Csatornarendszer

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Csüt. Feb. 02 2017, 07:13

//Még élek! És! Nem baj, ha ihlet és idő híján nem hol-holt írtam, hanem egyszer látás aztán a többit? O.O So sorry, amikor időm volt irogattam. Innentől leszek rendszeresebben//


Összevont szemöldökkel nézek az előttem álló férfira. Váo! Na ez meglepett. Mivel babonás családban éltem, így a szüleim mindent igyekeztek nekem megtanítani arról, hogyan olvassunk egy emberben. És ő most... igen, valami volt ennek a "volt"-nak a hátterében amiről fogalmam sincs. Ez pedig zavaró. Sajnos nem tudok együtt érezni, hiszen én magam eddig csak egyetlen embert vesztettem el aki fontos volt a számomra. Felrémlik előttem egy boldog, vörös tincsekkel szegélyezett arc, ám ez nem tart soká, amilyen gyorsan csak tudom el is tüntetem a képet. Megcsóválom a fejem és már hallom is ahogy valaki ezt mondja: Gyengülsz Lulu! Ehhez inkább nem szólok hozzá, s újra Pendánsra nézek. A technika neve hallatán felcsillannak vörös lélektükreim, de a férfi is csak egy pillanat erejéig láthatja a lelkesedésemet. Komolyan bólintok, de nem tudom megállni, hogy egy ici-picit ne mosolyodjak el látva, hogy bölcsen elteszi a cigarettát. Igen jó döntést hozott, mivel ha nem így tett volna szembe is találta volna magát durcás arcommal. Istenek, sose értettem miért akarnak egyesek cigaretta általi fájdalmas halált. Persze... a halál így is úgy is eljön, de azért nem mindegy. A sensei is majdnem kiköpte egyszer a tüdejét. Bor-zasz-tó. Végighallgatom amit mond, aztán bólintok, hogy megértettem. Ha megszólalnék rekedtes lenne a hangom, mivel hangszálaim még mindig nem heverték ki a néhány napja történteket. Meg hát, felesleges lenne szólnom. Azért az utolsó mondat sérti az önbecsülésem. 
- Persze... majd biztos fel is adom. - mondom vérig sértve.
Sóhajtok és újra felöltöm komoly álarcomat. A százhatvannégy közül mindig sikerül választanom egyet. És most ne nézzetek hülyének, ez kérem családi örökség! Csak az én önbizalom hiányos, szerény anyám nem használta soha ezt a "képességet" - a gyenge lelkű virágárus. Tökéletes egy olyan férfinak aki harcos, pont mint az alkoholfüggő apám. Ez aztán a szeretet... Viszont megint elkalandoztam. Ez is amolyan... tini dolog na! A makacsságot is ezzel magyarázom mindig és eddig csak tizenhárom ember nem értett ezzel egyet. Szerintük ez jellemi hiba volt. Barmok... A férfire nézek és lassan mély levegőt veszek, miközben elcsendesítem gondolataimat. Belső szemeim előtt megjelenik a chakrahálózat. Nos, ha figyelek ez a része még egyszerű is lesz. Igyekszem megint az előbb elsajátított módszerrel megtalálni a szükséges pontokat. Mit is keresek egyáltalán? Feledékeny... A rossz kutyák nyugszanak! Szóval hol is tartottam? Ha jól gondolom a tapintást és a látást kell valahogy manipulálni. Rendben... nem lesz ez egyszerű, de azért megoldom valahogy. Ahogy megérzem a férfi chakráját el is kezdem keresni az említett pontokat. Egy ideig még a kétségbeeséshez is fogható érzés is úrrá lesz rajtam, aztán gyorsan megnyugtatom magam. Menni fog ez. Egész gyorsan rá is találok a látásra. Megérzés lett volna? Tuti nem. Menő vagyok és kész! - na jó ez nagyon gyerekes volt. Igen... Igen. Egy ideig nem teszek semmit, csak várok, aztán megpróbálok tenni is valamit. Az előző módszerből indulok ki. Valahogy megmagyarázhatatlan amit teszek, hiszen hogy öntenéd szavakba azt, hogy valami mást láttatsz egy emberrel? Furcsa dolog ez. A chakrát kellene manipulálni, de mégis a chakrapontoknál kell hogy maradjak... áh ez bonyolult! De nem lehetetlen. Csak a bolondok mondják azt hogy valami lehetetlen. Amikor először próbálkozom, kissé mondhatni elszúrom a dolgot, így kezdhetem is elölről. Már csak azt kell közben kitalálnom mi is legyen maga az illúzió. Végül nincs időm semmi lényegeset kitalálni, csak hirtelen megjelenik egy kép a szemem előtt és végül rászánom magam, hogy az maradjon. Valahogy sikerül egy kis időre manipulálni is a látást, ám hamar elvesztem az uralmam az illúzió felett és újra neki kell esnem. Fogalmam sincs mióta próbálkozom már, amikor sikerrel járok. Habár ez is csak részleges. Majd azért visszatérek még rá. Akkor nézzük azokat az idegeket. Egész gyorsan megtalálom a kívánt pontokat, amiket érint maga a genjutsu. Kis bökkenőkkel ugyan, de egész jól megy. Próbálom az előbb elképzelt illúziót lefesteni, úgy, hogy az "alany" úgy érezze van valami ami lefogja, ne csak lássa azt. Ez viszonylag könnyebben megy. Akkor most térjünk is vissza a látásra. Isten - tudom nem létezel de azért akkor is! - ezt kell majd fenntartatom? Hát rendben! Nem fogok meghalni ennyitől. A látást már sikerül valamilyen szinten tartanom amíg áttérek az érzékelésre. Az már kevésbé megy jól mint eddig. Egy. Kettő. Négy. Három de mindegy. Négy. Öt. Hat. - magamban számolom a perceket amik csak úgy eltelnek, miközben igyekszem összpontosítani. Lehet, hogy több volt ez mint hat perc? Nincs időérzékem, sose volt. Igen, hiányosságaim újabb jelöltje. Borzasztó vagyok. De bocsi Világ, én így is szeretek élniii! Újra az előttem álló problémára figyelek. Hát... gyorsan a látást újra kezdem, majd igyekszem szinten tartani, amíg áttérek a tapintásra. Bonyolult, de meghatározhatatlan időn belül úgy érzem sikerült. Úgy ahogy. És mit látott/érezhetett az "alany"? Azt ahogy kezek fogják le (és kúsznak egyre feljebb rajta). Véres kezek. Menthetetlen vagy. De... egész jó lett. Erre oda sem figyelek. Hm. Azért nem lett a legtökéletesebb, de így elsőre... 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd Feb. 07 2017, 12:59

Gyakorlásod meghozta gyümölcsét, noha még teljesen új nálad a genjutsu titokzatos világa. Pedáns arca meglehetősen egyértelműen közvetített az eseményekről, hol látta az illúziót elfintorodott, hol érezte a fogást összerezzent. De valami nem volt a helyén. Tisztán látszódott, hogy sikerült a technika, de nem teljes mértékben. Idővel ennek a férfi is hangot adott, amint feloldotta azt.
- Véres kezek, frappáns... De nem elég szoros. - Innentől tudtad, a látás részét teljesen képes voltál befolyásolni hézagok nélkül, viszont a fizikain, még van mit csiszolni. - A lényeg a chakradban rejlik, ahhoz, hogy erős gúzst hozhass létre érzelmek is kellenek. Kellenek, de nem szabad túlzásba vinni. A genjutsu a stabil manipuláláson fekszik, legalábbis egy jó része. Kicsit olyan... - Itt egy pillanatra elgondolkodott hüvelyk és mutató ujjának állfogásában. - ...Mint a főzés. Egy csipetnyi kell bele az érzelmekből, hogy a chakradat átjárhassa. Legjobb ilyenkor az ölni akarás, agresszivitás. Egy csipetnyi türelem, hisz elkapkodni egy technikát sem lehet. Egy csipetnyi ellenfélismeret, hisz úgy csak még hatásosabb lesz, és... És még sorolhatnám. A lényeget úgy is érezni fogod! - Legyintett kezével, mint aki a jövőbe látna és tudná, hogy feleslegesen jártatja száját. Ekkor hangos léptek zajaira lettetek figyelmesek mindketten. Egy túlsúlyos tehén? Egy nasiért szaladó nagymama? Majdnem.
- Hát itt vagytok! Huff... Huff. - A jól megtermett férfi lihegése az egész teret betölti, nem is kevés ideig. Nincs valami jó kondiban úgy tűnik. - Pedáns, te gazember, jössz nekem három doboz cigi árával!
- Három? Múlt héten még csak kettő volt! - Lepődött meg mentorod.
- Az lehet, de azóta megint vesztettél! És most tejelj! Nem fogom többször mondani! - Igazította meg mellényét a szürkés hajú férfi. Látszódott rajta, hogy nem viccel. Pedáns feléd fordította fejét, majd elmosolyodott.
- Lu. - Látszott segélykérő mosolya mögött a magabiztosság. Lehet hangsúlyával az új technikád alkalmazására céloz?

