatar
Namikaze Minato
Moderátor


Adatlap
Szint: S
Rang: Yondaime Hokage
Chakraszint: Amennyi egy Hokakénak jár

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Szept. 17 2016, 21:12

//Bocsánatkérésedet elfogadom. Bár az igaz, hogy kezdtem feladni a reményt... Pozitív oldala, hogy egészen türelmes lettem ez alatt az EGY TELJES hónap alatt, így egy zargatóval kevesebbed van! Razz viszont örülök, hogy visszatértél és mehetünk tovább. Smile //



Jobb aztán bal, megint jobb és megint bal. Hm... ez borzalmasan unalmas. Lépések, lépések, lé-pé-sek. Hogy vagyok képes ilyen hangosan lépkedni? Talán csak a hirtelen rám tört fáradtság, vagy a fejemben egyre élesedő fájdalom okozhatta, nem tudom, de nem voltam elégedett magammal. Fáradtan húztam el a számat és szemem kitartóan a földet tanulmányozta. Furcsábbnál furcsább gondolatok töltötték meg a fejemet miközben a fülem mögé simítottam egy eltévedt ezüst hajtincset. Le kellene már vágnom ezt a loboncot, nagyon nehéz tőle a fejem; mégsem visz rá a lélek. Én és a csökönyös ragaszkodásom... Mérhetetlenül szorult helyzet. Na és ha már a jövőre terelődött a gondolatmenetem, mi lesz most velem? Az életem, nos, értelmetlen eddig. Felesleges. Erre a szóra szorítást érzek a mellkasomban. Olyan, mintha valaki almaszeletelővel turkálna a szívemben. Önkéntelenül is a fájdalom forrásához kapom a kezem, de mire cselekedem, annak se híre se hamva. Zavartan emelem fel a tekintetemet, épp jókor, mert az előttem néhány méterrel sétáló férfi egy ajtót fed fel, amit furcsa módon eddig mintha észre se vettem volna. Cöh... nem vagy egyedül... - gondoltam mikor Pedáns megszólal. Persze, szólni nem volt kedvem. A szoba melybe beléptem teljesen átlagosan festett, bár személyes véleményem egészen negatív volt a helyiség aurájáról. Vajon honnan fakadnak ezek az érzések? Talán... nem ez lehetetlen! A szoba megnyugtató világossága csak még tovább borzolta az idegeimet, most legszívesebben visszamentem volna a csatorna vizes és kietlen folyosóira. Honnan ered ez a rossz érzés? Érzem, hogy ott van az agyam legeldugottabb zugában, de mégsem jut eszembe. Közben körülnéztem. Elkerekedett a szemem mikor megláttam egy műtőasztalt és mint amikor egy lámpát kapcsolnak fel, úgy hasított belém a felismerés. Remélem nem voltam túl feltűnő... Végül tekintetem megtalálta a papírokkal fedett asztala mögött írogató Ishát. Egy pillanat alatt játszódott le a szemem előtt egy igen kellemetlen jelenet. 
"-Ne félj kicsi lány én csak megvizsgállak. - a hang egy férfié, idős lehet, de nem látom mert szemem sorosan behunyva tartom. 
 - Hagyjál békén! - hallom a saját hangomat, majd kinyitom könnyektől vörös szemecskéimet. A férfi előttem áll, a szemembe néz. Arcán erőltetett mosoly, kezében papírok. - Engem nem versz át! Én nem vagyok beteg, engem nem kell megvizsgálni. Anya mondd meg neki, hogy nincs semmi bajom! Mondd meg neki! 
Könyörögve tekintek a sarokban álló szőkeség felé aki csak megrázza a fejét és elhagyja a vizsgálót. Az orvos ekkor a kezembe nyomja az egyik papírt. Az utasítás a követező: Rajzold le mit tennél, ha találnál egy sérült őzgidát az erdőben. Ez egyértelmű. Ha nagyon szenvedne fognám a szülinapomra kapott késemet és megölném. Le is rajzolom az elvérző állatot, a vérhez kérek pirosat is. Amikor elkészülök visszaadom az orvosnak, aki megnézi, aztán hirtelen kiesik a kezéből a lap és kirohan a helyiségből." 
Újra a mellkasomhoz szorítom a kezem. Ez az egész... túl hirtelen jött az emlékkép. Akkor kapom csak a helyiségben tartózkodó két ember felé a tekintetem amikor Isha megszólal azon a hátborzongató, csöpögős hangján. Brrr... Gyors szóváltást véltem hallani, majd arra lettem, figyelmes, hogy a szoba tulajdonosa engem figyel. Kissé összeszorítottam szívemhez emelt kezemet. Hátborzongató egy alak! Utasításai szerint cselekedtem és helyet foglaltam abban a szintén furcsán félelmetes székben. Zavaró ez a hely... Én aki egyáltalán nem érez semmit ami félelemhez kötődik (sajnos), rosszul érzem magam egy ilyen helyen. Ezek után felmérte a "kárt" szegény kis számban aztán felírta a hiányzó (hiányolt) fogakat. Egy szekrényből kivett valamit aztán keverés kutyulás következett ami nekem magas és meglehetően unalmas is volt, így inkább ölembe ejtett kezeim töredezett körmeit vizsgáltam. Borzalmas állapotban voltak, így nem is tekintettem rájuk többet. Ehelyett viszont vonakodva de teljesítettem Isha parancsát és kinyitottam a számat. Ezután rákente azt az undormányt a fogaim hűlt helyére és elmagyarázta mi következik, talán nekem, de volt olyan része a mondandójának amit szerintem csak magának mondott. Néhány percen belül, amikor már kezdtem ideges lenni abban a félelmetes székben, levette a megkeményedett kutyulványt a fogaim helyéről, majd intett és én emberfeletti sebességgel pattantam fel a székből és a lehető leggyorsabban tettem meg az utat az ajtóig. A fejem még mindig sajgott és a szédülés is kezdett visszatérni, de végül stabilan álltam meg az ajtó előtt és Pedáns kérdésére rögtön választ is adtam. 
- ... A fhejem eljéggé fáj szófal nagy szífességet tednnél vele, ha lepihednhetnék egy helyiségben amit szobámnhak tudhatok.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Okt. 21 2016, 23:47

// No, akkor rajtam a sor. Kezdésnek egy nagyon enyhe poszttal indulunk(tőled sem várok el többet), majd szépen lassan beleszokunk a dolgokba. //


Pedáns akarva-akaratlanul is elejtett egy félmosolyt az arcán, ami után egyből bólintott is egyet, jelezvén, hogy kövesd. Folyosók végeláthatatlan sokasága és egy újabb cigi füstjének marása töltötte be elmédet, ami talán elgondolkodtatná az átlag embert. De te messze vagy az átlagostól, ezt Pedáns is nagyon jól tudta. Pár slukk és méter után igazított elegáns öltözetén, majd szóra nyílt a füsttel teli szája.
- Két év nem sok idő. - Gomolygott arca körül a cigaretta mellékterméke. - Mindegy... Voltam már rosszabb esélyekkel szemben.
Hangtalan lépteit követve, figyelmes lehettél az előtted sétáló férfi nyilvánvaló szokására. Lágyan simította végig a falakat, mintha csak az emlékeit cirógatná, esetleg a régi otthonát üdvözli így.
Vajon neked mit jelenthet az otthon szó? Yukigakuret? A fegyveredet? A vér mámorát? A saját hangodat? Ez a csatornarendszerben elhelyezkedő bázis már az otthonod volna? Ha nem is az otthonod, az alvóhelyed minden bizonnyal.
Amint odaértetek egy stílusosan egyszerű, patent ajtóhoz Pedáns arrébb állt és szépen lassan belökte az ajtót. A kis lakosztály, nem volt fényűző, sőt, minden volt, csak az nem. Ezen kívül, mintha minden új lett volna. A porcicák másik éghajlatra menekülhettek, míg a foltok és a gyűrött, ócska paplanok szabadságot vettek ki. A szobában egy ágy, egy kisebb szekrény és egy munkaasztal szerűség foglalt helyet.
- Ne feledd, "Az orgyilkos ott sem volt!". - Nézett a szemedbe Pedáns, majd egy elegáns mozdulattal a földbe döngölte cigijét. - Ja és üdv nálunk, fekete.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Okt. 22 2016, 15:19

//Viiii! Nahát olyan hálás vagyok, hogy tudunk haladni és ilyen gyorsan kaptam posztot is. Na lássuk mennyit fakult az írói tehetségem. *nyújtózkodás*// 


