Tsuuzoku Tomoe

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down

Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Vas. Júl. 10 2016, 23:34

Végre elérkezett ez a nap is! Illetve még nem egészen, hisz csak holnap lesz.
~Haaaaaj! Nem tudok aludni annyira izgatott vagyok a holnap miatt. Holnap lesz az Akadémiai megnyitó ünnepség amire Anyán túl még Apa is eljön. Yooooos! Most már ideje lenne elaludni!~
Az, hogy Apa is eljön tényleg nagy szó, hisz sosincs itthon, de most azt mondta direkt a megnyitó miatt nem megy küldetésre.
~Amúgy apáról jut eszembe, régen történt de még nem gondolkoztam el rajta úgy igazán. Amit régebben láttam ruhát apán egyáltalán nem.hasonlít azokéhoz akiket szoktam látni. Ők sötétkék ruhát viselnek zöld mellényel, valamint a fej pántjuk is rajtuk van. Apa viszont… Sosem felejtem el AZT a látványt. ~
Aznap este apa ép küldetésen volt és annyira hiányzott hogy vele álmodtam. Azt álmodtam, hogy fogócskázunk csak ezúttal a maszk nélkül. Jó érzés.fogott el tőle és boldogan aludtam. Ő kergetett engem, mikor hátranéztem, hogy megnézzem menyire hagytam le hirtelen agy ajtó tűnt fel köztünk ami lassan becsukódott elválasztva minket egymástól. Erre a jelenetre riadtan ébredtem fel, nem tudtam mire véljem az ajtó felbukkanását. Valószínűleg mivel az enyémhez hasonló ajtó szerepelt ezért történt az, hogy ránéztem az ajtómra. Ekkor különös dolgot vettem észre, az ajtóm alatti mini méternyi résen fény szűrődött be, pedig ilyenkor már anya is rég alszik. Becsuktam a szemem és a hallásomra koncentráltam kicsit. Hirtelen anya hangját hallottam.
-Na megnézted?
~Mégis kihez beszélhet? Valaki járt itt? Ez megmagyarázna az álmom, az ajtó becsukásakor keletkezett hang hatására beleképzeltem azt az álmomba. De mégis ki járt itt?~
-Igen, egyre nagyobb már.
~De hisz ez apa hangja! Hazajött?~
-Akkor már indulsz is?
Kérdi anya apától.
-Igen, de legalább 2 küldetés között volt időm megnézni a fiamat.
~Ne már el is megy? Miért kap ilyen sok küldetést?~
Ezután hallottam ahogy elindulnak le a lépcsőn, úgy döntöttem lelopózok és meglesem én is apát. Lementem a.lépcsőn és a fal takarásából figyeltem.őket ahogy az előszobában beszélgetnek. Anya háttal volt nekem mégis látszott rajta, hogy nagyon félti apát, de akkor nem ez volt a lényeg, hanem Apa ruhája. Bár a maszkot már láttam, a ruhát meg nem volt alkalmam rendesen megnézni, csak annyi élt az emlékemben, hogy “más”. Teljesen különbözött attól amit a ház tetőkön ugrálókon láttam. Fekete magas nyakú trikó, rajta ezüst színű mellény. Az alkarján is egy fekete testhez simuló anyag volt a szürke alkar védő alatt. Egy szintén ugyan ilyen fekete nadrág volt rajta a hátán meg egy katana. Miután elköszönt Anyutól annyit mondott még, hogy minden rendben lesz. Gondolom észrevette, hogy menyire aggódik Anya. Mindezek után felvette azt a maszkot és eltűnt.
Nem tudom észrevettek-e, de ebből és abból, hogy rengeteget van távol azt szűrtem le, hogy Ö biztos valami magasabb rangú Shinobi. Olvastam a Ninja besorolásokról a diákoknak való.könyvben amit Apa hozott. Abban a benne volt a Genin, Chuunin, és Jounin rang  de más nem. Emellett azt olvastam, hogy a Chuuninoknak és a Jouninoknak kötelező a zöld mellény viselése. Akkor mégis milyen Ninja.lehet ő?
Végre reggel van, annak ellenére, hogy milyen sokáig voltam fent nem kellet ébreszteni.
~Lehet jobb ha nem gondolkodok túl sokat azon, nem akarom megkérdezni róla apát, meg valószínűleg úgysem értenem.~
Mire leérek a földszinti étkezdébe Anya már az asztalra teszi a reggeli pirítósom. Bár ők nincsenek itt én nekikezdek a reggelinek.
-Jó reggelt, Tomoe.
Csendül fel édesanyám hangja aki ép a lépcsőn jön le.
~Hamarabb keltem volna mint Ők? Nem... Anya már fel van ölözve aznalkalomhoz illően.~
Ezt követően arra is rájövök, hogy az általa készített reggelit eszem, szóval biztos, hogy jóval előttem kelt. Ez az Tomoe, penge vagy ma reggel.
-Ha végeztél menj fel és öltözz át. Kikészítettem a ruháidat.- mondja Anya miközben az asztalra teszi Apu reggeliét is.
Mikor felérek a szobámba látom, hogy nem a szokványos ruháim vannak előkészítve. Egy a haj színemhez illő fehéres szürkés kimonó hever az ágyamon gondosan összehajtogatva. Finoman felveszem nehogy összegyűrjem majd visszamegyek az étkezdébe ahol már Apa is bekerült a képbe.
-Hmmm jó reggelt Tomoe.
Köszön szokás szerint teli szájjal az öreg.
-Neked is To-san. Mikor indulunk?
Teszem fel a kérdést.
-Amint Apád végzett a reggelivel.
Körülbelül tízperccel később már az utcán sétálok Apa és Anya között. A kis utcákban ahol eleinte megyünk hatalmas csend honol, csak egy-két öreg hölgy locsolja a virágait. Ezzel ellentétbe amint kifordulunk egy főbb utcára rengeteg, a miénkhez hasonló, család halad velünk egy irányba. Világos számomra, hogy hova tartanak. Egyetlen egy gyereket sem ismerek mivel csak akkor mozdultam ki otthonról ha elkísértem anyut a boltba, a nap nagy részében otthon olvastam. Ezért is vártam nagyon az akadémiát, reméltem sok barátom lesz majd az osztályban.
Ahogy a tömeg egyre nő, úgy Anyuék is egyre jobban féltenek, pár lépéssel később egyszerre fogják meg a kezem két oldalról. Idilli családi pillanat ez amit ki is élvezek révén, hogy Apu ritkán van itthon ilyen sokat. Ahogy sétálunk egy kérdés fogalmazódig meg bennem amit fel is teszek szüleimnek.
-Azt olvastam, hogy a Hokagék beszédet szoktak tartani a megnyitókon. Ez tényleg így van?
-Igen valóban szoktak egy pár szavas bátorítást mondani a friss nemzedéknek.
~Akkor végre láthatom élőben a Hokage-samát.~
Nemsokkal később már az akadémia utcájára fordulunk rá együtt a tömeggel. A zöld mellényes oktatok már kint vannak és koordináljak az előttünk odaérőket.
A diákokat szépen rendezetten, kicsit levegősebben állítják fel. A szülőket velünk merőlegesen, kicsit összetömörülve sorakoztatják fel révén, hogy többen vannak. Előttünk sorakoznak fel a tanárok. Mindegyiken ugyan az a sötétkék ruha zöld mellénnyel. Egyszer csak egy férfi lép ki a sorból, sebhely húzódik keresztbe az orrán, a haja hátul össze van fogva.
-Köszöntöm a gyerekeket és az őket elkísérő szülőket. A nevem Umino Iruka. Nagy nap ez számotokra, de a holnapi még nagyobb. Holnap kezditek meg tanulmányaitokat itt a Shinobi Akadémián. Nehéz megpróbáltatások várnak rátok, legyetek kitartóak és tanuljatok! Valamint ne feledjétek a Ninjává váláshoz nem vezet rövid út!
Ezt követően a magát Irukának nevező férfi szomorúan nézett hátra majd folytatta.
-Holnap várunk mindenkit az első emeleti harmadik teremben. Sok szeretettel köszöntöm az ifjú ninja tanoncokat. Köszönöm a figyelmet.
Hallom, hogy néhány szülő kérdőn suttog egymáshoz. Bizonyára nem tudták mire vélni, hogy nem jelent meg a Hokage. A többi gyerek valószínűleg nem is tudod arról, hogy beszédet szokott mondani.
A többi gyerekkel együtt én is megindulok szüleimhez akik büszke mosollyal az arcukon várnak rám.
-Na milyen volt, Tomoe?-kérdi édesanyám.
-Fárasztó.
-Gyere menjünk haza.-mondja Apa miközben nyújtja a kezét. Nem akarom hazafelé úton megkérdezni, hogy miért nem jelent meg a Hokage, hisz valószínűleg ők sem tudják rá a választ. Egész úton haza a fejemet lógatom, mi tagadás nagyon csalódott vagyok. A szüleim próbálnak feldobni egy kis édességgel de a sikerük csak átmeneti. Újra és újra eszembe jut a csalódás. Mikor hazaérünk szótlanul elindulok fel a lépcsőn. Apa szólít meg.
-Tomoe! Gyere ide egy kicsit kérlek!
Visszafordulok a lépcsőn és leülök vele szembe az asztalhoz.
-Mi az Apa?
-Csalódott vagy igaz?-teszi fel a kérdést apám.
-Igen. Eléggé.
-Érsd meg Tomoe, hogy a Hokage a falu vezetője, és sok dolga van. Minden bizonnyal be fogja pótolni ezt valamikor és benéz az akadémiára. Akkor pedig, nemcsak bátorító beszédet fog tartani, hanem kárpótlásképp beszélgetni is fog veletek. Ebben biztos vagyok!
Apa szavai feldobták a hangulatom és boldogabban mentem aludni.
A nap végén fáradtan esek az ágyba. Bár nagy csalódás volt, hogy a Rokudaime nem jött el, mégis nagyon vártam a másnapot, és boldog voltam, hogy megkezdem a tanulmányaimat a Shinobi Akadémián.
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Terumi Mei on Hétf. Júl. 11 2016, 16:15

Sziamia, haramia!


Bár lényegesebb dolog nem történt, tetszik a karakter aranyos tudatlansága az apjáról, s ahogy a karakter próbálja megfejteni, hogy mégis miféle shinobi lehet. Very Happy
Arra kérlek, hogy a következőkben majd figyelj az indokolatlan pontokra (lehetséges, hogy telefonról írtad?) a mondatok közben.
Értékeid:
Chakra: +7
Taijutsu pont: +1 (mivel nem volt semmi fizikai megterhelés) Very Happy 

_________________
Hentesáru:
Amori Shuu - Élet, de milyen áron?
Kenshiro Hanae - A puding próbája az evés
Nishikawa Karasu - Régmúlt idők
Engyounogou Hakuryuuin - Fából vaskarika
Komimushi Zanami
Kuriyo Iso - Egy másfajta küldetés (fagyasztott)
Fujikage Kizashi - Zápor, zivatar (fagyasztott)
Hateshi - Ami az arcok mögött lapul (fagyasztott)



avatar
Terumi Mei
Adminisztrátor

Specializálódás : Kdeves Mizukga

Tartózkodási hely : Mindenhol


Adatlap
Szint: S
Rang: Mizukage
Chakraszint: Pálinka

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Hétf. Júl. 11 2016, 16:27

Igen az eddig ősszes posztom talóról lett írva. Köszönöm a választ. Very Happy Azért nem történt lényeg dolog mert még csak tegnap kezdtem el a játékot.
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Csüt. Júl. 21 2016, 21:06

Egyértelműsítés hogy Staff legyen az utolsó és ne akarjuk újra ellenőrizni Smile

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Ébredés- Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya -1

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Hétf. Júl. 25 2016, 19:45

///nemtudom néhol miért fekete a szöveg. Elnézést kérek érte.///
Akadémiai napok - Az első nap vége