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Vas. Feb. 19 2017, 11:47

Csak nem sikerült? Nem. A szemeimet forgatom a férfi kritizálására. Ez az amit soha sem tudtam elfogadni másoktól. A kritika. Természetesen magamat nagyban felülbírálom, hiszen ettől olyan érdekesek a másodperceim. De el is kanyarodtam a témától. Mindig ez van. És téged ez zavar? Nem zavarna, ha nem lennél egy idióta. Au! Nem ez volt a legbunkóbb mondat amit valaha Vérengzőtől hallottam, de azért fájt a szívemnek. A nemlétező szívemnek. Magamban elmosolyodom, ám kívülről még mindig a durcás fintor látszik az arcomon. Csendben, egyik szemöldökömet felvonva hallgatom a férfit, hideg arckifejezésemet csak szemeim izzó vöröse színezi kissé. Amit mond az értelmes, most jó is ha hallgatom, ám mindig van egy pont amikor már szónoklatnak minősítem a beszédet. Szomorú... de ilyen az élet. 
- Ok ok öreg fogtam! - mondom kezeimet magam elé tartva. Azt inkább nem teszem hozzá, hogy ha folytatja akkor még el is veszti a figyelmemet. Teljesen. 
Sokszor gondolkozom el a saját jellememen. Egy ilyen szituációban csak egy makacs tini vagyok. De ha tovább pörgetünk... két napon belül már egy sarokban kuporgó vérre szomjazó őrült leszek. Ettől lesz... hogy is mondjam... érdekes az élet? Hiszen rengeteg dolog olyan unalmas. Gondoljunk csak a színekre. A fehér oly' unalmas... egy idő után mindenképpen. Ezért kell feldobni ezt a színt. Megtörni a csodás tisztaságát egy kevés bíborral. Én ebben hiszek. Abban, hogy a sorsunkat mi formáljuk, nem az formál minket. A vilég felett őrködő istenek pedig csak az elborult emberi elme szülöttei. Nincs senki aki vigyázna rád... ha léteznének akkor csak megszántak volna egy egyedül bolyongó tízévest akit minden sarkon el akarnak rabolni nem? Gyönyörűen is folytatnám a gondolatmenetet, de már nincs időm ilyesmire, mert furcsa hangok ütötték meg a fülemet. Elborzadva és sok sok lenézéssel néztem az idegenre. Aztán Pedánsra pillantottam. Majd megint a férfire. Ok... időt kérek! Karbe tettem a kezem és szúrós szemmel néztem Pedánsra. 
- Borzasztó hangsúllyal ejted ki a nevem öreg.
Miközben a fejemet ingatom gyorsan kiterjesztem lelki szemeimet és megfigyelem a férfi chakráját. Hát nem a legtöbb... mindenesetre megkeresem az említett pontokat, s bár egyszer majdnem elvesztem az uralmam a látás felett, azért sikerül végül a "szabotázs". Lusti vagyok újat kitalálni most, így ugyanazokat a kezeket használom. Mindez elég hamar megy, már csak a legutolsó rész van. Fenntartani a dolgot. Felemelem a fejem és a férfira nézek. A szájam széle önkéntelenül is őrült mosolyba görbül, de gyorsan úrrá leszek magamon. Pedánsra nézek arcomon a legártatlanabb kifejezéssel. Azért figyelsz ugye? Viccelsz? Én ne figyelnék? 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Kedd Feb. 21 2017, 15:56

Chakrád kiterjesztése és a tanultak meghozták gyümölcseit. Míg szavaidon Pedáns egy kellemeset derült, addig hobbibehajtójára egy eléggé kellemetlen élmény várt. A genjutsu sikeresen hatalmába kerítette, mire ő megdermedve állt egy helyben, fagyott tekintettel. Mentorod megindult, majd megpaskolta a társa vállát egy ejnye-bejnye nézéssel karöltve.
- Látod-látod mi lesz, ha követelőzöl? Most nézd meg, egy lány kapcsolt le. C-c. - Ekkor intett a férfi, hogy menjetek, hagyjátok csak magára a pasast, idővel úgyis kiszabadul, esetleg valaki megtalálja valamikor ... Esetleg. Pár stabil lépés után szóra nyílt úti társad szája.
- Ügyes, erről a technikáról nincs is mit tovább tanítanom ahogy elnéztelek. Igazából csodálkozom hogy... - Fejezné be meglepődésének tárgyát, de tagjaid elernyednek és kissé kábán a falnak dőlsz, vékony kis kezeddel megtámasztva magad. - ...Nem fáradtál el. De akkor mindegy is, visszakísérlek, hogy letudj pihenni. Majd viszek be egy kis harapnivalót is. - Talán esszenciális volt a "kis" kihangsúlyozása, lehet így jobban megjöhet az étvágyad. Vagy, ha az étvágyad nem is, a gyomorkorgásod esetleg. Amint visszaérsz Pedáns támogatásával (ugyanis szükség van rá) megálltok az ajtó előtt, míg ő fél kézzel babrál a kilincsel. Ekkor ismét fél füllel hallasz egy röpke beszélgetés részletet, ami talán ugyanarról szól, csak más ember szájából.
- Mondtam már, hogy nem érdekel! Ez nem az én világom! Tudhatnád jól, hogy tenni is fogok ez ügyben!
Ezután kinyílik az ajtó, mentorod pedig úriember módjára odasegít az ágyhoz, karjai gyengédségéből még talán az is lerí, hogy beemelne az ágyba és be is takarna. Már, ha hagynál ilyesmit megtörténni. Ezután megáll egy fél pillanatra az ajtódban, bizonyára teret hagyva kérdéseidnek, ha vannak. Ha nincsenek, finoman becsukja az ajtót és továbbáll, bizonyára az ételed megszerzésének irányába.

// Nos, ez egy röpke kis átvezető volt. A technikát elsajátítottad, írd fel nyugodtan az adatlapodra. PM-ben kérnék egy választ, hogy mit szeretnél csinálni, esetleg mit szeretnél tanulni. Ha nincs semmi terved, akkor egy "milyen lehetőségek vannak?" is megteszi, az öreg Kakashi háza táján mindig van választék. //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Feb. 25 2017, 20:07

Mindig is tudtam hogy menő gyerek vagyok. Na de ennyire? Falra mászom tőled. Naa! El kell ismerned tényleg jó vagyok! Mikor jön az a rész amikor én lehetek kint és megfojthatom ezt a cigis pasit? Hm. Ez jó kérdés. Sőt elgondolkodtató kérdés. Legutóbb egy hetet bírtam ki vér nélkül, amíg valahogy eljutottam Konoháig. Aztán ott persze kezdődtek is a problémák. Még mindig beleborzongok ha csak rágondolok milyen volt... mintha egy nagy lyuk lenne az emlékeim között amit sehogyan se tudok hova tenni. Természetesen hathatna számomra egy ilyen amnéziás szakasz létezése, mégsem az. Hiszen... egy-két nap kihagyás nem olyan sok. Viszont egy teljes hétnyi őrjöngés a városban, aztán pedig a hosszú órák abban a szűk cellában. A-a! Ha ezeket mind számításba veszem akkor... van még úgy öt napom a teljes őrületig. De ebbe bele kell számolnom azt is, hogy be kell érnem egy ideig a saját véremmel. Istenek... mikor érdemeltem ki azt, hogy elhagyjam a táskámat? Meg a kardomat... hova tűnhettek? A töprengésem közben azért nem áll meg az élet, mikor látom hogy ideje indulni lassan követem is a férfit. Furcsa érzés kerít hatalmába, mintha a lábaim ólomból lennének, én pedig nagyon nagyon fáradt lennék. Ok, lehet, hogy ez egy kicsit sok volt nekem. Annyira azért nem vagyok borzalmas állapotban, hogy itt rögtön elájuljak, de a falnak kell támaszkodnom, hogy tegyek ez ellen. Halvány mosoly suhan át az arcomon, amint a férfi "nem fáradtál el"-jét hallgatom. Átkozott lábak! A fogamat csikorgatva hagyom hogy Pedáns segítsen tovább mennem. Bár gyilkos pillantásokból kap nem is keveset. Nekem nincs szükségem segítségre! Piszkafa. MII? Belső béke... Fél füllel elkapok egy röpke beszélgetés foszlány szerűséget. Mintha hasonlítana azokra a mondatokra amiket előzőleg az ajtón túlról hallottam. Furcsa... van valami furcsa ebben a helyben, amit magam sem tudok még meghatározni. Amint sikerül bejutnunk a szobába, mintha jobban érezném magam, ám ez az érzés is hamar elszáll. A férfi aggódó tekintetéből levonok egy következtetést, majd megrázom a fejem. 
- Meg ne próbáld! - egyik karomat tiltakozóan magam elé emelve mászom be az ágyba valahogy. 
Ennyi önbecsülés azért még szorult belém... és akkor is, ha most nem a gyilkos vagyok aki a világot járja nem lettem más ember. Sóhajtok, majd nézem ahogy az ajtó lassan bezáródik. A csend lassan körbevesz, s olyan érzést kelt bennem, mintha már nagyon, nagyon fáradt lennék. Pedig nem vagyok! Én csak... én csak... sötétség. Azt hiszem sikerült kiütnöm magam.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Márc. 02 2017, 17:29