Egy-kettő-három-négy... a franc, hogy is volt tovább? Talán... vigyázz kisnyúl hová lépsz? Néha elgondolkozom rajta, hogy eddig hogyan maradtunk életben. Csodás. Immár az én kis hangocskám is feléledt. Már nincs időm végiggondolni egy jó kis visszavágást Vérengzőek mert ebben a pillanatban Pedáns mozdulatára kapom fel a fejem. Istenek! Vajon miről maradtam le megint? Pedig én tényleg igyekszem összpontosítani a figyelmem egy dologra, de ez néha, nos, nem egyszerű. Főleg, ha az a dolog olyan amihez egyáltalán nincs kedvem. Főleg ha hozzávesszük, hogy semmi kedvem itt lenni. Már szinte várom, Vérengző csípős megjegyzését, ám ő néma hallgatásba burkolózik. Talán jobb is így, elvégre most figyelnem kell merre megyünk. És az sosem egyszerű feladat. 
Folyosók és elágazások sorának nézünk elébe, az már igaz. Megborzongok. Talán a hideg miatt? Vagy a víz halk csepegésének ütemezett hangjától? Apró fejrázással űzöm el az ilyen gondolatokat és igyekszem figyelni az útra. Jobbra, balra, megint balra, most egyenesen és... valahol itt vesztem el a fonalat. Unalmamban a csizmám orrát bámulom, amit úgy tűnt előszeretettel nassolt el az idő vas foga. Az előttem sétáló férfi cigarettájának füstjét még itt, tőle vagy három méterre is megérezni. Gyors kézmozdulattal elhessegetem magam elől a kellemetlen füstöt és még időben állítom meg magam, nehogy köhögni kezdjek. Valamire mintha emlékeztetne... áh ez csak egy bolond emlék, hiszen csak régen a sensei dohányzott. Rohadék. Sose figyelt ránk eléggé.
- Dehogynem. - szűröm a fogaim között a szót, remélem nem hallotta. Úgy utálom amikor így képes vagyok kimondani amit gondolok.
Furcsa volt, de nem újdonság számomra ahogyan Pedáns a falat simította végig a kezével. Pff... elmebeteg barom. Nem túlzás ez? Nem! 
A szoba, melybe jutunk olyan se túl nagy se túl kicsi hatást kelt, bár nem mintha ez engem zavarna. Szerencsére tiszta és higiénikus, nem kell a sarokban aludnom a portól rettegve. Nos igen voltak tisztaságmániás hajlamaim, de csak ha tető van az ember feje felett. Mit is mondott az agyturkász doki? Különös klinikai est. Igen-igen pontosan ezt. Miután végighordozom fáradt tekintetemet a szobán, Pedáns hangjára visszafordulok a férfi felé és felszegett állal fogom meg a kilincset. 
- Hját pefsze... - mikor a férfi elnyomja a füstölgő cigarettáját és még ideszól valamit csak a szememet forgatom. Meglátjuk meddig... Csak azok a drága fogak ne estek volna ki. Francba! Bár a halott öregre nem tudok haragudni elvégre feláldozta az életét egy olyanért mint én. Nos ő sem lehetett épelméjű... Akkor kire haragudjak? Pedánsra? Nem. Magamra? Na de kérem... Megvan! Minden amiatt a hülye nudizós idegen miatt volt. Átok rád Mirubi! 
Gondolatmenetem végén elviselhetetlen eleganciával csapom be az ajtót Pedáns előtt és lecsúszom az ajtó tövébe. Istenek, végre egyedül. Mióta is? Majdnem egy napja nem voltam egyedül. A kezembe temetem az arcomat. Olyan ügyesen tudom elszúrni az életemet.  

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Hétf. Okt. 24 2016, 13:01

Amint a kezedbe temetted az arcodat az idő mintha felgyorsult volna. Körülbelül egy óra is eltelhetett mire úgy döntöttél túl "unalmas" az ajtóban gubbasztás, az ágyban való fáradtságtól kidőlés sokkal kifizetődőbb. Nem is lehet hibáztatni téged. Kevés ninja mondhatja el, hogy egy hasonló eseménysorozatot élt át, és itt az élésen van a hangsúly.
Miközben az álom iszonyatos súlya nyomta el elméd, hébe-hóba figyelmes lettél furcsa hangokra. Mintha kopogás, vagy dobbantások sorozata lett volna, egyenesen az ajtód felől. Talán még az is megfordulhatott a fejedben, hogy utána kéne járni, de a fáradtság győzedelmeskedett rajtad minden egyes alkalommal. Végeláthatatlan álmok sokasága után éreztél valamit amit régen oly sokszor. Nem, nem a vérszomjat. Valaki figyelt. Hirtelen megfordultál és Pedáns alakjára lettél figyelmes, ahogy az ágyadtól pár méterre analizál téged a falnak dőlve.
- Reggelt Lu. Két napot aludtál. - Vette elő cigarettáját rövid mondanivalója közben. Amint a szájába tette észrevette, hogy a te szobádban van, így hát csukott szemmel, kis szemöldökfelhúzás és beletörődés keretében eltette azt.
A férfi csöndben megvárná míg feldolgoznád az imént hallottakat, majd egy feketéknek szánt köpenyt bányászna elő a háta mögül.
- Jobb lesz, ha ezt felveszed... Tudom, elég irritáló az anyaga, de keltsünk jó benyomást. - Ajándékozott meg egy fél mosollyal. - Kint várlak, addig csináld amit csinálnod kell.
Amint végeznél Pedáns szépen lassan belehajolna a privát szférád határaiba, majd megszagolna.
- Zuhany. - Ejtené ki az egyértelműt. Intene hogy kövesd és amint így tennél rövid időn belül a mosdó női részlegébe érnétek. - Bent találsz egy szekrényt a te neveddel, minden benne van ami kellhet. Van váltóruha is, ha esetleg úgy döntenél egy kicsit... Diszkrétebben szeretnél öltözni. 
Amint bemennél látnád, hogy egy igazán jól felszerelt, tágas körlet van kialakítva. Senki nem tartózkodna ott rajtad kívül, nem mintha olyan fontos volna, hisz elkülönített zuhanyok vannak kiépítve. Meglepő, hogy egy csatornarendszerben ennyire jól ki van építve a mellékhelység, de hát annyi vért és belsőséget stílusosan kell lemosni, nem de?
Eközben Pedáns kint várna, szokásosan pöfékelve.


// Ez amolyan kis töltőposzt. Egy pár posztig gyorsabban fogunk haladni, révén ezek nem olyan/egyáltalán nem fontos eseményeket foglalnak össze. ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Okt. 28 2016, 09:55

//Bocsánat, hogy sok lett, csak... na hát csak! Néhány napig nem tudok majd írni mert elutazom, de telefonról majd igyekszem. ^^//


Ahogy a kezembe temettem az arcom, olyan érzés fogott el mintha a szemhéjaim ólomból, a térdeim pedig kocsonyából lennének. Tenyeremen megéreztem saját vérem különös illatát, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy akár csak le is nyaljam a tenyeremről. Valahogy mintha egy másik világban lettem volna. Vagy nem is! Ez a világ, melyben a fizikai testem ült meglehetősen közelinek tűnt, ám volt itt még valami... valami amit eddig nem ismertem. Valami ami...  egy másik fizikai állapothoz kapcsolt volna. A testemet meg se bírtam mozdítani, csak a lelkem szárnyalt a gondolataim röpültek. Furcsa érzés volt. Talán még sosem történt velem ilyen. Egy idő után a hátam sajogni kezdett, a lábaim pedig elzsibbadtak. Kelletlenül, de felálltam és a szobában lévő ágy felé indultam. Úgy éreztem a végtagjaim nehezek, a szemem le-le csukódott, majd én is kelletlenül az ágyban kötöttem ki. A takarót már nem is volt időm magamra húzni mert hirtelen sötétség borult rá és az egyetlen menekvést az álom jelentette. 


- Hé! Ez fáj engedd el a hajam! - a saját hangom. És mégsem. A kezeimre nézek. Kicsik és puhák, nem olyanok mint most. Nincsenek rajtuk bőrkeményedések a sok kardforgatástól. 
- Tudod mikor! Azt mondták van egy késed. Add ide! 
Nincs késem - akarom mondani, de a szám nem mozog. Ez nem álom, ez emlék, 7 éves koromból, amikor el akartam kezdeni a shinobik életét. Ugyan az Akadémiához túl fiatal voltam, apám tanítgatott a késhajításra. Önkéntelenül szólalok meg. 
- N-nem adom! Az enyééééém! - mondom szinte sikítva. 
A fiú megrántja a hajamat, olyan erősen, hogy könny szökik apró, vörös szemeimbe. Elég! - akarom mondani, de én itt csak megfigyelő vagyok. 
- Akkor kitépem ezt a ronda fehér hajadat. Úgyse szeret senki emiatt. Tudod ugye? Nem vagy jó gyerek. Még az anyád is szégyell! Nem tudtad te hülye? - az utolsó szóra megtépi a hajamat, de nekem már kezemben a késem. A gyerekkori énem szemeim át figyelem ahogy a kezem megmozdul és a fiú csuklójából ömleni kezd a vér. 
- Bo-bocsánat... - kezdem, de mintha valami azt súgná mást kell mondanom. Hogy többé ne bántsanak. - Ha még egyszer a közelembe jössz a csuklód egészében is lerepül. És ez egy kutya volt! - kiáltok rá. 
Ő csak nagyban bólogat és sietve távozik. Megcsap a vér illata. Az arcomra kenődött vércseppek. Ne Lu- akarom kiáltani, de nincs hangom. A kislány összevérzett kezét a szájához emeli. 