Miután elköszönök a srácoktól úgy döntök felfedezem az Akadémia épületét. Ezek után az izgalmak után jól fog esni egy kis séta, na meg egy kis kutakodás a könyvtárba. Így hát megindulok célirányosan a könyvtár felé, útközben alaposan megnézek mindent, próbálom memorizálni a helyet.
~Könyvtár, könyvtár. Merre lehet? Van egyáltalán könyvtára az Akadémiának? Biztos van, ez önmagában egy buta kérdés volt.~ gondolom magamba miközben az épület folyosóit járom. Kis bolyongás után, ami nem volt olyan kicsi, megtalálom a kereset helyet.
~Wow! Egész nagy, tele van könyvespolcokkal amik roskadásig vannak könyvekkel. Jé még kis padok is vannak ahova le lehet ülni olvasgatni. De jó!~ Fut végig a gondolatmenet a fejemben mialatt tátott szájjal lépek be az ajtón.
~Vajon van itt valaki? Más diák? Valaki az osztályból? Vagy esetleg egy könyvtáros szerepet betöltő illető?~ ezen gondolkodva megindulok körbetekinteni, embereket és érdekes című könyveket fürkészek.
Bár embert nem találok egy könyv cím ragadja meg a tekintetem.
~”Shinobi rangok”. Ez pont kapóra jön. Talán ebben találok valamit arról, hogy apám miféle ninja.~ Leveszem a könyvet a polcról majd körbenézek egy az előbb látott padhoz hasonlót keresve. A hátam mögött meg is pillantok egyet, így helyet foglalok. Úgy néz ki egy lélek sincs itt rajtam kívül, bár ez nem csoda hisz késő délután van. Így hát zavartalanul kezdhetem el olvasni a kiválasztott könyvet.
~”Az első és alap szintű Shinobi rang (eltekintve az Akadémiai tanulóktól) az úgynevezett Gennin rang. Ezt a rangot minden növendék megkapja a faluja jelével ellátott fej pánttal együtt ha sikeresen megfelel az Akadémiai Záró vizsgán.” Igen ezt eddig is tudtam, lássuk mi van még ide írva. “A friss Genineket három fős csoportokba osztják a tanáraik, figyelembe véve különböző szempontokat. Ilyen szempontok például: A növendékek származása, ha vannak olyan növendékek akik nemesebb klánokból jönnek és azon klánok korábbi felmenői jól működtek/működnek együtt a Klán képességeik összhangjával akkor ezen klánok leszármazottait is egy Genin csoportba teszik. Lásd Ini-Shika-Chou formáció. Egy másik nagyon fontos szempont a csapaton belüli erő egyensúly. Ebből kifolyólag nem ritka, hogy a legjobb ifjút a legbénábbal teszik egy csapatba.” Na ez érdekes, már most kíváncsi vagyok kikkel kerülök össze. “Egy ilyen Gennin csoport élére legtöbbször egy Jounin rangú shinobit helyeznek aki koordinálja a csapatot a küldetések alatt valamint az Ő feladata a továbbiakban a csapat tagjainak képzése és oktatása. A csoport együtt megy küldetésekre, mivel Geninekről van szó ezért még csak D maximum C szintű küldetéseket adnak nekik. Sajnos néha előfordul, hogy egy-egy küldetést alul értékelnek a megbízó hibájából mivel nem mond el minden szükséges információt.” Genninek… De messze van még az, hogy Genninné váljak.
“A soron következő rang a Chunin rang. Ezt a Geninek akkor érhetik el ha megfelelnek a Chunin vizsgára való jelentkezésnek és ott jól teljesítenek. Nem kell megnyerni ahhoz a Chunin vizsgát, hogy valaki azzá válhasson. Ha a vizsga vezetősége úgy találja, hogy valaki megérett az előléptetésre akkor Chuninná tehetik az illetőt függetlenül az elért helyezéstől. Ilyenkor megkapják a rangúkat jelző mellényt. Egy Chunin rangú Shinibi már vezethet egy összeválogatott csoportot küldetésen, valamint Oktatói megbízást is vállalhat az Akadémián. Akár már B szintű küldetéseket is rajuk bízhatnak. A Chunin rang után a Jounin következik. Jouninná váláshoz egy a falu főbb ninjáiból álló bizottság előtt kell levizsgázni. Ezek a Shinibik elég érettek már A de akár S szintű küldetések elvégzésére, valamint Gennin csapatot is vezetését is rajuk bízhatják.” Ennek a három rangnak a nevét tudtam de nemsokkal többet, néhány leírt dolgot tudtam csak. Mennyi érdekes információ. Viszont még nincs vége a könyvnek és az általam.ismert rangokat már elolvastam. Talán benne lesz amit keresek? “Van még egy rang amit elérhet egy Shinobi, ez pedig nem más mint az ANBU-ba való belépés. Az ANBU emberei különleges ruhát viselnek ami megkülönbözteti őket az átlag Ninjáktól. Különleges küldetésesekkel bízzák meg őket.” Ez lesz az! De több dolog nincs leírva, végül is nem baj, megtudtam amit akartam.~
Ép befejeztem a könyv olvasását mikor lassú lépteket és hangos fújásokat hallottam. Nemsokkal később megcsapta az orrom a cigaretta szag. Tudtam ki közeledik.
-Oooh Tomoe, mit keresel itt ilyen késői órán? Már mindenki hazament.- kérdi az osztályfönököm Sugaku-san.
-Olvasgatok Sensei. Sokkal több könyv van itt és a könyvekben is több dolog van leírva mint az enyémeimben.
-Értem, ne maradj sokáig, nehogy bezárjanak az épületbe.
-Értettem Sensei.
-Apropó Tomoe. Ügyesen helytálltál a Kendo gyerek ellen. Van vér a pucádban, hogy kiálltál ellene. Csak így tovább. -Mondja miközben eltűnik a polcok között. Jól esnek a bátorító és dicsérő szavai.
~Valóban ideje lenne megindulni hazafelé. Még apával is beszélni szeretnék.~ Ezen gondolataim végigzongorázva visszateszem a könyvet a helyére majd megindulok kifelé az épületből. Úgy döntök a hátsó udvaron keresztül távozom. Itt szokták tartani a Shuriken és az egyéb gyakorlati edzéseket. Észreveszem, hogy egy Kunait hagytak az egyik gyakorló oszlopban. Biztosan a felsőbb évesek hagyták itt. Körbenézek majd közelebb sétálok.
~Talán még pár dobás belefér.~Gondolom magamba majd kihúzom a tört a fából. Jobb kezembe veszem és elkezdek távolodni a céltáblaként szólgáló megviselt farönktől. Körülbelül nyolc méternyire támasztottam meg a bal lábam a rönktől, a másik lábam félméterrel hátrább tettem így kialakítva egy kényelmes pózt a dobáshoz. Bal kezem magam elé emelem mintha egy pajzsot tartanék benne, jobb kezem kinyújtóm a hátam mögé, ujjaim fogásában a Kunai található az éles végénél fogva. Mély levegőt veszek amit benttartok a dobás végéig, először bal kezem indul meg követi azt a törzsem majd végül a jobb karom is csatlakozik hozzájuk. Ezzel a mozdulat sorral elég sok lendületet szereztem melyet mind a dobásba öszpontosítok. Amikor a karom a cél irányába ér ujjaimat széttárom ezzel szabadjára engedve a tőrt, amely a levegőben megfordulva pengével a fába érkezik. Nagyjából közép tájt találhattam el. Büszkén nézem dobásom eredményét, majd megismétlem párszor még, hogy gyakoroljak. A tizedik dobásom után amikor ép megindulnék , hogy ismét kiszedjem a Kunait a fából egy hangot hallok a hátam mögül.
-Örömmel látom, hogy nem felejtetted el amit tanítottam, Tomoe.- egyből felismerem a hangot és meglepetten fordulok hátra.
-Apa, mit keresel te itt?- Apám az ANBU ruhájában volt és az oldalán ott lógott a maszkja.- Küldetésre mész?
-Tudod már igaz? Rájöttél már miféle Shinobi vagyok jól sejtem?-Apám már mindent tud, úgy nézki figyelt.
-Igen, de csak felszínesen.
-Egyenlőre pont elég ennyit tudnod, ígérem később elmondok neked pár dolgot. Most viszont búcsúzok, valamint neked is menned kéne, anyád betegre izgulja magát.
~A fenébe megint elszaladt az idő!~
-Mikor jössz vissza Apa?
-Minél hamarabb sietek vissza hozzátok. Hisz ti vagytok a legfontosabbak számomra.- mondja majd rám mosolyog. A szavai… bár szomorú voltam, hogy ismét elmegy sikerült felvidítania.- Még valami Tomoe…- Folytatja miközben félig elfordul és a maszkjához nyúl.- Kérlek ne emlísd meg anyádnak, hogy találkoztunk. Légy jó fiam!- Ezt követően felvette a maszkot és eltűnt. Én még ott állok egy darabig majd ránézek a Farönkre amit eddig dobáltam. A Kunai még benne van, viszont egy medalion lóg a markolat végén. Közelebb lépek, hogy szem ügyre vegyem. Egy Konohakagure embléma, az a jel ami a fej pántokon is rajta van.
~Mégis mikor?~ Ezen gondolkozva kihúzom a tört a fából és zsebre teszem.
~Mostantól gyakorolni fogok minden nap, ezzel a tőrrel. Most viszont ideje indulni.~
Megindulok kifelé az udvarról, átszáguldok az utcákon a házunkal szomszédos utcáig. Itt megállok kicsit és az egyik ház tetejét bámulom.
~Remélem mihamarabb megtanulok majd a tetőkön közlekedni. Mostantól keményen fogok edzeni és tanulni, hogy olyan jó Shinobi váljon belőlem mint apa.~ Befordulok az utcánkba ahol már látom h Anya a házunk előtt ácsorog és aggódva nézelődik.
~Ajjaj, most le leszek szidva.~
-Tomoe!- kiállt fel anyám mikor meglát, majd elkezd felém futni.
~Fenébe már ki is szúrt!~
Mikor anya  elém ér összehúzom magam és becsukom a szemem várva a szidást. Szidás helyet anya a nyakamba borul és tömérdek kérdést tesz fel.
-Hol voltál ennyi ideig? Sok mindent tanultál? Nehéz volt? Vannak barátaid? Milyen volt az első napod? Úr isten mitől ilyen koszos a ruhád? Verekedtél? Nem sérültél meg?
-Jól vagyok anya. Hiányoztál már! Bocsi, hogy ilyen későn jöttem, könyvtárba voltam. Menjünk haza, otthon mesélek a barátaimról.- Válaszolgatok mosolyogva anyára amitől Ő olyannyira meghatódik, hogy könnyes lesz a szeme.
-Oké, gyere kicsim.- mondja anya miközben feláll és megfogja a kezem.- A kedvencedet csináltam, csilis babot.
-Juhééé! Szeretlek anyu!
-Én is szeretlek kincsem.
-Na de képzeld anya van egy Kendo nevű srác az osztályba aki elpépesztőőőő…
Örömmel az arcomon mesélek anyának egész estig. Remek volt az első napom.
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Shimura Danzou on Kedd Júl. 26 2016, 20:14

Kedves Tomoe!
Kérlek, olvasd el az élmények szabályzatát, külön tekintettel az egy hónapban beadható élmények mennyiségére.




Köszönöm;
Shimura Danzou!

_________________


"A fagylalt császára, az egyetlen császár! "

Mesélések:
- Senshi, Rengar, Karasu - Kalózok kincse!
- Rabada Genkou - A sivatag szíve felé...
- Futeki Shiroi - Egy mese vízről, füstről és levélről...
- Rengar - Unagi, a börtöngálya







avatar
Shimura Danzou
Inaktív

Tartózkodási hely : A sebezhetetlenség küszöbén túl!


Adatlap
Szint: S
Rang: Hokage
Chakraszint: Több, mint elég.

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Kedd Júl. 26 2016, 20:31

Elnézést kérek. Legközelebb figyelek. Esetleg kérhetem a következő hónapban való értékelését
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Senju Tobirama on Szer. Aug. 03 2016, 07:52

Üdv!
Hát... hogy is kezdjem.... örömmel írhatom le, hogy élményedet ELUTASÍTOM! Khm..bocsi..megszoktam már.
Azonban komolyra fordítva a szót, értékelésedről írok most pár gondolatot:
 -Sok elírást találtam a szövegben, amire a későbbiekben jobban figyelj. (Tudom, telefonról írsz, ám attól még a követelmények követelmények. Sőt! Eddigi munkáidat ahogy olvastam, azokban fele ennyi elírást sem láttam.)
 -A történet maga jóra sikeredett, ahogyan szokott. Egy átlag délután, amikor a tudásra éhező Tomoe edz és olvas. khm..stréber..khm..bocsi csak megfázott az ujjam. Tehát jó látni, hogy a fiatalság érdeklődik a tanulni valók iránt. Ritka az elhivatott jellem, ám visszatérve a komolysághoz...ezt a jellemet később is tartanod kell. Én elgondolkoznék, hogy kicsit bővítem a lehetőségeket jellemterén az élményekben, vagy akár a játéktéren.
 -Küllemre, a fekete részektől eltekintve szuper. Könnyen értelmezhető, stb. Amúgy, szerintem próbáld meg leformázni a szöveget miután kiveszed Word-ből hátha...
 -Az ANBUkról pedig annyit, hogy okosan. Hiába az apja a karakternek, nem igazán árulhat el sokkal többet, mint amit a könyvben is írt.
 -A rangoknál pedig kifelejtetted a Tokubetsut Neutral Bár nem probléma, ez nem tartozik bele az értékelendő dolgok közé.
Összegezve a dolgokat a következő mértékű jutalmazást ajánlom fel.
Ch: 6 Az elírások és figyelmetlenség miatt.
TJP: 1 Mivel nem igazán írtál fizikai edzéseket. Legalábbis nem részletezted őket a megfelelő módon ahhoz, hogy többet ajánlhassak.
Illetve persze megkapod a nyakláncot.

Ezt tudom jelenleg felajánlani, később figyelj jobban a dolgokra. Mindent összevetve, egy, amúgy nagyon szép és igényesen kidolgozott történetről beszélünk, ahogy eddigi irományaid is hasonló szintet képviseltek. Csak így tovább! Azaz hát...az elírások nélkül.