Az álombéli sötétség fog közre, aminek eredménye, hogy huzamosabb időre elbóbiskolsz. Ki tudja meddig? Bő pillanatok teltével álmod közepébe csöppensz, aminek kezdete igencsak rendhagyó. Fehér, havas táj tetején találod magad melyet a szél tépáz nem is kis erővel. Furcsa mód nem fázol, melyet nem tudsz igazán mire vélni. Ahogy körbenézel megpillantasz a távolba egy templomszerűséget. Ahogy hunyorítasz a jobb látás érdekében, az hirtelen közeledni kezd, majd megjelenik előtted. A templom bejárati kapujának közepén egy véres kéznyom van.
Ahogy lépnél, hogy közelebbről is szemléld az épület részeit egy ismerős reccsenésre leszel figyelmes. Csonttörés. Körbenézel és amit hónak véltél mind-mind csont volt, méghozzá emberi csont. A havas táj gyorsan váltakozni kezd, majd a templom is vértengerré alakul elmosva téged egy beláthatatlan mélységű lyuk közepébe. Innentől csak zuhansz, zuhansz és zuhansz.
Majd felpattansz az ágyból. Körbetekintesz zilálva, idő és térérzék nélkül. Mennyit aludtál? Hol is vagy? Átlagos kérdések egy diszorientáló rémálom után. Egy perc szusszanás után megpillantod asztalodon az ételt, amit még mentorod ígért. Gyümölcsök, alma, körte és egy kis rizs. A tányér mellett egy kis cetli is található amibe egy apró kis csokoládé van fonva. Ha megnézed a papiros tartalmát erre a szövegre bukkansz:
- Remélem kipihented magad. Az ételt ma hoztam, nem akartalak felkelteni. A csokoládé meg jó napi kezdés, ha engem kérdezel. - Pedáns keze nyoma nem vitás. Miután ettél, vagy téged ismerve megkóstoltad az ételt, megkeresheted Pedánst, bizonyára van feladata, terve számodra. Persze eközben valakik nagyon veszekednek... A szomszédos szobákból elnyomott konfliktus írmagjait hallod meg, de a szavakat nem tudod kivenni. Minden bizonnyal a tegnapihoz is köze van, vagy csak véletlen egybeesés? Mint ahogy te is sejted, valami nem stimmel a hellyel. Lehet utána kéne járni?


// Közben észrevettem, hogy lehagytam a kis jutalmad. Gomen, +5 Ch //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Márc. 04 2017, 10:02

Ahogy szemeim előtt elsötétedik minden mint amikor a mérleg egyik fele jobbra vagy balra billen, én is úgy kerülök el egy másik helyre, a tudatalattim borzalmába. De most komolyan... utálok álmodni. - valami ilyesmi fut át a gondolataimon, ám ez is olyan gyorsan, hogy szinte fel sem fogom, hogy valaha is gondoltam ilyesmire. Sötétség... hiszen velem sincs ez másképp, senki sem emlékszik az álmai elejére. Vajon hova tűnnek akkor azok a részek? Kiskoromban rengeteget gondolkoztam ezen, meg ilyen hülyeségeken. Mióta is használok ilyen szavakat mint a "hülyeség"? Pillanatoknak tűnhet, mégis órák telhettek el amíg hirtelen egy ismeretlen helyen találtam magam. Igen. Valószínűleg álmodom, ugyanis utoljára tizenkét éves koromban láttam havat egy olyan helyen ahol sajnos elpazaroltam értékes éveim háromnegyedét. Önkéntelenül is megborzongok mialatt szemeimet körbehordozom a tájon. Karjaimat egymásba fonom, akkor is ha valahogy nem érzem a hideget. Fehér tincseimet az arcomba fújja az erős szél, majd mikor kisöpröm őket onnan, akkor veszek észre valamit a távolban. Egy épület talán? Pedig jó szemem van... egy kicsit megerőltetem vörös lélektükreimet, így sikerül is kivennem, hogy egy templom az. Félelmetes aura lengi körül a helyet, ennyit biztosan meg tudok mondani. De hogy miért pont templom... hiszen istenek nem léteznek. Sose léteztek. Ebben a pillanatban el is feledem, hogy álmodom, csak a jelenre koncentrálok. A templom kapuján észreveszek egy vérvörös kéznyomot. Meglepődöm, de azért... mindenesetre túlontúl furcsa ez az egész. Előrébb lépek néhányat, hogy közelebbről is megvizsgálhassam az épületet, vagy egyszerűen csak a kéznyomot tanulmányozzam. Ám valami nincs rendben. Egy lépés megtétele után furcsa, reccsenéshez hasonló hangot hallok. Valahonnan mintha ismerős lenne... A lábam alá tekintek és akkor értem csak meg igazán. Csontokon állok, méghozzá emberi csontokon, onnan ered az a különös hang. Szemeim tágra nyílnak a meglepetés erejétől, amikor a táj amiben eddig álltam hirtelen szertefoszlik, a templom pedig szinte vértengerré válik. Szorosan behunyom a szememet, mindig így teszek ha valami hihetetlen történik, valami amitől azt várom hogy majd magától megoldódjon. Csak akkor pattannak fel a szemeim, amikor hirtelen zuhanni kezdek. Hogy hogyan kerültem a lyukba, fogalmam sincs. Egyszerűen csak... megmagyarázhatatlan... de mintha a félelem apró szikrája tűnne fel a lelkem sötétjében. Én... zuhanok? Hova? Meghalok? Mi? Én...
- Élek! 
Hallom a saját hangomat. Kiáltottam. Ébren vagyok. Szóval az egész előző csak álom volt? Egy ideig fogalmam sincs hol vagyok, sőt az elején még abban is kételkedem hogy ki vagyok. Én Sharo Lu vagyok ez pedig a hideg szoba amiben néhány napja az éjszakáimat töltöm. Igazán... nem otthonos. Mélyen beszívom a levegőt és körbenézek. Megakad a szemem az asztalon, amin úgy tűnik valami ehető dolog van. Én sem vagyok ám földönkívüli, hogy két napig kibírjam az éhséget akkor is ha van más választás. Közelebb megyek az asztalhoz és gyorsan átfutom a kis írást. Kipihenni magam? Azt hiszem nem ez a legjobb szó, de talán tudtam pihenni egy keveset. Az almát elrágcsálom (igen a fogaimmal!), de a rizsből csak egy keveset eszem. Ezután visszaülök az ágyra, a térdemet a mellkasom elé húzom és átkarolom a karjaimmal. Dereng valami arról amit álmodtam, ám aligha jutok ezzel előrébb. Egy szó kőröz csak a fejemben: vér. Hm. Még négy nap. Tehetetlen vagyok az olyan dolgokkal szemben mint a személyisége(i)m. Épp tovább szőném ezt a félelmetesen közeledő esemény gondolatsorát, ám furcsa hangokra leszek figyelmes. Mintha valakik éppen heves szóváltásba keveredtek volna. Érdekes. Oldalra billentem a fejem és úgy hallgatom egy ideig a hangokat. Kimenjek? Ha kimegyek megnézni talán választ kapok arra miért nincs rendben ez a hely. Óvatosan teszem le zoknis lábaimat a padlóra, majd az ajtóhoz lépegetek és résnyire kinyitom. Igen, az biztos, hogy sokkal jobban hallom a hangokat. Kimenjek? Vagy inkább várjak csendben? A-a! Az nem is én lennék. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Márc. 04 2017, 16:08