Riadtan ültem fel az ágyban, egy röpke pillanatig azt se tudtam hol vagyok, aztán mikor alábbhagyott a zihálásom, beugrott miden. Aztán befordultam a fal felé és igyekeztem még egy kicsit aludni. Épp félálomban voltam amikor furcsa érzés fogott el. Valahogy... Hátrafordultam és Pedánst vettem észre. Gyorsan felültem és hidegen néztem rá, némi megvetéssel is talán. Egy alvó hölgy szobájában lenni igazán illetlenség. Mikor ezt végiggondolom már meg is szólal, mint mindig. KÉT NAPOT?! Istenek! Talán még életemben nem aludtam ennyit. És már megint Az a köpeny. Elfintorodtam, de azért átvettem tőle és magamtól a lehető legmesszebb tettem le. Csakis szükség esetén nyúlhatok hozzá - jegyeztem meg magamban. Amint kilépett egy pillanatig vártam, majd a táskámért nyúltam, ami még mindig a sarokban volt ahol tegnap ültem.  Előtúrom belőle  a fehér garbós pulcsimat. Körülbelül csak ezek vannak nálam, több nem fért be az indulás előtt. Magamra kapom ezeket, majd végighúzom a hajamon az egyik tenyerem. Már nagyon hosszú, a derekamon is túlnőtt. De szép és ápolt. Mondjuk, most éppen nem., elvégre sok sok rendetlen hajszál össze vissza, néha csomókba tömörülve. Mikor kész vagyok a karomra teszem azt a borzalmas kabátot és a garbómat is amitől nem vagyok hajlandó megválni. Kilépek az ajtón ahol Pedáns kijelentése után el is kezdek sétálni a férfi után. Egy fürdőhelyiségbe jutunk, ami egész tisztának tűnik ahhoz képest, hogy a csatornában vagyunk. Elfintorodom, de nem teszem szóvá aggodalmaimat. Amint a férfi magamra hagy, gyorsan megszabadulok a ruháimtól, csak az alsóneműt hagyva magamon, feltűzöm ezüst tincseimet a hajtűmmel és az egyik kabinba zárom magam. Ott leveszem a maradék ruhadarabokat is és megnyitok egy csapot. Amint a hideg víz eléri az arcomat összerezzenek és gyorsan megmosom a karjaimat és a többit ami, nos néhány helyen kicsit véres maradt. Vegyük például a kezemet. Egy pillanatra a víz vöröses árnyalatot vesz, majd újra átlátszóan folyik le a lefolyóba. Hideget használok, mert az épen tartja a bőrömet és kiűzi minden rossz gondolatomat a fejemből. Már megszoktam. A sok patakban fürdés után ez melegnek is mondható. Elmosolyodom és gyorsan elzárom a vizet. Kilépek a zuhanyból, magamra kapom a ruháimat és a garbómat, majd immár tiszta gondolatokkal veszem a karomra a kabátot. Fúj... nem szeretem. Nagyon, nagyon nem. Kint Pedáns vár rám, szokásához híven cigivel. Na igen. Ezt sem szeretem. Karba teszem a kezem és megállok előtte. 
- Ész a fhogaimmal mi ljett? - nézek rá hidegen. Nos igen. Hiányoznak. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szer. Nov. 02 2016, 20:27

- Áhh igen-igen, kövess kérlek. - Ezután ismerős helyeken sétáltatok keresztül-kasul, míg végül el nem érkeztetek a kijelölt orvosi helységhez. Jól láthattad, hogy Pedáns arckifejezése kissé mogorvává változott, jelezvén, még mindig rühelli a helyet. Finoman benyitott kopogás nélkül, mire Isha fel is pattant székéből egy széles mosollyal az arcán.
- Vártalak titeket, vártalak titeket. Tessék helyet foglalni! Természetesen, még aznap este megvolt a fog, de mint hallottam elnyomott az álom elég rendesen. Nem is baj! Ki kell pihenni minden fáradtságot drágaságom. - Vezetett ismét a bőrszíjas székbe, ahol kezelésbe vette állkapcsodat. Zöldes chakrájának jellegzetes hangja itatta át a szobát, meg persze székének enyhe nyikorgása. 
- Legalább teljesen megkötött a massza, nem? - Fordult a sarokban elhelyezkedő Pedáns felé, aki egy félmosollyal jutalmazta a dokit, amolyan vigaszdíj gyanánt. Idővel elkészült mindkét fogad, ami kissé furcsa érzést keltett a szádban. Nyilván, hisz idegen fogak foglalták el a régiek helyeit.
- No kész is volnánk. Igyekezz nem eltörni, vagy letörni egyiket se. Ne harapj túl kemény dolgokba és végképp ne harapd át senki torkát.
Ezután Pedáns kikísért a folyosóra, majd intett, hogy kövesd.
- Jobb, ha minél hamarabb használatba teszed azokat a fogakat. Gyere, menjünk enni. - A főcsatorna közepébe indultatok, ahol is egyszer csak megérkeztetek az ebédlőbe/konyhai részlegre. Elég tágasnak bizonyult, voltak is páran akik épp étküket fogyasztották. Noha nem volt luxus pluszos a körülmény, azért nem is panaszkodhattak a bázislakók. Nem sokkal utána hogy elhelyezkedtél az egyik padnál Pedáns hozta is az ételt. Zöldségek, kevés hús, egy kis rizs, semmi emészthetetlen, már-már guszta volt. Egy pillanatra még az is megfordulhatott, hogy csak neked adnak ilyen ételt, révén, hogy Pedáns étke eléggé kétes állagú volt. Miközben ettetek Pedáns felszólalt:
- Nos, innentől te vezetsz majd. Mihez van kedved? - Szólt, kivételesen cigi nélküli szájával.


// Kérnék egy PM-et, hogy van-e terved, esetleg tanulni szeretnél-e egy jutsut. A kis menettervbe bőven elfér egy kis plusz, szóval, csak nyugodtan! ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szer. Nov. 30 2016, 17:04

//Nos, bocsi a késésért, először becsúszott egy utazás, aztán meg egy kis betegeskedés de itt a poszt. Tudom mélyen a saját színvonalam alatt van, de gyorsan kellett összedobnom így délután. Rohanok is tovább. ^^// 


Egy, kettő... három? Hanyadszorra is lépek hármat ropi lábaimon? Sokadszorra te nagyeszű. Nem zavartatom magam a gúnyos beszólás miatt elvégre: Nem én vagyok az aki egész nap egy tükrön keresztül nézi a világot. Ezután csend következik. Mintha unatkozni is kezdenék. És megint sétálunk, jól gondolja aki olvassa. Csak a séta tud ennyire untatni. Legalábbis külső szemmel ezt fedezheti fel az ember az arcomon. Butusok az emberek. Annyi lehetőségük van, mégsem gondolják át a dolgokat. Ez a lány most tényleg unatkozik? Nos ami most történik, inkább színészi vénám alkalmazása lehet. Apró mosoly jelenik meg a szám szélén, de igyekszem azonnal le is radírozni. Hogy miért van szükség minderre? Épp az utat memorizálom, ami nos, nem könnyű feladat. Óvatosan a zsebembe csúsztatom a kezeimet. Fázom. Furcsa az élet. A Hó Országának szökött shinobija aki már 15 fokon is vacogva veszi fel a télikabátját. Itt pedig minden olyan szokatlan... nem. Nem szeretem ezt a helyet. Pontosítom: a hideg futkos a hátamon ezektől a folyosóktól. Sóhajtok egyet és az eszembe vésem: jobb kanyar. Sejtem, hogy hova megyünk. Megborzongok és még jobban összehúzom magamon a fehér pulcsimat. Szeretem ezt a pulcsit. A kardomat nagyon hiányolom, de egyenlőre nem teszek róla említést. Amikor megérkezünk, sem szakítom meg a csendet. Nincs miért. Egy pillanatra lehunyom a szemem és gyorsan túlteszem magam a rendelőt illető emlékeimen. Istenek mennyiszer hurcolt el anya az orvoshoz. Még jó, hogy agyturkászhoz nem volt kedve elcibálni a kis fehérséget. Amint belépünk rögtön elborzadok egy kicsit. Na ehhez a pasashoz képest még a hideg is kellemes társaság. Arra a székre pedig eszem ágában sincs gondolni. Gyerünk Lulu most légy erős. 
Amint Isha végzett a fogaimmal azonnal kipattantam a székből és tettem is néhány gyors lépést az ajtó felé. 
- Az utolsóval kapcsolatban... nem ígérhetek semmit. - nézek utalóan a férfira, majd követem is Pedánst ki erről a furcsa emlékeket idéző helyről. 
És végre normálisan tudok beszélni! Habár nem olyan mint régen, de megteszi. Összekoccintom néhányszor a fogaimat, ettől remélve a választ: igaziak vagy ez csak álom? Szerencsére nem álom. Viszont ez a hely továbbra is egy rossz álom. Két év? Addig öngyilkos leszek. 
Az evés ötletére elfogott a hányinger. Egy napot kihagytam, mégsem tudok enni. Nehéz felépülnöm az anorexiából. Két éve kezdődött, amikor kövérnek hittem magam. Mivel senki se kezelte, elfajult a helyzet, olyannyira, hogy 45 kilóról 35-re csúsztam vissza mindössze egy hónap leforgása alatt. Az arcom beesett, a karjaimban nem volt erő többet. Ha az a nő nem ment meg már halott lennék. Szerencsére erre volt gyógymód, viszont a testem megszokta, hogy nem eszik sokat, így a súlyom 38 kiló körül meg is állt. Se le se fel. Talán ezért nem nyúlok egy ujjal sem az ételhez. Bocsánatkérően nézek a férfira, miközben azzal játszom, hogy a tányért tologatom oda vissza, előre hátra. Csak egy cseppnyi vér is többet érne most ennél. A férfire nézek amikor megszólal. 
- Háááát... Nincs pontos hely amit meg szeretnék nézni. De lenne valami. Emlékszel Mirubira? Jó ok hülye kérdés, ki nem emlékezne de... nos ha nem vagytok ott én már máshonnan nézném a világot. De ilyen emberek léteznek... és az ő erejükhöz képest én... alig vagyok képes valamire. - hát igen. A vak is látja milyen pálcika vagyok. Szörnyű. Na és a tárgyi tudásom... halál. A kardom nélkül mint most is... halálra vagyok ítélve. - Szóval a segítségedet kérem.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd Dec. 06 2016, 18:38