_________________
Mesélések: Kagemare Ran, Nanja és Fuumai, Tomoe, Arata, Aki, Howabi Kimiroku, Kinshu, Yosei, Naraku

avatar
Senju Tobirama
Főadminisztrátor


Adatlap
Szint: E
Rang: Hokage
Chakraszint: Halálütés

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Pént. Okt. 21 2016, 17:10

//Elözmény a legútobbi Bővítményben.//


...Ezt hallván apám nevetésben tört ki.
-Izgalmakban nincs hiányod ahogy hallom.
-Nincs.-Mosolyodok el.
-Szóval nagyon megtetszett a Kunai dobálás?
-Igen. Így is mondhatjuk.
-Akkor mi lenne ha tanítanék egy trükköt?
-Mégis miféle trükköt?
-Ott az a fa. Látod?-kérdi apám miközben az egyik közeli fára mutat.
-Persze.
-Na pontosan amögött van egy fa. Megtanítalak arra, hogy hogyan találd el úgy, hogy nem mozdulsz el innen.
-Ez lehetetlen. Átdobod a fán a kunait vagy, hogy?
-Csak figyelj.
Apám hirtelen elő húzott két kunait majd az egyiket eldobta úgy, hogy a fától jobbra száguldjon el. Legalábbis azt hittem, hogy elfog suhanni a fa mellet. Mikor a fa mellé ért eldobta a másik kunait is ami egyenesen beleütközött az elsőbe. Az ütközéstől a 2.kunai a földre esett az első pedig irányt váltott pont úgy, hogy az előttünk lévő fa mögötti fába csapódjon. Mikor kinéztem a fa mögül és láttam, hogy tényleg sikerült neki tátva maradt a szám.
-Jól megnézted? Itt az ideje, hogy megtanuld. Sok időnk van még vacsoráig, de azért kezdjünk neki.
-Készen állok.
-Abban biztos vagyok. Hozd ide a kunaijaidat és állj ide mellém.
Gyorsan odaszaladok a fához amibe beledobtam mindkét fegyverem majd visszasietek Apám mellé.
-Na fiam, te maradj itt.-Adta ki a.parancsot majd elindult egy másik helyre. Megállt velem srégen majd folytatta.
-Szóval én most elfogok dobni egy kunait veled merőlegesen. A te dolgod, hogy amikor veled szembe ér akkor a saját kunaiddal eltaláld. Érted?
-Igen.
-Akkor készülj!
~Nem lesz egyszerű, de még ha mellé is megy, pont úgy állított be, hogy egy fába csapódjanak a dobásaim.~
Apám keze lendül, feszülten figyelek. Mikor eldobja a kunait én is meglendítem a kezem majd elhajítom a sajátom is. Éppen, hogy mellé megy. Nemsokkal apámé mögött ment el.
-Na nem is volt rossz! Na akkor most figyelj.- Mondja majd rögtön ezután hallom ahogy a kunai belecsapódott a fába. Nagyra nyílt szemekkel nézek magam elé, hogy ez most mi is volt.
~Még csak azt sem láttam, hogy meglendült a keze. Elképesztő.~
-Én mondtam, hogy figyelj.
Ezt követően ismét nevetni kezdett.
-Nyugi csak vicceltem. Folytassuk a gyakorlást.
Megrázom magam, hogy kizökkenjek az előbb ért döbbenetből. Apám keze ismét lendül, ezúttal mintha lassabban szállna a kunai. Eldobom a sajátom viszont most az enyém apámé előtt suhant el. Elégedetlenül sóhajtok egyet majd indulnék a kunaikért de apám megállít.
-Ne menj sehova fiam. Inkább néz a lábad alá.
Lepillantok a földre ahol egy rakás kunait találok.
-Nem fecsérelhetjük az időt arra, hogy te 2 darab tőrért sétálgass, kapsz egy párat kölcsönbe. Szóval figyelj mert fojtatjuk.
~Mégis mikor? Hogyan? Najó… folyamatosan lenyűgözz.~ Felkapok egyet a sok közül és felkészülök a dobásra.
Eldobja a kunait, pár pillanattal később én is az enyém. A két fém összecsörren és mindkettő a földre hull. Ez a siker hangja.
-Nagyon jó! Viszont még nincs vége, most gyorsabb lesz.
Valóban gyorsabban száll mint az előző, viszont sikerül ismét eltalálnom. Ezúttal nem mond semmit csak elismerőn bólint egyet. Felkészülök arra, hogy most még gyorsabb lesz. A kezét figyelem, ha látom, hogy lendül én is elindítom a dobást. Újabb siker, újabb elismerő bólintás.
-Ahhoz, hogy az első kunai ne a földre essen hanem irányt váltva tovább haladjon három dologra van szükség. Először is, jó helyen kell eltalálnod. Ez a pont közvetlen a markolat fölött található, oda kell céloznod. Másodszor, jó szögből kell eltalálnod.nem mindegy, hogy milyen szögből dobod, de ezt később ki fogod tapasztalni. Harmadszor és utoljára, kellő mennyiségű erő. Ha túl gyengén dobod nem történik semmi, ha túl erősen akkor meg a kunaik a földre esnek. Jegyezd meg ezeket és próbáld eszerint eltalálni.
-Értettem.
Az elkövetkezendő egy, de talán két órában szinte folyamatosan hallani ahogy a két fém összecsap. Csupán akkor marad abba a dobálgatás amikor elfogytak a kunaik az eldobáltakért mentünk. Ez az alig 3percet vesz igényben és ez egyben a pihenő is, nincs is szükség többre, mivel alig fáradtam el, legalábbis egy ideig. Nem tudom menyi idő telhetett el, csak annyit, hogy háromszor mentünk visszahozni a kunaikat, azt veszem észre magamon, hogy lihegek. Ennek okát nem értem, hisz nem fárasztó az edzés.
-15perc pihenő!
-Mi?! Miért? Még bírom, folytassuk!
-Nem azzal van a gond, hogy nem bírod. A lihegésed sem a fáradtságod jele. Azzal van itt a gond, hogy még egyszer sem sikerült eltérítened a kunait. Hiába találod el leesik a földre. A sok sikertelenség miatt nem tudsz koncentrálni. Szóval ülj le és fújd ki magad.
Ezt követően eltűnik a lombok között én meg mint magára hagyott krumplis zsák dőltem a földre. Tekintetemmel az alig látható kék eget fürkésztem. A lomb koronák sűrű ölelése miatt csak pár foltban látható az atmoszféra. Olyannyira élveztem ahogy az átszűrődő napfény megvakítja a szemem  meg ahogy a szél mozgatja a hajam, hogy fel sem merült bennem a kérdés: “Apám hova ment?”. Alig pár percig feküdtem ott mégis bő fél órának tűnt, kizártam a külvilágot és pihentem. Fel sem tűnt amikor apám visszaért, csupán akkor amikor fölém hajolt. Megijedtem, hogy vége a pihenőnek ezért egyből felugrottam. Ekkor pillantottam meg apám kezében 2 üdítős dobozt melyek közül az egyiket felém nyújtotta. Mosolyogva vettem ár és bontottam ki, szavakba nem lehet önteni, hogy milyen jól esett az a kis üdítő. Nem csak azért mert nem ittam már jónéhány órája, hanem azért mert rájöttem mily ritka pillanat is ez. Igazi örömet éreztem legbelül, olyat ami a szívem legmélyéről tört fel és melegítette át az egész testem. Ez a pillanat azon kevés pillanatok közé tartozott, amikor apám itthon volt és csak rám figyelt.
~Bár nincs sokat itthon, bár nem látom Őt szinte soha. Mégis nagyon szeretem Őt. Egyáltalán nem zavar, hogy ilyen elfoglalt Shinobi, sőt büszkeséggel tölt el, hogy ilyen fontos szerepet betöltő apám van.~ Ekkor egy gondolat futott át az agyamon. ~”Fontos szerep”? Talán Ő tudna mesélni Róla.~
-Apa…
-Hmm? Mondjad kisfiam.
-Tudnál mesélni a Youndaime-ről?
-A negyedikről? Mit szeretnél tudni róla?
-Ugye sokat olvasok, könyvtárba járok stb. Nagyon kevés dolog van leírva róla, csupán egy becenév…
-Konoha Sárga Villanása.-Fejezi be Apám a mondatom.
-Igen. Miért pont így hívják?
-Tudod Tomoe, nem véletlenül akadt rá ez a becenév. Konoha Fehér Agyara, Sharingan no Kakashi, Professzor, a Bölcs Remete Jiraiya. Mindenki akinek a neve elhíresült kapott egy becenevet, vagy az ellenségeitől, vagy a bajtársaitól. Egy becenevet amely lefedi az egyik legfőbb tulajdonságát.
-Már hallottam, hogy a negyedik olyan gyors volt mint a villám. De, hogy volt ilyen gyors? És miért pont sárga?
-A Youndaime-sama a harmadik nagy ninja háborúban kapta ezt a nevet, ahol az ellenfelei csak a szőke haját láttak mielőtt meghaltak. A negyedik egy tér-idő ninjutsut használt mellyel bármikor oda “ugorhat” egy olyan helyre ahol található egy jelölése. Ez a technika a Hiraishin no Jutsu. A negyedik mesteri szintre fejlesztette ezt a technikát. Saját készítésű kunaiket csinált melyeket ellátott a chakrájával így ezek a kunaik jelként szolgáltak melyekhez oda ugorhatott. Azáltal, hogy kunaikat használt, félelmetes kombinációkat tudott használni. Persze ehez nagyon fejlett dobó képességekre volt szüksége.
-Elképesztő.
-Na de vége a mese délutánnak, idd meg és folytassuk tovább.
Gyorsan megittam azt a maradék pár kortyot majd visszaálltam a helyemre. Újfent tiszta fejjel álltam neki a próbálkozások tömkelegének. Ismét felhangzott a fémek ütközésének jellegzetes hangja, mely visszhangzott az erdőben. Nem felejtettem el azt a három dolgot amit apám mondott. A szünet utáni harmadik, de az is lehet, hogy negyedik dobásnál mintha sikerült volna. Apám kunaija mintha irányt váltott volna. Lehet, hogy csupán rosszul láttam, de ezzel a minimális siker élménnyel egy plusz lendületet nyertem. Ezzel a lendülettel és a szünettel nyert felfrissüléssel egészen estig képes lettem volna folytatni. A lelkesedésem újabb egy óra elteltével sem tört meg, sőt talán még tovább is fokozódott. Elhatároztam, hogy megtanulom azt a technikát.
Bár a napnyugta és ezáltal a vacsora idő, melyre haza kell érnem, messze volt még a nap már nem járt túl magasan. Jó ideje próbálkozunk már. Egyszer csak a rendszeres fém csörrenés hangját egy másik hang szakítja meg. Az a hang ami akkor születik mikor egy kunai a fába ütközik. Apám kérdőn néz rám, látszólag nem érti mi történt. Bár nem kérdez semmit, tudom, hogy mi jár a fejében. Szándékosan nem dobtam az előbb kunait, emiatt csapódott az övé a fába. Vettem egy jó mély lélegzetet majd jó lassan kifújtam. Felidéztem elmémben azt a három dolgot amit apám mondott, beálltam dobó állásba ezzel jelezve, hogy készen állok. Apámmal egyszerre dobtuk el a kunaikat melyek össze is csapódtak.  Viszont ezúttal a fémek csörrenését pillanatokkal később a fa koppanása követte. Apám arcát elismerés és büszkeség töltötte el.
-Szép volt fiam, megcsináltad!
Bennem csak mostanra tudatosult, hogy sikerült. Ugrálva indultam el apámhoz és amikor oda értem a nyakába ugrottam.
-Sikerült To-san!
-A nehezén már túl vagy, sokkal könnyebb lesz majd az általad dobot kunait jól eltalálni. Szedjük össze az eldobált fegyvereket és menjünk haza. Megkértem anyádat, hogy jutalmul amiért siketült csinálja meg a kedvenced.
-És mi lett volna, ha nem sikerül.
-Tudtam, hogy sikerülni fog. Na menjünk Tomoe.
Felugrottam apám nyakába és úgy mentünk haza. Vacsora közben diadal ittasan meséltem anyámnak, hogy SIKERÜLT!
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Hatake Kakashi on Pént. Okt. 28 2016, 21:45

Egy laza edzés az őssel. Nem rossz-nem rossz, de ha az elírásokra és az időbeli ugrálásokra jobban odafigyelnél, még jobb lenne.

+5 Ch a jutalmad.
Ui: +1 Tjp, ő lemaradt. ^^'

Edzésközpontú Élmény miatt +1 TJP-t írok jóvá a Kakashi által adotton kívül. Azért nem többet, mert egyenlőre az Élmény minőségén van még mit javítani, de csak így tovább! ~ Chakra ~

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Pént. Nov. 04 2016, 21:08

Bajnoksáááág?! Avagy verjük el a felsőbb évfolyamot?
Hol van?! Itt van! Hol azaz itt?