Villámjáték

Ahogy fókuszálsz a hangokra egyre durvább és durvább hanglejtésű szavak csapják meg a füledet.
- Soha... A családom... Na még... Sírkövekre... - És társai. Nem tudtad teljesen kivenni a mondanivalóját az egész szituációnak, bizonyára a gyorsan föl-le ingadozó hangerő miatt. A két, vagy akár három(?) fél veszekedése igencsak váltakozó volt, hol suttogtak, hol pedig kitörtek. Innen is tudhattad, hogy valami titok rejtőzik az ajtó mögött, hisz, ha egy indulatos ember suttogni kezd, akkor tudjuk igazán, hogy olyan témát hozott föl amit senkinek nem kéne hallania, bizonyára neked sem. Egyszer csak lépéseket hallasz közeledni, ezért egy taktika visszahajolással reagálsz. Senki se akarhatja, hogy akár fél oldalas hallgatózáson is kapják, nem de? Ahogy visszahajolsz, hallod a szomszéd szoba kilincsét, nyílik az ajtó.
- Csak annyit mondok ennek még nincs vége. Mire eljön az éjszaka ez az egész kibaszott patkányrágta hely tudni fog róla. - Hallod a suttogást, amit bizonyára az egyik kiabáló fél intézett a másiknak. A mondat főként összezavarásra és figyelemfelkeltésre szolgálhat számodra, a kérdés már csak az, hogy mitévő legyél. Egy kis késleltetéssel a sejthetőleg férfi hang nyomába eredhetsz, követheted, hátha rájössz egy-két dologra, vagy a szobában keresel nyomokat, persze mielőtt meggyőződtél arról, hogy nincs senki ott, vagy esetleg megkeresed Pedánst, hátha tud valamiről ez ügyben. Bár érdemes lenne egyáltalán? Elvégre egy lyukas veszekedést hallottál ami száz meg száz dologról is szólhatott. Pedáns nem valószínű, hogy ezek alapján bárhogyan is eltudná helyezni a dolgot. A kutakodás veszélyes biznisz, pont úgy, ahogyan a lopakodás is. De ki tudja, lehet találnál egy jó indokot hogy lelépj?

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Márc. 04 2017, 16:31

Hát ez valami szuper ötlet volt! Legközelebb nem akarsz inkább késsel nekiesni valaki torkának fényes nappal? Emlékeztetlek, hogy ilyesmi történt már, bár a végkimenetel nem volt túl szép. Vékony ujjaimmal megmarkolom az ajtófélfát és fülelek. Minden jobb és érdekesebb mint egy helyben ülni és várni arra, hogy mikor vesztem el az uralmat a saját gondolataim felett. Bizarr. Egy ideig csendben figyelek, sikerül is kivennem néhány értelmesnek hangzó szót, szókapcsolatot, de azokon kívül semmi értelmeset. Lebiggyesztem az alsó ajkamat, de azért még nem húzódom vissza a szobába. Elvégre: próba szerencse. Hátha. Ám ezek után sem történik semmi olyasmi amire az érdekes jelzőt aggathatnánk. Csalódottan veszem tudomásul, hogy mostani pozíciómból csak akkor hallom a beszélgetést amikor a felek egyike felemeli a hangját. Vagy huszadjára átkozom el ezeket a falakat, ám nem jutok vele előrébb. Ennyi... amikor a babonáim is feladják nekem is ideje visszavonulnom. Valami azonban nem hagyja, hogy elhagyjam a mostani helyemet. Ez pedig a kíváncsiság. Tudom tudom... jellemhiba. Aztán mintha lépések hangja ütné meg a fülemet. Önkéntelenül hajolok vissza az ajtó takarásába, a szívem pedig kétszer olyan gyorsan kezd verni mint eddig. Van szíved? Kuss rosszindulatú banya! Végül a hang elhal én pedig visszatérek az ajtó elé. Azonnal beljebb is kell hajoljak, mert hirtelen kinyílik az ajtó. Már nem lepődöm meg annyira mint első alkalommal. Ezután furcsa dolgot hallok. Már ki tudom venni az egész mondatot, de ez cseppet sem nyugtat meg. Épp ellenkezőleg. Még erősebb gyanút kelt bennem. Miről fognak tudni? Gyorsan átgondolom a lehetőségeimet, de egyik sem a legjobb. Nem nagyon akarom követni a beszélő illetőt. Elvégre... még a végén a nagy lopakodásban kitörném az egyik lábam. Az utolsó felhozott lehetőségnél maradok. Akkor inkább a szobában nézek körül. Amikor látom, hogy senki sincs a folyosón és a közelben sem, kimerészkedek és óvatosan becsukom magam mögött az ajtót. Átnézek a másik szobába, majd görcsbe állt kezemet a kilincsre helyezem. 
- Nyugi Lu. 
Persze ez semmit sem segít. Benyitok a szobába. Ha találok valamit az választ adhat a kérdéseimre. Vagy pedig megindokolhatom a lelkemben azt, hogy miért is akarok innen eltűnni. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Márc. 04 2017, 16:55

A kilincs rendeltetésszerűen nyílik, a te torkod pedig immáron a szívednek is helyet ad. Ahogy a pulzálást érzed, valami megszólal benned, valami ami megálljra parancsol. Babonás jellemed? Hatodik érzék? Lehetséges. Mi ninják, inkább a nem rég tanult és fejlesztett enyhe szenzorságodnak tudnánk be, de kinek mi. Hátrébb lépsz egyet és fülelsz, de nem fizikailag, sokkalta inkább lelkileg.
Ekkor pedig érzel valamit, mintha egy kéz oldalra rántana egyenesen az ajtó szögének holtpontjára. Odalibbensz és ezzel szinkronban ki is nyílik az ajtó még pedig az orrod előtt. Szó szerint. Te rezzenéstelenül maradsz az ajtó pedig csukódik és a csuhás alak, aki épp távozni készült, szerencsére a másik irányba tette úgy, hogy vissza se nézett. Mi lett volna, ha a másik irányba megy? Nem, nem akarhatod tudni. De ki visel kapucnit egy ilyen helyen? Tán valami problémája van? Fejben, lehetséges. Ezután fél szemmel benézel a kulcslyukon, miután megbizonyosodtál, hogy nem láthatja senki cselekedeted. 
Belépsz és amit elsőre látsz az kifejezetten meglep. A szoba szinte ugyanolyan, mint a tiéd, rend is van, dulakodásnak, vagy egyébnek halvány nyoma sincs. Kutakodni kezdesz, finoman, de biztosan. Egy belső érzés azt diktálja mindent nézz át alaposan. Fiókok, ágy alatti részek, mindent. Pár lassúnak tűnő pillanat után találsz egy cetlit, egy összegyűrt, tintapacás cetlit.
- Délután négykor, edzőterep. - Ennyi áll rajta se több, se kevesebb. Vársz, addig és akcióba lendülsz, vagy esetleg beavatsz valakit? Netalántán tovább kutakodsz?

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Márc. 04 2017, 17:28

Még akkor is remeg a kezem amikor az ajtó kitárul előttem. Félelmetes. Mi lesz ha valaki észrevesz? Az ilyen gondolatokat igyekszem kiűzni a gondolataim közül. A szívem egyre hevesebben dobog, be is lépnék az ajtón, ám valami nem hagyja. Mintha furcsa megérzés lenne. Babonás lány létemre, hallgatok a megérzéseimre és várok egy keveset. A furcsa érzés még sem akar elmúlni. Hátralépek egyet és a feszült csendben figyelem az ajtót. Összevonom a szemöldökeimet és épp lépnék is be az ajtón, de ekkor majdnem sikolyt csal az ajkamra ami történik. Mintha oldalra billennék, aztán az ajtó kinyílik pont előttem. A szívem ekkor már olyan gyorsan dbog, hogy aggódom mi lesz ha mások is meghallják. A vér dobol a fülemben én pedig moccanni sem merek. Talán nem is baj. Egy kapucnis alakot veszek észre. Szerencsére épp kilép a szobából, így az aggodalmam alábbhagy, de a kíváncsiságom egyre égetőbben hajtana előre és még előrébb. Ki lehetett az? És ki a fene hord csuklyát bent? Nos valami azt súgja, hogy csakis olyan ember aki nem szeretné ha megtudják ki is ő. De ez azért nem a legjobb elvegyülési módszer. Nem foglalkozom tovább a furcsa alakkal és a kapucnijával, inkább belépek a szobába. Az ajtót gondosan becsukom magam mögött, így egyedül találom magam a félhomályban. Sajnos egyáltalán nem azt látom amire számítottam. Nincsenek szétszórt vagy elhagyott végtagok és a legkisebb rendbontás nyomai sem látszódnak. Ha pedig vér lenne valahol, a szelektív látásom azonnal megtalálná. Mindenesetre nem pazarlom a drága időmet, hanem olyan halkan ahogy csak tudok körbenézek a szobában. Magam sem tudom mit keresek, de ha bármi üzenetet vagy csak egy gyanús tárgyat is találnék már előrébb lennék. Kihúzok egy fiókot, majd egy polcon végül ráakadok egy cetlire. Valaki már gondosan összegyűrte már előttem, így amit tenni tudok annyi, hogy kisimítom és elolvasom a rajta lévő üzenetet. Délután négykor, edzőterep. - ez elgondolkodtat. Négykor... ha tudnám most mennyi az idő az sokat segítene. De hát az órák sokba kerülnek én pedig mindig elhagyok mindent. Mindenesetre nem lehet még olyan késő, így van még időm bőven. Ennyiben legalább biztos lehetek, még ha csak kicsit is. Sajnos nem tudok még lelécelni és visszamenni a szobámba, hanem még érzem hogy történnie kellene valaminek. Úgy döntök még átnézek néhány helyet. A papírlapot a pulcsim zsebébe süllyesztem, majd a fülem mögé simítom a hajamat. Túl hosszú már, de semmi kincsért nem vágatnék belőle. Baj lesz ebből én mondom. Pesszimista.