Szavaidra Pedáns lehunyja szemét és elmosolyodik, mintha csak sejtette volna, hogy bekövetkezik egyszer ez a kérés. Látván, hogy az ételedből semmi sem fogyott, gyorsan, szótlanul megeszi sajátját, majd megtörli száját egy közeli szalvétával.
- Keressünk egy alkalmasabb helyet. - Mutatott az egyik folyosó irányába. Amint megindultatok Pedáns szótlanul vezetett végig a csatorna légkörében. Hangtalan volt, léptei szinte nyomot se hagytak a fülben. Úgy mozgott, mintha csak egy szél hajtotta lepedő, vagy egy gyermekmeséből szökött szellem lett volna. Ott volt, de mégsem. Halvány volt, mégis jól tudtad követni. Mire feleszméltél már a folyosó is hullámzani kezdett, mintha csak az ebédedbe lett volna valami hallucinogén anyag. Kár, hogy nem ettél semmit.
Legjobb tudásod szerint követted Pedáns nyomait, mire egyszer csak egy zárt részhez értetek. Egy kiképzőterepnek tűnt. Bábuk, céltáblák, edzést elősegítő eszközök sokasága hevert a teremben. Ezt a bizonyos termet egy személy sem díszítette Pedánson kívül, sokkalta inkább vér és izzadságfoltok voltak a további résztvevők. Érezted, hogy lábad elgyengül, az alapból könnyű tested pedig hópihe súlyúvá változik és szépen lassan a földre hull. Ekkor is történt ugyan, hogy Pedáns odalépett és illedelmesen elkapott. Érintésével megszabadultál minden negatív érzéstől, elméd kitisztult, pont annyira, hogy a fejedben lévő hangok kommentálni tudják az eseményeket.
- Genjutsu. - Engedett el karjaiból. - Nem kell nagymesternek lenni megfigyelésből, hogy rájöjjünk, ez a neked való ág. Taijutsu szóba sem jöhet, a ninjutsu pedig szakosodás nélkül csak köztes járat. - Itt levegővételi szünet gyanánt elővarázsolt egy kis sodort cigarettát, majd rágyújtott. Kivételesen ügyelt arra, hogy ne az arcod, vagy a hajad tájékára szálljon a füst, noha mint tudjuk, az mindig a szépre száll. - Amit az előbb tapasztaltál azaz én kis játékom volt. A genjutsu a chakraáramlásodon keresztül befolyásolja a szerveid, legyen az látás, hallás, vagy akár szívverés. Sokan alábecsülik ezt az ágat, de higgy nekem, ha valaki a csapdájába esik, legyen az Mirubi, vagy egy másik szerencsétlen, az bizony nem fog kikecmeregni egyhamar. - Hajába túrva, szemét lehunyva folytatta. - Azonban az alacsonyabb szintűekből van kiút. A kis tesztemnek hála kiderült, hogy nem tudod feloldani a kezdetleges technikákat, így hát ezzel fogjuk kezdeni a felkészülést. Mivel a genjutsu a chakrát befolyásolja, így annak áramlásának megszakítása feloldhatja a külső befolyást. Mindegy melyik tenketsu pontod zárod el, a hatás ugyanaz lesz. Esetleg kérdés, vagy ilyesmi, Lu? - Legyintgetett kezével. Akár kérdezel, akár nem, egy kis idő múlva vöröses indák emelkednek ki a földből, szorosan átölelve tested minden pontját egészen a nyakadig. Idővel azt éreznéd, hogy egyre szorosabb a gúzs ami leköt téged.
- Segíthetnék, de megoldod te.


// Kérnék az átlagostól másfélszer hosszabb posztot, amiben Lu felismeri a helyzetét, lereagálja(ha kérdez, arra reagál Pedáns, vagy az én posztomba, vagy a tiédbe, az én beleszólásommal), majd nekikezd a jutsu elsajátításának. Az első két próbálkozása sikertelen, a harmadik és negyedik részleges, míg az ötödik már teljes siker. Nem kell túlgondolni a dolgokat, nem egy nehézkes technika ez. Sok sikert! ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Vas. Dec. 11 2016, 22:08

//Bocsánat a késésért, beteg voltam és a sulit is nagyban el kellett kerülnöm. Jó hír, hogy sikerült kiördögűznöm magamból a bacikat és rávenni az agyamat, hogy koncentráljon. ^^//