    -Jólvan, következő: Hissori Kendo
Szólítja Sugako-sensei a következő dobót. Kendo odasétál a kijelölt helyre, a céltáblát jelentő, direkt erre a célra készített, fa oszlop elé kezében az előre kiosztott kunaival. Hirtelen egy másik kunait húz elő az ruhája ujjából immáron kettő van nála. Az egyik a mutató és középső ujja közt míg a másik a középső és gyűrűs ujja közt foglal helyet. A sensei látszólag nem szól semmit, nem igazán érdekli, hogy Kendo honnan szerzett még egy kunait. Az osztály egyik legjobbja hátra csapja jobb lábát, bal kezét maga elé emeli, ezzel szembe jobb kezét maga mögé húzza. Elrántja bal kezét melynek mozgását követi a felsőteste majd a lábai is, jobb keze mindez ideáig mozdulatlanul ugyan ott marad ahol eddig. Kendo mozgása szokatlanná válik ugyanis bal kezével és testével is enyhén lefelé ível, így mikor elindítja dobó kezét az egy felfele irányuló kitérést tesz. Végül fentről lefele érkezik karja és ílymódon is hajtja végbe a dobást. A kunaik az a képzeletbeli függőleges felező vonal mentén csapódnak a fába nemsokkal egymás alá. Hallani ahogy jó páran ledöbbennek és egy “hoooo”-val vagy ép egy “huuuu”-val mutatják ki, hogy lenyűgözte őket a dobás. Pár lány egy magas hangú “viiiii”-t hallat vagy ép megemlítik egymás közt, hogy “ Kendo-kun menyire menő”. Engem egyáltalán nem lep meg a dolog, sőt mondhatnám, hogy erre számítottam. Miután Kendo nyugtázta magának dobása eredményét elindul vissza közénk, eközben viszont Sugako-sensei már szólítja is a következő dobót.
-Következő, Tsuuzoku Tomoe!
Nevemet hallván elindulok Kendoval szembe, nem nézünk egymás szemébe de mikor egymástól egy méterre érünk, bármiféle megbeszélés vagy szem kontaktus nélkül, egyszerre emeljük fel kezünk ugyanakkora magasságba. Ahogy elsétálunk egymás mellet kezeink összecsapnak és ezzel egy “váltó pacsit” eszközölünk. Az eddig sugdolózó lányok most újfent elhallgatnak és Ők is, ahogy az osztály többi tagja is feszülten figyeli minden lépésem. Kendo mutatványa mély benyomást keltett mindenkiben, nehéz lehet túlszárnyalni, de azért megpróbálom. Nálam is van egy kunai amit még az óra elején nyomott a kezembe a Sensei, viszont ez nem lesz elég a felvágásra. Átdobom bal kezembe, hogy felszabadítsam a jobbat, így könnyebben feltudom pattintani a shuriken tartómat mintha kunaival a kezemben kéne. Mutatós ujjam a gyűrűkbe akasztva előrántom mindkét kunait ami a tartóban volt. Feldobom az egyiket miközben a másikat a mutatós és középső ujjam közé helyezem. Elkapom a leeső fegyvert a gyűrűjénél úgy, hogy a következő két ujjam között foglaljon helyet. Végül bal kezemből visszadobom az utolsót a gyűrűs és kisujjam közé. A Sensei továbbra is tojik rá, hogy szedegetjük elő a kunaikat. Bár az ilyen sosem érdekelte, amíg nem okozunk vele semmiféle balesetet. Nem helyezem át a lábaimat, tökéletesen megfelel nekem az a kis terpesz amiben jelenleg állok, bal kezem változatlanul az alap helyzetbe van. Csak a jobb karom mozdítom el, átviszem testem másik oldalára váll magasságban, majd egy hirtelen mozdulattal elrántom jobbra. A dobás utáni vég pózomban a jobb kezem egyenesen kinyújtva oldalra néz, felfele fordított kézfejjel. Mivel a dobás előtt a kézfejem elfordítottam  kunaik, akárcsak Kendo esetében, a képzeletbeli függőleges felező vonal mentén csapódnak a fába, egyenletes távolságra egymástól. Az osztály reakciója hasonló volt mint amit Kendo dobása után csináltak egy kivétellel, az én esetemben Jinoto is hozzászólt.
-Felvágósok!
Egy aprócska pillantást vetek a beszóló irányába majd nem véve róla tudomást elindulok az oszlophoz. Először azt a két kunait húzom ki a fából melyeket sajátomnak mondhatok és visszateszem őket a jobb combomon lévő tartóba. Ezt követően a maradék hármat is kierőszakolom onnan, a helyemre visszamenet ebből kettőt leadok a Sensei-nek az utolsót pedig visszajuttatom Kendohoz. Mivel feltartottam a Sensei-t így még csak most van alkalma kiszólítani a következőt.
-Jólvan akkor lássuk. A mai óra utolsó embere legyél akkor te Jinoto.
Mivel mindenki szereti ezt az órát de sajnos nem mindenki kerülhet sorra egy óra alatt így azok akik most nem tudtak dobni letörten sóhajtanak egyet. Jinoto magabiztosan lép ki a tömegből és sétál oda a helyére.
-Egy rámenbe, hogy nem találja el.
Szólal meg hírtelen Kendo. Nem szokatlan ez tőle, mostanában folyton fogadunk minden apróságon.
-Kettőbe, hogy eltalálja de lepattan.
-Tartom.
Jinoto parádésan elhelyezkedik valami értelmetlenül nagy terpeszbe majd még értelmetlenebbül szólal meg.
-Na ezt figyeljétek vakarcsok, majd én átdobom ezt a fát.
Hátra lendíti dobó karját majd valami eszement oknál fogva teljes testtel hátradől, elülső lábát felemeli nyelvét pedig kinyújtja ezzel jelezve, hogy Ő koncentrál. Hirtelen előredől, lábát a földre csapja, kezét pedig válficamító mozdulattal lendíti előre. A kunai eltalálja a célt de a penge felpattan rajta majd pörögve esik le ahol végül bele áll a földbe.
-Meg ne szólalj!
Közli velem Kendo az eredmény láttán.
-Kérem a kunaikat és irány vissza a terembe, akinek nincs kész a házija az addig másolja le amíg nem érek fel.
Az osztály nagy része egy tömegbe tömörülve megy be az épületbe majd fel a lépcsőn, a terembe viszont már nem érünk be. A szomszéd terem előtt pár negyedikes srác beszélget, mikor bekanyarodunk a folyosóra az egyik odaszól a haverjainak.
-Odasüss itt jönnek a pisisek. Ha törpék babázni voltatok?
-Hogy mi bajod?!
-Higgadj le Haru!- szól rá Kendo az agreszívkodó Harura.
-Te csak ne utasítgass itt engem!
Haru ezúttal Kend felé rántja a fejét, a felsőbb évfolyamos srácok nem bírták ki nevetés nélkül.
-Nézdmár! Menten össze pofozkodnak, még a végén női bunyó lesz. - Jön az újabb beszólás ugyan attól a sráctól amit persze a mi Harunk nem tud szó nélkül hagyni
-Hé öcsém mér nem játsszuk le?
-Nan dato teme?!
-Jól hallottad.
-De kivan nyílva a csipád! Majd én megtanítalak tisztelni az idősebbet.
A nagyobb srác már tűri is fel a póló ujját. Az egyre nagyobb hang erővel folytatott beszélgetést meghallván kijön a negyedikes teremből a tanár.
-Gyerekek elég lesz! Fejezzétek be!
A sensei szavai süket fülekre találnak ezért odasétál az egymás képébe mászott párocskához és széttolja őket.
-Mi lenne ha tartanánk egy barátságos versenyt?
-Támogatom!
Hallatszik Sugako-sensei hangja a folyosó végéről. A “barátságos verseny” szó után mindenki odakapta a fejét.
-Mire gondolt Mikage-sensei?
-Egy három számos bajnokságra a két osztály között. Persze csak ha nem bánod Sugako.
A sensei még gyors eldobta a csikket a lépcsőnél majd elindult felénk.
-Mondtam, hogy támogatom, valamint már ki is találtam mik lehetnének a versenyszámok. Az első egy bújócska lesz ami két győzelemig fog menni. Az első körben a kicsik bújnak, a másodikban a nagyon, és ha szükséges lesz harmadik kőr akkor húzással döntünk. Remélem a bújócska lényegét nem kell ecsetelnem. A második egy zászló foglalós játék lesz, ahol ellenőrző pontokat kell zászlók kicserélésével elfoglalnotok.
-És a harmadik?
Kérdem a Sensei-től, aki csak egy újabb cigaretta meggyújtása után válaszol.
-Azt még nem mondom el. *kifújja a füstöt* Viszont az első verseny MOST kezdődik, nagyok szemeket becsukni! Aki kukucskál annak ellátom a baját. Kicsik pedig tűnés innen. Három.percetek van mielőtt a nagyok indulnak. Ninjutsu használata megengedett, a falu határát elhagyni TILOS, amúgy meg bárhova bújhattok, a menet egy óráig tart, az a csapat nyer amelyik nagyobb %-ban találja mg a másik osztaly tagjait. Na lelépni!
    Ezt követően a sensei ismét bekapta azt a füstölgő bűz pálcát mi pedig, egyrészt a füst elől menekülve másrészt pedig a nagyok elől, mentünk amerre láttunk. A legtöbben a lépcső felé kezdtem futni, mi négyen viszont az ablakon távoztunk. Pár utcával arrébb megálltunk stratégiát beszélni.
-Szerintem váljunk ketté, kisebb az esélye, hogy kiszúrnak. Én megyek Kendoval, Nora te menj Katoval.
A többiek egyetértőn bólintottak majd két különböző irányba indultunk el.
-Körülbelül még két percünk van.
-Bőven elég. Kövess! Van egy tervem.
Bevezettem Kendot az erdőbe ahol edzeni szoktunk majd megálltam egy fa mellet.
-Ez lesz az első hely ahol keresni fognak. Itt tuti megtalálnak.
-Attól, hogy megtalálnak, még nem biztos, hogy tudják kik is vagyunk. Henge!
Egy kissé szakadt ruhás, negyvenes éveiben járó szakállas férfi alakját veszem fel majd megkérem Kendot, hogy változzon fejszévé de előtte kicsit vagdossa meg a fa törzsét.  Ledőlök a mellettünk lévő fa tövébe és úgy csinálok mint szunyókál. Pár perc elteltével egy páros suhan el arra, úgynézki, hogy a Shunshint használják a gyorsabb haladásra. Kétszer vagy háromszor mennek el előttünk de egyik alkalommal sem visznek magukkal megtalált embert. Ezek szerint vagy senki sem bújt el az erdőben, vagy ha igen nagyon jól. Szerencsére a mi álcánk hibátlan, ránk se hederítenek amíg ott bóklásznak. Miután elmentek szem szolúnk Kendoval egymáshoz, nem tudhatjuk biztosra, hogy nincsenek-e a közelben. Nem volt jobb elfoglaltságunk mint ülni, számolni a másodperceket és nézni ahogy nő a fű, ami nem volt mert kipusztult a napfény hiányban. Körülbelül tíz, maximum tizenöt perc elteltével újabb három ember érkezik. Most vagy ilyen rossz a komunikációjuk, vagy azt jöttek ellenőrizni, hogy nem-e jött esetleg újonnal ide valaki. Valószínüleg az utóbbi, hisz még vagy kétszer eljönnek körbenézni. Lassan már közeledik az idő amit Ők is tudnak, feltehetőleg ezért az utolsó csekkolásnál már gyalogszerrel sétálnak kifele az erdőből. Mikor elmennek előttünk egy számomra érdekes információ morzsát ejtenek el.
-Elvileg voltak itt már vagy háromszor, de egyszer sem találtak egyet sem. Ezek most nem tudnak ennek az erdőnek a létezéséről?
Az egy óra leteltével vissza indulumk az akadémiára immáron normál alakban. Remek érzés újra a saját bőrömben lenni. Mivel nem mentünk messzire hamar visszaérünk, viszont elég sok ember van már itt… túl sok ember. Nem lehet, hogy mindenki az akadémia közelében bújt el, rosszat sejtek. Sejtelmeim be is jönnek, mikor mindenki visszaér elmondják az eredményt.
-Nos a III. Évfolyam 78%-át találták meg így ezt a menetet a IV. Évfolyam nyerte. Most viszont nem áll meg a móka, kicsik számolnak, nagyok tipli. A szabályok ugyan azok!
Miután a Sugako-sensei befejezi mondandóját mi pedig becsukjuk a szemünket, a felsőbb évfolyamosok elszáguldanak.
-Srácok szerintem két, három fős csapatokra kéne bomlani és felosztani a területeket.
Javaslatom az osztálynak fölösleges, Haru és bandája egyből agresszióban tör ki így inkább a békét választom és nem mondom tovább. Mikor lejár a három perc a Jinoto, Haru, Kinoto és Honoka négyes egyből elrohan. Páran látván ezt követik példájukat és bármiféle megbeszélés nélkül elhúzzák a csíkot.
-*sóhajt* Istenem. Jó mindegy, váljunk két fős csoportokra. Kato most te jössz velem, Kendo te Noraval kezd az akadémia átnézését addig mi az erdőbe megyünk. Ha végeztetek az erdő szélén találkozunk. Sok sikert.
Katoval el is indulunk, ugyan úgy mint az előző körben, most is az ablakon távozunk. Abba az erdőbe megyünk ahol az előbb bujkáltunk Kendoval, sietnünk kell ezért nem beszélgetünk amíg az keresünk az erdőbe. A verseny hangulata valamint az első meccs elvesztése nyomot hagyott rajtunk, mindketten véresen komoly arccal ugrálunk egyig ágról a másikra. Szerencsére ez a komolyság hamar elenyhül egy kicsit és feloldódunk valamennyire amikor megtaláljunk az első áldozataink. Az egyik fa tetején szorongatják a törzsét, az egyik mikor tudatosul benne, hogy vége van mert megtaláltuk tisztességesen lejön, a másik viszont egy nagyobbocska ugrással megpróbál elszökni. Sajnos ez nem jön össze neki, Katoval végigkísérjük azt, ahogy elrugaszkodik a fáról, majd ahogy a szemközti fa ágra érkezik, nem sikerül valami nagyra az ugrása. Bármiféle pánikolás nélkül állok tovább hisz tudom, hogy nem fog elszökni.
-Katon, ha megtennéd.
Végig se mondtam Kato máris a kis szökevényünk után vetette magát és még azelőtt elkapta mielőtt az tovább szökkenhetett volna. Mindkét felsőbb éves arcán látszik a ledöbbenés, nem takargatják érzéseiket az biztos. A mellettem lévő srácnak, aki önmagától lejött, tárva nyitva marad a szája míg a másiknak, amelyiket Kato lerohanta és a fához csapta, remegő testtel és vacogó fogakkal néz az elkapójára. Én egyáltalán nem lepődtem meg, a csapatból Katonak van a legjobb álló képessége ezáltal Ő képes a leggyorsabb iram diktálására is. Hirtelen levél suhogást hallok a hátam mögül, valaki elhúzott a gallyak között. Kato egyből reagál, elengedi az eddig fogva tartott srácot és a hang keltő után ugrik. Amíg Ő fogócskázik egy jót én ráparancsolok arra a kettőre, hogy induljunk vissza az akadémiára. Az erdő szélén Noraék már várnak, Kendo elmosolyodik mikor meglátja az utánam ballagó zsákmányt.
-Nem rossz, nem rossz. Mi is kettőt találtunk, akkor ez döntetlen.
-Akarod mondani mi nyertünk ugye?
Kato hangját hallani, de hol az ember? Pár pillanattal később bepottyan közén majd rögtön utána egy újabb negyedéves csatlakozik társaihoz.
-Kendo, kísérjétek vissza őket aztán kérlek nézzetek szét a falu túlsó végé, mi még visszamegyünk.
-Úgy lett ahogy sejtetted?
-Mondhatjuk. Na gyere Kato haladjunk mert telik az idő.
Ismét bevetjük magunkat az erdőbe majd mikor Kendoék is elindulnak vissza az akadémiára Kato egy kérdést szegez nekem.
-Hogy értette Kendo azt, hogy “Úgy lett ahogy sejtetted”?
-Az előző kőrben itt bujkáltunk észrevétlenül, többször is voltak erre viszont nem találtak senkit. Ezért úgy gondoltam, hogy majd azt hiszik, hogy nem tudunk erről az erdőről ezért nem keresnénk őket itt.
-Szóval itt bújtatok el?
-Igen. Ti?
-Mi beültünk egy kajáldába.
Ezt hallván elfog nevetés, viszont hamar abba kell hagynom ha nem nem akarom, hogy észre vegyenek. Jó pár percig keresünk még az erdőben, ezúttal viszont senkit nem találunk, mostanra minden bizonnyal leléptek innen. Katoval elindulunk a falu központja felé, reménykedve, hogy ott is találunk pár embert. Menet közbe folyamatosan nyitva tartjuk a szemünket de negyedikeseket nem látunk, csupán a  Jinoto Haru párost látjuk a távolban közlekedni. A falu központjába érve próbáljuk megtalálni őket, nem lesz egyszerű valószínűleg Átalakulást illetve Láthatatlanság köpenyét használnak. Ezeknek a technikáknak az ismeretében előnyben vannak velünk szemben, de így sem adhatjuk fel, megtudjuk őket találni, csupán furcsán viselkedő embereket és kilógó terep tárgyakat kell keresnünk. Katoval szétválunk mivel már nincs értelme együtt mozognunk, én az utcákon sétálok míg Ő a ház tetőkről próbálja kiszúrni őket. A falu fő utcáján lépdelve forgatom a fejem keresve a különös dolgokat, az elválásunkat követően meg is pillantok egy harmincas éveiben járó férfit aki pánikszerűen kapkodja a fejét egyik irányból a másikba. Odalépek hozza, hogy megkérdezzem mi baj mire a férfi női hangon sikít egyet és hátra ugrik. Amikor földet ér a henge megszűnik és a negyedikes lány visszaváltozik eredeti alakjába. Közelebb lépek és nyújtom a kezem, hogy segítsek neki felállni.
-Jólvagy? Nem ütötted meg magad?
A lány egy pillanatig nagyra tárt szemekkel néz rám majd elkapja a fejét oldalra és elpirosodva válaszol.
-Nem, semmi bajom.
Elfogadja a segítségem és megfogja a kezem, óvatosan felhúzom a földről majd mikor stabilan megállt elengedem Ő pedig leporolja magát. Amíg nem figyel közelebb lépek hozza és megbököm a vállát.
-Megvagy.
Mondom neki picit gúnyos mosollyal az arcomon, látszólag nemtetszik neki ugyanis összekulcsolja karjait és hümmögve elfordítja a fejét.
-Vissza kísérjelek?
Erre a lány egyik szemével rám pillant majd mikor meglátja, hogy mosolygok rá újfent elpirul.
-N-nem kell, kö-köszönöm.
-Biztos, nem ütötted meg magad nagyon?
Mondom neki miközben mondandóm kihangsúlyozásának érdekében ránézek testének arra a részére ahova esett.
-Biztos! Mondtam, hogy jól vagyok. Menj inkább keres még embereket.
Ezzel a lány el is tűnik, picit zavarodottan állok ott, nem értem mi üthetett belé ilyen hirtelen.
~Talán rosszat szóltam?~
Miközben ott ácsorgok egy újabb sikítás csapja meg a fülem, mi van ez most ilyen nagy divat lett? Hátrafordulok, hogy megnézem mi történt már megint, egy nőt látok aki a kerítésre mutogat és egyre csak azt mondogatja, hogy megmozdult. Sóhajtok egyet magamba majd oda sétálok a “mozgó” kerítés részhez, picit fej magasság felet megfogom és egy hirtelen rántással lehúzom a láthatatlanság köpenyét. Ezúttal egy fiút találtam, még ép időben, rögtön a leleplezés után Kato ugrik le mellém az egyik tetőről.
-Induljunk vissza, pár perc múlva lejár az időnk.
-Peched van haver, te még pont megvagy. Induljunk.
    Mikor visszaérünk az akadémiára nem fogad túl kellemes látvány, látszólag nem találtunk meg annyit mint Ők de lehet, hogy csak érzéki csalódás, reméljük a legjobbakat. Tíz perc múlva mikor mindenki visszaért a Senseiek elkezdték az “eredmény hirdetést”.
-A harmadik évfolyam csupán csak a 60%-át találta meg a nagyoknak, így ezt a fordulót ezáltal ezt a versenyt a negyedik évfolyam nyerte.
Ezt hallván a felsőbb évfolyam ujjongásban tőrt ki, mi pedig csalódottan sóhajtottunk egyet.
-Viszont! -folytatta Sugako-sensei -Senki se örüljön vagy csüggedjen még, holnap jön a második verseny, úgyhogy holnap reggel itt gyülekező a tanítási idő kezdetekor. Most viszont mindenki mehet haza.
Hiába mondta a Sensei, hogy ne csüggedjünk, le voltunk törve, legalábbis egy ideig. Mikor az összepakolás után elköszöntünk már mindenki fel volt tüzelve, mindenkinek látszott a szemében a cél.
-HOLNAP MI NYERÜNK!
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Inuzuka Tsume on Szer. Nov. 09 2016, 21:31

Na, akkor Kisfarkas, láttuk csak az élményedet ^^


Szépen logikusan vezeted a történeted, az ilyen képszerű leírás a további játékaidban is hasznodra lesz, megy ez neked ^^
A mennyiség is nagyszerű. Van néhány elírás, ráadásul olyan, amit az ellenőrzők sem fednek fel, szóval javaslom, hogy beküldés előtt figyelmesen olvasd majd újra a következőt Smile
Az élmény ötleted nagyon tetszik, épp megfelelő a kihívás egy akadémiainak.



Amire érdemes még figyelni: 
- a henge bonyolult technika az akadémiai tanulóknak, nem véletlen, hogy az animében is láttuk, hogy nem mindenki boldogul vele tökéletesen. A henge nehézsége nő, ahogy a saját alakodtól egyre inkább eltérő formát és méretet próbálsz felvenni. 
Egy bonyolult alakváltás, mint a történetedben a fejsze, nem csak szigorú, akadémiaitól még nem elvárható, koncentrációt, hanem megfelelő mennyiségű chakrát is igényel, ha reálisan nézzük, ha a társad fel is tudja venni az alakot, az aligha tartós vagy tökéletes. 


És akkor a jutalmaid:
Ch: 6
Tjp: 1
Ryo: ( igen, egy kis extra a teljesítményért, hogy ti is beülhessetek egy kajáldába, ha akartok) 500 Ryo

_________________
Tsume a Matatabinátor - A Nibi állandó mesélője

Mesélések:
Sivatagi szél - Doshiri Asuka kalandja
Az Ourio-völgy titka Hamada Fuyu
Hokkyoku guma  - Nakahara Saki
Körbe érKensiro Karu
Ébredés- Kenshiro Dai

Tanulások:

Kis extrák a kaszinóban:
avatar
Inuzuka Tsume
Adminisztrátor

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint:
Rang: Tokubetsu Jōnin
Chakraszint: Mint bundának a szála + 15 kiskutya -1

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Pént. Nov. 11 2016, 16:45

///Az engedélyt a 2. Kaland beadására Senju Tobirama adta meg. Ezúton is köszönöm neki! ^^///




Bajnoksáááág?! Avagy verjük el a felsőbb évfolyamot?
Zászlók? Miféle zászlók? Ja, hogy zászlók!