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Márc. 04 2017, 17:52

Kíváncsiságod magáért beszélt, így hát tetteid követték is parancsát. Tovább kutakodtál még mélyebb, még elzártabb lelőhelyek után lelkesedve. Ha valaki nem ismerné a körülményeket, még a végén azt hinné, hogy egy boldog gyerek keresi a játékait. Hát, így is lehet mondani. Képzeleted szárnyra kelt, esetleg a természetes adrenalin miatt is. Csapóajtók, esetleg padló alá rejtett holmik, akármi, ami választ adhatna a fel nem tett fejbéli kérdéseidre. Egyszer a szekrény mögé nézel és megpillantasz valamit odaszorulva. 
Könnyűszerrel arrébb tolhatnád, ha nem lenne olyan az állapotod, amilyen. Hirtelen támad egy ötleted, méghozzá nem is rossz. Tudniillik Sharo Lu nem a fizikai erőnlétéről híres, se nem arról, hogy túlsúlyos lenne. Vékony vagy, méghozzá elég vékony ahhoz, hogy benyújtózz a bútor mögé. Így hát meg is próbálod, majd amint hozzáérsz a látott tárgyhoz meg is húzod, szemeid elé tárva azt. Egy...
Egy zsebkendő amibe rágót gyömöszöltek! Hát, nem a legnagyobb kincs az egyszer biztos. Ekkor viszont egy kemény, férfias kéz szorítását érzed a szádon. Épp próbálnál kiszabadulni amikor a tulajdonos másik keze átfogja tested és szinte tökéletes gúzsba köt.
- Shh-sshh... Lu, én vagyok az Pedáns. - Halk hangját is tökéletesen felismered, a mentorod az, még pedig pont jókor. Már ha az jó idő amikor épp a szívinfarktus kerülget téged. Amint lehetősége van rá megfogja kezed és kinézve a résnyire nyitott ajtón átvágtat veled a saját szobádba. Amint odaértek elenged téged és halk apai, nem, sokkalta inkább halk bátyus hangon hozzád szól.
- Megőrültél? Még egy perc és a szoba tulajdonosa visszajön a déli kis rutinjából! - Itt megfogja homlokát, mint akit épp a tettek súlya nyomna le. - Heh... Mit is reméltem? - Kérdezi önmagától, majd félmosollyal folytatja. - Mit találtál? - Ő is tud valamit, ez már szinte biztos. Nincs sok értelme rejtegetni előle a leleteidet. Valószínű, hogy csak ő az akiben bízhatsz... Most még.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Márc. 04 2017, 18:54

Kutakodom még egy ideig, ám nem jutok semmire. Semmi lényegeset nem találok. Jesszus pedig annyira próbálkoztam. Megnézem az asztal alatt, a szőnyeg alatt és még egyéb helyeken, de csak porcicákat és valami koszhoz hasonló anyagot találok. Ebben a szobában? Kosz? Már csak egy hely van amit még nem térképeztem fel. Szemeim jól követhetően egy szekrényre fókuszálnak. Nézzük csak. Nem olyan nagy, egy ember nagyobb megerőltetés nélkül arrébb tudná tolni, hogy megnézze lesz e mögötte valami. Én viszont... esküszöm miért kell nekem ilyen pálcikának lennem? Persze erre tudományosan az a válasz, hogy túl hamar kezdtem foglalkozni az alapból is vékony alakommal és abból lett az anorexiának hívott nyalánkság. Az pedig a legjobb ha az ember az én életemet éli mert, hogy is mondjam (?) eléggé sokat kell futnom. Ayame-sama most biztosan forog  a sírjában mert szidom az alakomat. Hiszen egy éve ő segített kigyógyulnom ebből a betegségből. Igen. Mindig is tudtam, hogy fogékony vagyok az agyi betegségekre, de hogy ennyire. El is mosolyodnék, ha nem kellene most épp azon gondolkodnom, hogyan nézzek be a szekrény mögé. Inkább azon, hogyan jussak be a szekrény mögé. Megvan! Vagyok elég vékony ahhoz, hogy könnyű szerrel beférjek oda. Úgy sincs annyira a falhoz tolva az illetékes bútordarab. Végül sikerül a tervem, ha nem is tökéletesen, mert a felénél beverem a lábam a falba (ne kérdezzétek hogy) mire égetően kezd lüktetni a bokám. Amikor elérem a tárgyat amit megláttam a szekrény mögötti porban azonnal el is dobom egy fintor kíséretében. Épp kikászálódom a szekrény mögül és a tenyeremről rázom le a port és a zsebkendő esetleges fertőző baktériumait, amikor valaki a számra teszi a kezét. Kis híján elvisz egy szívroham, majd erősen az illető sípcsontjába rúgok. Önkéntelen mozdulat, sajnos többre nincs is idő, csak harapni tudtam volna, az a lehetőség pedig el is lett dobva amikor Pedáns hangját hallom. Komolyan öreg? Ne már. Amikor elenged nincs is időm kiakadva hisztizni a személyiségi és szabadságjogaimról, mert rögtön átrángat a szobámba. A szemeimet forgatom az aggódó szavakra. Magamban megejtek egy gyors kijelentést: Persze. Mindig is őrült voltam. 
- Megoldottam volna. Nem vagyok tehetetlen kislány... - mondom morogva. 
Egy ideig azon gondolkozom, hogy elmondjam e neki hogy mit találtam a szobában. Lehet, hogy nem is lényeges és csak én látok rémeket. 
- Hááát... igazából semmi lényegeset... nos... ezt. 
Előhúzom a zsebemből a papírdarabot és meglengetem a levegőben. 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Vas. Márc. 12 2017, 12:14

Morgásodra Pedáns megigazította gallérját, mintha csak túl sokszor hallotta volna már a "bármire képes egyedül" fajta Lu-t. A papír lengetésedre felhúzza szemöldökét, elsőre talán nem is tudja mire vélni. Elveszi tőled, majd rápillantva szinte egyből lehunyja szemét és sóhajt egyet.
- Sejtettem. - Mondta kissé csalódottan. - Utána kell járnunk, így vagy úgy... És én jobban szeretem első kézből elkerülni a kellemetlenségeket, ahogyan bizonyára te is. Négy előtt öt perccel itt leszek, mi pedig utánajárunk ennek a dolognak. - Kíváncsiságod által bizonyára igennel felelsz. Az idő lassan, de biztosan telne a szobád és tájékán. Mire észrevennéd az időpont elérkezését már Pedáns ott kopogtatna ajtódon.
- Készen állsz, Lu? - Nyitna be az ajtón, amikor jelzel neki.
Idővel megindulnátok a kijelölt helyre, még akkor is, ha lenne pár kérdésed a férfihoz. Elvégre kinek ne lenne? Bizonyára tud valami olyasmit amit te nem és ez bizony bosszantó tud lenni. Amint odaértek érdekes látvány fogad benneteket.
Egy kisebb tömeg alakult ki, melynek élén egy tüskés, ezüstös hajú férfi áll. Szavai határozottak, egyenesen az emberekhez szól. Erre reagálva Pedáns jelez, hogy lapuljatok, amit ő egyből meg is tesz, az egyik bejárati fal árnyékában.
- Meddig fogjuk ezt még tűrni? Nem kell a vasmarok, a mi egységünk kell ennek a szervezetnek! Meruinak takarodnia kell! - Kiált a férfi. A tömeg persze egyetértően kántálja a mondat utolsó felét. Nem volt vitás, amibe csöppentetek az egy felkelés szikrája volt, még pedig elég terjedelmes szikrája. De egy valamire még ti sem számíthattatok volna.
- És ti fogtok engem eltakarítani? - A hang a vezetőé volt, ki épp a plafonon tartózkodott, pengéjét markolva. Fekete haja a tömeg felé lógott, míg tekintetétől jó páran meg is rezzentek. Elnézve a nőt nem volt kétséges, Merui vasmarka nem a diplomáciai készségeiről volt híres.
- Ha kell, igen! Sokan már akkor itt voltak mikor te még tag se voltál! Minket illet a vezetési jog! - Ekkor a nő tekintete még ridegebbé vált, látszott hogy türelme igencsak a végét járja. Ekkor Pedáns kilépett az árnyékok oltalmából.
- Én nem tenném! - Kiált az éterbe. - Biztos van egy köztes megoldás és vezetőnket elnézve, jobb ha ez után kutattok. - A feszültség kézzel tapintható, szinte már beleivódik a falakba. Idővel biztos több embert is ide fog vonzani a hangzavar és a hírek gyors terjedése. Mihez lehet kezdeni? Egy biztos, a tömeg elhajlítja a legélesebb fegyvert is.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Márc. 18 2017, 21:16