Mi értelme az életemnek? Tudom... ezen nem kellene egy tizenhat éves lánynak gondolkoznia, de akkor is! Van ennek az egésznek egy rejtett értelme? Valószínűleg nincs. Mindenki csak éli az életet amit kijelölt számára a Sors. De vajon meg lehet e törni ezt az utat? Ok Lu ezeket a gondolatokat most verd ki a fejedből! És ha mégis meg lehet törni ezt az utat? Az szabadságot adna egy léleknek? Vagy elpusztulna? Túl sok kérdés és még több lehetetlen válasz. Soha sem fogom megtudni mi is történik az élet szó fogalma alatt. Pff... Filozofálsz is? Inkább figyelj a lábad elé! És pont jókor szólt, ugyanis a lábam előtt egy álnok púp látszik a betonon amiben meg is akadna a lábam, de még épp időben sikerül elegánsan kikerülnöm. Istenek! Kezdem azt, hinni, hogy számomra nagyon is veszélyes séta közben agyalni. Mindig is tudtam, hogy bajok vannak odabent, de azért az hogy az ember így elkalandozzon... mindegy is. Már megint folyosókon sétálunk végig. Mintha sosem lenne vége... nos hogy is mondjam. Unalmas így az élet. Aztán egyszer csak... furcsa érzés kerít hatalmába. Mintha... jesszusom már hallucinálok is! Dehogy! Nem hallucinálsz! Aha... akkor mivel is magyarázod ezt amit most látok. Hááát... nem mondom meg. Hülye... menj a francba, tudom hogy mi lenne az ára ha megmondanád. És az nem éri meg? Nekem nem. Neked igen. Nem fecsérlek több időt a szóváltásra, hanem inkább körbenézek a teremben ahová értünk. Rendben. Semmi lényeges, csak a szokásos: Hogyan ijesszük meg Lulut a vérfoltokkal. Egy pillanatra fájdalom hasít a fejembe, nos igen, valaki nem szeretne itt lenni. Mindenesetre én még mindig furcsán érzem magam. Aztán egyszer csak... szemeim tágra nyíltak a meglepetéstől amikor éreztem, hogy a lábaim megadják magukat. Na jó. Ez nem tiszta. Nagyon nagyon nem. Már várom is az eséssel járó fájdalmat, de az... elmarad? Igen. Pedáns elkapott. Mintha... mintha az a a furcsa érzés is eltűnt volna. Mi volt ez? Bevillan valami, de a nevét úgy ahogy van elnyelte a borzalmas név memóriám. Amikor a férfi elenged, teszek néhány lépést, majd fázósan átölelem magam a karjaimmal. Még mindig hideg van itt. Enyhén dideregve hallgatom az előttem állót, aki szokásához hűen rágyújt. Sajnos a szerencsémet ismerve felém is száll egy kis füst, amit köhögve igyekszem elhajtani. Genjutsu! Hát persze, valami rémlett mondom én. Mindenesetre figyelmesen (micsoda előrelépés ügyi vagy Lulu!) hallgatok, csak akkor húzom el a számat amikor a Taijutsut említi. Na igen... Régi emlékek úsznak be a szemem elé. A sensei régen nekem is meg akarta tanítani az alapokat de miután kis híján összetört egy velem egyidős fiú inkább hidegre tettük az ötletet. Ha már a test amiben a lelkem lakozik ilyen gyenge akkor a tudatom miért tört meg? Csapások sorozata és mindez egy éven belül. Hát igen. Kattant vagyok - mosolyodok el magamban. De normálisnak lenni unalmas. És most nem kalandoztam el. Szerencsére. Pedáns kérdésére csak bólintok, bár látszik, hogy félig nem vagyok itt. Mielőtt furcsa dolgok történnének, még épp van időm egy kicsit elcsitítani a gondolataimat. Ha tudtam volna hogy mennyire hasznomra lesz ez az egyszerű lépés... Sajnos meg vagyok áldva a heves vérmérsékletemmel, így ha valaki felhúz képes vagyok azonnal a torkának ugrani. Viszont az előző napok után ezt sikerült elfelejtenem. A fogaim... szadisták mind! Tudom! Magamban még duzzogok néhány percet, de aztán be is következik amiről az előbb beszéltem. Egy röpke pillanat erejéig elakad a lélegzetem, talán meg is ijedek, de aztán gyorsan lenyugtatom magam. 
- Hát jó... de ha meghalok az a te lelkeden szárad! És még valami. Ne bámulj rám úgy mintha síkhülye ufó lennék. Köszönöööm.
Ezt csak úgy mondtam, természetesen ezen a szinten nem lehet belehalni a genjustuba. Ugye? Mindenesetre nagyon zavar a férfi jelenléte. Így hát lehunyom a szemeimet és mélyen beszívom a levegőt. Ha tudnám, mivel ezek a nyomorult indák kezdenek kellemetlenül szorosak lenni. Távozz Sátán! Akkor kezdjünk valamit a helyzettel, ha lehet elég gyorsan. Gyorsan megformálom az alap kézjelet, ha úgy vesszük nem lenne szükséges, de szeretnék biztosra menni, így mindkét kezemet használom. Sajnos ebben is kissé korlátozott vagyok, de most, hogy nincs nyitva a szemem jobban tudok koncentrálni. Lulu higgy magadban! Próbáljuk meg. Először biztos nem fog összejönni, arra nem is számítok. Huszadjára majd csak. Jajj istenek ez nem olyan bonyolult, csak próbálkoznia kell az embernek. - Igen, ezek az ellentétes gondolatok játszanak fogócskát az elmémben. Aztán egyszer csak csend következik. Sikerült. Akkor most térjünk is a tárgyra, ha már a hülyeségeimnek vége szakadt. Igyekszem egy pontra koncentrálni, majd alig hallhatóan suttogom a Kai-t. Mások számára szinte hallhatatlanul. De hiába. Nem történt semmi, az engem gúzsba kötő "gallyak" pedig nem akarnak megszűnni. Kinyitom a szemem és elégedetten konstatálom, hogy jól éreztem, nem történt semmi. Se baj, ha nem is elsőre majd nyolcadikra. Újra elsötétül előttem a világ, ahogy szorosan lecsukódnak a szemhéjaim. Újra beszívom a levegőt. Hol rontottam el? Áh megvan! Pont az elején, mivel nem voltam elég alapos. Meg kell szüntetnem a chakra áramlását, nem csak arra gondolni, hogy megszüntetem. Gyors kézjel, már kicsit erősebb a suttogás, de még mindig csak én hallom. Na majd most! Próbálok egyetlen pontra koncentrálni, aztán egyszerűen csak megszüntetni ezt a nyomorúságot. Újfent semmi. A változatosság kedvéért mintha még egy kicsit erősebben fognának az indák. Kérlek isten tudom hogy nem is létezel de majd most sikerülhetne! Nem végzem el a szokásos levegővételt csak úgy random próbálkozok. Mintha most... lehet hogy sikerülhet? Már... már majdnem. Ám ekkor elvesztem a koncentrációd képességemet. Pedig már közel jártam! Most nem fog sikerülni soha többet? Nehogy már ennyire gyenge legyek? Az lennék? Hiszen eddig az voltam. Hiába szárad félszáz ember vére a kezemen én mégsem vagyok elég erős egy ilyen alap jutsuhoz? Nem! Meg fogom csinálni, ha bele törik is az egyik csontom! Lecsukva tartom a szemem és a nyugtató sötétben igyekszem egyetlen pontra koncentrálni. Már.már sikerül is megszüntetnem az áramlást az egyik tenketsun keresztül amikor fuvolázó hangot hallok a fülemben. Sosem fog össsssszejöni! Hogy mi? És akkor a rendszer megint összeomlik. Nem hiszem el! Vérengző a saját kezemmel foglak megfojtani ha így folytatod tovább. Az ajkamba harapok és egy utolsó próbálkozásra emelkedik a kezem. Szinte magától, a lelkem már feladta. Négyszer nem jött össze. Most miért lenne másképpen? Kinyitom a szemem. Már nem érzem szükségét a sötétnek. Úgy se fog sikerülni, mégis miért fárasszam magam a szemem lecsukva tartásával? Megint arra az egy pontra koncentrálok... gyerünk! Szűnj meg létezni te rohadék! Már nincs miért suttognom, hiszen nem érdekel meg lesz e vagy sem. Ha nem akkor vesztettem amit nem fogok elviselni. Ha viszont igen... újra magam elé képzelem a pontot és a chakrát és... láss csodát, miután normál hangnemben és teljesen máshol járva kiejtettem a szócskát a béklyók lehullanak én pedig ott állok tágra nyílt szemekkel. Egy pillanat alatt veszítem el az egyensúlyomat, mert nem szoktam meg, hogy az indák már nem támasztanak meg. Hátra is zuhanok, értem nem jön a fehér herceg szőke lovon, hanem inkább a kő fogad sajátjává. Jajj de jó. A hátamra esek, majd sikerül feltornáznom magam ülő helyzetbe és a férfire nézek. Egyik tincsem szokásához híven már az arcomban is van. Megcsináltad Lulu. Sikerült. Nem is lehetett volna másképp. Elvégre... én sose veszítek. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Hétf. Dec. 19 2016, 16:33

// Nem kell minden egyes poszt elején bocsánatot kérned Lu. Smile Mind a ketten úgy írunk, ahogy időnk és egyéb kapacitásaink megengedik. No de, khm-khm. Örülök, hogy én lehetek az, aki üdvözöl a B rangúak körében! Az eddigi játékod jutalma +10 Ch és a Genjutsu Kai nevezetű technika, amit nyugodt szívvel fel is írhatsz az adatlapodra. //

Ahogy lehuppansz a földre, jelenlegi mentorod elfintorodik cigarettás szájával.
- Nem rossz, de lehetne jobb is. - Ezután odasétált hozzád és ahelyett, hogy kezét nyújtotta volna megfogta két vállat és felállított a talpadra. Nyers, de hatásos módszer, bár bizonyára egy segítő jobbnak jobban örültél volna. Amint felemelt észrevettél valamit a szemében, egy ritka csillogást, mintha csak egy régi emlék játszott volna kecses táncot lélektükrei mezsgyéjén. Idővel észrevette, hogy minden bizonnyal olyasvalamit látsz amit nem akarna megmutatni csak úgy, így hát kissé zavartan elfordította fejét majd hátat fordított és lassú léptekbe kezdett.
- Ezzel a technikával már egy fél lépéssel előrébb vagy. Ami viszont most következik az sokkal bonyolultabb lesz. - Kecses, nem törődöm mozdulatával megszabadul cigarettájától, majd egy lágy taposással búcsút mond neki. - A saját chakrádat kiskorod óta manipulálod, így érzed ösztönösen a jellegét, a természetét, a változásait. Ám más emberek efféle letapogatása rengeteg gyakorlással és elemzéssel jár. A chakra már önmagában rengeteg mindentől függ, jellemtől, érzelmi állapottól és képzettségtől egyaránt. A te feladatod az lesz, hogy ezt mind megállapítsd, méghozzá rajtam. - Fordult meg és tette kezét mellkasára. - Ahhoz, hogy uralni tudd más chakráját, előbb meg kell ismerned azt és a sajátodat is szinten kell tartanod. Mi sem egyszerűbb ennél, minthogy közelebb jössz... - Lépett hozzád. - ...És rám teszed a kezed. A fizikai kontakt tökéletes kezdőpont egy ilyen gyakorlathoz. Lu, elemezd, értsd meg a chakrám, higgadtan, nyugodtan. Folyamatosan beszélj mit érzel és ne hagyd, hogy belezavarjak a saját áramlatodba... Biztosíthatlak, hogy meg fogom próbálni. Nos? - Pedáns lehunyná szemét és addig várna míg meg nem kezdenéd a gyakorlatot. Ahogy fókuszálni kezdenél éreznéd a tömény dohány szagot és a frissen mosott öltöny illatának egyedi keveredését. Ez vajon segít, vagy esetleg hátráltat ebben az egészben?

// Lu kisasszony, a feladatod adott. A genjutsu megértése hosszas folyamat és biztosíthatlak, hogy nem úgy fog működni mint egy tüsszentés. Ami viszont történni fog az ez: Ahogy megpróbálod átjárni Pedáns szervezetét egyből hatalmába kerít a nagy mennyiségű chakrája, ami olyan érzést kelt benned, mintha egy tenger közepén fuldokolnál. Ez a férfiről szerzett rengeteg info egyszerre áramlása fogja okozni főleg(no persze ezt te nem tudhatod). Többször kell próbálkoznod és legalább 12-szer megfogja zavarni Pedáns az elméd. Az érzés olyan lenne mintha fejen koppintana valaki hátulról, valaki megrángatna belülről, vagy elkezdene hirtelen sípolni a füled. Hosszas próbálkozások után(pár óra elteltével) fejlődést fogsz elérni, még pedig úgy, hogy megérzed Pedáns viszonyát feléd. Egy kellemes, lágy chakra simogatását éreznéd a rengeteg másfajta, többi chakra közepén, ami törődést és enyhe büszkeséget pulzálna. Ez egy röpke pillanatig tartana, majd el is illanna, aminek hatására meggyengülnél és egyensúlyod is vesztenéd. Eddig írd meg kérlek, és a posztod alapján folytatjuk. Sok sikert!^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Vas. Dec. 25 2016, 02:02