    Fellelkesedve nyitom ki a lakás ajtót a bújócska után, mondanám, hogy egész hazaúton tervezgettem de nem akarok hazudni. Nem tudom még, hogy miként zajlik a holnapi forduló, de már nagyon várom.
-Tadaima!
-Tomoe!
~Ajjaj! Mit csináltam?~
-Lógtál a suliból valld be. Fölösleges lenne tagadnod, láttunk ma a városba tanítási időben. Mégis mit képzelsz?
-Nyugodj meg drágám! Biztos megtudja magyarázni.
-Apa! Itthon vagy?
-Igen, egy ideig. De ne állj ott az ajtóba, gyere be és üljünk le az asztalhoz.
Leveszem a cipőm és bemegyek az étkezőbe, anyám megijesztett egy picit, de mivel jó okom volt a városba mászkálni így nem félek a büntetéstől. Miután Ők is helyet foglalnak bele is kezdek a mondandómba.
-Egy tanárok által szervezett verseny vette kezdetét ma a suliban, a mi osztályunk és a felsőbb évfolyam között. Három fordulóból fog állni a verseny, ma bújócska volt, holnap valami zászló foglalás lesz.
-Verseny? Honnan jött ez ilyen hirtelen?-kérdi anyám.
-Volt ma egy kisebb összezörrenés a két osztály között így a Senseiek ezt találtak ki. Sajnos a mai fordulót elvesztettük… de holnap egész biztos mi nyerünk.
-Remek hozzá állas, sok sikert fiam. Gyere csak adok valamit ami talán hasznosnak bizonyulhat.
Apám feláll az asztaltól és elindul fel a lépcsőn, egy ideig bambán ülök tovább de amint feleszmélek utána sietek. Bemegyünk a szobájukba ahol kinyit egy szekrényt ami feltehetőleg az övé volt. Sajnos nemigen látom mi van benne mert mire beérem a szobába már visszazárja és elrakja a kulcsot a zsebébe. Mikor odaérek mellé felém fordul és felém nyújtja kezét amiben egy tekercs drót huzal van.
-Nem sok van benne már, de biztos tudod majd hasznosítani.
-Köszönöm szépen!
Átveszem a kis ajándékot és elrakom a zsebembe. Hirtelen egy ötlet szalad át az agyamon, átszaladok a szobámba és előveszem az egyik tankönyvem. Kinyitom ott ahol a falu teljes térképét ábrázoló kép van és elkezdem tanulmányozni. Bár nem tudom, hogy miként fog zajlani a holnapi verseny, azt tudom, hogy az egész faluban lesz. Apám kíváncsian kukucskál be az ajtón majd egy kérdést tesz fel.
-Nem mondtak semmit a zászló foglalás részleteiről?
-Sajnos nem.
-Minden esetre sok sikert fiam.
-Köszönöm apa.
Apa látja, hogy elfoglalt vagyok, ezért nem is zavar tovább, valószínűleg anyának is szól, hogy most ne zavarjon így nyugodtan tudom tanulmányozni a térképet. Próbálom megjegyezni az utcákat, akár a legkisebbeket is, sőt inkább azokat mert kitudja, lehet hasznosnak bizonyulnak majd. Csak jópár óra eltelte után dugom ki az orrom a szobámból, akkor is csak azért mert megéheztem. Vacsora után elvégzem a szokásos esti rutint majd elteszem magam takarékra. A reggelem is ugyan úgy zajlik mint az összes többi, mint mindig reggeli után elindulok az Akadémiára. Mikor odaérek már többen is jelen vannak mindkét osztályból, a feszültség tapintható a két csapat között, bár szóban még nem, szemmel folyamatosak a párharcok. Pontban becsengőkor megjelennek a Senseiek is, minden bizonnyal Ők is megérezték a feszültséget ugyanis Sugako-sensei vegyi tömeg oszlató fegyver bevetését kezdeményezte.  Az első adag füst kifújása után bele is kezdett a dolgokba.
-Mindenki itt van? Remek! Akkor a mai versenyszám a zászló lopás, viszonylag egyszerű de kérek mindenkit, hogy figyeljen mert nem fogom kétszer elmondani. Mikage-senseiel reggel elhelyeztünk zászlókat a város különböző pontjain, szám szerint 14 helyen mindegyiken két félét, az egyik piros a másik kék. A harmadik évfolyam a kék csapat míg a negyedik a piros. Ezeket az ellenőrző pontokat úgy lehet elfoglalni, hogy az elhelyezett tartóba a saját csapatotok zászlóját helyezitek.  A menetek egyórásak lesznek. Az a csapat nyeri a menetet, amelyik az idő lejárta után több ellenőrzőpontot birtokol, vagy megszerzi mind. Utóbbi esetben nem csak a menetet, de az egész versenyt is magukénak tudhatják.-cigi szünet.- A másik csapat zászlóját tilos eltüntetni, elrakni, megsemmisíteni, ne nyúljatok a másik csapat zászlójához csak amikor foglaltok, akkor is szépen tegyétek le a tartó mellé. Mindkét csapat kap egy térképet amin a főbb dolgok vannak rajta, többek között az összes zászló helye, tehát nincsenek részletezve a térképek. Tíz percetek van elfoglalni a helyeteket a saját zászlóitoknál, amíg nem jár le a tíz perc nem mozdulhattok el a helyetekről. Ninjutsu, taijutsu és shinobi eszközök használata megengedett, persze csak biztonságos kereteken belül. Remélem mindenki értette. Oszolj!
    Mindkét csapatból egy-egy ember kikapja a térképet Mikage-sensei kezéből majd ki merre lát arra indul. Nálunk Honoka szerezte meg a térképet így a legtöbben utána mennek, hogy tudják merre vannak a zászlók. Én egy gyors pillantást vetek csak a térképre, hogy megnézzem hol a legelőrébb tolt ellenőrző pont majd az információ birtokában arra is veszem az irányt. Mikor oda érünk van még hátra pár percünk így egy gyors taktikai megbeszélést tartunk.
-Szóval, hogy lesz?
-Egyértelműen kell valaki vagy valakik akik védik a pontot. Nem rohanhat előre mindenki hátra hagyva védtelenül a “frontot”.
-Egyetértek, én arra gondoltam, hogy szokás szerint ketté válunk, két védő két támadó. Fontosabbnak tartom a jelenlegi pontok megvédését mint újak szerzését ezért szerintem te Kendo Karuval karöltve maradtok védőnek. Ti vagytok a legalkalmasabbak erre, mi Noraval pedig megpróbálunk előre nyomulni.
-Gyorsan összeraktad a képet. Nem rossz egy kislánytól.
-Köszi a bókot, remélem akkor is ilyen nagylelkű leszel amikor meghívod két rámenre ezt a “kislányt”.
Kendoval egymásra mosolygunk, ezek nem komoly sértések csupán baráti ugratások, ezt mindketten tudjuk. Nora szakítja meg a kis mosoly szünetünk.
-30másodperc és indul.
-Jól van mindent bele!
Kato lelkesedése még tovább acélozza szívünk, a visszaszámlálás után Noraval egyszerre ugrunk el. Bar Ő mindig olyan kis csendes, most rajta is látni, hogy nyerni akar. Szerencsére sikerült memorizálnom az ellenséges zászlók helyeit, valamint a legtöbb kis utcát is. Az egyik nem volt messze, leugrottunk a földre majd a kerítések mentén haladtunk a célpont felé. A legközelebb lévőt szemeltem ki és azt sem úgy, hogy körbe megyünk, az úgy túl hosszú lenne valamint számítanának rá. Szemből megyünk viszont nem rontunk rájuk, kicsit lassabb tempóban megbújva megyünk, így azt feltételezik majd, hogy elindultunk körbe. Mikor látó távon belülre érünk megállunk, hogy felmérjük a terepet, a zászló az előttünk lévő ház tetején van és csupán csak egy lány védi, legalábbis mást nem látunk.
-Nora, arra kérlek vedd fel valamelyik negyedikes alakját aki körülbelül egy magas veled és menj fel a lányhoz, mond neki, hogy nyomuljon előre majd te védekezel.
Nora csak bólint egyet majd a sálja alól halkan, alig hallhatóan kimondja a “Henge” szót és átváltozik. Egy ugrással felugrik a ház tetőre és odamegy a lányhoz. Csak reménykedni tudok, hogy képes lesz eljátszani a szerepet, hiába tökéletes az átváltozása ha a rá jellemző bátortalansággal beszél. Pár pillanattal később a lány távozik a ház tetőről, a terv bevált, várok egy kicsit, hogy eltávolodjon picit majd felugrok Nora mellé.
-Szép munka! Cseréljük ki a zászlót.
Amíg én felveszem a földről a kéket addig Ő kierőszakolja a pirosat a tartóból. Szépen belehelyezzük a mi csapatunk zászlóját az immáron üres állványba és már miénk is a pont. Most viszont megint ketté kell válnunk mert valakinek itt kell maradnia. Megkérem Norat, hogy várjon amíg nem jön valaki aki átveszi a helyét aztán jöjjön utánam, valamint szólok.neki, hogy vigyázzon nemhogy minket is beetessenek ezzel a trükkel. Ezek után tovább is indulok, nem mesze látszik egy ellenséges pont, afelé veszem az irányt. Látom, hogy páran közelednek a túloldalról is ezért nem sunnyogok, frontálisan támadok. A szemből jövő csapat hamarabb oda ér mint én így már elkezdődik egy kisebb harc. Gyorsan beszállok így máris egy a három elleni szituáció van, a védő felismeri, hogy ez a pont elbukott ezért visszább vonul. Kicseréljük a zászlót majd megkérem az egyiket, hogy váltsa le a szomszéd ponton állomásozó Norát és szóljon neki, hogy beljebb nyomulok. Mikor elindul osztály társam elindulok én is, most már tényleg óvatosra veszem a figurát ugyanis barmikor kaphatok a hátamba egy pár negyedikest. Szerencsére csak Nora jön hátba, így újra ketten nyomulunk előre. A következő pont amit kiszemelek az egy kisebb épület tetején van, a pont mellet van egy nagyobb emeletes ház, annak a tetejére osonunk fel.
-Szerinted, hogy állnak a védőink?
-Nem tudom, sajnos.nem beszéltünk meg semmilyen osztály szintű taktikát így mindenki azt csinálja amit a legjobbnak lát.
-Ugyan ez igaz a másik csapatra is.
-Igaz. Reméljük a legjobbakat. Most viszont ide koncentráljunk.
Előveszek egy kunait valamint a zsebemből a drót huzalt amit apa adott tegnap. Sajnos csak hat méternyi van, de ez most bőven elég, le tekerek egy kicsit belőle és rákötöm a kunai gyűrűjére.
-Most az lesz, hogy én ezzel a kunaival a zászló köré tekerem a drótot és magam felé rántom, remélhetőleg a zászló után ugranak majd. Addig te oldalról menj oda, és tedd fel a mi zászlónk.
Nora ismét csak bólint majd leugrik a tetőről, amikor elhelyezkedik eldobom a kunait. Hallani ahogy a drót tekeredik le a tartójáról, szerencsére nem tekeredik végig mivel a zászló csupán négy méterre van. A kunai párszor megkerüli a zászló rúdját ezzel köré fonja a drótot, egy hirtelen rántással sikerül kihúzni az állványból és csaliként használni. Úgy történik ahogy sejtettem, a két srác aki elindul felém így Nora könnyű szerrel jut fel a tetőre, beszúrja a zászlónk és a felsőbb évesek után ugrik. Eközben én a másik kunaival megdobom a zászlót, hogy újra megfeszüljön a drót és elugrok oldalra. A két srác fennakad a dróton, Nora elkapja a lefele hulló zászlót és elhajítja felém. A drót most már körbe zárta a fiukat, már csak meg kell feszíteni, elkapom a felém repülő zászlót és megrántom mindkét kezem, a drót vonyítva feszül meg egészen addig amíg össze nem szorítja a srácokat. Mikor leérkezek a tetőre egy különös dologra leszek figyelmes, egy kék zászló leng a magasba. Nemsokkal később egy újabb zászlót emelnek fel válaszul, sorra jelennek meg a kéken tündöklő zászlók. Nora felmászik a szomszéd emeletes házra és elkezd számolni.
-Tizenhárom.
-Hogy mi?
-Tizenhárom kék zászló van a magasba.
-Na várj, tizenhárom plusz ami itt van az… az tizennégy. Akkor mi nyertünk!
Eloldozom a srácokat és kiszabadítom a zászlónk a köré tekeredett drót fogságából, felugrok Nora mellé és meglengetem. Egy pár percnyi diadal ittas zászló lengetés után leengedem a kezem és elindulunk Noraval az akadémia felé.
    Visszaérve látunk pár felsőbb évest akik már itt vannak, lassacskán futnak be az osztály társak is néhányak hozták a zászlót mint ahogy mi is, néhányan pedig otthagyták kitűzve. Mikor már mindenki visszaért megjönnek a Senseiek is. Mikage-sensei egyértelműen nem örül az eredménynek, látszik az arcán. Sugako-sensei olyan mint mindig, semmilyen, de most furcsa mód nem dohányzik, lehet Ő így örül.
-Ezzel vége a második fordulónak, a harmadik évfolyam sikeresen elfoglalta az összes pontot így megnyerték a mai versenyt. Nem számoltunk azzal, hogy bármelyik csapat így fog nyerni ezért jutalomként ma már nem lesz tanítás. Szombaton vagyis holnap jön a döntő verseny, részleteket még nem mondunk ez maradjon a mi titkunk egyenlőre. További szép napot mindenkinek a harmadik évfolyamnak pedig gratulálok.

///Folytatás a következő hónapban.///
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Uchiha Madara on Kedd Nov. 15 2016, 11:17

Üdvözöllek!

A történet maga szép folytatást kapott, mindig is preferáltam a többkörös élményeket. A mesélési része érthető, a feladat, a karaktered szintjének megfelelően volt felépítve, és maga a véghezvitel is jó volt. Tetszik a csapatösszhangú gondolkodás, és az NJK-k szép alakítása. Korrekt kis gyerekharc volt, habár szerintem a kézitusa itt még nagyobb szerepet kaphat, mint a drótokkal való operálás. Ahogy azt Tsume is jelezte, az akadémia végzős tagozatának is bonyolult lehet egy genintechnika, gondolok itt a hengere, nemhogy az alsóbbaknak. Ezt most betudom társad fejlettségének, mivel a történet maga fel volt építve. 

Amit tanácsolhatok, a párbeszédes részeknél alkalmazott - jelet gyakrabban tedd a megszakítás utáni mondatok elé is, valamint a színekkel sem jó keverni a beszélgetést a meséléssel. Ez idővel kialakul, illetve csupán néhány helyen találtam ilyet. 

Nem húzom tovább, jutalmad a zászlófoglalás nyereményeként:
+ 7 Chakra
+ 6 (+4), azaz 10m drót, melyet édesapád adott, a győzelem hírére pedig "kipótolt". Ez immáron az állandó felszerelésed része

Madara

_________________
Meséléseim:
Tengeri patkányok - Hirota Yukionna
Szenvedéssel teli világ - Ayanokoji Takashi
Nagykutyák között - Shunsui
Hosszú utakon - Nara Akane
Üzemen kívül - Kenshiro Youma - fagyasztott
Villódzó kábulat - Matsuhito Shinroku - fagyasztott
Kirigakurei haderő - IV. Shinobi Háború, NJK haderő
Irányított Anime karakterek:
Ao, Tobi
avatar
Uchiha Madara
Mesélő

Specializálódás : Fegyverek || Ninjuu kódex


Adatlap
Szint: S
Rang: Legend
Chakraszint: Az öt Kage erejénél is nagyobb

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Szomb. Jan. 28 2017, 11:41

Bajnoksáááág?! Avagy verjük el a felsőbb évfolyamot?
Betörni az Akadémiára?