A csalódott arckifejezés után karba teszem a kezemet és nagyon nagyon csúnyán - gyilkosan :* - nézek Pedánsra. Persze... mintha az én erőfeszítéseim semmit se érnének! Tini hiszti? M-már nem azért, de neked ehhez mi közöd? Nem is fogtál még koszos zsepit! Mondjuk mert én általában beleket meg szemgolyókat forgatok a markomban. Hűha micsoda poén volt! Ne hisztizz már. Istenek megéljük majd azt a kort, hogy leszoksz erről? Orvosok szerint még lehet egy évem a tinis hisztimből. Szóval sok szerencsét. Idegesítő... ok Lulu, ne húzd fel magad ilyen apróságokon, most nem ez a legfontosabb. Amúgy is eltértem a témától. Szóval mialatt én belső szócsatáimat vívom, sértődötten villámló tekintetem továbbra is a férfin nyugszik. 
- Ok öreg. De ha lehet ne fojts meg legközelebb. - mondom majd kinyújtom rá a nyelvem.
Miután a vén pasas elmegy fáradtan rogyok le az ágyra. A kezeimmel megtámasztom magam és szórakozottan lóbálom a lábamat. Ez vicces. Mégis hány személyiség rejtőzik bennem? Van ugye a normális Lu aki normális kamasz éveit éli egy kicsit túlságosan felvágott nyelvvel. Aztán van a tudat alatt rejtőző gyilkos, Vérci. Bár van amikor a normális Lu-ból is őrjöngő baltás gyilkos lesz. Elgondolkodom azon, hogy milyen betegségben is szenvedek. Azt mondják skizofrénia, de ezt cáfolja az, hogy én tudok a másik felemről. Akkor mi a franc ez? Valami olyasmi ami engem különleges őrültté tesz. Főleg, hogy az öröklött és tanult színészi tehetségemmel még néha el is tudom hitetni az emberekkel hogy jól vagyok. Elmosolyodom, szemeimben pedig egy pillanatra feltűnik Ő. Csak egy pillanatra. Várok. Sokat várok. A hangok, a sikítások, Vérengző és a szokásos ölésre késztető suttogás is hiányzik most elmém csendjéből. Kevés pillanat ilyen, nagyon kevés. Hirtelen őrületesen kezd fájni a fejem. Előregörnyedek, már hallom a nevetést a fülemben, szédülni kezdek rózsaszín ajkaim pedig kiszáradnak. 
- C-chi! (V-vér!)
Aztán sötétség. 
Kopogást hallok, mire szinte azonnal eloszlik a szemeim elől a sötétség, én pedig remegve igyekszem feltápászkodni a földről. A-au! Hogyan kerültem a földre? Mégis mi volt az az előbb? Vajon mennyi ideig voltam eszméletlen? - ilyen kérdések korbácsolják fel elmém nyugodságát. Ismerős helyzet, bár ezek még csak a kezdeti tünetek. Megrázom a fejem és motyogok valami "Szabad!" -szerűséget. Még mindig nyúzott vagyok és szédülök, de azért követem a férfit ki a szobából. Út közben még több furcsa kérdés kezdi ki a gondolataimat, miközben igyekszem úrrá lenni remegő térdeimen. Tikk-takk. Csak azt veszem észre, hogy megálltunk. Kitekintek a takarásból, mire egész érdekes dolgot látok. Mintha a remegésem is elmúlna. Ahogy meghallom az emberekhez beszélő férfi hangját, önkéntelenül is megborzongok. Megérzés? Ilyenkor szoktam elfutni. Legalábbis az esetek 60%-ában megpróbálom, az, hogy aztán Vérci és a büszkeségem nem hagyja már est kérdése. Most inkább az utóbbi és a kíváncsiság tart itt. Szám széle aprót rándul amint meghallom a Hajas nő hangját. Levágott egy tincset a hajamból! Abból a hajból amit az első gyilkosságok óta növesztek! Pfff! MIndenesetre ez aztán egy érdekes szituáció. Pedáns felé tekintek, ám ő már el is tűnt. Ide-oda rebbenő tekintetem végül megleli, épp csak kilépett a takarásból. Miii? A-a! Valahogy igyekszem úgy magamra vonni a figyelmet, hogy csak ő vegyen észre és az árnyékok még mindig eltakarják vékonyka alakomat. 
- Hé vénember! Mi a francot csinálunk most itt? 
De most komolyan... épp most kezdek túl lenni az összeroppanáson erre mindjárt szíven szúrnak valami barbárok. Mondtam már hogy utálom ezt a helyet? Mert akkor most mondom. 

//Elnézést a minőségért, nem lett az igazi, csak épp nehéz időszakon vagyok túl. ^^ Amúgy... én vagyok dilis vagy tényleg önkéntelenül hívom egyre öregebbnek Pedánst? O.O Szegényem//

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Csüt. Márc. 30 2017, 16:29

// Ha így folytatod őszülni fog szegény. A késésért +5 Ch. //


A magatehetetlenség és a gyors folyású események hatása hozta ki belőled kérdésedet, mire Pedáns nem fordult feléd, nehogy a tömeg kiszúrja, hogy rajta kívül van más is a környéken ki beleszólhatna a dolgokba. Várt,  és várt. A megfelelő alkalomra, amikor épp nem rászegeződik minden szem, amikor mással vannak elfoglalva a többiek. Ez meg is történt.
- Miféle köztes megoldás? - Ordították nem egy-ketten a férfival szinkronban. A jelenlegi vezetőnek ez nagyon nem tetszett, messziről is jól látható volt arcának torzulása, mint akinek grimasza jelezné elpattanásának utolsó pillanatait. Vajon meddig bírja? - Mi adjunk még segítő jobbot egy inkompetens vezetőnek? Na még mit nem! - Eddig. Merui villámgyorsan kirántotta kardját pihenő helyéről, majd egy határozott mozdulattal eldobta a tömeg felé. Jól célzott, kardja pedig reflexszerűen engedelmeskedett... De nem bántott senkit. A sok ember közül mindenki arrébb lépett a fegyvertől, remélve, hogy túlélik a mai napot, kivéve egy férfit, kinek a csípője mellett ment el az eszköz, ezzel is leválasztva oldaltáskáját. A férfi köpött egyet, egyenesen a nő irányába, ami könnyű volt, hisz azóta leérkezett a tömegbe ezzel is szétoszlatva azt. Puccs ide, vagy oda, van bőven tekintélye a harcosnak.
- Nincs fegyverem se, na mi lesz? Megpróbáltok meglincselni és leválasztom a fejeteket, vagy megbeszéljük a nézeteinket? - Tárta szét kezeit a vezető, egyenesen a táskás férfi felé sétálva. Mindenki csak nézett és távolodott, elég teret adva a személyes konfliktus kibontakozásának. 
- Majd akkor próbálj meg papolni a nézeteidről, amikor már a kezemben lesz a fejed!
- Merész szavak ezek, vérvadász. - Legyintett egyet Merui, még mindig közeledve. Látszott, hogy egyáltalán nem tudja komolyan venni se a férfit, se a szavait. Léptei mellett a többi ember felé intézett tekintetei is elegek voltak ahhoz, hogy néhányan megfagyjanak. Nem volt kétség, vér fog folyni... Pontosabban már folyt is, mivel az oldaltáska tartalma a padlóra esett. Vérrel teli üvegcsék szóródtak szét a földön, pont úgy, ahogy széttört társai is. Bizonyára a táska tartalmának a fele még épségben van. Ezek szerint nem csak te vagy flepnis, mások is hódolnak hasonló hobbinak. Eközben Pedáns intézett hozzád pár szót, míg te a sötétben kuporogtál.
- Nem hagyhatom, hogy ez megtörténjen. Annyi ideig voltam itt... Ezek meg feleslegesen akarnak vért ontani. - Itt sóhajt egyet és feléd fordul arcát csak félig megmutatva. - Te tégy amit jónak látsz. - Ezzel megindult a tömeg felé, szépen lassan. Fél pillanat alatt lepergett előtted minden.
Pedáns megindult a tömeg felé, még elkaphatnád, hogy jobb belátásra bírd, hisz tudod jól a chakrája alapján, hogyha ő is beszáll a kibontakozó harcba akkor nagyobb áldozatok is lehetnek a kelleténél(noha szándékai nemesek). Merui és a vadász egymásnak lendült, bizonyára kézitusába fognak keveredni, míg a tömeg nézi őket. Ez elterelés is lehet, vagy akár egy összpontosított támadás helye? Kár lenne a földön heverő táskáért, ezt te is tudod. De mint ahogy Pedáns is mondta, tégy amit jónak látsz.