//Ok ok... csak ilyen kis lelkiismeretes és mindent túlaggódó vagyok ^^ //


Nekem akkor is fájt! Ne nézz így rám! Persze... könnyű csúnyán nézni, ha nem te vagy 35 kilo és nem a csontjaidat töröd össze egy eséssel. Megtapogatom fájó karjaimat. Természetesen nem mondok semmit a barbár módszerre amivel felrántott a földről, csak elfintorodom. Így kell bánni egy hölggyel? Természetesen nem. De végül is kit érdekel most ez? Egy pillanat erejéig a falra téved a tekintetem, majd rögtön vissza is röppen a férfi szemeire. Még kis koromban tanította anya, hogy a szem a lélek tükre. Akkor még szeretett engem. Vagyis... inkább csak igyekezett nagyon úgy tenni az én érdekemben. Nem jött be anyuci, bocsi. Végül ez a roncs lettem. A szemem meg... ha most bele néznél megijednél? Mindig is féltél a szememtől nem igaz? Kiűzöm ezeket a nyugtalanító gondolatokat az elmémből, majd enyhén ki is kerekednek a szemeim amint a férfi szempárját figyelem. Csak nem...? Azt hiszem először én sem értem mit látok, csak egy pillanattal később, amikor már Pedáns el is tűnt két méteres körzetemből. Hogy őszinte legyek, nem is bánom. Ez az egész kezd nagyon zavaros lenni. De én meg fogom fejteni mi is történik itt. Hiszen rejtélyek nélkül nagyon is unalmas az élet. az ujjam köré csavarom az egyik fehér tincsemet, majd csavargatni kezdem. Rossz szokás, de nem tehetek róla. Ha az ember sok ideig egyedül van nincs aki megmondja neki, hogy mit is kellene tennie, vagy éppen mit nem. Csendben hallgatom a férfit és most kivételesen oda is figyelek arra amit mond. Amikor közelebb lép önkéntelenül is elhúzódom. Menj innen! Távozz Sátán! Ilyesmik jutnak eszembe de végül nem mondok semmit csak hallgatok tovább. Hm. Hát jó, ha úgy vesszük nem lesz ez olyan durva. Jobban szerettem amikor önbizalom hiányos voltál. Ja. Az három éve volt ezt ne felejtsük el! És már mindjárt 17 leszek! Nem mindegy... bár tudom két évet simán letagadhatnék. A kislány jelzőt nagyon utálom. Aki így szokott hívni általában üvegcsévé válik a táskámban. Tényleg! A táska! Miközben elkalandozom azért igyekszem figyelni is. Amikor a férfi lehunyja a szemét felsóhajtok és az egyik falat kezdem tanulmányozni. Furcsa hely az biztos. Én pedig nagyon gyanakvó vagyok. Végül sikerül rávennem magam egy újabb sóhaj közepette, hogy az előttem álló mellkasára helyezzem a kezem. Rögtön megcsap egy furcsa szag, ami engem legjobban a kórházi váróterem dohányszagú folyosóira emlékeztet. Megrázom a fejem mikor egy emlék bukkan fel a szemeim előtt. Régi emlék, megfakult már. Anya könnyes szemmel ül a folyosón, miközben a papírjaimat szorongatja. Lenézek az éppen készülő rajzomra. Én egy karddal. A kard pedig egy fiú mellkasában ül. Anya sírt... szörnyetegnek nevezett mindenki előtt. Utálni akartam őt... aztán egy nap a kezem önkéntelenül mozdult. Felvágtam kék ereiket és csak figyeltem a kicsorduló bíbor folyadékot. Nem bántam meg. Az emlék szerte foszlik én pedig  ott maradok a gondolataimmal. Szorosan lehunyom a szememet és koncentrálok. Az előbbi incidens miatt kissé zaklatottak a gondolataim, de gyorsan le is nyugtatom magam. Gyerünk Lu csak csendesítsd el az elmédet. Így nem fog menni. Koncentrálok... és akkor érzem meg. Egy pillanatra el is akad a lélegzetem, mialatt megérzem a férfi chakráját. Jesszus! Egyik kezemet a mellkasomra teszem, ez mindig sikerül, ha az ájulás széléig jutok. Nem! Most nem fogok elájulni mint egy hisztis kislány. Már rég nem vagyok az... ez most komoly? Mintha a fogaimmal (átkozott nudi gyerek!) egy kis részt is elvesztettem volna magamból. Úgy hívják önbizalomhiány. És enélkül furán érzem magam. Mindenesetre megnyugszom és folytatom amit elkezdtem. Egész jól haladok, már megszoktam a furcsa érzést is amikor... 
- Au! Rohadék! - csúszik ki a számon. 
Végül is megmondta. Nem is tudom... furcsa ez az egész, mintha... nem is tudom valaki a belsőmben turkálna almavágóval. A hasonlatok koronázatlan királynője. Gart. Megdörzsölöm a halántékom, mire a sípolás a fülemben is enyhül, majd újra próbálkozom. Még egyszer... ám ennek is ugyanaz lesz a vége, talán most még a fejem is belesajdul. Rendben. Mélyen beszívom a levegőt és megint koncentrálni kezdek a férfi chakrájára. Most mintha egy kicsit tovább jutnék, de újfent elbukom. Közben igyekszem néha mondani valamit a jelenlegi érzésről. Újra és újra próbálkozom, de mindegyik sikertelenül zárul. Mintha mindez már időtlen idők óta folyna. Közben néha egy-egy rövidke mondat hagyja el a számat, de semmi pozitív. Egy óra telhet el, én viszont napoknak érzem. Aztán egyszer csak vége. Nem tudom tovább tartani magamban a reményt! Mi ez? Ilyen hamar feladnám? Eltávolodok a férfitól és a mellkasomhoz szorítom a kezeimet. Sikerülni fog! Lábaim meggyengülnek a folyamatos állástól, de tartom magam. Pedáns mellkasára helyezem a kezem, immár másodszor és lehunyom a szemem. Nem is számolom már hányszor éreztem mintha a lelkembe piszkáltak volna, a szívemben kaparásznának és a fülemben tartanának fúvós hangszer versenyt. Az idő megint összefolyik egy olyan elérhetetlen masszává, ami számomra is ismeretlen. Nincs múlt, vagy jövő, csak a végtelen jelen. A percek órákká növik ki magukat, majd az órákból napok lesznek. De honnan is tudhattam volna, hogy alig három órácska telt el a kezdet óta? Hiszen nem létezik most számomra mist, csak az idegen chakra és a sajátom. Újabb próbálkozás. Talán ez lesz az utolsó amit fáradt testem kibír. Szóval meg kell próbálnom! És akkor... furcsa érzés kerít hatalmába ahogy megérzem a férfi érzéseit. De ezek nem olyan ridegek mint eddig voltak. Mintha valami egészen barátságos is lenne itt. Épp elkezdene érdekelni a dolog amikor minden megszűnik létezni körülöttem én pedig zuhanni kezdek a mélységbe. Kinyitom a szemem az esés közben, kikerekedett lélektükreimen megcsillan a helyiség tompa fénye. Nem hiszem el! Ma már harmadszorra! 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Dec. 29 2016, 11:43

- Azt hiszem ennyi botladozás elég mára. - Nyújtotta Pedáns kezét lágy mozdulattal, úgy ahogyan az előző alkalommal kellett volna. Lehet csak jól rejti, hogy van benne kellő illem is. - Ügyesen helytálltál, meg kell hagyni. Még a végén kiderül, hogy megvan az affinitásod is hozzá.
Ekkor viszont egy pillanatra megtorpant mentorod, felemelte azt a lágy kezedet minek segítségével felhúzott, majd jól megvizsgálta. Vérzett. Egy kósza fadarab lehetett a ludas, ugyanis szálkák is láthatóak voltak benne. Áucs. A huppanás meghozza a gyümölcsét ezek szerint. A bíbor nedű meglepő gyorsasággal száguldott ki testedből, mintha csak menekülni vágyott volna már réges-rég. 
Pedáns elfintorodott, majd rájőve hogy az ő felügyelete alatt kaptad a bibidet megvakarta szégyenlősen a fejét. - Ezt jobb, ha lekezeljük. - Elő is vett egy mini segélydobozt és neki is állt az ellátásnak.
- Addig válaszolj egy kérdésemre, kérlek. Itt akarsz maradni, vagy járni akarod az utadat, ki tudja merre?
Tekintetét nem láthattad hisz lesütötte tenyeredre, oda hol az otromba fadarabok behatoltak. Kérdése mellesleg határozott volt, de lehetett hallani, hogy nem vár tényleges választ tőle. Sokkalta inkább elakarta vonni a figyelmed a kis fájdalmakról, amellett, hogy azért érdekelte is a reakciód. Miután készen lesztek(kötözés+fertőtlenítés és társai) egy félmosolyt intéz irányodba, majd megszólal egy kissé bűnbánó hangon.
- Mivel te is megsérültél, úgy fair, ha én is kapok belőle egy keveset. - Ezzel a lendülettel elővett egy kunai kést és belevágott a tenyerébe. Eléd tartotta a kezét, hogy jól lásd, nem viccelt. Akarva-akaratlanul valami elkezdett mocorogni benned. Valami... Mintha a vér szava lenne.