    Szombat. Szombatonként általában délig alszok mert előző este késő estig gyakoroltam, szombatonként ebéd után tanulok vacsoráig, vacsora után pedig elmegyek edzeni. Ilyenek a szombati napjaim… kivéve ezt. Tegnap korán lefeküdtem, hogy ma feltudjak kelni, ugyanis a mai szombat különleges ma van a két osztály között megrendezett bajnokság döntője. Tegnap alig bírtam rávenni magam, hogy elaludjak anyaira be vagyok zsongva. Reggel a még annál is korábban kellek mint ahogy hétköznap szoktam, rendet rakok a szobámban és csendben leosonok a konyhába. Miközben a lépcsőn megyek le az utolsó lépcsőfokra lépve felnyikorog alattam a padló, ijedten húzom össze magam és felszisszenek reménykedve, hogy anyám nem kelt fel. Halk suttogást hallok oldalról a konyha irányából.
-Óvatosabban Tomoe, még a végén felébreszted anyádat.
Apám hangja volt, nem is látott még de tudta, hogy én vagyok az, meglépem az utolsó lépcsőfokot és befordulok a konyhába.
-Apa mit csinálsz te itt? Küldetésre mész?
-Nem, sok szerencsét jöttem kívánni. Sejtettem, hogy hamarabb felfogsz kelni csak, hogy elkerülhesd anyádat.
-Igen, így is kivan akadva a Bajnokságra, nyitva hagytam az ablakom, hazafelé jövet ott mászok be és majd úgy teszek mint aki most kelt fel.
-Döntő, még mindig elképesztő a tegnapi győzelmetek. Úgy tűnik az első győzelem után lebecsültek titeket és ez visszacsapott a második fordulóba, azonban ez már nem lesz igaz a harmadikra.
-Nehéz lesz az biztos. Jobb ha indulok, hátha sikerül megtudni valamit a mai utolsó fordulóról.
-Mindent bele fiam.
Apám bátorító mosolya és az, hogy felkelt csak ezért adott némi erőt. A lehető leghalkabban nyitom és csukom a bejárati ajtót, majd útnak indulok az akadémia felé. Az út már be van rögzülve, akár csukott szemmel is odatalálnék. Két év alatt jó párszor végig mentem már ezen az úton, ismerem az összes ház tető dőlés szögét, a kémények elhelyezkedését, azt, hogy mikor mekkorát kell ugrani, mindent. Alig pár perc az út így hamar odaérek, még egy óra hátra van a kezdésig, ehhez képest nem én vagyok az egyetlen aki már itt van. Pár negyedik évfolyamos, fiuk lányok vegyesen egy nagy csoportba tömörülve, de nem csak felsőbb évesek vannak itt, Haru és Jinoto is itt van már.
~Megy a szemezgetés ahogy nézem, úgy néz ki egyedül leszek egy picit.~
Szerencsére nemsokkal utánam megérkezik Kendo is így egy kicsit nyugodtabb vagyok, nagyjából tíz perccel később megérkezik Nora majd Kato is befut végül. Most már sokkal gyorsabban telik az idő ugyanis észre sem veszem de már megjelentek a Sensei-ek is. Szokás szerint pont akkor futnak be amikorra össze lett hívva a banda.
-Na srácok remélem mindenki itt van, aki nincs itt az jelezze.- kezdi el Sugako-sensei - Remek, őszintén nem gondoltam volna, hogy erre sor kerül na de hát ez van. Ma végre eldől, hogy melyik évfolyam a “jobb”. Az utolsó forduló kizárólag az akadémia területén fog zajlani.
Ezt halván többen összesúgnak.
-Csak az Akadémia területén?
-Miről beszél ez?
-De hát az nagyon kicsi!
-Mégis mit terveznek ezek?
-Figyel rám!-folytatja a sensei- Ha az első forduló neve “Bújócska” volt a másodiké pedig “Zászló foglalás” akkor erre a fordulóra a legjobb elnevezés a “Bázis foglalás”. A feladat az, hogy behatoljatok az Akadémia területére és átvegyétek az irányítást. Az egyik osztály védekezik, a másik pedig támad. Akik támadnak azoknak be kell hatolnia és a védekezőket mozgás képtelenné kell tenni, ez lehet egy Taijutsu párbajban vívott kiütés, csellel való megkötözés, bármi. Ugyan ezt megtehetik a védők is ezzel csökkentve a behatoló erők számát. Persze ha vér fog folyni azonnal leállítjuk a fordulót. A foglalásra egy órán belül kell sort kerítenetek.
-Na és, hogy döntjük el, hogy ki kezdi a védekezést és ki a támadást?-teszi fel a kérdést Haru.
-Helytálló kérdés, Mikage-sensei és jómagam kihívunk ide egy egy képviselőt az osztályokból akik egy Kő-Papír-Ollóval fogják eldönteni a választás jogát. Mikage ha megkérhetlek.
-Gyere te Kaname.
A Kaname névre szinte egyből a senseiek mellet terme egy negyedikes srác, az a srác volt aki majdnem összeverekedett Haruval még az első forduló előtt. Most Mikage-sensei néz Sugakora és várja, hogy válasszon. A sensei hátranyúl az öv táskájához és egy dobozt vesz elő, kinyitja a tetejét és egy szál cigarettát húz ki belőle, beveszi a szájába majd miközben vissza rakja a dobozt egy öngyújtót vesz elő a zsebéből. Meggyújtja a cigijét beleszív egyet majd lassan kifújja.
-Tomoe.
A nevem hallatán elindulok előre, mente közben már azon gondolkozok, hogy mit fogok mutatni. Mikor oda érek megállok a felsőbb éves sráccal szemben. Egyszerre emeljük fel ökölbe szorított jobb kezünk.
~Kő, papír, olló. Kő!~
Kaname ollót mutatott én pedig követ, vagyis én nyertem. Az osztály felé fordulok várva, hogy bekiabálják mit szeretnének. Teljes csend, a srácok egymásra nézegetnek így a döntés joga rám hárul. Sugako-senseire nézek majd ennyit mondok:
-Védekezés.
A sensei beleszív a bagójába egyet majd elkezdi kiosztani az utasításokat.
-Akkor a harmadik évfolyam menjen be az épületbe, tíz percetek van megbeszélni a stratégiát és elfoglalni a helyeteket, Mikage kísérd az osztályod az erdő szélére.
Mi elindulunk az Akadémia bejárata felé, a negyedikesek pedig velünk ellentétesen az erőd irányába. Bemegyünk az osztály terembe, körbe álljuk a tanári asztalt és elkezdjük a tanácskozást. Sugako-sensei egy papír lapot tesz az asztalra ami az akadémia alaprajzát ábrázolja. Mindenki elkezdi nézni az esetleges behatolási pontokat, az elülső fő bejárat és az udvar felőli hátsó bejárat ami kritikus, emelet az ablakokra is ügyelni kell. A Sensei az ajtóban állva szívja azt a bűzölgő rudat és figyel minket, látván, hogy senki nem szólal meg Ő töri meg a csendet.
-Tomoe ötlet?
-Háááát…-próbálok valamit kicsikarni magamból a felszólításra Mindenképpen kell öt-hat ember a főbejárathoz, valamint újabb öt-hat az udvar felőlihez. Emelet kell kettő-kettő járőr a földszinti és az emeleti fő folyosóhoz. Továbbá szerintem nem ártana pár ember a tetőre.
Az osztály nagy része csak bólogat, egyedül Haruék akik pofákat vágnak de mivel itt a Sensei nem adnak hangot a véleményüknek. A maradék időben eldöntöttük, hogy ki merre megy majd elfoglaltuk a pozíciókat. Én, Kendo, Kato és Nora a főbejárathoz mentünk, ezzel szembe Haru, Jinoto, Kinoto és Honoka a hátsó bejáratott fogja védeni. Az osztály többi tagja a folyósokon ügyel az ablakokra, valamint 2 ember a tetőre ment. Az osztály termek ajtajait nyitva hagytuk, hogy belássunk a benti ablakokra. Az idő lejárt már pár perce szóval már biztosan a közelben vannak, mi négyen felkészülten várunk, én kint állok az ajtón kívül, mögöttem Kato bújik el az ajtó mögött, Kendo és Nora beljebb bújnak meg a sarokon és várnak. Egyszer csak rezzenést hallok a szemközti fa ágai közül, így csinálok mint aki nem vette észre hátha elbízzák magukat. Hirtelen nagy mozgás támad szemben, két felsőbb éves ugrik felém, én elugrok oldalra szabadon hagyva az ajtót, a két srác megpróbálja kihasználni az alkalmat és nem törődve velem tovább haladnak. Kato az utolsó pillanatig várva hagyja, hogy a lehető legközelebb érjenek az ajtóhoz majd hirtelen becsapja. A negyedikesek teljes lendülettel csapodnak az ajtónak majd a földre esnek, én rávetem magam az egyikre majd Kato is kijön, hogy lefogja a másikat. Mindketten beverünk egyet a földön fekvőknek majd felemeljük őket a földről és bedobjuk őket. Kendo azonnal reagált, az apjától kapott drót huzallal összekötözi őket és végezetül egy utolsót rájuk rúg.  Most már ártalmatlanok, valószínűleg nem csak ketten voltak ezért fölösleges újra elbújnia Kendonak. Mindhárman megállunk az ajtóban de ezúttal belül, éberen figyelünk és várjuk az újabb látogatókat. Tudjuk, hogy ott vannak a szemközti fák tetején de nem lépnek semmit. Hirtelen az egyik osztály társunk jelenik meg a levegőben, a tetőről ugrott a fák irányába. Megjelenése nemcsak minket lepet meg hanem a bujkálókat is, három felsőbb éves szökken ki a lomb koronából. Kato villámgyorsan az egyik mellet terem és egy felülről ívelő ütéssel a föld irányába téríti ki. A másikért a meglepetés ember ugrik, a harmadikért én dobok egy kunait melyre drót huzal van kötve. Sikerül körbetekernem vele és így a földre rántani, Kato is leterítette a célpontját, az utolsó viszont megszökött. Az elkapott két embert bevittük a másik kettő mellé és vissza álltunk a helyünkre. A srác aki megszökött minden bizonnyal hírét viszi annak, hogy itt nem jutnak be mivel több próbálkozás nem jön. Hallani a szemközti lombok zörgését ahogy elszáguldanak benne. Az idő telésével egyre kevesebbszer járnak erre.
   Észre se vettük, hogy eltelt az idő, talán az adrenalin teszi, nem tudni. Hirtelen egy hangos síp szóra leszünk figyelmesek. Ez jelenti a menet végét ezért elindulunk a gyülekező helyre. Hamar oda ért mindenki hisz csak az akadémia területén és annak a környékén voltak.
-Az első menetet a Harmadik évfolyam nyerte. Mivel senki nem Jutott be a felsőbb évfolyamból Övék a győzelem. Most viszont kezdetét veszi a második forduló. Osztály utánam.
Sugako-sensei elindul az Akadémia mögötti kis erdőség felé mi pedig követjük. A másik osztály valószínüleg bevonul az Akadémia épületébe úgy ahogy mi az előzőben. Ezúttal nem tartottunk taktikai megbeszélést, csendben várunk, hogy leteljen a várakozási idő. Amint a sensei jelez, hogy indulhatunk mindenki elszáguld. Mi négyen szokás szerint együtt nyomulunk az épület felé. Úgy gondoljuk talán érdemes lehet a főbejárat felől menni. Négy különböző fa lobjában bújunk meg és figyeljük a bejáratot. Két lány álldogál az ajtó előtt, tekintetükből látszik, hogy komolyan gondolják ezt az egészet. Viszont valami nem stimmel, nem néznek erre. Pedig ez a legnyilvánvalóbb hely ahol elbújik az aki itt akar bejutni. Pár másodperc kell mire összerakom a képet. Kitágult szemekkel fordulok háttal az Akadémiának és épp szólnék a többieknek, hogy húzzunk innen de nincs rá alkalmam. Amint hátrafordulok egy jól irányzott csapást kapok a tarkómra. Nem olyan erős az ütés de elég erős és pontos ahhoz, hogy elájuljak. Mikor legközelebb magamhoz térek az egyik teremben találom magam megkötözve. Mellettem három társam hasonló helyzetben. Nem elég, hogy mindannyian egyénileg is jól megvagyunk kötve de még négyünket is összekötöztek egy nagy kupaccá. Bármiféle mozgás lehetetlen.
-Sajnálom srácok. Nem vettem észre időben, hogy csapda volt.
-Ne okold magad Tomoe, mi is észrevehettük volna. Most viszont nem ez a lényeg. Attól, hogy egyszer elkaptak még nincs vége a menetnek. El tudod érni a kunai tartód?
-Megpróbálom.
Próbálkozok kezeimmel a combom közelébe érni de egyszerűen nem megy. Túl szoros a kötés ráadásul ahogy mozgok úgy lesz egyre szorosabb is. Emiatt még csak azt sem tudjuk megpróbálni, hogy mind a négyen felállunk és egyszerre mozogva kijutunk innen valahogy. Reménytelen a helyzetünk.
    Pár percnek tűnő ücsörgés és feltörés után hirtelen a négyünket közrefogó kötél elszakad és a földre hull.
-Keljetek fel srácok, eloldozlak titeket.
Odakapom a fejem a hang irányába és egy negyedikes fiút pillantok meg. Mikor ép azon kezdenék gondolkozni, hogy miért teszi ezt felhangzik a menet végét jelentő síp szó. Miután elengednek minket elindulunk újra a gyülekező helyre. Tudtuk az eredményt hiszen ha bejutottunk volna a társaink elengedtek volna minket. Oda érvén a gyülekező helyre Sugako-sensei kissé csalódott arcát pillantjuk meg. A tegnapi forduló után se Ő, se mi nem erre számítottunk. Viszont még nincs vége! Az állás döntetlen szóval most jön a mindent eldöntő forduló. De vajon mi lesz az? Feszült csönd van, mindenki várja, hogy elmondják az utolsó forduló menetét.
-Gondolom mindenki rájött, hogy az állás döntetlen. Ezért szükség van egy utolsó menetre, hogy pontot tegyünk ennek az egésznek a végére. Mivel már mindkét csapat támadott egyszer és védekezett is egyszer ezért most más lesz a felállás. Két rész lesz még, mindkét osztály támadni fog de védekezni egyik sem. Mivel számítottunk erre a kimenetelre behívtuk a tanár kollégákat a döntőre. A feladat ugyan az, bejutni az Akadémiára. De most a tanárok a védők. A negyedik évfolyam támad először addig a harmadik az erdőben fog várni. Nincs pihenő azonnal kezdünk amint az osztályom elvonult.
A célzásra elvonulunk a kijelölt helyre és várunk. Ahogy eddig most is egy óra áll rendelkezésre viszont nem tudjuk, hogy fognak-e szólni hamarabb ha bejutnak vagy várnak az idő lejártáig. Telik az idő és mi csak csendben ülünk, ki a földön, ki a faágakon. Van aki nem bír nyugton maradni ezért sétálgat vagy éppen gyakorlatokat csinál. Az egy óra végeztével Sugako-sensei jelenik meg közöttünk és int, hogy kövessük.
-Sensei!- kezdene bele a kérdések feltételébe az egyik srác.
-Ne is folytasd, nem fogok semmit sem mondani arról, hogy miként szerepelt a másik évfolyam. Ők már az erdő egy másik részén vannak így nincs akadálya, hogy azonnal elkezdjük. - itt a sensei felénk fordul és úgy fojtatja - Egy dolgot mondok. Adjatok bele mindent és mutassátok meg, hogy mit is tudtok. Sok sikert gyerekek!
A sensei hirtelen eltűnik mi pedig ráeszmélünk, hogy már telik is az idő. Ismét szét széledünk bármiféle taktika megbeszélése nélkül. A szokásos négy fős csapatban megközelítjük az egyik oldalt a fák tetején. Körülbelül 5 méterre van a fal a legszélső fától és szerencsére pont van itt egy ablak. Letekerek 6 métert a drótból és az egyik végét az egyik kunaim végéhez kötöm. A másik végével körbe csavarom párszor a fa ágat amin állunk. Átnyújtom a fegyvert Katonak és megkérem, hogy dobja az ablak alá a falba. Azért adom át neki mert az Ő fizikuma jóval de jóval jobb bármelyikünknél így neki nagyobb az esélye egy stabil dobáshoz. A dobást követően a kunai elég mélyen fúródott a falba, hogy át lehessen kelni egyesével a rögtönzött hídon. Először én egyensúlyozom át maga és a másik kunaimmal kinyitom az ablakot. Óvatosan körbe tekingetek, majd beugrok a folyosóra és intek a többieknek, hogy jöhetnek. Lassan haladunk a közel a falhoz, célunk a főbejárat megtisztítása. Nem hallani semmi neszejt, persze a saját halk lépteinken kívül. Már látni a leágazást a folyosón, ami a lépcsőházba vezet. Én haladok elől, így én fordulok be először. Mikor ez megtörténik szemeim kitágulnak, hátratorpanok és már azon agyalok miként tűnjünk el innen. Shugaku-senseit magát pillantottam meg amint hátát a falnak támasztva, karba tett kézzel, csukott szemekkel ácsorog előttünk.
-Szóval bejutottatok mi?
-Se… Sensei…
-Nyugodjatok meg és mérlegeljétek a helyzetet. Mit vesztek észre rajtam fiúk?
-Hát…. Azt, hogy nincs cigaretta a szájában Sensei. -szólal meg Kato
-Azon kívül? - Kérdezősködik tovább Shugaku.
-Azt, hogy még mindig csukva vannak a szemei?
-Pontosan! Egyszeri alkalom srácok. Éles bevetésen ilyen nem lesz. Most viszont tűnés! Nem láttalak titeket, úgyhogy menjetek és mutassátok meg mire képes a harmadik évfolyam.
-Hai!*                                                -Hai!                                                               -Hai!                                                            -Hai!
A főbejárat a lépcsőházzal szemben van, amint leérünk őrséggel fogunk összefutni. Nincs értelme az osonásnak, egyből le kell rohannunk őket. Ezt a többiek is tudják, így Kato előre is veti magát, hogy támadjon. Amint befordulunk a lépcsőn és megpillantjuk a főbejáratot Ő egy nagy elrugaszkodással leteríti az egyik Sensei-t és a földön tartja. Kendő követi a példáját és pár lépcsőfokkal lejjebbről megcsinálja ugyan ezt. Én sietve az ajtóhoz rohanok, hogy utat nyissak az esetlegesen kint váró osztálytásaknak. Miközben elhaladok a földre kényszerített Sensei-ek mellet, látom a szemem sarkából, hogy mosolyognak. Hogy is ne tennék, hisz ez csak egy játék, ha komoly lett volna esélyünk sem lehetett volna bármit is tenni. Mikor kinyitom az ajtót fütyülök egyet és elkiáltom magam.
-Harmadik évfolyam előre!
Pár másodperccel később már hallom a lombok zörgését, újabb másodpercekkel később már megpillantom előbújó társaim alakját. Hátrafordulok és előrevetem magam, hogy befejezzük ezt a versenyt. Innentől nem ütközünk sok akadályba, a tanárok mosolyogva adják fel a túlerő miatt.