// Hosszabb tervvel is előrukkolhatsz, így vagy úgy, egy biztos: A döntésed jobban és nagyobb skálán befolyásolhatja a történéseket, mint hinnéd. ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Szomb. Ápr. 08 2017, 00:29

//Ha ezen (és egyben első) kalandom alatt nem fejlesztem tökélyre az állok/ülök és figyelek féle írásmódot akkor soha//


Durcásan fonom karba a kezeimet. Most vagy az unalomtól fogok meghalni, vagy valaki mindjárt fejbe dob egy halálos villával. Mondjuk azt hiszem én azt is túlélném. Sajnos. Néha azon gondolkozom, hogy ha öngyilkos próbálnék lenni, Ő átvenné az irányítást és még én fizetnék rá. Persze... én nem akarok végezni magammal. Olyat a gyengék tesznek (ne gondolj a súlyomra! rosszakarók hess hess!) én pedig erős vagyok. Inkább leszek egyszer. Ha majd nem törik bele a lábam ha belerúgok egy random szerencsétlenbe. A szemeimet forgatva nézem tovább az eseményeket. Ujjaim idegesen rándulnak meg amikor ordítást hallok. Barmok. Minek ordítani ha az emberek hallanak téged? Ezt sose értettem. Akkor érdekesebbé válnak az események amikor a Hajas nő kirántja a kardját. Jajj csak öljétek már meg egymást és hadd menjek el innen! Igen, azt hiszem ez lenne a legjobb. Hogy miért? Mintha már nem magyaráztam volna meg vagy százszor. Mert nem szeretem az ilyen ezért helyeket, túlságosan is emlékeztetnek bizonyos dolgokra amiket jobb általában elfelejteni. Mert hideg van. És ez még egy dologra emlékeztet amit fehér hajammal együtt szeretnék is elfelejteni. De nem tudom... hirtelen egy kép rémlik fel előttem. A kezemben egy porcelándarab, előttem két test, melyek arcéra egy-egy mosolyt vágtak. Vérük beborítja a fehér márványpadlót. A padló fehér. A vér vörös. Két olyan szín amit nem is utálhatnék és szerethetnék ennyire egyszerre. Most veszem csak észre, hogy a kezeimet vér borítja. Ragacsos, sötét színű vér, ami pillanatok alatt alvadni kezd. Nem teszek semmit, csak hagyom hogy beborítsa az egész lényemet. Hiszen ez csak vér nincs mitől félnem. Nincs mitől félnem amíg nem vagyok teljesen egyedül. És én sosem leszek egyedül. Hirtelen mintha mély álomból ébrednék, ahogy eltűnik körülem a régi házunk képe és megint ott találom magam a jelenben. Azon kapom magam, hogy a folytonos szorongásom elmúlt. Persze a fejem még mindig sajog, én is tudom, hogy már csak két napom van. Ha kell a saját kezeimmel belezek ki valakit, de nem fogok megint összeomlani csak azért mert nem tudok hirtelen vérhez jutni. Nem hagyom el magam ilyen kis gond miatt! Miközben én magammal foglalkozom azért körülöttem is történtek események. Legalábbis úgy tűnik. Épp kezd megint unalmassá válni a dolog amikor is üveg törésének hangját hallom. Mi a...? Hirtelen sötét lesz előttem minden. Az ott... ne mondd hogy az. Vér. Nem nem nem! Nem engedem! Éktelen fejfájás tör rám. Francba! A halántékomhoz szorítom fehér ujjacskáimat, mire valamelyest javul a helyzet. Ekkor Pedáns szavait hallom. Igyekszem figyelni, ám csak néhány részletet kapok el belőle. Az utolsó mondat viszont egészen hangosan visszahangzik kimondása után is az elmémben. Tégy amit akarsz. Tégy amit akarsz? Biztos ez? Leeresztem a kezeimet és arcomra kiül a szokásos mosolyom. Hirtelen mintha fordulna a kocka, ám bennem mégsem fordul el eléggé. Valakinek nem eléggé, nekem viszont pont jó ez így. Jobb ha nálam van a test, nézzük csak meg mi lett nemrég amikor Vérci úgy gondolta ideje menőznie. Nos semmi jó. Sóhajtok és kilépek a fedezékből. Nem nagyon érdekel az, hogy Pedánssal, vagy a Hajas nővel mi lesz. Engem most csak két dolog foglalkoztat. Az a táska, és az hogy hogyan ne öljenek meg amíg átvágok az embereken. Szépen lassan, oldalazok a teremben, egész jól elvagyok így az árnyékokban. Végül persze észrevehetnek, ami azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel megtámadnak. Ha ez bekövetkezik, egyszerűen csak igyekszem kikerülni őket, a kardom (igen igen nincs meg!!!) híján nincs kedvem a késekre hagyatkozni. Túl véres lesz utána a kezem. Szóval ha estlegesen teljesen véletlenül beleállítok valaki szemébe valamit az már egyéni probléma. Igyekszem kikerülni ilyen esetben az embereket, s kihasználva apró termetemet, el tudok slisszanni mellettük. Úgy se figyelnek annyira. Nos ha ez meglenne, akkor el is érkeznék a táskához, amit felkapva ahogy gyenge lábaim bírják (és ameddig, de azért ne szívassuk meg Lulut) futni kezdek vele. Ez... egész jól hangzik. Kérdés, hogy megvalósítható e? És én túlélem e? Persze. Túléltem én már jeges tóban úszkálást, tűpárnaként is használtak, próbálták már levágni a tagjaimat szóval... ja. Túlélem és simán. Maximum valaki jön és feláldozza magát értem. Vagy az egyszer beváltható jegy volt? 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Ápr. 21 2017, 17:54

// +10 Ch a késésért. //

Mire meglendültél és félig elértél a táska irányába észrevetted, hogy egyre több emberrel telik meg a terem. Jó jel? Nem igazán. Mint tudjuk a tömegnek nagy ereje van, főleg, ha menekülni akarnak. Akkor jön a taposás, és kik lesznek a taposás és gázolás első áldozatai? A törékeny lányok és a lassúak. Nos, ebből csak az egyik vagy szerencsére. A két küzdő fél arrébb vitte perpatvarukat a táskától ami neked pont jól jött, arról nem is beszélve, hogy szinte mindenki őket nézte és figyelte, nehogy a saját testi épségük bánja a nyílt konfrontálódást.
Az ezekből létrejövő esélyeket megragadva sikerült is felkapnod a táskát és a tömeg között villámgyorsan megindultál. Emberről emberre pattantál, mire meghallottad egy erőszakosan közlekedő ember mozgását, aki - kevés számítás után - valószínűleg téged üldözött. Terved az ellenfelek kikerülése volt és ezt azt is segítette, hogy nem érdekelt senki körülötted. Pedáns, ki szellemi fegyvert adott a kezedbe és gondoskodott rólad, egyáltalán nem tartózkodott a fontossági listádon. Vagy csak nem akartad bevallani magadnak? Mindenesetre folyamatosan szaladtál, ki tudja merre, mire egyszer csak sikeresen kiértél és további gyors léptek után egy üres folyosóra értél. Bizonyára mindenki a csetepaté epicentruma közelében van.
A folyosó egyik kanyarjában megálltál hogy kifújd magad, révén nem vagy hozzászokva a nálad kétszer-háromszor nagyobb súlyú emberek eltaszigálásához. Ekkor történt is az, hogy a léptek megálltak és hang is társult hozzá.
- Adod vissza! Az a barátom tulajdona te enyveskezű! - Fél szemmel kitekintve jól láttad, hogy ellenfeled egy közepes termetű és magasságú jómadár, kinek övét 7-8 vadászkés díszítette. Arca megviselt volt, de flegma. Sűrű, barna szakálla érdekes párosítást adott kopasz fejéhez. Noha kezeid között tudod végső célodat, azt is jól tudod hogy nincs olyan messze a kijárat sem. Ha eleget futsz elérheted... No persze csak most álltál meg és csak egyszer láttad a kijárat útvonalát, nem biztos hogy elsőre sikerülne megtalálni.