// Nos, nem rejtély, itt egy mentődobás posztot várok. Két fődöntés előtt állsz: Lu elég erős és elég stabil ahhoz, hogy visszautasítsa a vér hívószavát, ezáltal visszataszítva Vérengzőt, vagy Lu nem bír ellenállni és engedd az ösztöneinek. Egy viszont biztos, mindegy hogy döntesz, a végeredmény így is úgy is pozitív lesz(csak más-más hatással). ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Dec. 30 2016, 20:13

Au! Basszus rohadj meg föld! Nem hiszem el, hogy te is cseszegetsz! Persze! Forduljon csak az egész világ ellenem. Elgondolkozom. Talán mégsem az egész világ. A vérem mindig velem lesz. Kivéve ilyen alkalmakkor amikor elhagyom valahol a táskámat egy pusztában. Ügyes vagy Lu, most kénytelen leszel újat szerezni, vagy katt katt lesz. Öt nap a bíbor folyadék nélkül és én már azt se tudom hol vagyok. Nem akarjuk megismételni a kohohai esetet. Kelletlenül, de elfogadom a felém nyújtott kezet, majd mikor újra a talpamon állok a földre nézek. Hm. Vehetjük úgy is, hogy pálcika lábaimat nézem. Azt hiszen tudom miért nem szeretem az olyan nadrágokat ami rám tapad. Pedig most csak ezt tudtam előkaparni a cuccaim közül. Mindegy. Szerencsére már felszedtem három kilót, szóval nem vagyok életveszélyben. Kivéve ha összetörnek. Istenek! Miért kellett pont nekem ilyen betegségben szenvednem? Nem is voltam kövér... csak annak képzeltem magam. Borzasztó. Tönkre tettem ezt az amúgy is véknya testemet. Amikor a férfi megfogja és megvizsgálja a kezem, az első gondolatom az, hogy tegye le a kezem mert bajok lesznek. Aztán megérzem a szúró fájdalmat a tenyerem közepe felé lüktetni. Au! Felszisszenek,de nem rántom rögtön magamhoz kis kacsómat. Teljes közönnyel nézek a sebre. Nos ez csak egy kis karcolás ahhoz képest, hogy két éve jó alaposan megtapostak. A fejemet miért kellett? Még mindig látszik a heg a jobb szemem mellett, ha lemosom az alapozót arról a helyről. Bizony... újra a vágásra nézek. Nem vészes, csak ne lenne teletűzdelve ezekkel a kis szálkákkal. Hirtelen valami csöppenését hallom a kezem felől. A földre nézek. Bíbor folyadék csöpög le a kezem éléről, egészen a padlóra. A szemeim tágra nyílnak. Sokszor hagyta már el a testem a vérem, de még sose ily' gyorsan. Talán csak képzelőzöm... hiszen ez lehetetlen. Meredten bámulom a kezemet amíg Pedáns elvégzi rajta a szokásos műveleteket és csak akkor eszmélek rá hogy kérdezett valamit amikor már végzett. A tekintetem az egyik távoli falra téved. Mintha onnan próbálnám leolvasni a választ. Végül úgy gondolom mégis csak mondanom kellene valamit, így sóhajtok és zongorázó mozdulattal kipróbálom a kezemet. Rendben van.
- Fiatal vagyok, rengeteg dolog van amit még nem láttam. Rengeteg minden amiért a világban a helyem...
Gondolok közben a betegségemre és természetesen a sok sok sérelem visszafizetésére. Sóhajtok. Mostanában túl sokat gondolok a múltra. Talán ez az engem ért sokk eredménye, vagy tényleg kezdem elveszteni az eszem? Már elveszetted drága csillagom. Hogy mi? Amit ekkor a férfi tesz teljesen ledöbbent. Megvágta a tenyerét, ez még rendben is van. Máskor nem szokott így meglepni egy ilyen hétköznapi dolog. Most viszont... túl sok az a négy nap. Túl sok... Egy pillanat alatt hasít a fejembe a szokásos fájdalom. Pedáns kicsorduló vörös vérén megcsillan a terem lápáinak fénye. És ennyi... Nem! Nem ennyi! Csak állok ott, tágra nyílt szemekkel, lebénultan. Halk suttogást hallok a fülemben. Kedves szavak, olyanok amiket még sose hallottam Tőle. És ez az ami miatt idegeim pattanásig feszülnek, én magam pedig kételkedem a saját öntudatom stabilságában. Menj mást boldogítani! Hagyj! Erre csak kacagást hallok a fülemben mire hátrálnom kell néhány lépést. Kintről ebből vajmi kevés látszódhat, csupán az, hogy átölelem magam a karjaimmal és remegek. De ami az elmémben történik...
Mindent elborít a sötét színű köd. Csak egyetlen alakot látok magam körül körbe körbe táncolni. Pislogok. Ő én vagyok? Nem! Nem nem! Aztán elmerengek ezen a dolgon. Ez nem a szokásos, tükör előtti hely, most sokkal fényesebb a hely. Lehetetlen! A táncoló alak ekkor megáll és fölém hajol. Most veszem csak észre, hogy a földön ülök. Az arcomon, vagyis az Ő arcán betegesen pszichopata mosoly fut át. 
- Tudod... rég nem voltam már odakint. Nem akarsz cserélni drágám? - suttogja a fülembe csöpögős hangon, mire megrázom a fejem. 
Ő minden ami rossz bennem. Vagyis a rossznál is rosszabb. Ha tudtam volna, hogy a szüleim megölése ezt hozza ki belőlem életben hagytam volna a nyomorultakat. Újra megrázom a fejem és eltaszítom magamtól a lányt. 
- Nem kapod meg a lelkemet! A lelkem csak az enyém, senki más nem fogja irányítani a mozdultaimat csakis én! Ez az én testem! 
A lány a szavaimra lebiggyeszti alsó ajkát. Abban a pillanatban nagyon is hasonlít hozzám... ám ez csak egy pillanatig tart. Aztán hirtelen mellettem terem, kezében egy vérvörös élű késsel. Az arcomat vágja meg, majd lenyalja a pengéről a vért. 
- Egyszer úgyis elkaplak! Most már a véred is az enyém hallod? Az enyém!
- Igen, de a vér az én testemben van butuska. 
Szinte egyszerre mosolyodunk el, ám ő gyűlölettel a tekintetében. 
Aztán a hely eloszlik én pedig ott találom magam a teremben. Hogy mi? Aztán eszembe jut, hogy ez nem volt valóságos. Ökölbe szorítom az egyik kezemet és nagy levegőt veszek. A fejfájás erősödik, aztán hirtelen el is múlik. Megúsztam. De ha még egyszer előfordul már nem tudok majd elrohanni. Szóval gyorsan meg kell pattannom innen. Kisimítom a hajam a szemem elől és a földre nézek. Milyen érdekes az a karcolás ott... Hm... Az a másik érdekesebb. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szer. Jan. 04 2017, 12:50

Pedáns kissé aggódó arckifejezése kis idő múlásával szavakban is megformálódik.
- Legyen ennyi mára, nem akarunk egyszerre túl sokat rád zúdítani.
Reflexszerű mozdulata elárulja, egy cigarettáért nyúlna, de véres kezével inkább hanyagolja szokását. Ezután int hogy kövesd jó Lu módjára. Amint így teszel röpke pillanatok alatt a szobád ajtaja előtt találjátok magatokat.
- Nos, akkor ennyi is lenne, holnap folytatjuk. Ha netalántán éhes lennél az ebédlőbe nyugodtan kiszolgálhatod magad. Ha bármi kérésed, kérdésed van, a dokinál megtalálsz. Pihend ki magad, holnap sokkal nehezebb dolgod lesz. Most ha megbocsájtasz... - Ezzel a lendülettel a férfi hátat is fordít neked, még időt sem hagy arra, hogy kérdéseid feltegyed, esetleg észrevételeid megosszad vele. Bizonyára a sebe sarkallja sietségre, nem véletlen, hisz mihamarabb le kell fertőtleníteni. Egy ideig állsz még az ajtó előtt, bizonyára az előző események láncolatai végett, mire egy távoli beszélgetésre leszel figyelmes.
- Nem érdekel! Ez a katonáskodás, már a seggemen jön ki...
- Jól van jól van, ezt inkább bent beszéljük meg.
Fél füllel még ilyen állapotban is elkaptad a lényeget. Zavarodottan nem tudsz pontos megfogalmazásra, következtetésre jutni, de talán nem is akarsz. Fontosabb dolgod is van, még pedig saját démonaid ágyba dugása. Amint beérsz a szobába gyorsan elnyom az álom, akár lefekszel, akár nem. Lehetséges, hogy mások chakráját letapogatni fárasztóbb mint megölni őket?

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Másnap lágy kopogásra kelsz, amint kinyitod az ajtót Pedáns fogad egy némiképp megkönnyebbült mosollyal az arcán.
- Kezdhetünk, Lu? Itt kint megvárlak. - Kezében egy jól megtermett piros almát tart, minden bizonnyal gyors reggelinek szánva. Amint elkészülődsz Pedáns odaadja az almát, ha nem fogadod el megvonja vállát és ő kezdi el enni. Amennyiben elfogadod egy biccentéssel jelzi a jó öreg "szívesen" szócskát. Kis idővel odaértek a tegnapi kiképzőhelyre, felveszitek a megszokott felállást, majd a férfi megszólal.
- Ugyanaz a nóta. Kutakodj, de most elesés nélkül. Ja és nincs tapizás.