Nemsokkal később, újra összegyűl mindkét évfolyam az Akadémia előtti kis téren.
-Itt az ideje, hogy pontot tegyünk ennek a Bajnokságnak a végére. Nem fogom kerülgetni a forró kását… A nyertes a Harmadik évfolyam!
Shugaku-sensei szavaira az osztályunk, köztük én is, ujjongásban törünk ki. A sensei mit sem törődve a hangoskodással, felemelt hangon folytatja.
-Mostantól kezdve a felsőbb évfolyamnak tilos bárminemű, sértő megjegyzést tenni a Harmadik osztályra. Tisztességes körülmények között nyertek, úgyhogy fogadjátok el. De ne csüggedjetek ti sem. Jól szerepeltetek, a bökkenő az volt, hogy elbíztátok magatokat. Legyen ez nektek egy ösztönzést, ez motiváljon titeket arra, hogy minnél jobb Shinobik legyetek. Ugyanakkor az én osztályom se bízza el magát. Most nyertetek, de ez nem ok arra, hogy fél vállról vegyétek a dolgokat. Ti is törekedjetek arra, hogy a lehető legtöbbet hozzátok ki magatokból. Végezetül, szeretnénk kellemes hétvégét kívánni, és gratulálni mindkét csapatnak.

Ezzel a Senseiek el is tűnnek, mi pedig elindulunk haza. Balszerencsémre elfelejtetem, hogy sunyiba jöttem el reggel. Így a nap végére lett egy "kellemes" beszélgetésem édesanyámmal. De legalább győztünk!


*Igenis!
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Hatake Kakashi on Szomb. Jan. 28 2017, 23:03

Ötletes kis kalandot tártál elénk. Nehéz egy gyermek shinobi szemein keresztül látni a dolgokat, de ezt kifejezetten jól megoldottad. Ami viszont eléggé lehúzta az összképet azok az elírások voltak. Gondolok itt a kellek - kelek, minnél - minél, anyaira - annyira, neszejt - neszt párosokra és társaikra. Ha ezeket kiküszöbölöd a jövőben, akkor még egy jó íróval gazdagodhat a mi kis fórumunk. 

+8 Ch +1 Tjp és a hazafele úton talált 400 ryo üti a tanuló markodat.

További jó játékot! ^^

_________________

Mesélések:  Ayanokoji Hinami, Ayanokoji Ikari, Ayanokoji Nozomi, Kenshiro Izuna-Kenshiro Mika
avatar
Hatake Kakashi
Mesélő

Specializálódás : Csendben maradás

Tartózkodási hely : Maszk mögött


Adatlap
Szint: S
Rang: Haraggombóc
Chakraszint: Yeah boiii

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Vas. Jan. 29 2017, 17:59

/// A Januári 2. kaland megírására Kakashi adott engedélyt. Ezúton is köszönöm neki. Very Happy Elhelyezés időben és térben: Harmadik évfolyam előtti szünet.///


Alapozzuk meg a jövőt
Avagy egy alapos shoppingolás


Fura arra kelni, hogy nincs tanítás. Vége a második évnek, így most van egy hét szünetünk a harmadik előtt. De mégis mivel kéne eltöltenem a szünidőt? Lebaktatok a konyhába ahol apámat pillantom meg készűlödés közben.
-Küldetésre mész?
-Igen. És te mit fogsz csinálni?
-Még nem tudom.
Leülök az asztalhoz és gondolkozok, mivel kéne elütnöm a szabadidőm. Fél szemmel apámat nézem, amint az övtáskájába pakolászik. Ekkor szalad át az ihlet az agyamon. Felpattanok a székből és visszarohanok a szobámba. Eléggé furcsa lehetett, hisz hallom apám csodálkozó hangját.
-Tomo-e…
~Hát persze… Egy shinobinak nem csak az számít, mennyi technikát ismer, milyen jó a chakrakontrólban, vagy a taijutsuban, és nem csak az, hogy mennyire bánik ügyesen a fegyverekkel. Persze ezek mind számítanak, és ezeknek az összhangja teszi jó shinobivá a shinobit, de ami nagyon fontos még ezek mellé…~
Kinyitom a szobám ajtaját és sietve levetem pizsamám.
~Köszönöm apa… ma is tanítottál valamit.~
Felkapkodom az utcai ruhám és jobb combomra erősítem Shuriken tartóm, végül belecsúsztatom a két kunaim.
~Ami nagyon fontos még… az a rendezett felszerelés!~
-Apaaa!
Kiáltom miközben leugrok a lépcsőn.
-Miaz Tomoe?
-Hol lehet felszereléseket venni?
-Hát… A falu fő utcáján van egy fegyverbolt, négy leágazásnyira a főtértől.
-Köszi! - kiáltom vissza neki miközben becsukom a bejárati ajtót magam mögött. A kapott információ alapján meg is indulok az úticélomhoz. Elrugaszkodva a házunk előtt a tetőkön haladva teszem meg az utat. Nem sokat bámészkodok, sőt mondhatni egyáltalán nem. Eleget figyelem én a falu életét minden nap, mikor az akadémiára megyek. Ezúttal nem teszem ezt, hisz a lelkesedés visz előre, mit sem törődve a környezetemmel. Sajnos ez olyan méreteket ölt, hogy majdnem nekiütközök egy szembejövő kéménynek.
-Hoppá!- szólalok meg hangosan miközben egy fordulással kikerülöm az akadályt - Hát ezt meg ki rakta elém?
Leérkezve a földre már a főutcán vagyok, a talajon futva folytatom tovább a száguldást. Azért nem a tetőn mert nem tudom, hogy egész pontosan merre lehet az a bolt. Fejemet folyamatosan forgatva, hol jobbra, hol balra nézek, keresem a boltot. Egyedül csak abba az irányba nem nézek soha, amerre a legfontosabb lenne, előre. Tanulhattam volna az előző kéményes dologból, hisz majdnem ugyan az ismétlődik meg. Csak ezúttal a kéményt egy negyvenes éveiben járó, nehéznek tűnő dobozokat cipelő férfi váltja fel. Az előbbihez hasonló, bal lábon való megpördüléssel kerülöm ki az urat és vállam fölött visszakiáltva kérek tőle bocsánatot. Szerencsére nem ütköztünk össze, valamint a dobozt sem ejtette el. Kissé vissza veszek most már a tempóból, hogy ne történjen még egy ehhez hasonló eset. Ekkor jut eszembe valami, mi lenne ha megkérdeznék valakit? Abba hagyva a futást, megállok az utca közepén és körbefordulok, hogy felmérjem a terepet. Olyan valakit keresek, akinek talán némi köze van a fegyverekhez, elvégre nem mehetek oda egy idősödő asszonyhoz, hisz az valószínüleg megijedne mintsem segítséget nyújtana. Szerencsémre megpillantok egy arra járó, Chuunin mellényes nőt, így odaszaladok hozzá és udvariasan szólítom meg.
-Elnézést asszonyom! Esetleg nem tudja megmondani, hogy merre találom a fegyver boltot?
-De persze megtudom. Látod ott azt a zöld épületet? A következő utcaszakasz felénél? Az az amit te keresel.
Mutat az ujjával a hölgy miközben az útba igazítást adja.
-Arigatou gozaimasu!
Miután meghajolok újfent teljes lendületből nekivetem magam a futás fárasztó tevékenységébe. Most már nem kell nézelődnöm, előre tudok figyelni így időben elkerülve minden baleset közeli helyzetet. Talán az izgatottság, vagy a lelkesedés, de feltehetőleg ennek a kettőnek az egyvelege teszi, de az a másfél utca körülbelül két lépésnek tűnt. Mikor belépek a boltba felszerelések tömkelege fogad. Kunaik, shurikenek, robbanójegyzetek, övtáskák, minden ami egy shinobinak csak kellhet.
-Üdvözletem. Miben segíthetek fiatalúr?
-Jónapot! Felszerelést szeretnék vásárolni magamnak.
-Hát azt mindjárt gondoltam. Van elképzelése, hogy miből és mennyit?
-Nagyjából van. Mivel javarészt Kunaikkal edzek, így azokból szeretnék sokat.
-Értem, várjon egy percet!
Az eladó, aki egy idősödő, talán ötvenes évei végén járó, ősz hajú, bajszos, öregúr lenyúl a pultba és egy papírt valamint egy írószert vesz elő.
-Sok kunai… Folytathatja.
-Szeretnék, valamennyi shurikent valamint hozzájuk tíz méter drótot.
-Felírtam. Ha már ennyi fegyver lesz önnél, nem ártana egy elsősegély csomag, viszont ahhoz legalább kell egy széles övtáska. Fiatalúr mit szólna ehhez: Én összeállítok gyors egy körülbelüli csomagot, az előbb leírtaknak megfelelően, maga megmondja, hogy megfelel-e önnek. Ezután lerendezzük az anyagiakat és holnapra elküldöm önnek házhoz. Megfelel?
-Persze! -bólintok az ajánlatra hatalmas mosollyal és csillogó szemekkel az arcomon.
-Pár perc az egész, addig nézelődjön nyugodtan.
Az öreg boltos lendületes jegyzetelésbe kezd, addig én bámészkodással töltöm az időm. Rengeteg minden van itt, sokról tudom is, hogy miaz de egy valami felkelti az érdeklődésem.
-Bácsi ez mi?
-Hmmm? Az? Energia tabletta. Felírjuk azt is?
-Igen, legyen kedves.
Ahogy azt mondta, pár perc alatt összeírta a dolgokat, én gyorsan átfutom a listát és gyermeki csodálattal rábólintok. Átnyújtom a kért összeget és illedelmesen elköszönök. Végig mosolygok a hazafelé úton, és egyre csak arra tudok gondolni, hogy mennyire jó lesz az új, teljes felszerelésem.


Másnap dél körül jön meg a csomag, ahogy az tegnap meg lett beszélve. Sietve cipelem fel a szobámba a dobozt és csak rádobom az ágyra. Mit sem törődve a doboz épségének megőrzésével, egyszerűen feltépem annak tetejét, hogy mihamarabb hozzáférhessen annak tartalmához. Először a Shuriken tartót veszem ki a dobozból, eszembe jut, hogy nem is olyan rég még az előzőt vettük meg. Felcsatolom a bal lábamra, visszanyúlok a dobozba és feltöltöm öt darab shurikennel a tartót. Sajnos csak ennyi fér bele, de sebaj van még itt bőven dolog. ~Talán úgy lenne logikus folytatni, ahogy az előbb csináltam. Egy tárolásra alkalmas dolog, majd azt feltölteni.~
A következő dolog ami a kezembe akad, az egy széles övtáska, pofás kis dolog rengeteg férőhellyel. Három rekesz van benne kialakítva, abból kettő egyforma valamint van egy nagyobb. A két egyformába egyenként akár tizenkét kunai is belefér, a nagyobba pedig akár még több is. De most, ebbe a rekeszbe nem az fog kerülni, hisz arra a helyre szükség van, hogy magammal tudjam vinni benne az elsősegély készletem. A másik két rekesz egyikét feltöltöm kunaikkal, míg a másikba egyéb dolgokat teszek. Ezek az egyéb dolgok öt darab füstbombában, húsz darab robbanójegyzetben, egy tíz méteres drót tekercsben, valamint egy doboz energiatablettában merülnek ki. Miután beleraktam a dolgokat felakasztom az övemre, bal oldalt a fenekemnél úgy, hogy bal kézzel könnyen hozzáférhessek. Már csak másik övtáska maradt, ez is egy három rekeszes. Ennek az egyik kisebb rekeszét kunaikkal, míg a másikat shurikenekkel töltöm meg teljesen. A harmadik, nagy rekesz egyenlőre még üres marad. Sajnos azt megtölteni már nem tudtam, hisz az én pénzemnek is van vége. Ezt az övtáskát, az előzőhöz hasonlatosan a jobb oldalamra akasztom fel. Ép készülnék kidobni a dobozt mikor egy kis papír fecnit pillantok meg benne. Visszateszem a kartont az ágyamra és kiveszem belőle azt a kis jegyzetet. A megvásárolt áruk listája van rajta, ha már megtaláltam átfutom gyors a dolgokat. Leakasztom magamról a felvet tárolókat és sorjában átnézem őket.
~”Két Széles övtáska”, megvan. “Egy Shurikentartó”, megvan. “Húsz shuriken”, lássuk csak… A Shuriken tartóban van öt, a jobboldali övtáska kis rekeszében pedig még tizenöt, az húsz. Akkor megvan, mi a következő? “Huszonnégy Kunai”... Mindkét övtáska egyik kis rekesze tele van vele, vagyis az kétszer tizen kettő, ami akárhogy számolom huszonnégy. Jólvan akkor ezután… “Öt füstbomba”, azok itt vannak a baloldali táska másik kis rekeszében. “Húsz robbanójegyzet”, azok is itt vannak ugyan abban a rekeszben a bal oldali táskában. “Tíz méter drót”... Ugyan itt, kövi! “Egy doboz, vagyis tizen öt darab energia tabletta”. Na ez eszembe se jutott, meg kéne nézni, hogy megvan-e az a tizenöt bogyó.~
Kiveszem a dobozkát és felnyitom a tetejét, nehézkes számolás árán de csak sikerül megszámolni őket úgy, hogy nem gurulásztak el.
~Megvan, akkor te most vissza mész a bal oldali táska kis rekeszébe a robbanojegyzet és a többi mellé. És itt vége is a listának. Akkor megvan minden! De mivel a rendezett felszerelés fontos, mint ahogy arra tegnap ráébredtem, átnézem még egyszer, hogy akkor miben mi van. Meg memorizálni sem utolsó, hogy tudjam miért hova kell nyúlnom majd a későbbiekben.~
A kezembe veszem az egyik ővtáskát és átfutom a benne lévő dolgokat. Az egyik kis rekeszében tizenöt shuriken, míg a másikban tizenkét kunai pihen. A harmadik nagy rekesz sajnos üres, de ami késik nem múlik. Ezt az övtáskát vissza akasztom a jobb oldali fenekemhez, elérhető helyre. Most a másikat ragadom magamhoz és annak is felnyitom a tetejét. Ebben már jóval többféle dolog van, hisz az egyik kis rekeszben öt füstbomba, húsz robbanójegyzet, tíz méter drót feltekerve, valamint egy energiatablettás doboz található. Ezzel szemben a másik hasonló méretűben csupán egyféle dolog, az is a kunai de abból egyből a maximális tizenkettő. A harmadik rekeszben egy teljesen új elsősegély csomag kerül elhelyezésre, kötszerekkel és miegymással benne. Szimmetrikusan az előzőre, a bal fenekemhez akasztom. Végül a Shurikentartót teszem vissza a bal combomra, nagyjából egy magasságba a másikkal. Az egész mizériát egy mély sóhajtással zárom, majd elmosolyodok magamon, hogy mégis, hogy voltam képes ennyiszer átnézni.


/// Akkor a tisztaság érdekében, a piszkos anyagiak.
Bal Széles övtáska + tartalma = 2.500(maga a táska)+2.400(12 kunai)+1.000(10m drót)+750(5 füstbomba)+4.000(20 robbanójegyzet)+3.000(egy doboz energia tabletta)+500(elsősegély doboz) = 14.150Ryo
Jobb övtáska + tartalma = 2.500(maga a táska)+2.400(12 kunai)+3.000(15 shuriken) = 7.900Ryo
Shurikentartó + tartalma = 1.000(maga a tartó)+1.000(5 shuriken) = 2.000


Összesen = 24.050
Tomoe pénztárcája: 24.900


A jobb övtáska nagy rekeszébe majd a Mikulástól kapott ANBU maszk kerül, csak ezt nem akartam magában az élményben leírni lévén, hogy ekkor még nincs meg.