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sharo Lu on Pént. Ápr. 28 2017, 23:49

Jejj sikerült! Olyan ügyes vagyok, esküszöm mindjárt lepacsizok magammal. Az nem az én dolgom? Csak érdeklődök tudod... Csendet! ez most nem egy olyan helyzet ahol rád lenne szükségem. Nem emlékszel? A pusztában is hogy megjártam veled. Nézd a fogaimat. Elfújta őket a szél vagy betemette a hó, mit tudom én, a lényeg hogy nincsenek meg drága csillagom. Miattad! Miközben én magamban akadok ki, az események tovább folynak. Sikerül kikerülnöm valami srácot, majd szemeimmel a táska után kezdek kutatni. Észre is veszem, kissé beljebb, inkább a tömeg közepe felé. Ebből nem sül ki semmi jó - morgom magamban, majd újabb láthatatlannak tűnő osonásba kezdek. Amint elérem a táskát szinte azonnal felkapom, hogy lehetőleg ne vonjam magamra mindenki figyelmét. Nem kerüli el a figyelmemet a földre ömlött vér sem, mire csak az arcom rándul egyet, ám nem teszek semmi meggondolatlan dolgot. Persze. Nincs még itt az ideje annak, hogy újabb borzasztó helyzetbe csöppenjek. Apró kezeim utat törnek a tömegben, ha bárkitől is rosszalló tekintetet kapok, csak sokkal de sokkal gyilkosabb szemekkel tudom azt viszonozni. Engem most nem fog megállítani holmi söpredék. Még jó, hogy nem hagyom ilyen könnyen magam! Egyszer még jól sípcsonton is rúgok valakit, mire éles kiáltást hallok, ám a figyelem gyorsan el terelődik rohanó alakomról. Talán ha egy kicsit sötétebb lenne a megjelenésem egyszerűbb lenne. Elvégre néha olyan vagyok ezzel a külsővel mint egy hirdetőoszlop ami csak azt üzeni, hogy itt bizony olyan személyt lát az ember aki nem a virágboltban kötögeti a csokrokat. Egy kép villan be elém. Virágok vannak mindenhol, egy kis üzletben vagyok, miközben egy szőke hajú nő mosolyog rám. Olyan boldognak tűnik így... alig láttam így. Igen, ő az anyám volt. Sóhajtok és még egy kicsit megerőltetve lábaimat, gyorsabban kezdek futni. Én öltem meg őt és ez jól van így. Nem mintha zavarna, ám ezek az elő-elő bukkanó emlékfoszlányok igenis belekavarhatnak az ember általában nyugodt elméjébe. Egy idő után már nem is foglalkoztat merre tartok, csak mindenképpen kifelé igyekszem az emberek közül. Idegesítő ez a hely. A tüdőm égni kezd, minden ízületem tiltakozik a további futás lehetősége ellen. Fájdalmas grimasz ül ki finom vonásaimra mikor végre megállok. Ha belegondolunk sétálhattam is volna idáig... ó a francos élet esne beléd Vérengző! Miért húztál fel megint? Én? Amúgy... figyi mert jön valaki. Tudom mire gondol, hiszen ő a 'harmadik szememen'keresztül is lát szinte teljes körben mindent. Persze nagyrészt ezt nem fordítja az én javamra. Megpördülök, mire azonnal meglátom a férfit. Hozzáértő szemeim azonnal a késekre fókuszálnak. Hm. Ezekkel akár még a karomat is levágja. Sóhajtok. Miért kell mindig mindenkinek engem akadályoznia? Magam mögé tekintek, majd újra a férfire. Nos ha itt tovább haladok kijuthatnék. Nehéz lesz az én borzasztóan figyelmetlen emlékeim alapján, de megoldhatom. Viszont nincs garantálva semmi. Vékony mutatóujjamon kezdem el pörgetni a táskát. Egy idő után abbahagyom, mert a tartalma igenis fontos a túlélésem (a tudatom túlélése) számára. A genjutsu kilőve, ilyen agyi állapotban most arra nem számíthatok. A kardom még mindig nincs meg, mivel sikeresen a cuccaimnál hagytam. Nos igen... de van két késem. Talán még megvannak. 
- Enyveskezű? Ez fájt barom. Nos a barátod barom... - mondom ki teljesen nyugodtan a szavakat - Valószínűleg nem bánja ha ezt egy időre kölcsönveszem. Mit szólsz ahhoz, ha... örökre?  
Arcomra felkúszik jól ismert mosolyom, miközben valaki teljesen más villan meg a szemeimben. Lelkem vérvörös tükrei rubinként izzanak fel a szavaim után. A lábam takarásában óvatosan egy üveget veszek elő. Ha meg tudnám oldani... Egy gyors Fürge Testtel már mellette is termek, ha nem támad előbb rám, majd a szemében töröm össze az üveget. Kellemetlen.  A vér pedig betakarja egy ideig a látószervét. Ha mindez megvan a technikával igyekszem elmenekülni, ám nem sokkal utána kiesek egy ilyen egyszerű koncentrációból is, majd futva kell folytatnom a menekülést. Nincs kedvem most ezzel a barommal leállni. Késekkel. Mit csinálnék vele? Akupunktúrát? 

_________________



Multi: Djuka Haruka
2016 május - A hónap játékosa
avatar
Sharo Lu
Játékos Mesélő

Taijutsu Pontok : 27

Tartózkodási hely : Bajban... mindig bajban...


Adatlap
Szint: B
Rang: Elveszett ninja - Vampire
Chakraszint: 423

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Május 12 2017, 17:48

// Elnézést a sorozatos késésekért, a következő hónapban már változni fog a helyzet. +5 Ch //

Időd és kedved híján határozottan véget akartál vetni az éppen kibontakozófélben lévő konfliktusnak. Terved, miszerint a fürge test technikával és egy kis vakítással kellő időt és sebességet nyersz a menekülésre, sikeres volt. A férfi - noha sejtette hogy gyors vagy - nem tudott időben reagálni és szitkozódva térdelt a földre szemei után kapva.
- ÁÁÁ! Ha elkaplak élve eltemetlek te csitri! - Szavai jól hallhatóak és gyorsan terjedőek voltak, de már nem számított hisz már távol voltál tőle, legalább annyira hogy ne tudjon ártani neked semmilyen módon. Ahogy szaladsz a fürge testből kibukkanva, emlékeid oda-vissza cikáznak, mintha nyomás alatt sokkal jobban teljesítenél. Lehet igaz a mondás, hogy nyomás alatt nő a pálma? Akárhogy is, a kiutat megtalálod első próbálkozásra, ami furcsának hathatna, de tudod jól hogy nagy a zűr most a bázison belül, nem csoda hogy nem bukkansz bele senkibe aki kérdőre vonhatná tetteidet. Amint kiérsz a szabadba akarva-akaratlanul is tovább szaladsz, mintha csak biztosra akarnál menni hogy lehagytad a késes alakot, vagy magát a bázist. Ha belepillantasz az elejtett zsákmányod belsejébe akkor láthatod hogy 50-60 üvegcse folyékony életerő lakozik benne(Ha jobban megnézed és figyelmesen megszámolod akkor kiderül hogy 56 darab pontosan.). Az egyik üvegcse viszont kitűnik a többi közül, mind kinézetben, mind abban hogy van rajta egy takaros kis cetli.
"Masami"
A név nem mond semmit, azon kívül hogy női. Furcsa érzésed van vele kapcsolatban, de nem tudod hova tenni, elvégre lehet csak a kinézete miatt keletkezett az érzés. Ki tudja? Pár másodperc múlva azonban eszedbe jut Pedáns, ki tanított és próbált segíteni. További utaidon bizonyára hasznos lenne a segítsége, feltéve ha megtudod győzni, meg persze ha még él. Viszont most hogy már kiértél több lehetőséged van mint eddig, sőt, a határ a csillagos ég. A tudatod biztonsága is megvan egy táskában, a fogaid is immáron a helyein vannak... Mihez kezdesz?

// Ha nem húzz vissza semmi a létesítménybe akkor idekérném a posztot: http://narutohun.niceboard.org/t220p50-hatarvidekek
Ezen kívül, ha van valami kérésed, ötleted, tipped, vagy óhajod a továbbiakkal kapcsolatban akkor várom PM-ben. Ha nincs akkor elég a következő poszt végére írni, hogy rám hagyod magad. ^^ //

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika, Lanmao, Kawajiri Satoshi, Hyuuga Emi
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Csatornarendszer

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

2 / 2 oldal Previous  1, 2

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére

- Similar topics

 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.