// A feladat ugyanaz, azzal a kivétellel, hogy nem érhetsz hozzá mentorodhoz. Viszonylag közel elhelyezkedve kell a chakrádat kiterjesztened, majd eljátszani az előző menetet. Pedáns újból próbálkozna a megakasztással, sac-per 4-5 alkalommal sikerülne is neki. Az előző esethez képest kevesebbszer akadályoztatna, bizonyára azért mert tudja, az ilyesféle technikahasználat fokozza a nehézséget. Meg is hozná az eredményét, az elején könnyen rákapnál a dolgokra, meglepően folyamatosan haladnál előre. Egyre több chakrát érzékelnél, míg 2 óra próbálkozás után el nem érnéd a stabil állapotot, hol már könnyedén fent tudod tartani ezt a fajta érzékelést. Az utolsó próbálkozásod úgy ér véget, hogy Pedáns lágyabb pontját érzékelve beugrik egy gyors kép előtted. Egy kislány, ki a férfi kezét szorongatja. Az érzés melengető, nem véletlen, hisz a chakra emlékeket is hordoz magában. Az, hogy rákérdezel-e a lányra, vagy sem, az rajtad múlik. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Kedd Jan. 10 2017, 22:05

//Telefonról vagyok szóval a helyesírasi hibákért ne tessék bántani a fogaimat!//


Még mindig nem vagyok képes nyugidtan gondolkodni. Csak képzelj el egy egy sötetét teret amiben rengeteg papírrepülő száll össze vissza. Egyik se tudja ő e az amire most szükségem van. Igen. Ez itt az elmém. Ugye? Most már nem nehéz elképzelni milyen érzés számomra a puszta létezés. Fárasztó. Akkor a mostani űr mellé képzelj egy kezet ami folyton elkapja és összegyűri a papírrepülőket. Sőt... még küldd is helyettük feketéket. Be sem kell mutatnom ez kit személyesíthet meg. Kusza. Ràm zúdítani? - vonom fel egyik szépen ívelt szemöldökömet. Az már megtörtént drága csillagom. Végül hagyom a dolgot, hiszen nekem is kezd elegem lenni az egész helyből. Ez a sötét aura ami itt van... nem tehetek róla hogy babonás családban nőttem fel! Persze... ha nem lettek volna babonásak most nem itt lennék hanem Yukigakura egyik sötét börtönében. Kifujok egy tincset az arcomból. De kit izgat ez most? Oda sem figyelek csak lépdelek a férfi mögött csendesen, gondolataimba mélyedve. Észre se veszem, de már oda is értünk. Furcsa... a gyors tavozás meglep, de nem eléggé ahhoz hogy bàrmi is látszódjon porcelánszerű vonásaimon. Csak állok ott, mintha a padló tartana fogva. Jobb kezemmel végigsimítok az ajtó hideg felületén. Itt minden olyan hideg... pont mint ott... Aztán hangokra leszek figyelmes. Elkapom a lényeget, de csak apró fejràzàssal nyugtázom a dolgot. Nem lényeges. Nem azt jelenti hogy nem jegyeztem meg. Csak a névmemóriám rossz. Már a saját nevemre sem emlékszem... vicces. Elmosolyodom és benyitok a szobába. Odabent nem teszek túl sok mindent, lábaim azonnal az ágy felé visznek én pedig megyek amerre fáradt tagjaim akarják. Még bàmulom egy ideig a plafont, vörös szemeimben megcsillan egy eddig ismeretlen fény, majd ahogy eltűnik álomba merülök. Mintha már évek óta nem aludtam volna ilyen rosszul...


oO-Oo


Mivel szinte ébren alszom azonnal felpattanok a kopogásra. Pedáns megjelenésére csak a szememet forgatom. Magány... ez a szó kezd elúszni a végtelen óceánban. Gyorsan elkészülök, ami körúlbelüla annyit takar, hogy felteszek egy kevés alapozót a hegeimre és kifújom az arcomból a hajamat. Az almát elfogadom, elhatapva és igen halkan hozzá is teszek egy 'köszönöm' féleséget. Gyorsan oda is érünk a tegnapi nyomasztó helyre. Nem szeretlek! - akarnám modani a helyiségnek de inkább csendben maradok. A fogaimra gondolok. Úgy tünik kicsit megfontolabb lettem az utóbbi időben. Viszont a halálfélelem nem tért vissza. Sose fog már? Vajon mit ereznék ha kiugranék egy ablakon? Akkor már félnék? Min denesetre nem próbáljuk meg. A megjegyzésére csak a szememet forgatom.
- Elesés... próbálnál te hatmincöt kilóval èlni öreg... - suttogom. 
Hát rendben. Akkor ahogy mondta most nem érhetek hozzá. Nem is bánom. Lehunyom egy pillanatra a szemem és megpróbálom kitetjeszteni a chakrámat úgy, hogy a férfiét is érzékeljem. Egy lépéssel közelebb lépek amikor kinyitom a szemem. Furcsa érzés ezt csinálni, tapasztaltam már ilyesmit, de ez még egészen új. Belegondolva... egyenesen bizarr. Koncentrálok úgy ahogy tegnap. Nehéz lenne bàrhogyan is megfogalmazni mit is csinálok most. A férfi chakrája már nem hat rám hidegzuhanyként mint első próbálkozásomkor, de még így is megingok amikor megpróbálok egy kicsit közelebb jutni a "célomhoz". Természetesen a férfi meg is akadályoz ebben, mire megint megfájdul a fejem, bár már nem érzem azt a furcsa lélekben turkálós érzést. Na próbaljuk meg még egyszer. Talán most jobban fog sikerükni... koncentrálok is, de ekkor újabb akadályba ütközöm. Az ajkamba harapok, de most nem teszek megjegyzést. Pedig annyi mindent mondanék... Újra neki ugrom hàtha most menni fog, és többet térképezhetek fel az idegen chakrából. Igyekszem én, de újra és ujra megakadályoz. Viszont most minha bevettem volna a dolobogyóimat, nem idegelem fel magam ilyeneken, csak tovább próbálkozom. Nem egyszerü, de a tegnapihoz képest sikeresebbnek érzem magam. Szinte oda se figyelek arra ami körülöttem történik, csak próbálom elèrni Pedáns chakrájának más részeit. Fogalmam sincs mennyi idő telt el így, csak állok ott, olyan érzéssel mintha vakon tapogatóznék a sötétben. Aztán bizonytalan lépteimet mintha határozottabbak váltanák fel, s világtalanságom is kezd eloszlani. Ahogy elérem a célomat hirtelen furcsa érzés fog el. Kellemes, azonnal szemet is szúr. Talán emlék lehet... de nem vagyok benne biztos. Ekkor egy kép is felrémlik előttem. Egy kislány ahogy egy férfi kezét fogja. Magamban felvonom egyik szemöldökömet. Most már érdekel a dolog, nem tudom majd kiverni a fejemből... Ki is szakadok a kapcsolatból és ott találom magam a teremben. A fédira nézek. Vajon ő tudja mit láttam? 
- Ez...? 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 418

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Jan. 14 2017, 15:14

- A húgom... Volt. - Zárja rövidre válaszát Pedáns, hangjában tisztán érzékelhető a pillanatnyi szomorúság. Ahhoz, hogy megállapítsd, hogy érzékeny témához érkeztél, nem kell továbbra is kutakodnod a chakrájában. Nem meglepő tény, minden élő ninjának vannak, voltak és lesznek veszteségei. Azok, kik elveszett ninjáknak vannak kikiáltva talán még többet tapasztalnak ebből.
- Khm. Elérkeztünk a tegnapi technikához. A mai nap folyamán a Genjutsu Shibari nevezetű technikát fogod elsajátítani, ami kétség kívül hasznodra fog válni szinte minden szituációban. Lényege az eddig tapasztaltakból tevődik össze. - Vett elő egy jól megszokott cigarettát. Az átlagosnál tovább nézte, majd rád pillantott és inkább elrakta szokásának tárgyát. Talán miattad nem gyújt rá?
- A chakrámon keresztül kell befolyásolnod az érzékszerveimet. Ugyebár én indákat kreáltam, de az elméd bármilyen formában manifesztálódhat. Teszem azt, akár csontok, fegyverek, vagy szimpla láncok is gúzsba köthetik ellenfeled. Amire ügyelned kell, az a helyes tenketsu pontok manipulálása. Látnom kell amit kreálsz, és éreznem, ahogy fenyeget. - Itt egy kicsit lepillantott a földre, mintha a talajra hullott gondolatait szedte volna össze. - Ez egy egyáltalán nem egyszerű technika, Lu. Több mint valószínű, hogy ma még nem sajátítod el, de ne sürgesd és sikerrel jársz. Nos, én vagyok a rongybaba ismét, ne kímélj! - Tárta szét kezét.


// Méretes darabot írtál telefonról, szóval a fogad bántása helyett egy büszke fejsimit kapsz. Elérkeztünk a kiválasztott technika tanulásához ami kezdőként nem egy egyszerű feladat. Kérnék egy előző posztot nagyságban megközelítő irományt, aminek eleje a chakra pontok megtalálásáról szól. Ez nyilván a legrövidebb rész, hisz Lu már könnyedebben ráérez ezekre. Miután megtalálta őket, a manipulálás következik. Ekkor egyenként kéne megpróbálni, hol a látást befolyásolni, hol a tapintást/idegeket(közben azért tessék kitalálni milyen formában akarod létrehozni a gúzst, akár vérző indák, kezek is lehetnek). Jó pár órával később a végső eredmény egy 75%-ig szuperáló genjutsu. A kinézete megvan, a mozgáskorlátozása viszont még nem az igazi. Jó írást! ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.