Gomen azért, hogy ennyiszer leírtam. Ezzel egyrész magamat szerettem volna ellenőrizni, valamint semmiképp sem szeretném, hogy probléma adodjon a tárolás kapacitását illetően. Nálam ez ilyen “mánia”, hogy szeretném ha pontosak lennének a dolgok. ///
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Jan. 29 2017, 18:26

Kedves Tomoe,
elfogadom a kis történetet, felírhatod a felszerelést, valamint kérlek, vond le az említett összeget.
Jutalmad továbbá: +3 ch (258+3=261)
Üdv,
Kushina

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Tsuuzoku Tomoe on Szomb. Márc. 11 2017, 20:05

///Elhelyezés térben és időben: Közvetlenül a negyedik évben kezdődő játéktéri kaland előtt.///


Akadémiai napok - Különbözeti vizsga


Ugyan olyan hétköznapi reggel mint az összes többi, azonban mégis másabb. No de ezúttal nem azért, mert nincs akadémiai tanítás, épp ellenkezőleg. A mai egy különleges nap lesz, hisz ma fogom letenni a különbözeti vizsgát annak érdekében, hogy évfolyamot léphessek. Kicsit több mint két hét telt el a tanév kezdete óta, ez a harmadik évem itt, a konohai ninja akadémián. Azonban, ha ma sikerül ez a vizsga, akkor holnaptól hivatalosan is a negyedik évfolyamba fogok járni. Hogy ez miért lehetséges? Elmesélhetem tömören. Shugaku-sensei, a jelenlegi osztályfönököm kérvényezte a fentebb valóinál azt, hogy én és két társam letehessük ezt a vizsgát. Ennek oka a képzeltségünk, mely meghaladja az évfolyamunkét, ezért is egyeztek bele. Nem tudni, hogy miféle feladatok várnak majd ránk, csak azt, hogy ez egy fontos nap lesz.


Reggel mikor kinyitom a szemem és felülök az ágyon, még nem villant be emlékezetembe, hogy ma van a nagy nap. Ez betudható a reggeli komaságnak, hisz jelenleg azt sem tudom, hogy kivagyok én. Kikecmeregek a takaróm alól és megindulok a gardróbom felé, melyből ki is veszem a jól megszokott ruhámat. Egy levendula árnyalatú kimono, mely kihangsúlyozza ritka szemszínem. Már nagy gyakorlottsággal bújok bele ebbe a ruhába, hisz kifejezetten sűrűn hordom ezt. Magamhoz ragadom vállfájáról a szemem árnyalatával megegyező színű övet, majd egy egyszerű kötéssel a derekamra teszem, hogy tartást adjak ruhámnak.


Szinte még csukva van a szemem, miközben lefelé haladok a lépcsőn. Le se értem, már tudom, hogy anyám a konyhában van, hisz akkora zajjal van, hogy az emeletről hallani. Mikor meglátom azt, hogy miben ügyködik, csupán akkor ugrik be az, hogy milyen nap van ma. A készülődő torta juttatja eszembe a vizsgát.
-Ohyao Oka-san!* Mit csinálsz?
-Hát nem egyértelmű? Gratuláció tortát neked.
-De még le se tettem a vizsgát.
-Még nem, de ezer százalékaik biztos vagyok abban, hogy sikeresen le fogod tenni.
Tehát a sejtésem bejött, valóban nekem csinál tortát. Ennyire bízik abban, hogy sikerülni fog? Félre értés ne essék, én is bízom a tudásomban, azonban azt is figyelembe kéne venni, hogy ebben a tanévben jóformán iskolába se voltam. Nem, nem lógtam, vagyis csak egy napot. A Villámok országában tartott képzésen voltam ahova a falu küldött. Tény, hogy megtanultam az úton ezt azt, de akkor sem kéne ennyire előre inni a medve bőrére. Minden esetre jólesik anyám bizalma, valamint azt is jó látni, hogy milyen büszkeség lengi be az arcát. Mikor megtudta, hogy osztályt lépek örömében körbeugrálta háromszor a házat, és ez most halál komoly. Éppen, hogy megfogom a szék támláját, hogy kihúzzam azt, anyám már elém is rakja a reggelimet.
-Domo.**
-Egyél, hogy még erősebb legyél!
-Chikara...ka?***-Dörmögöm az orrom alá.
-Hogy mondod?
-Ja semmi semmi. Itadakimasu!****
-Egyél csak.


A reggelim elfogyasztása után nem marad más, mint a felszerelésem magamhoz vétele és az indulás. Átadom anyának a szennyes tányért, majd felsétálok a szobámba. Valahogy egyáltalán nem vagyok olyan jókedvű, mint anyám. Ő nem tudja, hogy mik azok amiknek történnie kellet ahhoz, hogy én megpróbálhassam ezt a vizsgát. Nem tudja, hogy elvesztettem egy fontos barátot. Nem ismeri az ok okozati összefüggéseket az egész mögött, de nem is kell neki. Egyhangú tekintettel meredek magam elé mikor felérek. Felismerem magamon, hogy így nem leszek képes még csak megszólalni se a bizottság előtt, ezért sietve megrázom a fejem, majd két kezemmel rácsapok az arcomra.
~Nem bánkódhatok itt. Megyek és leteszem a vizsgát és a felsőbb évfolyamba lépek. Tudom, hogy Kendo már ott fog várni.~
Övtáskáimért és shuriken tartóimért nyúlok, majd sietve felhelyezem őket a megszokott helyeikre.
~Jólvan. Indulás!~
Új életre kelve rohanok le a lépcsőn, melyen az imént jöttem fel, onnan pedig el az ajtóig.
-Elmentem!
Kiáltom vissza miközben becsukom magam mögött az ajtót.


A srácokkal a megbeszélt helyen találkozunk, hogy együtt induljunk el az akadémiára. Út közbe arról diskurálunk, hogy vajon mik lesznek a vizsgában. Szinte fölösleges erről beszélni, hisz csak találgatni tudunk, ugyanis semmit sem mondtak erről. Oda érvén az akadémia bejáratához a sensei már ott vár minket.
-Mindhárman itt vagytok. Jól van, gyertek!
Shugaku elindul az épület belsejébe, mi pedig követjük. Egy külön terembe megyünk, ami úgy fest direkt ilyen célokra van fenntartva. Mivel tanítási nap van, így találkozunk az osztálytársainkkal. Nem tudni, hogy mennyit tudnak a dolgokról, de eléggé szertefoszló véleményeken vannak, legalábbis a tekintetekből kiindulva. Vannak olyanok, akik csodálattal néznek ránk, ez főképp az osztály fői tagjaira jellemző. Akadnak olyanok, akiket semlegesen érint a dolog. Találkozni irigy, de mégis bátorító szempárokkal. Valamint utolsó sorban van négy gyűlölködő tekintet is, Haru és bandája. Ők megvetéssel néznek ránk, szemükből szinte sugárzik az irigység. Mit sem törődve velük követjük a Sensei-t aki az imént említett terembe visz minket. Ott már voltak jelen még ketten, feltehetőleg ők fognak vizsgáztatni. Az egyikük egy férfi, arcát sebhely díszíti ami az orránál megy keresztbe, hosszabbnak mondható haja hátra van fogva. Bár az aztalal mögött ül, mégis tisztán látható a falu shinobi fejpántja és a chuunin mellény. Semmi kétség, hogy ki Ő, az akadémián jól ismert Umino Iruka, aki köztudottan ott van minden ilyesmi vizsgánál. A másik személy egy nő, fekete vállig érő haja jól kiemeli vörös szemeit. Bár rajta csak a fejpánt van, sem a megszokott, kékes shinobi ruha nincs rajta, sem a mellény, mégis tudni, hogy egy magasan képzett shinobi. Hogy honnan tudni? Onnan, hogy én már hallottam róla, nem másról van szó mint Yühi Kurenai. Ők ketten tartózkodnak a teremben, Iruka-sensei a hosszúkás asztal mögött nézegeti a papírjait, Kurenai-sensei pedig az ajtóban vár minket. Széles, bátorító mosollyal köszönt minket, majd megkér, hogy üljünk le.


Miután mindhárman helyet foglalunk, a senseiek megállnak velünk szemben, majd Iruka lép egy lépést előre.
-Szervusztok gyerekek.
-Ohayo Gozaimasu*****, Iruka-sensei, Kurenai-sensei!
Köszöntjük mindhárman egyszerre a tiszteletben álló tanárokat, majd minden figyelmünk Iruka-senseire összpontosítjuk.
-Először engedjétek meg, hogy gratuláljak az elért eredményeitekhez. Másodszor szeretnék sok szerencsét kívánni a most megrendezendő különbözeti vizsgátokhoz. Kérlek engedjétek meg, hogy szóljak pár szót nektek, hozzátok. Az, hogy ti most itt lehettek a ti érdemetek, azonban ez nem feltétlen jelenti azt, hogy készen is álltok a dologra. Attól, hogy megtanultatok valami magas szintű genin technikát, még nem jelenti azt, hogy genin lehet belőletek. Elismerni való a képzeltségetek, azonban ez csupán csak a korotokhoz képest kiemelkedő. Most azt fogjuk felmérni, hogy a magasabb osztályban mennyire állnátok meg a helyetek. Egy shinobi nem attól lesz shinobi, hogy technikákat ismer és tud végre hajtani, hanem attól, hogy rendelkezik: Bölcsességgel, józan ítélő képességgel, tapasztalattal, tudással, és képes együtt működni egy csapattal. Had meséljek el nektek valamit. Még régebben volt egy tanítványom, a neve most nem fontos, annyit kell róla tudnotok, hogy kitűnően képes volt égre hajtani mind a Goukakyuu no jutsut, mind a Houssenka no jutsut, -itt a sensei egy pillanatra rám néz majd folytatja- valamint a Ryuuka no jutsut is. Azonban mégsem adatott meg neki a lehetőség arra, amire most nektek igen. Egy szó mint száz, becsüljétek meg ezt, legyetek magatokra büszkék, mert mi azok vagyunk, valamint teljesítsetek továbbra is száztíz százalékon.
Fejezi be Iruka, majd megkéri Katot és Norat, hogy fáradjanak ki, mert egyesével fogunk bent vizsgázni.


Egyedül vagyok bent a három tanárral a teremben, mikor is Kurenai-sensei szól hozzám.
-Izgulsz, Tomoe?
-Igen Sensei. Fölösleges lenne tagadnom, hisz valóban így van.
Tényleg izgulok, térdeim és kezeim kissé remegnek, homlokomon egy izzadság csepp gördül le.
-Ne izgulj Tomoe. Vegyél egy mély levegőt és nyugodj meg. Utána Iruka elkezdi a vizsgádat.
Úgy teszek ahogy Kurenai-sensei mondja, egy mély levegő vétel és az azt követő kilégzés után tényleg megnyugszom. Persze ebben segített a sensei hangja, mely bátorítást adott.
-Nos akkor Tomoe, a feladatod pár alap technika bemutatása és azoknak az elméleti elmondása. Készen állsz?
-Hai******, Sensei!
-Az első technika amit be kell mutatnod egy egyszerű kis bemelegítő technika lesz. Ez pedig nem mást mint a Henge no Jutsu. Vedd fel valamelyikünk alakját, majd visszaalakulva magyarázd el a működését.


~Henge? Ez tényleg könnyű. Ez az első jutsu amit megtanultam, így nem lesz nehéz dolgom. Sajnálom sensei, de ezt muszáj eljátszanom.~
Megformálom a kos jelét, mellyel elősegítem a chakra koncentrációm. Elkezdem a testem felszínére áramoltatni a chakrám, majd végrehajtva a jutsut felveszem Shugaku-sensei alakját.
-Henge!
A technika következtében füst keletkezik körülöttem, mely gyorsan oszlásnak ered, így láthatóvá válik az eredmény. A technika sikeresen létre jött, így jelenleg ugyan úgy nézek ki mint Shugaku. Pár másodpercig fenntartom az átalakulást, majd megszüntetem a technikát.
-Az alakváltó technika lényege a chakra testfelületi irányítása, vagyis az, hogy chakránkat a saját testünk felszínére összpontosítsuk és ott aktivizáljuk. Ezzel nem érünk el maradandó változásokat, de roppant hasznos technika tud lenni. Amikor végeztünk a chakra áramoltatásával meg kell neki mondanunk, hogy mivé alakulunk átalakulni, hogy mit akarunk elérni. Ezt úgy a legegyszerűbb elérni, ha a fejünkben elképzeljük azt az illetőt akivé változni szeretnénk. Ezt követően, ha elég erősen akarjuk a dolgot, akkor a chakránk végre hajtja a kapott utasítást és végbe megy a technika.
-Remek. Akkor legyen egy komolyabb. Klón jutsu. Hozz létre legalább egy klónt.


~Bunshin no jutsu? Jólvan, menni fog.~
Lehunyom a szemem és újfent elkezdek koncentrálni, melyet ugyan úgy a kos jelével segítek. Elkezdem a chakrám a testemből kifelé áramoltatni, majd ott három egybefüggő chakra tömeggé alakítani. Folyamatosan az én alakomra formálom őket, majd elmutogatva a kézjeleket kimondom a technika nevét.
-Bunshin no jutsu!
Ezt követően megjelenik a három klón mellettem, kik ugyan úgy néznek ki mint én. Ezzel sikeresen végre hajtva ezt a technikát is, már csak a magyarázat kell.
-A technika lényege a chakra testen kívüli önálló irányítása, mely segítségével képesek lehetünk chakránkat a testünktől külön mozgatni és formázni. Ennél a technikánál a kiáramoltatott chakránkat a saját alakunkra kell formázni, ezzel létrehozva a klónt. A klónoknak a megalkotás pillanatában lehet adni valamilyen utasítást, melyet végrehajt, azonban utána már nem képesek kommunikációra. Ezeknek a klónoknak nincs súlya, szaga, árnyéka, a legkisebb fizikai vagy chakrabehatásra megszűnnek, mert nincsenek összeköttetésben a használóval.
-Remek. Ügyes voltál Tomoe. Örömmel mondhatom, hogy átmentél a vizsgán, így a negyedik évfolyamba léphetsz. Gratulálok. Most pedig kérlek menj ki és szólj Katonak, hogy Ő jön.


///És nagyjából innen kezdődik a játéktér.///


*Jó reggelt anya!
**Köszi.
***Erő...mi?
****Jó étvágyat!
*****Jó reggelt kívánunk

******Igen
avatar
Tsuuzoku Tomoe
Játékos

Taijutsu Pontok : 59

Tartózkodási hely : Konohagakure


Adatlap
Szint: B
Rang: Genin
Chakraszint: 350

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Uzumaki Kushina on Vas. Márc. 12 2017, 16:42

Kedves Tomoe,
én ezt Pályázatba tettem volna, de most ettől eltekintve értékelem.
Jutalmad: +5 ch (262+5=267)
Majd legközelebb arra kérlek figyelj, hogy amennyiben manga/anime karaktert akarsz betenni Élménybe, előbb egyeztess egy staffal, hogy biztos mehet-e a dolog, mert alapvetően egy ismert NJK (így jelen esetben Iruka, Kurenai) felhasználása komolyabb dolognak számít (ezért ritka pl. az, hogy játéktéren találkozik a felhasználó egy hozzájuk hasonló karakterrel; ritka az interakció. Egyébként régen ez pl versenyeken nyerhető jutalom volt helyzetteknek, csak hogy érthető legyen a dolog súlya, értéke.) Most ezt elfogadom, de kérlek, a jövőben egyeztess egy staffal előre.
Üdvözlettel,
UK

_________________
Aktív mesélések: Hiromi AkioHazukage Kurono, Kureiji HanaroItanashi, Shori és Arata, Hamacho Yoshitaro

Njk: Konan
Fagyasztva: Shibo, Nashimaru Miuru, Vándor Kazunari, Hyuuga Junpei, Shiawase Zouo, Minovara Hitoshi, Yamanaka Inako
avatar
Uzumaki Kushina
Mesélő

Taijutsu Pontok : Serpenyőnyi


Adatlap
Szint: S
Rang: Jounin
Chakraszint: Ostor ez a nő!

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

Re: Tsuuzoku Tomoe

Témanyitás  Sponsored content


Sponsored content


Vissza az elejére Go down

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.